- Semmi baj… - ölelem még jobban magamhoz. – Megkaptam a leveled azért jöttem, hogy visszavigyelek. – mondom neki nyugodtan és azt akarom, hogy ő is megnyugodjon.
- Nem fog menni itt kell lennem Arhemnia néninél pár hetet legalább hatot, talán utána mehetek vissza.
- Olyan nincs! – nézek a szemébe és letörlöm könnyeit. Nem sokára egy igen dühös nő zavarja meg meghitt pillanatunkat, ami nekem kicsit bassza a csőrömet.
- Lorena te mit csinálsz? – kérdezi idegesen.
- Haza viszem őt. – mondom neki kicsim helyett és elég határozottan.
- Szó sem lehet róla Lory-t azért hozták ide a szülei, mert szerintük elvette az eszét az a város meg a hotel. Ráadásul hallottam az internetes incidensről is. – mondja lekezelően, de nem érdekel.
- Azt nem Loren csinálta sosem tenné fel magát egy prosti oldalra. – morranok fel a nagynéni ellen.
- Pedig szereti a férfiakat. – mondja, de leszarom. – Nem is tudom, hogy hány jó madárral volt dolga. Kettővel itt is járt a kis városból Logannal meg Mattel.
- Logannal három évig voltam együtt, Matt pedig csak udvarolt, de nem szerettem. Nekem ő kell. – néz rám, amire elmosolyodok. – Ő az igazi és szeretem őt, mellette megváltoztam.
- Szerelem én Greg nagybácsidhoz nem szerelemből mentem és megszületett a négy gyerekem: Vincent, Olivia, Haydi és Sab. – mondja büszkén – A mi időnk más volt, de boldogultunk a szerelem nélkül is. Az volt amit a szüleink mondtak és nem feleseltünk meg nem játszottunk az agyunkat.
- Elég legyen Lorena nem teszi az agyát! Az elején tényleg hisztis volt és elkényeztetett, de ma már érett húszon éves. – mondom komolyan, közben kicsimet ölelem. – Beszélni akarok a szüleivel most! – mondom határozottan és jól meg nyomom a szavakat.
Amíg a néni hívta kicsim szüleit, addig leültünk a tornácra, úgy hogy az ölembe volt és mondtam, hogy vele megyek, haza vagy pedig maradok. Elvagyunk a tornácon nem zavar minket senki addig, amíg a nénikéje ki nem jön és vágja hozzám a telefont. Elveszem, de kicsimet nem engedem el.
- Jó napot. – köszönök bele, mire szülei visszaszólnak.
- Kicsit sem jó. – szól bele apja dühösen. – miért nem hagyja, hogy magunknak neveljük a lányunkat? Miért köp bele a levesünkbe? Nem régiben még maga mondta, hogy mennyire neveletlen. – mondja nekem, mire felkapom a vizet, intek kicsimnek, hogy had álljak fel, mire átül, egy mászik székre, felállok, és errébb megyek.
- Na, ide figyeljen. Mikor látta a lányát utoljára? – kérdezem tőle dühösen. – Egyáltalán nem olyan már, sok mindenen esett keresztül és teljesen meg változott. – mondom nekik, elég dühösen, majd arrébb húzódok és tovább veszekszek kicsim szüleivel, hogy megpróbáljam jobb belátásra bírni őket, ami kicsit nehezen megy.
Már lassan félórája veszekszek, a szüleivel mire végre felfogják, hogy mit jelentünk egymásnak és végre elfogadják a dolgokat, ahogy az is, hogy most már a lányuk hozzám tartozik, de azért meg kell tőle kérdeznem egy nagyon fontos dolgot, de nem tudom, hogy kéne elő adnom. Ráadásul meg kell várnunk, hogy a szülei is lejöjjenek. Visszamegyek kicsimhez, mire érdeklődve néz rám.
- Na? Mit mondtak? – érdeklődik reményteli hangon.
- Egy kérdésemre, majd válaszolnod kell, ahhoz, hogy teljesen elfogadják, hogy már nem vagy az ő egy szem kicsi lányuk, de meg kell várnunk őket, hogy lássák a reakciódat. – mondom komolyan.
- Mi lenne az Touya? – kérdezi, mire odamegyek hozzá és csókot adok ajkaira.
- Ne aggódj, nem kell semmi rosszra számítanod, csak elég annyi, hogy szeretsz és velem leszel. – mondom neki, mire hozzám bújik.
- Örökre. – suttogja.
A nap hátra lévő részében elmegyünk sétálni, sőt még lovagolunk is egyet a környéken, olyan meghitt minden és nincsen más csak a csend, közben azon agyalok, hogy kérdezzem meg tőle. Nem az hogy bizonytalan vagyok magamban, csak nem tudom, hogy ő akarja-e egyáltalán. Hiszen még csak most jöttünk egyenesbe. Nem akarok ezzel mindent elrontani.
Nagyon jól elvagyunk. Sokat nevetgélünk és beszélgetünk, meg élvezzük a tájat. Pár óra elteltével hallom, hogy egy kocsi hajt be a farmra. Visszamegyünk, majd bevisszük a lovakat és kézen fogva jövünk ki az istállóból, majd a szülei felé megyünk.
- Sziasztok. – köszönnek a szülei, de amint látom kicsit mérgesek.
- Sziasztok – köszön kicsim, mire biccentek. Más dolgon jár most az agyam, mire az apja rám néz.
- Nos, gyerünk. Kérdezd meg tőle. – mondja apa elég szigorúan.
Mély levegőt veszek, majd kicsim fel é fordulok, aki értetlenül néz rám.
- Nos. Apudék attól függően engednek velem haza és engedik el a kezed, hogy mit válaszolsz a kérdésemre. – vezetem fel, mire még értetlenebb arcot vág, amire picit elmosolyodok.
- Lorena hozzám jössz feleségül? – kérdezem tőle és várom, hogy mit fog válaszolni, de a kezét nem engedem el…
Tovább játszunk és fröcsköljük egymást vízzel, közben élvezzük, hogy együtt lehetünk. Egyszer csak felkapom az ölembe, kiviszem, és a plédre rakom le. Megkért, hogy kenjen be naptejjel, amit örömmel meg is teszek, majd egy vigyor ül az arcomra és nem is távozik onnan, amit Lory észre is vesz
- Nem vágysz egy kis édességre? – kérdezem
- De… bólogat, majd előveszem a gyümölcsöt és a tejszínhabot, majd a hasára fújok egy keveset, mire felnéz és elkezd nevetni. – Hé… - mondja mosolyogva és nevetve. – Nem én vagyok a desszert! – dehogy nem még mennyire, hogy te vagy. Gondolom magamba.
Majd elkezdem lenyalni a hasáról a habot, éreztem, hogy kirázza a hideg, de nem baj szokjon hozzá nyugodtan sűrűn fog ilyet kapni úgy is.
- Finom? – kérdezi gúnyosan, de fel sem veszem.
- Remek. – mondom mosolyogva, majd megcsókolom és megtámaszkodok felette.
Nem sokkal később megérzem nyelveit ajkaim között, mire viszonoztam a simogatást, majd lehúztam melléről a bikini felsőt és a melleit simogatta, majd annyira el voltunk merülve egymásba, hogy kikapcsoltam a melltartóját és levettem róla, miközben a mellkasomat simogatja, majd megszakítottam a csókot és a melleire adtam csókokat és a bimbóival kezdtem el játszadozni és meg is szívtam őket, amikre nyögések hagyják el ajkait.
- Touya… - nyögi – Ah…
- Mi az? – kérdezem, de már én is eléggé fel vagyok tüzelve, mire felül hozzám megcsókol, és hátra dönt. Azt hiszem itt már nincs gond.
Csókolgatni kezdi a nyakamat, közben ujjaival körkörösen simogatja a köldököm környékét. Közben finoman elkezd dudorodni a nadrágomban vágyam. Nem sokkal később tejszínhabot kapok én is hasamra, amit lenyal, de olyan szexin, hogy nem lennénk az elején, akkor igen, most mentem volna el. Nem sokkal később előveszni az egyre szűkebb nadrágomból vágyamat és elkezdi gyönyörű kezeit le felmozgatni. Sóhajok és nyögések sorozata szakad fel belőle, tettére, amit nagyon élveztem. Nem sokkal később elélvezek, majd fordítok helyzetünkön. Felé helyezkedek, majd félre tolom bikini alsóját és belé vezetem ujjaimat, majd elkezdem ki-bemozgatni, hogy én is elég nagy örömet okozzak neki. A szemeit is becsukja és nyögések hagyják el ajkait, amiket néha csókjaimmal folytok belé, majd megfeszül, megemeli csípőjét és hangosat nyögve elélvez, amire elmosolyodok, majd miután vágyam újra éledt, a lábai közé helyezkedek és óvatosan, de egy határozott mozdulattal beléhatolok, amire mind a ketten felnyögünk, majd elkezdek mozogni a tenger morajának ritmusára, majd nem sokkal később kicsim elélvez alattam. Kicsúszok belőle, mivel nem hiszem, hogy szedne gyógyszert nálam meg nincs óvszer, ezért elkezdem kiverni, hiszen nem kellett sok, de kicsim felvált, majd néha megérzem ajkait vágyam tetején, amire hangosan felhördülök, majd nem sokkal később elélvezek megint és mosolyogva nézek kicsimre.
- De rossz lány vagy te! – mondom neki vigyorogva, mire vadul kap ajkaim után, amit viszonozok is. Ráül csípőmre és úgy borult nekem, hogy a nyakamat körbe tudja fogni kezeivel.
- Nem is vagyok az. – nyújtja ki a nyelvét, de úgy, hogy nem bírtam ellen állni neki és elkezdtem falni ajkait, ahogy csak tudtam.
- Megfulladok te drága! – mondja nekem, de nem mintha most érdekelne.
- Remek életmentő vagyok. – mondom neki nyugtatólak, majd megint megcsókolom.
Nem sokkal később felöltözünk és visszamegyünk a partra.
Mikor kipancsiztuk magunkat eléggé elfáradt bár én is, de én fittebb voltam kicsit, és már a lábam sem fájt annyira. Haza fele megengedte, hogy én vezessek. Óvatosan vezettem, de most ő nem hagyott békét nekem. Állandóan simogatott és még vágyamon is végig simított, amikre a válaszom, csak annyi volt, hogy felsóhajtottam, majd a lámpáknál vadul csókolom meg és néha még az ujjaim is megtalálják az ő bejáratát és belé hatolok ujjaimmal, majd mozgatok párat, mire felszakad belőle egy kis nyögés, de abba kell hagynom, amit el lemondó sóhajjal hangoztat. Ezt vagy 3x eljátsszuk. A végére már annyira nem bírunk magunkkal, hogy leállok egy pihenőnél, majd megcsókolom, és egyből belé vezetem az ujját, amit leállít, mert nem értem mit szeretne.
- Mi a baj? Nem akarod? – kérdezem tőle, de csak elvigyorodik, meg szabadít engem a feles leges ruhadaraboktól, majd át lép hozzám és ráül égnek meredő farkamra, amire mind a ketten felnyögünk. Szorosan ölelem magamhoz, majd kiszabadítom a melleit és azokat kezdem el falni, közben elkezd mozogni rajtam, amibe néha én is besegítek csípő mozgásommal. Ezután a kezeimmel a fenekét kezdem el markolni és ezzel segítek neki a mozgásban, majd szinte egyszerre élvezünk el és most kivételesen benne megyek el. A kocsit kicsit drágább lenne kifizetni, de ahogy látom ő sem bánja, mintha nagyobb élvezetet látnék az arcán, mikor megérzi magomat magában. Elmosolyodok, majd megcsókolom és még pár percen keresztül csókolózunk és élvezzük, hogy együtt lehetünk. Nem sokkal később leszáll rólam és felöltözünk.
- Szerintem nem kéne több megálló, mert haza kéne még érnünk is. – mondja mosolyogva, mire oda fordulok hozzá és megcsókolom.
- Akkor ne húzz fel és nem fogok megállni. – mondom vigyorogva, de ő is elkezd vigyorogni. Szerintem élvezi a helyzetet. Elindulok, majd nem sokkal később megérkeztünk a Hotelbe, addigra kicsim elaludt a kocsiba. Kiszállok, majd felviszem a szobánkba és lefektetem, majd hulla fáradtan fekszek én is mellé és kezdem el simogatni, majd elalszok.
* * *
Pár nem elteltével minden jól telik közöttünk élvezzük az életet és lassan már én is felépültem teljesen. Csak így sajna már nincs, lazsálás fel kell mennem az irodámba dolgozni. Egésznap ott kuksolok és nem zavar senki, aminek kicsit örülök, mert így tudok haladni, de rossz is, hiszen szeretném ha Lory itt lenne velem. Olyan mostanában minden vele. Nagyon szerelmes vagyok, egyre jobban szeretem.
Este megyek a szobánkba. Bemegyek.
- Lory megjöttem. – szólom el magam, de semmi válasz. Lecsörgök a portára, hogy nincs-e ott véletlenül, de semmi. Elkezdek aggódni, hogy mi lehet vele, majd találok egy cetlit.
Drága Touya!
Mikor visszajössz, szerintem már nem leszek itt. Anyámék eljöttek értem és elvittek a nagynénémhez, mert úgy gondolják, hogy a legutóbbi eset óta nem vagyok idevalósi és tényleg jó modort kell tanulnom, azt meg csak a nagynénémnél tudok, aki egy farmon lakik, kint a semmi közepén egy Lowell-be. Nem tudom mikor láthatjuk megint egymást, de nagyon szeretlek, és ne feledd, hogy mindig téged foglak szeretni.
Egyetlen szerelmed: Lory
Teljesen ledöbbenek, amikor a sorokat olvasom. Nem érdekel most semmi és senki. Elmegyek Lory-ért és haza hozom. Felhívom a repülő társaságot, de csak holnapra tudnak nekem jegyet biztosítani. A nyavalya törne bele, na rendben elfogadom. Leteszem a telefont és egyből elkezdek pakolni bár nem túl sok cuccot, mivel haza fogom hozni max egy kicsit még maradunk, hogy nyugtunk legyen. Ha hazajöttem, meg majd leosztom a szülőket, hogy mit képzelnek magukról, hogy csak szó nélkül elviszik a lányukat. Az én egyetlenemet. Nagyon lassan telik a nap hamar le is fekszek, hogy reggel indulhassak, de csak forgolódok, nem bírok aludni.
Reggel amint csörög az órám, mint aki az egész napot végig aludta kipattanok az ágyból és egyből szállok a repülőre és megyek kicsimért. 2 órás volt a repülő út. Leszállok, majd egyből elkezdek kérdezősködni, hogy merre találom kicsimet, amit nagyjából meg is tudnak mondani. Mikor megérkezek egy farmra. Nem sokkal később a pajtából látom kijönni kicsimet szomorúan.
- Lory! – kiáltok neki oda, mire felém kapja, a fejét elejti, ami a kezébe és csak szalad hozzám. Lerakom a bőröndömet, majd mikor oda ér hozzám szorosan karjaim közé zárom és nem engedem el, mire elerednek a könnyei is. Én meg csak ölelem és vagyok hajlandó elengedni sehogy sem…
- Hogy- hogy mi volna? – néz rám – Nem fogom annyiba hagyni, hogy Alice meg az a két gyökér megússza. – mondja kicsim határozottan, mire magamhoz ölelem és elmosolyodok.
- De ne tégy olyat, amiből neked is bajod származna. – mondom neki kicsit határozottan, de még is kérve..
- Én nem…- néz rám angyali ártatlansággal – De Alice apja már kapott egy telefont így holnap után találkozunk velük.
- Micsoda Lory? - Nézek rá értetlenül. Miért kellett az apját belevonni a dolgokba?
- Ne aggódj már, majd én elintézem. – mondja nekem, majd szorosan hozzám bújik, mire átkarolom, majd lassan elalszunk.
A következő napokba, ki visz a folyosóra, hogy azért annyira ne gémberedjek el, de közben végig gyümölccsel tömött teli, na meg persze néha egy kis tejszínhabbal, bár azt jobban szerettem volna róla leenni, mint a gyümölcsről. de amikor rosszat mondtam, akkor kicsit bedurciott és elment dolgozni helyettem. Nem sokkal később már azon kapom magam, hogy lefele tartok mankóval, a lifttel és meglátom egykori volt főnököt.
- Jó napot Mr. White – nyújt kicsim kezet a férfinak.
- Jó napot kisasszony. Miért volt ilyen sürgős, hogy beszéljünk egy üzleti utam mondtam le? – közölte az apa
- Elnézést kérek uram, de ez életbe vágóan fontos. – mondja, majd bementünk az irodába, ahol leültem a helyemre, majd a többiek is helyet foglaltak, míg kicsim állt.
- Nos kérem – mondja a vendégeknek. – Mr. White azért hívattam önt és még egyszer a bocsánatát kérem, de a lányáról van szó. – int a lánya felé.
- Alice-ről? Mit csinált?
- Ugye én és Naganori úr együtt vagyunk, mármint együtt- együtt és ez nem tetszett a lányának. Többször próbált rá mozdulni a barátomra, nos ezzel nem is lett volna gond. Csak, hogy aljas módszerekhez folyamodott ugyanis felbérelt egy férfit Andrew Stanon-t, hogy csábítson el engem, mi közben majd azt hiszi Touya, hogy nem szeretem… - mondja – Abban bízott, hogy Naganori úr, majd hozzá rohan, mikor látja, hogy én más férfivel vagyok, de ez nem jött össze. David is a képbe került, aki erőszakoskodott velem és nem egyszer bántott is. Meghallottam, hogy mit terveznek és közölték velem, hogy ha merek szólni a japán férfinek, akkor megbánom. Nos, én megkíséreltem ezt Touya bár nem hitt nekem és elintézték, hogy ez így is legyen, ugyanis egy nemzetközi prostituált oldalra tették fel a képemet, amit Andy csinált annak fényében, hogy ez egy modell magazinnak lesz. A szüleim is megtudták, ezt és el akartak küldeni innen, de el akartam menni Budapestre és akkor kaptam egy hívást, hogy Touyá-t meglőtték. Andrew lőtte meg, de Dave és Alice is ott voltak. Szóval a lánya börtönbe való.
- Apa ez hazugság! – mondja a lány
- Nem, emlékszem Alice te is bent voltál a két férfivel és Andy húzta meg a ravaszt, két hétig voltam kórházba, ráadásul most nem bírok menni csak mankóval. – mondom én is megszólalva kicsit.
- Alice?! – néz rá az apja
- Apa én szeretem Touyát, de Lorena elvette tőlem… Igen én terveltem ki azt a dolgot és bent voltam mikor az a dolog történt, de Andy akarta, azt mondta, hogy találkozzunk és mondjuk el Touyának, hogy mi történt. Majd ott volt nála a fegyver és meghúzta. – vallja be a lány, mire az apja elsírja magát.
- Alice ezt nem hittem volna el rólad kislányom… - áll fel
- Sajnálom uram, de gondoltam itt az ideje, hogy tudjon róla. Andy és David ellen is körözés indult. – nem sokkal később kap kicsim egy telefont. – Most közölték, hogy Andrew öngyilkos lett, megtalálták a lakásán a fegyvert, amivel Touyát is meglőtte, azzal végzett magával. David pedig külföldre menekült és minden országba kiadták őt. Davidet sikkasztásért is és bántalmazásért is körözik, volt neki három éve felfüggesztve. – mondja kicsim, Alice sírt az apja undorral néz a lányra.
Megszólalok, hogy nem szeretném, ha Alice nagy büntetést kapna, mivel látom az apán, a fájdalmat, amit kicsit nehéz nem figyelembe vennem, de így is kapott másfél év börtönt. Elmentek, majd kicsimre néztem, de még mindig azt az arckifejezést vághattam, amit az apára nézve tettem, hiszen sajnáltam a férfit, mert nem ezt érdemelte meg.
- Mi az? Csak nem sajnálod Alice-t? vele szeretnél inkább lenni? – mondja nekem Lory, amit lehet félre értelmezett az arcomon.
- Egyáltalán nem akarok vele lenni. Nagyon jól tudod, hogy téged szeretlek. – mondom őszintén, mire csak fújtat egyet.
- Akkor miért néztél rám sajnálkozva? – kérdezi dühösen. – mit tettem, amiért ezt kaptam? Csak neked akartam jót, de látom, hogy… - nem hagyom, hogy befejezze, mert nehezen felállok és megcsókolom.
- Tudom, kicsim. Nem Alice-t sajnálom, hanem az apját, hogy ilyen lánya van, mint Alice. Jobban érdemelne, hiszen nagyon jó ember. – magyarázom kicsimnek az arc kifejezésemet.
- Ja így márt értem és igazad van. – mondja, mire hozzám bújik én meg megölelem, és a fejére adok puszikat.
- Menjünk fel rendben? – kedvesen, majd fogom a mankóimat, de megpróbálok nélkülük felmenni, ami félig meddig meg lassan sikerült. Eltettem a mankókat jó mélyre, hogy még véletlenül se keljen újra elő vennem, majd kicsimre néztem.
- Mi lenne, ha holnap elmennénk piknikezni? – kérdezem, mire felcsillan a szeme. Azt hiszem, ez már jó ötletnek indul.
- Rendben, de menjünk a tengerhez jó? Úgy szeretnék úszni egy kicsit, meg az orvos azt mondta, hogy az úszás neked is jót tenne, meg a lábadnak is. – mondja teljesen belelkesülve.
- Rendben. – egyezek bele, majd felhívom a konyhát, hogy holnapra csináljanak nekünk egy kis kaját és meg mondom, miket készítsenek, közben látom, hogy kicsim elkezd egy kicsit pakolgatni. Mikor mindent megbeszéltem letettem, majd odamentem megölelte és az ágyra borultunk oldalasan, hogy ne legyek rajta, ajd elkezdett nevetni. Felém fordult és az arcomat kezdte el simogatni.
- Bolond vagy. – mondja mosolyogva.
- Tudom és te teszel azzá elveszed az eszemet. – mondom, mosolyogva, majd megcsókolom és simogatom mindenfele, miközben ő a hajamba túr és a hátamat simogatja. Élvezem az ilyen pillanatokat, amikor kóstolhatom, ameddig akarom.
* * *
Másnap reggel nagyon jól ébredünk. Felszedjük csomagjainkat, majd el is megyünk egyből a partra. Természetesen nem hagy vezetni a lábam miatt, ezért kivételesen az anyósülésre vagyok szorítkozva, de nem baj a lámpáknál nem hagyom békén és csókjaimmal kényeztetem, közben hol a lábát, hogy a kezét simogatom, minden fele. Mikor megérkeztünk. Leterítjük a plédet és kicsim egyből vetkőzik, majd megy is a tengerbe, majd felém fordul.
- Touya gyere te is. Tudod milyen isteni a víz? – mondja, majd elkezd úszni. Elmosolyodok, majd levetkőzök, de még nem megyek, be egy kicsit megtornáztatom a lábamat, hogy ne legyen semmi gond, meg a mellkasomon simítok végig, ahol egy lyuk seb éktelenkedik. Na jó megadom magam és bemegyek a vízbe.
- Még hogy isteni a víz. Olyan jég hideg, hogy jaj. – mondom kicsimnek és mennék kifele, de megölel és a hátamra csimpaszkodik.
- Ne hagyj itt. – suttogja a fülembe, majd elkezdi puszilgatni a fülemet és a nyakamat, amitől engem a hideg kiráz.
- Rendben maradok, de neked akkor nem lesz menekvésed. – mondom játékosan, mire elenged és elkezdünk egy kicsi játszani a vízbe, de sokat csókolózunk is, amit élvezünk. Főleg a nyugit…
Nem sokkal később visszamentem a hotelbe, mert volt egy kis dolog, amit meg kellett még csinálnom, meg a papír munkák természetesen. Leparkolok, majd mikor megyek befele Loren-nel találkozok össze, aki meg is állít.
- Touya beszélnünk kell… - mondja
- Miről? – kérdezem kicsit flegmán, hiszen ez a védekezésem.
- Amit Andrew mondott az nem igaz Alice keze is benne van, David is tervezett ellenem valamit. Nem akarok elmenni, szeretlek. – látom, hogy meg akarja fogni a kezemet, de elrántom tőle.
- Ezzel elkéstél, mert már nem szeretlek… - mondom neki a hazugságot, ami nekem is fáj, hogy így tudok hazudni. Elmegyek és mennék fel, de szólnak Loren-nek, ami engem is érdekel, mikor meglátom, a képet egy prosti oldalon eláll a lélegzetem és egy kicsit jobban csalódok benne, mire ránézek.
- Ugye ez sem igaz? – kérdezem, de már a választ nem várom meg. – Elegem van… - mondom és dühösen felmegyek az irodámba, de utánam szalad.
- Naganori kérlek, várj, nem vagyok kurva! – mondja, de mint aki meg sem hallotta, bevágom előtte az ajtót, mire hallom, hogy sírva fakad.
Nem sokkal később Loren szülei jönnek és kérnek tőlem bocsánatot, a lányuk viselkedése miatt. Elmondom nekik, hogy szeretem a lányukat, csak nem tudom, mit akarok magam se. Ekkor elmondják, hogy még egyetlen pasi miatt sem látták így kiborulva és hogy szerintük valósak a lányuk érzéseim, amit irántam táplál. Megköszönöm a segítséget, majd el is mentek az ablakhoz megyek és elkezdek gondolkozni nem szabad hagynom, hogy tényleg elmenjen, ha a szülei igazat mondtak, akkor tényleg szeret.
Megfordulok és egy lövés hallok, majd a földön fekszek. Odajönnek hozzám, mind a hárman, majd beszélnek nekem valamit, de csak akkor jut el a tudatomig, hogy mit is mondtak, amikor már nincsenek bent és rájövök, hogy Loren-nek igaza volt.
Nem sokkal később már a mentő kocsiba fekszek és próbálnak meg ellátni, majd egy idő után elveszítem az eszméletemet és nem tudom, hogy mi lesz, hogy lesz, mint lesznek a dolgok történése. Loren után akarok menni, de így most nem tudok. Soha nem fogom megtalálni.
Elkezdek ébredezni, majd egy pityegést hallok és éles fájdalmat a hasamba, majd nem sokkal később, mintha Loren-nek a szavait és hangját hallanám.
- Naganori kérlek, bocsáss meg nekem, nem csaltalak meg és semmi nem volt közöttünk se Daviddel, se pedig azzal a férfivel. Elhívott jakuzzizni és képet csinált rólam egy magazinnak, melynek a neve Summer Clothes, ruha modell lettem volna, de a képem felkerült egy nemzetközi prosti oldalra. – hallom a hangját. – Aztán megtudtam, hogy hazudott neked, de nem mondtam olyat, hogy el akarok menni, nem hagynálak el. Majd Alice és Andy észrevettek és mondták, ha szólni merek felkerül a képem arra az oldalra. Tényleg miattam történt mindez meglőttek. – mondja és elkezd zokogni. Sosem szerettem egy gyönyörű lány/nő sír mellettem.
- Lorena… - mondom, majd egy kicsit elkezdek köhögni.
- Mi történt Touya ki lőtt meg?
- Andrew lőtt meg… - mondom nehezen – Azt mondta, hogy az egész a te hibád és miattad halok meg. Akkor jöttem rá, hogy az egész egy átverés Dave és Alice is ott volt…
- Naganori kérlek, épülj fel! Szükségem van rád. – megcsókolt, amit viszonoztam, megfogtam a kezét, de el is ájultam nem emlékeztem semmi, hogy hol vagyok, vagy éppen mi történik velem abban az adott pillanatban semmit nem tudtam.
* * *
Elkezdek ébredezni, majd egy kis nyomást érzek a karomon és látom. Oldalra nézek és látom, hogy Loren fekszik és alszik kisírt szemekkel és eléggé vékonyabb lett mint volt ennyire aggódott, hogy nem tudott aludni normálisan meg enni sem? Át emelem a másik karimat, de akkor egy kicsivel élesebb fájdalom szúródik a hasamba, ezért kicsit óvatosabban, majd elkezdem a haját simogatni és az arcát figyelem. Nem sokkal később elkezd ébredezni, majd mikor meglátja, hogy nyitva a szemem könnybe lábad a szeme.
- Jaj Touya annyit aggódtam miattad. – mondja és megölel, amire kicsit felszisszenek, mert a sebemet is érte. – ne haragudj nem akartam, hogy fájjon – próbálna elmenni, de nem engedem, mert magamhoz ölelem.
- Ne hagyj el, könyörgöm. – mondom, mire a szemembe néz.
- Nem foglak. Szeretlek. – suttogja, majd lágyan, de még is szenvedélyesen megcsókol, amit viszonzok teljesen, hiszen erre vágytam mindig is. Kicsit megszakítom, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Akkor most együtt vagyunk igaz? Örökre? – nézek a szemébe, mire egy kis fényt látok megcsillanni a szemébe.
- Igen. Örökre. – suttogja, és megint elkezdünk csókolózni, majd egy idő után már tényleg kezd jobban fájni a sebem és nem akarom, hogy felszakadjon.
Azt hiszem, hogy Loren is erre gondolt, mert leszállt rólam és leült a székre, de ez a távolság nekem nem tetszett.
- Gyere ide mellém, kérlek. – kérem, és kicsit arrébb húzódok, mire mosolyogva ül mellém a fejemet az ölébe hajtom és a hajamat kezdi el cirógatni. Jól esik, hogy velem van és most egy kicsit elesettebb lehetek. – Szeretlek, nagyon. – suttogom, és a lábára adok puszit, majd elkezdem kicsit simogatni a térdét és annál lejjebb, majd nem sokára vissza is alszok.
* * *
Egy hét múlva ki is engedtek a kórházból, de szigorú pihenésre voltam ítélve és semmi munka, amit Loren be is tartatott velem. Állandóan velem volt és ápolt engem. Csak a wc-re mehettem ki másra nem állhattam még fel sem. Mindent ő hozott nekem, és ha munkával kerestek letette, majd megmondta Melisszának, hogy senkit ne kapcsoljon fel hozzám és még a telefonomat is elkobozta.
A cuccait is felhozta hozzám így már legalább jogosan mondhatjuk, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást.
- Kicsim kérlek, gyere ide hozzám. – kérem meg, mivel a megállás meg volt tiltva. Nem sokkal később meg is jelenik.
- Baj van? Mit hozzak vagy mi… - nem engedem, hogy végig mondja, mert magamra rántom és megcsókolom szenvedélyesen, amit viszonoz és órákon keresztül csak csókoljuk egymást.
Nem sokkal később csörgött a telefon, hogy kicsim menjen le a portára. Nagy nehezen elengedtem, majd felmentem dolgozni az irodámba, de végig Lorena-n járt az eszem nem akarom elveszíteni. Nem sokkal később bejött Alice. Nagyot sóhajtok.
- Mit akarsz nem adtuk kellő képpen a tudtodra, hogy nem tűnj az életemből? – kérdezem, mire odajön hozzám.
- Ugyan már Touya te sem gondolhatod komolyan, hogy feladom. – mondja önelégült vigyorral az arcán.
- De gondoltam és vigyázz magadra, mert különben apádnál fogok kikötni. Velem nem játszadozhatsz, ahogy kedved tartja. – mondom neki, mire még közelebb jön.
- Tudom, hogy te is kívánsz engem. – mondja, majd végig simít arcomon, de ellököm a kezét.
- Már megmondtam, tűnj az életemből te kis szuka. – mondom neki most már bántóan, hogy végre felfogja a dolgokat. – nem foglak megdugni, hogy neked jobb legyen tőle. – mondom még mindig idegesen, mire egy pofont kapok válasznak.
- Undorító vagy. – megfordul és kimegy az irodámból.
Tovább dolgozok és próbálok mindent elintézni. Délután lemegyek a szobámba és nem sokkal később jön kicsim is.
- Hol voltál édesem? – kérdezem tőle és a hátát kezdem el simogatni.
- A medencébe voltam.
- Ilyenkor? – kérdezem döbbenten – Semmi baj, nem gond neked bármit. Este együtt leszünk? – válasza az volt, hogy nem tudja. – Hogy-hogy nem tudod?
- Mert lehet dolgom lesz.
- Gyere fel… kérlek… - megcsókolom lágyan, mire azt mondja, hogy rendben feljön.
A maradék időmet azzal töltöttem, hogy feldíszítsem a szobát és egy kis romantikával tudjam meglepni. Az órát figyelem. 8 óra… 9 óra… 10 óra… nem sokkal később elalszok. Minden úgy maradt a gyertyák is égnek nem különösebben érdekel, hogy felgyullad az épület-e vagy sem. Másnap reggel felkelek, és nem találok magam mellett senkit. A szoba ugyan úgy van, ahogy lefeküdtem. Nagyot sóhajtva felállok és rendet teszek a lakosztályomba. Lemegyek az ebédlőbe, ahol meg látom Loren-t egy idegen férfi társaságában, aki éppen a kezét simogatja, meg elég közel ülnek egymáshoz.
Loren igen észrevett, mert elhúzta a kezét és rám nézett, mintha bocsánatot akarna kérni tőlem, amiért azzal a férfival van együtt. Elfordítom a fejemet, majd szólok az egyik pincérnek, hogy az irodámba hozzák fel a kajámat, mert sok munkám van. Még egy pillantást vetek Loren felé, aki vagy még mindig vagy már megint engem néz. Szomorú és csalódott arckifejezéssel fordultam meg és mentem fel az irodámba.
Mit vártam úgy igazából? Túl szép volt, hogy igaz legyen. Túl sokat várok az élettől. Már megint megbíztam valakiben, aki csúnyán átvert. Vagy magam se tudom, csak én beszéltem volna be magamnak, hogy együtt vagyunk közben meg nem? Nem tudom, hogy mit csináljak, teljesen össze vagyok zavarodva és semmit nem tudok. Nem értek semmit. Már kezdem bánni, hogy megvettem ezt a hotelt, mert csak fájdalmat okoz megint.
Felértem és leültem a székembe. Nem sokkal később kopognak.
- Szabad. – szólok ki és az előző srác lépbe, aki Loren-nel volt. Kicsit szigorúbb tekintetet veszek fel vele szembe.
- Nem zavarni jöttem, csak szólok, hogy Loren felmond. Velem fog együtt dolgozni és jobb beosztást fog kapni, mint amit itt valaha is kapott és persze jobb szeretet, mint amit tőled valaha is kapott. – mondja nekem elég nyersen és durván, mire én csak nézek.
- Ezt akkor fogom elhinni, hogy ha tőle fogom személyesen hallani. – mondom komolyan.
- Akkor jobb, ha tőlem tudod, hogy nekem csak azt mondta, hogy hálából meg szánalomból van veled. Soha semmit nem érzett irántad és nem is fog. Neki nem egy olyan nyámnyila alak kell, mint te, hanem olyan, mint én, aki segít neki és nem taszítja vissza a porba. – mondja nekem még mindig elég gorombán, amire nem tudok semmit se válaszolni, csak a szavai vízhangoznak a fejembe. Elvigyorodik, majd kimegy az irodámból.
Nem tudom, mit higgyek, kinek higgyek. El kell mennem, kiszellőztetni a fejemet. Felállok és lemegyek a kocsimért, de ekkor összetalálkoztam Loren-nel.
- Touya, beszélnünk kell. – mondja, de nem válaszolok, ránézek, de csak szomorúság csalódottság és az átvertség látszódhat az arcomon. Kikerülöm és megyek, tovább a kocsimba szállok be és el is megyek. Kimegyek a partra és sétálgatni kezdek.
Utálom, hogy ilyen érzékeny vagyok és mindig megbízok olyan valakiben, aki megbánt, vagy csak játszik velem…
Tovább csókolózunk olyan édes és finom ajkai vannak. A szemembe néz, majd az arcomra ad egy puszit és megint csók csatába kezdünk, ami most szenvedélyes és tovább akarom fokozni a dolgokat. Elkezdem mélyíteni és a hátát is simogatom, majd meghallom édes hangját.
- Touya… - szól nekem, de én még mindig csókolom és a hátát is tovább simogatom – Touya kérlek… - hajol el tőlem és a szemembe néz.
- Mi a baj Loren? – kérdezem kis mosollyal az arcomon.
- Ne elég!
Köhögök egyet, mire szerelmem elmegy, ami elszomorít, és az ablakhoz megy. Nem sokkal később Alice jön be a szobámba. Na, hurrá már csak ő kell ide.
- Touya drágám… - mondja, mire csak felhúzom a szemöldököm. – Hallottam mi történt- ül le az ágy mellé – Jól vagy? – kérdezi – Ellássalak? – megnyalja az ajkait, de nem érdekel. Engem Loren érdekel. Remélem nem fog itt hagyni.
- Ellátlak én, de akkor az intenzívre kerülsz. – mondja szerelmem, amin meglepődök, de hát igen ő már csak ilyen és pont ezt szeretem benne, de Alice-nak nem tetszik annyira, mint nekem.
- Naganori mit keres ezt itt? – kérdezi, mire a szóhasználatára bedühödtem.
- Ő nem ez, hanem Lorena – felem neki mérgesen, mire rám néz-
- De Touya azt ne mond, hogy bármi is van közöttetek?!
- De van… - felelem neki magabiztosan, mire csak elneveti magát.. – Szeretem őt és az enyém… - mondom a csajnak, mire Loren-re nézek és látom, hogy mosolyog..
- Még egy ilyen nőt, mint én nem kaphatsz meg! – mondja nekem, de leszarom, hogy mit mond meg mi a véleménye. Én kaptam meg a világ legjobb nőjét és ezen nincs mit változtatni.
- Tévedsz találtam egy sokkal jobbat. – mondom, mire kicsim elneveti magát.
Nem sokkal később Alice végre kirohant a szobámból, mire Loren odajött hozzám. Lehúztam magamhoz és megcsókolta lágyan.
Másfél hétig voltam a kórházba, aminek következtében felépültem és már jobban vagyok. Van egy kis papír munkám, amit el kell intéznem, majd elmegyek megkeresni szerelmemet. Sétálok a folyosón, majd nem sokkal később meg is találom, odamegyek, hozzá megölelem és megcsókolom.
- Szia, szerelmem! – mondom neki kedvesen, mire mosolyog, de látom, hogy nincs minden rendben, de nem itt fogom kifaggatni.
- Hogy vagy drága? – kérdezi, mire válaszolom, hogy jól vagyok. Felkapom a karjaimba és a liftbe viszem.
- Touya… Touya állj… - mondja nekem, de mint aki meg sem hallotta, majd amikor becsukódott a lift ajtó, akkor teszem le.
Közelebb hajolok hozzá és elkezdem csókolgatni, miközben egy kicsit a lift oldalának nyomom. A karjait a nyakam köré fonja, és hallom, hogy felszisszen. Megfogom a kezét és megnézem. Látom, hogy nem kicsit fel van dagadva.
- Mi történt szerelmem? – kérdezem, és lágy puszikat adok csuklójára.
- Nem történt semmi baj, csak bevertem a kezemet, de akkor ezek szerint nagyobb bajom lett, mint gondoltam. – mondja, majd látom, hogy kicsit elkezd könnyezni, amire az arcát simogatom.
- Mi a baj? Valaki bántott? – kérdezem, de csak a fejét rázza, nem mond semmit, majd inkább hozzám bújik. Meg ölelem, és a hátát simogatom, közben a fejére adok puszikat.
- Elmegyünk, a kórházba megnézetjük a kezedet rendben? – mondom neki, mire bólogat. Felérünk a szobánkba és bemegyünk. Leültetem a fotelbe és hozok egy kis hideg borogatást és ráteszem a csuklójára. Rám néz, és még látom könnyeit, amiket letörlök, mintha egy kis bűntudatot látnék a szemébe, de nem vagyok biztos benne.
- Minden rendben van Lory? – kérdezem tőle és az arcát simogatja.
- Igen csak fáj a kezem. – mondja, de látom, hogy nem csak annyi, de nem faggatom, majd elmondja, ha el akarja.
Bemegyünk a kórházba, ahol kiderül, hogy eltört és be is gipszelték neki és szigorú pihenés van neki kiadva. Visszamegyünk a hotelbe és felmegyünk a szobába, de nem nagyon szóltunk egymáshoz. Ki fogom deríteni valahogy, hogy mi történt vele. Lefekszik az ágyra és elalszik, vagy csak én látom, nem tudom.
- Felmegyek az irodámba kicsit. – mondom neki, hogy ha hallja, akkor tudja, hogy merre keressen, ha kellenék neki. Felmegyek, majd az egyik alkalmazott rohan hozzám.
- Naganori úr… Naganori úr… - mikor odaér, rá nézek.
- Mi történt Melissa? – kérdezem tőle, majd megyek az irodámba, ahova követ.
- Naganori úr láttam, hogy David úr bántalmazza Loren-t. mondta még nekünk régebben, hogy ha bármit látunk, ami Loren-nel történik, szóljunk. – mondja, mire felkaptam kicsit a vizet.
- Értem köszönöm. Menjen dolgozni tovább. – kiviharzok, majd összefutok David-del és odamegyek hozzá.
- Állj meg te köcsög. – mondom neki, mire felém néz mosolyogva.
- Na mi van, csak nem elmondta a kis barátnőcskéd, hogy milyen jó vagyok az ágyban? – mondja vigyorogva, amire beverem a képét.
- Meg mondtam, hogy takarodj a közeléből, mert rosszul jársz. – mondom neki dühösen és elkezdünk kicsit veregetni. Nem sokkal később jönnek a biztonsági őrök.
- Tüntessék el a szemem elől és soha többet nem teheti be ide a lábát. – mondom az őröknek, mire elviszik és kihajintják a hotelből. Felmegyek a szobába, ahol látom, hogy kicsit elkezdett pakolászni. Becsukom az ajtót, majd csak őt figyelem. Felém fordul és halványan elmosolyodik.
- Szia. baj van? – néz rám, majd odajön és a kezét a mellkasomra teszi.
- Miért nem mondtad el, hogy David miatt tört el a kezed? – kérdezem tőle, majd meglepődve néz rám.
- Honnan tudod? – kérdezi, és ezzel lebuktatja magát, hogy tényleg így van.
- Melissa mondta, hogy látott, amikor David bántott. Miért nem mondtad el? – kérdezem tőle.
- Nem akartam, hogy aggódj miattam, meg megint bajba keveredj. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nem csak te féltesz engem, hanem én is téged. Nem akarlak megint a kórházban látni, főleg miattam nem. – lehajtja a fejét, amit felemelek, majd lágy csókot adok ajkaira.
- Érted bármit megtennék, hogy soha többet ne lássalak sírni, csak mosolyogni. – mondom, őszintén és rám néz.
- Nem akarom, hogy bajod legyen… Szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. – mondja, mire magamhoz ölelem.
- Nem fogsz elveszíteni. Szeretlek én is és nem fogsz elveszíteni, mert nem engedlek el soha. – mondom neki, majd tovább ölelem és megcsókolom lágyan és a hátát simogatom…
- Erre most mit mondjak? – eleinte rám néz, majd elfordítja a tekintetét. – Sokat csalódtam többet nem akarok… Touya… az lenne a legjobb, ha elmennék, akkor nem kéne szeretned. Én nem tudok újat nyújtani neked. – mondja nekem, de ez nem igaz.
- Elég az, ha itt vagy! – köhögök. Rám néz, és elmosolyodok. Látok a szemébe valamit, de nem tudom be azonosítani pontosan.
- Bocsi, de neked nem a fejed rugdosták meg? Elég nagy marhaságokat mondtál… - megtörli a homlokomat, majd megfogom a kezét.
- Hé, nem vagyok, beteg jól vagyok… - mondom neki, de nem akarok bunkó lenni vele. – minden fasza csak a mellkasom és a bordám fáj, ne nézz hülyének… - mondom – Nincs arra esély, hogy szeress Loren?
- Nincs… - feleli, ami elszomorított kicsit, de nincs mit tennem.
- Értem… - mondtam, majd erőt vettem magamon és nehezen felültem.
- Azt hiszem, most megyek. – mondja és már nem is volt bent. Nem tudtam neki semmit sem mondani.
Elkeseredve ülök a nappaliba egyszer csak kopogást hallok. Reménykedek, hogy Lory az, de tévedtem nem. Alice. Nagyot sóhajtok.
- Mit keresel itt? – kérdezem bunkón.
- A recepciós azt mondta, hogy jöjjek és ápoljam le a sérüléseidet. – leül mellém és végig simít a hasamon és puszit ad rá.
- Alice fejed be, de most azonnal. – mondom neki, mire eltolom magamtól, még ha fájdalommal is jár.
- Ugyan már tudom, hogy te is vágy rám. Ne hogy azt hidd, hogy nem tudom. – mondja mosolyogva, de nem érdekel.
Próbálkozik, de nem hagyom, neki egyszer kopogásra leszek figyelmes és odafigyelek, amit Alice ki is használ és megcsókol, mikor bejön Lory.
- Touya én csak azt szeretném, hogy… - hallom meg hangját, mire odanézek.. – Bocsi a zavarásért… - elfordult és utána kiabáltam, de hiába, mert már nem hallotta.
Miután elment veszekedtem egy sort Alice-szal és azt akartam, hogy eltűnjön az életemből örökre.
Fél óra telhetett el és megint bejön Lory, amire a szívem nagyot dobban, hogy talán megmagyarázhatom a dolgokat.
- Naganori beszélni akarok önnel – lépett be és éppen akkor jegeltem le a mellkasomat, majd Lory-ra nézek.
- Alice kérlek, menj el most! – szólok be komolyan, és hogy húzzon el, most.
- Még találkozunk! – mondja és elmegy. Na, azt várhatod, hogy mi találkozunk még.
- Naganori úr, gondolkoztam azon, amit mondott, hogy szeret… - elmosolyodok szavain, majd megkérdezem, hogy mit mond rá, amire csak leint és hagyom, hogy folytassa. – Még mondanám. Láttam, hogy mi történt Alice kisasszonnyal, igazából nem tartozik rám. Hallottam, hogy sok nővel volt alkalmi kapcsolata és nekem egy igazi kapcsolat kéne nem egy nyitott. – hallom szavait és csak nagyot nézek.
- Lory én… - mondom, de csak közbevág és folytatja.
- Nem számít, hogy mit érzel, vagy én mit érzek, hiszen már nem fog jelenteni semmit. Azt hiszem, hogy talán képes lennék megkedvelni az igazi Touyát, aki vonzó, de már nem akarom. A sok hölgy mellett nem, úgyhogy elmegyek holnap, felmondok… Ég önnel Touya! – megfordul. Nem akarom, hogy elmenjen ez nem igaz. Hallgasson meg.
- Lorena várj, kérlek… - mondom és felállnék, de felhördülök, mert fájnak a sebeim.. – Ki mondta ezeket a dolgokat nem igaz?! – kérdezem.
- Nem számít, hogy ki mondta, az sem, hogy miért. Csak az a lényeg, hogy megtetted és az számít, ami volt, van és lenni fog…
- Bűnhődjek, azért amit el sem követtem? – kérdezem, tőle.
- Nem bűnhődsz, mert van sok széplány, mint Alice is, aki beléd tudna szeretni. De én nem tudnék és nem is akarok… - szavai ledöbbentenek. Mi változott meg ennyire?
Lement. Felálltam és nehezen fájdalommal küszködve, de utána megyek és akkor megyek be a szobájába, mikor azt kiabálja, hogy gyűlöl.
- A szemeid mást mondanak, meg a könnyeid. – mondom, mire rám néz.
- Mit keresel itt és miért nem hagysz már végre békén? – kiabálja, de a könnyei tovább folynak, mire odamegyek hozzá és megölelem.
- Nyugodj meg. Nem fogom hagyni, hogy elmenj. – mondom mire, hisztizve elkezdi verni a mellkasomat, ami eléggé fáj, de nem mondom semmit, csak tűrök.
- Hagyjál békén. Gyűlöllek. – mondja és tovább veri a mellkasomat, ráadásul a törött bordámat is eltalálja, de hagyom, had dühöngjön.
- Nem hiszek neked Loren. – mondom neki és tovább ölelem magamhoz. – Szeretlek Loren és veled akarok lenni. – mondom őszintén, mire a szemembe néz könnyes szemeivel, majd megölel a nyakamnál fogva.
- De miért volt annyi egyéjszakás kalandjaid? – kérdezi akadozva.
- Egyáltalán nem voltak egy éjszakás kalandjaim egyetlen egy barátnőm volt összesen, de ő még nagyon régen, amikor még 15 éves voltam. Azóta nem volt senkim. Az igazit keresem akár csak te. És nekem lehet, hogy te vagy az igazi. – mondom őszintén, amire meglepődve néz a szemeimbe.
- Miért?
- Mert állandóan rád gondolok és ölelni akarlak, meg a karjaimba akarlak tartani. – mondom neki őszintén. – és nem csak az ágyamba akarlak tudni. Nekem az életembe kellesz, hogy tudjak valakit szeretni és elkényeztetni szeretetemmel és mindennel együtt. – mondom őszintén, majd érzem, hogy kezd elsötétülni minden, majd elengedem Loren-t és összesek.
* * *
Elkezdek ébredezni és Loren-t látom az ágyam mellett könnyes szemekkel. Mikor meglátja, hogy felkeltem elkezd sírni és a nyakamba borul.
- Olyan jó, hogy felkeltél. Annyira sajnálom. Nem akartam, hogy ez legyen belőle. – mondja és tovább ölel, amire elkezdem a fejét simogatni.
- Nem a te hibád. – mondom neki, mire puszit adok a fejére.
- De az én hibám, ha nem bántottalak volna, akkor nem lennél itt, mert nem lett volna belső vérzésed. Azt hittem, hogy elveszítelek, pedig csak most találtunk egymásra. – mondja, amin meglepődök, hogy így vélekedik, és a szemembe néz. – Szeretlek Touya. Nem akarlak elveszíteni. – mondja, mire megfogom, az arcát lehúzom magamhoz és lágy csókot adok ajkaira, amit viszonoz. Remélem, örökre ilyen boldog leszek, mint most vagyok…
- Naganori Touya vagyok a Gold Moon Hotel új tulajdonosa. – kezet fogok a férfival, de Loren-t mindig szemmel tartom
- Az én nevem Andrew Frank Widerhalver. Ő pedig a feleségem Emily Widerhalver. – kezet csókolok az asszonynak, majd leülök a helyemre.
- Miért hívott minket? – kérdezi, mire Loren-re néztem, de csak beintett nekem elmosolyodtam és visszanéztem az apára..
- Azért, hogy elmondjam a lányuk viselkedése kicsit sértő és nem olyan színvonalasan dolgozik, amit elvárnék tőle. – látom Loren-en, hogy nem tetszik neki a dolog.
- Lory… mit mondanál erre? – az apa lánya felé fordult.
- Hah… jó valóban nem mindig úgy dolgozom, ahogyan kéne, de azért mégis… nézettek már rá, mindig más csajjal hetyeg. Elegem van, kíváncsi lennék, hogy a szomszédok még nem szóltak, hogy leszakad az ágy vagy átszakad a fal?! – kérdezi szemrehányóan. – Elegem van a faszért küldtetek ide, ha mindig én vagyok a rossz? – akad ki.
- Elég legyen ebből a viselkedésből kisasszony. – mondta szigorúan a férfi – Ha pedig Naganori úr, nőket hoz fel, ahhoz neked semmi közöd. – felelte
- De le akart fektetni… - mondja nekik – Szerinted az istenért miért akarna nekem ajándékkezeléseket adni, meg elvinni az étterembe? – ez nem igaz nem akartam soha megfektetni, csak ő beszéli be magának. Nem baj nem érdekel most már.
- Ha Naganori úr le akarna fektetni valahogy meg is érteném a viselkedésed miatt Lorena. – mondja az apja, amire teljesen meglepődök, hogy mi van.. - Szereted a férfiakat, meg szereted azt is, ha csapják a szelet. – mondja az apja.
- Mond azt, hogy kurva vagyok! – kiszalad, de felállok és utána szaladok.
- Állj meg Lorena! – kiáltok utána
- Nem… - szalad, majd egyszer látom, hogy megbotlott és elesik, de utána kaptam és pont megfogtam..
- Nem érdekel, hogy mekkora szemétnek tartasz, de akkor is a szüleiddel ne beszélj így.
- Te hívtad őket ide, elintézted, hogy jó ideig itt legyek. – zokogja. Nem szeretem, amikor sír.
- Miért változtál meg velem szembe? – enyhül a hangom.
- Mert mi nem egy világba tartozunk, te folyton más nőkkel vagy együtt, míg én az igazit keresem, én egy beosztott vagy Főnök úr! – szavaitól, csak elkerekednek a szemeim. – Ön túlságosan más ahhoz, hogy köztünk barátság legyen, valahogy mi mindig ellen felek leszünk. – mondja nekem, de még mindig értetlen és megdöbbent fejet vágok, majd nem sokkal később meg jelennek a szülei..
- Lory azt hiszem, most megyünk, kapd össze magad és itt maradsz még egy ideig. – mondja az apja.
- Apa könyörgöm, vigyetek el. – mikor meghallottam, hogy könyörög a szüleinek elengedtem és felegyenesedek.
- Viszlát és örvendek! – köszönök és visszamentem az irodámba.
- Viszlát Naganori úr! – köszöntek és már az irodámban is voltam.
Nem tudtam mire vélni Lory viselkedését. Nem baj, majd kiderítek mindent, de előtte még úgy is jön a masszőröm.
Nem sokkal később már fent vagyunk a lakosztályomban és elkezd masszírozni, de akár hogy jó keményen és alig élek már szinte. A bilincset mindig is utáltam és nem akartam, hogy rám tegye, ezért szinte könyörögtem neki, hogy ne tegye rám. Pár perc múlva csörög a telefonom. Elveszem és felveszem.
- I…igen? – szólok bele, de a masszőröm nem igazán szereti a munkát vállalok amíg ő masszíroz ezért ki kapja a kezemből a telefont.
- Figyelj Naganori most nem ér rá. Kezelésbe kell vennem, majd hív később. Pusza! – mondta, mire meglepődök, hogy ilyen.
- Na, ide figyelj te ócska kis domina, engem nem érdekel, hogy te, hogy tornázol a főnökömmel, meg mit csináltok, de vele akartam beszélni a mai napról. Ja mond meg neki, hogy kapja be, vagy te is megteheted a „nevembe”, de azt ne szós szerint… látom meglepődik, majd elmondja, hogy mit mondott, amire rájöttem, hogy ki volt az.
Este láttam, hogy elmegy valamerre talán bulizni. Megállok a disco előtt és várok, amíg ki nem jön, egy csávóval elkezdek aggódni érte, majd beszáll a kocsiba és elhajtanak nem sokkal később le is ráznak, amit nem hiszek el. Megállok az egyik kereszteződésbe és körbe nézek, majd meglátom azt a kocsit, akit üldöztem. Megállok, majd odamegyek Loren-hez és megfogom a karját.
- Mit csinálsz Widerhalver? – kérdezem mérgesen, de azért, mert aggódok érte és jusson már eszébe a múltkori dolog.
- Semmi közöd hozzá főnök – elrántja a kezét, de akkor sem tetszik nekem a dolog. – Mit keresel itt, mit képzelsz magadról?
- Lorena kérlek, gyere már, mindent elmondok… - mondom és elkezdem húzni. – Még nem járt le a munkaidőd. – mondom neki.
- Miért mondod? A kis kurva a bilincselés közbe nem mondta meg, hogy mit üzentem vagy mit tegyen meg a helyembe? – kérdezi és odajön az ugribugri és megfogja a kezemet.
- A lány nem akar veled menni. – mondja, és szúrós szemekkel néz rám, amit erőszeretettel viszonzok.
- Kérlek, gyere már! – mondom Lory-nak.
- Nem… - pofon vág és meglepődve nézek. Nem tudom, mire felkaptam, hiszen nem csókoltam meg semmit nem csináltam. Mindegy nem érdekel
Bementek én meg beszálltam és elmentem vissza a szállodába, majd lefeküdtem és a pofonon meg a történteken. Elkezdek gondolkozni, hogy mi lett, majd felveszem a telefont és elkezdem hívogatni, majd a csávó elküld melegebb éghajlatra és ki is kapcsolja a telefonját, amin meglepődök, majd nagyot sóhajtok és inkább elmegyek feküdni.
Egyszer csak csörög a telefonom és látom Loren. Felveszem, de csak annyit mond, hogy segíts és egy nagy csomó pasi hangot hallok. Kipattanok, majd felveszem a cuccaimat és már rohanok is. Először a srácnak a laskához megyek, de hallottam, hogy szabadba van, de merre ment. Kiszállok és elkezdek szaladni az egyik irányba, mikor meglátok egy nagy, fiú bandát, és csak röhögnek, feldühödök és odamegyek, elkezdem verni őket, ahogy csak jön.
Miután ők is feleszméltek elengedték Loren-t.
- Szalad a kocsihoz és szállj be!!! – kiáltom neki hangosan és határozottan, majd sorba kapom a püföléseket, de látom, hogy Loren szalad. Elkezdem én is verni őket, de én többet kapok nem kicsivel. Egy óráig püfölnek és eléggé ellátták a bajom. Vérzek is és foltjaim is vannak elég bőven. Elmennek, mikor már a földön fekszek, majd felállok nehezen és a kocsihoz megyek ahol Loren rám néz szinte megrémül a látványomtól. Odajön hozzám.
- Úgy sajnálom. Csak nem tudtam kit hívni. Féltem. Ne haragudj. – néz rám, majd megölel, de felszisszenek, mert igen eltörték az egyik bordámat.
- Inkább a hevességtől egy kicsit vegyünk vissza. – mondom alig hallható hangon. A szemem is kezd bedagadni. – Szállj, be hazaviszlek. – mondom és a bordáimat fogva megyek a vezető felőli üléshez, de megállít.
- Szó sem lehet róla, hogy ilyen állapotba vezess. Ülj be és én fogok vezetni. – mondja határozottan. Most nem akarok veszekedni, ezért visszacaflatok és beszállok beszállt, majd rám néz.
- Sajnálom. – mondja, és még nem indul el.
- Nincs semmi gond. Ezek ellen nem csinálom, ha nem tudtad megvédeni magadat. – mondom kedvesen, majd köhögök kicsit, de még az is fáj, és a bordámhoz kapok, mire ijedten néz rám.
- Ne vigyelek inkább kórházba? – érdeklődik.
- Nem kell, csak pihennem kell, holnapra semmi bajom nem lesz. – próbálom nyugtatni, de magamat sem tudom megnyugtatni annyira, fájnak a sérüléseim, de próbálom nem mutatni, hogy ne érezze rosszul magát.
Nehezen beindítja a kocsit, majd elindul. Végig figyelem, ahogy vezet és valami eszméletlen dolog suhant át az agyamon. Szeretem Loren-t. ezen rágódok sokáig, amíg meg nem érkezünk. Kiszállok, majd bemegyünk a hotelbe, de a kezemet nem vettem a bordámról, majd ránézek.
- Jól érzed magad? – kérdezem tőle.
- Szerintem ezt inkább nekem kéne tőled kérdeznem. Látszik rajtad, hogy fájdalmaid vannak. – mondja, mire puszit adok a homlokára.
- Miatta ne aggódj minden rendben lesz. – mondom kedvesen, majd felmegyek a lakosztályomba. Belépek az ajtón és a falnak dőlök, majd lecsúszok a földre és úgy maradok, nem bírok, sehova sem mozdulnak, fájnak a tagjaim alig látok ki az egyik szememen és a bordám. Iszonyatosan fáj. Nehezen elmászok a kanapéig, de nem megyek semerre.
A fájdalom altat el, majd reggel kopogásra kelek. Megpróbálok felállni, de mozdulni nem bírok.
- Naganori úr. – hallom Loren hangját.
- Gyere nyugodtan. – szólok ki, de még mindig a tegnapi ruhámba vagyok. Mikor meglát, csak nagyon néz.
- Jól van? – jön oda hozzám és csak engem néz bűnbánó arccal, mintha ő csinálta volna.
- Persze nincs semmi baj. – mondom neki, de ez nem igaz.
- Ne mozduljon. – mondja, de majd nem elnevetem magamat, hiszen ha akarnák, se tudnék sehova menni. Pár másodperccel később visszatér, majd jeget és vizes ruhát tesz, ahova tud, majd leveszi az ingemet rólam és egy irtó nagy lila folt van a mellkasomon, mivel ott rugdostak. Látom, hogy mindjárt elsírja, magát megfogom a kezét.
- Ne aggódj, jól vagyok. – mondom neki, majd rám néz.
- Nem bírom tovább. – hallom a hangját. – Köszönöm, hogy megmentett. Sajnálom, hogy tegnap olyan bunkó voltam, de ilyen vagyok. – mondja, majd folytatja. – Nagyon jó vagy főnöknek, de köztünk nem lehet semmi. – mondja, mire kivenné a kezét az enyémből, de nem engedem.
- Nem haragszom. A tegnapi lány csak a masszőröm volt, csak kicsit brutálisan szeret masszírozni. – magyarázom neki. – és mikor jöhették, akkor igen össze akartam bilincselni a kezeimet, hogy ne tudjak szabadulni. – mondom tovább, majd megpróbálok felülni, de nem megy. Nem bírok megmozdulni.
- Nem tartozol nekem magyarázattal. – mondja, mire magam felé fordítom a fejét.
- Kérlek ne mond azt, hogy nem lehet semmi közöttünk, mert akkor én nem tudom mit fogok tenni. – mondom neki, mire értetlenül néz rám.
- Miről beszélsz? – érdeklődik.
- Szeretlek Loren… - mondom neki és csak annyit látok, hogy le van döbbenve. Bár a fejébe tudnák most olvasni, hogy mit gondol…
Reggel felkelek, de Loren még alszik. Kimászok és felmegyek, a saját lakosztályomba letusolok és eszembe jutott, hogy mi lenne, ha megvenném a hotelt úgy is váltani akarok a vállalat vezetését meg odaadnám húgomnak. Felhívom a tulajt, hogy beszélni akarok vele, azt mondta, hogy 30 perc múlva ér rá csak. Leteszem a telefont, majd hívom egyik haveromat, hogy küldjek egy kis ajándékot Loren-nek.
Lemegyek. Nem sokkal később megérkezik a nőci, akit mondott, hogy küldeni fog. Pár perces csevej után annyit látok, hogy elmegy. Teljesen meg vagyok lepődve, hogy ez most mi és miért. Odamegyek Loren-hez és megkérdezem tőle.
- Miért nem fogadtad el az ajándékkezelést? Kérdezem tőle értetlenül.
- Neked is, szia. Tulajdonképpen nem akarom, hogy bármilyen kötöttség legyen a főnökök illetve az üzletemberekhez. – mondja nekem úgy mintha én Dave lennék.
- De ez csak egy kezelés… - mondanám, de közbe vág.
- Figyeljen Naganori úr! – előveszi a bunkó stílusát. – Ha minden ember olyan, mint David, akkor én nem akarok senkivel sem jó viszonyt kialakítani. – mondja, ami igazán sértette becsületemet, hiszen megmentettem tegnap.
- De a tegnap után ilyen vagy?
- Ez az, hogy a tegnap miatt vagyok ilyen, nem volt jó ötlet, hogy ott maradtál estére. – mondja kicsit hisztérikusan. – Elegem van, haza akarok menni. – nyafogja.
- Akkor indulj el te hisztis picsa! – kiáltok rá
- Gyűlöllek és remélem, elbuksz a Gold Moon Hotel részesedési pályázatán – mondja nekem, mire visszafordulok, odamegyek és megragadom a karját, de úgy hogy ne fájjon neki.
- Igen te is olyan, vagy mint a többi kis titkárnő és a többi üzleti „kutya” egy elkényeztetett, pénz mániás önimádó kis szajha, aki azt akarja, hogy minél hamarabb a nagykutyák ágyába landoljon és a kényeztetésért milliókat meg luxus dolgokat kapjon. Tőlem mi kellett volna egy corvette vagy egy Ferrari?! – kérdezem idegesen. Gyűlölöm, ha ki akarnak használni, csak normális akartam vele lenni, de látom, hogy semmit nem jelent neki, hogy nem akartam tegnap éjszaka megfektetni, de ezek után lehet jobban jártam volna.
Nem sokkal később megjelenik egy nő.
- Kisasszony megjöttek a képek… - mondja és odanyújtja a képet Loren-nek.
- Á igen a pornó képek az internetre és Davidnek csak azt nem értem miért nem hagytam, hogy a maradék ruhád is levedd. Nem véreztem volna össze a kezem miattad. – válaszoltam idegesen és már nagyon felment a pumpám.
- Nem ismersz te engem, de az lenne a legjobb, ha minél hamarabb visszatolnád a biciklid Japánba. Mert az USA nem neked való! – ott hagy és felmegy a szobájába. Utána nézek, és csak elszomorodok, hogy miért ilyen megint, hiszen már olyan jól alakultak a dolgok.
Felmegyek a főnökhöz és megbeszélem vele a dolgot, hogy akkor megvegyem a hotelt. Nem nagyon örül a dolognak, de részesedést kér belőle, amire természetesen bólintok és abban is megegyezünk, hogy ők ingyen jöhetnek ide állandó jelleggel. Csörög a telefonja és a lánya hívja, de nem tud érte menni, mire felajánlom, hogy érte megyek én. Megkapom a kocsi kulcsait, majd felállok és megyek is a lányért. Felveszem és egy igen gyönyörű lányt találok a megadott helyen.
- Szia Touya vagyok. – mutatkozok be, mire rám néz értetlenül. – Apád nem tud eljönni érted én meg nála voltam és felajánlottam, hogy elviszlek hozzá, mivel meg veszem apádtól a Hotelt. – magyarázom neki.
- Akkor te nyerted meg a részesedési versenyt? – érdeklődik kedvesen
- Inkább fogalmazzunk, úgy hogy megvettem az egészet. – mondom kedvesen.
- Amúgy Alice vagyok. – mutatkozik be kedvesen.
- Szép neved van. Mehetünk? – mutatok a kocsi felé, mire bólint és elindulunk, a kocsihoz beszáll és mehetünk is. Nagyon sokat beszélgettünk és ismerkedtünk végül is, de nekem valahogy akkor is csak Loren jár a fejembe. Nem tudom, hogy miért. Lehet, kezdek bele esni… ááá ugyan már. Tuti nem.
10 perces kocsikázás után megérkezünk a Hotelbe és bemegyünk. Nem is tudom miért, de belém karol, és úgy megyünk be. Loren már visszaállt a recepcióra. Rám néz szúrós szemekkel, majd elfordítja a tekintetét, de mintha egy kis fájdalmat is láttam volna benne. Tovább megyünk és lifttel megyünk fel a főnök irodájába. Állunk egymás mellett, mire letámad, de eltolom magamtól.
- Mit csinálsz? – kérdezem tőle értetlenül.
- Hát minek néz ki? Amit te is akarsz, csak még nem tudsz róla. – mondja és odajön hozzám és elkezd simogatni meg csókolgatni, de eltolom magamtól.
- Állj le Alice. – mondom neki, mire rám néz gúnyosan.
- Azt ne mond, hogy buzi vagy. – néz rám, mire meglepődök.
- Nem, csak nem kívánlak és nem is akarlak. – mondom, és szerencsére megérkezünk a kellő szintre. Kilép én meg megyek tovább a lakosztályomba.
* * *
A következő pár nap eseménytelenül telt. Loren még mindig bunkózott velem és mostanában nem is foglalkozott velem. Nem beszélt velem. Megvettem a Hotelt meg volt az átadás is. Amikor beszélgettünk az alkalmazottakkal Loren nem volt lent, így nem volt más választásom.
Felmegyek az irodámba és hívom a szüleit, akik megígérték, hogy 2 óra múlva feljönnek a lányukkal. Csak várok és várok. 2 óra elteltével kopognak.
- Szabad. – szólok ki, majd belépnek és Loren arcán, teljes megdöbbenést látok.
- Jó napot. – köszönnek a szülők, mire oldalba bökik a lányukat, hogy is szólaljon meg, mire észbe kap és rám néz.
- Te meg mi a nyavalyát keresel itt? Miért nem húztál vissza Japánba? Oda való vagy. Itt neked semmi keresni valód nincs. Főleg meg nem a főnököm irodájába. – mondja komolyan és dühösen, mire picit elmosolyodok, mert a szülők elkezdték helyettem mondani a lányuknak.
- Loren. Hogy beszélsz az új főnököddel? Azt ne mond, hogy nem tudtál róla, hogy váltottak? – kérdezi kicsit dühösen. – Hogy végzed a munkád te? Úgy látom még nem tanultál eleget. Addig itt fogsz maradni, amíg nem tanulod meg a leckét.
- Na, nem. Én nem maradok itt. – mondja tiltakozva meglepetéséből felébredve.
- De itt maradsz és nincs vita. – mondja apukája komolyan. – ha kell, 10 évig itt fogsz dolgozni. – mondja komolyan és szigorúan.
- Addig csak nem kell. – szólalok halkan és a családot figyelem. – kérem, foglaljanak helyet. – mutatok a helyekre, majd leülnek, de Loren még duzzog. Nem baj. Amíg ő duzzog, addig én jól elbeszélgetek a szülőkkel és megismerjük egymást közelebbről…
