Elkezdek dobálnimár vagy fél órája ugrálok és rohangálok a labda után, mikor meghallom kicsim hangját.
- Daisuke! – szól nekem, mire odanézek és elkezdek integetni neki mosolyogva, mire oda szalad hozzám.
- Tanultál Miwakoval? – kérdezem tőle.
- Igen. – bólint, mire elmosolyodok, majd szenvedélyesen megcsókolom, amit viszonoz is, haladéktalanul.
- Játszunk? – kérdezi mosolyogva és mit ne mondjak igen is tetszik az ötlet.
- Jó. – odaadom neki a labdát, majd pattint párat és elkezdi dobálni. Elég ügyesen játszik 5-öt dobott, de abból 3-om bement. Nagyon szép arány, főleg, hogy lány. A lányok általában még ennyire se tudnak kosarazni,d e hát vannak a kivételek. És ő nagyon is kivétel.
- Jól játszol. – mondom neki.
- Köszi. Most te jössz! – mondja mosolyogva, mire megkapom a labdát. Kicsit berogyasztom a térdeimet, majd a kezemet a fejem felé helyezem és úgy dobok és bemegy. Hát igen nekem már van egy kis gyakorlatom benne, nem hiába én vagyok a kosár csapat szerencse játékosa, mert velem általában mindig nyernek. Be dobom mind az 5-öt, majd odamegyek és megcsókolom.
- hogy csinálod? – érdeklődik.
- Gyere, megmutatom. – mondom, majd a helyemre vezetem. – Állj terpeszbe kicsit és rogyasd be a lábaidat. – magyarázom neki és mellé állok, hogy lássa, hogy gondolom, majd a kezébe adom a labdát. – majd a kezeddel, a balkezeddel tartsd a labdát és a jobb kezeddel, meg hátul tartod meg, hogy ne guruljon le. Azzal fogod tudni, majd irányítani. – magyarázom tovább. – végül ezeket emeld a fejed fölé és egy kicsit rugózva próbáld meg eldobni. Így. – mellé állok és megmutatom. Végig nézem ahogy csinálja. És nagyon jól csinálja, de sajna ne megy be. Az ívet is érezni kell hozzá.
- De nekem még így sem megy be. – mondja és kicsit mintha elszomorodott volna, mire magamhoz húzom és megcsókolom.
- Mert a röppályának az ívét is érezni kell. – mondom kedvesen, mire hátra döntöm, és úgy csókolom meg. Erősen kapaszkodik belém és nevet.
- Daisuke. Állíts vissza, könyörgöm. – mondja nevetve, mire megkegyelmezek és visszaállítom. – olyan bolond vagy. – mondja mosolyogva, mire mosolyogva nézek rád.
- A szerelem ezt teszi velem, meg te is. – mondom, mosolyogva, majd megcsókolom és belemarkolok a fenekébe. A szemébe nézek, majd csörög a telefonom felveszem és az egyik haver keresett, hogy menjünk el valamerre hülyülni. Mondtam neki, hogy meglátom, de ha megyek, akkor ott leszek úgy is. leteszem, majd kicsimre nézek.
- Eljössz velem? – kérdezem tőle kedvesen.
- Lehet nem lenne jó ötlet, hiszen ők úgy ismernek engem, mint a cselédetek. – mondja, mire a felsőmet piszkálja.
- Ugyan már kicsim. Akkor most meg ismernek, úgy mint a barátnőmet. El fogják fogadni, hiszen gyerekkorunk óta együtt ütjük el napjainkat. – mondom neki, majd a szemébe nézek. – kérlek, gyere el. – nézek rá és csókokkal halmozom el.
- Jó rendben elmegyek. – mondja belegyezően.
- Szeretlek. – mondom a szemeibe nézve, majd odahajolok és megcsókolom szenvedélyesen,de még is lágyan és minden érzelmet beleviszek. Felmegyünk a szobámba és elkezdünk öltözni, hogy ne késsünk el, majd megfogtuk egymás kezét és összekulcsolt kezekkel indultunk el a találkozó helyre, ahol tudtam, hogy a haverok nem fogják bántani, mert velem van, de ha még is, akkor tuti, hogy irtó nagy feszkót fogok csinálni, aminek meg szerintem ők nem örülnének…
Felsóhajt tetteimre, ami csak még jobban korbácsolja vágyamat, majd elkezdi ütemesen mozgatni a kezemet, mire nyögések hagyják el ajkaimat. Nem sokkal később szenvedélyesen csókolom meg, amit viszonoz és tovább simogatom minden fele, majd mikor megszakad, a csók a szemembe néz.
- Remélem tényleg nem baj. – mondja és rám néz.
- Ha veled lehetek, akkor nem baj. – mondom, majd megcsókolom.
Megint elkezdi simogatni a vágyamat, amire belenyögök a csókba. Elhagyom ajkait és a melleit kezdem el megint kényeztetni, majd kezem megint útja indul és ágyékát kezdem el simogatni, amire felnyög és elkezdi jobban verni farkamat, amire felnyögök, majd nem sokkal később elélvezek, hangosan felhördülve, mire tovább kényeztetem ágyékát és ment belé hatolok. Felnyög, majd nem sokkal később ment elélvez. Kihúzom belőle ujjaimat és megcsókolom, és a hátamra fekszek, és úgy pihenek kicsit, mire megérzem kicsit fejét mellkasomon. Elkezdem simogatni a hátát. Nem sokkal később hallom, hogy valaki be akar jönni a szobámba, de kulcsra zártam és nem tud. Kicsim felpattan, és egyből rémülten néz az ajtóra, majd a takarót is maga elé húzza.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj. – nyugtatom, majd megcsókolom. Felöltözök, majd az ajtóhoz megyek.
- Ki vagy és mit akarsz? – szólok ki, majd várom a választ, addig látom meg végig nézem, ahogy Hina felöltözik.
- Bátyus Hina-val szeretnék beszélni. Légyszi engedj be. – mondja kérlelően Miwako, amire sóhajtok és mikor kicsim felöltözött kinyitom az ajtót.
- Mit szeretnél tőle? – kérdezem, mire figyelembe se véve megy oda babámhoz.
- Hinako légyszives segítesz nekem a tanulásba? – mondja kicsimnek kérlelően. Ezt nem hiszem el egyszer akarok vele lenni, hogy végre nyugi legyen és csak vele tölteni a napot, de akkor sem lehet, mert jön hugi.
- Persze segítek. – mondja mosolyogva és kedvesen. Nagyot sóhajtok, de nem tudok mit tenni.
- Köszönöm szépen. – mondja Miwako boldogan és mosolyogva, majd szalad is a szobájába.
Kicsim rám néz, majd odajön és igen láthatja, hogy nem vagyok tőle valami boldog.
- Nagyon haragszol? – néz rám egy kicsit ijedten, amire engedek az arcomból, majd megölelem és megcsókolom.
- Nem dehogy. Menjél nyugodtan, majd máskor betoljuk ezt a mai napot. – mondom kedvesen és picit elmosolyodok.
- Miért mit terveztél mára? – kérdezi kicsit rémülve.
- Ne aggódj, csak veled szerettem volna tölteni ezt a napot. A barátnőmmel. – mondom, mire halványan egy picit elmosolyodik.
- Na haragudj. – néz rám és végig simítja a felsőtestemet.
- Nincs semmi baj. Menjél nyugodtan. Addig lent leszek a pályán és dobálok néhányat. – mondom, mire bólint. Adok egy csókot az ajkaira, majd rácsapok a fenekére, de csak finoman, mikor elmegy.
Leveszem a cuccomat és felveszek valami olyan, ami nincs össze gecizve. Le is tusolok bár nem tudom, hogy minek, hiszen úgy is lefogok izzadni, de nem baj. Felveszek egy boxer-t és egy nadrágot és már lent is vagyok a pályán és dobálom a kosarakat, meg minden féle kombinációval próbálkozok…
Eleinte még mindig takarja melleit és tovább csókolom meg simogatom, nem sokára elengedi és is húzom róla a takarót. A melleit simogatom meg minden fele, amire hangosabb sóhajok hagyják el ajkait. Tovább simogatom, majd bugyijához érek és elkezdem ágyékát simogatni, majd intim részét is simogatom, amire felnyög. A szemébe nézek, elmosolyodok, majd megint megcsókolom szenvedélyesen.
Finoman, hogy ne ijesszem meg benyúlok a bugyijába és úgy izgatom tovább, amire belenyög a csókba és megemeli csípőjét. Tovább kényeztetem, majd a nyakát kezdem el csókolgatni, mire hangosabb és folyamatosabb nyögések hagyják el ajkait.
Lejjebb vezetem ujjamat és finoman belé vezetem, amire felnyög és elkezd vonaglani kezem alatt. Csókjaimmal lejjebb haladok, és a melleit kényeztetem. Közben az ujjaim mozgását gyorsítom, amire hangosabb és kéjesebb nyögések hagyják el ajkait. Már az én vágyam is teljesen készen van, és már nem tudom, mit kezdhetnék vele, de már szinte nagyon feszít a nadrág is. Tovább folytatom, majd nem sokkal később háta ívben megfeszül, majd felnyög és elélvez.
Elmosolyodok, majd megcsókolom és kihúzom ujjaimat belőle, majd tovább csókolom. A szemébe nézek, mire elpirulva néz a szemembe.
- Remélem nem bánod. – mondom neki mosolyogva és kedvesen, majd rám néz és megsimítja az arcomat.
- De neked nem rossz? – kérdezi és belecsókolok a tenyerébe.
- Nem a legkellemesebb, de túlélem. – mondom kedvesen, majd kezét vágyamra teszem, ami már teljesen készen van, mire csak kerek szemekkel néz rám.
- Ez nagyon nagy. – mondja és el is pirul teljesen.
- Annyi kell. Minél nagyobb, annál jobb a partnernek is. – mondom kedvesen és a nyakára adok csókokat, de még mindig nem vette le a kezét vágyamról, amire kisebb sóhaj hagyja el ajkaimat, miközben a nyakát kényeztetem. Az arcára pillantok és látom, hogy be van csukva a szeme, majd mintha picit elkezdte volna simogatni, amire még egy sóhaj szakad fel belőlem, ami egyre jobban jól esik és élvezem a kényeztetést nem kicsit. Kicsit elkezdem mozgatni a csípőmet is.
A nadrágomhoz nyúlok és kigombolom, majd finoman megpróbálom a bokszerembe rakni a kezét, hogy ne ijedjen meg, de jobban érezzem én is a kezeit, meg ő is a vágyamat, amit iránta érzek. Mikor megérzem forró kezeit felnyögök, majd érzem, hogy kezdi el simogatni. Visszahajolok a nyakához és elkezdem csókolgatni, majd a melleit simogatom és egy idő után letérek, és a halmokat kezdem el csókjaimmal meg nyelvemmel kényeztetni.
- Nézzünk filmet? – kérdezem mosolyogva a csók csata után.
- Milyen filmet? – kérdezi
- Amilyet akarsz. – mosolygok, és újra megcsókolom hosszan, majd mosolyogva válunk el egymástól…
Leül az ágyamra én meg berakok egy kis romantikus filmet, elindítom, majd mellé fekszek, és magamhoz ölelve kezdem el nézni a filmet. Ő meg hozzám bújik és a fejét a mellkasomra hajtja. Tökéletes minden. Simogatom a hátát és a fejére adok puszikat, de próbálok a filmre koncentrálni.
Más fél óra múlva vége lesz a filmnek. Kicsimre nézek és látom, hogy elaludt. Szegénykém elég fáradt lehet. Nem baj had aludjon. Kikapcsolok mindent, majd betakarom maginkat és elalszok én is.
Másnap reggel arra ébredek fel, hogy már nincs mellettem, ami kicsit elszomorít, felkelek, elmegyek letusolni és felöltözök. Kimegyek a szobámba és látom, hogy akkor jön vissza. Elmosolyodok, majd odamegyek és megcsókolom.
- Jó reggelt. – mondom mosolyogva, majd hozzám bújik ő is.
- Neked is hogy aludtál? Ne haragudj, hogy itt elaludtam, csak nagyon fáradt… - nem hagyom, hogy befejezze, mert nem kell a mentegetőzés, ezért inkább megcsókolom, és a hátát simogatom.
- Nincs semmi baj. Veled csak még jobb volt az éjszakám. – mondom neki őszintén, mire mintha egy kicsit elpirulni látnám. – itt alszol mostantól rendben? – nézek rá mosolyogva, amire szerintem köpni-nyelni nem tud.
- Biztos, hogy jó ötlet lenne? – érdeklődik kedvesen, amire csak bólintok.
- Tökéletesen biztos vagyok benne. – mondom mosolyogva, majd felkapom, és az ágyra teszem, majd mellé fekszek, és úgy ölelem és simogatom a hasát, majd puszikkal halmozom el.
Addig csókolózunk amíg a kezem kicsit el nem kalandozik a testén és azt veszem észre, hogy a mellein van a kezem és simogatom meg kicsit gyömöszölöm, amire picit felsóhajt, majd megszakítja a csókot és a szemembe néz elpirulva.
- Nem hiszem, hogy ezt kéne. – mondja.
- Nem szeretnéd? – kérdezem, mire a szemembe néz.
- Mi lesz, ha bejönnek? Vagy mi lesz, ha rosszul csinálok valamit? – mondja félelmeit, mire megcsókolom.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj. – mondom neki, majd felpattanok és bezárom az ajtót, majd visszafekszek mellé és lágyan megcsókolom, majd a felsője alatt kezdem el simogatni a hasát és hagyom, hogy kicsit szokja a helyzetet. Az egyik a keze a mellkasomon van, míg a másik a takarómat piszkálja. Feljebb tolom a kezemet és a melleit simogatom a melltartón keresztül, amire picit felsóhajt. A szemébe nézek, de tovább simogatom a melleit. Elpirul teljesen és a fejét is elfordítja, hogy ne tudjak a szemébe nézni.
A fejét magam felé fordítom, és megint megcsókolom lágyan, majd elkezdem kigombolni a felsőjét. Mikor megvagyok, vele a kezeit egyből a mellei köré fonja, hogy ne lássak semmit. Kicsit finoman felhelyezkedek, de csak a felső testemmel, majd a kezeit a nyakam köré fonom, hogy ott legyen inkább a keze, amit el is kezd simogatni. Tovább csókolom, majd leveszem róla a melltartóját és úgy csókolom és simogatom a melleit, amire felsóhajt, de próbál hozzám is bújni, hogy ne lássam, hogy néz ki. Tovább simogatom, majd a fenekét kezdem el simogatni, majd a szoknyája alá nyúlok finoman és legérzékenyebb pontjához érek hozzá, amire kicsit felsikít, eltávolodik tőlem és bebújik a takaró alá.
- Hinako. – odamegyek és megpróbálom leszedni róla a takarót.
- Ne nézz rám undorító vagyok. – mondja, mire nem engedi el a takarót.
- Ez nem igaz kicsit gyönyörű vagy. – mondom őszintén, majd kicsit lehúzom róla a takarót és a szemébe nézek. – Szeretlek. – mondom, majd megcsókolom, amit viszonoz és a takaró felet kezdem elsimogatni a testét minden fele. Kíváncsi vagyok mi lesz még ebből…
Csókolózunk, majd elkezd kicsit tolni magától, majd a szemembe néz.
- Biztosan? – kérdezi, de megint megcsókolom szenvedélyesen.
Viszonozza a csókot és perceken keresztül csókolózunk, közben érzem, hogy vágyam kezd egyre jobban nőni.
- Ne… Kérlek ne. –mondja nekem egy sóhaj után.
- Miért nem? – kérdezem nagy szemekkel.
- Most már tényleg, ha meglátnak minket… - mondja, de csak ránézek.
- Akkor majd én elintézem. – mondom neki kedvesen és rá mosolygok, majd megcsókolom és szorosan ölelem magamhoz. Eleinte próbál tiltakozni, de a végére hagyja magát és vágyam is tovább növekszik, majd meghallom apám hangját.
- Daisuke! – kiáltja el magát, majd kicsimre nézek, aki félve néz rám.
- Ne aggódj nem lesz semmi baj. – próbálom nyugtatni, majd felállok. Összekulcsolom a kezünket és odamegyek apámhoz.
- Szia. – köszönök neki és érzem, hogy kicsim menne tovább, de meg fogom a derekánál és nem engedem. – Mit szeretnél? – kérdezem, közben Hina derekát simogatom.
- Veled szeretnék beszélni nem az alkalmazottakkal. – mikor meghallom, apám szavait kicsit bedühödök.
- Megyek is. – mondja kicsim, de nem engedem.
- Nem. Maradj. – mondom neki, majd apámra nézek. – Jobb ha tőlem tudod meg, hogy Hinako a barátnőm és amit nekem mondasz az rá is tartozik. – mondom komolyan, mire rám néz apám.
- Fiam nem így kéne és miért pont ő? Annyi szép lány van a városban aki gazdag… - mondaná tovább de nem érdekel.
- Szerintem nem a te papolásodat akarom hallani. Anyu is szobalány volt mikor megismerted és belé szerettél. Nem foglak tovább hallgatni, és ha még egy szóval meg mered bántani Hinako-t, akkor esküszöm elköltözök itthonról vele együtt. – mondom komolyan, majd inkább elmegyek onnan kicsimmel és felmegyünk a szobámba.
- Ezt nem kellett volna. – mondja nekem, mikor felértünk. Odamegyek és megcsókolom.
- De kellett, mert szeretlek, és nem fogom hagyni, hogy átgázoljon rajtad akár ki is. – mondom neki őszintén és az arcát simogatom.
- De ő még is csak apád.
- Tudom, hogy az apám, de ahogy hallottad ő is ugyan ezeket csinálta, úgy hogy nem tőle akarom hallani ezek a szavakat, amiket mondott. És tőled szebbet sosem találnék. A pénz meg nem érdekel. Engem csak te érdekelsz – mondom őszintén és a szemét figyelem.
- De nekem senkim sincs ebben a világban. – mondja, mire az ujjaimat a szájára teszem.
-Csssss. Most már van. Itt vagyok neked én meg a családom el fognak fogadni, csak adj nekik egy kis időt, hogy megszokjanak. – mondom kedvesen. – mi örökre itt leszünk neked, amíg csak élünk. – mondom mosolyogva, mire halványan ő is elmosolyodik.
- Szeretlek. – mondja, majd megcsókol, amit viszonzok, és a hátát simogatom, de nem megyek tovább. Majd egyszer valamikor, ha ő is úgy akarja, addig nem…
- Igen, leszek. –mosolyog rám, mire én a fellegekben érzem magamat. Felragyog a szemem is. Átölel, amit viszonzok, és rá nézek.
- Köszönöm, ígérem, hogy nem bánod meg. – mondom neki, majd megcsókolom szenvedélyesen és tovább ölelem. Nem sokkal később elfogy a levegőnk és egymás szemébe nézünk, úgy érzem magamat, mint egy virgonc kis csikó, akinek most kezdték el mutatni az életet.
- Az ebédhez készülődnöm kell. – mondja, de nem fogom egyedül hagyni.
- Segítek. – mondom mosolyogva, majd odaállok mellé és elkezdünk főzni közös erővel, közben beszélgettünk is és megtudtunk egymásról dolgokat.
- Köszönöm a segítséget. – mosolyog rám, mikor befejeztük.
- Ugyan már, semmiség. – mondom kedvesen, majd megcsókolom szenvedélyesen.
Iszonyatos csók csatát vívtunk, de abba hagytuk mikor megjelentek családtagjaim, majd rám nézett.
- Szia, majd még találkozunk. – mondja bűbájos mosolyával.
- Szia. – mosolygok vissza rá és elmegy. Leülök az asztalhoz és ábrándozva eszegetek, mire elkezdtek faggatni, hogy mi van és meg elmondtam, hogy együtt vagyunk, és hogy mennyire boldog vagyok. Nem sokkal később mikor már békén hagytak. Összeszedtem a cuccokat, és hogy segítsek, szerelmemnek elmosogatok, majd kimegyek és meg keresem. Éppen a ruhákkal bajlódik, mikor odamegyek, hátulról megölelem és belecsókolok a nyakába, de ingen elgondolkozhatott, mert picit megijedt és nem tudta ki vagyok.
- Ne aggódj, nem akarlak megenni, csak ölelni, amíg csak tudnak és csókolni egész életemen keresztül. – mondom neki, mire rám mosolyog és odajön hozzám és puszit kapok ajkaimra.
- Rendben megbeszélhetjük. – mondja mosolyogva, majd tovább tereget, de megfogom a kezét.
- Hagyd a takarítást, majd megcsinálják. Neked már nem kell ezzel foglalkoznod. Te már hozzám tartozol. – mondom, majd megölelem és megcsókolom, majd kicsit és finoman a falnak nyomom, de vigyázok, hogy ne ijesszem meg és tovább csókolom és simogatom a hátát meg az oldalát.
- Daisuke. Kérlek ne. – néz rám elpirulva. – mi lesz ha ránk találnak? – kérdezi aggódva, amire elmosolyodok.
- Ne aggódj senki nem fog ránk találni, és ha még is, majd én elintézem. Szeretlek. – suttogom és megcsókolom, megint, aminél most megölel a nyakamnál és a tarkómat simogatja, ami olyan jól esik, hogy bármit megtennék azért, hogy örökre érezhessem, amit csinál. A szemébe nézek és kicsit lihegek, mert elkezdtem vágyni utána, de nem bántom. Nem akarom megfektetni egyből. Nem azért kell nekem.
- Nem megyünk el kosarazni? – kérdezem tőle, amire rám néz és mintha egy kis vágyat az ő szemébe is megláttam volna.
- Inkább teniszezzünk, az jobban tudok. – mondja, mire elmosolyodok.
- Rendben benne vagyok. Remélem, tényleg jól tudsz. – mosolyogva, amire végig simít mellkasomon és megcsókol.
- Majd meglátod milyen jól. – mondja, majd kibújik alólam és megy a teniszütőkért. Elmegyünk a pályára, majd beállunk. Leveszem a felsőmet ő meg felköti a felsőjét, hogy csak a mellét takarja.
Gyönyörű testét figyelem és szinte csábít, hogy odamenjek és megérintsem, simogassam, de most másra kell koncentrálnom. Elkezdünk játszani. Közben jókat nevetünk, mert elég sokat esek, mert elkalandozik a tekintetem meg a figyelmem. Egy nagyobb esésem után nem állok fel hanem ott fekszek, mire odajön hozzám
- Daisuke jól vagy? – kérdezi, és mintha aggodalmat félnék felfedezni a szemébe meg a hangjába, de nincs semmi baj, amint leguggol, hozzám magamra fektetem. Elkezdem simogatni derekát és a hátát, ahol nem volt ruha.
- Ne aggódj, teljesen jól vagyok. – mondom és megcsókol szenvedélyesen és mélyítem is, közben egyre jobban elkezdek vágyni utána…
Viszonozza a csókot és megint pár perces csókcsatába merülünk bele, amit nagyon élvezek és szerintem ő is. Levegőhiány miatt szakítom meg megint a csókot.
- Kérlek ne… Nem szabad… - mondja halkan
- Miért? – kérdezem tőle, de nem egészen értem, hogy miért ne lehetne.
- Mert én csak egy szobalány vagyok. – mondja, de ez nem igaz.
- Nekem nem csak az. – mondom neki kedvesen, mire rám néz. – Nekem sokkal több vagy. –mondom őszintén és megint megcsókolom. Olyan finom és édes csókjai vannak, hogy egyszerűen nem tudom nem csókolni őket. Levegőhiány miatt megint megszakítjuk a csókot és a szemébe nézek.
- Kérlek, menjünk haza. – mondja, de nincs, kedvem haza menni vele akarok lenni.
- Jó, rendben van. – beleegyezek, majd beülünk a kocsiba és elindulunk haza. Mikor megérkezünk, kiszáll és egyből a szobájába megy, hiába szólok utána.
Onnantól kezdve nem is láttam, ami elszomorít. Semmihez nincs kedvem egész nap. Még vacsorázni sem megyek le, mire feljön hozzám anyu. Bekopog és benyit.
- Daisuke beszélhetnénk? – kérdezi, majd bejön.
- Persze mond nyugodtan mi a baj? – nézek rá, mire leül mellém.
- Beszélgettem ma a testvéreiddel és azt mondták, hogy Hinako a barátnőd. - néz rám, amire elmosolyodok.
- Szeretném, ha úgy lenne, de fél tőletek és hogy kirúgnátok. Szerintem. – mondom, mire anyám a kezét a lábamra teszi.
- De ő nem való hozzád fiam…
- Anya tudod nagyon jól, hogy jártam régebben. Hinako nem ilyen. Ő olyan csodálatos és gyönyörű. Állandóan vele akarok lenni. – mondom anyunak. – de pont neked kell magyaráznom? Apu is, hogy szeretett beléd? – nézek anyámra.
- Tudom kicsim, csak féltünk tudod. – mondja és folytatja – természetesen azt akarjuk, hogy boldog lágy és ha vele vagy nagyon boldog, akkor nem kell tovább itt dolgoznia, de örökre itt maradhat veled, ha szeretnéd. – mondja anyám, amire meglepődök.
- Tényleg? – nézek rá hitetlenkedve, mire csak bólint. Megölelem anyámat.
- Köszönöm. Szeretlek anya. – mondom, majd beszélgetünk még egy kicsit és lefekszik mindenki aludni.
Másnap reggel arra kelek, hogy nem tudok tovább aludni. Kiszállok, az ágyból felöltözök, és jó kedvvel megyek le a földszintre, ahol meglátom Hinakot, ahogy éppen az ebédhez készülődik. Odamegyek hozzá.
- Jó reggelt. – köszönök neki mosolyogva, mire rám néz.
- Jó reggelt. – köszön, de menne is, mire magam felé fordítom, megölelem és megcsókolom szenvedélyesen, amit viszonoz, majd a szemébe nézek.
- Kicsim kérlek, ne menj, el akárhányszor ide jövök hozzád. – kérem meg, mire elpirul és lehajtja a fejét.
- Sajnálom, de én nem lehetek veled. – mondja, mire felemelem a fejét és mosolyogva nézek a szemébe.
- De lehetsz. Tegnap beszéltem anyámmal és azt mondta, hogy ha boldog vagyok veled, akkor örökre itt maradhatsz, és nem kell dolgoznod. Velem lakhatsz, ha szeretnél. – mondom, mire látom, hogy teljesen meg van lepődve, de nem mond semmit.
- Hinako. Szeretlek és szeretném, ha örökre itt maradnál velem és nem mennél el soha többet. Kérlek szépen légy a barátnőm és a lehető legboldogabb emberévé foglak tenni. Ígérem. – mondom neki őszintén és a szemét figyelem, hogy vajon mi lehet a véleménye, meg mit gondolhat valójában. úgy szeretném ha örökre itt maradna velem és minden nap ölelhetném és csókolhatnám…
Ahogy ott hagyott egész este nem láttam, pedig jó lett volna. Nem tudtam oda figyelni semmire. Haverok is hívtak volna, hogy menjek velük bulizni, de lemondtam nem volt kedvem. Nagy nehezen az éjszaka elaludtam, majd másnap reggel felkeltem. Felöltöztem, majd lementem, és akkor megláttam Hinakot. Megálltam és láttam, hogy felém jön, de igen elgondolkozhatott, mert nem látott meg és nekem jött, majdnem elesett, ha nem fogom meg. Milyen selymes bőre van. Egyre jobban tetszik nekem ez a lány.
- Jól vagy? –kérdezem tőle és rámosolygok kedvesen.
- I… Igen, uram, én… - mondja, de nem tetszik nekem ez az uram,d e látom rajta, hogy zavarba van. – Elnézést! – meghajol, de felesleges én nem az anyám vagyok. –Ilyen még egyszer nem fog megtörténni! – mondja és már nincs is ott.
Nagyot sóhajtok, majd elmentem suliba és elég unalmasan teltek az órák. Matekon sem tudtam hozni a formámat pedig ott szoktam. Ne mindegy haverokkal beszélgettünk kicsit, majd nem sokkal később haza is mentem. Felmegyek a szobámba é meglátom Hinako-t. odamegyek a háta mögé és látom, hogy az egyik családi képemet nézi, ami ki van rakva.
- Még nem kell itt takarítani, elég 2 hetente. – mondom neki, mire rám néz.
- El… nézést! – rám néz és a kép még mindig a kezébe van, meglepődök rajta, hiszen nem hittem volna, hogy ezt a képet találja meg. Azt hittem a másikat nézi. Nem baj. Neki mindent szabad.
- Én… csak takarítottam ezt a képet is! – mondja, és mindent visszatesz a helyére. Meg fog egy vázát, és ahogy látom, nem tudja, merre van a helye, mert már lassan 10 perce takarítja. Mellé lépek mosolyogva.
- Látom elakadtál abban, hová való. – mondom neki mosolyogva –Gyere, megmutatom! –mosolygok rá, majd elkezd követni és a szoba túl oldalán lévő asztalra teszem le.
- Köszö… nöm… - mondja dadogva kicsit.
- Ugyan már! Bármikor, ha baj van, nyugodtan szólj! – mondom kedvesen és mosolyogva
Látom pirulását és mikor látom, hogy kifele menne meg próbálom meg állítani.
- Kérlek, várj! – visszafordul felém.- Látom, nap, mint nap sok munkát végzel. – mondom neki megállapításomat.
- I… igen… - mondja halkan.
- Ha akarsz, nyugodtan kijöhetsz kosarazni, a csapatomhoz. –ajánlom fel amire látom, hogy meglepődik, majd megszólal:
- Sajnálom, de… - mondja, amitől kicsit elszomorodok, hiszen jó lett volna, ha ki jön velünk kosarazni. –Takarítanom kell. – mondja, majd lemegy.
A nap további része eléggé unalmasan telt leültem tanulni, ami egészen éjfélig tartott. Másnap reggel eléggé kómásan keltem. Nem kellett ma bemennem a suliba, amit nem is bántam így legalább tudtam normálisan aludni. Lementem reggelizni, de tudtam, hogy már senki nincs itthon, hiszen suliba vannak meg dolgozni. Rendet teszek magam után, majd felmegyek a szobámba és leültem az gépem elé és elkezdtem egy filmet nézni.
Dél körül csörög a telefonom. Felveszem:
- Igen tessék? – szólok bele.
- Daisuke. Gyere, gyorsan a suli hoz, mert Niva-ék bajba keveredtek a szobalányt akarják megvédeni, de egyedül kevesek. – hallom Miwako hangját, amire fel is pattanok.
- Ne aggódj, hugi nem sokára ott vagyok. – mondom komolyan, majd felállok, és egyből szaladok is. beszállok a kocsiba és egyből hajtok a sulihoz, amilyen gyorsan csak tudok. Szerencsémre rendőrökkel nem futottam össze az úton. Megérkezek és kiszállok, majd odamegyek és ránézek a figurákra, majd megállok mögöttünk.
- Ti meg mi a nyavalyát akartok? Miért nem a saját súlycsoportotokkal kezdtek. – mondom nekik, mire felém fordulnak, és mikor meglátnak fel is ismernek.
- Daisuke? – kérdezik bizonytalanul.
- Ahogy mondjátok. Miért akarjátok bántani az öcséimet és a barátnőmet? – kérdezem tőlük elég dühösen, mire mindenkinek az arcán a meglepettséget látom, főleg Noriko, a másik húgom arcán, mire felkapja a cuccait és elmegy onnan.
- Hinako a te barátnőd? Meg a srácok az öcséid? – kérdezi meglepődve.
- Hányszor mondjam még el? – kérdezem, majd odamegyek a tesóimhoz. – Ne aggódjatok. Menjetek nyugodtan haza. Nem sokára megyünk mi is. – mondom, mire értik a helyzetet és mennek is, de a srácok még ott állnak és igen kezdik levágni a helyzetet,
- Na mibe, hogy nem a barátnője? – mondja a főnök a többieknek, mire odamegyek Hinako-hoz és a srácok felé nézek.
- Pedig jobb ha tőlem tudjátok meg, hogy a barátnőm. – mondom, mire magamhoz ölelem és rám néz.
- Nem kell megvédened. – mondja nekem halkan Hinako, mire ránézek.
- De igen kell… - nem tudom befejezni, mert a srácok közbe szólnak.
- Ha a csajod lenne már régen megcsókoltad volna. Hazug vagy Daisuke. – mondják, mire magam felé fordítom Hinakot és egy szenvedélyes csókot adok ajkaira. Eleinte mintha meglepődne, és nem viszonozná, de mikor észhez tér viszonozza a csókot és a kezeit a nyakam köré fonja, mire szorosabban magamhoz ölelem a derekánál és élvezem ezt a csókot. Életem legjobb csókja. Egyre jobban belemerülünk a csókba és a srácok szavait is hallom.
- Jól van, na, köpjétek már ki egymást. – mondják, de csak nem hagyjuk, abba élvezem ezt a csókot és soha nem akarom, hogy vége legyen. Végül elmennek a srácok, de mi még mindig egymást ízlelgetjük. Olyan puha és finom ajkai vannak, hogy az valami eszméletlen. A tarkómat kezdi el finoman simogatni, ami jól esik. Pár perccel később kénytelenek vagyunk abba hagyni, mert elfogyott a levegőnk és a szemébe nézek mélyen, de nem engedem el.
- Sajnálom nem akartam bajt okozni. – mondja és el akarna tőlem távolodni, de nem hagyom, megölelem.
- Nincs miért bocsánatot kérned nem történt semmi baj. – mondom, de látom, hogy nagyon el van pirulva.
- És mit fog szólni a barátnőd, ahhoz a dologhoz, hogy egy másik lánnyal csókolóztál? – kérdezi, mire felemelem a fejét.
- A barátnőm, már tud róla, mert éppen a karjaimban tartom. – mondom, mire meglepettséget látok a szemébe odahajolok és megint megcsókolom ugyan olyan lágyan, de még is szenvedélyesen…
Reggel elég álmosan kelek fel. Elhúzom a sötétellőt és bevetem az ágyamat meg rendbe teszem a szobámat. Nem igazán szeretem, ha kupi van vagy más rak rendet utánam. Elmegyek, lefürdök. Élvezem, ahogy a vízcseppek folynak végig a testemen. Ma is be kell mennem a suliba, amit nem igazán szívlelek. Csak azt tudnám minek jelentkeztem, ha nem szeretem csinálni.
Mikor elkészülök, lemegyek, ahol már vár a reggelim leülök és elkezdek enni. Tesóim már nincsenek itthon, mert nekik hamarabb van suli. Eszek, majd meglátom az új szobalányt. Elég fiatal, hogy dolgoznia kéne, de még is milyen szemre való teremtmény.
- Elnézést uram nem tudtam, hogy bent van. – mondja, majd menne kifele, de nem hagyom.
- Kérlek szépen ne uramozz, mert nem vagyok olyan öreg és kérlek, tarts velem a reggelinél. – mondom, mire rám néz gyönyörű szemeivel, amik szinte megbabonáznak.
- Sajnálom, de szabad. A ház úrnője megtiltotta, hogy akár kivel is reggelizzek, csak a többi alkalmazottal. – mondja, mire fújtatok egyet.
- Ugyan már az anyámról ne vegyél tudomást, ha engem látsz. – mondom, de csak tiltakozik.
- Sajnálom, de mennem kell dolgozni. – mondja, majd el is iszkol.
Csak nézek a lány után, majd észbe kapok és elmegyek készülődni. Beülök a kocsimba és elhajtok a suliba.
Elég unalmasan telt a napom, főleg, hogy végig azon a lányom járt az eszem. Meg kell tudnom a nevét. Elmélkedek magamba, majd megbeszéltük a haverokkal, hogy elmegyünk hozzánk kosarazni. Mindenki jön a saját kocsijával. Megérkezünk, majd egyből a pályára megyünk. Levetkőzünk félmeztelenre, majd el is kezdjük a játékot. Elég jól összeszokott csapat vagyunk, mivel már mindenki ismeri a másiknak a trükkjét így nehezebb a mérkőzés, de nem baj azért születik pár kosár nem vagyunk mi olyan kis bénák. Tovább kosarazunk, egyszer csak szól egyik haverom.
- Figyu már Daisuke, mit akar az a csaj? Nagyon le van fagyva, ahogy elnézem. – mondja, majd odanézek és meglátom a lányt.
- Ja, ő az új szobalányunk, de nagyon aranyos nem? Meg csinos is. – mondom, mire csak meglepődve néz rám.
- Te meg vagy huzatva öreg? Neked nem az ilyen csajok után kéne rohangálnod, hanem az olyan csajok után, mint mondjuk Vanessza. – mondja, de nekem egyáltalán nem tetszik Vanessza. Nekem ő tetszik. Ott hagyom a srácokat és odamegyek hozzá, mikor látom, hogy feleszmél, egyből megpróbálna elillanni, de nem hagyom.
- Kérlek, várj. – mondom neki, mire visszafordul.
- Elnézést nem akartam nézelődni meg lustálkodni sem… - mondja, de nem hagyom, hogy befejezze, mert közbe vágok.
- Nincs semmi baj, de kérlek, elárulnád a neved? – nézek rá, mire meglepődve néz rám.
- Hinako… Hinako Michin. – mondja a nevét, amire elmosolyodok.
- Nagyon szép neved van. Az enyém Daisuke. És kérlek, tényleg hagyjuk a magázódást rendben? – kérdezem mosolyogva.
- Rendben. – mondja, majd folytatja. – Ne haragudj, de vissza kell mennem, dolgozni. – mondja, majd el is megy előlem.
Nem tudom, hogy mit csináljak. Meg akarok ismerni közelebbről mindent tudni akarok róla, amit csak lehet, hiszen nagyon tetszik ez a lány és szerintem okos is meg minden, csak félénk, amit meg is értek. Micsoda szülő az ilyen, aki engedi dolgozni a gyerekét ennyi idősen, bár nem tudom pontosan mennyi idős. Nem baj nem érdekel a kora, csak annyi érdekel, hogy ki is ő valójában és milyen a valója…
