|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2010. 09. 06. 14:50:29 | #7599 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
Szinte remegek, ahogy a válaszát várom. Azonban amit mond, megnyugtat. Nem fogok kiszállni, ez már biztos. Vele akarok lenni. Akarom őt. Ahogy indul, és szájon csókol, majdnem utána kapok, de tudom, hogy mennie kell. Biztos ezer dolga van neki is, és nekem is. Miután ő elmegy, bejönnek a testőrök. Mindkettő meglehetősen fura fazon.
- Öhm, helló. Fujita Kohaku vagyok. - A kezem nyújtom, amit el is fogadnak, és ők is bemutatkoznak. Raclaw és Gawel. Hm… érdekes fazonok. Mindkettő rohadt magas és izmos, így ránézésre meg három fegyvert szúrtam ki rajtuk. Azt hiszem, tényleg biztonságban leszek. Szegény szöszimet is majdnem likvidálták, mikor elindult felém, úgy mentettem meg, és kértem őket, hogy ne bántsák, ő a legjobb barátom és a jobb kezem.
Kínáljuk őket mindenféle jóval, de végül ásványvizet kérnek. Mi, Meijivel leülünk papírmunkázni, a hostok fizetését elszámolni, meg hasonlók, ők pedig a mellettünk levő asztalnál foglalnak helyet. Kifejezetten kulturáltak ezek ketten. Amikor megunják a bámulásunkat, megkérdezik, hogy átnézheti-e a klubot. Nehogy valami legyen, bomba, lehallgató készülék, bármi. Ezzel el is szöszmötölnek egész estig, amikor mi is végzünk. Ma nem nyitunk ki, Meiji nem marad bent egyedül a történek után, engem meg felhívott Tadzio, hogy programunk van, szóval az esti buli ma elmarad, Meijit haza is küldöm. Tadzio hétre érkezik. A nyakába ugorva csókolom meg, hiszen azért rohadtul hiányzott, ő pedig a fenekemet markolássza. Persze, nem is ő lenne, ha nem tenné. Raclawék csak mosolyognak rajtunk, majd engedelmesen hazafuvarozzák a kocsimat, ahogy azt Tadeusz meghagyja nekik. Mi beülünk az ő kocsijába, és elindulunk valahova, a belváros felé. Nem felel a kérdésre, hogy hova is megyünk, csak vezet, aztán megáll egy hatalmas épület előtt.
Az újságban már olvastam róla, de annyi pénzem még sosem volt, hogy el is jöjjek és nyugodtan megvacsorázzak. El is ámulok a csicsától és a díszítéstől. Hihetetlenül szép. Vörösbort rendel, valami minőségi fajta lehet. Az illata fenséges!
- Jól érzed magad? – zavar be gondolkodásomba és gyönyörködésembe Tadeusz.
- Igen, gyönyörű ez a hely. – Kedvesen mosolygok, hiszen tényleg jól esett, hogy elhozott ide.
- Akkor jó. Ez a törzshelyem, egyedül szoktam ide járni, te vagy az első, akit idehoztam hosszú éveim alatt. - Magamban már hangosan örvendezve ugrálok, de itt azért mégsem fogok, csak kicsit elpirulok, és mosolyom továbbra is levakarhatatlan.
A vacsora fenséges. Minden fogás maga a mennyország, imádom ezt a helyet! Már a desszertet falatozom, amikor Tadeusz mellém húzza a széket, és megcsókol. Pedig most nem akartam felizgatni… de kifejezetten jól esik egómnak, hogy sikerült. Gyorsan int a pincérnek, fizet, és indulunk is. Alig záródik be mögöttünk az ajtó, már csókolózva, lábamat a dereka köré fonva haladunk a sikátor felé. A falhoz nyom, előre nyúl, és elkezdi lehúzni a nadrágomat.
- Nem bírom ki hazáig, a kocsimban pedig nincs erre elég hely. Minden porcikám beleremeg, ahogy fülembe suttog. Már a hangja is elég lenne, hogy elélvezzek, pláne, hogy ujjai is farkam köré fonódnak.
- Csináld - nyögöm, és másra nem is vagyok képes, hiszen hozzám nyomja magát, aztán már közvetlenül a farkát érzem bejáratomnál, amire megint egész testemben remegek. Megelőzvén, hogy felsikítsak a fájdalom és a gyönyör kettősségére, befogja számat. Valahogy teljesen felizgat ez az egész helyzet. Oké, hogy voltunk már hasonló szituban, de akkor nem akartam, most viszont rohadtul kívánom! De akkor is, van egy olyan rohadtul kellemes feelinge az egésznek, mintha egy vadidegen akarna megerőszakolni. A falnak nyomva, a szám befogva, azonnal belém hatol. Oké, hogy lassan, de hm… ez tetszik. Javasolni fogok, hogy ismételjük meg. Persze, ahogy hazaérünk hozzám, az éjszaka folyamán, még fogalmam sincs, hogy hányszor élvezek el. Fergeteges ez a pasi, az egyszer biztos!
** Vasárnap **
Szokásos kombó: öltöny+ing, de ma kifejezetten szexi akarok lenni. Azt mondta Tadeusz, hogy ez egy régi barátja, így nem okozhatok neki csalódást. Hosszabb tincsemet hátul egy hajgumival fogom össze, szemem enyhén kihúzom, legjobb parfümömből fújok magamra, és örömmel veszem, mikor Tadeusz majdnem levetkőztet már a kocsijában, pedig, mint tudjuk, ott nincs hely szexelni. Sajnos… pedig hát nagy vágyam, hogy autóban is csináljuk egyszer. Na, nem gond.
Besétálunk, én pedig iszom a látványt. Igaz, nem értek a luxuskocsikhoz, az enyémet is Meiji intézte, de akkor is… csillognak, szépe, újak, fergetegesen jól néznek ki, és totál kész vagyok tőlük. Tátom a számat és csorgatom a nyálam… nekem ezekre az életbe soha nem lesz pénzem…
- Cica, van kedvenced? - kérdezi Tadzio.
- Az Infiniti FX. Egészen őszintén teljesen hülye vagyok a luxusverdákhoz, de az a kocsi egy álom! - Mosolyogva ölel meg, majd kapok egy gyors csókot is, és indulunk felfedezni.
Mindegyik csodálatos, és ami még izgalmasabb, hogy ezek a valakik Tadeusz ismerősei. Majdnem percenként állunk meg köszönni és beszélgetni, ő bemutat, de érdekes módon, senki sem kérdezi meg, hogy ki vagyok. Gondolom elkönyvelnek egy escortnak, ami, így harminc évesen kifejezetten hízelgő.
Majdnem felsikítok, mikor meglátom az én kis édesemet! Gyönyörű, ezüstmetál, fergeteges! Így élőben még csodálatosabb. Komolyan! Ez a formatervezés maga a tökély! Bepillantok az ablakon. Vörös kárpitozás és műszerfal, a kiegészítő elemek pedig, mintha fából lennének. Azonnal ellibbenek Tadeusz mellől, egyenesen a kocsi mellé. Épp beszélget valakivel, és mosolyogva néz utánam, ahogy hátrafordulok. Még mindig nagyon szexi, ahogy mosolyog. Legszívesebben itt, helyben ugranék rá. És nem is utolsó ötlet…
Amikor mellém ér, körbepillantok, és belököm a nyitott ajtón. Mielőtt szólhatna, már az ölében is vagyok, körözök csípőmmel és csókolom ajkait. Kicsit eltol magától.
- Cica… ezt itt nem kéne.
- Tudom, de kíváncsi voltam, hogy tudok-e benne lovagolni - mondom nevetve.
- És, mire jutottál? - kérdezi ő is mosolyogva.
- Hát, te is látod! Még marad is hely!
- Megveszem neked. - Elkerekednek a szemeim. Enyhe mosoly fut végig ajkaimon, aztán bevillan előttem az a sok nulla, amit az áránál láttam.
- Nem, azt nem hagyom! Nem tudom visszafizetni. - Hogy ez honnan jött hirtelen?! Fogalmam sincs. Még mindig az ölében ülök, és a nyakát karolom, amikor megáll mellettünk egy idősebb faszi. Én nem zavartatom magam, ahogy Tadeusz sem, nem ugrok ki az öléből. Felesleges, úgyis azt hiszi mindenki, hogy escort vagyok.
- Tadeusz, drága barátom! A kedves vendéged kifejezetten jó ízléssel van megáldva! Ez a kis csoda, csak most és csak neked nyolcmillió-kilencszázezer jen helyett nyolcmillió-ötszázezer jen! - Tadzio rám néz, belemarkol a fenekembe, majd mosolyogva fordul az idő férfi felé.
- Adom a címet, ahova hozhatjátok majd! - Én elpirulok, de azét kiszállok, és kezet nyújtok.
- Fujita Kohaku vagyok - mutatkozom be illedelmesen, mire a faszi ajkaira gonosz mosoly húzódik.
- Tudom, ismerem önt. A Naked Bodies tulajdonosa. - Tadeuszra pillant. - Bár arra kíváncsi lennék, hogy egy közönséges kurva hogy érte el, hogy megvedd neki ezt a méregdrága autót, Tadeusz - mondja gúnyosan mosolyogva. Én felsóhajtok. Akármennyire igaza van, ez azért baromira rosszul esett.
|
| Rauko | 2010. 09. 05. 14:00:56 | #7578 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: Vyvymnek
Miután a nyakába vetettem magam, nem sok jut el hozzám a külvilágból. Érzem, hogy itt van, de az agyam, mintha kikapcsolt volna. Csak érzékelem, hogy kint vagyunk, aztán, talán egy kocsi… aztán valami nagy épület, szobanövények, kártyaleolvasó… és a lakása. Ő szól, hogy menjek fürdeni, én meg csak a közelségére vágynék, de engedelmesen indulok utána.
A fürdőben magamra hagy, én pedig csak állok és folyatom magamra a vizet. Hadd mossa le rólam annak az idegen faszinak a vérét. El akarom felejteni. De nem tudom. A férfi rémült arcát, ahogy meglátja Tadziot, majd Tadeuszt, ahogy minden érzelemtől mentesen lő fejbe egy embert… Velem is ezt fogja tenni, ha megun? Egyszerűen fejbe lő? És ennyi volt…?
Aztán belép mellém a kabinba. Nekitol a csempézett falnak, és csókolózunk, kényeztet, simogat. Kedves velem. Mintha feledtetni akarná, ami történt. Aztán megmosdatjuk egymást, és kilépünk a nappaliba. Már hagyja, hogy csókoljam, felemel, és a hálóba visz. Aztán olyat mutat nekem, amit előtte sosem tapasztaltam.
Ahogy ajkaival játszik… más is leszopott már, de tőle teljesen más érzés. Ez olyan elképzelhetetlen volt eddig. És most megtörténik. Ajkaival kényeztet, nyelvével tágít, nekem meg megszólal a fejemben a vészharang, hogy bizony, túl hangos vagyok, de képtelen vagyok kontrolálni magam. Annyira fergetegesen jól csinálja, hogy nem tudok ép ésszel gondolkodni. Teljesen átadom magam az érzésnek, és amikor végre belém hatol… fergeteges. Szemből nem csináltuk még, úgy, hogy én vagyok alul. De ez isteni! Annyira férfias, ahogy felé magasodik… már attól el tudnék élvezni, ahogy hozzám ér, ahogy hasfala simogatja férfiasságomat, de próbálom tartani magam.
Sikertelen. Olyan erővel tör rám az orgazmus, hogy így még soha… Fel sem fogom, mi történik, csak érzem, ahogy mozog bennem, majd arra is felnyögök, mikor belém élvez. Isteni érzés, ahogy megremeg testemben, és a tudat, hogy belém élvezett… imádom! Mellém dőlve liheg, én pedig kifejtem neki, hogy rohadtul élveztem, és amint megtudom, ő is, de nem nagyon kellene rá számítanom, hogy máskor is lesz ilyen. Nos, rendben, nekem ez az egy alkalom is fergeteges volt. Mosolyogva és szuszogva fekszem mellette, karjaiban fekve és fejem mellkasára döntve ér utol végül az álom.
Tadeusz a lábaim előtt hever. Én kikötözve, egy vasrácsos ajtóhoz. Tadzio már a lábaira sem tud állni, annyira elverték. A férfi, aki idehozott minket, vele szemben áll, és nevet. Aztán kezébe fogja pisztolyát, kibiztosítja, és elindul felénk. Én pánikba esve sírok és ordítok, hogy fejezze be és álljon meg, de nem hallgat rám. Jobb híján lábaimmal ölelem Tadeusz testét, érezni akarom őt, hogy mennyire szeretem, hogy milyen jó vele! Aztán a férfi odaér, leerőszakolja a lábaimat kedvesem testéről, a jobb lábamat el is töri, majd Tadeusz fejéhez tartja a csövet, és meghúzza a ravaszt. Én pánikba esve ordítom kedvesem nevét, hogy mennyire szeretem, és nem akarom ezt, ám ekkor meghallom a fejemben a hangját.
- Cica… ébredj! Hallod? Kohaku, itt vagyok, kelj fel - suttogja kedvesen fülembe. Nem nyitom ki szemeimet, de érzem, hogy ő az. A hangja most is olyan férfias, mint mindig, haja körülöleli testemet, búőrének simasága most is ámulatba ejt, és illata annyira megnyugtató… - Kohaku… mi a baj? - kérdezi, miután kicsit eltolt magától.
- Én… - Közelebb férkőzök hozzá, egész testemmel hozzásimulok, és nyakába hajtom fejem. - Nagyon rosszat álmodtam. - Megsimogatja a hátamat, majd megölel.
- Figyelj. Ha állandó partnerem akarsz maradni, nem kizárt, hogy lesz még ilyen. Nem tudom, hogy segítsünk ezen. Nem akarok egy nap olyan telefont kapni, hogy fejbelőttek téged a bár előtt. - Megremegek, de az idegességtől.
- Engem ez most cseszettül nem érdekel. De ha neked valami bajod lesz… - suttogom halkan fülébe. Talán, ha halkan mondom, nem történik meg.
- Nem lesz bajom. Én tudok vigyázni magamra. - Megsimogat, kicsit eltol magától, és megcsókol. Most annyira jó érezni őt. - Adok melléd két testőrt - mondja, miután elváltak ajkiank.
- Nem akarok neked plusz gondot okozni.
- Már az is plusz gond, hogy ennyire belebonyolódtunk ebbe. De nem akarlak elengedni, és ha már így van, akkor vállalom a felelősséget, és adok két embert, akik megvédenek. - Nem akarok ellenkezni,. Most nem. És a mai után nyugodtabb lennék én is, ha tudnám, hogy valaki ott van és vigyáz rám.
- Rendben - egyezem bele lehajtott fejjel. Talán el kéne engednem. Talán ki kellene lépnem az életéből. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Hihetetlen… pár nap alatt teljesen felforgatta az életemet, de nem tudok és nem is akarok tenni ellene. Élvezem, hogy mellettem van. Talán már túlságosan is megszoktam azt, ahogy munkából beesik az ajtón, és követeli a szexet meg a vacsorát. Jó, hogy van valaki, akivel lehetek. Akkor is, ha sosem lesz belőle szerelem. Tadeusz nem képes szeretni, ezt tudom, és nekem ezzel együtt kellett. Szóval el kell viselnem.
Viszonylag nyugodtan telik az éjszaka további része. Reggel kávézok, ő pedig ruhát és testőröket intéz nekem. Közli, hogy a klubnál lesz a két ember, de levisz, hogy megnézze, milyen munkát végzett Meiji. Tényleg… szegény szöszim… neki kellett összekaparni a hullát. Ezért adok neki valamit… szabadnapot, vagy valami ajándékot. Nem tudom, majd rábízom, hogy kérjen, amit akar.
Épp a bögrét szorongatom. Kicsit remeg a kezem, ha a tegnapra gondolok. Taderusz ekkor mögém lép, és megölel.
- Nem tudsz túllépni rajta? - kérdezi a fülembe suttogva.
- De. Túl fogom. Csak még mindig szarul érzem magam, ha eszembe jut, ahogy az agyvelő az arcomra fröccsen. - Ezzel lezárjuk a beszélgetést. Zuhany, kicsit még húzzuk egymást a kanapén, aztán megjön a ruhám, öltözünk, és megyünk.
A bár nyitva, így egyenesen a szobába megyünk. Ott tökéletes tisztaság van, frissen festett falak és új bútorok. Megjelenik szöszim is.
- Kohaku - sikítja, majd a nyakamba veti magát, és puszit nyom az arcomra. - Remélem, elégedett vagy. A hulla az öbölben, a bútorok valamelyik szemétégetőben, a fal pedig újrafestve. - Értetlenkedve pislogok rá, majd megdicsérem, és elengedem, hogy intézze az emberek bérét, akik segítettek neki ebben. Közben Tadeuszra pillantok. Talán…
A bárpulthoz húzom, és töltök neki.
- Tadeusz. Gondolkoztam. Ha akarod, fejezzük ezt be. Már így is, többet érzek irántad, mint amit szabadna, és ha ennyire macerás neked ez az egész, akkor hagyjuk egymást - mondom neki egy szuszra, és életemben nem vártam még annyira semmit, mint az erre adott válaszát.
|
| Rauko | 2010. 09. 04. 12:25:46 | #7541 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
- Kérsz kávét? – kezdem a reggeli csevegést.
- Köszi, de nem élek ilyen drogokkal – Micsoda irónia…
- Na persze, mondja ezt egy drogszervezet feje – mondom neki, mire mosolyog, és elkezd simogatni.
- Még csak most keltünk fel, szeretném én is, de azért a létfenntartó kávémat hadd szürcsöljem el. Kérlek! – Az utolsó szót belenyögöm fülébe. Oké, hogy akarok pár nyugodt percet, de ettől még szeretném, ha nem lankadna az érdeklődése irányomba.
- Rendben, de én akkor kérek valami más jellegű folyadékot, víz, vagy akármi.
- Van gyümölcslevem. Töltsek neked? – Belecsókolok a nyakába. Azt hiszem, messzire mentem…
- Kihúzza a gyufát a skatulyából aranyom, de akkor nem pakolom vissza, hanem beléd nyomom, és akkor vége a békés kávézásodnak. – Igen, gondoltam.
- Oké, oké, nem húzlak. Milyet szeretnél? Van szőlő, narancs, őszi, meg ha jól emlékszem multivitamin. Ja és alma.
- Alma. Legalább egy literrel kérek, ha nem gond. – Elé teszem, és egy poharat is, amit meg eltol. - Nem lesz rá szükség – közli, majd egy húzásra megissza az egész dobozzal. Én csak kikerekedett szemekkel bámulok rá, és olyan kicsinek érzem magam a kis bögre tejeskávémmal, amit már percek óta iszogatok… neki meg egy liter almalé nem ellenfél.
- Nem semmi.
- Hová dobhatom?
- Add ide – mondom, majd elveszem a dobozt és a helyére teszem. Aztán a nappaliba vonulunk. Lábamat kinyújtom az övére, mire elkezdi simogatni, de látom, hogy valami nincs rendben.
- Látom, nagyon kényelmesen ülsz – jegyzi meg kissé mosolyogva. - Igen. - Na, kicsit elkomorul, és bele is kezd.
- Azt hiszem meg kéne ejtenünk egy csevejt erről az egészről. Szóval, látom rajtad, hogy nagyon csíped ezt a helyzetet, és nem arra gondolok, hogy a szép szál lábaidat az enyémen pihenteted, hanem, amit leműveltünk az este folyamán, és ma hajnalban. Nekem is tetszik a dolog, sőt nem lenne ellenemre, ha ez továbbra is tartan, azonban… Nekem nincs ellenemre, hogy egy csinos fenékkel elégedjek meg, ha az kielégít mindentéren, nem szívügyem végigkúrni a fél világot, de… nem igazán tartok állandó partnert, mert… Kockázatos rám és az illető személyre nézve. Nem venném jó néven, ha egy ilyen partnerem életével zsarolna valaki bármilyen célja érdekében, és itt jön a lényeg, hogy nem tanácsos álomba ringatnom magam, hogy szerelmes leszek, vagy egyéb kósza lelki szarságokba esek. Kedvellek ez tény, imádlak megdugni, ez is tény, de hogy vállaljam a felelősséget azért, hogy esetleg egy csodaszép napsütéses délután fejbe lőnek téged az utcán, az ne az én lelkemen száradjon. Remélem, érted mire gondolok. Nem hagyom magam zsarolni, és igazából tartok tőle, ha veled zsarolnának, nem tudnék józanul dönteni, ennek fényében úgy gondolom, hogy nem kellene folytatnunk ezt a mizériát, hiába veszek meg érted. Számomra ez nem megengedett luxus. Az életeddel játszanék, ha hagynám, hogy mellettem maradj. - Kedves, hogy gondol rám, de számoltam ezzel a kockázattal. Akkor tudtam, hogy problémás, mikor a hátsó asztalnál lovagoltam rajta.
- Én vállalom a kockázatot. Akarlak téged. - Igen, így van. Kell nekem ez a pasi! Akarom!
Az ölébe ülök. Csókolózunk, simogatjuk egymást, majd lassan kihámozzuk egymást a ruhákból. Most nem tesszük be, elé térdelve kezdem ajkaimmal kényeztetni. Hajamba markolva mutatja, hogy neki hogy jobb, én pedig megteszem, amit és ahogy kéri. Szeretek vele lenni. Valahogy megnyugtat a közelsége. Jó, hogy van mellettem valaki, akinek kellek. Kedvel, akarja a testem és nekem ez elég. Nem vágyom többre. Vágynék, de világosan a tudtomra adta, hogy ez neki így elég is.
***Néhány nap múlva***
A pubban ülünk Meijivel. Ez a sokadik fenyegető levél, amit kaptam. Megölnek, megerőszakolnak, kiherélnek, volt minden alig egy hét alatt, mióta Tadeusszal összejárunk. Majdnem minden nap meglátogat, de nekem eszemben sincs elmondani neki, hogy baj van. Látom rajta így is, hogy elég sok a munkája. Alig van velem, mindig rohannia kell valahova, csak egy-egy menetre ugrik be, néha csak egy italra.
A péntek este óta hozzám, külön nem jött ügyfél, gyorsan elterjedt a városban, hogy Fujita Kohaku Tadeusz személyes kurvája lett. Nos, a helyzet az végülis pont ez, de ettől függetlenül tetszik nekem a dolog, hogy a közelében lehetek, hogy hozzám jön, ha kicsit le akar nyugodni.
Ma este nem jön, illetve azt mondta, hogy fontos dolga van, és inkább ne várjam. Azért kicsit reménykedek, hogy befut. Volt már ilyen: azt hitte, hogy egész éjszakás a meló, és mégis beesett zárás előtt. Már tíz van, szóval ma biztosan nem jön.
Nyílik az ajtó. Én már reménykedve pattanok fel, de egy idegent látok meg. Illetve… ez nem is idegen, ez Tadzio egyik ellensége, már láttam korábban is. Elém lép, megragadja hosszú tincsemet, csuklója köré csavarja és hátrarántja a fejem.
- Az egyik üres szobába. Most. - Tudom, hogy nem ellenkezhetek, ezért gyorsan meghagyom Meijinek, hogy ha befut Tadeusz, mondjon valamit. Szegény szöszim, halálra van rémülve, ez látszik rajta.
A szobába érve, ledob az ágyra.
- Mi a faszt akarsz, te impotens szarházi? - kérdezem tőle lehető legellenszenvesebb hangnememben.
- Kuss, és szopj le. Azután megduglak. - Na, persze.
- Álmodj… Tűnj a báromból, vagy bajod esik!
- Úgy gondolod, hogy a stircid tehet valamit,! Simán lebuktatom és megöletem, ha nem teszed, amit mondok. - Nem akarom megtenni. Megígértem Tadeusznak, hogy senkivel nem megyek el, de most nem akarok kockáztatni. Mi van, ha ez a fasz tényleg tud valamit, amivel kárt okozhat neki, és miattam meg meg is teszi? Nem akarok szórakozni ezzel.
Elé térdelve kezdem szopni. Undorító, majdnem hánynom kell tőle, de muszáj neki valamennyi örömet szereznem, pedig legszívesebben tőből harapnám le… Ez a fasz hátravetett fejjel élvezkedik, hajamba túrva nyomja magát még lentebb torkomba. Ha ezt így folytatja, tényleg el fogom hányni magam.
Kintről ordítás üti meg a fülem. Megismerem, ez Tadeusz és Meiji! Istenem, ha most bejön… Lekezd dörömbölni. Ez a faszi nem ismeri meg, így csak el akarja zavarni, de Tadeusz betöri az ajtót. A pasi kikerekedett szemekkel áll előttem, mire Tadzio elé lép, és szemrebbenés nélkül fejbe lövi. Én meg először csak nézek, megszólalni sem bírok. A faszi vére beterít mindent, az arcomat is. Majd remegni kezdek, és ahogy Tadeusz hozzám érne, ellököm a kezét. Ő kikerekedett szemekkel néz rám. Már megszólalna, mire zokogva vetem magam a nyakába.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 09. 04. 12:26:08
|
| Rauko | 2010. 09. 02. 18:47:56 | #7484 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
Nagyot nyögve élvez a számba, majd felránt magához és tépni kezdi ajkaimat. Olyan erővel csókol, hogy teljesen megszűnik körülöttem minden, már csak arra eszmélek, hogy a lábam nekiütközik valaminek, majd Tadeusz felültet valamire, miközben én nyakát ölelem. Ki sem nyitom a szemem, már akkor tudom, mire készül, amikor lábamat a nyakába emeli. Farka bejáratomhoz és, és azonnal belém vágja magát. Hangosan felsikítok, de ezúttal a gyönyörtől. Nem szűkültem össze annyira, hogy elviselhetetlenül fájjon, és ahogy minden lökésével legérzékenyebb pontomat bombázza testemben, csak sikítani tudok. Hihetetlenül jól csinálja! Imádok vele lenni, imádom, ha bennem van!
Érzem, ahogy remegni kezd benne, ahogy a tempó is egyre őrültebbé válik. Fergeteges, ahogy még keményebb lesz a testemben, remeg, mozog, majd érzem, ahogy belém élvez. Ez a forróság fergeteges, én is elélvezek tőle! Ám ekkor valami… hangos reccsenés, Tadeusz megragad, és ahogy magához húz, eldől a földön.
- Ez húzós volt, de szerencsére benned maradtam, akár folytathatjuk is. - Megsimogatja lábamat, nekem pedig… égeti a húsom. Fergeteges érzés, ahogy megérint. Érzem, hogy bennem van, közben pedig simogat, majd felhúzza térdeit, hogy hátradőlhessek… Ijedtségem elszáll és már én is nevetek. Most olyan jó vele. Annyira élvezem, hogy itt van…
Mellé fekszem, lábamat keresztülvetem az övéin, karomat pedig a mellkasán, majd nyakához hajolok. Azt akarom, hogy soha ne felejtse el, hogy milyen jó velem. Azt akarom, hogy állandóan csak engem akarjon!
- Így sosem fog alábbhagyni a merevedésem - közli velem, mert már szívom és harapom a nyakát, ahol csak érem.
- Ha miattam áll fel, nem is kell, hogy alábbhagyjon. - Igen, így is gondolom. Ha kettesben vagyunk, legyen mindig kőkemény! Tudjam, hogy akar engem, ha mellettem van!
Rám fekve kezd simogatni, majd valaki kintről kiabál. Megnyugtatom Meijit, hogy semmi baj, Tadeuszt pedig, hogy ma még megkaphat. Már van is tervem a hogyanra!
Felöltözünk és kimegyünk. Leülünk a pulthoz, de senki sem vesz különösebben tudomást rólunk. Mindenki elvan az egyik hostommal, vagy a vendégek egymással. Bár még nincs késő, már nagyon jó a hangulat. Mi is elvagyunk Tadeusszal, a nyakamat csókolgatja és a hajammal játszik. Én közben nevetek, ám ekkor odajön az egyik állandó vendégem. Egy nagyvállalat elnökhelyettesének a titkára. Undorító egy disznó, az biztos.
- Jó estét Fujita-san! Ha különösen ragyog. Szeretném, ha velem töltené az éjszakát. - Előttem lepereg életem filmje, ahogy hozzám ér. Érzem, hogy Tadeusz egy pillanatra megremeg, majd nagy levegőt vesz és hangosan megszólal.
- Ha csak hozzá érsz, reggelre halott vagy, ha ránézel, halott vagy, ha csak megszólítod halott vagy. Remélem világosan beszéltem. - Megragadja a fickó karját, és még nekem is fáj, ahogy szorítja. - Takarodj, ha jót akarsz magadnak, senkiházi kis köcsög! - A pasi úgy húzza a belét, hogy öröm nézni. De azért ezt mégsem kellene. Így tönkremegyek…
- Azért nem kellett volna ennyire durvának lenned vele - mondom neki.
- Nem engedem meg, hogy más taperoljon, annak legközelebb tőből tépem ki a karját, remélem, tudod. – De kedves. Ilyet rég mondtak nekem…
- Ahhh, valaki féltékeny – súgom fülébe, majd átkarolom és hozzábújok.
- Az enyém vagy, ennyire egyszerű a képlet. - Sosem szerettem, ha valaki a tulajdonának tekint, de ahogy mondta, és ahogy utána csókolt… az több volt, mint fantasztikus érzés!
Az este további részében nagyon jól elvagyunk. Megtudom, hogy mivel foglalkozik, hogy én vagyok az első, aki viszonylag felkelti a figyelmét. Bemutatom pár ismerősnek, de mindig kiderül, hogy ő is ismeri őket. Persze, egy ilyen helyen törvényszerű, hogy mindenkivel inni kell valamit. Én meg eleve sokat ittam már, így olyan kettő körül már annyira szimpatikusra ittam magam, hogy valahogy kicsit sem zavart, hogy az egész klub engem bámult, de így utólag visszagondolva, eléggé erotikus táncot lejtettem Tadeusznak. Csak képek villannak be. Ahogy ő a széken ül, én pedig rajta, lovagló ülésben, és a fejem hátravetve vonaglok rajta az általam hallani vélt zene ritmusára, ő pedig a derekamat, a fenekemet öleli. Ahogy a fülemhez hajol és belesuttogja, hogy mennyire kíván, aztán megcsókol, én pedig olyan hévvel viszonzom, hogy egyre vétetlenül meg is harapom az ajkát, mire felszisszen, de nem bánt és nem szól, hiszen azonnal nyalni kezdem nyelvemmel, minden kis csepp vért magamba szívva, majd nyakához hajolva kérek bocsánatot. Nos, valami ilyesmi hangulatban telhetett az este.
Négy körül már mondhatjuk, hogy tudatomnál vagyok. Ő is álmos, nagyokat pislog, miközben én a mellkasára hajtva fejem, az ölében ülök. Természetesen ölelget és természetes, hogy a seggemet markolássza, de neki elnézem. Ekkor jut eszembe, hogy mennyire jó volt vele. Hogy milyen régen nem mulattam ilyen jól. Felé fordulok.
- Tadeusz, reggel van valami fontos elintéznivalód? - kérdezem tőle, miközben kezeimet nyaka köré fonom.
- Semmi. Miért? Mit szeretnél csinálni? - A nyakamhoz hajolva kezd újra csókolgatni, nekem pedig minden porcikám beleremeg, már a közelségébe is.
- Nem lenne kedved nálam aludni? Hívunk taxit, elmegyünk hozzám és maradhatsz, ameddig szeretnél. - A szemembe néz. Tekintetében kérdéseket látok felvillanni, de végül csak elmosolyodik, és a fülemhez hajol.
- A saját ágyadban is meg akarod keféltetni magad? - kérdezi, majd belenyal az említett testrészbe, én meg megremegek.
- Ha ott is olyan mélyen és erősen vágod belém magad, ahogy az asztalon, akkor végigkefélhetjük a lakás minden egyes pontját - mondom, mire felmorran, és vadul megcsókol. Elhajolva tőle folytatom. - Előszoba, konyha, nappali, terasz, két háló, egy fürdő, de ott van zuhanyzó és kád is… fogod te ezt bírni, Tadzio? - kérdezem nevetve.
- Lesz olyan hely, ahol kétszer fogjuk csinálni. - Magabiztos, férfias, hatalmas farka van és rohadtul jó vele… ez már rég nem csak dugás. Részemről biztosan nem. De minek mondanék neki bármit, amikor ő úgyis csak a seggemet akarja…?
Hirtelen végigsimít az arcomon, majd felállít, és int, hogy menjünk. Én meg engedelmeskedem. Jelenleg elég, ha vele lehetek. Semmi másra nem vágyom, csak, hogy mellettem legyen. Mindegy, hogy ha meg is kefél, de legalább érzem, hogy akkor én kellek neki. Hihetetlen, hogy ő okozta elmúlt éveim legrosszabb estéjét, mégis.. lassan, mintha kezdenék menthetetlenül belezúgni. Hahh… Kohaku, nagy barom vagy!
Az éjszakát természetesen végigkeféltük. Illetve, azt a két órát, ami a napfelkeltéig volt. Utána kidőlt ő is, én is. Én a karjaiban aludtam el, és de rohadtul régen voltam ennyire boldog! Egyszerűen más vele lenni. Mellette valakinek érzem magam, nem egy mocskos kurvának, akit végigkefélt a fél város. Oké, hogy neki is csak a seggem kell, de legalább tudom, hogy az nagyon.
Három körül kelek fel. Ő ekkor még szuszog, így kihámozom magam öleléséből, és a konyhába megyek. Miközben lejön a kávé, azon kezdem járatni az agyam, hogy amiket hajnalban gondoltam, csak a pia miatt lehettek. Igen. Csak amiatt, mert mér nagyon jól vagyok. Nincsenek idióta, önsajnáló elméleteim a Tadzio iránt érzett szerelmemről, de ha arra gondolok, hogy milyen fantasztikus volt a péntek éjszakám és a szombat hajnalom vele, akaratlanul is összeszorul a torkom. Ám ekkor hirtelen ölelő karokat érzek magam körül, valaki elkezdi a nyakam csókolgatni, majd felültet a konyhapultra.
- Jó reggelt, cicám - suttogja a fülembe két csók között, de válaszra sem vár, már ajkait újra az enyémekre tapasztja.
|
| Rauko | 2010. 08. 30. 18:57:06 | #7395 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: ((Vyvymnek))
- Még a nevedet sem tudom - mondom neki mosolyogva, mikor elhelyezkedem az ölében.
- Tadeusz. De te szólíthatsz Tadzionak - vigyorog.
- Érdekes neved van. - Közelebb hajolok ajkaihoz. - Csak simán Tadeusz? - kérdezem, de azonnal tovább bújok. Érzem, hogy összeér ágyékunk, és ez valami isteni érzés. Belemarkol a fenekembe, mire felsóhajtok. Benyúl a nadrágomba, én meg nyakát kezdem szívogatni, csókolgatni, majd előre nyúlva megragadom merevedését.
- Igen, csak simán Tahhdeusz - nyögi, majd lovagló ülésbe helyez magán. Már a helyzet is izgató, hogy bármikor megláthatnak minket, és benne van valami plusz, amitől képtelen vagyok ellenállni neki.
- Mire készülsz?
- Majd meglátod - feleli sunyin vigyorogva. Kigombolja ingemet és elkezdi csókolgatni és nyalogatni felsőtestemet. Egy pillanatra tiltakoznék, de az érzés, amit nyújt, hihetetlenül jó! Na, valahol itt vesztem el teljesen a fejem. Csak sóhajtozni és nyögni tudok az élvezettől. Már az sem érdekel, ha mindenki minket néz, büszke vagyok rá, hogy ilyen pasival lehetek! Hirtelen megérzem farkamon kezét, és hangosabban nyögök fel. Kicsit sem érdekel, hogy hol vagyunk, akarom, és kész!
Érzem, hogy egyre lentebb csúszik a nadrágom, majd végigsimít hátamon és megérzem magamban egyik ujját. Ez valami… hahh… Már az ujja is… ettől is képes lennék elélvezni! Imádok vele lenni, amikor nem egy állat, akkor istenien csinálja! Már három ujja dolgozik benne, én meg egyre hangosabb vagyok, amikor végre kihúzza magát belőlem, és kiszabadítja saját farkát. A látványtól egy pillanatra megremegek, de minden kétségem elszáll, ahogy magához húz és megcsókol. Közben engedem, hogy férfiasságát a bejáratomhoz illessze és lassan magára engedjen. Hihetetlenül jó! Megint egy röpke pillanatra jut eszembe ellenkezni, de tettekben ezt nem mutatom.
Hangosan felnyögök, a füléhez hajolok, és direkt ott adok hangot annak, hogy mennyire élvezem. Tudom, hogy mennyei érzés, ha valakinek egyenesen a fülébe nyög a partnere szex közben. Amint tövig merül bennem, kicsit megemelkedem róla, és mozogni kezdek. Finoman ejtem le magam, majd húzódik le róla. Arcára nézve látom, hogy tetszik neki, de még semmit sem látott!
Átkarolom nyakát, majd újra megemelem magam. Most nem engedem vissza testemet, hanem finoman elkezdek körözni a csípőmmel. Felnyög, ahogy megérzi, és csípőmre vezetve kezét, segít, hogy könnyebben mozogjak. Körözök, nyolcasokat formálok, néha visszaejtem magam rá, csak, hogy aztán még jobban és könnyebben mozoghassak rajta. Közben a nyakát csókolgatom, majd a tarkójára simítom a kezem, és ajkaira marok. Mozgásommal egy ütemben kergetem, ízlelgetem nyelvét néha beleharapva alsó ajkába, és kicsit megszívva.
Egyszer mindkét kezét megérzem derekamon, és épp mozdulnék, de ellentart, és hatalmasat lök csípőjével. Azonnal nyakába hajtom fejem, hiszen nagyot nyögök, ahogy eltalálja legérzékenyebb pontomat.
- Otthh… mélyebbre… mégh… erősebben… - Alig tudok beszélni a nyögéstől, de minden egyes, sikeresen kimondott szót egyenesen fülébe suttogok, majd belenyalok, és kicsit megharapom fülcimpáját. Újra ugyanolyan mélyen hatol belém, ekkor elengedem, és az asztalnak támaszkodnék, de visszahúz, és teljesen egyenesben tartja a testem. Kezem a szám elé kapva, és ajkaimat harapva próbálok halkabban nyögni, de fergeteges érzés, ahogy bennem mozog.
Aztán már nem tart ellent, saját magam nyomom testem még jobban az övére, hogy lökései eltalálják a megfelelő pontot. Közben egyik keze farkamra csúszik, mire szinte felnyávogok, annyira élvezem.
- Tadeusz… Még… még… csináld…ahh…erősebben! - Hangom minden alkalommal kéjes nyögésekbe fullad.
- A nevem… mond még! - utasít, mire halványan elmosolyodom, lés lehunyom szemem. Ebben a pillanatban erősebben ránt rám elöl, és mélyen belém löki magát.
- Tadeusz… Tadeusz… - Próbálok engedelmeskedni a kérésnek, és fülébe suttogni nevét, de képtelen vagyok értelmesen beszélni. Csak sóhajoztok és nyögök! Hihetetlen érzés, ahogy bennem mozog hatalmas szerszáma! Feszít, szinte szétszakít, annyira nagy, de isteni! Néha izmaimat összehúzva okozok neki még nagyobb örömöt. Ilyenkor mindig magához húz, és hihetetlenül vadul csókol.
- Tadeusz… én… - Próbálnék neki szólni, hogy el fogok élvezni, de nem tudom kimondani. Utolsó erőmmel lekapom magamról a mellényemet, hiszen nem akarok ráélvezni a ruhájára.
Minden izmom egyszerre remeg, mintha áram száguldozna a testemben! Aztán olyat élvezek, mint nagyon régen. Tadeusz szorítja farkamra a fekete mellényt, így az minden cseppet felfog. Ahogy én elélvezek, rápillantok. Közelebb hajolok, megcsókolom, és újra elkezdek körözni csípőmmel, majd ujjaimmal felsőjén keresztül kezdem morzsolgatni mellbimbóit. Pár pillanat múlva a mellkasomnak dönti a fejét, és felnyögve élvez belém. Fejem az övére hajtva élvezem, ahogy szétterjed bennem minden cseppje. Isteni… Még sokszor akarok ilyet!
Nem tudom meddig ülök rajta, miközben ő még mindig bennem van. Aztán ajkaihoz hajolva csókolom meg.
- Mennem kellene szétnézni a vendégek között - mondom neki, majd leszállnék róla, de visszatart.
- Máskor is meg foglak dugni - közli a puszta tényeket, én meg felnevetek.
- Kérni akartam. - Újra ajkaira tapadok. ő pedig lassan kihúzódik belőlem. Azt hiszem, ennek a mellénynek lőttek… - Gyere, menjünk az irodámba, ott rendbe tehetjük magunkat. - Leszállok róla, felhúzom ruháimat és magam után húzva indulok el a tömegben. Senkire sem nézek, és szinte rohanok, hogy ne kelljen megállni.
Az irodába érve magunkra zárom az ajtót, és nekilököm Tadeuszt.
- Nem tudok betelni veled… - suttogom fülébe, majd megcsókolom. Kezem ágyékára simítom, mire belenyög a csókba. Elválok tőle, és elé térdelek. - Remélem, bírsz még egy kicsit - suttogom neki, majd kigombolom a nadrágot, és lehúzom a sliccet, majd kiszabadítom fakrát.
- Hamarabb fáradsz te el, mint én - sóhajtja, miközben ajkaim közé fogadom. Még érzem rajta a saját spermájának ízét és ettől csak még jobban beindulok! Fergeteges!
Fel-alá mozgatom fejem, mélyen a torkomba fogadom, majd kiengedem számból, és nyelvemmel izgatom, miközben ujjaimmal heréit morzsolgatom. Imádom ezt a pasit! Annyira tökéletes szerszáma van, hogy beleremegek!
|
| Rauko | 2010. 08. 30. 11:40:18 | #7377 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: Vyvymnek
Az elkövetkezendő két napban azon járt az agyam, hogy mi volt az a kis búcsú, és én miért izgultam rá annyira, hogy ha most rágondolok ajkainak érintésére, akkor is félig megmerevedek… Pedig undorodnom kellene ettől az alaktól, hiszen kegyetlen volt velem. De eljött hozzám és bocsánatot kért. Mi több, megpróbált kedves lenni, és szeretne megismerni. Az meg kicsit sem elhanyagolható szempont, hogy rohadt jó pasi, és olyan farka van, hogy… hah… ha nem úgy csinálta volna, ahogy, akkor tuti, hogy végigkeféljük az éjszakát.
Péntek reggel van, és már javában készülődök. Meiji átjött, együtt telefonálunk végig mindenkit, hogy jön-e, vagy nem, hiszen ma készítik a hidegtálakat, azokhoz pontos vendégszám kell. Mikor kiderül, hogy körülbelül mennyien leszünk, Meijire pillantok.
- Plusz két fő. - Hangom nem tűr ellentmondást, de azért szöszim bepróbálkozik.
- Meghívtad? - kérdezi.
- Azok után, hogy megadtad neki a címemet, szerintem feleslegesen kérdezgetsz. - Felsóhajtok. - Még a nevét sem tudom.
- És ez miért fontos? Nem úgy volt, hogy utálod és tűnjön el az életedből?
- De. De aztán eljött, bocsánatot kért és kedves volt. - Meiji hatalmas szemekkel néz rám, mintha legalábbis latinul beszélnék neki. - Erről egy szót se’ senkinek! - adom ki a parancsot, mire mosolyogva válaszol.
- Rendben, de te tényleg kiszámíthatatlan vagy, Kohaku - sóhajt, majd felhívja az éttermet, hogy akkor pontosan hány főre készüljenek.
*
- Meiji! Nem tudom, mit vegyek fel - ordítok ki a hálóból egy szál törülközőben, mire kedves szöszim berohan.
- Mit?! Hát öltönyt. Mindig azt veszel fel, nem? - Ez hülye! Nem érti, mit akarok, vagy mi van?!
- Mei-chan. Én ma tetszeni akarok neki. - Már derékig járok a gardróbban, aminek persze a döntő része tényleg öltöny. De ma valami mást akarok. Hirtelen valaki mellém ugrik, kihúz a szekrényből, és az ágyra lök. Szöszim mohón falja a vállfákra aggatott darabokat, amikből három annyi lenne, mint egy havi fizetése. Nem is nagyon ér hozzájuk. Az kéne még!
Pár perc várakozás után az ölembe dob először egy szimpla, fehér inget. Kicsit áttetszőbb anyag, mint a többi, ezért nem hordom öltöny alá, mert hülyén fest. De hogy erre mit akar… aztán repül az egyik fekete mellényem.
- De ennek mi értelme van, ha komplett öltöny alatti viseletet adsz? - kérdezem értetlenkedve.
- Hogy nem veszel rá zakót, és nem öltönynadrág lesz rajtad. - Hirtelen minden porcikám tiltakozni kezd. Olyan ez, mintha egy macskának akarnád elmagyarázni, hogy a víz csak jót tehet vele. Egyszerűen képtelenség.
- Nem! Én nem megyek öltöny nélkül sehova.
- De, mész. És jól is fogsz kinézni! De menj, tedd rendbe magad, addig keresek nadrágot is! - adja ki most ő a parancsot, én meg engedelmesen bevonulok a fürdőbe testápolózni és hajat szárítani.
*
Mindenki eljött, akire számítottam. Épp a bár egyik hátsó részében beszélgetek valakivel, mikor megpillantok. Fura a tekintete. Mintha el lenne kámpicsorodva. Azonnal ki kellene engesztelnem! Mosolyogva lépek mögé, teljes testemmel hátának simulva és belecsókolva nyakába. Szívesen mennék tovább, de nem hamarkodhatom el, és nem is akarok mindenki előtt rámászni. Megfordul, és végignéz rajtam. Még mindig nem békültem ki a testhez tapadó, fekete, fényes anyagú nadrággal, de vitathatatlan, hogy a csípőm magától rázza magát benne. A fehér ing a fekete mellénnyel is kifejezetten jó választás, csak szokatlan. Enyhe sminket is tettem fel, csak a kedvéért, és mert tudom, hogy így sokkal jobban nézek ki, mint általában.
- Jól nézel ki - mondja mosolyogva.
- Köszönöm - válaszolom neki, mire közelebb hajol és megcsókol. Ahh, de hiányzott ez! Mellette valahogy úgy érzem magam, mint egy tüzelő macska… mindegy, hogy hol, de szívem szerint most is pucsítanék neki! Nem tudom, mi van ilyen különleges benne, de már a nézése is izgató. A csókja meg egyenesen a mennyország. Annyira jól csinálja… Ha meg belegondolok, hogy mennyire fogom vele élvezni a szexet, ha nem vadbarom módjára fogja csinálni, akkor már merev is vagyok. amit nem lenne szabad, mert ebben a naciban túl feltűnő és nem is kényelmes.
- Kérsz valamit? - kérdezem, mire magához ránt, és a fenekembe markol.
- Téged. - Kuncogva hajolok nyakához, és kicsit belecsókolok. Szeretek játszani vele.
- Arra várnod kell - suttogom fülébe, majd megérintem nyelvemmel ott, ahol ő tette velem két napja. Megremeg, majd érzem combomnál, hogy máris kíván. Kiszakítom magam öleléséből, intek neki, és nevetve indulok el az egyik szabad asztal felé, miközben épp annyira rázom a csípőmet, hogy másnak még ne legyen feltűnő, de ő felizguljon rá.
Egyenesen a leghátsó asztalhoz megyek. Itt már nincs lámpa, csak jótékony félhomály. Megvárom, hogy utolérjen, és intek neki, hogy üljön be. Ő meg is teszi, én pedig utána lépek, és egyenesen az ölébe vetem magam. Valamiért nagyon dög-hangulatban vagyok. Lehet, hogy az a jópár ital tette meg a hatását, amit ideérkezésem óta megiszogattam… mindegy is.
A nyakához hajolok, és belecsókolok. Ő közben fenekemre vezeti a kezét. Valamiért nem tudok neki ellenállni. Igen, valószínűleg becsíptem. De akkor is iszonyatosan szexi illata van… és a bőre… az ajkai… valahogy eszemet vesztem, ha a közelében vagyok, de rohadtul élvezem minden érintését.
|
| Rauko | 2010. 08. 28. 22:26:09 | #7320 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: Vyvymnek
Kivezetik, én meg teljesen kiakadok. Elegem van. Bár, ha valaki megkérdezné, hogy miért vagyok így kész, nem biztos, hogy tudnék válaszolni rá. Meiji nyugtatóan simogatja a hátam, aztán halkan megszólal.
- Kohaku… nem szeretnél hazamenni? Esetleg kivehetnél pár nap szabadságot…
- De pénteken lesz a …
- Akkor pénteken bejössz. De otthon kellene maradnod. Rendben? - kérdezi, majd mosolyog, én pedig bólintok. Közben behoznak a biztonságiak egy köteg pénzt, én pedig úgy döntök, hogy mára ennyi, irány haza.
Másnap csengetnek. Nem vártam vendéget, ezért azonnal az ajtóhoz rohanok.
- Te rohadt állat, takarodj innét! – Mit keres ez itt?! Mi a faszt akar?! – Tűnj a házamból, különben rendőrt hívok, aztán mehetsz a sittes haverjaidhoz kártyázni a rácsok mögé nemi erőszakért, és magánlaksértésért, örülj neki, hogy eddig nem jelentettelek fel!
- Kezdjük ott, hogy busás fizetséget hagytam magam után a szolgálataidért, és folytassuk annál a ténynél, hogy nem fogsz rendőrt hívni, tekintve, hogy csak fenyegetőzöl – mondja, majd beengedi magát. Nos, ebben igaza lehet, de akkor is!
- Takarodj!
- Nyugodj már le, baszki! Nem azért jöttem, hogy erőszakoskodjak, csak hogy megnézzem jól vagy-e. – Na, ezt nem tudom mire vélni…
- Rohadt jól vagyok, azok után, amit műveltél velem. Most pedig menj arra, amerről jöttél, te féreg! Undorodom tőled!!
- Sajnálom…
- Nem érdekel! – Valahogy hamarabb beszéltem, mint gondolkoztam. Igazából már nem haragszom rá, hiszen eljött ide, bocsánatot kért, és kedves velem.
- Sajnálom! – rivall rám, majd közelebb jön, megsimogatja az arcomat, még egyszer bocsánatot kér, és megcsókol. Istenem… akarom. De… de elmegy.
Kilép az ajtón, én meg gyökeret verve állok és nézem, aztán, szinte ösztönösen lépek utána, kicsapom az ajtót, mire megfordul.
- Ha már eddig eljöttél, gyere be, és egy tea mellett beszélgessünk, rendben? - kérdezem tőle közönyös hangon.
- Valami erősebb nincs? - Mosolyog. Amikor mosolyog, annyira helyes… De miket nem gondolok, én barom! Ez az állat megerőszakolt!
- Akad. Gyere - intek, majd megvárom, amíg belép mellettem a lakásba és bezárom az ajtót. - Ülj le a nappaliban, mindjárt viszem. - Engedelmesen leül az egyik fotelba, de végig magamon érzem a tekintetét. Oké, valljuk be, nem vártam vendéget, félmeztelen vagyok, és egy rövidnadrág van rajtam. De pont nem számítottam rá, hogy valaki megjelenik. Mindegy.
- Szóval… - kezdem, miközben kitöltöm neki a piát. - Csak azért kocsikáztál el ide, hogy bocsánatot kérj. Feltételezem Meiji adta meg a címemet - mondom enyhe dühöt csempészve hangomba.
- A pincsit ne bántsd. Be volt szarva, hogy a halakkal altatom el. - Belekortyol a szakéba, amit töltöttem neki, és folytatja. - Nem csak azért jöttem, hogy a segged nyaljam. Egészen őszintén… nem akarok elszalasztani egy olyan lehetőséget, mint te. - Az arca meg sem rezdül, ahogy a szemembe néz.
- Mond ki nyugodtan, hogy egy mocskos kurvának tartasz. - Kicsit kikerekednek a szemei. - Úgy viselkedtél velem az ágyban. Miért tagadnád, hogy ezt gondolod rólam?
- Nem tartalak éppenséggel kurvának… - Megint kortyol. Várnék valami folytatást, de nem szól semmit.
- Tudod, mikor be akartál cserkészni, azt rohadtul élveztem. Rég mulattam ennyire jót, mint veled. - Mosolyogva gondolok vissza arra, hogy mennyire jól éreztem magam, amíg mindent megtett, hogy megfektessem, de elkomorul az arcom, amikor arra gondolok, hogy hogy alakult. - Ott cseszted el, hogy úgy bántál velem, mint egy lyukkal. Pedig… - Én is kortyolok egyet a szakémból, majd mosolyogva pillantok rá. - Lehet, hogy önként feküdtem volna le.
- Nem a türelmemről vagyok híres. - Megint ennyivel lerendez?! Ez a pasi…
- És nem is a szófosásodról, mi? - Felsóhajtok. - Idd meg a szakét, és menj el, rendben?
- Te hívtál vissza.
- Mert azt hittem, hogy tudunk beszélgetni. De látom, hogy tényleg nem vagy beszédes. - A szemembe néz, én meg hirtelen nem tudom, hogy féljek, vagy ne. De csak nem erőszakolna meg a lakásomon, ugye? Ugye?!
- Most mit vársz? Hogy meghunyászkodjak? Nem vagyok az a fajta ember. Igazán sajnálom, ami történt, és... megkedveltelek, na, szóval... szeretnélek megismerni. Díjaznám, ha nem raknál ki most rögtön, ha már méltóztattál visszahívni - közli, bennem meg bennreked a levegő. Miket nem hallok…?
- Most csak hülyülsz? - Kicsit furán néz rám. - Figyelj. Én is megkedveltelek, amíg nem kerültünk ágyba. - Most döntöttem el magamban, hogy ideje kicsit férfiasabbnak lennem, és levetkőzni a „hisztis picsa” modoromat. - Kezdjünk új lappal, oké? Péntek este lesz egy privát buli a bárban. Gyere le, hozz, akit akarsz.
- Ezt vehetem úgy, hogy ha ügyes vagyok, akkor önszántadból pucsítasz? - kérdezi vigyorogva, mire én is felnevetek, és beletúrok a hajamba. Felállok, odasétálok elé, és megcsókolom. Érzem, hogy megleptem, de mit tagadjam, hogy ez az éne rohadtul bejön? Érzem, hogy nem biztos a dolgában, de azért belemarkol a fenekembe, és magához húz. Engedelmesen simulok hozzá. Amikor nem egy bunkó fasz, akkor kifejezetten jó pasi, igazi, seme-samás modorral. Kifejezetten jól esik, hogy erősebb és akaratosabb nálam, amíg nem viszi túlzásba.
- Tudod, amikor ilyen vagy, kifejezetten tetszel nekem - suttogom a fülébe, majd végigsimítok mellkasán és újra megcsókolom.
- Tudod, amikor nem egy hisztis ribanc vagy, kifejezetten tetszel nekem. - Megint mosolyog, ahogy én is. Mindig gúnyos és fellengzős a modora, de most nem zavar. - Most mennem kell. De pénteken találkozunk. - Felállok róla, és az ajtóhoz kísérem.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 08. 28. 22:42:00
|
| Rauko | 2010. 08. 28. 18:11:45 | #7305 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: Vyvymnek
Épp a pult mögött állok, és szakét töltök magamnak, mikor valaki mögém lép, nekinyom a pultnak, és a nadrágomhoz nyúl. Szétszakítja a cipzárt és előveszi a farkamat. Ez csak az az állat lehet…
- Ha nem akarod, hogy itt tegyem be a farkam a csinos kis fenekedbe, akkor azt ajánlom, most azonnal mutass egy neked megfelelő szobát, különben az egész klub a te sikolyodtól fog zengeni. Amint látod, sokan vannak itt, szóval okosan válaszolj - suttogja fülembe, én meg megremegek. Basszus… nem gondoltam, hogy ez lesz! Meiji és a pultosunk mellettünk áll, egyikük sem mer szólni semmit. Intek nekik, hogy húzzanak innen, és engedelmesen mennek is.
- Kissé messzire mész ezzel - vakkantom felé, ám a baj csak az, hogy baszottul jól csinálja. Ahm, a fenébe…
- Nos? - A fülembe súg, nyalja, harapja, én meg kezdem teljesen elveszteni a fejem.
- Egy utolsó rohadék vagy - mondanám dühösen, de nyögésbe fullad ez is.
- Tudom, szivi, tudom. - Még a hangja is felizgat. Nem gondoltam, hogy ez lesz… - Ha gondolod, hívhatod a gorilláidat, de mire ideérnek, már az egész klub azt fogja nézni, hogy húzzák meg a tulajt, miközben ő nyálát csorgatva élvezkedik. - Mond valamit… vagy beadom a derekam, és lehet, hogy lesz egy jó éjszakám, vagy ez az állat tényleg feldob a pultra és megkefél. Felnyögök, ő sürget, én pedig engedelmesen mutatok a folyosó irányába. Már indulnék, mikor felkap az ölébe, és így haladunk. Istenem… ez a faszi maga a sátán!
Ahogy benyitunk, az ágyhoz visz és ledob, aztán az ajtót kulcsra zárja és megáll előttem.
- Nem foglak kérni semmire sem, sőt, tiltakozz, hadd nyomjalak bele az ágyneműbe - mondja vigyorogva, én meg egyre jobban megalázva érzem magam. Nem bántak így velem, mióta tulaj lettem. Mindenki könyörög egy éjszakáért, ez a faszi meg jön, és megdug. Érdekli is őt, hogy akarom-e…? Egyszer legyen ennek vége, örökre kitiltatom innen! Szemét rohadék!
- Legalább magadnak bevallhatnád, hogy akarod, hogy megfektesselek, kis hülye - mondja mosolyogva, majd megcsókol, de most nem vadul. Érzéki… ilyet is tud?! Akkor is el akarom tolni magamtól. Ösztönösen védekeznék, ha lenne értelme, de tudom, hogy innen nem mentem ki a seggem.
Lelök az ágyra, felém mászik, és miközben lefelé nyom, szétszakítja az ingemet. Kicsit megrettenek… ez egy barom! Én… félnék? Ez az érzés… félelem? Kényeztet, nyalogat, harapdál, de utána megáll. A nyakához emeli az egyik lábam, majd minden felvezetés nélkül tövig vágja magát belém. Ordítok a fájdalomtól! Évek óta nem voltam passzív! Erre ez az állat véresre kefél. Gyűlölöm. Tiszta szívemből. Egyszer legyen vége ennek, és soha nem akarom többé látni!
- Álljh… kérlek… - könyörgök neki, pedig sosem szoktam. De ha nem lassít, biztosan a sebészeten kötök ki ma. Ő rohadtul élvezi, hogy dögölne meg, de nekem nagyon fáj.
- Gondoltál volna erre akkor, amikor húztad az agyam, cicus - mondja vihogva, én meg nem bírom tovább. Tizennyolc éves koromban sírtam utoljára, de most legördül az első könnycsepp az arcomon.
- Kérlek… - Ennél nagyobb szégyen már nem érhet. Sírni kezdek, remegek a fájdalomtól, de nem reménykedek semmiben. Ám ekkor megáll. Érzem, hogy az arcomat nézi. Pár pillanat múlva felsóhajt, és lassan kihúzódik belőlem, majd vár. Egyik kezét a hasamra vezeti, de már ettől az érintéstől is hányingerem van. Hirtelen előre hajol, és a nyakam kezdi csókolgatni. Remegek, de pusztán csak az undortól.
- Lazulj el - kér halkan, de bennem forr a düh.
- Fogd be azt a mocskos pofád, te utolsó szemétláda. Csináld a dolgod és takarodj az életemből! - ordítom neki, mire kicsit mintha megremegne. Egyik ujját a szám elé vezeti. Mindenféle gesztustól és mimikától mentesen kezdem el nyálazni, majd, mikor elég jónak érzem, egyszerűen elhajolok róla és oldalra fordítom a fejem. Felsóhajt, majd kicsit szétfeszíti a lábaimat, és lassan belém vezeti az egyik ujját. Megint érzem arcomon a tekintetét, de nem tudom, mit vár. Több, mint tíz éve abból élek, hogy valaki megkefél. Nem fogok reagálni az érintéseire. Legyen neki elég annyi, hogy elélvezek a végén, és tűnjön a picsába.
Finoman tágít, várna valami reakciót, érzem a mozdulatain, de az arcizmomat sem hagyom rezdülni. Farkam ugyan reagál rá, de elég is ennyi. Három ujjat érzek magamban már pár perce, mikor kihúzza őket és felém térdel. Nem nézek az arcára, csak számba kapom és elkezdem nyálazni. Egy szót sem szólok. Nincs mit mondanom neki.
Eléggé benyálaztam, így felemelem a kezem és eltolom magamtól. Ő visszamászik lábaim közé, és megint belém hatol. Most finomabb, még élvezni is tudnám, ha nem ezzel az utolsó senkivel kellene lennem. Ajkamba harapva fojtom magamba a nyögéseket, szemem lehunyom, de ez minden, amit ki tud váltani belőlem.
Elvesztem az időérzékem. Egyszer élvezek el, róla fogalmam sincs. Nem száll ki belőlem. Ekkor dörömbölés hallatszik az ajtón, majd meghallom a biztonságiak vezetőjének mély baritonját.
- Fujita-sama. Rendben van? - kérdezi.
- Hogy a faszomba lennék rendbe? Törd be azt a cseszett ajtót! - ordítok ki. Ez a faszkalap rám néz, kiszáll belőlem, de nem szól, csak felkapja a ruháit. - Hé, szarházi! A pultnál fizess. Kérdezd meg mennyi a bondage és perkálj érte, vagy esküszöm, megtudod, hogy ki vagyok. - Kissé gúnyos mosolyra húzza a száját. - Ne gondold magad olyan fasza gyereknek! Egy rakás szar vagy! Takarodj! - ordítok rá, mire végre bejön Meiji és a biztonságiak. Ezt a faszt kivezetik, Meiji pedig elém lép. Hatalmas pofon csattan az arcán, még az az állat is hátrafordul.
- Te utolsó, hálátlan dög! Láttad, hogy mi volt, és basztál szólni valakinek! - Mei-chan rám pillant, majd közelebb lép és megölel, én pedig megint sírni kezdek. Cseszettül megaláztak. Sosem éreztem ilyen kurvának magam, mióta saját bárt nyitottam.
|
| Rauko | 2010. 08. 28. 11:16:50 | #7295 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: Vyvymnek
- Ha ennyire sürgős a dolog aranyom, itt helyben háglak meg - mondja, nekem meg akaratlanul is eszembe jut, hogy egy hete nem voltam senkivel.
- Látom, nem adod fel.
- De nem ám! - Közelebb ránt magához, majd a nyakamra hajol. Ahogy megérzem forró ajkait, egy pillanatra elönt a kéj, de ahogy szívni kezdi, pánikba esek! Ez a fasz! Ezt nem lehet eltüntetni! Idióta, idióta, idióta!
- Vadbarom! - kiabálok rá, mikor végre sikerül ellöknöm magamtól. Épp mikor felpofoznám ezt az állatot, megjelenik Mei-chan, és egy idióta indokkal elrángat onnan. Az irodámba megyünk, és azonnal nekem is ugrik.
- Nem vagy normális? Ez egy gyilkos állat. Nyilvánosan ellenkezel vele, meg fog öletni mindannyiunkat – nyávogja. Kórosan retteg a jakuzzától, csak tudnám, hogy miért… A régi partnereim többsége is az. Ennek a csicskának semmi esélye.
- Ne idétlenkedj már, megmondtam, hogy nem olyan könnyű engem elintézni. Egyébként is, látszik rajta, hogy mi után csorgatja a nyálát. Szerintem nem akar megölni, inkább mást tenne velem. De nem kapja meg, jól pofára ejtem, és akkor megtanulja, hogy ezt a bunkó stílust tartogassa az útszéli kurváinak. Nem tudom, minek néz ez engem.
- Én a helyedben akkor is inkább meghúznám magam. Tudod, hogy utálom a halakat. Légy oly kedves ne nyírass ki minket! Olyan fiatal vagyok még – mondja, bennem meg egyre inkább fogalmazódik az ötlet, hogy nem kell az a selyemfiú, hogy az öbölbe dobassa ezt a nagyra nőtt, hisztis, nyávogó macskát: megfürdetem én!
- Ne károgj már, hanem hozz jeget a nyakamra, légyszíves! - Az a fasz… Jegelhetem a nyakam, hogy be ne pirosodjon túlságosan!
- Jól van, hozom. - Mei-chan ki is libben, de ami utána jön, kicsit sem tetszik. Az a barom lép be és kulcsra zárja az ajtót.
- Kis csacsi, azt hitted, megúszod annyival, hogy megjelöltelek? Most már az enyém leszel - mondja kajánul vigyorogva. Kezdő ez a faszi.
- Ha ennyire akarod, akkor tényleg feleslegesen tiltakozom tovább, nem? - Elindulok felé, mire még szélesebb lesz a vigyora. A kanapé előtt áll, így egy elegáns mozdulattal lelököm, és az ölébe ülök. Már most kijuthatnék, de nem fogok. Ha ennyire akarja, akkor elérem, hogy könyörögjön értem.
Kezét a fenekemre vezetve markol bele, miközben még mindig nyakam csókolgatja. Hátravetett fejjel élvezem, ahogy szórakozik, és még tetszene is, ha nem engem szánna a passzív szerepbe. De így csak játszok egy kicsit, és utána kimegyek.
Csípőmmel úgy mozgok, hogy ágyékunk folyamatosan egymáshoz érjen. Körözök, izgatom, amennyire csak tőlem telik, és érzem, hogy kifejezetten tetszik neki. Oké, nekem is. Ha jól érzem, élvezhető mérettel áldotta meg a sors. Hm… De nem engedek neki.
Tökéletes tervem befejezése felé haladva lentebb csúszok lábain, és kioldom nadrágját. Kiszabadítom a farkát, majd kezemmel kezdem izgatni. Elégedetten mosolyog.
- Tudod te, hogy mit kell tenned, cica - nyögi, és miközben előre hajolok, tenyerét a fejemre vezetve próbál gyorsabb tempóra ösztönözni. Ahogy ajkaim közé kapom, megint felsóhajt.
- Ez ahz… csináld - suttogja, és észre sem veszi, hogy egyik kezem a zsebében matat. Vagy nem reagál rá. Nem is érdekel. Kicsit még játszom vele, de mikor már egyre keményebb, és egyre közelebb lenne neki az orgazmus, felkelek róla. Rám pillant.
- Hova mész? - kérdezi.
- Iszom valamit. - Az ajtóhoz lépek, ő meg utánam. Egyik kezével utamat állja, miközben farkát a popsimhoz dörzsöli. Oké, ez tetszik! Fejem a vállára hajtva nyögök és hagyom, hogy megcsókoljon. Annyira vad, hogy… hah… tetszik. Már a csókja is rohadtul izgató. Ahogy a nyelve játszik az enyémmel, szinte megőrjít. Nem is tudom visszafogni magam, és finoman beleharapok az alsó ajkába. Eközben egy pillanatra sem hagyja abba a simulást, majd egyik kezét előre vezetve simít ágyékomra.
Ekkor fordul a kulcs a zárban, így hátrébb tolva magunkat, majd elszakadva tőle igazítom meg a ruhámat és a hajamat. Meiji hatalmas szemekkel néz rám, majd merevedésemre, aztán a mögöttem álló állatra.
- Hé, pincsi! Azt hittem érthetően zavartalak el! - rivall rá pici szöszimre ez a barom, mire hátrafordulok.
- Még éjfél sincs szerintem. Mi most megyünk, iszunk valamit. Te meg ne gyere ma este többet a közelembe, vagy leszarom, hogy ki vagy, de kivezettetlek. - Szemében valami gúnyos fény csillan.
- Nem tudod, ki vagyok, cicus - suttogja, majd közelebb lép és magához húzva csókol meg újra. - Te az enyém vagy. Akkor is meg foglak dugni, ha erőszakkal kell csinálnom - suttogja fülembe, majd bele is nyal. Kicsit megremegek, de eltolom magamtól.
- Álmodj, királyfi. - Ellépek tőle. - Tudod te, hogy kiket dugok, cica? - kérdezem, az utolsó szót kifejezetten gúnyosabban, majd kilépek az ajtón, oldalamon pici szöszkémmel és a pulthoz lépek, kérni valami erőset.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 08. 28. 11:49:20
|
| Rauko | 2010. 08. 27. 22:36:44 | #7290 |
Karakter: Fujita Kohaku
Megjegyzés: Vyvymnek
A szokásos nap, a szokásos rutin, és már rohadtul unom. Reggel felkelek, lezuhanyozok. Megcsinálom a kávémat, megreggelizek, elintézek pár telefont, aztán elkezdek ebédet főzni, közben kikészítem az öltönyömet estére,, végigtelefonálom a hostjaimat, hogy mindenki tud-e jönni, aztán megkajálok, készülök és irány. Igen. Ennyiből áll egy napom. Sőt. Lassan minden napom ebből áll, több, mint öt éve. Kicsit unalmas, annyi biztos, de imádom a munkámat. Amikor beléphetek a saját erőmből létrehozott kis bárba, azonnal elszáll minden haragom és unalmam. Maga, a hely fantasztikusan szép, mégis eldugott helyen van, szolid és biztonságos. A társaság tökéletes, a hostjaim egyszerűen gyönyörűek, az italok minőségiek, a hangulat minden este vérpezsdítő. Szeretem a Naked Bodiest. Az enyém, az én gyermekem…
Kicsivel dél után csörög a telefonom. Meiji az, így azonnal felveszem. Ő az egyik legmegbízhatóbb és legszebb hostom, mégis segít az üzleti ügyekben is.
- Mi a baj, Mai-chan? - kérdezem kedves hangon.
- Baj? Ja, nem! Semmi baj, csak gondoltam szólok, hogy este valami rosszfiú jön a bárba. Az egyik ismerősöm megadta neki a címet.
- Számítsak valami rosszra? - Hangomban aggodalom bujkál.
- Nem, nem. Állítólag kőbunkó, de sosem csinál felesleges balhét. De, mivel tudtam, hogy ideges leszel, szóltam, és ma több biztonsági lesz. - Felsóhajtok…
- Mei-chan… mi lenne velem nélküled?
- Ugyan, szerintem ellennél valahogy - mondja nevetve. - Hatra menjek be?
- Igen! Hatkor a bár előtt találkozunk! Csinos legyél - jegyzem meg gonoszkodva.
- Én mindig tökéletes vagyok, főnök - csicsergi, majd leteszi a telefont. Én még mindig aggódok, de már nincs rá sok időm, még főznöm és készülnöm is kell.
Este hatkor találkozunk a bárom előtt. Már ekkor is legalább nyolc izommajom áll, és várja, hogy mit tegyenek. Na, vajon? Álljanak és legyenek félelmetesek. Ezért fizetem őket! Belépünk, majd lassan megjönnek a többiek is. Fél hétre minden host és pultos bent van, így mindenki elkészül és hétkor nyitás. Örömmel tapasztalom, hogy már ekkor hosszú sor áll a bejárat előtt és mindenki jókedvű. Örülök, hiszen szeretnek ide járni. A hostok szépek, a környezet bizalmas és kellemes, a vendégkör is tökéletes. Mindig elég pénzt hagynak itt, de sosem csinálnak balhét.
Már javában tart az este, mikor Mei-chan odarohan hozzám, és elrángat a pult elé. Ő áll háttal, én szemben.
- Ne nézz oda feltűnően - figyelmeztet azonnal.
- Jó, de hova? - kérdezem mosolyogva. nem tudom, mi történt.
- A pulthoz, te főnökök gyöngye! Az a hosszú, fekete hajó faszi az, akit mondtam - hadarja, én meg mosolygok.
- Az, amelyik épp felém közeledik? - Mei-chan megfordul, és épp ekkor ér ide ez a pasi. nem rossz fogás, de nem hiszem, hogy tetszene neki az a játék, amit én akarok játszani.
- Szép esténk van - köszön rám mosolyogva. Valami megbújik e mögött a mosoly mögött, de kicsit sem izgat, hogy mi lehet az.
- Igen, és még szebb, hogy nálunk láthatom. - Ő is ilyen körökben mozoghat, a tekintetén látom, hogy azonnal tudja: ez a szokásos szöveg, a mosoly is mű.
- Nem kell tenned a szépet, nem jópofizni jöttem, hanem, hogy megdugjalak. - Na, meg ahogy azt elképzeled…
- Ha tudná, hogy hányadik, aki ma pofátlanul letegez és a seggemre pályázik, inkább visszaülne a pulthoz és keresne egy hostot. - Ellépek mellette, Meiji pedig kiskutyaként lohol utánam. Mikor eléggé messze érünk tőlük, megállít.
- Ez egy jakuzza, te idióta! Reggelre az öbölben fogsz randizni a halakkal! - Jaj, kis buta…
- Ugyan, ne gondold, hogy ennyire könnyű elbánni velem. Attól, hogy ennek a nevenincs senkinek baszhatnékja van, nem fogom odatartani neki a seggem. Az kizárt. - Ideges vagyok, így a pult mögé megyek, és már töltenék magamnak egy italt, mikor túl ismerős bariton szólal meg mögöttem.
- Mennyit kell leperkálnom, hogy megdughassam azt a formás segged, nyuszi? - Odafordulok, és kajánul vigyorog. Barom…
- Ezért a seggért te nem tudsz eleget fizetni, nyuszi. - Az utolsó szót már az ajkaira suttogom. - Szállj le rólam. érted? - Ha neki szabad, nekem is. Nyelvem kinyújtva végigsimítom ajkait, mire mélyen a szemembe néz, de nem érdekel. Felkapok egy üveg szakét és már itt se vagyok. Leülök egy baráti társasághoz iszogatni.
Alig telik el egy óra, mikor az egyik pultos pirulva hoz ki egy Pink Love-ot, egyenesen nekem. Szigorú szemekkel nézek rá, hiszen tudja, hogy mennyire rühellem ezt a koktélt.
- Elnézést, Fujita-sama, de az az úr küldi ezt önnek - mutat itt a bár mellett ülő faszira, aki egész este engem stíröl.
- Akkor vidd vissza, és mond meg neki, hogy szálljon le rólam. - A pultos engedelmesen felkapja a poharat és visszatipeg, ám, mikor látom, hogy az az állat már küldené vissza szerencsétlent, felállok és odasétálok hozzájuk. Intek alkalmazottamnak, hogy lépjen le, mire a pasi feláll. Elé lépek, egyik kezemet megtámasztom a mellkasán, a másikkal hátranyúlva markolok seggébe. Igen, ahogy sejtettem. Kellemes teste van, és jó segge, emellett az arca se utolsó. Gonosz vigyor kúszik ajkaimra, majd szemébe nézek.
|
|
