Karakter: Hattori Hiroya
Megjegyzés: Arimnak
Egy év telt el Yusuke halála óta. Azóta kényszerpihenőn voltam, de most utazom. Épp egy repülőn ülök, bámulok kifelé az ablakon, és azon gondolkodom. hogy mit akar tőlem Adam ennyi idő után… Még az iskolából ismerem, pár évvel felettem járt, akkor haverkodtunk össze, de ő visszaköltözött a szülőföldjére, New York-ba, azóta már egy örs vezetője. Azt mondta a telefonban, hogy hallotta a társammal történteket és szeretné, ha nála dolgoznék tovább. Én meg belementem. Úgyis képtelen lettem volna egy olyan országban dolgozni tovább, ahol senki sem kap semmit azért, ha egy rendőrt fejbe lőnek. Szánalmas…
Pár óra utazás után megérkezek. Hatalmas repülőtér, rengeteg ember. Senki nem ismer senkit, mégis, mindenkire vár valaki. Kivéve persze engem. Aztán megpillantok egy férfit. Magas, és messziről épp olyan, mint ahogy Adamre emlékszem. Közelebb érek és ekkor az a bizonyos valaki heves kalimpálásába kezd.
- Hiroya! - kiabálja a nevem, én meg mosolygok. Ez bizony Adam.
- Drága barátom - ölelem át, majd végignézek rajta. - Semmit sem változtál. Ugyanolyan helyes pasi vagy, mint ahogy emlékeztem rád.
- Köszönöm a bókot - mondja, majd ő néz végig rajtam. - Te viszont legalább tíz évet öregedtél, Hiroya. Ennyire megviselt…?
- Nem akarok most erről beszélni, oké? - Mosolygok, de belül üvöltök, hiszen nem akartam, hogy itt is eszembe jusson Yusuke. - Vigyél inkább az albérletembe, azt mondtad, hogy kinéztél egyet, ami minden szempontból jó nekem.
- Igen, igen, gyere! - Karon ragad, elmegyünk a bőröndjeimért, majd a parkolóhoz indulunk. Megáll egy pöpec Infiniti QX56-os csoda mellett és kinyitja, nekem meg tátva marad a szám.
- Te, Adam… Ez a rendőri fizetésből…? - Észreveszi, hogy mennyire meg vagyok lepődve, és el is neveti magáét.
- Tudod, hogy nem. A nejemnek is jól fizető munkája van. Így nem állunk rosszul. Az albérleted első három hónapját is kifizettem, addig be tudod rendezni, ha nem tetszik az, ahogy én előkészítetten neked. - Már kezdenék tiltakozni, de csendre int. - Majd meghálálod azzal, hogy ha éjfélkor hívlak, akkor te éjfélkor egy szó nélkül jössz dolgozni. Oké? - Némán bólintok, és beszállok a luxusautóba.
Szótlanul szeljük New York hatalmas utcáit. Mindenhol emberek, autók, hatalmas épületek. Nem lep meg, Osaka is valami ilyesmi, de ez mégis más. Itt annyi ember van, és mindegyik különböző. Látni japánt, koreait, feketét, európait, minden van itt. Majdnem két óra kocsikázás után érkezünk meg a lakáshoz. Egy húszemeletes épület huszadik emeletén vett ki nekem lakást Adam. Az már most biztos, hogy ha elromlik a lift, Adamnek nem lesznek gyerekei, mert kiherélem. Oké, jó fej, hogy gondoskodik rólam, de… a huszadik emelet akkor is a huszadik.
Ahogy felérünk és kinyílik az ajtó, minden haragom elszáll. A lakás több, mint csodálatos. A bejárati ajtóval szembeni fal törhetetlen üvegből készült. Ledobom a bőröndöket és azonnal szemügyre veszem új kuckómat. Az üvegfal fantasztikus. Nincs a közelben magas épület, így akár meztelenül is állhatok itt, akkor sem lát senki. Kicsit rémisztő, hogy ennyire magasan vagyunk, de fantasztikus! Imádni fogom! A hálóból terasz nyílik, aminek az alja beton helyett szintén törhetetlen üveg. A háló vörösre van festve, az ágy fekete baldachinos. A fürdőben barackvirág színű csempék és sarokkád várnak, a nappali is tökéletesen be van rendezve.
- Adam, nekem erre nem lesz elég a fizetésem - pillantok barátom felé.
- De, mert ez az én lakásom. Magamnak vettem, és most kiadom neked. Tartsd rendben, csak a számlákat kell neked fizetni.
- De te azt mondtad nekem, hogy ki van fizetve az első három hónap… Akkor az…
- Nem, nem hazudtam. Három hónapra előre minden számlát kifizettem. Vedd ezt baráti ajándéknak. - Felkapja a kulcsot, és elindul kifelé. - Nyolcra itt vagyok érted. Bemegyünk az örsre és bemutatlak az új társadnak. - Bennem megfagy a vér. Észre is veszi, ezért közelebb jön, és a vállamra teszi a kezét. - Ne félj. Nem adnék melléd olyat, akiben nem bízom. Rendben? - Bólintok, majd intek, hogy menjen el. Ahogy kilép az ajtón, az asztalra teszem szerelmemet, az én kicsi M1911-esemet, és előveszem a cigimet. Rágyújtok, majd a konyhába megyek. A hűtő is fullra pakolva, kaját sem kell vennem. Még sör is van, fel is bontok egyet, és az üvegfalhoz húzok egy fotelt. Az ölembe teszem a hamutálat és csak bámulok ki a városra. Felszámoltam mindent magam mögött. Innentől nem lehet rossz.
Másnap Adam értem is jön, ahogy ígérte. Már az örsön vagyunk, mikor megpillantok egy férfit, aki egyenesen felénk jön. Lekezel Adammel, és felém fordul.
- Jó napot, Kazuo Sam vagyok, én leszek az új társad. - Meglep, hogy így bele a közepébe. Először Adamre pillantok, aki mosolyogva bólint, így én is kezet nyújtok.
- Hattori Hiroya vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek. - Végignézek rajta. Vörös a haja, igézőek a szemei és tökéletes a teste. Valami furcsa energia árad belőle, ami egyszerre nyugtat meg, és kavar fel belül. Úgy érzem, hogy jó társam lesz, ami kicsit aggasztó, hogy férfiként is tetszik. De nem keverhetem a munkát a magánélettel. Nem bírnám ki, ha egy újabb plátói szerelmemet veszteném el bevetés közben…
|
