Karakter: Heady Holey Megjegyzés: (Lawli-sanomnak és Lewnak)
Gonoszan vigyorogva feltérdel, és a combját a lábaim közé illeszti. Egy pillanatra megrezzenek, de nem akarom mutatni, mennyire is érzékeny valójában AZ a hely. Bár ha úgy vesszük, nem lenne új senkinek.
- Na nézzük cicám, mennyire is szeretsz… - vigyorog Lew, és a kezét lejjebb csúsztatva izgatni kezd. Nyögök párat, ezt sajnos nem tudom visszafojtani. Nincs tisztába vele a kicsike, mit fog kapni, ha majd én lendülök akcióba. Nem ússza meg bosszú nélkül. - Tehát nagyon.
- De még mennyire – kapcsolok, és már fordítok is az álláson. - És te? - vigyorgom, és egészen közel hajolok hozzá. Kissé megszeppen, és menekülne, de nem vagyok olyan kegyes, hogy hagyjam is. Lefogom, és megcsókolom. Már nem ellenkezik, viszonozza a csókot. Hmm, nagyon fincsi szája van…
Aztán eltol magától, én pedig érdeklődve nézek rá. Most látom, hogy nem fest valami jól.
- Holey… kérlek, menjünk le enni… el fogok ájulni – nyögi a fejét fogva. Egy pillanatra megáll bennem az ütő, a tudat, hogy ez talán miattam van… de végül túllépek a dolgon, és csak bólintok.
Némileg normális kinézetet varázsolok a srácnak, aztán lemegyünk a házuk alatt lévő kajáldába. Én persze semmit nem eszek, mivel elég csak ránéznem a kajára, már forog a gyomrom. Nem szoktam ennyit enni, kissé elragadtattam magam. Erre igaz az a mondás, hogy ki másnak vermet ás..? Valószínű.
Lew közben lassan eszegeti a levesét, így kezd egyre jobb színt felvenni.
- Jobban vagy? - kérdem kedvesen, mire elpirulva bólint. Hehe, nagyon édes.
Most én fizetek, nem csak azért, mert nincs nála a tárcája, hanem azért is, mert ennyivel tartozom neki. Ha már kiettem a vagyonából…
Mikor végez, ismét felmegyünk hozzájuk, Lew pedig rögtön a fürdőbe indul.
- Elmentem fürdeni! - mosolyog felém, és a laptopára bök, hogy játsszak csak nyugodtan, aztán eltűnik az ajtóban.
Egy darabig bámulok utána, végül a gépét előszedve játszani kezdek. Kivételesen nem a saját karakteremmel, hanem az övével. Jól nézett ki, hát kipróbáltam, mit tud. Eléggé fejlett, sok speciális támadás van a tarsolyába, és számos olyan tárgy, aminek némelyike még nekem sincs meg. Elégedetten bólogatok, tényleg egy hozzám hasonló profival van dolgom.
Egy kicsit öldösöm a szörnyeket, már nagyon benne vagyok a dologba, mikor hirtelen egy alak terem mellettem, amitől félrenyomok egy gombot. Rögtön rám ugrik az összes bestia, tehát Game Over. Rosszallóan szisszenek egyet, annál is inkább, mivel ez nem az én karakterem volt…
- Mit csinálsz? - pislog rám Lewis gyanakodva, én pedig próbálom eltakarni előle a képernyőt, de ez nem sokáig megy. - Ez az én karakterem? HOLEY! Hogy mertél játszani vele? - kiabál rám felháborodva, és némileg meg is értem. A gépguruk szent szabályai szerint csak a saját karaktereddel játszhatsz,vagy semmivel. Ezt a szabályt most szépen felrúgtam. Nem csoda, hogy mérges. - Mennyi pontot vesztettél…
- Bocsi, csak olyan menőnek tűnt… nem bírtam ki - pillogok rá ártatlanul, de nem nagyon hatja meg.
- Elmehetsz a fenébe - morogja, aztán a laptopját kitépve a kezemből, elfordul tőlem. Most veszem csak észre, hogy egyedül egy törcsi van a derekára kötve, más nincs is rajta. Persze, hiszen nem vitt be magával ruhát. Elmosolyodom.
Míg ő durcizik, én a háta mögé lopakodok, és átkarolom.
- Naaa, ne legyél már ilyen, ez csak játék - duruzsolom a fülébe édesen, amitől mintha először megremegne, de aztán csak oldalra kapja a fejét.
- Nem csak játék, te is tudod jól - mondja halkan, én pedig magam felé fordítva megcsókolom. Nem akarom, hogy most ilyeneken gondolkodjon. Hülyeség. A játék fontos. De ha Én itt vagyok, nem szabad annak lennie.
- Tudod… van egy kis spórolt pénzem. Bárhova elvihetlek kárpótlásul. Bárhova - nézek rá komolyan, mikor eltávolodok tőle. Őt tényleg bárhova elvinném, az első haverom, akivel személyesen is találkoztam.
- Az a helyzet, hogy ez a hely tök szar, de a teájuk iható. Kérsz? - kérdi kicsit határozatlanul, ojjával össze-vissza dobolva. Hú, de függő. Bele sem merek gondolni, mennyit aludt az este. Régen én is ilyen voltam. Vagyis most is ilyen vagyok, csak nem ennyire súlyos verzióban. Apám mellett nem szaladhatok el a lóval. A végén még kirúg, és akkor hogyan keresem meg a netre való pénzt?!
- Amm… őhh… kérek, ja! - a kezét nézem, mire az asztal alá teszi őket. Attól nem lesz jobb. Nem gúnyolnám ki érte… csak megmondanám neki, hogy hülye. Mondjuk a gépmániások háromnegyede mind az… vagy az összes? Hm, majd utána százalékolok…
Rendel két teát, aztán bámulni kezd. Sokéig hallgatunk, míg végül megszólalnék, de ebben az időben ő is mondana valamit, így csak nevetünk.
- És te hol dolgozol? - kezdeményezek egy beszélgetést, bár nem nagyon hiszem, hogy ezen kívül lenne valami értelmes témánk. Ez a szar az ilyen találkozásokban. Vagy a gameről dumálsz vagy semmiről.
- Innen öt percre, az Akihabara Apple Machintos kütyü boltban. Ott ugyanazt csinálom, mint otthon, csak van egy ár leolvasó a kezemben. Jó meló…
- Wow! Az cool! - Imádom azt a helyet, de apám miatt nem nagyon jutok el oda. Nem hagy élni az a vérszívó!
- Helyes vagy! - cincogja a fejét kitámasztva. Először kicsit zavarba jövök, de aztán csak mosolygom. Meg kell még szoknom ezt a közvetlenséget.
- Te is. Helyes, meg cuki - bókolok vissza, mire elpirul. Hehe, tényleg cuki. Nagyon is!
- Na, mi van? A pályán mintha bátrabb lettél volna! - nevetek gúnyosan, mire bedurcizik, de elnéző mosolyomra csak hálásan néz vissza.
- Átmenjünk hozzám? - néz körbe feszülten. Hát igen, kezd nagyobb lenni itt az élet. Biztos nem szereti a tömeget. Én sem vagyok oda érte.
- Ahha, tőlem - egyezek bele.
Feláll, és már húz is tovább. De fel van pörögve. Még mindig, pedig biztos, hogy nem kipihent. Egy kipihent embernek nem remegnek így a kezei. Elengedné a kezem, de én nem engedem el az övét. Félre pillant, biztos megint zavarba jött. Pedig nem kéne… édesem, akkor sem menekülsz előlem.
Megáll egy felhőkarcoló előtt, és felcsillan a szeme.
- Itt! - húz be az épületbe, és fellohol velem a harmadikra. Hm, egész otthonos lakásuk van. Lakásuk, mert azt hiszem, egy csaj is lakik itt. Remélem csak az anyja az.
Betol a szobája ajtaján, és az előttünk lévő nagy halmot az ágy alá tolja. Frappáns megoldás. Csak csukott szemmel kellett volna néznem.
- Tessék! - ül le az ágy szélére, én pedig mellé, aztán megint csönd. Ejj, lyukat ne beszéljünk a másik hasába! Jobban fel kellett volna készülnöm témailag. De hát mit kérdezhetnék tőle? Mikor játszottál utoljára? Haha.
- Kivel laksz itt? - kérdem végül, de nem jön válasz. Lewisra pillantok. Elaludt. A kis éjjeli bagoly, tudtam én, hogy ez lesz. No de nem is baj. Így legalább nem kell hazamennem.
És akkor bevillan a tökéletes ötlet. Gonoszan elvigyorodom. Igen ám, kibújt belőlem a kisördög… Lewt óvatosan az ágyra fektetem, betakarom, aztán széles mosollyal az arcomon a konyhába megyek, hogy kirámoljam a hűtőt. Igen-igen, kieszem őket a vagyonukból. Minden haverommal ezt szoktam csinálni! Na jó, nem. Ő az első. De max ha majd mérges lesz miatta, elviszem vásárolni. Van zsebpénzem bőven. Csak nem rá akarom költeni!
Mivel nincs sok kajájuk, hamar felzabálom. Most jön az üdítő. Sör. Sosebaj, legalább tudok majd aludni! Megiszom az egész üveggel, aztán az üres üveget kidobom az ablakon, és jót röhögök, mikor felkiabálnak. Asszem kicsit becsíptem. Milyen jó, hogy itt mindent Lewisra foghatok!
Ásítva megyek vissza a szobájába, és ledőlök mellé. Már majdnem elalszom, mikor újabb ötlet jut az eszembe. Leveszem a pólóm, majd Lewról is lecincálom az ő felsőjét, és lehúzom a sliccem. Bruhahah, ennek nem lesz ám semmilyen perverz látszatja! Kicsit sem félreérthető… hááááááh, zseni vagyok! A zseni ezután tartalékra rakja magát. Game off. God night!
- Wáááááááááá - kelek fel az annyira áhított sipításra, ami természetesen Lewtől jön. Álmosan pislogom fel rá.
- Mi az? - nyögöm fáradtan.
- Te… az este… mit csináltunk? - néz végig magán, aztán rajtam is, és a szeme megakad a lehúzott sliccemen. Háh, bingó… elvörösödik.
- Hát… nagyon kifáradtál, annyi szent… - vigyorgom rá, mire ő megszeppenten bámul rám. - Mivel elaludtál, mielőtt még bármibe belekezdhettünk volna - röhögök fel, mire ő répa vörös arccal dob nekem egy párnát.
- Szemét! - kiáltja felém, aztán már megy is ki a szobából, én meg csak röhögök. Mekkora volt, vajon mit gondolhatott? Annyira király vagyok, annyiraaaa…
- Hol a kaja? - hallatszik a konyhából a hangja, aztán már az ajtóban van. Megint hiperaktív mókust evett. De max csak álmában, mivel ébren nem nagyon tud semmit sem enni… és inni.
- Hát megettem - mondom egyszerűen, mire a barna szemei elkerekednek, és sötét tekintettel elindul felém.
- Megetted… az összes… KAJÁM?! - néz rám gyilkosan, mire én ártatlan képpel bólintok.
- Nem kellett volna? - Hatásszünet.
- Meghalsz. - Nekem ugrik, és az ágyra nyomva párnákat zúdít rám. Nevetve kapom el a kezeit, és magam alá gyűrve visszaadom a párnásfülest. Rá pár másodpercre pedig már egymáson fetrengünk, és úgy birkózunk. A bökkenő itt csak az, hogy a sliccem még nyitva van, így a gatya bármikor lejöhet rólam… és nem csak ez az egyetlen probléma. Mert ha Lew véletlenül rossz helyre ül, akkor nem csak a gatya jön le rólam, hanem valami fel is fog jönni… állni. Na de ez nem fog megtörténni, mert ő nem olyan! Vagy mégis..?
Bah, úgy utálom már ezt a szar papírmunkát. Milyen jó, hogy csak holnap kell majd átnéznem őket! Vagy nagy valószínűséggel még akkor sem.
Hajnali nemtom hány óra van, és én itt ülök a gép előtt a kedvenc játékommal játszva. Már vagy ötödszörre viszem végig, de ezt sose lehet megunni! Mikor az utolsó pályának is vége, a képernyőn felvillan egy felirat. Valami új pályáról ír, a Marsról. Hm, hát ez érdekes. Aludni is kéne, mert holnap meló… jé, van még lelkiismeretem. Azt hittem, már meghalt úgy 15 környékén, de úgy tűnik mégsem. Mindegy. Felelősségérzet akkor sem társul hozzá, a nélkül meg fabatkát sem ér. Enter.
Vörös pálya. Sok kő. Sehol senki. Ásítok egyet. Talán jobb lenne mégis aludni… és akkor fényeket látok. Hm, sztem valami harc lesz az. Óvatosan közeledek az energiák felé, majd mikor odaérek, látom, hogy egy Code nevű karaker különböző támadásokkal próbálja irtani az ellenséget. Csakhogy az nem megy olyan könnyen. Ezek erős férgek. És Code mindjárt megdöglik. Be kéne segíteni neki… ah. Na jó.
Mellé lépek, és rögtön támadni kezdek. Ezek a szemetek télleg nagyon tudnak. Erősek. És én itt b*szom el az energiám. Hurrá…
- Qrva erősek! - jelenik meg a képernyő alján, aztán Code elsüt egy víztámadást. Ezt én háromszor turbózva tudom. De ezek ellen nem sokat ért.
- Jah. Csinálnunk kéne vmit! - írom vissza két támadás között.
- Egyet értek. Figyelj, menj balra, én jobbra, te jéggel, én vízzel, ha nem jön be beszoptuk, nem húzzuk sokáig! - És már cselekszik is. Hm, érdekes tervnek tűnik. A helyemre megyek, és belelendülünk. Okos ez a gyerek. Az ellenség pusztul.
- Gáz van Holey, teljesen mínuszban van az erőm! - írja C, mikor már csak pár ufó marad.
- Várj!
Elé lépek, és harcolok, amíg ő fel nem töltődik. Szerencséje, hogy sok volt az energiám az előző pályákról. Különben nem tenném meg érte.
- Kösz – lép mellém, aztán a maradékot is bedaráljuk.
- Sziw.
- Keressünk feltöltő helyet, mert te is elég szarul állsz.
- Rendben.
És meg is indulunk a feltöltőkhöz. Beállunk a körök alá, és várunk. Ez hosszú idő lesz. Unatkozom.
- Szép és erős vagy - bókolok már csak úgy megszokásból.
- Te sem panaszkodhatsz! - Egész vidám. Jó pont.
- Te hol laksz, Holey?
- Tokyo, nem messze Akihabarától.
- Na bazzeg, én is. Bár én Akihabarában, konkrétan. - A kis mázlista!
- Én is ott akarok! Világ legjobb helye.
- Ezzel nem vitatkozom ;P
- Nem találkozunk vmikor?
- Ezt akartam kérdezni pont. De igen. Mondjuk az Akihabara Station Coffee-ban? Az neked sincs messze, és könnyű megtalálni. :)
- Ok. :D
- Holnap délelőtt?
- Nem lehet, dolgozom. De a délután jó.
- Én meg akkor dolgozom. Akkor legyen este 9, ok? : D
- Ok :D
Feltöltődöm, és ő is, így megyünk tovább öldökölni. Hm, cuki kölyök. Kíváncsi vagyok, az életbe is ilyen aranyos lesz-e…
- Holey. Holey! HOLEY! - Felriadok az irodában apám éles hangjától. Ijedten pillantok körbe, de aztán leesik, hogy no problem. Csak az öregnek van megint szívrohama. - Holey, mégis meddig voltál te fenn? Ma már harmadszorra alszol el! - Úgy tűnik, 18 év alatt még mindig nem ismert ki. Reggel ötig, de ezt persze nem fogom az orrára kötni.
- Apu, hiszen ismersz… fejlődésben vagyok - vigyorgom rá kényszeredetten, mire vet nekem egy jah perszét, aztán beszél tovább a most bejövő ügyfelekkel. Ásítva kapcsolom be a gépem, és úgy teszek, mint aki jegyzeteli, mit mondanak, holott msnre lépek fel. Tegnap felvettem Code-ot. Kiderült az is, hogy Lewis az igazi neve. Ő persze nem tudtam meg az én igazi nevem. Szeretek inkobnyitóban maradni. Fenn is van. Katt a nevére.
Holey the X King *munka -.-*:
Hy!
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Szijó :D
Holey the X King *munka -.-*:
Szétunom a fejem.
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Mert?
Holey the X King *munka -.-*:
Munka.
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Oh :D
Holey the X King *munka -.-*:
Várom már az estét ;)
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Én is (K)
- Holey! Írd fel ezt az időpontot! 2010. március…
Holey the X King *munka -.-*:
2010. március 12. 14:30
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Hm?
Holey the X King *munka -.-*:
Fel kellett írnom apámnak. Nem volt kedvem megnyitni a programot >.<
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Lustaaaa :DD
Holey the X King *munka -.-*:
Te beszélsz édes?:P
- Holey! Gyere csak ide…
Holey the X King *munka -.-*:
Bah… meló van -.-’’
The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Szopcsi :DD
Holey the X King *munka -.-*:
Majd beszélünk. Bye♥ édes The Last Winner ~ Lewis *hagyjad, játszik, kibelez*
Okke, byye chuu
Holey the X King *munka -.-* kijelentkezett.
- Megyek, apu! - Hogy fulladnál meg…
Végigszenvedem a délelőttöt, délután otthon döglök, aztán végül nagy nyögések közepette kikászálódom az ágyból és elindulok a találkára. Már három órával ezelőtt elkészültem, tehát külső noproblem. Lehetne még igazítani, de hát ha nem tetszik neki akkor ez van.
10 perc múlva a megbeszélt helyen vagyok. Már jó sötét van, és ezt szeretem. Akkor nem figyelnek fel rám olyan sokan. Csak sajnos még mindig rengeteg ember van. Pech. Nem bírom a tömeget. Na hol van Lew? Utálom, ha megváratnak.
- Vigyááááááááááááázz! - fut nekem egy barna, felzselézett hajú fiú, és nevetve húzni kezd maga után. Kissé értetlen képpel követem. Akkor biztos ez lesz Lewis. - Bukj le! - húz be egy sikátorba, és velem együtt lebukik. Aztán csak leskelődik kifelé, mintha valaki üldözne minket, vagy nem is tudom.
- Lewis? - kockáztatom meg, bár a válasz tudom.
- Nem, a Húsvéti nyuszi! - vihog, aztán kiszalad velem a sikátorból, egyenesen egy kihaltabb kávézóhoz, és betol rajta. Bent aztán helyet foglal az egyik széken, és kifújja magát. Így van időm jobban végigmérni. Zöld szemek, cuki ruha, és alacsonyabb tőlem, de egy idősek lehetünk. Van benne energia, az már tuti.
- Szóóóval Holey - fordul felém, és ő is végigmér. - Te egy klónt küldtél magad helyett. Nagyon okos!
- Klónt? - nevetek fel, de csak komoly képet vág, mintha egy nyomozó lenne.
- Iiigen. Te egy Holey klón vagy. Nem létezik, hogy így hasonlíts a karakteredre! - Szerényen pillogok rá. De bizony létezik. - Fanatikus állat - vigyorodik el, mire én játékosan bokán rúgom. Kölyök. De nagyon édes…
Szerkesztve Ereni-chan által @ 2010. 08. 04. 20:16:22
