- Takumi-kun szeretnél mondani valamit?

- Én… mármint. Nem akarok visszamenni- és a kanapéra húz engem.

- Akkor mit szeretnél?

- Azt hiszem, itt akarok maradni-, karolja át a derekamat és az ölébe ültet.

- De nem lesz, olyan könnyû azt hiszem. A fõnök nem fog csak úgy elengedni- biggyeszti le a száját.

- Fizetek neki, ha kell-, mondom határozottan. Nem hagyom, hogy elveszítsem Takumit.

- Megoldom. Vigyél vissza és holnap este gyere, értem- mosolyogja. Olyan édes így. Nem bírom. Odahajolok hozzá és egy csókot lopok.

Ezek után visszavittem majd hazamentem. Letusoltam és csak feküdtem az ágyban, de képtelen voltam elaludni. Végig csak azon gondolkoztam, hogy holnap este már itt fog aludni a karjaim között.

Reggel az elsõ dolgom a kulcsmásolás volt majd otthon kezdem szorgoskodni. Rendet tettem és csináltam helyet Takuminak, hogy kényelmesen elférjen, ahol csak szeretne és vettem neki egy ajándékot.

Este már tülkön ültem mikor megálltam az autóval a klub elõtt. Beléptem és azonnal Takumi fogad több dobozzal.

- Kész vagyok-, mosolyog, rám- Veled fogok élni-, vigyorogja.

- Ülj be a kocsiba- nyomom a kezébe a kulcsot és megpuszilom, az arcát- addig bepakolok!- kezdem el hordani a dobozokat majd 2 körrel késõbb végeztem is.

Hazakocsikáztunk és behordtam a cuccait.

- Holnap ráérsz pakolni, és ha szeretnéd, segítek is! De most vacsora!- mosolyogtam és a konyhába terelgettem ahol megterített asztal várta. Elõszedtem a délelõtt elkészített fogást és megmelegítettük. A nappaliba vonulva néztük a TV-t miközben Takumi az ölemben fekve bóbiskolt, mint egy kiscica már csak a dorombolása hiányzott. Odaadóan simogattam a fejét, ami láthatóan nagyon jól esett neki.

- Gyere, menjünk fürdeni!- suttogtam a fülébe.

- Nem akarok!- válaszolta és látszott rajta, hogy mindjárt elalszik.

- Na, gyere- vettem a karjaimba és bevittem egyenesen a fürdõbe. Lassan vetkõztetni kezdtem simogatva minden szabaddá vált bõrfelületét miközben a kádba engedtem neki vizet. A boxerjétõl már egy csók közepette szabadítottam meg. Beleültettem a kádban majd én is csatlakoztam hozzá hamar és mögé ültem. Magamhoz vontam a testét és úgy simogattam mellkasát.

- Olyan kómás vagy- kuncogom- inkább én, fürdetlek, meg- nevetem. Tusfürdõért nyúlok, amit a kezemben eloszlatva szétkenek, testén majd próbálom talpra állítani, ami pár percig sikerül is és addig gyorsan lefürdetem. Amíg pihent a kádban én is sietve lemostam magam majd törölközõbe bugyolálva izgató testét, amit meg kell mondanom, hogy most is igencsak hatással volt rám, de azzal nyugtattam magam, hogy úgyis lesz még elég idõnk.

A ruhái között kerestem egy boxert és már félig aludt az ágyamban mikor ráhúztam azt végül befeküdtem mellé és a karjaimban aludt el.

Reggel a nap elsõ sugaraival ébredtem és Takumi még nagyban durmolt mellettem nem akartam megzavarni így fogtam magam és lassan kimásztam alóla ugyanis az éjjel valahogy rám feküdt. Mit ne mondjak igencsak vicces mutatvány volt úgy mozogni, hogy ne ébredjen, fel közben rajtam alszik. Kétszer begörcsölt a lábam és egyszer bevertem a fejemet az éjjeliszekrénybe is. Persze mindezt csöndben tûrtem.

Kikelve az ágyból rájöttem, hogy tegnap nem adtam neki oda az ajándékot így felvittem a kis dobozkát és a párnámra tettem ahol majd mikor felkel, észreveszi, de a biztonság kedvvért még egy cetlit is tûztem oda, hogy neked.

A konyhában valami könnyû, de finom reggelire gondoltam így a kávé lefolyása közben elkezdtem gofrit készíteni. Mikor majdnem készen voltam hallottam Takumi lépteit és mosolyogva néztem hátra. Olyan édes volt, hogy menten képes lettem volna felfalni õt. Ahogy kómásan battyogott le a lépcsõn, félálomban. Határozottan odajött hozzám és megcsókolt. A döbbenettõl egy pillanatra reagálni sem tudtam, de néhány másodperccel késõbb átkarolva viszonoztam a reggeli csókcsatát. Elhúzódott tõlem és láttam, hogy könnyek csillognak a szemében.

- Jézusom Takumi mi a baj?- rémültem meg- Az volt a baj, hogy nem veled keltem vagy… kérlek úristen mi a baj?- guggoltam le elé és úgy néztem fel rá. A szívemet a félelem és kétség töltötte el, ahogy így láttam õt.

- Butus. Neked nem kell ilyesmi miatt törnöd a fejedet elég lesz az ha ott vagy velem! - Lassan felém nyúl, majd finoman magához ölel. - Már nagyon hiányoztál! - Olyan édesen suttog, hogy megremeg tõle a lelkem is. Pláne mikor az állam alá vezeti az ujjait és finoman felemelve a kezem, egy hihetetlenül finom csókot lop. - Ez már az óta hiányzott mióta ott hagytál a hotelszobában! De megkomolyodva! Nem kell aggódnod a pénzügyek miatt mindent elintéztem. Tudod, hogy õszinte legyek eleinte tényleg csak játszani akartam veled de ahogy ott feküdtél a karjaimban belém hasított valami: nem tudnám, máshogy megmagyarázni és éreztem, hogy kellesz nekem. Ezért próbáltalak elhívni, vacsorázni, de te mindig kikosaraztál és sosem mondtam meg miért. Így magam jöttem ide, hogy kiderítsem az indokot. De azt hiszem magam is rájöttem a dologra. Nem kell félned! És hidd el az anyagiakkal sem lesz probléma! Ha szeretnéd, soha többet nem kell dolgoznod csak velem lenned! - Mondandóját egy hosszú. szenvedélyes csókkal pecsételi meg.

- Nagyon hiányoztál már Takumi-kun! Szóval most végre hajlandó vagy elfogadni a vacsora ajánlatomat? - kérdezi, ujjaival az enyémeket simogatva. Habogni kezdek, még mindig nem vagyok biztos magamban. - Nem fogadok el nemleges választ!

- Rendben! - egyezek bele inkább.

- Tökéletes… gyönyörûen nézel ki! - bókol, majd indulna is, de hiába kérdezem, hogy most mi lesz a munkámmal, közli, hogy elrabol.
A pulthoz érve majdnem fél óra, mire rá tudja beszélni a tulajdonost, hogy engedjen el, amit meg is tesz.
A kocsijával megyünk egy kicsit, majd eljutunk egy kellemes étteremhez.
- Isten hozott! Ez az egyik kedvenc helyem - enged elõre, majd ahogy az elszeparált asztalhoz érünk, õ eltûnik és egy szál rózsával tér vissza.
És itt még nincs vége. Finom ételek, kellemes beszélgetés, lágy udvarlás… olyan, mintha hercegnõ lennék mellette. Azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy eddigi életem legkellemesebb randevúja volt ez, miután viszont nem a klubhoz indul, és mikor megkérdezem, azt feleli, hogy a lakására. Észreveheti, hogy megrémülök picit. Ezért volt ez az egész? Hogy…
- Nyugodj meg! Nem akarom, hogy lefeküdj velem! Csak egyszerûen szeretném, neked megmutatni. - Pirosat kapunk és õ megáll. Áthajolva lop egy finom puszit a szám sarkába, állok meg a pirosnál és áthajolva nyomok egy puszit a szája sarkába.

A ház valóban hihetetlenül szép. Nem csak szép, de pont olyan, amilyet mindig szerettem volna. A színek, a bútorok, a hangulat, a kilátás…. minden tökéletes. Olyannyira beleélem magam, hogy már elképzelem, hogy a kis csecsebecséimet hova fogom pakolni. Amikor viszont megfogja a kezem és megjegyzi, hogy visszakísér, összerezzenek.
- Takumi-kun, szeretnél mondani valamit? - kérdezi, mikor nem felelek elsõre.
- Én… mármint… - Nyelek egyet. - Nem akarok visszamenni - vallom be. Mosolyogva ül le a kanapéra, magával húzva engem is.
- Akkor mit szeretnél? - kérdezi kellemes hangon.
- Azt hiszem, itt akarok maradni - nézek rá határozottan, és a derekát ölelve az ölembe ültetem. - De nem lesz olyan könnyû azt hiszem. A fõnök nem fog csak úgy elengedni - biggyesztem le az ajkaimat.
- Fizetek neki ha kell. - A szemébe nézek. Fogalmam sincs, miért kar engem ennyire. Csak ehy host vagyok a sokból - bár tény, helyes vagyok és valamennyire különleges is.
- Megoldom. Vigyél vissza és holnap este gyere értem - mondom mosolyogva.
Megcsókol, és tudom, hogy picit el fogunk késni, de nem baj. Most nem.

* * *

- Fõnök, kérem - mondom sokadszorra.
- Nem tudom Takumi-kun. Nagyon jól hozol a konyhára. Ha elengedlek, akkor veszteséges leszek. - Komoly arccal várja a válaszom.
- Ha nem enged el, el fogok szökni. Mellesleg nem egy hostot tanítottam be, akik szintén jól hoznak a konyhára. Nem értem, miért akadékoskodik ennyit.
Hümmög párat, majd a szemembe néz és közli, hogy valószínûleg hónapokra hazavágja a klubot de ismer és tudja, hogy ha akarok, el fogok menni, és beleegyezik, hogy este kiköltözzek.
Örömködve megyek a szobámba, bedobálom a cuccaimat pár dobozba, és lehordozom õket a pulthoz, a bejáratnál. Ahogy végzek, megáll a kocsi az ajtó elõtt.
- Kész vagyok - mosolygok rá, mikor belép. - Veled fogok élni - vigyorgok rá. Képtelen vagyok leplezni, hogy mennyire várom már.

Egy privát boxba visz ahol tudunk kettesben beszélgetni. Okosan csak egy-egy pohár kólát rendel mindkettõnknek.

- Hallgatlak-, nézek rá.

 - Nem tudom, mit mondhatnék. Mármint fogalmam sincs, hogy mit akarok most, itt akarok-e maradni vagy veled akarok-e menni. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hogy mi a helyes út, de eleve sosem éltem a helyes dolgok szerint, így talán most csak tennem kellene, amit a szívem diktál - nevet fel kényszeredetten.

Türelmesen várom, mit szeretne mondandójából kihozni ezért nem sürgetem sehova.

- De van itt egy kis baj – néz rám és tekintetét az enyémbe fúrja. - Én nem értek semmihez a dugáson kívül, Keisuke-chan. Ha itt is hagyom a klubot és veled megyek, hogy a lakásodban legyek, nem lesz pénzem, mert nem tudok majd dolgozni. Te lehet, hogy jól keresel, de két embert nem hiszem, hogy el tudsz tartani. Mit fogok csinálni, ha ott leszek nálad? Mi lesz a munkám, mibõl teremtek pénzt?

- Butus- mosolyodom el! Neked nem kell ilyesmi miatt törnöd a fejedet elég lesz az ha ott vagy velem!- nyúlok ki felé lassan majd magamhoz ölelem- Már nagyon hiányoztál!- suttogom a fülébe. Finoman álla alá nyúlok és megcsókolom. Sóhajtva nyitja meg nekem ajkait felbátorítva engem és egyre mélyebb csókot váltok vele.

- Ez már az óta hiányzott mióta ott hagytál a hotelszobában!- simogatom kipirult arcát- De megkomolyodva! Nem kell aggódnod a pénzügyek miatt mindent elintéztem. Tudod, hogy õszinte legyek eleinte tényleg csak játszani akartam veled de..- túrok a hajamba idegesen, ezzel próbálom leplezni zavaromat-, ahogy ott feküdtél a karjaimban belém hasított valami nem tudnám, máshogy megmagyarázni és éreztem, hogy kellesz nekem. Ezért próbáltalak elhívni, vacsorázni, de te mindig kikosaraztál és sosem mondtam meg miért. Így magam jöttem ide, hogy kiderítsem, az indokot- mosolygom-, De azt hiszem magam is rájöttem a dologra- simogatom, meg az arcát- Nem kell félned! És hidd el az anyagiakkal sem lesz probléma! Ha szeretnéd, soha többet nem kell dolgoznod csak velem lenned!- csókolom meg lágyan hosszasan.

- Nagyon hiányoztál már Takumi-kun!- mosolygom a szemeibe- Szóval most végre hajlandó vagy elfogadni a vacsora ajánlatomat?- kérdezem tõle és ujjait simogatom.

- Ühmm… én…- kezd bele.

- Nem fogadok el nemleges választ!- kuncogom és belecsókolok a nyakába.

- Rendben!- egyezik bele.

- Tökéletes- állok fel és végignézek, rajta- gyönyörûen nézel ki!- mondom, és a kezemet nyújtom neki, amit elfogad-, Azt hiszem, mehetünk is.

- De most és a munkám?- kérdezi idegesen.

- Hmm, azt hiszem, még el kell, hogy raboljalak!- kuncogom. A pulthoz sétálok, ahol hosszas tárgyalgatás után a férfi végre beleegyezik, hogy elvigyem magammal Takumit.

Kinyitom elõtte a kocsim ajtaját és az anyósülésre tessékelem, majd én is beszállok. Rövid kocsikázás után egy elegáns hely elõtt állok meg és kisegítem a jármûbõl.

- Isten hozott! Ez az egyik kedvenc helyem- nyitok neki ajtót. Már vár a többitõl elkülönített, hangulatos asztalunk. Egy pillanatra eltûnök és egy szál rózsával térek vissza.

- Ez a tied!- nyújtom Takuminak mire mosolyogva fogadja el.

Kellemes csevegés mellett fogyasztjuk el a fenséges lakománkat, de nem sietünk sehova végülis ráérünk minek rohanni. Magamba iszom a látványt a vacsora alatt, ahogy kecses mozdulatokkal étkezik minden falatot lassan ízlelgetve. Érzem, ahogy testem lángol, szinte kiabál érte, de nem tervezem letámadni a mai este során.

Kifizetem, a számlát majd beülünk a kocsimba, de hamar rájön, hogy nem egész pontosan a host klubba viszem vissza.

- Hova megyünk?- kérdez rá.

- A lakásomra!- mondom neki és látom, hogy elkeseredik-, Nyugodj meg! Nem akarom, hogy lefeküdj velem! Csak egyszerûen szeretném, neked megmutatni- állok meg a pirosnál és áthajolva nyomok egy puszit a szája sarkába.

Hamar odaérünk és leparkolok a ház elé.

- Gyere, megmutatok neked mindent!- fogom meg a kezét és körbevezetem. Minden egyes helyiségnél lopva rá tekintek, hogy mi a véleménye, de sajnos semmit nem tudok leolvasni arcáról. Miután véget ért a kis idegenvezetõ túránk, egy csókot adok neki.

- Visszaviszlek!- mosolygom, rá mire megszorítja a kezemet-, tessék?- nézek rá kíváncsian.

Befekszik mellém, és ahogy közelebb húz magához, kicsit megrémülök. Ennek nem kellene ennyire jól esnie. Csak azért. mert lakást ajánl, õ még mindig csak egy kuncsaft. Semmi több, csak egy kuncsaft, aki rohadtul magányos lehet, ha egy hostot akar társnak.
Ahogy ezen gondolkodom, és miközben pici ujjaival kényeztet, lassan elalszom.

Reggel korábban kelek mint õ és próbálok csendben kisurranni: egyrészt mert alap, hogy a vendéget nem keltjük fel, meg mert nem akarok vele beszélni a tegnapi után. Mérlegre kell tennem a dolgokat, nem mondhatok csak úgy igent vagy nemet.
- Add meg a telefonszámod! - kapja el a csuklóm picit megijesztve, amikor lépnék ki, de nem felelek, csak leteszem a névjegyemet a kisszekrényre és kilépek.

Napok telnek el. Nem keresem és szerencsére õ sem, mert még mindig nem tudom, hogy mit akarok. Könnyebb lenne megbeszélni valakivel, de senkinek nem tudom elmondani, csak az a biztos, hogy azóta volt panasz a teljesítményemre. Egy új vendégre fel sem tudtam izgulni…. hatalmas patália volt.
Aztán egyik nap csörög a telefonom - ismeretlen szám.
- Tessék?
- Szia Takumi- kun, Keisuke vagyok, lenne kedved holnap este velem vacsorázni? - A hangjára hirtelen bizsergés szalad végig a testemen, a mellkasom is furcsa kezd lenni, ahogy eszembe jut az arca és az, hogy milyen volt vele. De épp ezért vagyok döntésképtelen.
- Ne... nem a holnap este nem jó!

Szánalmas vagyok…

Ismét napokkal késõbb megvárt a pultnál, és kérdõre von. Kitépem a kezem a szorításából, mire a pultos már a kezét a vészjelzõre is csúsztatja.
- Nem, nincs baj - simítok bele a hajamba gondterhelten.
- Ha beszélgetni akartok, ott vannak a privát boxok hátul - mutat az említett irányba. - Szerintem oda vidd.
Bólintok és elindulok, õ meg követ. Mikor jönnek, hogy mit kérünk, magamnak is és neki is egy pohár kólát kérek. Ez korrekt, õ tuti kocsival van, én meg tiszta kell, hogy maradjak.
- Hallgatlak - pislog rám.
- Nem tudom, mit mondhatnék - kezdek bele. - Mármint fogalmam sincs, hogy mit akarok most, itt akarok-e maradni vagy veled akarok-e menni. Sokkal könnyebb lenne, ha tudnám, hogy mi a helyes út, de eleve sosem éltem a helyes dolgok szerint, így talán most csak tennem kellene, amit a szívem diktál - nevetek fel kényszeredetten. Õ még mindig meglepetten néz, látom, hogy egyre türelmetlenebb, mégsem szól közbe vagy sürget.
- De van itt egy kis baj - villantom rá a tekintetem. - Én nem értek semmihez a dugáson kívül, Keisuke-chan. Ha itt is hagyom a klubot és veled megyek, hogy a lakásodban legyek, nem lesz pénzem, mert nem tudok majd dolgozni. Te lehet, hogy jól keresel, de két embert nem hiszem, hogy el tudsz tartani. - Mélyen a szemébe nézek. - Mit fogok csinálni, ha ott leszek nálad? Mi lesz a munkám, mibõl teremtek pénzt? 

- Magyarázatot- törli meg a száját és kényelmesen elhelyezkedik a fotelban.

- Mire gondolsz?- nézek rá komolyan.

- Nem hostnak nézel. Nem csak olyannak, akivel jó a szex, hanem érzõ embernek. Honnan tudod, hogy az vagyok? Honnan tudod, hogy nem merül ki abban a személyiségem, hogy jó vagyok a szexben? – kérdezi. Hmmm… jogos a kérdés, de csak érzem.

Sejtem- felelem neki mosolyogva.

- Ha arra gondolsz, hogy a szeretõd legyek, az nem tudom, menni fog-e így két órás ismeretség után – biggyeszti le száját. - Mármint félre ne értsd Keisuke-chan, te remek parti vagy, gazdag, jó a szexben. Remek lennél egy olyan kitartott köcsögnek, mint én. Félre ne értsd, nem lenne ellenemre. Párszor megduglak, és mindent megvennél nekem, kapnék egy szállást is és nem kéne mindennap válogatás nélkül megbasznom akárkit, ide meg már nem köt semmi, az adósságomat rég ledolgoztam – sóhajt fel - Csak nem tudom, mit vársz tõlem igazán. Erre tudsz nekem valami magyarázatot adni?

- Mire gondolsz egész pontosan?- komolyodom el.

- Mit akarsz tõlem? Egy menet után elhívsz lakni magadhoz. Gyanús vagy te nekem, Keisuke-chan – mondja.

- Az legyen az én titkom!- kuncogom, majd felállok és felhúzom a fotelbõl.

Egy leheletkönnyû csókot nyomok a szájára majd az ágyba húzom, és tiltakozását ujjammal állítom meg.

- Nem akarom, hogy újra megdugj! Jóllakattál!- kuncogom.

Bebújok az ágyba és betakarom magunkat. A mellkasomra húzom Takumit és hajával kezdek babrálni. Semmi mást nem teszek, csak simogatom. Kezem néha hajáról gerince vonalára siklik, de ennyi. Akárhányszor meg akarja törni a csöndet egy csókkal, fojtom belé a szót. Lassan elalszik a karjaim között és sokkal inkább tûnik egy alvó angyalnak, mint egy nagyképû hostnak.

Valahogy érzem, tudom, hogy neki is van, más oldal csak nagyon mélyen elnyomja magában. Reggel hamarabb ébred, mint én és még idõben sikerül elkapnom csuklóját mielõtt nagyon menekülne.

- Add meg a telefonszámod!- kérlelem, mire nem mond, semmit csak egy névjegyet tesz az éjjeliszekrényre és elsiet. Nem értem viselkedését.

A történtek után a telefonszám ott lapult a zsebemben és szinte égetett a jelenléte. Eleinte csak játszadozni akartam vele, de kicsit megszédített a reakciója. Magamban is le kellett rendeznem, hogy mégis mit akarok tõle pontosan? Végül arra jutottam, hogy jobban megismerni.

Úgy másfél héttel az után, hogy „letámadott” a hotelszobában rászántam magam és felhívtam. Hosszasan csörgött a telefon mire felvette.

- Tessék?- szólt bele angyali hangján.


- Szia Takumi- kun, Keisuke vagyok, lenne kedved holnap este velem vacsorázni?- kérdezem.

- Ne.. nem a holnap este nem jó!- mondja és leteszi.

Nem értettem. Csak döbbentem meredtem a telefonra. Pár nappal késõbb újra felhívtam, de ismét csak lerakta a telefont. Kezdtem ideges lenni majd fogtam magam és harmadjára is próbálkoztam és lecsapta a telefont. Felkészültem és a host klub elõtt parkoltam. Idegesen pattantam ki a kocsiból és bementem az épületbe. A pultnál õt kértem és mivel nem volt vendége hamarosan meg is kaptam.

- Takumi- fogtam meg a csuklóját mikor távozni készült- miért csapod rám a telefont mindig?

Bár amit mond, az kicsikét… nem kicsikét. Nagyon lesokkol. Nem vagyok én senki házi ribanca, na már!

- És még mielõtt azt gondolnád, hogy mégis mit képzelek magamról, hiszen csak most találkoztunk és nem tudsz, rólam semmit - annyit mondanék, hogy nem tekintelek árunak! Számomra nem egy host vagy aki remek lepedõhancúrt tud csapni, hanem egy érzõ ember - mosolyog rám, megfékezve a gondolataimat, majd a számra nyom egy puszit és elrobog kinyitni az ajtót.

Nagyban faljuk a pizzákat, nekem meg még mindig azon kattog az agyam, hogy basszameg, nem tudom, mit akar. Ha nem egy host vagyok aki kikeféli belõle a lelket is és nem csak a szexet akarja, akkor mit értett azon, hogy emberként tekint rám? Nem értem.

- Kérsz még valamit? - kérdezi mosolyogva.

Remek alkalom.
- Magyarázatot - törlöm meg a szám sarkát és kényelmesen elnyúlok a fotelban.

- Mire gondolsz? - pillant rám, azt hiszem, ezen az estén elõször véve igazán komolyan.

- Nem hostnak nézel. Nem csak olyannak, akivel jó a szex, hanem érzõ embernek. Honnan tudod, hogy az vagyok? Honnan tudod, hogy nem merül ki abban a személyiségem, hogy jó vagyok a szexben? - kérdezem.

- Sejtem - feleli kedvesen mosolyogva.

- Ha arra gondolsz, hogy a szeretõd legyek, az nem tudom, menni fog-e így két órás ismeretség után - biggyesztem le az ajkaimat. - Mármint félre ne értsd Keisuke-chan, te remek parti vagy, gazdag, jó a szexben. Remek lennél egy olyan kitartott köcsögnek, mint én. Félre ne értsd, nem lenne ellenemre. Párszor megduglak, és mindent megvennél nekem, kapnék egy szállást is és nem kéne minden nap válogatás nélkül megbasznom akárkit, ide meg már nem köt semmi, az adósságomat rég ledolgoztam - sóhajtok fel. - Csak nem tudom, mit vársz tõlem igazán. Erre tudsz nekem valami magyarázatot adni?

- Mire gondolsz egészen pontosan? - néz rám megint komolyan.

- Mit akarsz tõlem? Egy menet után elhívsz lakni magadhoz. Gyanús vagy te nekem, Keisuke-chan - mondom ki, amit gondolok.
Kíváncsi vagyok, mit tud erre mondani.

Sóhajtva húz el és már nagyon unom.

- Mi van már?- kérdezem idegesen.

- Tökéld be most cica, hogy nem kapod vissza a szívességet. Maximum kézzel csinálom azt is csak gumiban- mondja, én meg meglepetten pislogok rá. Nem kértem, hogy viszonozza, csak hallani akarom a nyögéseit, ami olyan, mint egy egész doboz viagra.

- Oké nekem úgy is jó. De hadd csináljam, már- sürgetem, majd visszatérek elõbbi foglalatosságomhoz és hevesen kényeztetem tovább. Néha belesimít a hajamba, de nagyrészt csak nyög a szopásomra. Istenem, hogy képes valaki így nyögni nem bírom. Lábaim közé nyúlok és ütemesen kezdem magamnak verni. Ahogy a számba élvez engem is abban a pillanatban ér a gyönyör és felnyögök. Felránt magához és megcsókol majd a telefonért nyúl.

- Mit csinálsz?- ülök oda mellé.

- Rendelek kaját. Attól, hogy csak dugunk meg leszopsz, még kajás maradok.

- Na, pazaroljuk, ilyesmire az idõt- nyögöm neki a fülébe. Újra érezni akarom magamban.

- Haver még a nevedet sem tudom és egyébként is valaki kifizetett egész éjszakára, ha már õ magának veri ki te élvezkedj- mondja vigyorogva.

- Igazad van-, szégyellem el magamat- Keisuke Akita vagyok-, hajolok meg egy picit.

- Keisuke hm? Én Takumi-kun- suttogja, a számba majd megcsókol és a telefonért nyúl. Basszus, ha még sokáig húzza az agyamat szabályosan meg fogom erõszakolni.

- Ha van, kedved mesélhetnél magadról valamit, Keisuke-chan.

Elmosolyodom, majd nekidõlök a karfának.

- 24 éves üzletember vagyok. Van két házam egy Tokió külvárosában a másik pedig a belvárosban. Egyedül élek a szüleimtõl távol és még sosem vittem fel senkit a lakásomra- túrok hajamba- A családom nem tud róla, hogy meleg vagyok, és ha rajtam múlik nem is fognak. Régen mikor rájöttem, hogy a saját nemem vonz gyakran kutattam partner után egy-egy host klubban vagy egyszerûen csak hívtam valakit. Azonban mostanában már csak kikapcsolódok a hétvégén egy luxus hotelban, hogy ne az unalmas lakásom falát kelljen néznem. Mondd csak Takumi- simítok végig száján- ilyen még sosem kértem de… nem lenne kedved beköltözni a házamba? Bármit megkaphatsz!- suttogom a fülébe, amibe finoman bele is harapok.

- És még mielõtt azt gondolnád, hogy mégis mit képzelek magamról, hiszen csak most találkoztunk és nem tudsz, rólam semmit-annyit mondanék, hogy nem tekintelek árunak! Számomra nem egy host vagy aki remeg lepedõhancúrt tud csapni, hanem egy érzõ ember!- mosolygok rá és egy puszit nyomok a szája sarkába.

Beszélgetésünket a kopogtatás zavarja meg miszerint itt a kaja. Magamra csavarom a lepedõt majd ajtót nyitok és 3 perccel késõbb már a forró pizzát falatozzuk. Csendben fogyasztjuk a kései vacsoránkat és azt hiszem, nagyon kattoghat most szõke tündérkém agya.

- Kérsz még valamit?- mosolyodom el mikor végeztünk az evéssel.

Mivel eleve állok mint a cövek, õ meg akarja is ezt az egészet nem finomodok vele, csak teszem, ahogy nekem jó - és a mellékelt ábra alapján ugyanannyira élvezi õ is. A menet elég gyors, nem szenvedtetjük egymást sokáig, ahogy ujjaim hozzáérek a farkához szinte felrobban, és az összehúzódásaitól én is.
Fáradtan dõl el, mire kicsusszanok belõle és figyelem. Nehézkesen mozog, ami nem is meglepõ: most szálltam ki a seggébõl és eléggé… szóval nincs panasz a méreteimre.
- Következõ menet? - kérdezi vigyorogva, mire hagyom neki, hogy kihúzzon a kádból, egyenesen a hálóba. Egyikünket sem érdekli, hogy minden csupa víz és a víz tetején úszik a használt gumi, ez hadd legyen a takarítók baja.
Ahogy ledönt, már mászik is rám megint, és az ajkai közé kap. Nem tetszik, hogy gumi nélkül akarja ezt az egészet, mert akkor ugyanígy várja el, amire meg nem vagyok hajlandó.

- Hagyd, abba- szólítom meg, miután a hajába túrva leszedem a farkamról.

- Nem terveztem addig abbahagyni, amíg el nem élvezel! - jelenti ki és megint rám bukik. Sóhajtva lököm el picit, mire idegesen pillant rám. - Mi van már?!
- Tökéld be most cica, hogy nem kapod vissza a szívességet. Maximum kézzel csinálom, azt is csak gumiban - nézek rá jelentõségteljesen. Felvont szemöldökkel pislog vissza.
- Oké, nekem úgy is jó. De hadd csináljam már. - Szabályszerûen követeli, hogy a szájába élvezzek, és ha neki nem gáz, hát nekem sem. Tuti nem vagyok beteg, ez fix.
Õ engedelmesen szopogatja az elé pakolt nyalókát, én meg a támlának dúlve élvezem és figyelem, néha belesimítva a hajába, kicsit irányítva, de alapvetõen meghagyva neki: lepjen meg, és meg is lep. Rohadt jól csinálja még mindig, és percekkel késõbb már alig tudom tartani magam.

Ahogy a szájába robban az élvezetem, õ is felnyög, és ahogy lepillantok látom, hogy közben a kezével hajszolta magát. Édes kis nimfomán szajha ez. Kedvemre való.
Nyújtózik egyet, én meg magamhoz rántom és egy csókkal köszönök meg neki mindent, majd a szekrénye n figyelõ telefonért nyúlok.
- Mit csinálsz? - kérdezi törleszkedve.
- Rendelek kaját - pillantok rá. - Attól, hogy dugunk meg leszopsz még kajás maradok.
- Ne pazaroljuk ilyesmire az idõt - nyöszörgi csábítóan a fülembe de eltolom picit.
- Haver, még a nevedet sem tudom, és egyébként is, valaki kifizetett egész éjszakára, ha már õ magának veri ki, te élvezkedj - vigyorgok rá.
- Igazad van - húzódik el kissé. - Keisuke Akita vagyok - hajol meg picit.
- Keisuke, hm? Én Takumi-kun - suttogom az ajkaira, majd még egy csókot lopok, és már nyúlok is a telefonért, hogy rendeljek egy-egy pizzát az étterembõl. Amikor végzek, kérdõn pillantok rá. - Ha van kedved, mesélhetnél magadról valamit, Keisuke-chan…

- El is fogok, szépségem- mondja és rám vigyorog majd a fenekem alá nyúl és az ölébe húz- De te leszel az, akit megdugnak, nyuszi- suttogja a fülembe és elkezdi a nyakamat harapdálni. Pedig azt hittem uke de jobb is így amúgy is passzív típus vagyok. Nem késlekedem és ringatni kezdem a csípõmet az ölében.

- Mindketten el fogunk menni- súgja és eltol. Ne már pedig kezdtem belejönni.

- De csak ha van, fent gumi- biggyeszti le a száját én pedig vigyorogva húzok elõ egyet a polcról. Kiül a kád szélére én pedig végignézek rajta. Szemem megakad férfiasságán. E.. Ekkorával még nem volt dolgom.

- Ne csak bûvöld, kényeztesd, szépen- ránt közelebb magához és megnyalja a számat. Nem kell, kétszer mondani azonnal nekiesek. Hevesen kényeztetem ajkaimmal, de õ sem marad rest mivel tágítani kezd. Meg sem érzem ujjait, ahogy egyre több és több merül el bennem csak azt, hogy már én sem bírom sokáig

- Õstehetség vagy- mondja és érzem hangján, hogy közel lehet a csúcshoz, ami be is igazolódik, mikor hajamnál fogva húz el férfiasságától.

- Húzd fel a gumit és ülj, ide szépen- vigyorog rám és kiül a kád szélére.

Fogom a gumit és felhúzom lüktetõ férfiasságára majd engedelmesen bepucsítok neki. Nem tétlenkedik, megfogja a csípõmet és egyetlen lökéssel merül, el bennem én pedig hangosan nyögök fel a színtiszta kéjtõl. Nem finomkodik az biztos, mert érzem egyre gyorsulóbb mozgását, de nem maradok le mögötte és ugyanolyan hevesen ringatom a csípõmet én is. Az aktus egyre forróbb és fékevesztett lesz, amit hangos nyögéseink is bizonyítanak. Nem sok kell, hogy mindketten nyögve érjük el a gyönyört.

Lihegve dõlök, a hûs csempének õ pedig kihúzódik belõlem. Megfordulok, kissé még ingok, de hamar elmúlik.

- Következõ menet?- vigyorodom el és látom, hogy õ is. Az ágy felé menet kihúzom, a kádat majd végigdöntöm a hûs lepedõn. Kérdés nélkül bukok csodálatos szerszámára, de nem élvezhetem túl, sokáig mert hajamba mar.

- Hagyd, abba- sóhajtja nehezen.

- Nem terveztem..- tolom el kezét- addig abbahagyni, amíg el nem élvezel!- jelentem ki határozottan és szavaimat tett is követi ugyanis ismét ajkaim közé fogadom és kényeztetni kezdem.

- Felizgattalak csak azzal, hogy megláttál? - kérdezem, mire mélyvörös színt ölt. - Ne is reménykedj, te nekem túl dagadt vagy - húzom fintorba a számat. - Mármint megérted. A zsíros bõr, az izzadtságszag meg ez a sok háj…. pfuj. Ha ilyen lennék mint te, felkötném magam. - Közben kisétálok mellette, a fiú meg megsemmisülten áll mögöttem. Nem értem, hogy mi a baja. Ha olyan komoly lenne ez a nem-érdekel-senki-véleménye-hozzáállás, amit annyiszor hangoztat a pultossal beszélgetve, akkor most miért van így lefagyva?
Chh.

Ahogy felérek a lifttel a harmadikra, gondolkodva állok a folyosón.
Annyira elragadtattam magam ezzel a dagadt, hájas fiúcskával, hogy fogalmam sincs: 313, 333 vagy 331.
Sétálok végig a folyosón, és ahogy megállok az elsõ jelölt ajtó elõtt, gondolkodva pillantok be a résen, amit a nyitott ajtó mellett látok.
Egy õsz pasi.
Neeeem, tuti nem ide jövök.
 331.
Kopogok, senki, benyitnék, zárva. Nincs kiadva. Egy jelölt maradt.
333. Kopogok, és egy kis türelemre intenek bentrõl. Vízcsobogás. Zuhanyozik, akárki is ez.
Ahogy ajtót nyit, végigpillantok rajta.
- Segíthetek valamiben? - kérdezi kellemes hangján. Vállig érõ, sötét haj, hatalmas õzikeszemek és tõlem valamivel kisebb.
Hm. Nyami.
- Hozzád! - jelentem be tökéletes magabiztossággal. Ha engem kérdez akárki, inkább ez a fekete szépség, mint az az õsz köcsög.
Ahogy betolom, már ízlelgetem is édes szájacskáját, és kifejezetten tetszik az a lassan feléledõ tûz, amit érzek.
- Figyelj, gondoltam szólok, hogy egy rossz szobába jöttél, de most már maradsz! - Vetkõztet, csókol, és határozottan érzem, hogy a fürdõ felé tologat.
Ahogy beérünk, beleültet egy kád vízbe és simogatni kezd. Oké, izgis, mint minden helyzet, amikor helyes pasik simogatják a testem.
- Mond csak, el akarsz menni? - kérdezi kuncogva.
 
Picit ellököm magam tõle, és megfordulok, hogy egymással szembe legyünk.
- El is fogok, szépségem - vigyorgok rá, és egy mozdulattal nyúlok a feneke alá, hogy az ölembe emeljem. - De te leszel az, akit megdugnak, nyuszi - suttogom a fülébe, és elkezdem harapdálni a nyakát. Gyorsan felveszi a tempót a kicsike, és engedelmesen kezdi magát ringatni. Az õ testét takaró törülközõ már rég nem tudom, hogy merre lehet, mindketten teljesen meztelenek vagyunk, csak a víz ölel körbe minket. - Mindketten el fogunk menni - súgom neki, majd eltolom még egy picit. - De csak ha van fent gumi - biggyesztem le az ajkaimat. Vigyorogva nyúl be a kád melletti polcra és kihúz egy bontatlant.
Kicsit kintebb ülök a kád szélére, és rápillantok. Õ az arcomra néz, majd le a farkamra.
- Ne csak bûvöld, kényeztesd szépen - nyalom körbe ajkait, miután közelebb rántottam magamhoz.
Készségesen hajol le, kicsit be is pucsít nekem, mintha sejtené, hogy mi jön. Egyik ujjamra nyomok az elõbb, a gumival elõkapott síkosítóból, majd végigsimítok a gerince vonalán. Aprót vonaglik, majd ahogy elérem a célom, besimítva két farpofája közé, megremeg, hangosabban nyög fel, ami végigszánt a farkamon.
- Õstehetség vagy - dicsérem halkan. Rohadt jól csinálja a dolgát, és egy panasz szava - nyögése - sincs arra, ahogy sorra merülnek el benne az ujjaim, a végére már három. Közben nem kényeztetem máshol, elég neki, ha tágítás közben szophat. Abból, ahogy eddig viselkedett, õ is ugyanannyira szereti a szexet, mint én.
Viszont azt nem kéne hagynom, hogy elélveztessen, mielõtt belemerülhetnénk a mélyebb ismerkedésbe.
A hajába túrva tépem le magamról, majd a szemébe nézek.
- Húzd fel a gumit és ülj ide szépen - vigyorgok rá, és kiülök teljesen a kád szélére. Nem hideg a csempe, hiszen itt fûtzés van, kellemes meleg, de azért kíváncsi vagyok, hogy mennyire bevállalós ezen a téren.