|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Andro | 2011. 02. 20. 11:14:32 | #11529 |
Karakter: Yamamura Kira
Megjegyzés: (Touyámnak)
- Igen megértettem szerelmem és ígérem, soha semmi olyat nem fogok tenni, amivel elveszíthetlek – mondja, majd megfogja a kezem, és megpuszilja. Jólesik, de többet szeretnék ennél.
- Csak a kezemre kapok csókot? – érdeklődöm, mire mellém jön székestől, és az ajkaimra is ad egy csókot. Viszonzom, és hozzábújok. Annyira szeretem Touyát, és sosem akarom elveszíteni, akármi is történjen. Nem akarom elengedni, és ezzel ő is így lehet, mert csak élvezzük az együtt töltött időt.
Sokat beszélgetünk ezek után, de egy idő műlva kezdek álmosodni. Kimerített a nap, a forgatás, a vitáim azzal a tyúkeszű libával, és ideje lenne hazaorientálódnom. Touya is észreveszi, így visszamegyünk a szállodába, ahol lakik. Mikor megérkezünk, kiszállok a taxiból, és megállok vele szemben.
- Hazamegyek, jó? Ki akarom pihenni magam - mondom, mire megfogja a kezem.
- Itt is tudsz pihenni - veti ellene, mire elgondolkodom. Nem szeretném zavarni, és nekem tényleg pihennem kéne, plusz, nem szeretném, ha megint gondok adódnának.
- Nem akarok megint veszekedni vagy, hogy veszekedéshez vezessenek a történtek - magyarázom, mire bólint, és magához ölel.
- Nem fogok semmit sem csinálni, csak magamhoz ölelni és simogatni - suttogja a fülembe, mire sóhajtok. Pasik, mit értenek ők a nőkhöz?!
- Látom, tudod, mivel vegyél le a lábamról - jegyzem meg, és hagyom, hadd legyen neki gyereknap. Ő pedig mosolyogva kísér fel a szobájába.
Amikor felérünk, becsukja az ajtót, és kíváncsian néz rám. Nem tudom, mit akar, remélem, nem "azt", mert arra most lelkileg és testileg sem vagyok kész. Rettentően kimerültem, és csak aludni akarok.
- Kérsz valamit? – kérdi, mire a vállamat vonogatom. Nem igazán vagyok éhes, sem szomjas.
- Egy ágyat takarómat meg párnával. Azt hiszem, egyelőre ennyi lenne - mondom végül, mire megsimogatja az arcom.
- És engem szeretnél az ágyba, hogy öleljelek, cirógassalak és elkényeztesselek minden jóval? – érdeklődik, mire elgondolkodom. Minden pasi egy nagy gyerek.
- Rendben, gyere te nagy maci. – jegyzem meg halvány mosollyal, majd elvonulok, hogy átöltözhessek.
Mire bejön, én már az ágyban fekszem. Kényelmesen befekszik mellém, majd átölel, én meg a karjai közé fészkelem magam. Olyan kényelmesen biztonságos és megnyugtató. Sosem volt még igazából pasim, most meg egy nálam majdnem tíz évvel idősebb férfival járok. Bár nálunk ez megszokott, úgy értem, a sztárvilágban. Érzem, hogy simogat és csókol, de annyira fáradt vagyok, hogy nagyon hamar elalszom.
~*~
Szörnyű álmot látok. Elveszítem Touyát, és az a nő elrabolja. Nem akarom, de akárhogy küzdök, nem tudom visszaszerezni. Végül riadtan, csurom vizesen riadok fel az éjszaka közepén, és rögtön két ölelő kart, és ismerős illatot érzek. Touya itt van velem, nem rabolták el. Hozzábújok, de még reszketek. Hülye álom.
- Minden rendben van. Itt vagyok. Vigyázni fogok rád - suttogja Touya.
- Ez nem igaz. Olyan nagy kérés, hogy csak aludni szeretnék? – kérdem halkan, pedig tudom, hogy hogy csak jót akar.
- Nem sokára fogsz aludni egy nagyon jót, csak aludj vissza- mondja, és visszafektet az ágyba, de nem vagyok nyugodt.
- De vissza fog térni a rémálmom - jegyzem meg. Nagyon félek, hogy ismét elveszítem őt.
- Mit álmodtál?
- Hogy elvettek tőlem – mondom halkan, de nem merek a szemébe nézni. Olyan szörnyű ebbe belegondolni is. A hátamat kezdi simogatni, és próbál nyugtatni, hogy semmi gond, de akkor is van bennem egy kis félsz.
- Ennek 0% az esélye, hogy megvalósuljon - Touya hangja komoly és elszánt, amitől lassan meg tudok nyugodni. Ha ő mondja, nem félek.
Nem is beszélünk többet. Kicsim hozzám bújva próbál megint álomba merülni, de ezúttal kicsit csalok. Odahajolok a füléhez és egy szép tájat írok le, ahol boldog lehet és csak boldog dolgokat mesélek oda. Úgy hallottam, hogy az ilyen bejön és tényleg odafogja képzelni magát, ami csak még jobb és én is örülni fogok neki, hogy ha kipiheni magát, mert nagyon rá fér a pihenés.
~*~
Reggel arra ébredek, hogy valaki cirógat, vagy inkább csiklandoz. Kelletlenül nyitogatom a szemem, majd újra becsukom. Aludni akarok, hagyjanak békén.
- Még aludni akarok - mondom nyűgősen, de a cirógatás csak nem szűnik meg, sőt! Végül álmosan és kissé mérgesen nyitom ki a szemem. – Nem hagysz aludni - jegyzem meg.
- Van, rá indokom sajnálom - Touya hangja halk. – Itt van a reggeli, meg nem sokára menned kell forgatásra - mondja, majd felém nyújt egy rózsát. – Tessék neked vettem - mutatja nekem, majd megcsókol, és rám mosolyog.
Álmosan viszonzom. Tényleg ideje lenne felkelnem, mert ha elkésem, a rendező nagyon mérges lesz. Oh, my God! Végül hajlandónak mutatkozom, hogy felkeljek, és amit látok, attól eláll a lélegzetem. Az asztalon egy csokor vörös rózsa van egy vázában, és mindenhol rózsaszirmok, meg még több rózsa, na és egy tálcán reggeli. Az álom egyből kimegy a szememből, és rámosolygok Touyára.
- Köszönöm, drágám! - húzom magamhoz, és szenvedélyesen megcsókolom. - És ezt miattam csináltad?
- Ki más miatt, édes? - ölel magához. - De most reggelizz, mert elkésel. És nem szeretsz késni, igaz?
Bólintok és elengedem. Olyan aranyos, és romantikus. Igazából, nem nagyon bírom a túl romantikus pasikat, de ő pont az esetem. Már tudom, miért szerettem bele. Kényelmesen megreggelizünk, majd összekészülődöm. Touya ismét velem tart, és mikor útközben közlöm vele, hogy már csak egy hét, és mehetünk haza, nagyon boldognak látom. Igen, nekem is hiányzik már Japán, és szeretnék minél előbb hazaérni. De mivel most nemsokára jön a nyári szünet, talán hazaugrom Angliába, meglátogatni anyáékat. Ezt azonban még nem közlöm vele, hiszen szeretném, ha ő is jönne.
Mikor megérkezünk épp látom, ahogy Michelle kiszáll a csili-vili kis kocsijából és éppen megcsókolja a bent ülő sofőrt. Mindenki tudja, hogy bárkivel összefekszik, a srác tutira az új áldozata. Nem nézem többnek húsznál, és olyan vörös képe van, mikor azzal a cafkával smárol, mint a főtt retek. Elhúzom a szám, és Touyával együtt várunk, míg Michelle be nem megy.
- Jobb lenne, ha nem jönnél be - mondom Touyának. - Nem szeretnék semmi összetűzést azzal a ribanccal, sem kínos helyzetbe kerülni miatta. Megérted, ugye? Addig nézd meg a várost, még semmit sem láttál belőle - kuncogok. - Hidd el, legalább a Szabadság-szobrot érdemes megnézni.
- Veled akartam elmenni oda - sóhajt. - Így úgy tűnik, mintha le akarnál rázni.
- Nem akarlak, de ha Michelle megint a közeledbe megy, megnyúzom. Hidd el, jobb lesz mindkettőnknek. Velem is elmész majd a Szabadság-szoborhoz, meg a Central Parkba is lovaskocsikázni. Holnap délután szabad vagyok. Ma is talán hamar végzünk, nem tudom. Gyere értem ide ötre, oksi? - puszilom meg. - Nekem mennem kell, mert Mr. Wright leszedi a fejem. Szia!
- Szia, édes! - mosolyog rám, és megvárja, míg bemegyek.
Lelkiismeret furdalásom van, de jobb, ha távol tartom tőle Michelle-t, mielőtt újabb bonyodalmat okoz. Szívesebben lennék vele, de most dolgoznom kell.
~*~
A forgatás csak fél hatkor ér véget és hulla vagyok. De alig várom, hogy Touyával lehessek. El szeretnék vele menni lovaskocsikázni, és még elég korán van ahhoz, hogy ne az utolsó fogattal menjünk. Úgy tudom, este nyolcig járnak a fogatok. Ám mikor kilépek, épp Michelle-t pillantom meg, amint Touyával beszélget. Vagy inkább, hogy próbálja magát rátukmálni a pasimra.
- El a kezekkel a pasimtól, de ribanc! - ordítok rá, mire rám mosolyog.
- Ó, szóval a tiéd? Azt hittem, engem várt - kuncog fel ártatlanul. Touya nem igazán ért semmit, Michelle-el ugyanis angolul beszélünk. - Tudod, szerintem jobban illik hozzám, mint hozzád. Mit is kezdene egy szűz tinilánykával, mint te? Ugyan, drágám, mindketten tudjuk, hogy ő az igazi nőket szereti.
Az agyamat ellepi a vörös köd. Ekkora sértést sosem fogok lenyelni. Nem is kell sok, hogy a lábam a kis kurva gyomrában landoljon, és a haját megfogva felpofozzam. Touya csak erőnek erejével képes lerángatni róla, hogy ne öljem meg. Kalimpálok, ordítok, de láthatóan ez nem segít.
- Eressz el, Touya! Hadd verjem be a képét! - sikítok. Rettentően dühös vagyok, hogy lefogott. Meg Michelle-re is, mert hozzáért Touyához.
- Hagyd abba, Kira, ezzel csak ártasz mindkettőtöknek! - figyelmeztet szelíden, mire rá kell jönnöm, igaza van. - Ha megvered, azzal csak botrányt kavarsz.
- Igazad van. Különben is, már eléggé meggyepáltam - mosolyodom el. Touya értetlenül néz rám, nem érti a nagy hangulatváltozást.
Michelle a földön fekszik, a szeme körül lila duzzanat, a ruhája elszakadva. Nos, legalább megkapta, amit érdemel. De gyűlölködve néz rám. Még jó, hogy senki sem látta.
- Ha még egyszer a pasim közelébe mész, ennél rondábban fogsz kinézni! - fújtatok, majd megfogom Touya kezét, és elindulunk.
Még hallom, hogy Michelle utánam ordít valamit, hogy megbánom én még ezt, de nem érdekel. Ha van egy kis esze, nem csinál semmi hülyeséget. Nem ajánlom neki, mert megemlegeti.
|
| oosakinana | 2010. 12. 22. 16:55:23 | #9893 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Kira-nak)
Csak állunk egymással szembe és figyelem, ahogy Kira gondolkozik. Nem akarom megzavarni a gondolat menetében nem, akarom sürgetni sem, de nem akarom, hogy bármi gond legyen. Pár perc után viszont szóra nyitja a száját.
- Nem tudom, mennyire hihetek neked, Touya – válaszolja, én meg csak nagyot sóhajtok. – És ne most beszéljük meg. Dolgoznom kell. Majd munka után megbeszéljük egy kávézóban. Itt a falnak is füle van, és nem szeretném, hogy az emberek pletykáljanak. Máris suttognak rólunk, és nem szeretném, ha esetleg valami buta pletyka kelne szárnyra. Remélem, megérted.
- Megértem, szerelmem – bólintok megértően. – Mikor végzel?
- Ha minden jól megy, akkor, kettőkor. Ma csak két jelenetet veszünk fel. Várj meg, és elmegyünk kávézni – elmosolyodik halványan, és érzem, hogy mintha egy picit szívből jönne, még ha halvány is. – Addigra kigondolom, milyen választ is adhatok neked. Nekem is át kell gondolnom a dolgokat, mert ez már nem az első eset, hogy elveszíthetlek.
- Hogy érted, hogy… - kezdenék bele kérdésembe, de leint.
- Ne most! Azt hiszem, valaki hallgatózik – suttogja én meg csak bólintok.
Halkan megyünk az ajtóhoz és kicsim kinéz rajta, majd nagyot sóhajt és kilépünk. Látom, már megint gondolataiba van mélyedve. Úgy döntök, hogy amíg kicsim dolgozik, addig elmegyek és szétnézek kicsit a városban, ha már itt vagyok.
~*~
Kint várom Kira-t, hogy végezzen a munkával és végre elmehessünk beszélgetni és meg tudjam, hogy mire jutott és mit szeretne esetleg még tőlem. Remélem adni fog még egy esélyt. Úgy fogok rá vigyázni, min még eddig soha.
Nem sokkal később Kira meg is jelenik, de nem boldog egyáltalán, ettől én is elszomorodok kicsit. Nem kérdezek tőle semmit. Beülünk a taxiba és már megyünk is egy kávézóba.
Fél óra múlva már a kávézóba ülünk, ahova a hírességek csak úgy forognak, az én fejem, meg alig tud lépést tartani velem, mert mindenhova egyszerre akarok nézni. Úgy érzem magam, mint egy kis gyerek, akit egy nagy csomó édesség közé engedték be. Szerelmemnek is köszönnek páran, akiknek visszaköszön. Annyira el vagyok bambulva, hogy csak a pincérnő hoz vissza a valóságba, amikor lerakja elém a csokoládétortát, mert most egy kis édesség is rám fér, hogy összeszedjem magam.
- Ébren vagy? – kérdezi kicsim kimérten..
- Ne haragudj, csak… ez az egész olyan hihetetlen – válaszolom neki. – Ez a sok híresség, meg minden… el sem hiszem, hogy itt kávézom.
- Én már megszoktam – vonja meg a vállát. – Nos, kitaláltam milyen választ adhatok neked, amivel nem bánthatlak meg, de mégis az igazat mondom – kezd el kicsim beszélni, mire csak rá szegezem figyelmemet és csak szavait figyelem. – Nem mondhatnám, hogy nem hiszek neked, de azt sem, hogy igen. Ugyanis, ha annyira el akartad volna lökni Michellet, akkor nem ölelted volna át. Mindazonáltal, mindenki tudja, hogy Michelle milyen pasifaló, és előszeretettel teszi tönkre mások kapcsolatát. Semmi kétségem afelől, hogy követett minket a mosdóba, és ott hallgatózott az ajtónál, miközben beszélgettünk.
- Ezt honnan veszed? – meglepődök és érdeklődök kíváncsian. – Láttad?
- Igen, láttam elmenni, mikor kinéztem, mégpedig igencsak sietett – bólint. – Forgatás után pedig intett, hogy vigyázzak rád, ha nem akarlak elveszíteni.
- És neked mi a szándékod? – kérdezem tőle és félek, hogy mit fog mondani. Nem akarom elveszíteni, mert ő életem szerelme.
- Nem akarok szakítani veled, de ez az utolsó esélyed! – figyelmeztet felemelt ujjal. – Ha ismét felmerül akárcsak a gyanúja annak, hogy megcsalsz, azonnal elválnak útjaink! Értve vagyok, Naganori Touya-san?! – mondja komolyan és elég szúrós szemekkel néz rám.
- Igen megértettem szerelmem és ígérem, soha semmi olyat nem fogok tenni, amivel elveszíthetlek. – mondom, majd megfogom, a kezét közelebb hajolok és mivel ajkaira nem tudok csókot adni, ezért kezeire adok puszikat. Annyira boldog vagyok és imádom ezt a nőt.
- Csak a kezemre kapok csókot? – érdeklődik, mire odamegyek mellé székestül együtt és ajkaira adok csókot, amit viszonoz, miközben hozzám bújik. Nem akarom elengedni egy pillanatra sem. Tovább ölelem magamhoz és élvezem az együtt töltött pillanatokat.
Nagyon jól telik ez a kis kávézós időszak. Sokat beszélgetünk, de látom, Kira-n, hogy nagyon álmos. Felállunk és elmegyünk a szállodába, ahol kiszáll és megáll velem szembe.
- Haza megyek jó? Ki akarom pihenni magam. – mondja, mire megfogom a kezét.
- Itt is tudsz pihenni. – mondom neki és kétségeket látnék az arcán.
- Nem akarok megint veszekedni vagy, hogy veszekedéshez vezessenek a történtek. – mondja, és tudom, mire gondol, mire magamhoz ölelem.
- Nem fogok semmit sem csinálni, csak magamhoz ölelni és simogatni. – suttogom a fülébe és tovább ölelem magam, mire kicsit hozzám bújik és nagyot sóhajt.
- Látom, tudod, mivel vegyél le a lábamról. – jegyzi meg. Mosolyogva nézek rá, majd megfogom a kezét és felmegyünk a szobába.
Amikor felérünk, becsukom az ajtót.
- Kérsz valamit? – érdeklődök, és a vállát simogatom.
- Egy ágyat takarómat meg párnával. Azt hiszem, egyelőre ennyi lenne. – elmélkedik, mire elé állok, és az arcát kezdem el simogatni.
- És engem szeretnél az ágyba, hogy öleljelek, cirógassalak és elkényeztesselek minden jóval? – érdeklődök, és látom, hogy elkezd gondolkozni.
- Rendben, gyere te nagy maci. – jegyzi meg halvány mosollyal. Vigyorogva sétálok a konyhába, hogy igyak, addig szerelmem átöltözik.
Bemegyek a szobába és kicsim már az ágyban fekszik. Nagyon fáradt és nem sok kell, hogy elaludjon. Leveszem a gönceimet és egy száll, bokszerbe fekszek be mellé az ágyba. Szorosan magamhoz ölelem. Érzem, hogy álmában elfészkeli magát karjaim között. Hozzám bújik, és úgy hallgatom halk, de még is egyenletes szuszogását, ami megnyugtat és álomba ringat engem is.
~*~
Éjszaka közepén érzem, hogy kicsim nagyon elkezd izzadni és álmában beszél. „Ne”, „az enyém” ilyen szavakat veszek ki, majd egyszer csak felriad, és halálra rémülten néz maga elé. Egyből felülök és magamhoz ölelem.
- Minden rendben van. Itt vagyok. Vigyázni fogok rád. – suttogom neki.
- Ez nem igaz. Olyan nagy kérés, hogy csak aludni szeretnék? – érdeklődik halkan.
- Nem sokára fogsz aludni egy nagyon jót, csak aludj vissza. – mondom neki és óvatosan visszafektetem az ágyba.
- De vissza fog térni a rémálmom. – jegyzi meg.
- Mit álmodtál?
- Hogy elvettek tőlem. – mondja halkan és nem mer a szemembe nézni. Magamhoz ölelve simogatom a hátát és próbálom valahogy megnyugtatni, mert ilyen soha az életben nem fog előfordulni.
- Ennek 0% az esélye, hogy megvalósuljon. – mondom komolyan és elszántan.
Nem is beszélünk többet. Kicsim hozzám bújva próbál megint álomba merülni, de ezúttal kicsit csalok. Odahajolok a füléhez és egy szép tájat írok le, ahol boldog lehet és csak boldog dolgokat mesélek oda. Úgy hallottam, hogy az ilyen bejön és tényleg odafogja képzelni magát, ami csak még jobb és én is örülni fogok neki, hogy ha kipiheni magát, mert nagyon rá fér a pihenés.
~*~
Másnap reggel hagyom még kicsimet pihenni. De amíg ő alszik, addig én lemegyek a virágboltba és vásárolok szerelmemnek egy csokor vörös rózsát és rendelek reggelit is. A kedvencét. Felmegyek és a virágot vázába teszem az asztalra a reggelivel együtt. Kiveszek, egy szállat, majd bemegyek és kicsim mellé fekve kezdem el simogatni a rózsával, amire elkezd ébredezni.
- Még aludni akarok. – mondja nyűgösen, mire elmosolyodok és tovább simogatom, csak a kezét is. Lustán kezdi el kinyitni a szemét, és rám néz. – Nem hagysz aludni. – Jegyzi meg.
- Van, rá indokom sajnálom. – mondom halkan. – Itt van a reggeli, meg nem sokára menned kell forgatásra. – mondom, neki majd elé nyújtom a rózsát. – Tessék neked vettem. – mutatom neki, majd ajkaihoz hajolva egy csókot adok ajkaira és figyelem, hogy tetszeni fog-e a kinti látvány.
|
| Andro | 2010. 11. 29. 19:20:09 | #9548 |
Karakter: Yamamura Kira
Megjegyzés: (Touyának)
Meg sem várom, elrohanok. Megint csalódtam benne. Először akkor, amikor nem akart meghallgatni, és pofonvágta a dalszövegírómat, majd elrohant. Most meg megcsalt ezzel a cafkával. Úgy tűnik, akármit is teszek, vagy Touya akármilyen állapotban is van, mégiscsak úgy viselkedik, mint bármelyik pasi. Fogok egy taxit, és bár még hallom, hogy utánam kiabál, nem fordulok meg. Egyenesen a szállásomra vitetem magam. Teljesen ki vagyok akadva. Még jó, hogy Teresa ma utazott el, nem lenne kedvem hozzá, hogy még az ő tanácsait is végighallgassam. Inkább veszek egy jó forró zuhanyt. Épp jövök ki, amikor meghallom a mobilom. Touya az. Kinyomom. Majd még csörög párszor, mire egyszerűen a végén kikapcsolom a telefonom. Semmi kedvem most hozzá, hogy az ócska mentegetőzését hallgassam. Láttam, amit láttam, elegem van belőle. Soha többé nem kezdek pasikkal. Aznap éjjel alig alszom, annyira fáj, hogy Touya elárult. Most már tudom, hogy azért nem kellettem neki, mert nem akartam vele ágyba bújni. Remélem, hogy Michelle-el jobban érzi magát. De már igazából, nem is érdekel. Úgy tűnik, kaland voltam neki, minden szép szó, csók, ölelés, mosoly csak játék volt. Aznap éjjel telesírom a párnámat.
~*~
Másnap reggel kialvatlanul ébredek, és semmi életerő nincs bennem, mégis muszáj bemennem. Fáradtan, kedvtelenül utazom be a stúdióba, ahol az első pillantásom egyből Touyára esik. Itt várt rám? Azonnal próbálok elmenekülni, de ő a női mosdóba is utánam jön. Mi van, mit akar ez? Elegem van belőle!
- Kira beszélnünk kell – mondja, mire megfordulok, de hidegen nézek rá. Talán akkor elmegy, de nem tágít. Nos jó, akkor vessük be a nehézfegyverzetet.
- Nem kell semmit sem beszélnünk. Megértettem. Nem fekszek le akkor már nem is kellek. Ezen nincs mit tovább ragozni Touya. Túlléptem – hangom hideg, de ő mégsem tágít.
- Kira ez nem igaz. Hallgass meg nem úgy volt ahogy gondolod. Ő…. – de nem hagyom, hogy befejezze. Nem hiszek a süketelésének.
- Lálálálálá…. Nem hallak… lálálá – befogom a fülem, ám ő megfogja és felemeli azokat, majd megcsókol. Én megharapom, mire elugrik tőlem. Jobb is, ma nem vagyok kedves hangulatban.
- Áucs! – mondja, és az ajka vérzik. Nem érdekel. – Tudom, hogy én is hibás vagyok, mert nem kellett volna kimennem a teremből, de érdekelt, hogy mi van még az épületbe, de ez nem mentség – mondja, mire ráfigyelek. Kiváncsi vagyok, mivel fogja mentegetni magát. – Miattad jöttem ide és azért, mert szeretlek és hiányzol. Kira! Nem én csókoltam meg Michelle-t tudom, hogy nem fekszel le velem, megértem. Nem fogom erőltetni, mert nem akarlak olyanba belerángatni, amiben nem vagy biztos, de azt még véletlenül se feltételezd légyszives, hogy elhagylak, mert nem feküdtél le velem. Nem azt mondom, hogy nem kívánlak, mert igen is kívánlak. Majd megveszek miattad, de megvárom, amíg te is azt nem mondod, hogy rendben. Megvárlak. Addig várok rád, ameddig csak szeretnéd – a hangja komoly, szemei őszinték, de nem tudom, hihetek-e neki. Még egyszer nem akarok csalódni benne, és félek. – Szeretlek Kira teljes szívemből és az elmondásod szerint, amire nem emlékszek ezt tudtam meg, hogy kétszer szerettem beléd, amit esélyesnek tartok, mert egy csodálatos nő vagy, akit képtelen lennék megcsalni.
Nem válaszolok. Sokáig nem szólok, percekig. Fáradt, kialvatlan és manipulálható vagyok, ráadásul nem is tudom mit higgyek. Fogalmam sincs, mit csináljak, de válaszolnom kell, így végül válaszra nyitom a szám.
- Nem tudom, mennyire hihetek neked, Touya – mondom végül, mire látom, hogy felsóhajt. – És ne most beszéljük meg. Dolgoznom kell. Majd munka után megbeszéljük egy kávézóban. Itt a falnak is füle van, és nem szeretném, hogy az emberek pletykáljanak. Máris suttognak rólunk, és nem szeretném, ha esetleg valami buta pletyka kelne szárnyra. Remélem, megérted.
- Megértem, szerelmem – bólint. – Mikor végzel?
- Ha minden jól megy, akkor kettőkor. Ma csak két jelenetet veszünk fel. Várj meg, és elmegyünk kávézni – mosolygok halványan. – Addigra kigondolom, milyen választ is adhatok neked. Nekem is át kell gondolnom a dolgokat, mert ez már nem az első eset, hogy elveszíthetlek.
- Hogy érted, hogy… - kezdené, de leintem. Mintha lépéseket hallanék.
- Ne most! Azt hiszem, valaki hallgatózik – suttogom, mire bólint.
Halkan az ajtóhoz lopózom, majd kinyitom. Nincs ott senki, de amikor körülnézek, még látom Michelle elsiető alakját. Van egy olyan érzésem, vele még sok bajom lesz. Sóhajtok egyet, majd Touyával együtt kilépek a mosdóból. Hála égnek nem lát meg senki, mert elég kínos lenne elmagyarázni, mit kerestem kettesben egy férfival a női mosdóban. Habár ha arra gondolok, hogy Michelle valószínűleg kihallgatott minket, abból még lehet gondunk. Michelle hatalmas pasifaló, ezt mindenki tudja róla, és ha el akar szedni valakit valakitől, semmitől sem riad vissza.
~*~
Hála istennek a munka gördülékenyen halad, Michelle pedig nem szól egy szót sem, bár amikor ránézek, és találkozik a tekintetünk – ez a forgatás miatt elkerülhetetlen, mivel ő is játszik a filmben -, mindig mintha valamiféle mindentudó mosolyt látnék az arcán. Touya hála égnek nincs benn, mivel most olyan jeleneteket forgatunk, aminél külsősök nem lehetnek benn. De Michelle tekintete ennek ellenére még mindig idegesít.
Végül pontosan kettőkor végzünk. Kinyújtóztatom magam, és már épp indulnék, amikor Michelle megfogja a karom. Ránézek, de úgy, mintha egy undok féregre pislantanék.
- Mit akarsz? – kérdem hidegen.
- Ó, semmit, drágám – szólal meg vékony, mézes-mázos hangján. – Mindössze annyit mondanék, légy óvatos a pasiddal, ha nem akarod elveszíteni.
- Kösz a tanácsot! – rántom ki a karomat a karmaiból, majd felszegett fejjel kilépek az ajtón.
Touya már kinn vár, és látva borús arcomat, nem kérdez semmit sem. Jobb is, mert nem szeretném neki elismételni pont most, hogy mit mondott Michelle. Hiszen akkor azt is el kéne mondanom, hogy mifelé félelmek vannak bennem kettőnket illetően.
Jó fél órával később már egy, a hírességek által kedvelt kávézóban ülünk, és kávézunk. Touya ide-oda kapkodja a fejét, amikor különféle színészeket, színésznőket, rendezőket és zeneszerzőket pillant meg. Néhányan odaköszönnek nekem, én pedig udvariasan válaszolgatok. Touya olyannyira elbambul, hogy csak akkor tér magához, amikor a pincérnő leteszi elé a csokitortát, amit a kávé mellé rendelt.
- Ébren vagy? – kérdem kissé kimérten.
- Ne haragudj, csak… ez az egész olyan hihetetlen – mondja. – Ez a sok híresség, meg minden… el sem hiszem, hogy itt kávézom.
- Én már megszoktam – vonok vállat. – Nos, kitaláltam milyen választ adhatok neked, amivel nem bánthatlak meg, de mégis az igazat mondom – veszem kézbe a dolgokat, mire Touya végre rám figyel. – Nem mondhatnám, hogy nem hiszek neked, de azt sem, hogy igen. Ugyanis, ha annyira el akartad volna lökni Michellet, akkor nem ölelted volna át. Mindazonáltal, mindenki tudja, hogy Michelle milyen pasifaló, és előszeretettel teszi tönkre mások kapcsolatát. Semmi kétségem afelől, hogy követett minket a mosdóba, és ott hallgatózott az ajtónál, miközben beszélgettünk.
- Ezt honnan veszed? – kérdi Touya kiváncsian. – Láttad?
- Igen, láttam elmenni, mikor kinéztem, mégpedig igencsak sietett – bólintok. – Forgatás után pedig intett, hogy vigyázzak rád, ha nem akarlak elveszíteni.
- És neked mi a szándékod? – némi félelmet hallok ki Touya hangjából.
- Nem akarok szakítani veled, de ez az utolsó esélyed! – figyelmeztetem felemelt ujjal. – Ha ismét felmerül akárcsak a gyanúja annak, hogy megcsalsz, azonnal elválnak útjaink! Értve vagyok, Naganori Touya-san?! – komolyan nézek rá, és várom, hogy mit válaszol. Kiváncsi vagyok, megértette-e, amit mondtam.
|
| oosakinana | 2010. 11. 05. 20:18:00 | #9123 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Kira-nak)
- Touya… bocsi, de nem megy – sóhajtja. – Hulla vagyok, ne haragudj!
- Semmi baj – megértem, hogy fáradt, de azért kicsit csalódott is vagyok, de végül is ha fáradt akkor pihenjen. Holnap megint kemény napja lesz. - Majd máskor, jó?
- Oké. Tényleg ne haragudj, de nincs ehhez erőm. És mellesleg... még szűz vagyok – suttogja halkan.
- Értem – bólintok komolyan és elkezdek mérlegelni. - Gondolom, van benned némi félsz. Mi lenne, ha lezuhanyoznál, én meg rendelek kaját?
Bólint, majd feláll és bemegy a fürdőbe. Amíg ő lefürdik, én sokat agyalok a dolgokon. Nem fogom emiatt elhagyni, mert szeretem és nem is akarom, hogy a szex-re menjen rá a kapcsolatunk, mert az nem lenne jó. Akkor nem fogom erőltetni, majd ha ő úgy gondolja, hogy felkészült rá. Rendelek egy jó kis vacsorát, majd szépen megterítek, hogy minden rendes és kicsit romantikus is legyen.
Mikor kijön, leülünk enni, de látom, hogy valami nincs rendjén. Mintha valami nagyon foglalkoztatná, és szerinte tudom is hogy mi, de nem szólok inkább.
~*~
Másnap megint elkísérem szerelmemet a stúdióba. Amúgy sem tudnék mást csinálni. Amíg sétálunk, észreveszem, hogy szerelmemnek mintha jobb kedve lenne a tegnapi nap óta, mert most állandóan vicces dolgokat mesél, amik velük történtek az elmúlt időszakban. Kéz a kézben sétálunk be a stúdióba, mire kicsim, felém fordul.
- Nem tudom, mikor végzünk, ma sok munkánk lesz - mondja. - De majd a szünetekben beszélünk, oké? – kapok egy puszit az arcomra. - És ne bámulj túl feltűnően, mert kiraknak innen, és arról én fogok gondoskodni. Értetted?! – fenyeget meg játékosan.
- Értettem, kisasszony – nevetek rá, amire egy kis mosolyt tudok csalni az ő arcára is.
Egy ideig figyelem, hogy mit csinálnak, de mivel meg lett mondva, hogy nem figyeljem, feltűnően úgy döntök, elmegyek sétálni meg körbe nézni az épületbe, mert hát nem akarom kirakatni magamat az épületből. Ahogy nézelődök egyszer csak egy nő szegődik mellém.
- Szia. tudok segíteni valamiben? – érdeklődik, mire rá nézek.
- Köszönöm nem, csak nézelődök. – mondom kedvesen, majd tovább megyek, de csak nem akar békén hagyni.
- Szívesen elnavigállak. – mosolyog. Ne jó azt hiszem, nem fogok belehalni.
- Rendben. – válaszolom, majd elindulunk és elkezdi mutogatni a dolgokat.
- Amúgy Michelle vagyok. – mutatkozik be.
- Touya. Kira barátja vagyok. – jegyzem meg és remélem, érti a célzást.
- Csak sima barátja? – kérdez vissza. Hogy ez a nő mindenbe beleköt.
- A pasija. – mondom komolyan és látom, hogy elvigyorodik. Ebből már nem sülhet ki jó dolog. Elmegy wc-re addig le tudok szakadni tőle, aminek nagyon örülök. útközben összetalálkozok kedvesem munkatársával , akivel nem rég forgatott. Akkor ezek szerint szünetük van. mikor mennék vissza fele Michelle utál ér és berángat az egyik szobába.
Nem sokkal később már azon kapom magam, hogy a nyakamban van és éppen megcsókol. Ajtónyitódást hallok és eltolom magamtól. Odanézek és Kira-t látom meg, amire nagyon megijedek.
- Kira... - szólalok meg nagy nehezen - én... meg tudom magyarázni. Ez...
- Ez nem az, aminek látszik? – kérdi csendesen. Azt hiszem ezt szokták vihar előtti csendnek mondani, de meg is értem, ha ki lesz akadva. - Akkor micsoda? He?! Micsoda?!
Nem vár választ és már rohan is el. Utána kiabálok és szaladok is, de nem tudom utolérni. Mikor kimegyek az épületből annyit látok, hogy száll be egy taxiba.
- Kira! – kiabálok utána, de mire utolérném a kocsi már el is megy. – A francba! – kiabálom el magam, majd dühöngve visszamegyek és megkeresem azt a némbert.
Mikor megtalálom, nagy nehezen elég dühös vagyok és ha nem lenne nő feltörölném vele a padlót az egyszer tuti. Odamegyek hozzá és szinte felkenem a falra.
- De kis heves lettél. Csak nem többet akarsz? – kérdezi vigyorogva, mire legszívesebben felképelném.
- Ha még egyszer meglátlak a közelemben vagy megpróbálsz valamilyen úton ártani Kira-nak esküszöm, hogy olyat teszek veled, aminek nem fogsz örülni. – mondom komolyan és olyan ridegséggel, hogy szinte a levegő is meg fagy körülöttem.
- Csak azt ne mond, hogy nem esett jól a csók. – mondja még mindig mosolyogva.
- Ne húzd ki a gyufát. Ne akard megtudni milyen, vagyok, ha tényleg mérges vagyok.
- Biztos vagy és nagyon izgató. – meg is nyalja a száját, mire csak egy elég erőset verek a falba, hogy az beremeg és egy kicsit a gipszkarton be is szakad és csak kerek szemekkel néz rám. Úgy néz ki megértette a célzást, amit akartam.
- Szállj le rólam és Kira-ról is. Nem akarom többet elmondani. – válaszolom még mindig ridegen, majd még egyet csapok mellé, de kevesebb erővel, hogy ne szakadjon át a gipszkarton, majd elengedem és gyilkos tekintettel figyelem, majd kimegyek. Vissza a szállodába. Próbálom elérni Kira-t, de nem veszi, fel folyamatosan kinyom, majd egy idő után a telefonját is kikapcsolja.
Az éjszakám ritka szarul telik. Csak Kira-ra gondolok és arra, hogy tudnám megoldani a dolgokat. Most biztos nagyon utál és elege van belőlem meg abból is, hogy a képemet lássa. Elszomorodok, hiszen azt akartam, hogy jó legyen, azaz idő, amíg itt vagyok. az amerikai csajok miért ilyen genyládák? A faszom ki van és elegem van belőlük. Kira-val akarok lenni és senki mással. Azt akarom, hogy velem legyen és ölelhessem, de ahogy elnézem a helyzetet aligha fog meghallgatni vagy megbízni bennem megint, akár mennyire is nem én csókoltam meg michelle-t én vagyok a hibás. Tudhattam volna a dolgokat, de nem figyeltem a megérzésemre.
Egész éjszaka gondolkozok. Ahogy hallom még az elején, egész héten abban az épületben fognak dolgozni. Reggel felkapom a cuccaimat és elmegyek, ott fogom megvárni Kira-t és ha törik, ha szakad beszélni, fogok vele.
Bent várok, sorban jönnek az emberek, de Kira-t még nem látom. Megjön Michelle is, aki úgy nézek, ahogy egy lábtörlőre sem. Egyből eliszkol, és mintha félne is tőlem egy kicsit, aminek csak örülök. tovább várok. Egyszer csak megjön szerelmem, de ahogy látom elég nyúzott az arca. Mikro meglát, próbál elsietni és bemenekül a női wc-be, de most nem érdekel, az illem utána megyek.
- Kira beszélnünk kell. – mondom neki.
- Nem kell semmit sem beszélnünk. Megértettem. Nem fekszek le akkor már nem is kellek. Ezen nincs mit tovább ragozni Touya. Túl léptem. – mondja ridegen, de nem akarom, hogy ez legyen.
- Kira ez nem igaz. Hallgass meg nem úgy volt ahogy gondolod. Ő…. – nem hagyja, hogy befejezzem.
- Lálálálálá…. Nem hallak… lálálá – befogja a fülét. Leveszem a fülét a feje fölé emelem és finoman a száját is betapasztom ajkaimmal, de csak azt érem el, hogy ajkaimba harap.
- Áucs. – mondom, mire megnézem és vérzik. Szép, de mindegy nem érdekel. – Kira. Nem én csókoltam meg Michelle-t tudom, hogy én is hibás vagyok, mert nem kellett volna kimennem a teremből, de érdekelt, hogy mi van még az épületbe, de ez nem mentség. – mondom neki és látom, hogy rám figyel. – Miattad jöttem ide és azért, mert szeretlek és hiányzol. Ha nem fekszel le velem megértem. Nem fogom erőltetni, mert nem akarlak olyanba belerángatni, amibe nem vagy biztos, de azt még véletlenül se feltételezd légyszives, hogy elhagylak, mert nem feküdtél le velem. Nem azt mondom, hogy nem kívánlak, mert igen is kívánlak. Majd meg veszek miattad, de megvárom, amíg te is azt nem mondod, hogy rendben. Megvárlak. Addig várok rád, ameddig csak szeretnéd. – mondom komolyan és őszintén mélyen a szemébe nézve. – Szeretlek Kira teljes szívemből és az elmondásod szerint, amire nem emlékszek ezt tudtam meg, hogy kétszer szerettem beléd, amit esélyesnek tartok, mert egy csodálatos nő vagy, akit képtelen lennék megcsalni. – mondom el neki érzéseimet, majd elengedem és őt figyelem, hogy mit fog reagálni. Ha ezek után is el fog küldeni, akkor már végleg nem fogom tudni, hogy mit csináljak.
|
| Andro | 2010. 11. 05. 16:26:34 | #9117 |
Karakter: Yamamura Kira
Megjegyzés: (Touyámnak)
Levegőhiány miatt percekkel később elszakadunk egymástól. Touya mélyen a szemembe néz, és most jut csak eszembe, milyen szép a tekintete.
- Kérlek, maradj itt velem – néz rám kérlelően, pedig ő is tudja, hogy nem lehet.
- Nem lehet. Holnap reggel forgatásom lesz és ki kell pihennem magam – mondom szemlesütve. Szívesen maradnék, de nem lenne helyes.
- Itt is tudsz pihenni és majd holnap beszélgetünk. Kérlek szépen, Kira! – felemeli a fejem, és a szemembe néz.
- Nem tudom Touya.
- Kérlek szépen. Úgy hiányoztál – olyan édesen néz rám, hogy kénytelen vagyok elmosolyodni.
- Rendben – adom be végül a derekam. Hadd legyen neki gyereknap, ha már idáig jött utánam. Megölel, szorosan magához von, és újra egy csókban forrunk össze.
Mikor elválunk, mindketten lihegünk. Ki vagyunk melegedve. Touya az arcomat simogatja.
- Olyan jó látni téged megint – suttogja, mire elmosolyodom. Jólesik, hogy látni akart.
- Téged is jó látni megint. A többiekről tudsz valamit? – érdeklődöm, hiszen régen beszéltem velük, nagyon időm sem volt semmire.
- A barátnőd nagyon jól van. Szoktam vele találkozni. Olyankor beszélünk pár szót és mindig nálad lyukadunk ki. Hiányzol neki is meg a többieknek is, de tudjuk, hogy ez kell neked – válaszolja. – A többi emberke, meg úgy vannak, hogy nélküled nem pörög úgy az élet. Te vagy a napjuknak a rugója, ami felpezsdíti a világot.
Sokáig beszélgetünk, majd tényleg álmosak leszünk. Touya át akarja engedni nekem az ágyat, de végül ráveszem, hogy aludjunk együtt. Egymás mellé fekszünk az ágyba, majd Touya átölel, és a hátamat kezdi simogatni. Sokáig nézzük egymást, majd valamikor elalszom.
~*~
Reggel arra ébredek, hogy valaki az arcomat birizgálja. Hunyorogva nyitogatom a szemeimet, majd mikor magamhoz térek, Touya néz vissza rám mosolyogva.
- Jó reggelt! – köszön, mire rámosolygok.
- Neked is jó reggelt! – ásítok egyet. Touya megpuszil, én pedig nem fukarkodom, hanem karjaimat a nyaka köré fonom, és megcsókolom. Pihenünk, amikor megszólal a telefonom. Felpattanok és felveszem.
- Igen? … Juj, ne haragudj, nem néztem az időt. … nem sokára ott vagyok, ígérem… Akkor majd beszélünk… tényleg sajnálom. Szia! – mondom, majd leteszem a telefont. Elaludtam! Úristen!
- Menned kell? – kérdi tőlem Touya aggódva.
- Igen, mert mér így is késésben vagyok – kicsit kapkodva kezdek öltözni, mire Touya megölel és megcsókol.
- Ha kapkodsz, nem leszek előrébb, csak hátrébb. Szépen nyugodtan – mondja, mire nagy levegőt véve nézek rá. Igaza van, így tényleg csak hátráltatom magam.
- Rendben. Köszönöm – kezdek pakolni. Kissé lenyugszom. – Velem jössz?
- Ezt az ajánlatot nem utasíthatom vissza – válaszol nevetve, mire összepakol, és elindulunk a forgatásra.
~*~
Egész nap forgatok, nem is sok időt tudok Touyával tölteni, de úgy látszik, őt nem zavarja. Persze a rendező azzal kezdi, hogy leordítja a fejem, miért késtem, meg örüljek, amiért szerepelhetek. De nem zavar. Ma nincs, ami zavarni tudna.
Végre vége a napnak, és mehetünk. Hulla fáradt vagyok, és csak aludni akarok. Ismét Touya szobájában kötök ki, ahol ő az ölébe véve visz az ágyba, majd letesz, és mellém fekve csókol meg. Keze észrevétlenül siklik a felsőm alá, majd az oldalamat kezdi simogatni. Egy ideig hagyom, érzem, hogy fel van hevülve, de nem akarom most. Végül ránézek.
- Touya… bocsi, de nem megy – sóhajtom. – Hulla vagyok, ne haragudj!
- Semmi baj - válaszol, és lefekszik mellém. Érzem, hogy csalódott. - Majd máskor, jó?
- Oké. Tényleg ne haragudj, de nincs ehhez erőm. És mellesleg... még szűz vagyok - suttogom halkan.
- Értem - bólint komolyan. - Gondolom, van benned némi félsz. Mi lenne, ha lezuhanyoznál, én meg rendelek kaját?
Bólintok, és felkelek, majd besurranok a fürdőbe. Érzem, hogy ezt elszúrtam, mert Touya nem ezt várta. Hiszen ő felnőtt férfi, én meg egy kislány. Egy csitri vagyok neki, és lehet, most azt hiszi, kéretem magam, nem is gondolom komolyan vele. Levetkőzöm és megnyitom a csapot. Hála égnek gondoskodtam róla, hogy legyenek váltóruháim itt, de holnap munka után mindenképpen haza kell mennem. Beállok a zuhany alá, és folyatom magamra a vizet. Vajon valóban elszúrtam és Touya most rosszat gondol rólam? Nem igazán van tapasztalatom idősebb férfiakkal, sőt, nagyon párkapcsolatom sem volt, kivéve pár kollégát, akikkel egy pár hétig jártam. De az nem tapasztalat. Touya az első komolyabb barátom, és nem akarom elveszíteni őt.
Sokáig fürdöm, és mikor kiszállok, Touya már terített asztallal vár. Én azonban alig pár falatot tudok legyűrni. Kissé bűntudat gyötör, de igyekszem ezt Touya elől titkolni.
~*~
Másnap Touya ismét elkísér. Nem vagyok túl boldog, de nem mondom meg neki. Hihetetlen, de nem is látja rajtam, főleg, mivel mindenféle vicces történettel szórakoztatom, amik a stábunkkal estek meg mióta itt vagyok. Touya nevet rajtuk, és a kezem fogja, míg be nem érünk a stúdióba.
- Nem tudom, mikor végzünk, ma sok munkánk lesz - mondom. - De majd a szünetekben beszélünk, oké? - adok egy puszit az arcára. - És ne bámulj túl feltűnően, mert kiraknak innen, és arról én fogok gondoskodni. Értetted?! - fenyegetem meg játékosan.
- Értettem, kisasszony - nevet rám. Jó érzés boldognak látni.
A munka elkezdődik, és csakúgy mint tegnap, feszes tempót diktálunk. Touya egy ideig figyel, majd kimegy a teremből. Ma a benti jeleneteket vesszük fel, így könnyű dolgom van, mert nem kell annyit rohangálnom, mint máskor. A társam is remek, akivel játszom. Jeremy igazán megnyerő ifjú színész, akivel jól lehet együtt dolgozni. Tudja, hogy foglalt vagyok, Touyát is látta, így nem hajt rám, bár megjegyezte, hogy bejövök neki.
- Okay! Let's take a break, men! (Oké! Tartsunk pihenőt emberek!) - hallom a rendező hangját, és fáradtan fújom ki magam.
Az amerikai tempó még feszesebb, mint a japán, habár néha lazább. Nem tudom megszokni, akárhogy is akarom, de hála égnek, egy hónap és mehetek haza. Alig várom, hogy ismét otthon legyek. Egy órás szünetet tartunk, én pedig úgy döntöm megkeresem Touyát, aki azóta se jött vissza. Éhes is vagyok, majd veszünk valamit és együtt eszünk.
Kimegyek a teremből és elindulok a folyosón. Touya nem lehet messze, mert eltévedhet, ha mindenfelé mászkál. Hirtelen az egyik lány, Jenny jön velem szembe. Ő tud japánul, az anyja japán.
- Jenny, nem láttad Touyát? - kérdem.
- A srácot aki veled jött? - néz rám furán. - De igen. Az étkezdében van Michelle-el.
- Hogy?! - kerekednek el a szemeim. - Azzal a ringyóval? Mit akar vele.
- Nem tudom, de Michelle hívta el - von vállat.
Nekem ennyi elég is. Sietve indulok az étkezde felé remélve, hogy Michelle nem csinál semmit. Mikor belépek épp szólnék, de amit látok, attól földbe gyökerezik a lábam. Touyát látom meg, ráadásul Michelle karjaiban, és... csókolóznak! Touya meglát, és ijedten löki el a lányt, aki mikor megpillant, gúnyosan elvigyorodik.
- Kira... - szólal meg - én... meg tudom magyarázni. Ez...
- Ez nem az, aminek látszik? - kérdem csendesen. - Akkor micsoda? He?! Micsoda?!
Választ sem várva rohanok el. Hát ez az! Megkaptam a választ. Mégis hagynom kellett, hogy megdugjon, akkor nem veszítem el. Rosszul döntöttem tegnap. Hallom, hogy Touya utánam kiált, de nem állok meg. Nem! Nem akarom hallani, hogy mennyire csalódott, meg hogy nem kellek neki.
|
| oosakinana | 2010. 10. 25. 19:17:26 | #8866 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Kira-nak)
- Szia! – odamegyek hozzá és magamhoz ölelem jó szorosan. – Hogy vagy?
- Szia… Touya! – válaszol még mindig meglepetten, amitől olyan aranyos.. – Te hogyhogy itt?
- Tudod, kíváncsi voltam, mi van veled és iderepültem – nevetem el magam. – Ugye nem zavarok?
- Nem, egyáltalán nem – ahogy ránézek, még látom a meglepettséget az arcán. – De… csak egy hellóra ugrottál át? – elkuncogja magát, ahogy kezd kicsit észheztérni. – Fura vagy te, Naganori Touya.
- Azért jöttem, hogy lássalak. Hiányoztál – mondom őszintén.
Beszélgetünk, majd beszállunk egy taxiba és Kira segít rajtam, mert hát kicsit az angoltudásom alább hagyott az utóbbi időben. Megkönnyebbülök, mikor elmagyarázza helyettem hova is szeretnénk kilyukadni. Amíg utazunk kicsim, nagyon jót beszélget a sofőrrel, amit imádok hallgatni még akkor is, hogy egy szót nem értek belőle csak foszlányokat. Már az jól esik, hogy hallhatom a hangját. Mikor kiszállunk a ír valamit a férfinak, amire csak elmosolyodok.
- Thank you, Miss Yamamura! – hablatyol a férfi mire Kira meghajol előtte.. – Thank you very much! My daughter’ll be very very happy!
- Jól tudsz bánni az emberekkel – állapítom meg a tényeket, mire csak elkezd kuncogni.
- Főleg a rajongókkal. A kislányának viszi az autogramot – magyarázza. – Touya, ha jól tudom, a középiskolában tanultál angolul.
- Az már régen volt – legyintek. – Gyere! Valahol itt a szállás – körbe nézek. Nem tudom, hogy lehet ennyire elveszve.
- Pont előtted, te sügér! – elneveti magát és a szállodára mutat. – Na, gyere! Bekalauzollak, mielőtt eltévedsz.
Nevetve fogja meg a kezemet. Annyira hiányzott a kezének érintése és a nevetése. Bemegyünk és körbe vezet a szobába.
Gyönyörű szobát kaptam, ahol szívesen elleszek addig, amíg itt leszek Kira-val ebben a városban. Nagyon tetszik és szeretnék még többet meg tudni és még többet látni belőle. Amíg körbe járom a szobát, hogy nagyjából tudjam, már mit merre találok, addig Kira elhelyezkedik. Amikor végig jártam mindent, visszamegyek és leülök mellé.
- Nos, hogy vagy? – kérdezem még egyszer, mert az első kérdésemre nem válaszolt. – Ma nem forgattok?
- Dehogynem. Csak nekem ma nincs jelenetem – válaszolja. – Amúgy megvagyok. Beilleszkedtem, de hiányzik Japán. Alig várom, hogy hazamehessek – csak őt figyelem és képtelen vagyok elszakadni tőle. Olyan jó, hogy megint itt van mellettem és vele lehetek. – Veled mi újság?
- Hiányzol – suttogom őszintén és kicsit felé hajolok.
Magamhoz ölelem, és nem érzek ellenkezést, ami csak jót jelent. Ajkaimat az övéhez érintem, majd finoman megcsókolom. Kezeit nyakam köré fonja és közelebb húzódik hozzám, ami nagyon nagy boldogsággal tölt el.
Levegőhiány miatt szakadok el ajkaitól és a szemébe nézek.
- Kérlek, maradj itt velem. – nézek rá kérlelően, mire látom, hogy elkezd gondolkozni.
- Nem lehet. Holnap reggel forgatásom lesz és ki kell pihennem magam. – mondja és a szemét is lesüti.
- Itt is tudsz pihenni és majd holnap beszélgetünk. Kérlek szépen Kira. – felemelem a fejét és a szemébe nézek mélyen.
- Nem tudom Touya.
- Kérlek szépen. Úgy hiányoztál. – nézek boci szemekkel, amire kicsit elmosolyodik.
- Rendben. – adja be nehezen a derekát, amire elmosolyodok és még egy csókot kérek tőle, mit egyből viszonoz. Olyan édes és finom csókjai vannak. Annyira vágyok utánuk, hogy azt elmondani nem lehet. Tovább ölelem magamhoz és egy kifullasztó csókba merülünk bele.
Mikor elválunk, egymás ajkaitól lihegünk mind a ketten. Elmosolyodok, és az arcát simogatom.
- Olyan jó látni téged megint. – suttogom, mire csak elmosolyodik.
- Téged is jó látni megint. A többiekről tudsz valamit? – érdeklődik.
- A barátnőd nagyon jól van. Szoktam vele találkozni. Olyankor beszélünk pár szót és mindig nálad lyukadunk ki. Hiányzol neki is meg a többieknek is, de tudjuk, hogy ez kell neked. – válaszolom. – a többi emberke, meg úgy vannak, hogy nélküled nem pörög úgy az élet. Te vagy a napjuknak a rugója, ami felpezsdíti a világot.
Sokat beszélgetünk még a hátra lévő időben, de tényleg le kell, feküdünk. Eleinte a kanapén akartam aludni, de végül Kira nem engedte és egymás mellé fekszünk. A szemeit vizsgálom, majd nem akarom távol tudni magamtól. Odahúzom és a derekánál ölelve nem engedem el. Hosszú ideig csak figyeljük egymást és gyönyörködünk a másikba, de a fáradtság úrrá lesz rajtunk és elalszunk.
~*~
Másnap reggel, mikor felébredek, Kire még édesen alszik. Elmosolyodok. Mellé támaszkodok. Elkezdem cirógatni az arcát és egy kósza hajtincset is kisimítok az arcából, amire elkezd kicsit mozgolódni. Kinyitja gyönyörű szemeit.
- Jó reggelt. – köszönök neki, mire csak rám mosolyog bájosan.
- Neked is jó reggelt. – ásít egyet. Mikor befejezi, kap tőlem egy jó reggelt, csókot, amire egyből viszonoz és a kezeit a nyakam köré fonja, hogy mélyítse. Nem tiltakozok, ezért én is mélyítem a csókot.
Ahogy pihenünk, egyszer csak megszólal Kira telefonja. Felpattan és felveszi.
- Igen? … Juj, ne haragudj, nem néztem az időt. … nem sokára ott vagyok, ígérem… Akkor majd beszélünk… tényleg sajnálom. Szia. – leteszi és rám néz.
- Menned kell? – kérdezem tőle.
- Igen, mert mér így is késésben vagyok. – elkezd kicsit kapkodni, mire felállok, odamegyek hozzá és nyugtatás képpen magamhoz ölelve megcsókolom, majd a szemébe nézek.
- Ha kapkodsz, nem leszek előrébb, csak hátrébb. Szépen nyugodtan. – mondom neki, mire csak nagy levegőt vesz, kifújja, és mosolyogva rám néz.
- Rendben. Köszönöm. – elkezd megint pakolni, de már nyugodtabban. – Velem jössz? – néz rám.
- Ezt az ajánlatot nem utasíthatom vissza. – válaszolom fülig érő szájjal. Összepakolok én is és elindulunk a forgatásra.
~*~
Az egésznap nagyon jól telt el. Este már megint nálam vagyunk a szállodába. Éppen csókolózunk, mert egésznap nem érhettünk és nem is társaloghattunk. Az ölembe veszem. Beviszem, a hálóba végig fektetem az ágyon felé helyezkedve csókolom folyamatosan és simogatom az oldalát a ruhája alatt. Nagyon kívánom, és kicsit reménykedek benne, hogy ő is annyira kíván, mint én őt.
Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 10. 25. 19:17:37
|
| Andro | 2010. 10. 18. 15:31:05 | #8718 |
Karakter: Yamamura Kira
Megjegyzés: (Touyának)
Ren nem könnyíti meg a helyzetem, én pedig nem tudom, mit tegyek. Tudom, hogy ez csak egyszeri lehetőség, ha most nem fogadom el, nem fogok ilyen lehetőséget kapni még egyszer. Viszont, ha elmegyek, akkor mindent itt kell hagynom, abba kell hagynom a sulit, és – bár az állampolgárságot már megszereztem – lehet, hogy a suliba nem fogok tudni visszajönni. Ráadásul itt kéne hagynom a barátaimat, az ismerős helyeket, és… Touyát is. Végül úgy döntök, felhívom Touyát. Tisztességesebb, ha tud róla, és talán segít dönteni is. Már biztos dolgozik. Megvárom, míg Ren elmegy, kétségek között hagyva engem, majd felhívom Touyát. A harmadik kicsengés után veszi fel.
- Igen tessék? – szól bele, nekem pedig nagyot dobban a szívem.
- Szia Touya! Tudnánk találkozni? – kérdem gyorsan.
- Rendben. Mit szólnál, ha 10 perc múlva találkoznánk a Dreams cukrászdába? – kérdi, mire csak igent tudok mondani.
- Rendben. Ott leszek – mondom, majd kinyomom és azonnal elkezdek készülődni.
A Dreams hála égnek a sarkon van, így mire Touya odaér, én már ott ülök egy pohár üdítő társaságában. Ideges vagyok, és azt hiszem, ő ezt látja is rajtam, mert mikor belép, aggódva néz rám, amint meglát.
- Szia! – köszön, majd mikor odalép, ad egy puszit az arcomra.
- Szia! – viszonzom, ő pedig leül mellém.
- Kira mi a baj? Olyan kétségbe esett volt a hangod – mondja aggódva. De édes, ahogy aggódik, de most nem tud feldobni.
- Touya, kaptam egy ajánlatot – szólalok meg kissé nehezen.
- Milyen ajánlatot? Kérlek, mondd el!
- Egy filmben kaptam főszereplői felkérést – mondom, ő pedig jó ideig csak néz, majd elmosolyodik. Biztos örül neki, pedig még nem is mondtam el mindent, amit akartam.
- De ez nagyon jó, nem? – kérdi mosolyogva, de azt hiszem vágja, hogy van itt még valami.
- Csak annyi a gond a dologban, hogy külföldre kell mennem – vallom be, mire látom, neki is lehervad arcáról a mosoly. Tehát megértette. Sokáig nem szól, majd jó pár perc után válaszol csak.
- Figyelj, Kira! Fogadd el az ajánlatot! – mondja végül, mire elkerekednek a szemeim. Azt hittem, le fog beszélni róla, erre azt akarja, hogy menjek?
- De Touya, mindenem itt van. A barátaim, a családom és még te is – vágok vissza. Látom, hogy jólesik nekem, de azt is, hogy nem enged eltántorítani a lehetőségtől.
- Kira! – fogja meg a kezem. Egészen elpirulok. – Akiket most felsoroltál mindenki meg fog várni, hidd el nekem, és amikor visszatérsz olyan lesz minden, mint volt, mintha el sem mentél volna – mondja bíztatóan, mire kénytelen vagyok elmosolyodni. Igaza van. – Fogadni merek, hogy ha bárkit megkérdezel, ezt fogja mondani. Nem szeretnénk, hogy elmenj, de az álmaid miatt meg a vágyaid miatt elengedünk, mert csak jót akarunk neked.
Bólintok. Igaza van. Mennem kell, muszáj, hiszen ez az én életem, nekem kell élnem.
~*~
Másnap elutazom. Touya nem jön ki velem a reptérre, ami jó is. Anyuék is tudnak róla, hogy Amerikába utazom. Hamarosan két hónap telik el, a forgatás folyik, egyre jobban érzem magam New Yorkban. Hatalmas város, van egy kibérelt lakásom, minden közel van, és a többiekkel is nagyon jól megvagyok. Egyik nap éppen szünetet tartunk, mert nincs jelenetem, fogom magam, és elmegyek sétálni. A butikokat nézem, a kirakatokat bámulom, amikor egy ismerős hangot hallok.
- Kira! – kiált valaki.
Odakapom a fejem, megállok és ledermedek. Touya siet felém, arcán hatalmas mosollyal. Teljesen ledöbbenek. Mit keres itt Touya? Azt hittem, Japánban maradt.
- Szia! – ér oda hozzám, majd megölel. – Hogy vagy?
- Szia… Touya! – mondom meglepve. – Te hogyhogy itt?
- Tudod, kiváncsi voltam, mi van veled és iderepültem – nevet. – Ugye nem zavarok?
- Nem, egyáltalán nem – még mindig kicsit sokkban vagyok. – De… csak egy hellóra ugrottál át? – kuncogok halkan. Kezdek feloldódni. – Fura vagy te, Naganori Touya.
- Azért jöttem, hogy lássalak. Hiányoztál – mondja. Nagyon jólesik.
Beszélgetni kezdünk. Közben visszaszállunk a taxiba. Touya nem tud annyira angolul, így nekem kell elmagyaráznom az úticélt a sofőrnek, egy nagydarab néger fickónak. Touya szemmel láthatóan megkönnyebbül, amikor végre nem kell mutogatnia. Én már többé-kevésbé kiismertem magam New Yorkban, részben mert sokat járkálok a városban, részben, mert itt forgatunk. A sofőr meg is ismer a plakátokról, és élénken ecseteli, hogy a kislánya, aki alig tíz éves,már mennyire várja a filmet. Jólesően nyugtázom, majd mikor kiszállunk, még egy autógramot is küldök a kislánynak.
- Thank you, Miss Yamamura! – mondja a taxis, mire mosolyogva hajolok meg. – Thank you very much! My daughter’ll be very very happy!
- Jól tudsz bánni az emberekkel – mondja Touya, mire kuncogok egyet.
- Főleg a rajongókkal. A kislányának viszi az autogramot – magyarázom. – Touya, ha jól tudom, a középiskolában tanultál angolul.
- Az már régen volt – legyint. – Gyere! Valahol itt a szállás – néz körbe.
- Pont előtted, te sügér! – nevetek fel és rámutatok a szállodára. – Na, gyere! Bekalauzollak, mielőtt eltévedsz.
Nevetve fogom kézen, majd bemegyünk. Nem telik sok időbe, míg megtaláljuk a recepciót, majd felmegyünk a szobába.
Gyönyörű szoba, ahogy az elvárható egy ötcsillagos hoteltől. Bár az én lakásom ennél nagyobb, viszont a rendező és a stáb nem nézi jó szemmel, ha az általuk bérelt lakásba bárkit is ott altatunk. Ezt azonban Touya nem tudja, és nem is akarom neki megmondani. Legalábbis még nem. Touya körbenéz, míg én ledobom magam az ágyra. Majd felállok és megnézem a minihűtőt. Ásványvíz, csoki, energiaital, gyümölcslé, üdítő, sör. A szokásos felhozatal. Közben Touya is visszajön, és leül mellém.
- Nos, hogy vagy? – kérdi. – Ma nem forgattok?
- Dehogynem. Csak nekem ma nincs jelenetem – válaszolok. – Amúgy megvagyok. Beilleszkedtem, de hiányzik Japán. Alig várom, hogy hazamehessek – most jövök rá, fura ezt kimondani. Hiszen egész eddig Anglia volt a hazám, de mióta Japánban élek, azóta ott érzem magam otthon. – Veled mi újság?
- Hiányzol – suttogja halkan, majd felém hajol.
Nem ellenkezem, amikor fölém hajol és megölel. Majd ajkait lágyan az enyémhez érinti. Istenem! Mennyire vártam már ezt a pillanatot. Karjaimat nyaka köré teszem és közelebb húzódom hozzá.
|
| oosakinana | 2010. 10. 06. 16:42:30 | #8423 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Kira-nak)
- Ja, már jobban. Nem gondolod, hogy furán ironikus a helyzet? – elneveti magát, mire csak kíváncsian figyelem, hogy még is mire gondol. – Ha jól emlékszem, pont így ismerkedtünk meg. Csak akkor összekaptunk.
- Én nem emlékszem, de te meséltél róla – mosolygok rá. – Nos, akkor felfoghatjuk második véletlen találkozásnak is?
- Meglehet – félre biccenti a fejét. – Hol a haverod?
- Ő ott van a… - mutatnék a pult felé, de úgy látom elpárolgott, majd végül visszanézek Kira-ra. – Ez perce még ott volt.
- Nos, úgy tűnik, itt hagyott – kuncogja, mire én is mosolygok. – Nem akarsz táncolni?
Nem mondok, semmit csak bólintok. Bemegyünk a parkettre és elkezdünk táncolni, ami igazán jól esik. Tudom, hogy lehet nem jó ötlet, mivel azt kérte, hogy adjak neki teret és mivel nem hívott, ezért nem tudom, kicsit mi van. Amúgy meg, ha azt nézzük, most ő kért fel engem táncolni, de nem baj. Nem agyalok inkább, csak élvezem táncot, mert a végén túlságosan elfáradok, de a gondolkodásban.
Nem sokkal később, a pulthoz megyünk és kicsit kifulladva azt hiszem, jól jön egy kis inni való, ezért Kira-nak egy kólát rendelek, mivel tudom, hogy kiskorú és nem szívesen itatnám le. Magamnak meg egy sört. Beszélgetünk semmiségekről, de még ez is jól esik. Mesélek kicsit a cégemről bár lehet nem érdekli. Ahogy beszélgetünk, egyszer csak szól, hogy menne, mire felajánlom, hogy hazakísérem. Odamegy barátnőjéhez elbúcsúzni. Elindulunk és még utoljára halljuk a hangját, ami inkább nekem szól.
- Aztán vigyázz rá! – hallom a szavakat, majd a folytatását. – Ha baja esik, felmosom veled a padlót, öreg!
Meglepődök a szavain, de Kira csak elkuncogja magát, amire én is elmosolyodok és tovább sétálunk hozzá. Most meg fogom tudni, hogy merre lakik, mert eddig még nem tudtam meg megint. Nem megyek be inkább. Tiszteletben tartom a kérését, ezért az ajtóban búcsúzok el tőle.
- Jó éjt! – köszönök el.
- Jó éjt! – válaszolja, majd bemegy, a házba én meg szépen haza sétálok.
~*~
Másnap reggel bemegyek a munkahelyemre és a tegnap esti tánca tudok gondolni, ami olyan jól esett remélem, hogy minden rendben lesz és lassan köztünk is rendbe jönnek a dolgok.
Egész délelőtt dolgozok, mint a güzü, mert az eltelt hetek alatt kicsit felhalmozódott a munka, majd egyszer csak azt veszem észre, hogy csörög a telefonom. Felveszem.
- Igen tessék? – szólok bele, közben írogatok.
- Szia Touya. Tudnánk találkozni? – hallom meg Kira hangját, ami elég kétségbe esettnek tűnik.
- Rendben. Mit szólnál, ha 10 perc múlva találkoznánk a Dreams cukrászdába? – ajánlom fel.
- Rendben. Ott leszek. – mondja, majd leteszi a telefont. Felállok és elkezdek öltözködni. Lemegyek, beszállok a kocsimba és elindulok a cukrászdába. Gondolkozok, hogy mi is lehetne a baj, hiszen, tegnap még semmi probléma nem volt és kicsit elkezdek aggódni, hogy mi történhetett. Nem sokkal később megérkezek és bemegyek, ahol már Kira ott van.
- Szia. – köszönök neki, mire odaérek és puszit adok az arcára.
- Szia. – köszönöm vissza, majd leülök mellé.
- Kire mi a baj? Olyan kétségbe esett volt a hangod. – mondom neki aggodalmamnak hangot adva, mire rám néz.
- Touya. Kaptam egy ajánlatot. – mondja kicsit nehezen.
- Milyen ajánlatot? Kérlek, mond el. – nézek rá.
- Egy filmben kaptam főszereplői felkérést. – mondja, mire hirtelen köpni-nyelni nem tudok, majd mikor elkezdek gondolkozni, elmosolyodok.
- De ez nagyon jó, nem? – kérdezem tőle mosolyogva, de látom, hogy ő ennek nagyon nem örül.
- Csak annyi a gond a dologban, hogy külföldre kell mennem. – mondja, mire mér kicsit nekem is lehervad a mosoly az arcomról és elkezdek gondolkozni. El kell mennie, hiszen ez az álma ezt akarja csinálni. Egy ilyen lehetőséget nem hagyhat ki. Tudom, hogy itt vannak a barátai, de ők szerintem megértik, én meg örökre képes lennék várni rá, ha arról lenne szó.
Pár perc után megszólalok.
- Figyelj Kira. Fogadd el az ajánlatot. – mondom neki, mire meglepődik.
- De Touya. Mindenem itt van. A barátaim, a családom és még te is. – mondja, ami nagyon jól esik, de el kell most engednem.
- Kira. – megfogom a kezét. – Akiket most felsoroltál mindenki meg fog várni, hidd el nekem, és amikor visszatérsz olyan lesz minden, mint volt, mintha el sem mentél volna. – mondom neki és próbálom biztatni, mire csak elmosolyodik. – Fogadni merek, hogy ha bárkit megkérdezel, ezt fogja mondani. Nem szeretnénk, hogy elmenj, de az álmaid miatt meg a vágyaid miatt elengedünk, mert csak jót akarunk neked. – magyarázom neki, mire csak bólint.
~*~
Kira másnap el is ment külföldre, de meg adta a címét és az elérhetőségét, hogy hol lehet utolérni, aminek nagyon örülök. két hónap telt el, mióta kint van és semmi sem olyan nélküle. Belefeledkeztem a munkába és szinte mást sem csináltam nap, mint nap csak dolgoztam, amit soha nem akartam, hogy így legyen, de hát nem tehetek róla. Más csajok meg nem érdekelnek.
Egyik nap rendeltem egy repülőjegyet, ami mára szól, mert elhatároztam, hogy meglátogatom Kira-t, hogy lássam, hogy boldogul, meg megtudja, mi a helyzet vele. Már éppen a gépre szállok fele. Estére fogok megérkezni, ha minden igaz és jól számolom.
Mikor elindulunk, nem sokkal később úgy döntök, pihenek, mert szerintem hosszú éjszaka előtt állok, ha minden jól alakul.
Az utas kísérő ébreszt fel, mikor leszáll a gép. Nagy nehezen összekaparom magam és a idő eltolódás nagyon nem tetszik, de ez van. Fogok egy taxit és nagy nehezen elmagyarázom neki, hova szeretnék menni.
Ahogy megyünk, csak nézelődök, és nagyon gyönyörűnek találom a helyszínt és örömmel laknék itt én is, bár nekem Japán valahogy egy kicsit jobban tetszik kulturálisan, de ezt csak lehet, azért mondom, mert nem ismerem az itteni kultúrát.
Megérkezek, kiszállok a kocsiból, majd ahogy kiveszem, a cuccomat meglátom, hogy jön Kira az utcán sétálva.
- Kira. – szólok neki, mire rám kapja a tekintetét és teljesen meglepődik és ledermed. Nem tudom, hogy mi lesz a továbbiakban, de annyit tudok, örülök, hogy újra látom.
|
| Andro | 2010. 09. 30. 16:42:33 | #8286 |
Karakter: Yamamura Kira
Megjegyzés: (Touyának)
Szinte óráknak tűnő percek múltán szólal csak meg, én pedig a körmöm tövig rágom már gondolatban, mire végül hajlandó választ adni.
- Rendben. Elfogadom, és megértem, amit mondasz – mondja, és érzem, most végre valóban megérti az érzéseimet.
- Tényleg nem akarlak megbántani, de ez az igazság. Szabadság kell, tér, hogy tudjak lélegezni – magyarázom, mert nem szeretném, ha félreértené. Valóban nem szeretném. Ő azonban megértően bólint.
- Rendben, akkor, majd ha úgy érzed, hogy hiányzom neked és szeretnél esetleg beszélgetni vagy találkozni, akkor keress meg nyugodtan. Bármikor lesz rád időm.
- Köszönöm! – mosolyogok rá halványan. Ő megfogja a kezem és megpuszilja.
- Addig is vigyázz magadra! – mondja, majd megfordul és elsétál.
Én csak nézek utána, majd hazafelé veszem az irányt. Mire hazaérek, Maki is vár az ajtóm előtt. A leckét hozta. Beengedem magunkat, majd főzök teát és beviszem neki. Azt hiszem Makiko tudja, hogy valami baj van, így tapintatosan nem kérdez semmit, csak megmutatja mit vettek tegnap, és megmondja mi a lecke. Én egy ideig figyelek, de közben a gondolataim Touyára tévednek. Vajon haragszik rám? Nem úgy tűnt, de nem sok tapasztalatom van a pasikkal, így nem igazán ismerem őket. Nem volt még túl komoly kapcsolatom, hiszen mindenki a hírnevem miatt akart velem járni. De Touya más. Ő nem azért szeret, mert híres vagyok.
- Kira, figyelsz? – ránt vissza Maki hangja a valóságba.
- He?! – nézek rá.
- Gondoltam. Azt kérdeztem, eljössz-e holnap a Vörös Tigrisbe – néz rám szúrósan. – Mióta a barátod ilyen állapotban van, te is le vagy eresztve. Szükséged van egy kis szórakozásra. Csapunk egy görbe estét.
- Igazad van – nevetek fel. – Menjünk!
~*~
Másnap délelőtt tanulok, délután forgatásom van, majd mikor végre végzek, átöltözöm egy sima farmerbe, meg egy sötétkék pólóba és mikor kilépek az öltözőből, Maki már vár. A Vörös Tigrisben bennfentesként azonnal beengednek. Sokan vannak, hiszen már elég későn van, beindult az élet, mi pedig örömmel vetjük bele magunkat az életbe. Kezdetnek bedöntünk egy-egy kólát, majd irány a tánctér. Épp egy zúzósabb szám megy, amikor nekiütközöm valakinek. Mikor megfordulok szemeim elkerekednek. Touya az, aki úgy tűnik, ugyanúgy meglepődik, mint én.
- Szia! – köszön nekem.
- Szia! Te mit keresel itt? – kérdem, mire halványan elmosolyodik.
- Haverom hívott el ide és gondoltam egy ki kikapcsolódás nem árt – mondja, majd rám néz. – Látom jobban vagy és jól érzed magad – teszi hozzá.
- Ja, már jobban. Nem gondolod, hogy furán ironikus a helyzet? – nevetem el magam, mire kiváncsian néz rám. – Ha jól emlékszem, pont így ismerkedtünk meg. Csak akkor összekaptunk.
- Én nem emlékszem, de te meséltél róla – mosolyog. – Nos, akkor felfoghatjuk második véletlen találkozásnak is?
- Meglehet – biccentem félre a fejem. – Hol a haverod?
- Ő ott van a… - mutat a pult felé, majd tétován rám néz. – Ez perce még ott volt.
- Nos, úgy tűnik, itthagyott – kuncogok. – Nem akarsz táncolni?
Nem válaszol, csak bólint. Ahogy hátranézek látom, Maki is talált magának egy helyes fiút, akivel táncol. Így nekem sem akadály, ha mással vagyok. Furán deja vu érzésem van, pedig a Vörös Tigrisben sosem táncoltam Touyával. A legutóbb mikor itt jártam, sértegettük egymást, majd Maki elrángatott a közeléből. Vagy Touya ment el? Nem is emlékszem, de nem is lényeg. Most jól érzem magam Touyával és ez számít. Tudom, hogy most tér kell, de az, hogy táncolunk, nem jelent semmit.
Később kifulladva ülünk le a pultnál, ahol Touya kólát rendel nekem, ő pedig sört iszik. Figyelmes. Tudja, hogy még nem vagyok nagykorú és ezért nem is itat alkohollal és nem használja ki a helyzetet. Közben beszélgetünk. Igazából semmiségekről esik szó, nem érintünk komolyabb témát. Azt hiszem, inkább kínosan igyekszünk kerülni azokat a témákat, amelyek kettőnket érinthetnek. Amikor pedig elindulok haza, Touya hazakísér. Engedem neki, hiszen nem mondtam, hogy nem lehet velem, csak hagyjon teret és ne lógjon rajtam. Azt hiszem, Maki kissé nehezményezi, hogy nélküle megyek, de nem szól semmit, mikor közlöm vele, Touya visz haza.
- Aztán vigyázz rá! – kiált utána Maki. – Ha baja esik, felmosom veled a padlót, öreg!
Én csak kuncogok Maki beszólásán, ami valljuk be, nem tréfadolog. Maki úgy véd engem, mint egy anyatigris, és ha bárki bántani merne – ami nem fordult még elő -, biztos vagyok benne, az illető nem élné túl egykönnyen. Mikor hazaérek nem jön be, az ajtóban búcsúzik el.
- Jó éjt! – köszön el.
- Jó éjt! – viszonzom, majd bemegyek a lakásba.
~*~
Másnap reggel a csengő zavarja meg az álmaimat. Még pizsamában kibotorkálok az ajtóhoz és félkómás fejjel nyitom ki. Az ajtóban kedvenc managerem áll, aki szokásos vidám mosolyával köszönt.
- Jó reggelt! – köszön vidáman.
- Mi ebben a jó? – kérdem morcosan, miközben beengedem. – Miért zavarsz hajnali hétkor? Ajánlom nyomós okod legyen rá.
- Hidd el, elég nyomós – nyom a kezembe egy borítékot. – Ennél nagyobb lehetőséged nem adódik az életben.
Kibontom a borítékot és elkezdem olvasni. Aztán le kell ülnöm. Egy külföldi filmre kérnek fel főszereplőnek, és nem is akárhová, hanem Amerikába. Ez minden japán színész és színésznő álma, nekem meg az ölembe hullik. Köpni-nyelni nem tudok, és az jut eszembe, hogy ha nem fogadom el, akkor ugrott az egyetlen kitörési lehetőségem. De ha elfogadom, el kell hagynom Japánt, el kell hagynom az életem, a barátaim és… Touyát is. És ebben a pillanatban, komolyan nem tudom, mit is csináljak.
|
| oosakinana | 2010. 09. 29. 19:17:31 | #8257 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Kira-nak)
Másnap reggel mikor felkelek elég nyúzottnak érzem magam, de nem baj, majd kipihenem magam egyszer. Talán. Megreggelizek és mivel nincs semmi dolgom mára, elmegyek egy virágüzletbe és veszek Kira-nak egy csokor fehér rózsát, amihez egy kis kártyát írok, annyi szöveggel, hogy „Ne haragudj”. Elviszem a forgatására, amit nem rég tudtam meg, hiszen az emberek erről beszélnek. Bemegyek az épületbe Kira-t figyelem eleinte, majd az asztalára teszem a csokrot és elmegyek onnan. Gondolom, nem akar látni ezért ment el tegnap is.
Elindulok és parkba veszem az irányt, hogy gondolkozzak, egy kicsit bár inkább mennék kicsit most a tengerhez így lehet, odamegyek. Mikor végre elhatározom magam és a másik irányba fordulnék, egyszer csak nekem ütközik valaki. Mikor meglátom Kira-t meglepődök.
- Touya… - suttogja, mikor felnéz rám.
- Jól vagy? – felé nyújtom a kezem, és felrántom, de finoman. – Kira, jól vagy? – mondom aggódva, hiszen elég erőteljesen nekem jött.
- Köszönöm a virágokat! – mondja. – De… adj nekem időt. Kérlek! Most ez túl gyors. Ne üldözz az érzéseiddel, mert én se tudom, mit is akarok valójában – mondja egy szuszra. Jó megértem, hogy mit mond, és mit szeretne.
- Kira, én… - kezdenék bele, mikor a szavaimba vág.
- Most hallgass meg! – mondja komolyan, amire elhallgatok, és csak figyelmesen hallgatom.. – Az életben egyszer hallgass végig! Nem arról van szó, hogy utállak, vagy valami. Csak… nem vagyok tisztában az érzéseimmel. A baleseted, az előtte levő dolgok és a mostaniak idegileg és lelkileg megviseltek. Érts meg! Nem azt mondom, hogy elutasítom a közeledésed, de ez most kissé gyors. Megértem, te felnőtt vagy, neked ez nem gyors, de én alig vagyok tizennyolc éves. Értsd meg, nekem a rajongókra és a szüleimre is gondolnom kell. Én nem élhetek normális életet. Én nem lehetek hétköznapi, mert ismernek, és ha velem maradsz, akkor te is belekeveredsz az én életembe. És most még nem vagyok erre kész. Még nem tudlak beengedni. De nem jelenti azt, hogy semmit sem érzek irántad, Touya – mondja és teljes mértékben megértem. – Hú! Ez kinn van. Most megkönnyebbültem – rám néz és a reakciómat várja. Egy kicsit elkezdek gondolkozni és felfogni, hogy ő mit is mondott és mit is szeretne.
Szinte óráknak tűnő percek múlva megszólalok.
- Rendben. Elfogadom és megértem, amit mondasz. – mondom és tényleg így van. Nem fogom akkor zaklatni, csak akkor, amikor ő keres engem.
- Tényleg nem akarlak megbántani, de ez az igazság. Szabadság kell, tér, hogy tudjak lélegezni. – mondja, mire csak bólintok.
- Rendben, akkor, majd ha úgy érzed, hogy hiányzom neked és szeretnél esetleg beszélgetni vagy találkozni, akkor keress meg nyugodtan. Bármikor lesz rád időm. – mondom neki.
- Köszönöm. – válaszolja. Megfogom a kezét és a kézfejére adok egy puszit, majd a szemébe nézek.
- Addig is vigyázz magadra. – mondom neki, majd megkerülve megyek tovább tervezett útvonalamra és hiába nem tetszik a dolog, de hát, ha ezt kérte, akkor megkapja. Nem fogom keresni addig, amíg ő nem keres.
Leérek a partra és leülök egy kőnek döntve a hátamat és hát nem egyedül érzem magam. Nem tudom, mit csinálhatnék, vagy hova mehetnék kivel beszélgethetnék. Úgy döntök, elmegyek a munkahelyemre és addig is legalább hasznom lesz.
Mikor beérek mindenki mosolyogva fogad és bemutatkoznak, hogy ki kicsoda, mert senkire nem emlékszek. Az irodámba érve leülök, és amikor meglátom, a papírokat nem tudom honnan, de ösztönösen elkezdem csinálni, amiket kell. Meglepődök én is magamon. Sokan bejönnek és mondják, hogy mi a helyzet, és hogy minden rendben van, a céggel kapcsolatban az épületek épülnek.
Ahogy nagyon mélyen belevetem magam a munkába, észre sem veszem, hogy már este 10 óra van. Haza kéne menni. Kinyújtóztatom végtagjaimat. Felveszem a zakómat és szépen hazasétálok.
~*~
Lassan egy hét telik el úgy, hogy semmi nem tudok Kira-ról, csak azt, amit a tv-ben is leadnak néha, de mivel sokat dolgozok még itthon is, ezrét nem tudom nézni. Nem rég kaptunk egy újabb felkérést, hogy építsünk meg egy áruházat, amit örömmel tervezek meg saját kezűleg, mert így kérték. Folyamatosan csak dolgozok és rajzolok. Iszom a kávékat zsákszámra, de hát sietnem kell vele, mert határidős munka és nem tudok mit csinálni. Egyszer csak jön egyik haverom és becsenget. Felállok. Kinyitom az ajtót.
- Szia Taeyang. – köszönök és kezet rázunk, majd invitálom.
- Szia. Nincs kedves eljönni a Vörös Tigrisbe? – érdeklődik, mire csak elmosolyodok.
- Miért ne. – egyezek bele.
- Na, akkor öltözz és menjünk. Kell neked is a szórakozás, mert így nagyon belemerülsz a munkába. – mondja vigyorogva, mire egy vicces kis taslit kap válasznak és tovább röhög.
Gyorsan felöltözök, és már megyünk is. Bezárkolok alaposan. Mikor elindulunk. Elég sűrűn jut eszembe Kira, de a telefon nálam van, és ha hívni akar, akkor bármikor tud, hiszen észreveszem, ha rezeg.
Nem sokkal később megérkezünk és mivel nagy fejes vagyok, ezért egyből beengednek és üdvözölnek mondván, hogy milyen régen jártam itt, de én semmire nem emlékszek. Lehet, hogy ez a hely is ki esett emlékezetemből.
Elkezdünk bulizni és kicsit inni, de csak haver viszi, túlzásba én inkább csak sörözök attól úgy sem lesz bajom. Táncolunk, mikor egyszer csak nekem jön valaki és hátra nézek, mikor meglátom Kira-t. Nem csak én lepődök meg, hanem ő is.
- Szia. – köszönök neki, mire nagy nehezen ő is szavakra talál.
- Szia. Te mit keresel itt? – kérdezi tőlem, amire csak halványan elmosolyodok.
- Haverom hívott el ide és gondoltam egy ki kikapcsolódás nem árt. – mondom neki, majd rá nézek. – Látom jobban vagy és jól érzed magad. – mondom neki, de mivel azt kérte, hogy ne üldözzem, nem mondom, hogy mennyire hiányzott és hogy mindig gondoltam rá. Ha tényleg azt szeretné, hogy pihentessük a kettőnk kapcsolatát, akkor nem fogom ráerőltetni magam és elfogadom. Csak nagyon remélem, hogy egyszer leszünk mi egy pár, mert nagyon szeretném…
|
|
