Karakter: Hiro Shuichi
Megjegyzés: (Lawliet-nek)
Reggel mikor felkeltem szinte kipattantam az ágyból. Nagy nap ez a mai, hiszen ma lesz Gion Matsuri fesztivál, amit csak évenként rendeznek. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok egyből lemenni, mert dolgoznom kell, de megpróbálok, minél hamarabb lemenne, főleg a felvonulásra, hiszen az minden évben csodálatos szokott lenni.
Elmegyek, gyorsan letusolok, majd már öltözök is fel, mivel nem szeretek sehonnan sem elkésni, még akkor is, hogy ha nem szívesen megyek egy két helyre, mert kötelező. Bekapok egy két falatot és már megyek is a kis kocsimmal a vállalathoz amelyiknél dolgozok. A Kamija Corporation-nél dolgozok, mint ügy feldolgozó. Alapjáraton szeretem a munkámat, meg szeretem csinálni, csak akkor nem, mikor ilyen fontos eseményről kell elkésnem kicsit, amit egy évben csak egyszer rendeznek meg. Bemenni is nehezen tudok, mert már az emberek tömkelege van az utcákon és alig hagynak járhatóságok az autóknak, de hát valahogy csak be kell jutnom. Úgy megyek, majdnem, mint aki ráfeküdt a dudára és folyamatosan nyomom, hogy elengedjenek, de hát, ha máshogy nem megy, akkor nem tudok mit kezdeni.
Nagy nehezen át verekedem magamat a tömegen, majd bejutok a céghez. Kiszállok, és már megyek is fel a helyemre, ahol már halomra állnak az feldolgozandó akták. Még szerencse, hogy gyorsan és pontosan dolgozok. Általában ez a kettő nehezen összeegyeztethető, de nálam valamilyen úton, módon mindig sikerült. Eddig legalább is nem volt rám panasz, aminek csak örülök, mert így mindenki hozzám hozza az anyagot és így több a fizetésem is.
Egésznap gályázok, mint a hülye, majd rá nézek az órára és látom, hogy nem sokára dél van, akkor van a felvonulás. Nem érdekel, ha lecseszést is fogok kapni, de akkor is megnézem a felvonulást. Leszaladok, és már megyek is be a nagy tömegbe. Elkeveredek benne, majd pár perc elteltével, mát jönnek is a kocsik, ahol a szent gyermekek vannak. Előttük a papok mennek és a papok mögött megy, egy nagyon helyes fiú vagy férfi hirtelen a döbbenetségtől este tudom dönteni. Végig őt figyelem és folyamatosan megyek, velük át verekedem magamat a tömegen, csak hogy láthassam. Elő pillanatra annyira megfogott, hogy nem is tudom, mit csinálok. Hosszú gyönyörű fekete haja van, ami a térdéig ér, ahogy így be tudom lőni a dolgokat. Az arca is kisugárzó, legalább is az én szemszögemből nézve. Kecsesen mozog, és még tudnák róla áradozni magamban, de egyszer csak elfordulnak, ahova már nem mehetek, csak a menet után. Folyamatosan őt figyelném, amerre szerintem mehetett.
Majdnem 15 percbe telik, mire elmegy, mint a 6 kocsi, amire égre megindul a tömeg, de én előre törve szinte, mint egy buldózer úgy megyek előre. Tudni akarok ki ez a srác. Elkezdem minden fele keresni, de sehol sem találom. Már minden hova benéztem, de semmi. Egyszer az egyik ajtónál állok, mikor érzem, hogy valaki hátba csak és a kilincs elég szépen belém préselődik, amire felszisszenek. Már fordulnék hátra, hogy leosztom, mikor meglátom a srácot.
- Nagyon sajnálom uram nem akartam megütni. – mondja és meghajol előttem.
- Nincs… Nincs semmi baj. – mondom kicsit akadozva, de végig őt figyelem.
- Tényleg nagyon sajnálom. – még mindig meghajolva van. Odamegyek hozzá és felemelem.
- Tényleg nincs semmi baj. És kérlek, tegeződjünk. Nem vagyok én olyan öreg. – mondom mosolyogva, majd folytatom - meg, inkább a nevedet áruld el nekem. – mondom neki és a válaszát várom, közben végig a mandulavágású szemeibe nézek, amik szinte megbabonáznak, annyira lefoglal a látvány és nem tudok már lassan mit kezdeni magammal…
|
