|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 16. 13:58:40 | #7838 |
Karakter: Nagato Zakoshi
Megjegyzés: nyekookámnak
Ezzel nyugodt lelkiismerettel álomra hajtom a fejem. Most egálban vagyunk. Tudom, talán ez egy kicsit gyerekes dolog, de igy még egy nő sem alázott meg, mint ahogy ez tette. Teljesen jogosnak titulálható ezáltal mérgem, hadd szenvedjen békjóim által. Ha nem lett volna ilyen aljas húzása az éjjel, folytattam volna azt, amit elkezdtem vele most reggel.
Miután felébredek, és eloldozom - közben fel vagyok készülve, hogy nem intéz e támadást ellenem, de nem teszi - látom, hogy sebesek a csuklói. Hopsz, lehet hogy egy kicsit túl szoros volt.
- Mutasd - mondom
- Nem nagy ügy - mondja elkapva tőlem kezét, majd feláll. Mármint Sekai.
- Kösz, hogymegmentettél a szörnytől. - Ennek most mi baja? Mi mást tettem volna?
- Ez a dolgom... - bököm oda hűvösen, hogy még véletlenül se bizza el magát.
- Kell reggeli? - kérdezi. Hát... tudnám dijazni.
- Jól esne.
Bólint, és neki is áll rögtön. Miután elkészül az amúgy igen bőséges adagjával, megszólal:
- Itadakimas... - mondja, amire fel is kapom a fejem.
- Ciánt tettél bele??? - kérdezem gyanakvóan.
- Miért tettem volna?- kérdezi dühösen.
- A reggeli miatt!!! - mondom neki gyorsan ismerve, hogy milyen kis bosszúálló tipus.
- Nem basztál ki velem... Nem vagyok rászorulva a farkadra... Találok mást hamar... Nem fogok sírni miattad - mondja komoly arccal. Jaj istenem, ezt most el is kéne hinnem?
Ezt is jól példázza, hogy éppen csak beletúr a kajájába, aztán otthagyja. Zuhanyozni megy. Amikor visszatér, egy farmernadrág van rajta, ami térdig ér, valamint egy fekete top. Igen nagy dekoltázzsal, ezért igen jó a belátás, amikor lehajol, hogy bekösse a cipőjét.
- Mi van?? - néz fel rám mérgesen, miután bekötötte cipőjét.
- Csak annyi, hogy marha rosszul tudsz hazudni!
- Hogy érted?
- Hát én csak szimplán arra gondolok, amit előbb mondtál nekem.
- Én azt tényleg komolyan gondolom.
- Nekem mindegy... Találhatsz mást, olyat úgy sem fogsz, mint engem.
- Biztos, mert annál jobbat fogok!
- Ja... képzelem. Aztán majd összeszarja magát, amint meglátná az első démont. Szóval nem vagy rám szorulva igaz? Ezt nehezen hiszem el, de itt én vagyok az, aki nincs rászorulva a másikra. Úgyhogy ha tényleg jobbat találsz, hát nem bánom... Birka türelme kell, hogy legyen az biztos.
Erre már nem szól semmit, de marhára kíváncsi lennék most, hogy mi járhat a fejében. Arra gondolok, hogy hívhatna már az anyja is, hogy végre lezárjam ezt az ügyet. Marhára nincs kedvem egy ilyen öntelt nőszemélyre vigyázni. Már azt sem tudom megmondani, hogy mi tetszhetett meg benne.
- Aztán ha nagyon akarod tudni... - folytatom - azt csavarok az ujjam köré, akit akarok, úgyhogy nem tudom miért hitted, hogy én majd rád fogok várni. Tudod, nálam nem csak a nagy mellek, és a formás fenék ér célba. Nálam fontos, hogy "itt" igy legyen valami - magyarázom neki a mellkasomat dobogtatva utalva arra, hogy legyen szíve is.
- Mit tudsz te rólam? - fakad ki.
- Hmm... talán többet is, mint amit én meg akartam tudni.
Mielőtt bármit is mondhatna, egy újabb, takonyzöld színű förmedvény csörtet be az ablakon, falhoz nyomva Sekait, és ez a gombfekete szemű rusnyaság Sekai nyakát kezdi nyaldosni, mire ő kínosan nyöszörögni kezd. Be kell vallanom, hogy nyögés közben nagyon édes hangja van. Na de ebben ki is merültek pozitív tulajdonságának felsorolásai. Sekai némileg meglepődik, hogy én csak nyugodtan ülök tovább a fenekemen.
- Na, hol van az a nagy valaki, aki most eljön érted? - kérdem tőle, mire befejezem az étkezést, megtörlöm a számat, végül elkapom láncaimmal a démonom, és belerántom egy energiagömmbe, majd végül apró kockákra szeletelem a karddal.
- Szerinted finom húsa van? Megfőzhetnénk ebédre... - mutatok a néha szörnyre, azon belül is a maradványaira. Nem volt megerőltető menet. Csörögni kezd a telefonom.
- Igen?
- Ott van a lányom? - válaszol az ismerős női hang.
- Anyád az... - nyújtom neki oda a telefont.
Szerkesztve Nakamura_Sheeny által @ 2010. 09. 16. 13:58:57
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 13. 22:40:59 | #7768 |
Karakter: Nagato Zakoshi
Megjegyzés: nyekookámnak
Vigyorogva ül az ölembe. Merev szervem így ruhán keresztül is forrón érintkezik az övével. Ez már tömör-gyönyör.
Finoman mozogni kezd rajtam, ettől egyre jobban izgatva engem. Kezeim a mellére tévednek és finoman masszírozzák azt. Elmosolyodik, és hirtelen ötlettől
vezérelve a kezeim a fekete kendőjével kötözi össze, ezután felállít, az ágyra lök, majd kezeim az ágy széléhez köti, és fölém hajol.
Ajkam felé közelít. Megnyalja többször is a szám.
Ezután egyre lejjebb halad a csókolgatásba. Miután egyre lejjebb halad, behunyom a szemem.
Kezei most már végig merev ékességem simogatja, végül meg is markolássza azt. Ettől majdnem felnyögök. Lágyan mozgatni kezdi rajta a bőrt, fel és le
húzgálva. Ekkor kinyitom a szemem, és rá nézek. Egyre jobban vágyakozok rá.
Hirtelen elengedi a szervem majd lemászik rólam.
- Jó éjt... - lehet csókot - majd talán reggelre lenyugszol!
A KIS...! Hogy lehettem ilyen hülye? Mégis hová mész? Átmegy egy másik szobába, majd lepihen. Megvárom, míg elalszik. Elhibáztad, kislány. Erőm
segítségével nem gond nekem egy ilyenből kiszabadulni, hát most meg tudod, hogy milyen az. Miután meg vagyok bizonyosodva róla, hogy alszik, kezeim
megrántom kétszer-háromszor, és már is ki vagyok szabadulva a kötésből. Óvatosan felé settenkedek. Még szerencse, hogy van nálam altató. Egy jó
démonvadász mindennel fel van szerelkezve. Behintem vele egy picit a rongyot, ez pont addig elég, hogy reggelig szundítson. Orrához nyújtom, és hagyom,
hogy szippantson belőle párat. Kezét megemelem ezután, majd visszaejtem. Semmi reakció, elkábult teljesen. Kezeit a csuklóinál összekötöm úgy, hogy a
kötés az ágy rácsa mögött legyen. Ennek végeztével a száját is bekötöm. Ezután visszamegyek, és szép kényelmesen elalszom.
Reggel én ébredek hamarabb, de nem telik el pár perc, és ő is felébred. Meglepettséggel vegyes ijedtség ült ki az arcára.
- Ó, csak nem meglepődtél? - mondom
- Mmff... mfff...
- Mi? Nem értem. Na mindegy, mindjárt jövök.
Kimegyek a konyhába, hogy nézzek egy kis harapnivalót. De ő folyamatosan nyüszörög. Ez a nőszemély, nem igaz. Mire visszamegyek a szobába, látom, hogy
a nyüszörgés jogos! Egy vöröses, rikitózöld nyelvű sárkányszerű démon próbálja megtámadni Sekait. Rusnya nyelvével előbb a lábait, majd a testét kezdi
nyalogatni.
- Hmm, nem rossz műsor... - jegyzem meg, mire ő csak könyörgően rám néz. Fenébe, ezt azért mégsem hagyhatom... neeem, hadd érezze még a törődést.
Nyelvei lent kezdenek kutakodni, itt már nagyon szabadulni akar szerencsétlen.
- Jaaaj, mit csináljak... - szólok felé. - Na jó! Nem leszek gonosz.
Előkapom a kardom, és pontosan úgy suhintok, hogy levágja a nyelvét, de még megálljon a nemi szerve előtt a kardom, ezáltal nem kettévágva őt. Én csak
egy perverzséggel vegyített gonosz vigyort ejtek ettől felé. Aztán láncaimmal elkapva a sárkányt kivágom a már amúgy is kitört ablakon. Vélhetőleg ott jött be.
Hogy biztosra menjek, még egy gömböt is utána küldök. Már csak egy nagy robbanást hallok ekkor.
Most megint Sekai-ra nézek.
- Szeretnéd, ha befejezném, amit a démon elkezdett?
Nem vártam meg a válaszát, de a nyögéseiből kiindulva tetszhet neki a dolog. Először combjai belső felét nyalogatom, majd a testét végigszántva nyelvemmel
a nyakához érem, és most azt kezdem simogatni ízlelőmmel. Azután ruhán keresztül a mellbimbójába harapok. Végezetül kezemet lecsúsztatom, és simogatni
kezdem sortján keresztül nemi szervét. Először lassan, majd később egyre gyorsabban. Mielőtt teljesen felizgulok, abbahagyom.
- Bocs szivi, ennyi volt - mondom, majd kis csend után folytatom. - Istenem! Nem tudom, hogy lehettem ilyen hülye. Ne feledd... innentől csakis az számít,
hogy megvédjelek, semmi több, világos? Azt hiszem, visszafekszem még egy kicsit. Te is tedd ezt, ennyi izgalmat ki kell valahogy pihenni. Jó éjt, drága!
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 08. 01:17:35 | #7650 |
Karakter: Nagato Zakoshi
Megjegyzés: Nyekookámnak
KEDVES NAKAMURA SHEENY. KÉRLEK NE HASZNÁLJ SMILEIKET A MEGJEGYZÉS RÉSZRE! VAGY LEGKÖZELEBB TÖRLÖM A BEJEGYZÉSEDET!
Elnevetjük magunkat.
- Elmehetnél superman kszkadőrjének - jelenti ki nekem.
- Lex Lutor rettegj! Jön Zakoshi!!!- mondom mosolyogva, erre mit mondhatnék.
- A híres démonvadász - motyogja maga elé
- Honan tudod.... ? Be sem mutatkoztamneked. Már az előbb is feltűnt, hogy tudod a nevem, meg a foglalkozásom. De én egy szóval sem említettem ezeket - mondom, és közben kérdőn nézek rá.
- MÉDIUM VAGYOK! - válaszol ő
- Inkább hazug vagy - jelentem ki. Válaszként megrántja a vállát.
- Meglehet... de jobb, ha nem tudod, hogy honnan tudom! - válaszol, és mélyen, fenyegetően a szemembe néz. Most azt hiszed, hogy megijedtem?
- Ne félts...nemijedek meg.
Valamit mintha suttogna... Majd hirtelen megszólal.
- Azt hiszem köszönettel tartozom.
- Ohh te ilyet is tudsz?
- Bekaphatod... - morog rám.
- Ha szeretéd....- mondom vigyorogva, miközben a melleit bámulom. De azt is mondhattam volna, hogy a másikat addig add a kezembe.
- Felejtsd el....- Ennyit arról, hogy én mit fogok bekapni. - Ne közelíts!
Ijedten kapja vissza a lábát, de már késő.
- Nem telik bugyira? - kérdem, és szinte kiráz a nevetés.
- Nem olyan jövedelmező meló a démonvadászat! - válaszol zavarosan nevetve.
- Szerintem nem olyan rossz a fizetés.
- Ohh, ezek szerint neked telik alsónacira.
- Akad....
- Nekem piszim sincs.... túl szegény vagyok - suttogja nekem olyan szenvedéllyel, hogy lefagy a mosoly az arcomról. Emellé még rám is lehet. Mmm, eme kellemes illat. Máshol is megnézném, hogy milyen az illata.
- Haza kell mennem - mondja felpattanva.
Meglepve pillantok fel rá. Várja a mami, vagy mi?
- Ez nem fog menni... - kezdenék bele a magyarázatba, de ő félbeszakít.
- Ha rajtam akarsz lógni ,akkor velem kell jönnöd.
Nem bánom a dolgot, de nem tudtam megállni, hogy megkérdezzem, hogy:
- Ugyan miért?
- Mert át akarok öltözni! - fordul felém felfuvalkodottan, vörös fejjel. Ezt a nőt...
- Oh... - böfögöm ki végül.
***
- Megjöttünk. Bocs a kupiért.
Több, mint talányos, hogy mire gondol. Hogy ott a fejében rendetlenség van, azt biztosra veszem, de a szobán belül mire gondolhatott? A szoba rendben van. Sehol egy por, egy porszem, egy szösz. Ez a csaj ilyen megszállott lehet.
- Ne nézz így!!! Haszna vana rendnek! -Még mindig nem értem. - Mást vártál mi?? - kérdezi csípőre tett kézzel.
Zavartan a tarkómat vakarom erre.
- Az a helyzet, hogy igen.
- Sejtettem.... a rendnek nagy szerepe vannálam. Mindennek tudom a pontos helyét, miliméternyi pontossággal...- néz rám és a polcokra mutat. Mondd már, hogy mire akarsz kilyukadni? Mondjuk nekem lennének ötleteim, hol kéne kilyukasztani.
- Nem látom a rációt ... - adom meg ezt a választ inkább.
- Ha betörnek hozzám,így egyből észreveszem - mondja majd sóhajt egyet. - Ha bármi nem oda kerül vissza, ahol hagytam, tudom, hogy jártak nálam. Az én... khöm... a mi szakmánkban nagyon fontos, hogy a titkaink rejtve maradjanak. Ha az ágy szélén a takraó, vagy egy dísz a polcon, vagy egy könyv a szekrényemen, nem úgy áll, ahogy itt hagytam, biztos lehetek benne, hogy járt itt valaki. Egy rendetlen szobában nem tűnne fel a válltozás - magyarázza. Ez már-már Yagami Lightot megszégyenítő elmére vall. Jól félreismertem. Elismerően bólintok.
- Eszes...
- Kétlkedtél ebben? - kérdezi vigyorogva.
Válasz helyett inkább csak elmosolyodok.
- A szekrényem a legtutibb pont. Ha azt kinyitja, soha az életben nem pakol úgy vissza ahogy kell - mondja. Te jó ég! Ez mit akar jelenteni?
-Miért bombavan benne?? - fejezem be hangosan a gondolatmenetet.
- Hát... úgy is nevezhetném.. inkább lavina.
-Lavina??? Ezt meg kell néznem... - mondom, mire ő csak kuncogva követ. Figyelmen kívül hagyom ezt a tényt. Hiba volt. Egy ruhatsunami temet maga alá. Csak a hangos nevetését hallom Sekainak. Lassan kihalász engem a ruhák alól.
- Uhh, anyám...- levegőt veszek, amint felbukkanok - ezt tényleg nem tudja visszapokolni... hatásos csapda...
- Köszönöm... igyekeztem... - mondja nevetve, és a kezét nyújtja, hogy felsegítsen. Ó, itt az idő revansot venni.
Egyenesen magamra rántom.
- Édes a bosszú - mondom vigyorogva, majd rá dobálom a ruhákat.
- Milyen bosszú? - néz rám kócos hajjal, és valami tüneményes pillantással. Egyszerre van benne valami édes, és valami szexuálisan kisugárzó. Legszívesebben itt a ruhák között megraknám most, mint vasutas a tehervagont.
- Sőőr... - adom meg a választ.
- Mit vársz... letámad egy ismeretlen faszi azzal, hogy anyám küldte... honnan kelett volna tudnom, hogy nem szatír vagy??? - menti magát azonnal. Értem én az óvatosságát, de attól még nem kellett volna hazavágni az egyik kedvenc nadrágom.
- Ha ezt felvetted volna, nem kellene szatírnak hinned senkit - lóbálok meg a mutató ujjam körül egy vörös, csipkés tangát. Mutatós darab. Beleképzeltem őt, ahogyan csábosan pillant rám. Bár erre kevés a valós életben az esély azon kívül, hogy előbb hasonlóan nézett rám. Elképzeltem, ahogyan finoman a tangájába csúsztatnám a kezem, miközben puhán a falhoz nyomnám. Egyre vadabb dolgokat ébreszt bennem ez a lány.
- Azt add vissza - kap utána, de macskareflexekkel kapom el a kezem.
- Nem!
- De!!!
- Nem...
- Akror nem... - morog rám, és nagy nehezen kiszáll a kupacból. Ha biztos lehetnék abba, hogy felvenné, még vissza is adnám neki.
- Lemosom magamról a vért. - Nem szükséges, szívesen lenyalnám rólad. - Szeretném,ah addig nem nyúlnál semmihez. - Utasít szúrós szemmel. Mintha megijednék... Mégis mihez nyúlnék itt rajtad kívűl?
- Megmoshatom a hátad - nevetek fel.
- Majd ha kimoshatom a szádat, akkor... addig nem - villámlik rám a tekintete, és beviharzik a fürdőbe.
****
Elképzeltem őt a zuhany alatt. Ahogy teste nedves lesz, akárcsak a haja, amitől szerintem még izgatóbban nézne ki. Én pedig odasimulnék hozzá hátát végigsimogatva, majd végignyalva azt, majd mellei kényeztetése után nem bírnék tovább magammal, és beléje hatolnék. Először csak finombabban, utána egyre erősebben, hogy a testét már szinte a csempének szorítom, és ő mindeközben egyre hangosabban nyög fel az amúgy nagyon is édes hangján. Mert az lenne, ha nem morgolódna állandóan.
Gondolatom befejezését gyomorkorgás szakítja meg. Hmm, valamit kéne találnom, hogy bekapjak valamit. Illedelmes gyereknek neveltek, ezért először tányér után kezdek kajtatni.
- Kutatunk?? - érdeklődik Sekai. Gyorsan bezárom a fiókot, amint meghallom a hangját. Egyetlen törölközövel van körbecsavarva. Több, mint egzotikus látvány.
- Csak tényért kerestem.
- A kanalak között???
- Honann tudhattamvolna, hogy ott kanlak vannak....? - kérdezem.
- A kanál ismertető jele, hogy félhold alakú, gömbölyített tárgy, amivel folyékony ételeket, italokat lehet merni - mondj felvont szemöldökkel, és mellém táncol. Most még jobban észre veszem finom lábait, amit legszívesebben végigsimítanék. Még az sem érdekelt, hogy épp most nézett engem fogyatékosnak. Vizes kék haja pedig csak fokozza a hatást. Törülközője nem sokat takar.
- Bocsi! - suttogja hozzám simulva, és elnyúl mellettem kinyitva egy szekrényt. Orrunk majdnem összeér. - Itt vannak a tányérok- suttogja, majd ellép, és csípőt rázva indul szobába. Ezt én felhívásnak veszem. Ne teketóriázz Zakoshi. Nem ez lenne az első, hogy valaki így akarná meghálálni, hogy megmentettem. Egyre melegebb kezd lenni a levegő körülöttem. Nosza rajta, akkor folyamodjunk cselhez. Leveszem a kabátom, majd a pólómat. Így láthatóvá válik kiépített felső testem. Mostanság kicsit sok gyorskaját ettem, ezért van egy nagyon apró pocakom, de ettől még továbbra is kockás hasam van, meg tekintélyes karizmom, no és szélles vállam. Irígykedtek most, mi? Ezt nem szterókkal értem el. Legyél te is démonvadász, és erős leszel! Na ennyit, a reklámról. Bemegyek a szobába karomban tartva kabátom és pólomat. Hát nem vitte túlzásba az öltözést. Egy fekete, köldökig érő, vékonypántos felsőt vett fel, ami teljesen ráfeszül a testére, kiemelve ezzel tekintélyes kebleit, meg egy fekete sortot, ami éppencsak takar valamit formás fenekéből. Ez a lány lehet, hogy tényleg médium. Ez a kedvenc összeállításom!
- Ezeket hová tehetném? - mutatom neki ártatlan szemekkel a ruháim. Látom, hogy elvörösödik. EZ AZ!
- Ööö... tedd csak a fürdőbe a mosogép tetejére! - válaszolja zavartan. Hát jó. Kiteszem, majd visszajövök.
- Mindjárt jövök - mondja, és megvárom amíg a küszöbig ér, majd előhívom láncaim, és karjait elkapva magamhoz húzom úgy, hogy testünk egymásnak feszül. Ügyeltem arra, hogy ne fájjon neki a mozdulat. Először kicsit megijed, majd megszeppenten pislog rám.
- Nem mész sehova - mondom mély, duruzsoló erotikus hangon, és végsimítom a ruhája alatt a kezem a hátán. Érzem, ahogy megremeg egy picit a teste. Enyém vagy! Észreveszek a ruhakupacon egy kendőt. Fekete színű. Azt felkapom a láncommal, és a kezembe veszem.
- Fordulj meg! - utasítom gyengéd hangom, amire ő engedelmeskedik, majd bekötöm a szemét.
Megvallom őszintén, hogy megfordult a fejembe, hogy a száját is bekötöm, mert néha bosszantó dolgokat mond, és túl sokat beszélt, de egyelőre még csak fontolóra veszem az ötletet. Tehát szemei bekötve. Tovább játszadozok a hátán kezemmel, majd ujjaim az oldalán siklanak végig. Hallom, ahogy egyre mélyebbeket sóhajt. Ezután letűröm jobb oldali vállán a pántját, és csókolgatni kezdem a vállától haladva egészen a nyakáig. Ettől már egy kicsit felnyög. Jó... Ekkor elé állok. Ajkába harapok az én ajkaimmal, de csak ilyen piciket először, hogy jobban kívánja később a csókot. Ez meg is történik, nyelveink vadul kajtatnak egymásban, miközben bal kezemmel a fenekét símogatom finoman. Majd lejjebb haladok, feltűröm a felsőjét, és végignyalom a köldökénél, letérdelve elé.
Ezután kezeimmel combjai belső felét kezdem ujjaimmal piszkálni, föl-le haladva, símogató, izgatóan csiklandozó mozdulatokat téve. Érzem, ahogy beleremeg a lába. Hamarosan nyelveim és végigszántják ezt a területet, majd lábai közé is nyomok egy apró csókot. Ismét mögé állok. Megfeszült nemzőszervemet a fenekéhez dörgölöm, miközben felsője alá benyúlva a mellbimbóit kezdem izgatni. Időnként a nyakába is belenyalok. Egy olyan 10-15 percnyi ilyesfajta játék után leveszem a szeméről a kendőt. Ő csábosan rám mosolyog. Lenyom egy székbe, és beleül az ölembe velem szembe nézve. Hímvesszőmön előre hátra kezd mozogni ezáltal izgatva engem. Hmm, tudhat valamit ez a Sekai.
Oké, kislány... Mutasd meg, mit tudsz!
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 06. 21:30:51 | #7614 |
Karakter: Nagato Zakoshi
Megjegyzés: Nyekookámnak
Várok a válaszára, de köti az ebet a karóhoz.
- Édes vagy, egy kis dezodorral még el is mennél, de hamarabbkell felkellned, hogy ezzela dumával megkaphasd ezeket! - adja felém az áldást a melleit megmarkolva, amit mogmondok őszintén, hogy kicsit izgatónak találok.
- Csaknem tetszik?? - Fenébe, észrevette! Túl feltűnő lett volna a reakcióm? - Talán megfognád te is? - leheli felém azonnal, innentől már nem bírok magammal. Lehet, hogy mégis meggondolta magát? Ujjait ekkor megnyalja és végig húzza a számon, majd az a nyakamon köt ki, ahogy csúsztatja rajtam. Ez a csaj tud valamit.
A pultos eközben meghozza az italokat. Ezután olyat tesz, amire aztán gondolni se merek! Leönt a sörömmel, mivel aztán fasza kis afrika térképet varázsol a nadrágomra. Nehezíti a helyzetet, hogy még hideg is.
- Hűtsd le magad cassanova.... nekem nem kell az olcsó szöveg - böki felém végül, majd megigazítja a szoknyáját, ami alatt... Teremtőm! Nincs bugyi! De ő nem vesz semmiről tudomást - ahogy rólam se - és végül elhagyja a bárt. A KIS KURVA! És még erre vigyázzak? Na neeem! Lökött tyúkokra nem vagyok ráspecializálva. Aki hülye, haljon meg! Most hogy megyek így ki az utcára? Márpedig távozni kéne. Megvárom, míg hív ez a szerencsétlen asszony, és megmondom, hogy keressen mást. Kitárom a bár ajtaját, mire ott látom a falnak támaszkodva. Te most szopatsz engem?
- Áll még az ajánlatod szépfiú? - kérdezi tőlem a már jól ismert sunyi mosolyával. Hehh, most dőljek be? - Mert ha igen, kösd fel a gatyád, mert nem lesz egy fáklyásmenet rám vigyázni - mondja nekem komolyan. De adja a jó isten, hogy ne kelljen! Uram, ugye kegyes vagy?
Hitetlenül néztem rá. Mi van, ha mégis komolyan gondolja? Meg aztán mégiscsak megbízás... Franc egye meg. Már válaszra nyitnám a számat, de zörgést hallok egy bokorból.
- A fenébe! - szól mérgesen. Ezek szerint ő is észre vette.
- Maradj itt, majd megyek én - szólok neki, és félrelököm. Ez nem cicababáknak való meló.
- Mit képzelsz?? - kérdezi mérgesen. Beképzelt kurva! Ráadásul még több démon ugrana elő. Ha nem nyavajogna állandóan, már rég kicsinálnám őket, de neeeem, neki kell csinálni a hisztit!
- Na, menj innen!! - Ezt tényleg nekem mondja? Lehet, hogy nem sokáig kell rá vigyázni, mert én fogom megölni mindjárt! Na, akkor mutasd, mit tudsz. A topjából előhúz egy gyűrű méretű gázbombát, majd a társaság felé hajítja. Csizmája szárából pedig két kést vesz elő. Fegyvere talán nincs? Megindul az egyik démon felé.
- Hé, vigyázz! Ez nem játék!- kiáltok reá, majd félre lököm megint, mert nem volt rossz, amit az előbb csinált, de ez kevés lesz ide. - A megbízó szava szent.
- Akkora megbízó lánya azt mondja, húzz a picsába!!! - mondja mérgesen, majd el is bánik két démonnal. Hmm, lehet, hogy alábecsültem. De ez még mindig kevés lesz.
- Mi van? Csak állsz ott? Te, a híres démonvadász! Csinálsz is valamit? - Nem bántom, csak megölöm! Előbb félre lök, most meg harcoljak. És még mondják a nők, hogy a férfiak bonyolultak. Fejjel lefelé fogom lógatni a Mount Everest tetejéről, és elénekeltetem vele a himnuszt! - Hajráááá! Nem bírok el ennyivel!
Egy kicsit megszeppenek, de hamar sikerül levetkőznöm a lányos zavarom. Igen, ez az, amiben én igazán jó vagyok! Ha jól összeszámolom, előttem most olyan 15-20-an állnak. Figyelembe kell venni azt is, hogy Sekait épp most kapja el egy nagy kék gusztustalan, iszonyatos valami. Nagy zöld szemgolyókban fekete szemei igazán undorítóan hatnak. Rögtön felé is vetném magam, de a démonsereg ezt épp megakadályozni készül. Szerencsére nem túl erősek, úgyhogy hamar elbánok velük. Az egyiknek felugrok a fejére, majd gyorsan elrugaszkodok a másik felé. Az előzőt persze agyon csapom a láncommal, majd így ugrálgatva közlekedek rajtuk egy-egy léggömbbel megajándékozva őket. Nincs sok időm most játszadozni is velük. Végre elérem az utolsót, és nem kellett ehhez a mozdulatsorhoz még fél perc sem.
Váratlanul egy srác rohan el mellettem, aki egyenesen a démon felé hajt.
- IDIÓTA, MIT CSINÁLSZ?! - kiabálok utána, de már túl későn.
- Youske!!! - ordít rá ő is, de ő egy falnak csapódik.
Sajnálom szerencsétlent, de ha most vele kezdek el foglalkozni, Sekainak kapufa! Tarts ki, Youske!
Előhívom láncaimat, melyek csuklóimról lógnak le. Szerencsére elég hosszúak. Ugrani készülök, amikor Sekai ismét szól, de már erőtlenebbül.
- Za... koshi... Vigyázz!!!
Mire megfordulnék, egy polipszerű, rózsaszín valami elkapja a mancsomat, és megrántja erősen, és Youske-hoz hasonlóan én is egy falba csapódva végzem. Illetve végezném, mert én nem vagyok az az átlagos fajta, és hamar elrúgaszkodok a falból, és a kardommal lazán ketté csapom, egyik felét pedig az egyik praclijánál elkapva fogom, és nekivágom egy másik zöld, takonyszerű démonhoz. Na, akkor csapó kettő! Az egyik láncommal elkapom a nyelvét, és körbecsavarom a hosszú fémes "kötelemmel". Majd amolyan tarzanként fellendülök, és a másik láncommal pedig kicsapom a bal szemét, majd féltérdelő helyzetben a nyelvére érkezek. Iszonyatosan visít ettől, én azonban nem figyelek erre. Másik szemét a puskámmal intézem el, és végezetül a fején átlendülve amolyan akrobatikus csavar mozdulattal átlendülök a feje felett, és kardommal végighasítom az egész hátát. Úgy tűnik, hogy ez be is tesz neki, mert ettől több helyről is feketés, nyálkás vér folyik belőle, majd szétrobbanva elpusztul. Jó sok mindent beterít, de most nem tudok ezzel foglalkozni, mert Sekai éppen gravitációs gyorsulással érkezik a föld felé. Még idejében odarohanok, és amolyan lovagiasan elkapom. Erőtlenül rámnéz.
- Egyben vagy még? - kérdem tőle.
- Hmm... - nyögi ki. - Annyira nem rossz.
Bezzeg a modora még ilyenkor sem hagyja el.
- Most pihenned kell, hamarosan jobban leszel - Úgy gondolom legalábbis, mert ránézésre különösebb baja nincs. Segítenünk kell Youskén.
Csodatevő azért én sem vagyok, úgyhogy mentőt hívok, majd ellátom a sebeit. A kórházba viszik. Remélem, nem lesz különösebb baja. Kicsit kimerültem én is, úgyhogy a falnak dőlve Sekai mellé huppanok. Egyszerre nézünk egymásra. Mit gondolhat most?
|
| Nakamura_Sheeny | 2010. 09. 03. 16:14:48 | #7511 |
Karakter: Nagato Zakoshi
Megjegyzés: Nyekookámnak
Rögtön a közepébe csöppenünk. Én Nagato Zakoshi vagyok, és épp egy küldetés közepette vagyok. Felhívott egy férfi, hogy a lakónegyedükben indokolatlanul sok démon szabadult el, miközben másik munkámat is végzem a testőrködést. Egyszerű rutinfeladat, A pontból juttasd el a B pontba, hogy egy haja szála se görbüljön. A lány igen fontos információkat tud egy kábitószerkereskedő csoportról, ezért nem ártana, ha valaki mellé szegődne addig, amíg nincs biztos kezekben a rendőröknél. Nem tudom, hogy mi a garancia arra, hogy ott teljes biztonságban lesz, de nem kérdezünk! Ez a feladat, ezt kell csinálni. Útítársam egy szőke hajú leányzó, vállig érő hajjal, tengerkék, nagy szemekkel. Tinis pofija van, és... hát ööö... erotikus kisugárzása. Kár, hogy csak 15 éves. Persze nehéz erre gondolni, amikor piros miniszoknyáját mérem végig, amihez egy fekete, vékony pántos felsőt vesz fel. Kössük össze a kellemest a hasznossal, ugyanis a démonírtás útba esik pont.
Ezek a démonok különös formákat vettek fel, nem pedig embereket szálltak meg. A családi házak, és annak lakóinak békés környezetét most ezek a szörnyűségek forgatják fel, és nem igazán tudom tolerálni, amikor valaki elpusztítja más munkáját. Pedig hány ilyen van... Beletörődni akkor sem tudok.
- Kislány... - nézek a védendő személyre. - Most maradj itt, és nézd a műsort. Ha nem bírod a látványt, elfordulhatsz.
Kezdődhet a móka. Ha jól összeszámolom, 10-11 teremtménnyel kell egymagam elbánnom. Azon nyomban felém ugranak. Van köztük ördöghöz hasonló kinézetű, meg olyanok is, amelyiknek a szeme olyan, mint egy rovar. Az egyikük például egy farkashoz hasonlít a leginkább, a többi mind valamilyen mutáns, a fantáziátokra bízom, hogy milyennek képzelitek el. Na az ördögszarvú rögtön felém veti magát, ám egy energiagömbbel rögtön jelzem, hogy vissza a "feladónak".
Ekkor az állatszerű démon támad rám mögülem, ám kardomat időben ki tudom rántani, hogy aztán egy könnyed suhintással azzal szeljem ketté a testét, ezzel el is lenne intézve. Az "ördög" megint támadni próbál, ám ezúttal hasba szúrom kardommal, és ha ez nem lenne elég, egy energiagömböt lövök a fejébe. Kettő-null ide. Most három "mutáns" kinézetű próbál rám támadni, eljött az ideje, hogy előhívjam a láncomat. Elkapok kettőt, és őket használva összecsapom a harmadikat, ezután a lánccal elkapott kettőt földhöz vágom. Teszem azt úgy, hogy láncaim izzanak a lángtól. Ez nem gyengíti le őket kellőképp, ezért oda vetődök, átdöföm a középsőt, majd fellendítve magam egy energiagömböt lövök a bal szélsőbe, ezután hozzávágom az eddig felszúrt démont a másikhoz, majd amazoknak is egy gömb jelenti a végzetét. Na, most két rovaszerű ellenfelem támad.
Kétszer ugyanaz a trükk nem jöhet be, nekem is előbb kellett volna gondolkodnom. Elkapják láncaimat, és egyik háznak vágnak neki. Nyekkenek egy jókorát, de a ruházatomon kívül nem szenved semmi komolyabb kárt. Legfeljebb az épület. Ekkor láncomat a kardomra kötöm, meglendítem, és azt belevágom támadásom kivédőjébe. Ezután odahúzom magamhoz és pofán lövöm a gömbbel. Egyik démon megpróbálja kihasználni a pillanatot, és a lányra veti magát, de láncommal sikerül időben elkapnom őt, és kalapácsvetőset játszanom vele. Négyen maradtak. Kettő vámpírokat megszégyenítő gyorsasággal teremnek mellettem, és fognak le, a harmadik ütni kezd, a negyedik meg röhög. Nem sokáig, kezeimmel lefogott állapotban is képes voltam megteremteni oly sokszor hasznát vett gömbjeimet, és felrobbantottam a testükben. Erre az eddig engem ütő egyén nekem akar vetődni, de én kaldélre hányom. A másik hátulról akar becserkészni, de erre is felkészülök. Előveszem eddig hosszú kabátom alatt rejlő shotgun fegyeverem, és azt meglepett sunyi alakom szájában landol. Lövés-durr, a másik pedig vergődve hal meg a kardomon.
Úgy néz ki, elintéztem az összeset. A lakók nagyon hálásak nekem, és kérdezték, hogy mivel tartoznak, ám de nincs időm most erre. Azonnal sietek tovább a lánnyal, mígnem egy kikötőben találkozok a rendőrökkel. Ez volt a megbeszélt hely. Hárman várnak minket. Fejük szinte teljesen egyforma, alig lehet megkülönböztetni őket. Ezek most ikrek, vagy ezek az egyszerű zsaruk tényleg ennyire egyformák?
- Nagyon hálásak vagyunk uram! - lép oda az egyik zsengearcú. - Innentől a gondjainkba vesszük.
- Igen! Igen! Jó kezekben lesz nálunk! - teszi hozzá a másik, de valami nagyon gonosz mosollyal kíséri meg mondatát. - Ég veled!
Na ezek is szörnyszerű rusnyaságokká alakulnak át, ahogy a társuk kimondja ezt a mondatot. Az első a puskámtól kap egyet, ám ez kevés neki, ezért újra nekem lendül, ezúttal az öklömnek, majd később a gömbönek, végül a lánccal odaverek neki. Ez már elégnek bizonyult ahhoz, hogy likvidáljam. A másik kettőt is sikerül hasonló módon elintéznem. A rémült lányhoz sietek, akinek szemeibe még könnyek is szöknek.
- Gyere, mellettem nem lesz bajod. Menjünk egészen a rendőrségig, ott biztonságban leszel.
Az út már zökkenőmentes. Kikolbászolva a kikötőből bemegyünk a városba, ahonnan 5 perc gyaloglásra van a rendőrség. Szép nagy emeletes épület, mondják azt, hogy nincs pénze a rendőröknek. A bejáratnál elbúcsúzok tőle.
- Maradj még mellettem! - szól felém könyörgően a lány.
- Sajnálom, de én csak eddig jöhettem veled. Itt is jó kezekben leszel. Vigyázni fognak rád.
Úgy köszönök el tőle végül, hogy nem fordulok vissza. Nem akarom látni bánatos arcát, összeszorulna nekem is a lelkem. Ez igazán húzós nap volt. Mielőtt felvenném a fizetségem jó lenne bedobni valamit. A rendőrségtől két saroknyira van egy kocsma. Mellette templommal, mi mással. Biztos azért van így, hogy az atyáknak ne kelljen annyit menni a miseborért. Nem érdekes. Az épület leginkább egy nájt klubra hasonlít kívülről. Sötétített ablakok, fekete épületszín, este villigó, piros neonfényekkel "Zhan bárja" felirattal. A neonfények, és a sötét színek belül is dominálnak. Sejtelmes világítás jellemzi a belteret, de azért jól ki lehet venni az alakokat. A pirossal ellentétben itt rózsaszínes, lilás neonvilágítást fedezhetünk fel, némely boxokban pedig kéket, vagy éppen pirosat. Be sem lépek a bárba, csörög a telefonom. Ismeretlen szám, ez meg ki a fene. Felveszem, mert ha ismeretlen szám is, hátha meló-ügyben keresnek, és nem valami hülyeséget akarnak rám sózni.
- Halló! - veszem fel a kagylót.
- Kérem ne tegy le! - szól bele egy kétségbeesett, hangja alapján középkorú nőnek tűnő hang.
- Még csak most vettem fel.
- Nem számít, hogy ki vagyok, csak kérem, védje meg a lányomat! Sekai Cole a neve.
- Mégis miről fogom megismerni?
- Kék haja van! Szerintem ez elég információ, nem sok ember néz így ki! Most le kell tennem, még hívni fogom.
Leteszi ezután. Nem nagyon kérdezhettem meg, mi történt, de vélhetőleg belekeveredett valamibe, és a lányát akarják bántani. Valamit akkor is iszok. A pultnál egy lányt látok ülni. A döbbenet szinte végig fut egész testemen. KÉK HAJJAL! Most őszintén, ennek mekkora az esélye? Kicsit nyugodtabb leszek, hogy látom őt, így rögtön meg tudom védeni, ha gáz van. Leülök mellé.
- Egy sört kérek, a lánynak pedig még egy olyat, amit iszik! - adom fel a rendelést.
- Nem kértem, hogy hívj meg! - válaszol a lány, aki most, hogy felém fordul, még jobban meg tudom figyelni. Nem igazán öltözött túl. Egy pánt nélküli fekete topot hord, és egy sötét színű miniszoknyát, ami éppenhogy takar valamit. Nehéz ilyenkor a beszélgetésre koncentrálni. Helyes pofival megáldott leányzó, csúcsos állal, rubint vörös szemszínnel. Ez azért nem egészen emberi szemszín, valamit eltitkolhatott előlem az "anyuka".
- Sekai Cole? - kérdem tőle.
- Ahhoz meg mi közöd? - vág vissza flegmán.
- Csak azért, mert valaki hívott engem, aki az anyádnak vallotta magát, és arra kért, hogy védjelek meg!
- Kurva szar duma! Ezt most vegyem is be?
- Nézd, honnan tudnám máshogyan a neved. De ha nem hiszed el, azt mondta, hogy hív még, meggyőzödhetsz róla te magad is. Nézd, ha nem akarod, nem vállalnám, de nem te kértél meg rá, hanem valaki más! És amíg ő azt kéri, hogy védjelek meg, addig én meg foglak.
- Mi vagy te? Szakszervezet? Tudok én vigyázni magamra!
- Persze, persze. Aztán az ilyen szokták megerőszakolni, majd egy hullaként kötnek ki valamilyen folyóban a torkukat átvágva. És téged elnézve, biztos lenne másnak is egy-két ötlete, mit lehetne veled csinálni. Nem akarok ízetlenkedni, de elég fantáziálásra késztető kinézeted van.
- Kösz, most már van mire este verned.
- Nem vagyok rászorulva, mindig akad, akire verjem. És még fontosabb, hogy nők szoktak az illetők lenni, mielőtt ebbe is belekötnél. Nézd, kurvára nincs humorom ehhez, anyád nemsokára hívhat engem. Azt sem tudom, hogy honnan derítette ki az én számom.
- Miért nem engem hív, ha bajban van?
- Mit tudjam én? Ha felhív, majd beszélhetsz vele. Nos, mit mondasz?
|
|
