|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| oosakinana | 2010. 07. 11. 11:58:54 | #5988 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Silvana-nak)
Fent volt mindenki az ülésen, és megint szóltak a csajoknak, hogy hozzanak nekünk valami itókát. Eléggé elfáradtunk. Mikor már a végét beszélgettük. Felálltunk, majd megjelent Loren és odament Davidhez.
- David köszönöm a tegnapi ruhára való pénzt itt van… - nyújtja felé, mi csak figyelünk, hogy mi van.
- Widerhalver kisasszony azt ajándéknak szántam. – mondja és ott a vigyor a száján. Remélem, hogy Loren-nek több esze van.
- Nem kell, van nekem is pénzem… - mondja, amire tudom, hogy van esze, de azért aggódok Dave miatt nem úgy néz ki, aki bírja a visszautasítást.
Elmegy, mi meg folytattuk még egy kicsit a megbeszélést, de egyszer csak Dave eltűnik. Fél óra múlva visszajön mi meg érdeklődve nézünk rá, de nem mond semmit. 10 percre rá megint bejön Loren, de valami megváltozott, de végeztünk a megbeszéléssel, majd mikor David kimegy, kacsint a lányra és puszit is küld neki. Ezt nem értem. Odamentem és megkérdeztem tőle, hogy ez mi volt, mire a főnök is odajött.
- Widerhalves kisasszony ez mi volt?! – kérdezi a főnök.
- Mi-mi?! – kérdezi és két vendég nevét írta be.
- Tudod mi ez, hogy Dave így puszit dob és kacsingat rád? – kérdezem, de csak felsóhajt ez sosem jelentett jót.
- Igazából David nem is olyan rossz arc, szóval egészen jó fej – mondja, de valahogy nem hiszek a szavainak.. – tulajdonképpen tegnap sokat ivott egy kicsit, nekem meg nem volt hangulatom ahhoz, hogy felmenjek hozzá aludni. Félre értettük egymást! – persze én meg a tavalyi láma vagyok.
- Tegnap este nem úgy tűnt - felvontam a szemöldökömet, majd nagyot sóhajtok – De, ha megtudom, hogy bánt akkor kiherélem – mondom komolyan, mire csak kerek szemekkel néz rám.
- Nem fog kedves… - mondja, de akkor sem hiszek neki.
- Szóval az este még áll? – kérdezem, és a pultra támaszkodok.
- Persze, de most mennem kell - mondja, majd én is odébb állok.
Felmegyek a szobámba, de valamiért akkor sem tiszta nekem ez a David nevezetű emberke.
Estére nagyon felkészültem felvettem egy öltönyt és még egy csokor virágot is rendeltem Loren-nek, majd lementem és vártam. 10 perce várok, de semmi. Eltelik majd egy óra, de semmi reakció. Sehol nem látom, elegem van. Kidobom a virágot, majd eléggé felmegy bennem a pumpa. Felmegyek Davidhez és elkezdek dörömbölni az ajtaján. Mire ajtót nyit és csak egy boxer van rajta.
- Mit akarsz? – kérdezi bunkón, mire belököm az ajtót is és meglátom Loren-t aki félve és szinte reszketve fekszik a kanapén és próbálja takarni magát.
- Te köcsög. – mondom neki kiakadva és egymásnak esünk, elkezdünk verekedni, de nem hagyom, magamat jól kidekorálom a képét és a tökébe is beletérdelek, mire felkiált és elkezdi fogni, meg fetrengeni.
- Jól jegyezd meg Dave. Ha megmersz szólalni és bántani mered Loren-t esküszöm, hogy ennyivel nem úszod meg. – mondom komolyan és nagyon dühösen. Odamegyek Loren-hez és ráterítem a zakómat, amire hálásan néz rám.
-Touya! –Szinte felsikítva mondja a nevemet, mire a torkomnál érzek egy kést és a fojtogató kezeit.
- Elegem van belőled Japó. Miért szólsz bele abba, hogy kit akarok meghúzni és kivel szórakozok? – sziszegi a fogai körül és az ütőeremhez szorítja a kést.
- Ezért, mert egy rohadt senki vagy. – mondom válaszul, mire egy kicsit jobban hozzám szorítja így egy kis vágást ejt rajtam, de nó para.
- David kérlek, ne bántsd. – mondja Loren, mire rá nézek, miért kérne ilyet tőle?
- Loren fogd be a pofádat. – mondja, majd igen eszébe jutott valami, mert kedvesebb lett a hangja, és mintha egy mosolyt látnék az arcán. – Vagy tudod mit? Vedd le a zakót és mindent, ami rajtad van. – mondja ördögi hangon.
- Ne csináld meg. Ne érdekeljen, hogy mit csinál velem, de ne engedelmeskedj neki. – mondom, neki hátha hallgat rám.
- Loren csináld, különben megölöm. – mondja, mire rá nézek.
- Bízz bennem. – mondom neki, mire látom rajta, hogy tényleg bízik bennem, hátra vetem a fejemet, és lefejelem, meg megint tökön rúgom, majd egy kicsit megvárja a nyakamat, de nem vészes. Úgy kicsavarom a kezét, hogy el is törik. Odamegyek Loren-hez.
- Jól vagy? – kérdezem, majd csak anyakamra néz.
- Úr isten, te vérzel? – mondja és csak a nyakamat figyeli. Megfogom a fejét és a szemembe irányítom tekintetét.
- Ne foglalkozz vele nem lesz semmi baj… - mondanám, de nem hagyja.
- Nem. – megfogja a kezemet és felvisz az ő lakosztályába. Leültet és hoz egy kis közszert, amivel le tudja ápolni a nyakamat. Elkezdi, de nagyon remeg a keze és látom, hogy mindjárt sír. Megfogom a kezét és leteszem, mire a szemembe néz könnyes szemekkel.
- Nyugodj meg nem fog többet bántani. – mondom neki és próbálom nyugtatni.
- De hogy nyugodjak meg majdnem megölt és lehet meg is fogja tenni. – mondja aggódva, de az ujjaimat az ajkaira teszem.
- Cssssss. Nem lesz semmi baj. Nem fogom hagyni magam olyan könnyen és téged is meg foglak védeni. – mondom, mire elindulnak a könnyei és a kezeit a szeme elé teszi. Odahúzom magamhoz és megölelem, majd elkezdem simogatni a hátát és a karját.
- Vigyázni fogok rád. – suttogom, majd görcsösen szorítja az ingemet. Tovább simogatom és vigyázok rá.
Nem akarom magára hagyni. Felveszem az ölembe és beviszem a hálóba, majd lefektetem. Betakarom, majd mikor kifele mennék, megfogja a kezemet.
- Ne hagyj, magamra kérlek. – néz rám boci szemekkel, mire leveszem a nadrágomat és az ingemet, hogy ne gyűrjem össze, majd egy boxer-be fekszek be mellé, mire szorosan hozzám bújik, és lassan elalszik. Szorosan magamhoz ölelem, és úgy simogatom, majd nem sokkal később én is elalszok erre az izgalmas éjszakára.
|
| oosakinana | 2010. 07. 10. 17:35:16 | #5969 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Silvana-nak)
- Hogy hívják?! – kérdezi és a körmét szárítja, mire csak a homlokomat fogom.- Naganori Touya – felelem kimérten és a pultra könyökölök..
- Sajnálom uram, de itt nincs ilyen néven szoba foglalva – mondja és előveszi a reszelőjét és elkezdi a körmét reszelni.
- Nézze kisasszony olyan nincs, egy hete lefoglaltam egy nagy lakosztályt a negyedik emeleten. – összehúzom a szemöldökömet. – Úgy, hogy kérem, nézze meg újra. – mondom neki elég idegesen.
- Rendben – mondja és megnézi, de megint nem találja, az agyamat eldobom, esküszöm. Odanyújtom neki a névjegyemet, mire megszólal. – Ó elnézést, de én tévedtem elgépeltem a nevét úgy írtam be, hogy Nagamori Touya elnézést – nyújtja át a kártyát. – A negyedik emeleten az 501-es szoba az öné jó szórakozást! – mondja mosolyogva, de nekem valahogy nincs kedvem mosolyogni.
- Köszönöm a kedvességét kisasszony, legközelebb meg ne a körmét lakozza, hanem a haját fesse be szőkére, hogy lássák milyen is igaziból. – mondom neki az igazat és elvettem a kulcsot, majd tovább mentem.
- Öltönyös köcsög – sziszegi. Ezt megfogod, még bánni ígérem neked. Mondom magamba, amíg be nem szállok
Beszállok a liftbe és gúnyosan emelem rá a tekintetem. Lepakolok, de szólnak, hogy menjünk, mert gyűlés van. Lemegyünk, megismerkedek a harmadik csávókával. Elkezdünk tárgyalni, majd bejön az a kis liba. Na ne már.
- Mr. White meg hoztam a bort… - néz rám és meglátom, hogy ledermed kicsit a látványtól, amit megértem nem szívesen látnám viszont én se őt.
- Jó napot Widerhalver kisasszony kérem, jöjjön be – mondja a csajnak, majd bemutat minket neki. – Nos igen ők itt az üzlet társaim Naganori Touya aki Japánból jött és David McWerard, aki Californiából jött ide.
- Üdvözlöm kisasszony! – kaptunk vörös bort.
- Ön is igyon velünk Widerhalver kisasszony – mondta Mr. White.
- Nem köszönöm uram, de nem szeretem a száraz vörös bort…
- Akkor melyiket szereti?! – kérdezem tőle.
- Az édeset vagy a fél édeset, de szerintem ön csak szakét iszik vagy rosszul tudom?! – valahogy nem szívlelem ezt a csajt egy mosolyával az övé mindenki, de engem nem kap meg, és ha én leszek az igazgató, akkor szívta az egészet és olyan pokollá teszem a napjait, hogy azt kívánja, bár csak jobban viselkedett volna velem.
- Ha gondolja, kisasszony jöjjön le vacsorázni ma velünk este 8-kor lesz itt vacsora – hívta meg David, amire csak megforgattam a szememet.
- Nem tudom, jó ötlet e lenne ez!
- Jöjjön csak!
- Rendben. De el kell mennem ruhát vásárolni! – jegyezi meg
- Ha gondolja kisasszony, akkor oda adom a bankkártyámat és akkor vehet magának ruhát vagy írassa majd a számlámhoz. – ajánla fel. Ez a csávó esküszöm nem normális nem veszi észre, hogy csak kihasználja a csaj?
Elment, majd folytattuk a megbeszélést. Felmentem a szobámba és lepihentem, majd a csajra gondoltam, és egyszerűen nem tudom mért, de féltem David-től. Lementünk 8 előtt és már csak őt vártuk. Mikor megérkezett, kicsit elállt a lélegzetem, olyan szépen nézett ki, de nem mutattam, mivel az nem illene hozzám. David mindenkinek töltött bort, majd egyszer csak megszólaltam, mikor meguntam az enyelgésüket.
- Hogy is hívják?! – kérdezem
- Lorena… Loren Widerhalver - feleli
- Igen Japánba is van egy ilyen nevű család, akiknek szemét tárolójuk van – mondom és belekortyolok az italba.
- Igen szerintem Touya úr itt nem adnak kínait… sem thai kaját. – mondja és David elmosolyodik, mire legszívesebben leütném az ürgét.
Eléggé szívósan viselkedtem a kis csajjal, de hát ne legyen ilyen és megkapja a normális énemet is, de addig nem, amíg így viselkedik. Nem sokkal később elmentek David-del. Nem tudom, miért, de felálltam és tisztes távolságból követtem őket. Nem bírtam meg Dave-ben. Tovább mentem, amíg meg nem álltak egy disconál majd megálltam és csak vártam. Félóra elteltével látom a csajt kifele szaladni és pár perccel később Dave is és leszorítja a csajt. Kipattanok a kocsiból és odamegyek, majd leszedem a csajról Dave-t és beverek neki egyet.
- Hagyd békén, ha jót akarsz magadnak. – mondom komolyan, majd a lányra nézek.
- Gyere velem. – mondom neki, majd megfogom a kezét és a kocsihoz viszem. – szállj be. – mondom neki, majd rám néz.
- Minek? Hogy most te akarj megfektetni? – kérdezi még mindig hülyén, mire odamegyek hozzá és kicsit dühös vagyok.
- Na, ide figyelj. A nélkül ítélkezel, hogy ismernél. Ha meg akarnálak fektetni, már régen meg tehettem volna. – mondom neki komolyan és kicsit dühösen. – mióta idejöttem nem tudtam veled normálisan viselkedni, mert nem adtál rá lehetőséget, azt hittem, ha most segítek neked, akkor legalább annyit kapok tőled, hogy köszi, de látom nem. Akkor tudod mit? Csinálj azt, amit akarsz. Elkényeztetett vagy, aki azt hiszi, hogy övé a világ és mindent meg kap egyetlen csettintésére. Jobb lenne, ha felébrednél, hogy nem csak rólad meg körülötted forog a világ. – mondom neki, mire meg szólalni alig tud.
- Két választásod van. – mondom neki. – Vagy beszállsz, és biztonságban haza viszlek, vagy pedig itt maradsz és megvárod, amíg Dave megint rád mászik. – mondom neki, majd beszállok és várok pár percet, majd beszáll mellém. Elindulok, de nem szólunk egymáshoz.
10 perces kocsikázás után megérkezek a Hotelhez, mire se szó se beszéd kiszáll, majd ahogy látom, fel fele megy talán az igazgatóhoz. Kiszállok, majd zsebre dugott kézzel megyek be, majd beszállok a liftbe. Felmegyek, majd lefekszek aludni.
* * *
Más nap reggel mikor felkelek kopognak és egy levelet csúsztattak be az ajtóm alá. A szememet dörzsölöm és felveszem, majd elkezdem olvasni.
Kedves Naganori Úr!
Nagyon sajnálom, hogy olyan tiszteletlenül bántam önnel. Ezúton szeretnék bocsánatot kérni öntől, és ha van rá lehetőségem egy vacsorára is szeretném meghívni bocsánat kérésem jeléül és esetleg az újra kezdés jeléül.
Köszönöm szépen, amit tegnap értem tett.
Tisztelettel: Loren Widerhayler
Elmosolyodok. Úgy látom végre normális lesz. Felöltözök, majd lemegyek és odasétálok a portához, ahol normálisan látom dolgozni és nem foglalkozik senkivel, csak a vendégekkel. Mikor meglátott odajött hozzám.
- Nagyon sajnálom Naganori Úr. - mondja
- Semmi gond. Én is lehettem volna okosabb és kérlek, csak szólíts simán Touya-nak. – mondom kedvesen, mire mintha kicsit meglepődni látnám, hogy ilyen is tudok lenni.
- Az esti vacsorával kapcsolatosan, meg inkább én hívnálak meg téged. Hiszen úgy illik. – mondom kedvesen, majd csörög a telefonom, felveszem és mondják, hogy menjek ülésre, majd leteszem
- Na, haragudj, de mennem kell megbeszélésre. – mondom neki, mire rám néz.
- Nincs semmi baj – a pulthoz néz. – nekem meg mennem kell vissza dolgozni. – mondja, és kicsit elmosolyodik. – akkor este találkozunk. – mondja, majd visszamegy.
- 8 órára várlak itt. – mondom neki, majd felmegyek az ülésre.
|
| oosakinana | 2010. 07. 10. 11:29:20 | #5960 |
Karakter: Naganori Touya
Megjegyzés: (Silvana-nak)
Szokásomhoz híven az irodámban ülök, és a jegyzeteket bújom. Mostanában elég ritkán mentem haza, mivel nem sokára utazni fogok Los Angelesbe a féltestvéremmel, aki megkapta a cég másik felét. Nem igazán volt hozzá kedvem meg kedvelni sem kedveltük igazán egymást, de nem volt más választásunk és szerepeket kellett játszanunk. Egyszer csak azon kapom magam, hogy elkalandozik a figyelmem. Becsukom a szememet és eléggé elkalandozik a gondolatom a szex irányába, hiszen régen voltam már nővel, ezért vágyam is elkezd növekedni. Mikor bejön a titkárnőm.-Uram holnap reggel 6 órakor fognak indulni Ochiyo kisasszonnyal. – mondja, majd odajön mellém a kis mini szoknyájával.
-Értem Megu. – ránézek értetlenül. – van még valami mondani valója? – felállok, hogy elmenjek onnan, de nem enged, inkább szorosan hozzám simul, és a lábát felteszi a székre és ágyékát az enyémhez dörzsöli, amire mély levegőt veszek és ránézek.
-Ugyan már főnök úr. Mind a kettőnkön látszik, hogy vágyunk a másikra. – suttogja, majd a nyakamba csókol, majd ajkaimat csókolja meg, amit egy kis idő után viszonzok. Régen voltam már úgy is nővel. Felkapom, majd a falnak nyomom, majd mohón kezdem a nyakát csókolgatni, majd kioldom a nadrágomat és egy határozott erőteljes mozdulattal hatolok belé, amire hangosan felnyög. Ugyan olyan gyorsan és vadul kezdek el mozogni benne, hiszen a dákóm már nem kicsit vágyakozik nő iránt. Nyögések hagyják el ajkait, mire valaki benyit. A faszom ki van már. Nem igaz, hogy nem tudnak, békén hagyni nem hagyom abba és ugyan úgy benne vagyok tövig és csak sűrűn vesszük a levegőt. Az ajtóba nézek és meglátom a sofőrömet, Takamori-t, aki csak meglepődve áll és figyeli a tényeket.
-Mondjad Takamori mi az ami ennyire halaszthatatlan, hogy rám kellett törnöd. – nézek szúrós szemekkel beosztottamra.
-Elnézést uram, de azt szerettem volna mondani, hogy ma a szüleihez el kell mennie Ochiyo kisasszonnyal. – mondja elpirulva, mire még mérgesebb leszek, hogy ilyen miatt. Zaklat egy aktus közben. Ilyenkor mindig harapok.
-Jól van, de most már tünés. Legszívesebben kirúgnálak. – mondom komolyan, amire ki is megy, majd Megu-ra nézek vigyorogva. – szóval, hol is hagytuk abba? – ördögi mosoly jelenik meg az arcomon, majd megint vad vágtába kezdek és elkezdek benne mozogni, de látom rajta, hogy fáj neki. Lehet ez alatt a pár perces kis beszélgetés alatt lejjebb csillapodott volna a vágya? Nem izgat. Tovább mozgok, majd hosszas mozgás után felhördülök és elélvezek benne, majd még pár durvábbat lökök rajta, amire ő is elélvez. Kimászok belőle, majd leülök a székembe.
-Ez isteni volt. Már hiányzott nagyon. – mondom halkan, bár még lenne bennem jó pár menet, de annyi kell. – most meg már menjél dolgozni. Nem sokára fontos ügy felek jönnek hozzám. – mondom neki komolyan.
-Értettem Uram. – mondja, majd meghajol és kimegy. Felöltözök és megpróbálom magam csitítani, de nem valahogy most nem megy. Még mindig áll a dákóm és nőért esedezik, de most az ügyfelekre kell koncentrálni. Fél órán belül meg is érkeznek az ügyfelek, akik nem másik, mint akikhez készülődünk ki Angliába, Richard Barnett és Donald Tucker. Leülnek, és a részleteket beszéljük meg.
-Akkor ha minden jól megy, akkor holnap hajnalban indulunk egy magán repülőgéppel. – mondja Rihard. – a részleteket pedig, majd ott meg beszéljük és a papírokat is aláírjuk, ha így belemegy mindenben. – néz rám mosolyogva, de úgy teszek, mintha gondolkoznék.
-Ha jól elmélkedem, akkor minden rendben lesz. Természetesen a partneremmel is meg kell beszélnem a dolgokat. Egy pillanat szólok neki és akkor őt is megkérdezhetik a dolgokról. – mondom komolyan, majd felveszem a kagylót és már hívom is Ochiyo-t. – Szia. Itt Touya ….. igen…… most már is……akkor várlak. – leteszem, majd az ügyfelekre nézek. – nem sokára itt lesz. – amíg hugocskám megérkezik, társalgunk egy pár szót a vezetőkkel. Nem sokára be is libeg.
-Jó napot kívánok. Elnézést, hogy csak rám kellett várni. – mondja mosolyogva, majd a vezetőkhöz meg és a kezét nyújtja nekik, de ők csak kezet csókolnak.
-Semmi gond kisassony önre mindig érdemes várni. – kedvesen és bájcsevejjel. – arról lenne szó, hogy akkor holnap reggel indulnánk el Los Angelesbe és akkor ott beszélnénk meg a részleteket és aláírnánk a papírokat, meg természetesen egy rendezvényre hivatalosak lennének ahol bejelentjük közös vállalkozásunkat. – mondja kedvesen, de látom rajta, hogy legszívesebben már régen levetkőztette a szemével és már vele együtt fantáziál.
-Renben benne vagyunk. Ugya Touya? –néz rám mosolyogva, mire kihúzom magam és az ügyfelekre nézek.
-Természetesen ha te is benne vagy. – nézek Ochiyo-ra. Miután mindent megbeszéltünk. Távoztak. Nagyot sóhajtok és hátra dőlök, mire hugom az asztalomra ül.
-Mi az bátyó? Csak nem fáradt vagy? Ennyire kifárasztott volna a titkárnőd? –néz rám mosolyogva.
-Ochiyo, tudod mit? Foglalkozz a saját dolgoddal. Én is azzal foglalkozok, és szerintem nem tartozik rád, hogy mit csinálok a titkárnőmmel. Úgy hogy légyszives menj ki. – mondom komolyan, majd felállok, a lábára állítom, majd felveszem az öltönyömet.
-Jól van na szórakozni sem hagyod az embert. – mosolyogva, majd az ajtó felé megy.
-Szórakozz, csak ne rajtam, hanem a saját keserűségemen. Nem engem hagytak ott az oltárnál. – mondom komolyan, amire felpofoz. Szóval betaláltam, de még mennyire a szeme is könnybe lábad.
-Dögölj meg Touya. Gyűlöllek teljes szívemből. – mondja elcsukló hangon, majd kimegy az irodámból és jól becsapja az ajtót, majd még hallom, hogy mond valamit a titkárnőmnek, de nem érdekel. Nagyot sóhajtok, majd felöltözök és elindulok haza, mivel még össze kell pakolnom.
Mikor mindennel megvagyok, elmegyek szüleimhez és elköszönök tőlük, összetalálkozok Ochiyo-val is, de nem szól hozzám még mindig haragszik. Egye fene én nem bánom. Legalább nem hallgatom a felesleges csacsogását egész nap. Este hazamegyek, majd korán lefekszek, hogy kipihent legyek.
Másnap reggel felébredek, majd a cuccomat a beosztottjaim leviszik a kocsiba és megyünk is ki a reptérre. A gép már vár minket. Felszállunk, de hugocskám még mindig nem szól hozzám. Leül, majd el is alszik. Este igen sokáig fent volt. Elvigyorodom, majd az üzletkötőkkel kezdek el társalogni, hogy mi lesz, és hogy mire számítsunk. Meg hogy nem csak egy kis időre jöttünk, hanem legalább egy évig itt leszünk. Annyi kell legalább, telefonon úgy is beszélek a japánokkal. Még szerencse, hogy annó Angol nyelvből tettem le a nyelvvizsgámat és szinte anyanyelv szintileg tudok beszélni így legalább nem lesz bajom hogy nem tudom megszólalni és eligazodni Ochiyo-val ellentétben. Az hátra levő részében az idő eltolódás miatt én is elalszok.
Nem sokkal később megérkezünk és bemegyünk a Gold Moon hotelbe. Odamegyek a recepcióhoz, ahol a lány éppen a körmét festegeti. Megköszörülök a torkomat, mire rám néz.
- Jöjjön vissza 5 perc múlva, addigra végzek, és majd utána kiszolgálom. – mondja, majd tovább festegeti a körmét. Meglepődök teljesen.
- Még is mit képzel ki maga? – kérdezem tőle kicsit mérgesen.
- Egy itteni alkalmazott, meg ember, de szerintem ezt ön is látja. – mondja gúnyosan és tovább festeget.
- Ennek nem lesz jó vége, ha így folytatja a dolgokat. – mondom neki vészjóslóan.
- Ugyan miért nem? Talán elfenekel? Bocs, de nem csípem a japókat és jobb ha elhúzol innen elég gyorsan vagy vársz a sorodra. – mondja nekem elég lekezelően, ami mindig is felhúzta az agyamat, kivettem a körömlakkot a kezéből és a földhöz vágtam.
- Jobb lesz, ha csipkeded magad, ha nem akarsz teljesen kihozni a sodromból. – mondom idegesen.
- Most tartozik nekem egy körömlakkal, aztán ugyan olyan legyen, mint az, ami volt, különben én sem állok jót magamért. – mondja, és farkas szemet néz velem. Micsoda harcias kis macska szabályszerűen tetszik nekem, hogy ennyire harcol ellennem, de nem baj nem adom olyan olcsón magamat.
- Ha most adsz egy szobát, amit kivettünk, akkor megkapod a nyavalyás körömlakkodat. – mondom neki komolyan…
Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 07. 10. 11:30:18
|
|
