Karakter: Kenshin Mori
Megjegyzés: (Hiroto-nak)
Reggel bátyám ébresztésére ébredek fel, mert eléggé el vagyok szokva a korán keléstől, de hát kezdődik a suli így mennem kell. Nincs választásom.
- Kenshin ébredj már fel lustaság. El fogsz késni. Most meg nem tudok rohanni veled a suliba. – mondja, majd ruháimat is rám dobja.
- Jól van, na, fent vagyok. Húzhatsz most már melózni. – mondom nyűgösen, majd kikászálódok az ágyból.
- Este nem tudom, mikor jövök. Nem tudom meddig tart bent a főnök. – mondja, még az ajtóból.
- Jól van, menjél nyugodtan. Nem fogom felgyújtani a házat. – mondom neki, mire mosolyogva rám néz és már el is megy itthonról.
Bemegyek a fürdőbe és elkészülődök mára. Felveszem a nyakláncaimat, majd lemegyek a konyhába, ahol bekapok pár falatot, majd a garázsba megyek, felülök a mocimra és már indulok is a suliba, hogy el ne késsek. Bemegyek és felmegyek a tanulmányi irodára, ahol befizetem a fizetni valót, majd megkapom az órarendemet, amit mosolyogva nézek. Ezt az évet vártam mindig is, mert azok az óráim lesznek, amiket annyira imádok, és ami miatt jelentkeztem erre a szakra. Boldogan megyek az első órámra, ami Logisztika volt. Belük és összetalálkozok pár haverral, de most nem dumáltam velük, ami meglepte őket, hanem figyeltem és szorgosan jegyzeteltem.
Az óra végére teljesen lezsibbadt az agyam és kellett egy kis felfrissülés. Leültünk a haverokkal egyet dumálni meg iszogatni. Tök jókat röhögtünk és hülyültünk. A srácok tudja másságomat ezért általában engem szoktak szívatni, hogy menjek oda csajokhoz, amit simán megteszek, hiszen a csajok másznának rám, csak én pattintom le őket. Egyszer csak megszólal Yuki.
- Menjünk már el, kosarazni vagy táncolni valahova, mert már unom az állandó ücsörgést. Mozoghatnékom van. – mondja, mire elkezdünk szakadni a nevetéstől.
- Mit akarsz táncolni? Egy kis tangót vagy balettozni akarsz? – kérdezem tőle, mire mindenki a földön fekszik a nevetéstől szinte. Végül elhatározzuk magunkat és elmegyünk a kosárpályára. Mindenki fél meztelenre vetkőzik, majd elkezdünk játszani. Látom, hogy az egyik oldalon egy fekete hajú srác áll és egy kicsit mintha minket figyelne, de amint odanézek, már megy is tovább. Csak nézek utána és nem tudom, hova tenni a dolgokat. Egyszer csak az egyik hülye nagyon megdobja a labdát és ne kapom el, mire a srácot találja fejbe. Mire visszafordul felénk. Odamegyek és felveszem a labdát, majd a szemébe nézek.
- Ne haragudj. – mondom neki, mire csak rideg szemeivel néz rám.
- Vigyázhatnátok igazán. Nem csak ti vagyok ebben a suliba. – mondja bunkón, mire értetlenül nézek.
- Elnézést kértem. – mondom neki kicsit szemrehányóan.
- És hova tegyem a bocsánatkérésedet? Még a seggemet se tudom kitörölni vele. – válaszolja még mindig nagyon bunkón.
- Úgy látom ma reggel valakinek nem jutott dinnyeföld. – mondja egyik haverom, mikor mindegyik mögé jön.
- Most magadra célzol? – kérdezi a srác és végig néz mindenkin.
- Rád öregem. Nem kéne így bánnod egy emberrel, aki bocsánatot kért tőled.
- Ha nem basztátok volna olyan erősen a labdát, akkor bocsánatot sem kellett volna kérni és még beszélnem se kéne veletek. – mondja mindannyiuknak, mire kezd nálam kicsit betelni a pohár és közelebb megyek hozzá, de nem hátrál.
- Na, ide figyelj. Nem tudom ki vagy, de jobb, ha vissza fogod magad. – mondom neki, pedig a bunkó stílusa ellenére igen is megtetszett. Vagy lehet, hogy éppen a bunkó stílusa tetszik?
- Szólj, ha félnem kell és nincsenek veled a haverjaid, akik megvédenek, ha ne talán verekedésre kerülne a sor. – mondja nekem, mire egyre jobban kezd bennem felmenni a pumpa.
- Rendben. Csak mond meg mikor és hol rúgjam szét a seggedet. – mondom neki komolyan és tartom vele a szemkontaktust és várom a válaszát, hogy még is mi legyen most.
|
