|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Hiyahiya | 2010. 03. 16. 21:20:04 | #4276 |
Karakter: Jack (timcsemnek)
Széles vigyorral lépem át az iskola kapuját, narancsos szemeimmel szinte látom az igazgatói iroda ablakába kotló faszkalapot, akit ismételten sikerült átbasznom okosan. Kibaszott hülye az ürge, még arra sincs esze, hogy a szaros titkait titokban csinálja, így már könnyű zsarolni...
Nem szerettem volna itt hagyni ezt a sulit, már csak azért sem, mert sok akis langyi, lehet őket verni és megtanítani, hogy mi való a seggükbe a fasz helyett. Na meg... itt a legjobb a tanárok agyát húzni, és amúgy is a szokások híve vagyok. Hiányolnának...hehe...
Ahogy végig haladok az iskola udvarán nyomomban elmaradhatatlan jó haverokból álló sleppemmel minden csitri vezérszóra kezd el csacsogni úgy figyelve, mintha valami közveszélyes pszichopata lennék, holott tudom, hogy értem nedvesedik a bugyijuk esténként...
A hímneműek inkább meghúzzák magukat, mert hiába ugatnának leverném az összeset, de úgy hogy többet pofájukat nem mernék kinyitni. Itt, ebben a kócerájban senkinek egy rohadt szava nem lehet hozzám, ami nekem nem tetszik. Hogy miért? Mert itt én vagyok a nagy kutya... hehe...
Jobban mondva hála annak a zseniális agyamnak, ebben az iskolában többé nem vonatkoznak rám majd a szabályok. Egyszerű volt kinyomozni, hogy annak a vén szivarnak több kis fiatal lánykával viszonya, és a képeket is rohadt könnyű volt megcsinálni, főleg felvenni, ahogy egy 13 éves kis csajjal akciózik az igazgatóiban. Jól tartja magát a nagypapi, de a szenilitás már rajta hagyta a bélyegét. Ejnye.... ha kiskorúakat kefélünk, legalább az ajtót zárjuk be...hehe...
És hála ennek a sokszorosított bizonyítéknak bármikor megzsarolhatom a vén fószert, így érinthetetlenné váltam. Írhatják az intőket, ha csukló ingerük van, engem innen ballagásig ki nem fognak csapni, akár fel így gyújthatok egy langytit az igazgató bácsi eltussolja, és én is. Asszem tetováló művész helyett sorozatgyilkosnak kéne mennem...a célközönség meg lenne...hehe...
Az iskolai nép úgy nyílik szét előttem, mint Mózes előtt a tenger, csupán néhány faszfej mer egyenesen szemembe nézni, és próbálkozik szadista tekintetemet megtűrni addig röpke pillanatig míg elvonulok előtte.... te hülye pöcs, Akari... azt hiszed attól, hogy a kendo klub feje vagy kibaszott nagy pofád lehet? Az csak nekem lehet! Mert a tiédet beverem ha kötekszel... úgy is az hírlik kis fiúkat kettyintgesz suli után. Majd nyársra tűzöm a farkát neki, csak hogy tudja nem a seggben kell azt járatni...
Pillantásomból már rögtön felfogja, hogy el lesz picsázva ezért csak halkan morogva vonul el kis szarrágóival, hogy elmenekülhessen mielőtt itt nyílt színen alázom halálra. Menne, könnyebben mint az ágyba hugyozás.
De előbb... vegyünk órákat unalomból, hogy ebéd szünetben kezelésbe vehessem az új kis csibéket, mielőtt elkanászodnak. Lesz itt terror... nekem meg ingyen cirkusz.
*
Ahogy kicsöngetnek arról a szaros matekról könnyedén állok fel, s fejem egy intésére a többi állat is mozdul, hogy vezérüket- azaz engem- hűen kövessék a hülyeségbe. Az összes olyan, mint én, mégis én vagyok a legaljadékabb mind közül. Egy szemét szarzsák vagyok, aki nem okoz mást csak szenvedést, és még élvezi is. Miért ne? Valamivel csak el kell ütni az időt.
Egyszer egy doki, aki kezelt azt mondta, hogy csupán a sajt fájdalmamat, akarom másokkal is éreztetni, mert így enyhül az enyém. Nem tudom miről vakerált, mert hogy nekem nem fáj az tuti. Nem vagyok én mazochista bassza meg! Én azt élvezem ha másoknak szar, és nem azért mert rossz a körülmény otthon. Az már akkor ilyen volt, mikor erre a világra keveredtem. Megszokja az ember, nem kell hozzá nagy ész. Rutin az egész, a többi meg már magától jön. A kegyetlenkedés, meg a többi faszság... pokolra fogok jutni, de örömmel fogom venni.
Nekem nincsen lelki bajom, mert lelkem az nincs. És ezt tudom is, szóval nem azért csinálom ezt, mert öngyilkosság helyett ez tetszik jobban, hanem ezért mert jól esik. Meg mert azok a köcsög buzi pöcsök, ezt érdemlik. A sok undorító geci, aki szereti ha farba túrják, azt apja amit szeretne, A seggébe a lábamat vagy egy szép éles tárgyat, úgy is élvezik ha a beleikben matatnak nem? Hát akkor én leszek olyan kedves és megadom nekik, amit akarnak, hadd legyen már gyereknap...
- Hova? – lép mellém legjobb ivó cimborám, gyerekkori haverom, akit a szívemen hordok, akármilyen egy szoknyapecér egy geci is, aki abban leli örömét, hogy lányokat csinál fel. Minek gumi, mély nyomot kell bennük hagyni! Ebből a szempontból nagyobb köcsög, mint én. De épp ezért bírom...
- Konkrétan sehova. De ha megláttok egy elsőst, akkor az idegeire. – vigyorodom el szélesen, alsó ajkamon megvillan piercingem a beszűrődő napfényben, százfogas vicsorgásom még hatásosabbá téve. A kis csajok buknak a vasra, tudom én, mert állandó jelleggel megdicsérik főleg mikor a lábuk között járok vele...hehe...
Én magam szúrtam az összeset még anno fiatal kölyök koromban, vagyis kábé két éve. Csak úgy jött az ötlet és én teketóriázás nélkül megcsináltam, amint beszereztem hozzá a cuccot. Tolla bejelöltem a pontokat, ittam egy kis tequilát, hogy kellően bekábuljak, vettem egy tűt és az öngyújtómban égettem addig míg tűz forró nem lett, és böktem homályos tudattal. Nem fáj, kibaszottul csak egy apró csípő kis szar volt annyira K.O.-ra ittam magam előtte. Persze másnap a sárga föld alá szidtam magam, de megérte. Kibaszott dögös vagyok vele, még ha egy hétig beszélni nem tudtam a nyelv piercingtől...
Felröhögnek mögöttem a többiek, s Omival együtt vigyorogva követnek engem, hogy aztán az első folyosóra szálingózó kis lány külsejű kis elsőst megtalálva egyszerre vihogjanak sátánian, mint egy jó kis háttér zenét adva a gonoszkodáshoz. Célpont betájolva. Alacsony, törékeny külsejű csajos arcú kis csávesz, aki félénken néz körbe, s ahogy megpillant minket halálra sápadva dermed meg, mint egy kibaszott szobanövény. Egy tapodtat sem mozdul, csak nagy szemekkel pislog ránk, azokkal a hosszú szempillájú, kurva nőies szemeivel... beverem neki...
Fél méterrel előtte megállva nézek le rá gúnyosan, ő pedig remegve süti le szemeit táskáját magához szorítva, mint egy játék macit, amit anyukája adott neki, hogy abba sírhasson. Milyen édes... de ez már nem az általános itt nem kell maci, el kell tőle venni.
- Na mi van, szaros? Nem tudod, hova fuss? – szólalok meg mély, cigitől karcos hangomon, a kis pöcs pedig összerándulva bújik el még jobban, és még válaszolni sem mer. Kis fasz... nekem kell, mert ha nem meghal.- Mi a neved? He?
- Kawasaki Megumi...- rebegi vékony hangján amitől szinte felfordul a gyomrom. Kis töketlen köcsög... látszik rajta, hogy a faszra bukik. Alig várja, hogy a szájába vegyen egyet, és hogy jól megkeféljék. Az arcára van írva a kis buzeránsnak...
- Megumi, mi? Milyen csajos név ez? Csak nem kis lány vagy? – érdeklődöm fenyegetően közelebb lépve, számra farkaséhoz hasonlatos ragadozó vigyor ül ki, ő pedig halálra váltan hátrál el előlem, de ahogy egyenruháját megragadva a falhoz kenem, már nem tud hova menekülni, s inkább halkan szipogva küzd a könnyek ellen. Csak egy kis csaj sír. Egy férfi nem.
- Ne...nem...- hebegi, s ahogy a falhoz kenem, halkan nyikkanva ereszti el táskáját,ami a földre esve koppan nagyot engedelmeskedve a gravitáció törvényeinek. Nyakánál fogva nyomom a falhoz, ő pedig vékony ujjaival kétségesetten felsírva próbálja elrángatni onnan nagy kezemet. De mivel egy kis pehelysúlyú langyi, így nem nagyon megy neki.
- Szerintem meg igen. Mit gondolsz érdemes lenne megnézni, hogy van-e farkad? Szerintem nem...- mérem végig megvetően, szám sarkában gúnyos kunkor ül, s ahogy elsötétült narancsos íriszeimet hirtelen rávillantom szemeit összeszorítva kezd el sikítozni, én pedig gonoszan felröhögve engedem el, és hagyom hogy a földre rogyva nyúljon reszkető kezeivel a táskájáért, ám mielőtt elérne odáig bakancsom landol egy cseppet sem kedvesen kis kezén, amitől felszisszenve pillázik fel rám rémülten. Fölé magasodva a haverok élveteg röhögésétől körülzsongva figyelem, ahogy próbálja kirángatni cipőm alól kezét, ám én egyre jobban a padlóba préselem. Jobb lenne ha nem próbálna szabadulni... már csak egy kicsi kell és törnek a kéztőcsontjai...
- Na, na! Ki mondta, hogy elviheted a táskád, szaros? Omi! – fordulok a hátam mögött vigyorgóhoz, aki sötét szemét rám villantva biccent felém kérdően. Látom azért neked is tetszik a műsor... – Nézzétek át a kis csaj táskáját! Hátha találtok nála egy tangát is...
- Ezer örömmel, haver...- lép el mellettem, s vállamat megveregetve veszi át a zsarnok szerepét kis kezét zokogva szorongató faszszopó felett, én pedig a háttérbe vonulva fordulok sarkon, hogy a koltyóba mehessek dobni egy sárgát. Bassza meg, már óra eleje óta kell, de egy kis mókáért még ezt a kockázatot is vállalom. Vonulásomat, mint egy jó kis téma zenét úgy kövei a röhögés és a sírás keveredett zaja, amitől a képemen pihenő ár-már undorítóan szadista mosoly vígan marad helyén, hadd riogassa a sok seggnyalót, akik úgy szélednek az utamból, mintha fertőző beteg lennék, holott csak az életüket féltik, de nagyon... jól teszik. Én bárkit leverek, csak azért is, mert csúnyán nézett rám. Hogy miért? Mert jól esik...
Könnyedén lököm be a mosdó ajtaját, s az egyik pizsoár elé beparkolva pattintom ki gatyám gombját, húzom a sliccet s villantom elő a kobrát, hogy végre üríthessek. Arcomon még mindig azzal a sátáni mosollyal nézek farkasszemet a fehér csempében visszatükröződő önmagammal, s elkönyvelem magamban, hogy egy rohadt nagy szemétláda vagyok. Az a kis pöcsnyalogató tuti hogy ezek után még csak be sem meri tenni a lábát ebbe a szutyok helyre. Haza megy bőg egyet anyucinak, aki ha szerencséje van másik iskolába teszi át, hogy ott tegye a mélytorkosat a végzősöknek. Ez itt is így van... a sok balfasz klub feje megy, megtalálja az ilyen csajarcú kis pelenkásokat, aztán betanítják őket a golyószopogatásra. Ha így nézzük még csak szívességet tettem neki... nem kell herét nyalnia érettségiig, helyette majd a parkettát fényesíti... szebb mellé az szent. De azt tuti, hogy addig nyalatom vele azt a baszott követ, míg nem látom benne a pofámat... ingerenciám van segíteni a takarítók munkáját...hehe...
Megnyikordul az ajtó élesen, ahogy egy másik tele tökű is belép mellém, ám ahelyett hogy mellém állna kobrát eregetni, szokatlanul kicsi kezeit seggemre nyomja, s ujjaival úgy markol rájuk, mintha egy tüzelő kis csaj lenne, aki épp dugni akar... lehet hogy az is, és ha igen itt baszom szájba az tuti, ha már ennyire ingere van egy kis párosodásra...
Mi tagadás eléggé meglep a dolog, de én azért vígan farkamat szorongatva keresem azt a köcsögöt, aki épp a relaxációm közben akar halált kivívni.
- Ahh, de rég vágytam erre! – ad ki végre hangot is a kis gennyláda, s ahogy realizálom ez pasi hang, még ha szokatlanul nőies is, káromkodva, minden gecinek elszidva dugom gatyára farkam, s lendületből fordulva ragadom meg a kis buzernyák egyenruháját, már csak úgy érzésből is tökéletesen rátalálva a nyakára, hogy annál fogva kenem a csempének hangosan koppanva. Idegbajosan villogó narancs szemeimet ráfüggesztve vicsorgok, mint egy rohadt veszett kutya, és azért látom a kis langyin, hogy ez már neki is gatyafosató élmény... baszakszunk, vagy öngyilkos akarsz lenni?
- Na most megkapod te kis buzi! – morgok rá dühtől mély hangon, tetszésből nekibaszva a falnak, hogy csak úgy nyekken, szabad kezem már reflexből emelkedik, hogy egy kurvára halálos balegyenest vigyen be a kis buzi képébe, ő pedig túlélési ösztöneit előhozva kapja maga elé csajos mancsait, hogy némileg tompítson az ütésemen... elárulom, hogy felesleges. Ezt úgy beküldöm, hogy a singcsontodon keretül töri majd el az orrodat faszszopó!
- Nem üthetsz meg! – nyikkan hirtelen madárhangon, én pedig kíváncsin állok meg, mielőtt még egy életre elvenném a kedvét a pofázástól. Máskor már rég a gyengélkedőre vonszolná magát, vagy az egyik sloziban játszana búvárosdit, de most kifejezetten érdekel, mivel próbálja megmenteni az arcberendezését. Néha megállok egy kis hatásszünetre, mert kibaszottul érdekel, milyen baromságokat hordanak össze, csak azért hogy ne gyepáljam őket el de úgy alaposan. Szórakoztat a könyörgésük... szeretem ha a buzik sírnak. De tényleg... egy nőnek, mindig jól állnak a könnyek...höhö...
- És ugyan miért nem? – érdeklődöm a kis köcsög képébe hajolva, egy cseppet felidegezve, de a kis geci nem hogy megijedne, még incselkedni is van kedve, és nyelvével simogatja végig kurva rózsaszín ajkait, mint egy rohadt szopásra váró csaj. Kitépem a nyelved buzikám... kitépem és a seggedbe tömöm, úgy is szereted a szír ízét, nem? Hadd legyen neked is gyereknap... az, hogy nem válaszol viszont már kezdi cseszni az agyam. Ha nem ered meg a nyelve nem fogok tovább várni arra, hogy imprózzon és szépet és elszórakoztasson, hanem megoldom magam is a műsort. Egyet a szeme alá, egyet a fogtündérnek, hogy több helye legyen a szerszámnak a nyalakodáshoz...- Beszélj kisköcsög, vagy a szart is kiverem belőled! - Tudom, hogy miért nem rúgtak ki… - veti flegmán, mindennemű halál félelem nélkül, és én egy percre tényleg megfontolom, hogy belefojtsam egy rohadt koltyóba. Mi a faszomat vartyog ez itt? Honnan a rákból tudhatna egy ilyen kis szarrágó erről?
- Hogy mi? – csapódik kezem csípőm mellé, ahogy a helyzet felfedezve döbbenek meg, hogy két perc múlva már az idegbaj határfokán ingadozva fúrjam gyilkosan csillogó szemeimet az övébe, melyekben megkönnyebbülés villan... tetszik, mi? Tetszik, hogy megúsztad, langyikám?
Ha blöfföl, akkor vég az életének. Még ha csak feltételezget is, akkor is kiverem még a szart is belőle. Nem vagyok hülye, kell nekem a titoktartás, mert ennek fejében tartja magát az igazgató is. Ha kiderül a dolog, akkor már semmi értelme engednie, nem? És ha innen kirúgnak, kibaszott ideges leszek...
- Ha nem akarod, hogy az egész suli megtudja, akkor te sem versz meg, plusz az identitásom is titok marad… na? – érvel a kis rohadék, pontosan tisztában a azzal hogyha az ütőkártyámat mindenkim megtudja, fölösleges tovább zsarolnom a vén tatát, mert akkor már úgy is mindegy... ezért kicsinálom. Ha nem él, nm tud beszélni nem? Ha nincs nyelve nem tud dalolni, nem? Ha nincsenek fogai akkor még a száját sem meri kinyitni, nem? Megtanítom ezt a kis pöcsöt, hogy ne játsszon és fenyegessen engem, mert minden reggel pépet fog enni ezentúl. Mégis elengedem, a kis szarházit, mert nem úgy tűnik, mint akit az megakadályozna, hogy jól elpicsázzák... rohadtul ajánlom neki, hogy jól tartsa magát, ha élni akar. Ha kiderül a dolog, ő lesz az első, akit a másvilágra küldök... nem hinném, hogy az ölés olyan nagyon megrázná a lelkivilágom. Az is lehet, hogy gengszter leszek... jól állna...- Helyes.- szedi rendbe általam megtépázott ruháját, hogy aztán ugyan olyan magabiztosan nézhessen farkasszemet velem. Ennyire bátor vagy? Csak addig míg meg nem gondolom magam, és az a kósza ötletem nem támad, hogy kinyírjalak... a keresztény Isten szerint a homokosok úgy is bűnösök, ne? Hát én segítek a világnak megszabadulni az undorító kis faszoktól...
- Mit akarsz tőlem? – dörrenek rá kiegyenesedve, megvetően végig mérve nőies, gusztustalanul vékony alakját, ami láthatólag élvezi a fölényét. Az is igaz, hogy eddig még senki sem próbálkozott be ilyesmivel, de most agy tartja kedvem. Ha nagyon parádézik, szarrá verem és kómában pittyegi majd le a fejleményeket. Persze vele nem osztom meg ezt. Én vagyok fölényben és ezt neki is tudnia kell... hehe...
- Látom nem ejtettek a fejedre – húzza undorító mosolyra száját, hogy élvetegen méregessen, mint kutya a vacsoráját. Szereti is ha hátulról basszák, mi? Buzernyák anyját, azt... kettőnk között ez természet félre kúrása. Az ilyeneknek még csak megszületniük sem kellene... de ha ennyire akarja eltüntetem a földszínről... majd ha én is követem a pokolba, miután elpatkolok, akkor gondoskodom róla, hogy tovább szenvedjen... én azt fogom élvezni kibaszottul...
- Válaszolj, vagy húzz innen…- morgom idegesen, de még ez sem hat rá. Ilyen bátor vagy? Vagy csak szeretnél meghalni? Ajánlom, hogy gyorsan viríts valamit, mert garantálom, hogy nem éred meg a szünet végét. Ha még jobban felhúz, szarni fogok az infóra és vécékagylót tisztítok a bucijával...
- Nyugi szépfiú – kék íriszeit úgy futtatja szemeimen, mint aki szinte a tekintetével le akar cumizni, és amitől kapásból fordul a gyomrom 360 °-ot... – ha kimondanám mit akarok, úgysem hinnéd el... Jegyezz meg annyit, hogy még látjuk egymást, és nem fogsz elfelejteni – bők rám vékony mutatóujjával, hogy a csajokat is megszégyenítve kacsintson és nyalogassa a száját, mint egy rohadt szűz kurva, aki csak a nyalást élvezi. Tényleg? Te sem fogsz, azt garantálom.. ugyan is a pofádon olyan nyomot, hagyok, amit a legjobb plasztikai sebész sem tud majd helyrevarrni... beigazítom az orrodat a fejed közepére szarrágó...
- Azt próbáld meg buzikám! – nevetek megvetően, mert ami fenyegetés ebben van, az kábé annyi, mint lepke fing a levegőben, tavasszal... a langyinak fogalma sincs, kit próbál csőbe ugrasztani.– abban a pillanatban rongyosra rúgom a köcsög seggedet!
Megtorpan a slozi ajtajában, hogy még egy utolsó önbizalommal és élvezettel teli mosolyt felém küldhessen, mint egy bizonyítékot, hogy ő kibaszottul nincs beszarva. Majd lesz... a bélrendszere már úgy könnyen bocsátja át a csokit...
- Majd meglátjuk…- hinti el, s elegánsan kilibbenve hagy magamra dühömmel, amit szinte azonnal vicsorogva vezetek a csempébe. Öklöm nyomán megreped a fehér anyag, s repedésein vígan folyik végig bőröm alól szivárgó vérem, vörös pókhálót hímezve az iskola falra.
Egy felszarvazott, vérszemet kapott bika tekintetével pillantok a csukott ajtóra, a vörös köd úgy ül agyamra, mint drogoséra a heroin, elszállok tőle teljesen, s szinte érzem, ahogy az adrenalintól sziszegő vérem az öklömben lüktető fájdalommal együtt száguld felfelé ereimben... zsarolni akar egy homokos pöcs, mi? Úgy érzi, hogy nyeregben van? Igen... nem sokáig...
Dühöm helyét egy perc alatt veszi át szadista vigyorom, szemeim parancsszóra sötétednek el, hogy bennük gyilkos sátáni fény kerülhessen, arcom egy pszichopatáéhoz hasonlatos őrülettel teljen meg, s úgy égessen lyukat az ajtóra szadista tekintetével... ha neked ez kell, akkor megkapod kis geci. Játsszunk, ahogy akarod... de csak hogy tudd, mindenféleképp te húzod a rövidet. Ha tartod a szád ha nem, mert ha megunom, hogy pampogsz beverem a képed és az intenzívre küldlek... de most van kedvem szórakozni. Ez a szerencséd...
Szemét mosollyal húzom el öklöm a véres faltól s kezemet lerázva oszlatom el a benne zsibbadó enyhe fájdalmat, s a mosdókagylóhoz lépve tisztogatom le a porral keveredett vörös nedűt kézfejemről. A következő vére nem az enyém lesz. A következő Akari lesz. Az ő vére lesz az öklömön. Erre a pszichológusom csak annyit mondom, hogy magatartásbeli zavaraim vannak, nem vagyok őrült, csak kegyetlen. Igaza van, ebben legalább is... hehe...
|
| Hiyahiya | 2010. 03. 16. 21:16:12 | #4275 |
Karakter: Jack (timcsemnek)
*
Zsebre vágott kezekkel, mögöttem kis bandámmal lépkedek a kendo dojo felé, hogy a heti edzés végeztével még kondiban érjem Akarit egy kis bunyóra. Kell is neki a bemelegítés a bunyóhoz, mert így legalább némi esélye lesz arra, hogy nem verem szarrá. Talán elé gyorsan fut, hogy megmeneküljön... hogy miért fogom elpicsázni? Nagyon egyszerű... mert kihívott maga ellen. A szemembe nézett, és még baszakodni is mer. Omiék elől ő szabadította meg a kis csajt. Ez nem volt jó ötlet tőle, mert ezzel nyíltan beigazolta az elméletemet, miszerint szeret kis fiúkat húzogatni. Amúgy meg, ki a fasz ő, hogy csak úgy beleköpjön a levesembe? Én sem baszom ki az ablakon a tévéjét, mikor nézi, nem? Ő se orozza el az én áldozatomat, ha épp gyepálni támad kedvem... most ezt is megtanítom neki. Eddig sikeresen kihúzta, de úgy látszik a feltűnési viszketegsége nem engedi, hogy mások éljék a világukat. Neki bele kell ütnie az orrát... talán azt karja, hogy beverjék. Ha csak ez kell....
Könnyedén rúgom félre bakancsos lábammal a tolóajtót, s ami először fogad az a csend és a kihaltság, ami annyit jelent, hogy csak ő van itt egyedül. Ő szokott pakolni edzés után, tudom, mert az egyik kis faszt, aki itt húzza az igát délutánonként elcsicseregte, mikor az ablakon akartuk kiejteni.
Hangos robajjal mit sem törődve azzal hogy hol vagyok, cipőstül belépek, s narancsos íriszeimmel azt a faszt kezdem keresgélni tekintetemet végig hordozva a sok hülye felszerelésen, amivel verekedni tanulnak. Verekedni? Az életben sem tudnák meg védeni magukat, ha éles harcra kerülne a sor. Mind egy kislány, mikor valaki kezet emel rájuk, s mikor valaki eltöri az orrukat összedől a világ és rögtön dilidokihoz vonulnak. Tudom, az összes köcsög ilyen, és pusztán azért járnak ilyen baszott klubokba, hogy legalább legyen egy kis része a népnek, aki elhiszi hogy kemény csávók... de faszt. Olyan messze vannak a keménységtől, mint a víz a szilárd halmazállapottól.
Alig teszek pár lépést az ölöző ajtó felől furcsa nyögésszerű hangok szűrödnek ki, amit halk cuppogás kísér, mintha valakit épp furulya oktatásban részesítenének. Na mi van? Csak nem talált egy olyan hülyét, aki a farkát karban tartja?
Vigyorogva pillantok hátra, s ahogy látom ők is észrevették, hogy mi a fene folyik abban a kis lyukban, és hogy ha kell, ha nem mi azért rájuk törünk, hadd legyen még jobb az élmény. Orgazmus helyett egy szép monoklit kap, vagy belső vérzést. Az csak attól függ mennyit mocorog és küzd. Bár azért ajánlom neki, hogy férfiasan legalább menekülni próbáljon, mert utálom ha rongybabát játszanak a nagy szájú pöcsök, mikor elém kerülnek. Legalább ennyi izgalom legyen a buliban...
- Törjünk rájuk, hadd legyen nekik meglepi! – morgom halkan széles vigyorral arcomon, s egy szál cigit zsebemből előhalászva pattintok számba, s meggyújtva azt szívjak le egy jó adagot a mentolos rúd füstjéből tüdőmbe... aahh... de kibaszott jó érzés, ahogy végig marja a nyelőcsövemet... ahogy szét árad tüdőmbe csak fokozza izgalmamat, holott nyugtatnia kéne. Végül is... nyugodt fejjel megyek be, hogy bunyózzak egyet.
Bent tartom még egy kicsit míg az öltöző ajtaja elé battyogok kényelmesen és lazán, hogy mikor szürkés fellegben kiszáll számból már egy határozott rúgással teríthessem be ajtót, ezzel nagy meglepetést okozva a két turbékolónak. Hatalmas robajjal szakad ki az egyik tokból a falap, hogy instabilan lifegve tarthassa magát még egy kicsit elénk tárva, a kettő jó madarat, akik épp bent élvezik egymás társaságát.
Jobb lett volna, ha csukva hagyom. Vagy még sem?
Amit először meglátok, az undorít, és a hányinger közelébe sodor, szemeim először fel sem fogják, hogy az ami előttük van, az igazából tényleg ott van, és valóság. Számban a cigi füstölögve merevedik meg, ahogy fogaimmal vicsorogva ráharapok, narancsos íriszeim megvetően vetülnek a térdelő Akira farkát még mindig vígan nyalogató kis szarházira, aki ma ebédidőben a WC-ben bepróbálkozott egy utolsó vacsorára. A kendo klub vezetője pedig tágra nyílt szemekkel döbbenten mered rám, a kiszakadt ajtó küszöbén állóra, aki undorodva mérem végig őket. Kis buzeránsok... köcsög langyik... de ez volt az utolsó, amit ebben a világban tettek.
Az, hogy ennek a szemtanúja voltam, ha lehet csak még jobban feltüzel, elborítja az agyamat, és egy szadista vigyor kanyarítására ösztönöz, piercingem vadul csillog ajkamban, ami Akirát a fal színének elvételére invitálja, de nagyon lelkesen. Kihívta maga ellen a halált ez a kis szarrágó...
- Nolám, mit szakítottam épp félbe? Vagy még csak véget sem vetettem neki? – gunyorosan, lenézően függesztem tekintetemet a kis szopós kurvára, aki szemtelen mosollyal nyalint még egyet a tag szerszámán, amivel azt egy halk nyögésre ösztönzi. Mögöttem a többiek vadul hörögnek fel, hallom, ahogy Omi szitkokat mormolva lépne előre, ám én kezemet lazán elé téve akadályozom meg. Nem-nem... először dumálok, aztán szétverjük őket.- Engedd el a kobrát, kis köcsög! Ha ennyire farokra vársz, miért nyalod mindjárt az enyémet? Vagy tudod mit... mutatok jobbat...
- Csak nem a fejemben olvasol? – érdeklődik flegmán, hangjában zéró félelemmel a kis szöszi, s négykézláb elém mászva incselkedve vívja ki hogy felhorkantva lépjek egyet hátrébb mielőtt apró keze elérhetné ágyékomat... meg az anyádat kis geci. Ingjénél fogva ragadom meg a kis rohadékot, s felemelve a föld fölött kábé 20 centivel megtartva hajolok képébe vigyorogva.
- Szerintem nem ugyan arra gondolunk, cicám... szeretnéd tudni, hogy én mit akarok veled nyalatni? Hmm? Megmutatom a kis haverodon, rendben? – fújom nőies arcába a füstöt ő pedig csak halkan köhögéssel kevert nevetéssel engedi, hogy Omi kezébe dobjam, mint egy darab zsákot.- Fogd meg, és ne engedd. Őt csak én verhetem szarrá,a tiétek ez a pöcs lesz, miután demonstrálom mire számíthat a szöszi.
- Nekem nyolc...- dörmögi Omi, s erős ujjaival a szöszke vékony csuklóját könnyedén közre fogva akadályozza meg abban, hogy elfusson, na nem mintha úgy látszana, hogy bármitől is tartana, pedig van mitől félnie... mert ha nem elégít ki ez a kis bemutató, amit tartok neki, akkor ő lesz a következő, és nem fog neki tetszeni...
Mélyet szívva cigimből lépek Akari elé, hogy aztán a szürkés csípős füstöt képébe fújva bírjam köhögésre épp úgy ahogy az előbb torok tágított kis szöszijét is, ám ő kapásból egy oltári pofonnal indít melytől megtántorodva rogyva földre, s kezét arcára simítva pislog fel rám megilletődötten. Szája szélén vékony vérpatak folydogál lefelé felreped alsóajkából kiindulva, ami csupán tökéletes célzású taslimnak köszönhető. És ez még finom volt... mert az, ami itt fog kapni egy cseppet sem lesz az...
- Tudod, Akari... ez az az íz, amit egy férfi érez a szájában normál esetben. A véré. Nem egy másik farok íze. Ugye megérted, hogy én csak segíteni szeretnék kitisztítani az ízlelő bimbóidat, igaz? – érdeklődöm kedélyesen mosolyogva, hogy egy újabbat vihessek be neki ezúttal lábbal, amitől a földön eldőlve ordít fel fájdalmában. Orrából dől a vér, hosszú ujjaival kétségbeesetten próbálja elállítani, de a hülye gyerek semmire sem megy, főleg mikor kimonójánál megfogva rántom fel ülő helyzetbe, hogy abba a buzi pofájába köphessem a szavakat cigit tartó számmal.- Nincs olyan szerencséd, hogy én verjelek pépesre, viszont adj hálát az istennek, hogy még sem én teszem. Hidd el bizonyos szempontból jobban járnál velem, vagy nem. Nézőpont kérdése. De tudod én sem fogok unatkozni! Eljátszok én addig a kis kurváddal, hadd élvezze a társaságomat! – felröhögve hajolok el tőle, s elengedve ruháűját fordulok Omi felé, amitől Akari úgy dől a földe, mint egy darab krumplis szák. Haveerom még mindig a kis csáveszt szorongatja, aki ajkait megnyalintva kéjesen pillant végig rajtam huncut fénnyel szemeiben. Hülye kis köcsög... akkor vigyorogj ennyire, mikor majd a képed rendezem férfiasabbra...- Omi, intézzétek el ezt a barmot... csak annyira kíméljétek, hogy járni tudjon.
- Meglesz...- vigyorodik el, s a szöszit kezeim közé lökve veszik át helyemet az épp magát összeszedni akaró Akari mellett, hogy én nyugodtan markolhassak a kis szőke hajába s annál fogva húzzam magam után ki kis légyottjuk kellemes helyszínéről. Egy hülye, geci állat vagyok, hogy hagyom ezt.. akár kórházba is kerülhet, olyat fog kapni, m,ég sem aggódom. Beszélni úgy sem mer majd, lelki ismeretem pedig nincs, ami megkövezzen ezért... ha a Pokolra kerülök nekem úgy is jó. Legalább nem lesz unalmas az örökkévalóság... főleg ha közben ilyen kis szar háziakat intézhetek el.
Nyöszörögve követ engem, mint egy pórázon tartott kutya, egyik vékony mancsát csuklómra szorítja s úgy próbálja eltolni hajkoronájától, ám meddő próbálkozás a fizikailag sokkal erősebb ellen lázadni. Akkor sem lenne esélye ha hirtelen Superwomanné változna. Ehhez még nőnie kell egy kicsit, és összeszednie magát, mielőtt egy buzi bárba kerül, ahol rázhatja a seggét. Egyszer egy olyanba is elmegyek... viszek magammal valami olyat, ami nagyot fog szólni és az összes gecit felgyújtom... biztos szépen ég a sok parókás köcsög...
Az orvosom azt mondta, hogy abnormális a diszkriminációm, ezért kezelni kell. Szerintem meg semmi gond nincs azzal, ha egy fasz vagyok. Valakinek annak is kell lennie, nem?
Ahogy kiérünk a dojoból, kihurcolom mögé, s ahogy megfelelő helyszínt találok nagy nyekkenést kiváltva belőle kenem a falának s vigyorgok képébe, egy adag füstöt letüdőzve s feje fölött az ég felé fújva. Nem tűnik rémültnek, sőt miután haját elengedem ismét elemébe jön, s eddig faszt nyalogatott száját huncut mosolyra kanyarítva villantja rám gonosz, manipulatív tekintetét. Azt hiszed, hogy ez most érdekel? Előbb tépem a nyelved, mint hogy használni tudd, édes.
- Jack, nem kéne elfelejtened, amiben megállapodtunk, nem? – ível végig egyik vékony mutatóujjával arcomon szemöldök piercingemen elidőzve ábrándosan. Megragadom kezét, s durván a falnak baszom, még hallom is ahogy roppan az erőszakos mozdulattól, és ha más nem is, hát ez egy szisszenést minimum kivált belőle. Ennek nyoma marad, kis buzi. Egy szép lilasor ujjnyom.
- Szerinted, én kurvára beszartam attól, hogy feldobsz az egész suli előtt? Megkergültél, langyikám? Bármikor szarrá verhetlek, mielőtt még egyáltalán beszélni tudnál... az amnézia úgy is jó dolog. Hidd el, élvezni fogod...- dörmögöm halkan, vészjóslóan szorítva csuklóját, úgy hogy ujjaim kis híján már elfehérednek a húsába nyomulástól. Bizony, bizony... valamit nagyon beképzelhetett magának, ha azt hiszi, hogy csak így kicseszhet velem. Ahhoz sokkal előbb fel kell kelnie, mert lehet hogy nem nézné ki belőlem senki, de egy geci aljas ember vagyok, és van eszem. Azt hiszi, hogy ezt a kis faszságot a haverok titokban tartják? Szart... holnapra mindenki tudni fogja...
- Ugyan... épp most voltam szemtanúja annak,a hogy elbántál Akari-senpaijal. Nem gondolod, hogy ez már így egy kicsit sok lesz a rovásodon? Ha kiderül a zsarolás, és a mostani kis affér, akkor már nem fogod megúszni. És azt...- nyalintja meg száját kéjesen, szemeiben gusztustalan fénnyel, fölényben érezve magát, pedig kurvára nincs abban...- te sem akarod, igaz?
Elsötétülnek szemeim, egész erőmmel a falba préselem, és magamban méregetek, míg ő látványosan szenved, és kis híján fulladozni kezd. Igaza lehet végül is... ha most beköp, akkor tuti hogy annyi a dolognak, Ráadásul miután az igazgató kistitka kiderül, már nem fog falazni a zsaruk előtt. Az kibaszott nagy gáz lenne... rohadt kis homokos... nyeregben érzed magad, mi?
De nem sokáig...egyszer legyél figyelmetlen és hidd el nekem, hogy rólad is egy kényelmes home videót állítok össze a nagy világnak... csak ideig-óráig működnek a zsarolgatások kis szarházi... mert rajtam nem lehet kifogni. Kurvára nem.
Még egy utolsót taszítok rajta, majd megvető morranással engedem el, ő pedig pihegve csuklóját és nyakát simogatva omlik a földre, s pillázik fel rám fölényesen. Még lentről is? Bár igaz... te farok közelben érzed magad jól...
Arcomra szadista vigyor kúszik, s szám sarkába ördögi kunkor ül ki, ami a legtökösebb csávókat is simán befosat.
- Legyen. Most elengedlek, de húzd meg magad, szöszikém. Mert...- élvezettel nyújtom ki nyelvem, a lenyugvó napfényben megvillan nyelvpiercingem, s az ő szemei kábultan figyelik csillogását, s mikor az égő cigit a rózsaszín nedves húson oltom el, mindenféle seb nélkül ő csak halkan felsóhajtva dönti hátát a falnak. Kis geci... tetszik, ha egy pasi kemény veled? Úgy látszik a verést is élveznéd... majd én megadom. Legyűröm a torkodon a bakancsomat... az az enyhe fájdalom, ami nyelvembe nyilall, szinte meg sem kottyan, csupán vad villanásra ösztönzi narancsos íriszeimet.- egy kis figyelmetlenség és könnyen fog megfordulni a helyzet, és vésd abba a kibaszott homokos agyadba, vágod?
Hátat fordulva indulok el, hogy elellenőrizzem a többi faszt, kik már elégedett vigyorral battyognak ki, hogy együtt fojtathassuk utunkat az egyik kocsma felé.
Nem visz rá a józan ész, hogy megverjem a kis szöszit. Hogy miért nem? Mert tudat alatt élvezem, hogy kekeckedik velem, és van valaki, akit meg kell törni. És meg is fogom... meg találom rá a módszert és élvezni fogom. Kurvára...hehe...
|
| timcsiikee | 2010. 03. 12. 00:46:00 | #4184 |
Karakter: Touhi (Hiyámnak)
Touhi:
Vállamra csapott táskával vonulok az iskola felé kényelmes léptekkel, olykor egy füttyszót eresztek meg magamnak, dúdolásom közben. Egy év aztán hosszú idő, és ugyanakkor kevés is.
Hisz en… egy év alatt hogy csábíthattam volna el az iskola összes pasiját? Hehe…
A könnyebbekkel végeztem az előző tanév alatt, de bennük már nem látok kihívást.
Néhány cseresznyefa szirma hullik le körülöttem, ahogy haladok a parkon keresztül. Igazán romantikus, de engem valahogy nem fog meg. Mindig így kezdődik az új tanév, megszokhattam volna már.
Egyet sajnálok… Hogy az előző tanévben a Jack néven ismert rosszfiút nem tudtam befogni.
Nagy falat lett volna számomra, most viszont érzem magamban eléggé az elhatározást.
Tudom, hogy homofób, hisz melyik más idióta verné csak úgy hébe-hóba a „másokat”?
Egoista, trágár, vad és a külseje… hahh…
Még a szívem is félrever ha rá gondolok, szörnyen döglesztő pasi. De a produkciókból ítélve, már nem itt kezdi a következő évet, igazán sajnálom… de biztos találok majd valami jó elfoglaltságot is, amivel elfeledhetem… hmhmmm…
~*~
Az iskola udvarán már haverom ott vár, messziről integet, de az istenért nem húznám meg a lépéseimet. Csak azért lógok vele, mert jó informátor, és jó bajkeverő, aki mindig segít nekem. Nevezhetném barátnak, de azért annyira nem vagyok jóban vele.
- Touhiiii! – üdvözöl ahogy végre mellé érek, s csak fejemmel biccenve válaszolok. Izgatottan toporog, nem értem miért csillog úgy a szeme. Felsóhajtok, és beletúrok hajamba…
- Mi van? – morranok rá. Vajon látott valami új elsőst? Bár mi nem voltunk ott az évnyitón, arra inkább csak elsősök mennek. Akkor mi baja lehet?
- Na? Mit tervezel az évre? Kíváncsi vagyok… főleg az első áldozatra… Tudom, hogy valami naggyal készülsz mint mindig – kedves, igazán. Gunyorosan el is mosolyodom, és megcsillogtatom kacér tekintetem.
- Ennyire ismersz már? – vigyorgok rá, és viszonzást is kapok efelől. Még szép, hogy nagy durranás minidig amivel készülök. De minő pech, improvizálnom kell, mert semmit sem eszeltem ki.
Pusmogás szakítja félbe gondolkodásomat, körbenézek, és az udvaron, klikkekbe gyülekező diákokat nézem, mind egy irányba figyelnek. Arra felé fordulok én is, és az engem fogadó látványtól, egy pillanatra elkerekednek szemeim. Ez nem lehet igaz.
Egy fekete nagy bakancs épp a szirmokat tiporja apróra, felfelé vezetve tekintetem csodálom végig a hanyagul felvett nadrágol, a lógó inget, a bekötetlen nyakkendőt. Nyelek egyet, s körbenyalom kiszáradt ajkaimat.
Ő az… de vajon hogy-hogy még itt van?
Diadalmasan pillant körbe, mozgása is olyan laza, hogy mindjárt szétesik. Elhalad mellettünk, egyenesen az épületbe, kutyái követik őt akár a kis kölykök, hűségesen csaholva. Csak azért van nekik is ekkora arcuk, mert Jack befogadta őket a haveri körébe. Bahh…
Egy sóhajtással csillapítom szívverésemet, majd visszafordulok haverom felé.
- Na? Mi a mai projekt? – vonogatja fel szemöldökét, mire egyszerűen válaszolok, laza mosollyal, kezemmel gesztikulálva.
- Napi? Heti program! És szerinted vajon ki? – intek fejemmel sejtelmesen az ajtón bevonuló tömegre, mire elkerekednek szemei – Bizony, haver… Jack a célpontom…
~*~
Alig várom, hogy elérkezzen a nagyszünet, ahol húsz percen keresztül randalírozhatunk a folyosón… persze nem csak mi, hanem minden idióta gyerek, aki szeret ramazurit csinálni.
- Biztos vagy benne? Jack hatalmas falat lenne, még neked is! Homofób, az istenért, és úgy néz ki mint egy pszichopata! – bármit mond, nem tud kizökkenteni az elgondolásomból. Ha valamit elhatározok, az úgy lesz és kész. Kihívást akarok, nem csak könnyen le cumizható könyvmolyokat.
- Ne becsülj alá… amúgy is te akartál nagy durranást, hát itt van… amúgy is fájt már rá a fogam – szám sarkában dugom ki nyelvem, tekintetemmel Őt keresve, akár egy radar – Akkor holnapra ki tudod nekem deríteni? – kérdem haveromtól, rá sem nézve… szemeimet most valami más foglalja le.
- Igen, amint net közelbe jutok.
- Helyes – bólintok rá. Mint ahogy az összes gyerek kíváncsi most erre, így én is… de míg ők csak a pletyka miatt, nekem más tervem van. Zsarolás…
Hát nem szép az élet? Dehogynem… és én kihasználom minden cseppjét jóval, és rosszal egyaránt…
használom a rosszat, hogy bezsebelhessem a jót… vagy esetleg a számba vehessem, ez már részletkérdés.
- Megvan! – rikkantom el nagy felfedezésem, természetesen búvóhelyem nem felfedve, ami jelen esetben egy egyszerű fal… Vagy sarok… mit tudom én.
Hahh… szívdöglesztő látvány, ahogyan épp egy új elsőst piszkálnak, akinek lányosabb a kinézete a kelleténél… elvégre egy fiúcskáról van szó… szegény.
Már csak egy valami kell… Hogy kilépjen abból az idióta alacsony rendű körből, és egyedül legyen, hogy letámadhassam végre.
S mintha az égiek meghallgatták volna imáim, drága áldozatom – aki felér egy vadásszal – épp a mosdóba siet. Összetehetném a kezem, és köszönetet mondhatnék az ég felé, de ilyen csekélységekre nem pazarlom a drága időm, cselekednem kell.
- Tartsd a frontot – vetem még utoljára haverom felé, s mint akit meghipnotizáltak, végig a WC-ajtót szuggerálva megyek felé sebesen. Nyekereg az ajtó amikor belépek, senki nincs bent, csak ő áll egy piszoár felett… nyami… azok a seggek…
Nem is figyel rám, nem zavartatva magát végzi a dolgát, és ez így tökéletes.
Megközelítem, majd egy egyszerű mozdulattal, kényelmesen markolok rá erősen formás seggére.
- Ahh, de rég vágytam erre! – hangos szitokszavakkal morran fel, még jó hogy nem sikkant, s szerszámét a helyére téve fordul azonnal felém, szemei villámokat szórnak, s egyenruhámat a nyakamnál fogva emel meg.
- Na most megkapod te kis buzi! – hörög rám, nekicsap a fali csempének, s már szabad öklét épp lendíti fel, amikor magam elé tartom kezeimet, védekezőn.
- Nem üthetsz meg! – mentem ki magam egy halk kiáltással, és megáll a mozdulatban szerencsémre.
- És ugyan miért nem? – felnézem szemébe, öklét és egész karját még mindig a magasba tartja, szemei tüzesen pillantanak le rám. Micsoda arc… száj… mmm…
Megnyalom körbe ajkaim, és felcsillanó szemekkel mérem végig… végre közelről is láthatom, és így még istenszerűbb.
- Beszélj kisköcsög, vagy a szart is kiverem belőled! – morran rám azonnal , összerezzenve józanodom ki.
- Tudom, hogy miért nem rúgtak ki… - mondom egyszerűen, sőt érzéstelenül a szavakat, pedig fejemben már megannyi formáció játszódik le, sokkal kellemesebb helyzetekről.
- Hogy mi? – hehe… úgy néz ki beletrafáltam, mert lazul a szorítása, és öklét is leengedte, de a dühös tekintetet még továbbra is bezsebelhetem.
- Ha nem akarod, hogy az egész suli megtudja, akkor te sem versz meg, plusz az identitásom is titok marad… na? – vonom fel egyik szemöldököm. Valójában még halván lila fingom nincs, hogy mi az amivel zsarolom, de tuti valami szaftos, hogy ha így reagál rá ő is. Nem mondok konkrétumot, hisz azzal csak magam buktatnám le.
- Helyes- mondom ahogy végleg elenged, így meg tudom igazítani a ruhámat.
- Mit akarsz tőlem? – morogja ingerülten. Okos fiú… Látom észrevette, hogy nem csak vaktába lövöldözöm el a nagyágyúimat.
- Látom nem ejtettek a fejedre – mosolyodom el pajzánul.
- Válaszolj, vagy húzz innen…
- Nyugi szépfiú – futtatom végig testén tekintetem egy pillanat alatt – ha kimondanám mit akarok, úgysem hinnéd el – enyhén résnyire nyitott ajkakkal mosolygom fel rá – Jegyezz meg annyit, hogy még látjuk egymást, és nem fogsz elfelejteni – mutató ujjam nyújtom felé, hosszan kacsintok fel rá, miközben izgatóan végignyalom alsó ajkamat, és a kijárat felé kezdek sétálni.
- Azt próbáld meg buzikám! – röhög fel – abban a pillanatban rongyosra rúgom a köcsög seggedet! – szól még utánam, de csak visszamosolyogva rá nyitom ki az ajtót, hogy lassan kilépjek, de még utoljára visszaszólok neki.
- Majd meglátjuk…
|
|
