|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Leiran | 2013. 04. 18. 21:33:56 | #25613 |
Karakter: Ayame Nagoja
Megjegyzés: (Ikertesómnak)
- Szia. – köszön nekem a Cd eladó boltból a srác.
- Szia. Amint látod nem érek rá. – jegyzem meg még mindig kicsit harapósabban.
- Na figyelj. Nem tudom, hogy mi bajod van és mi nem tetszett, amit mondtam, de az csak két ártatlan bók volt. – mondja komolyan. – Úgy hogy tényleg nem tudom megérteni, hogy mi a nyavalyáért akadtál ki ennyire. Nem minden emberben azt kell nézni, hogy ki akar éppen megfektetni. Valaki csak szimplán kedvességből akar bókolni. – mondja nekem, rendületlenül megszakítás nélkül. – És szerintem nem az járna érte, hogy leharapod az ember. – fejezi be és mielőtt bármit is szólhatnék, elmegy. Talán jobban is teszi, mert épp robbanni készültem.
Miután elmegy én is ott hagyom a futópadot. Az öltözőbe megyek ahol felvéve utcai ruhám csekkolok le és indulok meg hazafelé. Már egy ideje követ két pasas az edzőteremből. Elered az eső. Utálom az esőt. Érzem, ahogy az erőm legyengül és én is. Egyszerűen depresszióssá tesz ez az idő. A két férfi hirtelen ragadják meg a karom és rántanak be egy sikátorba. A lehető legrosszabbkor. Alig bírok ellenkezni. Ebben a vacak időjárásban egyszerű halandókkal megegyező erőm van. Nem bírok a két férfival, lefognak elkezdik letépni a ruháim rólam. Igyekszem ellenkezni, ami nem igazán megy. Egy erős pofont is kapok amire felsikítok a fájdalomtól.
- Eresszetek el! –Kiáltok, de nem reagálnak. Tovább igyekeznek megszabadítani a ruháimtól és az egyikük szerszámát dugja a számhoz.
- Engedjétek el. – csattan egy hang komolyan, de mérgesen.
- Inkább húzz el innen és ne szólj bele. – csak az egyik lép el tőlem, a másik meg a farkát nyomja a számba, de nem akarja, hogy ráharapjak, ezért megtépi a hajam.
- Ezt nagyon meg fogjátok bánni, hogy így viselkedtek egy nővel. – jegyzi meg, én pedig igyekszem még így is ellenkezni, de elégé nehezen megy.
- Ugyan, te mit csinálhatnál egyedül velünk?- teszi fel a kérdést.
- Nagyon is sok mindent.
Több beszédet nem hallok és csak azt érzem, ahogy elenged és kiveszi a farkát a számból és mély levegőket véve gyűlölöm, átkozom az esőt és a saját gyengeségem, hogy nem vagyok képes ilyenkor megvédeni magam. Összegubózom, bár inkább mennem kellene innen. A verekedés hangja hamar abba marad.
- Vissza se gyertek. – csattan az ismerős hang, ami felé most oda pillantok. A srác a boltból. Gyűlölöm, miért pont ő jött? – Jól vagy? – térdel le hozzám.
- Nem. – mondom halkan és csak még jobban összehúzom magam, mert nem akarom, hogy lásson. – Hagyj békén. Hagyj itt. – behunyom a szemem és próbálom elküldeni.
- Lehet, hogy perverznek nézel, vagy mit tudjam én minek, de nem foglak itt hagyni. – jelenti ki. Leveszi a pólóját, majd nagy nehezen mégis rám erőszakolja, de én ezt nem akarom, így igyekszem ellenállni, de még mindig esik ez az átkozott eső, így nincs erőm. Csurom vizes vagyok. Utálom!
- Hagyj békén. – mondom neki keményebben, de hasztalan.
- Nem fogod megmondani, hogy mit csináljak. – jegyzi meg és felkap az ölébe, majd felegyenesedve időm nincs reagálni, mert szárnyakat bont és felrepül. Nem kicsit lepődöm meg a dolgon. Ilyen könnyelműen bőregérszerű szárnyakkal repül fel? Nem tudom eldönteni mi lehet, de azt leszögezem magamban, hogy nem főnix.
Leszáll egy ház kertjébe. Hamar bevisz a házba és a kanapéra tesz le és el is megy mellőlem. Utána nézek érdeklődőn.
- Mi vagy te? – kérdezem meg őszinte érdeklődéssel.
- Gondolom valami szárnyas lény. – jegyzi meg, de én nem vagyok elégedett a válasszal.
- Te pontosan tudod, hogy mi vagy és én tudni akarom. – mondom egyből és felpattanok a kanapéról, reménykedőn pillantok rá. – Mi vagy te és miért mentettél meg? – Teszem fel újra a kérdést.
- Bajban voltál és megmentettelek. Utálom, ha egy nőt bántanak. – mondja, de a másik kérdésemre nem kapok választ.
- Az a nyamvadt eső… - sziszegem a fogaim között és érdeklődőn nézek rá. A tetoválását nézem meg kicsit alaposabban távolról. – Nem csak te vagy itt különleges… - Mondom ránézve és oldalra biccentem a fejem. Nem tudom meg kellene-e mutatnom neki a dolgot, bár ha megmutatom hátha bízni fog bennem.
- Na persze… ezt csak úgy mondod. –Mondja és látom, hogy nem bízik bennem. Sóhajtva hunyom be a szemem és leveszem a pólóját magamról, mert csak a testhez simuló ruhák azok amik, nem égnek el mikor madár alakomra váltok. Körbenézek, hogy ne legyen semmi, amit felgyújthatok.
- Akkor figyelj. –Mondom határozottan és egy nagyon kicsi tűz forog körbe testem körül, ami egyre kisebb lesz, míg nem testemre simulva alakulnak tollaimmá és madár alakomban nézek fel a férfira. –Én egy főnix vagyok… - Mondom komolyan emberi hangon, majd kicsit megrázom a tollaim, amiből egy kis tűzcsóva kinyúl, de nem gyújt meg semmit, ami körülöttem van.
(http://users.atw.hu/krisztinaweb/fonix/slides/phoenix-wallpaper-1.jpg nem az én alkotásom.)
- Ez az én igazi alakom. –Mondom, miközben ismét felveszem emberi alakomat és kinézek az esőre. –Nos… azt hiszem, most te jössz. Mi vagy te? –Kérdem ismét komolyan véve a dolgot.
- Hmm ez igazán érdekes. Azt hittem a főnixek nem léteznek. – mondja és hangjában, mint ha hitetlenség tükröződne.
- Már pedig én igenis igazi vagyok és a szemeddel láthattad az előbb… - jegyzem meg keresztbe fonva karjaimat. –De még mindig várom a válaszod.
- Én egy sárkány vagyok. – Kapom meg végül a választ. A testén lévő tetoválásra mutat. – Ez a tetoválás, ami a testemen van tartja a sárkány alakom. – közelebb lépve hozzá simítom meg a tetoválást a vállán kezdve és nadrágja derekáig simítom csak. Ruháim és hajam teljesen megszáradt, de csak a melltartó és a bugyi maradt meg a ruháimból, amire nem is igazán figyelek fel eleinte. Meleg kezemmel finoman simítom végig a tetoválást és utána nézek fel a szemeibe.
- Érdekes… kérlek bocsáss meg nekem a kifakadásom miatt a mai napon, csak… nem is tudom… meglepett és nem igazán bízom már az emberekben… - sóhajtva nézek magam elé.
- Megértem, hogy nem bízol a legtöbben, de én nem vagyok ember. – jegyzi meg nyugodtabb hangon.
A nap odakint lassan lemegy, és mikor újra felpillantok rá, már szeme mintha más lenne, de nem tudom, mi lehet ennek az oka, de nem kérdezek rá.
- Köszönöm, hogy segítettél… de nem lett volna rá szükség, ha nem esik az eső… sajnos az esőben elvesztem az erőm… ami persze a tűzben rejlik. Nem szeretem az esőt… sőt utálom. –Mondom ki őszintén a dolgot és mély levegőt véve pillantok oldalra.
- Én szeretem az esőt, ilyenkor a leg frissítőbb futni. Éhes vagy? Vagy kérsz valamit inni? És a bocsánatkérés elfogadva, de köszönettel nem tartozol. –jelenti ki.
- De… tartozom köszönettel. Ha nem jössz, nem úszom meg ennyivel. Nem, nem vagyok se éhes se szomjas… inkább a szám öblíteném ki. –Mondom újra felnézve rá.
- A fürdőt a folyosón balra találod. –közli velem az irányt mutatva én pedig bólintva köszönöm meg és megyek el a fürdőbe.
A fürdőben a tükörbe nézek és akkor látom meg, hogy a szakadt ruhám elégett. Nem is igazán siratom, de elhúzom a szám, hogy így mutatkoztam a srác előtt. Végül inkább csak kiöblítem a szám vízzel és megmosom az arcom és meg is törlöm. Egy kicsit a fürdőben időzök gondolataimba mélyedve.
~Most se egy főnixre bukkantam rá. Ez az én szerencsém… pedig helyes férfi. Mikor adod már fel a reménykedést te ostoba?~ Kérdezem magamtól és mély levegőt véve ülök le a kád szélére.
Szerkesztve Leiran által @ 2013. 04. 18. 22:07:46
|
| oosakinana | 2013. 03. 27. 13:11:54 | #25457 |
Karakter: Leon Drago
Megjegyzés: (Ikertestvéremnek)
Egy újabb unalmas nap. Bent ülök a boltba és csak egy újságot olvasok, amit már lassan hatodjára olvastam ki és lassan tudom, mi után mi következik és milyen sorrendben. Kezdem unni, de hát nincs olyan sok vásárló, mint annak kéne lenni, főleg a mai napom és egésznap itt fogok szívni.
Egyszer csak megcsendül a harang, én meg az ajtó felé kapom a fejemet, egy nagyon széplánnyal találom szembe magam.
- Szép napot! – köszön nekem kedvesen, bár mintha kicsit meglenne lepődve.
- Önnek is kisasszony. – köszönök vissza és nem kicsit végig nézem. Nagyon kis formás teste van és arról nem is beszélve, hogy eléggé szép az arca is. Magával ragadó kis teremtésről van szó, ami csak egyre jobban visz a kíváncsiság felé. – Segíthetek valamiben kis asszony? –kérdezem meg tőle.
- Köszönöm kérdését, csak szétnézek, hogy megjött-e az a cd, amit szerettem volna. – mondja mosolyogva, majd beljebb is megy, de nem veszem le róla a tekintetem. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szeretne, na meg persze szeretném jobban is megismerni. Azt hiszem nem mostanában járt ilyen szépség a boltban. Nem sokat válogat, hanem pár CD-t tesz a kosárba, majd visszajön hozzám.
- Elnézésed kérem a pofátlan kérdésért, de megmondanád nekem, mióta is dolgozol itt? Mert én rendszeresen ide járok, ha lemezt akarok venni, és még nem láttalak itt. – akkor azt hiszem nem vagy elég figyelmes vagy pedig mindig kiszámolod, mikor nem én vagyok.
- Legalább egy éve már itt dolgozom, de valószínű azért nem látott, mert váltott műszakban dolgozunk a kolleganőmmel, és elkerülhettük egymást, de én nagyon örülök, hogy láthatok, egy ilyen sugárzó szépséget, mint te. – jegyzem meg őszintén és látom meglepődését az arcán is.
- Köszönöm bókját, bár hirtelen nem tudom hova rakni. Kérlek, bocsáss meg nekem érte. –zavarán csak elmosolyodok. Jól áll neki a piros, és azt hiszem, akarom még rajta látni azt a színt.
- Milyen névre írhatom a számlát? – kérdezem tőle, hogy meg tudjam a nevét is, ha már a szépségét megosztotta velem.
- Ayame Nagoja, névre írhatod a számlát. – mondja, amire elmosolyodok.
- Szép neved van. Az Ayame törpe íriszt jelent nem de? Szép virág, akár csak te. – próbálok kicsit bókolni neki, hátha ezzel kedveskedhetek, de csak a szemét forgatja.
- Igen a törpe íriszt is ayamenak nevezik japánban, és újfent köszönöm a bókjaid, de most akkor fizethetek? Vagy udvarolsz még egy sort? Minden vevőnek így udvarolsz? – kapja fel a vizet, amit nem értek. Nem hiszem, hogy bármi sértőt mondtam volna.
- Elnézésed kérem, nem akartalak megsérteni. – mondom neki, bár még mindig nem értem a megsértődését. – Köszönöm. – kapja is fel a táskát, majd pedig kiviharzik a boltból, én meg csak nézek utána kerek szemekkel.
- Viszont látásra! – dob még egy búcsúszót nekem, de végül távozik én meg még mindig csak lesek ki a fejemből.
Délbe végzek a munkámmal és úgy döntöttem, hogy elmegyek, meglátogatom a konditermet, hogy kicsit ledolgozzam a feszültséget magamból. Voltak érdekes vásárolók, de most már nem akarok velük foglalkozni csak edzeni.
Ahogy nézelődök, hirtelen meglátok egy ismerős hajzuhatagot. Azt hiszem, hogy ideje megkérdezni tőle, hogy még is mi a fene volt az ott a boltban, mert semmit nem mondtam. Elsütöttem két poént és ennyi, erre fel, meg úgy leharapta a fejemet, hogy csak na. Éppen hogy a nyakamon maradt.
- Szia. – köszönök neki, elé állva a futó szalagon.
- Szia. Amint látod nem érek rá. – jegyzi meg még mindig zabosan, amit nem értek, de most már nem is érdekel.
- Na figyelj. Nem tudom, hogy mi bajod van és mi nem tetszett, amit mondtam, de az csak két ártatlan bók volt. – mondom komolyan. – Úgy hogy tényleg nem tudom megérteni, hogy mi a nyavalyáért akadtál ki ennyire. Nem minden emberben azt kell nézni, hogy ki akar éppen megfektetni. Valaki csak szimplán kedvességből akar bókolni. – mondom neki, amit gondolok. – És szerintem nem az járna érte, hogy leharapod az ember. – fejezem be, amit akartam, majd elmegyek inkább onnan és egyenesen az öltözőbe megyek, ahol átöltözök, és ott hagyom az edzőtermet. Inkább elmegyek ténylegesen futni egyet.
Nem mostanában akadtam ki ennyire, de ez most kijött belőlem. Nem tudtam vissza tartani magam, bár nem mintha annyira nagyon akartam volna, de ez már így sikerült. Hazáig szaladok, majd ledobom a cuccaimat, de még visszamegyek kicsit szaladni és az sem érdekel, hogy közben elkezdett esni az eső. Szeretek esőben futni, úgyhogy ez így csak még jobb.
Ahogy szaladok egyszer csak sikítást hallok az egyik sikátorból. Odarohanok, és akkor látom meg, hogy az kiscsajt, akit előbb kiosztottam, most két csávó próbálja éppen megerőszakolni. A ruháit, már teljesen letépték róla, és már készülnének éppen, hogy erőszakkal vegyék rá, hogy leszopja őket, miközben nem is akarom tudni, hogy mi lesz utána.
- Engedjétek el. – mondom komolyan, de mérgesen.
- Inkább húzz el innen és ne szólj bele. – csak az egyik lép el tőle, a másik meg a farkát éppen a szájába nyomja, de nem akarja, hogy ráharapjon, ezért megtépi a haját.
- Ezt nagyon meg fogjátok bánni, hogy így viselkedtek egy nővel. – jegyzem meg és a düh, kezd egyre nagyobb lenni bennem.
- Ugyan, te mit csinálhatnál egyedül velünk? - teszi fel a kérdést.
- Nagyon is sok mindent.
Nem is beszélgetünk többet, hanem inkább neki támadva kezdem el ütni-verni, hogy minél több sérülést szerezzen ő is. A másik szerencsére elengedte Ayame-t és inkább csak zokogva fekszik a földöm összehúzva magát a lehető legkisebbre.
Hamar ellátom a kis nyomorultaknak a baját és el is szelelnek innen.
- Vissza se gyertek. – kiabálom utánuk, majd odalépek Ayaméhoz. – Jól vagy? – térdelek le hozzá.
- Nem. – mondja halkan és csak még jobban összegömbölyödik. – Hagyj békén. Hagyj itt. – szól rám, de eszem ágába nincs.
- Lehet, hogy perverznek nézek vagy mit tudjam én minek, de nem foglak itt hagyni. – jelentem ki. Leveszem a pólómat, majd nagy nehezen ráadom, mivel esze ágába nincs segíteni nekem, sőt még inkább hátráltat.
- Hagyj békén. – már megint játssza itt nekem a keményet, de nem érdekel.
- Nem fogod megmondani, hogy mit csináljak. – jegyzem meg, majd felkapom az ölembe. Kiengedem a szárnyaimat és felszállva megyek vele haza, amire igen meglepődik, hogy szárnyaim vannak, de nem baj. Még az éjszaka előtt szeretnék haza érni, mert utána esélytelen, hogy meg tudjam védeni vagy akár haza vinni is.
Megérkezünk a kertembe és leszállok, majd bemegyek a lakásomba és végül leteszem a kanapéra és felveszem a fűtést, hogy ne fázzon meg
- Mi vagy te? – jön az első kérdés, ami azt hiszem az eszébe jut.
- Gondolom valami szárnyas lény. – jegyzem meg. Akkor ezek szerint nem fedezte fel a testemen a sárkánytetoválást, aminek csak a szárnya tűnt el, amikor repültünk.
- Te pontosan tudod, hogy mi vagy és én tudni akarom. – mondja egyből és felpattan. – Mi vagy te és miért mentettél meg? – jön a kérdés, de azt hiszem, hogy mi vagyok arra még nem fog választ kapni.
- Bajban voltál és megmentettelek. Utálom, ha egy nőt bántanak. – jelentem, de a többit nem teszem hozzá. Szerintem nem lenne rá vevő.
|
| Leiran | 2013. 03. 12. 07:58:15 | #25331 |
Karakter: Ayame Nagoja
Megjegyzés: Ikertesómnak (kezdés)
Gyönyörű napsütéses napra ébredt a város. Én már jóval hamarabb ébren voltam, mint az emberek és házam tetejére ülve néztem meg a napfelkeltét. Mosolyogva tapasztaltam meg a nap első sugarait, melyeknek a hosszú tél után talán most először van valóban ereje. Szeretem a tavaszt, az éledő természetet. Az emberek rohanó élete, már nem engedi meg nekik, hogy élvezzék az élet ezen apró örömeit. Sajnálkozva tekintek le a munkába igyekvőkre, akik észre se veszik, hogy itt a tavasz. Ám álmélkodásom nem tart sokáig. Nekem is ideje készülődnöm és nyakamba kapni az ébredő várost. Be kell vásárolnom még munka előtt, a hűtőm, már szinte teljesen üres, és szeretnék még egy CD-t is megvenni.
Szobámba lépve ülök fésülködő asztalom mellé és frissen mosott hajam kifésülve csinálom meg szépen. Virágos csatjaimmal díszítem fel. Igen csak elkapott a tavaszi láz. Szekrényemhez lépve vidám és színes ruhát választok magamnak, ami illik hajam dekorációjához. Egy könnyed színes testhez simuló blúzt, s egy térdemig érő vörös szoknyát kapok magamra természetesen még vastag harisnyával, mert azért annyira még nincs jó idő, hogy nélküle merészkedjek ki az utcára. Magas sarkú boka cipőm felvéve lépek ki az ajtón és zárom be házam ajtaját. Könnyed léptekkel haladok be a városba. Első utam az élelmiszer boltba vezet, ahol egy kis időt eltöltök. Két szatyorral megpakolva úgy 10 fele érek a lemezbolthoz, ahol szoktam vásárolni. Belépve, mosolyogva köszönök.
- Szép napot! –Lágy és szelíd hangon szólalok meg.
- Önnek is kisasszony. –Ám vissza számomra idegen hang köszön vissza. Lassan nyitom ki szemeim és látom, hogy számomra egy magas hosszú fehér hajó izmos testalkatú férfi áll. Meglepődve mérem végig. Mióta dolgozhat itt? Vagy csak mindig úgy jöttem, hogy a kollega nője legyen itt? Gondolkodom, de a pillanatok tört része alatt újra megszólal, kicsit rideg ám mégis lágy hangon. –Segíthetek valamiben kis asszony? –Kérdi újfent tőlem.
- Köszönöm kérdését, csak szétnézek, hogy megjött-e az a cd, amit szerettem volna. –Mondom kedvesen mosolyogva, és igyekszem nem mutatni neki, hogy meglepődtem. A sorok közé vetem magam és nézelődöm, bár célirányosan tudom, merre kell mennem. A srác nem veszi le rólam a tekintetét és ez kezd kicsit zavarni. Megtalálom azt amit kerestem, és még mellé vagy 6 lemezt. Kosárba rakva nézelődöm még egy kicsit végül a pénztárhoz lépve rakom le a férfi elé a kosarat, végül nem hagy nyugodni a kérdés, hogy mióta is dolgozik itt, így felteszem.
- Elnézésed kérem a pofátlan kérdésért, de megmondanád nekem, mióta is dolgozol itt? Mert én rendszeresen ide járok, ha lemezt akarok venni, és még nem láttalak itt. –Kérdem érdeklődőn szemeibe nézve.
- Legalább egy éve már itt dolgozom, de valószínű azért nem látott, mert váltott műszakban dolgozunk a kolleganőmmel, és elkerülhettük egymást, de én nagyon örülök, hogy láthatok, egy ilyen sugárzó szépséget, mint te. –Mondja nekem a választ és bókján kicsit meglepődöm és ez már arcomra is kiül.
- Köszönöm bókját, bár hirtelen nem tudom hova rakni. Kérlek, bocsáss meg nekem érte. –Mondom zavart mosollyal, mert nem igazán szoktak nekem a gyerekeken kívül más bókolni.
- Milyen névre írhatom a számlát? –Kérdi terelés kép, de látom rajta, hogy ezzel is csak a nevem akarja megtudni.
- Ayame Nagoja, névre írhatod a számlát. –Mondom neki, bár én nem kértem számlát.
- Szép neved van. Az Ayame törpe íriszt jelent nem de? Szép virág, akár csak te. –Mondja hízelgőn én pedig már a szemem forgatom.
- Igen a törpe íriszt is ayamenak nevezik japánban, és újfent köszönöm a bókjaid, de most akkor fizethetek? Vagy udvarolsz még egy sort? Minden vevőnek így udvarolsz? –Kérdem némi sértődöttséggel a hangomban.
- Elnézésed kérem, nem akartalak megsérteni. –Mondja, végül kifizetve a lemezeket teszem el. A visszajárót nála hagyom. –Köszönöm. –Hallom válaszát én pedig vállamra kapom táskám és már indulok is kifelé. Elégé gyors léptekkel megyek, mert nem akarok még egy bókot kapni. Bánt az, hogy azt hiszi, ennyivel levehet a lábamról.
- Viszont látásra! –Köszönök el ahogy kilépek a boltból, és haza viszem az élelmiszert és berakva a hűtőbe rohanok a komplexumba. Az órám jól telik és sikerül kivernem a reggeli incidenst a fejemből. Már jóval délután van, mikor lemegyek a helyi konditerembe kicsit futni. Ahogy belépek, ott látom az eladót a lemez boltból. Igyekszek nem ránézni. Jelenleg az oktató ruhám van rajtam. Egy torna dressz kis kendővel a derekamon és a balett cipőm. A futópadhoz lépve állok fel rá.
|
| Lee | 2012. 04. 14. 23:44:26 | #20470 |
 Karakter: Jin Kazama
Megjegyzés: Morgana szerelmemnek
A liftben megnyomom a stop gombot és a lift falának nyomom Morganat és vadul csókolom meg amit viszonoz közben elkezdem kigombolni az ingét majd lehúzom róla azt és a melltartóját is majd lehúzom a felsőmet és megcsókolom újra és benyolok nacija alá és fenekét markolom meg majd rácsapok párszor. Lehuzom a maradék ruháinkat majd széjjeb tolom lábait és letérdelek elé és elkezdem kényeztetni érzem hajamba túr majd mikor már eléggé fel van tüzelve felállok magam elé tolom és érzem hogy bekapja a vágyamat és elkezd szopni. Felnyögök majd mikor meg is szívja még hangosabban nyögök fel közben a hajába túrok és felállítom majf felemelem a derekam körül kulcsolja össze lábait Ölelem közben ő is ölel a lift falának tolom és úgy kezdek benne mozogni nyögdécselni kezdünk mikor elélvezünk megcsókolom hoisszan szenvedélyesen amit viszonoz. Felöltözünk majd bemegyünk a lakásába látom a vadászgörénye már várt minket odamegyek megsimogatom és rá vigyorgok majd elkezdek beszélgetni Morganaval közben átkarolom majd megcsókolom közben átölelem. Érzem hogy azonnal szorosan magához ölelve viszonozza a csókot. A csók után nyakát kezdem puszilgatni majd arcára nyomok puszikat. Elmegyek vele a konyhába és segítek neki főzni főzés közben megcsókolom jó párszor mindig viszonozza a csókokat. Imádom Morganat a konyhába jö9n be a vadász görénye ránézek és elvigyorodok.
-A kis vadászka éhes szerintem- mondom mosolyogva
- Megtennéd hogy adsz neki kaját és kicseréled a vízét?- kérdi Morgana rám mosolyogva ekkor megcsókolom amit viszonoz-szeretlek- mondja rám mosolyogva
- Megteszem persze- mondom rámosolyogva- én is téged szívem- mosolygok rá
Majd kicserélem a vadászgörény vízét amit mikor leteszek elkezd mohon inni.Majd adok neki kaját is. Csak fél perc mulva ér el odáig hogy egyen. Úgy látom nagyon szereti a friss vízet. Miután evett és utána is ivott jó sokat feltöltöm a mély tányérját hogy tele legyen vízzel és leteszem a kajás mély tányérja mellé majd elkezdem simogatni. Majd kezet mosok és segítek Morgananak tovább főzni majd mikor kész van magamhoz ölelem Morganat és megcsókolom. Morgana szorosan átölelve viszonozza a csókot majd ahogy tud bujik hozzám és nyakamat kezdi puszilgatni. Hátát kezdem simogatni egyik kezemmel majd szemeibe nézek és ajkaira nyomok egy puszit így mohon csókol meg. Ezt viszonzom szenvedélyesen és behuzom a fürdőbe és elkezdek a kádba meleg vízet folyatni és közben átölelem Morganat
- Először fürödjünk jó?- kérdem rámosolyogva
- Oké drágám- Mondja rám nézve és lehuzza a pólomat és mellkasomra nyom egy puszit ami miatt hangosan felnyögök
- Szívem a kádba is megtudlak dugni ám- vigyorgok rá
- De ott nem fogsz- mondja rám vigyorogva magabiztosan
Megcsókolom amit viszonoz közben arcát kezdem simogatni. Majd levetkőztetjük egymást és elkezdem puszilgatni az arcát közben lágyan markolom a fenekét. Had ne mondjam hogy megteszi ez a hatását és már merev a vágyam. Ezen elnevetem magamat
- Látod mit müvelsz velem szívem?- kérdem rá vigyorogva
- Igen és örülök is neki- vigyorog rám elégedetten majd megcsókol amit viszonzok
Majd elzárom a vízet beülök és magamra húzom Morganat. Kényelmesen elhelyezkedve rajtam fekszik és ölel ahogy tud. A meleg vízben levő kezemet Morgana hátára teszem és úgy kezdem simogatni a hátát közben homlokát puszilgatom majd mikor kimegyünk a fürdőből alsó neműben átölelem megcsókolom ő viszonozza majd mikor ettünk segítek elmosogatni közben dicsérem milyen jól főz. A holnapi nap szombat úgy hogy tudunk jó sokáig pihenni ahogy az ágyba jutunk betakarom magunkat és Morganahoz bújok szorosan ölelem.
- Imádlak egyetlen szerelmem- súgom a fülébe erre érzem hogy annyira bújik hozzám amennyire tud és annyira erősen ölel mintha elakarnák rabolni tölem.
- Én is téged drágám- mondja rám nézve
|
| Arasa | 2012. 02. 04. 16:42:29 | #18957 |
Karakter: Morgana
Megjegyzés: szerelmemnek
- Szervusz édes!- suttogja az öltözőbe fülembe Jin.
Már véget ért a munkaidő és a többiek mind leléptek. Egyes egyedül vagyunk ugyanis a főnök megengedte, hogy mi zárjuk a boltot. Nagyon örült mikor megtudta, hogy összejöttünk. Régóta ismeri Jint tudja, hogy nem fog elhagyni valami prosti miatt. Ezt személyesen közölte velem mikor a délután behivatott. Sőt az igazi nagy hír, hogy szeretne minket előléptetni. Üzleti utakra mehetnénk ahol a céget kellene reklámoznunk.
- Chiao te szívtipró....- fordulok felé és engedem, hogy nyelve vadul utat törjön magának ajkaimon keresztül.
Nem csak szív de "virág" tipró is a kiciske. Az éjszaka olyan forrón szeretkeztünk amiben még nem volt részem... és a dög még reggel is a mgáévá tett.
- Gyere kicsim...- suttog újra majd elkapja csuklóm és a mosdó felé invitál.
Már megint sóhajtok fel. De most nem bánom... egész nap úgy kívántam ezt a srácot, hogy az már szánalmas. Bevezet a mosdóba és felültet az ablakpárkányra. Majd vadul nekem esik. Kigombolja ingemet miközben fülembe suttog... érzem lehelletét amitől szó szerint kiráz a hideg. Mikor a felsőm lekerült rólam szájával óvatosan kiszívja a nyakam és elkezdi végignyalni a testem egyre lejjebb míg melleimhez nem ér. Sajna a melltartó az útját állja. Azt a rohadt. Lábaimmal amik a levegőbe kalimpálnak most combjait közelebb húzom magamhoz így ágyéka már hozzámsimul. Érzem, hogy dudorodik... Nem szabadulsz szépségem. Mosolyodom le két kélyes nyögés között. Még várnod kell. Imádom az előjátékot. akkor jövök igazán izgalomba. Melltartómat magam kapcsolom ki és ledobom a földre. Mint egy éhes kígyó rácsap szabaddá vált bimbóimra és nyalogatja puszilgatja, harapdálja őket. Fejem a kélytől hátravetem és hangosan szuszogok. Kezemmel hajába túrok majd, hogy ne unatkozzon elkezdem kigombolni az ő ingjét. Mikor megneszeli mire készülök egy egyszerű mozdulattal letépi a felesleges ruhadarabot, sőt mellé nadrágját is leveszi. Itt jön az érdekes rész. Alsónadrágja már nem fogja vissza kitörni készülő merevedését. Óvatosan lecsúszom a párkányról és kínosan ügyelve a lassúságra lehúzom boxerját. Farka hihetetlenül lüktet, olyan forró, hogy mielőtt a számba venném előbb hűvös kezemmel simítok rajta párat. Majd bekapom és erőteljesen megszívom. Erre olyan halkan és szenvedélyesen nyög föl, hogy menten elájulok. Hajamba túr erős kezeivel és erősebb mozgásra bírja fejemet vele együtt ajkaimat, amik most érzékien cirógatják nemiszervét. Néha óvatosan meg meg harapom amire nyögések a válaszok. Mikor már érzem, hogy megfeszül, hogy a mennyekbe jusson hirtelen kis hárpia módjára abba hagyom a kényesztetést és negédes mosollyal végig simítok testén majd forró csókba olvadunk össze.
- Most én követh.. kezem?- kérdem pihegve. Arcom tűzpiros.
- Na gyere te Istennő!- morran felém és lehámozza nadrágom, majd a bugyim is feleslegessé válik. Hogy könnyítsem a dolgát leülök a földre lábaim széttárom és pihegve nézek szemeibe. Bennük vad tüzet látok. Most annyira kíván engem, hogy menten elélvez a látványtól is. Pár lépést hátrál majd négykézláb ereszkedik és kúszva elindul felém. Mint valami ragadozó becserkészi a lábam közötti részt majd kéjesen belenyal. Szemem a vágytól ketté áll. Olyan hangosan lihegek, hogy érzem ahogy odalent elvigyorodik. Nyalogatja, szivogatja csiklóm kényezteti. Majd hirtelen abbahagyja és rámmászik. Kezeibe veszi melleim és maszírozni kezdi óket. Egyik kezével abbahagyja és újjával végigsimít odalent majd először egy majd két úujjával is belémhatol. Aprót visítok majd közelebb hajolok, hogy megcsókoljam.
- Nehh... áhhh... nehhh hagyd... abbahhhh!!!!- Nyögdécselem mire a szemét abbahagyja és hanyatt dől. Combjait széttárja és kezével int. Én hozzákúszok majd felálló merevedésébe ülök szép lassan érkezem le közben szívem egyre hangosabban ver, pulzusom az egekben ajkaimat nyögdécselős lihegős hangok tucatjai hagyják el.
Lassan kezdek mozogni, még ismerkedem a környezettel. Jin nem hagy sok időt a megszokásra melleimet markolja és egyre erősebb tempót diktál. Felsikítok mikor erős mozgása már fájdalamt okoz...
- Szivehhhem... boccsáhháss meg.... Áhhh....
Nyögi mire csak felültetem hogy mindketten ülünk már és megcsókolom. Oly forró ez a csók, hogy ha lenne szemüvegem már nem látnék a párától.
Aktusunk a végéhez közeledik. Pár pillanat és nekem végem. Fájdalmas de édes kiáltással a mennyekbe jutok.
- Áhhhh.. te hihetetlen kígyó!- pihegek mellének dőlve.
- Ne hagyd még abba.... - Csókol meg és tovább mozog. Nemsokára én másodszorra érem el a beteljesülést de most vele egyszerre.
Lehajolok végignyalom férfiasságát majd szorosan átkarolom.
- Szeretlek!- suttogom még mindig pihegve.
- Én is téged!. - simul hozzám. Mellem hozzáér. Az Ő féfiassága combomnál merdezik. Óvatosan lenyúlok és kezembe veszem lágyan megsimítom. Mire Ő melleimet kényeszteti.
- Ezt fejezzük be otthon oké?- Nézek föl rá.
- Ahogy szeretnéd édes!- simul hozzám megint.
Kínos lassúsággal elkezdünk öltözködni majd mikor mindketten készvagyunk Jin bezárja a boltot.
Elkezdett esni a hó. Jin belémkarol és ketten összefonódva indulunk a házam felé.
- Feljössz? - kérdem a lépcsőház előtt.
Jin elmosolyodik majd bólint. Épp megfordulnék, hogy elinduljak a lift felé mikor hevesen magához ránt és megcsókol. Csókba forrva hátrálunk a lift felé. Majd hirtelen erős kezét a ruhám alatt érzem.
- Ne itt Jin majd odafönt! Megláthatnak...
- Nem bírok várni édes... Nem látnak meg ha hirtelen megáll a lift....
Vigorodik el negédesen és megnyomja a stop gombot.
|
| Lee | 2012. 02. 01. 22:09:21 | #18902 |
Karakter: Jin Kazama
Megjegyzés: Morgananak
Nagyon jól éreztem magamat Morganaval…Ez a lány…Nagyon szép kedves aranyos vicces és őszinte. Nagyon tetszik nekem…Nem véletlenül kérdeztem meg tőle hogy van-e párja. Mikor mennék el kapok tőle egy csókot Olyan hamar szakítja meg hogy még viszonozni sem tudom a csókot. Teljesen elpirult elmosolyodok majd felállok és szemeibe nézek közben vállaira csúsztatom a kezeimet.
- Nem hittem volna hogy ennyire tetszek- mondom ránézve majd elmosolyodok
- D….de….- próbálja ki dadógni magából
- Nagyon örülök hogy így érzel- súgom a fülébe
Ezután megcsókolom közben arcán simítok végig lassan közbne érzem ahogy viszonozza a csókomat. Majd szemeibe nézve simogatom az arcát. Érzem ahogy arcát tenyeremnek tolja. A falnak nyomom gyengéden és úgy csókolom meg amit viszonoz mellkasomon érzem meg kezeit. Szívem hevesen ver arcom kissé pirult de most csak ő érdekel.
- Aludj itt….- hallom meg ezt a mondatod.
- Biztos?- kérdem rámosolyogva- nem zavarok?- kérdem rámosolyogva közben arcán simítok végig
- Nem fogsz zavarni nyugi- mosolyog rám még mindig kissé pirult arcal és érzem ahogy mellkasomat simogatja lágyan.
- Jólvan oké akkor haza szólok telefonon nevelő anyámnak hogy ne várjon- mosolygok rá kedvesen majd felsóhajtok a mellkasom simogatása miatt- igen arra indulok be nagyon- mondom nevetve.
- Oké- mondja ő is nevetve
De miért is ne még meg is puszilja a mellkasomat erre hangosan nyőgök fel megcsókolom szenvedélyesen közben átölelem. Majd nevelő anyámmal megbeszélem a dolgot ezután megbeszélem Morganaval hogy egy nagyobb darab húst adok a kígyómnak. Jön megnézni hogy etettem. A húst a végénél fogom és a kádhoz csapom. Egy pillanat alatt csap le és kapja el a húst. Ezzel holnapig el lesz bőven. Majd kezet mosok és mikor Morgana szobájába kerülünk lehúzom a felsőmet így félmeztelenül állok mögötte. Látszanak kockáim a hasfalamon. Nem nagyon de látszanak. Mikor megfordul látom elpirul. Átölelem közben lágyan eldöntöm az ágyon fejét fogom közben nehogy beüsse véletlenül. Őt nézem de újra mellkasomon érzem kezeit ahogy simogatja. Lehúzom felsőjét és mellkasára nyomok pár puszit ő letolja nadrágomat én az övét és melltartóját is leveszem. Megcsókolom hosszan szenvedélyesen amit viszonoz. Csók után kezdi mellkasomat puszilgatni nem mintha eddig nem állt volna de most megpecsételte a sorsát…Biztos hogy megdugom. Ahogy lekerülnek rólunk az alsók is nem tétlenkedek rögtön beléhatolok megcsókolom közben egyik kezem mellére csúszik és azt markolom meg. Mikőzben dugom néha megcsókolom amit viszonoz és nyögdécsel közben. Ő is kezdő én is ez van két béna összeállt. Mikor elélvez kissé vadabbul kezdem dugni és hamarosan felültetem majd szájába tolva farkamat élvezek szájába felnyögve. Közben engem néz majd lenyeli érzem ahogy megszívja kissé farkamat. Eldöntöm majd mellé dölők és betakarom magunkat és magamhoz ölelem majd fenekére csapok egyik kezemmel és meg is markolom azt. Majd magamhoz ölelem és arcát kezdem puszilgatni majd a nyakát és vállát. Nagyon bújik hozzám. Kezére vigyázok hogy ne okozzak neki fájdalmat. Reggel felkellve egy csókkal ébresztem Morganat és lemegyek csinálok kávét majd mikor megittuk és felöltöztünk elindulunk kézen fogva a munkahely felé közben tök jól elvagyunk nevetgélünk. Az öltözöben megcsókolom. Majd mikor lehúzza felsőjét behúzom a vécére és magunkra zárom és letolom naciját alsóját majd a sajátaimat is és leülök a vécére majd ölembe ültetve hatolok belé és kezdem dugni. Egyik kezem a derekát öleli másik fenekét markolja. Közben csókolom egész végig szinte. Majd mikor elélvez kis idő mulva térdére tolom és elé állva szájába tolva farkamat élvezek szájába amit lenyel. Kimegyünk csókolozva az öltözöbe majd átöltözünk melós ruhába és iszok az egy literes energiaitalomból megkínálom Morganat de ő elvileg nem szereti így megiszom az egészet. Átkarolva Morganat nézek szemeibe és puszilom meg homlokát majd megcsókolom amit viszonoz.
- Szeretlek nagyon szeretlek szépségem- Mosolygok rá közben szemeibe nézek. Látom elpirul szokásosan.
- Én is téged- mondja rám nézve közben elmosolyodik
|
| Arasa | 2012. 02. 01. 18:30:33 | #18898 |
Karakter: Morgana
Megjegyzés: Jinnek
Miután a srác elment és becsukta maga után az ajtót remegve ülök le az ágyra. Semmi más nem jár az eszemben csak a szemei. Varázslatosak, igézőek és még is határozottságot és hatalmat sugároznak.
- Szerinted is állati helyes srác volt ugye Al? - fordulok Alaric felé aki most épp nem ér rá mert a sráctól kapott nasit ropogtatja.
De... terelem el gondolataimat. Van munkám. Így nem leszek földönfutó.
Mosolyogva dőlök végig az ágyon.
Másnap korán kelek, hogy véletlenül se késsek a munkából. Mikor beérek az öltözőbe picit megtorpanok. Már megint itt van. Milyen jól áll neki az egyenruha. Gyorsan átöltözöm majd indulnék a dolgomra de előbb odaköszönök a két srácnak.
- Jó reggelt - és elmosolyodom mikor Jinre nézek. A másik srác is bemutatkozik. Neki is illedelmesen köszönök majd nagy rémületemre Jin egy lépéssel közelebb jön hozzám. Érzem parfümje illatát, szemei megigéznek. Térdemen remegés fut át. Egy kígyót dug az orrom elé.
- Megszeretnéd simogatni Morgana?- kérdi rámmosolyogva.- annyi a lényeg hogy ne félj és akkor nem bánt.
Nem félek én. Szeretem az állatokat. Bár remegésemet melyet szemei váltottak ki belőlem könnyen félelemnek könyvelheti el.
Megsimogatom pitonja fejét majd intek és kimegyek pakolni.
A nap folyamán többször is odajön, hogy segítsen megemelni pár dobozt. Ezeket a gesztusait hálás mosollyal jutalmazom.
Mikor harmadszor jön oda mellém hirtelen átokbélyegembe hasít valami éles fájdalom. Megtántorodok, de amilyen gyorsan jött olyan gyorsan el is múlik.
Véget ért a műszak. Mikor mindenki elhagyta az öltözőt még picit maradok. Leveszem a kötésem és ellenörzöm a sebet. Semmi elváltozás nem tapasztalható így elindulok kifelé.
Mikor a bolt elé érek meglátom Jin-t. Épp egy cigije végén tart.
- Nem okos dolog, hogy dohányzol...- nézek rá rosszalló mosollyal. - Tönkre tesz...
- Ugyan Morgana... csak így vezetem le az energiát. Ez amolyan kikapcsolódás..
- Akkor keress valami más hasznosabbat. - nézek zöld szemeibe. Pitonja kidugja fejét Jin válla mögül és meredten rámnéz.
- Asszem a kígyód kinézett magának... - nevetek kicsit erőltetetten.
Még váltunk pár szót aztán felajánlaja, hogy hazakisér. Én örömmel veszem a kedves gesztust és együtt indulunk el a lakásom felé.
Útközben valahogy a szerelemre terelődik a téma.
- Tehát halljam- néz rám vigyorogva. - Hány pasi fűz téged mostanság?
Arcán érdeklődés jelenik meg. Rámmosolyog miközben pitonja fejét simogatja.
- Ohhh, nevetek szelíden. - egy sem. Épp egyke szingli életet élek. - hangomból kiérződik a keserűség.
Mikor ajtóm elé érünk feléfordulok.
- Nincs kedved bejönni? Sütök muffint!- mosolygok és kinyitom neki az ajtót.
Picit vacilál, talán nem jó neki, vagy nem szeretne bejönni.
Sajnos az utóbbit meg is érteném, nagyon rég nem voltam férfival és kissé elkeseredett lehet a pasifogó technikám... Méghogy csinálok muffint... milyen szánalmas. Jin mégis elszánja magát és belép a házba. Illedelmesen levezi cipőjét kígyóját bedig a kádba teszi.
- Engedjek neki vizet?- kérdem válla fölött bekukkantva.
- Csak egy nagyon picit. - mondja elgondolkodva.
Mikor végzünk kimegyünk a konyhába. Én buzgón neki látok sütit készíteni Ő pedig szemmel láthatólag élvezi, hogy néha megkérem erre-arra, hogy segítsen.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Hmmm ez nagyon finom volt!- mondja két falat között. - Még valamit megtudtam rólad Morgana.
- Na mit? - pillantok rá teáscsészém fölül.
- Hát, hogy nagyon jól tudsz sütni!- mondja mosolyogva majd még egy darabot elvesz és megeszi.
Így telnek az órák. Nagyon jól érezzük magunkat. Sokat nevetünk és beszélgetünk. Előkerülnek a kedvenceink és azok a dolgok is amiket ki nem állhatunk. Végül Jin az órára néz majd felsóhajt.
- Sajnos mennem kell. - Holnap dupla műszakom lesz... - ne haragudj...
- Ugyan semmi baj...- mondom kissé lelombozódva. - Én bocsi, hogy feltartottalak.
- Menj már, jól éreztem magam- néz rám szemeivel.
Akkor nem tudom mi vezérelt, nem tudom mi ütött belém, de megtettem. Mikor rámnézett szemeivel mintha beleestem olna a vonzásába. Én is mélyen a szemébe néztem és hirtelen.....
Ajkaimat az övére tapasztottam és lágy gyors csókot adtam neki. Majd mint valami ijedt kis őz Megszakítottam csókunkat és tűzvörös arccal néztem reakcióját.
|
| Lee | 2012. 01. 31. 18:15:18 | #18878 |
Karakter: Jin Kazama
Megjegyzés: Morgananak
Reggel már nyolc óra előtt benn vagyok a boltban és lezuhanyzok majd átöltözök munka ruhába befújóm magamat parfümmel. És megeszek két szendvicset hogy kibírjam ebédidőig. Majd lehúzok egy 1 literes energiaitalt. Mikor ezekkel készen vagyok kimegyek a sorokhoz és elkezdem feltölteni az árukat ami kifogyott vagy kevés van már belőle. Mikor végeztem vele egy másik feltöltővel hülyéskedek és röhögök. A főnök jön ki nézelődni majd odajön hozzánk.
- Mi a baj srácok nincs meló?- Kérdi ránk nézve vigyorogva
- Hát én már befejeztem szólj ennek a hülyének hogy menjen söprögetni- mondom röhögve
- Muki miről beszélsz?- kérdi a főnök röhögve- mindjárt mindketten mentek söprögetni basszátok meg- mondja a főnök röhögve
- Nehogy már emiatt a gyökér miatt szívjak- mondja a másik feltöltő vigyorogva
- Milyen gyökér? Mindjárt fel cimkézlek baszod- mondom röhögve. A főnök csak röhög.
- Na jó…keressetek valami munkát…Jó?- kérdi ránk nézve- Jin ez inkább neked szól…Neked még van mit tanulnod még csak 16 vagy- mondja mosolyogva
- Jól van oké megértettem…- mosolygok a főnökre.- Remélem azért nem vagyok olyan siralmas munka erő- vigyorgok rá
- Nem- mondja röhögve
Majd visszamegy az írodába és elmegyek az eladóknál vennék egy energiaitalt de mondják hogy dolgozóknak ingyen van. Nagyot nézek majd kétszer megköszönöm neki és elveszek egy fél literest és megiszom és az üveget kidobom a kukába majd megyek nézelődök. Rendezgetem a polcokon levő árúkat. Éppen az üdítő részlegen vagyok mikor egy fiatal lány jön oda segítséget kérni. Nem láttam még itt vásárolni. Jó mondjuk én nem olyan rég dolgozok itt. Mosolyogva segítek neki meghallgatom a történetet amit mesél hogy még új itt. Mikor a főnök irodájába érünk furán néz felállva köszön a lánynak. Közben beszéltem a lánnyal.
- Bocs a zavarásért- Mondom a főnökre nézve bólint egyet- Ő itt Morgana és most költözött ide a környékre levan égve anyagilag és nincs munkája- Mondom
- Azt szeretnéd mondani Jin hogy vegyem fel?- Kérdi a főnök.
- Úgyis mindig arról beszélsz hogy ki kéne adni már egy hírdetést hogy embereket keresünk- mondom- Nem mondom hogy iródai munkát kapjon rögtön. De én is elég jól keresek árú feltőltöként- Mondom
- Akkor árúfeltöltő állás érdekel téged Morgana?- kérdi a főnök tőle
- Igen és nagyon szépen köszönöm- mondja mosolyogva
- Ha kell anyagi segítség nyugodtan szólj nekem elég sok megtakarítótt pénzem van-mosolygok a lányra- Ja tényleg kitudom venni ezt a napot?- kérdem a főnökre nézve aki bólint.
Majd kimegyek Morganaval az iródából és körbevezetem. Ezután egy bevásárló kocsiba teszek jó sok száraz tápot a vadász görényének ami jó lesz neki kb 5 hónapra elég lesz neki. Majd jó sok emberi ételt is teszek a kocsiba meg minden alapvető tisztálkodási eszkőzt is. Majd sorba állva Morganaval kifizetem látom nem érti a dolgokat bepakolom jó pár szatyorba a dolgokat majd el köszőnök az eladótól majd hazakísérem Morgánát és ott náluk a házban leteszem a szatyrokat.
- Nem értem miért vagy ilyen…- mondja rám nézve
- Nem tudom…..Rossz szokásom hogy kedves vagyok- mosolygok rá
Majd segítek kipakolni neki és meglátom a vadászgörényét beszélgetek Morganaval még kicsit majd mosolyogva nézek rá elköszönök tőle és elindulok haza majd otthon ledőlök az ágyba. Egyik tigris pitonom mászik rám nézem és megpaskolom a fejét gyengén kap a kezemhez játék képen és játékból másik kezemmel odavágok neki pár gyengét. Lassan tellik el a mai nap majd másnap reggel munka ruhában megyek be a boltba. Tigris pitonom a vállamon pihen mereven nézelődik és öltögeti nyelvét. Bejőn az egyik árú feltöltő srác átöltözni meglátja a pitonomat és ijedten ugrik hátra mire a pitonom felé rántja a fejét. Rá vágok egy gyengét a fejére
- Ez meg mi?- kérdi ijedten
- Te mondtad baszod hogy hozzam be egyszer- mondom röhögve- amúgy meg nyugodtan mozogj mert különben áldozatnak néz. Ha nyugodtan nyúlsz felé meg is tudod simogatni- mondom
- Akarom én ezt?- kérdi röhögve
- Gondolom ha be kellett miattad hoznom- mondom röhögve közben belép Morgana is az öltözöbe haverom bemutatkozik neki- Szia jó reggelt- mosolygok rá- na az én házi állatom ő…- mondom vigyorogva látom hogy ledermed kissé
- Jó reggelt- mondja látom apró mosolyát
- Megszeretnéd simogatni Morgana?- kérdem rámosolyogva- annyi a lényeg hogy ne félj és akkor nem bánt- mondom mosolyogva
Bólint egyet. Mit ne mondjak bátrabb mint a haverom és ahogy odajön és megérinti a pitonom fejét az felnéz mereven Morganara. Majd ahogy megsimogatja a fejét elvigyorodva nézem a haveromat ahogy ő is kedvet kapott hozzá. Ő is megsimogatja a fejét majd iszok egy liter energiaitalt majd a dohányzó helyen szívók egy cigit majd elkezdek körbenézni hogy hol kell dolgokat feltölteni. Látom Morgana elkezdett már dolgozni odamegyek hozzá mert látom egy nehezebb dolgot próbál megemelni. Segítek neki. Kicsit később megint megpróbál nehezebb dolgot felemelni figyelem segítek neki feltenni a dolgot a helyére majd látom megszédül még mielőtt elesne elkapom. Őt nézem jól van szerencsére. Majd mikor végzünk a munkával délútán elköszönök mindenkivel majd a bolt előtt pitonomal a vállamon elszívok egy cigit látom közben Morgana is kijön és rámnéz. Mosolyogva integetek neki.
|
| Arasa | 2012. 01. 30. 18:38:12 | #18864 |
Karakter: Morgana
Megjegyzés: megmentőmnek
- Kérem arra a lámpára nagyon vigyázzanak...- szólok a fuvarosokra. - Még a nagymamámtól kaptam.
- Igen is kisasszony!- bólogatnak a munkások miközben folytatják holmijaim kirakodását.
Végre valahára új életet kezdhetek. Lassan 10 éve már, hogy elszöktem Garrangtól a Démonkirálytól. Akkor találkoztam Alariccal is. Milyen keserves 10 év volt.
Halkan sóhajtok egyet majd belépek újdonsült házamba. Nem nagy szám... egy kisebb konyha, egy fürdő meg egy pici nappali. Egyedül a háló az ami említésre méltó. Az foglalja el a ház 60%-át. Szép tágas egy kis erkéllyel ahova pont kifér egy szék ha nyaranta kint szeretnék olvasgatni. Más nem is nagyon kell.
Ja.. dehogy is nem... Állás kell de sűrgősen. Különben sosem tudok igazán beilleszkedni.
- Kész kisasszony. - zökkent ki gondolataimból az egyik munkás. - Engedelmével távoznánk.
- Hogyne persze. -mosolygok rá és a kezébe nyomok pár eurót. - Nagyon szépen köszönöm a segítséget! - hajlok meg felé illedelmesen, majd miután távozott az embereivel becsukom az ajtót és ledőlök az ágyamra.
Gondolataim messze kalandoznak. 500 év ennyit vett el az életemből az a féreg... És semmi remény, hogy a nyomára bukkanok valaha. Igazából ráérek hisz több ezer évig élek. De.... Óvatosan leveszem a kötést a karomról, hogy megvizsgáljam a pecsétet. Még mindig halványzöld a széle. Ezek szerint a méreg hatása nem enyhül.
Szomorúan tekerem vissza a kötést és nem tudom megállni, hogy egy könycsepp le ne follyon arcomon. Ekkor egy szőrös kis test ugrik hátamra és kedvesen nekem dörgölőzik.
- Alaric!- emelem fel fejemet majd megsimogatom a görény feje búbját. - Hát pajti itt vagyunk.- rakom le a földre. - Ez az új otthonod. - Éhes vagy mond?- kérdem miután az én hasam is megkordult.
Apró fejecskéjével alig láthatóan bólint egyet.
- Az baj pajti mert semmi kaja nincs itthon. - állok fel és a hűtőhöz sétálok. - Azt hiszem nincs más hátra mint elmenni a boltba és venni valami ételt.
Ezzel a kijelentéssel az ajtóhoz sétálok, gyorsan felhúzom a bakancsomat, dobok egy puszit Alaric felé és elhagyom a házat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Ne haragudj!- szólítom meg a fekete hajú srácot. - Meg tudod mondani merre vannak a kisállat kaják?- kérdem félszegen mosolyogva.
- Persze, gyere utánam. -mondja Ő is mosolyogva és elkalaúzol a polcok között.
- Tessék itt minden félét találsz.- mondja barátságos hangon. - Milyen állatod van?
- Egy vadászgörény. - mondom miközben a polc készletét bámulom és erőteljesen keresem az Alaricnak is megfelelő kaját.
- Akkor...- ágaskodik fel a legfelső polchoz. - ezt ajánlom. Nem épp vadászgörényeknek való de csak ilyennel szolgálhatunk.
Elveszem a száraztápot és megnézem az árát.
- Huuuu nincs valami olcsóbb? - sütöm le szemeim. - Tudod új vagyok itt és épp munkát keresek.. csak sajna addig egy pár euróból kell gazdálkodjak.
Látom a srác arcán a sajnálatot. De nem kell engem sajnálni csak olcsóbb kajákat kell vennem és minden meg van oldva.
Mintha meglátta volna arcomon a rosszallást hirtelen fölvidul az arca és azt mondja.
- Tudod mit?
- Mit?- kérdezek vissza kissé duzzogva.
- A főnök mindig panaszkodik, hogy kevés az ember. Gyere hátra viszlek hátha téged is tud alkalmazni.
Azzal megfogja a csuklóm és elkezd húzni. Én se köpni se nyelni nem tudok. De reményszagot szimatolok így nem ellenkezem.
|
| Meera | 2011. 05. 10. 12:02:14 | #13539 |
Karakter: Dimitrij L
Megjegyzés: ~bukseenak
Érzem, hogy valami súrol többször is, de nem igazán foglalkozom vele, minek? Fárasztó kinyitni a szemem, és szembesülni a tényekkel, jó nekem ez így, tökéletesen jó… De persze semmi sem olyan, mint amilyennek az ember fia, vagy szörnye akarja. Valami jéghideg ömlik végig rajtam, az orromba buborékok szaladnak, és hörögve emelkedek fel, befejelve valami éleset, ilyen józan évek óta nem voltam, mint most.
Kezek nyomják a fejem a víz alá, rendíthetetlenül. Kezeimmel nem érem el, így végül a könyökömet beillesztem a bordái közé, mire végre elenged, én pedig felszabadulok a hirtelen Niagara érzés alól.
- Sz… szőkee! – hallom a sipákolást, és máris egy meleg test nyomódik az enyémhez, kígyószerű karok fonódnak a nyakam köré, én pedig megilletődötten pislogok. Ez most… mit csinál?
- ÚRISTEN! LEMOSTA DIMITRIJT! Meep, szólj rá! – hallom a nyivákolást, poros, karcos éllel. No lám. Azt hittem elmosta őket a folyó…
- Hülye vagy Bogyesz. Örülj, hogy túléltük – jön a kimért válasz, és én igazat adok neki. Csoda, hogy nem rohadt le rólam a ruhám, vagyis nem mállott szét.
- Jó reggelt! – hallom közvetlen közelről az üdvözlést, és a füleim valahogy nem örülnek a közeli hanghatásnak. Mi ez? Most miért lóg? Jó lenne, ha lekopna rólam, mert még a végén vele együtt eldőlök, de az nem lesz áldásos…
- A megbeszélt határidő egy héttel lejárt, van helyetted alkalmazottunk – micsoda blöff. Idáig ordítanak a gondolatai. Szóval ez a kis kölyök az alárendeltje. Szép.
- De… Pillangó.
Ez a fickó még nálam is elvarázsoltabb, ez tény és való. Ásítok egyet, leheletem elveszik az Ő tincsei között, legszívesebben megmasszíroznám a halántékom, de korlátolva vagyok miatta, ugyanis még mindig rajtam lóg, mint valami csimpánz.
- Sajnálom, túl sokat vártunk, megkapja a meg nem érdemelt fizetését, és elmehetnek a… khm… barátjával együtt – a pasas rajtam néz végig, én pedig összeszűkítem a szemeimet, a gondolatai mint megannyi légkalapács, ütemesen lüktet a fejemben. Közelebb lép, egy levelet vagy mi a szöszt nyom a kölyök zsebébe, és hátrébb áll.
„… kár ezért a fogyatékosért, sok mindent elvállalt és megcsinált, még Angelinának is ingyen adott piát. Ó, vajon hol lehet a kedvesem?”
Csörög a mobil, látom, ahogy megnézi a kijelzőt, gondolatai pedig nekem jeleznek:
„… pff, az asszony. Mit akar megint? Leszarom. Megyek Angiehez.”
- Ostoba – jelentem ki, hangom karcos és recés, mint valami rossz köszörű, hörgésnek is hülyeség lenne nevezni. Az ipse rám néz, tekintete meglepett, és mégis egy pillanatra mintha félelmet láttam volna rajta.
- Hogy mondja?
- Alois feltartotta a feleségét egy párszor. Ez a hála?
- Mi… honnan… miről beszél?! – meghátrál, izzadni kezd, gondolatai üvöltenek, megpróbálom kizárni őket úgy, hogy nem idegesítem fel magam teljesen rajta. Az említett alkalmazott most áhítattal mered rám, mintha valami kincset talált volna.
„Kölcsön-szépséged így lehet örök
Virágzás csak, mert, bár tested kihűl,
Újjászületnél s édes gyönyöröd
Édes sarj nyerné egykor örökül.
Van-e, ki ily szép házat veszni hagy,
Ha hű gond megjavíthatja, mire
Felzúg a tél viharos szele, vagy
A halál örök, fagysivár dühe?”
- Mi… micsoda? Nem hagyok veszni semmit sem… miről beszél ez? Alois! Ki ez az állat? Takarítsd el innen, MOST! – hördül fel, de ekkor még egy férfi jelenik meg a lépcsőn, léptei ruganyosak, gondolatai tiszták és őszinték. Ritka faj.
Mielőtt még az igazgatóra vetném magam, megszólal:
- Szerintem tökéletes lenne színésznek, ha már egy Shakespeare szonettet csak úgy fejből, témában ragaszkodva pattint elő. Nem gondolja, főnök? – hangja lágy és különös, szeretettel néz le a kölyökre, aki még mindig csak csodálkozva néz rám.
Ez tényleg ilyen lassú?
Valahogy megnyugtató a közelsége, hiszen nem hallok felőle semmit, maximum betűket, amiket időbe telne kirakni. Egy érdekes kirakós, melyre türelmem és időm, miénk a világ minden ideje.
Arra is, hogy azt felfedezzük.
Mindig is szerettem volna színész lenni, de megelégedtem azzal, amit hallok, semmi több. Áh, ostobaság. Ásítok egy nagyot, mire Alois felturbózza magát.
- Igen! Mondd, hogy igen, mielőtt elalszol! Hmmm… Hallod? Hé! – rángatja meg a tincseimet.
"Nem fejtem a csillagok titkait,
De, úgy tetszik, asztrológus vagyok,
Bár nem tudom, mi sors következik,
Ragály, éhínség, s zord vagy szép napok;
S percre nem jóslok, kijelölve mindnek
A maga dühét, záporát, szelét,
Vagy hogy mi éri fejedelmeinket,
Noha gyakran elém tárja az Ég;
Nekem a te két szemed (ez a két
Állócsillag) adja tudásomat:
Együtt pompázik az igaz s a szép,
Mihelyt kész leszel őrizni magad;
Ha meg nem, a jóslatom végzetes:
Véged a szép s igaz múlása lesz."
- Szerintem ez igent jelent – mosolyog, Alois pedig lelkendezve megpaskolja az arcomat, dicséretképpen. - Vegye fel diri bá’, és akkor egy csomó problémát elkerül. Például, hogy a mixer miért lett kirúgva, hogyan került elő egy poros férfi egy pincéből, megáldott tehetséggel, és hogy a felesége miért hagyta el Önt. Tudja, mi híres színházi társulat vagyunk, és én az ilyet magamra veszem.
- Áhh, legyen! – vág végleg elrettent képet, gondoltai körülöttem meg a drága szeretője körül forognak. Álmos lettem ennyi történettől. - Vidd az öltözőbe! Te meg… dolgozz!
|
|
