|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| oosakinana | 2010. 10. 10. 16:02:54 | #8539 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Reito-nak)
Nem sokkal később végzek a dobálással. Körbe nézek, de senkit nem látok sehol. Felkapom a cuccaimat és elmegyek letusolni, mert szagom van.
Mikor bemegyek érdekes látvány fogad. Reito éppen most száll ki a tus alól és a hajába túr. Ahogy előttem áll nem bírom nem végig nézni csábítóan szexiés izmos felsőtestét. Nagyon ki van dolgozva és iszonyatosan felkelti minden téren az érdeklődésemet.
- Öm… Sz-szia megint… Te is ezt a zuhanyt használod? – kérdezi zavartan és a kezét is eengedi.
- Igen, miért, baj lenne? – kérdezem halkan, amire csak megrázza a fejét, majd egy vízcseppet vélek felfedezni, ami végig folyik az arcán, nyakán, mellkasán, egészen le a törölközőig és kicsit nagyon nyelek, ahogy végig nézem, de amikor a törököző elnyeli, a cseppet egy kis dühvel nézek rá, hogy minek van ott, hiszen kicsit felesleges oda.
- Baj van? – kérdezi, mire ránézve látom, hogy felhúzza szemöldökét.
- Nem… semmi. – mondom, majd sóhajtok kicsit csalódottan, de magam sem tudom, hogy miért.
- Oké… Akkor én addig felöltözöm, míg te zuhanyozol. – a ruháihoz lép, majd amikor leveszi a törölközőt, csak figyelem és teljesen el vagyok ámulva, olyan tökéletes és markolni való feneke van, hogy juj. Szívesen belemarkolnék.
- Rendben. Én megyek is. – mondom, de nem teszek semmit, csak tovább figyelem és eszem ágába nincs ezt a látványt feladni.
- Szeretnél még valamit?
- M-m… Semmit, bocs, csak elgondolkodtam. – válaszolok, és a kabinba megyek.
Amikor mind a ketten végzünk, összeszedjük a ruháinkat és megyünk is a parkba, ami olyan jó hely és ilyenkor meg főleg, mert szép idő van és kevesen vannak, bár ha sokan lennének, az a tánchoz lenne jó.
- Mond csak, te mindig is jogot akartál tanulni? – kérdezem tőle, de amint látom rajta meglepi a kérdése.
- N-nos… hát… Igazából, azért választottam ezt az utat, hogy megalapozzam a jövőmet. De mit ne mondjak, ki nem állhatom ezt a szakmát. Legszívesebben végig csak harcművészetet végeznék, és diákokat is tanítanék, akiknek át adhatom a tudásom… - mondja, és ahogy befejezi, rám néz, egy kis pírral az arcán, ami annyira tetszik, és igazán vonzónak találom. Olyan aranyos tőle.
- Na és te is mindig is Matekot és logisztikát akartál tanulni? Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, hisz te a pókerezést szereted. Ehh…hehe… - neveti el magát kicsit kínosan és a tarkóját vakarja, amin csak elmosolyodok.
- Hm. Nos, igen. Mondjuk én csak azért választottam, ezt a szakmát, hogy a szüleim büszkék legyenek rám. De e mellett simán elfér a póker. – válaszolom, de egy percre sem veszem le róla a szememet és folyamatosan bámulom.
- Öm… Miért nézel ennyire? Talán van rajtam valami? – kérdezi és mintha egy kis aggodalmat vélnék fel a hangjában.
- Hm… Azt hiszem, van valami a szád szélén. – mutatok, hogy hol találhatja, mire kidugja a nyelvét és azzal kezdi el piszkálni, ami igazán szexi és nagyon megkívánom ajkait is nyelvével együtt. Annyira vonzanak, hogy csak, na.
- Most jó? – kérdezi, amire csak elmosolyodok kicsit kajánul.
- Nem, még nem. – válaszolom cselesen, mire megint megcsinálja. Na jó ne játszunk vele tovább, mert a végén még megharagszik rám.
- Most már jó. – adom a kegyelem szavakat, majd a levegőben finom illatokat érzünk meg, amire a hasa meg is szólal.
- Ajaj… azt hiszem, éhes vagyok… - mikor megszólal, a hasam is jelez nekem, hogy bizony ő is éhes és etessem meg, mert ha nem akkor haragban leszünk. Hallom, hogy Reito el kezd kuncogni, amire csak elmosolyodok.
- Gyere, meghívlak. – meg fogja a kezemet és elkezd húzni maga után, de a lépteit, alig tudom követni.
- Kicsit, lassabban, mindjárt orra esek…- szavaimra elkezd kicsit lassítani, aminek nagyon hálás vagyok, de a kezét nem kéne elvennie rólam, mert azoknak nagyon örülök.
- Bocsi, de ha éhes vagyok, akkor nagyon elragadtatom magam. – nem sokkal később már a hot-dog-os előtt állunk és vesszük a kaját, amit ki is fizet Reito.
- Üljünk, le oda. – mutatok egy üres padra, amire bólint, majd oda sétálunk. Mikor leülünk, és éppen beleharapnák a kajába, szemem sarkából látom, hogy Reito valami furcsaságot csinál odakapom a fejem és akkor látom, hogy a virslit nyalja, amire csak kitágulnak szemeim és elég kerek szemekkel figyelem az eseményeket, ahogy a virslijét nyalja végig többször. Nyakat nyelek és vágyam is elkezd kicsit lüktetni, de nem vészesen.
- Ugh… magába eléggé savanyú… - mondja, de megszólalni sem merek, mert a mustár megint egy lefele irányuló mozgást végez és a srác ujján landol.
- Ch… Remek. – felemeli a kezét és lenyalja róla a mustárt, majd a virsliről is. Gondolom megunta állandóan lenyalni a virsliről a mustárt és beleharap a kajába, amire kicsit bele is nyög én meg még mindig nagyokat nyelek és kerek szemekkel figyelem mit is csinál. Teljesen beindulok arra, amit csinál, és ha nem fejezi be, akkor le fogom támadni az egyszer tuti.
- Te nem eszel? – kérdezi vissza hozva a valóságba.
- Ja, de… Bocs. – kérek bocsánatot, majd beleharapok a kajába és az előző képsor pereg a szemem előtt, amire vágyam is elkezd kicsit éledezni.
Amint megettük a kaját megtörlöm a számat, majd a mellettem üllőre nézek, aki előbb körbe nyalja a száját és megint csak kerek szemekkel figyelek, majd valami szexisen törli meg a szalvétával. Esküszöm, mindjárt letámadom. Elfordítom a fejemet és próbálok más valamire koncentrálni, de nem nagyon megy.
- Van kedved elmenni valahova? – hallom meg a hangját, mire rá nézek.
- Hova gondoltad?
- Mit szólnál, mondjuk este egy kis bulihoz? – érdeklődik mosolyogva.
- Rendben, miért ne. Hova gondoltad? Meg hánykor találkozzunk, mert akkor lehet menni, kéne készülődni, mert azért csak 5 óra van. – nézek az órámra és látom, hogy elkezd gondolkozni.
- Mit szólnál, ha a Blanca Play-be mennénk? – néz rám és mintha felvillanyozódott volna tőle, amitől csak még helyesebbé vált.
- Rendben. Ott még úgy sem nagyon voltam és este most póker versenyem sincs. – mondom mosolyogva.
- Na, akkor mit szólnál, ha itt találkoznánk olyan 8 óra fele? Ide közel van a disco. – mondja, amire csak elkezdek gondolkozni.
- Oksika, akkor majd itt találkozunk, addig is szia. – elköszönök tőle, majd hazamegyek, és egyből elmegyek fürdeni.
A szobámba érve valami normálisabb ruhát próbálok keresni magamnak, de a nyakláncomat, nm hagyhatom el így az kötelezően rakom fel, végül egy fekete farmer nadrágnál maradok egy a szerencse vörös pulcsimnál, ami nagyon jól áll rajtam.
Bedobok pár falatot a konyhában, mert hát azt hiszem ma este inni is fogok, csak a hot-dog nem elég kaja az én gyomromnak, ha egyszer elkezdek inni, mert olyankor eléggé hamar megemészti és csak a hülyeség üt be nálam. Nem sokkal később bátyám is befut.
- Szevasz, öcskös. Te merre mész? – kérdezi.
- Amint látod el menni itthonról. - válaszolom neki és csak egy haj összeborzolást kapok.
Még egy kicsit beszélgetek bátyámmal, hogy milyen volt a napja és próbálna informálódni, hogy nekem milyen volt, de még nem akarok előre inni a medve bőrére és nem mondok neki semmi konkrétat, csak annyit, hogy majd megtudja.
Összeszedem a cuccaimat és már megyek is a parkba, ahol megbeszéltük a találkát. Megállok, majd pár perc múlva köszönést hallok.
- Szia Kenshin. – a hang irányába fordulok, és mikor meglátom Reito-t a lélegzetem is eláll az a feszes nadrág, meg az izom felső, nyelnem kell két nagyot, hogy fel tudjam fogni a helyzetet és kicsit lecsillapítsam magam, mert kicsit felizgultam a látványra, ami olyan tökéletes, hogy szinte egy hibát sem találok benne.
- Kenshin jól vagy? – kérdezi aggódva, mire feleszmélek gondolkozásomból.
- Ööö. Persze, bocsi csak elgondolkodtam. – mondom neki, majd elindulunk a disco-ba miközben folyamatosan beszélgetünk és ismerkedünk egymással. Nagyon tetszik a természete, és hogy ennyire nyitott tud lenni az emberekkel. Igaz, hogy semmiségekről beszélgetünk, de attól még meglehet ismerni az embert, hogy milyen a szemlélete és a világ nézete.
Bemegyünk a discoba, majd a pultnál kötünk ki elsősorban. Rendelünk egy kis piát, amit Reito nem akar elfogadni, de nagy nehezen meggyőzöm. Koccintunk, majd megisszuk egy húzóra. Közben is beszélgetünk még egy kicsit, majd a táncparketten kötünk ki, ahol csajok próbálnának ránk mászni. Eleinte még táncolunk velük, de amikor már nagyon nyomulnak, és úgy táncolnak velünk, mint ha éppen meg akarnánk dugni őket, elkergetem a sajátomat. Nem szeretek ilyen csajokkal táncolni. Leülök a pulthoz és látom, hogy Reito még táncol a csajjal és eléggé egymáshoz vannak simulva.
Elkezdek gondolkozni, hogy lehet Reito nem is olyan, mint én. Mi van, ha a csajokat szereti? Akkor nincs semmi esélyem nála. Ma este minden féle képpen ki kell derítenem, hogy mi van. Ahogy gondolkozok, csak iszom a feleseket és már kezdek nagyon felönteni a garatra.
Pár perccel később, Reito is jön és fizetek neki is párat, amikre már nagyon nem kell tuszmákolnom, főleg a vége felé, amikor már kicsit ő is el van ázva.
- Ideje haza menni. – mondom Reito-nak aki úgy néz rám, mint egy ufóra. Mennyire fog vajon emlékezni a történtekből.
Nem mond, semmit magamra kapom, és mivel nem tudom, hogy hol lakik, ezért elviszem magamhoz. Az úton folyamatosan marhaságokat gagyarászik, de még érteni sem lehet, amiket mond. Én csak jót mosolygok rajta és élvezem a gagyogását.
A 10 perces sétából fél órás lett, mert a barnaságom minden fele akarna menni, csak arra nem amerre én szeretném, hogy menjem. Mikor megérkezünk, felviszem a szobámba, majd lefektetem az ágyra, és ahogy vízszintesbe kerül, szinte majdnem azonnal alszik el, úgy ahogy volt. Elvigyorodok, majd én sem bírom, tovább lefekszek mellé és én is elalszok nyomban.
~*~
Másnap reggel mikor felébredek, csak annyit látok, hogy a szépségem még mellettem békésen alszik a hátán. Elmosolyodok, majd nem bírva magammal és, hogy kiderítsem mi is van. Odahajolok, és most álmában adok neki egy lágy csókot ajkaira.
|
| Hachi_ko | 2010. 10. 07. 15:32:55 | #8442 |
 Karakter: Shibuya Reito
Megjegyzés: [ oosakinanának ]
Reggel egy csodálatos eseménynek lehettem szemtanúja, olyannak, amit más is megcsodálhatna, ha nem alvással töltenék el az idejüket. Egy csodás előadást láthattam az első sorból, méghozzá magát a napfelkeltét. Csodás színekkel kápráztatott el, az arany árnyalattól egészen a rózsaszínig. Igen, kicsit korábban keltem fel, mint a többi ember, ugyan is nem tudtam aludni. Egy elég kellemetlen álom pergett le a szemem előtt. Igaz már nem vagyok egy taknyos kölyök, de ettől az álomtól a hideg is kiráz.
- Folyton vissza tér… - Mormogom halkan magam elé, közben a bögrémet szorongatom, amiben forró tea volt, hisz a reggelek általában mindig hűvösek, és ez a reggel sem kivétel. Lassan megemelem, és az ajkaimhoz érintem a bögre szélét, majd belekortyolok, a forró italba.
Az faliórára pillantok, ami fél hetet mutat. Szüleim már régen elmentek külföldre, mert valami munkát kaptak. Bár mondjuk ezt már régen megszokhattam, ez mindig is így volt. Szüleim dolgoznak, én pedig itthon tengetem minden napomat. De nem panaszkodhatom… szinte mindenem meg van, ami kell, de azért a pénz nem minden.
Gyorsan megiszom a teám, azzal azt a mosogatóba teszem, és a hátamra kapom az előkészített iskolatáskám, és elindulok az Egyetem felé.
Már lassan fél nyolc, és én már be is érek a suliba. Leülök a jól megszokott helyemre és előpakolom a könyveimet és a füzeteimet. Unalmasan telnek el a percek és lassan már haverom is befut, Misaki.
- Hello, Reito. – Üdvözöl és felém nyújtja a kezét.
- Szia, Misaki. – Mosolyodom el, majd kezet rázunk, azzal lehuppan mellém a szabadon hagyott székre.
- Húú, de nyúzott fejed van. Nem aludtál?- Vonja fel kíváncsian egyik szemöldökét, mire bólintok egyet, kicsit komor arckifejezéssel.
- Ja, de csak a szokásos…- Válaszolom halkan és a füzetemet kinyitva elkezdek firkálgatni valamit az üres oldalra.
- Már megint, ugyan azt álmodtad? Haver, dokihoz kéne fordulnod, ez így nem lesz jó…- Szólal meg kicsit aggódó hangon, és a firkálmányomat kezdi tanulmányozni tekintetével.
- Ugyan, majd csak vége lesz, ne aggódj már ennyire. – Mosolyodom el, mire újra belekezdene egy mondatba, de a tanár épp ekkor lép be a terembe és könyveit a naplóval együtt a tanári asztalra csapja és szigorú tekintettel néz rá a diákokra.
- Ajjaj, meg jött Mrs T…- Kezd el halkan kuncogni Misaki, és halkan én is csatlakozom, ahogy a tanárra nézek. Ugyanis a T betű nem az erőssége szegénynek, tehát remek gyengepontot talált neki az osztály, és sokszor utánozzák a beszédét.
De aztán sajnos, elkezdődik az óra és az egészet, szinte a padon feküdve vészelem át.
~oOOo~
Délután, órák után lesétálok az edző terembe, hogy kicsit erősítsem még jobban a testem. Közben átöltöztem és egy nagy homokzsákhoz lépek. De előtte még bemelegítek, majd végül a zsákot kezdem püfölni. Már egy jó félórája boxolom és rúgom a zsákot, amikor kinyílik a terem ajtaja, és egy szőke srác lép be rajta. Tekintetünk találkozik, de annyira, nem foglalkozom vele, hisz nem is ismerem. Visszafordulok és folytatom a kiadós edzésem.
Aztán labda pattogás hangja üti meg a fülemet, ami minden bizonnyal kosárlabda volt. És valamiért egyre közelebb, közelebb és közelebb hallom a pattogás hangját.
- Vigyázz. - Szól oda, mígnem reflexből egy gyors mozdulattal visszaütöm a „feladójának”. Ránézek a szőkére, aki odasétál hozzám.
- Szép ütés volt. – Mondja elismerő hangon.
- Köszi. – Szólalok meg kedvesen.
- Bocs nem akartalak leütni a labdával. – Kér bocsánatot, amire elmosolyodom.
- Ne aggódj, no para, am meg láttam mindent. – Válaszolom gyorsan, amikor megállok előtte, miközben én is közelebb mentem.
Lehúzom a kesztyűm és felé nyújtom a kezem.
- Shibuya Reito – Mutatkozom be.
- Kenshin Mori. – Mutatkozik be ő is, majd kezet ráz velem, de meglepően sokáig, viszonylag sokáig fogjuk egymás kezét.
– Milyen szakos vagy? – Érdeklődik, mire a kezünkről felpillantok rá, de ekkor el is enged.
- Jogot tanulok. Te? – Kérdezek vissza, hisz így illik, meg aztán kíváncsi is vagyok, ha már így összefutottunk.
- Matek és Logisztika. – Válaszolja, mire végre leesik, hogy kiről is van szó, így halkan fel is nevetek.
- A kis matematikus, aki pókerezik? – Kérdezek rá a biztonság kedvéért, mire ő kicsit láthatóan meglepődik és bólint egyet.
– A póker miatt nagy a híred, csak te nem tudsz róla. – Szólalok meg ismét és Kenshin el is pirul.
- Hát nem tehetek róla. Szeretek kártyázni. – Mondja őszintén, mire csak jobban elmosolyodom. Rendes srác, azt meg kell hagyni. Vetek rá egy pillantást, de látom, hogy szemmel végig mér, és láthatóan elgondolkodott.
- Figyu már mit szólnál, ha olyan 10 perc múlva elmennénk sétálni egyet? – Érdeklődöm, hisz kicsit meg szeretném ismerni. Meg aztán, nincs sok barátom…
- Rendben, addig dobálok még egy kicsit. – Válaszolja, mire egy elégedett mosoly húzódik az arcomra. Azzal ő is visszamegy a pályára, majd dobálgatja a labdát. Én is visszalépek a zsákhoz és ütögetek még egy kicsit.
A z edzés végeztével kimegyek a teremből, hogy lezuhanyozhassak. Hisz kellemetlen szagokkal nem valami előnyös az emberek között mászkálni. Így is teszek, levetkőzöm, közben megnyitom a csapot és a zuhany rózsából kövér vízcseppek kezdenek folyni, amik a testemen landolnak, halk koppanásokat hallatva. Egy halk sóhaj hagyja el ajkaimat, a kellemesen langyos víztől. Elveszek egy tusfürdőt, azzal öntök a tenyerembe egy kicsit, majd azt elkezdem a bőrömre kenni.
Lemosom a fehér habokat és a dolgom végeztével elzárom a vizet és a törölközőmért nyúlok. A derekam köré tekerem, majd kijövök a zuhany kabinból, kisé még vizes felsőtesttel. Jobb kezemmel vizes fekete tincseimbe túrok, de a mozdulatom megáll, ahogy meglátom Kenshint. És mit ne mondjak, rendesen végig néz rajtam.
- Öm… Sz-szia megint… Te is ezt a zuhanyt használod? – Kérdezem egy apró kisé kínos mosoly kíséretében, és kezemet leengedem magam mellé.
- Igen, miért, baj lenne? – Szólal meg halkan, és én megcsóválom a fejem, hogy nem, majd egyik vizes tincsemből egy vízcsepp indul meg le az arcomon, majd a nyakamon és végül végig gördül a mellkasomon egészen a törölközőig, amiben el is tűnik az az egy kis bűnös csepp. És ezt láthatóan az előttem álló szőke is végig látta, és mintha egy kis dühöt véltem volna felfedezni a szemeiben, a törölköző iránt, ami becses testrészemet takarta.
- Baj van? – Kérdezem kíváncsian és felvonom egyik szemöldököm.
- Nem… semmi. – Válaszolja egyszerűen és egy sóhaj hagyja el a száját, ami inkább hangzott csalódottnak, mint egy sima átlagos sóhajnak.
- Oké… Akkor én addig felöltözöm, míg te zuhanyozol. – Lépek a ruháimhoz, és háttal megállok a szöszinek, majd a törölközőt kioldom magamon és szétnyitom, de úgy, hogy a másik semmit se lásson.
- Rendben. Én megyek is. – Szólal meg ismét, de léptek hangját nem hallom, így hátra fordulok, hogy megnézzem, mi történik, de Kenshin nem csinál semmit, csak áll és engem néz.
De még is miért? Talán szeretne még valamit?
- Szeretnél még valamit?
- M-m… Semmit, bocs, csak elgondolkodtam. – Azzal megindul a kabin felé, amit én egy vállvonással díjaztam.
A dolgunk végeztével, végül összeszedelőzködtünk és elindultunk a városi park irányába. Remek az idő, és most tömeg sincs arra.
- Mond csak, te mindig is jogot akartál tanulni? – Teszi fel a kérdést, mire egy kicsit elkerekednek a szemeim, hisz ezen még annyira én sem gondolkodtam.
- N-nos… hát… Igazából, azért választottam ezt az utat, hogy megalapozzam a jövőmet. De mit ne mondjak, ki nem állhatom ezt a szakmát. Legszívesebben végig csak harcművészetet végeznék, és diákokat is tanítanék, akiknek át adhatom a tudásom… - Válaszolom halkan és egy apró pír szökik az arcomra, majd felnézek a nálam kicsit magasabb fiúra.
- Na és te is mindig is Matekot és logisztikát akartál tanulni? Bár mondjuk ez egy hülye kérdés, hisz te a pókerezést szereted. Ehh…hehe… - Nevetem el halkan magam, és kicsit kínosan vakarom meg a tarkómat.
- Hm. Nos, igen. Mondjuk én csak azért választottam, ezt a szakmát, hogy a szüleim büszkék legyenek rám. De e mellett simán elfér a póker. – Mosolyodik el ő is, de tekintetével végig engem fixíroz.
- Öm… Miért nézel ennyire? Talán van rajtam valami? – Teszem fel a kérdést, hisz nem szeretnék valami ételmaradékot, vagy bármi mást az arcomon tudni, amit én még észre sem vettem.
- Hm… Azt hiszem, van valami a szád szélén. – Mutat a saját szája szélére, arra a pontra, ahol vélhetőleg, az a bűnös kis ételfolt éktelenkedik. Kidugom nyelvem és megnyalom a szám szélét, de érdekes módon, nem éreztem semmi ízt a számban, vagy semmi egyebet.
Lehet, hogy csak kamu volt?
De inkább nem törődöm vele, hisz, ha leszedtem az a fő, hogy nincs már ott.
- Most jó? – Pillantok fel rá és egy egész érdekes mosoly ült az arcán. Inkább már kaján mosolynak tűnt.
- Nem, még nem. – Válaszolja, mire újra megismétlem a mozdulatsort, aztán újra kíváncsian nézek rá.
- Most már jó. – Válaszolja, aztán a levegőben nagyon finom illatok terjednek. A gyomrom akaratlanul is megszólal, jelezve, hogy igen csak szeretne egy kis táplálékot.
- Ajaj… azt hiszem, éhes vagyok… - Szólalok, meg mire a mellettem sétáló szőke hasa is hasonló hangot hallat. Halkan felkuncogok, azzal keresni kezdem az illat forrását. Nem is kell sokáig keresnem, azonnal kiszúrok egy hot-dog árust.
- Gyere, meghívlak. – Fogom meg a karját és szinte már húzom magam után.
- Kicsit, lassabban, mindjárt orra esek…- Panaszkodik a hátamnál, mire lassítok egy kicsit.
- Bocsi, de ha éhes vagyok, akkor nagyon elragadtatom magam. – Válaszolom, majd amint a hot-dogosnál megállunk, kérünk mind a ketten, majd végül ki is fizetem.
- Üljünk, le oda. – Mutat Kenshin egy üres padra, mire bólintok. Odasétálunk, majd leülünk rá. Csillogó szemekkel nézek az éltető táplálékra, majd a mustár lefolyik a virslim oldalán, amit egy lassú mozdulattal nyalok le. De ezzel nincs vége. Annyi mustárt nyomott rá az eladó, hogy az két embernek is simán elég lenne. Így rendesen meg kell vele küzdeni, hogy fent tartsam, így elég sokszor kell végig nyalnom a virslimen, majd amint ügyesen lenyaltam a nagyját egy kicsit savanyú arckifejezéssel nézek rá, a mellettem ülőre, akinek szemei elkerekedve néztek rám, és a hot-dogjához, még csak hozzá sem nyúlt.
- Ugh… magába eléggé savanyú… - Szólalok meg, de a másik egy árva mukkot sem mond. De ekkor egy kicsi kis csík folyik megint le, ami az ujjamon landol.
- Ch… Remek. – Emelem meg a kezem, majd lenyalom onnan is az oda nem illő dolgot, majd visszatérek a virslimhez. Amint megelégeltem ezt az értelmetlen harcot a mustár ellen, végül beleharapok a hot-dogba, mire egy elégedett, úgymond nyögés hagyja el a számat, és egy mosoly is végig húzódik arcomon.
- Te nem eszel? – Kérdezem, amikor a másikra emelem zöld tekintetem, és ő látszólag feleszmél gondolataiból, mert egy ideje ugyan úgy néz rám, mint ezelőtt.
- Ja, de… Bocs. – Kér bocsánatot, majd végül ő is az ételébe harap. És innentől kezdve csendben fogyasztottuk el az éltető táplálékot.
|
| oosakinana | 2010. 08. 31. 08:06:16 | #7406 |
Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Reito-nak)
Reggel bátyám ébresztésére ébredek fel, mert eléggé el vagyok szokva a korán keléstől, de hát kezdődik a suli így mennem kell. Nincs választásom.
- Kenshin ébredj már fel lustaság. El fogsz késni. Most meg nem tudok rohanni veled a suliba. – mondja, majd ruháimat is rám dobja.
- Jól van, na, fent vagyok. Húzhatsz most már melózni. – mondom nyűgösen, majd kikászálódok az ágyból.
- Este nem tudom, mikor jövök. Nem tudom meddig tart bent a főnök. – mondja, még az ajtóból.
- Jól van, menjél nyugodtan. Nem fogom felgyújtani a házat. – mondom neki, mire mosolyogva rám néz és már el is megy itthonról.
Bemegyek a fürdőbe és elkészülődök mára. Felveszem a nyakláncaimat, majd lemegyek a konyhába, ahol bekapok pár falatot, majd a garázsba megyek, felülök a mocimra és már indulok is a suliba, hogy el ne késsek. Bemegyek és felmegyek a tanulmányi irodára, ahol befizetem a fizetni valót, majd megkapom az órarendemet, amit mosolyogva nézek. Ezt az évet vártam mindig is, mert azok az óráim lesznek, amiket annyira imádok, és ami miatt jelentkeztem erre a szakra. Boldogan megyek az első órámra, ami Logisztika volt. Belük és összetalálkozok pár haverral, de most nem dumáltam velük, ami meglepte őket, hanem figyeltem és szorgosan jegyzeteltem.
Az óra végére teljesen lezsibbadt az agyam és kellett egy kis felfrissülés. Leültünk a haverokkal egyet dumálni meg iszogatni. Tök jókat röhögtünk és hülyültünk. A srácok tudja másságomat ezért általában engem szoktak szívatni, hogy menjek oda csajokhoz, amit simán megteszek, hiszen a csajok másznának rám, csak én pattintom le őket. Egyszer csak megszólal Yuki.
- Menjünk már el, kosarazni vagy táncolni valahova, mert már unom az állandó ücsörgést. Mozoghatnékom van. – mondja, mire elkezdünk szakadni a nevetéstől.
- Mit akarsz táncolni? Egy kis tangót vagy balettozni akarsz? – kérdezem tőle, mire mindenki a földön fekszik a nevetéstől szinte. A többiek elmennek a városi pályára, mert oda van megbeszélve találkájuk későbbre, de nekem most nincs kedvem menni, de mozoghatnékom van nekem is. úgy döntök, lemegyek az egyetemedző termébe.
Lemegyek. Még szerencse, hogy itt mindent meg lehet találni, ami csak szem szájnak ingere. Körbenézek és látom, hogy nem vagyok egyedül még egy srác is itt van, akit nem ismerek, hiszen sokan járnak erre az egyetemre és nem tudok, mit kezdeni nem ismerhetek mindenkit. Leveszem a felsőmet, majd felveszek egy kosárlabdát, majd elkezdek gyakorolni és egy kicsit dobálgatni. Az egyik dobás félre sikerült és látom, hogy a srác felé megy.
- Vigyázz. – szólok neki oda, majd egy ütéssel kivédi és vissza is jön hozzám a labda, amin meglepődök. És odamegyek hozzá. – Szép ütés volt. – mondom el ismerően.
- Köszi. – mondja kedvesen.
- Bocsi nem akartalak leütni a labdával. – mondom kedvesen, mire rám néz és elmosolyodik.
- Ne aggódj, no para, am meg láttam mindent. – mondja kedvesen, majd megáll előttem.
- Shibuya Reito – mutatkozik be és kezet nyújt nekem.
- Kenshin Mori. – kezet fogok vele, de kicsit nehezen akarom elengedni a kezét. – Milyen szakos vagy? – érdeklődök, mire rám néz.
- Jogot tanulok. Te?
- Matek és Logisztika. – mondom, mire elneveti magát kicsit.
- A kis matematikus, aki pókerezik? – kérdezi, mire meglepődök, hogy tudja, de bólintok. – A póker miatt nagy a híred, csak te nem tudsz róla. – mondja nekem, mire kicsit elpirulok.
- Hát nem tehetek róla. Szeretek kártyázni. – vallom be az őszintét. Mélyen a szemébe nézek, majd kicsit finoman végig jártatom rajta a szememet és eléggé szemre való pasi. Szinte az esetem és még ráadásul kedves is, ami jobban tetszik.
- Figyu már mit szólnál, ha olyan 10 perc múlva elmennénk sétálni egyet? – érdeklődik, mire meglepődök, hiszen nekem is valami ilyesmi járt a fejembe.
- Rendben, addig dobálok még egy kicsit. – mondom kedvesen, majd visszamegyek és dobálgatok egy kicsit, de elég sűrűn téved a tekintetem Reito felé. Mikor végzek, kicsit megtörlöm magam, majd felveszem a felsőmet és várok, hogy még is mi lesz a vége ennek az egésznek. Valamilyen szeretném, ha jól sülne el…
|
|
