Zero:

Lángol a testem, és ahol csak hozzám ér, mintha forróság perzselné bõrömet... nagyon különös érzés. Ahogy mellbimbómat eléri ajkaival és finoman megszívva nyalogatni kezdi, mintha forró vérem mind a gyomromba áramlana, hogy ágyékomba gyûljön... már merevedésem is van, pedig...pedig... ahh istenem... Puha, selymes hajába bújnak ujjaim, és zihálva, sóhajtva markolom meg, ahogy végigbizsereg gerincemen egy furcsa de kellemes érzés...
Behunyt szemekkel csókolgat és simogat, elgyengülve ernyedek el... Miért nem tudok ellenkezni? Miért esik annyira jól az érintése és csókjai? Hiszen ellenségek vagyunk, ráadásul vámpír, akiket gyûlölök..., mégis... most épp vajként készülök szétolvadni alatta... Ide nekem egy felmosórongyot!
Egy kép dereng fel elõttem, olyasfajta látomás, amelyet vérszívás közben látok néha. Térdelünk, õ a hátam mögött, mélyen bennem van, egyszerre mozgunk és nyögünk, és õ a nyakamba harapva szívja ki belõlem az életet...
Veszélyérzetem kezd visszatérni belém, holott a kép olyan fullasztóan erotikus és izgató, mint eddig még soha semmi. Ez járna a fejében?

Megszûnnek a bizsergetõ csókok és simogatások, és kábán felpillantva rá látom ahogy mellettem ül, arcát kezébe temetve. Remeg... felállva távolodik el tõlem. Reszketõ kezekkel húzom össze cafatos ingemet mellkasomon.
Ezt megúsztam... de mi a franc van?
Az asztalhoz sétál, megtámaszkodik rajta, és ekkor megérzem. Vadászként ezt mindig megérzem. Árad belõle a vérszomj. Olyan intenzíven és erõsen, amilyet még soha nem éreztem még E-szintûeknél sem. Ereje végigsöpör a szobán, és fogaim is összekoccannak tõle. Atyaég... megreped az egész falat kitöltõ ablaküveg is.
- Hagyj magamra! - sóhajtja lehajtott fejjel.

Majdnem elvesztette az önuralmát. Jézus! Hajszálon függött az életem!

Csak áll az íróasztala mellett, és remegõ karokkal markolja a bútort.

Most elõször nézem õt más szemmel. Eddig csak irigyeltem és utáltam, de most... most már kezdem kissé megismerni. Neki is nehéz... Mióta nem ihatott vért? A tisztavérûek önuralma is véges.
Hirtelen elönt egy érzés. Segíteni szeretnék neki, és tudom miért. Ha õ nem lenne, ki tudja most hol lennék. Utálom, de nem vagyok hálátlan típus.

De hogyan segíthetnék neki? Hogyan?

Felém fordul, és fájdalmasan felnyögve néz rám. Látom szemeiben a figyelmeztetést, és már pirosan is izzik tekintete. Recseg az íróasztal kezeinek ereje alatt, rám villannak fogai. Soha nem láttam még ilyennek. Igen, veszélyben lennék ha itt maradok, jobb is ha húzom a csíkot.
Az ajtóhoz sietek, és visszapillantok rá, ahogy áll egyedül, lehajtott fejjel.

Olyan magányosnak tûnik.

Becsukom magam mögött az ajtót, és levegõért kapkodva támaszkodom a fafelülethez. Hallgatom ahogy hangos robajjal tör össze valamit, hogy levezesse a benne tomboló vérszomj õrületét. Elcsendesedik, és én elindulok a szobámba átöltözni.

Fogalmam sincs mit érzek...


*

Elindulok szokásos haj de izgalmas éjjeli sétámra, és a történteken jár az agyam. Képtelen vagyok elszakadni a történtektõl. Immár nyilvánvaló számomra, hogy mi zajlik kettõnk között. Marhára nem örülök. Válasszon magának ágybetétet a sajátjai közül!

Rám ront négy vérszipka, és felcsillannak a szemeim. Most levezetem a dühömet.

Néhány perccel késõbb lesöpröm kabátomról a vámpírhamut, és fütyörészve sétálok tovább.
Megérzem két erõs vámpír jelenlétét, plusz néhány gyengébbet és azonnal szedni kezdem a lábaimat. Mire odaérek, már csak a két erõsebb jelenlétét érzem, és behúzva a kéziféket torpanok meg Aido és Akatsuki elõtt.
- Mi a rossebet kerestek itt? - húzom össze komoran a szemöldököm, és a földön szétszóródott vámpírhamut felmérve konstatálom, hogy végeztek az E-szintûekkel. - Menjetek vissza a kollégiumba. Most. - morranok.
- Te mocskos kis... - sziszeg rám Aido.
- Kinek pattogsz kukorica, megsózzalak? - firtatom érdeklõdve. Felém ugrana, de társa a vállára teszi a kezét, és elképesztõen mély hangján szólal meg.
- Kaname-sama utasításának engedelmeskedünk. Ha ezzel problémád van, vele beszéld meg.
Biccentek és szó nélkül hagyom faképnél õket.
Mégis mit képzel Kuran Kaname? Nem bízik bennem? Grrr... Hisz egymagam ki tudnám végezni az õ egész kóceráját! Akkor mit nekem egy rakás E-szintû?!

Bekopogok az ajtaján, és már hallom is a hangját.
- Gyere be! - mondja mély, kellemes hangján és megborzongok. Ó hogy a franc essen beléd...
- Ez meg mire volt jó? - kezdem nyitány és köszönés nélkül.
- Micsoda? - mosolyog ártatlanul. Jaj de bájos. Hát mindjárt meghatódom.
- Miért kellett azokat az idiótákat is kivezényelned? Tõlük aztán nem lehet dolgozni.
- Úgy gondoltam, több szem többet lát. A tökéletes biztonság érdekében ez volt a megfelelõ döntés.
- Megfelelõ? - morgom. Lazán megszegte az igazgatóval kötött egyezséget. Pfff.
- Igen az. Vagy azt akarod, hogy esetleg míg te az északi kapuknál éppen el vagy foglalva, valaki betörjön a délin és bántsa Yukit? - kérdezi, és basszus... igaza van. Túl sok vámpír jön mostanában, és nem lehetek mindenhol ott. Kezdem hülyének érezni magam... és ez is a te hibád! A tiéd a tiéd a tiéd!
Miért is?
Csak!

- Még valami amirõl fontos volna tájékoztatnod Zero-kun? - térek magamhoz lágy hangjától, és rá pillantok. Most is észbontóan jól néz ki. Ööö... miket gondolok én? Nekem agyamra ment valami. Sürgõsen Kanamétlanítani kell a fejem!
- Nincs - morgom, és észbe kapva kipenderülök gyorsan az ajtón. Na jó, azt hiszem nem vagyok normális. Vonzódom egy másik férfihez. Bemelegedek a végén, mint a kályha... Biztos az erejével kapcsolatos, és azzal hogy adott a vérébõl. Ha jól tudom, amikor egy tisztavérû vámpírt csinál egy emberbõl és ad neki a vérébõl, erõs kötelék alakul ki közöttük. Mondjuk engem nem õ harapott meg, de a vonzalmat csak ezzel lehet magyarázni. Mert ha nem ez áll a háttérben, akkor nagy gáz van a fejemben. Mondjuk hélium.
Bakker, mögöttem áll! Frászt hozza rám.
- Mit akarsz? - fordulok meg, és elengedem a fegyveremet, amit elsõ rémületemben ragadtam meg.
- Át kell adnom egy meghívást! - mosolyodik el. Elveszem tõle a borítékot, és bedühödöm.
- Ez a levél nekem jött. - helyesel nekem! Van pofája még helyeselni is! - Akkor már megint miért bontottad fel? - vicsorgok rá szépen.
- Kíváncsiság? - kérdez vissza jókedvûen.
Hát nem igaz ez az alak... komolyan el kell vele beszélgetnem a levéltitokról meg egyéb érdekes dolgokról. Úgy mint erkölcs, mást nem zaklatunk, és nem mosolygunk ilyen szexisen az azonos nemûekre, satöbbi.
Széthajtom a pergament, és átfutom.
Egy nagyszabású estélyt tartanak a vámpír sznobok, és el kell rá mennem õrizni a szerzõdésbe foglalt békét.
- Újabb vámpír buli. - fanyalgok. - Milyen jó nekem.
- A Tanács szerint neked kell felügyelned hogy minden rendben menjen. Te leszel a kísérõm. - mosolyog jóllakott csecsemõként. Élvezed mi?
Én leszek a kísérõje... segítség! Hát már soha nem lesz nyugalmam?
Valamit láthat a szememben, mert megnyugtatóan mosolyog.
- Ugyan, nem lesz az olyan rossz - szorítja meg barátságosan a vállamat, és a testem azonnal reagál rá. Megremegek. Lerázom a kezét. Ne tapizz.
- Holnap éjjel indulunk - hagy faképnél jókedvûen.

*

Sajnos hamar elérkezik a reggel, aztán az este. Fanyalogva veszem elõ elegáns öltönyömet, és felveszem. Yuki boldogan köti meg a nyakkendõmet. Hagyom neki, habár kissé gyakorlatlan és végtelen sokáig tart. Nem baj, én türelmes vagyok vele, hiszen szeretem.
Végre elenged, és homlokára hintek egy puszit, majd kezébe csúsztatok egy kis pisztolyt, vámpírölõ lövedékkel.
- Egész éjjel távol leszek... vigyázz magadra. - figyelmeztetem halkan, és õ megnyugtatóan mosolyog fel rám. Kis butusom, nehogy bajod essen, csak mert annyira bízol ezekben a szippancsokban...

Lent a kocsi mellett áll már Kuran. Észbontóan fest abban a sötét öltönyben. Irigyen mérem végig... Na most bezzeg nincsenek diáklányok a suliban, hogy fangirl sikolyokkal fessék alá a látványt... Hehe Yuki mirõl maradsz le. Könnyeznél a boldogságtól.
Egymással szemben ülünk le. Ah de utálom az öltönyt... Melegem van, vág az ingem, szoros a nyakkendõm, és ez meg még mosolyog is itt velem szemben.
Túl közel van. Ha másik kocsiban ülne, akkor is túl közel lenne hozzám. Ehh miért vagyok zavarban?
Végre megáll a kocsi, és kipattanok belõle, mint nyuszi a tüskebokorból.
Ne merészelj nevetni rajtam te...te...te...! Grr.

*

Kaname-sama így, Kuran Kaname-sama úgy... seggnyalás a köbön. Utálom az ilyet.
Õ persze kedvesen eltársalog mindenkivel a maga hûvös modorában, kimérten. Na hagyjuk. Elfordulok tõle, és a tömeget figyelem. Mivel ezek elit szippancsok, nem fognak galibát csinálni, én is csak a protokoll miatt vagyok itt. Sok színész, énekes, üzletember és egyéb híresség díszeleg a vendégek között. Nem semmi. Némelyik nõ egyszerûen gyönyörû. Egy szép szõke toppan elém, pezsgõs poharával a kezében és alaposan végigmér.
Az emberi vér mennyisége saccperkábé öt-hat liter.
- Hat liter - mondom elbûvölõ modoromban. Kérdõen vonja fel szemöldökét, és ahogy leesik neki a tantusz, csilingelõen felnevetve villantja fel bájos kis tûhegyes szemfogait. Közelebb lép, és rám villantja fotómodell-mosolyát.
- Hello... - búgja kissé rekedtes hangon. - Most látok elõször vadászt...
- Örüljön neki - válaszolom nyugodtan, és végigmérem. Szép darab. Kár hogy nem gerjedek vámpírokra. Belekortyol pezsgõjébe, és incselkedõen néz rám, sokatmondó tekintettel.
- Fõfogás vagy aperitif lennék, muci? - vonom fel ezüst szemöldököm. Újabb bájos nevetés.
- Hogy hívnak? Én Elenora vagyok. - búgja. Elmosolyodom. Kitartó a csaj. Más az õ helyében már vérig sértõdött volna.
- Zero - biccentek. Mögém pillant, és elsápad. Na mi van ott? Csak nem a féltékeny férj...?! Lebuktál, kicsike?
Meghajol, és elhátrál tõlem.
- Bocsánat Kaname-sama. Nem tudtam hogy a tiéd. - mondja, és huss.
Meglepetten penderülök jóságos testõröm, Kaname felé. Pedig már épp kezdtem nem annyira unatkozni. És mi az hogy az övé vagyok?
- Mit jelentsen ez? - vonom kérdõre diszkrét vicsorgással, mint a mérges nyuszi a répa tolvajt.
- Ne is törõdj vele! - vigyorog rám elégedetten, és faképnél hagy.
- ...hn... - nyögöm megvetõen, és folytatom feltûnésmentes sétámat. Sok vértablettás folyadék, pezsgõ és bor folyik. Nassolgat a nép, persze csak süteményeket. Én is ehetnék, de nem vagyok éhes. Yuki adott egy kevés vért mielõtt eljöttem. Utálom, hogy rászorulok, és fájdalmat okozok neki. Utálom. Na de félre az önutálattal, most dolgozni kell. Majd késõbb szembeköpöm magam a tükörben.

Telik az idõ, és a Vámpírok Tanácsának vezetõje fellép az emelvényre. Mond egy rövid beszédet, majd Kuran Kaname is fellép mellé, és a sok sznob szippancs mélyen meghajol elõtte. Én csak zsebrevágott kezekkel figyelem az eseményeket, és ahogy a tanács vezetõje rosszallóan végigmér, elhúzom a szám. Csak nem képzeled, hogy hasra esek?

Kaname udvariasan megköszöni a tiszteletére rendezett estélyt. Igazán elõkellõ jelenség, sugárzik belõle az erõ a hatalom és a nyugodt magabiztosság. Utóbbi szinte mindig, kivéve múlt éjjel...
Elbúcsúzik a néptõl, és lelépve az emelvényrõl elindul az egyik kijárat felé. Lazán besorolok mellé. Megtehetem, elvégre szarok a vámpír-etikettre.
- Élvezted az estét, Zero-kun? - kérdezi halvány mosollyal.
- Hát te? - pillantok rá fanyar fintorral, és viszonozza. Hát igen, legalább egyvalamiben azonos a gondolkodásunk. A folyosóra kilépve a kijárat felé fordulnék, de õ megfogja a zakóm ujját. Kérdõ pillantásomat látva elmosolyodik.
- Sajnos már hajnalodik, ezért ma itt töltjük az éjszakát, Zero-kun. - mondja lágyan hajló, mély hangján. Tudom, hogy speciel a tisztavérûek és a nemesek is bírják a napfényt, csak nem szeretik. Kaname sem szereti, de azért nem hinném, hogy... áhh na mindegy. Bosszúsan sóhajtva biccentek, és követem. Elköszön tõlünk a kísérete, és kettesben maradunk egy ajtó elõtt. Benyit és követem. Jé, ez egy szoba. Sehol egy ablak, néhány gyertya ég csupán. Két nagy ágy.
- Ez most komoly? - döbbenek le totálisan. Egy szobában alszom vele? Segítség! Valaki mentsen meg!
- Mi a baj, Zero-kun? - kérdezi mosolyogva, és kioldja a nyakkendõjét.
- Nem gondolod komolyan, hogy egy szobában alszom majd veled? - szalad fel ezüst szemöldököm a homlokomra kérdõn. Nincs az az isten, amiért becses személyem társaságával hajlandó lennék kitüntetni téged. Pláne hogy még aludjak is veled. Mármint egy szobában, nem egy ágyban. Na meg egy ágyban sem, ha már itt tartunk.
- Sajnos a sok vendéget mind el kell szállásolniuk, ezért nem kaphatsz saját szobát. Ha szerény személyem ellen van kifogásod, akkor esetleg alhatsz valaki mással is. Van itt vámpír elegendõ, aki örülne a társaságodnak. - vigyorodik el. Ez aljas volt. Tudja jól, hogy nem bízom egy vámpírban sem, maximum õbenne egy picit. De nagyon picit! Mikronanonyi bizalmamat beléfektetve alszom akkor inkább vele, mint bárki mással a díszes szippancs-társaságból.
Bosszúsan összevont szemöldökkel oldom ki nyakkendõmet, és az ágyra hajítom. Követi a zakóm, majd a cipõim is keresztül repülnek a szobán. Csak magamban puffogok, és kioldva az ingujjamat pillantok körül. Õ csak lazán leül az ágyára, és mosolyogva figyeli ahogy nézelõdöm. Elegáns berendezés, szép faragot bútorok, bársony ágyterítõ, baldachinos ágyak, szép bordó tapéta és szõnyeg. Tetszik, bár az én ízlésemnek kissé régimódi.
Találok egy szekrényt, és kinyitom. Ágynemûk és törülközõk. Remek. Utóbbiból kiveszek egyet, és a vállamra dobom. A mosolyogva engem figyelõ Kanamera villantom kedvesen csillogó gyilkos pillantásomat.
- Lezuhanyzom. - elindulok a feltételezett fürdõszobaajtó felé, és benyitva konstatálom, hogy igen, ez a csicsás, csempézett terem az. Mielõtt becsuknám az ajtót, hátravetem figyelmeztetõen: - A fegyverem is nálam van.
Remélem utóbbi információ elég meggyõzõ volt, hogy elvegyem a kedvét a perverz kis játékaitól...
Lezuhanyzom, és jé... semmi sem történik.

Derekamon a törülközõvel lépek ki a fürdõbõl, és õ felállva az ágyból indul felém. Már õ is levette a zakót, és az inge is ki van gombolva. Uhh... látom te sem szenvedsz izomsorvadásban. Elsétálva mellettem csak egy oldalpillantást és halvány mosolyt kapok. Jah, be kéne csukni a számat. Zavartan fordítom el az arcomat, és az ágyamhoz battyogok. Bebújok a puha paplan alá, és a fejem mellé a párnára fektetem a pisztolyomat. Nem lesz kecmec, ha rosszalkodik, lecsapom mint Yuki a pókot. Ja, azt én szoktam. Yuki csak sikoltozik.

Nyílik a fürdõajtó, és õ kilép rajta. Nem nézek rá, csak elfordítom az arcomat és hallgatom lépteinek tompa hangját a puha szõnyegen, majd az ágy nyikorgását. Felé fordulok, és nézem õt a félhomályban. Hanyatt fekve bámulja a plafont, és megint olyan fancsali képet vág. Nem szeretem ha ilyen. Olyankor magányosnak látszik és szomorúnak. Mi az már megint?
- Mi a baj? - kérdezem halkan, szinte már együtt érzõn. Ezt most komolyan én mondtam?! Én?!
Behunyja a szemét.
- Miért kérdezed? - válaszol kérdéssel. Felkönyökölve nézem szép profilját. Utálom ilyennek látni.

- Mert érdekel. - válaszolom. Halványan elmosolyodik. - Mielõtt megkérdezed miért, elmondom: csak. - teszem hozzá.
Kuncogva fordul felém, és a mélybordó szemek az enyémekbe néznek.
- Semmi baj, egyszerûen kimerült vagyok. - válaszolja halkan.
- Ezért voltál tegnap...? - kérdezem elkomorulva, de elharapom a mondatot. Mégsem mondhatom neki, hogy ezért volt tegnap olyan vad és veszélyes? Megint olyan fancsali arcot vág. Jaj ne már. Na jó, egy hajszálnyi kedvességbe nem halok bele.
- A mesterem azt mondta egyszer, hogy én mindenkibõl kihozom az állatot a finom modorommal. - mondom halkan, és õ felkuncogva néz rám.

- Jó éjt Kuran Kaname - hunyorítok rá kedvesen, elfordulok tõle, és nyakig betakarózva hunyom be a szemem.

- Jó éjt Kiryu Zero.

Egy angyal vagyok, mondtam már?!

*

- Zero-kun... - hallom a távolból. Lassan pislogva nyitom fel szemeimet, hogy a fölém hajoló, mosolygó arcra ébredjek. - Jó reggelt.
- Jó reggelt - válaszolom, és azon már fenn sem akadok, hogy este van. A vámpír idõszámítás szerint most kukorékol a vérkakas, és hasunkra süt a hold. Hm. Most az lenne a szokásos reakció, hogy a fegyveremért kapok, és leordítom a fejét amiért le mert ülni mellém az ágyra. Ehelyett csak megdörzsölöm álmos szemeimet, és kótyagos fejjel felülök, ezüstszín hajamba borzolva. Hát mi tagadás, tudtam volna még aludni...
Õ már felöltözött, és szokásos eleganciájával, kellemes mosolyával arcán figyel. A gyertyák félhomályában lágyan csillannak sötét hajtincsei, és szemei... Hé! Mit gyönyörködsz benne Zero? Hát elmentek neked otthonról? Egy rohadt veszélyes vámpír mosolyog rád éppen, és neked nem a hevesen verdesõ szíveddel kéne foglalkozni, hanem mondjuk azzal, hogy hol van a fegyvered. Tényleg, hol van?
A párnámra pillantok, de nem látom, hát bekukkantok alá.
- Az asztalra raktam, nehogy véletlenül lepuffantsd magad - hallom, és megnyugszom.
- Akkor jó. - biccentek megnyugodva.
- Nocsak... - mondja csodálkozva. Mi van? Ránézek kérdõn, és õ vigyorog. - Semmi felháborodás és kiabálás?
- A keresztanyáddal szórakozz. - morgom. Kap egy bájos vicsorgást, és a takarót magam köré tekerve, mászom ki az ágyból. Gõzöm sincs hol van a kis törülközõ, amivel eltakartam lefekvés elõtt becses kincsemet... és Kaname elõtt valahogy rám tör a lányos szégyenlõsség. Heh, na vajon miért?!

Felöltözve, frissen és üdén robogok be a szobába, és az ajtóhoz lépve várom, hogy indulhassunk. Halvány, elnézõ mosollyal közeledik felém, és megáll velem szemben.
- Ugye nem is volt olyan vészes velem egy szobában? - kérdezi. Ezzel meg mit akar? Gyanakodva nézek rá, végül csak halványan bólintok. Nem volt vészes, sõt. Egész kellemes volt. De persze ezt semmi pénzért nem vallanám be, ha húsz Yuki nyúzna, akkor sem. Elmosolyodik, és önkéntelenül is a szájára siklik tekintetem. Eszembe jut, milyen jó volt vele csókolózni, és zavartan fordítom el az arcom. Feh, Zero te tényleg kályha leszel a végén. Finom cirógatást érzek az arcomon, és felpillantva mosolygó arcára egyre furcsábban érzem magam. Most...most mi van?
Szívem úgy kalimpál, mintha lefutottam volna a maratont, és elfogyott volna a levegõm...

Szeretném... megcsókolni... csak egy kicsit... Érzem ahogy ujjai hajtincseimbe bújnak, és gyengéden megcirógatja a tarkómat. Torkomban dobogó szívvel hajolok közelebb nagyon lassan, saját magammal hadakozva. Mi a francot csinálok? Mi a francot csin...
Ahogy ajkaim az övéhez érnek, olyan bizsergetõen éhes vágyat érzek, hogy egy halk sóhaj fakad fel belõlem. Nem szabad... nem lenne szabad... Mit csinálok?
Nyelvem óvatosan végigsimít szépen ívelt száján, és érzem ahogy belemosolyogva a csókba ad szabad utat nyelvemnek. Átölelem és hozzásimulva hagyom, hogy õ vegye át az irányítást, és nyelve követelõzõn mélyítse el óvatos, lágy és finom csókunkat.

Ez nagyon... finom...

Liftezik a gyomrom, és remeg egész testem. Annyira furcsán érzem magam...

Zihálva szakítom el tõle ajkaimat, és kibontakozva karjaiból hátrálok el tõle. Na most aztán ég a képem mint a fáklya! Hol egy fal, had verem bele a fejem! Mekkora egy idióta barom vagyok!
Az ajtó felé fordulok, hogy tokjából kitépve meneküljek, de hirtelen a hátamhoz simul, és nyakamba temeti az arcát. Visszafojtott lélegzettel dermedek le...

Percekig csak állunk így, és lassan esedékes a légcsere. Lassan kifújom a levegõt, és kezeimmel megtámaszkodom az ajtó fafelületén. Több mint furcsa ez a helyzet. A Vadászt ölelgeti a Vámpír.
- Engedj el - mondom halkan, és csak remélhetem, hogy fejem már nem paradicsom színárnyalatú.
- Ezek után? - válaszolja, és hangján érzõdik hogy mosolyog.
- Nem történt semmi!!! - vágom rá azonnal zavartan, és mocorogni kezdek, de erõsödik a szorítás.
- Maradj nyugton Zero-kun - utasít halkan. Ez az! Felfortyanok, mert végre van rá okom.
- Nekem te nem para... - kezdeném felháborodva kiosztani, de ekkor keze lejjebb csusszan, és ágyékomon végigsimít. Döbbenten szárad torkomra a szó, és felnyögve kapnék kezéhez, de nem tudok megmozdulni! Mintha a karjaimat odafagyasztották volna az ajtóhoz!
- Ssss... - hajol a fülemhez, és forró leheletétõl megborzongok. - Nocsak...látom valaki nagyon örül nekem... - kuncogja.
Arcom már a piros nem létezõ színtartományait produkálhatja. Lebuktam. Az iménti csók miatt altáji fertályon elég kemény és meredek a helyzet.
- Hallgass... - morgom, és minden erõmmel a pszichokinetikus blokk alól próbálok szabadulni. - Ahh...jézusom...
Ez belenyúlt a nadrágomba! Megfogta a kincsemet!
- Ahh...azonnalhh... fejezd...behh... - nyöszörgöm, de õ csak halkan nevetve finoman megharapdálja a fülemet, és eljátszadozik fülbevalóimmal.
- Ugyan mit? Hiszen ugyanúgy nem történik semmi, ahogy az elõbb... - válaszolja, és amit mûvel... csak nyögdécselni és sóhajtozni vagyok képes. Ha nem ölelné át derekamat másik karjával, már összecsúsztam volna...
Merevedését érzem fenekemhez nyomulni, és ahogy hátravetve fejemet támasztom meg a vállán, érzem ahogy figyel. Felnyitom ködös szemeimet, és mosolygó arcát látva feldühödöm ismét.
- Ezt...még...ahh...nagyon meg fogodhhh bánni... Kaname... - nyöszörgöm, és ajkaihoz kapva csókolom meg éhesen és vadul. Remegek, melegem van és fázom...

- Picsába! - közlöm a folyosóval magas szintû eszmefuttatásomat. Toppantok egyet a lábammal, és ököllel a falba csapva alkotok egy szép és csinos lukat. Még jó, hogy nem valakinek a szobája van mögötte. Kukucs Zero, mi a francért rongálod a falamat? Beszótá? Kiszúrom a szemed, eltöröm a lábad, aztán mehetsz amerre látsz!
Hû de megvernék most valakit!

Egy forró zuhany után puffogva vetem magam az ágyamba, és orrom alatt morogva merülök fáradt álomba.


*

Lassan ébredezem, valami furcsa érzésre. Valaki birizgálja az orrom. Mosolyogva mordulok egyet és elfordítom az arcomat. Halk kuncogást hallok, és néhány másodperc múlva megint birizga. Megvagy! Hirtelen mozdulattal elkapom és magam alá teperem az ijedten felsikkantó Yukit, és mosolyogva puszilom meg a homlokát.
- Jó reggelt! - mosolyog rám aranyosan. Megzabálom.
- Jó reggelt. Hol a reggelim? - pillantok körbe érdeklõdve. - Hát nem hoztad ágyba nekem?
- Még mit nem! - húzza fel pisze orrát.
- A kávémat sem? - firtatom tovább, és ezüstszín szemöldökömet szigorúan összehúzva nézek rá véresen komolyan.
Elfojtva egy kuncogást rázza meg kis fejét.
- Az baj. Sajnos kihúztad a gyufát. Büntetésed pedig... - mélyül el a hangom fenyegetõen, és õ izgatottan az ajkába harap. - ...két egész perc csikizés!
Felsikkantva és vidáman csilingelõ nevetéssel kapálózik kézzel lábbal ellenem, de nincs menekvés! A könyörtelen és gonosz Zero lecsap! Zero bosszúja! Zero visszatér! Muhaha!

- Khm...

Meglepetten pillantunk az ajtó felé egyszerre, és az ajtófélfának támaszkodó Kuran látványától valahogy lefagy arcomról a gyengéd mosoly.
- Kaname-senpai... - motyogja boldogan Yuki, és elengedem, hogy felkelve hozzá rohanhasson. Irigyen nézem a fõszippancsot. Mi a francot eszik ez rajtad?
Bosszúsan túrok hajamba, és kikászálódom az ágyból.
- Elnézést hogy félbeszakítottam a büntetést - mondja mély hangján, halvány mosollyal.

Szóval mindent láttál. Nem izgat. Azt csinálsz amit akarsz, csak tartsd távol magad tõlem.
- Mit akarsz? - veszem kézbe pisztolyomat, és lazán kitárazva ellenõrzöm a töltényeket. Teletár. Visszapattintom, és fenyegetõen a szemébe nézve csattintom helyére a szánt. A tegnapiért még kapsz - ígéri pillantásom. Jókedvûen csillannak meg szemei. Mi olyan vicces? Komoly vagyok, mint az agresszív kismalac!
- „Reggeli” után beszélni szeretnék veled. - mondja, és Yuki vállára teszi a kezét. Melléjük lépek, és lesöpröm róla, majd magam mellé húzom bociszemû nem túl okos hugocskámat.
Biccentek, és kilépve az ajtón húzom magam után Yukit. Maradj csak mellettem, addig vagy biztonságban.

Lemegyünk az étkezõbe, ahol már a terített asztal vár ránk. Csak ketten vagyunk, a többiek még nem ébredtek fel, hisz csak kora este van még.
Kényelmesen kávézva hallgatom Yuki csacsogását. Összebarátkozott néhány vámpírral, és ahogy hallom, egész jól érzi magát itt. Na igen, õt sosem feszélyezte, ha grillcsirkének nézték a barátai. Én inkább nem közösködöm velük.
Befejezzük az étkezést, és megpuszilva Yuki homlokát búcsúzom tõle.
- Vigyázz magadra Yuki. Lehet hogy nagyon kedvesek és aranyosak, de vámpírok. - figyelmeztetem komolyan a szemeibe nézve.
- Folyton aggódsz Zero... lazíts egy kicsit. Hiszen itt nincsenek ellenségek.
Az ég felé, vagyis a plafon felé fordítom a tekintetem. Uram adj türelmet!
Összeborzolom haját, és magára hagyom.

Lazán, zsebrevágott kezekkel battyogok Kaname dolgozószobája felé. Yukit magammal kellett volna hoznom, hogy ne maradjak kettesben vele... na mindegy.
Most hogy alaposan kipihentem magam, felvértezem elmém és akaraterõmet triplán, és bekopogok.
Biccentek, és az ajtót becsukva torpanok meg. Semmi pénzért nem mennék beljebb.
- Hallgatlak - mondom halkan. Véresen komoly vagyok.
Õ az ablaknál áll, és felém fordulva néz a szemembe.
- Elõször én téged - válaszolja. Ja igen, a jelentés.
- Feltûnõen sok E-szintû volt múlt éjjel. Nagyon gyanús... Mintha a szokásos céltalan vadászatuk határozottan az iskolára irányulna. Azt is megfigyeltem, hogy nagyobb csoportokba is összetömörülnek, ami szintén szokatlan.
Komoran néz rám. Igen, ez rossz hír.
- Hányat öltél meg?
- Tizenhatot.
Elgondolkodva néz az íróasztalán heverõ papírokra.
- Más?
Megrázom a fejem.
- Ennyi.

Biccent, és egy elegáns mozdulattal leül az íróasztal mögé.

- Jövõ héten visszatérnek a nappalisok. - jelenti ki. Basszus.

- Ilyen vámpír-dömpingben? - rázom meg a fejem rosszallóan. Csak elhúzza a száját. Na mindegy.

- Az igazgató azonban még egy darabig biztosan nem.

- Francba. - közlöm elegánsan. - Azért visszaköltözhetünk a nappalisok kollégiumába?

- ...

Miért mosolyog?

-Mi olyan vicces? - kérdezem gyanakodva.

- Természetesen nem. Itt maradtok. Mi több, most hogy én tartozom felelõséggel a diákokért és értetek is, ezért minden éjszakai õrködés után jelentened kell nekem, ugyanúgy ahogy eddig is. És hogy mi olyan vicces...?! - kérdezi lehalkítva hangját, és feláll.

Ezt a pillantást ismerem!

Nem húzol csõbe többet szippancskám. Megragadom a kilincset, hogy kinyitva az ajtót távozzam.

- Na én megyek - közlöm diadalittasan. Milyen okos voltam, hogy az ajtóban megálltam ugye?! Na ezt megjegyzem, jó lesz legközelebb is.

Basszus az ajtó zárva van. Meglepettségemet kihasználva a másodperc törtrésze alatt terem elõttem, és kezeit fejem mellett megtámasztva ejt csapdába, nehogy becses tölgyfa ajtaján keresztül távozzam nagy vehemenciával.

- Hova sietsz? - kérdezi mosolyogva.

- Semmi közöd hozzá - vicsorítok rá bûbájosan, és mozdulnék hogy kislisszoljak, de megragadva vállaimat könnyedén penderítve rajtam hajít hátra. Csak három-négy métert repülök pokoli erejétõl, és a kanapén nyekkenek. Vörösen izzó szemekkel közeledik felém lassan, és én torkomban dobogó szívvel figyelem.

Ennek fele sem tréfa!

Fegyveremhez kapok, de nincs a helyén.

- Ezt keresed? - duruzsolja lágyan, és elkerekednek ködszürke szemeim, ahogy lazán meglóbálja Bloody Roset az ujján és félrehajítja.

- Azonnal fejezd be! - mordulok dühösen, és felpattannék, de õ már rajtam ül, belepasszírozva a heverõbe. Na jó, ez már sok. Erõmet megfeszítve küzdök ellene, de semmit sem érek el, csak halk nevetést váltok ki belõle. - Mássz le rólam! - sziszegem.

Hajamba markolva rántja félre a fejem, és lassan végignyalja a nyakam.

- Jézusom... - nyögöm. Ujjaival végigsimít mellkasomon, és ingem recsegve szakad szét. - Mit mûvelsz? Te nem vagy... Hé!

Körmével finoman megkarmolja mellkasomat, és mélyen a szemembe nézve nyalja le kiserkenõ pár cseppnyi véremet.

Az érzés ahogy forró nyelve a bõrömön cikázik annyira különös, de mégis jó érzés... Meglepettségemben még a hadakozást is félbehagyom, és felsóhajtva figyelem õt, félig lehunyt szemeimmel, kábán.

Kaname:

Még a napfelkelte elõtt ágyba kerülök és jókedvûen vigyorogva gondolkozom a történtekrõl.

Mint tisztavérû vámpírnak, természetes hogy hatalmam van a többiek fölött, de ezt sosem használtam ki még ennyire mint az utóbbi idõben. Mi a fenéért érdekel ennyire ez a vadász kölyök? Talán csak a móka kedvéért? Aligha. Akkor gyorsabban meguntam volna.
Hiszen az alatt az ezer valahányszáz év alatt amit megéltem már annyi hozzá hasonlót láttam már hogy megmondani sem tudnám. Lehet hogy mindössze 20-22 évesnek nézek ki, de többet tudok errõl a világról mint bárki a földön. De ha nem a puszta szórakozás kedvéért akkor miért?
Miért érdekel engem egy tragikus sorsú vámpírvadász beteg agymenése. Miért szórakoztat az a dühödt pillantás ahogy rámnéz? És hogyhogy képes vágyat ébreszteni bennem, holott erre évszázadok óta senki sem volt képes?
Talán.. õ más mint a többiek.
Amióta az eszemet tudom nem volt erre példa. Vámpír és vadász egy testben. Egy igazi bestia, aki hatalmas veszélyt jelenthet, hiszen ismeri minden gyengénket.
Kár hogy én meg ismerem az övéit.

Megsimogatom magam mellett az ágynemût és felnézek a mennyezetre. Lelki szemeim elõtt újra megjenelik a kép, Zero szemei, ahogy az arcomon csurgó vért nézi. Igazi..sóvár vággyal...

Egyszer ez a vágy lesz a veszte. Tudo hogy gyûlöli magát érte.. nekem viszont tökéletes esély arra hogy megszerezzem magamnak.

***

Magány.

Ez az ami jutott nekem évszázadok óta. Yuki-t védelmeztem az utóbbi idõben, de valahogy ez sem enyhített azon a tényen hogy olyan magányos vagyok mint még kevesen ezen a világon.
A tisztavéûek a kihalás szélén állnak.. talán én vagyok az egyik utolsó, így elég kevés az esély arra hogy bárki is megértse mit érzek.

Mások szerint ez egy hatalmas kiváltság, szerintem azonban inkább teher. A tudat hogy vámpírnak születtél és úgyis halsz meg, bármit is teszel.
A vámpírok élete örök. Addig élnek amíg meg nem öli õket valaki, de mivel egy tisztavérût lehetetlenség megölni ezért nekünk már csak az öngyilkosság marad.
Ezer év távlatában ez már...nem is annyira rossz dolog.
Látni ahogy a világ megváltozik körülötted..és mindenki meghal akit szerettél. Akár vámpír, akár ember..nem élhet odáig amíg te.
Ugye milyen jól hangzik?

Belenézek a tükörbe miközben begombolom magamon az inget. Mivel most nincs tanítás eltekintek az esti tagozatos egyenruhától. Magamra veszek egy sötét inget és nadrágot és elindulok hogy megkeressem Zero-t.
Itt az ideje jó reggelt kívánni.
Remélem kialudtad a harapós hangulatodat.

***

Az ajtóban állva figyelem ahogy Yuki keltegeti õt.

Hihetetlenül aranyosak ahogy viccelõdnek. Olyan meghitt pillanat, amiben nekem sosem volt részem. És nem is lesz.

Irigy vagyok.

Yuki-ra.. mert Zero úgy mosolyog rá mint senki másra. Az én kis hugocskám sokat jelent neki. Rengeteget. És ahogy nevetnek együtt... nem állom meg hogy ünneprontóként ne lépjek közbe.

Megköszörülöm a torkomat.

Mindketten felnéznek. Yuki áhítattal, Zero bosszúsan. Heh..ez jó.

-Kaname-sempai.. - szólal meg Yuki és felém szalad, majd kitárt karjaim közé veti magát.
Elkapom Zero pillantását. Nem tetszik neki, látom. Hát nekem meg az nem tetszett amit az elõbb láttam. Bár bizonyára azt hiszed hogy Yuki miatt vagyok féltékeny rád. De majd rájössz hogy nem.
Yuki sokat jelent számomra, bármit megtennék hogy megvédjem. De õ a testvérem. Csak még nem tudod.

Elégedetten nézem ahogy kikászálódik az ágyból és a hajába túrva próbálja megzabolázni ezüst tincseit.
-Elnézést hogy félbeszakítottam a büntetést... - jegyzem meg halvány mosollyal.
Ahogy rámnéz.. ha tekintettel ölni lehetne akkor én már egy járkáló hulla lennék. Szép kilátások..igazán.
-Mit akarsz? - kérdezi miközben a pisztolyát piszkálja. Tár ki, tár be, céloz.
Ha azt hiszed hogy ettõl most megijedtem akkor nagyon rossz úton jársz.
Láthatóan még mindig pipa rám a tegnapi miatt, de ez aztán kicsit se zavar.

-"Reggeli" után beszélni szeretnék veled. - jelentem ki. Biccent, de azért nem állja meg hogy lesöpörje kezem Yuki válláról. Azt hiszed bántanám? Elõbb feküdnék szoláriumba és sülnék feketére.

Követem a tekintetemmel ahogy az ebédlõ felé indulnak.

Hmm..rám is rámférne egy kis reggeli.

***

Felhozatok Seiren-nel egy csekély reggelit és a jelentéseket böngészve falatozom az asztal mellett.
Croissant eperlekvárral, és sütemény. A túlbuzgó szolga még gabonapelyhet is hozott..ezt esznek általában a diákok reggelire. Fintorogva tolom félre... és a poharamba dobok 4 vértablettát.
A vizet figyelem..ahogy vörössé színezi az igazgató által kifejlesztett vacak.

Kopognak.

Felállok és az ablakhoz sétálok.

Hallom az ajtó nyílását. A hangokból ítélve megállt az ajtóban.

Enyje? Ennyire félsz tõlem?

-Hallgatlak.- szólal meg bosszúsan. Vészesen tárgyilagos a hangja. Nem tetszik.

-Elõször én téged. - felelem mosolyogva és felé fordulva nézek a szemébe.

- Feltûnõen sok E-szintû volt múlt éjjel. Nagyon gyanús... Mintha a szokásos céltalan vadászatuk határozottan az iskolára irányulna. Azt is megfigyeltem, hogy nagyobb csoportokba is összetömörülnek, ami szintén szokatlan.

Elkomorul a tekintetem. Igen..amitõl tartottam bekövetkezett. A hold ünnep. Az alacsony szintû vámpírok nagyon érzékenyek az égitest változásaira, így ami következik az fõleg felzaklatja õket. Viszont a tömeges megjelenés csak egyet jelenthet. Szervezett uszítást vagy parancsot. De ki tenne ilyet?

-Hányat öltél meg? - teszem fel a lényeges kérdést.
-Tizenhatot.
Remek, ennyivel kevesebb gond. Tekintetem az asztalomon heverõ jelentésekre téved.
Õrjöngõ E-szintûek, egyre kevesebb vadász. Vajon ki az aki elvonja innen a vadászok figyelmét és ide irányítja ezeket a szörnyeket?
-Más? - kérdezem elgondolkozva.
-Ennyi. - feleli nyugodtan.

Hát jó, akkor most jön a feketeleves.

Leülök az asztal mögé és onnan figyelem az arcát. Ejj de messze vagy..gyere már közelebb.

-Jövõ héten visszatérnek a nappalisok.
-Ilyen vámpír dömpingben? - kérdezi felháborodva. Ne rám nézz.. az iskolaidõszak nem rajtam múlik.
-De az igazgató egy darabig még biztosan nem. - teszem hozzá halkan.
-Francba. - szalad ki a száján. - Azért visszaköltözhetünk a nappalisok kollégiumába?
Elvigyorodom.
Imádom ezt az optimizmusodat Zero-kun.
-Mi olyan vicces? - kérdezi gyanakodva.
- Természetesen nem. Itt maradtok. Mi több, most hogy én tartozom felelõséggel a diákokért és értetek is, ezért minden éjszakai õrködés után jelentened kell nekem, ugyanúgy ahogy eddig is. És hogy mi olyan vicces...?!
Felállok a székbõl és felé indulok.

Látom ebben a pillanatban lett tele a nadrágja, mert menni készül.
Mielõtt azonban a kilincshez érhetne, akaratom erejével odakintrõl ráfordítom a kulcsot a zárra.
-Na én megyek! -jelenti ki, aztán mikor tudatosul benne hogy innen bizony sehová, akkor lesz csak igazán bosszús.
-Hova sietsz? - kérdezem elégedetten vigyorogva.
-Semmi közöd hozzá. -feleli idegesen.
Szökni próbál..de feleslegen. Egy elegáns mozdulattal ragadom meg a hátát és lökök rajta egyet, amitõl keresztülrepül a szobám és a kanapémon landol.
Remek. Pont erre gondoltam én is.

Szemeim vörösen felizzanak ahogy figyelem.

Fenébe, meg kellett volna innom a tablettákat. De mostmár mindegy.

Közelebb sétálok hozzá. Minden egyes lépéssel egyre erõsebben hallom zakatoló szívének dobbanásait. És ahogy közeledem egyre gyorsabban ver.
Még mindig mosolygok amikor a fegyveréhez kap. Kár hogy azt már az elõbb elvettem tõle.
-Ezt keresed? - kérdezem lazán lóbálva az ujjamon az ezüstös fegyvert, és elégedetten figyelem szürke szemeiben azt a segélykérõ pillantást ahogy keresztülhajítom a szobán.
-Azonnal fejezd be! - mordul rám. Hát ha azt hiszed hogy egy egyszerû szóbeli fenyegetés megteszi ellenem akkor nagyon tévedsz.
A másodperc töredéke alatt termek mellette, és a mellkasára nehezedve szorítom le.
Kapálózni kezd, de lefogom a kezeit. Szemébe nézve az akaratom erejével bénítom meg, úgy hogy hiába ellenkezik.
-Mássz le rólam. - nyögi rémült dühvel.

Dehogyis. Túl jól szórakozom ahhoz.

Belemarkolok a hajába, és fejét félre rántva fedem fel nyakának ívét. Milyen hófehér a bõre...mmm...
Szinte kínálja magát hogy beléharapjak.
Sóvár vágy lesz úrrá rajtam, a szám egészen kiszárad a vérszomjtól.
Elégedetten mordulva nyalom végig a nyakát, mit sem törõdve tiltakozó szavaival.

Egy simítással szétfoszlik az ing a mellkasán én pedig elégedetten mosolyogva figyelem hogy milyen szaporán veszi a levegõt. Hófehér bõre alatt csak úgy száguldozik a pulzusa.
A csontjaimban érzem vérének dobolását.

Láthatóan szóhoz sem sem jut a döbbenettõl.

Arggh nem bírom.. meg kell kóstolnom..újra.. muszáj..

Végigkarmolom a mellkasát, épp csak egy kicsit megkarcolva, majd elégedett sóhajjal nyalom le a kiserkenõ vért.
Testem megrázkódik a gyönyörtõl amit vérének íze okoz.. már olyan rég volt hogy én ... olyan rég..

Kábultan tûri hogy nyalogassam, és alig hallgatóan felnyög ahogy ajkam rátalál a mellbimbójára. Nem harapom meg..de ahogy megérzi a szemfogaimat felsóhajt és a hajamba markol.

ézusom.. teljesen elvette az eszem. Ha ezt így folytatom, itt helyben magamévá teszem, és amilyen éhes vagyok most...még kiszívnám az összes vérét.
Arcom a kezembe temetve egyenesedem fel.

Ez az õrült vágy szinte már fizikai fájdalmat okoz.

Fél szemmel figyelem ahogy lassan összeszedi magát és összehúzza magán az inget.
Engem néz, kissé felháborodva és tanácstalanul.
Szemfogaim lüktetnek a sóvár vérszomjtól, szemeim vörösen villannak meg, ahogy ránézek.
Megreped az üveg az ablakban a hátam mögött.
Az asztal szélére támaszkodom, és mélyet sóhajtva mondok olyat amit még nem.
-Hagyj magamra!

Bizonyára ezer örömmel megteszi.

Várom hogy meghalljam a lépteinek hangját, de semmit sem hallok. Mi az? Nem menni akartál eddig is?

Megfordulok és tekintetünk találkozik. Látszólag nem tudja hova tenni a viselkedésemet. Vagy csak csodálkozik. Mit tudom én.
Felnyögök ahogy fájdalom hasít a fogaimba.

Hát nem érted? Ha itt maradsz megöllek! Tûnj már innen! Kezem amivel az asztal lapjába kapaszkodom összeroppantja a fát.

Rávillantom vörös szemeimet, de mosoly helyett csak egy ijesztõ vicsorra futja.

Úgy néz ki ez viszont hatott, mert sietõsen távozik.

Hatalmas reccsenéssel vágok az asztalra, mire az kettétörik és padló is megreped kicsit.
Lihegve veszem kezembe a poharat, mikor meghallom a léptek zaját.
Remek..ezek szerint végighallgattad ahogy a berendezést rongálom. Csodás.

A tabletták csak lassan enyhítenek vérszomjamon. Fenébe. A pókhálósra tört üveget szemlélem.

Nah..ez a nap is remekül indul.

***

A fokozott vámpírveszély miatt megbízom néhány vámpíromat hogy õk is járõrözzennek odakint..felváltva.

Az ablakon át figyelem õket ahogy a kerítés mellett sétálnak..beszélgetve.


Már javában éjszaka van, mikor kopognak az ajtómon.

-Gyere be!

Õ az. Szinte alig lát a dühtõl. Láthatón ez az ami idehozta, nem törõdve azzal hogy õ tulajdonképpen most nagyon is tart tõlem.

-Ez meg mire volt jó? - kérdezi felháborodva.

Értetlenül nézek rá, kedvesen mosolyogva.

-Micsoda?

-Miért kellett azokat az idiótákat is kivezényelned? Tõlük aztán nem lehet dolgozni.

Áh, ezek szerint Aido-ra és Akatsuki-ra gondol akik éppen sorosak az õrködésben.

-Úgy gondoltam több szem többet lát. A tökéletes biztosanság érdekében ez volt a megfelelõ döntés.

-Megfelelõ? - morogja.

-Igen az. Vagy azt akarod hogy esetleg míg te az északi kapuknál éppen el vagy foglalva valaki betörjön a délin és bántsa Yuki-t? - kérdezem felvont szemöldökkel, ártatlanul.

Úgy néz ki rájött hogy ebben van némi igazság mert abbahagyja az üvöltözést.

-Más valami amirõl fontos volna tájékoztatnod Zero-kun? - kérdezem érdeklõdve.

-Nincs. -feleli morogva, azzal kinyitja az ajtót és kilép rajta. Érezhetetlenül követem, és csak mikor már a folyosó felénél tart vesz észre.

-Mit akarsz? -fordul vissza, keze már a pisztolya markolatán.

-Át kell adnom egy meghívást! - felelem elégedetten vigyorogva. Felém fordul, és szabad kezével átveszi a borítékot amit neki nyújtok.

-Ez a levél... nekem jött. - állapítja meg.
-Igen.
-Akkor már megint miért bontottad fel? - vicsorog rám.
-Kíváncsiság? -kérdezem jókedvûen. Bosszúsan sóhajt és belepillant a levélbe.
-Újabb vámpír buli. Milyen jó nekem. - fintorodik el.
-A Tanács szerint neked kell felügyelned hogy minden rendben menjen. Te leszel a kísérõm. - mosolyodom el elégedetten.
Felnéz rám, pillantásából azt lehet kiolvasni hogy: "valaki mentsen meg".

-Ugyan, nem lesz az olyan rossz. - teszem a vállára a kezem. Megborzong az érintésemre, majd gyorsan lerázza a kezemet.

-Holnap éjjel indulunk.

***

Hát..sosem szerettem az ilyen összejöveteleket, de legalább van társaságom,

Elégedett mosollyal teszem keresztbe a lábam a limuzinban. Õ velem szemben ül..láthatóan feszeng az elengáns ruhában, amiben kissé kényelmetlenül érzi magát. Fõleg hogy nem igazán tudja hova rejteni a fegyverét.

Mikor megérkezünk kinyitják nekünk az ajtót. Õ pattan ki elsõnek.

Nocsak..micsoda energia.

Halkan kuncogok.

***

A party unalmas.

Jópofizni mindenkivel. Hát igen..egy újabb átok amit el kell viselnem tisztavérûként. Õ a terem mások oldalán a falnak dõlve szobrozik és vendégeket kémleli.

-Kaname-sama. - lép hozzám egy nõ. Elegáns piros ruhában van. majdnem derékig dekoltálva.
Hát..kár hogy nem hoz lázba.

Meg sem hallom amit mond, beszél hozzám..de én Zero-t figyelem ahogy egy másik nõvel beszélget. Valami fellángol bennem. Mi ez..féltékenység?

Otthagyom a csajt és feléjük indulok. Zero háttal áll nekem, így csak a lány látja a közeledésem, õ viszont teljesen elsápad.
Meghajol elõttem, és szemeimbõl kiolvasva hogy tûnjön a közelébõl.
-Bocsánat Kaname-sama. Nem tudtam hogy a tiéd. -szólal meg halkan és távozik.
Remek..õ csak ne legyen a közelében. Épp elég hogy Yuki-ra mosolyog nem kell hogy még másra is.

-Mit jelentsen ez? - kérdezi a fogát csikorgatva.

Elmosolyodom.

-Ne is törõdj vele! - felelem vigyorogva és hátat fordítva neki kilépek az erkélyajtón a szabadba.

Az est fénypontja hamarosan közeleg. Amikor megtudja hogy nem megyünk haza hanem itt töltjük a nappalt. És amikor megtudja hogy velem egy szobában kell aludnia.

Már csak pár óra. Alig várom.

Kaname:

Büntetés. Ahhoz jól értek. Utálom ha szórakoznak velem, utálom ha megkérdõjelezik az erõmet és a hatalmamat. Ezt az egész cécót utálom. Az elegáns hajlongást, a sok kimért mosolyt, õszinteséget sosem látott bókokat. Szinte látom a rejtett vágyat, miért vannak itt és az nem becses személyem társaságának élvezete. Tisztelnek, de csakis az erõm miatt. És ez az az erõ, amit õk is akarnak. Csakhogy... nem kapnak meg.

Miután lerendeztem ezt a kis közjátékot, hazazavarom õket. Hadd gondolkozzanak csak ott róla, hogy illik viselkedni ha valaki vendégségbe megy valahová.
Felvonulok Zero-val a szobába. Neeeem, semmi olyasmi.. csak jelentést tesz nekem. Sajnos.. pedig mást is el tudnék képzelni, de most még nincs itt annak az ideje.

Belépek az ajtón és akaratom erejével meggyújtok pár gyertyát. Persze rögtön hallom azt a gúnyos hangot ahogy megjegyzést tesz, mint majdnem mindenre amit csinálok:
- Wow, ezzel cirkuszban is felléphetnél!
Tudom hogy ez csak amolyan védekezõ reakció nála, hogy még véletlenül se lássam az igazi gondolatait, de akkoris néha kimonodttan bosszant.
Elengedem a fülem mellett a megjegyzését és lazán helyet foglalok a kanapén, elégedetten mosolyogva, mint valami jóllakott macska. Naigen. Jóllakott, és meg desszert is várja. Mmm..nyami..

Na jó, térjünk inkább a tárgyra mielõtt még beindulnak az ízlelõbimbóim és tényleg meg találom kóstolni.

-Hallgatlak. - szólalok meg halkan, õ pedig sóhajva belekezd a mondandójába. Rettenetesen élvezem hogy nekem jelent. Ezt többször is eljátszhatnánk. Mondjuk minden nap. Akkor mindig lenne alibim hogy magamhoz hivassam. Igen..ez jót ötlet...
-Ma négy E-szintû tört be az iskola területére. - kezdi kelletlenül.
Hát ez aztán remek hír. Bár ahogy ismerem õt a második kapuig se jutottak el szerintem. Meg is kérdezem.
-Megölted õket?
-Még szép! - feleli azonnal. Halkan felkuncogok. Jól van, nem is vártam tõled mást Zero-kun.
- Miért akart megtámadni az öreg téged, amikor tilos tisztavérûbõl szipkázni? - kérdezi hirtelen. Nocsak.. csak nem kíváncsi a drága. Csodálkozom hogy nem tudod magadtól.
- Mert nem tudott ellenállni a kísértésnek. - felelem sokat sejtetõn. Elgondolkozik.
- Látom nem érted. - jegyzem meg. Hát igen, legalábbis ez látszik az arcán.
- Olyan finom lenne? Szerintem olyan íze van, mint Yukiénak. Sima vér ízû. - feleli ártatlanul.
Naigen..csakhogy ne tudod amit én. Hogy Yuki, az én drága hugocskám sem sima vért hordoz magában. Hanem ugyanazt a tiszta vámpírvért mint én. Szóval ha neked ez a sima.. akkor én most egy sima szendvicset fogok enni.. Zero feltéttel jó véresen...mmm...
Elvigyorodom és felállok. Ez igazán aranyos. Még senki sem mondott nekem ilyet. Sima..vér ízû.. kösz..ez igazán..kedves....
Megsimogatom az arcát.
- Te ezt nem értheted, még túl fiatal és kezdõ vámpír vagy...
Ellöki a kezemet. Tekintete elutasító... de van ott valami a szemeiben..talán..kíváncsiság?
- Akkor magyarázd el! - feleli.
Magyarázzam el? Jól van.. de te kérted.
A hajába markolva rántom közelebb magamhoz az arcát, és közelebb hajolva suttogom szinte pár centire a bõrétõl:
- Rendben, megmutatom. És azt is megtanulod ezúttal, hogy tetszik vagy sem, vámpír vagy.
Érzem az ellenállását, szíve rémkült lüktetését az ereiben. Csak úgy száguld a vére.. ez pedig mégjobban feltüzel. Hiába próbál ellökni, már túl késõ. A markomban van. És nem eresztem.
Megharapom az ajkam, és ahogy kiserken a vérem, szinte azonnal reagál. Igen.. vámpír vagy látod? Egy embert nem zaklatna fel ennyire a vér illata. Érzed...és akarod.. tudom én... látom a szemedben..hiába próbálod letagadni.
Letörlöm ujjammal azt a csepp vért és az ajkára mázolom, mint valami rúzst.
Élvezem ahogy felnyög és behunyja a szemeit az élvezettõl.
Látod? Ez az amit senki másnak nem adok meg csak neked. Mert te különleges vagy. Kellesz nekem.
-Érted már? - kérdezem suttogva. Olyan közel hajolok hogy szemfogaim megérintik a fülét ahogy beszélek. - És ez még semmi... tudod milyen pokoli erõt nyersz általam? Szerintem fogalmad sincs mekkora kegyben részesítelek...
Elégedetten nézem ahogy vágyának engedve lenyalja ajkairól a véremet. Szinte a bõrömön érzem ahogy fellobban a vérszomja. Igen.. mostmár semmit sem ér a józan esze. Az ösztön erõsebb.
És ahogy felnéz rám.. a saját sírodat ásod Zero-kun. Elég egy pillantás.. és a fejébe látok... gondolataiba..vágyaiba férkõzöm..egészen addig míg már csak hívó szavam visszhanzik a fejében, és tudja hogy vége lesz ha engedelmeskedik.
Szavai az utolsó ellenállását tükrözik..de ez az ami a legkevésbé tart vissza. És amikor hozzámérnek az ajkai, bennem is olyan erõvel lobban fel a vágy hogy alig bírok neki parancsolni. Ajkainak íze semmihez sem fogható, mégha érzem is a szájában vérem sós aromáját..akkoris..olyan finom..
Szemeiben olyan mámor fogalmazódik meg.. amitõl kishíján én is elvesztem a fejem. Élvezi. Látom rajta. Tudom hogy ezt sosem fogom tõle hallani..de a gondolatai azt mondják.. "csodálatos..". Igen, az. Mennyei érzés.
Felnyög ahogy elmélyítem a csókot, de nem áll ellen..nem is tudna, hiszen az én akaratom irányítja. Olyan mélyen belemásztam már az elméjébe, hogyha azt kérném hogy vetkõzzön meztelenre itt és most.. lehet még azt is megtenné.
Kár hogy jobban szeretném ha magától tenné meg.
Épp csak egy pillanatra vonulok vissza, ez is elég a kis vadásznak hogy visszavegye az irányítást és olyan hévvel lök el magától hogy nevetnem kell.
Elméje kapuit döngve zárja be elõttem, remegve kapaszkodik az asztalom szélébe.
Az hogy eltaszít magától természetes reakció.. hiszen fél tõlem. És gyûlöl.. ó igen. De valahol mélyen a szívében.. már csírázni kezdett valami.. egy érzés ami hozzám vonzza majd. Csak várnom kell.
-Jézusom.. - zihálja. Alig kap levegõt. Érdekes. Én teljesen nyugodt vagyok. - Elég volt... a perverz kis játékaidból... Ne merészeld többé...
Milyen halk a hangja. Szinte suttogás.
Nevetnem kell. Meg is teszem. Jólesõen kuncogok rajta. Majd a háta mögé kerülök és onnan súgom a fülébe:
-Megtanultad a leckét?
Ajkaim a nyakán lévõ tetoválást érintik. Mmm..de szeretnélek most megharapni.. hogy érezd milyen kéjes érzés is az mikor egy tisztavérû iszik a véredbõl. Igen itt fogom megtenni... átharapom ezt a kis mintádat... ami még az emberi világhoz köt. Méghogy segít megfékezni a vérszomjat. Bah.. badarság. Azt csak egyféleképpen lehet megfékezni. Vérivással. A tablettákon elélhetünk egy darabig..de ez csak idegiglenes megoldás. Elvégre.. vámpírok vagyunk. Arra születtünk hogy vért igyunk.
Nah szóval.. megtanultad azt a fránya leckét?
Zihál. Még mindig alig kap levegõt. Nyel egyet.
-Leh...hckét? - kérdezi. Látom hogy elmélyülten gondolkozik.
Igen azt. A mai lecke: Igen, vámpír vagy. Igen, az enyém vagy. Igen, fincsi a vérem..igazi csemege..de csak neked ajánlom fel szóval légy nagyon hálás érte. És igen, meg foglak szerezni magamnak. Tehetsz akármit..az enyém leszel.

-Megtanultam. - hallom a választ komor, baljóslatú hangján. - Már értek mindent. És kösz hogy eszembe juttattad, ki is vagyok valójában.
Oh hogy ez milyen szomorúan cseng. Pedig ideje lenne megbarátkoznod vele.
Elindul az ajtó felé. Utánaszólok:
-Zero...
Jól esik kimondani a nevét, de õt mintha idegesítené. Figyelem ahogy letépni készül a kilincsemet csak mert kimondtam a nevét. Önkéntelenül is elmosolyodom.
- Minden rendben - válaszolja. - Megyek, körbenézek, hátha van egy két levadásznivaló magamfajta. - feleli, azzal bevágja maga után az ajtót.
Hát igen..szörnyû érzés lehet hogy az amit a legjobban gyûlöltél most te magad vagy. Az ember nem utálhatja saját magát. A vámpír sem. De vajon õ mikor fog megbékélni a sorsával?

Hát, ha rajta múlik, szerintem soha.

***

Ébren töltöm a nappalt. Gondolkozom. Terveket szövögetek hogyan szerezzem meg magamnak.

Az teljesen kizárt hogy valaha is önként rájön hogy mi a jó neki. Hiszen alaptermészetébõl adódóan letagad mindent ami egy kicsit is bizonygatja a gyengeségét. Az E-szintû dolgot már elintéztem, most a többiek ellenségeskedését kéne egy csöppet elsimítanom. Bár tudom hogy akkor sem érezné itt jól magát ha piros hó esne azért mégiscsak jobban fognak telni a napok ha nem esik neki mindig valaki minden adandó alkalommal. Na jó, mondjuk ehhez azért azt is hozzátenném hogyha õ sem esik nekik akkor kvittek vagyunk.

Magamhoz hivatom a vámpírjaimat és röviden elmagyarázom nekik hogy legyenek kedvesek a két vendéggel amíg itt vannak. Aido-nak külön magyarázatot fûzve hozzá, hogy ne vegye fel a kesztyût. Amit persze úgyis fel fog.. de az én lelkiismeretem legalalább tiszta. Én szóltam. És mivel nem tartotta be, jöhet a bünti.

Többen nem nézik jól szemmel hogy az a kettõ itt van. Rukának Yuki nem tetszik, Aido-nak és Akatsuki-nak Zero. Magánvélemény. Téma lezárva.
Visszavonulok a leveleimmel a szobámba.

A legtöbb a szokásos diplomáciai illemlevél. Avagy: legyünk jóban a tisztavérûvel, hátha abból hasznunk származik. Ledobálom õket a földre. Szemét. Ez is szemét. Ez is szemét. Oh, nah végre valami érdekes. A Tanács üzenete. Figyelmeztetni akarnak hogy van egy nem beszámítható vámpír a környéken. Áh, kit érdekel.. sok van.. nem is egy. Ám ami a legmeglepõbb, hogy ez nem egy E-szintû. Ez egy nemes.

Általában csak az emberbõl lett vámpírok hülyülnek meg. Kevés olyan nemesrõl tudunk akinek elborul az elméje valami miatt. Itt valami bûzlik.

A Tanács forrásai szerint valószínû, hogy az akadémiára tart. Remek. Mibe hogy õk állnak a háttérben. A Tanácsnak sosem tetszett ez az iskola. Hát mivel rájukbizonyítani nem tudom. Marad az hogy elintézem a dolgot egymagam.

Megnézem a levél dátumát. Két napos. Ami azt jelenti hogy csak a véletlenen múllott hogy az a vámpír nem értmár ide.

Hát ez csodás. Nem mintha az enyéim nem tudnák megvédeni magukat, de egy õrjöngõ nemes igencsak rossz reklám az akadémiának.. nem beszélve arról hogy a nyugalmat és a pillanatnyi békét teljesen felbolygatná. A tanács tagjai emberek. Az estisek pedig vámpírok. Fuccs lenne minden eddigi erõfeszítésnek ha megtudnák hogy köze van a dologhoz a Tanácsnak.

Hát, nagyon úgy néz ki hogy ennek a dolognak az elintézése rám hárul. Hát akkor. Hajrá. Essünk neki.

***

Óvatosan csukom be magam után az ajtót ahogy kilépek az elõtérbe. A hatalmas terem most üres. A többiek alszanak, vagy egymással vannak elfoglalva, beszélgetnek, szórakoznak, ki ízlése szerint.

Törékeny béke ez, amit meg kell õriznem. Szeretem ezt a délibábot. Mégha tudom is, hogy lehetetlen amit kívánok

***

A nemes akit keresek elõbb talál rám, mintsem keresni kezdtem volna. Alig érek a város határába máris nekemtámad.

Megtámadni egy tisztavérût esztelenség, de egy olyan vámpírnak, akinek láthatóan elvette az eszét valami, ez csöppet sem számít.

Karmos kezével felém kap, én pedig eltöröm a karját. Üvöltve lendíti felém a törött végtagot. Vére a földre csöpög, majd a levegõbe emelkedik és ostor formájában felém vág.

Ki sem térek elõle, mert erõm fizikai pajzsként véd ellene. Egyetlen másodperc törtrésze alatt termek elõtte, és átszúrom a mellkasát a kezemmel. Vére beterít. Szanaszét spriccel.

Nézem ahogy rándul kettõt, majd porrá válik, a hamnu pedig úgy folyik szét a füvön, mintha csak homok volna, és a szél hordta volna oda.

Lerázom a kezemet. Ragadok a vértõl, de mit tudok tenni. Visszaidulok az iskolába.

***

A kései.. vagy mondjam inkább úgy..korai idõpont miatt senki sem fogad. Még szerencse.

Síri csend fogad ahogy végigmegyek a folyosón.

Aztán a következõ fordulóban mégis vár valami. Azaz valaki.

Zero. A falnak támaszkodva, egyik kezében a pisztolyát lógatva az oldala mellett lazán.

Látom hogy szemei megvillannak mikor lát, csodálkozás tükrözõdik bennük ahogy meglát majd hirtelen átcsap egyfajta undorba.

Viszont a vérét nem tudja elárulni, mert el kell takarni az arcát hiszen a vér illata olyan intenzíven árad belõlem hogy teljesen felzaklatja.

-Hol a francban jártál? - kérdezi hátrálva.

Mintha az elõbb egy pillanatra láttam volna a kétkedést a tekintetében, de mostanra már bizonyossá vált számára hogy ez nem az én vérem.

-Várj, tudod mit, inkább nem érdekel. Menj, fürödj meg! - morogja, karját az arca elé emelve.

Hehe..ez tetszik. Ennyire elbódít a vér illata? Vagy nem tetszik amit látsz?

Az arcomhoz emelem véres kezemet és elégedetten végignyalok rajta. A vér íze engem is felvillanyoz, mégha nem is ez a legjobb amit kóstoltam.

Még mindig hátrál, és ahogy õt figyelem, akaratlanul is belesétál a csapdámba. A vámpírokra nagyon könnyen lehet hatni vérrel. Elég egy csepp és máris zaklatottá válnak. Akkor pedig a legkönnyebb lecsapni az elméjükre.

Tetszem neked így Zero-kun? Nem mondd hogy nem! Valld be hogy szeretnéd lenyalogatni rólam ezt a temérdek vért! Gyere csak itt vagyok! Gyere!

Kitárom a karomat és várom hogy hozzám hívja a vér illata. Akármilyen makacs, ezt sokáig õ sem viseli el.

Mikor pedig elég közel ért, egy egyszerû mozdulattal zárom az ölelésembe.

Megvagy.

Az arcomat nézi, a szétmázolt vércseppeket a bõrömön. Láthatóan hatalmas küzdelmet folytat saját önnön vágyával. Hihetetlen milyen erõs. Bárki más már rég feladta volna.

Magamhoz karolom, egészen közelrõl figyelve az arcát

Szürke szemei vörösben játszanak.

Imádom a vöröset

-Mi a baj Zero-kun? Itt vagyok. Tedd csak meg amit akarsz!

Megrázza a fejét. Szemeit behunyja, olyan erõsen kapaszkodik az egyenruhámba hogy kishíján eltépi. Tudja hogy nem menekülhet, de ellenáll. Nem teszed meg. Hát jó, akkor majd én.

Villámcsapásként éri ahogy hozzáérnek az ajkaim. Olyannyira, hogy ellenkezni is elfelejt, önként átadva magát követelõdzõ csókomnak. Érzem szemfogait a számnak nyomódni...érzem ahogy remeg a teste a kezeim közt. Egészen megrészegít. Olyannyira hogy mikor el akar húzódni az ajkába harapok hogy ittartsam.

Felszisszen.

Na ez az amit nem kellett volna.

Ahogy vérének íze szétárad a számban, teljesen begõzölök tõle. Szinte magamhoz préselem, szorítom a testét, miközben a vérpatakot nézem ahogy lecsurog a szája szélén.

Istenem... szerintem fogalma sincs milyen hitetetlenül izgató.

Felemeli a kezét hogy letörölje, de elkapom. Még mit nem.

Odahajolok és élvezettel nyalom le róla minden cseppjét.

Megremeg ahogy nyelvem hozzáér az ajkához, majd végig az arcához. Sóhajtva hunyja be a szemét. Kezem a ruhájába markol hogy ittartsam, önkéntelenül is a nyakához tévednek az ujjaim, amit viszont már megérez, és ahogy tudatosul benne a dolog ez visszarántja a valóságba.

Ébredezik mint Csipkerózsika az álmából.

Eltaszít magától, én pedig csak nézem, ajkaimon még mindig vérének édes ízével.

Letörli az állára csordult vért és felháborodva néz végig rajtam.

Sosem gondoltam volna hogy ez ilyen jó lesz, és hogy nem bírom abbahagyni. Alig várom már hogy újra megtehessem..ezúttal istenigazából.

-Te szemét! - morogja magából kikelve, az indulattól remegõ hangon.

-Semmi baj Zero-kun. -felelem kuncogva. -Tudom hogy te is élvezted.

Válaszolni akarna de én leelõzöm.

-..és a folytatást is élvezni fogod.

Harsány káromkodás hallok ahogy otthagyom.

Tnyleg rámfér egy fürdés. De hála neki, mostantól jó hangulatban telik majd az éjszaka. Elég holnap megtudnia a jóhírt hogy a jövõhéten visszajönnek a nappalisok a szünebõl. Jaja, de az igazgató nem. Ami pedig azt jelenti, hogy akkor hivatom magamhoz..amikor csak akarom.

Elégedetten vigyorogva csukom be magam után az ajtót.

Hát, lehet hogy rosszul indult a mai nap. De egyre jobban alakul. Már alig várom a folytatást.

Zero:

Szokásos izgalmas tevékenység. Mint amikor az ember a vécén ülve lapozgatja a négy éves magazinokat.
Beesteledik, és én az iskola parkjában sétálgatok kényelmesen. Kár, hogy nincs velem Yuki, de legalább biztonságban van. Hiányzik a kis cserfessége, mert egymagamban csak saját társaságomat élvezhetem, ami felettébb unalmas. Pláne a jelenlegi idegállapotomban. Önutálatom már tetõfokára hágott. Legszívesebben egy ringbe ugranék, és Zero kontra Zero meccset nyomnék dupla K.O.-val.
A tegnap történtek nagyon felzaklattak.
Egy: megmentettem Kuran Kanamet. Kettõ: Mi a francnak?! Három: Hálából jól lesmacizott, és kioktatott.
Remek.
Vámpíréknál már csak így megy. Szívességért mentális pofon. „Ide adnád a sót? Köszi, hálám jeléül elárulom: vámpír vagy, és hamarosan E-szintûként fogsz megdögleni.” Hálás népség.

Azóta olyan fantasztikus jókedvemben vagyok, hogy ha csak meglátok egy vérszippancsot, már viszket is az ujjam a ravaszon. Érzik is utálatomat, mert a kollégiumban nagy ívben kerülnek és békén hagynak. Utóbbit valószínûleg Kaneménak köszönhetem. Azt hiszem nem lesz szükség hálámat kifejeznem. Az bõven elég volt, hogy lophatott tõlem három csókot. Többet nem fog. Mást sem. Õrzöm szûzi hátsóm hótiszta szüzességét. Foggal körömmel.

*

A hajnal közeledtét jelzõ szürkülõ égboltra pillantok, és kifújom a levegõt. Ma éjjel tizenhat vámpírt öltem meg. Egyre többen vannak... ez nem jó hír. Valamit tenni kell. Mi történhetett, hogy ennyi E-szintû lófrál pont az iskola környékén? Felettébb gyanús... Mintha valaki szándékosan... áh hagyjuk.
Ha majd visszajön az igazgató, akkor elmondom neki is, ahogy majd Kanamenak is fogom mindjárt. Kíváncsi vagyok õ mivel fogja magyarázni ezt.
Persze majd óvatos leszek. Nyitva hagyom az ajtót, és a közelében állok majd miközben beszélgetünk. Nem, az a legjobb ha be sem megyek, csak az ajtón beszólok csak amolyan Zerós lazasággal.
Hé, Kaname, sok E-szintû lófrál a suli körül! Miért?
Igen, ez jó terv.

Végigsétálok a folyosón, és megtorpanok a dolgozószobájának ajtaja elõtt. Ööö... a tegnapi események tükrében talán nem kéne egyedül eljönnöm hozzá. Kéne valaki, akinek a társaságában moderálná magát, és nem cuppanna rá ellenállhatatlan személyemre. Mert újabban nem úszom meg ha találkozom vele...
Kéne tényleg egy gardedám. Yuki alszik, õ nem jó. Vérszippancs nem kell. Pff...
Na mindegy, most nem ez a fontos.

Kopogok, de semmi válasz. Benyitok az ajtón, és teljes sötétség fogad. Vámpírszemeim jelzik, hogy a szoba üres. Mondjuk erre már magamtól is rájöttem, mert nem érzékelem a jelenlétét. Mióta ittam a vérébõl, õt extra erõsen érzékelem, ha a közelemben van.
Behunyom a szemem, és rá koncentrálok. Nincs az épületben. Hol a búsban van ilyenkor? Furcsa.
Elindulok komótosan a szobám felé, amikor megérzem õt. Na akkor már megvárom. Lazán a falhoz dõlök, és Bloody Rose-al kezemben várom. Jó ha kéznél van kis fegyverkém, mert legutóbb nem volt erõm elõvenni amikor szemétkedett velem.

Bekanyarodik a folyosón, megkönnyebbülök. Oké, nincs baja. Elmondom amit akarok, és már megyek is a szobámba. Vár az ágyam.
Jézusom, tiszta vér! Ah de szerencsére nem az õ vére...
Közelebb lép hozzám, és a vér illata intenzívebbé válik. Uhh... Arcom elé kapom a kezem, hogy kiiktassam, és rámordulok.
- Hol a francban jártál? - lépek hátrébb a szag elõl menekülve. Sajnos túlságosan tisztán érzem, és vérszomjam kezd ébredezni. Fúj... Micsoda gusztustalan állat vagyok. Na jó ezt nem lehet elviselni. - Várj... tudod mit, inkább nem érdekel. Menj, fürödj meg! - morgom, és már a karomat emelem fel, és ruhám ujját szorítom az arcomra.
Halvány mosollyal lép még közelebb, és véres kezét felemelve élvezettel nyalintja végig. Jézus... ez meg mit mûvel...? Nem mész innen? Sicc!

Kitárja felém karjait egy mindentudó félmosollyal, és én elfolytok egy nyögést. Na neeeem... nem képzeled, hogy...
Közelebb lép, és teljesen elbódulok... lábaim maguktól indulnak el felé, és mire feleszmélek, már a karjaiban tart. Megint.
És én a vércseppeket bûvölöm az arcán. Megint. Olyan erõs, sóvár vérszomj tör rám, hogy csak nehezen vagyok képes visszafogni magam, de megteszem. Van önuralmam... Vagy nincs.
A vérét kívánom... akarom... annyira kell, amennyire még soha semmi. Remegõ kezeimmel kapaszkodom a ruhájába. Nyugalom, csak nyugalom. Erõs vagy Zero, menni fog. Most szépen hátralépsz, és felvetett fejjel büszkén spurizol a búsba.
- Mi a baj Zero-kun? - szakít félbe a tervezgetésben mély, lágyan simogató hangja. - Itt vagyok. Tedd csak meg amit akarsz!
Fejemet rázva, összeszorított szemekkel nyelek egy nagyot. Ha nem látom, és levegõt sem veszek, talán kibírom... Talán megfulladni nem fogok... maximum szexi zöld színem lesz. Na ez így egész jó.

Összerezzenek, ahogy hirtelen megérzem forró ajkait a számon, és orromon meglepetten veszek egy nagy levegõt ahogy végigcikázik testemen a forróság. Hiba volt... Remegve próbálok elhúzódni, de fájdalom nyilall az ajkamba.
Basszus! Megharapott!
Elrántom tõle az arcomat, és felpillantok rá. Éhes tekintettel nézi a számat, és érzem ahogy az idegen vérhez már az enyémnek az illata is társul. Olyan erõsen szorít... hé... kinyomod a szuszt belõlem...
Na jó, ez már aztán...
Letörölném a számat, de elkapja a kezem, és lehajolva hozzám nyalja le rólam. Érzem ahogy remegõ testemhez simuló teste finoman megremeg, és elhajítom maradék józan eszem utolsó morzsáit is. Felsóhajtva hunyom be szemem, és megadom magam vágyaimnak. Milyen jó érzés... csak tudnám miért. Csókol és ahogy megszívja finoman ajkamat, hogy véremhez jusson, majdnem felnyögök. Atyaég... olyan merevedésem van, hogy mindjárt baj lesz!
Nem hiszem el! Felállt nekem csak annyitól, hogy egy vámpír megcsókolt, és mellesleg véresre harapdált!
Ez...ez...
Észbe kapva végre ellököm magától, és zihálva nézek vörösen izzó szemeibe. Félelmetes látvány... majdnem megevett reggelire. És én önként és dalolva kínáltam fel magam. Majdnem.
Ó hogy az a....
- Te szemét... - morgom, és vad remegésemen próbálok uralkodni. Mi a jó büdös francért nem vagyok képes ellenállni neki? Köze lehet ahhoz, hogy ittam a vérébõl? Vagy talán azért, mert õ tisztavérû, és hatalma van a többi vámpír felett?

Hát én nem leszek a vérnyalókád! Nem és nem!

- Semmi baj Zero-kun - nevet érzékien, és még ebbe is beleremegek. - Tudom hogy te is élvezted.
Élvezte a jó édes tündérkeresztanyád! - mondanám, de nem hagy szóhoz jutni.
- ...és a folytatást is élvezni fogod. - teszi hozzá sokat ígérõ pillantással, és faképnél hagyva indul a szobája felé.



Szerkesztve Darky által @ 2009. 06. 02. 10:55:50

Kaname:

Nahát. Csodálkozom hogy ennyire felpezsdíti a vérem egy olyan közönséges dolog mint pár E-szintû levadászása. De talán a tudat hogy vele teszem, és figyelhetem minden mozdulatát teszi olyan roppant érdekessé a dolgot.
Halálos nyugalommal sétálok be az ajtón amit az elõbb egy elegáns rúgással kényszerített nyílásra. Hát ez rendkívül stílszerû. Valóban. Halkan kuncogok, és a falhoz húzódva figyelem ahogy fegyverét felemelve pásztázza körül a sötét, romos épületet.
Durr...csatt bumm. Egy vámpír éppen porrá válik a földön. De ez csak egy. Kifinomult érzékeim rögtön megsúgják hogy õ nem az egyedüli rosszfiú ebben a koszfészekben. Bizonyára ezt õ is észrevette mert így szól:
-Többen vannak.
-Öten. - világosítom fel halkan, csakhogy tisztában legyen a dologgal.
- A levélben csak egyrõl volt szó. - jegyzi meg kissé kelletlenül.
Ezen mosolyognom kell. Õ meg fintorog vigyorom láttán.
Elindul az egyik irányba, hallom ahogy megpróbál lassan egyenletesen lélegezni. Ez az Zero-kun. Nyugtasd csak az idegeidet. Nincs ott semmi félelmetes.
Magam is meglepõdök kissé mikor magától feltárul az ajtó és a mögötte rejtõzködõ vámpírok önként fedik fel magukat. Egytõl egyig úgy báulnak rá mint akiket hipnotizáltak.
Nocsak, tehát ilyen erõt is ad neked a vérem.
Elvigyorodom.
- Ezt miért csináltad? Egyedül is ment volna... - kérdezi. Látszólag fogalma sincs hogy ezt õ csinálta.
-Nem én voltam. - ismerem be, még mindig mosolyogva. Ez felettébb érdekes.
Látszólag nem érti hogy az erõ ami megbénította õket, immár az övé. Általam nyerte ugyan, de õ volt az, ki tudtán kívül használta rajtuk ezta képességet.
Hátat fordít és kimasírozik az ajtón. Helyes a feladatnak úgyis vége van. Én pedig még napkelte elõtt haza akarok érni.
Ahogy elhalad mellettem bizonyára feltûnik neki a mosoly az arcomon, mert megkérdezi:
-Minek örülsz?
Mikor nem válaszolok hozzáteszi:
-Menjünk. Még meg kell írnom a jelentést..
Hát, rajtam ne múljon.

***

Hazatérünk.

Mielõtt faképnél akar hagyni megjegyzem neki hogy egy óra múlva várom a szobámban. Szokás szerint felkapja rajta a vizet.
- Még mindig nem vagyok a csicskád. -jegyzi meg dühösen.
Elmosolyodom. Ott lesz, tudom. Látom, mégha nem is ezt mondja.
-Egy óra múlva. - felelem és elegáns léptekkel felvonulok a lépcsõn.

***

Sakkozgatok.

De unom hogy mindig legyõzöm magam. Végül a fél tábla a földön köt ki.

Már lassan másfél óra telt el, de Zero még sehol. Pedig általában nem vagyok egy türelmetlen típus. De azt sem bírom ha a bolondját járatják velem.

A keresésére indulok. Azaz.. pontosan tudom hol van, hiszen érzem a jelenlétét az iskolában. Mivel a vérem az õ testében kering, bármilyen távolságból megérzem a jelenlétét, így nem is nehéz a nyomára akadnom.

Végig a folyosón. A keleti szárny. Oh.. ott a fürdõk vannak. Érdekes.

Benyitok az ajtón és a fának dõlve figyelem ahogy éppen kilép a zuhany alól.
- Azt hiszem világosan fejeztem ki magam, Zero-kun. - jegyzem meg halkan, de ahhoz elég hangosan hogy úgyis meghallja.
Hallja hát, hiszen már szegezõdik is rám a pisztolya, szabad kezével pedig a törölközõt tartja a derekán.
Arcán egy pillanatra megjelenik egyfajta kifejezés, olyan megkönnyebbülés féle talán. Csak nem örül hogy lát? Vagy csak annak örül hogy nem más az, és nem kell bevetnie azt a jól ismert elrettentõ modorát. Hiszen tudja hogy rám ez nem hat. Hiába próbálná.
- Mindjárt kész vagyok. - jegyzi meg morogva és lerakja a fegyvert. Nagy hiba. Elvigyorodom.
- Csak nem volt még idõm lefürdeni a vadászat után. Pár perc. - teszi hozzá nyugodtan, majd mikor látja hogy nem mozdulok rámnéz és megkérdezi:
-Kimennél?
Eszem ágában sincs.
Elindulok felé, õ pedig hátrál két lépést.
Hehe..csak nem félsz?
-Ne szórakozz. - morogja dühösen. Szórakozni? Hiszen nem is csináltam még semmit. De legyen. Szórakozzunk kicsit.
Rávillantom a szemem a zuhanyra, mire a csap tekerõje elfordul és meleg víz zúdul meg a rózsából. A pára lepi el a széles termet... vízcseppek pedig a levegõbe emelkedve lebegnek körülöttünk.
Pislogok egyet, mire a földre hullanak. Újfent összevizezve õt.
Összerezzen, és a szeme elé kapja a karját, mintha védekezni akarna. Ezt használom ki én, és elõtte termek hirtelen. Felnéz, majd mikor észreveszi hogy ott vagyok elõtte, úgy hõköl hátra mint aki szellemet látott.
Ez feletébb szórakoztató.
-Kuran.. -morogja.
-Igen? -kérdezem nyugodt hangon, a legkedvesebb mosolyomat villantva rá amit tudok. Tisztára ártatlannak tûnök, de persze õt nem tudnám becsapni. Átlát a szitán.

-Élvezed hogy játszadozhatsz?
-Hát hogyne. - vigyorodom el.
„Gyere ide! Jöjj hozzám!. Gyere...” -szugerálom a tekintetemmel. Már késõn jön rá hogy kár volt a szemembe néznie, de fogait csikorgatva ellenáll akaratom hívó szavának.
„Ugyan... gyere csak... nem bántalak.”
Lassan, erõlködve behunyja a szemeit. Látszik rajta hogy szinte már fizikai fájdalmat okoz ellenállni ennek az erõs késztetésnek, mégis inkább tûri.. mintsem behódoljon nekem.
„Ha idejössz elmúlik a fájdalom... csak mozdítsd meg a lábad... ez az... még egy lépés...”
Az utolsó pillanatban lefékez elõttem, de ekkor már késõ. Túl közel van. A karját elkapva penderítem a szemközti falnak, és vállát a csempének nyomva nézek közvetlen közelrõl a szemeibe.
Meztelen felsõtestére megállíthatatlanul hullanak a vízcseppek, nem zavar különösebben hogy az én ruhám is elázik, hiszen nyakig fel vagyok öltözve.
Az álla alá nyúlva kényszerítem hogy rám nézzen, miközben elégedetten figyelem ahogy vicsorog. Egy mosoly mondjuk sokkal jobban tetszene, de õ csak Yuki-ra tud mosolyogni. Talán kicsit irigylem is ezért kis hugocskámat.
Hüvelykujjammal megsimogatom az ajkait. Kicsit elkalandoztam, mert csak pár másodperc után jövök rá hogy mit is csinálok tulajdonképpen. Mondjuk õ jobban meglepõdött mint én.

Még a lélegzete is elakadt.
Én is kis katonám. Egy sakkbábuhoz képest túlságosan is vonz magához, de félek hogy minden eddigi erõfeszítésem hiábaló lenne ha most rögtön megtenném amire pillanatnyilag gondolok.
Csak lassan.. és idõvel magától fog hozzám jönni.
Addig pedig hagy mutassam meg hogyan kell.
Felemelt kezemmel elegánsan intek egyet, magam felé, mint egy cérnán húzva közelebb magamhoz. „Ez az.. csókolj meg...csak egy kicsit....”
-Neked teljesen elment a...mmhhh.... - ajkaimmal hallgattatom el, amitõl rendesen benne is reked a levegõ. A hajába markolok, oldalra rántva a fejét. Hirtelen rámtör egy erõs késztetés hogy megharapjam, olyan éhes... sürgetõ vágy, hogy alig bírom elûzni magamtól. Szemeim éhes tekintete lassan siklik végig a nyakát borító tetováláson, elképzelem ahogy belemélyesztem a fogaimat. Megnyalom a számat.
Épp csak egy pillanatra voltam figyelmetlen de õ ezt máris kihasználja és kibszadul. Nem ugrom utána, csak figyelem ahogy a mosdóhoz hátrál. A fegyveréhez.. minnél közelebb ha lehet.
-Ha mégegyszer hozzámérsz nem fogok tétovázni. - szegezi nekem remegõ kézzel a pisztolyt.
Egyetlen szelíd mozdulattal eltolom a fegyver csövét magamtól.
-Tudod hogy ellenem ez semmit sem ér... - felelem a szokásos nyugodt közönnyel, majd felvéve a pillanatra ledobott álarcomat folytatom:
-Egyébként amirõl beszélni akartam veled az az, hogy...
-...végre hogy a lényegre tértél... - vág a szavamba.
Rávilllantom a szemem, mire elhallgat.
-... hogy az igazgató üzent nekünk. Úgy néz ki tovább tart az elfoglaltsága mint gondolta, így még egy ideig élveznetek kell a vendégszeretetünket. Ami pedig az iskolát illeti, rámbízta a fontosabb feladatokat.
Látom az arcán hog nincs épp meggyõzõdve arról hogy a legjobb kezekben van az irányítás így, de nem mondja ki, csak annyit hogy: -Remek.
Elmosolyodom.
-És hogy jövök én a képbe?
-Nagyon egyszerû. Te fogsz segíteni nekem.
-Meg még mit nem. Van épp elég dolgom a prefektusi melóval. És van elég csicskásod ígyis.
-Szóval úgy gondolod hogyha megtámadják az iskolát holmi jöttment vámpírok és nekem „véletlenül” más dolgom akad, nem számíthatok a segítségedre? -kérdezem mézesmázos hangon.
Felsóhajt és látom hogy ökölbe szorítja a kezét.
-Térj a tárgyra, tudom hogy nem ezt akarod mondani.
-Igazad van. Nem ezt. Sokkal inkább azt hogy mostantól amíg az igazgató vissza nem tér jogodban áll azt tenni amit mondok. Jogodban áll megtagadni a kérést, (direkt nem használom a parancs szót) de mondanom sem kell hogy az nem lenne valami jó. A készülõ holdünnep miatt pedig csak egyre több vámpír fog megjelenni az iskola körül hogy a diákokra vadásszon.
-Hát ez csodás. - fintorodik el.
-Igen, szerintem is. - felelem mosolyogva. - Ami pedig Yuki-t illeti, õ a védelmemet élvezi, így nem fog éjszaka kint járkálni mégha az igazgató meg is kérte rá mint prefektust.
-Legalább ez egy okos döntés volt. -morogja az orra alatt.
-Örülök hogy így gondolod. Most pedig gyere velem. - intek neki és hátatfordítva elindulok ki a fürdõhelységbõl. Mikor érzem hogy nem követ, visszafordulok és karba font kézzel nézek rá. Kezd dühíteni a folyamatos ellenállása.
-Bocs, van más dolgom is. - feleli és elsétál mellettem. Azaz csak akar, mert megragadom a karját és visszarántom. Szemei dühösen villannak rám, elhúzom arca elõtt a kezemet, mire ernyedten hullik a karomba.
Remek. Így mindjárt jobb.
Felkapom és elindulok vele a folyosón.

***

A napsugarak tûznek be az ablakon. Bántják a szemem. A függöny mögé rejtõzve gondolkozom, idõnként az ágyam irányába sandítva, ahol ott alszik, elterülve a párnámon.
Magam sem tudom miért hoztam ide, talán kíváncsiságból, talán merõ kísérletezési kedvbõl. Mindenesetre rossz ötlet volt, mert az éhségem annyira feléledt hogy minden egyes alkalommal lüktetnek a szemfogaim hacsak ránézek. Pedig nem kéne hogy ilyen hatással legyen rám, hiszen nincs benne semmi rendkívüli. Mégis annyira kívánom a vére ízét, hogy az kimondhatatlan. Kíváncsi vagyok milyen lehet.
Gyorsan belekortyolok a borospoharamban amiben a feloldott vértabletták vannak. Kicsit enyhül az érzés, de a biztonság kedvéért beleteszek még három négy darabot.
Hogy én hogy utálom ezt.

***

Éjszaka van. Leszállt az éj.

Arra ébred, hogy éppen fölé hajolok, válla mellett megtámaszkodva a takarón. Mikor meglát kissé csodálkozva, idjeten veszi tudomásul a helyzetet, majd rögtön reklamálni kezd:
-Te szemét! Ez most mire volt jó?
Próbál kimászni alólam, több-kevesebb sikerrel.
-Kipihented magad? - kérdezem kedvesen.
-Ne beszélj félre! Te tényleg ennyire imádsz játszani másokkal, vagy ez csak nekem szól?
Elvigyorodom.
-Ehh nem kell hogy válaszolj... - legyint én pedig leszállok róla és ingem ujját megigazítva nézek végig rajta.
-Hova készülsz? - kérdezem követve a tekintetemmel ahogy kimászik az ágyamból.
-Semmi közöd hozzá. -feleli majd megdermed ahogy megérintem a vállát.
-Ezt itt felejtetted. - lehellem a fülébe halkan és a kezébe csúsztatom a pisztolyt. Szó nélkül elteszi és kiviharzik az ajtón.
Én meg csak állok és mosolygok.

***

Ichijo nagyapja. Utálom és most látogatóba jöttek egy csomó sznob vámpírral együtt. Utálom hogy udvariaskodnom kell velük, közben nem mutathatom ki mennyire nem érdekelnek a nézeteik. Régóta tudom már hogy inkább lepaktálnának a vadászokkal mintsem elismerjék a tisztavérûek uralkodói jogát.

Éppen kezet fogok az egyikükkel. Az öreg eltûnt a látóterembõl, de legalább addig sem látom. A hideg ráz tõle hogy folyton a véremre áhítozik.
-Nagy örömömre szolgál hogy ismét találkozhatok önnel Kaname-sama. - ömleng a férfi elõttem, mikor hirtelen rossz érzés fog el, majd megszólal egy dühös hang.
-Ne mozdulj!
Zero-t látom, a lépcsõ telején állva, amint nekem szegezi a fegyvert. Vagy nem is nekem.
-Tûnj el öreg! - sziszegi a fogai között.
Igen, mostmár én is érzem. Az a szemét vénember a hátam mögött, alig pár centire a torkomtól.
-Hogy merészeled... - morogja erre az. - Mocskos kis E szintû, hozzám szólnod sem volna szabad.
Küldök egy gyilkos pillantást az elõttem álló férfira, aki minden bizonnyal okkal vonta el a figyelmem, azért hogy az öreg a kközelembe kerülhessen, és érzékszerveim nem érezhessék a másik erejét.
Kezem egyetlen modulatával térdre kényszerítem.
-Ez nagyon nem volt okos dolog tõled. - nézek rá kegyetlenül. Vörös szemeimben düh csillan meg egy pillanatra. Az ilyenek miatt haltak majdnem ki a tisztavérûek. Ezek miatt, akik csak az erejükre áhítoznak.
Lépéseket hallok. Zero.
-Köszönöm Zero-kun. - fordulok felé mosolyogva, egy pillanatra eltüntetve az arcomról a gyilkos tekintetet.
Elteszi a pisztolyt és sóhajtva odébb áll. Aido pedig ezegyszer nem szól neki egy rossz szót sem.

Most komolyan megmentette az életemet? Saját akaratából? Ezek szerint mégsem utál annyira mint mutatja.

Zero :

Érzem ahogy közelebb lép, és felé fordulok. Hátrálok, majd észbe kapva ripakodok rá.
- Ne szórakozz - morgom. Szemeiben csillan valami, és a zuhany felé pillant. Ez baromi gyanús... Meghallom a csapok nyikorgását, és víz zubog ki, majd a pára köde burkol be minket. Mi a fenét csinál? És miért? Hirtelen meleg vízpermet borít be, és a szemem elé kapom a kezem, nehogy belemenjen. Mire felpillantok, már közvetlenül elõttem áll, talán egy lépésnyire. Basszus, sosem fogom megszokni hogy ilyen gyors. Még nálam is, ami nagy szó.
- Kuran... - mordulok fel dühösen. A frászt hoztad rám.
- Igen? - kérdezi lágyan elmosolyodva. Nem csodálom, hogy minden lány utána sóhajtozik az iskolában. Észbontóan jól áll neki ez a kissé hamiskás mosoly. Irigy vagyok. Ha csak fele ilyen jól festenék mint õ, Yuuki én utánam sóhajtozna és futkosna, így nem keveredne folyton bajba.
Töröld le a mosolyt a képedrõl, mert én teszem meg azt, szép formás lábammal az arcodba lépve!
- Élvezed hogy játszadozhatsz? - firtatom lehiggadva.
- Hát hogyne - vigyorog rám. Ehh... Azt hiszem elérkezett az ideje annak, hogy komolyan elbeszélgessünk. Oké, a terv a következõ. Mögé kerülök, lecsapom, kikötöm és elmagyarázom neki, hogy a jó édes nénikéjével szórakozzon. Hm. Jó terv. Már csak kétszer olyan gyorsnak, és százszor erõsebbnek kéne lennem annál ami vagyok. Vajon két másodperc intenzív edzéssel el lehet ezt érni?! Másik terv. Szégyen a futás de hasznos. Ha szembekerülsz egy legyõzhetetlen vámpírral, akkor két dolgot tehetsz. Elfutsz és elfutsz. Oké. Alig észrevehetõen biccentek, és már spuriznék is, amikor hirtelen fejbe kólint az ereje és megszédülök. Hangja a fejemben visszhangzik, és pokoli erejébe még a fogaim is belesajdulnak. Olyan intenzíven vonz magához, ami elképesztõ. Ezt a játékot játszottuk már, akkor sem jött be, most sem fog, ha beledöglök sem! Széthasad a fejem...
Lábaim már mozdulnak, de nagy nehezen sikerül megállnom. Mire feleszmélek a falon nyekkenek, és õ vállaimat megragadva présel a hideg csempék közé. Hé, nem vagyok fuga! Ráadásul záporozik rám a víz is!
Dühösen vicsorgok rá szép fogaimmal, és õ csak mosolyogva fogja meg egyik kezével az államat, úgy gyönyörködik remekmûvében. Bakker Kuran. Most törülközhetek meg újra!
Méla mosollyal figyel, és számat megcirógatja egyik ujjával.
Mi a...?
Felemeli kezét, ujjaival int egyet, és már hallom is fejemben a parancsát. „Ez az...csókolj meg...csak egy kicsit...”
Mi a jó édes....? Felsõtestem már mozdul is, és ahogy közeledik arcom az övéhez...jézus...
- Neked teljesen elment a...mmhhh.... - folytja belém a szavakat szájával. Lángoló forróság cikázik végig testemen, és dermedten hagyom, hogy elszakítva tõlem száját, hajamba markolva rántsa félre a fejem. Megérzem vérszomját, és vörösen felvillanó szemeit látva ahogy nyakamat figyeli és száját megnyalja, kapcsolok. Nem leszek az ebéded vérszippancs! Ne is álmodj róla!
Egy villámgyors mozdulattal szabadulok ki karmai közül, és a mosdóhoz hátrálok, szemmel tartva õt. Kitapogatom pisztolyom kellemesen hûvös fémjét, és már rá is szegezem. Épp csak diszkréten remeg a kezem. Hurrá.
- Ha mégegyszer hozzámérsz nem fogok tétovázni - nyomatékosítok, épp csak enyhén megremegõ hangommal. Már elõttem is áll, és lágyan eltolja a fegyverem csövét a fal felé.
- Tudod hogy ellenem ez semmit sem ér... - válaszolja újra közönyösen. - Egyébként amirõl beszélni akartam veled az az, hogy...
- ...végre hogy a lényegre tértél... - morgom, de szemvillanása jelzi hogy kuss. Oké, befogom.
- ...hogy az igazgató üzent nekünk. Úgy néz ki tovább tart az elfoglaltsága mint gondolta, így még egy ideig élveznetek kell a vendégszeretetünket. Ami pedig az iskolát illeti, rám bízta a fontosabb feladatokat.
Mi van? Az igazgatónak elmentek otthonról. Egy vámpír kezébe adni ekkora hatalmat? Megeszik a diákokat mire visszatér! Kuran Kaname, milyen köretet óhajtasz a vacsorához Yuuki mellé? Két kis szõke nyárson megfelelne? Vagy esetleg egy gombóc vörös?

- Remek - közlöm. Mindenki meghülyült. Éljen! - És hogy jövök én a képbe? - firtatom egy elmebeteg türelmével. Elvégre akár az is lehetnék ennyi ökörség hatására nem?
- Nagyon egyszerû. Te fogsz segíteni nekem.
- Még mit nem. Van épp elég dolgom a prefektusi melóval. És van elég csicskásod így is.
Most hogy nincs igazgató, még több dolgom lesz, hisz a vámpírkák is bátrabbak ilyenkor.
- Szóval úgy gondolod hogyha megtámadják az iskolát holmi jöttment vámpírok és nekem „véletlenül” más dolgom akad, nem számíthatok a segítségedre? - kérdezi lágyan.
Basszus.
- Térj a tárgyra, tudom hogy nem ezt akarod mondani. - sóhajtom megadóan.
- Igazad van. Nem ezt. Sokkal inkább azt hogy mostantól amíg az igazgató vissza nem tér jogodban áll azt tenni amit mondok. Jogodban áll megtagadni a kérést, de mondanom sem kell hogy az nem lenne valami jó. A készülõ holdünnep miatt pedig csak egyre több vámpír fog megjelenni az iskola körül hogy a diákokra vadásszon.
- Hát ez csodás - „vidulok” fel egy fanyar fintorral. Vámpírból egy is sok, nem hogy még egy tucatnyi... és még több. Fúj.
- Igen, szerintem is - mosolyog. - Ami pedig Yukit illeti, õ a védelmemet élvezi, így nem fog éjszaka kint járkálni, még ha az igazgató meg is kérte rá mint prefektust.
- Legalább ez egy okos döntés volt. - dicsérem meg kelletlenül. Had hízzon az egoja, és elfordulva tõle rántom magamra a ruháimat. Ne merészeld meglesni a kincsemet! Na azért.
- Örülök hogy így gondolod. Most pedig gyere velem - indul az ajtó felé. Elteszem fegyveremet is, és elvigyorodom. A jó édes nénikédnek parancsolgass barátom. Meglepetten fordul felém, és látom hogy pipa.
- Bocs, van más dolgom is - felelem mellette elsétálva lazányosan. Karomat megragadva ránt vissza, és már osztanám is neki az észt, hogy így a a jóédes keresztanyád meg úgy, de kezét elhúzza arcom elõtt és minden elsötétül.

*

Édes álomból ébredek, bár nem emlékszem mi is volt az. Kábán pislogva mérem fel a környezetem. Már voltam ebben a szobában és ebben az ágyban. Dézsa vû-met pedig tovább dézsázza a fölém hajoló alak is. Megijedek, de nem érzek sem harapás fájdalmát, sem mást, ezek szerint nem nyúlt hozzám.
Már emlékszem. Elkábított.
Ráförmedek.
- Ez most mire volt jó? - dühösen próbálok kimászni alóla, de csak annyit érek el, hogy mégjobban alákerülök. Mesés.
- Kipihented magad? - érdeklõdik kedvesen, mintha teát szürcsölgetnénk kitartott kisujjal a szalonban. Marha jó.
- Ne beszélj félre! Te tényleg ennyire imádsz játszani másokkal, vagy ez csak nekem szól? - firtatom halkan, holott legszívesebben hisztérikusan sikoltoznék. Ez a vámpír meg akar dugni! Segítség! Mert immáron bizonyos vagyok benne. Kétszer csókolt meg, cseppet sem véletlenül, most meg az ágyába paszíroz bele, mint valami kis szõke libát. És hogy még csodásabb legyen a helyzet, a véremet is kívánja. Hát ez szuper. Kuran Kaname! Hát nem látod hogy én is férfi vagyok? Egy jóképû pasi, akiért omolnak a nõk. Na jó, ez azért túlzás, de azért van pár lány a Zero-fanklubban...
Mi ez a perverz vigyor? Nem! Nem akarom tudni!
- Ehh nem kell hogy válaszolj... - legyintek látszólagos hidegvérrel, és végre lemászik rólam. Éljen! Nem látszik, hogy tele a gatyám, úgy betojtam tõle. Na spuri.
- Hova készülsz? - hallom osontamban.
- Semmi közöd hozzá - vetem hátra. Hát nem látod, hogy becses személyem az ajtóval és annak legszebb részével a kilinccsel óhajt közelebbi ismeretséget kötni?
Vállamra nehezedik a keze, és az érintéstõl végigcikázik megint rajtam az a furcsa bizsergés. Lemerevedek. Ez tutira megint valami vámpír trükk...
- Ezt itt felejtetted - súgja a fülembe, és forró lehelete csiklandozza érzékeny bõrömet. Szívem hevesen kezd kalimpálni, és egyéb vegetatív reflexeimet is csodálkozva figyelem. Zavartan veszem el a kezembe csúsztatott fegyveremet. Nagyot nyelve vágom zsebre, és köd elõttem, köd mögöttem. Jah, és a fejemben is.


*

Vámpír buli! Juj de izgi! Ki nem hagynám semmi pénzért, ezért prefektusi melómat lerendezve az éjjeli tagozatosok kollégiumának fõbejáratát kihagyva inkább a hátsó bejáraton térek vissza. Felsietek a szobámba, majd a galéria korlátjára támaszkodva figyelem a sok-sok vámpírt. Oh mami mit mûvelhetnék én itt egy kisebb bombával... Nagytakarítást! Nyehehe.
Bejön két fejes vámpír, egyikük nagyon idõs is. Vadászként érzékelni tudom a vérszippancsok korát és erejét. Ez itt bitangerõs és õsöreg. Még a hajamban is érzem az erejét, de mégis semmi Kuranéhoz képest. Komoran fürkészem sunyi szemeit. Meghajol Kuran elõtt, udvariasan köszöntik egymást, majd elterelve a figyelmét kerül mögé, és lecsapna. A másodperc törtrésze alatt termek a lépcsõsor tetején, fegyveremmel pontosan a két szeme közé célozva.
- Ne mozdulj. - mordulok rá. Le is merevedik a kis sunyi. - Tûnj el öreg! - szûröm fogaim között, és még visszafogott voltam. Nem rendezhetek vérfürdõt, de a vámpírvadászok fõszövetségesét akkor is meg kell védenem. Ráadásul nincs még egy vámpír, akiben annyira megbízom, mint benne. A többi indokot egyenlõre ne firtassuk... Ha kell, lepuffantom ezt a vén fószert.
- Hogy merészeled... - háborodik fel a vén szipka. - Mocskos kis E szintû, hozzám szólnod sem volna szabad.
Kaname fagyos, gyilkos tekintettel int egyet, és erejével térdre kényszeríti a két vén szarost.
- Ez nagyon nem volt okos dolog tõled. - mondja neki, és mély hangja félelmetesen rideg. Semmi jót nem ígér. Lazán lelibegek a lépcsõn a gyilkos vérszippancsok tekintetének kereszttüzében, és Kaname mellé állva figyelem a jelenetet. Most jön a bünti. Ezt muszáj lesz közelrõl megnéznem... Kár hogy nem hoztam pattogatott kukoricát hozzá.
- Köszönöm Zero-kun - mosolyog rám Kuran. Na nem mintha rászorulnál... valószínûleg semmi szükség nem volt a beavatkozásomra, de jobb félni mint megijedni. Sóhajtva teszem el fegyverem, és kissé félreállok, nehogy rám fröccsenjen a vér amit kiont mindjárt. Legalábbis remélem.
Valamit csinál a kezével, mert mindkettõ felordítva kap a fejéhez és a földön kiterülve vergõdnek.
- Bocsáss meg! - kiabálják. Meglepetten pillantok körbe. A teremben álló sok-sok vámpír mind visszafojtott lélegzettel figyeli az eseményeket. Végül elhallgatnak a kiabálások, és Kaname halk hangja zendül fel.
- Megsértettétek a vendégszeretetünket, és udvariatlan viselkedésetekkel rászolgáltatok a halálra, azonban a Tanáccsal folytatott tárgyalásaimat figyelembe véve meghagyom életeteket. Távozzatok. - mondja õ, és a két öreg a kíséretével együtt néhány másodperc alatt kispurizik.
Kaname rám pillant, és megvonom a vállam. Felõlem azt csinálsz amit akarsz.

Nyah, vége a bulinak. Ideje Yukit megkeresni, ágyba dugni és amúgy nekem sem árt egy kis pihenés. De elõbb jelentenem kell neki az éjjeli eredményeket. Int nekem, és én mint valami hûséges kiskutya követem a dolgozószobájába. Kár hogy nincs farkam amit csóválhatnék neki... Mondjuk van, de azt nem csóválnám neki semmi pénzért. Kifejezéstelen arccal, nyugodtan lépek be mögötte a sötét helyiségbe. Int egyet, és néhány gyertya azonnal fellobban.
- Wow! Ezzel cirkuszban is felléphetnél... - fintorodom el, és ahogy a kanapén kényelmes eleganciával leül, látom ahogy elfojt egy mosolyt. Karba tett kezekkel támaszkodom az íróasztalának, és komoran fürkészem az arcát.
- Hallgatlak - mondja lágyan.
- Ma négy E-szintû tört be az iskola területére. - térek a tárgyra.
- Megölted õket? - kérdezi. Hülye kérdés.

- Még szép - húzom fel az orrom. Halkan kuncog. Bizonyára jól szórakozol. - Miért akart megtámadni az öreg téged, amikor tilos tisztavérûbõl szipkázni? - kérdezem az arcát fürkészve. Persze kifejezéstelen, mint mindig.
- Mert nem tudott ellenállni a kísértésnek. - válaszolja türelmesen. Összevonom a szemöldököm. Olyan finom lenne a vére? Nem mondom, nekem ízlett, de nem érzek ellenállhatatlan vágyat hogy most kiszívjam belõle.
- Látom nem érted - konstatálja.
- Olyan finom lenne? - pislogok. - Szerintem olyan íze van, mint Yukiénak. Tehát sima vér ízû.
Elmosolyodik, és könnyedén felállva lép felém. Ajaj, nem tetszik ez a pillantás.
- Te ezt nem értheted, még túl fiatal és kezdõ vámpír vagy... - cirógatja meg az arcomat ujjaival. Ellököm a kezét, és komoran villantom rá ködszürke szemeimet.
- Akkor magyarázd el... és ne nevezz vámpírnak. Neked Vadász vagyok.
Hajamba markolva hajol közelebb, mélyen a szemembe nézve.
- Rendben, megmutatom. És azt is megtanulod ezúttal, hogy tetszik vagy sem, vámpír vagy. - súgja. Határozottan nem tetszik a hangnem, ezért dühösen ellökném magamtól, de moccanni sem tudok. Már megint bevetette a telekinézist a mocsok!
Ahogy kitölti orromat vérének fûszeres, semmihez sem hasonlító finom illata, kispör a fejembõl mindent, és megremegek. Döbbenten pillantok fel rá. Megharapta az ajkát, és most néhány vércsepp csillog rubintvörösen rajta. Mutatóujjával megérinti, és egy cseppet letörölve ajkamat simogatja meg ujjbegyével. Felnyögve hunyom be szemeimet, és sóvár vérszomjam teljesen letaglóz. Jézusom...
- Érted már? - súgja. - És ez még semmi... tudod milyen pokoli erõt nyersz általam? Szerintem fogalmad sincs mekkora kegyben részesítelek...
Lenyalom ajkaimról vérét, és beleremegek a gyönyörûségbe... Elgyengülve kapaszkodom meg ingében, és levegõért kapkodva próbálok uralkodni magamon...
Még nem vagyok teljesen kiütve, ezért felpillantok rá szürke szemeimmel. Hiba volt. Már hallom is fejemben a hangját, ahogy hív magához, és nem tudok ellenállni neki.
- Ne...ne csináld... - nyögöm, de õ csak megsimogatja arcomat, és hajamba túr lágyan, ahogy közelebb hajolva hozzá csókolom meg sóváran. Vérének íze és illata kitölti minden érzékszervemet, és teljesen elgyengülve hagyom hogy magához szorítson. Istenem de csodálatos...
Nyelve számba hatol, ágyéka enyémhez simul és felnyögve ölelem már én is õt. Nem hiszem el... nem hiszem el...

Rémülten lököm el magamtól, és remegve kapaszkodom meg az asztallapban.
- Jézusom... - zihálom. Arra sincs erõm, hogy elõkapjam a fegyverem, és lepuffantsam ezt a mocskot. Már megint megtette! Ezt nem hiszem el! - Elég volt... a perverz kis játékaidból... Ne merészeld többé...- suttogom.
Kuncogva simul a hátamhoz, és nyakamba hajol.
- Megtanultad a leckét? - búgja, és ajkaival végigsimítja a nyakamon lévõ tetoválást. Felnyögve hunyom be a szemem. Miért esik jól? Miért? És a fenébe is... miért szeretném, hogy megharapjon? Hát teljesen elmentek nekem otthonról?
- Leh...hckét...? - lehelem kábán. Próbálom összekaparni maradék szürkeállományomat több kevesebb sikerrel, és nagyot nyelve veszek egy mély levegõt. Nyugalom Zero. Lélegezz. Ez az. Szóval lecke.
Kibontakozom karjaiból, és csak diszkréten remegve lépek el tõle, hogy fellángoló dühvel penderüljek szembe vele. Mosolyogva figyel. Ó hogy az a....!
Megtanultam a leckét. Többé a büdös életben nem maradok kettesben vele. Szerzek egy gardedámot. Mit egyet? Kettõt! És ha legközelebb csak rám pillant, sikkantva fogok elrejtõzni mögöttük. Na jó, ez hülyeség.
Szóval lecke. Most megtanította nekem, miért is különleges az õ vére, és többek között azt is, hogy vámpír vagyok.

Vámpír vagyok...

- Megtanultam. - válaszolom elkomorodva. - Már értek mindent. És kösz hogy eszembe juttattad, ki is vagyok valójában.
Keserûségem ebben a pillanatban eláraszt. A rohadt életbe, pedig már kezdtem egészen jól érezni magam a bõrömben... Nem baj, rám fért.

Faképnél hagyva õt lépek az ajtóhoz.
- Zero... - hallom, és kezem megfeszül a kilincsen. Nem nézek rá, csak megtorpanok.

- Minden rendben - válaszolom keserûen. - Megyek, körbenézek, hátha van egy két levadásznivaló magamfajta. - köpöm az utolsó szót utálattal, és bevágom magam mögött az ajtót.

Berúgom a romos ház ajtaját. Épp csak tokostul szakad ki helyérõl. Kaname... mi volt a véredben? Te titokban erõbogyókat szedsz! Berobogok az épületbe, és már meg is találom kis áldozatom, egy középkorú férfit. Épp egy szárazra szipkázott lány mellõl áll fel, állán még csorog a meleg vér.
- Viszlát a pokolban... - vicsorgok rá szép barátságosan.
- Bamm. - teszi hozzá pisztolyom.
- Nyekk. - mondja õ, és hamuvá válva lebben szét.
Na ez kész.

Körülpillantok, és kifinomult érzékeim megsúgják...
- Többen vannak... - sóhajtom bosszúsan.
- Öten - hallom a hátam mögött, és a vállam felett pillantok rá. Lezserül, mégis elegánsan dõl a falhoz, elégedett mosollyal figyelve engem. Na mi van? Tetszett amit láttál? Azt már meg sem kérdezem tõle, hogy honnan tudja. Tisztavérûként gondolom jobban érzékeli kis szipolybarátainkat mint én. Nem és nem és nem fogom megkérdezni tõled. Megy ez nekem egyedül is... Megtalálom õket. Hm.
- A levélben csak egyrõl volt szó - vonom fel ezüstszín szemöldököm. Ezek ártalmatlanok lennének? Sajnos nem tudom megállapítani, csak ha szemtõl szemben állok velük. Ha azok, akkor szegényekre a frászt fogom hozni. Ha nem, akkor...
Csak egy halvány mosoly a válasz. Ehh Kaname.
Lassan elindulok a folyosón, és megtorpanok. Érezz. Behunyom a szemem, és kifújom a levegõt. Érzem õket. Igen... Merre vagytok? Gyertek elõ, nem fog fájni. Csak megnézlek titeket...
Ajtónyílást hallok, és felnyitom ködszürke szemeimet, hogy aztán kistányérméretûre nõjenek, és meglepetten nézzék az ajtókban álló embereket. Mi a...?
Mind engem figyelnek, mintha parancsra várnának.
Bakker...
Vállam felett hátrapillantok. Õ még mindig ugyanott áll, karba tett kezekkel, ajkain halvány mosollyal.
- Ezt miért csináltad? Egyedül is ment volna... - morgom neki.
- Nem én voltam - hajtja félre fejét, és mosolyog. Mi a franc olyan vicces?
- Ch... - válaszolom, és visszafordulok a vámpírokhoz. Kábán pislognak, mintha mély álomból riadtak volna fel. Egyikük sem tûnik veszélyesnek, még nincsenek azon a szinten. Sóhajtva teszem el tokjába fegyverem. Mára ennyi.
Magyarázat nélkül hagyom õket faképnél. Minek mentegetõzzem? Egyszer még úgyis találkozunk...
Kifelé indulok, és ahogy elhaladok a tisztavérû fõszipka mellett, vetek rá egy oldalpillantást.
- Minek örülsz? - kérdezem komoran. - Menjünk. Még meg kell írnom a jelentést...


*

Ahogy visszaérünk a kollégiumba, kedvenc kis szõke barátom már a bejáratnál áll. Mellette elhaladtamban rámosolygok. Én csak így hívom barátságos gyilkos vicsoromat. Halkan sziszeg vissza. Hát ez tök jó! Jókedvûen nevetve lépek be, és a mögöttem lépkedõ Kaname felé fordulok. El is száll az adrenalin nyújtotta jó hangulatom.
- Megyek, megkeresem Yuukit. Viszlát a vacsoránál...
- Zero-kun! - mondja mély hangján, arcán megint az a kiismerhetetlen félmosoly.
- Igen? - pillantok vissza a vállam felett. Mit akar még?
- Egy óra múlva várlak a dolgozószobámban - mondja. Feldühödöm. Mit parancsolgat ez itt nekem? Kap egy dühös pillantást, és közelebb lépve hozzá nézek közelrõl a szemeibe.
- Még mindig nem vagyok a csicskád - mondom halkan, tagoltan hogy megértse. Úgy látszik az lesz a legegyszerûbb, ha felírom egy pólóra és azt hordom. „Nem Kaname csicskája!” - lesz ráírva. - Úgyhogy a légy szíves Zero, vagy a kérlek szépen Zero-t toldd a végére!
Már megint mosolyog. Grr...
- Egy óra múlva. - válaszolja halkan, lehelete arcomat csiklandozza. Errõl azonnal eszembe jutnak a reggel történtek, és zavaromat leplezve vicsorítok rá. Ha már ilyen szép fogaim vannak... Híres hidegvéremet megvillantva kifejezéstelen arccal lépek el tõle, és köszönés nélkül távozom.
Nagyon jól tudja, hogy ott leszek, még ha legszívesebben lepuffantanám akkor is, mert jelenleg sajnos emberszámba kell vennem. Gõzöm sincs hová mehetett az igazgató, pedig jó lenne tudni...

Megkeresem Yuukit, beszélgetek vele keveset, és az idõ elszalad. Már Kanamenél kéne lennem, de a vadászat óta még csak nem is fürödtem, meg át is akarok öltözni. Tíz perc késés miatt csak nem akad ki...

Miféle kollégium ez? Közös fürdõszoba? Hát istállóban vagyunk? Fogadok, Kaname lakosztályában saját fürdõszoba-csoda van.... Pff. 

Kilépve a zuhany alól, derekamra tekerem a törülközõmet és körülpillantok. Teljesen üres az egész. Jobb is, még a végén beindul rám valamelyik kis szipoly és le kell csapnom.
- Azt hiszem világosan fejeztem ki magam, Zero-kun - hallom hirtelen a mély hangot, és kiváló reflexeimnek köszönhetõen egyik kezemmel a pisztolyt szegezem rá, másikkal a törülközõmet derekamon tartva takarom el becses ékességemet.
Ja, csak Kaname.
- Mindjárt kész vagyok. - morgom leeresztve, s a mosdóasztalra visszatéve fegyverem. - Csak nem volt még idõm lefürdeni a vadászat után. Pár perc.
Elfordulok tõle, és hirtelen eszembe jutnak bizonyos emlékek. Khm... Életemben elõször zavarban vagyok csupaszságom miatt. Tétován felpillantok, és a tükörbõl látom, ahogy a csempézett falnak támaszkodva, mosolyogva néz végig rajtam.
- Kimennél? - vonom fel ezüstszínû szemöldököm bosszúsan, elfordítom tekintetem róla, arcomba hulló tincseimmel elrejtve zavaromat. Miért van itt? Menj már ki!

Kaname:

Az ablakhoz sétál. Talán hogy ne kelljen a közelembe maradnia, talán csak mert nem bír a szemembe nézni.

- Nem tartom jó ötletnek, és nem miattam. Yukira vigyázni kell, ezt megértem, de ebben a viperafészekben van a legkevésbé biztonságban. - jegyzi meg rám sem pillantva, az ablakon bámulva kifelé.

Tekintetem végigsiklik az arcán, egészen a füléig amiben ezüstösen csillognak a fülbevalók. Ajkaim mosolyra húzódnak ha arra gondolok hogy de szívesen meghapardálnám.. ott is.

- Figyelsz te rám? -jön a kérdés ingerült hangnemben.

- Hogyne. -felelem nyugodtan, és a szemeibe nézek. A vörösség eltûnt. Vajon ez most jót jelent, vagy csak pillanatnyi nyugalmat.

- Nem vagy éhes...? Hogy érzed magad? - kérdezem érdeklõdve.

- Már jobban vagyok. - hazudja szemrebbenés nélkül. Ha nem tudnám az ellenkezõjét még el is hinném. De olyan élénken érzem a vérszomját a levegõben hogy ha akarná se tudná eltitkolni elõlem.

- Mutasd a kezeidet!

Visszautasít. Megint. Lassan ezt is megunom.

- Nem. - feleli erõteljesen, majd mikor elõtte termek rámszegezi a pisztolyt.

Aztán egy hang megszakítja szavak nélküli párbajunkat.

- Elég!

Yuki. Épp idõben.

Erre Zero mintha kissé megnyugodna, mert leereszti a fegyvert.

- Mi a fenét keresel te itt?

-Én hivattam. Felem Yuki helyett és a mögötte álló Aido-t hivatom magamhoz. Van még egy kis megbeszélnivalónk.

Megparancsolom neki hogy melyik szobába kísérje a vendégeinket majd az akadémia õrzésére is kijelölök pár embert.

- Megmutatom a szobátokat. - lép oda hozzájuk kedves erõltetett mosollyal.

- Nem mondtam, hogy itt alszunk. -akadékoskodik Zero.

- Ez az igazgató parancsa. -felelem ellentmondást nem tûrõen, majd mikor Yuki is egyetért végre belenyugszik.

Nah végre.

***

Elintézek pár dolgot, majd elindulok hogy megnézzem minden rendben van-e és két vendégünk nyugovóra tért-e már a szobájába.

Bár biztosan furcsa nekik..hiszen nappal van.

Már a folyosó végén látom hogy már megint nem bír magával a kicsike. Most éppen Aido-t fenyegeti a pisztollyal, aki vicsorogva néz vele farkasszemet. Szemmel láthatóan mindjárt egymásnak esnek.

- Elég. - szólalok meg a közelükbe érve. Látom hogy összerezzennek, Aido pedig úgy ugrik el mellõle, mint akira forró vizet öntöttek. Remek. Pont így gondoltam. Remegõ kezekkel engedi le a fegyvert.

- Õ kezdte! - mutat rá Aido rögtön mikor szúrós szemmel ránézek.

- Elmehetsz Aido. - szólalok meg halkan, õ pedig fejet hajt és távozik. Kettesben maradunk.

- Mit akarsz? - kérdezi dühösen. Felépek de elém áll, mintha nem akarná hogy belépjek az ajtón. Buta.. nem az ajtó érdekel.. hanem sokkal inkább te.

- Csak az életem árán mehetsz be ezen az ajtón. Azt hiszed nem tudom, hogy te is a vérére áhítozol ugyanúgy, mint mindenki más? Azt állítod megvéded õt... Láttam amit láttam Kuran Kaname.

Oh tényleg? Ha tudnád hogy milyan kapcsolat van köztünk nem mondanád ezt kicsi Zero. Sosem bántanám Yukit, mert számomra õ mindennél többet jelent. Hiszen a testvérem.

Azt hiszed komolyan bántanám õt? Hát akkor nagyon tévedsz!

Dühösen villantom rá a szemeimet, és gallérját megragadva lököm a szemközti falnak. Még gyengéd is voltam, hiszen a szomszéd helységbe is átpenderíthettem volna ha egy kicsit jobban elengedem az erõmet. A fal..az nem sokat nyom a latban hogy van vagy nincs.

- Nagyon merész vagy Zero-kun... - jegyzem meg halkan, de nem állom meg a mosolygást. Igazán izgató hogy ennyire fel tud húzni. Talán csak neki van mersze hozzá. És ez nagyon érdekes.

- Töröld le a vigyort a képedrõl. - sziszegi dühösen. Óh dehogyis..mégcsak most kezdem élvezni. Kuncogva hajlok közelebb, lenyalintva az arcáról egy éppen lefelé gördülõ verejtékcseppet. Mmmm...

- Mássz le rólam. - morogja. - Nem leszek a vacsorád.

- Azt hiszed táplálkoznék belõled? - súgom. - Hisz úgy ki vagy már éhezve, hogy ihatatlan lenne a véred...

Szemei ismét vörösben ragyognak, behunyja õket hogy ne lássam milyen hatással vannak rá a nyakába suttogott szavak.

Vajon mire gondolhat? Érzem a vérszomját.. a testét emésztõ tüzet ami mintha semmit sem csillapodott volna azóta. Ez így nem lesz jó.. nagyon nem..

Halkan felnyög, ellök magától. Ellépek az útjából, figyelem ahogy erõtlenül csúszik le a fal tövébe.

Remeg az egész teste, szemét behunyva sóhajt fel.

Na jól van, ezt én már nem nézem tovább.

Felkapom és vállamra hajítva indulok el vele a szobám felé.

Teljesen a hatalmába kerítette már az õrület észre sem veszi. Ledobom az ágyra, majd egy tõrrel megvágom a csuklómat és a szájához tartom. Szinte öntudatlanul veti magát a sebre én pedig felsóhajtok ahogy ajkai rátapadnak.

Kiváltság. Egy tisztavérû vére olyan hatalmat ad amire sokak áhítoznak. Vajon tisztában van vele hogy amit most teszek az igazából tiltott? Jelenleg nem hiszem.

Kicsit magához tér, mert el akar lökni magától, de látom rajta hogy még nem ivott eleget. Egy erõteljes mozdulattal szorítom le vergõdõ testét és rámordulok.

- Igyál te kis hülye...

Végre beadja a derekát, és egyszerre nyögünk fel ahogy ajkai a csuklómra tapadnak. Szinte szabad szemmel is látom hogy a vérem szétárad a testében sápadt arca kicsit kipirul az újonnan kapott erõtõl. Hangosan zihál mikor elenged, csukott szemmel kapkod levegõ után. Jó volt? Azt meghiszem. Sokan áhítoznak erre tudod Zero-kun? Mégis eddig egyedül neked hagytam hogy igyon a vérembõl. Érezd magad kitüntetve.

Vérem cseppjei még mindig ott fénylenek az ajkain... hirtelen erõs, mindent elnyomó késztetést érzek hogy lenyaljam onnan õket. Meg is teszem, majd egy csókkal folytatom, amit olyan odaadóan viszonoz, mintha nem tartana jelenleg is a legnagyobb ellenségének. Hát ez érdekes.

Finom.. gyengéd csók... amit hihetetlenül élvezek...mmm...

Kívánom. Mégha egy vámpírvadász is, mégha egy nyomorult E-szintû is, ami mostmár nem igaz, hiszen aki iszik egy tisztavérû vérébõl az automatikusan megmenekül ettõl. De nem érdekel most ez.. egyszerûen csak érzem.. hogy sóvárgok.. meg akarom harapni.. megkóstolni.. nem csak a vérét..hanem a testét is.. mindenhol.

Kezemmel a hajába túrok. Idülten mosolyogva figyelem ahogy lassan visszatér a szemébe az értelem szikrája. Átölel.. szorosan. Szerintem nem tudja mit csinál. De mit számít.

Kiélvezem a hátramaradó perceket a robbanásig.

Kisvártatva ki is nyitja a szemeit és kissé megbotránkozott rémült tekintettel emelné ütésre kezeit, amit természetesen azonnal kivédek. Elmosolyodom a felesleges próbálkozáson.

- Eressz el... ...hogy merészelted? Te...te...te...

Felkuncogok.

Halvány pír terül szét az arcán, igazán csábító.

Ugyan Zero-kun. Ne mondd hogy nem élvezted.

-Maradj csendben. - súgom neki halkan és végignyalom a sebet a csuklómon, mire az összezárul. Látom hogy nyel egyet és elfordítja a fejét. Mi a baj? Nem bírod nézni? Hiszen az elõbb még igencsak tetszett.

Vajon milyen lehet amikor már annyira elvakít a vérszomj hogy alig kapsz levegõt? Amikor már mindegy neked hogy kit harapsz meg?

Én még sosem éreztem ilyet. Pedig a tisztavérûeknek sokkal erõsebb a vér utáni sóvárgásuk mint a többi vámpírnak. Ha látnák mennyi vértablettát elfogyasztok egy nap.... biztosan csodálkoznának.

-Hol hagytad a hidegvéredet Zero-kun? - nézek rá félrehajtott fejjel, tenyeremet végighúzva a mellkasán. Ingjének felsõ pár gombja nyitva van, így mikor ujjaim hozzáérnek a bõréhez összerándul mintha áramot vezettek volna belé.

-Fejezd be! -szûri a fogai között.

-Miért? Olyan rossz?

-Ne akard hogy lepuffantsam a fejedet!

Oldalra pillantok, õ pedig követi a tekintetemet. A pisztolya ott hever az íróasztalomon.. számára elérhetetlen távolságban.

-Oh basszus...

Az bizony.

Halkan felnevetek.

-Ne aggódj Zero-kun. Én nem vagyok olyan mint te. - súgom a fülébe halkan.

-Mint én?

Bólintok.

-Jah igen. El is felejtettem mert neked hajj de nemes származásodnál fogva nem kenyered mások emberszámba vétele.

-Tévedsz. -felelem feltámadó dühvel. Általában nem szoktam magam hagyni ilyen könnyen felhúzni..de ez a lekezelõ hangnem... ez már azért sok. Szemeim önkéntelenül is vörössé változnak ahogy próbálom lehûteni magam.

Kifejezéstelen arc..ez az megy ez nekem. Az érzékeimet rendkívül felzaklatta ahogy a véremet itta, most pedig nagyon nehéz lesz lehûteni felajzott testemet.

-Azt hiszed olyan könnyû ezt tennem? Fogalmad sincs róla milyen súlyos dolgok forognak kockán. Míg te itt piti dolgok miatt aggódsz az egész felépített békét olyan veszély fenyegeti amit fel sem tudsz fogni.

Lassan kifújom a levegõt és felkelek az ágyról. Elveszem az asztalról a poharamat és belekortyolok a vörös löttybe. Az íze nem a legjobb... de talán ez majd segít lenyugodni.

Látom hogy éppen a ruháját igazgatja, nem szól egy szót sem.

Még mindig remegnek a kezei, de már nem vérszomjtól.

Az ablakhoz sétál és elhúzza a függönyt. Õt nem zavarja a napfény. Bántani engem sem bánt, de nem szeretem.

Észrevétlenül lépek a háta mögé és kezem a fejére teszem. Puha ezüst tincsei az ujjaim alatt..mintha selyembe tenyereltem volna. Lehajtja a fejét, nem próbál meg ellökni. Gondolkozik.

-Segíthetek neked felülkerekedni a vérszomjadon. Ha hagynád. - súgom a nyakába, õ pedig hirtelen ellök magától.

-Nem kell a segítséged!

-Érdekes. Az elõbb elfogadtad. -felelem gúnyosan.

Látom hogy megrándul az arca, de nem szól semmit. Az más. Ezt akartad mondani ugye? Vagy azt hogy „mert kényszerítettél”.

Hát jó, nem foglak. Magamtól érem el hogy idegyere és felajánlkozz nekem. Az enyém leszel, de úgy hogy te fogsz könyöröni érte.

-Hagyd abba! - kiáltja el magát.

-Micsodát? - kérdezem mosolyogva.

-Hiszen meg sem szólaltam.

-Tudod te azt!

Felsóhajtok. Jól van. Ha annyira akarod.

Sóhajtva engedi le remegõ kezeit, azzal az asztalomhoz sétál, elveszi a fegyverét és elteszi.

-Jó éjt Zero-kun. - köszönök neki ahogy elhalad mellettem, és halkan felkuncogok ahogy hangos robajjal csapja be az ajtót. A függönyhöz sétálok és elhúzom, kirekesztve a napfényt.

Jókis egy hét lesz ez. Igazán jó.

***

Mikor eljön az éjjel a többiek már a földszinten nyüzsögnek a nagyteremben. Õ bizonyára nincs köztük, hiszen mint köztudott ki nem állhatja a társaságukat.

Vagy mégis?

Hangos kiabálást hallok, majd lövések hangját.

Éppen jókor érek le a lépcsõn, mert Aido éppen nekiesne a szaporán lihegõ Zero-nak.

-Mi folyik itt? - vonom kérdõre a szõkét, aki vicsorogva mered a mellettem álló fiúra. Megcsapja az orrom a vér szaga, látom hogy Zero a karjára szorítja a kezét. Aido kezébõl épp akkor tûnik a jégtõr. Szemeim dühösen villannak rá.

-Õ kezdte!

-Nem érdekel! Mit mondtam tegnap?

-De...

-Semmi de! Mit mondtam?

-Hogy hagyjuk békén.... - süti le a szemét, a mondat végét alig hallhatóan mormolva az orra alatt. - De akkoris õ kezdte.

-Aido. -mordulok rá, és megragadom a gallérját. -Nagyon ajánlom hogy ne szórakozz velem.

-I..igenis Kaname-sama... -süti le a szemét. Elengedem és arcom a kezembe temetve intek nekik hogy szívódjanak fel. Zero is elindul fel a lépcsõn, ám még idõben rászólok.

-Te nem Zero-kun.

Megáll félúton és lenéz rám.

-Nem emlékszem mikor mondtam volna hogy parancsolhatsz nekem. - feleli közömbösséget tettetve. Ahogy rámnéz... kicsit furcsán.. mintha csodálkozást rejtene el. Sóhajtok egyet és igyekszem eloszlatni dühömet. Fogaim is visszanyerik eredeti méretüket... lassan megnyugszom. Miért megy ez az utóbbi idõben ilyen nehezen?

-Te velem jössz. El kell intéznünk egy fontos dolgot.

-Miért nem kéred meg az egyik kis szolgádat? - veti oda dühösen.

-Mondjuk mert te vagy itt jelenleg az egyetlen vámpírvadász? - kérdezek vissza immár teljesen nyugodtan. Felsétálok a lépcsõn és megállok mellette. Egy szertartásos mozdulattal meglegyintem a kezem, kényszerítve hogy felém nyújtsa ökölbe szorított kezét. Könnyûszerrel szétpattintom kapocskénkt összeszorított ujjait és beleteszek egy felbontott levelet.

-A vadász szövetségtõl? -kérdezi felvont szemöldökkel.

Bólintok.

-Miért bontottad fel? Semmi közöd hozzá! Hogy merted?

-Igenis rám tartozik ha egy vámpír az én területemen veszítette el az öntudatát. És mivel az igazgató rámbízott téged veled megyek.

-Még mit nem!

-Jobban szeretnéd Aido-t?

Néma csend.

-Én is így gondoltam. Egy óra múlva indulunk. -felelem ellentmondást nem tûrõen és otthagyom, lassú léptekkel felsétálva a lépcsõn.

Legalább láthatom harc közben. Talán még a tõlem kölcsönzött erõ is felébred benne. Talán.

Zero:

Görcsösen szorongatom a vértablettás dobozt, és zihálva döntöm hátam egy fatörzsnek.
- Zero...! Zero hol vagy...! - hallom Yuki vékonyka hangját, ahogy engem keres. Hagyom, hogy elszaladjon mellettem, és a házba siessen.
Becsukódik utána a kapu, és támolyogva indulok távolabb az épülettõl. Az éjjeli õrzõi feladataink véget értek, az estisek visszavonultak már a kollégiumukba. Megnyugodhatok. Magamban lehetek egy kicsit...
Görcsös fájdalom mar a gyomromba, szám olyan száraz mint a szahara...
Megszédülve támasztom hátam egy fatörzsnek, és lassan lecsúszom... mire felocsúdom, már a fa tövében zihálok...
Remegõ kezekkel nyitom ki a dobozt. Csak nézem a tablettákat... nézem és önutálatom szétterjed bennem, mint a tengeri dagály.
Undorító vagyok...
Vért kell innom, mert szervezetem nem fogadja be ezt a vacakot. Pedig annyiszor próbáltam már... kezdetben elég volt, de amióta romlik az állapotom, már kihányom.
- Francba... - hajítom el, és egyik kezembe temetem arcomat.
Vámpír vagyok. Egy állat. Egy szörnyeteg.
Szegény szüleim ha élnének, szégyellnének... Egy õsi vámpírvadász dinasztia utolsó sarja... vámpír.
Szegény Yuki... nélküle már E-kategóriás lennék. De nem vehetem olyan gyakran a vérét, csak hetente egyszer fogadom el tõle amit felajánl nekem. Ez is olyan szörnyû... hogy a vérét veszem a számomra legfontosabb személynek...
Felzokogva csapok ököllel a fatörzsbe, és lehajtott fejjel szorítom össze fogaimat, de szemfogaim ajkamba fúródnak. A fájdalom csak méginkább fokozza dühömet és önutálatomat... de a vérem...
Lenyalom ajkamról, és testem görcsösen összerándul, látásom elhomályosodik, vörössé válik minden körülöttem. A vérszomj... tudom, hogy ilyenkor vörösek a füstszürke szemeim...
Oda sem figyelve rántom elõ pisztolyom, és a hirtelen elõttem termõ vámpírra szegezem. Érzem erejét és meglepetten pillantok fel a kifejezéstelen arcra. Elõttem térdel, és a karmazsinvörös szemek engem figyelnek.
Pár pillanatra kitisztul a látásom is, és leeresztem a fegyvert.
- Mit akarsz...? - morgom összeszorított ajkakkal.
- Már nem tudsz uralkodni a vérszomjadon. - közli higgadtan, bársonyos mély hangján. Mintha csak az idõjárásról beszélne.
- Akkor nem ülnék itt ilyen nyugodtan! - vetem oda, és görcsölõ hasamra szorítom mindkét kezemet. Ah fenébe...
Közelebb hajolva néz a szemembe, amitõl ismét kitisztul a látásom. Gyûlölettel viszonzom a pillantását. Vámpír...
- Mikor ittál utoljára?
Elfordítom az arcomat. Semmi köze hozzá. Undorító még csak beszélni is róla...
Megfogja az államat, és visszafordít, hogy a szemébe nézzek.
- Tudom, hogy Yuki felkínálja neked a vérét. Miért nem fogadod el? Ezzel csak rontasz a helyzeteden...
- Hallgass! - kiáltok rá, és ellököm a kezét. Undorodva nézek rá. - Gyûlölöm azt tenni vele...! Nem vagyok állat... - halkul el a hangom.
Kifejezéstelen arccal néz le rám.
- Hagyj magamra kérlek... - hajtom le a fejem. - Majd ha jobban leszek, bemegyek a házba.
- Neked ott már semmi keresnivalód. - válaszolja higgadtan. - Az estisek kollégiumában kellene laknod.
Felkuncogva vakarom meg fegyverem csövével a halántékomat.
- Te is tudod mi történne, ha beköltöznék... - kinyírnék mindenkit. Vagy õk engem. Más alternatíva nem létezik. Így is számtalanszor törtek már életemre az emberei. Emberei? Ezek nem emberek. Állatok.
Undorodva rázom meg a fejem.
- Ha már kezd közeledni a vég, akkor úgyis... elmegyek vagy...- vonom meg a vállam. Fõbe lövöm magam. Vagy Yuki öl meg, ahogy megígérte.
Megragadja az ingemet, és az arcomba hajol. Szemei dühösen csillognak.
Meglepetten pillantok fel rá. Ezt meg mi lelte?

Kaname:

Most komolyan. Miért érdekel engem egy olyan szánalmas lény mint õ? Miért bámulom most is úgy, mintha igenis jól szórakoznék azon amit látok?

Magam sem tudom.

Talán mert õ is egy bábu a sakktáblámon, egy csikó aki ide és oda fickándozik...egy gyalog amire egyszer végzetes csapást mér az ellenfél vezére, vagy egyszerûen elesik a rohamban és saját gyengesége lesz a végzete.

Az ablakból figyelem, érdeklõdve mintha komolyan érdekelne.

Ide érzem szívének õrültgyors ritmusát, és a megvetést ami a szemeiben látszik. Igazán rendkívüli. Még most is, mikor õ maga is vámpír, képes ilyen mértékben megvetni a fajt, olyanannyira hogy saját magától is undorodik. Ez érdekes.

Visszaengedem a függönyt a helyére és végignézek a sakktáblán az asztalon. Már csak pár bábu van a helyén.. a többi megsemmisítve hever a tábla szélén.

-Vadász mi? -mosolyodom el magamban és a fekete vezérrel mattot adok a fehér királynak. - Majd meglátjuk.

Hátatfordítok az asztalnak és kisétálok a szobából.

***

Megfelelõ távolságból figyelem, habár biztos vagyok benne ha most a háta mögött állnék se biztos hogy észrevenne.

Fájdalom látszik az arcán, a megvetés, a düh és még sok minden. Minden mozdulta ezt mutatja. Süt belõle az önutálat. Hát tényleg ennyire gyûlölöd magad? Pedig azt hittem sokkal érdekesebb kis gyalog leszel. Milyen kár.

Élveteg pillantással figyelem a kis vércseppet ami legördül az ajkán. A fájdalom kínja vörösre festi fehér bõrét. Hirtelen elfog a vágy hogy lenyaljam, de megteszi helyettem. Kár.

Ködösek a szemei. Észre sem vesz.

Közelebb sétálok hozzá.

Ezt már megérzi, mert nemsokára rám is szegezõdik az a sokat emlegetett fegyvere amit olyan elõszeretettel szegez a fejemnek.

Észre sem vette hogy közelebbjöttem és már elõtte térdelek. Pedig általában senki sem részesül ebben a kegyben. Halkan felkuncogok.

- Mit akarsz...? -kérdezi ingerülten.

Félrehajtott fejjel nézek végig rajta.

- Már nem tudsz uralkodni a vérszomjadon. -jelentem ki mintegy megállapításképpen.

- Akkor nem ülnék itt ilyen nyugodtan! - veti ide nekem, dühösen, majd hirtelen elcsuklik a hangja és a hasára szorítja a kezét.

Nyugodtan mi? Ki is a nyugodt?

Látszik rajta hogy éhezik a teste, a vámpíroknak vért kell inniuk mert meghalnak. És ha a tabletták nem mûködnek, akkor nem marad más választása mint keresni valakit aki csillapítja a szomját.

Próbálom elkapni a pillantását, de mintha direkt nem akarna a szemembe nézni. Aztán mikor mégis megteszi vörös fényben játszó szemei pillantanak rám gyanakodva.

- Mikor ittál utoljára? -kérdezem.

Elfordítja az arcát. Tehát megtagadod a választ tõlem? Ez rossz döntés volt. Könnyûszerrel megölhetnélek ha akarnálak.

Megragadom az állát és magam felé fordítom.

- Tudom, hogy Yuki felkínálja neked a vérét. Miért nem fogadod el? Ezzel csak rontasz a helyzeteden...

Összeszûkülnek a szemei, valami vad, szevedélyes harag szikrázik fel bennük, majd dühödten rámordít: - Hallgass! Gyûlölöm azt tenni vele...! Nem vagyok állat...

Ó, hát persze hogy nem vagy az. És én sem vagyok. De ez hozzátartozik ahhoz amilyen életet most élsz, és még élni fogsz örök életed során.

- Hagyj magamra kérlek... Majd ha jobban leszek, bemegyek a házba. - feleli halkan.

Kérlek? Na mi az? Tanultál közben egy kis jómodort? Vagy csak a rosszullét nevelt meg? Hmm..Kiriyu Zero?

- Neked ott már semmi keresnivalód. - felelem higgadtan. - Az estisek kollégiumában kellene laknod.

A fejéhez emeli a pisztolyt, és megvakarja vele a halántékát. Homlokáról lassan lejjebb gördül egy izzadságcsepp. Halkan felkuncog. Ennyire szórakoztatja vajon az ötlet?

- Te is tudod mi történne, ha beköltöznék...

Ó igen. Kõ kövön nem maradna. De pont ezért tetszik az ötlet.

Elvigyorodom.

- Ha már kezd közeledni a vég, akkor úgyis... elmegyek vagy... - megvonja a vállát.

Hát ez nem igaz! Ez már komolyan dühítõ.

Dühösten markolok az ingébe és az arcához hajolok. Most aztán itt legyen vége.

-A vámpírélet is csak egy élet.. te ilyen könnyedén eldobnád csakmert gyûlölöd ami vagy? Amikor azt mondtam hogy csak azért hagylak életben hogy védelmezhesd Yukit... hazudtam.

Látom hogy csodálkozva néz rám.

-Azért tettem, mert érdekelt mit tesz az az önfejû, vámpírgyûlölõ éned egy ilyen helyzetben. Nagyon szórakoztatónak tûnt, de mostmár nem vicces. Akár akarod, akár nem, ez a sorsod. Megpróbálhatsz együtt élni vele, elfogadni, vagy beleõrülsz és úgy halsz meg mint egy gyáva féreg.

Tényleg ennyire félsz a saját hatalmadtól? Milyen vadász vagy te? Azt hittem nem félsz a vámpíroktól. Gyáva. - sziszegem az arcába.

Erre aztán felkapja a vizet és ellök magától. Szédelegve tápászkodik fel a fa tövébõl.

- Nem tudsz te semmit. -feleli dühösen.

-Ó dehogynem. -felelem visszanyerve hidegvéremet. Nem jellemzõ rám hogy ennyire kikelek magamból. De mostmár minden rendben.. visszavettem a közömbös tisztavérû álarcát, ami az elõbb egy pillanatra lefoszlott rólam.

-Yukinak nincs szüksége rád. Neki ittvagyok én. Miért élsz akkor? Önmagadért?

-Semmi közöd hozzá!

Hátatfordít nekem, én pedig egy pillanat alatt mögötte termek.

-Válaszolj nekem Zero! Miért élsz?

-Azért hogy megöljem a hozzád hasonlóakat! - fordul felém hirtelen és rámszegezi a pisztolyt. Azzal a lendülettel kapom el a kezét és a fegyver kiesik a kezébõl. A haragomtól feltámadó szél belekap a hajába.

-Majd én megmondom. - súgom a fülébe. Hegyes fogaim végigszántják gallérja alól kilógó bõrét. De nem harapom meg. Dehogy. Azt még nem érdemelte ki. - Azért élsz mert én azt akarom. Az enyém vagy. Az életed az enyém.

-Na ne viccelj! - neveti el magát és dühösen elrántja a kezét. Szabad szemmel követhetetlen mozdulattal kapok utána és markolom is a karját, másik kezemmel a hajába kapaszkodva tartom a tarkójánál fogva.

-Ez nem vicc. Ezek tények. - felelem félig lehunyt szemeim alól. Erõm szele meglebbenti a fákon a leveleket. Lassan kel a nap. Utálom a napfényt. Jobb lesz ha visszamegyünk.

Két ujjamat végighúzom az álla felett a levegõben, a gondolataimmal kényszerítve hogy a szemembe nézzen. Erõs az akarata, de nekem nem tud ellenállni õ sem. Valahol a lelke mélyén õ is fél tõlem, de tetszik ez a dac amivel szembeszáll velem. Igazán izgató.

-Ne szórakozz velem! - morogja összeszorított fogakkal.

-Miért ne? - vigyorodom el. Közelebb hajolok, õt viszont nem engedem hogy elhúzódjon. Érzem lehelletét az ajkaimon. Kicsi vámpír..egyszer úgyis behódolsz nekem.... tudom...

Megnyalintom az ajkait és döbbenten elkerekedõ szemeit látva elvigyorodom. Elõbb vagy utóbb...

-Ha nem akarod hogy felküldjem a többieket a nappalisokhoz, kövess. - vetem oda neki azzal hátatfordítva elindulok a hold pavilon felé. A kelõ nap sugarai égetik vérvörös szemeimet...sóhajva hunyom be õket.

Vakon is feltalálok a díszes lépcsõn, közben hallom hogy Aido-ék összesúgnak Zero láttán, aki kelletlenül, durcásan lépked a nyomomban.

Az ajtó elõtt aztán kiszólok az utánunk csapatként leskelõdõ estiseknek hogy ne zavarjanak és becsukom a hatalmas, díszes fa ajtószárnyat.

A függöny kellemes félhomályt varázsol tágas szobámba. Kényelmesen leheveredek a kanapéra és ráfüggesztem a tekintetem.

Mint a pók hálóban.. és a légy egyre közelebb repül.. közelebb a végzetéhez...

-A szünetben ittmaradsz hogy szemmel tudjalak tartani. Az igazgató parancsa. Yuki is itt lesz, mert õ elutazik és nekem kell rá vigyázni. Remélem szépen viselkedsz majd. - vigyorodom el. - Igyekezz senkit sem megölni.

-Meg ahogy te azt gondolod.

-Pont úgy Zero-kun... - felelem suttogva. - Pont úgy.

Zero:

- A vámpírélet is csak egy élet.. te ilyen könnyedén eldobnád csak mert gyûlölöd ami vagy? Amikor azt mondtam hogy csak azért hagylak életben hogy védelmezhesd Yukit... hazudtam. - mondja dallamos mély hangján.
Döbbenten nézem. Még soha nem láttam õt ilyennek, mi több, bevallotta hogy hazudott.
Mindig is tudtam, hogy nem Yuki miatt kímélte meg az életem, de hogy ezt be is vallja... Meglepõ.
- Azért tettem, mert érdekelt mit tesz az az önfejû, vámpírgyûlölõ éned egy ilyen helyzetben. Nagyon szórakoztatónak tûnt, de most már nem vicces. Akár akarod, akár nem, ez a sorsod. Megpróbálhatsz együtt élni vele, elfogadni, vagy beleõrülsz és úgy halsz meg mint egy gyáva féreg. Tényleg ennyire félsz a saját hatalmadtól? Milyen vadász vagy te? Azt hittem nem félsz a vámpíroktól. Gyáva.

Hogy az a....

Más a helyében most halott lenne, mert egyszerûen kinyiffantanám! Arghh...
Mérgesen lököm el magamtól, és a fatörzsbe kapaszkodva tápászkodom fel. Hogy merészel így beszélni velem? Ez a szemét... Fogalma sincs semmirõl, csak szórakozik másokon.
- Nem tudsz te semmit - vetem oda dühösen.
- Ó dehogynem. - hallom újra higgadt, mély hangját, és meglepetten pillantok fel rá. Baromi veszélyes, ha valaki ennyire hirtelen képes a hangulatát változtatni. Kiszámíthatatlanság. A legveszélyesebb ellenfelek egyike, ezzel mindig is tisztában voltam. Ehh, már rég le kellett volna puffantanom... De már nem tehetem meg sajnos. Megköti kezemet az ígéretem, és a szövetség...
- Yukinak nincs szüksége rád. - térít magamhoz kusza gondolataimból hangja. - Neki itt vagyok én. Miért élsz akkor? Önmagadért?
Dühösen szívom be a levegõt.
- Semmi közöd hozzá!
Na jó, ebbõl elég. Elég szarul vagyok, nincs szükségem még erre is. Faképnél hagyva, erõm maradékát összekaparva indulok el, de egy kis szellõt érezve megfeszülnek izmaim. Tudom, hogy pokolian gyors, és meg sem lep, hogy hangja közvetlenül fülem mellett szólal meg.
- Válaszolj nekem Zero! Miért élsz?
Lassan fordítom meg a fejem, nem szükséges sietnem, hisz fegyverem csöve már reflexbõl rá mered. Egy elõnye van annak, hogy én is ebbe a mocskos fajba tartozom, plusz megspékeli a vadász génem: gyorsaság.
- Azért hogy megöljem a hozzád hasonlókat! - vágom a képébe. Csuklómat megragadja, és pisztolyom a földre hullik.
Szemei haragosan szûkülnek össze, pokoli ereje szélként áramlik ki testébõl... uhh...
Tudtam, hogy nem piskóta ez a vámpír, de... szóval meglep és kész. És ami még ijesztõbb, hogy képes leplezni ezt az erõt mások elõl.
Dermedten hagyom, hogy nyakamba hajoljon. Nem félek attól, hogy megharap, hisz belehalni úgy sem fogok, és hehh...már vámpírrá sem változom tõle. Fanyarul elmosolyodom, de lefagy képemrõl, ahogy megszólal a fülem mellett.
- Majd én megmondom - súgja, és érzem ahogy fogai a bõrömhöz érnek. Eszembe jut éhségem, és összerándul a gyomrom, szemeimmel pár pillanatig vörösen látok megint mindent... de kitisztul hamar a szavaitól. - Azért élsz, mert én azt akarom. Az enyém vagy. Az életed az enyém.
Felbõszülök, de aztán lenyugszom. Játszadozik. Fel akar dühíteni. Még hogy az övé vagyok... ez jó... Kirobban belõlem a gúnyos nevetés.
- Na ne viccelj! - mondom, és kiszabadítom magam kezének szorításából. Mire feleszmélek, karomat és hajamat markolja, arca alig pár centire az enyémtõl. Pokolian gyors!
- Ez nem vicc. Ezek tények. - válaszolja lágyan, mély hangján, és vörös szeme kifejezéstelenül merül el az enyémben. Ereje megint végigsöpör rajtam. Félelmetes. Csak remélhetem, hogy nem ver át mindenkit, fõleg nem az igazgatót... Ki tudja mik a céljai...
Elfordítom az arcomat, mert zavaró, hogy ilyen közel van, de kezével az arcom elõtt néhány centire elhúzva kényszerít, hogy felé forduljak. Pszichokinézis. Ki gondolta volna? Még milyen titkaid vannak Kuran Kaname?
A szemébe nézek, ahogy Õ akarja, és látom ajkain játszadozó elégedett mosolyát.
- Ne szórakozz velem! - morgom a fogaim között. Dühös vagyok. Hû de dühös!
- Miért ne? - mosolyodik el még jobban, és még közelebb hajol. Na ez már a túúúl közel-kategória...! Nem tudok elhúzódni.
Meleg nedvesség ajkaimon.
Mi a...?
Megnyalta a számat? Ez most komolyan megnyalta a számat...?
Mosolyogva figyeli döbbenetemet, majd elenged.
- Ha nem akarod, hogy felküldjem a többieket a nappalisokhoz, kövess. - veti hátra a válla felett, ahogy elindul.
Igaza van, ilyen vérszomjas állapotban most amúgy sem mehetek emberek közé. Embereinek sanszos, hogy tõlem kell megvédeniük a diákokat...
Bosszúsan felsóhajtva fogom meg a lánc végén lifegõ pisztolyomat, és elrakom. Ez itt az életbiztosításom a sok kis vérszipoly között.
Hiába vagyok vámpír én is, ezek a mocskok sajnos egymás vérét is imádják. Fincsi csemegének számítok én is nekik. Mellesleg nagyon is jól tudom, hogy ezek nem viszik túlzásba a vértabletták fogyasztását. Láttam mit mûvelnek némelyek egymással... Brr...

Persze nagyobb feltûnést nem is kelthettünk a kollégiumban, a sok kis vérszívó mind összeszalad, ahogy belépünk. Kényelmesen felsiet a lépcsõn, és én összeszorított szájjal követem, a sok vámpírszempár gyilkos kereszttüzében.
Rájuk villantom hideg, ködszürke szemeimet. Ne fossatok be, nem bántom. Amúgy sem tudnám... Még.
Belépünk egy hatalmas, kétszárnyú ajtón, és õ kiszól embereinek. Vagyis vámpírjainak, hogy ne zavarjanak minket, majd a kanapéhoz sétálva hanyag eleganciával terpeszkedik el rajta.
Zsebretett kezekkel, félrehajtott fejjel, komolyan figyelem Õt, és viszonzom pillantását.
Hallgatlak.
- A szünetben itt maradsz, hogy szemmel tudjalak tartani. Az igazgató parancsa. - ja, így már más. Már épp le akartalak puffantani merészségedért. Te nem parancsolhatsz nekem, a vadásznak. De ha az igazgató ezt akarja, akkor... Mi??? Hogy itt maradjak? Hát elmentek neki otthonról?
- Yuki is itt lesz - folytatja zavartalanul. -, mert õ elutazik és nekem kell rá vigyázni. Remélem szépen viselkedsz majd. Igyekezz senkit sem megölni.
Töröld le azt a vigyort a képedrõl... grrr...
- Meg ahogy te azt gondolod. - vetem oda foghegyrõl.
- Pont úgy Zero-kun... Pont úgy... - suttogja titokzatos mosollyal, és tekintete végigfut rajtam.
Továbbra is kényelmesen zsebretett kezekkel sétálok az egyik nagy ablakhoz, és az ablakpárkányhoz támaszkodom, és a felkelõ nap sugarainak fényében fürdõ udvarra pillantok, majd újra Kanamera.
Pipa vagyok, az nem kifejezés. És aggódom.
- Nem tartom jó ötletnek, és nem miattam. Yukira vigyázni kell, ezt megértem, de ebben a viperafészekben van a legkevésbé biztonságban. - válaszolom. Vörös tekintete egyik fülemre siklik, amelyikben a fülbevalóim vannak. Szórakozott mosollyal nézegeti, gondolom tetszik neki ahogy csillognak. Yuki imádja.
- Figyelsz te rám? - mordulok fel dühösen.
- Hogyne. - feleli derülten, és újra a szemembe néz. - Nem vagy éhes...? Hogy érzed magad?
Összevonom szemöldököm. Furcsa, de nem tudom miért.
- Már jobban vagyok. - hazudom.
- Mutasd a kezeidet - utasít.
- Nem - vágom rá dühösen. Remegnek a vérszomjtól, és ilyenkor a fegyverem sem tudom megfelelõen használni, ami kiszolgáltatottá tesz. Hülye leszek közszemlére tenni!
Hirtelen elõttem terem, de én is gyors vagyok ám. Egyenesen a fegyverem diszkréten remegõ csövébe néz.
- Elég! - hallom a vékonyka hangot az ajtó felõl, és egyszerre pillantunk oldalra.
- Yuki? - lehelem, és leeresztem a fegyveremet. Imádott Kaname-sempai-jára nem foghatom elõtte a fegyvert. - Mi a fenét keresel te itt?
A vámpír ellép tõlem.
- Én hívattam. - válaszolja. - Aido...
Yuki mögött álló szõke vámpír elõre lép.
- Igen? - kérdezi tisztelettel meghajolva, de kék szemei jegesen mérnek végig. Látta, ahogy fegyvert merészeltem fogni imádott vezérére. Ezért harapnak, tudom én. Meg ha már itt tartunk, nem csak ezért. Mindenért, hisz vámpírok. Nem állnak másból, csak két agyarból, meg egy örökké vérre szomjazó szájból. Undorító.
Amíg õk ketten beszélgetnek, Yuki szalad hozzám, és derekamat átölelve néz fel rám hatalmas bociszemeivel.
- Mindenhol kerestelek... - súgja. - Innod kell, nagyon rosszul festesz!
- Kösz. - mosolyodom el a bók hallatán. Rosszul festek? Hátha még tudná, hogy milyen szarul is érzem magam hozzá, akkor a külsõ látvány még köszönõviszonyban sincs valós állapotomhoz képest.
Kezembe csusszant egy kis fémdobozt. A vértablettáim... Lehajtom a fejem. Dühös vagyok és elkeseredett, de lenyelem indulataimat.
- Megmutatom a szobátokat. - lép mellénk a szöszi. Elengedem Yuki derekát, amit idáig öleltem.
- Nem mondtam, hogy itt alszunk. - válaszolom.
- Ez az igazgató parancsa. - hallom Kaname hangját, és Yuki is csatlakozik hozzá.
- Igen, Kaname-sempainak igaza van Zero.
Grrr....

Yuki szobájának ajtajánál megállunk, és ahogy belép az ajtón, és lazán a falaphoz támaszkodom, és bekapok pár tablettát. Remélem nem hányom ki...
- Megmutatom a szobád. - indul el Aido a folyosón. Néhány lépés után meglepetten fordul vissza felém, amint felfedezi, hogy nem követem.
Fanyar mosollyal rágom el a tablettákat, és felizzanak szemeim, ismét mindent vörösben látok, de ahogy a tabletta hatni kezd, elmúlik. Már jobban is érzem magam egy kicsit.
- Kövess. - mondja.
- Csak nem képzeled, hogy itt hagyom egyedül? - válaszolom gúnyos félmosollyal.
- Itt biztonságban lesz, nem kell aggódnod érte... - sziszegi.
- Ó igen, ha én itt vagyok és az ajtó elõtt állva õrzöm egész nap, akkor biztonságban lesz. Vagy ha kinyírnálak titeket mind egy szálig, talán még akkor... Megjegyzem, utóbbi ötlet jobban tetszik. - válaszolom lágyan.
- Te mocskos kis E-szintû...! - sziszegi, és fehér agyarait rám villantva ugrik elém. Fegyverem hidegen csillogva mered a képébe.
- Sajnos csak egy pisztolyom van. - válaszolom unottan, ahogy megtorpan elõttem. - Kár hogy nem hoztam magammal szúnyogriasztót... - sóhajtok fel.
Rámsziszeg.
- Juj de megijedtem. - mosolyodom el, és kibiztosítom a fegyverem. - Adj okot rá, hogy lelõhesselek. Légyszi.
- Elég. - szólal meg Kaname mély hangja közvetlen közelrõl. Ehh, ezeket a hirtelen felbukkanásokat utálom. Aido elhátrál, és én leengedem a fegyvert. Megint remegnek a kezeim... francba...
Egy verejtékcsepp indul lassú útjára az arcomon. Fagyos tekintetemmel szemmel tartom a szöszit, aki azonnal magyarázkodni kezd.
- Õ kezdte! - mutat rám szemrehányón, de Kaname pillantása beléfolytja a szavakat.
- Elmehetsz Aido.
Kettesben maradunk a folyosón.
- Mit akarsz? - nézek rá hidegen. Felém lép, de elé állok. - Csak az életem árán mehetsz be ezen az ajtón.
Elmosolyodik butaságomon. Elkomorodva nézek a szemeibe, gyilkos dühöm erõt ad.
- Azt hiszed nem tudom, hogy te is a vérére áhítozol ugyanúgy, mint mindenki más? Azt állítod megvéded õt... Láttam amit láttam Kuran Kaname. - utalok egy bizonyos jelenetre, amikor én akadályoztam meg, hogy ne harapjon belé. Elvesztette akkor õ is a fejét. Rég volt, de a memóriám tökéletes.
Dühösen villannak meg vörös szemei, és galléromat megragadva penderül meg velem, hogy a folyosó ajtóval szembeni falára felkenjen gyengéden. Ha nem úgy tenné, már átlyukasztottuk volna a téglafalat, de még így is leomlik azért a vakolat.
- Nagyon merész vagy Zero-kun... - mondja halkan, ás ajkain már megint az a dühítõ mosoly.
- Töröld le a vigyort a képedrõl. - válaszolom dühösen, de õ halkan kuncogva hajol közelebb. Már megint túl közel van...
Lassan lenyalja arcomról a kósza kis verejtékcseppet.
- Mássz le rólam. - morgom. - Nem leszek a vacsorád.
- Azt hiszed táplálkoznék belõled? - súgja a fülembe. - Hisz úgy ki vagy már éhezve, hogy ihatatlan lenne a véred...
Ahogy a nyakamba hajolva beszél, elgyengülve hunyom be vörösen izzó szemeimet. Bõrének illata, testébõl sugárzó melegség, és a felszín alatt a vérének csodálatos aromája...
Érzem ahogy fogaim megnõnek, és egész testem felkészül a harapásra... hogy puha bõrébe mélyedjenek agyaraim, és kiszívjam a sós ízû, sûrû, meleg folyadékot...

Istenem de undorító...!

Felnyögve kapom szám elé a kezemet, ellökve õt magamtól. Hátralép, és én a földre csusszanok. Istenem, teljesen elgyengültem már...
Undorodva nézek fel rá. Testem szinte lángol...
Könnyedén felkap, a vállára hajít, és elgyengülve hunyom be szemeimet. Yuki vére segített volna, ha elfogadtam volna amikor éjjel felajánlotta. De az én makacs, önzõ és büszke természetem...
Valami puhán huppanok.
Vér illatát érzem, és elborítja agyamat az öntudatlanság ismerõs vörös köde.
Az ajkaimhoz érõ csuklóra tapadnak ajkaim, és a rajta lévõ vágott seben kicsorduló vért lenyalom. Belezsizseg egész testem a gyönyörûségbe...
Magamhoz térve lököm el magamtól, menekülnék de erõs kezek megragadnak egy test leszorít, a vérzõ csukló ismét számhoz ér.
- Igyál te kis hülye... - súgja a fülembe valaki, és megadom magam. Finoman megszívom, és ahogy számat kitölti a vér, halkan felnyögök a gyönyörûségtõl, s a rajtam heverõ test szorosabban simul hozzám. A vér ereje szétárad bennem, és felforrósodik minden éhségtõl átfagyott porcikám.
Ahogy elegendõ vérhez jutottam, ellököm a kezet, magamtól, és levegõért kapkodva ejtem fejem a puha párnára. Nehéz szemhéjaimat nem tudom kinyitni... teljesen elkábultam...
Forró nyelv nyalja le ajkaimról a sós vért, és felsóhajtok... számba siklik, és önkéntelenül viszonzom a csókot. Teljesen kába vagyok...
Gyengéden a hajamba túrva simogatja egy kéz a fejbõrömet, arcomat... Önkéntelenül ölelem én is a rajtam fekvõ testet, és halk nyögést hallok, és ahogy felfogom mi az a kemény, ami az én merevedésemhez simul a ruhákon keresztül, kissé magamhoz térek.
Lassan felnyílnak szemeim, és homályos tekintettel pillantok fel az engem figyelõ vörös szemekbe.
Dühöm azonnal elborítja az agyam, és lerúgnám magamról, ha nem lenne olyan bitang erõs. Ütésre emelt kezeimet könnyedén leszorítva mosolyog vicsorgó képembe.
- Eressz el... - sziszegem. - ...hogy merészelted? Te...te...te... - keresem a szavakat, és ahogy tudatosul bennem, hogy nem csak õ tett olyat amit nem kéne. Gyakorlatilag visszacsókoltam és magamhoz öleltem, és szûk nadrágom is. Jézusom.
Elpirulok.
Életemben elõször, lángol a képem zavaromban.