Karakter: Kazuya Mishima Megjegyzés: Ryo-nak
Még pár gyereknek adok autógrammot majd elindulok hazafelé unott arcal. Reménykedem benne hogy ez a nap már csak jobb lehet. Kicsit szédülök de nem is csoda ilyen meccs után. Még bemegyek egy boltba veszek magamnak energiaitalt majd hazamegyek. Lassan megyek a szobám felé majd mikor kinyitom az ajtót és felkapcsolom a lámpát egy idegent látok meg az ágyamon. Idegbeteg tekintettel nézek rá.
- Nyugi jó?- de mikor támadnék előkap egy pisztolyt melyet kibisztosit- Nem akarlak lelőni egy üzenetet hoztam
- Miféle üzenetet?- elvigyorodik
- Nem igazán értem miért kölyök,de a sárkányok bevennének maguk közé. A főnök küldött. Mit válaszolsz?- kérdi
- Legyek maffia tag?- Erre elteszi a fegyver- Mégis minek?- kérdem ránézve
- Jó közénk tartozni,gondolkodj egy kicsit,Holnapra viszont kell a válaszod!
- Hol talállak meg?
- Hm … mondjuk,legyen …Holnap ilyenkor jövök- ezután már távozik – Gondolt át
Nem értem miért pont én kellek a maffiának. Nem vagyok olyan jó harcos. Igaz hogy mester szinten űzök egy harci stílust és kardal nagyon jó vagyok de lőfegyverrel nagyon béna vagyok. Le zuhanyzók majd felöltözök és befújom magamat dezodorral majd kimegyek a kocsimhoz és elmegyek venni lőfegyvert. Nem vagyok szerény meg félős alkat rögtön egy Sten nevű sorozatvetőt vettem melynek a tára az oldalán van. Meg egy Snipert. Hazamegyek velük és beteszem azokat a szekrényembe majd lefekszek aludni. A napomnak a csúcspontja hogy végre kitudom magam pihenni főleg ezt a maffiás dolgot. De holnap visszajön a srác tehát a holnapi napot is ki kell pihennem majd. Nem igazán megy az elalvás csak ezen tudok gondolkodni. Majd lassan elnyom az álom és reggelig alszok. Nap közben elmegyek egy lő gyakorló pályára és a Sten sorozatvetővel kezdem majd áttérek a Sniperre de mikor azt veszem kézbe felmászok a fára és onnan a lomb takarásából gyakorlok. Eleinte elég rosszul ment de gyorsan tanulok így gyorsan belejöttem. Hamarosan hazamegyek és le zuhanyzók majd eszek. Ezek után leülök géphez és játszok majd meg üzenetet írok a menedzseremnek ekkor jön be az ablakon a srác.
- Üdv Kazu. Na hogy döntöttél?- Sétál hozzám- Ja és ugye tudod hogy nemleges választ nem fogadunk el?
- Miért ennyire fontos?
- Mert jó vagy
- Hát legyen - Mondom
- Legyen – Vigyorog rám. Látom hogy közelebb jön hozzám. Majd felállni kényszerít hogy én ezt mennyire utálom. De a csókon nagyon meglepődök de viszonzom. Hirtelen az ágyon találom magam- A társam leszel, ehhez a tényhez tartsd magad- mondja gonosz vigyorral.
- Jól van megértettem – Mondom ránézve kicsit meglepődve – És esetleg a nevedet megtudhatnám? Hogy azért tudatában legyek ha már társak leszünk?- Kérdem ránézve
- Ryo…- Mondja mereven rám nézve - Mostantól vagy velem vagy a főnökkel meg kell megtárgyalnod ha mész mérkőzésre. Nincs semmilyen magánakció- Mondja rám nézve.
- Oké…Általában vagy naponta vagy két naponta szokott mérkőzésem lenni erről jobb ha beszámolok de ha majd kell felmondok úgyis elég pénzem van életem végéig- mondom.
- Mit láthat jónak benned a főnök?- kérdi rám nézve. Ezen elvigyorodok és a plafont kezdem figyelni.
- Egy harcművészetet mester szinten űzök. De jó kérdés amúgy. Mert kardforgatásban vagyok nagyon jó és lőfegyverekben nem. Tegnap mikor elmentél vettem egy Sten-t és egy Sniper-t hogy gyakoroljak. Gyorsan tanulok szerencsére- Mondom majd ránézek.
- Nem kell fényezni magadat. Főleg nem ennyire már hányingerem van ettől komolyan mondom- Mondja rám nézve. Ezen elvigyorodok.
- Lesz időd hozzászokni ha társak leszünk- mondom ránézve
Elég gyors a srác mert igen csak gyorsan került oda hozzám és kapott el a torkomnál és szegezte a pisztolyt a homlokomhoz. Én sem bénázok két ujjamat teszem egy gyilkos ponthoz. Másikat meg egy másik gyilkos ponthoz. Eléggé kiegyenlített az állás. De ezt ő is láthatja.
- Vegyél vissza az arcodból nem fogok ilyeneket eltűrni- Mondja rám nézve.
- Hm…Ennyire idegesít?Ennyitől már tiszteletlen is lennék?Tudod mit?akkor visszaveszek. Nem volt még ilyen kemény gyerekkel dolgom a többi mint egy nagy idióta barom nagy pofájú senki volt. De bevallom kettőnk között most én vagyok az. Igaz kívülről fújom az összes gyilkos pontot az emberen de nálad a pisztoly- Mondom ránézve
- Azért mondom. Ebben az egyben egyetértek. Én vagyok a jobb ne felejtsed el- Mondja sunyi vigyorral és elteszi a pisztolyt és elengedi a torkomat és megpofozgat és megcsókol vadul. Melyet viszonzok. Hirtelen feláll és az ablak felé indul- Holnap majd jövök nem tudhatod mikor tehát jobb ha itthon maradsz. Nem akarom hogy megvárakoztass mert arra harapok- Mondja rám nézve
- Rendben van- Mondom miközben bólintok majd intek neki mikor ő is int.
Mikor elmegy felsóhajtok. Örülök hogy vége van. Felállok a géphez megyek és befejezem az üzenetet amit félbe kellett hagynom mert megérkezett. Elküldöm majd hamarosan kapom is az választ amin kiborulok teljesen és a fejemet fogom. Megírom hogy felmondok és ne számítsanak rám többet majd kimegyek egy energiaitalért és megiszom majd kidobom a szemetesbe és eszek majd kinézek az ablakon pár csuklyás ismerős néz be és int nekem. Visszaintek ekkor a húgom félve néz rám mellettem.
- Kik ezek bátyus?- Kérdi félve és átkarol.
- Pár barát a harcművészetből. Nem kell félni nem bántanak- Mondom rámosolyogva és átkarolom majd megsimogatom a vállát. Az órára nézek és bekísérem a szobába mivel késő van már. Betakarom mikor lefeküdt megpuszilom és kimegyek és becsukom az ajtaját.
Kinn az anyámmal beszélek még egy kicsit majd én is elmegyek és lefekszem aludni. Elég gyorsan elnyom az álom.
|