Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Nem tudom.., hogy elvállalha… - elhallgat, és nem fejezi be a mondatát. Elõveszek egy zsepit, mert mg mindig vérzik, a szája a szájához emelem, és mikor oda rakom, felszisszen és a zsebkendõ helyett az én kezemet fogja meg.

- Ah.. bo… bocsi… - mondja halkan és a kezét egybõl a zsepire rakja.

- Ugyan, nem történt semmi. – mondom kedvesen és mosolyogva nézek rá, amitõl elpirul. Olyan édes ilyenkor kicsit elbambulok, majd elveszem a kezemet a szájától.

- Az állásra visszatérve, nyugodtan elvállalhatod, mint azt már mondtam szeretném, ha jönnél. –folytatom tovább kedvesen.

- Nem mondhatok semmit biztosra, de.. meggondolom, ígérem… - válaszolja és még mindig a vért itatja a szájáról – és.. köszönök mindent. – ellép tõlem teljesen és megint elfele indul.

- Nem, köszönöm. – vágja rá egybõl. Látom, hogy kicsit fél. Rendben nem erõltetem a dolgokat.

- Rendben. Akkor holnap találkozunk. – elköszönünk egymástól és már megyek is haza fele.

Útközben elintézem, hogy kirúgom a titkárnõmet, mert valahogy nem érdekel most más, csak Elena. Haza megyek, de semmi kedvem nincs semmihez. Végül elmegyek fürdeni és élvezem, ahogy elmerülök a habok között és szinte belefekszek a kádba, de hát kit érdekel? Ki látja? Fél óra áztatás meg fürdés után kimászok, megtörölközök, majd a derekam köré tekerem a törölközõt és úgy megyek, ki a konyhába iszok egy kis üdítõt, ami olyan, hideg, hogy teljesen libabõrös leszek minden fele. Felveszek egy boxer-t, majd lefekszek aludni.

Másnap reggel felkelek és felöltözök. Bemegyek a vállalathoz. Leülök és várok. Reménykedek, hogy bejön-e Elena. Egyszer csak csörög a telefonom ismeretlen szám.

- Igen tessék? – szólok bele kedvesen.

- Szia Touya. Elena vagyok. Nem találom, az irodádat segítenél, kérlek? – mondja halkan és félénken, amire elmosolyodok.

- Persze. Merre vagy?

- visszajöttem a portára, mert már minden felé bolyongtam az épületbe. – mondja kedvesen.

- Rendben, akkor nem sokára ott vagyok érted. – mondom kedvesen, majd letettem a telefont és lesétáltam a portára, mikor megláttam elmosolyodtam és még a lélegzetem is elállt, hiszen még gyönyörûbb világosban, mint sötét éjszaka. Elmosolyodok és odamegyek.

- Szia. – köszönök neki mosolyogva.

- Szia. ne haragudj, kérlek. Sokan elmagyarázták, hogy hova menjek, de nem találtalak meg. – mondja és kicsit mintha zavarban lenne.

- Ugyan már nincs semmi gond. Nagy ez a vállalat nem csoda, hogy nem találtál. – mondom kedvesen és végig simítok finoman a karján, mire õ is elmosolyodik.

- Addig jó ha nagy, mert úgy nyereséges is. – mondja kedvesen, majd tovább beszélgetve megyünk fel az irodába. Sok mindent megtudunk egymásról is, közben mindenki köszön nekünk és üdvözlik Elena-t, aminek örülök, hogy már is elfogadták.

Bemegyünk az irodámba és rá nézek.

- Nos, akkor elvállalod a munkát? – érdeklõdök. – saját irodát kapsz és persze dupla annyit, mint amennyit amott kerestél. – mondom õszintén a anyagiakra térve, majd rá nézek és várom a válaszát…

Látom rajta, hogy a kérésemre kicsit meglepõdik, de vajon miért? Végül válaszol:

- Abelena… Abelena Hamilton, de… az Elena is megteszi. – válaszolja halkan és visszahúzódóan. – Remélem ennek fejében én is megtudhatom a Tiédet. – érdeklõdik, ami jól esik. Jó hogy ilyen rendes és aranyos lánnyal tudok egy kicsit társalogni, hiszen erre van most szükségem.

- Elena.. – mondom ki a nevét és elmosolyodok, ami láttán pír szökik az arcára, de ez a mosoly amilyen hamar jött olyan hamar el is tûnik. – Szép név, Naganori Touya. – mutatkozok be, majd mikor beleittam a sörömbe leveszem a zakómat és a mellettem lévõ székre helyezem. Felhajtom az ingem ujjait, majd meghallok egy elég durva hangot.

- A 3-as és 5-ös asztalnál már várnak! Nem a csinos kis szádért fizetek, hogy a vendégekkel társalogj… - mondja, mire Elena rám néz.

- Rögtön jövök. – mondja, majd bólintok, de végig figyelem, hogy mit csinál. Mikor a fõnöket elkezdi cibálni meg rángatni nagyon nem tetszik, felállok és elkezdem követni õket, majd amikor belépek, az irodába látom, hogy Elena a földön van és véres a szája. A fickóra nézek, aki rám néz.

- Mit keresel itt? A vendégeknek ide tilos bejönni. – mondja komolyan és bunkón, lekezelõn, amit én sosem tûrte, azt meg pláne, hogy egy nõvel bánjanak így.

- Na ide hallgasson, maga tapló… - mondanám a többi ráillõ jelzõt, de közbe vág.

- Takarodjon a báromból és soha többet nem jöhet be. – mondja komolyan.

- Örömmel nem fogok visszajönni, de Elena jön velem. Egy nõ sem érdemel ilyen viselkedést a fõnökétõl. Azt hiszem, hogy felmond a kisasszony, mert itt nem beszülik meg kellõképpen, ahogy meg kéne. – mondom a fõnöknek.

- Még is mit kézel magárül. Amúgy tudja mit viheti nekem többet nem kell. Megdugni sem lehetett, mert kis nyámnyila egy nõ személy. – mondja komolyan, mire odamegyek és beverek neki egyet.

- Egy nõt nem dugásra kell használni, hanem szeretni kell és tisztelni, különben ugyan azt fogja egyszer vissza kapni amit maga csinál. – mondom komolyan, majd Elena-ra nézek és a kezemet nyújtom felé. – Gyere velem. Nem neked való ez a hely. – mondom neki kedvesen, mire bizonytalanul és többször visszahúzza a kezét, de csak bele rakja az enyémbe.

Óvatosan segítek neki felállni. Próbálok nem fájdalmakat okozni, majd a kezemet a derekára teszem és kiviszem innen. Felveszem a zakómat, majd lerakom a fizetséget és kiviszem a lányt. Mikor kiérünk, elengedem, mert nem akarok tolakodó lenni, de bent ezt láttam jónak.

- Sajnálom, hogy gondot okoztam neked nem akartam,d e ez a hely tényleg nem neked való. – mondom neki és a szemébe nézek.

- Semmi baj, de így már munka nélküli lettem ez az állás legalább jól fizetett. – mondja és elindul az egyik irányba, de megfogom a kezét.

- Várj kérlek. – mondom neki, mire felém fordul. – lenne egy ajánlatom. A cégemnél úgy is titkárnõt keresek egy rendeset. Elvállalnád az állást? Normálisabb emberek, munkatársak és még ami a legfontosabb több fizetést is kapnál. – mondom, mire látom, hogy kicsit felcsillan a szeme, majd csalódottan fordítja el.

- Fogadjunk, hogy csak egy álom és amikor felkelek, megint jöhetek a bárba dolgozni. – válaszolja, majd kihúzza a kezét az enyémbõl.

- Nem hidd el komolyan gondolom. Holnap reggel gyere el a Kajima Corporation-be és keress engem. Én vagyok a vezetõje a vállalatnak. – mondom neki, majd odanyújtom a névjegykártyámat. – ha nem találnál, akkor nyugodtan hívj fel és akkor megkereslek én téged, de kérlek szépen vállald el. – kérem meg kedvesen, mire igen azt se tudja, hogy mit mondjon, de csak állok és várok a válaszára, hogy még is mi lesz még ebbõl, hogy elfogadja-e vajon az állást…

Reggel elég fáradtan kelte fel, mivel tegnap anyám bekerült a kórházba. És szerettem volna inkább vele lenni, mint magammal foglalkozni, de nem lehetett. Kikelek az ágyból és elmegyek fürdeni, de nem igazán tudom elterelni a gondolataimat, ezért megtörölközök, majd felveszem a meg szokott ruháimat és elmegyek dolgozni. Általában ilyenkor mindig szokott segíteni, csak kérdés, hogy most is fog-e segíteni.

Beülök a kocsimban és elmegyek. Mikor felérek, az irodámban rendelek, magamnak egy kis kávét hátha felébredek. Nem sokkal késõbb meghozzák. Megiszom, de még majdnem, hogy rosszabb lesz az egész. Szólok a titkárnõmnek, hogy minden féle tárgyalást halasszon el, vagy küldje be helyettem Taeyang-ot, a jobb kezemet, mert õ tudja, mit kell csinálni, de engem most hanyagoljanak.

Mikor már nem bírtam tovább az irodámban egyedül kuksolni, felálltam és elmentem a közeli bárba, a Moon bárba. Belépek, és a pultnál meglátok egybõl egy gyönyörû lányt arna hosszú hajjal és még gyönyörûbb alkattal, ami csak úgy vonzza a tekinteteket. Leülök, majd odajön hozzám.

- Isten hozta a Moon bárban uram, mit adhatok önnek? – érdeklõdik kedvesen, de halkan.

- Egy üvegsör bõven megfelel. Köszönöm. – mondom, de végig figyelem mozdulatait. Megkapom, majd elkezdem inni. Sokat fogok, ma azt hiszem inni, de ebben a pillanatban letelepszik mellém egy részeg disznó és elkezdi taperolni a lányt, a mennyire tudja az asztaltól.

- Uram kérem, hagyjon békén. – mondja a lány és próbál szabadulni, de nem tud. Meg fogom a fickó kezét.

- Süket maga? Azt mondta a hölgy, hogy hagyja békén. – mondom komolyan, mire rám néz.

- Maga kinek képzeli magát? Talán a Don Huan-nak? – kérdezi, mire megszorítom a csuklóját és elengedi a lányt, majd kitekerem a kezét.

- Jobb, ha nem játszod a nagyfiút itt, mert nagyon rosszul fogsz járni elõre, szólok. – mondom komolyan, szinte sziszegem a fülébe, hogy minden egyes szót felfogjon.

- Jól van, na, öreg felfogtam a dolgokat, de most már engedj el, mindjárt kitöröd a karomat. – mondja jajveszékelve.

- Hát mit ne mondjak. Azt érdemelnéd meg. – mondom komolyan, majd felállítom és kidobom az ajtón, majd visszamegyek.

- Köszönöm szépen a segítséget. Mivel hálálhatnám meg? – érdeklõdik halkan és visszahúzódóan.

- Mondjuk, ha elárulnád becses nevedet és tegeznél a továbbiakban. – mondom kedvesen és a válaszát várom, hogy mit mond…