Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

A z órának vége, hála a jó égnek. Még öt perc és megbolondultam volna a fizika tanártól. A
szekrényemnél pakolászok amikor a barátnõm az orrom elé tart egy papírt.

- -Mi ez? –Elveszem tõle és elolvasom.

- - Szórólap ma este lesz egy buli. Az összes menõ srác ott lesz, legalább bepasizhatnál. –Szúrósan nézek rá majd elmosolyodok. Persze õ már csak ilyen. –Na mit mondasz elmegyünk.

- -Hmmmm hát nem is tudom…..- Nézem a szórólapot. – Cat tudod mit elmegyünk.

- -Na végre….elkérem a bátyus kocsiját ha már bulizunk adjuk meg a módját.

Együtt megyünk haza majdnem egymás mellett lakunk. Úgy beszéltük meg hogy hétre idejön és úgy megyünk tovább. Otthon gyorsan lezuhanyozok majd a ruháim között kezdek keresgélni. Végül egy fekete miniszoknyát és egy mélykék top mellet döntöttem. Pontosan hétkor hallom a ház elé parkoló kocsit. Magamra kapom a fekete bõrkabátomat és már kint is vagyok. A Szüleim nincsenek itthon így most nem lesz gond abból hogy reggelig kint maradok.

A bulit a Moon bárban tartáj. Ez a város legmenõbb szórakozó helye, minden este teltház van. Cat kicsit odébb parkolt, már most sokan vannak. Ahogy belépünk a bárban egybõl magával ragad a zene és a hangulat. Rögtön két srác felkér minket táncolni, sokáig táncolunk majd meghívnak minket egy-egy italra. Cat nem feltûnõen de oldalba lök és a dj-felé int a fejével. Oda nézek és elmosolyodom a srác jó pár évvel idõsebb lehet elõl szõke hátul fekete haja van. Igazán helyes. A mellettem ülõ srác észre vehette mert szúrósan néz rám. Egyelõre nem monda semmit inkább kér nekem még egy italt.

- -Sétálunk egyet? –Kérdezi és felém nyújtja a poharat. Kicsit elgondolkodok de végül is bele megyek. Sokan vannak a környéken semmi baj nem lehet. Elindulunk kifelé a bárból az egy közeli padra ülünk le.

- - Köszönöm az italt. –Lassan már a felét eliszogattam. Kezdek szédülni és mintha valami édeskést ízt is éreznék. Azonnal fel pattanok és a maradékot rá öntöm. –Rohadék mit raktál bele?

- -Ne aggódjál semmi ártalmasat csak egy erõsebb altató ami jó pár órára ki üt. –Õ is fel áll és elkapja a karomat. Dühösen próbálom ellökni magamtól de az altató megtette már a hatását. Szédülök és semmi erõt nem érzek magamba.

- -Rohadék….- Érzem hogy szorosabban tart, az arca kezd homályossá válni majd lassan teljesen eltûnik. Még halom hogy valaki kiabálni kezd de utána már semmi.

Nem tudom mennyit aludtam és hogy mi történt. Mikor kezdek magamhoz térni az elsõ ami feltûnik hogy melegben vagyok és nem kint a hidegben. A plafont nézem majd oldalra fordítom a fejem. Egyszerû lakás mégis modern berendezéssel. Fel akarok kelni bár még szédülök.

- -Még nem kelnék fel a helyedben. – A hang irányába fordulok. Az ajtóban egy srác áll, beletelik pár pillanatban míg rájövök hogy a bárból a dj-s. –Szépen kiütött az altató….

- -Pedig csak a felét ittam meg...- Mondom majd ránézek. –Mi történt hogy kerültem ide?

Kicsim rám néz, mikor észreveszi az sok ismerõst és látom a szemébe a kérdést, de várom, hogy feltegye.

- Kicsim, azt ne mond, hogy ez... – néz a szemembe és nem fejezi be a mondatot, de látom a szemébe a csillogást és a reményt, hogy valóban a miénk, amire csak egy valamit tudok mondani.

- De bizony, jól látod.. a mi esküvõnk. –mondom és elmosolyodok, majd magamhoz ölelem és elindulunk a pap elé. Elég izgatott vagyok, hiszem sosem gondoltam, hogy én valaha is házasodni fogok. Elkezdõdik a ceremónia és a papot, vagy kicsimet figyelem mosolyogva.

- Abelena Hamilton, elfogadod az itt megjelenõ Naganori Touya-t férjedül? – fordul kicsim felé a pap kérdésével, mire én csak izgatottan várom a választ.

-Igen, elfogadom. – rám néz, mire elmosolyodok, majd felém fordul a pap.

- Naganori Touya, elfogadod az itt megjelenõ Abelena Hamilton-t feleségedül?

- Igen. – mondom röviden, hogy minél hamarabb legyünk túl ezeken a dolgokon és várom, hogy végre megcsókolhassam, és végre vihessem álmai lagzijára.

- Ha az itt megjelenõknek nincs ellenvetésük, megcsókolhatod a menyasszonyt. – mondja, mire remélni mertem, hogy senki nem szól közbe, majd odahajolok hozzá és megcsókolom, amit viszonoz. Végre teljes a boldogságom. Megyünk kifele. Mindenki ujjong és csak úgy szórnak minket rizzsel. Próbálunk védekezni, csak nem mindig jön össze olyan könnyen.

Kint is kap kicsim egy csókot, amire csak úgy kattognak a vakuk. Beszállunk a kocsiba, mire mindenki követ minket és elmegyünk az ebéd helyszínére. Kicsim boldogan fordul felém.

- Hogy tudtad ezt mindet elintézni a tudtom nélkül? – kérdezi mosolyogva, amire elmosolyodok, és rá nézek.

- Hát fogalmazzunk úgy, hogy nem sûrûn jártam be valójában dolgozni. – mondom mosolyogva. – meg akartam szervezni neked álmaid esküvõjét. – mondom, majd megállunk a világ leghíresebb étterme elõtt.

- Sikerült köszönöm. – mondja, majd odahajolok és megcsókolom, majd a hasára teszem a kezemet és simogatom.

- Jól vagytok amúgy? – érdeklõdök, mert azért kicsit aggódok, hogy megterhelõ szerelmemnek.

- Persze minden rendben, csak meg vagyunk lepõdve apucim, de nagyon boldogok vagyunk. – mondja nekem kicsim mosolyogva, amire elmosolyodok, majd megcsókolom.

- Gyertek, ebédeljünk. – mondom, majd mikor kicsim meglátja, hogy hol lesz, az ebéd elmosolyodok, de meg is lepõdik. Bevezetem és az egész nekünk van lefoglalva. Beülünk a fõ helyre és nem sokkal késõbb jönnek a vendégek is.

Hozzák az ételeket fél óra múlva és mindenki elkezd enni, közben kicsimmel néha etetjük egymást és nagyon boldogok vagyunk, hogy végre férj és feleségek vagyunk. Nagyon jól telik minden. Ebéd után kezd el mindenki táncolgatni meg inni, bár kicsim meg én nem iszunk most. Kicsim a picink miatt én meg azért, mert haza is kéne valahogy menni és a kocsit nem akarom itt hagyni. Az egyik lassúbb zenére. Megfogom kicsim kezét és a parkettre vezetem. Magamhoz ölelem és elkezdek vele táncolni. Imádom, hogy ilyen közel vannak hozzám és most már örökre ilyen közel lesznek.

- Szeretlek. – suttogom tánc közbe a fülébe, mire szorosan megölel.

- Én is szeretlek nagyon. – suttogja, majd egymás szemébe nézünk, és egy csókba forrunk össze és úgy táncolunk tovább. Élvezzük a közös életünk elsõ pillanatait…

Nem sokkal késõbb, ahogy feszülten figyelem elmosolyodok, amire kezdek kicsit megnyugodni.

- Igen hozzád megyek. – mondja mosolyogva, mire nagyon boldog leszek, felhúzom ujjaira a gyûrût, majd hosszan és szenvedélyesen megcsókolom, amit viszonoz. Most vagyok igazán boldog. Soha senkivel nem tudtam volna elképzelni az életemet, de most vele igen a gyermekem anyjával.

Lassan telnek a hetek és kicsim már a 18. hónapban van. Nem is engedem mostantól dolgozni, mert eddig kikönyörögte, hogy dolgozhasson, de most már nem. A hasa is kezd kerekedni, ami olyan gyönyörûen áll neki, hogy lehet sûrûbben lesz terhes. Ma reggel éppen a hasukat simogatom és élvezem, hogy kicsim ennyire kerek, mire meghallom bársonyos hangját.

- Kicsim.. – fordul hozzám mosolyogva.

- Igen? Talán valami baj?

- Nem, dehogy – csóválja meg kicsit a fejét – Szeretném, ha ma velem jönnél valahová.

- Mégis hová? – érdeklõdök tõle, hátha elmond valamit..

- A-a.. az titok. De nem sokára indulunk. – nem értem teljesen, hogy mit szeretne mire kapok egy édes csókot, amit örömmel viszonzok. Adok pár puszit a nyakára is, majd felkelünk, felöltözünk, majd megyünk is a kocsihoz beszállunk mind a ketten, majd kicsimre nézek.

- Na és merre? – érdeklõdök kíváncsian.

- A Gilkriz Klinikához. – mondja még mindig mosolyogva, amire meglepõdök, és nem tudom, mire gondoljak hirtelen.

- Talán valami baj van? – kérdezem aggódva..

- Nem, ne aggódj, csak induljunk, el fogunk kés.. huh? – lenéz a hasára és elkezdi simogatni, amitõl kezdek kicsit ideges lenni, hogy nem mond semmit.

- Kicsim, minden rendben van? – kérdezem aggódva és értetlenül, mire megfogja a kezemet és a hasára teszi. Elkezdem simogatni, majd egy kis rúgást érzek, amire széles mosoly terül az arcomra.

- Érzed? – kérdezi mosolyogva, majd felnéz rám és igen érzem. Nem akarom elengedni a hasát, de hát menni kell sajnos.

Nem sokkal késõbb megérkezünk, majd felmegyünk a váróterembe és leülünk, de még nem értem az egészet, ezért kicsimhez fordulok.

- Na és most már elárulod, miért kellett idejönni? – kérdezem meg tõle megint mert már nagyon érdekelne, miért jöttünk a klinikára.

- Látom még nem igazán esett le. – mosolyog – De nem baj, nem sokára megtudod, ne türelmetlenkedj. – mondja nekem, majd szorosan magamhoz ölelem és az egyik kezemet lecsúsztatom a hasára és simogatom addig, amíg be nem hívnak minket. Mikor bemegyünk, akkor esik le, hogy miért jöttünk. Megnézhetem a gyerekemet. Mosoly terül el az arcomon, ami levakarhatatlan és csak kicsimnek a kezét fogom és simogatom. Egy percre sem vagyok hajlandó elengedni. Mikor egy mûszert tesznek, kicsim hasára a képernyõre nézek, ahol látom a kicsike gyermekemet. Nagyon boldog vagyok és ez a nõ nem sokára a feleségem lesz és még nem is tud róla, mert titokban elkezdtem szervezni az esküvõt.

- Meg szeretnék tudni a pici nemét? – érdeklõdik az orvos, mire kicsim rám néz.

- Igen szeretnénk tudni. – válaszolom mosolyogva, majd kicsim ajkaira adok egy csókot, majd a dokira nézek, aki a képernyõt.

- Ha jól látom, akkor mûszer van a lába között, ami azt jelenti, hogy kis fiú lesz a csöppség. – mondja mosolyogva, amire szinte majdnem felugrok örömömben, majd odahajolok kicsimhez.

- Imádlak egyetlenem. – suttogom és megcsókolom, amit viszonoz, nem sokkal késõbb már megyünk is haza fele a trónörökös képeivel és nagyon boldogok vagyunk.

- Kicsim mit szólnál, ha holnap elmennénk megnézni egy templomot? – kérdezem tõle kedvesen és mosolyogva, mikor már haza fele tartunk.

- Rendben. Benne vagyok, és mikor mennénk? – hallom izgatott hangját.

- Mit szólnál, ha reggel elmennénk olyan 10 óra fele? – érdeklõdök.

- Rendben benne vagyok. – mondja mosolyogva, majd mikor hazamentünk láttam kicsimen, hogy tervezgeti az esküvõt, és hogy mondja mit, hogy szeretne, de ezeket már egyszer elmondta és az alapján rendeztem meg mindent, hogy elhozzam neki álmai esküvõjét.

Este izgatottan fekszik le aludni, amin elmosolyodok és még szélesebb lesz a mosolyom, amikor eszembe jut, hogy esetleg hogy reagálhat az esküvõnkre.

Másnap reggel izgatottan kelek fel, hiszen ha minden jól sikerül, akkor ma lesz az esküvõnk és végre férj és feleségként élhetünk végre és nem lesz semmi, ami megakadályozhatna minket semmiben. Mondom neki, hogy mit vegyen fel amit csak csodál, hogy miért a fehér ruháját vesz fel, ami egy estélyihez hasonlít, de valójában esküvõi ruha.

Beülünk a kocsiba és megyünk a templom elé, majd meglát sok kocsit.

- Kicsim itt most úgy néz ki, hogy esküvõ lesz. Majd késõbb vissza jövünk. – mondja nekem.

- Ne aggódj. Gyere nyugodtan. – mondom neki mosolyogva, majd segítek kiszállni kedvenc anyucimnak, majd bemegyünk. És elkezdik játszani a nászindulót, ami nálunk eléggé máshogy hangzik, mint az eredeti, mert egy nagyon szép számot kezdenek el játszani.

Kicsimnek a reakcióját várom, mikor meglátja a sok ismerõt és kíváncsi vagyok, hogy leesik-e neki, hogy ez a mi esküvõnk és most már is szeretném elvenni…

- Reméljük, nem megy a munka rovására..- mondja kicsim mosolyogva.

- Kizárt. – mondom neki, majd tovább ölelem és simogatom. Örülök, hogy velem van, majd a kopogás hangja zavar meg minket, amire felöltözök és megyünk tovább dolgozni…

ღ___» oOo.oOo «___ღ

- Hogy telt a napja, Fõnök? – kérdezi mosolyogva, mikor vége lett a munkaidõnek.

- Mondjuk úgy, hogy a délelõttöm csodás volt, utána fullasztó megint. – mondom neki kedvesen, mire megfogom a kezét.

- Érdekes, valahogy az én napom is hasonlóan telt. – mosolyog. Odafordulok hozzá és egy csókot nyomok ajkaira.

- Remélem, szereted az olasz kajákat. – mondja nekem, mikor kimegyünk az épületbõl.

- Hmm.. Szeretni szeretem, miért?

- Vacsinak valami kis egyszerû, de finom olasz kaját képzeltem el, gondoltam megkérdezem, hogy szereted-e, mert ha nem akkor mást csinálok.

- Ah, értem. Nem az tökéletes lesz. – mondom mosolyogva.

- Akkor jó, csak.. akkor be kellesz menni a boltba, egy- két dolgot venni kellene. – mondja elgondolkozva.

- Nem gond, akkor útközben megejtünk egy bevásárlást is. – válaszolom, majd beszállunk a kocsiba és elindulunk a bevásárló központ felé…

Amikor haza értünk bepakoltunk, majd elkezdtünk közösen fõzni. Segítettem kicsimnek, hogy ne keljen mindig mindent egyedül csinálnia, hiszen nem a bejárónõm. Fél óra elteltével be is fejezzük.

- Kell még valamit segíteni? –kérdezem kíváncsian.

- Nem, készen vagyunk. – mondja nekem kedvesen, mire oda jön és hála képpen megcsókol, ami nagyon is tetszik.

- Akkor jó. – mondom neki a csók után – Akkor én elmegyek lefürdeni.

- Rendben, menj csak. – mondja, majd egy újabb csókot ad nekem.

Felmegyek, a szobába levetkõzök, majd beállok a tus alá. Élvezem a meleget és kicsit tovább folyatom magamra a vizet, mint ahogy megszoktam, de most jól esik. Nem sokkal késõbb karokat érzek meg magam körül, ami kicsit meg ijedek, majd hátra nézek és meghallom bársonyos hangját kicsimnek.

- Szép jó estét. – mondja ördögi mosollyal, mikor felpillant rám.

- Oh, nem hittem, hogy ilyen hamar látni foglak. – fordulok felé és átkarolom.

- Talán baj, hogy jöttem? – érdeklõdik mosolyogva

- Baj? Ugyan, ne butáskodj. Az ilyen sose baj. – közelebb hajolok hoz és elkezdem ajkait kóstolgatni, majd szinte falni.

Ez a félhomály, amit biztosít, a fürdõ még jobban korbácsolja a vágyakat. Tovább marcangoljuk egymás ajkait, majd kicsim keze elkalandozik testemen és felfedezõ útra indul, amit élvezek. Nem sokkal késõbb megtalálja kedvenc játék szerét, amire rámarkol és elkezdi fel-le mozgatni, amitõl bele nyögök a csókba és kicsit csípõmet is elkezdem mozgatni. Istenem olyan jól csinálja, de mindjárt elmegyek, ha így folytatja, az meg nem lenne jó. A fal felé fordítom és a csempének nyomom, amir felnyög, majd a hasán csúsztatom lefele a kezemet, mire megtalálom ágyékát és elkezdem simogatni, majd nem sokkal késõbb belévezetem és elkezdem mozgatni, amire nyögések hagyják el ajkait.

- Kérlek.. – suttogja nekem, mire halványan elmosolyodok.

Egy kicsit eltávolodtam tõle, majd elhatározott mozdulattal belé hatolok, amire mind ketten felnyögünk. Eleinte lassan mozgok benne, közben a nyakát és a hátát csókolgatom, majd tempóm egyre gyorsul, ahogy érzem, hogy nem sok kell hátra és eszeveszett vágtába kezdek, majd nem sokkal késõbb mind a ketten hangosan felnyögve elélvezünk. Nem sokkal késõbb az ágyban találjuk magunkat és elalszunk.

ღ___» oOo.oOo «___ღ

Már hosszú hetek teltek el, amióta együtt vagyunk, és minden percét élvezzük még mindig, mint azokban a napokban, de…

- Elena jól vagy? – kérdezem kicsimtõl, aki már megint a fürdõbõl tántorog ki félig hulla állapotba, ami nagyon nem tetszik nekem.

- Igen, jól vagyok.. Talán valami vírus. – mondja halkan és nagy levegõt vesz. Felveszem az ölembe és visszarakom az ágyra..

- Nem tetszel nekem.. Most már ne ellenkezz, itthon maradsz pihenni. Ahogy pedig az orvos rendel, szépen elmegyünk hozzá. – mondom neki komolyan és látom, hogy szólni szeretne, de az ujjaimat az ajkaira teszem.

A nap hátra lévõ részében azon vitatkozunk, hogy én vele szeretnék menni az orvoshoz, de õ meg munkába akar küldeni. A végén még is csak õ gyõz, elmegyek a munkába, de nem tudok oda figyelni teljesen, csak kicsim körül forognak az agykerekeim, hogy mi lehet vele. Délbe hazamegyek, hogy megnézzem, mi van, és hogy megtudjam mit mondott a doki. Bemegyek, de sehol sem találom, majd a fürdõhöz megyek.

- Elena itt vagy bent? – szólok be és várok, hogy mi lesz.

- I..igen itt vagyok.. - szólal, meg mire bemegyek. A kád szélén ül és a kezében tart egy kis valamit. – Touya.. mondanom kell valamit.

- Valami baj van? – kérdezem tõle aggódva, mire elindulok hozzá, de a hír hallatán megállok, és csak kicsimet figyelek.

Touya… apuka leszel…

Mikor meghallom, eleinte azt se tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Soha nem gondoltam volna, hogy apuka fog válni belõle és most itt állok azzal a nõvel akit tiszta szívembõl imádok és azt mondja, hogy apuka leszek. Nem tudom elhinni. Ez most tényleg történik. Igen annyira elgondolkozhattam, hogy nagyon, mert kicsim csak aggódó és félõ arckifejezéssel néz rám. Mikor meglátom, lassan mosolyra húzódik szám. Odamegyek és lágyan, de még is szenvedélyesen megcsókolom, majd felveszem a karjaimba.

- Köszönöm egyetlenem. – suttogom, mire megkönnyebbül és sírva borul a nyakamba. – kicsim itt vagyok. Minden rendben lesz. Együtt fogjuk felnevelni és meglátod, nagyon jó család leszünk együtt.

A nap hátra lévõ részében nagyon boldogok vagyunk és tervezzük a picinek a szobáját, de leginkább pihennünk, hogy drága egyetlenemnek jobb legyen, közben a hasát simogatom és puszikat adok a hasára és az arcára is. minden olyan tökéletes és élvezem az együtt töltött napokat. Eszünk is, mert a kis emberkét nem lehet éheztetni és az anyuciját sem. Este fele boldogan fekszünk az ágyba és élvezzük a közös estét, amit hármasban töltünk.

Másnap reggel, amint kicsimnek a rosszul létei lemennek eszünk egy keveset, hogy legyen benne valami, majd hozzá fordulok.

- Kicsim elviszlek valahova. – mondom neki mosolyogva és kedvesen, közben a hasát simogatom.

- Hová? – csillan fel a szeme, amire elmosolyodok.

- Öltözz fel szépen és megtudod. – mondom mosolyogva, majd elmegyünk felöltözni mind a ketten. Beülünk a kocsiba és már indulunk is az õseimhez. Mikor megállunk a házuknál kicsim értetlenül néz rám.

- Miért hoztál ide? – érdeklõdik, mire odahajolok hozzá és megcsókolom.

- Gyere be tetszeni fog ígérem. – mondom kedvesen, majd kiszállok és segítek neki is, majd bemegyünk a házba.

- Hahó, megjöttünk. – kiáltom, el magam közben kicsimet ölelem. Nem sokkal késõbb szüleim lépnek elé a konyhából.

- Sziasztok, már annyira vártunk titeket. – mondja anyám mosolyogva és megölelem, majd kicsimet is megöleli, aki még mindig értetlenül áll mellettem.

- Szivem bemutatom neked a szüleimet. – mutatok szüleimre, mire csak kerek szemekkel néz, majd elkezd folyni a könnyei és kiszalad a házból. Intek, hogy mindjárt jövök, és kicsim után szaladok, majd megölelem.

- Mi a baj? – kérdezem tõle aggódva, mire szorosan hozzám bújik, és úgy folynak a könnyei, de nem szólal meg. – ne haragudj kicsim. Nem akartam rosszat. Csak szerettelek volna bemutatni nekik. – mondom neki, közben tovább ölelem és a háttá simogatom.

- Nincs semmi gond. – mondja halkan, majd kicsit eltávolodik tõlem és a szemeit törölgetni. – csak az én szüleim meghaltak és hiányoznak. –mondja halkan mire megértek mindent. Szorosan magamhoz ölelek.

- Itt vagyok. Vigyázni fogok rád egyetlenem. – suttogom. Majd a végén visszamegyünk, mikor kicsit megnyugszik.

Beszélgetünk szüleimmel és bemutatom, elmesélem, hogy babánk lesz, amire õk is örülnek, hogy végre elszántam magam, mert már nagyon szeretnének unokát. Nagyon magam megkedveltél kicsimet, aminek nagyon örülök. Nem sokkal késõbb felállok , kicsim elé térdelek és rá nézek, mire értetlenül néz rám. Elõveszek egy is dobozkát a zsebembõl, majd rá nézek.

- Abelena hozzám jössz feleségül? – teszem fel neki a komoly kérdést és a gyûrût is mutatom neki, ami egy elég értékes gyémántgyûrû, de a legszebbnek a legszebb jár. Feszülten figyelek, hogy még is mit fog mondani, de remélem, hogy igent mond, hiszen nagyon szeretem, és tényleg örülnék, ha a feleségem lenne…

- Ahogy én, sem akarlak Téged.. – mosolyodik el kicsim és puszit.

- Ennek örülök. – mondom neki, majd a szemébe nézek és élvezem a pillanatokat.

- Mi az? Baj van? – kérdezi tõlem, mire elkezdek kicsit gondolkozni.

- Nem, semmi csak… Valahogy megnyugtató, hogy nem félsz tõlem.

- Félni? Mire érted ezt? - látom rajta, hogy nem érti a dolgokat.

- Csak tudod.. az utóbbi „kalandunk” óta kissé nehezen verem ki a fejembõl a tekintetedet… na, jó igaz a helyzet sem volt adott,hogy élvezd az egészet, de a tekinteted olyan volt, mintha féltél volna tõlem. – mondom halkan és végig simítok az arcán - Bár az igazat vallva, nagyon aggódtam, hogy undorodni fogsz tõlem, mert azt nem szerettem volna…

- Ah, értem.. – elfordítja a tekintetét, mire nem értem a dolgokat. Talán igazam van? – Ne gondolkozz ilyesmiken, vannak dolgok tényleg.. amikért, talán az összes pasit utálhatnám, d téged akkor sem tudnálak. – mondja végül, majd szorosan hozzám simul, ami nagyon tetszik, és még közelebb ölelem magamhoz. Látom, rajta nem akar beszélni a dolgokról, ezért nem is firtatom õket.

- Min gondolkozol? – kérdezem tõle, mikor látom, hogy ráncolja a homlokát

- Honnan veszed, hogy gondolkodtam egyáltalán valamin? – felnéz rám.

- Ráncoltad a homlokodat. Ahogy megfigyeltem, ha nagyon elmerülsz valamiben, akkor mindig ezt csinálod. – mondom kedvesen, mire szorosan hozzám bújik és látom rajta hogy fáradt. Rendben, akkor nem firtatom a dolgokat. Elkezdem kicsit ringatni, hogy simogatni is a hátát.

- Touya? – szól halkan.

- Szeretlek. Ezt gondoltam – mondja, mire válaszolom, hogy én is szeretem, de nem hiszem, hogy hallotta, mert akkor már egyenletesen szuszogott. Nem sokkal késõbb én is követem az álmok mezejére.

Másnap reggel még a karjaimban alszik. Elmosolyodok és elkezdem lágyan simogatni az arcát, amire nem sokkal késõbb fel is ébred.

- Jó reggelt hercegnõm. – mondom kedvesen és puszit adok az ajkaira.

- Neked is jó reggelt Hercegem. – mondja mosolyogva, majd az arcomat simogatja. – gyönyörû reggelünk van. – mondja kedvesen.

- Egyetértek. – válaszolok. Egy kicsit még pihenünk, de sajnos minden jónak vége szakad. Fel kell kelnünk, mert dolgozni kell menni. Amíg én lemegyek reggelit készíteni, addig kicsim felöltözik. Mikor lejött szoknyába láttam meg, ami igazán õrjítõ volt rajta.

- Legszívesebben most máris levenném rólad. – mondom mosolyogva, mire elnevezi magát, majd kapok egy csókot az ajkaimra, mire magamhoz ölelem és szenvedélyesen csókolom meg.

Megreggelizünk, majd elindulunk, együtt munkába kéz a kézben sétálunk és megyünk fel, közben mindenki gratulál nekünk, hogy összejöttünk és hogy boldog vagyunk és még nagyon sok ilyen napot kívánnak nekünk. Elmosolyodunk és köszönjük a jókívánságokat. Felmegyünk, bekísérem az irodájába, majd megcsókolom és belemarkolok finoman a fenekébe.

- Légy jó, és ha hiányzok, gyere át nyugodtan. – mondom mosolyogva és a lábán simítok végig.

- Rendben fõnök. – mondja mosolyogva, mire kicsit megharapja az ajkaimat és elnevetem magam.

- Na, megyek, mert sajna a papírok nem írják meg magukat. – mondom, majd még egy csókot lopok tõle és megyek dolgozni.

Egész délelõtt a papírok felett görnyedek, de nem bírok koncentrálni, mert folyamatosan, csak Elena jár a fejembe. Nem sokkal késõbb kopogás hallatszódik.

- Szabad. – szólok ki, majd meglátom, hogy Elena jön be, amire elmosolyodok. Felállok és odamegyek hozzá.

- Hogy vagy? – érdeklõdik, mire odamegyek, magamhoz ölelem és megcsókolom, majd óvatosan kulcsra zárom az ajtót.

- Most már kezdek jobban lenni. – mondom kedvesen, majd finoman a falhoz nyomom és megcsókolom szenvedélyesen és elkezdem simogatni, majd a mellein állapodnak meg a kezeim, amire hallom, hogy felsóhajt. Tovább simogatom minden fele, de közben õ sem tétlenkedik. Leszedi rólam a nyakkendõt és az inget, majd lehajítja a földre. Tovább csókolom, majd a melleit kibányászom a ruhából és ajkaim közé veszem, közben feljebb tolom a szoknyáját és lehúzóm róla a bugyit, amit a lábával lejjebb tol, hogy nagyobb mozgás tere legyen, majd érzem, hogy kicsit terpeszbe áll. Lenyúlok vágyához és elkezdem izgatni ujjaimmal, közben hallom, hogy felnyög, de az ajkaiba, harap, hogy legyen túl hangos. Megcsókolom szenvedélyesen és ujjaimat belé vezetem, hogy felhúzzam még jobban, mire érzem, hogy nadrágomhoz nyúlt és elkezdte kioldani és letolni rólam, majd farkamat kezdi el izgatni, amire én is bele nyögök a csókba. Ne sokat kell munkálkodnia, hogy teljes fegyverzetben álljak, majd felemelem a lábát és a derekamra helyezem, majd belé hatolok gyengéden, de még is határozottan, mire mind ketten, majd elkezdek benne mozogni, és a nyakát támadom be csókjaimmal. Egyre gyorsabbra fogom a tempót és nem sokkal késõbb mind a ketten az orgazmus kapujában állunk. Tartom kicsimet, hogy ne essen össze, közben csókolgatom és puszilgatom minden fele, hogy visszanyerje erejét.

Imádom ezt a nõt és soha nem akarom, hogy eltávolodjak tõle, mert abba én halnék bele szerintem. Menthetetlenül szerelmes lettem…

-Én… Én is szeretlek Téged. – mondja nekem, mire szinte a mennyekben érzem magam. Soha nem akarom elengedni. Mikor szólásra nyitnám a számat, már az ajkait érzem sajátjaimon. Viszonzom a csókot és a felsõjén keresztül simogatom minden fele. Érzem, hogy közben õ sem tétlenkedik, mert az egyik kezével elengedi a nyakamat és végig simít a vállamon és a felsõ testemen. Óvatosan benyúlok felsõje alá és úgy simogatom és kényeztetem minden fele, majd a nyakaira térek rá, mikor megszólal.

- Touya én.. – mondja halkan, mire rá nézek és látom, hogy egy kis pír jelenik meg az arcán, amibõl következtetek, hogy lehet szégyellõs.

- Gyönyörû vagy, ne aggódj. – mondom halkan és a nyakába csókolok.

- Csak hagyd, hogy vezesselek. Ígérem, vigyázni fogok rád. – suttogom neki, hogy nyugodjon meg. Majd megint megcsókolom szenvedélyesebben, mint múltkor. Érzem, hogy most már egyáltalán nem tiltakozik. A kezei a nyakam köré fonja. Pár pillanat alatt már a karimba veszem, és úgy rakom le az ágyra és úgy csókolom most már inkább mohóbban, de szenvedélyesen is. simogatom minden fele, közben érzem, hogy õs a tarkómat simogatja, ami nagyon jól esik. A kezeim kicsúsznak felsõje alól és a lábait simogatom, mire az õ keze a hátamat fedezi fel minden egyes pillanatban. Megszakítom a csókot és lehámozom róla a felsõt, majd a nyaka csókolgatásával folytatom kényeztetését, majd a melltartót is leveszem róla, mire észreveszem, hogy takarná magát, de óvatosan megfogom a kezét és a feje fölé emelve szorítom le finoman, hogy ne fájjon, majd úgy haladok tovább csókjaimmal és a melleit csókolgatom, amik olyan finomak a számomra, hogy istenem.

Elengedem a kezét, mire cikázni kezd a hátamon, majd kigombolja az összes gombját az ingemnek és addig simogatja, amíg le nem simogatja rólam. Tovább kényeztetem, majd óvatosan leveszem róla a nadrágot, majd a lábait kicsit egymásra csúsztatja, hogy takarja magát, de finoman szétfeszítem, majd kezemmel kezdem el kicsit simogatni, amire felnyög, és kicsit megemeli a csípõjét. Istenem megõrjít ezekkel a nyögésekkel. Lejjebb haladok melleinél és a hasát csókolgatom, majd a bugyijától is megszabadítom. Visszaviszem a kezemet és tovább kényeztetem, simogatom, majd vágyának forrásához teszem kezemet, ahol elkezdem kicsit izgatni, majd finoman tolom bele ujjaimat, amire kéjes nyögések hagyják el ajkait, ami az én vágyaimat tovább korbácsolják.

Mikor lejutok ágyékához nyelvemmel és csókjaimmal kezdem még elkényeztetni, mire szinte felsikít és elkezd kicsit vonaglani kezeim alatt. Tovább kényeztetem ajkaimmal, nyelvemmel is néha belé hatolok, de utána ujjaim váltják fel és kezdene k ütemesen mozogni benne, mikor érzem, hogy közel jár, a célhoz nem hagyom abba és tovább kényeztetem. A hajamat markolja és próbálna eltolni magától, de nem hagyom, magam tovább nyalom és ujjazom, addig, amíg el nem élvez. Nem is kell sokat várnom rá. Hangosan felnyög és ezzel is jelzi nekem, hogy sikeres volt küldetésem.

Eléggé piheg, még felé mászok és szenvedélyesen megcsókolom, mire mohón kap ajkaim után a hátamra fordult, majd ráül csípõmre és farkamon kezdi el mozgatni csípõjét, amire felnyögök és a kezemet a fenekére helyezem, hogy segítsek neki a mozgásban. Elhagyja ajkaimat és a most õ kezdi el felfedezni testemet minden fele. Mikor a nadrághoz ér. Kigombolja, majd leszedi rólam, amiben segítek neki, majd elõ bukkan az így álló szerszámom, mert már annyira kikészített, hogy alig bírok magammal. Megfogva vágyamat, és elkezdi le-fel mozgatni kecses ujjait, amitõl egy nyögést csal ki belõlem. Nem sokkal késõbb ajkait is megérzem farkamon, amire szinte megint felnyögök, majd elkezdi a fejét mozgatni, mire egyre több sóhaj és nyögés szakad fel belõlem.

Nem sokkal és hangosan felhördülve elélvezek szájába, amit le is nyel. Felemelem és megcsókolom, majd az ágyra fektetem. A lábai köz helyezkedek, és gyengéden belé hatolok, amire mind a ketten felnyögünk. Eleinte kicsit várok, hogy szokja a helyzetet, majd lassú tempóba kezdek el mozogni, majd nem sokkal késõbb egyre gyorsabban, mert már nem bírok magammal. Tovább fokozom a tempót, majd a nyakába rejtem fejemet és odanyögdécselek, mire karjaival szorosan ölel és érzem, hogy õt is ugyan annyira hívja a mámor érzése, mint engem. Nem is kell sok és mind a ketten egyszerre nyögünk fel és lépünk az élvezet küszöbére.

Mikor minden hullámot megértünk. Kicsúszok belõle és mellé fekszek. Megérzem testének melegét, ahogy hozzám bújik. Nem is kell nekem több. Szorosan magamhoz ölelem és nem is akarom többet elengedni.

- Nem akarlak többet elengedni. Teljesen beléd habarodtam és képtelen vagyok elengedni téged. – suttogom õszintén és a hátát simogatom, miközben magunkra terítek egy kis takarót, hogy ne fázzunk meg…

Amikor vége van a napnak nekem is. kimegyek és körbe nézek, hogy ki hogy áll, akkor látom meg, hogy Elena valamerre el akar menni.

- Elena, hova mész? Azért reménykedtem, hogy megvársz.

- Ne haragudj, azt hittem még volt dolgod, nem akartalak zavarni. – fordul felém lassan.

- Ugyan, ha így is lett volna, te nem zavarsz sose. – mondom neki és elmosolyodok, amire szintén rám mosolyog, de nem mond semmit.

- De most muszáj mennem, még otthon össze kell pakolnom, ha belegondolok, hogy milyen felfordulás van ott és mikorra végzek… - sóhajt egyet, de nem akarom oda engedni még túl korai lenne.

- Nem kell menned. Már mondtam, hogy az én házam a tiéd is, felesleges visszamenned. – mondom neki komolyan, de egyszerûen is.

- Na de.. ott van egy csomó mindenem, meg ha jól emlékszem a kocsid is ott van még éppensé… ahh.. – morog, majd lehajolok a kulcsért és megfogom, mire õ is megfogná a kezemet fogja meg. Ránézek és halványan elmosolyodok. Olyan késztetést érzek, hogy megcsókoljam, de még nem szabad. Megfogom a kezét és a tenyerébe adom a kulcsot, majd rá nézek.

- Nem egészen, már elhozattattam, ami a holmiijaidat illeti, útközben megvesszük neked, majd ha kicsit csitulni látszik a helyzet, akkor majd visszamehetünk. – mondom neki, de látom, hogy kicsit más hol jár.

- Mi? – kérdez vissza, de nem fogom hagyni, hogy ellenkezzen. Itt az ideje, hogy végre szeressék õt is. – Ahh.. Nem lehet, már így is.. olyan sok mindennel lógok neked, nem hogy még boltba rohangálj velem. Meg amúgy is a pénzem nagy része is otthon van.

- Nem baj, én állom ne aggódj. – mondom neki, majd megfogom finoman a kezét és megyünk is a kocsim felé.

- Hogy? Nem.. Nem fogadhatom el. – mondja és próbál tiltakozni, de nem baj. Akkor is meghívom, és ki fogom neki fizetni a ruhákat.

- Dehogynem fogadhatod el és nincs apelláta. – mosolyogva nézek rá, amire csak bólint. Helyes én is így gondoltam. Beszállunk a kocsiba és már indulunk egy ruha boltba.

___¤___¤___¤___¤___

- Gyerünk, válogass kedvedre nyugodtan. – mondom neki halványan bent a boltba, majd a fülke melletti székre leülök és várom, hogy válogasson.

- Nincs semmi de, menj csak nyugodtan, mondtam. – mondom mosolyogva.

Ülök a székbe és folyamatosan õt figyelem, ahogy válogatja a ruhákat. Nem szokott zavarni, ha egy nõ sokat válogat, hiszen az a dolguk, hogy kiválasszák a számukra megfelelõ ruhadarabokat. Csak nyugodtan ülök és várok. Mikor megtalálja, a neki való ruhákat elvesz párat, majd bemegy a fülkébe és elkezd öltözködni. Nagyon tetszenek a ruhák, amiket hozott és nem tudom, melyik tetszik jobban, de mindegyikbe gyönyörûen néz és elcsábít vele teljesen. Nem tudom, meddig fogom tudni magam türtõztetni, hogy ne csókolja meg. Nagyon éhezek ajkai édes ízére. Megmutatja mindegyik ruhát, de nem hagyja, hogy véleményt is mondjak rólunk, mert már megy is vissza az öltözõbe. Mikor végez, odajön hozzám.

- Hogy tetszettek? – kérdezi, mire elismerõen elmosolyodok.

- Nagyon jól álltak neked a ruhák. Azt hiszem, ezeket mindet megvesszük. – mondom kedvesen és mosolyogva. Mire tiltakozna, már a pultnál vagyok és ki is fizetem a ruhákat. Odajön hozzám.

- Köszönöm szépen. – mondja, majd közösen visszük a szatyrokat. – nézzük mire is van még szükséged. – kezdek el gondolkozni, mire rám néz.

- Nem kérek mást köszönöm, már így is nagyon sokba vagyok. – mondja, mire elmosolyodok.

- Ugyan már örömmel teszlek boldoggá. – mondom kedvesen, majd betesszük a kocsiba és végül nem firtatom tovább a dolgokat és hazamegyünk, bemegyünk, majd felviszem a szobámba. Kinyitom az egyik szekrényt, ahol csak félig vannak a ruháim.

- Ezt a szekrényt megkapod tõlem. – mondom kedvesen, majd kiveszem és vállfára teszem a ruháit.

- Köszönöm, de tényleg nem szeretnék a terhedre lenni. Gondolom, nem egy ilyen nõvel akarod megosztani, mint én vagyok. – mondja, majd rá nézek és odamegyek hozzá, szinte teljesen elõtte állok meg.

- Pedig pontosan veled akarok megosztani. – mondom kedvesen, majd lehajolok és lágyan megcsókolom. Nem bírom tovább. De ahogy érzem nem csak én. Viszonozza a csókot és egy idõ után a kezei a nyakam kör fonódnak, mire én a derekára teszem a kezemet és magamhoz ölelem. Tovább kóstolgatom ajkait és nem akarom, hogy ez a pillanat akár mikor véget érjen, mert olyan jól érezem magamat vele, hogy nem akarom, hogy vége legyen.

Nem csinálok semmi mást, csak csókolom lágyan, de még is minden érzelmemet bele teszem, majd levegõhiány miatt kénytelen vagyok megszakítani a csókot és a szemébe nézek.

- Szeretlek Elena. Kérlek, maradj itt velem örökre. – nézek a szemébe és a válaszát várom, hogy remélem, itt marad velem, mert nagyon szeretném…

Még mindig csendben ülünk egymás és nem tudom, mivel tudnám teljesen megnyugtatni, majd rá nézek és halkan megszólalok:

- Sajnálom… Nem akartam ’azt’ tenni, de abban a helyzetben ezt láttam a legjobb döntésnek..

- Nem kell sajnálnod semmit sem, ellenben… nekem, nem akartalak ilyenekbe belekeverni. – mondja halkan és az arcát a felsõmbe temeti, mire közelebb jön hozzám. Én is szorosabban ölelem, és nem vagyok hajlandó elengedni sehova sem.

- Ez nem a te hibád. – mondom õszintén, mire végig simítok a hátán az egyik kezemmel, majd a másikkal az arcán simítok végig, majd ujjaimat az álla alá csúsztatom és felemelem, hogy a szemébe tudjak nézni, de bocsánatkérést és bûntudatod látok benne, amire nincs semmi szükség, hiszen nem miatta történtek a dolgok.

- De.. Mert ha nem jössz velem, akkor nem kerülsz ilyen helyzetbe… - hallom, hogy elcsuklik a hangja, majd könnyek szöknek a szemébe.

- Elena… - törlöm le a könnyeit -.. Az én döntésem volt, hogy veled megyek vagy sem, innentõl kezdve, akit meg hibáztathatok, a dolgokért a magam részérõl az csak én vagyok. De ezektõl eltérve egy kicsit, amit.. Mondtam neked, hogy szeretlek, azt is komolyan gondoltam. – mondom neki õszintén és mélyen a szemébe nézek.

- Touya.. én… - hosszan nézünk egymás szemébe, de látom, hogy Elena meg van lepõdve éppen nyitná a száját a válaszra, amikor oda lép hozzánk egy rendõr és elküld minket egy másik szobába. Bemegyünk és leülünk, de Elena kezét egy percre sem engedem el, attól tartok, hogy ha elengedem, akkor baja eshet, azt meg nem akarom.

Nem sokkal késõbb bejön egy rendõr.

- Nos, akkor kérem, meséljék el mi is történt. – mondja a rendõr, mire Elena kezét elkezdem simogatni.

- Biztos tetszik tudni az úgy indult, hogy a páromnak az elõzõ munkahelyén, elég gonosz volt az egyik fõnöke. Állandóan verte és bántalmazta. Látja a sérülést az ajkain. Azt õ csinálta. Mikor felmondtam kicsim helyett és elhoztam onnan még nem történt semmi. Másnap, mikor meghallgatáson volt nálam, hogy felvegyem hozzám dolgozni, akkor kapott egy telefont, hogy betörtek a lakásába. Odasiettünk és még ott volt a volt fõnöke és elvitt minket. Nagyon vadul bántak velünk, de inkább párommal, amint látja a csuklója is tiszta véraláfutásos a kötelek miatt. – mutatom kicsim csuklóit, majd tovább simogatom.

- Értem és merre található a fészkük? – érdeklõdik, mire leírom, hogy merre van, mert az utca nevet nem tudtam megjegyezni és már mennek is utánuk nézni. Megköszönjük, majd felállunk és elkezdünk sétálni, haza hozzám. Magamhoz ölelem, mivel érzem, hogy nagyon fél.

- Minden rendben lesz, nem sokára otthon leszünk. – mondom neki nyugtatás képpen, majd a karjait kezdem el simogatni, közben tovább sétálunk hozzám.

- De olyan rossz visszagondol rá, hogy mit tehettek volna velem. – mondja kicsit megtörten, majd meg is torpan kicsit és a kezeit a szeme elé rakja. Megölelem, és a hátát simogatom. Oltalmazóan ölelem és úgy, mintha magamba szeretném olvasztani mindenestül.

- Vigyázok, rád megígérem. – suttogom neki, majd felveszem a karjaimba, és úgy sétálok vele. Szorosan hozzám bújik és a fejét a nyakamba fúrja, közben érzem, hogy a felsõmet áztatja könnyeivel. Mikor megérkezek, hozzám kinyitom az ajtót, majd bemegyek és leültetem Elena-t.

- Maradj, itt hozok neked egy kis inni valót. – mondom, majd látom, hogy megöleli a lábait és úgy ül a kanapén. Szegénykém ingen most tudatosult benne, hogy mi is történt. Bemegyek a konyhába és hozok neki egy kis üdítõt, majd leülök mellé és odanyújtom neki.

- Tessék, idd meg. – nyújtom oda, mire elveszi és megissza. Szegénykémet igen szomjaztatták is. megölelem, és a háttá simogatom.

Egyszer csak az egyik pillanatban felpattan és már az ajtó felé megy. Felállok és megfogom a kezét, de csak finoman, hogy ne fájjon neki.

- Hova mész? – kérdezem.

- Haza. Nem akarok a terhedre lenni. – mondja, mire elé állok és meg ölelem.

- Nem hagylak elmenni innen. Mostantól ez a te otthonod is, rendben? Nem tudnék nyugodtan aludni, hogy ha tudom, hogy bármikor bajod eshet. – úgy látom, annyira fáradt, hogy ereje sincs tiltakozni, ezért bólint egyet. Felmegyünk a hálóba. Megvárom, amíg lefekszik aludni, majd puszit adok a fejére. Nem sokkal késõbb elalszik. Nem akarom, hogy rosszat feltételezzen ezért tiszteletben tartom, és inkább kimegyek a nappaliba aludni és úgy vigyázok rá. Lefekszek, majd nem sokkal késõbb én is elalszok,

Másnap reggel elég bágyadtan ébredek fel és neszt hallok a konyhából. Bemegyek, majd látom, hogy Elena fõz, amin meglepõdök, hiszen soha senki nem fõzött rám ezelõtt.

- Jó reggelt. – köszön nekem mosolyogva.