Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

OLCSÓ, gyors, és megbízható honlapszerkesztés. Mely a megbízó minden igényét kielégíti. Tárhely, és Domain regisztráció helyben!

További linkek...


Szerepjáték
(Vampire Knight)

1. <<2.oldal>>

Levi-sama2009. 06. 01. 21:55:22#162
Karakter: Ichiru



- Zero bizony - biccent. - Nagyon kis finom falatok vagytok. Biztosan a te véred is van olyan finom mint a testvéredé. 

Nyakamhoz hajol, és én rémülten zihálva várom a harapást. A fenébe a fenébe a fenébe... 

De nem történik semmi, csak finoman megkarcolja fogaival a bőröm, majd mosolyogva néz újra a szemembe.

- Te leszel a vacsorám... - mondja perverz mosollyal. - Ha leszáll az éj... megmutatom miért hívják a fajtámat a vámpírok legjobb szeretőinek. Zero bizonyára már tudja... de tudod mit... én sokkal...de sokkal kegyetlenebb vagyok mint Kuran Kaname - súgja az utolsó szavakat a nyakamba, forró lehelete szinte perzseli a bőrömet. 

- Nem fogok megállni akkor sem, amikor már kegyelemért könyörögsz nekem.

Hozzám simul, merevedését megérzem nadrágján keresztül és ledermedek még jobban.

Elkeseredetten hunyom be szemeimet, lázasan kezdek gondolkozni. Valamit ki kéne találnom... 

Kopogtatnak az ajtón, és egy vámpírnő lép be. Rido dühösen mászik le rólam, és torkánál fogva szorítja a falhoz. Sürgős tanácskozás, mondja és már halott is. Kegyetlenül szívja ki a vérét és hagyja meghalni. Borzalmas. És ő nevezi magát királynak? Gyilkolja a saját népét, mintha semmit sem jelntene neki. Talán nem is. Önző és kegyetlen. 

Mocsok... nem érdemled meg az életet.

Lenyalja a szája sarkán végigcsurranó vércseppeket, majd mellém lép. Halk kattanással nyílnak ki a csuklópántok. Telekinézis...mint Kuran Kanamének. 
Csuklómat megragadva ránt ki az ágyból, és a folyosóra lépve húz maga után. Búcsút inthetek a kardomnak... a francba. 

Lerángat egy hosszú lépcsőn, és belök egy szobába. Nyekkenve érkezem az ágyon. Szemei vörösen felvillannak, és a fáklya lángjának fellobbanásával egy időben újra csattannak a bilincsek csuklómon. 

- Most vársz egy kicsit. De ne félj... nemsokára érted jövök - duruzsolja, és magamra hagy végre. 

Nagyszerű! Ilyen esélyem nem lesz többé. 

Körbepillantok. Ez az egyik luxus magánzárka. A vámpírnemeseket zárjákbe ide. Sziklafalak, de elegáns és kényelmes berendezés. Baladchinos ágy. Elfintorodom. A vámpírok imádják... sok vámpír otthonában jártam már, és szinte kivétel nélkül csak ilyeneket láttam. Még a legalja vámpíroknak sem derogál szimpla ágyban aludni. Feh...

A láncaim erősek. Azonban én megtanultam valamit gyengécske, betegeskedő gyermekkoromban. Ha nem vagy elég erős, akkor old meg a problémát az intelligenciád segítségével. Hosszú hajamban még mindig benne van a szalagom, és egy kis hajtű. Mosolyogva veszem ki az utóbbit, és néhány gyors mozdulattal megbütykölöm a bilincs-zárat. Halk kattanás. Jól van... Most jöhet a következő. 

Kisebesedett csuklóimat megdörzsölöm, és a sebek már gyógyulnak is. Könnybe lábad a szemem... Shizuka-sama ereje még mindig vigyáz rám...
Nyugalmat erőszakolok magamra, és az ajtóhoz lopakodva hallgatózom. Nincs odakint senki. 

Megvizsgálom az ajtó zsanérjait. Egyszerű szerkezetű, de nehéz lesz elbánni vele, mert tömör vas az egész. Erős vámpírok fogvatartására találták ki. Erős, de ostoba vámpíroknak. 

Egy kovácsoltvas szék pont megteszi. Alátámasztom az ajtót vele, és spéci erőmmel lenyomom a széket. Az ajtó megemelkedik és kipattannak a zsanérok. Befelé rántom az ajtót, és kisétálok. Legszívesebben elégedetten fütyörésznék hozzá, de inkább óvatosan körbepillantok. 

Pontosan tudom, merre van a kijárat, hiszen mindenre felkészültem. 

A Tanács nem bíz a véletlenre semmit. Egyetlen kijárata van az épületnek, ezért rendkívül körültekintőnek kell lennem. Elkerülöm az őröket, és visszalopózom Rido lakosztályába. Magamhoz veszem kardomat és a kijárat felé folytatom az utamat. 
Már látom a beszűrődő vakító napfényt, és felsóhajtok. Rido... még találkozunk, és legközelebb... nem úszod meg. 

Egy magas alak, karba tett kezekkel lép lassan a kapu átjárójába, és lezserül a falnak támaszkodik. 

Rémülten felnyögve pillantok a gúnyosan csillogó felemás szempárba. 

- Hova-hova Ichiru? - kérdezi tengermély hangján lágyan. 

Szisszen a kardom pengéje, ahogy előhúzom a hüvelyéből. Ködszürke szemeimmel elszántan nézek szemeibe. 

Felnevet. 

- Ne merészelj nevetni! - háborodom fel, és marokra fogom fegyverem. Felkészülök a harcra. 

- Ugyan... hisz jól tudod, hogy semmi esélyed... 

- Nem értesz te semmit sem. Soha nem fogod megérteni... 

- Mit? - szakít félbe. - Hogy egy bolond nő miatt eldobd az életed, és...

- Hallgass! Ne merd őt... - sziszegem remegve a felindulástól. - ...bolondnak nevezni...

- De ha egyszer az volt?! - vonja meg a vállát. 

- Ő csodálatos volt! - kiáltok rá, és kardom megremeg a kezeimben. - Szeretett engem és én is őt... de te tönkre tetted... kétségbeesésbe és összeomlásba kergetted... Te szemét mocsok... most mindenért megfizetsz!

Csak mosolyog. 

- Szóval nem veszel komolyan? - nyerem vissza hidegvérem. Egy kecses mozdulattal kioldom a hajszalagomat, és puszit hintek a csengőkre.

Érted Shizuka-sama... 

Hosszú hajam aláomlik, és arcomat cirógatják selymes hajtincseim. 

Készen állok.

- Akkor mit szólsz ehhez? - szólalok meg lágy hangomon.

Vadász képességeimet előkapva termek hirtelen előtte, és kardommal egyenesen a szívét döfném keresztül, de már csak a hűlt helyét üthetem bottal. Látom, még nálam is gyorsabb, ami nagy szó. Ösztöneimnek engedelmeskedve perdülök meg, és lendítem kardomat, de egy kéz ragadja meg kezemet, és ismét elveszítem fegyverem. 

- A francba... - nyögöm. Halk kuncogás a válasz. Mögöttem áll, és egyik karjával derekamat átölelve ránt durván magához. 

- Nem volt rossz... - dörmögi, hajamba temetett arccal. Lélegzete fejbőrömet cirógatja, merevedése fenekemhez nyomódik. Rémülten markolok karjába, és vadul karmolom végig, vére is kiserken. 

Ő csak elégedetten dorombol... 

- Eressz el te mocskos perverz! - kezdek kapálózni, és ő csak hátravetett fejjel felnevet. Minden sejtem beleborzong mély hangjába. Dühösen pillantok hátra a vállam felett. Ha szemmel ölni lehetne, már vérben fürödve rángatózna a kőpadlón. 

A falhoz kenve nyekkenek, és fájdalmas nyögésem elhal ajkaimra szorított szájában. Szinte beleprésel a falba, egyik kezével csuklóimat a fejem fölött leszorítja, másikkal pedig hajamba túr. 

- ...mmmfff... - nyöszörögöm a csókba, de nyelve durván beljebb hatolva kergeti enyémet. Hiába próbálkozom, nem tudok szabadulni. Merevedése ágyékomhoz simul... és ő még rá is tesz egy lapáttal, és még jobban hozzám dörgöli. Megremegek, és felsóhajtok. A fenébe... még soha nem éreztem ilyet... Mi ez a forróság...? Annyira különös... érzés...

Elszakadnak tőlem a forró ajkak, és a felemés szempárba pillantok kábán. Lángol az arcom, ahogy halvány pír festi be... 

Mosolyogva gyönyörködik bennem, és én kijózanodva vicsorgok rá. 

- Rohadj meg... - zihálom.



Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 01. 21:55:37


Darky2009. 06. 01. 21:54:37#160
Karakter: Rido



Rido:


Vér.. kaja... pia és megint vér.

Élvezem az életet.

Ostoba Kuran Kaname..azt hitted megölhetsz.. de közben én vagyok az aki visszaadta az életed. 

Nélkülem senki vagy. Nem tudsz megölni hahahaha...

Vigyorogva mélyesztem fogaimat a hozzám mászó csaj nyakába. 

Vére hatalmas kortyokban csorog le a a torkomon. 

Félrahajítom a holttestet. Porrá válik..

Nem elég... még akarok..

Kinyújtom a kezem.. már jön is felém a következő...

Végtelen orgia.

Vérbe fulladt szeretők.

Friss vér...

Mmmm....


***


Ez a Kaname milyen ostoba. - gondolkozom az ágyamban fekve. - Méghogy béke.. bah...

Egy időre kielégítettem most a vérszomjamat, ezért elégedetten nyújtózom el a fekete ágyneműk között.

Hamarosan eljön az én időm..igen.. tudom.


***


Halk motozásra ébredek.

Igen fejlett vámpír érzékeim tisztavérű lévén azonnal megsúgják hogy bizony-bizony éjszakai látogatóm van.

És úgy néz ki nem egy csaj aki arra vágyik hogy jól megdugjam. 

Kár..

Pedig már épp kezdett kedvem lenni hozzá.

Mozdulatlanul fekve csukott szemmel várom hogy közelebb jöjjön. 

Hallom kapkodó lélegzetét.

Mi az? Csak nem félsz?

Jól teszed.

Rido-sama nem bánik kesztyűs kézzel azokkal akik megzavarják nappali álmát.

Hallom lépteit.. korántsem olyan ügyes mint amilyen akar lenni

Nem hiszem el hogy azt hiszi nem veszem észre. 

Ennyire ostoba volna..hogy azt hiszi be tud csapni egy tisztavérű vámpírt?

Már olyan közelről hallom légvételeinek hangját..hogy csak pár méterre lehet.

Ez az.. gyere csak közelebb.

Még egy kicsit.

Hirtelen megcsörren valami, én pedig előrenyúlva egyetlen jól irányzott mozdulattal ragadom meg a kardot tartó kezet.

Elvigyorodom.



Elkerekedő levendulaszín szemek... ezüst haj..

Láttam már valahol ezt a fiút...

De hol?

Megvan! 

A Kiryu ikrek egyike. 

Hosszú haj.. magas..karcsú termet...

- Ichiru.. - szólítom meg tengermély hangomon. Még a falak is beleremegnek, ő pedig megpróbálja elrántani a kacsóját.

Megcsavarom, mire a kard kiesik a kezéből.

- Ichiru... Ichiru.. csak nem meg akartál ölni? - kuncogom halkan.

- Shizuka-sama.. - morogja dühösen és rángatva próbálja kiszabadítani a karját. - Te szemét...eressz el!

- Shizuka-sama? - nevetek fel. - Ugyanmár.. az a nő egy őrült volt. Egy tisztavérű nem szerethet bele egy emberbe. Egy tisztavérűnek egy ember max eledel lehet, vagy játékszer.. nem több.

Megfogom a karját és felrántom az ágyra. 
Rémültem kap levegő után ahogy kezeim erős szorítása még a levegőt is kipréseli a tüdejéből.

Megragadom az arcát és magam felé fordítom.

- Szerencséd hogy egész csinos fiú vagy. Ellenkező esetben már rég megöltelek volna hogy kezet mertél emelni rám. De mivel megtetszettél nekem..inkább nem öllek meg. Azt hiszem jobb ötletem van..

Elvigyorodom ahogy meglátom a szemében feltűnő rémületet.

Félj csak!

De innen már úgysem menekülsz.


***


Lánccsörgés.

Haahahahahaha...

Vigyorogva figyelem ahogy megpróbálja eltépni őket.

- Hiába próbálkozol... -jelentem ki egyszerűen, minden érzelem nélkül.

Élvezkedve mászom fölé, meztelen mellkasán végighúzva a kezemet. A tépett ing cafatokban lóg rajta.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezi elrántva a fejét. 

Oh.. rossz fiú.. ne mutasd a nyakad nekem.. mert még meg talállak harapni..

...és akkor vámpír leszel... az én vámpírom...a szolgám...

Gyorsan le is esik neki, mert inkább szembefordul velem. 

Csakhogy így meg az ajkai vannak premier plánban előttem.

Fincsi lesz.. érzem az ízén.

Domináns, vad csókomnak ő sem tud ellenálllni. Nyöszörgve próbálja elrántani a fejét.. de nincs menekvés.

- Te kísértetted a sorsod azzal hogy idejöttél. - kuncogok a fülébe halkan. - Hát most viseld a következményét. Úgyis.. olyan rég nem szórakoztam már fiúval..

Nyöszörög és ellenkezik.. vadul rángatja a kezeit.

Erősen megmarkolom a kezét és az ágy puha matracába préselem.

- Jobban jársz ha nyugton maradsz. Különben átharapom a torkod. - nézek rá dühösen. 

Kezd felhúzni ez a kölyök.

- Te szemét... - nyöszörgi kétségbeesetten. - Már legalább tudom miért akar Kuran Kaname ennyire megölni. - veti oda dühösen.

- Igazán? Akkor mondok valamit. Én meg legalább már tudom miért akarja Kuran Kaname annyira a testvéredet. - vigyorodom el.

Elkerekednek a szemei.

- Zero..?

- Zero bizony. - vigyorgok. - Nagyon kis finom falatok vagytok. Biztosan a te véred is van olyan finom mint a testvéredé.

A nyakához hajolok, de nem harapom meg. Nem..úgy unalmas volna.. 

Nem egy engedelmes szolgát akarok. Az van millió egy.

Rémülten kapkodja a levegőt.. szemfogaim a bőrét kacolják..

- Te leszel a vacsorám... - vigyorgok rá. - Ha leszáll az éj... megmutatom miért hívják a fajtámat a vámpírok legjobb szeretőinek. Zero bizonyára már tudja..de tudod mit.. én sokkal...de sokkal kegyetlenebb vagyok mint Kuran Kaname. - lehellem a nyakába. - Nem fogok megállni akkor sem amikor már kegyelemért könyörögsz nekem.

Hahahahaha...

Kopognak.

Picsába..

Hogy furdulna fel aki zavarni merészelt!

Egy csaj. 

A falnak vágom és miután elmondta a mondandóját a torkába harapva tépem fel az ütőerét.

Mmm.. finom vére van.

Kár érte.

Eloldozom a láncokat és magam után rángatom a fiút.

Biztonságba kell helyeznem míg a Tanács kutyái itt lebzselnek.

Leviszem a pincébe és az egyik luxuszárkába vetem. 

Kikötözöm a baldachinos ágyhoz, majd meggyújtok egy fáklyát a pillantásommal.

- Most vársz egy kicsit. De ne félj..nemsokára érted jövök.

És akkor folytatjuk amit abbahagytunk...


1. <<2.oldal>>

© Copyright 2009-2020. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).