|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2010. 11. 30. 14:52:11 | #9555 |
Karakter: Ayugai Kazuki
Megjegyzés: ~ Lurekának
- Ejnye… itt füstölögsz egymagadban és még meg sem kínálsz kölyök… - szólal meg egészen a fülemnél, és már ki is lopta a cigit a kezemből. Na, erre azért morcos vagyok, de annyira tudtam, hogy ezzel fog jönni…. semmi önálló gondolata nincs. Nem süti a karomba az égő cigit, csak a szájába veszi, és szív egyet. Így jobban és közelebbről megnézve… tudnék adni neki még valamit, amit a szájába vehetne. De egyelőre csak meglepődik, hogy füves a cigi. Ez van, haver. De az akkor is az én cigim.
- Ne játssz a tűzzel kölyök – szólok rá, de kezdem érezni a hatást. Hah, ez tényleg tuti anyag, ahogy Jimék mondták. Talán egy fél szálat szívhattam el, de kezdek kész lenni tőle. Erre ez a kis köcsög csak tovább provokál… Mmm… nyuszi, senki nem szólt még, hogy ne játssz az alvó oroszlánnal?
- Tűz? Ez még egy apró parázzsal sem ér fel… - válaszol készségesen, de mikor beverném azt a csinos pofáját, lefogja a kezem. Ohh, micsoda mutatvány. menten el is élvezek, és ez a kemény duma mellé…
- Ne álmodj, ennyire nem vagy jó kicsikém. - na, nem? Milyen kemény gyerek, kár, hogy annyi esze van, mint egy használt guminak. Lendítem a másik kezem, és beviszem az első, de arra nem számítok, hogy vissza is üt. Most valahogy élénkebb, mint a suliban. Jobban is tetszik. Sokkal izgatóbb, hogy nem verem szarrá, hanem vissza mer ütni.
- Ez olyan mintha táncolnánk… - jegyzi meg, és valahogy én is a szexre asszociáltam az egészből.
- Akkor táncoltass meg .
- Ohh… és mi lenne, ha mást csinálnánk? – Okos fiú…. és milyen aljas mocsok! Elgáncsol, és egészen konkrétan rám ül.
- Na ehhez mit szólsz? Végül is ez is egyfajta tánc… - vigyorog teli pofával.
Rohadt kis mocsok… Azt hiszed, ennyivel le van tudva, aranyhaver? Nagyon tévedsz… Vigyorom kiszélesedik, ahogy a szemébe nézek.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy szeretsz lovagolni, cica - mondom gúnyosan.
- Cica a jó édes anyád - csillan meg dühösen a szeme, majd erősebben szorít rá csuklómra.
- Ejnye, ne tagadd. Jelenleg csak az jár abban a pici agyadban, hogy bárcsak benned lenne a farkam - vigyorgok rá még jobban, és kicsit felemelkedek, majd csípőmmel lökök egyet. - Remegsz azért, hogy dugjalak egész este, nem igaz? - Magamban röhögök, ahogy egyre dühösebb, aztán eltelik pár perc, és meglepődve tapasztalom, hogy már ő is vigyorog. Na, ennek mi a baja? Az az egy slukk spangli kiütötte volna? Fasza lesz, ha bekábul…
- Hogy te milyen beképzelt fasz vagy - röhög fel. - És még buzi is - mondja. - Mond, ki van most alul?
- Ne tévesszen meg a látszat, kicsim. Véresre dugom a szűz seggedet, ha egy ujjal is hozzám érsz - jelentem ki, és így is gondolom. Ha csak egy ujja is a seggemhez ér, vége a mókának, és elkezdem komolyan venni. Aztán mehet a balesetire és magyarázkodhat, hogy miért folyik belőle véres geci. Ahm, felcseszte az agyam. - Engedj el. - A szemembe néz, és vigyorog. - Ne húzd ki a gyufát, kölyök. Pattanj le rólam, de kurva gyorsan.
- Győzz meg - hajol arcomhoz, és nekem sem kell több. Oldalra rántom a fejem és egy határozott mozdulattal rúgom hátba. A feje belefúródik az avarba az enyém mellett, és végre elengedi a csuklómat is. Kimászok alóla, és a közeli, nagy fa alá ülök.
- Remélem, tetszettek az érveim - vigyorgok most én, és a hátamat a törzsnek döntöm.
- Szemétláda - nyögi, és a hátára fordul. Ahogy felfogom a környezetet, esik csak le, hogy esteledik. Sötétedik, és már lassan a csillagokat is látni lehet. Ő is az eget bámulja, ahogy ránézek.
- Mi a faszt keresel itt? - Rám néz. - Gondolom, ahonnan jöttél, ott volt saját bandád. Minek adtad fel, hogy máshol baszogasson a helyi nagymenő? - Felröhög.
- Szeretem a kihívásokat - mondja a szemembe nézve. - És te? Miért lettél helyi nagymenő?
- Mert szeretem a kihívásokat - vigyorgok rá.
- Tényleg köcsög vagy? - kérdezi kicsit halkabban.
- Nem igazán. Csak néha jobban megmozgat egy srác formás segge, mint egy csaj kerek mellei. Ennyi - nézek vissza rá, most komoly arccal. - De te is hasonlóan lehetsz a dologgal.
- Mondhatjuk. - Miközben válaszol, én felállok, és leporolom magam.
- Megyek.
- Hova sietsz?
- Hazaugrok zuhanyozni, aztán húzok melóba, mert Nii-chan kitapossa a belem, ha megint kések.
- Nii-chan? A tesódnál melózol?
- Egyszerűbb, nem? - nézek rá. - Élveztem a délutánt. Legyél jó fiú - paskolom meg arcát. - Úgyis megtudom, ha rosszat csinálsz - vigyorgok rá. Látom, hogy ideges, de mielőtt megint elkezdenénk verni egymást, én lelépek.
*
- Hol a fenébe voltál eddig, Kazu? - kiabál rám Nii-chan, ahogy belépek az étterembe.
- Hazamentem zuhanyozni - válaszolok nemes egyszerűséggel, és hátracsatolom az első tincsimet, nehogy beleérjenek valaki kajájába.
- Attól kékült be a szemed alatt? - húzza fel egyik szemöldökét, és csípőre teszi a kezét. Ilyenkor annyira díszbuzi…
- Összevesztem a zuhanyrózsával. Egyéb kérdés? - morcosan haladok el mellette, hogy megkeressem Mizukit. Kell valaki, aki leszop. - Mizukival összepakoljuk a raktárt - szólok még vissza, és már morog is, hogy megint munkaidőben csinálom, de ez van. Megkeresem a kis édest, és ahogy meglátom, amint lehajolva keres valamit, mögé lépek, és megölelem, farkamat a seggéhez nyomva.
- Helló, Mizuki - suttogom. - Gyere, pakoljunk egy kicsit hátul. - Megfordítom, ő meg azonnal kapcsol is.
- Dolgom van, Kazuki - nyög fel, ahogy fenekébe markolok.
- Van, bizony. - Megfogom csuklóját, és a farkamra teszem a kezét. - Érzed? Ezzel aztán lesz dolgod - vigyorgok rá, és elkezdem magam után húzni a raktár felé.
*
Épp a legkellemesebb résznél tartunk, amikor valaki kibassza az ajtót, és egyenesen rám néz, ahogy épp erőteljesen kefélem Mizuki formás seggét. A kölyök az.
- Mi a faszt keresel itt? - kérdezem, megpróbálva túlbeszélni Mizu-chan nyögéseit. A srác zárja az ajtót, és beljebb lép.
- Eredetileg rizsért jöttem, de meggondoltam magam - vigyorog.
- Húzz a faszba. nem látod, hogy el vagyok foglalva? - kérdezem kicsit idegesen, hiszen már pont el tudnék élvezni, de közönség előtt ez pont nem megy. Bár… ha még két percig áll és bámul, miközben már olyan sátrat vert a gatyája, hogy nézni is fáj, lehet, hogy a gondolattól elélvezek, hogy mik járhatnak abban a csöpp kis agyában.
|
| Lureka | 2010. 10. 31. 23:45:56 | #8993 |
Karakter: Kumiko Taiki
Megjegyzés: ~ Raunak
Egy apró nőies mozdulat és már is egy kör közepén állunk. Kezd érdekessé válni a helyzet. Bár jobban tetszene, ha most csak ketten lennék. Szeretek a középpontban leni, de most beérném evvel a kis morcos Zöldikével.
- Kölyök. Ne akard, hogy mutassak valami csúnyát – szólal meg újra, és belőlem kitör a hirtelen felgyülemlett jókedv. Valami csúnyát? Csak nem a suli önjelölt cukros bácsijával találkoztam? Vagy inkább morcos bácsijával?
Nehezen, de elfojtom röhögésem és vigyorogva nézek a vörös szemekbe.
- Ósdi a dumád, haver – közlöm vele nyugodtan, de a heves válaszára nem számítok. Alig, hogy befejezem már is egy pofon csattan arcomon. Egyensúlyomat elveszítve esek hátra valamelyik haverjának, de nem időzök sokat. A következő pillanatban már repülök is vissza, de hogy merre az nem tudom belőni. Érzem, ahogy zuhanok, de szinte biztos vagyok benne hogy ennek nem földet érés lesz a vége, hanem egy újabb ütés. Agyam zakatol, és már emelném a kezem, hogy védekezzek, amikor erős karok ölelnék át és tartanak meg.
- Itt maximum második lehetsz, te kis semmi. Ha engem szarrá is tudnál verni, hidd el, sokan jönnének, hogy leverjék azt az undorító mosolyt arról az undorító pofádról – hallom halk sziszegést fülemnél. Azonnal rájövök, hogy a kis zöld fejű ölelget, és már nyitom a számat, hogy visszavágjak, de bennem reked a szó. Nyelvével kicsit durván nyal fülkagylómba és testem akaratlanul beleremeg az érintésbe, bár magam sem tudom miért.
Hangosan felnevet és nem nehéz kitalálnom, hogy miért, de most sokkal jobban zavar a bizsergető érzés, amit a fülembe okozott. Egyrészt dühít, másrészt kellemes érzéssel tölt el.
Elenged, és én elhúzódva nézek rá.
- Mi van, csak a csajokkal vagy nagy arc? – kérdezi, amitől még dühösebb leszek. Nyeregben érzed magad Zöldike.. de ezt még visszakapod…
- Buzi vagy?! Mi a faszért nyalogatod valaki füleit?! – emelem meg kicsit a hangom, de szinte meg se rezzen.
- Ha az lennék, neked akkor sem kellene félned. Hamarabb hágnám meg a japántanárt, mint téged.
- Csak dumálni tudsz?! – kapom fel még jobban a vizet. Ritkán hoznak ki a sodromból, de ettől a zöld fejű kivételes. Gondolkodás nélkül lendül az öklöm és elégedetten látom, hogy ő is hátra esik. A kis kölyök karjaiba zuhan és látom, ahogy könnyedén visszalökik őt is. Látom, ahogy újra ütésre készül, de lendülete miatt nem tudom kivédeni. A földre zuhanok és azonnal összehúzom magam, hogy védekezek és nem is kell sokat várnom, már is jön az első kemény rúgás. Fogaimat összeszorítva tűrők, hisz tudom, hogy ha most megpróbálnék visszavágni, az egész kis csapat rám ugrana, és még nem untam meg az életem teljesen. Pár perc múlva végre abbahagyja a kis zöld fejű és én kíváncsian felsandítok.
- Nem vagy olyan rossz, amilyennek a pofád alapján tűntél, de hidd el – szólal meg újra majd lehajol - ellenem… egyedül… semmi esélyed. Szerezz barátokat, kölyök, vagy addig ütlek, amíg nem állsz tovább innen. Rossz emberrel kezdtél ki. – fejezi be és kiegyenesedve fordít hátat. Felülve nézek utána, ügyet sem vetve a mellettem elhaladó bandájára. Csak őt figyelem gyilkos szemekkel.
Oké… ez már durva… ennyire nem hasonlíthat két személy egymásra. Bár nem vagyunk teljesen ugyan olyanok, de… mégis mintha magamat hallottam volna régebbről. De ez most teljesen mindegy. Ez a kis zöld hajú legalább ideális vetélytárs lesz… mindenfelé szempontból. Ha pedig végre ketten leszünk, már nem lesz ilyen nagyfiú. Nem lesz ott a kis csapata támpontnak. Csak ő és én.
~***~
Morcosan lépek ki a suli ajtaján. Ezt a napot még meg fogja bánni az a kis zöld hajú kölyök. Kár, hogy vele nem futottam össze. Megérdemelné, hogy ezek utána jól beverjem az a szép kis pofiját. Az összes haverja rajtam röhögött. Igaz ez a legkevésbé sem izgat. Inkább a délután történtek. Utálom, ha vereséget szenvedek. De nem sokáig lesz ő a suli nagy ásza… erről gondoskodom. Amúgy is.. mit képzel magárról, hogy csak úgy nyalogat… de legalább tudom, hogy a fiúkat is kedvelheti. Vagy csak velem szemben vannak ilyen perverziói.. igazából leszarom. Megkapja a magáét a kis Zöldike.
Morogva vágok át a parkon. A várost is fel kéne fedezni, meg valami munkát keresni. Különben elég szűkős lesz a következő hónap.
Halk sóhajjal pillantok fel, hogy merre járok, de meg is torpanok azonnal.
Zöld haj, lezser testtartás, de mégis olyan ismerős.
Csak nem az én kis morcos haverom? Vigyor szökik az arcomra, és kicsit közelebb megyek, és amikor meglátom, hogy egymagában füstölög, felröhögök. Kis édes… most nem menekülsz…
Nem sietem el a dolgot, kényelmes léptekkel sétálok felé és veszem szemügyre újra. Hm… lehet tényleg nem ártana egy ágyikó… bár a délutáni után.. lehet még az sem kellene.
Halvány gonosz kis mosollyal lépek mögé. Na lássuk… most mennyire vagy méregzsák a cigid után…
Most én hajolok egészen közel hozzá, hogy fülébe suttoghassak.
- Ejnye… itt füstölögsz egymagadban és még meg sem kínálsz kölyök… - lehelem és egy könnyed mozdulattal kapom ki kezéből a félig elszívott szálat. Látom, ahogy a keze mozdul, hogy elkapjon, de most gyorsabb vagyok. Könnyedén kiegyenesedve lépek egy lépést hátra és már nem ér el a kezével. Hehe… nem.. nem.. most ilyen könnyedén nem fogsz elkapni.
Magamban vigyorogva kerülöm meg a padot, és morcos arcát látva képtelen vagyok megállni, hogy ne mosolyodjak el. Cigijét a számhoz emelve szívok belőle egy kicsit, közben folyamatosan az arcát fürkészem. Ritkán szívok… de ha evvel idegesíthetem, akkor megéri, hogy egy kicsit károsítom a tüdőm. A finom füst kitölti légutaimat, és meglepve veszem észre, hogy a dohányon kívül más is van benne.
Fűves cigit szívna ez a kis zöld hajú? Ezt nem hittem volna róla.. Így könnyebb dolgom lesz, mint gondoltam. Remélem nemsokára bekábul tőle egy kicsit. Vicces lehet… beszívott méregzsákot úgy is ritkán látok.
- Ne játssz a tűzzel kölyök – szólal meg morcosan és látom, hogy kezdem felhúzni, de mégis vörös szemei mintha kicsit ködösen csillannának meg. Lehet, hogy már is leszállt volna a vörös köd? Vagy ez már a cigi hatása? Bár igazából teljesen mindegy… a lényeg, hogy most csak ketten vagyunk és táncolhatok az idegein, ameddig csak akarok.
Vigyor kúszik ajkaimra és arcába fújom a füstöt.
- Tűz? Ez még egy apró parázzsal sem ér fel… - válaszolok neki, és egy kicsit pöccintek felé cigijéből. Szinte látom, ahogy elszakad a türelmének vékony cérnája és úgy pattan fel, mintha ágyúból lőtték volna ki. Keze lendül, de most számítok rá, és a cigit eldobva azonnal emelem a kezem, és sikeresen ki is védem az ütést.
Diadalmas vigyort villantva nézek dühös szemibe. Kétszer nem jön be ugyan az Zöldike. Most nem veszel le olyan könnyedén a lábamról.
- Ne álmodj.. ennyire nem vagy jó kicsikém. – mondom nyugodtan, de most ő is egy halvány mosolyt villant. Szemöldökömet összevonva nézek rá. A méregzsák tud mosolyogni?
Viszont tovább nincs időm gondolkozni, mert másik kezével egy kemény pofont kever le. Pár lépést botorkálok, mire visszaszerzem az egyensúlyom. Szemét. Ezt visszakapod.
Dühösen pillantok vörös szemeibe és nem várok sokat. A következő pillanatba újra lendületet veszek, és egy kicsi játszadozás után én is beviszem az első ütésem.
Halvány mosollyal figyelem, ahogy ő is csak pár lépés után szerzi vissza az egyensúlyát. Így már is viccesebb a helyzet. Fejét felemelve néz rám még morcosabban, és én elvigyorodom. Hölgyeim és Uraim! Most láthatjuk, ahogy átalakul a cukros bácsi morcos bácsivá. Újra mozdul, de ezt már könnyedén kivédem, ahogy a következő próbálkozásait is. Viszont én sem tudok hozzá érni, ami egyre dühítőbb. Ez a kis zöld hajú tényleg tud valamit. Már kezdem érteni miért lett ő a bandavezér. Amint beviszek egy ütést kapom is vissza, vagy fordítva.
Kissé lihegve állunk meg egy pillanatra. Ő fogja az egyik kezem, én az ő egyik kezét. Remek.. ez lassan már tényleg patt helyzet lesz. Bár.. ha így jobban megnézem, mást is kihozhatnánk belőle.
- Ez olyan mintha táncolnánk… - morgom magam elé vigyorogva, és ha nem lenne ilyen utálatos ez a kis zöld hajú, még bele is mennék a játékba, és talán megvalósítanám szavaim.
- Akkor táncoltass meg kölyök – morogja vissza ugyan úgy, de mintha mást is bujkálna szavai mögött. Szóval ezt szeretnéd? Áhh… nekem még jobb ötletem támadt.
- Ohh… és mi lenne, ha mást csinálnánk? – válaszolok jókedvűen, és egy gyors mozdulattal gáncsolom el zöld hajú barátom. Látom a kis meglepettséget az arcán, és amint elveszíti az egyensúlyát, azonnal ránt magával és mindketten a földön landolunk. Kezemmel megpróbálom tompítani ez esést, de így is halkan puffanva érünk le, de nem zavartatom magam. Amilyen gyorsan tudok ráülök a hasára és másik csuklóját is megszerezve húzom feje fölé karjait.
Dühösen pillant fel rám, és azonnal mozdulni próbál, de erősen nyomom vissza a földre. Nem.. nem.. így a jó. Én felül, te alul. Hehe..
- Na ehhez mit szólsz? – hajolok közelebb hozzá. – Végül is ez is egyfajta tánc… - vigyorgok rá diadalmasan. Kíváncsi vagyok, mit szólna, ha folytatnánk a játékot. De ne siessünk úgy. Ezt a pillanatot ki kel élvezni…
Szerkesztve Lureka által @ 2010. 10. 31. 23:46:35
|
| Rauko | 2010. 09. 19. 11:55:21 | #7915 |
Karakter: Ayugai Kazuki
Megjegyzés: .Lurekanak.
Hallottam, hogy valami új kölyök érkezett a suliba. Egészen őszintén magasról teszek rá, nem különösebben érdekel, hogy ki ez, vagy mit akar itt, de ha a területemre pofátlankodik, és cseszegetni kezdi a haverjaimat, vagy a haverjaim haverjait, kiherélem.
A srácokkal már épp ebédhez készülünk, mikor hirtelen eltűnik Mica-chan, Shiro barátnője. Kicsit összekaptak, ez tény, és a csaj eléggé ki tud akadni semmiségeken. Nem haragszunk rá, mert Shiro tényleg nehéz eset, és Mica a hisztiket és az elrohanásokat leszámítva igazi tündér. Mindig, mindenben segít bármelyikünknek, ha éjszaka hívom fel, hogy hozzon nekem egy fájdalomcsillapítót, megkérdezi, hogy hány perc alatt érjen el hozzám. Szóval nagyon aranyos. De most nagyon elnyelte a föld, és Shiro már kétségbe van esve.
Egyszercsak Shiro is elrohan, és mikor utolérjük, egy ismeretlen faszival veszekszik, aki, a beszélgetés alapján rá akart moccanni Micára. Végignézek az ismeretlenen, és kellemes látvány fogad.
Haja fekete, kellemesen selymesnek tűnik. Szintén kontaktlencsével nyomul, akárcsak én. Ugyanolyan magas, mint én, ugyanolyan a testalkata is, gyanítom, vicces lenne verekedni vele. Hm, azt hiszem, ezt úgyis tesztelhetem hamarosan. Közbe kéne szólnom, mielőtt Shiro nekiugrik. Tőle magasabb, és erősebbnek is tűnik, valószínű levernék.
- Tisztázzunk valamit – szólalok meg, mire a csapat két irányba szétnyílik előttem. – Nálunk az a szokás, hogy az új husi ül a seggén és szépen megtanulja a szabályokat és nem kötözködik senkivel. – A srác végignéz rajtam. Na, ha ez csak a csajokra bukik, akkor én vagyok az angol királynő. Ugyanolyan éhes tekintettel méreget engem is, és Micát is, Shirot viszont nem. Fogalmam sincs, mi van. Talán bi.
- Mert ha nem, egy a tíz ellen belém veritek? Vagy esetleg egymagad próbálkozol nekem behúzni? – Továbbra is önelégült vigyorral néz rám, mire kicsit felmegy bennem a pumpa. Intek a többieknek, és körénk állnak.
- Kölyök. Ne akard, hogy mutassak valami csúnyát - mondom neki még mindig nyugodt hangon, mire felröhög.
- Ósdi a dumád, haver - jön a válasz. Hát, megölöm. Ez tény. Leülöm érte azt a pár évet, de egy csótánnyal kevesebb van a világban. Kezem magától lendül, és hatalmas pofonnal illetem a srácot. Nekiesik Mizukinak, aztán Mizu ellöki magától, egyenesen vissza a karjaimba. Elkapom, és a fülébe suttogok.
- Itt maximum második lehetsz, te kis semmi. Ha engem szarrá is tudnál verni, hidd el, sokan jönnének, hogy leverjék azt az undorító mosolyt arról az undorító pofádról - sziszegem, majd belenyalok a fülébe, és felnevetek azon, ahogy megremeg. Elengedem.
- Mi van, csak a csajokkal vagy nagy arc? - kérdezem.
- Buzi vagy?! Mi a faszért nyalogatod valaki füleit?! - De édes. Mindjárt megsajnálom.
- Ha az lennék, neked akkor sem kellene félned. Hamarabb hágnám meg a japántanárt, mint téged.
- Csak dumálni tudsz?! - jön a válasz, és már csattan is arcomon az ökle. Kis geci! Megütött. Na, akkor játszunk keményebben. Shiro visszalök, én meg kellő lendületet vettem ahhoz, hogy egy jól irányzott ütéssel a földre küldjem, és kicsit megrugdossam. Van erő a kölyökben, az tény, de egyedül errefelé semmire sem megy, és az iskola nagyobbik része vagy kedvel engem, vagy szerelmes belém, az az elenyésző pár százalék meg félti a seggét.
- Nem vagy olyan rossz, amilyennek a pofád alapján tűntél, de hidd el - mondom, majd lehajolok hozzá-, ellenem… egyedül… semmi esélyed. Szerezz barátokat, kölyök, vagy addig ütlek, amíg nem állsz tovább innen. Rossz emberrel kezdtél ki. - Felegyenesedek, és otthagyom. Még várom, hogy utánam rúg, de semmi. Nem tudom, mi van. Gondolom, hogy suli után akar elkapni, amikor egyedül vagyok, mert azt hiszi, hogy a srácok miatt voltam ilyen. Hát, majd meglepődik. De most irány az ebédlő. Ki vagyok éhezve valami húsra, zöldséges rizzsel.
*
A nap további részében nem láttam azt a kis idiótát. Sajnálom, hogy a csajokra is bukik. Igazán megérdemelte volna, hogy az ágyban rendezzük le a nézeteltéréseinket, bár, őt ismerve nem hagyta volna, hogy megdöntsem, az én seggemet meg bizony ki kell érdemelni. Az nem csak egy lyuk, amiben élvezkedni lehet. Szóval… Na, mindegy.
Épp a parkban ücsörgök és elmélkedek az élet nagy dolgain, egy szál füves cigi kíséretében, mikor meghallok egy ismerős röhögést. Hátra sem fordulok. Mi a fasznak? Úgyis betalál. Egyedül vagyok, és most azt hiszi, hogy ő a faszagyerek. A kisujjamat sem kell mozdítanom, hogy elém álljon és provokálni kezdjen, szóval türelmesen várok, szippantok még egyet a cigimből, és várom, hogy melyik jön előbb: a cigi miatti kellemes bekábulás, vagy előtte szarrá kell vernem azt a kis seggfejet… Hah, nehéz az élet.
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 09. 19. 12:02:18
|
| Lureka | 2010. 08. 31. 16:13:52 | #7434 |
Karakter: Kumiko Taiki
Megjegyzés: ~ Rauko-nak
Magamban morogva sétálok ki a suli udvarára. Mindig is imádtam szívatni az új tanulókat, de most már kezdem érteni milyen lehetett nekik. Na nem mintha engem bárki is nagyon megszívatott volna. Csak pár kölyök volt, aki megpróbált ki kezdeni velem, de semmi komoly. Látszik, hogy nincs olyan merész, aki ki merne velem kezdeni. Viszont az osztályban lányok… Mint a szúnyogog.... vagy inkább sáskák. Oké jóképű vagyok, izmos meg minden. A vörös kontaklencsém is szexi. De ez azért túlzás… Mi van itt? Mindenki volt mindenkivel, hogy így rácuppannak az új fiúkra? Vagy csak a lányoknak kielégíthetetlen kíváncsisága van?
Bah… Bár ha másért jönnének és nem azért, hogy miért költöztünk ide, akkor szívesen kielégítenék bárkit. Hehe… De hát ezt valahogy senki se vetette fel nekem. Csak pár lány szeme csillogott, de ők láthatóan a suli ribancai voltak.
Morcosan sétálok az udvaron, de a hangzavar és a kíváncsian mustráló szemek zavarnak ezért elindulok keresni, valami csendesebb zugot. Már ha van ilyen ebben a suliban.
Nyugodtan lépkedek az új iskolám hátsó udvara felé, és megkönnyebbülve látom, hogy senki sem követ, nem jönnek utánam csevegő cicababák, és úgy tűnik, végre nyugtom lesz.
Halványan elmosolyodom, és befordulok a következő sarkon is, ahol nagy meglepetés vár.
Egy kis virágszál álldogál a fal mellett várakozóan bámulva maga elé. Hm… vajon kire várhat? Vagy csak ő is elmenekült a fürkésző szemek elől?
Érdeklődve mérem végig, és a végén kajánul elvigyorodom, mert igazán tetszik a látvány, amit nyújt nekem a kicsike. Azt hiszem meg lesz az első áldozatom… Hehe…
Határozottan indulok el felé, és alig pár méterre vagyok tőle, mikor felkapja fejét és rám pillanat. Félősen végig mér és látom rajta, hogy nem tetszik neki a közeledésem. De ha szeretné, ha nem becserkészem…Elnézést sokkal jobban szeretek kérni, mint engedélyt. Főleg ilyen szép cicuskától.
- Öhm… szia.. segíthetek? – mondja félősen, amin csak mosolyogni tudok. Imádom az ilyen kicsi lánykákat… főleg megrontani…
- Ohh igen… az ebédlőt keresem, és úgy érzem eltévedtem. – vigyorgok rá elég egyértelműen, és egy kicsit elfehéredik. Hm… lehet ilyenkor le kéne vennem a kontak lencsém? Akkor kevésbé lehetek ijesztő. Már épp folytatnám, hogy megnyugtassam egy kicsit az én virágszálam, de egy kis hangoskodó megállít ebben.
- Hagyd békén, te szemét!!! – emeli fel a hangját mögöttem, és én szinte reflexszerűen hajolok el, és evvel együtt megpördülök.
Meglepve látok egy eléggé ideges gyereket, aki nagyjából 10 centivel alacsonyabb nálam és a kis virágom mellé reppenve ijedten néz rám. Ami viszont furcsább, hogy mögötte egy nagyjából tíz fős kisebb csapat álldogál és mindenki szúrósan mered rám. Hn… azt hiszem beletenyereltem a suli rosszfiúinak kis bandájába. Ez vicces lesz.
- Ohh bocs… új vagyok.. és a barátnőd nagyon szép kis virágszál.. de azt hiszem, ez esetben várnom kell vele… - vigyorodok el újra, amitől a lány szinte elbújik a kölyök mögött. Hehe… azért ennyire nem vagyok félelmetes.
- Tisztázzunk valamit. – hallok meg egy újabb hangot és a kis csapatból előre lép valaki – Nálunk az a szokás, hogy az új husi ül a seggén és szépen megtanulja a szabályokat és nem kötözködik senkivel. – mondja nem túl barátságosan az előlépő. Zöld haját fazonra vágta, hátul rövid, elől viszont két tincset hosszúra hagyott, amik szépen keretezik arcát. Piros kontak lencse takarja eredeti szemének színét, amivel még feltűnőbb és azonnal szemet szúr mindenkinek. Hm… érdekes. Gondolom ő a vezér.
Nyugodt szívvel mosolygok rá, amitől szinte biztos vagyok benne, hogy viszketni fog a tenyere. Azt hiszem eljött az ideje, hogy játszunk egy kicsit…
- Mert ha nem egy a tíz ellen belém veritek? Vagy esetleg egymagad próbálkozol nekem behúzni? – vigyorgok rá továbbra is várva a reakciókat. Úgy érzem, itt se fogok többet unatkozni, mint a régi suliban. Főleg ha ez a kölyök tökéletes vetélytársam lesz. Hehe..
|
|
