Natasha Mihajlovna vagyok , a nácik oldalán harcoltam,de ahogy bejöttek az oroszok engem nem megöltek, hanem inkább elhurcoltak a táborukba és ezredesi kötelezettségeimet sózták rám. A fene inkább öltek volna meg direkt ezért jöttem el hazámból erre most megint nekik dolgozom. Dolgozom? Heh, ugyan már ezeknek sosem fogok.
Szerencsémre annyira megbíznak bennem,hogy észre sem veszik azt amikor ki surranok az épületből vagy is nem surrantam ki hanem engedélyt kértem ,bár nem tudom minek hisz ezredes létemre odamegyek ahova akarok. Igen az oroszokkal nincs baj, de német lázadókkal igen előlük menekülnöm kell. Így is késésben vagyok még ezeket is lekell ráznom.
Sajnálatos módon nem m akarnak életben maradni.
-Nem akarom bántani magukat.- mondom
-Még ,hogy nem hát tudjuk,hogy orosz!-nevet fel
-Nem mindegyik orosz gyilkos. De ha azzá kell válnom ,hogy elengedjenek akkor megölöm magukat.- hangom könyörtelenül cseng, gyorsan előveszem a késem és ahány támadóm van mindet vesén szúrom.
Beszállok a kocsiba és azonnal a találka helyre sietek. Csikorgó kerékkel állok meg és kipattanok. A rejtekhelyemről pontosan látom a személyt aki felém tart.
-Ne közelítsen, különben lövök!
Mondjuk nem biztos,hogy lelőném lehet vele kell találkoznom.
-Maga az összekötő? Ha holdfény van… - kezdi a mondatot ami a jelszó is egyben
-megvilágítja a fény a tájat.
A választ megadom helyesen,de ha isten akarná akkor sem tenném el a pisztolyomat.
-Hol a fenében volt eddig? Látom nem erénye a pontosság.
-Abba is hagyhatja, mintha nem tudná, hogy mostanában mi a helyzet. Kicsit feltartottak, le kellett ráznom őket. De most itt lennék, Mihajlovna ezredes jelentkezik.
Lehúzom magamról a sálat és a sapkát is leveszem a fejemről.
-Na, ne már? Ez vicc? Egy nőt küldenek, és orosz is ráadásul… a rohadt életbe.
-Ne baszakodj velem hapsikám! Mert nő vagyok, nem lehetek jó?
Be sem fejezem a mondatom meglendítem a kezem.. Csak vállát súrolom nem is olyan rossz,. Előkapom a fegyverem,de ő sem rest így csak szemezünk a csövekkel.
-Mit gondol, piknikezni vagyok itt?
-Még szinte… még gyerek?
-Ez a gyerek ezredes uram, jó ügyért harcol. Választhat vagy én, vagy senki.- sziszegem
Na végre megértetted vagy még sem,de az már nem az én dolgom
- Rendben, avasson be a részletekbe. Norman vagyok elég ennyit tudnia. Nem kell a magázódás, ha értelmét látom a terveknek, számíthat rám.
-Nos, gondolom tudja,hogy van néhány alagút ezeket használhatjuk!
-De hölgyem azokat figyelik az orszok!- háborogja
-Pontosan ,de én orosz vagyok igaz ide emigráltam ,de az egyenruhám még meg van és apám befolyásos ember volt.- mondom nyugodtan
-Kockázatos- sziszegi
-Ez van főnök itt már minden az!
-Ha rájönnek,hogy csalunk megölnek!
-Kérem ez az utolsó reményünk.
-Igaza van,de ezt nem hagyhatom.
-Hagyhatja rám a feladatot és néhány ember megmenekül!- nézek rá
-Hát jó-morogja végül.- ha bármi van szóljon.
-Nekem nem kell segítség csak maguknak!Sajnálom, de mennem kell ha észreveszik,hogy eltűntem ki tudja mi lesz.- vonom meg a vállam
-Akkor viszlát Mihajlovan!
-Csak Natasha!Viszlát Norman!
Kicsit ellenséges ugyan, de majd rájön, hogy csak én tudok segíteni.
A táborba könnyen visszajutottam és lefeküdtem aludni. Reggel egy hang ébreszt fel.
-Mihajlovna!Kelj már fel!- szól Olga
Nem meg mondtam, hogy bejutok a táborba. Miután az oroszok benyomultak engem nem megöltek hanem inkább visszatoloncoltak a táborukba pedig inkább öltek volna meg. De most már mindegy így könnyebb lesz. Remélem találok valamit. Pontosítok nagyon remélem,hogy találok valamit.Sajnos nagyon minimális az esélyem. Fortuna most az egyszer légy velem kegyes. Kimászok az ágyból és felöltöm az egyenruhám amit annyira gyűlölök. Kár, hogy orosznak születtem bár van benne jó is jobban bírom a hideget hehe. A táborban 200 katona van kb. Apám mindig azt mondta senkibe ne bízzak hát lehet igaza van. Gyorsan reggelizek majd sétálni indulok velem szemben Romanov tábornok jön,de utálom azt a fickót.
-Mihajlovna! Hol volt tegnap este?!- szegezi nekem a kérdést
-Tábornok úr! Jelentem alássan az egyik eldugott kocsmában szaglászni voltan hátha hallok néhány érdekes információt.- mondom nyugodtan
-Ngayon helyes nem is vártam mást magától, s jutott valamire?
-Áh, még sajnos nem , de ha megengedi folytatom tovább!
-Hát hogyne engedném meg , nincs még egy olyan katona mint maga!
Mondtam már,hogy az orsz vezetőség nagy rész hülye?Szerintem nem ,de nem is érdekes.
Eljött ez este én meg kocsiba pattanok senki nem állít meg szerencsémre Romanov mindenkinek szólt, hogy elmehetek. Remélem Norman meg sejti,hogy jövök.
Számításaim most sem hagynak cserben megint itt van.
-Egy föld! Egy nép!
-Egy vezető!- fejezi be
-Jó estét Norman!- biccentek
- Estét Natasha!
- Nos van néhány dolog.Az átjárokat nekem osztották ki vagyis én felügyelek rájuk. Déltől egy óráig nincs senki aki védené mert ebédidő van.-mondom
- Érdekes, hogy sikerült megcsinálni?
-Az legyen az én dolgom. Nem kell rögtön rosszra gondolni.
-Ah, ugyan már pont én?
- Na és mit szólna egy rajta ütésre?
Szerkesztve Teresa-san által @ 2010. 11. 05. 12:53:18
