|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Nakamura_Sheeny | 2011. 02. 16. 15:31:31 | #11398 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: Lynettnek
- Creed? Hogyan... - döbbenek meg.
- Azt hiszem, mindent te sem tudsz még rólam. Meg tudok a méretem többszörösére nőni, így akár tigrisméretűvé is válhatok nagy karmokkal. Ennek azonban ára van, mert ez is az átok része. Megrövidíti az élethosszomat.
- De miért, Creed?
- Azért, mert te, illetve most már ti bárminél fontosabbak vagytok. Na, ne akarjátok, hogy itt érzelgősködjek... Most egy kicsit magatokra hagylak – fogja rövidre a dolgot, mert Creed nem az a kitárulkozós fajta. Lynett-el összenézünk.
- Tudod... mielőtt bármibe kezdenék. Régen vele voltam együtt. De a Claire nevet én magam találtam ki. Ez a kedvenc külföldi női nevem, mert hasonlít a Clear szóra, ami azt jelenti, hogy tiszta. Most előtted szeretnék tiszta lenni... ugye megbocsátasz? – mondom neki, mire rám néz.
- Megbocsájtod a vétkemet? – kérdezi meg ő is tőlem.
- Már régen megbocsájtottam, csak túl makacs voltam, hogy beismerjem és eléd álljak - válaszolok, mire ő ajkaimra adott csókkal válaszol.
- Szeretlek - suttogja, és odabújik hozzám.
~*~
Eltelik pár nap, amíg a sebünk teljesen be nem gyógyul, az enyém egy kicsit hamarabb is gyógyul démoni vérem miatt, így aztán Lynett-et kicsit szigorúan talán, de ugyanakkor odaadó gyengédséggel ítélem rabságra.Reggel zajokat hallok a konyhában. Mintha valaki sütne valamit. Csak nem Creed vetette bele magát a gasztronómia rejtelmeibe, és a konyhaművészet tudományába? Na persze, elképzeltem, amint kis köténykében, és kukta sapkában kevergeti ott a forró levest, masszát vagy akármit, miközben hozzáértő tekintettel megkóstolja a fakanál hegyéről eredményét. Vicces látvány lenne, mit ne mondjak. Aztán amúgy is... Creed olyan lusta, hogy az már fizikailag fáj. Nemhogy főzzön. Tippem beigazolódik, mert Lynett serénykedik. A következő beszélgetésre érkezek ki.
- Nyau. Jó reggelt – köszön neki Creed, majd ásít egyet.
- Jó reggelt neked is Creed.
- Miért nem vagy ágyban? Ott kéne pihenned nem? – néz rá kérdőn, de válasz helyett egy nagy tál ennivalót kap.
- Inkább egyél – mondja neki mosolyogva. Creed beleszagol. Jellemző... még bennem se bízik meg.
- Mit tettél bele? – kérdezi gyanakodva.
- Naaa. Kóstold már meg – erősködik tovább, mire enged neki.
- Lini. Örülök, hogy a konyhában vagy.
- Én már annyira nem. - Na itt lépek közbe én.
- Jó reggelt szerelmem! – köszönt engem is, majd odamegy hozzám, és megcsókol, miközben szorosan megölel. Megölelem én is, a csókot is visszaadom neki, méghozzá a lehető legnagyobb elánnal.
- Jó reggelt, de miért nem pihensz? Még nem gyógyultál meg rendesen - mondom aggódva.
- Ne aggódj, jól vagyok, meg készítettem neked reggelit – válaszolja, és engem is asztal elé ültet, és elém teszi a palacsintát egy csomó szósszal, amit csak talált itthon.
- Köszönöm, de tényleg nem lett volna rá szükség – mondom neki zavartan.
- Dehogy nem volt rá szükség! – jegyzi meg Creed, mire én szúrósan ránézek.
- Tömd a szád Macska! – szólok rá. Kis civakodásba kezdünk, de semmi gáz, ez megszokott. Lynett odanyúl a kezemhez. – Gond van? – érdeklődök, de ő csak a fejét rázza.
- Egyáltalán nincs, csak jó hogy megint együtt vagyok. Boldog vagyok nagyon - mondja, amire mindannyian elmosolyodunk.
Jóízű beszélgetés veszi kezdetét. Ez a dög néha kicsit többet pofázik rólam Lininek, mint kéne. Ekkor szerelmem átül az ölembe, ami némileg lenyugtat. Még csókot is ad. Hát nem aranyos? A hátát, a lábát, és a fenekét simogatom, bár már nagyon szeretném a melleit is.
Creed egy idő után elhúz itthonról. Elmegy csajozni, majd egymásra nézünk, végül feláll és elkezd a háló felé húzni.
- Mit szeretnél kicsim? – kérdezem.
- Téged!
- De a sebed... – tör elő belőlem megint az aggodalom.
- Akkor majd vigyázol, hogy ne kelljen túl aktívnak lennem – mondja, majd megcsókol, és úgy húz be a hálóba. Becsukja még az ajtót is - gondolom annak érdekében, hogy ha Creed hamarabb érne haza, mint ahogy mi végzünk - majd az ágy felé megyünk, miközben a felsőjét leoldja rólam, amit el is dob, mert semmi szükség nincs rá.Kezeit a melleimre rakja és elkezdi gyömöszölni, amire kéjes nyögések szakadnak fel belőlem. Már régóta vágytam erre a pillanatra.Ledönt az ágyra, majd felém támaszkodik. Elszakad ajkaimtól és a nyakamon keresztül halad egyre lejjebb teljesen addig, amíg a melleim el nem éri. Elkezd kényeztetni, mire én is akcióba lépek, és kezdésként a haját kezdem simogatni.
Megint lejjebb halad, és leszedem rólam a nadrágot, majd ágyékomra tapad rá és kezdi el nyalogatni, és ízlelgetni ennek termékét, amit én ennek hatására kitermelek magamból. Kéjes nyögések szakadnak fel belőlem, miközben csípőmet megemelem, és jobban széttárom lábamat, hogy hozzám férjen. Ujjait is belém vezeti, amiket elkezd mozgatni. Addig izgat és nyal, amíg hangosan felnyögve el nem élvezek karjai között. Ekkor ő mosolyogva mászik felém, és csókol meg szenvedélyesen, még a hajamba is beletúr. Egyik lábamat felhúzom. Pont úgy sikerül, hogy lábai közé, és a combom nedves ágyékánál van, amire most ő nyög fel, és csípője mozogni kezd.
Mint ahogy az én lábam is egyre gyorsabban, és gyorsabban. Annak ellenére, hogy néha látom, ahogy összerándul az arcsa a fájdalomból. Úgy veszem észre, hogy nagyon is élvezi a dolgot. Így játszadozunk egymással, miközben egymás csókjaiban merülünk el. Ahogy elnézem, nem lesz itt gond a felépülésével, hamar rendbe fog jönni a kis Lynett. Aztán egyre intenzívebben simogatni kezdem ott lent, amitől hevesen vergődik a teste, amíg teljesen meg nem feszül jelezve, hogy ő bizony a csúcsra jutott. Aztán a nap folyamán még többször is eljuttatuk egymást ebbe a kellemes állapotba. Fél óra múlva megjön ez a kéjenc Creed is. Elég elégedett az ábrázata, úgyhogy biztosan volt ma pár strigulája.
- Na mivan, te csúcsragadozó? - kérdezem tőle.
- Bizony nem panaszkodhatom. Olyan finom hölgyek társaságában voltam.
- Jóvan, jóvan, csak aztán nem ám felcsinálsz nekem itt valakit. Bár nem tudom, hogy a macskákra milyen törvények vonatkoznak - csipkelődök vele.
- Ahogy elnézem, ti sem unatkoztatok.
- Nem igazán - mosolygok rá.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én egészen megéheztem, ettől a kis kalandozástól.
- Egyet értek... össze is dobok mindjárt valamit - válaszolok neki.
Ahogy készitem a kaját. Spagetti lesz most, remélem, hogy ez minden igényt kielégít, és még gyorsan el is készíthető. Jól be is lakmározunk belőle. Lynetten azért még látszik, hogy nem épült fel teljesen, mert elfárad, és elvonul a szobába szundítani egyet. Én pedig úgy gondoltam, hogy jó lenne Mackhez leugrani most, hogy legádázabb ellenségem visszatért, meg aztán nem árt ha ő is tudja, hogy merre hány méter. A bárban egy eddig számomra ismeretlen pultos csaj szolgál fel. Fekete haja van, ami hátul össze van fogva, elöl néhány tincset pedig elől meghagyott, ami a nyakának az aljáig ér. A ruházatát nem látom teljesen a gyengén megvilágított helységben. Megbízómat nem látom a megszokott helyén.
- Helló, mivel szolgálhatok? - kérdezi tőlem az ismeretlen nő.
- Elnézést, de nem ismered véletlenül Mack-et? - érdeklődök.
- Mack-et megölték.
- Hogy mi? Na neee... figyelj ez kurva hülye vicc, fontos dologról szeretnék vele beszélni, áruld már el, hol van.
- Talán ez majd meggyőz - mondja nekem, majd a pult alól előveszi... Mack fejét! - Mondtam, hogy megölték, és most te fogod őt követni!
- Ekkor három, arcát sállal eltakaró egyén bukkan fel a hátam mögött. Kicsit úgy néznek ki, mintha valami terroristák lennének. Mindegyiknél két szabja van, amíg a csajnál egy bot van, aminek mindkét végén penge van. Szinte egyszerre támad nekem a három férfi, de én átvetem magam az egyik asztal felett, majd egy széket dobok feléjük, amit az egyik persze könnyű szerrel kettévág. A nő a hátam mögött jelent meg, és készült megszúrni a fegyverével, de én kitérek előle, elkapom a fegyverét, és beleszúrom az egyik társába, támadómat pedig arcul rúgom, mépedig úgy, hogy átfordulok a bot felett, és ő ettől hátra tántorodik. Igen ám, de ahogy földetérek rögtön le akar suhintani rám a másik maszkos, akinek szimplán elsöpörtem csak a lábát a jobb kezemmel, majd saját fegyverét a hátába állítom, a másikat pedig kézbe kapom. Már épp készülnék nekirontani, amikor valaki elkap hátulról. A nő az. Fegyverét a nyakmnak szorítja, és úgy fog le, miközben társa készül belém döfni a szabjáját. De szerencsére kirúgom azt a kezéből, a nőt meg simán átdobom magamon. Ahogy földet ért, még a hátára is taposok egyet, amitől csak úgy nyekken, és elveszem a kétélű fegyverét, és végzek az utolsó férfival is. A nő még mindig vergődik a földön hasonfekve, amikor én megint megtaposom, majd a derekára ülök, a botot pedig a szájába feszítem egyfajta pecekként, és akkor engedem csak el, ha azt akarom, hogy válaszoljon.
- Mondd csak... ki bérelt fel erre, hogy ezt tegyétek? - kezdem meg a vallatást.
- Nem tudom, nem tudom! - válaszol kétségbe esetten.
- Nem hiszek neked! - felelek neki, és a hátába szúrom egy kicsit az újonnan szerzett fegyverem.
- ÁÁÁÁ, TE HÜLYE KURVA, TÉNYLEG NEM TUDOM! Mindig csak telefonon beszéltem vele, és akkor is mindig eltorzította a hangját.
Ebből már sejtettem ki volt az. Szóval ő... én azért még forgattam benne egy picit a pengét, hogy kínozzam.
- SZADISTA ÁLLAT! - mondja nekem.
Amikor elunom, felállok, és mielőtt kimegyek az ajtón, pontosan úgy tudom a pengevégű botot, hogy az pontosan a feje mellett álljon meg. Hazaérkezve Lynett még mindig alszik. Creed egyből odajön, amikor hallja, hogy megjövök.
- Mack meghalt! - mondom neki könnyeimmel kűzdve.
- Nagyon sajnálom... - válaszolja Creed szomorúan.
- Nem akarom Lynett-et is elveszíteni.
- Nem fogod. Vigyázni fogunk rá. Melletünk nem eshet baja.
- Kapjuk el őt!
- El fogjuk kapni, ha eljön az ideje. El fog ő hozzánk jönni, ne aggódj.
- Úgy legyen Creed, úgy legyen. Most azonban próbálok pihenni, alig állok a lábamon.
És úgy ahogy vagyok bedőltem Lynett mellé, magamhoz ölelve őt.
Szerkesztve Nakamura_Sheeny által @ 2011. 02. 16. 15:31:57
|
| oosakinana | 2010. 12. 25. 23:19:10 | #10002 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Mimi-nek)
Ahogy sétálok elfele, egyszer egy kéz kerül a vállamra, ami megállásra kényszerít.
- Én kérek bocsánatot...
- Hogyan? – teljesen megdöbbenten fordulok felé.
- Én tehettem erről az egészről. Több hónapos szenvedést okoztam magamnak is azzal, hogy saját sérelmeimet rád vetítettem. Beszélnem kellett volna erről, és akkor talán másképp alakul minden. Bocsáss meg kérlek, és próbáljuk meg újra!
Éppen egy boldogságos igenre nyitnám ajkaimat, mikor egy ismeretlen hangot hallok meg és a hang irányába nézek.
- Bravó, bravó, bravó! Még a végén elérzékenyülök. Hol van az a Claire, akit én ismerek?
- Lynett... ez... ez ő... – ebből a mondatból mindent megértek. Ő az, aki tönkretette az én szerelmemet. Elég nagy düh kerekedik fel bennem és legszívesebben szétszedni most azonnal. Kezeim ökölbe szorulnak, és csak várom a megfelelő alkalmat, hogy meggyilkolhassam ezt a nőszemélyt.
- Már arra sem méltatsz, hogy a nevemen szólítasz? Szégyellsz a kurvád előtt?
- NE MERJ RÓLA ÍGY BESZÉLNI!
- Különben? – én szedlek szét teljes mértékben. Gondolom magamban, majd látom, hogy egy botot vesz elő.
Ahogy kicsim elkezd küzdeni bennem is felpezsdül a vér. Ahogy látom verekedni egyre szexibb, de most nem ezzel kell foglalkoznom. Felpattan és én is segítek kicsimnek, hogy hátha ketten legyőzzük a gonoszt. Kicsim észrevehetett valamit, mert elkezd egyre közelbb kerülni hozzá,de hirtelen a botból penge szökik és szerelmemet a hasánál szúrva meg a fához szögezi. Szegénykém iszonyatosan felordít. Segítenem kell neki. Felugrok és próbálom leteríteni, de ekkor szerelmemből kihúzza a pengét, majd belém döfi, végül kihúzza. Mimi összerogyik a földre, majd én is végül teljesen elveszítem az eszméletemet.
Mikor felébredek csak annyit látok, hogy Mimi is a szemét nyitogatja és Creed áll velünk szembe mosolyogva.
- Creed? Hogyan...
- Azt hiszem, mindent te sem tudsz még rólam. Meg tudok a méretem többszörösére nőni, így akár tigrisméretűvé is válhatok nagy karmokkal. Ennek azonban ára van, mert ez is az átok része. Megrövidíti az élethosszomat.
- De miért, Creed?
- Azért, mert te, illetve most már ti bárminél fontosabbak vagytok. Na, ne akarjátok, hogy itt érzelgősködjek... Most egy kicsit magatokra hagylak – mondja és már el is megy, majd Mimi-re nézek, hogy most mi lesz, de nem is kell sokáig várnom.
- Tudod... mielőtt bármibe kezdenék. Régen vele voltam együtt. De a Claire nevet én magam találtam ki. Ez a kedvenc külföldi női nevem, mert hasonlít a Clear szóra, ami azt jelenti, hogy tiszta. Most előtted szeretnék tiszta lenni... ugye megbocsátasz? – mondja és rám néz.
- Megbocsájtod a vétkemet? – kérdezem tőle.
- Már régen megbocsájtottam, csak túl makacs voltam, hogy beismerjem és eléd álljak. – mondja, mire odakúszok hozzá és ajkaira adok csókot.
- Szeretlek. – suttogom, majd oldalasan fordulunk, ahogy tudunk, és egymáshoz bújva pihenjük ki magunkat végre.
~*~
Eltelik pár nap, amíg a sebünk teljesen be nem gyógyul, bár Mimi-é mintha kicsit hamarabb gyógyulna, mint az enyém így pihenésre és szigorú ágy rabságra vagyok ítélve. Ma reggel már nem bírok tovább az ágyban feküdni, meg Mimi még amúgy is alszok. Gondolom meg lepem egy finom reggelivel, meg meghálálom Creednek is a kedvességét, amit értünk tett.
Kint vagyok a konyhába és egy kis palacsintát készítek Mimi-nek, amíg Creed-nek a kedvencét turbózom fel egy kis nyalánksággal, aminek szerintem csak örülni fog. Gondolom megérezte az illatokat, mert egyből kijön és elkezd nyújtózkodni.
- Nyau. Jó reggelt. – köszön, majd ásít egyet.
- Jó reggelt neked is Creed. – köszönök, mire rám néz.
- Miért nem vagy ágyban? Ott kéne pihenned nem? – néz rám kérdőn, majd inkább válasz helyett elé teszem a kaját.
- Inkább egyél. – mondom mosolyogva, mire beleszagol.
- Mit tettél bele? – kérdezi gyanakodva.
- Naaa. Kóstold már meg. – nyaggatom, mire elkezdi megkóstolni.
- Lini. Örülök, hogy a konyhában vagy. – mondja még utoljára, majd teljesen elmerül a kajába.
- Én már annyira nem. – hallom meg Mimi hangját.
- Jó reggelt szerelmem. – odamegyek hozzá és megcsókolom, miközben szorosan megölelem. Megölel ő is és viszonozza a csókot szenvedélyesen és elég hevesen.
- Jó reggelt, de miért nem pihensz? Még nem gyógyultál meg rendesen. – mondja, mire megsimogatom az arcát.
- Ne aggódj, jól vagyok, meg készítettem neked reggelit. – mondom, majd behúzom a konyhába. Leültetem az asztalhoz és elé teszem a palacsintát egy nagycsomó szósszal, amit csak találtam itthon.
- Köszönöm, de tényleg nem lett volna rá szükség. – mondja, halvány mosollyal és leülök mellé.
- Dehogy nem volt rá szükség. – jegyzi meg Creed, mire Mimi rá néz szúrós szemekkel.
- Tömd a szád Macska. – szól rá, amire elmosolyodok. Végre minden megint olyan, mint volt. Ez kis civakodással, de szerelemmel teli és élvezni lehet a dolgokat. Nagyon jól érzem magam. Odanyúlok szerelmem kezéhez és megfogom, mire rám néz. – Gond van? – érdeklődik, de én csak a fejemet rázom.
- Egyáltalán nincs, csak jó hogy megint együtt vagyok. Boldog vagyok nagyon. – mondom, amire elmosolyodok, majd elkezdünk enni.
Nagyon jókat beszélgetünk hárman és Creed még a száját is jártatja kicsim Mimiről, ami persze neki nem tetszik, de egy idő után átülök az ölébe, ami szerencsére lenyugtatja és megcsókolom. A hátamat simogatja és a lábamat, na meg persze a fenekemet, amit nem tud ki hagyni, bár ahogy elnézem, inkább simogatná a melleimet, mint csak simán a lábamat.
Creed egy idő után elhúz itthonról. Elmegy csajozni, majd egymásra nézünk, végül felállok és elkezdem a háló felé húzni.
- Mit szeretnél kicsim? – kérdezi szerelmem, mire elmosolyodok.
- Téged. – mondom kihívóan és mosolyogva.
- De a sebed. – kezdene el megint aggodalmaskodni, mire a füléhez hajolok.
- Akkor majd vigyázol, hogy ne kelljen túl aktívnak lennem. – mondom neki, majd megcsókolom, és úgy húzom be a hálóba. Becsukom az ajtót, majd az ágy felé megyünk, miközben a felsőjét leoldom róla, amit eldobok, mert semmi szükség nincs rá.
Kezeimet a melleire rakom és elkezdem gyömöszölni, amire kéjes nyögések szakadnak fel belőle. Tudom, hogy már mióta vágyik erre a pillanatra itt az ideje, hogy megkapja. Eldöntöm az ágyra, majd felé támaszkodok. Elszakadok ajkaitól és a nyakán keresztül haladok egyre lejjebb teljesen addig, amíg a melleit el nem érem. Elkezdem kényeztetni, mire érzem, hogy kezei hosszú loboncomban van és elkezdi simogatni.
Mikor már elég feszesnek érzem, bimbóit lejjebb haladok. Leszedem róla a nadrágját, majd ágyékára tapadok rá és kezdem el nyalogatni, ízlelgetni kedvesem vágyát és nedvét is. Kéjes nyögések szakadnak fel belőle, miközben csípőjét megemeli, és jobban széttárja lábát, hogy hozzá férjek. Ujjaimat is belévezetem, amiket elkezdek mozgatni, közben érzem, hogy én magam is kezdek egyre jobban nedvesebb lenni.
Addig izgatom és nyalom kedvesemet, amíg hangosan felnyögve el nem élvez karjaim között, mire mosolyogva mászok felé és csókolom meg szenvedélyesen, miközben hajába is beletúrok, hogy mélyítsem. Egyik lábát felhúzza. Pont úgy sikerül, hogy lábaim közé és combja nedves ágyékomnál van, amire felnyögök, majd elkezdem kicsit mozgatni a csípőmet hiszen nagyon vágyok rá én is.
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 12. 25. 20:42:11 | #9988 |
Karakter: Shuya Mimi
Annak rendje és módja szerint eltelt a két hét, és mintha Lynett-et is lassan felépülni látnám.
- Ne haragudj nem akartam kijönni - szól, amikor éppen kijövünk mind a ketten. Most már teljesen jól van úgy látom... Itt az ideje a nagy döntésemnek.
- Várj Lynett – szólok utána, mielőtt visszafordulna – Úgy érzem meggyógyultál teljesen. Kérlek, hagyd el a házamat.
- Re… Rendben. – mondja elcsukló hangon de már mindhiába. Ezen úgy érzem előbb kellett volna gondolkodni. – Kö… Köszönöm, hogy… hogy itt lakhattam.
- MIMI! – hallom meg háziállatom hangját. Mindjárt utána zavarom. – Hogy lehetsz ilyen könyörtelen olyan, vagy mint ő. Azt mondtad soha nem akarsz olyanná válni.
- Fogd be Creed! Semmi közöd hozzá mit csinálok. Te meg menj innen! - szegezem újra az utasítást Lynettnek majd a szobámba zárkózok.
~*~
Hónapok telnek el... néha nem is veszi észre az ember, hogy az idő tovaszáll... A titokzatos telefonáló is leállt egy idővel. Azt mondta, hogy már nem érdekes. Ez nekem egyre furcsább... az ellenfelek jönnek-mennek, megbízások követik egymást, és az ember egyszer csak azt veszi észre, hogy már csak egyetlen lény áll a listán előttem. A tűzdémon. Nem állhatok tétlenül.
Igazi csetepaté kezdődik közöttünk. Creed is segít nekem egy darabig, aztán váratlanul elszalad valahova. Jókor, mondhatom... pont amikor kezdem a végét járni. Kisvártatva visszatér a macskám... legnagyobb döbbenetemre Lynettel. Ahogy megérkezik, rögtön a démonra koncentrál, én meg csak ámulok.
- Mimi segíts már neki és öljétek meg a démont! – szólít fel a macskám, és nem tétovázok, azonnal Lynett mellé állok.
10 perces szoros küzdelem után kimerülve és lihegve hajolunk a térdünkre. Lynett végül összeszedi magát, és odajön hozzám.
- Mimi kérlek hallgass meg - kezdené a mondandóját.
- Lini figyelj…
- Hadd mondjam, végig könyörgöm. – mondja, miközben végig a szemembe néz. – Tudom, hogy elrontottam azzal a dolgokat, hogy elmentem akkor tőled, de nagyon szeretlek teljes szívemből és csak meg akartalak védeni. Nem tudtam volna többször elnézni, hogy miattam sérülsz meg és én vagyok a felelős érte. Azt szerettem volna, ha nyugodt életed lenne. Nagyon szeretlek és mikor azt mondtad, hogy nem kellett volna megtörténnie a dolgoknak nagyon összetörtem. A szívem szakadt meg, de akkor is, amikor elküldtél magadtól. Tudom, hogy megérdemeltem, mert tudom mi történt veled Creed elmondta ide fele úton, de tényleg sajnálom. – folytatja egyre nehezebben, már a könnyeivel küzködve – Teljes szívből szeretlek Mimi és most amíg távol kellett lennem tőled nagyon szenvedtem és még mindig szenvedek, hogy akkor azon a napon elhagytalak, de ahogy kérted soha többet nem fogsz látni, csak el akartam mondani mit is érzek valójában irántad, hogy tudd, még mindig szerelmes vagyok beléd - fejezi be, majd megfordul. – Ég veled Mimi - suttogja, és lassan elindul, mire én megfogom a vállát.
- Én kérek bocsánatot...
- Hogyan? - fordul meg döbbent tekintettel felém.
- Én tehettem erről az egészről. Több hónapos szenvedést okoztam magamnak is azzal, hogy saját sérelmeimet rád vetítettem. Beszélnem kellett volna erről, és akkor talán másképp alakul minden. Bocsáss meg kérlek, és próbáljuk meg újra!
Lynett válaszra nyitná a száját, amikor megszólal a titkozatos, de nagyon is ismerős hang.
- Bravó, bravó, bravó! Még a végén elérzékenyülök. Hol van az a Claire, akit én ismerek?
Megfordulok...
- Lynett... ez... ez ő...
Az "ő" egy majdnem 180 centiméter magas, vékony, de formás alkatú, szőke, fenékig érő egyenes hajjal rendelkező nőszemély, akinek már alapjáraton is gonoszan pillantanak zöldes szemei. Egy ujjatlan fekete harciruha volt rajta, ami egész testében rá feszül, kiemelve idomait. Haját lófarokba kötötte.
- Már arra sem méltatsz, hogy a nevemen szólítasz? Szégyellsz a kurvád előtt?
- NE MERJ RÓLA ÍGY BESZÉLNI!
- Különben? - mondja, és elővesz egy fából készült botot, és támadásba lendül.
Amit én elhárítok a kezemmel. Egy ütés- majd rúgássorozatot mérek rá, de azt a bottal könnyedén védi. Lynett is beszáll a "játékba", de lecsap mind a kettőnket, ahogy közeledni próbálunk felé. Aztán végre elkapok egy pillanatot, amikor sikerül a közelébe férkőznöm, ő azonban hasba rúg, amitől nekitántorodok egy fának, majd a botból egy penge nő ki, és azzal szúr át a hasamon, beledöfve a fába. Hatadlmasat ordítok fájdalmamban. Lynett ugrik fel mögötte, hogy egy viharos csapást mérjen rá, ám ő számít erre a támadásra is. A bót másik végéből is egy penge nő ki, és azt kirántva belőlem, most az ő hasába állítja, majd kirántja. Előbb én rogyok össze, majd vélhetőleg Lynett. Innnetől semmire nem emlékszem.
A következő kép, amikor folytatódik a "film", az az, hogy a szobámban ébredek. Körülbelül ekkor tér észhez Lynett is. Creed vigyorog rám.
- Creed? Hogyan...
- Azt hiszem, mindent te sem tudsz még rólam. Meg tudok a méretem többszörösére nőni, így akár tigrisméretűvé is válhatok nagy karmokkal. Ennek azonban ára van, mert ez is az átok része. Megrövidíti az élethosszomat.
- De miért, Creed?
- Azért, mert te, illetve most már ti bárminél fontosabbak vagytok. Na, ne akarjátok, hogy itt érzelgősködjek... Most egy kicsit magatokra hagylak - célozza nekem azzal, hogy itt az idő. Nem is tétovázok.
- Tudod... mielőtt bármibe kezdenék. Régen vele voltam együtt. De a Claire nevet én magam találtam ki. Ez a kedvenc külföldi női nevem, mert hasonlít a Clear szóra, ami azt jelenti, hogy tiszta. Most előtted szeretnék tiszta lenni... ugye megbocsátasz? - mondom reménykedve pillantva rá.
|
| oosakinana | 2010. 10. 10. 21:10:49 | #8549 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Nakamura Sheeny-nek~Mimi-nek~)
- Rendben van – Mondja Mimi és rám néz. - De csak addig maradhatsz, amíg fel nem épülsz, világos?
- Nagyon köszönöm, igazán hálás vagyok, köszönöm! – hajolok meg mélyen.
- Több mint a semmi – mondja Creed, de nem akarom, hogy így beszéljen Mimi-vel, mert nem érdemli meg. - Még egy kicsit bújsz hozzá, még dorombolni is fog.
- Te meg üvölteni, ha alád rúgok – mondja komolyan Mimi.
Megfordul, majd bemegy a szobába, ahova követem a szememmel és Creed jön oda hozzám.
- Ne aggódj meg fog békélni, csak adj neki időt. – mondja, mire rá nézek.
- Creed ezt már nagyon elszúrtam nem tehetek semmit sem, hogy jobb legyen. – mondom neki őszintén.
- Menj be hozzá és mond el neki az érzéseidet. – buzdít Creed, majd nem tudom miért, de a szoba felé megyek, és végül belépek rajta.
- Mimi... – mondom ki halkan a nevét.
- Lynett... azt megengedtem, hogy itt maradj, de ha megoldható, akkor ne legyél most a közelemben. – mondja, és csak elszomorodok tőle.
- Sajnálom... – mondom remegő hangon és folytatnám, de belevág a szavamba.
- Én is! – mondja nyersen. - Nem kellett volna ennek megtörténnie – mondja, amire szinte könnybe lábadnak a szemeim. Szóval akkor nem szeret és csak kihasznált. Nem akart velem együtt lenni és nem akarta ezt az egészet.
- De én... – szólnék, de nem hagyja. Feláll és kezeit a vállamra teszi.
- Lynett Hagara – mondja mély és nagyon komoly hangon, ami kicsit megrémiszt. - Egyedül Creed volt az egyedüli társam ebben a lakásban. Amióta te itt voltál, megváltozott valami. Valami kellemeset éreztem. Igazán boldog kezdtem lenni. De mindez ezen a napon szertefoszlott. Ha megérted az érzéseimet, és azt a fájdalmat, amit érzek, akkor újra beszélhetünk.
Amikor kimegy, a lábaim felmondják a szolgálatot és összecsuklok, majd elkezdek sírni elveszítettem mindent elrontottam. Elveszítettem már akkor, amikor még nem is volt az enyém. Annyira fáj és olyan rossz. Szinte széttépi a szívemet. Folyamatosan csak zokogok, és nem bírok megnyugodni. Creed bejön hozzám, de amikor meglát nagyot sóhajt és kimegy. Nem tudom hova megy, de én Mimi-t akarom. Rá van szükségem. Csak is rá.
~*~
2 hét alatt teljesen meggyógyultam, amit nem akartam. Ki sem mozdultam a szobából, ahol Mimi magamra hagyott, csak akkor mozdultam ki, mikor nem volt itthon, hiszen nem akartam gondot okozni neki.
Ma reggel felkelek és kimegyek a szobából, ahol éppen Mimi van a konyhában.
- Ne haragudj nem akartam kijönni. – szólok, és elindulok vissza fele.
- Várj Lynett. – szól nekem, mire összeszorul a gyomrom, majd visszafordulok, de nem merek ránézni. – Úgy érzem meggyógyultál teljesen. Kérlek, hagyd el a házamat. – mondja komolyan, amire könnyek gyűlnek a szememben és elkezdek sírni, de hangot nem adok.
- Re… Rendben. – mondom akadozva elcsukló hangon, majd meghajolok. – Kö… Köszönöm, hogy… hogy itt lakhattam. – mondom akadozva, remegős és elcsukló hangon, majd az ajtó felé veszem az irányt.
- MIMI! – hallom Creed hangát. – Hogy lehetsz ilyen könyörtelen olyan, vagy mint ő. Azt mondtad soha nem akarsz olyanná válni. – mondja komolyan, majd csak egy kisebb nyekkenést hallok Creed-től.
- Fogd be Creed! Semmi közöd hozzá mit csinálok. – hallom hangját. – Te meg menj innen. – mondja rám szegetve, majd levág mindent, ami a kezében van és beviharzik a szobájába, és erősen becsapja a szoba ajtaját.
- Lini. Ne menj el, szüksége van rád. – hallom Creed szavait, de csak a könnyeim folynak.
- Nincs, hallottad nem akarja, hogy maradjak, azt mondta sajnálja, hogy megtörténtek a dolgok. – mondom sírva és nem sokára el is kezdek zokogni, ha így folytatjuk tovább. – Ég veled Creed. Üzenem Mimi-nek, hogy szeretem. – mondom, majd hogy ne legyen, több elkezdek szaladni és a könnyeim folyamatosan csak folynak és hullnak, ahogy szaladok.
~*~
Már lassan egy hónap eltelt, hogy elmentem Mimitől. Azóta szenvedek és a képességemet se tudom kordában tartani, akaratlanul is feltör, ezért egyedül lakok egy barlangban, ahonnan ki nem mozdulok, nagyon ritkán eszem csak. Teljes mértékben tudom és érzem mit érzett Mimi, akkor, amikor elmentem. Ha eltudnám, neki mondani soha többet nem hagynám el. Ha adna, nekem még egy lehetőséget soha nem hagynám el.
Nem sokkal később lépteket hallok, de nem figyelek oda.
- Lini. – hallom meg Creed hangját, amire odakapom a fejem.
- Creed menj, innen kérlek. Kiszámíthatatlan vagyok. – mondom neki, és elindulnak a könnyeim.
- Lini szedd össze magad. – mondja aggódva és sürgetve. – Mimi-nek szüksége van rád. – hallom aggódó hanját.
- Mi történt Mimi-vel kérdezem nagyon aggódva és egyből felkeltette az érdeklődésemet.
- A ranglistán az első Tűz démon megtámadta és nem bír vele. Rád van szüksége. A szél el tudja fújni a tüzet. – mondja és csak a kezemet nézem. – Ne a kezedet nézegesd, gyere. – mondja mire akaratlanul is, de felállok és szaladok Creed után, aki út közben elmeséli, hogy mi történt Mimi-vel ami miatt annyira ki volt bukva, hogy elhagytam. Megértettem mindent. Csak egy esélyt adjon még nekem és ígérem, soha többet nem fogom elhagyni.
Mikor odaérünk, látom, hogy szegénykém, már egy kicsit megpörkölődött, de csak a ruhája. Odamegyek és a legközelebbi tűz gömböt hatástalanítom és elfújom, mire Mimi rám kapja a fejét. Most kivételesen nem vele foglalkozok, hanem a démonnal és segítek Mimi-nek védem őt minden erőmmel.
- Mimi segíts már neki és öljétek meg a démont! – hallom Creed hangját, amire már jön mellém és megöli, amíg én vigyázok rá, hogy a tűz labda ne érje el soha.
10 perces szoros küzdelem után kimerülve és lihegve hajolunk a térdünkre. Mikor sikerül összeszednem magam odamegyek Mimi-hez.
- Mimi kérlek hallgass meg. – mondom neki, mire rám néz.
- Lini figyelj…
- Had mondjam, végig könyörgöm. – nézek a szemébe. – Tudom, hogy elrontottam azzal a dolgokat, hogy elmentem akkor tőled, de nagyon szeretlek teljes szívemből és csak meg akartalak védeni. Nem tudtam volna többször elnézni, hogy miattam sérülsz meg és én vagyok a felelős érte. Azt szerettem volna, ha nyugodt életed lenne. Nagyon szeretlek és mikor azt mondtad, hogy nem kellett volna megtörténnie a dolgoknak nagyon összetörtem. A szívem szakadt meg, de akkor is, amikor elküldtél magadtól. Tudom, hogy megérdemeltem, mert tudom mi történt veled Creed elmondta ide fele úton, de tényleg sajnálom. – nézek a szemébe és már megint elindulnak a könnyeim. – Teljes szívből szeretlek Mimi és most amíg távol kellett lennem tőled nagyon szenvedtem és még mindig szenvedek, hogy akkor azon a napon elhagytalak, de ahogy kérted soha többet nem fogsz látni, csak el akartam mondani mit is érzek valójában irántad, hogy tudd, még mindig szerelmes vagyok beléd. – mondom, majd megfordulok és patakokban folynak a könnyeim. – Ég veled Mimi. – suttogom és lassan elindulok.
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 10. 10. 20:22:45 | #8547 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: oosakinanának
Zúgó fejjel kaparom össze magam, ólomként nehezül el a testem. Creed tapicskol még valamit a sebemen. Meglepő, hogy be tudja kötözni. Valami furcsa itt nekem.
- Ho-hol vagyok? - kérdem még elhaló hangon.
- Itt a lakásodon, Lynett hozott ide. Ő segített nekem bekötözni a sebedet.
- Aha... értem. Ez rendes tőle, de tovább nem maradhat.
- De Mimi...
- Creed, nem! Ha ő nem akarja, akkor én nem tudok mit tenni érte – felelem vitatkozó dögömnek mérgemben és csalódottságomban.
- Mimi ezt te sem gondolod komolyan, hiszen szeret, csak téged akart volna megvédeni, erre fel ezzel hálálod meg? – vág vissza a macsek míg szájba nem csapom.
- Mit háláljak meg azt, hogy elhagyott? Magamra hagyott? Soha nem fogom, neki megbocsájtani tehet akár mit! – tartok ki továbbra is sziklaszilárdan az állításom mellett.
- Sajnálom. Nem akarok bajt okozni – szól közbe elhaló hangon a "gyönyörűség". Ugyanúgy faképnél akart hagyni, mint annak idején ő.
- Sajnálhatod is – mondom neki komolyan, és nagyon nyersen.
Lehatja válaszul a fejét, megfordul, és kicsit imbolyogva a fürdő felé veszi az irányt.
- Mimi ne légy már ilyen önfejű – erősködik tovább a kis szőrmók.
- Ne szólj bele az életembe te rühes macska! - Legalábbis hadd tudjam már jobban, hogy mit akarok.
- Mimi szedd, össze magad ez nem vall rád. Úgy tudom, akit szeretsz, azért harcolsz – mondja komolyan. Csezd meg! Túl régóta ismersz. – Nézz rá. Innen lehet érezni, hogy elfertőződött a sebe és ha így folytatod tovább, akkor nem lesz kire haragudnod - Kár tagadni igaza van. Most félre kell tennem sértődöttségem, hiszen azt mégsem nézhetem, ahogy a szemem láttára leheli ki a lelkét.
- Creed… Nem kell, majd… rendbe jövök… egyszer – suttogja, de mindkettőnk meghallja. Fel akarja törölni akarata ellenére történt odarondítását, de sajnos a hányinger nem nézi, hogy milyen helyen tartózkodik éppen az illető. Elkezdi felmosni, amit aztán tényleg nem tudok tovább nézni. Őt a kanapéra fektetem, és befejezem, amit elkezdett.
Dolgom végeztével rohan ki Creed a szobából, és felhívja a figyelmem ara, hogy Lynett eszméletlenül fekszik az ágyon.
- Creed! Hozd a kötszereket, némi jódot, meg vannak az üvegcsében különböző általam gyűjtött gyógyitalok. Ugyanabban a szekrényben találod, mint a kötszereket, és egy 4x3-as fiolatartóban vannak. Siess már!
Creed csakugyan sietve hozza ki nekem az üvegcséket. A sebeit jóddal lekezelem. Amelyik az elfertőződés szélén áll, azt egy különleges gyógynövényből készült oldattal ápolom le. Természetesen titok, hogy mivel. Annyit árulok el, hogy ennek a virágnak az egyik alfaja egy erős méreg, szinte azonnal öl, és a központi idegrendszerben fejti ki a hatását. Creedet megkérem, hogy tegye a mancsát a szívére, és ő engedelmeskedik. Fél óra megfeszített munka után sikerült átlendülnünk az életveszélyes állapotban, és most már csak pihenésre van szüksége.
- Phúúh... - dőlök le a kanapémra jó nagyot fújva.
- A macskadémon megint kitört belőled - mondja Creed a semmibe nézve. - Ide éreztem a kisugárzását.
Nem értem, miért mondja ezt.
- Ha ennyire haragszol Lynettre... miért használtad ezt?
- Azért, mert én is meghallhattam volna!
- Ne hazudj! - emeli fel kicsit a hangját, és most szúrósan rám néz. - Tudom, hogy a szíved mélyén szereted, nincs értelme a haragoskodásnak.
Nem bírom ezt tovább hallgatni, ezért felállok és a konyha felé veszem az irányt. A fejem már szétrobban a méregtől. Ez a macska persze utánam kell, hogy jöjjön.
- Creed mit nem tudsz felfogni azon, hogy képtelen vagyok megbocsájtani neki? - mondom neki már kevesebb habitussal, mint az előbb.
- Csak azt nem, hogy milyen makacs fejed van! - Már megint ezzel jön. Valami újjal nem tudna végre előrukkolni? Oldalra pillantva simán észre veszem Lynett-et, aki az ajtófélfának támaszkodva hallgat minket. Először az elgyötört lányra nézek, aztán pedig Creedre. Egyelőre úgy döntök, hogy megvárom, amíg felépül, mert így mégsem engedhetem ki az utcára. Egy mélyet sóhajtok, majd számat beszédre nyitom.
- Rendben van - majd Lynett-re pillantok. - De csak addig maradhatsz, amíg fel nem épülsz, világos?
- Nagyon köszönöm, igazán hálás vagyok, köszönöm! - hajol meg mélyen.
- Több, mint a semmi - szól közbe Creed olyan hangon, mintha buzdítaná Mimit. - Még egy kicsit bújsz hozzá, még dorombolni is fog.
- Te meg üvölteni, ha alád rúgok - szólok közbe szúrósan.
Azzal bemegyek a szobámba. Hallom, ahogy beszélgetnek egy pár szót, de azt már nem, hogy miről. Mindegy, és elhasalok a kanapén, és nézek a semmibe. Hallom Lynett lépteit.
- Mimi... - szól nekem.
- Lynett... azt megengedtem, hogy itt maradj, de ha megoldható, akkor ne legyél most a közelemben. - A megoldható alatt arra gondolok,hogy a konyhában mégsem kerülgethetjük egymást.
- Sajnálom... - szól hozzám remegő hangon.
- Én is! - mondom nyersen. - Nem kellett volna ennek megtörténnie - mondom neki, és arra gondol itt most, amire akar.
- De én...
Ekkor felállok a kanapéról, és két kezemmel megfogom a vállát.
- Lynett Hagara - kezdem mély és komoly hangnemben. - Egyedül Creed volt az egyedüli társam ebben a lakásban. Amióta te itt voltál, megváltozott valami. Valami kellemeset éreztem. Igazán boldog kezdtem lenni. De mindez ezen a napon szertefoszlott. Ha megérted az érzéseimet, és azt a fájdalmat, amit érzek, akkor újra beszélhetünk.
Azzal bemegyek a másik szobába és becsukom magam mögött az ajtót. Az ágy szélére ülök, arcom a kezembe temetem, és sírni kezdek. Miért tette ezt velem ő is?
|
| oosakinana | 2010. 09. 29. 22:26:03 | #8272 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Nakamura Sheeny-nek~Mimi-nek~)
Mikor magamhoz térek, nem tudom, merre vagyok hirtelen majd csak csatazajt hallok és végül csak annyit látok, hogy Mimi mellettem fekszik és rám néz.
- S-sajnálom – mondom neki erőtlenül. - Nem akartam, hogy bajod essen.
- Nap, mint nap szembesülök ilyen helyzetekkel - válaszolja. - Kezdtél többet jelenteni nekem, beléd szerettem. Igen, beléd szerettem. Soha nem bocsátom meg, hogy magamra akartál hagyni.
Azzal feláll és nem is enged semmit mondanom. Ezt nagyon elrontottam. Elkezdek sírni és csak szerelmemet nézem, mert én is beleszerettem akár mennyire is nem akarom bevallani. Végig nézem a küzdelmet, amibe már megint miattam keveredett. Csak nézem és gondolkodok.
- Ó, a híres macskák démona. Egyre érdekesebb lesz. GYERE!
Látom, ahogy neki támad és verekednek homályosak a képek, de azért próbálok oda figyelni. Nem tudom, pontosan mik történnek, csak annyit tudok, hogy nem akarom, látni Mimi többet bánkódni vagy megsebesülni miattam. Amikor végez a fickóval csak őt figyelem és nem tudom, mit csináljak. Rám néz, majd visszaváltozva a földre térdel.
- Áááááááááááááá! – felkiált, majd csak annyit látok, hogy előre borul és a földön fekszik ájultan.
- Mimi. – Szólok neki, de semmire nem reagál. – MIMI!!!!!!! – kiabálom el magam, majd összegyűjtöm minden erőmet és feltápászkodok, de fáj minden egyes porcikám így még az erőmet sem tudom használni. Nagy nehezen feltápászkodok. Odamegyek Mimihez és a kezét a nyakamra fogom, majd megpróbálom haza vinni Creed tudni fogja, mit csináljon vele.
Egy óra kínszenvedés alatt visszacaflatok Mimi-vel a vállaom a lakására. Bemegyek, jobban szólva esek, mire csak Creed meglepődve néz ránk.
- Veletek meg mi történt? – kérdi és aggódva néz Mimi-re.
- Csak enged védett meg. – mondom neki, mire egyből beviszem, lefektetem a kanapéra én meg a földre rogyok össze. Creed jönne segíteni nekem.
- Ne… velem foglalkozz. Mimi… az első. – mondom neki és próbálok felállni, de nincs több erőm így ott maradok a földön és a hasamon, pont ahol a sebem is lenne. Néha elbóbiskolok és már kb alig élek, de nem érdekel, Mimi jöjjön rendbe.
Mikor Creed végez Mimi-vel lejön hozzám.
- Fordulj a hátadra.
- Nem bírok. – mondom halkan
- Meg kell fordulnod. – mondja, de csak kicsit elalszok.
~*~
Mikor felébredek, ugyan úgy vagyok, ahogy elaludtam, de Mimi hangját hallom, ahogy Creed-del veszekszik.
- Creed nem. Ha ő nem akarja, akkor én nem tudok mit tenni érte. – mondja, és nem tudom mit hallok a hangján.
- Mimi ezt te sem gondolod komolyan, hiszen szeret, csak téged akart volna megvédeni, erre fel ezzel hálálod meg? – kérdezi, mire csak felcsattan.
- Mit háláljak meg azt, hogy elhagyott? Magamra hagyott? Soha nem fogom, neki megbocsájtani tehet akár mit. – hallom kemény hangját. Nehezen feltápászkodok és iszonyat nagy lázam lehet, mert izzadok, mint egy ló. Nem tudom, hogy mit kéne csinálnom.
- Sajnálom. Nem akarok bajt okozni. – mondom halkan és a lábamon is alig állok a sebem még mindig nyitva van és igen el is feltőződtem, mer ritka szarul vagyok. lenézek és mikor meglátom mi van alattam majdnem elhányom magam és a szám elé rakom a kezemet.
- Sajnálhatod is. – mondja komolyan Mimi.
Lehajtom a fejem, majd kicsit kacskaringósan, mint aki beteg bemegyek és felmosót keresek.
- Mimi ne légy már ilyen önfejű. – hallom Creed hangját.
- Ne szólj bele az életembe te rühes macska.
- Mimi szedd, össze magad ez nem vall rád. Úgy tudom, akit szeretsz, azért harcolsz. – mondja komolyan. – Nézz rá. Innen lehet érezni, hogy elfertőződött a sebe és ha így folytatod tovább, akkor nem lesz kire haragudnod. – mondja komolyan és most az egyszer egyetértek Credd-del, hogy nem sokáig fogom húzni.
- Creed… Nem kell, majd… rendbe jövök… egyszer. – suttogom alig hallhatóan még szerencse, hogy jó fülük van. Tovább megyek és feltörlöm, amit én csináltam, de csak egy kis szellőt érzek meg, mire a kanapén kötök ki és érzem, képtelen vagyok mozogni. Forr a testem a láztól.
- Mimi… Szeretlek… - suttogom, majd elveszítem az eszméletemet.
~*~
Nem tudom pontosan, hogy mikor kelek fel, de csak annyit látok, hogy a szobába vagyok. körbe nézek, de sehol senki nincs. Kiszállok, de mozogni alig bírok. Minden tagom fáj és még szédülök is egy kicsit, de lázam már nincs.
Kimegyek a konyhába, ahol Mimi és Creed beszélget már, mint veszekszik megint.
- Creed mit nem tudsz felfogni azon, hogy képtelen vagyok megbocsájtani neki?
- Csak azt nem, hogy milyen makacs fejed van. – mondja komolyan és csak hallgatom az ajtófélfának támaszkodva a beszélgetést, közben csak a levegőt veszem a számon, és ha hátra néznek, simán észrevesznek, mivel én is figyelem őket. Nem tudom mi lesz velem, de ha elveszítem Mimi-t, akkor kénytelen vagyok haza menni, ahova nagyon nem kívánkozok vissza, mert szeretem teljes szívemből. Mindent megteszek érte, ha csak a csicskásának kellek azt is elfogadom, csak ne küldjön el…
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 29. 20:11:58 | #8260 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: to: nana
Tovább csókolgat és simogat engem, majd ellök minket a faltól, és a háló felé vezet. Rálök az ágyra, kicsit vággyal teli szemekkel nézek rám, majd felém mászik,. Megérintem, majd simogatni kezdem a hátát, az oldalát, és végül melleit, amikre felsóhajt bőszen. Megcsókol szenvedélyesen és most ő simogat végig amire meg is remegek, majd mikor elér ágyékomhoz, végig simogatja azt. Felnyög, majd az izgatottságtól kicsit a csípőmet is megemelem.
Óvatosan becsúsztatja a kezét, majd elkezd simogatni, amire csak hangos nyögések szakadnak fel belőlem, ő meg tovább simogat. Elhagyja ajkaimat, amit én még szívesen csókoltam volna, és a nyakamat halmozza el azokat. Kezeimet a nyakára teszem, néha a hajába is túrok. Melleimet kényezteti aztán, majd óvatosan és kicsit félénken hatol belém ujjaival, amire hangos nyögéssel válaszolok.
Elkezdi mozgatni ujjait bennem, mire egyre hangosabban és sűrűbben sóhajtok, remélem, hogy ezzel tudtára adtam tette sikerességét. Ahogy fokozza a pillanatokat egyszer megfeszül a hátam ívben és hangosan felnyögve jelzem felé, hogy elélveztem. Kihúzza ujjait, felém hajolok, és megcsókol, majd mellém fekszik, és úgy pihenünk egy kicsit.
Behunyom, de el is alszok. Felébredve pedig azt veszem észre, hogy Lini nincs mellettem. Megkérdem Creedet, aki azt válszolja nekem, hogy boltba ment. Elkerekednek a szemeim. Tudom, hogy ez hazugság. Utána rohanok, és meg sem állok az erdőig.
- Lini. Merre vagy? – keresem őt kétségbeesetten, ahogy lélekszakadva futok. Nem, nem hagyhat el. Hol lehet?
Ahogy futok, azt veszem észre, hogy jobbra elrepül mellettem valaki, néhány fát átszaggatva. Elkerekedett szemekkel követem a személyt. Rémültség kap el, amikor meglátom, hogy az Lyni, és annak csurom véres teste!
- Lyni! - ordítok fel.
Érzem, hogy valaki közelít, amire kardomat hátra lendítem, de ő elszaltózik az elől. Egy nagyon erős, termetes, hosszú hajú férfi néz velem szembe.
- Őt már nem mentheted meg előlem, kislány. Húzz innen! mondja nekem, de hirtelen megváltozik a tekintete. Mintha végigmérne engem.
- Ó, istenem! De boldog vagyok! A léghajlító után most a hetedik legjobb fejvadász, akinek már rég méltóbb pozicíóban kéne tartania.
- Mit foglalkozol az én pozíciómmal? Engem mindig csak az érdekel, akit likvidálni kell.
- Helyes hozzá állás. De tudod, egyszer mindenkit elér a bukás!
- Csak nem itt, és nem most! - sziszegek rá mérgesen.
- Ne csak a szád legyen ilyen nagy - mondja, és az ég felé nyúlva a semmiből egy legalább két és fél méteres kardot varázsol elő. Na, csak ezzel ne suhintson pofán.
Harcolni kezdünk. Ő fentről lefelé akar lecsapni engem, de én kitérek előle, és most én támadok a kardommal, amit azonban kirúg a kezemből, majd behúz egyet a másik kezével. Most veszem észre, hogy egy kézzel is elbírja ezt a kardot? Fegyverem veszem ekkor elő, és tüzet nyitok, ám a férfi kardját maga elé tartva ügyesen kivédi a lövéseket. Egy mérges vértigrissé változom ekkor, és rávetődök, de ekkor ő meg vág azzal a dög nagy karddal. Ettől elvesztem az erőmet, és visszaváltozom. Mielőtt földre esnék, belém rúg egy akkorát, hogy félájultan Lynett mellett kötök ki. Látom, hogy időközben észhez tért. Egymásra nézünk.
- S-sajnálom - válaszolja erőtlenül. - Nem akartam, hogy bajod essen.
- Nap mint nap szembesülök ilyen helyzetekkel - válaszolom neki. - Kezdtél többet jelenteni nekem, beléd szerettem. Igen, beléd szerettem. Soha nem bocsátom meg, hogy magamra akartál hagyni.
Azzal felállok, és dühösen ellenfelemre nézek. Minden keserűségem, és bánatom összeszedem. Egy erőmező vesz körül, és én felordítok. Szemeim olyanok lesznek, mint a macskáé, még füleim is nőnek, az alkatom valamivel erősebb lesz, a karmaim megnőnek, és hátul farkam nő. Ez a démoni énem. Mint a párduc úgy ordítok fel ezután.
- Ó, a híres macskák démona. Egyre érdekesebb lesz. GYERE!
Éreztem, ahogy az emberi tudatom elhomályosul, és vad gyilkolási vágy veszi át ezt az érzést. De szerencsére még tudom irányítani a testem. Macskapoziciót veszek fel, és nekiugrok ellenfelemnek. Hanyatt döntöm, de ő le tud lökni magáról, és le akar csapni azzal a baszott nagy karddal, de én egy karmolással egyszerűen szétkapom azt. Emberünk most már rémült arcot vág, majd jobb kezemről az összes körmöm a testébe mélyesztem. Vigyorgok rá egyet vérszomjasan, majd a másik kezemmel egyszerűen levágom a fejét. Egy pillanatra Lynette-re nézek, még ebben a démoni formában, de után rögtön vissza is alakulok. Szinte erőtlenül lihegek térden állva.
- Áááááááááááááá! - tör ki belőlem egy fájdalmas üvöltés, majd összerogyok, végül hason fekvő helyzetben elájulok. Ennek a görénynek a kardja mérgezett volt, és valamikor hozzám érhetett vele.
|
| oosakinana | 2010. 09. 17. 20:48:48 | #7878 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Nakamura Sheeny-nek~Mimi-nak~)
Reggel felkelünk, majd Mimi-vel egymás szemébe nézünk, mire szinte forr közöttünk a levegő. Szenvedélyes csókot váltunk, ami nagyon is szenvedélyes és egyre jobban kezdünk bele melegedni a dolgokba. Plusz, ahogy érzem, hogy a keze végig járja testemet néha akaratlanul is belenyögök a csókba, mire érzem, hogy közelebb húz magához. Egyszer csak elhagyja ajkaimat és a belső combomra ad csókokat és húzza végig a nyelvét, amire felnyögök, majd mikor a fülemhez ér belesuttog:
- Lynett... – kiráz a hideg ahogy a nevemet suttogja, majd bele is nyal a fülembe, ami csak tovább korbácsol engem is. ahogy csókolózunk egyre jobban kezdünk belemelegedni, mikor egy hang szakít félbe minket.
- Ha már ennyire elemetekben vagytok, velem is foglalkozhatnátok, mert kilyukad a gyomrom az éhségtől.
- Én most téged megöllek! – Mimi Creed felé kapja a fejét, majd feláll és elkezdi kergetni közben minden félét, elkezd neki kiabálni.
- Elveszem mind a kilenc életed, te kis vakarcs! – elkapja, mire felállok és közelebb megyek.
- Hagyjad Mimi! – mondom neki kuncogva és közelebb megyek hozzájuk. - Adj neki inkább valamit.
- Megúsztad, te dög!
Elmosolyodok, majd nem sokkal később inkább mindenki leül enni, hiszen én magam is éhes vagyok.
- Nagyon nem bírhattál a száddal, ha így elintéztek! – viccelődik Creed, de nekem egyáltalán nem tetszik ez a fajtaviccelődés, hiszen nagyon aggódtam Mimi miatt.
- Szó sincs erről. Lynettre pályázott! – mondja, mire csak meglepődök és ránézek.
- Engem akart?
- Igen.
- Miért? Miért akar engem mindenki elkapni!
- Ezt nem tudhatjuk – mondja, de még mindig meg vagyok lepődve, hogy rám pályáznak.
- De amíg ez a két lábon járó hadsereg a közeledben lesz, addig nem lesz semmi bajod! – próbál nyugtatni, de kicsit sem leszek tőle nyugodtabb, hiszen így viszont Mimi-nek az élete van veszélyben. - Viszont minél hamarabb beszélned kell Mack-el.
- Meg fogom keresni.
- Én azonban most elmegyek egy kicsit sétálni, hajt a vérem... Nyáúúú! – mondja és távozik, de én kicsit el vagyok foglalva a gondolataimmal, majd csak a Mimi hangja hoz vissza a valóságba.
- Hmm, tudsz te hasznos dolgokat is kitalálni. Vigyázz magadra!
Kettesben maradunk, majd egymás szemébe nézünk. Szavak és tettek nélkül is érezni lehet, ahogy szinte forr közöttünk a levegő. Felállít, majd leveszi rólam a ruhákat és csak egy száll, tangában állok előtte, ami feketecsipkés. Ő is levetkőzik, mire meglátom teljes alakjában és a szám teljesen kiszárad. A falhoz nyom, majd a combját lábam közé csúsztatja, ahol erősen ágyékomnak nyomja, mire felnyögök és vad, szenvedélyes csókolózásba kezdünk. Ahogy elkezdi a lábát mozgatni ágyékomnál nyögések szakadnak fel belőlem, mire ő is nyögdécselni kezd. Elszakad ajkaimtól, majd bimbóimmal kezd el játszadozni nyelvével, amire még hangosabb nyögések szakadnak fel belőlem. Egyre jobban kezdek nyögdécselni, mire egy hatalmas és szenvedélyes csókkal ajándékoz meg és egyre erősebben izgat lábával, amire egyre hangosabb nyögések törnek fel belőle. Ahogy folytatja műveletét, hangosan felnyögök és elélvezek, mire szorosan megölelem, és nem akarom elengedni, mert most kicsit gyenge lettem. Sosem gondoltam volna, hogy nővel lenni ennyire élvezetes. Mikor észbe kapok a falhoz nyomom, majd a kezeit a feje fölé emelem, és úgy csókolom meg szenvedélyesen és megpróbálok mindent viszonozni, amit ő is adott nekem.
Tovább csókolgatom és simogatom a testét, ahogy csak tudom, majd ellököm magunkat a faltól és a háló felé vezetem. Rálököm az ágyra, kicsit vággyal teli szemekkel nézek rá, majd felé mászok, mire érintését és simogatását érzem meg a hátamon, oldalamon és melleimen, amikre felsóhajtok. Megcsókolom szenvedélyesen és most én simogatom végig egész testét, amire érzem, hogy megremeg, majd mikor elérek, ágyékához kezemmel végig simítom, mire felnyög, majd kicsit csípőjét is megemeli.
Óvatosan becsúsztatom kezemet, majd elkezdem simogatni, amire csak hangos nyögések szakadnak, fel belőle én meg tovább simogatom. Elhagyom ajkait és a nyakát kezdem el csókjaimmal halmozni. Kezeit a nyakamon érzem és néha a hajamba túr. Melleit kényeztetem, majd óvatosan és kicsit félénken hatolok belé ujjaimmal, amire hangos nyögéssel válaszol.
Elkezdem mozgatni ujjaimat benne, mire egyre hangosabb és sűrűbb sóhajok, jelzik tettem sikerességét. Ahogy fokozom, a pillanatokat egyszer megfeszül a háta ívben és hangosan felnyögve jelzi nekem elélvezett. Kihúzom ujjaimat, felé hajolok és megcsókolom, majd mellé fekszek, és úgy pihenünk egy kicsit.
Behunyom a szemem és kicsit szundizok, mire egyszer csak hallom, hogy Mimi elaludt. Óvatosan kiszállok mellőle, hogy ne keltsem fel. Betakarom és kicsit könnyezve, veszem fel a ruháimat. Nem akarom, hogy baja essen, ezért inkább elmegyek. Felöltözök, majd mikor mennék ki az ajtón Creed jön velem szembe.
- Szia. hát te hova mész? – kérdezi, majd elkezdi a fülét tisztítani.
- Öhm. Csak lemegyek a boltba – hazudom kicsit, mire csak furcsán néz rám.
- Ahogy gondolod. – kikerülve bemegy a nappaliba, majd elfekszik a kanapén. Becsukom az ajtót, majd szinte szaladva hagyom ott a helyet, amit soha nem akartam, mert végre itt éreztem, hogy fontos vagyok valakinek és ő is nagyon fontos lett nekem.
Csak szaladok minél messzebbre és csak azt veszem észre, hogy az erdőbe kötök ki megint. Elkezdek sétálni, majd csak folyamatosan folynak a könnyeim. Leülök egy nagyobb fa tövébe. Összehúzom magam, mire meghallok egy ismerős hangot.
- Lini. Merre vagy? – hallom Mimit, ahogy keres. Összehúzom jobban magam, hogy ne lásson. Tovább kiáltozza a nevemet, de nem mondok semmit, csak némán sírok és próbálok erős lenni, csak olyan nehéz.
Hallom lépteit, ahogy távolodnak, és egy másik meg közeledik, de szemből.
- Végre megtaláltalak léghajlító. – mondja, majd egy erősebb energia gömb én meg csak repülök hátra fele a fával együtt sikítva. Fáj mindenem és ahogy érzem még vérzem is és égnek a végtagjaim. Hallom, hogy valaki felém rohan, de nem bírok ébren. Elsötétül előttem minden és elájulok.
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 16. 14:00:15 | #7839 |
Karakter: Shuya Mimi
Megjegyzés: oosakinanának
- Creed… az életed… árán is… védd meg, Li… - nem tudom befejezni, mert összeesek.
Mire észhez térek, már csak azt veszem észre, hogy besötétedett, és jó késő estére járhat az idő.
- Mimi – mondja ki halkan a nevem. Kinyitom a szemem, és elengedek egy erőltetett mosolyt felé.
- Szia - köszönök rá mosolyogva. Lynettnek könnybe lábadnak a szemei.
- Végre felébredtél - mondja ki nehezen.
- Egész végig fent maradtál mellettem? – kérdezem.
- Nem bírtam aludni úgy, hogy nem tudom, pontosan mi van veled. Ráadásul a lázad is felment, amit csillapítani kellett a sebeidet is el kellett látni… - hadarja a dolgokat, de én csak ráteszem a szájára az ujjam.
- Cssss. Ne aggódj minden rendben lesz- mondom, majd megsimogatom az arcát letörölve a könnyeit. – Gyere inkább ide mellém és pihenjél.
Átmegyek a másik oldalamra, majd befekszik, és szorosan hozzám bújik.
- Ne hagy magamra te is! Könyörgöm! – mondja felém halkan. Érzem, hogy most mennyire sebezhető.
- Nem foglak – mondom neki, majd magamhoz ölelem, és mind a ketten elalszunk.
Az alvás nem tart sokáig, mert már reggel fen esz minket a rossebb. Szenvedélyesen egymásra nézünk, és szenvedélyes csókcsatában találkozik a nyelvünk üdvölzésképpen. Ezután egyszerűen nem bírok leállni. Testi és lelki vágyaim még a fájdalom ellenére is erősen dolgozik bennem. Oldalát simogatom, miközben a szájából továbbra sem vagyok hajlandó kijönni a nyelvemmel. Meleg teste és bizonyos időnkénti felnyögése még jobban felizgat. A combja belső felére adok most apró puszikat, majd végül végig is nyalom azt. Ezután ugyanezt teszem a testével, egész felfelé haladva a nyakáig.
- Lynett... - súgom a fülébe, majd bele is nyalok abba.
Egyre hevesebben kezdünk belejönni, amikor egy ismerős hang töri szét a másodperc törtrésze alatt az idillt.
- Ha már ennyire elemetekben vagytok, velem is foglalkozhatnátok, mert kilyukad a gyomrom az éhségtől.
- Én most téged megöllek! - nézek Creedre villogó szemekkel. Szegény állaton látszik, hogy nem tudja, hogy rosszkor zavar, de ez nem mentség. Kegyetlenül megkergetem a lakásban, miközben "Elkaplak!" és ehhez hasonló felkiáltásokat szórok felé.
- Elveszem mind a kilenc életed, te kis vakarcs! - kapom el végre, mire Lynett leállít.
- Hagyjad Mimi! - szólint fel kuncogva. Vélhetőleg viccesnek találta az iménti jelenetet. - Adj neki inkább valamit.
- Megúsztad, te dög!
Leülünk és beszélgetni kezdünk.
- Nagyon nem bírhattál a száddal, ha így elintéztek! - viccelődik Creed, bár én ezt abszolút nem találom humorosnak.
- Szó sinc erről. Lynettre pályázott! - felelem neki.
- Engem akart? - kérdi meglepetten a lány.
- Igen.
- Miért? Miért akar engem mindenki elkapni!
- Ezt nem tudhatjuk - mondom neki.
- De amíg ez a két lábon járó hadsereg a közeledben lesz, addig nem lesz semmi bajod! - nyugtatja meg Creed. - Viszont minél hamarabb beszélned kell Mack-el.
- Meg fogom keresni.
- Én azonban most elmegyek egy kicsit sétálni, hajt a vérem... Nyáúúú! - kacsint rám, és eltávozik.
- Hmm, tudsz te hasznos dolgokat is kitalálni. Vigyázz magadra! - búcsúzok el tőle.
Kettesben maradunk Lynettel. Vágyakozva nézünk egymára. Végül felállítom, és levetkőztetem egészen tangáig. Én is ezt teszem. Rajta fekete színű van, rajtam pedig vörös, akárcsak a hajam. Combjaim a lába közé kezdem hol erősebben hol gyengédebben dörgölni. Először csak lassú ritmusban. Felnyögése egyre jobban izgat engem, ezért jobban belekezdek a tempóba, miközben úgy felhevül az én testem is, hogy nyögni kezdek néha én is, pedig ő nem csinál most semmit velem. Remélem ezen változtatni fog. Aranyosan feszülő mellbimbóit nyalogatom olykor vonaglásom közben, néha pedig a nyakára tévedek. Oldalát időnként izgatóan csiklandozva simogatom. Egyre erősebben liheg és nyög. Fokozva a hatást, először kicsiket harapok az ajkába, végül hatalmas csókkal ajándékozom meg. Aztán egyre erősebben folytatom a vonaglást, mígnem eljut a csúcsra. Ekkor szorosan magához ölel, de úgy, hogy ettől majd' elmegyek én is, de mégsem. Fordul a kocka. Miután "magához tér" most ő nyom engem a falhoz, felemelve kezeimet, lefogva a falhoz, most ő jutalmaz egy forró csókkal. Olyan jól csinálja, hogy többször is felnyögök közbe. Mit tartogathat még ez a lány?
Szerkesztve Nakamura_Sheeny által @ 2010. 09. 16. 14:00:42
|
| oosakinana | 2010. 09. 10. 16:49:49 | #7687 |
Karakter: Lynett Hagara
Megjegyzés: (Nakamura Sheeny-nek)
Reggel mikor felébredek, látom, hogy Mimi még alszik. Elmosolyodok, majd felállok és átveszem az utcai ruhámat, majd kimegyek és látom, hogy már Creed is fent van. Kimegyek a konyhába és csak annyit látok, hogy Creed egy szekrényt néz nagyon erő teljesen. Mikor meglát, oda jön hozzám.
- Szia Lini. Légyszi adj nekem kaját, mert kilyukad a hasam az éhségtől. – mondja, kicsit könyörögve, amire elmosolyodok.
- Nm sokára kapsz valami finom kaját. – mondom kedvesen, majd leállok a konyhába egy kis reggelit készíteni. Nem sokkal később hallom, hogy Mimi kijön a szobából.
- Jó reggelt! – köszön kicsit álmosan, és kómás fejjel.
- Szervusz, gazdám! Nyáúú, már nagyon korog a gyomrom! – mondja Creed, amire elmosolyodok, hiszen neki is készítek reggelit, nem csak magunknak.
- Szia, Mimi! – mosolygok rá kedvesen.
- Figyelj, Lynett! Nekem el kell ugranom, elintézni valamit. Addig maradj itt Creed-el, okés?– mondja, mire csak bólintok, de kíváncsi is vagyok, hogy merre megy. Remélem nem lesz baja.
- Oké. Kaját találsz a hűtőben, egyél bármit, amit megkívánsz, a macska kaja meg a felső szekrénysor első részében találod – mutatja és megkopogtatja az ajtót, ahol van.
- Rendben, elleszünk szerintem egymással.
Gyorsan felöltözik, majd elköszön és már nincs is a házban. Creed-del kicsit beszélgetünk és amilyen pletykás macska meg is tudok tőle egy két dolgot Mimi-ről, hogy mondjuk, miket szeret és arról is beszél, hogy az ágyban, miket szeret csinálni, amire én csak olyan vörös leszek, mint a rák, mire bele gondolok, hogy mi van, és hogy lesznek a dolgok. Kicsit elkezdek fantáziálni, hogy mi lenne, ha Mimi meg a hálóba lennénk együtt. A gondolatra kicsit benedvesedek és el is pirulok, de magam se tudom, hogy miért, hiszen ő lány, de ha visszagondolok arra a csókra, akkor azt hiszem, hogy rá kell jönnöm, a nőkhöz vonzódok igazán. Creed el is kezdett cukkolni a vörösségem láttán, mire csak egy párnát dobtam felé, hogy hagyjon békén. Nem szeretem, a cukkolnak nagyon nem.
Ahogy gondolkozok és próbálom leállítani Creed-et. ajtónyitódást hallok. Oda nézek és Mimi-t látom meg. Vérben ázva és teljesen erőtlenül.
- Jól vagy Mimi? – kérdezem tőle és oda szaladok hozzá, mire csak sűrűn veszi a levegőt.
- Creed… az életed… árán is… védd meg, Li… - nem tudja befejezni, mert összeesik.
- Mimiiii! – kiáltom el magam, majd odamegyek hozzá és a hóna alá nyúlok. Behúzom a hálóba és lefektetem az ágyra. Mikor meglátom, a hasát teljesen elszörnyedek. Ki tette ezt vele? Még is miért? Nem értem semmit. Azt veszem észre, hogy elindulnak a könnyeim.
- Lini hozzál gyorsan kötszert és fertőtlenítőt. – hallom meg Creed hangját, amire csak oda kapom a fejem. – Igyekezz. Mire vársz még?! – mondja kicsit kikelve magából. Egyből felállok, és már szaladok is a dolgokért, amiket csak nagy nehezen találok meg. Visszamegyek és csak követem minden egyes utasítását, amit mond. Nem akarom, hogy Mimi-nek baja essen.
Összevarrom Mimi sebét, Creed utasításaival, mert képtelen vagyok józanul gondolkozni. Le kell vennem a felsőjét, hogy a többi sebét és zúzódását is bekötözöm. Olyan törékenynek látszik így a teste. Alaposan végig nézem és aggódok is érte, hogy túlélje. Egy kis idő után látom, hogy nagyon elkezd izzadni. Megnézem a homlokát és látom, hogy nagyon felment a láza, akkor ezek szerint elkapott egy kis vírust. Hozok vizet tálba meg rongyot és borogatással látom a fejét.
Várom, hogy felkeljen, de semmi. Egész éjszaka fent maradok és cserélgetem a borogatást a homlokán, aminek kicsit meg is van a hatása. Már hajnalodik, mikor látom, hogy megmozdul, és lassan nyitogatja a szemeit.
- Mimi. – mondom ki halkan a nevét. Kinyitja a személt. Rám néz és halványan elmosolyodik.
- Szia. – köszön mosolyogva, mire rá nézek és a megkönnyebbüléstől könnyek indulnak el szemeimből.
- Végre felébredtél. – nyögöm ki akadozva.
- Egész végig fent maradtál mellettem? – kérdezi, mire csak ránézek.
- Nem bírtam aludni úgy, hogy nem tudom, pontosan mi van veled. Ráadásul a lázad is felment, amit csillapítani kellett a sebeidet is el kellett látni… - hadarom a dolgokat, de megállít és a kezét az ajkaimra teszi.
- Cssss. Ne aggódj minden rendben lesz. – mondja, majd megsimítja az arcomat és letörli a könnyeimet. – Gyere inkább ide mellém és pihenjél.
Nem is kellett többször mondania. Átmegyek a másik oldalára, majd befekszek, és szorosan hozzá bújok. Nem tudom, hogy miért, meg hogy, de ez most csak úgy kijött belőlem. Nem akarok egyedül maradni és nem akarom, hogy ő is elmenjen, mint a többiek, akiket szerettem. Hozzá bújok, mint egy kis cica és nem akarom elengedni. Eszem ágába nincs.
- Ne hagy magamra te is. könyörgöm. – mondom halkan és most tényleg olyan vagyok, mint egy sebezhető kis cica, akit bármikor össze is törhetnének.
- Nem foglak. – mondja és érzem, hogy magához ölel. Nem is kellett ennél több. Az éjszakai nem alvás meg a sírásaim eléggé kimerítettek így szinte kidőltem és egyből elaludtam.
|
|
