|
|
Szerepjáték
(Yaoi)
| Rauko | 2010. 09. 14. 15:04:28 | #7777 |
Karakter: Uehara Yukio
Megjegyzés: (Ponnak) VÉGE
Bocs. Szóltam már, te nem jelentkezel, én meg unom, hogy csak én kereslek, és csak akkor kapok választ, ha napokig írogatok rád érte.:)
Szerkesztve Rauko által @ 2010. 09. 14. 15:08:03
|
| Rauko | 2010. 08. 18. 12:59:00 | #6975 |
Karakter: Uehara Yukio
Megjegyzés: . Ponnak .
Egyszerre érzem izgatónak, szánalmasnak, gondoskodónak, undorítóan és gyengédnek a velem szemben ülő személyt. Megalázkodni egy pet előtt, egy gazdag nemestől olyan gesztus, mintha egy francia arisztokratát kérnénk meg, hogy fogja meg magának a csigát a réten. Egyszerűen nevetséges.
- Kei-sama, most azt várja tőlem, hogy őszinte legyek önhöz? - kérdezem mélyen a szemébe nézve. Ő állja tekintetemet és bólint.
- Uram. Amit ön tesz, nekem olyan, mint a hűs szellő, egy forró, nyári napon. Üdítő és kedves. De azzal, hogy ilyen érzelmeket vált ki egy petből, ön, Kei-sama olyanná válik, mint egy herceg, aki saját maga trágyázza a földjét. Szánalmassá és nevetségessé. - Hatalmas szemekkel néz rám. - Büntessen meg, uram, ha úgy jónak látja. - Újra mélyen a szemébe nézek és elmosolyodom. - Nem tud nekem újfajta fájdalmat mutatni. - Látom, hogy nem érti. - Nem figyelte meg a lábam, Kei-sama? - Azonnal odakapja tekintetét, én pedig, amennyire a T-állvány engedi, kifelé fordítom combomat. Elborzad. - Az előző gazdámnak az volt a szokása, hogy a combomon oltotta be a szivarját. Ezek után ön, uram, azt kéri, hogy ha ketten vagyunk, kezeljem magam önnel egy szinten állónak? - Elfordítja tekintetét, majd pár perc múlva közelebb kúszik, és pofon vág. Nem lep meg, az azonban már inkább, hogy közvetlenül utána elkapja a fejem és megnyalja az ütés helyét, mintha ezzel próbálná enyhíteni a fájdalmamat.
- Az ütést azért kaptad, mert goromba voltál velem. De igazad volt. Mindenben. Viszont megismerhettél volna annyira ez alatt a kis idő alatt, hogy engem nem érdekel senki más véleménye. Gondoljanak szánalmasnak, nevessenek rajtam, akkor is én vagyok a jakuzza hercege. Egy szavammal a halálba küldhetem az egész rokonságát annak, aki nem tetszik nekem. - Leveszi rólam a T-állványt és az ölébe húz. Engedelmesen simulok karjaiba, kifejezetten jól esik az érintése. - Mesélj nekem magadról, Yukio. Kérlek. - Megsimogatja a fejem és belecsókol a hajamba.
- Nem sok mindent tudnék mondani, uram. Pár napos csecsemő voltam, amikor megvett egy idős nő. Ő nevelt kilenc éves koromig, tökéletes engedelmességre. Sosem voltak kedves szavai hozzám. Amikor elég idős lettem, egy borbélyházhoz kerültem, tanulni. Onnantól egyenes utam volt, mindenre kiterjedő képzést kaptam a szexualitásról. Nők vertek meg minket minden nap, undorító és ocsmány dolgokat csináltak velünk, hogy soha ne kívánjuk meg egy nő testét.
- Milyen dolgokat?
- Volt, hogy menstruáltak, és nekünk így kellett magunkévá tenni őket. Volt, hogy levizeltek minket. - Arcára pillantva látom, hogy nem kell neki mindent elmesélnem. - Ezekkel a módszerekkel elérték, hogy egy meztelen női test látványa csak undort és hányingert váltson ki belőlünk.
- Voltak barátaid?
- Egy volt. Őt a szemem láttára verték halálra, amiért egyszer képtelen volt merevedést produkálni. Azóta senkihez sem tudtam és akartam közelebb kerülni, hiszen ilyen élettel úgyis elveszteném.
- Hogy érted, hogy úgyis elvesztenéd?
- Gondoljon bele, Kei-sama. Ön most kedves velem. Közvetlen velem. Önre nézhetek, megérinthetem, ha ketten vagyunk. Elülteti bennem ezt a gondoskodást. Aztán pár hét vagy hónap múlva megun engem és elad valakinek, akinél rengeteget fogok szenvedni, hiszen újra kell tanulnom a tökéletes alázatot. - Közelebb bújok hozzá, ő pedig szorosabban ölel, mintha ezzel akarná kifejezni, hogy sosem enged el többé. De nem ringathatom magam ilyen illúziókba. - Én csak egy háziállat vagyok, Kei-sama. Sosem számítottam embernek.
- Yukio - szólít meg, majd egyik kezét állam alá vezeti, így emelve fel a fejem. - Nem ígérem, hogy örökké velem maradhatsz. Hiszen lehet, hogy holnap engem is lelőnek, és akkor te valaki máshoz kerülsz. De amíg nem lesz veled bajom, addig ígérem, nem adlak el. - Végigsimít mellkasomon. - A tested és a lényed is csodálatos. Okos vagy és gyönyörű. Nem tudnálak megunni. - Nyakamhoz hajol és csókolni kezdi. - A bőröd olyan, akár a selyem. Imádom megérinteni. - Hangosan felnyögök, ahogy beleszív nyakamba. - Az ajkaid… - Felemeli a fejét és egyik ujjával végigsimít számon. - Izgatóak. Szeretném, ha mindig csak csókolnál engem. - Tarkómra simul a keze és közelebb húz magához. Megnyalja alsó ajkamat, én pedig nyögve engedek utat akaratának. Nyelve kíváncsian köröz számban, meg-megsimítva az én nyelvemet, a fogaimat. Hosszú percekig nyújtja a pillanatot, majd homlokát az enyémnek támasztja.
- Yukio. Kívánlak. - Hangja olyan, mint a kábítószer. Minden józan ítélőképességem elszáll, ha hallom vágytól remegő, mégis férfias hangját. Érintései hatására minden sejtem vadul könyörögni kezd azért, hogy magában érezhesse Kei-samát. Tekintete minden rosszat elfeledtet velem, eléri, hogy csak neki és érte létezzek. Ki ez a férfi és mit tett velem?!
- Önnek bármit, Kei-sama - suttogom elhaló hangon, és hagyom, hadd tegyen velem, amit csak akar.
|
| Rauko | 2010. 08. 04. 12:16:45 | #6543 |
Karakter: Uehara Yukio
Megjegyzés: .Ponnak.
Meglep, hogy vele kell mennem enni. Eddigi gazdáimnál az volt a szokás, hogy vagy a saját szobámban ettem, vagy a többi cseléddel, a konyhában. Azt még élveztem is, néhány helyen kifejezetten kedves volt a személyzet. Sehol sem éreztették velem különösebben, hogy miből is élek és mit csinálok, tudták, ők szakácsnak, vagy komornyiknak tanultak, én petnek. Ez így van rendjén. Sosem szekáltuk egymást semmiért. De most mégis hihetetlenül zavarban vagyok amiatt, hogy egy asztalhoz kell ülnöm a gazdámmal.
A terem tele volt előkelő vendégekkel, mindenki ránk nézett. Voltak, akik helyeslően bólogattak, miután minden kis porcikámat szemügyre vették, voltak, akik hangosan beszéltek arról, hogy Kei már megint feltünősködik. De gazdámat láthatóan ez kicsit sem érdekelte, engem meg nem lepett meg, hogy nem ad mások véleményére. Nem ismerem olyan rég óta, de azt már kitapasztaltam, hogy nem foglalkozik senkivel, csak saját magával.
Leülünk, a gazdám rendel. Én félve kérek egy kevéske adag párolt zöldséget, sosem eszek sokat. Amíg tanultunk, csak annyit kaptunk enni, hogy ne haljunk éhen. Ennek egy célja volt, hogy a gyomrunk összeszűküljön. Így nem tudunk sokat enni, nem okozunk felesleges gondot a tulajdonosainknak. Kei-sama furcsán méregeti a kis adag zöldséget, majd megszólal.
- Enned kellene. Nem lesz elég energiád.
- Elnézését kérem, Kei-sama, de nem bírnék többet enni.
- Miért nem? - Meglepetten néz végig rajtam.
- Mert amíg tanultunk, addig is kevés ételt kaptunk. Én pedig mióta az eszemet tudom, azt tanulom, hogy hogyan legyek engedelmes háziállat. - Elmosolyodik, majd folytatja az étkezést.
Közben befut Ru is, aki leül mellénk. Faggatni kezd, én pedig hihetetlenül zavarban vagyok. Eleve, ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a gazdámmal, és a testvérével eszek, erre még Ru arról kérdezősködik, hogy hogy telt az éjszaka. Én nem tudok már mit tenni, könyörögve pillantok Kei-samára. Nem tudom, megértette-e, de leállítja Rut, hogy hagyjon engem békén. Ezért nagyon hálás is vagyok neki.
Utána sorban jönnek az emberek. Én a földet vizslatom, akkor tekintek fel, ha Kei-sama megkér rá. De egyre inkább zavar, és ahogy látom, őt is. Folyamatosan, vagy azzal zaklatja valaki, hogy miért kell egy petet az ő szintjükre emelni, amiben, megjegyzem, igazuk van, vagy azzal, hogy milyen szép vagyok, és szeretnének megvenni, vagy kölcsönkérni. Látom Kei-samán, hogy nagyon ideges. Tudom, hogy ez az idegesség rajtam fog csattanni, de ezért létezem. Ezért élek, hogy rajtam kiélhesse dühét és testi vágyait. Semmit nem érzek iránta. Üres vagyok belül, nem érdekel az, hogy mi lehetne, ha nem ilyen körülmények között találkozunk, nem érdekelnek a bókok és a kedvesség. Csak a gazda parancsait követem, és ha a következő percben kijelentik, hogy onnantól Ru tulajdona vagyok, akkor Ru lesz az, aki minden tettemet eldönti. Ha nem engednék, hogy zuhanyozzak, hetekig, nem tenném. Ha azt kérnék, hogy véssem magamba Kei-sama nevét egy késsel, megtenném. Nem szeretetből, vagy tiszteletből. Egyszerűen csak ezt kell tennem. Az, hogy mélyen, legbelül tetszik-e nekem ez a férfi, az az én magánügyem. Senkire nem tartozik.
Visszamegyünk a szobába. Kei-sama nagyon dühös, nem tudom, mit mondhatnék, csak közelebb lépek, és elkövetem az egyik legnagyobb hibámat eddigi életem során. Az ő kérése nélkül érintem meg a karját. Ő összerándul a hirtelen jött ingertől, és fordulatból hatalmas pofont kapok. Érzem, hogy elesek, és egy pillanatra, még azt is, hogy valahova beverem a fejem, valami forró csorog le az arcomon. Utolsó erőmmel még odakapok, de utána minden elsötétül.
|
| Rauko | 2010. 08. 03. 01:38:51 | #6523 |
Karakter: Uehara Yukio
Megjegyzés: .Ponnak.
Végre megszabadulok ettől az impotens baromtól. Ahh, szörnyű, hetven és halál között lebeg, a farka már legalább harminc éve nem állt fel, nekem meg egy fél év után elegem van abból, hogy előtte verem ki magamnak, és vibrátorokkal elégítem ki testi vágyaimat. Ma reggel bejelentette, hogy este értem jön új gazdám egyik embere, készüljek el. Nos, rendben, én elkészültem. Lezuhanyoztam, felöltöztem, és várok.
Este hétre ideérnek értem. Egy öltönyös, idősebb férfi, és egy helyesebb, fiatalabb.
- Szia. Ru vagyok, én viszlek a gazdádhoz. Remélem, engedelmes leszel, és tovább bírod, mint az elődöd.
- Ne féltsd Yukiot. Nem csak szép, de szereti a kemény játékokat is. Remélem, a hercegetek jól ellesz vele. Fájó szívvel válok meg tőle. - Ez a Ru régi gazdám felé biccent, és indulunk is. Fekete, sötétített üveges kisbusz.
- Vetkőzz le. - Ru hangja parancsoló, ez most nem erotika, a testemre kíváncsi. Kihámozom magam a ruháimból, ő pedig int, hogy menjek oda. A kisbuszban könnyen odasétálok elé. Megfogja a farkamat, masszírozza egy kicsit, majd, mikor felállt, elengedi. - Eddig jó. - megfogja derekam, másik kezének ujjait belém vezeti. Felnyögök, fáj, de imádom! - Ez is tökéletes lesz. Öltözhetsz. - Engedelmesen felkapkodom ruháimat, és mellé ülök. - Tetszeni fogsz Keinek.
- Bocsáss meg, de mennyi idős a gazdám? - kérdezem lehajtott fejjel. Ha beszélek a tőlem magasabb rangúakkal, nem nézhetek a szemükbe, csak ha engedik.
- Huszonegy éves. Igazi vadóc, szereti a kemény szexet. Ezért leszel te az új játéka. Nézz rám. - Felnézek, egyenesen a szemébe. - Hihetetlen, még a tekinteted is izgató. Ha nem Keinek vinnélek, most azt hiszem, én is elszórakoznék veled.
- Kei-sama nem szereti, ha más is használ? - kérdezem félénken.
- Kifejezetten utálja, ha az ő tulajdonához mások is hozzáérnek. - Kezét a combomra vezeti, majd rám pillant. - Pedig hidd el, legszívesebben ki sem szállnék belőled egész nap! Sajnálom, hogy ő csapott le rád. - Mosolyog, ahogy én is. Kellemes és megtisztelő, hogy egy másik ember is megkíván.
Fél óra után megáll a busz. Egy szép háznál vagyunk, kifejezetten hatalmas, gyönyörű kerttel. Csak tátott szájjal bámulom új otthonomat, majd észbe kapok, és követem Rut.
- Aranyos fiú vagy te - mondja nevetve.
- Köszönöm a bókot. - Meghajolok mögötte, majd követem.
- Kei most nincs itthon. Tudja, hogy ma jössz, de el kellett mennie. Viszont te, mire visszajön, a lehető legszexibb ruhában fogod várni.
- Értettem. - Beérünk, engem pedig a szobámba vezetnek. Pontosabban…
- Ez Kei szobája, vele fogsz lakni. Ez az ő kifejezett kérése volt, így akkor kaphat meg, amikor akar.
- Értettem.
- Vannak ruháid? - kérdezi Ru.
- Csak néhány. Ebben a táskában - mutatom fel a fekete kézitáskát.
- Nem sok minden fér bele. Mutasd, mid van. - Kipakolok az ágyra, ő pedig azonnal kiszúrja kedvenc párosításomat. Rövid, fekete nadrág, egy nagyon rövid, fekete felső, és egy fekete, csipkés kesztyű. - Ez tökéletes lesz. Ebben fogod várni. Zuhanyozz le, öltözz fel és készülj. Ha meg akarod lepni, a fiúkban találsz hozzá kellékeket. - Az éjjeliszekrényre mutat, én pedig mosolygok.
- Meglephetem? Nem fog haragudni?
- Nem hinném. Az előző pettel az volt a baja, hogy túl erkölcsös volt. Ha meglát egy vibrátorral a seggedben, valószínűleg azonnal rád fogja vetni magát. Szereti az erőszakot. Erre készülj.
- Végre valaki… - sóhajtok fel, mire Ru felnevet, én pedig meghajolva búcsúzom tőle.
Szemügyre veszem a szobát. Elég nagy, hatalmas ablakkal és csodaszép kilátással. Erkélye is van. A fürdőbe megyek. Vörös csempe, hatalmas kád. Most nem fürdök, csak zuhanyozok. Levetkőzöm, és beállok a víz alá. Remélem helyes lesz az új gazdám. Nem szeretnék egy szemüveges, pattanásos, hájas idiótát. De Ru azt mondta, kedvelni fog. Akkor biztosan helyes.
Dolgom végeztével meztelenül megyek vissza a szobába. Ekkor veszem észre, hogy az oldalsó falon tükör van. Furcsa fazon ez a Kei, de egyelőre tetszik az ízlése. Felveszem a kikészített ruhát, és az éjjeliszekrényhez lépek. Kihúzom a fiókot, és kiveszek egy nekem tetsző méretet, majd leülök az ágyra, és várok. Tíz perc múlva jön Ru.
- Kei hazaért. - Bólintok, majd leveszem a nadrágomat, és mindenféle előkészítés nélkül vezetem magamba a vibrátort, azonnal a legmagasabb fokozatra kapcsolva. Másik kezemmel simogatom magam, mikor kinyílik az ajtó. Nem nézhetek rá, amíg nem szól. Sajnos.
- Yukio… Valami ilyesmire számítottam. - A hangjába beleremegek, és vadul kezdem magamban mozgatni a vibrátort. Aztán meghallom, hogy odalép mellém, majd a lábaim közé helyezkedik, felhúzza a derekamat, alátesz egy párnát, kihúzza belőlem játékomat, és mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül tövig belém hatol. Azonnal gyors a tempó, szinte fáj, én pedig elégedetten nyögdécselek.
- Milyen érzés? - kérdezi, miközben eszeveszett iramban mozog bennem.
- Fenséges, Kei-sama. - Az arcát is szeretném már látni, de nem szólt, hogy ránézhetek.
- Miért nem nézel rám?
- Mert nem kaptam rá engedélyt. - Ujjait nyakam köré kulcsolja, megszorítja, és vadul megcsókol. Én meg nagyon élvezem, imádom, ha fáj!
- Nézz rám úgy, hogy azonnal elélvezzek tőle. - Parancs kiadva, én meg összeszedem minden tudásomat, és kinyitom a szemeimet. Tekintetem egyszerre gyermeki, szűzies, vágyakozó, és egy igazi ribanc tekintete, mire hangosan felmordul, és még mindig nyakamat szorítva belém élvez.
Kihúzódik belőlem és mellém fekszik. Én azonnal felpattanok, és az ágy mellé állok.
- Mit csinálsz?
- Csak szex közben feküdhetek egy ágyban a gazdámmal. - Most, hogy jobban megnézem, kifejezetten helyes. Piercing, helyes arc, szexi test. Élvezni fogom.
- Akkor jegyezd meg, hogy ha szex után nem bújsz hozzám legközelebb, megverlek. - Engedelmesen fekszem vissza, és vackolom magam karjai közé. Ilyen gazdám eddig sosem volt. - Velem laksz, velem is alszol. Ha az éjszaka közepén kívánlak meg, te akkor is kész leszel. Értetted?
- Értettem, gazdám. - Érdekes ember, de nagyon jól néz ki. Tetszik a stílusa, szex közben pont olyan, ahogy én szeretem. Élvezni fogom…
|
|
