|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Calael | 2011. 11. 27. 20:14:47 | #17895 |
Karakter: Salvatrice Conti
Megjegyzés: [ Hayisamának ]
Furcsa érzés kerít a hatalmába, de nem tudom hova tenni. Mikor egy pillanatra észhez térek, azonnal tudom, hogy semmi sincs rendben, elvégre nem érzem magam alatt azt a tömörséget, ami leginkább jellemző a földre, legyen szó hordalékról, szántóföldi talajról, vagy homokos tengerpartról. Mindegyiket egész jól ismerem, de ez az üresség biztos, hogy nem természetes. Résnyire nyitott szemmel a csillagokat látom magam fölött, de a legfurcsább, hogy nem észlelem a testemet, pedig ilyen szemnyitásnál legalább az orromat kellene látnom. Ezt nem bírom ki...
Újra sötétség, jól eső, ismerős érzés, és az, hogy pár perce - órája? napja? - meg akartak ölni, vagy legalábbis a halálomat akarták, nem nyugtat meg, így lidércnyomásossá válik ez az egész.
Mikor felkelek, és kinyitom a szemem, bőrömön érzem a hideg veríték nedvességét, ami olyannyira nem jellemző rám, hogy ténylegesen elkezdek pánikolni. A dohos szag, ami az orromba jut, valahogy nem emlékeztet a tenger kellemes sós illatára, így ösztönösen ülök fel, és húzom magam elé a karjaimat. Mikor látom, hogy a szag egyik forrása, egy anyagdarab a földre hullik, egy picit megnyugszom, elvégre miért tették volna ezt rám, hogyha ártani szeretnének nekem utólag?
Szétnézve ez templomot ismerek fel, és emiatt egyből a testemre téved a pillantásom. Megvan, és tömörnek látszódik, szóval akkor minden rendben van. Újra az épülettel kezdek törődni, ami nem valami nagy, de legalább piszokban van benne annyi, mint nagyobb társaiban. A padok kissé kopottasak, de jól bírják az idő próbálját, de azokon is szinte centis por áll. Legalább aki ide tett, leporolta előtte.
Legutoljára azzal a furcsa angyallal voltam -
Újra elfog a szédülés, de valahogy megállom, hogy öntudatlanul roggyak vissza a padra. Ahogy a sorok között elnézek előre, meglátom, hogy ő is itt van, és a szobor előtt üldögél. Nem sok hiányzik, hogy már a mai nap folyamán harmadjára is inkább a menekülést válasszam, de mivel itt van, rá kellett jönnöm, hogy ez nem fog segíteni.
- Hogy kerültünk ide? - kérdezem teljesen jogosan, bár igazából vannak sejtéseim, hogy nem autóval, mert biztos, hogy nincs jogosítványa.
- Ide hoztalak, gondoltam jobb lesz, ha itt fekszel, és nem ott a földön.
Nem sok minden jut eszembe erre a mondatra, de azért bólintok, majd kipréselem magamból a legértelmesebb és tisztességesebb választ a világon magamból.
- Köszönöm.
- Nincs mit - hangzik a felelet teljes nyugalommal.
Igazából nem értem, hogy miért hozott ide, hogyha egyszer meg akart ölni. Mikor nem voltam tudatomnál, igazán simán beleguríthatott volna a Tama-folyó vizébe, és akkor bőven vége lett volna a dalomnak.
- Miért élek még? - kérdezem őszintén a szemeibe nézve, talán egy kicsit megrettenve, mert egyáltalán nem logikus az én világképzetemben az, hogy én, akit meg akarnak ölni, azt nem ölik meg mégse.
- Én az öngyilkosokat szabadítom meg az élettől. Úgy néz ki, valaki elnézett odafent valamit.
Azonban nem tudom eldönteni, hogy ez most tényleg így van, vagy őt is átverte fent valaki. Az is furcsa, hogy vannak fent mások is, de azt hiszem, ideje beletörődnöm és elfogadnom.
|
| Calael | 2011. 11. 22. 21:32:41 | #17820 |
Karakter: Salvatrice Conti
Megjegyzés: [Hayisamának]
A tenger illata... Egyszerűen nem tudok megélni nélküle - talán pont ezért mondtam Capriciának, hogy ide jöjjünk nyaralni. Aztán ő el is ment helyes japán pasikat vadászni, akik tudnak angolul, engem meg itt hagyott a Tama-folyó partján. Igazából nem is baj, semmi kedvem az európai prostituált képét vetíteni az itteni férfiak elé - főleg, hogy nem is vagyok az. Pasikkal se sok dolgom volt, hiszen a véremben van, hogy egy ember mellé telepedjek le, és ne pedig sorra próbáljam ki egyiket a másik után, vagy válogató jelleggel egyszer egy ilyet, egyszer pedig egy olyat láncolva magam mellé.
A megszokott fehér ruhámban úgy nézhetek ki a hídon, mintha egy földhöz ragadt lélek lennék, holott ez nincs így. Ahhoz túlzottan is tömörnek látszódik a testem, és vörös hajam is szinte lángol a kékes-barnás háttérben. Ha lenézek, látom a kis hordalékszigetet, ami összeállt a híd pillérei körül, majd megfigyelhető az is, hogyan halmozódott fel egyre jobban, és lett mind nagyobb a területe. Ez éppen nincs beparkosítva, de szeméttel sincs tele. Talán pont ezért szimpatikus annyira, hogy meghódítsam magamnak.
A hídról nem vezet le közvetlenül lépcső a szigetre, de vannak kis fén csövek, létra jelleggel a pillérekbe ütve. Valószínűleg a karbantartási munkálatok segítésének érdekében tették ide őket, nem önjelölt felfedezők használatára. Azonban ez valahogy most nem tud érdekelni. Sötét van, bár a lámpák egész szépen világítanak, de nem a fokokra - igazából nem is az a lényeg, hogy a fokok kapnak-e fényt, hanem az, hogy jó helyre lépek illetve nyúlok. Ha nem, kinéz egy bokaficam vagy törés, jobb esetben, rosszabban nem akarom tudni. De eddig se fordultam le sehonnan, jó hegyen nevelkedett lány vagyok... És száll a nevetésem az éjszakában.
A korlát tövébe sétálok, majd átlendítem az egyik lábam a korláton, és ráülök ideiglenesen a kőből készített védőeszközre. Közelebb csúszok a hídfőhöz, majd a párkányra támaszkodom a jobb lábammal. Erősen kapaszkodok meg a kezemmel, mikor a ballal utána lépek. A fokok felé oldalgok centiről centire, amikor hegedűszóra leszek figyelmes a hátam mögött. Óvatosan fordulok hátra, mire egy kék alakot pillantok meg magam mögött. Elnyílik a szám, és még erősebben kapaszkodok meg.
- Te... hogy-hogyan vagy... ott? - kérdezem meg az alakot az idegességtől remegő hangon.
- A halálod dallamát játszom éppen, nem tetszik? - hangzik a teljesen őszinte válasz, az autók zajában, elhallgattatva a hegedűjét.
- Annak még nem most van az ideje, vagy igen? - kérdezem döbbenten, kicsit izzadú tenyérrel, majd bentebb húzódok, és már nem fordítom hátra a fejemet, reménykedve, hogy nem kapaszkodik bele a hátamba, hogy lerántson.
- Az attól függ - feleli sejtelmesen, egyre közelebbről, majd mikor feltűnik mellettem, akkor látom, hogy vonásait tekintve ha nem is sokkal, de feltűnően fiatalabb nálam.
- Szeretnék lemenni oda, ne tegyem? - kérdezem meg nyugalmat erőltetve a hangomra, majd mikor oldalra fordulva csak fekete szárnyakat pillantok meg, úgy érzem, hogy kezd elszállni az idegrendszerem.
- Menj, ha szeretnél. Játsszak közben?
- Kihagyom, köszönöm - szisszenek fel a feltörekvő idegesség miatt, majd végre becélzom a fém karikákat. Stabilan lépek rá az elsőre, majd kapaszkodom meg az egyik magasabban lévőben, és utána módszeresen lépdelek egyre lentebb. Minden lépésnél felzendül egy húr pendülése, de ez szerencsére csak az utolsó egy méteren jut el a tudatomig.
- Direkt csináltad? - kérdezem picit dühödten, és eszembe se jut, hogy letapogassam. Totálisan leölte az érzelemfelismerő szenzoraim a szárnyának a jelenlétével.
- Csak biztosra akartam menni, hogyha mégis megcsúsznál, akkor is szóljon valamilyen lány zene a háttérben.
- Igazán figyelmes... Akkor miért nem a Gloomy Sunday-t játszottad?
Most először látom rajta a sebezhetőséget, ami egy picit megnyugtat. Mégis csak "gyerek".
- Az öngyilkosok dalának is hívják Európában. Egyszer hallgasd meg - mondom, és megkockáztatok egy óvatos mosolyt. Ennek hatására leszáll mellém a földre, nagyra nyílt szemekkel áll és néz, mintha még nem látott volna fehér embert.
- Nem idevalósi vagy.
- Tényleg nem, Olaszországból jöttem ide nyaralni egy barátnőmmel.
- Szép hely?
- Igen, biztosan tetszene neked. Mindenkinek tetszik.
Elgondolkodva bólint, én pedig egy sanda pillantást vetek a környezetre. Azok után, hogy a halálom dalát játszotta el kedveskedve, egész jól elbeszélgetünk. De szárnyai vannak, te jó isten! És áttetsző is, meg nem is, meg... Érzem, hogy kezd lezsibbadni az agyam, és az ájulás kerülget.
- Meddig maradtok itt?
- Három hétig - válaszolom szédülve, majd összerogynak a lábaim, és magam alá temetem őket.
|
| oosakinana | 2011. 08. 18. 19:25:36 | #16029 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ameli-nek)
- Én se szeretném, hogy bármi bajod essen, mert abba beleroppannék – suttogja, miközben az mellkasomat simogatja. Kis édes, hogy ennyire aggódik egy bukott angyalért.
- Tudom és látom rajtad, hogy féltesz, épp ezért szeretném, ha itt lennél velem, csak addig, míg elcsitulnak a dolgok, utána, ha akarsz elmehetsz, aminek nem örülnék…- mondom őszintén, de végig a szemébe nézek, hogy lássa eszem ágába nincs hazudni.
- Nem akarlak elhagyni, de egyet kérnék…- Ha nem ő mondaná a feltételt, akkor azt hiszem, már nem sokáig élne.
- Neked bármit kicsim! – odahajolva viszonzom édes csókját. Hallom, hogy pici szíve hevesebben dobog, ami zene füleimnek, de bosszúságomra megszakítja a csókot.
- Ne tegyél féltékennyé, mert én is féltékennyé tudlak tenni nagyon könnyen – hogy csak ennyi a feltétel, de hogy ezt is milyen komolyan mondja.
- Eszem ágában sem volt, csak mondtad, hogy zavar, ha nézlek evés közben. – vonom meg a vállamat, de csak egy csúnya nézést tudok bezsákmányolni Ameli-től.
- Soha nem foglak téged megérteni – már menne is el, de szorosan tartom magamhoz.
- Meg fogsz, ne aggódj, na akkor nálam maradsz? – mélyet sóhajt, de ahogy észreveszem, nem velem foglalkozik, hanem a környék beliekkel, akik minket figyelnek. Hát na nincsenek hozzá szokva, hogy egy gyönyörűséggel állok a házam előtt, de még szerencse, hogy jelenetet nem rendez, mert akkor rendőrség is lenne a dologban.
- Rendben itt maradok, de semmi védőőrizet, semmi testőr! – emeli fel az ujját. Azt mondta csak egy feltétel, akkor most mi van?
- Ezt nem garantálom. – válaszomra csak mélyet sóhajt. Sajnálom kicsim, de aggódok miattad és ha nem leszek itthon, akkor úgy sem fogsz kapni, mert tudom, hogy mellettem biztonságban vagy, de ha nem leszek itthon, akkor igen is fogsz kapni, hogy tudjanak értesíteni, ha valami probléma adódna.
Derekán pihenik a kezem, miközben a házba vezetem be, hogy megmutassam, hol fog ezek után lakni. A személyzet jó modorban köszön, ahogy belépünk. Az egyik alattvalóm behozza kicsim csomagját. Kicsim megfogva kezdi a vendégszobába vinni, ami nekem nagyon nem tetszik. Egyből az ajtóban termek és őt figyelem.
-Kincsem, mit csinálsz? – az ajtófélfának támaszkodva simogatom a kis dögöt, miközben Ameli megfordul.
-Hát kipakolok. – mondja nyugodtan, mire odamegyek és ajkaira adok csókot.
-Akkor az én szobámban pakolj ki, mert ott fogsz velem aludni és egy ágyban. – jelentem ki neki és jobb, ha ezzel meg fog barátkozni, mert onnan már soha nem fog kimászni.
-Rendben. – visszacsomagolja, amit kivett. Megfogja, de kiveszem a kezéből és úgy sétálunk át az én szobámba.
Odamegy az ágyamhoz és elfekszik rajta oldalasan, miközben a feje alá teszi az egyik párnámat, de érzem, hogy meg vagyok figyelve teljes mértékben. Leteszem a kis dögöt, aki már szalad is kifele. Kis éhenkórász. Bezárom az ajtót, majd odamegyek kicsimhez és ráfekszek kicsit. Karját kezdem el csókolgatni, miközben a fenekét simogatom. Basszus, hogy valaki ennyire döglesztő? Már is merevedésem van tőlem. Atyám hosszúak lesznek az éjszakák, ha nem fogja engedi.
A hátára fekszik, mire mellé fekve oldalasan a fejemet támasztom és úgy figyelem. A ruhájának a pántja, viszont lejjebb csúszik én meg kihasználva a helyzetet a vállára adok egy csókot, addig meg kezem végig simítja csodálatos törékeny testét. Finom formás markolni mellein is végig simítok, miközben a lábán is feljebb húzom a ruhát. Vállához hajolva kezdem el puszilgatni, de folyamatosan a szemébe nézek, hogy mi lesz a reakciója, mert ha megijed, akkor abba hagyom, de ha nem akkor azt hiszem, mindkettőnknek tökéletes éjszakája lesz.
A reakciója, viszont pont tökéletes. Mélyebben veszi a levegőt, ami számomra csak egy jel, hogy jó úton járok és folytassam, amit elkezdtem, mert eredménye lesz. Pántját lejjebb húzom, mire kikandikál melltartója is. Gggrrr. Ez tetszik. Ujjaimmal végig simítom melle szabad részét. Átnyúlok vállán és másik pántját is lehúzom. Felülök, és megszemlélem művemet, ami egy melltartóban fekvő szépség. Nyakához hajolok és elkezdem puszilgatni, miközben kezeimet a melleire helyezem és gyömöszölni kezdem. Tetteimre felsóhajt, ami szinte zene füleimnek. Öröm így hallani édes hangját. Leszedem válláról a pántokat, majd hánya alá nyúlva kapcsolom szét a melltartóját, majd félre teszem, mert nem kell az ide, amint meglátom fedetlen és kerek melleit felsóhajtok a látványtól, majd egyből rájuk tapadva kezdek vele játszani, amire nyögéssel válaszol.
Kezeimmel közben a lábát simogatom egyre csak beljebb, amíg el nem érem ágyékát és elkezdem simogatni, miközben érintéseimre megremeg egész teste. Nem bírok tovább magammal. Ruháját megfogva húzom le róla az egészet, mert nem kell oda. Kicsi fehérneműjén akad meg szemem, amire egyből lüktetni kezd, a már így is álló farkam, de inkább, hogy csillapítsam magam, ajkaira tapadva csókolom meg mohón. Ám amikor ő kezd el engem vetkőztetni, még biztosabbá válik számomra, hogy ő is akarja és most lesz az a pillanat, amikor végre egy jót fogok vele szeretkezni. Már régóta erre vágyok.
Felállok, majd leveszem alsó nadrágomat és most már teljesen meztelenül állok előtte, amire látom, hogy végig pásztáz szemeivel. Megpróbálom lábait szétnyitni, de most mér érzem visszakozását. Ó istenem, miért kínzol? Tudom, hogy a te kezed van mindenben. Mellé fekszek oldalasan, mire hozzám bújik és megölel a nyakamnál. Kezemet combjaira helyezem, majd derekára, hogy még közelebb húzzam magamhoz, mert akár mennyire is nem akarja én veszettül kanos vagyok és akarom őt végre.
Végig simítok a tanga vonalán teljesen bejáratáig, ahol már viszont ő is nagyon nedves. Kicsikém miért kínzol mindkettőnket? Te is fel vagy húzva, rólam meg ne is beszéljünk. Mióta megláttalak kanos vagyok. Félre tolom a bugyit és elkezdem izgatni, de a farkamat sem hagyom ki a mókából, hogy szokja a dolgokat, mert én ma akkor is szeretkezni fogok vele. Elkezdem dörzsölni hozzá vágyamat, amire kéjesen felnyög. Ez az kicsim még több ilyet akarok hallani.
Ő is elkezdi csípőjét mozgatni, ami még jobban felhúzza bennem az idegeket. Egyre gyorsabban mozgatom farkamat bejáratánál, de ő is a csípőjét. Elveszem farkamat, majd ujjaimat helyezem bele, amire felnyög és vonaglani kezd alattam. Vállát puszilgatom, és a hátát simogatom, ahogy elkezdem egyre jobban ujjazni a kicsikémet.
Ám mielőtt még elérné a célt, abba hagyom. Nem akarom, hogy nélkülem menjen el. Ajkaira tapadok. Hátára fektetve mászom lábai közé és újra megcsókolom. Szemeibe nézek és látom, hogy eléggé ki van pirulva.
- Ne ijedj meg – suttogom, majd látom, hogy nagyon figyeli, mit akarok, de naná, hogy csak egy jót szeretkezni. Barlangjához helyezem farkamat és belé is hatolok.
Mindketten felnyögünk, amikor tövig elmerülök bennem. Anyám, ha nem állok meg egy pillanatra, menten el fogok sülni. Melleire tapadva kezdek el mozogni benne, amire egyre több nyögés szakad fel belőle, majd ajkaira tapadok és kezdek erősebben vadabbul mozogni. Egyre hangosabb nyögéseket hallat, amire ajkaira tapadok. Nem is kell sokat dolgoznunk, mert hamarosan szinte felsikítva élvez el karjaim között, de nekem sem kell több, mert pár lökéssel utána én is hangosan nyögve élvezek el benne. Az aktus után ránézek, és az arcát kezdem simogatni.
-Ameli, egy olyan tüzes nő vagy, akiért tűzbe tenném a kezemet. – mondom őszintén, amire látom, kicsit bekönnyezik.
-Te is eléggé tüzes férfi vagy. – suttogja, amire megcsókol, én meg szépen kicsúszok belőle.
Háttal fekszik nekem, mire megölelem, és a hasát kezdem el simogatni. Betakarom magunkat, majd a nyakát puszilgatom, amire lehunyja szemeit és lassan elalszik. Most már végre teljesen kielégülve és magamhoz ölelve alszok el én is.
~*~
Másnap reggel mikor felébredek a szépség mellettem fekszik és édesen szuszog. A kis édes. Macskám viszont semerre. Körbe nézek, és akkor jut eszembe, hogy bezártam az ajtót így nem tud bejön, max ha az ablakon be nem repül, de még ott sem látom. Hát rendben, akkor most az egyszer kint éjszakázott. Óvatosan kimászok mellőle, majd ahogy megpróbálok felöltözni.
Lassan elkezd ébredezni, és felém fordul.
- Jó reggelt. – köszön mosolyogva és nyújtózik egyet, mire odasétálok hozzá és leülök mellé.
- Neked is, hogy aludtál? – kíváncsiskodok, miközben a hasát simogatom, és a kulcscsontjára adok egy csókot, de a szemébe nézek.
- Kellemesen és végre sikerült most az egész éjszakát végig aludnom. – válaszolja, amire csak perverz mosoly jelenik meg arcomon.
- Örülök neki. – válaszolom egyszerűen, de mosoly viszont méh mindig ott van az arcomon, amit látom rajta, hogy nem ért. Uuuhh. De jó lenne, ha újra hallhatnám, ahogy nyögdécsel alattam.
- Miért mosolyogsz ennyire? Van valami rajtam? – kérdezi, amire csak megrázom a fejem.
- Nincs rajtad semmi és pontosan ez a jó. – Gggggrrr. Kijelentésemre viszont kapok egy ütést a vállamra.
- Menj inkább, mert látom, hogy készülődtél. – válaszolja és el is fordul tőlem.
- Kicsikém azt hiszed, hogy ilyen könnyen el tudok tőled válni? – érdeklődöm, majd a hátára fordítom és egy olyan szenvedélyes csókban részesítem, amilyenben még soha nem volt része. Ez a nő egyszerűen megváltoztat. Mintha más lennék az ő kedvéért, miközben másokkal meg folytatom a megszokott viselkedésemet.
Ahogy csókolózunk nyávogást hallunk meg. Odakapjuk a fejünket és akkor repül be az ablakon a kicsike egyenesen Amelihez.
- Hát te merre jártál szépségem? – kérdezi tőle, amint elkezdi simogatni az meg dorombolni kezd neki.
- Gondolom kint, mert az ajtót bezártam este. – magyarázom neki.
- Jaj látod milyen csúnya gazdád van. Ki zár a szobából, ahol olyan kényelmesen tudtál volna aludni. – felhúzom szemöldökömet, de inkább nem mondok semmit.
- Ma veled marad cica, amíg elintézem a dolgaimat. – magyarázom, mire rám néz.
- Legalább nem leszek egyedül. – jegyzi meg, amire csókot adok ajkaira.
- Amúgy sem leszek, hiszen megannyi ember lesz itt veled a házba, akik a kívánságaidat fogják lesni. – magyarázom neki. – És szeretnélek megkérni, hogy ne hagyd el a házat. – nézek rá komolyan.
- De miért? És ha boltba kell mennem? – kérdezi kerek szemekkel és kicsit szomorúan.
- Sajnálom, de ígérd meg, hogy nem hagyod el a ház területét. A kertbe kimehettek cicával, de a fő ajtón nem léphettek ki. – mondom komolyan.
- Gregori kérlek. Nem akarok bezárt madárként lenni. – próbál rám hatni.
- Figyelj Ameli. – nézek rá és megfogom az egyik kezét, amire puszit adok. – Most egy elég zűrös ügyet kell elintéznem, de ha rájönnek, hogy mivel vagyok a legsebezhetőbb, akkor azzal fognak próbálni. – mondom őszintén. – Nem akarlak több veszélynek kitenni, ezért akartam, hogy itt legyél velem, mert itt az embereim vigyáznak rád, amíg én nem vagyok itthon, utána meg, ha hazajöttem én vigyázok rád. – mondom tovább, de még hozzá teszem. – Kérlek legalább csak addig, amíg ezt el nem intézem. Ígérem, megpróbálok a leghamarabb utána járni a dolgoknak, csak kérlek, ígérd meg, hogy nem hagyod el a házat. – nézek komolyan a szemébe és szinte könyörgő szemekkel nézek rá, hogy ígérje meg. Nem tudom, mit csinálnék, ha baja esne és ráadásul pont miattam.
|
| haaaani | 2011. 01. 15. 13:51:50 | #10510 |
 Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsámnak)
- Bármi is történt melletted vagyok - suttogom a szavakat, és le sem veszem róla a tekintetem. Tudnom kell, mert már hozzám tartózik. Összegömbölyödik akár egy kis cica, lábára teszem kezem, de arrébb húzódik tőlem. Már most hiányzik közelsége.
- Mikor felhívtak, a könyvemmel kapcsolatban… - szemecskéjében könnyek gyűlnek, és végig folyik arcán. Rossz így látnom. Bármit megtennék, azért, hogy ne kelljen így látnom, de sajnos a múltat nem tehetem meg nem történté. - Az hazugság volt, nem vettem észre, hogy csapda - hangja elcsuklik. Szipog. Tudom, hogy fájdalmas neki visszaemlékezni, de tudni akarom. - Mikor bementem, az igazgató és még két fazon ott várt. Lefogtak… - ismét elhallgat. Bennem, pedig a düh tombol. Az a tudat, hogy hozzá nyúltak selymes, hibátlan bőréhez, ami csak hozzám tartózik senki máshoz. Megőrjít.
- letépték rólam a ruháimat, a két embere lefogott és az ….az… megerőszakolt - a harag bennem tombol, de nem mutatom ki nem akarom még jobban felzaklatni kis édesemet, így is nagyon nehéz lehet neki. Karjaimmal fogom körül testét, mintha egy védelmező fal lennék, aki nem enged rajta át senkit, és semmi rossz dolgot. Végre odabújik hozzám, és görcsösen kapaszkodik belém. Az egyetlen támaszában. Nagy kezem hátára siklik, és nyugtatóan elkezdem simogatni ezzel is valamennyire a fájdalmát könnyíteni.
Dorombolást hallok meg lent a földről, na ez cica-mica is megérkezett. Hálásan dorombol a simogatásért, biztosan örül, hogy láthatja Amelit, és ez a lány részéről is kölcsönös.
- Úgy tűnik a cicának is hiányoztál - hangom lágy, és nyugtató, közelebb bújik hozzám, amire halványan elmosolyodok. Idáig hallom, hogy hasa morog. Nem evett sokat az elmúlt időben, ezt még a hülye is észrevenné. - Úgyhallom éhes vagy mit hozzak neked? - érdeklődök kedvesen. Cica is elkezd hangosan nyávogni.
- Nem vagyok éhes - válaszol. Még hogy nem éhes. Az agyamat eldobom a végén. Látom rajta, hogy sokat fogyott, és ennek véget akarok vetni, ha kell akkor én etetem meg. Enni fog, mert muszáj neki. Nem értem, miért kell állandóan szembeszegülnie velem.
- Még, hogy nem vagy éhes, olyan sápadt vagy kialvatlan, kérlek hadd tegyem jóváh a hibám - próbálok vele kedves lenni, de ha nem fog neki állni enni, lehet, hogy rosszul fog járni.
- Sajnálom - tudja ő is nagyon jól, hogy segíteni akarok rajta, és neki is lábra kell állnia idővel, és ezért vagyok itt. Segíteni akarok, és mellette lenni. - Csak hagyd, hogy segítsek - adok egy kis puszit arcára, és a konyhába indulok. Vagy is indulunk, mert kicsi cica is jön utánam. Tuti, hogy éhes, vagy is ez kis szarházi macska mindig éhes.
Megérzem auráját, hogy kavarognak benne az érzések, és félelem suhan át testén, abbahagyva a kaja készítést, ami valljunk be nagyon nem az erősségem, visszaindulok a szobába.
Nyakáig be van takarva, és arcára rászáradtak a könnycseppek. Kis gyönyörűségem, annyira rossz számomra, hogy így kell látnom. Leülök mellé, kinyitja szemeit, mikor épp arcáról törlöm le a könnyt.
Szeme pirosságban úszik a sok sírástól, teste idáig remeg. Biztosan a múlt képei jöttek elő, és ezért nem bír nyugodtan pihenni. Hideg, törékeny keze megfogja az én kezemet, és elkezd simogatni. Neki lenne szüksége kényeztetésre, mégis nekem akar jót tenni. Nagylelkű, amit nagyon szeretek benne.
Gyengéden maga felé húz. Rögtön tudom, hogy mire van szüksége, hiszen nem vagyok én egy hülye bukott angyal. Befekszek mellé, és ő közelebb araszol hozzám, kis aranyos. Megölelem törékeny testét ezzel is éreztetni akarom, hogy senki nem bánthatja, és biztonságban van. Édesen bújik hozzám, szinte egész testét hozzám nyomja, amivel gondok is vannak. Mivel elég régóta kívánom, mint az állat a lábam közti dolog ébredezni kezd. Pedig most nagyon nem alkalmas a szitu. Ne vegye észre!!! Kiszolgáltatott állapotban van, sok rosszon ment keresztül, én meg felizgulok rá. Az isten baszná meg, de nagyon. Megpuszilom homlokát.
- Minden rendben lesz segítek - biztató szavakat suttogok. Szemembe néz, és ebben a percben elveszek. Gyengéden érintem egymáshoz ajkainkat, és én nyelvemmel könyörgök a bebocsátásért. Muszáj éreznem. Kell nekem. Közelségem viszonzásra talál, és gyengéden faljuk egymást, kezem hátára vándorol, és kényeztetem. Teste sokszor jólesően összerezzen. Baromira örülök neki, hogy ilyen dolgot váltok ki szépséges testéből. Nem csak én örülök meg érte, hanem ő is értem.
Váratlanul megszakítja a csókot, amire testem kiabál agyamnak, hogy még neee....még...többet!
Keze arcomra vándorol, és megsimogat, egy apró csókot ejtek kézfejére. Nyakamhoz fúrja kis fejét, és hallom, hogy nagy levegőket vesz. Tudom, hogy nem én miattam ilyen, biztos még mindig fél, de én mellettem nem kell félnie. Mindentől megfogom védeni. Egy idő múlva már csak egyenletes szuszogását hallom, és nyugodt szívdobogását. Végre alszik, és jól kifogja magát pihenni. Néha görcsösen kapaszkodik belém, ilyenkor nyugtató szavakat suttogok neki. Az idő múlásával én is elalszok. Nincs szívem felkelni, és itt hagyni és nem is akarok távol lenni tőle. Így is eleget voltunk távol egymástól.
Az éjszaka közepén arra kelek fel, hogy a nagy levegőt ölelem szorosan. Hangos dorombolás kelt fel teljesen. Kis cicám is itt van már, és dorombolva döglődik. Merre lehet ez a lány? Motoszkálást hallok meg a konyha felől. Kicsit komásan, de kimászok az ágyból, és a konyha felé veszem az irányt. Az ajtóban figyelem törékeny alakját, az arca szerencsére már nem olyan sápadt, de szemei alatt még mindig fekete folt van, ami kicsit zavar.
- Gyere vissza aludni - töröm meg a csendet, rögtön felém pillant.
- Csak ezt megiszom - válaszolja, és én már lábai között vagyok, és simogatom őt.
- Igyál nyugodtan, nem akarom elvenni ezt tőled - suttogom, és közelebb hajolva belecsókolok nyakába. Finom illatát beszívva ismét erekcióm lesz. Ezt a lányt pont nekem teremtették. Minden kis apró pontja teljesen feltud izgatni, annyi is elég számomra, ha csak levegőt vesz, és én kikészülök tőle.
Nyelvemmel megnyalom az érzéki pontot, és néhol gyengéden megszívom. Ez az illat. Végem, mint akit fejbe lőttek.
Leteszi a poharat, és közelebb húz magához. Nagyon a tüzel játszik. Alig bírom magam visszafogni így is. Kezeim kirándulásra indulnak testén, kezem alatt ég bőre. Meghülyülök érte.
Elkezd hangosan zihálni, és erősebben magához von. Itt az ideje, hogy megálljak, és ne menjek tovább. Most muszáj neki engedelmeskednem, mert ha nem teszem akkor talán mindennek vége lesz. Azt akarom, hogy bízzon bennem teljes mértékben, és tudja, hogy kordában tudom tartani vad vágyamat.
- Gyere - ölembe veszem, és ő mint egy kis majom már csimpaszkodik is belém lábaival. Erősen szorít magához, mintha félne, hogy leejtem, pedig ekkora nagy butaságot soha nem tennék.
A hálóba érve leteszem óvatosan az ágyra, és fölé mászok, keze arcomat simogatja, ami nagyon jól esik.
Évszázadok óta nem kaptam ennyi kedvességet senkitől sem. Bár mindig azt hittem nekem az ilyen gyenge érzésekre nincs szükségem, pedig most már tudom, hogy ha nem érne hozzám vagy nem nézne rám gyengéden, egyszerűen megzakkannék.
- Hiányoztál - suttogja, szívem nagyot dobban a hallottakra. Bár fura bevallanom nekem is nagyon hiányzott, üreseknek éreztem magamat, és csak a sötétség kavargott bennem.
- Te is Hiányoztál, de kérlek, ne sírj többet mert azt szeretném, ha jobban lennél - kérem őt őszintén, és orrunkat összeérintem. - Gyere menjünk fürdeni, ne aggódj, nem harapok - egy kellemes fürdés jót fog tenni neki, és testének is. Beleegyezik szerencsémre, és már rögtön kapom is vissza a karjaimba, hogy elvigyem a fürdőbe. Az ördög kamrájába küldtem magam.
Én hülye a fürdés az a meztelenségről is szól. Testén látom, hogy lefogyott, nem hozom neki szóba, de egy két hét és felhizlalom. Legyen rajta mit fognom.
Persze teste így is felizgatott, mint az állat, és bármennyire is akartam nem tudtam selymes bőrének ellen állni. Muszáj volt éreznem kezemmel, testemmel. Annyi önuralmam volt, hogy ne dugjam meg, de majdnem sikerült. Felálló farokkal fekszek be mellé, és muszáj, hogy segítsen rajta. Bassza meg nem vagyok egy impotens angyal. Vékony ujjai farkamra kulcsolódnak, és elkezdi húzogatni, persze örült lassúsággal, tudja, hogy kell kínoznia még az embert. Azt szép lassan gyorsít a tempón. Testem megrándul, és elélvezek. Nagyon jól tudom, hogy ennél több nem lesz, ezért zihálva ölelem közelebb magamhoz. Bár hamar vége lenne ennek a rémálomnak, és végre jól lenne.
Kora reggel telefon kelt, gyorsan kimászok szépségem mellől, nehogy felkeltsem. Az ablakhoz sétálok, és suttogva beszélek, miközben az ágyban fekvő szépséget figyelem.
Aurám idegesen elkezd vibrálni, sajnos otthon nem úgy alakultak a dolgok. Egy kis ideig nem vagyok otthon, és már jönnek is a gondok. Megfújták az egyik anyagszállításomat. Az embereim mind meghaltak, és ami vicces, olyan volt a testük, mintha állatok tépték szét. Én rögtön tudom, hogy nem állatok voltak, hanem démonok. Lucifer, biztosan megint mérges rám, hogy még mindig nem voltam lent nála.
Lassan ideje lesz meglátogatnom, már csak Ameli miatt is. Sejti mostanra, hogy a lány elég közel került hozzám. Nem akarom nagyobb bajba sodorni.
Már bőven elmúlt dél, mikor a hotel teraszán étkezek. Az egyik recepciós lánynak szóltam, ha látják a partneremet, kérem küldjék ide.
Az egyik emberemet, aki velem jött elküldtem, hogy vegye meg a repülőjegyeket, mert ma még haza indulunk. Bármennyire is nyugtató itt lenni, és Amelivel, az üzletet nem hagyhatom magára. Sok évembe telt, hogy ilyen magasra törjek, nem fogom végig nézni, ahogyan a semmibe vész.
Épp a kávémat iszogatom, és az asztalon lévő újságot, mikor észreveszem erre lépdelő vörös boszorkányomat. Persze kezében kis cicámmal, ruhája lenge fehér színű, ami minden kis porcikájára rásimul. Finom illatát idáig érzem. Rögtön felállok, és majdnem hátra borítom a széket, de leszarom. Elé sétálok, és kezeim köze fogva arcát, vadul csókolom meg. Magam se tudom mi volt ez a vadság, talán féltékenység, hogy láttam mennyi férfi fordult utána, vagy már csak ezt váltja ki belőlem, ha meglátom.
Karjaimban szinte elájul hirtelen jött vadságomtól, de rögtön az asztalhoz segítem, majd kihúzom neki a széket udvariasan. Cicát az asztalra rakja, aki persze meg is rohamozza kávémat, és már nyalogatja is a pohárból. Halk kuncogást hallok meg Ameli szájából. Vidáman kacag, most hallom először ilyen jóízűen nevetni, mióta itt vagyok. A pincérnek intve jelzem, hogy rendelni szeretnék még. Az első az új kávé, a második egy tálban meleg tej, és egy kis hal. Amelinak, pedig reggelit …. jó sokat.
- Megijedtem, mikor felkeltem, egyedül voltam - szólal meg, és látom, rajta, hogy tényleg meg volt ijedve. - De a cica velem volt, és vigyázott rám - teszi hozzá, és megenged magának egy mosolyt.
Asztalon pihenő kezére teszem kezemet, és megszorítom ujjaimmal.
- Sajnálom édesem, de fontos telefont kellet elintéznem - arcom komollyá válik, ami az ő figyelmét sem kerüli el, de nem mer kérdezni. - A munka nagyon nem úgy alakul, ahogyan szeretném - adok választ a néma kérdésre. Látom arcán az együttérzést, de a kicsit a félelmet is. Lehet, hogy aggódik, hogy valami olyasmi baj van, ami miatt bajom eshet. Pedig egy bukottat nem könnyű eltenni láb alól.
Rá mosolyog a pincérnőre, amikor kihozza a rendeléseket. Cicám már dorombolva falja is be a tejecskét. Én meg az új kávémmal vagyok elfoglalva, szemrebbenés nélkül figyelem Amelit, ahogy eszik. Látom ízlik neki, de nem eszik sokat.
- Zavarba hozol, ha figyelsz folyamatosan - szól rám zavartan. Elmosolyodok, és elkezdem a hotelben tartózkodó vendégeket figyelni, akik épp mint mi esznek. - Akkor figyelem a bombázó nőket, ahogy a koktélokat iszogatják - nem nézek rá, csak vágyakozó szemekkel egy szőke cicababát kezdek el nézni, aki rózsaszín műkörmével szórakozik a pohárral. Mióta kint ülök engem figyel, de engem nem érdekel. Bár jó kis numera lenne, ez a kis vörös démon jobban felkelti a figyelmemet.
Aki épp legféltettebb kincsemtől egy centire rúg meg. Felnyüszítek, amire kacagni kezd.
- Nekem meg az a pincér nagyon bejön - mutat ujjával egy fekete hajú enyhén kigyúrt pincérre. A féltékenység rögtön úrrá lesz rajtam, pedig tudom, hogy csak bosszantani akar, de felállok, hogy kitekerjem annak a srácnak a nyakát. - Merre mész, Gregori? - hallom meg csintalan hangját hátulról.
- Megölöm - sziszegem idegesen. Hangosan kacagni kezd, amire muszáj megfordulnom. Most mi ilyen vicces?
- Hmmm....? - nézek érdeklődve felé.
- Izgató mikor ilyen féltékeny vagy, tisztára feltüzelsz - suttogja a szavakat erotikusan, és megnyalja a szívószálat. Még egy utolsó pillantást vetek a férfira, és visszamegyek kis vadmacskámhoz.
- Ebben az egy dologban egyet értek, mert most te is nagyon feltüzelsz - hangom vággyal teli, és az asztal alatt combján vándorolni kezd ujjam. Szemeiből elég kiolvasnom, hogy nagyon élvezi.
De sajnos ez a nap most nagyon nem alkalmas lassan indulnunk kell, és a lány is velem jön.
- Ameli, ma vissza kell utaznunk - mondom, és komolyabbra veszem a dolgokat. Abbahagyja az evést, és értetlenül néz rám.
- Kell? ….Nekünk? …. és, ha én maradni akarok? - teszi fel idegesen kérdéseit. A villa a kezében remegni kezd, innen tudom, hogy most kezd feszült lenni.
- Tudnod kell nem foglak itt hagyni. Velem jössz, ha tetszik, ha nem - erélyesen válaszolok neki, most jobb ha rám fog hallgatni, és nem kezd el nekem ellenkezni.
- Gregori …. - közbevágok.
- Most nincs, de Gregori. Nem hagylak egyedül, de nekem muszáj visszamennem, és te velem jössz - hangom ellentmondást nem tűrő, és szemeim is idegesen csillognak. Felállva borítja rám a narancslét, egyenesen a képembe, még rá is kacsint a pincér fiúra. Na most azt felkúrt a kis vörös. Istenem mindig tudja mivel kell kikészíteni engem. Jó megérdemeltem, de arra a halandó nyomorékra, miért kellett rákacsintani???? Miért akar megőrjíteni ez a nő????
Egész hazafelé lévő út, csöndben zajlott. Minden közeledésemet elutasította. Ennyire kiakadni.
A repülőtéren már ott voltak embereim és a kocsik is.
Az egyikbe beülve indultunk is haza … természetesen hozzám. Mikor felismerte, hogy erre lakok, kicsit idegesen kezdett el szorongani.
Kiszállva, kinyitottam neki az ajtót.
- Miért vagyok itt? - kérdezi meg bizonytalanul. - Vigyél haza, Gregori! - hangja kérlelő, és már szállna is vissza az autóba, de én elkapom karját, és visszahúzom magamhoz. Teste csattan az enyémhez, és kapva az alkalmon átölelem derekánál, hogy ne tudjon menekülni tőlem.
- Sajnálom drága, egy darabig egy fedél alatt leszünk - válaszolom, és kicsit eltolja magát, hogy szemembe tudjon nézni. Ezer érzelem suhan át smaragd szemeiben, de legfőképpen az értetetlenség.
- Én nem akarom ezt - suttogja, és görcsösen megmarkolja ingemet.
- Nem szeretsz velem lenni, Ameli? - teszem fel meglepődve a kérdést. Hiszen eddig jól elvoltunk, és azt vettem észre rajta, hogy kíván engem, és jó társaságot lát bennem. Talán ez valami álca volt, vagy csak a bolondot csinált belőlem?
- Nem … nem erről van szó - kezd el mentegetőzni. - … csak, én ezt az együtt élést nem tartom jó ötletnek - vallja be.
Pedig én nagyon nem hiszem, hogy olyan rossz lenne, és ami a legfontosabb itt van a legbiztonságosabb helyen. A közelemben lenne, nagyon is, aminek persze más előnyei is vannak. Vággyal teli előnyök.
- Itt kell maradnod, nem akarom, hogy bajod essen. Sajnos közbe jött egy- két dolog, ami miatt nem akarom, hogy bármi bajod történjen - térek a lényegre, hogy miért kell itt maradnia. Nem akarok neki hazudni nem lenne szép dolog tőlem.
Sajnos, ha Lucifer tudja, hogy a lány eléggé közel került hozzá talán elrabolná, és Ameli miatt sakkban tudna tartani. Ilyen elő sem fordulhat. Nem kerülhetek ilyen helyzetbe, hiszen lennék olyan hülye, hogy Ameli élete miatt bármit megtennék.
|
| haaaani | 2010. 10. 31. 13:55:30 | #8973 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsának)
Kurva idegesen teszem el a telefont, és már rohanok is ki a bárból, hogy a kocsimhoz menjek, de valakik vagy is valamik már vártak rám. A fenébe, nekem erre most nincs időm. Három démon, Lucifer követői.
Ezeknek is pont muszáj most itt lenniük.
- Takarodjatok az utamból - hangom az idegtől eltorzult, de ők nem reagálnak, csak mosolyognak. Jó a büdös anyjukat. Kinyírom őket.
- Nem, csak a lány után rohannál? - kérdezi az egyik, és szavaiból csak úgy folyik a gúny.
Mi a fasz?... ne, csak azt ne.
- Mi közötök van hozzá? - lépek feléjük, miközben kezemben megjelenik fekete kardom.
- Valakik ebben a percben szórakoznak a kis csibével - válaszolja a másik démon, miközben bátran felém lépked. Kis szarházi a halálába lépked.
- Végetek! - hangom, mint egy állaté, és hihetetlen sebességgel rohanok feléjük, karmuk megnő, és meglepettségemre kikerülik támadásom, de én sem vagyok egy anyámasszony katonája. Kitértek, de már az egyik mögött vagyok, és kardom már át is szúrta testét. Rázkódik a rohadék, és hörögve folyik pofájából ki a vér.
Elég hamar letudom őket, igaz az egyik megvágott valami tőrrel, ami szerintem mérgezett sőt biztos.
A picsába.
Kardomra dőlve előveszem telefonomat, forog minden, és egyre halványabban látok. Mi a szar ez?
Az egyik emberemnek szólok, hogy jöjjön értem. Zihálva veszem a levegőt, kezemből kicsúszik a kis készülék. Lüktet a vágás, és bőröm alatt érzem, hogy ereimben lassabban áramlik a vér.
Amelire, gondolok folyamatosan, hogy mi lehet vele. És én nem tudok rajta segíteni. Szinte ordítanék, de erőm sincs rá.
Érzem, hogy embereim megjöttek. Az ájulás szélén állok, de még felnézek rájuk.
- Keressétek meg, Amelit - nyögöm ki nagy nehezen az utasítást, és szemeim becsukódnak.
Csak a sötétség, és még azt sem tudom, hogy Amelivel mi történt.
Megőrjít ez a tehetetlenség.
Fogalmam sincs meddig lehettem kiütve. Órákig, napokig nem tudom. Felébredek, és mellkasomon dorombol kis cicám. Rögtön fel kell, mikor magamhoz térek. Megnyalja arcomat, és én gyengéden végig simítok kis bundáján.
Erőm teljesen visszatért. Szerencsém van. Amilyen gyorsan tudom rendbe szedem magam.
Kilépve a szobámból, egyik halandó testőröm sétál felém.
- A lány? - kérdezem meg rögtön.
- Nem tudjuk hol van - ad választ kérdésemre, és erőm vibrál. A franc sok szerencsétlen. Elkapom nyakát, és a falnak nyomom. Csak úgy nyekken szerencsétlen, de nem érdekel. Nem igaz, hogy nem képesek megtalálni.
- Egy órát kaptok, hogy megtaláljátok, vagy már áshatjátok a sírotokat is - utasítom őt, és több méterre eldobom, teste csak úgy csattan a földön.
Le-fel sétálok, mint egy idióta. Az embereim mind rajta vannak az ügyön, és csak telnek a percek. Pontosan egy órájuk van, ha nem találják meg kinyírom őket. Ráadásul három napig voltam kidőlve, három napja eltűnt Ameli. Vajon hol lehet?..., és miért nem keress?
Tik-tak … tik-tak, már nincs sok idejük.
- Uram, megtaláltuk - lép be egy szemüveges férfi. Halvány mosoly jelenik meg arcomon, na végre itt volt az ideje.
FÜLÖP-SZIGETEK? … mi a jó büdös francokat keress ott az a lány?????
Na jól van most már elegem van. Csettintek egyet, amire megjelenik pár inas.
- Pakoljatok össze nekem - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. Meghajolva teszik a dolgukat.
- Rendeljetek jegyeket, meg a szállást intézzétek el, oda ahol a lány van - utasítom a lusta népséget, akik már csinálják dolgukat.
Este van már, a gép most száll le a reptéren. Rögtön egy kocsi vár engem, és két emberemet a reptéren.
A hotel felé száguldunk, cicám dorombolva fészkelődik ölemben. Annál közelebb érünk a hotelhez egyre jobban érzem Ameli jelenlétét. Cicám is felnyávog, biztosan ő is érzi. Van pár megbeszélni valóm a lánnyal, de a legfontosabb, hogy megtudjam mi történt vele.
Hangos fékcsikorgással áll meg az autó, én csak egy lazamozdulattal kiszállok. A recepción elintézek mindent, és egy kis flörtölés a szőke recepciós csajszival is megvolt. Persze csak, azért, hogy elárulja Ameli, melyik szobában van.
A hordárok egyenként viszik fel a bőröndöket, a szobám helyett a lány szobája felé megyek.
Megállok az ajtó előtt, és bekopogok, igaz rárúgni az ajtót egyszerűbb lenne, de én egy úriember vagyok.
Résnyíre kinyitja az ajtót, szemei, amik eddig mindig életteli csillogással néztek rám most üresek.
Mikor meglát arcán átsuhan a meglepettség, de utána csak a csalódottságot, és a gyűlöletet látom.
Bevágja az ajtót. Nem értem. Kezemet rárakom az ajtóra, és végig simítok az érdes felületen.
Hallom, hogy neki dől az ajtónak. Csak egy ajtó választ el tőle.
Halk sírásra leszek figyelmes, és szívem fájdalmasan nyíllal bőröm alatt.
- Miért? - hallom elcsukló síros hangját az ajtó mögül. – Mi…ért nem jöttél? - csuklik el hangja.
- Fogalmad sincs mit kellett át élnem. Nem …volt… ál ott, hogy segíts - suttogja a szavakat.
Minden egyes szava a szívemet szúrja át. Tudom az én hibám volt, hogy nem védtem meg.
- Nem engedték, hogy utánad mehessek… sajnálom - hangom őszinte, és nyugtató.
- Menj el Gregori, nem akarlak látni. Menj el - hangja erőteljes, mégis hallom, hogy még mindig sír.
Beleverek az ajtóba egy erőset, csoda, hogy nem esett ki a keretéből.
- Nem megyek el! - ordibálom. Idejöttem hozzá csakis hozzá, és még elküldene. Én ugyan biztosan nem megyek el innen. Vele akarok maradni, és megtudni, hogy mi történt.
- Gregori menj el! - hangja kérlelő, de én akkor sem megyek.
- Nézz magadba Ameli, tudom jól, hogy nem ezt akarod, inkább azt, hogy végre a közelemben legyél. Akkor is engem hívtál fel, hogy segítsek, és tudom, hogy most is rám van szükséged. Nincs mentségem, hogy akkor nem mentem. Akartam mindennél jobban, de nem tudtam. Sajnálom. Nem változtathatok azon, de most itt vagyok, és veled akarok lenni - mondom el teljes őszinteséggel gondolataimat, érzéseimet. - Kérlek, ne küldj el - teszem hozzá.
Fogalmam sincs, hogy másodpercek, vagy percek akár órák teltek el néma csöndben, de nem zavart nekem annyi is elég volt, hogy tudom, hogy itt van a közelemben, és biztonságban.
Halk zár kattanások térítenek ki elmélkedésemből. Nyitódik az ajtó, és karcsú testét meglátva, rögtön magamhoz préselem. Halkan felnyikkan meglepettségében. Olyan erősen ölelem, mintha most tehetném utoljára. Gyengéden elválok tőle, és arcát fürkészem. Ami most sápadt, és beesett, szemei alatt sötét karikák díszelegnek. Ahogy rám tekint szemeiből elkezdenek folyni könnyei, könnyű teste elhagyja magát, és én rögtön utána kapok. A karjaimba veszem, és gyengéden a hatalmas ágyra teszem. Megcirógatom arcát.
- Miért jöttél ide, miért nem kerestél meg? - kérdezem meg, és hangomban hallani lehet, hogy feszült vagyok, és ideges.
- Sértettnek éreztem magam, és azt gondoltam, hogy direkt nem jöttél - válaszolja, miközben elfordítja tekintetét. - Mérges voltam rád - suttogva teszi hozzá, miközben az ablakon kitekintve nézz ki.
- Tőlem most is mérges lehetsz rám, de mellőled egy jó ideig nem megyek el. Szóval készülj erre fel - mondom neki, és arcomon egy vigyor. Álla alá nyúlva fordítom magam felé, és mikor meglátja a vigyort az arcomon egyik szemöldökét felhúzza.
- És mi van, ha nem engedem, hogy velem maradj? - kérdezi csintalanul, és végre kis halovány mosoly jelenik meg arcán.
- Nincs olyan szó számomra, hogy NEM! - válaszolom ravaszul, miközben lehajolok ajkaihoz, és nagyon gyengéden megérintem saját ajkaimmal. Mintha egy láthatatlan erő úgy suhan végig testemen egy kellemes érzés. Hiányzott. Hiányzott ez a lány.
Gyengéden kóstolgatom ajkait, minden egyes centit megízlelek, mintha több ezer évig nem tehetném újból, és mindent az elmémbe akarok vésni. Megkapom a bebocsátást, amire rögtön kis nyelvét keresem, és megtalálva egy táncra hívom, amit készségesen viszonoz. Lihegve válok el ajkaitól, nem gyengén felhúzott a kicsike szinte ég érte a testem. Arcán kis pír jelenik meg, és ő is zihál. Megörülök érte.
- Örülök, hogy nem esett bajod. De tudnom mi történt, Ameli, és, hogy kik tették!? - nézek szemeibe komolyan. Egy néma könnycsepp folyik végig arcán.
- Ha tudod az igazságot, akkor sem tudod meg nem történné tenni - látom, hogy kerüli a témát, de én akkor is tudni akarom.
- Kérlek mond el.
|
| haaaani | 2010. 09. 02. 20:19:21 | #7488 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsának)
A cicus már az ölében is van, és dorombol, a kis áruló. Hamarosan meg is érkezünk az étterem elé.Leállítom a kocsit, és Amelit kezdem fürkészni, aki egy aggódós tekintettel néz rám.
Odahajolok hozzá, és egy gyengéd csókot adok meztelen, selymes bőrére, de sajnos csak a vállára.
Már menekül is tőlem, pedig még nem is bántottam. Cica már vállamra is száll. Nyugodt mozdulatokkal szállok ki én is a kocsiból, és elindulok a bejárat felé. Kinyitom neki az ajtót, és udvariasan előre engedem.
Bizony tudok én kedves is lenni, de csak akkor, ha akarok.
Derekát átölelve kisérem a lefoglalt asztalhoz, érzem a kíváncsi szem párakat, ahogy figyelnek minket, de nagyon nem izgat. Jön a pincér srác, és megkérdezi Amelit, hogy mit szeretne rendelni, de ő csak a vállát vonja meg. Na jól van akkor iszunk, legalább kicsit felenged, mert rohadt feszült.
Kincsem, nem kéne ilyen feszültnek lenni. Közelebb megyek hozzá, és selymes bőrére teszem kezemet, és simogatni kezdem. Látom, hogy tetszik neki, de semmi pénzért nem mutatná ki.
Megjönnek az ételek, és majd a desszert is. Próbálok beszélgetést kezdeményezni, de sokra nem megyek vele. Nagyon nem akar velem beszélgetni, és enyhén szólva ezt kezd bosszantani. Már egy pezsgőt és egy bort megívott a kicsike. Szóval szemei csak úgy csillognak.
Na, ez így az előnyömre van, de nagyon. Talán most végre belemegy, és nem kell erőszakoskodnom vele. Soha nem baszakodtam ennyit egy lánnyal, nem türelmemről vagyok híres.
- Ha lefekszel velem, megígérem, hogy többet nem foglak zaklatni - ajánlom fel neki, és látom, hogy nagyon nem tetszik neki ez az ötletem. Pedig rohadtul élvezné kezeskednék róla.
- Ugye most csak viccelsz - érdeklődik, és látom rajta, hogy egyre jobban kezd megártani neki a pia.
- Komolyan gondoltam hercegnőm - válaszolom neki, és közelebb araszolok hozzá, és gyengéden megharapom fülcimpáját, amire már kapok is egy halk sóhajt. Mondom én, hogy élvezni fogod szépségem.
- Rendben, de ígérd meg - emeli fel kezecskéjét. Kis édes.
- Megígérem, akkor menjünk - nem szeretem betartani az ígéreteimet, én már csak ilyen vagyok, de ezt még a szépségem nem tudja. Megcsókolom szerencse viszonozza az édes, és én már mélyítem is. Milyen finom íze van a kis virágszálamnak. Benyúlok lába közé, és megérintem kincsét, amire bele is nyög a csókba. Érzem, hogy jó éjszakám lesz.
Gyorsan lerendezem a számlát majd gyönyörűségemnek segítek kimenni az autóhoz. Már nem nagyon megy neki az egyenes járás, nem is csodálkozok két üveg pia után.
Beszáll a kocsiba, és ki is dobja a taccsot. Vááó…eléggé bebaszot. Kicsit rendbe teszi magát.
Beindítom az autót, és már automatikusan kezem a combján van, és simogatom neki. A francba, mint a selyem olyan finom. Eskü a kocsiban húzom meg. Egyre feljebb haladok ujjaimmal és már egy jó helyen matatok. Felsóhajt mikor egyik ujjamat benyomom neki. Enged is ki a hangodat, mert imádom hallgatni.
Arcát elfordítja, pedig én látni akarom, vággyal teli szemeit, kipirult arcát. Álla alá nyúlok, és magam felé fordítom, és vadul kapok ajkai után. Nyami, ez hiányzott nekem.
Kezét dudorodó nadrágomra kerül, bizony elég feszültek ott lent a dolgok. Elég hamar feltudott húzni a kis csibe. Ráadásul most még jobban feltüzel, ahogy farkamat birizgálja. Elhúzza kezét, én pedig ki húzom belőle ujjamat, pedig nagyon jó helyen voltam ott.
Elég gyorsan zárja össze a lábát, és már ki is szállt, pedig tudom, hogy élvezte. Na mindegy úgy is már mindjárt a szobában leszünk, és az ágyon.
Beengedem a lakásomba, és már a karjaimban is van, és vadul kapok az ajkaitól, valamiért muszáj mindig rátapadnom. Belenyög a szenvedélyes csókomba, amire csak mosolyodni tudok. Fogsz te még annyit nyögdécselni, és sikoltozni alattam, már alig bírom kivárni.
Elég sietősen lépek be a szobámba, és gyengéden lerakom az ágyamra és még cipőjét is leveszem róla. Lám milyen kedves vagyok ezzel a szépséggel. Már el is helyezkedik. A fenébe kurva jól néz ki itt az ágyamban. A fekete selyem takaró, és az ő vöröses haja, ahogy végig terül. Áááá…. Vágygerjesztő.
- Ne mozdulj - mondom neki, és már rohanok is. Szólok egy két testőrömnek, hogy senki ne merjen bejönni, mert azt biztos kinyírom. Mikor visszamegyek már teljesen meztelen vagyok jobb, ha minél hamarabb megszabadulok a felesleges ruha daraboktól. Fölé mászok, és hozzá dörzsölöm álló farkamat, de semmi reakció. A picsába. Rázogatom, de semmi reakció. Csak nézem, és vállát puszilom … megdughatnám így is, de ennek sok értelme nem lenne. Hallani akarom nyögéseit, és látni akarom kipirosodott arcát.
Idegesen kiviharzok a fürdőbe. Megnyitom a csapokat, és langyos vizet engedek felhevült testemre. Farkam még mindig áll, mint a cövek király. Rákulcsolom ujjaimat, és elkezdem húzogatni.
Jó rég maszturbáltam már, ha sex hiányom van gyorsan meghúzok valakit. Egy két erősebb rántás, és már a csempére lövellek, amit a víz le is moss. Még egy kicsit áztatatom magam, és utána pedig elzárom a csapókat és megtörölközök. Ameli, már mélyen alszik az ágyban, összekuporodva. A falnak dőlve figyelem törékeny testét, és már megint sóvárog érte testem. Kikészít ez a csaj.
Befekszek mellé, és leszedem róla a ruháit, és végig szemlélem. Kurva szép minden egyes porcikája. Gyönyörű szép, és az enyém. Bizony, olyan könnyen nem fogsz tőlem menekülni.
Betakargatom magunkat, és rögtön átölelem, nyakába fúrom arcomat, és finom virág illatát szívom magamba.
Reggel én kelek korábban, és Amelit kezdem el nézni. Mellkasa egyenletesen emelkedik, ahogy a levegőt veszi. Végig simítók arcán, és egy csókot adok ajkaira, ami viszonzásra talál. Hoppá …a kicsikém felébredt.
Gyengéden mélyítem a csókot, és a takaró alá kerül a kezem, de csak a hasán állapodik meg.
Óvatosan elválok ajkaitól, és mélyen a smaragd szemekbe nézek. Mikor kicsit jobban felkell, és kezd magánál lenni, rögtön felül, de fejéhez kap, és felszisszen. Bizony nem kéne annyit inni, és akkor nem lenne másnapos. Visszahanyatlik az ágyba, és a takaró alá néz, és arca kezd egy céklára hasonlítani.
- Jó reggelt szépségem - búgom halkan fülébe, amit meg is harapok, amire felnyög.
- Mi…mi …vagy is… ugye … nem? - néz rám ártatlanul, és szégyenlősen. Hangosan felnevetek.
- Azt éreznéd kicsikém - válaszolom neki egy kaján vigyor kíséretében. Még pirosabb lesz, de el is kezd durcázni.
- Te szemét leitattál - kiabál rám idegesen, és rúgna le az ágyamról, amire mosolyogva fölé kerekedek.
- Mondták már, hogy nagyon aranyos vagy mikor idegeskedsz? - nézek rá, és ő még jobban ideges lesz, és egy erőset belém rúgna, de ránehezedek. Ajkaira tapadok, amire meglepetten belenyög a csókba. Szenvedélyes fedezek fel minden egyes apró zugát, kezemmel meg oldalán simítok végig, amire beleremeg. Kis édes. Elválok ajkaitól, és smaragd szemeibe fúrom tekintetem. Egyszerűen gyönyörű.
- Nem vagy éhes? - kérdezem meg. Elég sápadt biztos még mindig a pia.
- Az vagyok - válaszolja, miközben elpirul. – És leszeretnék fürdeni meg valami ruha is esetleg - teszi
hozzá kicsit félénken.
- Hercegnőm kívánsága számomra parancs - mondom neki nevetve, miközben lemászok róla. Meztelen vagyok teljes mértékben ő pedig tátott szájjal néz végig rajtam. Bizony bomba jó testem van.
Magamra veszek egy nadrágot és egy pólót. Ott van a fürdő mutatok az egyik ajtóra, amire csak biccent.
Magára szorítja a takarót, hogy ne lássak semmit, pedig erről aranyom lekéstél már láttam minden egyes porcikádat. Nincs mit szégyellned, tetszett. Hol a fürdő ajtóra néz, hol pedig rám.
- Édesem, már láttam mindened. Nem kéne a szégyenlőset játszani - mondom neki vigyorogva, amire püffögni kezd. Lerántja magáról a takarót és riszálva formás seggét beviharzik a fürdőre és hangosan bevágja az ajtót.
- A formás seggedet ne riszáld ennyire, mert még bemegyek utánad - kiabálok be nevetve.
- Dögölj meg - kiabál vissza elég idegesen.
Ahogy látom szépségemet sikerül megint felhúznom. Laza mozdulatokkal sétálok ki, és szólok az egyik cselédnek, hogy ruhákat vigyen a szobámba. Addig a szakáccsal csináltatok valami finom reggelit. Már állnak is neki megteríteni két személyre. Helyes ezt már szeretem. Csörren a telefonom. Bekell ma mennem a bárba. Fantasztikus pedig nem így terveztem ezt a mai napot.
Még egy két telefon hívást elintézek utána pedig a szobámba veszem az irányt. Pont kilép a folyosóra Ameli. Egy fehér ruha van rajta, ami valljuk be khmmm… jó nagy dekoltása van. A cseled fizetés emelést kap.
- Kész a reggeli - mondom, miközben beesek mellei közé. Elég kanos vagyok.
- Tűnés onnan - lök el magától kiabálva, miközben elpirul. Én csak röhögve fordítok neki hátat, és az étkező felé veszem az irányt. Szépségemnek látom tetszik a ház, nem is csodálkozok elég jó ízlésem van.
A reggeli csendben telik, csak átlagos dolgokról beszélgetünk. Én az újságot lapozgatom, és kávézok. Nem szokásom reggelizni. Ameli, pedig mindenből eszik. Na, legalább szeret enni… imádom az olyan nőket, akik szeretik a hasukat, és nem csak koplalni tudnak.
Mikor befejezzük az étkezést körbe vezetem a házban. Cicusom már a vállamra is repült.
A könyvtárban sok időt töltünk el, nem szokásom olvasni, de azért ha már megtehetem akkor legyen könyvtáram is.
- Szeretsz olvasni? - kérdezi meg kíváncsian.
- Nem. Csak már könyvtár is legyen - válaszolom mosolyogva, miközben kezembe veszem a cicát, és elkezdem simogatni.
- Én szeretek - válaszolja, miközben elfordítja fejét.
Még egy ideig sétálunk, de megcsörren a telefonja, kicsit feszültnek tűnik mikor leteszi.
- Gregori, ne haragudj de nekem mennem kell. A szakácskönyvem miatt bekell mennem a kiadóba - mondja kicsit feszülten. Biztos problémák vannak. Elkapom csuklóját, és magamhoz rántom rögtön ajkaira tapadok. A ruháját felhúzom, és formás popsijába markolok, amire felnyög. Kis érzéki leányzó.
- Nem fogsz sokáig távol lenni tőlem - suttogom vággyal teli hangon fülébe, amire elpirul.
Ismét ajkait kóstolóm meg, elmélyíti a csókot, aminek nagyon örülök. A levegő hiány miatt muszáj elválnom tőle, de szám nyakára siklik, ahol csókokkal borítom az érzéki bőrt. Néhol erősebben megszívom, megharapdálom. Ott hagyom a nyomomat. Remekművemet meglesem. Pár szívásnyom nem árt. Tudják, hogy nem egyedül van. Szépségem, ha meglátja biztosan átkozni fog, de sebaj.
Épp most lépek be a bárba. Amelit, hazavittem igaz az ajtó előtt elég sok időt töltöttünk, valamiért nem tudtam elválni tőle, és egyedül hagyni. Meg is van, hogy miért, mert rohadtul kívánom.
Már kapom is a jól megérdemelt vodkámat, amit egy gurítással el is tűntetek, és már érzem, hogy marja nyelőcsövemet. Cicám már a pulton flangál, és a tejét várja, amit a pultos srác oda is ad.
Pár ismerőssel beszélgetek egy kicsit. Muszáj sajnos belőlük van a pénzem. Adnom kell a jópofát, pedig de utálom őket. Rohadt halandók semmit sem érnek.
Telnek a percek, az órák. Ameli, nélkül unalmas. Azt a csajt nagyon kívánom.
Még mielőtt elváltunk mondtam neki, hogy találkozzunk, és nagy nehezen belement. Nem tudom, miért kell magát kéretnie, tudom jól, hogy ő is kíván engem. Abban maradtunk, hogy hív, ha végzet mindennel.
Csörren a telefon, na remélem szépségem az.
- Igen - szólok bele, és a vonal végén egy sikoltást hallok meg. Ameli.
- Segíts, Gregori …. a kiadónál … fér …i ..a … se …ts - kiabálja Ameli, és a vonal is szakadózik végül már csak sípolás. A francba Ameli.
|
| haaaani | 2010. 08. 23. 20:23:07 | #7168 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsának)
Megérzem annak a büdös vámpírnak az erejét, és utána pedig már a hangját is.
- Mi folyik itt? - kérdezi meg. Én pedig idegbajt kapok, hogy ennek a nyomoréknak is most muszáj zavarnia.
- Semmi - válaszolja neki nyugodtan Ameli, és már menekül is tőlem. Hagy menjen csak.
Nem fog úgysem olyan sokáig menekülni.
- Ne merészeld őt bántani, Gregori! - hangja fenyegetően hangzik, de én azt szarom le, hogy mit ugat. Egy kis korcs. Semmit nem ér ellenem.
- Tűnés a dolgodra vámpír - kiabálok rá, amire már gyorsan el is tűnik. Csak a szája nagy ennek a dögnek. Visszaveszem ingemet, és az öltönyömet. A fenébe az a nőszemély kezd már nagyon
kiborítani. Akkor is megfogom tudni, hogy mi ő. Engem senki és semmi sem tarthat vissza.
Visszasétálok és már látom is, hogy a vámpír beszélget vele. Kis nyomorék.
- Ne aggódj Incarnate , a hölgynek nincsen semmi baja, csak kicsit össze van zavarodva,
ne de? - lépek oda hozzájuk, amire már a kicsike meg is ijed.
- Helyes, ne csináljatok itt nekem felesleges zűrzavart - teszi még hozzá a vámpír és már le is lép. Helyes még a végén kitekertem volna a nyakát. Idegesítő egy nyomorék.
- Táncolunk Ameli - hangsúlyozom ki nevét. Jobb, ha nem áll le velem ellenkezni.
Én mindig megkapom azt, amit akarok, és most a lányt akarom.
Megcsóválja fejecskéjét, hogy ő nem akar. Pedig fogsz kicsikém.
- Ugyan már ne kéresse magát - veszem el tőle az italt, és lerakom. Megfogom erősen csuklóját,
és már húzom is magam után. Nem fog itt velem szórakozni. A parkett felé húzom, és mikor odaérünk magamhoz ölelem. Most nincs menekvés.
- Fedd fel magad - suttogom fülébe, és egy jóleső borzongás cikázik végig testén. Ohhh… és még
még mennyit fogsz remegni az érintéseimtől. Már alig várom.
- Boszorkány vagyok - válaszolja suttogva, amire kicsit lazítok a szorításon. Hmmm…boszorkány,
erre pont nem gondoltam volna. Egyre érdekesebb ez a lány.
Szemeimbe néz, de csak a meglepettséget tudja leolvasni rólam.
- Most, hogy megtudta, boszorkány vagyok mit fog velem tenni? - kérdezi meg, miközben hallom, hogy rólunk beszélnek. Kezd egyre idegesítőbb lenni ez a hely.
Ráadásul még válaszolni sem tudok, mert az a korcs vámpír elviszi tőlem. Még egy ideig
biztosan nem fogom bántani. Érdekel ez a nő, de nagyon is. Látom, hogy néha rám pillant, miközben
egy két lénnyel beszélget. Látom szemeiben a kétségbeesést, hogy mit fogok vele tenni.
Egy két ismerőssel találkozok, és tárgyalunk, üzleteket kötünk. Legalább több bevételem lesz.
Ennyire jó volt ez az estély. Odasétálok Amelihoz, és fogom a kezét se szó se beszéd elráncigálom
onnan. Egy két démon nekem ugrana, de kiengedem erőmet, és már kushadva húzzák be
farkukat. Velem nem érdemes packázni. Kifelé húzom magam után, de próbál ellenkezni, de
nem ér vele el semmit. Bevágom a kocsiba, és beülök mellé. Gyorsan veszi a levegőt, és egész teste remeg.
- Mi a fenét akar tőlem? - kérdezi meg hisztérikusan, amire csak elkapom állát, és magam felé
húzom arcát. Centik választanak el ajkaitól, de nem csókolom meg. Igaz baromi nagy a kísértés, de
visszafogom magam.
- Megtudod szépségem - engedem el durván állát, és beindítom a motort. Cica, nyávog de most
az sem érdekel. A háza felé tartok, és mondhatni elég gyorsan megyek. Szeretek gyorsan vezetni.
- Lassabban nem lehetne? - kérdezi meg mellettem a szépség.
- Nem - válaszolom vigyorogva, amire csak idegesen szorítja a biztonsági övet.
Valaki nagyon fél mellettem. Sebaj majd csak hozzá fog szokni. Mikor meglátja az ismerős házakat, mintha egy kicsit kezdene megnyugodni. Pár perc múlva már házánál is vagyunk.
Megállítom a motort és gyönyörűségem már pattanna is ki kocsiból, de megfogom kezét és magamhoz rántom. Hallom, hogy örülten gyorsan ver kicsi szíve, és zihálva veszi a levegőt.
Ezek a gyönyörű smaragd szemek kikészítenek. Kívánom, mint az állat, de most nem esek neki.
Sóvárogva nézem ajkait, de egy kis kóstolást megérdemlek. Vadul kapok ajkai után, persze tolna el magától, de azt nem hagyom olyan könnyen. Gyengéden megharapom alsó ajkát, amire felsóhajt.
Nesze nekem meg is van. Vadul kóstolgatom, fedezem fel. Egy kis harcra hívom nyelvét, amit
meg is kapok. Na, ezt nem tudnám megunni…olyan jó…sőt erre még azt is szabad mondani,
hogy Isteni. A levegő miatt megszakítom a csókot ő pedig pihegve kis pírral az arcán néz rám.
Így tök sexisen néz ki. Mikor észbe kap, hogy mit tettem egy nagy csattanás és elkezd zsibbadni
az arcom. Hangosan becsapja a kocsiajtót, és már rohan is a házba.
- Szemét állat - kiabálja idegesen, miközben kulcsával szerencsétlenkedik.
Gyorsaságomnak hála mögötte termek.
- Én is szeretlek - suttogom fülecskéjébe, amit meg is harapok. Már vágná hozzám a táskát, de arrébb lépek.
- Majd felhívlak - mondom neki nevetve, miközben kocsim felé tartok.
- Nem fogom felvenni - válaszol duzzogva. Dehogyis nem felfogod venni, mert nagyon jól tudom,
hogy érdeklődsz irántam kis boszorkány. Nem vagyok számodra közömbös.
Beszállok a kocsimba, és még rá pillantok. Arca az idegességtől tök piros, és ha szemmel ölni lehetne én akkor már nagyon halott lennék. Nevetve hajtok el. Ideje, hogy hazamenjek.
Másnap a bárban ülök, és az ügyfelekkel tárgyalok. Odaadom nekik az anyagot, és már kapom is a
bőrönd pénzt. Én azt tudok élni. Rá pillantok karórámra. Délután kettő. Itt az ideje, hogy
felhívjak valakit. Az én kicsi boszorkányomat. Biztosan örülni fog nekem vagy is remélem.
Úgy tervezem, hogy egy elegáns étteremben vacsora. Csak nem fog ellent mondani.
Felhívom, és jó sokat csörög még végre felveszi. Elég rideg a telefonban, de nagy nehezen rábeszélem. Álca, hogy bocsánatot akarok kérni a viselkedésem miatt. Amúgy, csak látni akarom szimplán.
Otthon összeszedem magam, már rég lefoglaltam egy helyet a nevemre. Jó kis étterem, sokszor
jártam már ott. Hatkor küldök neki egy sms-t, hogy nem sokára ott vagyok.
Nyolcra van asztal foglalásom, addigra oda kéne érnünk. Beszállok a kocsiba, és már hajtok is
Ameli, háza felé. Szerintem nagyon érdekesen fog telni ez az éjszaka.
Még benézek egy virágos üzletbe, és csináltatok neki egy virágot, lássa csak, hogy milyen
úriember is tudok lenni. Hét óra után érek a házához, és ajtajánál megállva csöngetek.
Pár perc múlva zajokat hallok, és már nyitódik is az ajtó. Váóóó… a kicsike tűzpiros ruhában nyomja. Ráadásul milyen vadítóan néz ki benne. Ha nem foglaltattam volna le a helyet és, ha nem lennék éhes tuti, hogy letámadnám.
- Jó estét - mondom neki udvariasan, és átadom neki a csokrot, amit megszeppenve vesz el.
Jaj, ne mond kicsike, hogy ezt nem nézted volna ki belőle.
- Köszönöm - suttogja halkan. Már hajolnék is ajkai után, amire emeli is kezecskéjét, de megfogom neki. Közel hajolok füléhez.
- Csak a reakciódra voltam kíváncsi - suttogom neki vigyorogva, amire már idegesen ellök magától.
Durcásan elfordítja arcát, akár egy kis gyerek.
- Indulhatunk? - kérdezem meg tőle kíváncsian, amire csak bólint. Kinyitom neki az ajtót ő pedig kecsesen beszáll. A virágot hátra teszi. Beszállok én is, már indítom is a kocsit.
Ez a mai éjszaka nagyon jól fog telni, érzem az ereimben.
|
| haaaani | 2010. 08. 20. 19:23:23 | #7040 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsának)
Pont fél nyolckor érek házához. Elegánsan vagyok felöltözve, mivel egy estélyre nem mehetek egy
farmerban, szóval marad az öltöny. Kiszállok autómból, és az
ajtaja felé veszem az irányt. Becsöngetek, és egy kis idő múlva mát nyitódik is az ajtó. A lélegzetem is el áll, nagyon csinos itt valaki. Lehet, hogy nem megyünk sehova csak visszalököm a házába, és bezárom. Utáni pedig egy ágyat keresek, és magamévá teszem.
Végig mérem, és elégedetten bólintok, fogják majd a nyálukat csorgatni a többi idióta vendég. Felveszi táskáját, és már lépne is ki az ajtón, mikor közel megyek hozzá.
Ez az illat egyszerűen megőrjít, alig birok magammal. Homlokomon egy ujjacskát érzek meg, ami eltol. Aranyom, nem sokáig fogsz te engem eltolni.
Kinyitom neki az autónak az ajtaját, és utána én is beszállok. Az út végig csöndes, egyáltalán nem beszélgetünk, csak cica dorombolását lehet hallani.
Bő fél óra kocsikázás után, végre odaérünk, kiszállunk, és karomba ölelve indulunk el a bejárathoz. Ez a közelsége kezd nagyon feltüzelni, már most azt várom, hogy legyen vége ennek a szar estélynek, pedig még el sem kezdődött.
Beérünk a terembe, és már érzem is mindenki auráját. Megtalálható itt mindenki, démon, vámpír, farkas. Ráadásul láttam már Lucifer, egy két kutyáját is. Remek estém lesz.
Épp egy vámpír tart felénk, aki miatt itt kell lennem. Már most utálom a pasast.
- Nahát, nahát, kit látnak szemeim - szólal meg nyálas hangján, de nem csak ez a gond, hanem ez nem nekem szólt, hanem a mellettem lévő szépségnek.
A vámpír és Ameli, megölelik egymást, én pedig nagyon meg vagyok lepődve, ezek honnan ismerik egymást?...van már egy ideje egy olyan sejtésem, hogy a lány nem halandó.
Egyre jobban érdekel ez csinos virágszál. Vajon milyen lény lehet, van már egy sejtésem.
- Ameli de rég láttalak, hogy vagy? - érdeklődik a korcs. Kezd nagyon idegesíteni.
Finoman lefogom tépni a fejét.
- De hisz napról napra szebb vagy kedvesen - szólal meg megint a vámpír, és körbe fordítja a lányt. Kinyírom, leszarom milyen ügyfél. Úgysem rajongok a vámpírokért nagyon.
- Elég a talpnyalásból Incarnate - szólal meg Ameli, mosolyogva.
- Rendben - végre elengedi a lányt, és felém fordul. - Nem is tudtam, hogy ti ismeritek egymást - érdeklődik a vámpír, amire csak bólintok, hogy igen ismerjük egymást. Beinvitál minket, amit elfogadunk.
Cica, elég idegesen nyávog fel, nem tetszik neki ez a hely, amin nem is csodálkozok.
Tele van gonosz lényekkel, és cica mégis csak egy angyali lény.
Ráadásul a mellettem lévő szépséggel is van egy kis elbeszélni valóm. Nagyon érdekel, hogy honnan ismeri ezt a vámpírt, és mióta bejöttünk többen köszöntek felé.
Kíváncsi vagyok mit rejteget előlem, és amit megakarok tudni azt meg is fogom tudni.
Megsimogatja a cicát, amire elkapom kezét, felszisszen a szorítás miatt.
- Nem gondolja Ameli, hogy magyarázattal tartozik nekem, honnan ismerik ilyen sokan, pláne ebből a társaságból? - kérdezem tőle komolyan, miközben elengedem kezét. A pincértől
elvesz két Martinit, és az egyiket a kezembe nyomja. Elmosolyodik, miközben belekortyol az italába.
- És magát, Gregori, honnan ismerik? - kérdezi gúnyos hangon, mire idegesen szorítom
meg az üvegpoharat.
- Jobb, ha nem játszik velem kislány - sziszegem neki ridegen, miközben biccentek egy két ismerősnek. Ameli, csak halkan felkuncog, amire felhúzom egyik szemöldökömet.
- Nem csak önnek vannak titkai, Gregori - mondja, miközben megissza a pohár tartalmát,
és az arra jövő pincér tálcájára teszi. Kiiszom én is, és egy mélyet sóhajtok, miközben odaadom a poharat. Mintha, mi sem történt volna belém karol, és tovább sétálunk. Ez a nő kezd nagyon felidegesíteni.
Egy két halandóval találkozok, akik már hallottak rólam, és az árumról. Új ismeretség, ami még több pénzt jelent a számomra. Ameli, arcán látom a meglepettséget mikor megtudja, hogy drogkereskedő vagyok. Majd arra az arckifejezésre leszek kíváncsi, mikor a kis édes megtudja, hogy egy bukott angyal vagyok.
- Táncolunk? - kérdezi meg bizonytalanul, miközben végre kettesben vagyunk, én csak biccentek.
A tánctér felé vesszük az irányt, és mi is csatlakozunk a párokhoz. Gyengéden egymáshoz simulok, és én már vezetem is a kis szépséget, aki könnyedén követ is. Kezemmel átölelem derekát, amire összerezzen a kicsike.
Közel hajolok hozzá, orromba kúszik finom illata, amire halkan felmorgok. Enyhe pír jelenik meg hamvas arcán. Tudom aranyom, hogy nem vagyok számodra közömbös nem is tudnád eltitkolni. Egy valami
még mindig zavar, hogy nem tudom pontosan,
hogy ki ez a lány, de hamarosan megfogom tudni ebben biztos vagyok.
Már egy ideje táncolunk, mikor véget ér a zene az előadok egy kis szünetet tartanak.
Az erkély felé terelem a lányt, itt az ideje, hogy beszéljünk. Két pezsgőt emelek el az egyik pincér tálcájáról, és tovább sétálunk.
Az erkélyen már a fénylő holdat látom meg, amit a sötétség körül ölel. Fenségesen szép, akár ez a lány, akinek az enyhe szellő kap hajába, és táncra hívja. Odaadom neki italát, amit egy mosollyal el is fogad.
- Ne játszunk tovább - mondom ellentmondást nem tűrő hangon. - Ameli, honnan ismerte azt a vámpírt? - kérdezem meg, és látom, hogy nem lepődik meg a vámpír kijelentésem tehát tudta jól, hogy az, és hogy léteznek.
Egyre kezd izgalmasabb lenni a dolog.
- És te Gregori, honnan ismered? - na végre abbahagyjuk a magázódást, kezdtem már nagyon unni.
- Válaszolj a kérdésemre, ne térj ki - mondom neki ridegen, és látom nagyon nem tetszik neki, hogy itt kérdezősködök.
- Először te mondd el, hogy ki vagy! - néz rám, smaragd szemeiben, és látom felcsillanni
a félelmet. Tudja jól, hogy nem halandó vagyok, és bármikor meg is ölhetem.
Helyes félj is. Jobban teszed.
Leveszem öltöny kabátomat, és engedem hagy törjön elő hátamból fekete szárnyaim.
Fekete tollak hullanak körülöttünk. Megrázom szárnyamat, és Amelire, tekintek, aki meglepetten néz rám.
Bizony kicsi csillag nem egy kis démon vagyok, akitől még félni sem kell. Hátrál egy lépést, amire én csak még közelebb megyek. Az erkélynek ütközik, és már látom szemeiben, hogy kiutat keres.
Két oldalára teszem a kezem, úgy fogom meg az erkélyt.
Csak centik választják el ajkainkat olyan közel hajoltam hozzá, kis teste megremeg, és szaporábban veszi a levegőt is.
- Egy bukott vagy - hangja reszket, mint a nyárfa. Bizony kincsem rossznál húztad ki a gyufát.
Remélem most már dalolni fog, hogy ki valójában. Érzem aurájában, hogy több mint egy halandó.
Cica, nyakamra száll, és nyávogni kezd. Nyugi cicus, annyira nem fogom bántani a nőt, csak viselkedjen jól.
- Aranyom most meg lássuk, hogy te ki vagy - kezemet nyakacskájára kulcsolom gyengéden, azért nem akarom megfojtani.
- Ideje, hogy elmond, Ameli - búgom halkan, miközben rámosolygok.
|
| haaaani | 2010. 08. 18. 14:03:40 | #6976 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsának)
Ahogy a szép nő elhagyta a báromat, cicának is nyoma veszett. Azt a kis dögöt egyszer biztos elkalapálom.
Kilépek a bár ajtajából, és cica auráját követve indulok végig a szinte kihalt utcákon. Épp az egyik sarkon fordulok be mikor meglátom az elkóborolt szőrpamacsot, és ráadásul Amelival van. Ez az én szerencse napom.
- Hát a gazdád merre van szépségem - hallom csilingelő hangját, amint macskámmal beszél. Aranyos egy nő, és kezdi egyre jobban felkelteni az érdeklődésemet.
- Hát akkor ha nem segítesz így velem is jöhetsz - szólal meg ismét. Na, azért a cicát nem visszük sehova, érte ölni is képes vagyok, és ez alól te sem vagy kivétel aranyom.
Közelebb sétálok hozzájuk.
- Elnézést a macska az enyém, valamiért ragaszkodik Önhöz Ameli - szólalok meg komoly hangomon, amire rögtön rám emeli tekintetét. Azok a smaragd szemek, mintha teljesen belém látnának.
- Hát lehet azért mert én is szeretem a macskákat? - érdeklődik kíváncsian, miközben simogatja a cicát. Mikor meghalja hangomat a kis jószág már repül is vállamra. Helyes.
- Meglehet - válaszolom neki nyugodt hangon.
Biccent, és hátat fordít nekem. Na, ma már másodjára kosaraznak ki remek. De ne félj sokáig Ameli, hamarosan az enyém leszel.
Reggel elég fáradtan ébredek, rémálmok gyötörtek az éjjel. Utálom mikor az angyalokkal álmodok, és a letaszítottságomról. Cica már mellkasomon ül, és oldalra biccentett fejjel figyel, ráadásul már nyávog is. Megsimogatom fejecskéjét, mire már dorombol is. Kis egerek réme. Fogalmam sincs, miért maradt velem, de megtette, aminek nagyon örülök.
Fáradtan szekrényemhez sétálok, és egyik öltönyömet veszem fel. Minden igaz ma is bekell mennem a bárba, pedig sok kedvem nincsen. Kiérve az étkezőbe már a gőzölgő kávém vár, és a mai újság. Cicának meg a egy kis tálban a tejecskéje, és a macska kaja.
Nyugodtan lapozgatom az újságot semmi érdekes. Igaz nem is nagyon érdekelnek az emberek dolgai, de az egyik oldalnál megakad a szemem. Milyen érdekes, és meglepő dolog. Egy új szakácskönyv, amin a tegnapi vörös szépség képe is ott van. Tehát könyveket ír a drága. Na, még szakácskönyv íróval sem dugtam, akkor be kéne iktatni a programjaimba. Egy ördögi mosoly jelenik meg arcomon, miközben tovább olvasom a cikket. Nocsak nocsak ma fogja aláírni az egyik könyvkiadóban a könyveit.
Akkor mindenképp ott a helyem, nem árt egy két szakácskönyvet vennem.
Belépek egy könyvkiadó épületébe, és bevallom elég nagy zaj van, és sok ember is. Kicsit beljebb megyek, és körbenézek. Cica már le is száll vállamról, és elindul. Milyen kis önálló dög lett. Pár perc múlva meglátom szépségemet, ahogy macskám ül az asztalánál. Persze Ameli, már simogatja is a kis dögöt. Elég nagy sor áll előtte, és mind azt várják, hogy a lány aláírja a könyvüket. Idióta halandók, annyira idegesítenek. Leszarva a tömeget a lány asztala mellé lépek, már ugranának nekem a biztonsági örök, de a szépségem szól nekik, hogy nincs semmi baj és, hogy ismerjük egymást.
- A cicám már megint magánál landolt - szólalok meg mosolyogva, és az említett pamacsra nézek.
- Megkedvelt - válaszol, miközben egy könyvet ír alá.
- Az biztos - mondom, miközben egy könyvét veszem el az asztalról. Nem tudok főzni, és nem is akarok megtanulni, de azért érdeklődve lapozgatom az elég vastag könyvet, amiben több száz recept van. Ráadásul a képek alapján elég jól néznek ki a kaját.
- Gregori, és szabad tudnom mi szél hozta ide, mert biztosan nem könyvet akar venni - emeli fel fejét, és mindentudóan rám néz. Hangjában hallom a kicsiny gúnyt, de most
annyira nem zavar.
- Belém lát Ameli, nem könyvet jöttem venni, hanem, hogy magát lássam - mondom meg
Neki az igazat, amire kicsit meglepődik, és egy apró pír jelenik meg arcán. Én csak egy vigyort engedek meg magamnak. Nincs már sok menekvés drágaságom.
Ismét egy könyvet ír alá, és elbeszélget rajongójával. Sok zavaró tényező, így mindenkivel foglalkozik, és nem csak velem. Idegesítő. Kicsit felmorgok, amit szépségem figyelmét sem kerüli el, és kacéran rám mosolyog.
- Mikor végez ezzel a hülyeséggel? - kérdezem meg egy kicsit ridegen. Utálok várni.
- Négykor.
Órámra tekintek a francba az még három óra. Na, legalább addig eltudom a dolgaimat intézni, és utána már nem lesz több programom.
- Esetleg, ha végez találkozhatnánk? - kérdezem meg kedvesen. Utálok ilyen nyálasan viselkedni, de valamit valamiért.
Nem válaszol semmit csak egy kis cetlire ráír valamit, és odanyújtja felém, én érdeklődve veszem el, és a papírra tekintek. A mobil száma. Okos kis lány. Egy mosolyt küldök felé. Minden a tervek szerint ma este biztosan összefog jönni.
- Majd hívom kedves, Ameli - mondom neki, miközben a kijárat felé indulok.
- A cica - szól utánam, mire a kis szőrpamacsra nézek, aki nagyon jól érzi magát a lány társaságában.
- Maradjon önnel, így biztosan találkoznia kell velem - válaszolom egy ravasz mosollyal, amire csak felnevet. Bizony, én elérem azt, amit akarok.
Bent a bárban sajnos nem minden úgy alakul, ahogy terveztem. Az egyik ügyfelem, aki nagyon nagy tételben rendel tőlem, egy estélyre akar meghívni. Egy két ismerősének beakar mutatni. Ez több ügyfelet jelent számomra, ami több pénz. Az egyik gond az, hogy ez a pasas nem halandó, hanem egy vámpír. Igaz nem tartana sokból kiiktatnom, de nem nagyon örülnék neki, ha az estélyen összetalálkoznék Lucifer, haverjaival. Mindegy legalább lesz egy kis buli is a számomra. A másik gond, hogy így nem nagyon tudom kettesben tölteni az időt Amelival. A francba. De mivel kísérővel kéne mennem az estélyre el is hívhatnám őt. Még se olyan esélytelen ez a találkozás. Órámra pillantok, és negyed ötöt mutat. Na, akkor itt az ideje, hogy haljam édes hangját.
Nem nagyon örült ennek a estélynek, de mivel elég meggyőzően tudok hatni az emberekre nagy nehezen belement, hogy elkísér. Megadta a címét, és én pedig fél nyolcra megyek érte.
Imádom, amikor minden a terveim szerint megy. Remélem semmi nem fog közbe szólni. Lassan itt az ideje, hogy induljak az otthonomba kicsit muszáj lesz kicsípnem magam.
Ameli, este már az enyém leszel, ha akarod, ha nem.
|
| haaaani | 2010. 08. 15. 22:07:44 | #6893 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Ancsának)
Unalmasan járom az utcákat a kocsimmal. Reggel elintéztem a bárban lévő dolgokat. Még mindig jól megy az üzlet hála a jó istennek. Vagy is neki nem köszönök semmit.
Cica a kocsiban játszik egy egér plüssel. Tényleg az egerek réme ez a szőrpamacs.
Egyik utcán hajtók be. Van itt egy kis kávézó, és a főnök egyik ügyfelem. Halandó nyomorult ember, de a kávéjuk isteni. Könnyedén lépek be a kis étterembe, ahol már nagy örömmel köszön is a főnök. Húszas éveiben járó taknyos, de jól vezeti az éttermét.
Hátra megyünk a raktárba, ahol oda is adom neki az anyagot ő pedig a köteg papír pénzt.
Ezt már szeretem. Kint a pultnál még kapok egy kávét, amit nyugodtan kortyolgatok, és a napi újságot kezdem el olvasgatni. Végre egy kis nyugalom. Persze már cica is nyalizza a kávét. A kis rohadt dög. Kérek neki egy kis tálba tejet…na már dorombol is.
- Aranyos cica - hallok meg nem messze tőlem egy kellemes női hangot. Oldalra pillantok, és egy pillanatra eláll a lélegzetem. Egy smaragd szempár figyel érdeklődve engem és cicámat.
- Köszönöm - válaszolom nyugodt hangon, miközben végig mérem a nőt. Hosszú, vörös színű haja van, vékony még is kívánni való teste. Egy sima hosszúkás zöldes ruhában van, ami valljuk be nagyon jól áll neki, igaz meztelenül jobban nézne ki, főleg a szobámban és az ágyamon, de ennyire ne rohanjunk előre. Van valami fura ebben a nőben az aurája másabb, mint egy emberé, de nehéz beazonosítanom. Leül mellém, és egy kávét kér ő is.
Visszafordulok újságomhoz, és tovább olvasom. Érzem magamon néha a nő tekintetét, de annyira nem érdekel. Szépnek szép sőt gyönyörű, de van nekem ennél jobb dolgom is.
Mikor elolvastam az újságot, és megittam a kávémat távozók is. Érzem, hogy tekintetével végig követ, míg ki nem lépek az ajtón. Hmmm…tényleg jól nézett volna ki az ágyamban.
Beindítom a kocsit, és indulok is haza.
Este már a bárban vagyok. Irodámban ülve dobálom cicának a labdát, aki örömmel hozza vissza. Most eltudnék gondolkozni, hogy ez egy macska vagy esetleg egy kutya. Mindegy legalább nem unatkozunk. Egyik testőröm lép be, hogy egy fontos ügyfél vár kint.
Ennyit a pihenésről jöhet is a meló.
Mikor kiérek csak egy vámpír az. Tényleg fontos ügyfél. Elég nagy rendelést ad le, ezzel körülbelül ötven milliót kaszálok. Mind az én zsebembe. Ördögien megnyalom szám szélét. Imádom ezt a helyet, még jó, hogy leléptem attól a hülye Lucifertől. Azt én biztos nem leszek a kutyája, mint mindenki.
Egy laza mozdulattal ledobom magam a bárpulthoz, és már jön is egy vodka elém. Helyes, rám is fért. Cica már megint itt van és randalírozik. Már kapja is a tejet a pultos sráctól.
Elkényeztetett dög. Egy ismerős jelenlétet érzek meg, és rögtön meg is látom.
Az a vörös démon az étteremből. Váó, és milyen csinosan nézz ki. Egy fekete rövid ruha ami elég szép belátást nyújt melleire. Lehet, hogy még is az ágyamban lesz ma éjjel.
Mögöttem sétál el, és pár székkel mellettem ül le.
- Kölyök, csinálj a csajnak egy koktélt - mondom a pultosnak, aki bólint. Pár perc múlva a nő előtt van a kért ital, és meglepetten néz a srácra, aki rám mutat.
A smaragd szemekben meglátom a meglepettséget mikor felismer. Elég gyors mozdulatoknak hála már mellette is ülök.
- Köszönöm az italt - szólal meg csilingelő hangján.
- Szívesen - válaszolom mosolyogva, míg intek a srácnak, hogy még egy vodka lesz. Szükségem is lesz rá úgy érzem, hogy jó éjszakám lesz vagy is remélem.
- Gyakran jár ide? - kérdezi kíváncsiskodva. Édes szépségem most fogsz meglepődni.
- Enyém ez a hely - és nicsak tényleg meglepődik. Milyen kiszámítható. – Gregori, vagyok - mutatkozok be.
- Ameli - válaszol. Nagyon szép neve van, illik hozzá. Kezdi egyre jobban felkelteni az érdeklődésemet ez a lány. Lassan megissza az italát. Mikor végez feláll, meglepődve figyelem. Ajjaj…van egy rossz sejtésem.
- Nagyon jó helyt vezet. Nekem most mennem kell, köszönöm az italt. További szép estét, Gregori - na kilettem kosarazva, és ez volt ám a rossz sejtésem.
Felállok én is. Milyen kicsi és törékeny hozzám.
- Önnek is - válaszolom lágy hangomon, amire összerezzen. Ínycsiklandozó.
Kecses léptekkel sétál ki a bárból. Én végig rajta legeltetem szememet. A francba pedig azt hittem, hogy az éjszakát nálam tölti. De van egy olyan érzésem mi még találkozni fogunk, Ameli.
|
|
