|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2011. 01. 23. 21:02:40 | #10730 |
 Karakter: Zachary Williams
Mikor belép a szobába, látom rajta, hogy meglepődik a sok gyertya láttán, aztán rám néz és…most dühös? Idejön, és kapok egy pofont…öhm…igen, dühös.
- Te idióta! Hogy viccelhettél egy ilyen dologgal, ha? Most legszívesebben… - én csak…mindegy. Lehajtom a fejemet az arcomra téve a kezemet…nagyot tud ütni…Meglepetésemre bemászik mellém és megcsókol.
- Mégsem haragszol annyira? – kérdezem halkan.
- Nagyon dühös vagyok, de… - sóhajt egyet - örülök, hogy jól vagy. – újra megcsókol, de után felül - Olyan szép lett a szoba, nagyon tetszenek ezek a gyertyák, hangulatos az egész. – mondja mosolyogva.
- Az én hercegnőm csak a legjobbat érdemli. – próbálom visszafektetni, de nem engedi. Na most mi van? Még mindig nem szabad?
- És ez a hercegnő kaphatna egy pohár ásványvizet is? Megszomjaztam a nagy rohanásban idefelé jövet… - hát ha csak ez a probléma.
Egy bólintás után megyek is a vízért. Indulnék fel, mikor eszembe jut valami. Ha az előbb nem is akarta, talán ha kicsit szexibben viszem fel az innivalót…Kigombolom az ingemet és úgy megyek fel.
- Meghoztam a…ohh… - sóhajtok fel, mikor meglátom hercegnőmet az ágyon hasalva egy szál tangában. A mennyországba léptem be…
- Már nagyon hiányoztál édes…és úgy fázom… - a hátára fekszik, eltakarva imádott melleit.
Akkor ne várassuk meg. Leteszem a poharat és máris fölötte támaszkodva csókolom meg. Hogy én mennyire vártam már erre…
- Olyan finom illatod van…imádom, ahogyan téged is. – mondja a szemembe nézve, közben az ing már nincs is rajtam. Én is imádlak kicsim…
Ahol csak ér simogat, míg én csókjaimmal kényeztetem puha bőrét. Istenem, olyan gyönyörű, annyira finom…Odáig vagyok érte. De nem bírom már tovább…muszáj levennem a gatyámat. Fel is térdelek, hogy kiszabadítsam magamat a textil fogságából, de nem tudok semmit csinálni, mert hercegnőm nyelvével rajzolja körbe mellbimbómat. Basszus, mindjárt elsülök…annyira jó…De szerintem már ő is várta már, hogy együtt legyünk, mert lerángatja rólam a nadrágomat aztán megcsókol. A csók alatt folyton a boxeremben matat, így jobbnak látom lefeküdni. Így kényelmesebb…
- Hol van az epres gumi? – kérdezi lehúzva rólam az alsómat.
- Itt a fiókban, de hagyd azt még…
Magamra rántom, és melleit kezdem kényeztetni. Muszáj volt már megkóstolnom…elvonási tüneteim lettek volna. Közben félrehúzom a tangáját, és ujjaim utat törnek maguknak. Kicsivel később, már mindkettőnket zavar a tangája, akármilyen kis szexi, távoznia kell…Segítek neki levenni, és már fektetném le, hogy felfaljam, de nemet int ujjával.
- Nem kell ennyit dolgoznod. Hagyd csak magad… - súgja, és finoman beleharap a fülembe, amitől ki is ráz a hideg.
Nézem, ahogy a fiókban matat, közben lenyalogatom az ujjaimat…hmm…finom. Megtalálja amit keresett, az epres gumit. Kis perverz hercegnőm. De mielőtt még használná az óvszert, megpróbál ennél is izgalomba hozni, és játszadozni kezd kicsi Zachel. Nyalogatja, cuppog rajta, és mikor már kezével is rásegít, nem bírok nyugton maradni, egyszer-egyszer megmozdítom a csípőmet, és egyre hangosabb is vagyok…baby, ha ezt így folytatod kitörök mint a vulkán…
Felkerül rám a gumi, bár kicsit nehezebben, mint terveztük…kicsit vettem!? Mindegy, nem is érdekel, mert újra szájában vagyok…nem bírom tovább. A fegyverem elsült…
- Jaj baby…most mi legyen? Elég volt ez, és szeretnél pihenni, vagy keressek egy másik…? – sok a duma hercegnőm…
Rádobom az ágyra és hevesen kezdem csókolni. Közben ezt a szorító szart is leveszem magamról, mert már idegesít, na meg persze kicsimet simogatom.
- Szeretnéd, hogy lovagoljak? – kérdezi édesen piszézve velem.
- Azt szeretném, ha nem csak te serénykednél, és azt, hogy… - újra utat találnak kicsimben az ujjaim, közben finoman csókol a nyakát - hogy te is elélvezz végre.
- Ahh…ez hamarabb fog sikerülni, mint azt gondolnád… - ohh, igen?
Lesiklok lábai közé, hogy megkóstoljam kicsi hercegnőmet. Vagy annyira jól csinálom, vagy már nagyon felspanolta magát, de hamar elélvez, lábai meg rajtam landolnak.
- Fáj? – ne hülyéskedj már…
- Dehogy fáj. Jól vagyok. – nevetek, aztán nekidőlök az ágytámlának és az ölebe húzom. Térjünk a lényegre…
Szenvedélyesen csókolózunk, közben kicsim ringásával hoz mindkettőnket újra izgalomba. Annyira imádom…de nem tudok tovább várni. Egy mozdulattal tövig merülök hercegnőmben. Ahogy gyorsul a tempója, úgy ölelem erősebben magamhoz, hogy jobban érezzem…Megállás nélkül faljuk egymás ajkát. Most annyira jó, sose volt még ilyen jó senkivel.
Majdnem egyszerre száguld végig rajtunk az orgazmus. Kicsimet ha nem tartanám, hanyatt is esne szerintem…
Egymást ölelve alszunk el…nincs is ennél jobb…
Másnap reggel elkísérem a szurkoló edzésére, és délután meccse lesz, amire szintén elmegyek majd. Míg nem játszom, vigyázok rá…muszáj, még a végén ő is megsérül…
Kicsit elkésünk, de ha már késtünk, akkor mindegy mennyit…Bemegyek vele az öltözőbe, és bezárom magunkra az ajtót…eszembe jutott egy élvezetes elfoglaltság.
- Kívánlak… - mondom a nyakát csókolva a szekrényekhez nyomva nem túl erősen.
- Ne itt…Ez olyan mocskos hely. Amúgy is este szeretkeztünk, most nem lehet hiányod. – nem nevetünk, tényleg kanos vagyok…
- Belőled sosem elég, különben is nagyon szexi vagy ebben a miniszoknyában. – megfogom combját, és derekamhoz emelem a lábát.
- Majd ma is nálad alszom, vagyis az lesz, amit csak szeretnél, de most tényleg mennem kell. Van, aki miattunk nem tud átöltözni. Kérlek… - érdekel ez engem? Nem…nem érdekel…Szenvedélyesen csókolom meg - Mi lenne, ha egész este szeretkeznénk? Holnap nincs semmi dolgom, szóval fennmaradhatunk. – rendben, meggyőztél…
A pálya széléről nézem a próbájukat. Nagyon ügyesek, különösen az én hercegnőm…Egy nehéz ugráshoz érnek, amit igazából nem is tudok hogy elképzelni. Mármint értem én, hogy hova érkezik le, de tud ekkorát ugrani? És tud…viszont a kis ribanc mielőtt kicsim leérkezne, ellép onnan, így Brooke nagyon csúnyát esik…
- Brooke… - kiabálom a nevét és szaladok oda, hogy megnézzem mi van vele – Brokke, kicsim, hallasz? – semmi… - Legalább hívj mentőket, ahelyett hogy ott állsz, ha már te csináltad a bajt! – ordítom le a kis kurva fejét.
- Én nem akartam…csak… - kezd bele…
- Nem érdekel a fájásod ribanc! Takarodj a szemem elől te utolsó nyomorék! –úristen…vérzik…kezdek kétségbe esni. Közben már Mandy kihívta a mentőket és pár perc múlva már a mentőkocsiban tartunk a kórház felé.
Az orvosok megvizsgálják, de szerencsére semmi komolyat nem találnak. Egy kisebb agyrázkódás lehetséges, de más semmi. Megnyugodtam…vagyis csak fogok, ha felébred, ami hamarabb bekövetkezik, mint hittem.
- Hol…vagyok? – kérdezi, mikor felébred.
- Kórházban. Megúsztad egy agyrázkódással, meg felszakadt kicsit a bőröd. Úgy látszik, hogy keményebb fejed van, mit hittem. Szerencsére… - megkönnyebbülve csókolom meg.
- Ez már a második intő jel…először te, aztán én… - ezt hogy értsem?
- Mire gondolsz? – kérdezem megsimogatva a pofiját.
- Arra, hogy mennyire boldog vagyok, hogy velem vagy. – lehet valaki ennél is cukibb?
Pár napig bent tartják, biztos ami biztos alapon, nehogy mégis legyen valami baja, amit nem vettek észre. Bevallom díjazom az ötletet…Végig bent maradok vele, a kórtermében lévő kanapén szunyálok, de csak este, mikor megbizonyosodtam arról, hogy ő már alszik.
Mikor kiengedik, úgy döntünk, hogy hozzám jön haza, mert a szülei dolgoznak és nem tudnának rá úgy odafigyelni, ahogy kéne. Én meg még mindig nem játszhatok, szóval most kipróbálhatjuk az együttélést.
A karjaimban viszem be a házba, nem kell, hogy feleslegesen mozogjon. Azt mondta az orvos, hogy inkább feküdjön, mert a hírtelen mozdulatoktól hányingere lehet…
- Te remegsz…nagyon fáj? – kérdezem aggódva, közben leülök vele a kanapéra.
- A szívem remeg, és nem fáj semmi, csak…csak boldognak érzem magam. Veled vagyok boldog. – hosszan csókoljuk, aztán szorosan öleljük egymást.
- Annyira aranyos tudsz lenni, úgy szeretlek… - mondom még jobban magamhoz ölelve.
- Mit mondtál? – kérdezi csillogó szemekkel.
- Hogy aranyos vagy… - mosolygok.
- Nem, a másik… - ohh. Azt hiszem kicsit elpirultam…inkább a nyakába bújok.
- Szeretlek! – dörmögöm – Menjünk aludni, pihenned kell… - állnék fel vele, de kapok egy édes csókot.
A csók alatt felviszem a szobába, ahol lefektetem az ágyra, és fölé támaszkodva csókolom tovább. De most nem szabad tovább menni…most neki kell pihennie. Hogy velünk mindig történik valami, ami miatt nem lehet…Inkább elmegyünk fürdeni. Persze együtt, ezzel is kínozva magamat, mert nem bírom ki, hogy ne csókolgassam és simogassam mindenhol. Szépen fel is izgatom magamat, úgyhogy egy csókot félbeszakítva magamra rántva egy törölközőt a szobába megyek. Öltöznék fel, mikor csengetnek. Ki az ilyenkor? Hát kis húgocskám az...
- Mandy, szia! – félre is állok, hogy bejöjjön.
- Zavarok? – kérdezi végig nézve rajtam.
- Dehogy, csak fürödtem. De mi a helyzet? Nem tűnsz túl vidámnak… - mi baja lehet?
- Brooke már alszik? Inkább vele beszélgetnék, ha nem baj… - hát szarul esik, de jó…
- Mandy… - mondja Brooke mosolyogva a nevét, aztán lefagy a mosoly az arcáról – Mi a baj? – kérdezi már a nappaliba.
- Akkor én nem is zavarlak benneteket… - adok Mandy homlokára egy puszit és megyek fel de még visszafordulok – Nyugodtan aludj itt ha szeretnél…
Nem tudom megvárni hercegnőmet, mert elalszom. Másnap reggel fordulok, hogy átöleljem szexi babymet, de nincs mellettem senki. Kikelek az ágyból, és megyek a vendégszobába. Ott alszanak mind a ketten…megyek és szépen betakargatom őket. Ki tudja meddig voltak fent. Úgyis edzésre kell mennem. Összeszedem a cuccaimat, és a konyhában csinálok magamnak az edzésre piát, mikor Brooke ölel át hátulról.
- Jó reggelt hercegnőm. – fordulok felé, és adok egy puszit a szájára.
- Jobb lett volna, ha melletted ébredek… - édes. Egy csókkal jutalmazom is ezért.
- Hogy vagy? – simítok végig az arcán.
- Jól. – meg is mutatja egy csókkal.
Ez a csók, odáig fajul, hogy már a konyhapulton ül, és kezei pólóm alatt tekeregnek. Mosolyogva csókolom tovább és fenekébe marva húzom közelebb magamhoz, hogy érezze éledező játékát…
- Jó reggelt… - Mandy…a legjobbkor…el is felejtettem, hogy itt van – Megzavartam valamit? – ne mosolyogj.
- Dehogy, csak elköszöntem Brooke-tól…megyek edzésre. Sziasztok. – adok még egy pici csókot hercegnőmnek, és megyek, persze úgy, hogy a táskámat végig magam előtt tartom…nem kell még egy kínos jelenet, mert húgocskám meglátja, hogy áll a cerkám.
Az edzés nagyon jó. Végre mozoghatok. Már alig vártam, hogy jöhessek. Persze az nem jó, hogy hercegnőmet otthon kellett hagynom, de most vele van Mandy.
Egy hét múlva kell visszamennie a dokihoz, szóval addig szigorúan ágynyugalom…kéne, de nem bír feküdni. Nem fogad szót nekem, mindig vissza kell vigyem az ágyba. Kis birkózással járnak ezek, de nem baj. Vigyázok rá…
Hamar eltelik ez az egy hét…Már tök jól van, tiszta izgága…de most én nem engedek neki…igaz, hogy kínzom magamat, de most nem szabad a szexet, míg vissza nem megyünk a dokihoz. Úgy néz ki, ezt nem csak én viselem nehezen…
Egyik este, már majdnem alszom, mikor hercegnőm bebújik mellém és ahogy hozzám simul érzem, hogy csak egy fehérnemű van rajta…aludj Zach…gyerünk…menni fog. Szem becsuk, alvás…ne már Brooke, legalább ne simogass, egyre lejjebb és lejjebb…elég…
- Brooke… - ülök fel - Nem szabad…khm…te is tudod. – nem tudok egy mondatot sem elmondani, mert beindított…
- Zach, miért kell könyörögnöm, hogy lefeküdj velem? – kérdezi boci szemekkel…Istenem…
- Majd ha… - bennem reked a szó, mikor ledobja magáról a melltartót – Gyönyörű vagy… - az ölembe ül és finoman kezdi harapdálni a fülemet.
- Holnap megyünk az orvoshoz…és már úgy sincs semmi bajom… - értem én.
Ha hercegnőmnek szex kell, hát ki vagyok én, hogy megvonjam tőle!? Lassan simítok végig rajta, közben vállát csókolgatom. Imádom a puha bőrét…Lefektetem az ágyra, és szenvedélyesen csókolom meg. Most nem fogsz túl sokat mozogni, nehogy a nagy mozgásban rosszul legyél nekem…Csókjaimmal fedezem fel testét.
- Néha el sem hiszem, hogy igazi vagy…annyira szép vagy… - csókolom tovább édes melleit.
Legszívesebben megharapdálnám, de nem akarom, hogy fájjon neki, úgyhogy inkább nem. Csak szívogatom és csókolgatom. Imádom…
Nyelvemmel cikázok hasán, combjai belső felét csókolom végig. Édesen nyöszörög alattam, imádom mikor hangos, úgyhogy tegyünk róla, hogy hangos legyen…Félre húzva tangáját, vezetem be ujjaimat. Fel is nyög, de nem hangosan. Míg ujjaimmal kalandozok benne, nyelvemmel mellbimbóját táncolom körbe, és meg is szívom. Na végre kezd hangosodni…
- Ne fogd vissza a hangod… - súgom a fülébe, és finoman bele is harapok.
Apró harapásokkal és csókokkal haladok lefelé és leveszem róla a bugyiját. Nyelvemmel és ujjammal ingerlem tovább. Egyre jobban kapkodja a levegőt, hol engem, hol a lepedőt marja…míg fel nem nyög gyönyörében. Ohh baby most jön még csak a java…de, muszáj megállnom egy kicsit gyönyörködni benne. Elmosolyodva csókolom meg, aztán játszhatunk tovább.
Lassan hatolok be…talán túl lassan is. Hercegnőm már a hátamat karmolja, marja…nem sietünk sehova. Mikor tövig merültem, kicsit megállok és nyakát csókolgatom, majd megcsókolom, amit mohón viszonoz is. De kezdek én is besokalni magamtól, úgyhogy lassú tempót kihagyva kezdek mozogni. Szinte a matracba építem olyan tempót diktálok a vége felé, de egy ponton leállok, mert nem úgy hangzik egyik nyögése, mintha élvezné…Kérdőn nézek rá, de csak ledönt magáról és rám mászik. Lehet durván csináltam…?
Csókunk közben fogad magába aztán felül rajtam ringatni kezdi csípőjét. Nézem, ahogy mozog rajtam, közben markolászom combjait és fenekét. Ennyire nem lehet valaki szexi….de hát mégis. Fejem mellett támaszkodik meg, és fenekét emelgetve gyorsít a tempón. Még pár mozdulat és nyögve élvezünk el mind a ketten.
Rám roskad míg kifújja magát. Hátát simogatom, aztán feltámaszkodik és kapok egy puszit. Mellém gördül és nem sokkal később el is nyom az álom.
Reggel egy romantikus fürdő után megyünk a dokihoz. Persze hiába kaptunk időpontot, csomót kell várni. Már kezek kiakadni, mikor jön az asszisztens, hogy mehetünk…Megint megvizsgálják, aztán a doki az eredményeket nézegetve álldogál.
- Mond is valamit vagy még nézegetjük egymást? – utálok várni sajnálom…
- Zach… - jól van nah…
- A barátnője jól van, Teljesen rendbejött. De tanuljon meg türelmesebb lenni. – még lecsesz, beszarok.
- Köszönjük, viszlát. – hercegnőm nem hagyta hogy válaszoljak a dokinak…inkább kifelé terel.
Szerintem nem tudja milyen nap van ma…nem említette. Pedig az ilyeneket a lányok szokták észben tartani. Na nem baj, akkor meglepetés lesz. Úgy is azt hiszi, hogy délután edzésem van. Elmegyek és veszek neki egy csokor vörös rózsát.
Arra érek haza, hogy pakol. De hova? Minek?
- Hova mész? – kérdezem kíváncsian.
- Máris hazaértél? Rövid edzés volt… - pakol tovább.
- Kérdeztem valamit. – fogom meg a kezét, hogy ne pakolásszon…és akkor leesik – A szüleidhez mész?
- Igen…már jól vagyok és…
- Azt hittem maradsz velem… - mondom kicsit elszontyolódva.
- Zach…
- Semmi baj. – erőltetek magamra egy mosolyt – Boldog egy hónapot! – mondom még mindig erőltetett mosollyal és odaadom neki a virágot.
Szerkesztve Garfield által @ 2011. 01. 23. 21:33:11
|
| Saya | 2010. 11. 05. 00:33:13 | #9102 |
 Karakter: Brooke Scott
-Most mi van? Csak simogattalak, azt hittem szereted…most tényleg nem volt hátsó szándék benne…-mikor oldalra fordul, felnyög. Hát persze, nem kell rám hallgatni.
-Ezt most direkt csináltad?! Maradj nyugton…-segítek neki szépen visszafeküdni a hátára.
-Csak érezni akarom, hogy mellettem vagy…-édes. Adok a szájára egy puszit.
-Jó, de semmi próbálkozás! –mondom, majd mellé fekve átölelem.
-Aludj jól hercegnőm…-mondja mosolyogva.
Bizony jól is alszom, ritkán alszok ilyen nyugodtan és mélyen.
Reggel arra ébredek, hogy még mindig Zach karjaiban vagyok, aki békésen szuszogva alszik. Vajon mikor aludt el? Remélem, hogy nem feküdtem rá…Bár azt meghallottam volna.
Nekem sajnos mennem kell, de azért hagyok egy üzenetet, hogy edzésre megyek, enni meg tud a hűtőből, és sietek.
Mire hazaérek, Zach baba az ágyikóban pihen. Jól van, okos fiú, nem erőlteti meg magát.
-Hogy van a kis beteg? –leülök az ágyra mellé- Találtál a hűtőben kaját? –adok egy puszit az arcára.
-Őszintén? Nem vagyok jól…a fürdőig alig bírtam elmenni, mellesleg nem fogok a hűtőben kotorászni. Nem hiszem, hogy a szüleid nagyon örültek volna neki, nem mintha megkíséreltem volna a lemenetelt…-bocs, hogy élek, hogy, hogy hagytalak aludni és bocs, hogy mertem azt hinni, hogy majd én tudlak ápolni.
-Jaj, ne morogj már. Egyébként sincs senki itthon, csak mi. Hozok valami fájdalomcsillapítót. Jobb lett volna a kórházban maradnod, igaz? –még visszamehetsz.
-Nem…-felül, hogy bevegye a gyógyszert, amit közben hoztam.
Közelebb húz, és megcsókol. Visszacsókolok, de aztán visszafektetem. Hozok neki enni, egész nap csak vele foglalkozom pár puszi kíséretében. Beszélgetünk, filmet nézünk, de nem nagyon bújok hozzá. Először is nem akarom, hogy fájjon neki, ráadásul mostanában sokat bánt…
Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Zach felkel és öltözni kezd.
-Mit csinálsz? –nézek rá.
-Úgy látom, nem igazán örülsz annak, hogy itt vagyok. Nem akarlak zavarni. –tovább gombolja az ingét.
-Nem zavarsz. –megfogom a kezét, aztán karjaiba bújok. Miből gondoltad? –kérdezem tőle.
-Nem érdekes…-először a fenekemet fogja meg, aztán közelebb hajolva megcsókol. Ez még nem is lenne baj, de mikor a felsőm alá nyúl…Ezt most nem szabad.
-Megbeszéltük, hogy nem próbálkozol…az orv…-kezdek bele szokásos mondókámba.
-Az orvos megmondta, hogy pihenjek…tudom. –leül az ágyra.
-Most mi a baj? –ezt eddig is tudtad.
-Neked mi a bajod? Egész nap olyan rideg voltál…-néz rám- Még mindig az a bajod, amit Mandy mondott? –kérdezi.
-Mi az, hogy még mindig? –és még arról nem is beszéltünk, hogy mit műveltél ma.
-Hercegnőm…-leültet maga mellé- Figyelj…mikor Mandy kérdezte, nagyon mérges voltam rá, és hirtelen jött a kérdés is…én meg nem is…-jó-jó, persze…
-Nem kell megmagyaráznod. –így is csalódtam már benned.
-Csak hallgass meg kérlek. Szóval…én még nem gondoltam bele, hogy mit érzek irántad. Mikor először láttalak, már beléd zúgtam. Ezek szerint voltam elég szerencsétlen, hogy észrevedd…-mondja mosolyogva, aztán egy darabig csak nézzük egymást- Azt hiszem, hogy sze…-ne, ne, ne…
-Érezni kell, nem csak azt hinni…Majd akkor mondd ki, ha tényleg belém szerettél...talán a szívem mélyén hallani akartam, de azt tudom, hogy nem így.
-Sajnálom…nem tudom mit, és hogy csináljak…Sok barátnőm volt, de te más vagy…Neked nem csak a tested kell, mint a többieknek…sokkal inkább a szívedet szeretném megkapni. –olyan lágyan csókol meg, hogy szinte azonnal karjaiba olvadok. Érzem, hogy döntene el az ágyra, és igen, nem is lenne jobb most egy csodás szeretkezésnél, de nem az ő állapotában.
-Jobb lesz, ha pihensz. –mondom neki. Aggódok, nem tehetek róla.
-Ne már…annyiira kívánlak. Ne kínozz…-nagyon meggyőző ez a tekintet, meg vicces is.
-Ha fontos vagyok neked, és nem csak a testem miatt, akkor csináld, amit mondok…-ez hat. Na végre. Minden az ő érdekében történik.
A következő pár nap is Zachról szól, igyekszem a kedvében járni, kivéve azt az egy dolgot. Túl nagy mozgás lenne neki most a sex, jobb, ha csak pihenget. Még a szüleim is megkedvelik, és én is kellemesen csalódok az együttélésünkben.
Egyik reggel arra ébredek, hogy Zach a karjaiban tart, és egy puszit nyom az arcomra, majd a számra is. Az oldalán fekszik, már jól lehet.
-Jó reggelt hercegnőm! –újra megcsókol, keze combomon indul felfelé.
-Látom már egész jól vagy. –eltolom a kezét.
Bizony, nincs sok időm most erre, mivel a lányokkal van ma találkozóm. Gyakran összejövünk kicsit beszélgetni, vásárolgatni, és főleg kibeszélni a fiúkat.
Ezt a kellemes napot azonban megzavarja egy hívás. Zach az, azt mondja, hogy elesett.
Gyorsan összekapom magam, és már sietek is hozzá. Mandynek nem szólok, míg nem tudom, hogy mi van vele. Már a telefonomba ütve a mentők számát lépek be a házba, hogy ha kell, őket azonnal kihívjam.
Mikor megérkezem, meglátom a kikészített borítékot egy gyertya mellett, sőt még egy vörös rózsa is hever az asztalon. De mi az, hogy ne aggódjak?! Ez valami átverés?! Hát rohadtul nem volt vicces…Ezt most meg is mondom neki.
Ahogy felérek, meglátom a sok gyertyát a szobában. Rögtön melegség önti el a szívemet, hogy sikerült összehoznia ezt a romantikus hangulatot, de ez hamar átcsap abba a dühbe, amit az előbb éreztem. Közelebb megyek, és mivel az arcának úgy sincs semmi baja, kap egy pofont.
-Te idióta! Hogy viccelhettél egy ilyen dologgal, ha? Most legszívesebben…-be sem fejezem a mondatot, csak ökölbe szorítom a kezemet. Zach nem mond semmit, csak lehorgasztva fejét a pofon helyére teszi a kezét. Kicsit meg is sajnálom, szóval bemászom mellé az ágyba, és vigasztaló csókban részesítem.
-Mégsem haragszol annyira? –kérdezi kicsit halkabban a hirtelen jött csókunk után.
-Nagyon dühös vagyok, de…-nagyot sóhajtok- örülök, hogy jól vagy. –megint megcsókolom, aztán felülök az ágyon –Olyan szép lett a szoba, nagyon tetszenek ezek a gyertyák, hangulatos az egész. –mondom mosolyogva. Ez is hozzásegítet a gyors megbocsátáshoz.
-Az én hercegnőm csak a legjobbat érdemli. –próbál lefektetni az ágyra, de én elhúzódom tőle.
-És ez a hercegnő kaphatna egy pohár ásványvizet is? Megszomjaztam a nagy rohanásban idefelé jövet…-mondom, mire bólint és elindul a konyha felé.
Míg Zach lent van, ledobálom a ruháimat magamról, csak a tangámat hagyom fent, aztán az ágyra hasalva várom a vizet.
-Meghoztam a…ohh…-sóhajt fel férfiasan, miközben végig néz rajtam. Az elégedettség kiül az arcára, biztosan megint azt hitte, hogy elutasítom, szóval ez most kellemes csalódás lehet. Az inge szét van gombolva, mintha csak el akart volna csábítani, ha mégis visszakoznék, pedig eszem ágában sincs. Jó, még nincs teljesen rendben, de majd vigyázok rá, és nagyon gyengéd és óvatos leszek.
-Már nagyon hiányoztál édes…és úgy fázom…-a hátamra fordulok gondosan eltakarva kebleimet kezemmel, hogy még ne lásson semmit.
Zach nem is várat sokat. Gyorsan leteszi a vizet, aztán fölém mászva csókol meg. A csók hevességéből érzem, hogy nagyon régen várt már erre.
-Olyan finom illatod van…imádom, ahogyan téged is. –mosolygom szemeibe nézve, miközben lecsúsztatom az inget róla.
Szeretem őt simogatni, nem is tudom miért, de olyan jó. Erős, izmos, és még sosem volt ilyen jóképű pasim. Futókalandnak indult az egész, mert „menő dolog” volt összejönni egy igazi játékossal, most meg…egyre jobban belehabarodom…Haragszom is magamra, meg nem is. Ki akarta mondani, hogy szeret, tehát neki sem játék. De azért most lehet játszadozni egy kicsit…Ujjaimmal körkörösen cirógatom mellkasát, majd mikor feltérdel, hogy könnyítsen egy kicsit magán, hisz elég feszes lett a nadrágja már ahhoz, hogy levegye, ugyanezt teszem egyik mellbimbójával, csak most nyelvem táncolja körbe.
Szinte leszaggatom róla a nadrágot, és most legszívesebben az ágyra lökném, de inkább csak finoman motiválom, hogy lefeküdjön azzal, hogy folyamatos csókolózás közben a boxerében kutakodom.
-Hol van az epres gumi? –mosolygom, közben lehúzom az utolsó ruhadarabot is róla.
-Itt a fiókban, de hagyd azt még…-mondja, majd maga fölé rántva megtalálja kerekded kebleimet, és finom szívogató munkával halk nyögéseket csal ki belőlem. Főleg, hogy félre húzva a tangát, ujjai is utat találnak belém. Élvezem még egy kicsit a kényeztetést, aztán én is leveszem Zach segítségével a zavaró alsóneműt. Már döntene hátra, hogy még jobban belemerüljön a dolgokba, de nemet mutatok neki ujjammal.
-Nem kell ennyit dolgoznod. Hagyd csak magad…-súgom fölébe, amibe érzékien bele is harapok. Míg ő izgató pillantással engem nézve az ujjait nyalogatja le, addig én a fiókból előkotrom az epres gumit. De nem bontom ki azonnal, inkább megkóstolom natúron az én kis lovagomat. Szeretem minden részét végig nyalogatni, és csak aztán venni a számba, mert ilyenkor már szinte könyörög szemével, hogy megtegyem. Rövid ideig cuppogok csak legféltettebb kincsén, aztán hasára térek át csókjaimmal, majd újra visszacsúsztatom a számba. Egyre többször hallom azt az öblös és férfias nyögéseit munkám közben, sőt néha csípője is megmozdul az élvezet fokozásául, mikor kezemmel is kielégítésén munkálkodom már.
Mielőtt még elmenne, ráhúzom a gumit, bár ez már kicsit nehezen megy. Szerintem túl kicsi a méret, vagy túl nagy a szerszám…Azért csak sikerül, és bár az íze nem olyan, mintha igazi epret szopogatnék, de azért ebből is örömmel csemegézek.
Sajnos ez a játék hamarabb véget ér, mint azt gondoltam, mert Zach hangosan nyögve élvez el. Pedig még csak most kezdtem belelendülni, nem tehetek róla, hogy túl jó voltam.
-Jaj baby…most mi legyen? Elég volt ez, és szeretnél pihenni, vagy keressek egy másik…? –mielőtt befejezném, egyszerűen az ágyra dob, és szögez oda lefogva kezeimet. Nyelve mohón tör magának utat számba, én meg még fel sem fogom, hogy mi van. Egyik kezével ügyesen leveszi az óvszert, és kidobja, másikkal pedig engem simogat. Gondolom, hogy neki is kényelmetlen volt már ez a nem éppen megfelelő méret, de nem baj…látom, hogy van a fiókban nagyobb is, igaz, hogy az csak sima, de az alkalomra pont jó lesz az is.
-Szeretnéd, hogy lovagoljak? –kérdezem a hajába túrva, piszézve az orrával.
-Azt szeretném, ha nem csak te serénykednél, és azt, hogy…-a nyakamba csókol, miközben nagyon lassan belém vezeti ujjait- hogy te is elélvezz végre.
-Ahh…ez hamarabb fog sikerülni, mint azt gondolnád…-nyöszörgöm ki nagy nehezen egy-egy levegővétel között. Zach közben lesiklik lábaim közé, és a nyelvét is beveti, hogy a gyönyörbe hajszolhasson. Talán fél perc sem telik el, és sikerül is.
Önkéntelenül is, de hátán landolnak lábaim, aztán ahogy feleszmélek az első kéjhullám után, aggódva figyelem, hogy nem okoztam-e kárt benne. –Fáj? –kérdezem röviden, hisz még mindig a levegő után kapkodok.
-Dehogy fáj. Jól vagyok. –nevet, majd az ágy támlájának dőlve húz az ölébe. Hagy mindkettőnknek egy kis időt a pihenésre, addig csókolózunk. Olyan szenvedélyesen, hogy csak néha nyitom ki szememet, hogy összemosolyogjunk, mert teljesen elvarázsolt.
Lábaim között érzem merev tagját, amire rásegít lassú ringásom is, hogy jobban felizgassam meg persze én is újra hangulatba kerüljek. És bár miatta akarok gyengéd lenni, mégis ő az, aki nem tud várni, és egy határozott lökéssel bennem terem.
Imádom ezt az érzést, azt, hogy ilyen jó, és, hogy ennyire kitölt. Remegek a karjaiban, finoman bújok hozzá, még véletlenül sem dőlök neki túlzottan, bár ő minden intelmem ellenére szorosan húz magához gyorsuló lovaglásom közben.
Egész végig csókolózunk…én a nyakát, ő a derekamat öleli a vágta közben. Most kicsit bensőségesebb a dolog ezáltal, mint legelőször. Talán azért, mert kezdünk igazán a másikra hangolódni.
Szinte pontosan egyszerre megyünk el, kicsit hátra dőlve nyögök fel, de szerencsére Zach megtámaszt, hogy ne essek hátra. Ekkor szólal meg a vészharang, hogy annyira ügyesek voltunk megint, hogy csak az előjátékhoz használtunk gumit. Bravó Brooke, éljen a hasznos fogamzásgátlás…Még jó, hogy szedem a gyógyszert, mert Zach mellett gyorsan lebabáznék.
De ezt most elnézem neki, mert nagyon jó volt vele lenni.
Másnap mosollyal ébredek az arcomon, de hogyan is ébredhetnék máshogy, ha Zach karjaiban fekszem…Sajnos nem sok idő van a reggeli romantikázásra, mert ma délelőtt szurkolni, délután pedig meccsre megyek a lányokkal. Vigasztal a tudat, hogy Zach mindenhova elkísér, mivel játszani még nem játszhat, és így sok a szabadideje.
Minden rendben is zajlik, elvisz a szurkoló próbára, sőt még az öltözőbe is bekísér, mert kicsit elkéstünk, és így már úgy is mindegy. Viszont az már nincs annyira rendben, hogy így a többieket is feltartjuk, ugyanis Zach drága bezárja kettőnkre az öltözőt.
-Kívánlak…-mondja a nyakamat csókolva, miközben az egyik szekrényhez szorít.
-Ne itt…Ez olyan mocskos hely. Amúgy is este szeretkeztünk, most nem lehet hiányod. –tolom el nevetve magamtól.
-Belőled sosem elég, különben is nagyon szexi vagy ebben a miniszoknyában. –feleli. Megfogja a combomat, és szépen a derekára teszi lábamat. Na jól van, ezt tényleg nem kéne.
-Majd ma is nálad alszom, vagyis az lesz, amit csak szeretnél, de most tényleg mennem kell. Van, aki miattunk nem tud átöltözni. Kérlek…-egy pillanatra hezitálva a szemembe néz, aztán szenvedélyesen megcsókol –Mi lenne, ha egész este szeretkeznénk? Holnap nincs semmi dolgom, szóval fennmaradhatunk. –nézek rá szépen, és végre hátra lép. Jó, azt gondoltam, hogy ha nagyon nem akarnám, úgy sem folytatná, de mégis csak jobb érzés meggyőzni más eszközökkel.
Pár lány viszont nagyon morog, főleg Katy, aki a csapat egyetlen felesleges láncszeme… Már rég kirúgtam volna, csak az edzőnk rokona, így csak egy nagyobb baki után tudnám ezt megtenni. Elég nagy fejmosást kapunk a késésért, amit Katy még nehezebben visel, de persze engem ez egy cseppet sem érdekel.
Zach a pálya széléről figyeli az eseményeket, mi meg épp az egyik legnehezebb ugráshoz érünk. A lehető legmagasabbra kell ugranom, és onnan érkeznem két társam vállára. Nincs is semmi baj, elég rutinos vagyok ahhoz, hogy sikerüljön, de Katy az utolsó pillanatban ellép, én meg a földre esek.
Iszonyatos fájdalom hasít belém, mikor a fejem földet ér, majd nagy erővel visszapattan és újra le. Még sosem éreztem ilyet, aztán már egyáltalán semmit sem érzek…egyszerűen megszűnik a külvilág, pedig még nyitva van a szemem, nem ájultam el. Hangfoszlányokat hallok, ahogy Katyvel kiabál Zach mindennek elhordva őt, miközben felettem térdel. Katy sem így képzelte el…azt hitte, hogy megúszom egy kis ijedtséggel… Most megvan az indok, hogy kitegyem a csapatból, de sovány vigasz ez egy ilyen esés után. Ráadásul látom, hogy a padló vörösödik alattam, vagyis folyik a vérem.
Sötétség…
-Hol…vagyok? –nyitom ki szemeimet, és Zach arcát pillantom meg.
-Kórházban. Megúsztad egy agyrázkódással, meg felszakadt kicsit a bőröd. Úgy látszik, hogy keményebb fejed van, mit hittem. Szerencsére…–közelebb hajol és megcsókol.
-Ez már a második intő jel…először te, aztán én…-igen, nem szabad félnem egy komolyabb kapcsolattól, mert lehet, hogy hirtelen már esélyem sem lesz rá, ha az élet közbeszól.
-Mire gondolsz? –néz rám az arcomat simogatva.
-Arra, hogy mennyire boldog vagyok, hogy velem vagy. –szorítom meg a kezét.
Azalatt a pár nap alatt, míg bent tartanak, Zach végig bent aludt azon a kanapén, mai a kortermemben volt. A szüleim dolgoznak, így ők csak látogatni jöttek be minden nap.
Pontosan ezért döntünk úgy, hogy jobb lenne, ha Zachnál lennék, míg jobban nem leszek, mint ahogy ő nálam volt fordított esetben.
Azon az estén, mikor hazavisz magához, valami megváltozik. Már nem félek beismerni magamnak, hogy Zach különleges számomra.
-Te remegsz…nagyon fáj? –kérdezi leülve velem a kanapéra, mert az autótól a karjaiban hozott be.
-A szívem remeg, és nem fáj semmi, csak…csak boldognak érzem magam. Veled vagyok boldog. –pici csókot adok neki, ami hosszú csókká alakul. Csak kapaszkodok a nyakába, nem akarom elengedni, azt akarom, hogy sokáig így maradjunk.
|
| Garfield | 2010. 10. 29. 21:45:58 | #8929 |
Karakter: Zachary Williams
A szüleimmel még váltunk pár szót, aztán haza is mennek. Végül is hercegnőm itt marad velem, sőt még Mandy is egy kicsit. Nem lehet bajom…
- Brooke, nem akarsz inni legalább valamit? Zach kap itt kaját, de neked holnapra már kopogni fog a szemed. – jön vissza kicsi húgom, miután lekísérte a szüleinket…persze megint a legjobb pillanatban toppan be, mikor épp Brooke édes ajkait ízlelgetem.
- De, megyek már. – persze hagyj csak itt… - Mindjárt jövök, leszaladok a büfébe, és már itt is vagyok. Légy jó… - kapok egy csókot és már megy is…
Csak fekszem és fekszem…semmit nem tudok kezdeni magammal. Nem hiszem el, hogy itt kell maradnom estére…Tuti szétverem azt a hülye csapattársamat, ha mehetek majd edzeni…
- Zach, nekem most mennem kell. Jobbulást!- mi van? És hova megy most?
- Ne haragudj… - jön be Mandy – Csak beszélgettem Brookekal, és kiakadt… - mi?
- Mit mondtál neki?? – kérdezem pöppet mérgesen.
- Hogy azt mondtad, még nem vagy belezúgva… - jajj de nagyon hülye vagy!!!
- Basszus, neked mindenbe bele kell ütnöd az orrodat!? Utána kell mennem! – nagy nehezen felállok, és elindulok így ahogy vagyok.
Bordáimat fogva próbálok végigszaladni a kórházon, hogy utolérjem. Basszus, irtóra fáj…Kiszaladok az esőbe, körbe nézek, és meglátom a kocsiját. Mázli…be is huppanok gyorsan mellé.
- Brooke, had magyarázzam meg! – muszáj meghallgatnod…
- Megőrültél? Nem jöhetsz ki! Ha eddig nem volt baj a tüdőddel, hát most lesz, mert kapsz egy olyan jó kis tüdőgyulladást, hogy azt öröm lesz nézni…Menj már be! – nem míg nem mondtam el, amit akarok…
- Nem lesz semmi bajom, de különben sem ezzel kell most törődnöd…Tudom, hogy mit mondott Mandy, de az nem egészen úgy van. – jaj, hogy mondjam, hogy jó legyen!?
- Megkérdezte, hogy belém vagy-e zúgva, te azt mondtad, hogy nem. Hogy lehet ezt még másként értelmezni? Tudod…nem vártam, hogy egyik napról a másikra kiöntsd a szívedet, és hősszerelmesként bevalld az érzéseidet, de a belezúgás még nem kötelez semmire. Nem vártam, hogy azt mondd, hogy szeretsz, de azt hittem, hogy van köztünk valami, nem csak egy…két menet… - de én…
- De, több van, hidd el. Szerinted utánad jöttem volna? – szeretném megfogni a kezét, de elhúzza.
- Még egy híres sztárra is szokták azt mondani, hogy mennyire belezúgtam, de abba a személybe, akivel lefekszel, már nem kötelező belezúgni?! Egyetlen pasimmal sem kezdem el úgy járni, hogy nem vallott volna szerelmet, de veled még le is feküdtem…! Ennyire csúnya vagyok, vagy nem volt jó? Vagy mi van? – ne csináld már…magamhoz húzom, hogy megcsókoljam. Ideje sincs ellenkezni…
- Gyönyörű vagy, és veled volt eddig a legjobb a sex. Sőt több volt, mint sex, azt hittem, hogy ezt te is érezted… - közben a bordáimhoz emelem a kezemet, mert annyira mégsem volt jó ötlet hirtelen mozogni…
- Jól vagy? – őszintén?
- Nem vagyok jól, de nem a sérülésem miatt. Pár nap és elmúlik, de azt nem akarom, hogy a mi kapcsolatunk is elmúljon. Még csak most kezdődött, és eddig nagyon tetszik. Mandy a húgom, neki nem fogok beszélni az érzéseimről… - inkább hátra dőlök az ülésen, hogy egyenesben legyek…nem szól semmit, aztán egymásra nézünk.
- Nem tudom…Nem tudom, hogy akarom-e én ezt az egészet…Össze vagyok zavarodva, mintha nem én lennék, aki most vagyok. – mondja görcsösen fogva a kormányt.
- Azt, amit én. Megmutassam? – magam felé fordítom és gyengéden megcsókolom.
- Figyelmeztetlek, hogy most még elengedtelek volna, de mivel nem hagytál elmenni…Mától csak az én kizárólagos tulajdonom vagy. Nem lesznek kis kimaradások a haverokkal hölgykoszorú kíséretében… - igenis hercegnőm.
- Mások is hozzák a barátnőiket, te is jöhetsz velünk. – közelebb akarom húzni, hogy megöleljem, de ez most nem fog menni…megint fáj…
- Na jó, ezt majd máskor tovább beszéljük, de neked most pihenned kell. Gyere, visszaviszlek a… - nenenene…
- Ez maximum egy kis bordatörés, otthon is vannak rá csodaszereim, nem ez lesz az első eset. – utalok rá finoman, hogy ha már a kocsiban ülünk, egyszerűbb lenne hozzám menni…
- Na jó, figyelj…még bent van az orvosod, profi játékos vagy, kivételt tehet veled, és megcsinálhatják azt a röntgent most azonnal. Ha nem túl komoly, én magam viszlek haza, és csak azután megyek haza, de ha komolyabb, akkor itt kell úgy is maradnod. – hmmm…nekem jobb ötletem van.
- Ha hazaenged, mi lenne, ha te jönnél hozzám, vagy én mennék hozzátok? – na?
- Nem tudom, hogy a szüleim mit szólnának, bár az is igaz, hogy nem maradhatsz egyedül…Meglátjuk. – mondja, aztán visszakísér a dokihoz.
Ahogy mondta, a sportra hivatkozva előbb megcsinálják a röntgent, aztán az orvosom haza is enged, de hozzá teszi, hogy nagyon sokat kell pihennem. Jól van doki, persze…biztos pihenni fogok…
Brooke úgy dönt, hogy hozzá megyünk, hogy szemmel tudjon tartani. Nekem tetszik ez az ötlet…
Leültet a nappaliba a kanapéra, hogy pihizzek, aztán csinál nekem vacsit. Míg kajolok, elmegy bejelenteni engem a szüleinek. Aztán mikor visszajön, az állam a padlót verdesi szerintem…
- Hozzak még valamit? Éhes vagy? – ohh, igen, most rögtön felfalnálak…
- Te…te ebben szoktál aludni? – kérdezem még néhányszor végig mérve. Istenem de szexi…
- Nem változtatom meg az alvási szokásaimat miattad, szóval igen, ebben szoktam. Miért? Nem tetszik? – kérdezi közelebb hajolva.
- De…nagyon… - mondom, közben combjait simítom végig.
- Csak semmi perverzkedés. Az orvos utasításait szigorúan be kell tartani. Sok-sok pihenésre van szükséged, ezért most felmegyünk, szépen megfürdetlek, aztán ágyba duglak, és nem fordítva… - rendben, akkor, hogy pihenjek, lovagolhatsz is…
Felmegyünk, aztán csinál nekem fürdővizet. Nagyon figyelmes…még a szüleimet is felhívja míg fürdök. Azért remélem beül mellém a kádba…
- Még mindig nem sikerült kiszállnod a vízből? – kérdezi benyitva.
- Gondoltam megvárom, hogy te is beszállj. – mosolygok.
- Ebből elég! Most gyorsan kiszállsz, és már mész is aludni! Pihenned kell! P-i-h-e-n-n-i! – jól van már, nem vagyok teljesen hülye… - Gyere… - mondja, és segít kiszállni a kádból.
Ahogy kiszállok, már egy törülköző a derekamon is van. Elkezd törölgetni, de nem bírom ki, hogy ne simogassam vagy csókoljam meg…annyira édes. De nem is hagyja ám hidegen a simogatás, finoman kapok egy-egy csókot a nyakamra, de sajnos tovább nem megyünk…
Lefekszünk aludni, de most sajnos nem tud úgy hozzám bújni, ahogy szeretném, mert beszarnék a fájdalomtól, ha félig rajtam feküdne, szóval csak kezecskéjét teszi mellkasomra. Még ez is megnyugtatóbb, mintha egyedül aludnék, sőt ez nagyon jó…utálok egyedül aludni…Lágyan kezdem simogatni, én szeretem ha álomba simogatnak, gondolom ő is…Melyik lány ne szeretné!?
- Jó éjt! – és elfordul??? De miért? Nem szereti ha simogatják?
- Most mi van? Csak simogattalak, azt hittem szereted…most tényleg nem volt hátsó szándék benne… - az oldalamra fordulok, hogy hozzá bújhassak, de ahogy ez a művelet sikerül, éles fájdalom hasít belém…Fel is nyögök kicsit…
- Ezt most direkt csinálod!? Maradj nyugton… - segít visszafeküdni a hátamra.
- Csak érezni akarom, hogy mellettem vagy… - elmosolyodik, és kapok egy pici puszit a számra.
- Jó, de semmi próbálkozás! – mondja határozottan, és visszafekszik mellém, átölelve.
- Aludj jól hercegnőm… - mondom mosolyogva.
Valahogy nem tudok aludni. Brooke már rég alszik, de én csak a plafont bámulom, közben kicsikémet simogatom finoman, nehogy felébredjen. Olyan szar egyhelyben feküdni…Próbálok helyezkedni, de hát nem igazán sikerül. Csak a hátamon tudok feküdni, különben fáj mindenhol. Annyira szar, mikor bordatörése van az embernek…N de minden rosszban van valami jó. Itt lehetek Brooke-kal…Kicsit jobban magamhoz húzom, és csak sikerül elaludnom.
Reggel, kinyitom a csipáimat arra, hogy nincs mellettem senki, csak egy papír. Edzésre ment? Kaja van a hűtőben…és siet…remek.
De ne már…én nem fogok vendégségben kotorászni a hűtőben…inkább megvárom míg hazajön. Valahogy arra is alig van erőm, hogy elmenjek zuhanyozni, nemhogy a konyhába lemászni…esélytelen lenne bárhogy is…
Mire sikerül a pancsi, és visszamenni lefeküdni, rá olyan fél órára megjön hercegnőm is.
- Hogy van a kis beteg? – huppan le az ágyra – Találtál a hűtőben kaját? – kérdezi egy puszit nyomva az arcomra. Nem tudom mitől örül ennyire, de én most nem vagyok mosolygós kedvemben…
- Őszintén? Nem vagyok jól…a fürdőig alig bírtam elmenni, mellesleg nem fogok a hűtőben kotorászni. Nem hiszem, hogy a szüleid nagyon örültek volna neki, nem mintha megkíséreltem volna a lemenetelt… - jól van na, a fájdalom kicsit morgóssá tesz…
- Jaj, ne morogj már. Egyébként sincs senki itthon, csak mi. Hozok valami fájdalomcsillapítót. – na ez egy nagyon jó ötlet… - Jobb lett volna a kórházban maradni, igaz? – de biztos…
- Nem… - feltápászkodom ülő helyzetbe, hogy bevegyem a bogyót.
Közelebb húzom magamhoz, hogy végre megcsókoljam. Aztán gondosan visszafektet és hoz nekem valami harapnivalót. Egész nap csak annyit foglalkozik velem, amennyi szükséges…bővebben: hoz nekem mindent amit kérek, kapok puszikat de nem igazán viszi túlzásba, és beszélgetünk is ha éppen nem filmezünk. De nem igazán bújik hozzám…nem tudom, büdös vagyok, vagy mi?
Este felkelek, nem mondom, hogy könnyedén sikerül ez a művelet…Nekiállok öltözködni.
- Mit csinálsz? – kérdezi Brooke.
- Úgy látom, nem igazán örülsz annak, hogy itt vagyok. Nem akarlak zavarni. – a szemébe sem nézve gombolom tovább az ingemet.
- Nem zavarsz. – megfogja a kezeimet és a karjaimba bújik – Miből gondoltad? – háááát…
- Nem érdekes… - fenekére simítom a kezeimet, és csak kicsit hajolok lejjebb hozzá, hogy megcsókoljam…nem tudok jobban na, mert fájok…mikor már a felsője alá csúsztatóm a kezeimet, megszakítja a csókot. Mert miért is ne, ugye…
- Megbeszéltük, hogy nem próbálkozol…az orv…
- Az orvos megmondta, hogy pihenjek…tudom. – leülök az ágyra.
- Most mi bajod? – kérdezi elém állva.
- Neked mi bajod? Egész nap olyan rideg voltál… - ránézek, és beugrik… - Még mindig az a bajod, amit Mandy mondott? – nem hiszem el…
- Mi az, hogy még mindig? – jajj ne már…
- Hercegnőm… - leültetem magam mellé – Figyelj…mikor Mandy kérdezte, nagyon mérges voltam rá, és hirtelen jött a kérdés is…én még nem is… - francért vágsz közbe!?
- Nem kell magyarázkodnod.
- Csak hallgass meg kérlek. Szóval…én még nem gondoltam bele, hogy mit érzek irántad. Mikor először láttalak, már beléd zúgtam. Ezek szerint nem voltam elég szerencsétlen, ahhoz, hogy észrevedd… - mosolygok, aztán csak nézzük egymást…most kéne azt mondanom, hogy szeretem? Nem tudom, nekem még nem volt hosszú kapcsolatom…de vele más a helyzet, szeretném, ha mindig velem lenne… - Azt hiszem, hogy sze… - ne már…
- Érezni kell, nem csak azt hinni…Majd akkor mondd ki, ha tényleg belém szerettél. – elszúrtam…
- Sajnálom…nem tudom mit és hogy csináljak…Sok barátnőm volt már, de te más vagy…Neked nem csak a tested kell, mint a többinek…sokkal inkább a szívedet szeretném megkapni. – finoman csókolom meg, és húzom közelebb magamhoz. Azt hiszem hatott a bogyó, mert alig fájnak a bordáim, ha fordulok. Már dönteném le az ágyra, de…
- Jobb lesz ha pihensz. – hát persze…mintha tényleg ezt szeretnéd…
- Ne már…annyiira kívánlak. Ne kínozz… - nézek rá nagy boci szemekkel, mire csak felhúzott szemöldökkel mosolyodik el.
- Ha fontos vagyok neked, és nem csak a testem miatt, akkor csináld amit mondok… - kis zsarolós…
Jól van, légy boldog, te szadista…Lefekszem.
Még pár napig, míg jobban nem leszek, haza sem enged. Persze kizárólag csak pihenés van. Nem tudom miért kell ennyire komolyan és szigorúan venni az orvos utasításait. Beszél össze-vissza…de a doki sem tudna ennyi időt kibírni szex nélkül…Főleg, hogy folyton a leszexisebb hálócuccaiban alszik velem. De legalább pozitív dolog is van az ittlétemben. Jobban megismerem a szüleit. Azt hiszem bírnak…
Az egyik reggel az oldalamon kelek fel, úgy, hogy Brooke babámat ölelem magamhoz. Na, egyre jobban vannak a kicsi bordáim…Feltámaszkodom az alkaromra, és kisimítok pár tincset az arcából. Rontja az összképet, sajnálom. Nyomok az arcára egy nagy cuppanóst, amire fel is ébred, úgyhogy kap a szájára is egy puszit.
- Jó reggelt hercegnőm! – újra megcsókolom, és kezem már combján kalandozik egyre feljebb…
- Látom már egész jól vagy. – eltolja a kezemet. Már a hajamat tépném, komolyan mondom…annyira kanos vagyok, hogy már szinte fizikailag fáj….
Mivel Brookenak ma valami csajos napja van, ami annyit takar, hogy a szurkolócsapattal mennek valahova csajos dolgokat csinálni, én úgy döntök, hogy hazamegyek, ha már úgyis ennyire jól vagyok. Persze még hirtelen nem mozgok, de már sokkal jobban vagyok.
Igazából semmit sem tudok kezdeni magammal…egyedül is vagyok, nem is edzhetek…semmi…Ezéééért felhívom kicsimet, hogy kicsit szerencsétlen voltam, és elestem, megint nem tudok felkelni. És már jön is, még j, hogy kapott tőlem kulcsot…Na de, addig is, míg ideér, van egy kis időm meglepire.
Gyújtok sok-sok gyertyát a szobában, egyet pedig az előszobába, és mellé helyezek egy vörös rózsát meg kis borítékba egy levelet. Pontosabban egy utasítást, hogy először is nyugodjon meg, másodszor, hogy jöjjön be a hálószobába. Még gyorsan felveszek valamit, amiben tetszeni fogok neki, aztán a szobámban várom az ágyon fekve.
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 10. 29. 21:46:29
|
| Saya | 2010. 09. 13. 00:39:30 | #7742 |
Karakter: Brooke Scott
Másnap előbb bemegyek, hogy gyakoroljam azt a nyomorult ugrást, ami olyan nehezen megy. Tudom, hogy én vagyok a csapatkapitány, és nekem kell a legtöbbet bevállalnom, de ezzel kicsit túl vállaltam magam, ezért is tart olyan sokáig begyakorolni.
Viszont Zach sehol sincs, így egy rövid várakozás után a szekrényhez lépek, hogy átöltözzek.
-Had segítsek...-súgja a fülembe, és segít levenni a felsőmet, aztán végig simít az oldalamon, és mosolyogva néz rám, mikor megfordulok.
-Késtél...-átkarolom a nyakát.
-Nem igazán...csendben figyeltelek, és vártam a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjak. -mondja mosolyogva, aztán megcsókol.
-És mire vártál? -kérdezem én is mosolyogva.
-Hogy elkezdj vetkőzni...és látod jövök segíteni...és mehetünk a zuhany alá. Van még több mint egy óránk. -belecsókol a nyakamba, és már a melltartómat venné le. Tudom, hogy a sportolóknak nincs idejük csajozni, egy idő után nagyon kiéhezettek lesznek, de nem lehet mindent bepótolni két nap alatt. Nem ezért hívtam ide, szóval ezt most nem is engedem meg neki.
-Itt azért mégsem kéne...bárki előbb bejöhet. -mondom neki.
-Pedig nálam van az epres gumi...de nem baj, akkor este. Ugye nálam alszol? -alszol, mi?
-Nem tudom...nem szóltam otthon, hogy máshol alszom. -bocsi.
-Értem...Na milyen ugrásról beszéltél? -mosolyog- Segítsek hozzá átöltözni? -gyengéden a szekrényhez nyom, és leveszi rólam a nadrágomat, aztán a fenekembe mar, és úgy csókol tovább- Hercegnőm...ha nem akarod, hogy itt tegyelek magamévá, akkor öltözz fel...-szeretném, de nem lehet.
Adok neki még egy csókot, aztán átöltözök tekintete kereszttüzében.
Kimegyünk a pályára, ő leül a fűben, én meg gyakorolni kezdek. Furcsa mód nagyon jól megy minden, talán Zach jelenléte hat rám pozitívan, így pár ugrás után inkább leülök mellé.
Zach felülve húz magához, csak ölelget, és puszilgat. Ahhoz képest, hogy azt hittem, hogy el sem jön...hisz mit hall az ember a focistákról...Egyetlen éjszakára keresnek maguknak csajokat, és féltem, hogy velem is ezt teszi, mert ilyen hamar bebújtam az ágyába. Örülök, hogy nem lett igazam.
Felé fordulva megcsókolom, imádom a finom és puha ajkait. Olyan gyengéden csókol, mint még soha egy pasim sem. Eldőlünk a fűben, de Zach még tovább csókol felettem támaszkodva.
Kicsit kezd elkalandozni a keze a hasamon, a combomon, sőt a szoknyám alá is, szóval ideje megfogni a kezét. Tudja, hogy ha most hagytam volna magam, akkor akár le is csukhatnának szeméremsértésért? Ejj...rossz fiú! Viszont hagyom, hogy tovább csókoljon, mert az jól esik.
A csók után egymáshoz bújva nézzük a felhőket, és jókat nevetünk egy-egy érdekes alakzaton. Olyan gyorsan repül az idő, közben máris megjöttek a lányok az edzésre. Még egy csókot kapok Zachtól, aztán ki-ki megy a maga dolgára.
Miután átöltözök, és kimegyek a pályára, Zachot látom meg Nick társaságában. Odamegyek.
-Mi a helyzet fiúk? –kérdezem tőlük.
-Semmi, mondtam Nicknek, hogy járhat a húgommal. –mosolyog, és még egy puszit is ad.
Tetszik ez a hozzáállás, amit én is egy puszival jutalmazok, aztán irány az edzés.
-Nézd Brooke, a barátod összeesett! –szólal meg az egyik lány Zach felé mutatva.
Összenézünk Mandyvel, de mindketten csak egy kis koccanásnak véljük, de mikor már másodszorra esik a földre…
-Valaki hívjon egy mentőt! –már szaladok is hozzá, addig Mandy hívja a mentőket…
A kórházban nem túl biztató dolgok derülnek ki, Mandy pedig jobbnak látja, ha én vagyok bent vele, mikor felébred, addig ő legalább fel tudja hívni a szüleiket. Nem is tudom, de nekem olyan természetes ez az egész, hogy én maradok itt vele. Nem teher, nem szívesség, csak vele akarok most lenni, és fognia kezét…
Ebben a pillanatban fel is ébred és ülne fel, de nem engedem.
-Pihenned kell…-megsimogatom az arcát.
-Miért? Csak borultam egyet, nem nagy ügy…miért? Mert én azt mondtam, és mert kórházban vagy! Ne kelljen csúnyán kérnem…Okos fiú, marad szépen.
-Azt mondta az orvos, hogy talán este hazamehetsz, de az is lehet, hogy bent tartanak. A tüdődet vizsgálták, mert levegőhiány miatt ájultál el. Az eredményekre várunk. –magyarázom neki.
-Van még más is, vagy csak halálra akarsz ijeszteni ezzel a nézéssel? –kérdezi aggódva.
-Ha baj lesz a tüdőddel, nem…nem játszhatsz majd. –úgy sajnálom…
-Nem…nem lehet baj…mihez kezdenék? - Nem tudok más mondani, csak a kezét fogom.
Olyan csendben van, nem bírom nézni, ahogy belülről kínozza magát. Óvatosan befekszem mellé az ágyba, hátha attól jobb kedve lesz. Mosolyogva fogadja az ötletet, aztán magához ölel.
-Meg sem köszöntem, hogy itt vagy velem…-felbiccenti a fejemet és megcsókol- Köszönöm. –újra megcsókol.
-Még itt sem bírtok magatokkal? –Mandy! Pedig már kezdtem jól érezni magam, olyan meghitt volt…
Gyorsan felpattanok az ágyból, főleg, hogy Zach szülei is megérkeztek.
Később az orvos is megérkezik, és kiderül, hogy ma mindenképpen bent kell maradnia.
Időközben a szüleit is sikerül jobban megismernem, nagyon kedvesek.
Felajánlom, hogy majd én itt maradok Zach-hal éjszakára, hogy ne legyen egyedül, amibe belemennek, hisz nincs komolyabb baja, és megértik, hogy együtt akarunk maradni. Ők haza is mennek, de Mandy még kicsit marad. Gondolom miért…Nicknek még edzése van, később jön érte, biztosan ő viszi haza.
-Brooke, nem akarsz inni legalább valamit? Zach kap itt kaját, de neked holnapra már kopogni fog a szemed. –jön be Mandy, mire elhúzódom Zachtól, mert unaloműzésnek megint csókolóztunk.
-De, megyek már. –válaszolom, aztán ő el is indul- Mindjárt jövök, leszaladok a büfébe, és már itt is vagyok. Légy jó…-adok egy Zachnak, és bólint.
-Megjöttem. –ülök le Mandy mellé, aki már nekem is vett egy hatalmas szendvicset, és üdítőt is.
-Jó, hogy nem lett komolyabb baja…-mosolyodik el Mandy.
-Igen. Nagyon megijedtem, mikor láttam összeesni. Egyre több sportolóval történik meg, hogy eldől, és többet fel sem kell. Rohantam oda, hogy megbizonyosodjam, nincs igazam. –magyarázom neki.
-Azt láttam, talán jobban aggódtál még nálam is…-most mit mosolyogsz?
-Mindenki aggódott. –válaszolom a szendvics mögül, majd tovább eszem.
-Remélem, hogy az a hülye bátyám ezt nem tolja már el, és végre téged megszeret majd. –mondja nevetve.
-Hogy mondtad? –nézek rá.
-Hát csak, hogy majd komolyan veszi azt, ami köztetek van.
-Majd? Mindent harapófogóval kell kiszedni belőled? –ne idegesíts fel!
-Mondta, hogy még nincs beléd zúgva. Ez bíztató, nem? –wtf? Az bíztató, hogy még? Az lenne bíztató, ha már belém lenne.
-Ezt mondta?! –bólint- Értem…-leteszem a szendvicset, és elindulok a kórterem felé.
-Mondtam valami rosszat, amivel megbántottalak? –szalad utánam Mandy.
-Nem te. –megállok egy pillanatra- Világ életemben lenéztem azokat az üresfejű, szőke cicababákat, akik többségéből a csapatunk állt, mert mindet ribancnak nézik. Fájdalmasan naivak, nem veszik észre, hogy a fiúk csak meg akarják őket dönteni. Annyiból áll az életük, hogy szétteszik a lábukat, aztán meg sírnak, mert nem képesek egy normális kapcsolatot összekaparni maguknak. Tudod hol vannak ezek a szőkeségek? Max a folyosókon látod őket, mert a csapatba nem engedem be őket. Állandóan cikiztek minket is miattunk, utáltam…És most nézz rám! A profi focista lefektette a kis szurkolólányt, hát nagyszerű…Rajtam ne röhögjön senki! –megyek is tovább, hogy ezt közöljem Zachhal is.
-Zach, nekem most mennem kell. Jobbulást! –kiviharzok. Időt sem akarok neki hagyni, hogy megszólaljon. Nem vagyok kíváncsi az ócska magyarázkodásra.
Mivel kint szakad az eső, a fejem fölé tartom a táskámat, és úgy rohanok ki az autómig. Úgy döntök, hogy ülök pár percet, míg megnyugszom. Nem akarok balestet okozni.
A kormányon pihentetem a fejemet, mikor…
-Brooke, had magyarázzam meg! –hirtelen Zach ül be mellém csuromvizesen, kórházi hálóruhában.
-Megőrültél? Nem jöhetsz ki! Ha eddig nem volt baj a tüdőddel, hát most lesz, mert kapsz egy olyan jó kis tüdőgyulladást, hogy azt öröm lesz nézni…Menj már be! –kiabálok vele.
-Nem lesz semmi bajom, de különben sem ezzel kell most törődnöd…Tudom, hogy mit mondott Mandy, de az nem egészen úgy van. –na ne, ettől akartam megkímélni magunkat.
-Megkérdezte, hogy belém vagy-e zúgva, te azt mondtad, hogy nem. Hogy lehet ezt még másként értelmezni? Tudod…nem vártam, hogy egyik napról a másikra kiöntsd a szívedet, és hősszerelmesként bevalld az érzéseidet, de a belezúgás még nem kötelez semmire. Nem vártam, hogy azt mondd, hogy szeretsz, de azt hittem, hogy van köztünk valami, nem csak egy…két menet…-ne mondd, hogy nincs igazam.
-De, több van, hidd el. Szerinted utánad jöttem volna? –meg akarja fogni a kezemet, de nem engedem.
-Még egy híres sztárra is szokták azt mondani, hogy mennyire belezúgtam, de abba a személybe, akivel lefekszel, már nem kötelező belezúgni?! Egyetlen pasimmal sem kezdem el úgy járni, hogy nem vallott volna szerelmet, de veled még le is feküdtem…! Ennyire csúnya vagyok, vagy nem volt jó? Vagy mi van? –nem próbálkozik újabb finom módszerrel, egyszerűen megragad, és megcsókol.
-Gyönyörű vagy, és veled volt eddig a legjobb a sex. Sőt több volt, mint sex, azt hittem, hogy ezt te is érezted…-a mondat közben a bordáihoz emeli a kezét.
-Jól vagy? –aggódva nézek rá, nem bírom nézni, hogy fájdalmai vannak.
-Nem vagyok jól, de nem a sérülésem miatt. Pár nap és elmúlik, de azt nem akarom, hogy a mi kapcsolatunk is elmúljon. Még csak most kezdődik, és eddig nagyon tetszik. Mandy a húgom, neki nem fogok beszélni az érzéseimről…-mindketten csak bámuljuk a szélvédőn lepergő esőcseppeket, aztán egyszerre nézünk egymásra.
-Nem tudom…Nem tudom, hogy akarom-e én ezt az egészet…Össze vagyok zavarodva, mintha nem én lennék, aki most vagyok. –a kormányt nyomorgatom, miközben beszélek, nincs kedvem Zachra nézni.
-Azt, amit én. Megmutassam? –maga felé fordítva csókol meg. Puhán, és édesen, olyan lágyan, hogy szinte a karjaiba olvadok.
-Figyelmeztetlek, hogy most még elengedtelek volna, de mivel nem hagytál elmenni…Mától csak az én kizárólagos tulajdonom vagy. Nem lesznek kis kimaradások a haverokkal hölgykoszorú kíséretében…-mondom a fejemet rázva.
-Mások is hozzák a barátnőiket, te is jöhetsz velünk. –mondja mosolyogva, és közelebb húzna, de megint kiül arcára a fájdalom.
-Na jó, ezt majd máskor tovább beszéljük, de neked most pihenned kell. Gyere, visszaviszlek a…-ki akarok szállni, de nem enged.
-Ez maximum egy kis bordatörés, otthon is vannak rá csodaszereim, nem ez lesz az első eset. –hát persze. Hősködik itt, mikor járni sem bírna szerintem. Hm…viszont eszembe jutott valami!
-Na jó, figyelj…még bent van az orvosod, profi játékos vagy, kivételt tehet veled, és megcsinálhatják azt a röntgent most azonnal. Ha nem túl komoly, én magam viszlek haza, és csak azután megyek haza, de ha komolyabb, akkor itt kell úgy is maradnod. –szerintem jó ajánlat.
-Ha hazaenged, mi lenne, ha te jönnél hozzám, vagy én mennék hozzátok? –alkudozunk?
-Nem tudom, hogy a szüleim mit szólnának, bár az is igaz, hogy nem maradhatsz egyedül…Meglátjuk. –bólintok rá, aztán visszakísérem a kórházba.
Szerencsénk van, tényleg előre veszik, mikor a sport karrierjére hivatkozunk. Kb egy óra alatt végzünk, mivel kiderül, hogy komolyabb sérülése nincs, csak egy kis zúzódás. Persze szigorú pihenést írnak elő, aminek Zach nem örül, de majd én figyelek rá.
Hazafelé menet úgy döntök, hogy hozzánk megyünk, mert így sem a szüleimnek nem kell aggódnia értem, sem nekem Zach miatt. Segítek neki kiszállni a kocsiból, még az esőtől is óvom, amennyire tudom, nehogy nekem megfázzon itt az utolsó pillanatban.
A konyhában összeütök egy szendvicset, hozok neki innivalót is, aztán otthagyom a nappaliban, míg én szólok anyuéknak, hogy ma lesz egy vendégünk…
Mivel látom, hogy még mindig eszik, felszaladok lezuhanyozni, és átöltözni. Mivel ő is gonosz volt velem, most én is gonosz leszek, és felveszem az egyik legszexisebb hálórucimat.
-Hozzak még valamit? Éhes vagy? –kérdezem elé sétálva.
-Te…te ebben szoktál aludni? –miért van olyan érzésem, hogy legszívesebben rám ugorna…
-Nem változtatom meg az alvási szokásaimat miattad, szóval igen, ebben szoktam. Miért? Nem tetszik? –kérdezem szomorú arcot vágva, és kicsit közelebb hajolva hozzá.
-De…nagyon…-mikor kezei combjaimra csúsznak, szépen eltolom őket nemet mutatva ujjammal.
-Csak semmi perverzkedés. Az orvos utasításait szigorúan be kell tartani. Sok-sok pihenésre van szükséged, ezért most felmegyünk, szépen megfürdetlek, aztán ágyba duglak, és nem fordítva…-ha érti, hogy mire célzok, de persze, hogy érti…
Fel is megyek vele az emeletre, aztán míg ő fürdik, felhívom a szüleit, hogy nálam van, nehogy aggódjanak miatta, mikor holnap bemennek a kórházba, aztán sehol sem találják. Kész főnyeremény vagyok, hogy mindent én intézek, de a beteg kedvéért bármit…
-Még mindig nem sikerült kiszállnod a vízből? –megyek be a fürdőszobába.
-Gondoltam megvárom, hogy te is beszállj. –válaszolja mosolyogva.
-Ebből elég! Most gyorsan kiszállsz, és már mész is aludni! Pihenned kell! P-i-h-e-n-n-i! –mondom el szótagolva is, hogy jobban megértse.- Gyere…-segítek kiszállnia kádból neki, aztán gyorsan a derekára tekerem az egyik törölközőmet, mert nem akarok kísértésbe esni.
Próbálom minden érzelem nélkül megtörölgetni őt, de néha egy-egy csók így is elcsattan köztünk, vagy épp a nyakába csókolok, ha kedvesen megcirógat.
Pár perc alatt sikeresen eljutunk az ágyig, én mellé fekszem, csak a kezemet teszem mellkasára, mert az nem olyan nehéz, mintha én dőlnék rá. Érzem, ahogy ver a szíve, és ez annyira megnyugtat, hogy lassan-lassan elbóbiskolok. Azt hittem, hogy már többé nem érezhetem, mikor összeesett a pályán. Talán még semmitől nem ijedtem meg annyira, mint ott és akkor. Azt még mindig nem tudom, hogy merre halad majd a kapcsolatunk, de egyelőre jó a mának élni, és jelenleg most pont így jó.
Még néhányszor érzem, hogy próbálkozik simogatással, de én erősebb vagyok, és nem adom be a derekamat.
-Jó éjt! –mondom határozottan, és ekkora határozottsággal meg is fordulok, így már csak a hátamat nézheti. Kegyetlenség? Kicsit, de az ő érdekét szolgálja, és bosszúnak sem utolsó. Hosszú megtorlás jön azért még, amiket Mandynek mondott…muhaha…
|
| Garfield | 2010. 08. 12. 23:47:48 | #6810 |
Karakter: Zachary Williams
Megválunk a köntöstől, ami gonoszul takarja hercegnőm gyönyörű testét, és már a zuhany alatt is vagyunk. Szenvedélyesen csókoljuk egymást. Mikor felkeltem csak fürödni akartam vele, de ránézek és máris felizgulok. Végigcsókolom testét, aztán letérdelek, hogy hozzáférjek legfinomabb részéhez. Egyik lába a vállamon landol, másikat meg nekem kell tartani, nehogy szétcsússzon, míg nyalakodom kicsit. Imádom, ahogy nyögdécsel…olyan szexi…Ráadásul, vállamat mardossa élvezetében…mint egy masszázs a jó munkáért…nagyon jól esik.
‐ Ahh…ez már túl jó… - mondja, mikor már egész belelendültem, de nem baj…Befejezem, és felállok.
‐ Mindjárt lesz jobb is… - és nyakát veszem kezelésbe. Akarok ejteni rajta egy kisebb foltot, de galád módon nem hagyja, és az orromba harap…
‐ Mondd csak, van még olyan világító csodád? – tetszett a fénykardom!?
‐ Ez az egy volt, nem készültem ilyen hamar erre a dologra. Azt hittem, hogy még sokat kell utánad járnom…de örülök, hogy tévedtem. – formás kis hátsójába markolva húzom közelebb magamhoz - Be kell érned csomagolás nélkül… - már benne is vagyok, és gyors tempót kezdek diktálni.
‐ Zach, neh… - miért?
‐ Fáj? – kérdezem észhez kapva és lassulni kezdek.
Megrázza a fejét. Akkor nem értem, de csak nem lehet túl nagy baj…Megcsókolom édes száját és tovább folytatom reggeli szeretkezésünket. Nem sokat kell dolgozzak azon, hogy hercegnőm a hátamba vájja ujjait és elélvezzen. Pár pillanat múlva engem is elér az orgazmus.
Már most reggel leszívtam az energiáját…alig áll a lábán, segítek is neki lefürödni. Nem mintha amúgy nem segítettem volna…Újra és újra végig simogatom testét…ha nem lenne ilyen fáradt…De félre az édes, perverz gondolatokkal. Bemegyünk lepihenni az ágyikóba.
‐ Édes, van a közelben patika? – minek?
‐ Van egy 5 percre innen, de miért? Rosszul vagy? – könyökölök fel mellette.
‐ Még nem, de nem is szeretnék, főleg nem 9 hónapon keresztül… - mi? Óh…nagyot koppant… - Esemény utáni kéne. Egy ideje már nem volt pasim, szóval most nem szedek semmit. Próbáltam az előbb szólni, de nem igazán figyeltél. Legközelebb majd felkészült leszek, már ha lesz még ilyen alkalom. – hát ezért mondta, hogy ne…de azt is jókor mondta már…
‐ Jól van, ha szeretnéd, lemegyek én. – ez a legkevesebb - Ez a kis incidens meg nem szegte kedvemet, én is jobban figyelhettem volna rád…Remélem, hogy nem utálsz nagyon. – mondom, közben végig simogatom.
‐ Nem, így felszabadultabbnak tűntél, örülök. De azért vegyél pár óvszert is a biztonság kedvéért…mondjuk…eper ízűt… - jajj ne csináld, mert beindul a fantáziám, és akkor egész nap az ágyban ragadunk…
De inkább úgy döntök, hogy jobb lesz a patikába menni. Nem jönne jól egy baba…
A gyógyszertárban veszek biztos ami biztos 3 esemény utánit…milyen hülye neve van…esemény utáni….mintha valami bűnös dolog lenne. Adhattak volna jobb nevet is neki, mondjuk…hmm…most nem jut semmi az eszembe, de akkor is lehetett volna jobb neve is a bogyónak. Kifizetem, mennék haza, de basszus…a kis hercegnőm kívánságát nem teljesítettem. Eper ízű gumit szeretne…nehogy már csalódást okozzak neki…Azért világítósat is veszek…nagyon tetszett. Saját fénykardom volt…Elnézegetem hány féle van…mindet kipróbáljuk majd. Eltart egy kis időbe, de élvezetes időtöltés lesz.
Pöpec még anyám nőgyógyászával is összefutok…aki a húgomé is…gondolom most majd kell neki felírni fogamzásgátlót…Na jó, ne is gondolj rá Zach…De jó arc a doki, megkérdezem, hogy milyen fogamzásgátló kéne Brooke-nak, és rögtön ír is nekem egy receptet. Na ez is megoldva.
Hazaérek, nyitom az ajtót és látom Brooke veszi a cipőjét…
‐ Hoztam gyógyszert, óvszert a kívánságod szerint, sőt bent volt anyám nőgyógyásza, szóval tőle meg tudtam kérdezni, hogy milyen fogamzásgátló kellene neked, és azt is hoztam. – mondom tök büszkén.
‐ Öhm…hűű…köszi… - na szép…kinevet…de azért kapok egy vigasz puszit.
‐ Már mész is? – kérdezem.
‐ Nem akarom, hogy a szüleim aggódjanak miattam, tudod, én nem egyedül élek. – ezen könnyen segíthetünk…majd ideköltözöl hozzám… - Majd az edzésen látjuk egymást holnap reggel. Addig meg pihenek, és…rád gondolok. – ohh, ilyen feledhetetlen volt az este és a reggel!? Tudom én, hogy jó vagyok, de ennyire…Nyakamat átkarolva csókol meg, közben kinyitja az ajtót.
‐ Szép jó reggelt, mert ha jól sejtem egyesek csak most keltek ki az ágyból… - Mandy…
‐ Khm…szia Mandy! – csak nem zavarba jöttél cicám?
‐ Az egy dolog, hogy hagytam, hogy Nicknél éjszakázz, de az egy másik, hogy pofátlan is vagy… - nem vagyok ám mérges rá…dehogy, csak úgy látszik…
‐ Mi ez a halom fogamzásgátló cucc? – miért, neked is kéne?
‐ Semmi, csak ingyen osztogatták a sarki áruházban. – uhh...jobbat nem tudtél kitalálni baby!? – Viszont én most megyek, mert a szüleim leharapják a fejemet… - hát jó…
‐ Veled megyek, majd azt mondjuk, hogy nálam aludtál. – aha…
‐ Majd én hazaviszlek. – most mi van? Miért kell ezen meglepődni? Ha már lementem neked a patikába, nehogy már ne vihesselek haza…
‐ Jól van, köszi. – na azért…
Mandy is jön velünk, majd őt is hazaviszem és beszélgetek vele kicsit…Hercegnőm bevesz egy bogyót út közben.
‐ Megérkeztünk. – hát igen…
‐ Nem akarod, hogy bemenjek? – mosolygok, bár sejtem a választ.
‐ Nem, inkább majd legközelebb, jó? – sejtettem, de a búcsúcsókomat kérem…át is hajolok hozzá, hogy megkapjam.
‐ Fúj ne már, a nyálcserét ne előttem csináljátok! – bazd meg Mandy…
‐ Mit mondtam a pofátlanságról? – kérdezem idegesen, de hercegnőmtől kapok egy újabb puszit és már nyugodt is vagyok.
‐ Legyetek jók, és nem összeverekedni az úton… - nevet, de hirtelen abbamarad az édes nevetése és a szélvédőn keresztül néz valamit…ohh…gondolom a szülei…
Ha már így alakult, Mandyvel együtt odamegyünk a szüleihez. Bemutatkozom, aztán míg Mandy beszél velük pár szó, Brooke még egyszer elköszön tőlem, mikor már a kocsiban vagyok.
‐ Köszi a fuvart. Aztán légy jófiú, és pihenj te is sokat a holnapi edzésig. Ha kicsit előbb jössz, beugorhatnál az öltözőnkbe. Én úgy is előbb megyek be, hogy gyakoroljak egy ugrást…mondjuk úúúgy…másfél órával előbb… - mondja, aztán érzékien megharapja a számat…mit szeretnél holnap kincsem!?
Visszaül Mandy és indulunk is. Nyomasztó csend van a kocsiban…Brooke-nak igaza van, felnőtt a húgom, de…ezt nem értheti. De hogy még a szüleim se szóltak arról, hogy már volt fiúval…
‐ Szóval…összejöttetek. – mosolyog.
‐ Igen. És te kivel is jársz? – kérdezem kicsit megszorítva a kormányt.
‐ Nagyon jól tudod… - még te vagy megsértődve!?
‐ Jah…csak nem tőled… - nagy levegő – De tudod mit!? Szeretném ha nem titkolóznátok előttem. Nagy lány vagy már, és remélem tudod, hogy mit csinálsz… - áthajol hozzám, és ad egy puszit az arcomra. Brooke most büszke lenne rám…
‐ Brooke beszélt veled, igaz? – kérdezi.
‐ Igen.
‐ Máris ekkora hatással van rád!? – Mandy…
‐ Meglehet.
‐ Csak nem belestél? – ne vigyorogj már…
‐ Nem…még…asszem. – vigyorogva hátradől és ezután csendben fuvarozom haza.
Otthon a kezembe veszem a telómat, hogy legalább egy sms-t küldjek Brooke-nak, mert csak ő jár a fejemben, de leesik, hogy nem tudom a számát. Basszus…Mandyt nem fogom felhívni…elég hülyén nézne ki. „Szia hugi, megadod a csajom számát?...” neeeeem…Majd holnap elkérem tőle…
Másfél órával előbb, ahogy mondta. Belopakodom az öltözőjükbe és csendben, elbújva figyelem. Egy darabig csak ül a padon, aztán ránéz az órájára és a szekrénye elé sétál. Odaosonok mögé, és mikor kezdi levenni a felsőjét…
‐ Had segítsek… - súgom a fülébe és leveszem róla. Végig simítom oldalát, és mosolyogva nézek a szemébe mikor felém fordul.
‐ Késtél… - karolja át a nyakamat.
‐ Nem igazán…csendben figyeltelek, és vártam a megfelelő pillanatot, hogy lecsapjak. – vigyorgok, és megcsókolom.
‐ És mire vártál? – mosolyog.
‐ Hogy elkezdj vetkőzni…és látod jövök segíteni…és mehetünk a zuhany alá. Van még több mint egy óránk. – belecsókolok a nyakába, és már a melltartóját kapcsolnám ki, de leállít.
‐ Itt azért mégsem kéne…bárki bejöhet előbb. – ilyen szégyenlős vagy? Pedig igazán nincs mit szégyellned…kis bombázóm.
‐ Pedig nálam van az epres gumi…de nem baj, akkor majd este. Ugye nálam alszol?
‐ Nem tudom…nem szóltam otthon, hogy másnál alszom. – néz rám kínosan.
‐ Értem…Na milyen ugrásról beszéltél? – mosolygok – Segítsek hozzá átöltözni? – kérdezem, aztán gyengéden a szekrényeknek nyomom, és egy csók kíséretében lehúzom róla a nadrágot. Megmarkolom a fenekét és csak csókoljuk egymást… - Hercegnőm…ha nem akarod, hogy itt tegyelek magamévá, akkor öltözz fel… - még pimaszul ad egy szenvedélyes csókot, aztán megfordul, hogy kivegye az edző ruciját a szekrényből.
Végig nézem ahogy felveszi a szurkoló hacukáját és kimegyünk a pályára. Leülök a földre, és figyelem ahogy gyakorol, még el is fekszem, hogy biztos a szoknya alá lássak. Ohh, remek panoráma nyílik…
Mikor elpróbálta néhányszor az ugrást, letelepedik mellém. Rögtön felülök, és két lábam közé húzva ölelem magamhoz. Olyan jó vele lenni…Nem is beszélgetünk, csak ölelem, és néha megpuszilom. Jó minden. Szembe fordul velem, és megcsókol. Mrrrr…finom. Eldőlünk a fűben és fölötte támaszkodva csókolom tovább. Elkalandozik a kezem…hasát kezdem simogatni, aztán combját, és valahogy, nem is tudom hogy…beszökik a kezem a szoknyája alá. De Brooke elkapja…kitessékeli onnan a kezemet, de újra csókolózni kezdünk. Most már nem próbálkozom. Feladtam, majd máskor.
Mikor véget ér a csodás csókunk, hanyatt fekszem, hercegnőm hozzám bújik, és nézzük a felhőket. Mintákat keresünk bennük. Persze én mindig valami perverzet veszek észre, amiken jót nevetünk.
Gyorsan elrepül ez a másfél óra…Még a fűben fekszünk, mikor meghalljuk az edzésre jövőket. Remek…pedig olyan jó volt vele. Persze mikor a lányok meglátnak minket, rögtön megjelenik az arcukon a sokat sejtető mosoly…Most ki fogják faggatni szegénykémet. Adok babámnak egy finom csókot és megyek én is átöltözni.
Az öltözőbe érve Nick-et pillantom meg elsőként. Kicsit morcos leszek, de nem csinálok semmit. Csak megyek és öltözöm. Végzek, megyek a pálya felé, de a szélénél utolér Nick.
‐ Mondta Mandy, hogy tudod, hogy járok vele… - kezd be.
‐ Jah… - nem könnyítem meg a dolgát…
‐ Azt is mondta, hogy nincs ellenedre. – dehogy nincs, de most mit csináljak?
‐ Igen, ezt mondtam. Figyi, járjatok…
‐ Öregem, megkönnyebbültem. – vigyorog.
‐ De ha miattad fog sírni… - nézek rá fenyegetően, közben Brooke is megjelenik.
‐ Mi a helyzet fiúk? – Nick felmentő seregre szorul?
‐ Semmi, mondtam Nicknek, hogy járhat a húgommal. – mosolygok és adok neki egy puszit.
Mosolyog egyet, aztán egy puszi után megyünk mindketten a saját edzésünkre.
Valahogy most nem játszom jól…nézzük miért is? Mert a pálya szélén ott ugrándozik és táncol a barátnőm? Hmm…igen, ez az oka, aminek meg is lesz az eredménye. Mikor felugrom a labdáért, valamelyik agyament úgy letarol, hogy nem tudok felkelni. Mikor másodjára kísérlem meg a felállást, össze is esem.
Felébredek, kórházban vagyok. Mi a szart keresek én itt, mikor a pályán lenne a helyem? Fel akarok kelni…az ülés sikerülne is, ha Brooke nem tolna vissza fekvésbe.
‐ Pihenned kell… - simogatja meg az arcomat.
‐ Miért? Csak borultam egyet, nem nagy ügy… - ránézek, aztán úgy döntök, nem akarok felülni…olyan szigorúan tud nézni…
‐ Azt mondta az orvos, hogy talán este hazamehetsz, de az is lehet, hogy bent tartanak. A tüdődet vizsgálták, mert levegőhiány miatt ájultál el. Az eredményekre várunk. – mi ez az aggódó tekintet?
‐ Van még más is vagy csak halálra akarsz ijeszteni ezzel a nézéssel? – kérdezem kicsit félve a választól
‐ Ha baj lesz a tüdőddel, nem…nem játszhatsz majd. – ebbe bele sem gondoltam. Ez most szíven ütött…
‐ Nem…nem lehet baj…mihez kezdenék? – azt hiszem most borultam ki…ezt nem kellett volna mondania…Nem is mond többet csak a kezemet fogja.
Csak fekszem és bámulom a plafont, mit kezdjek magammal, ha lőttek a sportnak? Nem értek semmi máshoz…Arra leszek figyelmes, hogy Brooke befekszik mellém az ágyba. Elmosolyodom és magamhoz ölelem. Hmm…az baj, ha fáj, ha levegőt veszek…?
‐ Meg sem köszöntem, hogy itt vagy velem… - felbiccentem a buksiját, és megcsókolom – Köszönöm. – súgom és újra megcsókolom.
‐ Még itt sem bírtok magatokkal? – Mandy…persze Brooke azonnal felkel. Jah, hogy a szüleim is itt vannak?
Nem sokára az orvos is jön és mondja, hogy a levegőhiányt a bordák túlzott benyomódása okozta az ütközésnél, gyakori ebben a sportban. De azért estére bent kell maradnom, mert fáj a levegővétel. Lehet, hogy pár bordám is megrepedt…de röntgent majd csak holnap csinálnak…Nagyon jó…
De, folytathatom a sportot, a tüdőmnek nincs baja…Hercegnőm is mosolyog már. Minden rendben. A szüleimet is megismerhette és máris kijön velük. Nagyszerű. Az élet szép…nem?
|
| Saya | 2010. 08. 07. 00:03:52 | #6620 |
Karakter: Brooke Scott
-Rendben. –feleli. Meglepett volna, ha nemet mondott volna egy ilyen ajánlatra.
Megcsókol, aztán átmászik a kormányhoz, és indulunk is. Nekem meg elég nehezen sikerül visszaállítani az ülést, mert közben megérkezünk.
Kinyitja nekem az ajtót, és udvariasan előre enged. Mikor a házba érünk, elindulok felfelé a lépcsőn, de megvárom őt, hogy bezárja az ajtót. Kezdek kicsit izgulni, viszont jól leplezem.
Felszalad a lépcsőn és megcsókol, aztán megfogom a kezét, és bemegyünk a hálószobájába.
Az ágy előtt állva kezdem szétgombolni az ingét, míg ő a nyakamat csókolgatja. Nagyon jó érzés, gyengéd és puha. Mikor végzek a gombolással, lesimogatom róla a feleslegessé vált szövetet, és ezzel elérem, hogy ő is hasonlóan cselekedjen. Viszont nagyon elmerül a látványban, szóval ideje hozzá simulnom, és felébresztenem egy csókkal. Aztán a szoknyámat is kigombolja, ami szinte magától esik le a földre.
-Most már kezdem azt hinni, hogy egy playboy újságból ugrottál ki…-édes. Nem szólok semmit, csak mosolyogva kapcsolom ki az övét, és veszem le róla a nadrágot.
Ezután végig dönt az ágyon, puha csókjaiból minden porcikámra jut, közben lehúzza rólam a tangát is. Feltérdel, és végig néz rajtam, kicsit zavarba hoz vele, szóval inkább felülök és lejjebb húzom az utolsó ruhadarabot, ami még rajta van, miközben a hasát puszilgatom.
Kezembe veszem merev tagját, előbb csak nyalogatni, aztán szopogatni kezdem, mint a legfinomabb édességet. Még sosem láttam ilyen tökéletes férfiasságot, egyszerűen megveszek érte, hogy ilyen kemény, és pont elég nagy is, hogy hamarosan nagyon jó kis esténk legyen.
Viszont Zachnak nem elég az én kis munkám, kezdi elveszteni a fejét, és pár erősebb csípő lökést visz a játékba. Ez kezd nem tetszeni, így inkább abba is hagyom.
Egy kínos mosoly után leveszi magáról a boxert, és csókolózni kezdünk. A csókcsata után megint elkalandozik testemen, melleimet külön figyelemben részesítve. Mikor elér legérzékenyebb pontomhoz, és beveti a nyelvét, nyögdécselni kezdek, főleg, mikor ujjai kezdenek munkálkodni. Iszonyatosan jó, csak a csókja fojtja belém a sóhajokat.
Muszáj lefognom a kezét mielőtt elmennék, inkább kicsit még szeretnék játszani.
A hátára döntöm, bejáratomhoz illesztem őt, hogy izgassam kicsit.
-Várj csak egy kicsit…-nem akartam még semmit, de jó.
Leül az ágy szélére, de nem látom, hogy mit csinál. Puszilgatni kezdem a hátát és vállait, hátha kicsit siet a dologgal, bármi is legyen az.
-Baró, ez tényleg világít…-hm?
-Micsoda? –nem akarod velem is megosztani?
-A gumi…sárga…így még nagyobbnak tűnik. Olyan, mint egy fénykard. –most már én is láthatom.
-Te hülye vagy…-mosolygok rá. Tényleg dilinyós.
-Inkább vicces…-súgja, és újra megcsókol.
Megint fölém mászik, széttolva lábaimat, hogy kényelmesen elférjen, és miközben megcsókol, belém hatol. Még sosem éreztem, hogy ennyire jó lenne, még akkor is, ha csak lassan is mozog, ami persze gyorsul, és egyre mélyebben érzem magamban.
Próbálok én is rásegíteni az élvezetre, bár mozognom már nem nagyon sikerül, teljesen a mámor hatása alatt vagyok. Zach nem akarja, hogy még véget érjen. Kihúzza magát belőlem, kebleimet veszi célpontba, és azokat csókolgatja rövid ideig, aztán egy határozott mozdulattal újra bennem terem. Nyögésem közepette mosolyogva nézem fáradó tekintetét, minden energiáját felhasználva okoz örömöt, aminek eredményeként hamarosan mindkettőnkön végig söpör az orgazmus, akár egy gyorsvonat.
Óvatosan gördül le rólam, felkönyököl mellém feküdve, simogat, puszilgat, imádom, hogy ennyire figyel rám.
Kicsit még beszélgetünk is, és a foci is szóba kerül.
-Nem értem, hogy egy lány miért kezd focizni…Veszélyes és fájdalmas is tud lenni. Nem akarom, hogy megsérülj. –mondja a nyakamba bújva. Már kezdtem azt hinni, hogy túl gyengének tart, pedig csak félt. Ez kedves, tényleg nagyon az.
-Majd vigyázok. –mondom a megnyugtatására. Inkább tőlem kell félteni az ellenfelet.
-Ohh, mintha az olyan könnyű lenne. Te futó vagy, nem tudod olyan könnyen lenyomni a támadókat, mint én hátvédként…még nálam is jóval nagyobb fickókat is a földbe döngölök, ha ügyes vagyok…-hát persze…
-Ne legyél már ilyen kemény…-jegyzem meg gúnyosan.
-Az előbb még nem zavart, hogy kemény vagyok…-súgja a kis vicceske. Megcsókol, amit örömmel viszonzok is neki, de kezd megint „keményedni”, és keze a lábam közé kalandozna el, de megfogom.
-Ideje aludni…-mondom.
-Még egy kérdés…ugye, megmondtam, hogy ez a legkényelmesebb ágy a házban!? –vigyorog.
-Minden csajtól megkérdezed, akit felhozol ide? –na, mondd csak…
-Te vagy az első csaj, akit felhozok ide hercegnőm. Ide nem jöhet fel akárki…-hmm, ez tetszik, jó válasz. Adok neki érte egy csókot, aztán összebújva alszunk el.
Reggel korábban ébredek, mint ő, de nincs szívem felkelteni. Csak egy puszit nyomok a homlokára, és már megyek is zuhanyozni. Már Zach egyik köntösében jövök kifelé, mikor szembe találom magam vele.
-Na nem ér, ez nem ér…nyomás vissza a fürdőbe. Gyerünk, gyerünk…-mi van?
-Neked is jó reggelt…-reggel vajon mindig ilyen?
-Jól van, jó reggelt…-megcsókol, aztán felkap, én meg a dereka köré fonom a lábaimat, hogy visszavihessen a fürdőbe.
Elég vadul esünk neki a másik szájának, mintha tegnap nem is történt volna semmi, ki vagyunk éhezve a másikra. Hátammal a csempének támaszkodom, közben megnyitom a zuhanyt is, hogy a langyos víz lehűtsön minket, és élvezetesebb legyen az egész.
Lassan halad lefelé, miközben csóközönnel áraszt el mindenhol. Letérdel elém, jobb lábamat a vállára teszem, a másikat ő fogja, nehogy elessek. Gyorsuló nyelvmunkája nem marad eredmény nélkül, sóhajaim lassan nyögésekké válnak, közben gyengéden mardosom Zach hátát.
-Ahh…ez már túl jó…-erre a kijelentésemre abbahagyja, érzem, hogy nekem már nincs is dolgom vele, hisz kőkemény tagja combjaim közé csúszik. Óh igen, kifogtam a tuti pasit…
-Mindjárt lesz jobb is…-mondja, majd nyakamat kezdi szívogatni. De mivel nem akarom, hogy nyoma maradjon, eltolom a kis buksiját, és megharapom az orrát.
-Mondd csak, van még olyan világító csodád? –más is megteszi, nem számít.
-Ez az egy volt, nem készültem ilyen hamar erre a dologra. Azt hittem, hogy még sokat kell utánad járnom…de örülök, hogy tévedtem. –belemarkol a fenekembe, és közelebb húz- Be kell érned csomagolás nélkül…-mire kimondhatnám, hogy inkább ne, már bennem is van.
-Zach, neh…-beszélni sem tudok, olyan gyors vágtába kezd, és annyira élvezem.
-Fáj? –kérdezi kicsit lassulva, mire megrázom a fejemet. De nem tudom tovább mondani, mert megcsókol, és úgy ring tovább. Már nem bírom eltolni, mert már nem kell sok hozzá, hogy hátába marva élvezzek el, amivel őt is magammal rántom.
Miközben segít megfürödnöm, csak támaszkodom rá erőtlenül. Kattog az agyam, hogy hogyan hozzam szóba ezt a dolgot. Mármint, miért hiszik azt a fiúk, hogy mi mindenre gondolunk? Jó, két hete volt teljes körű orvosi vizsgálat a csapatnak, tudom, mert egy helyes doki ment ki hozzájuk, még meg is néztük a lányokkal, szóval a betegséget kizárhatjuk, de teherbe sem akarok esni. Már csak egy baba hiányozna az életemből, mikor még szinte én is gyerek vagyok…
-Édes, van a közelben patika? –kérdezem az ágyban feküdve mellette, mikor bemegyünk zuhanyozás után.
-Van egy 5 percre innen, de miért? Rosszul vagy? –feltámaszkodva néz rám, hogy mi bajom lehet.
-Még nem, de nem is szeretnék, főleg nem 9 hónapon keresztül…-megvárom, hogy leessen neki- Esemény utáni kéne. Egy ideje már nem volt pasim, szóval most nem szedek semmit. Próbáltam az előbb szólni, de nem igazán figyeltél. Legközelebb majd felkészült leszek, már ha lesz még ilyen alkalom…-remélem. Biztos, hogy egyik pasi sem örülne, ha a barátnője fogamzásgátlóért küldené le, de ez van…Nekem cikisebb lenne menni, rögtön tudnák, hogy nekem kell.
-Jól van, ha szeretnéd, lemegyek én. –lágyan megcsókol- Ez a kis incidens meg nem szegte kedvemet, én is jobban figyelhettem volna rád…Remélem, hogy nem utálsz nagyon. –simogat közben.
-Nem, így felszabadultabbnak tűntél, örülök. De azért vegyél pár óvszert is a biztonság kedvéért…mondjuk…eper ízűt…-bizony, rossz kiscica vagyok, de szépen tudok pislogni, hogy nekem is legyen benne valami élvezet.
Ameddig Zach a patikába megy, elkészülök a fürdőszobában. Kicsit rendbe hozom magam, és lopok egy kis fogkrémet, mert a fogkefém nálam van ám. Nos igen, egy nő legyen mindig készenlétben, hehe. Persze én tudtam, hogy este nem otthon fogok kikötni, és nem bántam meg.
A cipőmet veszem fel, mikor Zach megérkezik.
-Hoztam gyógyszert, óvszert a kívánságod szerint, sőt bent volt anyám nőgyógyásza, szóval tőle meg tudtam kérdezni, hogy milyen fogamzásgátló kellene neked, és azt is hoztam. –hűha, egy egész patika a terhességem ellen. Ezt nevezem én odafigyelésnek, pedig csak egy eseményutánit kértem, erre abból is hoz hármat.
-Öhm…hűű…köszi…-sajnálom, nem akarom kinevetni, miközben elveszem tőle, de olyan aranyosan áll ezzel a teli rakott szatyorral az ajtóban, hogy képtelen vagyok nem nevetni. Szerencsére nem bántódik meg, mert kap egy puszit tőlem.
-Már mész is? –kéne…
-Nem akarom, hogy a szüleim aggódjanak miattam, tudod, én nem egyedül élek. –sóhajtok- Majd az edzésen látjuk holnap reggel. Addig meg pihenek, és…rád gondolok. –a nyakába csimpaszkodva csókolom meg, miközben nyitom az ajtót.
-Szép jó reggelt, mert ha jól sejtem egyesek csak most keltek ki az ágyból…-Mandy?
-Khm…szia Mandy! –csak egy kicsit érzem magam kínosan. Furán érzem magam Mandy előtt, mert eddig nagyon ellenkeztem Zach miatt, vagyis csak nem akartam rögtön beleugrani.
-Az egy dolog, hogy hagytam, hogy Nicknél éjszakázz, de az egy másik, hogy pofátlan is vagy…-morogja le Zach a húgát, aki persze szokás szerint fel sem veszi. Talán azért, mert a fellegek felett jár. Erről jut eszembe…
Minden feltűnés nélkül csúsztatok neki is egy esemény utáni gyógyszert. Biztos, ami biztos. Mandy egy pillanatra megszorítja a kezemet, mintha megköszönné. Látom már, hogy családi vonás a szeleburdiság.
-Mi ez a halom fogamzásgátló cucc? –kérdezi Mandy.
-Semmi, csak ingyen osztogatták a sarki áruházban. –szólalok meg, mielőtt Zach még elmondja az igazat- Viszont én most megyek, mert a szüleim leharapják a fejemet…-mondom a szemeimet forgatva, de hát így igaz.
-Veled megyek, majd azt mondjuk, hogy nálam aludtál. –ajánlja fel Mandy.
-Majd én hazaviszlek. –mondja Zach. Döbbent csend következik. Ez tisztára olyan lesz, mintha haza vinném őt bemutatni. Nem korai ez még? Na mindegy…
-Jól van, köszi. –belemegyek. Mandy is jön velünk, mert őt majd hazafelé kiteszi náluk.
Útközben beveszek egy gyógyszert, és a táskámban lévő üdítővel lenyelem. Jobb a békesség.
-Megérkeztünk. –mondom, mikor leparkol a házunk előtt.
-Nem akarod, hogy bemenjek? –kérdezi mosolyogva.
-Nem, inkább majd legközelebb, jó? –csak bólint, aztán áthajol, és megcsókol.
-Fúj ne már, a nyálcserét ne előttem csináljátok! –úgy mondja, mintha nem Zach húga, hanem a gyerekünk lenne, akit zavarba hoz a szülei csókja. Vicces, ahogy piszkálják egymást.
-Mit mondtam a pofátlanságról? –mordul hátra Zach, csak egy újabb puszi nyugtatja le.
-Legyetek jók, és nem összeverekedni az úton…-nevetek, de aztán lefagy az arcomról a mosoly, mikor meglátom a szüleimet az ajtóban.
Így már ciki lenne Zach-ot bemutatkozás nélkül elküldeni, szóval kiszállnak Mandyvel, hogy üdvözöljék a szüleimet. Szerencsére nem olyan vészes, mint aminek hittem. Még apu is jól tűri, hogy csak most hozott haza, de legalább hazahozott, és talán ez hozza meg a piros pontot náluk.
Még egy rövid privát búcsú, mikor beül az autóba, addig Mandy leköti a szüleimet…
-Köszi a fuvart. Aztán légy jófiú, és pihenj te is sokat a holnapi edzésig. Ha kicsit előbb jössz, beugorhatnál az öltözőnkbe. Én úgy is előbb megyek be, hogy gyakoroljak egy ugrást…mondjuk úúúgy…másfél órával előbb…-finoman megharapom a száját, aztán megyek vissza a szüleimhez.
Együtt integetünk a kocsi után, én meg alig várom a holnapot…
|
| Garfield | 2010. 08. 04. 22:15:53 | #6563 |
Karakter: Zachary Williams
Mint mindig, ha buli van, út közben felveszem Mandyt. A bárba érve, húgocskám azonnal megtalálja a csajokat, és mennek táncolni. Én a haverokkal egyenlőre leülök iszogatni.
Ünnepelünk, úgyhogy először pezsgőt rendelünk…és én nem is iszom mást, mert kocsival vagyok. Tök jól elvagyunk, lazulunk, de sehol nem látom Brooke babyt. Ha továbbra sem jön, érte megyek…kap még pár percet…
‐ Szia… - ohh hát itt vagy!? Köszönnék vissza, de az ölembe ülve csókol meg - Finom a pezsgő, kaphatok pohárból is? – nyalja le ajkáról a pezsgőt, ami az előbb még az én számon volt - Jah és sziasztok… - int a többieknek, akik alig hisznek a szemüknek, van aki még elismerően meg is veregeti a vállamat. Bevallom, engem is váratlanul ért…de ezt nekik nem kell tudniuk.
‐ Hello, persze, hogy kaphatsz. – fülig érő mosollyal töltök neki, aztán combján landol a kezem és simogatni kezdem…csak annyit mondtam, hogy csinos legyen, erre idejön ilyen szexin felöltözve…hmm, csak nem el akar csábítani!? - Azt hittem, hogy már nem is jössz…majdnem érted mentem. – mondom, miközben a pezsgőjét kortyolgatja.
‐ Semmi gond, nem jöttél értem, de még hazavihetlek… - súgja a fülembe harapva.
‐ Mitől lettél ennyire kedves? Tudod, mit? Ne is válaszolj, csak maradj ilyen… - tetszik ez a Brooke, meg is csókolom.
‐ Ma mindenki azzal cseszegetett, hogy a barátnőd vagyok-e…Arra gondoltam, hogy ez már csak rajtam múlik, és ha ez így van, akkor… - hatásszünet…
‐ A barátnőm vagy. – fejezem be a mondatot.
‐ Ez gyorsan ment, nem? Egy kicsit megbonyolítottam az indulást, de már kezdek benned megbízni. Jófiúnak tűnsz, és udvarias is vagy, nem próbáltál meg erőszakkal az ágyadban tartani. Szereztél pár piros pontot az elmúlt napokban nálam, ezért ideje volt beadni a derekamat. – mondja, közben végig a nyakamat simogatja.
‐ Te meg egy jókislány vagy, de ezt már az első alkalommal tudtam… és megőrülök érted, főleg ebben a ruhában… - nyomok egy csókot a nyakára.
‐ Szóval csak a testemet szereted? Mégsem vagy olyan megbízható? – kicsit eltávolodik tőlem…durca hercegnő..
‐ Dehogy. Olyan jól elbeszélgettem veled, mintha ezer éve ismernélek. – mosolygok és visszahúzom.
‐ Szóval tetszik a személyiségem is… - helyes következtetés.
‐ Igen, de ha akarod, bármikor bebizonyítom azt is, hogy a tested mennyire. – súgom nevetve a fülébe.
‐ Egy kicsit sokat ittál, igaz? – ne csipkedj, nem is igaz…
‐ Nem az italtól van jókedvem, hanem tőled… - újra megcsókoljuk egymást de ez most lényegesen hosszabb, és izgatóbb, mint az előbbiek. Legszívesebben itt és most beledöngölném a kanapéba…
Hív, hogy táncoljak vele…rendben hercegnőm…Kicsit erotikusra sikeredik a tánca, amitől kezdek begerjedni. Mikor csinos kis popóját a farkamhoz nyomja, megfogom a derekát, hogy ne nagyon mozdítsa el onnan magát…De inkább kimegyünk a kocsimba folytatni amit a táncparketten elkezdtünk. Nem akarom lerohanni, nem vagyok egy állat, csak haladunk az ő tempójában, de basszus elfelejtettem valamit…
‐ Jaj várj, Mandy is itt van… - mondom sóhajtva…először haza kéne vinnem…Már nyitnám is az ajtót, de megfogja a kezemet.
‐ Ő már nincs itt… - mi van?
‐ Ki vitte haza? – kérdezem azonnal.
‐ Hát öhm…nem haza ment… - jól van Zach, nyugi…
‐ Akkor kinél van? – asszem ki fogom osztani a kiscsajt…
‐ A barátjánál. Már nagylány, és amúgy a barátja nagyon rendes. Én is láttam már őket együtt, múltkor bemutatta, tök kedves, és főleg megbízható. Nagyon szeretik egymást. – aha…ez remek…most már tuti kiosztom Mandyt.
‐ Te erről tudtál, és nem szóltál? – nagyon köszi…
‐ Na jó, azt hiszem, hogy nekem ebből most van elegem. Azt hittem, hogy normális vagy, de rá kellett ébrednem, hogy igazából beteg. Túlzottan félted a húgodat, mintha… - igen?
‐ Micsoda? – kérdezek rá.
‐ Tudod, az egyik exem csinálta ezt, mikor egy másik pasival kezdtem randizni. Folyton a nyomomban volt, de Mandy a húgod…Olyan, mintha szerelmes lennél a testvéredbe. Jó, talán nem vagy az, de ez attól még B-E-T-E-G dolog! – erre nem számítottam…de vicces…
‐ Minek nézel te engem? Nem erről van szó… - nevetek - Mandy kiskorában elég kis nyámnyila volt, és bár csak egy évvel vagyok idősebb, mindig én vigyáztam rá. Ez bennem maradt, azért féltem őt. Butus. – magyarázom el neki, aztán összeborzolom a haját.
‐ Nem vagyok kislány, ne viselkedj úgy velem…Jól van, féltsd, de Nicktől… - hoppá, hoppá…
‐ Nick? Az a Nick? – pedig megmondtam neki, ha hozzá mer nyúlni Mandyhez, felakasztom…
‐ Igen. Te is ismered, hogy megbízható gyerek. Ne kelljen már titkolózniuk, inkább foglalkozz a saját szerelmi életeddel… - oké, igazad van…
Kiszállok a kocsiból, megkerülöm, kinyitom a másik ajtót, lehajtom az ülést, amin Brooke ül, aztán fölé mászva csókolom meg. Igaza volt, jobb a saját szerelmi életemmel foglalkozni…Vele. Nagy nehezen elszakítom magam az ajkaitól, és nyakát veszem célba.
‐ Várj…Itt járkálnak emberek is… - igen, a kocsi ablakai meg sötétítettek…
‐ Nem akarod? – kérdezem. Talán túl gyors vagyok…
‐ De igen, csak nem itt…Nem megyünk fel hozzád? – kérdezi mosolyogva kigombolva pár gombot az ingemen, és simogatni kezdi a mellkasomat.
‐ Rendben. – finoman megcsókolom, és átmászok a volán mögé.
Mire visszaállítja az ülést, mert pöppet bénázik, már meg is érkezünk. Kicsit száguldoztam, de mentségemre szóljon, nagyon rágerjedtem Brooke-ra. Jut eszembe, pont most kaptam egyik havertól a bárban valamit. Biztos tetszeni fog neki…remélem…
Kinyitom az ajtót és magam elé engedem…Ennél rövidebb szoknyát nem is tudott volna felvenni. Fogadjunk ha lehajol, teljesen belátni. Mondjuk így is, ha lejjebb hajolok…Milyen formás, feszes feneke van…
A lépcső felé veszi az irányt, de én kicsit lemaradok, mert bezárom az ajtót. Kis aranyos megvár…odasietek hozzá, és megcsókolom. Mosolyogva szakítja meg a csókot, és a kezemet megfogva húz maga után fel a lépcsőn, aztán a szobába.
Az ágy előtt megfordul és elkezdi kigombolni az ingem, addig én a nyakát csókolgatom. Mikor végez, végig simít felső testemen, és lecsúsztatja a vállaimról az inget. Na most én is látni akarom mi van a felső alatt…szeretem ezt a felsőjét…nem kell alá melltartó. Wow…azt hittem, hogy csak az újságokban léteznek ilyen tökéletes nők. Azt hiszem túlságosan elkalandozhattam, közelebb lép és hozzám simulva csókol meg.
Sikerül kigombolnom a szoknyáját, és le is csúszik róla.
‐ Most már kezdem azt hinni, hogy egy playboy újságból ugrottál ki… - a válasz csak egy mosoly és ugyan ezzel a mosollyal kapcsolja ki az övemet és tolja le rólam a nadrágomat.
Jól van kicsi…már csak egy dolog van rajtad. Mi lenne, ha azt is levennénk!? Végig döntöm az ágyon, egészen feldobja az ágyneműt…jól mutat az ágyban. Az én ágyamban. Nyelvem és ajkaim végigcikáznak minden porcikáján, végül finoman eltávolítom az utolsó zavaró tényezőt is. Feltérdelek, hogy szemügyre vehessem a meztelen igazságot…De nem hagyja hogy sokáig legeltessem rajta a szememet. Felül, és hasamat puszilgatva húzza lejjebb rólam a boxeremet. Csak óvatosan, nehogy kiverje valami a szemedet…
Kezébe veszi a lényeget, és még keményebbé varázsolja. Úgy nyalogatja mint egy fagyit, aztán szopogatja mint a nyalókát. Annyira elragadtatom magamat, hogy csípőmozdulatokkal segítek neki, hogy mélyebben be tudja kapni, aztán hírtelen abbahagyja. Rögtön kapcsolok is és kínosan mosolygok rá…rendben ez nem tetszett neki, de amit most fogok csinálni, tuti élvezni fogja.
Lefektetem, aztán gyorsba ledobom magamról az alsómat. Finoman megcsókolom, amiből egy szenvedélyes, tüzes csók kerekedik. Azért néha levegőt is kell venni, így véget ér a csókcsatánk, és újra felfedezhetem a testét. A gömbölyű dombocskáknál megállok…hihetetlen, hogy igaziak, olyan tökéletesek…Haladok le egész a völgyecskéig. Na itt már a nyelvemre lesz szükség. Ohh, és mintha egy gombot nyomtam volna meg, jön egy nyögés…A nyelvem a gyors mozgásban kicsit elfáradt, úgyhogy az ujjaim segítenek be neki. Míg benne matatok, felkúszok hozzá, hogy megcsókoljam édes száját.
Megfogja a kezemet…abba is hagyom, ahogy a hercegnőm óhajtja. A hátamra dönt, hátra nyúl, megragadja a kicsi Zach-et és bejáratához illeszti…na de várjunk…
‐ Várj csak egy kicsit… - kibújok alóla és az ágy szélére ülök. Még nem szabad látnia…
Előveszem amit haverom adott, és felhelyezem. Közben Brooke türelmetlenül puszilgatja a hátamat, és a vállaimat. Egész libabőrös leszek…Na kész is…
‐ Baró, ez tényleg világít… - vigyorgok.
‐ Micsoda? – jah, persze, megmutatom…
‐ A gumi… - vigyorgok – sárga…így még nagyobbnak tűnik. Olyan, mint egy fénykard… - nevetem el magam.
‐ Te hülye vagy… - de azért mosolyog.
‐ Inkább vicces… - súgom az ajkaira és megcsókolom.
Újra a fölé kerekedem, és kényelmes pózban helyezkedem el lábai között. Miközben csókjaimmal kényeztetem, egy határozott mozdulattal bezavarom a macit a málnásba. A hirtelen jött érzésre a hátamba mar. Lassan kezdek mozogni. Minden mozdulatomnál egyre mélyebbre lököm magam…Van ennél jobb dolog a földön!? Nem hiszem…
Ahogy gyorsítok, úgy segít rá saját élvezetére csípő mozdulataival. Így minden lökésemnél tövig merülök benne…Nem akarom, hogy gyorsan véget érjen. Kihúzom a fénykardomat, és lejjebb araszolva csókolom végig melleit, aztán újra elmerülök benne. Azonnal gyors tempóra kapcsolok. Annyira kikapcsolt az agyam, hogy csak a nyögéseit hallom, és csak az ő illatát érzem…Pár perc leforgása alatt szinte egyszerre csap le ránk az orgazmus…meg is remegek a mámoros érzéstől. Mielőtt rároskadnék, legördülök róla. Egy szusszanás után, felkönyökölök mosolyogva. Cirógatom mindenhol, apró puszikkal jutalmaz, közben beszélgetünk mindenféléről. Nem tudom hogy, de foci is szóba kerül.
‐ Nem értem, hogy egy lány miért kezd focizni…Veszélyes és fájdalmas is tud lenni. Nem akarom, hogy megsérülj. – mondom a nyakába bújva.
‐ Majd vigyázok. – mert ez csak ilyen egyszerű…
‐ Ohh, mintha az olyan könnyű lenne. Te futó vagy, nem tudod olyan könnyen lenyomni a támadókat, mint én hátvédként…még a nálam jóval nagyobb fickókat is a földbe döngölöm, ha ügyes vagyok… - és büszke is vagyok magamra…
‐ Ne legyél már ilyen kemény… - most gúnyolódsz!?
‐ Az előbb még nem zavart, hogy kemény vagyok… - súgom aztán, meg is csókolom, amit mosolyogva viszonoz is. Kalandozna el a kezem, hát úgy valahova a lábai közé, de megfogja.
‐ Ideje aludni… - rendben…
‐ Még egy kérdés…ugye, megmondtam, hogy ez a legkényelmesebb ágy a házban!? –mosolygok, mint a vadalma.
‐ Minden csajtól megkérdezed, akit felhozol ide? – jajj ne már…
‐ Te vagy az első csaj akit felhoztam ide hercegnőm. Ide nem jöhet fel akárki… - ezért kapok egy finom jó éjt csókot, aztán hozzám bújik.
Reggel szokatlan hangra ébredek. Vízcsobogásra…jól van, csak Brooke fürdik…jobban betakarózok és átfordulok a másik oldalamra, hogy visszaaludjak. Már majdnem alszom, mikor megvilágosodom. Kipattannak a szemeim és felülök. Brooke fürdik…miért is ülök itt?
Kiszállok az ágyból, de a nagy sietségben sikerül pofára esnem, így mire az ajtóhoz érek, hercegnőm már jön befelé a köntösömben.
‐ Na nem, ez nem ér…nyomás vissza a fürdőbe. Gyerünk, gyerünk… - nem is hiszem el, hogy nem várt meg…
‐ Neked is jó reggelt… - oké, oké…
‐ Jól van, jó reggelt… - megcsókolom, aztán felkapom, lábai derekam köré kulcsolódnak, és megyek is a fürdőbe. Jól indul a reggel mi!?
Szerkesztve Garfield által @ 2010. 08. 04. 22:20:26
|
| Saya | 2010. 08. 01. 00:09:33 | #6459 |
Karakter: Brooke Scott
Hátam mögé lépve simít végig óvatosan a derekamon, közben kivesz egy inget a szekrényből.
-Ez a kedvencem, ez a legkényelmesebb…bár, ami a kezedben van, biztosan jobban állna, mert…-a fülemhez hajolva folytatja- az átlátszó. –egy csókot hint a nyakamra.
-Akkor inkább ezt veszem fel…-kiveszem a kezéből az inget, nem kell, hogy olyat lásson, amit nem engedek meg. Erre ő maga felé fordít, és megcsókol. Imádom, ha csókol…
-Megérkezett a…ohh, nem zavarok…-Mandy jön be a szobába.
-Ugyan, azt sem tudod, mit zavartál volna meg…-mondja Zach neki ledobva a felsőjét.
-Többet tudok, mint hinnéd bátyó…-ajj, kezdődik…
-Mi? Mandy! –kiabál utána Zach, de hiába, Mandy már elment- Ne haragudj, muszáj kifaggatnom…a fürdő ott van, ha szeretnél zuhanyozni, de meg is várhatsz vele…-kapok egy puszit a számra, aztán megy.
Ez beteg, túl sokat aggódik Mandyért…Na mindegy, én nem fogok rá várni, megyek lezuhanyozom…
De mire megtalálnék mindent, Mandy jön fel. Szegényke, nem igaz, hogy nem érti meg a bátyja, hogy ő is lehet szerelmes, és nem kell cölibátust vállalnia. Talán jobb, ha megpróbálok én is beszélni vele.
Megyek megkeresni, biztos lent van még. A kanapén ül, így én is oda megyek, és leülök mellé.
-Ne haragudj, ezt nem előtted kellett volna. –mondja kínosan. Szerintem egyáltalán nem is kellett volna, de mindegy.
-Semmi gond. Azért tényleg nem kellett volna így kiakadnod. Nagylány, tudja, mit csinál. –magyarázom neki, hátha megérti a lényeget.
-Brooke, ő a kishúgom…-kezd bele.
-Mandy már felnőtt nő. Mellesleg fogadjunk, feküdtél már le 18 éves lánnyal. –tudom, hogy mennek a dolgok, a szurkolók gyakran jönnek össze játékosokkal. Én is szívesen összejönnék most eggyel, ha egy kicsit rám is figyelne, és nem csak a húgára.
-Oké, megértettem…Felmegyek hozzá. –ilyen nincs…
-Alszik. –fogom meg a kezét.
-Jól áll az ingem. Megtaláltál mindent a fürdőben? –gyors témaváltás.
-Mandyvel beszélgettem, még nem…-válaszolom.
-Akkor menjünk. –ezt most komolyan gondolod? Talán, ha nem lettél volna egész este ilyen hülye, de most minden ihletem elszállt az együtt zuhanyzástól, pedig kedvellek…
-Együtt? Biztos, hogy nem. –amúgy sem vagyok olyan, mert tudom, hogy neki a fürdés nem lenne elég…
-Jó, akkor külön…-okos fiú.
Felmegyünk, Zach megmutat mindent, hogy hol találok, de hiába a kedvesség, akkor sem engedem meg neki, hogy velem zuhanyozzon.
Mikor én végzek, akkor ő megy zuhanyozni, addig én meg kényelmesen elfekszem az ágyában. Olyan jó puha, még tiszta új illata van, biztosan nem régi. Szívesen aludnék benne, de nem lenne túl jó ötlet, viszont azért megvárom, hogy kijöjjön.
Mikor kijön, lefekszik mellém. Beszélgetünk, pizzázunk, jól elvagyunk. Viszont kezd későre járni, jobb lesz elköszönni. Adok az arcára egy puszit, elköszönök, és mennék, de az ajtóban megállít.
-Nem alszol velem? –kérdezi mosolyogva.
-Szerintem te nem csak aludni akarsz…nem bírnál magaddal. –nyitnám az ajtót, de visszacsukja.
-De én nagyon tudok ám bírni magammal. Különben is az én ágyam a legkényelmesebb a házban. –hát persze…
-Inkább Mandyvel alszom. –kiengednél végre?
-Félsz, hogy te mozdulnál rám ?! –szól utánam.
-Jó éjt Zach…-ennyit mára rólad…
Reggel tök kedves, elvisz a suliba engem és Mandyt, hogy ne gyalog kelljen menni a próbára.
A suliban csak keveset gyakorlunk, inkább kimegyünk a pályára, ott úgy is jobb.
Elég messze vagyunk a focistáktól, nem nagyon látom őket, és sajnos még azelőtt elindulunk, mielőtt ők végeznének.
Másnap a meccs előtt viszont Zach odajön hozzám.
-De jól néz ki valaki…ez a ruha jobban áll, mint a focimez. –ad az arcomra egy puszit.
-Szia! Nem kéne edzened? –kérdezem tőle.
-Csak egy szerencse pusziért jöttem. –átöleli a derekamat, hogy megcsókoljon, de én elfordítom a fejét, és csak az arcára adok egy puszit.
-Most már mehetsz. –gonosz vagyok? Egy kicsit.
-A meccs utáni bulin látlak? –hááát…
-Ha nyertek és lesz buli, ott leszünk a lányokkal. –felelem.
-Rendben. Szurkolj…-ad egy puszit nekem, aztán visszamegy a csapatához.
Zach nagyon jól játszik, meg kell hagyni, hogy legalább így nem olyan unalmas a meccs, mint legutóbb. Néha kacsingatunk egymásra, a lányok már nyúznak is érte, hogy miért nem mesélte, hogy vele járok, de nem mondok nekik semmit, csak mosolygok. Igazából én sem tudom, hogy mi van, talán a bulin kiderül…
-Na ki a legjobb hátvéd? –jön oda meccs után Zach baba, de én nem mondok neki semmit, sőt úgy teszek, mint aki még gondolkodik is a válaszon -De jó fej vagy…-neveti el magát- Csini legyél este…-ad egy puszit, és megy is. Hiába kiabálok utána, hogy én mindig az vagyok, és ezért minimum egy verést fog kapni…Ne akard, hogy tényleg megverjelek, bár…lehet, hogy még élvezné is…
Összefutok Mandyvel is, aki a lelkemre köti, hogy kössem le a bátyja figyelmét az este, mert ő a barátjával szeretne lenni, és ha lehet, nála is aludni. Mandyvel őszinte vagyok, ez volt a tervem amúgy is. Zach jó pasi, kezdünk egymásba gabalyodni, szóval azt hiszem, hogy nem utasítom tovább vissza.
Este egyik barátnőm visz el abba a bárba, ahol a buli lesz. Próbáltam a szokásosnál is csinosabbra venni a figurát, igazán szexi rucit találtam mára, hogy Zach szemei biztosan csak engem találjanak meg.
Mikor megérkezünk, köszönök az ismerősöknek, és mivel Mandybe is belefutok, biztosra veszem, hogy Zach is itt lesz valahol. Bingó! Az egyik sarokülésnél iszogat a barátaival. Azt hiszem, hogy itt az ideje, hogy most én hozzam olyan helyzetbe, amibe ő hozott a csajok előtt.
-Szia…-köszönési időt sem adok neki, az ölébe termek, mindkét kezemmel magamhoz húzom az arcát, és megcsókolom. –Finom a pezsgő, kaphatok pohárból is? –nyalom meg érzékien az ajkaimat. –Jah és sziasztok…-intek a többieknek, akiknek a többsége csak nyitott szájjal bámul. Van, aki megveregeti Zach vállát, mintha csak azt mondaná, hogy mekkora rohadt mázlista…az is.
-Hello, persze, hogy kaphatsz. –mosolyogva önt nekem, miközben iszom, addig meg a combomat simogatja. –Azt hittem, hogy már nem is jössz…majdnem érted mentem. –édes…
-Semmi gond, nem jöttél értem, de még hazavihetlek…-súgom a fülébe harapva.
-Mitől lettél ennyire kedves? Tudod, mit? Ne is válaszolj, csak maradj ilyen…-nem tudok nem mosolyogni, miközben megcsókol. Jó vele, nagyon is az…
-Ma mindenki azzal cseszegetett, hogy a barátnőd vagyok-e…Arra gondoltam, hogy ez már csak rajtam múlik, és ha ez így van, akkor…-várok, hogy ő fejezze be.
-A barátnőm vagy. –igen.
-Ez gyorsan ment, nem? Egy kicsit megbonyolítottam az indulást, de már kezdek benned megbízni. Jófiúnak tűnsz, és udvarias is vagy, nem próbáltál meg erőszakkal az ágyadban tartani. Szereztél pár piros pontot az elmúlt napokban nálam, ezért ideje volt beadni a derekamat. –cirógatom közben a nyakát.
-Te meg egy jókislány vagy, de ezt már az első alkalommal tudtam… és megőrülök érted, főleg ebben a ruhában…-mondja a nyakamba csókolva, közben a többiek inkább elmentek táncolni, hogy ne zavarjanak.
-Szóval csak a testemet szereted? Mégsem vagy olyan megbízható? –húzódok el kissé.
-Dehogy. Olyan jól elbeszélgettem veled, mintha ezer éve ismernélek. –mondja mosolyogva, visszahúzva magához.
-Szóval tetszik a személyiségem is…-állapítom meg a hajával babrálva.
-Igen, de ha akarod, bármikor bebizonyítom azt is, hogy a tested mennyire. –súgja nevetve a fülembe.
-Egy kicsit sokat ittál, igaz? –csípek bele a karjába, hogy féken tartsa már magát.
-Nem az italtól van jókedvem, hanem tőled…-megint csókolózni kezdünk, de most nem csak egy-egy röpke csókot lopunk a másiktól, hosszú percek telnek el így.
Aztán meggyőzöm, hogy táncoljunk egy kicsit. Élvezettel simulok hozzá, simogatom őt tánc közben. Mikor fenekemet ágyékánál riszálom, érzem, hogy erősebben fogja derekamat, így inkább úgy döntünk, hogy kimegyünk a kocsijához, hogy kicsit intimebb legyen a környezet.
Meglepő, de ott sem túl tolakodó. Kezével csak simogat, nem kutakodik a szoknyám alatt vagy ilyesmi. Tényleg rendes srác, ezúttal jól választottam.
-Jaj várj, Mandy is itt van…-menne vissza sóhajtva, de megfogom a kezét.
-Ő már nincs itt…-mosolygok kínosan.
-Ki vitte haza? –kérdezi.
-Hát öhm…nem haza ment…-miért nekem kell ezt elmondanom? Mandy szólhatott volna neki…
-Akkor kinél van? –tudom, hogy azt akarja hallani, hogy az egyik barátnőjénél. Sajnálom…
-A barátjánál. Már nagylány, és amúgy a barátja nagyon rendes. Én is láttam már őket együtt, múltkor bemutatta, tök kedves, és főleg megbízható. Nagyon szeretik egymást. –mesélem.
-Te erről tudtál, és nem szóltál? –most ha engem fog lecseszni?
-Na jó, azt hiszem, hogy nekem ebből most van elegem. Azt hittem, hogy normális vagy, de rá kellett ébrednem, hogy igazából beteg. Túlzottan félted a húgodat, mintha…-fintorgok egyet.
-Micsoda? –néz rám.
-Tudod, az egyik exem csinálta ezt, mikor egy másik pasival kezdtem randizni. Folyton a nyomomban volt, de Mandy a húgod…Olyan, mintha szerelmes lennél a testvéredbe. Jó, talán nem vagy az, de ez attól még B-E-T-E-G dolog! -hangsúlyozom ki, és nyitnám ki az ajtót, de nem engedi.
-Minek nézel te engem? Nem erről van szó…-szerencsére nem veszi magára, inkább csak nevet, ami jó jel –Mandy kiskorában elég kis nyámnyila volt, és bár csak egy évvel vagyok idősebb, mindig én vigyáztam rá. Ez bennem maradt, azért féltem őt. Butus. –összekócolja a hajamat.
-Nem vagyok kislány, ne viselkedj úgy velem…Jól van, féltsd, de Nicktől…-hoppá…
-Nick? Az a Nick?
-Igen. Te is ismered, hogy megbízható gyerek. Ne kelljen már titkolózniuk, inkább foglalkozz a saját szerelmi életeddel…-unottan dobolok az ablakon.
Hirtelen Zach kipattan a kocsiból. Most itt fog hagyni? Tényleg megsértődött? Pedig csak félig gondoltam komolyan azt, amit mondtam.
Mielőtt még tovább gondolhatnám ezt a dolgot, kinyitja az ajtómat, hátra dönti a kocsi ülését, és rám mászva csókolni kezd. Elvesztem a fejem, a haját túrva csókolom tovább, de…
-Várj…-biccentem hátra a fejemet, mikor nyakamra tér át- Itt járkálnak emberek is…
-Nem akarod? –támaszkodik fel, de megértően néz rám. Úgy látom, hogy már nem érdekli a Mandy dolog, azt hiszem, hogy ő is kikapcsolt, és most neki is csak mi ketten vagyunk a világon. Hogy mondhatnék ezek után nemet.
-De igen, csak nem itt…Nem megyünk fel hozzád? –kérdezem mosolyogva, miközben kigombolom a felső gombokat az ingén, és úgy simogatom a mellkasát.
|
| Garfield | 2010. 07. 19. 21:43:49 | #6194 |
Karakter: Zachary Williams
‐ Hello baby! – ez ki? - Bocs, hogy késtem, de gondoltam, hogy meg fogsz várni. – ember inkább vedd vissza a sisakod, mindenki jobban jár…
‐ Megvárni? Mi vagyok én, a pincsikutyád? Tudod, ha valamiért vártalak, az csak azért volt, mert be akartam mutatni neked az új barátomat. Ő itt Zach…profi játékos… - jaja, kiscsávó, vehetsz egy hátra arcot…
‐ Mi van? Ugye most csak szívatsz? – kérdezi idegesen a srác.
‐ Döntsd el te… - mondja Brooke, és megcsókol….wow… - Most már elhiszed, és lelépsz, vagy dugjam le még egyszer a nyelvem a torkán? – ne már…szállsz le arról a motorról!? Ne szívass, így nem fog újra megcsókolni…Rohadj meg te paprika jancsi…
‐ Nem is tudtam, hogy van barátod. – mondom mosolyogva. Ezek után ki ne mosolyogna!?
‐ Mert nincs is. – erre tesóm krákog egyet…egyetértek vele - Mondom, nincs. – jah…persze…még - Viszont így már veletek megyek… - helyes!
Megmondja a címet és megyünk is. Bár ne lenne itt a húgom, tudnék miről beszélgetni vele, de így…néha úgy útban tud lenni.
‐ Brooke, nem lenne kedved ma nálunk aludni? – oké, tévedtem, jó, hogy itt van.
‐ Nálatok? – nem…a szomszédban…
‐ Persze. Nehogy az idióta pasi otthon is felkeressen, meg rendezhetnénk egy kis csajos pizsipartit is. – jah, hogy én nem lehetek ott? Mandy, te áruló…
‐ Hát nem is tudom, ez nem olyan jó ötlet…kínos lenne Zach miatt… - köszi, igazán nagyon kedves vagy…
‐ Miért lenne az? – azért kíváncsi lennék…
‐ Nem tudom, de olyan, mintha a barátnőd lennék, pedig nem vagyok az. Fura ez az egész nekem. – maradjunk abban, hogy az vagy…hidd el, neked is jobb lenne ez a felállás…
‐ Én örülnék neki… - jegyzem meg. Szerintem tuti páros lennénk.
‐ Na jó, meggyőztetek, akkor nálatok alszom, de szigorúan Mandy szobájában. – rendben, akkor én is ott alszom..
‐ Persze, csakis ott. Igaz? – paskolja meg a vállamat húgocskám. Valaki nagyon szeretné, hogy járjak Brooke-kal - Amúgy Zach nem lakik velünk, neki csak olyan átmeneti szobája van, nem túl kényelmes az ágy. – ne nevess, igen is kényelmes az ágyam, ne higgy neki Brooke…
‐ Héj! Semmi ágy, érte vagyok?! – szegény Mandy…
‐ Vagy elmehetnénk hozzád is Zach, ott is van elég hely. – remek ötlet.
‐ Akkor irány hozzám! – jelentem ki, és veszek egy kanyart…
Mandy rögtön megrohamozza a telót, hogy rendeljünk pizzát.Van egy olían érzésem, hogy nekem kell majd fizetni. Túl otthon érzi magát a kis hülye…Erről jut eszembe. Körbe vezetem a vendégemet, aztán megyek Mandyhez, hogy adjak neki lóvét.
Megyek a szobámba, hogy átöltözzek valami itthoni szerelésbe, de kellemes meglepetés ér.
‐ Pardon… - mérem végig Brooke-ot. Mondanám, hogy levetkőztetem a szemeimmel, de nem kell, mert a szekrényem előtt áll, az egyik ingemet maga előtt szorongatva.
‐ Ehh…semmi… - csak nem zavarban vagy?
Háta mögé lépek, alig hozzáérve végig simítva derekán. Átnyúlok a válla fölött és kiveszek egy másik inget a szekrényből.
‐ Ez a kedvencem, ez a legkényelmesebb…bár ami a kezedben van, biztos jobban állna, mert… - odahajolok a füléhez – az átlátszó. – súgom a fülébe, aztán egy csókot hintek a nyakára.
‐ Akkor inkább ezt veszem fel… - kiveszi a kezemből az inget. Finoman magam felé fordítom ezt a földre szállt angyalt és megcsókolom.
‐ Megérkezett a…ohh, nem zavaraok… - jön Mandy…persze, hogy a legrosszabbkor.
‐ Ugyan, azt se tudod mit zavartál volna meg… - mondom ledobva a felsőmet.
‐ Többet tudok, mint hinnéd bátyó… - mi van? ezt hogy értette?
‐ Mi? Mandy! – kiabálok utána – Ne haragudj, muszáj kifaggatnom…a fürdő ott van, ha szeretnél zuhanyozni, de meg is várhatsz vele… - adok egy gyors puszit a szájára, és megyek húgom után.
‐ Itt a pizzád. – adja a kezembe.
‐ Hogy értetted azt amit fönt mondtál? Ugye, nem… - mondd, hogy nem…
‐ De. – ohh, hogy mindjárt tarkón váglak.
‐ És kivel? Azzal a félnótással, akinek meg kellett tanítanom, hogy beszéljen veled!? Azzal a seggfejjel!? – letépem a tökét, és megetetem vele…
‐ Nem. – akkor?
‐ Akkor kivel? Anyáék tudják? – nem vagyok ám ideges…
‐ Igen. – utálom mikor egy szavas válaszokat ad…felhúz vele…
‐ Én miért nem tudtam róla?
‐ Nézz már magadra…csak te vagy képes ekkora ügyet csinálni belőle. – mondja, és felszalad.
Hát ez remek. Leülök a kanapéra. Nem tudom hogy kezeljem ezt a helyzetet, úgyhogy nem megyek utána. Helyette nem sokkal később Brooke jön le és leül mellém.
‐ Ne haragudj, ezt nem előtted kellett volna. – mondom kínosan.
‐ Semmi gond. Azért tényleg nem kellett volna így kiakadnod. Nagy lány, tudja mit csinál. – úgy néz ki mégsem…
‐ Brooke, ő a kishúgom… - kezdek bele.
‐ Mandy, már felnőtt. Mellesleg fogadjunk feküdtél már le 18 éves lánnyal. – persze…
‐ Oké, megértettem… - felnőtt… - Felmegyek hozzá. – állnék fel, de megfogja a kezem.
‐ Alszik. – értem…hmm…kezd jó lenni az este.
‐ Jól áll az ingem. – mosolyok – Megtaláltál mindent a fürdőben?
‐ Mandyvel beszélgettem, még nem…
‐ Akkor menjünk. – vágok közbe.
‐ Együtt? Biztos, hogy nem. – vágja rá.
‐ Jó, akkor külön… - ez de szomorúúúú…
Felmegyünk, és megmutatom neki, hogy mit hol talál. Még egy kísérletet teszek, hogy vele fürödhessek, de kizavar.
Végez, megyek én is, aztán mikor kijövök Brooke az ágyamban fekszik. Nahát…lesz egy alvómacim? Lefekszem mellé, és beszélgetünk meg pizzázunk. Tök jól el vagyunk. Tetszik ez a lány…valahogy más mint a többi. Azt hiszem nem fogok nyugodni, míg az enyém nem lesz…
Kapok az arcomra egy puszit, jó éjszakát kíván és már menne is ki, de az ajtóba megállítom.
‐ Nem alszol velem? – mosolygok.
‐ Szerintem te nem csak aludni akarsz…nem bírnál magaddal. – nyitja az ajtót, de visszacsukom.
‐ De, én nagyon tudok ám bírni magammal. Különben is az én ágyam a legkényelmesebb a házban. – ezen most mit kell gondolkodni?
‐ Inkább Mandyvel alszom. – harmadik visszautasítás…
‐ Félsz, hogy te mozdulnál rám!? – szólok utána.
‐ Jó éjt Zach… - picsába…
Reggel, miután elviszem őket a suliba, megyek edzése. Rendbejött a karom, holnap meg meccsünk lesz, muszáj kicsit edzeni…Jól is megy, míg meg nem jelennek szurkoló lányok. Eddig nem is igazán érdekelt, hogy a meccs előtti napokon ők is itt gyakorolnak…de most itt van Brooke. De hiába figyelem a szurkolókat nem látom…talán még a suliban van. Nekem meg talán az edzésre kéne figyelnem, ha nem akarok újra a meccs előtt lesérülni…
Mire végzünk, a lányok sehol…vagy nem volt itt, vagy annyira koncentráltam, hogy nem vettem észre…
Másnap a meccs előtt melegítünk a pályán, mikor megjelennek a szurkoló lányok, élükön Brooke-kal. Leveszem a sisakom és odaszaladok hozzá.
‐ De jól néz ki valaki…ez a ruha jobban áll, mint a focimez. – adok arcára egy puszit köszönésként.
‐ Szia. Nem kéne edzened? – négy…
‐ Csak egy szerencse pusziért jöttem. – átölelem a derekát, már csókolnám meg, de elfordítja a fejemet és csak az arcomra kapok egy puszit.
‐ Most már mehetsz. – azt hiszem már az ötödiknél járunk…
‐ A meccs utáni bulin látlak?
‐ Ha nyertek és lesz buli, ott leszünk a lányokkal. – ohh, nyerni fogunk…
‐ Rendben. Szurkolj… - kap egy puszit az arcára és visszateszem a sisakom.
A meccs közben néha kinézek Brooke-ra, de nincs időm sokáig legeltetni a szememet, hisz…hátvéd vagyok vagy mi a franc…Sokat ütközök, de eddig mindig én kerültem ki győztesen. Jó indításaim vannak…Mondtam én, nélkülem szarok, velem nyerők…
Kicsit lealáztuk az ellenfelet. Jöhet a party…mielőtt mennék az öltözőbe, megint megkörnyékezem sexy ladymet…
‐ Na ki legjobb hátvéd? – vigyorgok, de nem jön válasz, csak egy tettetett elgondolkodás…hát köszönöm szépen… - De jó fej vagy… - nevetem el magam – Csini legyél este… - kap egy újabb puszit és megyek. Sajna nem értem mit kiabál utánam, mert túl nagy a zaj, de majd a bulin találkozok vele…már alig várom.
|
| Saya | 2010. 07. 16. 23:31:43 | #6130 |
Karakter: Brooke Scott
Reggel készülődni kezdek a mai meccsre. Nyújtanom kell, ugranom párat, a szokásos rutin, hogy a sérüléseket a lehető legnagyobb eséllyel kizárjam. Számomra fontos a szurkolás, mert tudom, hogy jó érzés, ha valaki drukkol az embernek. Bár én is játszhatnék valami komolyabb csapatban…de ezzel a felhozatallal, ami a suliban van, sosem fog megnézni egy komolyabb edző. Még nyáron is csinálom, de mit sem számít az igyekezet, ha nincsenek jó játékosok a csapatban.
Mondjuk a mai meccsen sincs túl sok jó játékos, pedig ez nem egy fősulis csapat. Állati bénák. A közönség is csak azért ujjong még nekik, mert mi próbáljuk fenntartani a szurkolásunkkal a reményt, hogy még győzhetnek, de ez…esélytelen…
A meccs után egy felkötött karú fiú jön oda hozzám. Csak nem az a Williams, akit megemlítetek, hogy nem játszat? De, biztos.
-Szió, ügyesek voltatok. A nevem…-mutatkozna be, de közbevágok.
-Tudom ki vagy és köszi. A csapatod viszont szörnyű volt…-és még finom vagyok.
-Persze…nélkülem nem érnek el semmit. –egoharcos- Am…az jó, hogy te ismersz, de én még nem láttalak…-na ne mondd.
-Járj nyitott szemmel…minden meccsen itt vagyok. Brooke vagyok, a szurkoló csapat vezetője…-kezet fogunk.
-Ne haragudj, játék közben nem a szurkolólányokat szoktam nézni. De ha tudtam volna, hogy te is szurkolsz, többször futottam volna el előtted, hogy lássalak. Nincs kedved beülni valahova beszélgetni? –kérdezi mosolyogva.
-Sajnos nem érek rá. Neked meg amúgy is pihenned kéne…-nézek a kezére.
-Ne már…-közelebb lép…csak egy kávé. –hiába nézel ilyen szépen, nem adom be elsőre a derekamat.
-Nem szeretem, és várnak is rám. Talán majd máskor. –megyek is.
Pár nap múlva már nem szurkolni megyek, hanem a pályára. Ideje is az edzésnek, van még mit fejlődnie a lányoknak foci terén. Jó, persze sokan mondják, hogy az amerikai foci durva sport, de ez attól függ, hogy mennyire vagy elszánt és gyors.
Egész jól teljesítek a meccsen, de hát szeretek játszani. A játék végén ismerős arcot látok meg, ezért közelebb megyek, hogy szemügyre vegyem.
-Brooke? –mosolyodik el.
-Szia Zach. Látom, máris találtál magadnak mást…-nézel Mandy után. Pedig egy másik nevet említett, hogy ki tetszik neki…hmm…
-Mandy? Elég gáz lenne, ha vele járnék…ő a húgom. –mondja nevetve- Gondoltam, megnézem, hogy megy neki a foci.
-És hogy tetszett? –kérdezem meg tőle.
-Hát…te nagyon pengén játszol, Mandy meg…van még mit tanulnia. –köszi.
-És majd tanul a nagymestertől, mi? –tudom, hogy nagyra tartja magát, mindenki tudja.
-Persze. –vigyorog- Most nem érsz rá? Csak sétálnánk egyet…-már megint ez a nézés.
-És a húgod? Csak így itt hagynád? –ez nem lenne szép nagyfiú...
-Nagylány már, egyedül is hazatalál…-hááát…
-Nem is tudom. Majd legközelebb. –felelem.
-Ez már a második, hogy lekoptatsz. –és nem az utolsó- Kezdem azt hinni, hogy elszállt a vonzerőm…-intek neki, aztán megyek. Most nincs kedvem válaszolni.
Gyorsan letusolok, közben hallom, ahogy Mandy arról beszél, hogy szeretne találni a bátyjának egy barátnőt, mert akkor végre a saját szerelmi életével foglalkozna, és nem az övével. Mikor kiérek, még mindig itt vannak. Most rám vártak, vagy csak Mandy húzta az időt? Na mindegy…Zach száll ki először a kocsiból.
-Ha a kocsimat keresed, itt van. –jön oda hozzám- Hazavigyelek? –kérdezi mosolyogva. Mit vár, hogy erre azt mondjam, hogy meg hát? Nem az a fajta vagyok…
-Nem éppen téged kerestelek. -bizony nem.
-Szia Brooke. –Mandy is kiszáll- Ne vigyünk el? –kérdezi.
-Nem, köszi…-válaszolom neki kínosan mosolyogva.
-Pont útba esik…na, gyere…-kérlel tovább.
-Hello baby! –kiabál oda Tony, miután leparkolja a motorját- Bocs, hogy késtem, de gondoltam, hogy meg fogsz várni. –na várjunk csak…mi van?
-Megvárni? Mi vagyok én, a pincsikutyád? Tudod, ha valamiért vártalak, az csak azért volt, mert be akartam mutatni neked az új barátomat. Ő itt Zach…profi játékos…-karolom át újdonsült pasimat.
-Mi van? Ugye most csak szívatsz? –úgy morog, mintha lenne köztünk valami, pedig csak egyszer-kétszer találkoztunk, még nem is járunk.
-Döntsd el te…-átkarolom Zach nyakát és megcsókolom- Most már elhiszed, és lelépsz, vagy dugjam le még egyszer a nyelvem a torkán? –kérdezem gúnyosan. Persze Tony azonnal felhúzza magát, és felpattan a motorra.
-Nem is tudtam, hogy van barátod. –jegyzi meg Zach, de közben mosolyog. Azt hiszem, hogy ez még a csók hatása.
-Mert nincs is. –mondom, mire Mandy megköszörüli a torkát- Mondom, nincs. –jelentem ki erőteljesebben, hiába is szeretné, ha összejönnénk a tesójával- Viszont így már veletek megyek…-na jó, azért nem veszem el az esélyt a fordításra.
Már egy ideje megyünk, csak bámulok kifelé az anyósülésről, mikor Mandy megszólal.
-Brooke, nem lenne kedved ma nálunk aludni? –ez most komoly?
-Nálatok? –nem, nem lehet komoly.
-Persze. Nehogy az idióta pasi otthon is felkeressen, meg rendezhetnénk egy kis csajos pizsipartit is. –jah, csajos…bátyókával a hátunk mögött.
-Hát nem is tudom, ez nem olyan jó ötlet…kínos lenne Zach miatt…-én megmondom az őszintét, nem fogok kertelni.
-Miért lenne az? –kérdez rá az illetékes.
-Nem tudom, de olyan, mintha a barátnőd lennék, pedig nem vagyok az. Fura ez az egész nekem. –de ha egyszer tényleg az…
-Én örülnék neki…-mondja Zach egy őszinte mosoly kíséretében. Most örülne annak, hogy ott aludnék, vagy annak, ha járnánk? Jaj már…
-Na jó, meggyőztetek, akkor nálatok alszom, de szigorúan Mandy szobájában. –teszem hozzá.
-Persze, csakis ott. Igaz? –ütögeti meg Zach vállát. Most képzelődöm, vagy ezek komolyan arra játszanak, hogy Zachnál aludjak? Mandy, el akarsz adni a tesódnak? Hát milyen csapattárs vagy te? –Amúgy Zach nem lakik velünk, neki csak olyan átmeneti szobája van, nem túl kényelmes az ágy. –nevet.
-Héj! Semmi ágy, érte vagyok?! –szólok hátra erélyesebben.
Szóval van saját kis fészke…A gondolataimban úgy sem tud olvasni, szóval gondolhatok arra, hogy egyszer szívesen megnézném…
-Vagy elmehetnénk hozzád is Zach, ott is van elég hely. –nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar teljesül.
-Akkor irány hozzám! –valaki nagyon lelkes, pedig rá sem bólintottam. De már nyafogni sincs kedvem. Menjünk…
Mikor megérkezünk, az az első, hogy rendelünk pár jó nagy pizzát. Nem biztos, hogy meg is fogjuk enni, de nincs pizsama parti pizza nélkül. Zach körbevezet a házban, ami nagyon tetszik, tök otthonos.
Míg Mandy lent várja a pizzát, addig én úgy döntök, hogy kölcsönzök pár nagyobb inget Zach szekrényéből, amiben aludhatok. Pont venném fel, mikor Zach benyit.
-Pardon…-néz végig rajtam.
-Ehh…semmi…-szorítom magam elé az inget, miközben egy szál bugyiban szemezek Zachhal.
Szerkesztve Saya által @ 2010. 07. 17. 00:26:19
|
|
