Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

- Nem… nem semmi ro.. – elhallgat, de nem tudom, hogy mit szeretne mondani, de érdekel. Kérlek, mond tovább. - Örülök, hogy.. hogy jobban vagy már.. – mondja ki végül, de mikor a szemét rém emeli valami rosszat látok benne és nem tudom, hova tenni a dolgokat.

- Én is szeretlek és nagyon sokat jelent nekem, hogy mindezt elmondtad… - mondja halkan, de még értem, a szavait. -.. Eddig.. Nem igazán voltam biztos a dolgomban, de… ez a mai nap. Ez még jobban megszilárdította az érzéseimet… Viszontnézd el nekem, ez még túl új nekem… néha lecsúszik a lábam a kötélrõl, amin táncolok, mert nem igazán tudom mit mikor, és hogy csinálok jól… - meglepõdök, hogy õ is tényleg így érez irántam, de egyben boldog is vagyok, és nem akarom, hogy többet elveszítsem.

- Bár jobban bele gondolva.. – mondja, tovább miután én egy kicsit még mindig le vagyok döbbenve a szerelmi vallomásától. -… meglehet, hogy.. hogy esetleg nélkülem jobb lenne neked… - mondja ki a szavakat, amikre végképp ledöbbenek és csak õt figyelem.

- Mi? – szedem össze gondolataimat és megpróbálok felülni hozzá alig voltál még az enyém, nem akarlak elveszíteni, amikor még csak most kaptalak meg igazán. – Ne beszélj ilyeneket.. sokk.. Sokkal nagyobb szükségem van rád, mint gondolnád… - mondom neki komolyan, de azért néha felszisszenek.

- Kérem, fáradjon ki, a beteg nincs még olyan állapotban, hogy felzaklassák. – mondja a nõvér akit legszívesebbel elküldenék most a búsba.

- Rendben még 5 percet kérek…és megyek. – mondja, de nem fogom hagyni, hogy itt hagyjon.

- Nem fog elmenni és jobb, ha ezt tudomásul veszik. – mondom komolyan, majd kicsimre nézek – nem hagyhatsz el. Még csak most találtam rád. Mindig is téged kerestelek, csak nem tudtam, hogy létezel, nem hagyhatsz el Hayate. Könyörgöm, maradj velem. – nézek rá szinte könyörögve.

- Miért, hiszen állandóan, csak rossz történik, veled mióta ismersz. Minek akarsz még is velem maradni? – kérdezi. Olyan kis butus vagy. Szerinted miért?

- Mert szeretlek érted? – nézek rá. – kérlek, ne hagyj magamra. – nézek rá, majd feláll, és megint bejön a nõvérke.

- Letelt az 5 perc kérem, távozzon. – mondja szigorúan. Mire kicsim feláll és távozni készül.

- Hayate könyörgöm. – szólok utána, megáll, kicsit hátra fordítja a fejét, majd inkább nem válaszol és tovább megy. Le vagyok teljesen döbbenve, de leginkább össze vagyok törve. Ez most azt jelenti, hogy elhagyott? Mindenki elhagyott. Ezt nem akarom elhinni. Le vagyok teljesen döbbenve.

Éjfél körül jár az idõ. Felülök, majd felállok. Felveszem a ruháimat, jobban szólva csak a nadrágomat és a kötésemet fogom, majd kisétálok a kórházból. Kicsit lassan megyek, denem érdekel. El kell mennem Hayate-hoz nem engedhetem, hogy elhagyjon harcolnom kell érte, hiszen õ életem szerelme, akit örökre magam mellett akarok tudni, legyen akár mi is. megérkezek a házuk elé, majd az ablakokhoz állok.

- Hayate. - kiabálom el magam, igaz, hogy fáj a sebem, de nem érdekel. – tudom, hogy hallasz. Nem fogom hagyni, hogy elhagyj. Szeretlek. És ezt felvállalom mindenki elõtt. Szeretlek, és örökre azt akarom, hogy velem légy. – kiabálom tovább kicsit a sebem is felszakadt már, de nem érdekel, az az egy érdekel most, hogy Hayate-val legyek és ha az kell, hogy egész éjszaka kiabáljak, akkor meg lesz…

Mikor felébredek, a gépek hangjára leszek elõször figyelmes. A szemet még mindig nem nyitottam ki, majd hangokat hallok, az egyik, mintha szerelmemé lenne, a másikat nem ismerem.

- Még is mikor ébred fel? Ennyire nem tudnak? – hallom ideges és aggódó hangját.

- Nem tudjuk, uram nagyon sajnálom, de meg kell várnunk, amíg magától felébred, mert csak akkor fogunk tudni biztosat mondani, mivel elég mély volt a vágás. Elõször is ki kell pihennie magát, és majd utána fog felkelni. – mondja az orvos, majd elkezdek kinyitni a szememet és látom, hogy Hayate háttal van nekem és megfogja az orvos köpenyét.

- Nem érdekel, hogy mit csinálnak… - mondja, de megszakítom a mondatát.

- Hayate. – szólalok meg erõtlenül, majd megpróbálok felülni, de fáj az oldalam és felszisszenek.

- Hori. – jön oda hozzám és finoman visszanyom. – maradj így. Nem szabad mozognod. – mondja, majd leül mellém. – Tudod mennyire aggódtam miattad. Miért vagy ilyen bolond? Miért dühítetted fel ennyire? – hadarja gyorsan, majd a kezemet az ajkaira teszem, hogy hagyja abba és ne hadarjon ennyire.

- Ha kérhetem kicsit lassabban. – mondom halvány mosollyal, mire észbe kapja magát és megfogja a kezemet. – Meg kellett, hogy védjelek. Nem hagyhattam, hogy téged bántson. – mondom õszintén. – Inkább szenvedek száz késszúrást, mint hogy sem téged bántsanak akár fizikailag, akár lelkileg.

- Olyan bolond vagy. – mondja, majd odahajol és csókot ad ajkaimra, ami nagyon jól esik. Viszonzom, de még kicsit gyenge vagyok és erõtlen.

- Nem akarom, hogy bármi bajod legyen. – mondom neki és a szemét figyelem, közben elkezdem a kezét simogatni. – Én téged akarlak teljes mértékben úgy, ahogy vagy és ha ehhez százszor kell kihajintanom azt az ûröltet hát megteszem érted. – mondom, mire látom, hogy meg van lepõdve, majd felemeli a kezemet és puszikat ad rá, de valamiért nem mer a szemembe nézni. Az arcát simogatom és megérzem könnyeit, amiket letörlök.

- Baj van valami rosszat mondtam? – érdeklõdök, közben õt figyelem, hogy mikor néz a szemembe.

Ahogy csókolom, a kezem a testén kalandoznak és érzem, hogy libabõrös lesz tõle, mire õ a hajamba túr bele kecses ujjaival. Nem sokkal késõbb megszakítom a csókot és a szemébe nézek.

- Érted már? Nem csak a tested kell nekem… mindened. – suttogom ajkaira és nyitnám megint a számat, hogy folytassam, de megelõz.

- Ssss…- ujjait az ajkaimra teszi. Azt hiszem, akkor most be nekem kell befognom a számat.

Kínzó lassúsággal hajol ajkaimhoz és a leheletei szinte perzselik a bõrömet. Mikor megcsókol, ugyan úgy viszonzom, és nem akarom, hogy véget érjen. Nem akarom, hogy újra veszekedjünk. A kezei még mindig a nyakam köré van fonva az én kezeim meg a derekán pihennek, és úgy kóstolgatjuk egymást. Egyszer csak elindul hátra fele a lépcsõhöz, azt hiszem, értem mit szeretne, ezért követem. Bemegyünk a szobájába, majd ahogy az ágyhoz érünk, óvatosan fektetem rajta végig és tovább csókol, de egy percre sem engedem el. Egy idõ utána csókom, átváltozik mohóvá és vágyakozóvá. Vágyok után, de nagyon. Elszakadok, ajkaitól majd a nyakát kezdem el csókjaimmal kényeztetni. Néha meg szívom a nyakát, de leginkább csókjaimmal halmozom el, mire egy halk sóhajt tudok bezsebelni tõle. Kezeim elkalandoznak a testén és már éppen arra készülök, hogy levegyem róla a törölközõt, mire robbanásszerûen törik ránk az ajtót. Egy ismeretlen férfi áll az ajtóba. Ki a faszom akar ez lenni?

- Már egyszer világosan elmondtam, hogy ne merd betenni a lábad a szobámba! – mondja kicsikém, mire leszállok róla felül és a férfival néz farkas szemet.

- Szánalom… Ha anyád megtudja, milyen egy undorító fia van, aki egy… egy pasival bújik össze – mondja elég elázott hangon, majd hol engem, hogy Hayate-t méregeti. -… menten szívrohamot kap.

- Nem hinném, hogy az „undorító fiától fog” szívrohamot kapni, hanem ha megtudja, hogy a drága kitartott pasiját már megint hazaküldték a piálás miatt. – mondja Hayate gúnyosan, mire a férfi ott terem felemeli és bemos neki egyet. Ne azt már nem. Felállok, és most én mosok be a férfinek, aki elengedni Hayate-t és a falon találja magát nagyon begurultam.

- Senki sem bánthatja a szerelmemet. – mondom dühösen.

- Röhejes vagy. Nem hallod magadat? – mondja majd feltápászkodik és elõvesz egy kést.

- Csak késsel vagy képes szembeszállni akárkivel? – kérdezem tõle gúnyosan, mire Hayate kezét érzem meg a vállamon.

- Ne csináld, kérlek. Nem ér annyit az egész. – mondja és mintha egy kis aggodalmat vélnék felfedezni a hangjában.

- Nem hagyjom, hogy bántson ez a szemét. – mondom neki, majd csókot adok ajkaira, majd mire visszafordulnék, egy éles fájdalmat érzek az oldalamba, amire felkiáltok kicsit, majd mikor kihúzza, a kést oda kapom a kezemet és megpróbálom elszorítani a vért, hogy ne jöjjön ki. Nem tudom milyen mélyre hatolt bennem a kés, de kegyetlenül fáj. Végül erõt veszek magamon.

- Te köcsög. – mondom, majd megfogom a felsõjénél. Leviszem és kihajintom az ajtón. Nem figyeltem, hogy mekkora vércsíkot húzok magam után, majd azt veszem észre, hogy kezd homályosodni a kép és összeesek az ajtóba…

Mikor kinyitják az ajtót csak figyelem, hogy ki is. Meglátom a srácot, akire eddig is gondoltam. Látom rajta, hogy õ meglepõdött, és kerek szemekkel néz rám, erre meglátom, hogy töröközõ van csak körülötte, mire végig legeltetem rajta a szememet és jó párszor végig mérem, olyan szexi teste van. A szavai hoznak vissza a valóságba.

-Te? – mondja, de szerintem maga se tudja, mit akar, ezért tovább folytatom a szemlélõdést.

- Mit keresel Te itt? És honnan tudod a címemet? – hallom megkérdését, mire rákapom tekintetem és a szemébe nézek.

- Az mellékes… beszélni akarok veled. – mondom neki komolyan.

- Szerintem meg nekünk nincs mirõl beszélnünk, és örülnék neki, ha a továbbiakban nem jönnél ide. – próbál lerázni, de nem hagyom magamat. A lábamat az ajtó elé teszem, mire mérgesen néz rám. Úr isten milyen vadító ezzel a tekintettel, egy igazi vadmacska, akit legszívesebben letámadnék.

- Hallgass meg kérlek, szerintem lenne mirõl beszélnünk... - mondom neki, mire kicsit neki feszítek és kitárom az ajtót és õ csak hátrébb lép.

- Mi az.. Talán megint hiányod van és jöttél levezetni valakin..? - kérdezi tõlem gúnnyal a hangjában, de én csak beteszem az ajtót kicsit erõsebben és közelebb megyek hozzá.

- Nem. Miért hiszed, hogy csak a szex miatt kellesz? – érdeklõdök tõle.

- A múltkor valahogy úgy jött le, de nézzük csak. Mert mondjuk egybõl letámadtál nem mondtál szinte semmit, hogy mi van meg egyéb dolgok. – mondja komolyan és keresztbeteszi a kezét a mellkasánál.

- Jó igaz, akkor én voltam a ludas, de itt vagyok. Meg kerestelek ez neked nem jelent semmit? Nem gondolod, hogy esetleg többet is szeretnék, mint azt a múltkori dolgot? – kérdezem tõle komolyan, mire a szemembe néz.

- Ne áltass jó? Nem áll jól neked meg semmit nem tudsz semmit rólam. Még is honnan gondolod, hogy én kellenék neked, hogy még is így lenne. Azért mert engedtem a vágynak és meg adtam magamat? Mindenkivel így bánsz, aki kezdõnek megy oda? Akkor, köszi, de nem kérek belõled. – vágja komolyan a savakat a fejemhez.

- Be fognád végre és meghallgatnál? – kezd egy kicsit felmenni a pumpa, hiszen miatta jöttem erre fel, kapom a sérelmeket.

- Tudod, mit nem fogom be és nem vagyok kíváncsi a szánalmas kis kifogásaidra, amit éppen most találsz ki. – ezt ne hiszem, el az agyam elszáll, de komolyan.

- Te tényleg ennyire hülye vagy, vagy csak megjátszod magad? – kérdezem tõle. – nyisd már ki egy kicsit és nézz közbe. – mondom neki, de nem hatom meg, ahogy látom.

- Nem érdekel és az én házamba ne sértegess, takarodj innen, de nagyon gyorsan. – mondja, majd hátat fordít és menne valamerre, de nem engedem. Megfogom, magam felé fordítom és megcsókolom szenvedélyesen. Eleinte érzem, hogy harcol, majd elengedi magát és viszonozza a csókot, majd a kezeit a nyakam köré fonja és elkezd vadul csókolni, amit viszonzok, ahogy csak tudok, közben a testét simogatom, ahogy csak tudom. Még mindig ugyan olyan selymes a bõre, mint eddig. Jól emlékeztem a bõre tapintására és édes csókjaira is jól emlékszem. Tovább csókolom, és nem vagyok hajlandó elengedni egy percre sem tovább marcangoljuk egymás ajkait és élvezzük a pillanatokat. Azt hiszem végre felfogta a dolgokat s most már nem fog harcolni a saját érzései ellen, mert azt valahogy nem szeretném. Kicsit belém mélyesztette a fogait, a kicsiket, fõleg a szívembe és nem akarom elengedni és azt sem akarom, hogy eltaszítson magától, mert azt nem szeretném…

Mikor csókom viszonzást kap, kicsit meglepõdök, majd elkezdem egyre szenvedélyesebben és mohóbban csókolni. Minden vágyamat felkeltette most. Elengedem az egyik kezét és a dereka köré fonom, majd szorosan magamhoz ölelem, szinte préselem, de nem baj. Tovább csókolom, majd egyszer csak a kezem a felsõje alá kerül, és úgy kezdem el simogatni végig a hátát és élvezem, mert olyan finom puha bõre van, amit élvezet fogni, de nagyon. Addig addig simogatom, amíg ki nem gombolom a felsõjét és le nem simogatom róla az inget és teljes tökéletes rálátást kapok felsõtestére. Nem élvezem sokáig, mert egybõl a nyakát kezdem el csókjaimmal halmozni és néha meg is szívom, de nem úgy hogy fájjon neki, csak kicsit megjelöljem, hogy õ az enyém és ezt mindenki tudni fogja nagyon jól. Érzem, hogy jól esik neki simogatásaim, mert beleremeg az érintéseimbe, meg a csókjaimra, amikor a nyakát simogatom halk nyögések hagyják el, ami csak még jobban felkorbácsolják vágyaimat. Elkezdem simogatni, majd a nadrágja körül simogatok. Lenyúlok és elkezdem kigombolni, erre már õ is felbátorodik, majd most õ szorít engem a falnak és csókol vadul, mire viszonzom és a hajába is beletúrok és élvezem a pillanatokat, amíg birtokol. Leveszi rólam az inget és a nyakamat kezdi el csókjaival halmozni, amire felsóhajtok és tovább túrok a hajába és élvezem minden egyes mozdulatait. A nadrágomhoz nyúl és kigombolja, majd letolja.

Így már teljesen meztelenül állunk egymás elõtt és csókolózunk vadul és szinte faljuk meg harapdáljuk egymás ajkait, de csak finoman. Lenyúlok vágyához és elkezdem mozgatni rajta kezemet, amitõl felhördül, majd igaz, hogy magasabb vagyok tõle, de nem baj hagyom magam, hogy le tudja a fejemet nyomni, leguggolok elé és számba veszem vágyát és elkezdem nyalogatni, ízlelgetni, amire felnyög, majd meg fogja a fejemet és elkezdi a csípõjét mozgatni és egyre beljebb találom a számba vágyát, amire egyszer csak felnyög és elélvez. Hogy ne legyenek bizonyítékai annak, hogy itt voltunk ezért lenyelem, majd megfordítom és seggébe dugom már amúgy is álló farkamat, amit kicsit felkiált, de befogom a száját, hogy ne halljanak meg minket. Elkezdek mozogni benne, majd ujjaimat teszem a szájába, hogy nyalja meg szopogassa õket. Egyre gyorsabb tempóba kezdek el mozogni formás seggébe, közben a hátára adok puszikat és a másik kezemmel simogatom összevissza amerre csak érem. Egyre vadabb vágtába kezdek, majd nem sokkal késõbb felhördülünk mind a ketten és elélvezünk megint. Kicsúszok belõle, majd leülök a földre, annyira jól esett és szexi még mindig, hogy legszívesebben tovább dugnám, de sajna nem lehet, mert nem sokára keresni fognak minket. Felém fordul és végig néz rajtam, mire egy kacér mosoly jelenik meg a száján.

- Túl szexin nézel ki. – mondja vigyorogva. Látom rajta, hogy õ is olyan, mint én vagyok. Megfogom a kezét és rántom magamhoz, majd vadul megcsókolom.

- Mondták már neked, hogy isteni vagy szex közben? – kérdezem tõle vigyorogva, mire viszonozza vigyoromat és rám néz.

- Most már tõled tudom. – feláll, majd elkezd öltözni.

- Hé-Hé. Hova öltözöl? – kérdezem tõle.

- Hát gondolom a szükségleteidet kielégítettem így már nincs rám szükséged. – mondja komolyan és egy csepp mosoly sincs az arcán. Felpattanok és megfogom a kezét.

- Ezt egy szóval nem mondtam… - nem hagyja befejezni.

- Aha, szóval még több menetet szeretnél? – elkezd vetkõzni. – akkor nesze itt vagyok. Használj kedvedre. – mondja, és szúrós szemekkel néz rám.

- Meg hallgatnád, amit mondani szeretnék? – kérdezem tõle, kicsit mérgese.

- Tudod mit? Nem. – mondja komolyan, felveszi a cuccait, majd rám néz. – felejtsd el, hogy valaha is itt jártam. – mondja, majd kiszáguld a raktárból.

Gyorsan felkapom a cuccaimat, majd megyek utána, de már nincs sehol. A francba. Ilyen nincs. Elkezdem minden fele keresni, majd a portán megtudom, hogy hívják. Gyorsan az irodámba megyek és meg keresem a lakcímét, de hiába nem adják ki. Valahogy beszélnem kell a sráccal pedig. Lory meg csak két nap múlva jön haza. A fasz ki van nem igaz, hogy ilyen pechem van. Török zúzok az asztalomnál, majd úgy döntök inkább hazamegyek.

Két nap elteltével folyamatosan, csak a srác jár az agyamban és Lory-t sem tudom utolérni. Szitkozódok ezerrel. Végre megérkezett egybõl átszaladok hozzá.

- Lory. Lenne egy nagyon fontos és életbe vágó kérésem. – mondom a csajnak, aki csak értetlenül néz rám.

- Mit akarsz Hiro? – kérdezi.

- Egy srácnak a címét. – mondom komolyan. - Sawatori Hayate. – mondom a nevet.

Nem kellett nagyon sokat várnom és meg is kaptam. Egybõl leírtam és már mentem is srácomhoz. Beültem a kocsiba és mentem.

30 óra kocsikázás után megérkezek. Kiszállok, és az ajtóhoz megyek, majd becsengetek és várok, hogy jöjjenek. Remélem itthon van és minden rendben lesz megengedi, hogy elmagyarázzam és remélem lesz köztünk valami, mert az az eset az annyira megfogott, meg õ is annyira meg fogott, hogy másra sem tudok gondolni….

Reggel felkelek, kinézek az ablakon és már elõre érzem, hogy egy szerencsétlen napnak nézek elébe, mert ma jönnek az ujjoncok és a külsõm ellenére nem tudom, miért, de mindig odajönnek hozzám meg kérdezni, mit hol találnak meg egyéb dolgok. Kikászálódok az ágyból, bemegyek a fürdõbe és egy kiadós tusolással kezdem a reggelemet, legalább ennyi jó legyen már benne, ha több nincs.

Élvezem, ahogy a víz végig folyik testemen. Mindig is élveztem a fürdéseket, hiszen így tudtam csak igazán felfrissülni, akár mi legyen az amitõl fáradt vagyok, vagy éppen akkor keltem fel. Alaposan letusolok, majd kiszállok és felöltözök. Lemegyek a konyhába, de nincs kedvem most reggelizni, meg, ahogy az órára nézek, eltusoltam az idõt és már nem is lenne idõm reggelizni. Felveszem a cuccaimat, majd beszállok a kocsimba és elindulok a munkahelyemre, ami elég szép hely és annak ellenére, hogy ide dolgozni járok szeretek itt lenni. Na persze nem a társaság miatt.

Belépek az ajtón és egybõl mindenki köszön nekem. Nagyot sóhajtok, de viszonzom a köszönéseket, azért nem leszek nagyon tapló csak azokkal, akiket nem csípek, meg õk sem engem. Bemegyek a fõnökhöz, mert a minap mondta, hogy egyszer, ha ráérek, menjek be. Kopogok.

- Gyere be. – bemegyek, majd a fõnökre nézek.

- Jó reggelt. – köszönök neki, mire rám néz.

- Hát nem valami Hori. Nem elég hogy elkésel, de még a munkádban is hiányosságot találtam. Tudod, hogy nem szeretem az ilyet, és mivel szoktam büntetni. – mondja komolyan, mire felvettem a komoly maszkomat én is.

- Engem tudja, mennyire nem érdekel. Nem én hoztam ide a dokumentumot, úgy hogy azt kérdezze, aki ide hozta, mert akkor azt csinálta valamit, ugyan is, mikor elkészültem minden rendben volt. Tudhatná, hogy soha nem hazudnék se magának se másnak. – mondom komolyan, mire kicsit meglepõdve néz rám.

- Jól van Hiro megbízok benned. – mondja, majd hangnemet várt és folytatja. – megjöttek az ujjoncok. Készülj fel, hogy neked kell, majd õket pesztrálnod. – mikor meghallom, csak nagyot sóhajtok és magam se tudom, mi a nyavalyát csináljak, vagy mire készüljek fel. Olyan kis hülye csitriket szokott általában felvenni, akik úgy tapadnak rám, mint légy a ragasztóra.

- Értettem. – mondom, majd mielõtt még akár mibe is belefoghatna, inkább visszavonulót fújok és kimegyek, majd a helyemre megyek.

Nem sokkal késõbb meg is érdekezett az egyik ujjonc kis csaj. Elég csinos, mint ne mondjak. Ha nem a fiúkat szeretném, akkor lehet, rá mozdulnék, de lényegtelen.

- Szia Mikako Seguchi vagyok. – mondja vigyorogva, mire bedõl nekem és azt hiszi, hogy ha a melleit mutatja, akkor sokkal jobban fogom kedvelni és esetleg meg is húzom. Na neeeeeeem.

- Szia, én Hiro vagyok, de légyszi állj fel normálisan, mert ez nem sztriptíz bár és holnapra valami normális ruhát vegyél, fel különben elég hamar ki leszel innen perdítve. – mondom neki, de nem vagyok goromba, de a legkedvesebb sem. Inkább figyelmeztetem és felhívom a figyelmét a következményekre.

Látom megértette, mert már nem mutatja a melleit, ami kicsit nekem is jobb, hiszen csak hülyén érzem magam, fõleg, hogy meg sem mozdít bennem semmi az égadta egy világon. Miután azt hiszem, rájön a dologra, már normálisabban viselkedik velem legalább is. Már nem akar becserkészni, aminek felettébb hálás vagyok. Elmagyaráztam neki minden normálisan és kedves hangnembe, mit merre talál, és hogy engem általában hol talál meg, ha bármi gondja, kérése, panasza lenne. Megköszönt mindent, majd el is ment dolgozni.

Az egész délelõttöm így telt el, hogy mindenki elmagyaráztam mindent, amihez kicsit sem volt semmi ínyemre, de nem volt mit tenni, ezt kaptam a fõnöktõl.

Tovább dolgozok, majd egyszer csak egy igen aranyos kis fiúcskán akad meg a szemem, aki nem is annyira fiúcska már. Olyan 19-20 körül lehet, ha jól látom, és formás arca van, meg elég jól néz ki testileg is. Igazán vonzó egy teremtés, mint ne mondjak. Amilyen szeretném õt is hozzám küldik.

- Szia. ide küldtek, hogy eligazítást kapjak. – mondja búgó hangján. Majd leesik az állam, mikor közelebbrõl meglátom és felállok hozzá, kicsivel kisebb, mint én, de nem baj az csak jó. Elvigyorodok, majd rá nézek.

- Persze meg is fogod kapni. – mondom vigyorogva – kövess. – mondom, neki, majd elindulok a raktárba. Az ajtóra mutatok, hogy menjen elõre. Kinyitja, majd bemegy és utána megyek, mire értetlenül néz rám.

- Még is mi a francért kell itt lennem? Tudtom szerint nem raktárosnak vettek fel. – mondja, majd rám néz és válaszára vár. Közelebb megyek hozzá, mire elkezd hátrálni

- Mi a francot akarsz? – kérdezi és tovább hátrál, majd a falnak ütközik, aminek örülök, majd közre fogom a kezemmel és ajkai után kapok, megcsókolom. Egyik lábamat lábai közé teszem és hozzá nyomulok kicsit. Kezeit a falra fogom fel, hogy ne kapálózzon és úgy csókolom és várom, hogy mi lesz…