|
|
Szerepjáték
(Hentai)
| Garfield | 2011. 08. 19. 21:31:43 | #16082 |
 Karakter: Zachary Williams
- Igen, néha a látszat csal… - nem a kérdésre válaszoltál te kis cseles…
- Igen, de feljössz? – végig simítok combján, de ellöki a kezemet. Valami nem stimmel.
- Dugni akarsz? – mi van? kicsit nyers vagy ma…
- Milyen kérdés ez hercegnőm? – nevetem el magamat, de látom, nem nevet velem, szóval nem csak poénkodott…
- A csajod vagyok? – ez valami beugratós kérdés?
- Igen… - de várjunk csak… - Miért? Nem járunk?
- A csajod? Nem a barátnőd? Tudod mit jelent, hogy ha egy fiú birtokolni kezd egy lányt, de csak a csajának hívja? Azt, hogy nyilvánosan kérkedik azzal, hogy megdugja, de azért megnyugtat mindenkit, hogy nem komoly, jöhet majd a következő… - mi? Jajj ne…miért kell így fent akadni ezen a szón?
- Brooke… - leállítom a kocsit, hogy csak rá tudjak figyelni - Én kértelek, hogy költözz hozzám, de te nemet mondtál. – most akkor mi van?
- Szóval én vagyok az, aki csak dugni jár fel? Most már kurva is vagyok?! – ohh Istenem, inkább bottal verj…ne Brooke hülye szókiforgatásaival…
- Úristen… - fogom a fejemet… - Ti nők olyat képzeltek bele a dolgokba, ami egyáltalán nincs is. Ne gondolj tovább mondatokat, mert csak az az értelmük, amit kimondok. Kiakadtam, de nálam a csaj is barátnőt jelent. Legközelebb figyelek, ha téged ez ennyire zavar… - nem akarok veszekedni, csak csendben nézem…Nem mondasz semmit?
- Vigyél haza… - hát nem éppen erre gondoltam.
- Brooke… - ne csináld már…
- Nem, nem azért, mert haragszom, csak…nem szóltam, hogy eljövök… - hehe…ez most komoly?
- Nem engedtek el? – megrázza a fejét. Fasza…akkor menjünk.
- Zach…Szeretném, ha tudnád, hogy szívem szerint költöznék, de nem akarom, hogy eltarts. Elég ciki az, hogy a szüleim pénzelnek… - ez már megint hülyeség…
- Ciki? Tanulsz, majd eljön az az idő, mikor te adsz haza. És nem eltartanálak, csak veled élnék. Nem érdekel a pénz…ahol van egynek, ott van kettőnek is… – mondom mosolyogva.
- Még nem tudom… - jól van…
Mire hercegnőmékhez érünk, a szülei már a ház előtt várnak minket. Ez gáz…nagyon gáz…
- Brooke Scott! Mégis hol a fészkes fenébe voltál te éjjel egykor, mikor megmondtuk, hogy nem mész sehova?! Azonnal bemész! – na jó, állítsuk le apucit…
- Mr Scott, én hívtam el… - miért nem mondhatom végig?
- Téged ki kérdezett? Szállj vissza a kocsiba, és húzzál el de nagyon gyorsan, mielőtt szétverem a pofádat! – valaki sportújsággal takarózott, és bizonyára a boxnál volt kinyitva, hogy ilyen kemény… - Elviszed kocsikázni a lányomat? Megdöntögeted a hátsó ülésen? Arra van eszed, hogy a farkad után menj, de arra már nem, hogy tiszteletben tartsd őt! – elgurultak otthonról nála, az fix…
- Apu ez…ez nem egészen így van…Zach azt hitte, hogy elengedtetek, és igen , neki is hazudtam, de csak azért, mert…
- Mert mást dugott volna meg? – MI???? Hülye vagy ember?
- Nem dugok meg senkit! – vágom rá - Vagyis Brooke-ot…mármint őt sem… - ohh a francba már… mély levegő. Jól van… - Nem fogom letagadni, hogy szoktunk szeretkezni, de mi együtt vagyunk. Brooke a barátnőm.
- Volt. Mert mostantól nem találkozhat veled…Nincs erre szükségünk… - ezt talán had döntsük el mi…
- Már pedig fogok! – kicsim el is döntötte. De az apja lendíti a kezét…
- Brooke! – húzom magamhoz, így nem sikerül megütnie…hülye állat… - Ne merjen hozzá érni! – kezdek nagyon bepöccenni.
- Szomszéd! Mi ez a nagy kiabálás? – közöd?
- Menj vissza aludni, mert hozzád is átmegyek! Te meg takarodj a szobádba! – mit kell üvöltözni?
- Nem… - hál’ Istennek, nem szívesen hagytalak volna az apáddal…
- Mi? – ne is gondolj rá…Brooke elé állok, hogy még véletlenül se tudja megütni, mert a következőt én adnám az apjának…
- Zach-hez költözöm. – ez komoly? Most megcsókolnám örömömben, de…majd később, most még le kell állítani egy idegbeteg őrült apát…
- Nem mész te sehova! – megfogja Brooke karját és rángatni kezdi.
- Engedje el! – lököm el a kezét - Ha velem akar jönni, akkor velem is jön. – mondom a lehető legkomolyabban.
Üvöltözés, csapkodás és sírás közepette pakolunk mindent bőröndökbe, táskákba. Aztán be a kocsiba és nyomás. Hát nem így képzeltem, hogy költözzön hozzám, de azért örülök is…persze nem annak, hogy összeveszett a szüleivel…
- Nincs otthonom… - butaságokat beszélsz…
- De van kis butám… - simogatom a kezét - Meglátod, hogy jól elleszünk, és megígérem, hogy… - hogy is mondta az apja? áhh megvan… - csak akkor megyek a farkam után, vagyis csak akkor duglak meg, mikor azt te jónak látod… - mindketten nevetünk ezen.
Kicsit későn, vagy inkább korán? Mert már hajnal van…mire teljesen kipakol, bár ráért volna szerintem. De nem szólok bele, annyira örülök, hogy itt van velem. Viszont még az apja tesz egy sikertelen próbálkozást, hogy „haza” menjen…felhívja…de neki már más otthon van…
A pakolás után leszaladok vacsiért. Mégse üres hassal aludjunk el…biztos hercegnőm is éhes. Mikor visszaérek, az ágyban ül, és a tigrist szorongatja amit tőlem kapott.
- Végre…farkas éhes vagyok… - leteszi a plüsst és közelebb kúszik hozzám…vagy a kajához?
- Én is éhes vagyok. – csak én rád vagyok kiéhezve…mosolyogva a nyakába is csókolok.
- Zach…ma ne. Holnap korán kelek, és munka után nézek. – a számba töm egy falatot…de mi van?
- De minek? Mondtam már, hogy a pénz nem gond… - elég pénzt kapok, mert profi játékos vagyok…
- Én meg mondtam, hogy nem fogok itt ingyen lakni. – joh…nem akarok veszekedni, ha ettől nyugodt, akkor rendben…
Reggel elindul munkát nézni, aminek nem örülök, de nem tudok mit kezdeni vele. Nekem edzésre kell menni, de ahogy jövök haza a kocsival, valami fura hangot hallok a motorból. Ahogy hazaérek és felállok a felhajtóra, már nézem is a motort. Már nyakig benne vagyok, mire rájövök a hibára…kilazult itt valami…szerszám elő, és csináljuk meg. Közben hercegnőm is hazaér.
- Szia baby, hazajöttem. – átöleli a derekamat, és belecsókol a nyakamba, ami nagyon aranyos, de…
- Vigyázz, mert olajos leszel… - hátrafordulok, hogy megcsókoljam, aztán vissza a motorhoz…
- Van állásom! – nagyon lelkesnek tűnik…
- Tényleg? És mit találtál? – kérdezem még mindig a kocsiban babrálva.
- Fordulj meg! – oké… - Ez az új állásom. – ne…ez most komoly?
- Te a Hooters-ben akarsz dolgozni? – kérdezem döbbenten.
- Igen, de miért? A ruha nem tetszik? Jó, kicsit rövid, de a szurkoló mezem néha még kisebb… - nem ez a lényeg…
- Ott csupa buta vigyorgó liba dolgozik, nem vagy te odavaló. – ennyi az egész.
- Most nem volt jobb, és csak átmeneti. Be tudok szállni a rezsibe meg tudok venni néha kaját, sőt tudok onnan is hozni. Ha szerzel jobbat, otthagyom. – azon leszek hercegnőm…azon leszek…
De a következő napok már nem telnek valami jól. Mandy is a Hooters-ben fog dolgozni, és nekem rohadtul nem tetszik ez. Jobbat is találhatnának…nem odavalók az Istenért! Nem Brook-ra haragszom, mégis vele „veszekszem”, vagyis inkább csak morgok neki. Még a csapattársaknak is morgok, a kis újoncunkat, Brendon-t meg a pályán kicsit a földbe taposom, persze nem szó szerint, de elég sokat esik miattam. És ezt mind csak azért, mert 1) rámozdult Brooke-ra, 2) amikor mondtam, az öltözőben, hogy hol dolgozik Brooke, viccesnek találta azt mondani, hogy akkor sűrűbben fog odajárni…
Mikor öltözünk át, az edző odajön hozzám, hogy kellenének neki lányok, akik a csapat dolgait intéznék…meg népszerűsíteni is kéne egy kicsit minket. Még jobban is kereshetnének, mint a Hooters-ben. Tök boldogan megyek haza.
- Brooke! – kiabálok, mikor benyitok az ajtón.
- Itt vagyok fent! – repülök hercegnőm…
- Találtam nektek új… - benyitok a szobába, de rögtön elfelejtem mit akartam mondani…eszméletlen szexi…
- Tetszem? Emlékszel még rá? – persze…ebben voltál mikor összejöttünk…lehet ezt elfelejteni!? - Mit szereztél? – kérdezi mosolyogva egy csók után, és vetkőztetni kezd.
- Nagyon…nagyon tetszel… - jóleső sóhaj tör ki belőlem, mikor leveszi a felsőmet, de… - Brooke, izzadt vagyok, gyorsan lezuhanyozom, és… - mehetünk az ágyba, de nem hagyja, hogy ezt befejezzem.
- Engem nem zavar…akár le is mehetsz autót szerelni…félmeztelenül…beindít, ha mocskos vagy… - közben a fülemet rágcsálja.
- Nagyon rossz vagy. – magamhoz akarom húzni, hogy megcsókoljam, de…most mi van? miért nem engeded?
- Hamarosan indulnunk kell, szóval el kéne készülnöd nagyfiú. – rácsap egyet a hátsómra…jaj, a buli…
- Szívesebben maradnék. – mondjuk mehetnénk az ágyba…
- Én is, de meg kell ünnepelni a jól sikerült meccseket, hiszen te vagy a sztár. Már ha nem vagyok a pálya szélén… - gonosz…
- Na jó, de max egy órát maradunk, utána innen folytatjuk… - kis biccentés után már a fürdő felé navigál…jól van, jól van…megyek már.
Fürdés közben elmesélem milyen munka vár rá meg Mandy-re a csapatnál. Szerintem tetszik neki. Aztán Mendy felhívja, hogy nem jönnek, mert inkább Nick-hez mennek mozizni…de jó lenne ha csak moziznának…Viszont a munka húgomnak is tetszik. Remek, ez meg is van oldva…ééés mikor edzésem van, még a közelemben is lehet.
Elkészülök, és indulunk. De ahogy előttem megy a lépcsőn…nem tehetek róla, de vonza a tekintetemet a formás feneke. Már máshol is jár a fantáziám…semmi kedvem elmenni bulizni. Különben is tuti balhé lenne, Brendon nagyon rá van kattanva Brooke-ra.
- Hercegnőm… - visszahúzom, mielőtt kiléphetne a házból.
- Igen? – bezárom az ajtót, és lecsapok ajkaira. Nagyon beindultam…de mentségemre legyen, hogy ez a szoknya naaaaagyon rövid, szinte nem takar semmit.
- Nem megyünk, jó? – bújok hozzá.
- Jaj…Na jó, de akkor partizunk itthon? Menjünk fel. – jól hangzik…
Kapcsol zenét, leültet az ágyra és táncolni kezd. Ezt tanulta valahol? Remélem nem, de annyira ügyesen csinálja, teljesen beindulok tőle…Imádom a fenekét, olyan jól riszálja…
- Ma este a popsidat akarom… - mondom belemarkolva formás hátsójába.
- Mit? – mi a baj? miért kapcsolod le a zenét?
- Valami baj van? – gyere vissza hozzám.
- Én még…én még nem próbáltam. – ohh kicsim…
- A popsiszexre gondolsz? – megsimogatom az arcát, és megcsókolom - Még én sem… - mosolygok.
- Hazudsz. – persze, az a hobbim, hogy hazudozok…
- Tényleg nem. A lányok ezt általában nem szeretik, én meg nem erőltetek semmit. – lopok egy csókot - Felejtsd el, csak annyira szép feneked van, hogy beindult a fantáziám. – tudom ám, hogy te sem szeretnéd…Inkább nyakát kezdem csókolni.
- Nem…Semmi baj. Próbáljuk meg. Nagyon jó veled lenni, és tudom, hogy élvezni fogom a nagy méreted ellenére is… - beleharap a számba - Sokat akarok szeretkezni, nagyon sokat… - kapok egy lehengerlő csókot.
- Tényleg? – hát jó…már venném is le a felsőjét…de elsliccol.
Visszakapcsolja a zenét. Rendben…hátra könyökölök az ágyon, és úgy nézem a szexi ki műsorát. Mikor közelebb jön, belemarkolok a fenekébe…mrrr… beleül az ölembe és mellkasomnak dől.
- Megőrülök érted… - morranok fel, mikor popsiját kicsi Zach-hez nyomja.
- Tudom, csak…húzom az időt. – mondja nevetve. Biztos izgul…
- Lazíts…Bármikor azt mondod, hogy nem, azonnal megállok. – mondom ajkait csókolgatva.
Nem akarok hosszú előjátékot, szóval a ruháktól hamar gyorsan megszabadítom magunkat.
Háta mögé kerülök, és megpróbálom innentől lassan és fájdalommentesen csinálni az egészet. Lassan csókolom végig a hátát, közben hajába túrva késztetem arra, hogy hátra hajtsa a fejét egy-egy csókra. Előre dől, négykézlábra…haladok lejjebb. Először a szokott helyen kényeztetem nyelvemmel. Mikor ujjaimat is bevetem, nyelvemmel fenekére térek át.
- Zach… - nyög fel és jobban pucsít.
Jól van, látom élvezed…belemarkolok fenekébe és gyorsabb nyelvcsapásokkal ingerlem tovább. Lassan, óvatosan becsúsztatom egyik ujjamat…kis idő múlva a másikat…aztán még egyet. Nem fáj neki, ez megnyugtató…és szerintem már jó is lesz…
- Most már elférek…szabad? – kérdezem mosolyogva a fülét rágcsálva.
- Igen, szeretném. – annyira édes, és most még izgató is, hogy zavarban van…
Magamra rántok egy gumit, és elhelyezkedek. Nagyon lassan csúszok a fenekébe, hogy bármikor meg tudja magát gondolni. De nem teszi…köszönöm kicsim…
Kicsit várok, míg elkezdek mozogni, hogy szakja a méretemet, meg én is kicsit szokjam, hogy ilyen szűk…hamar el fogok így menni…Lassú mozgásba kezdek. Ohh basszus hercegnőm…lazíts kicsit…Nagy erőfeszítésembe kerül, hogy ne menjek el, de megéri, érzem, hogy egyre jobban élvezi, és már nekem se olyan szűk a helyem. Gyorsabb tempóra váltok, és előre nyúlva ujjaimmal is kényeztetni kezdem. De nem bírom sokáig…Muszáj kihúznom, különben elsülök…
- Mindjárt folytatjuk, csak kérek egy kis időt… - mosolygok mellé dőlve.
Leveszi rólam a gumit, és szopogatni kezdi kicsi Zach-et mint egy nyalókát. Hajába túrva irányíthatom is…Ez nagyon jó…és mikor már kezdene túl jó lenni…
- Lovagolni akarok… - jól van…
Imádom nézni mikor meglovagol…Közben melleit markolászom vagy nyalogatom. Hangosan nyögve megy el és végre én is elmehetek…Brooke…hercegnőm…annyira szeretlek….
Az este még egyszer magamévá teszem, de a zuhany alatt már nem. Nem bírnám már…és szerintem ő sem.
Reggel arra kelek, hogy kicsim az arcomat simogatja.
- Ne haragudj, nem akartalak felkelteni… - kapok egy puszit az arcomra.
- Semmi baj, már úgy is ideje felkelni. – célba veszem ajkait és adok neki egy puszit. És… - Köszönöm… - mosolygok.
- Mit? – tényleg nem tudod?
- Azt, hogy megtetted ezt értem. – és megérdemelsz még egy puszit.
- Kicsit féltem, de nagyon figyelmes voltál. Ezt meg én köszönöm…Kicsit…áh, semmi. – hozzám bújik. De nem menekülsz…mit akartál mondani?
- Mondd csak…
- Butaság, csak olyan volt, mintha…mintha ez lett volna az első alkalom. – bújik a nyakamba. Ez aranyos…
- Bár az lett volna… - mondom, közben simogatom - Nem volt jó az első alkalmad, hogy ezt mondod? – mesélj csak…
- Nem igazán…nem volt igazi szerelem, és ezért nem élveztem annyira, mint ezt veled. – már értem.
- Ki volt az? Valaki az iskolából? – ki volt az a mázlista pöcs?
- Nem, egy sportoló…Cody… - elgondolkozik.
- Jonas? – tippelek mosolyogva, bár nem hiszem.
- Honnan tudod? – kérdezi felülve.
- Most csak viccelsz? – döbbenek le.
- Nem, de miért? – hát…
- Olvastam róla egyik nap az újságban, hogy megházasodott és…heh…azt a lányt vette el, akivel én először voltam. – mesélem neki.
- Neked ázsiai barátnőd volt?
- Barátnő? Az nem, csak… - csak egy egyéjszakás kaland…
- Ez olyan, mint egy rossz vicc… és még csak az esküvőre sem hívtak meg…
- Ne duzzogj már, kit érdekel? – húzom magamhoz nevetve.
- Mit csinálunk ma? És az ágyban maradunk az nem program. – ajj…a fejembe látsz. Ez nem ér…
Mielőtt válaszolhatnék, csörögni kezd a telója. Hát jó…Valamelyik csapattársa. De milyen buliról van szó? Miért van az, hogy ez nekem nem tetszik? Csajos buli… szóval én nem mehetek…
Miután hercegnőm leteszi a telefont, boci szemekkel néz rám és bújik. Hajaj…
- Mi ez a csajos buli? – kérdezek rá mosolyogva.
- Minden évben nyár végén a csajokkal elmegyünk még egy utolsót bulizni…csak elfelejtettem szólni. – hmmm…
- És most szeretnéd, hogy elengedjelek? – ránézek, de nem válaszol…akkor ez megint csak nekem volt vicces - Hercegnőm, csak ígért meg, hogy épségben jössz haza… - kapok egy puszit, aztán kipattan az ágyból.
- Gyere, sok dolgunk van még ma… - igen? és azzal mi lesz, amit én szeretnék?
Persze, hogy vásárolni megyünk, mert „Jajj mit vegyek fel este?”…én valami ruha mellett szavaznék, mert azét meztelenül mégse kéne flangálni…”nincs semmi a szekrényben…”…persze, csak már kifolyik a szekrényből a sok ruha. De most társaságunk is van…Összefutottunk vásárlás közben Mandyvel és Nick-kel. Innentől együtt folytattuk shoppingolást. És természetesen, mint mindig, nagy pakkokkal mentünk haza. Aztán vagy 2 órán keresztül készülődött a csajos bulihoz. Kicsi Zack meg hoppon maradt…
Nem saját kocsival megy, jönnek érte. Nem igazán tetszik, hogy egy öt személyes kocsiba már vagy heten nyomorognak, de én nem szólok semmit. Kapok egy búcsú puszit aztán már megy is.
Meg akarom várni, hogy hazaérjen, de tv nézés közben elalszok. Arra ébredek fel, hogy valaki kikapcsolja a tv-t. Kapásból az órára nézek, de nem látom Brooke-tól…
- Na hogy érezted magad? – ülök fel, és már kapom is a puszimat.
- Jó volt, de aludj csak tovább … - ad még egy puszit. Rendben. Visszafekszem és alszok.
Reggel nem akarom felébreszteni, úgyhogy próbálok nagyon halkan készülődni, mert nekem edzésem lesz. Szerintem hercegnőmnek is lenne, de jobb lenne, ha ilyen fáradtan nem menne sehova. Hagyom aludni.
Mikor belépek az öltözőbe, hirtelen kuss lesz. Ez fura…ráadásul mindenki kerüli a szemkontaktust. Átöltözünk és megyünk edzeni. Elcsípek tök véletlen Brandontól egy mondatot, mikor mellette megyek el. A szurkolólányokkal volt bulizni? Az egyiket meg is döntötte…Megtorpanok. Átfut az agyamon, hogy Brooke az a lány, de neeeem. Biztos nem, Mandy meg kifejezetten utálja a tagot, úgyhogy tovább megyek.
A szurkolólányok akkor jönnek meg, mikor mi már két csapatra lettünk bontva és játszunk. Hercegnőm is itt van, de nem csak én vettem észre…ez a Brandon nagyon bátor. Egész idő alatt rá fokuszálok, és egyszer sikerül nagyon belerohannom.
- Zach! Normális vagy!? – kiabál az edző.
- Edző bá…ha a játékra figyelne, nem a barátnőmre, talán ki is tudott volna kerülni… - közben leveszik a sisakját, hogy megnézzék minden rendben van-e.
- Állítsd le magad vagy kiállítalak. – pff…
- Persze, azért, mert ez a puhapöcsű nem figyel oda!? – közben leveszem én is a sisakomat – Magamtól is lemegyek a pályáról… - indulok is…
- Tegnap este kifejezetten keménynek talált a csajod… - szól utánam. És egy másodperc leforgása alatt már a földön verekszünk.
Három emberre van szükség, hogy leszedjenek róla. De még így is ütni, rúgni akarom…Agyonütöm a rohadékot…Felemelem a kezeimet, hogy elengedhetnek…és ahogy elengednek, már mennék is vissza gyepálni a köcsögöt, de megint elém áll valaki. Nem is esik le, hogy ki az, míg meg nem fogja a kezemet. Brooke…majdnem fellöktem. Megfogja az arcomat, és maga felé fordítja, de akkor is a kiscsávón tartom a szememet. Fogsz te még az öltözőbe menni…
- Zach, nézz rám… - ad egy puszit a számra, amitől visszazökkenek.
- Hol voltál tegnap este? – nézek rá szúrós szemekkel.
- Hogyhogy hol? A lányokkal voltam… - nem engedem, hogy befejezze.
- Csak a lányokkal? Egész véletlen ez a kis kretén nem volt veletek?
- De…valamelyik hülye elhívta, hogy ráhajtson. Miért kérdezed? – hogy miért???
- Azt állítja megdöntött téged…
- És te hiszel neki? – kérdezi pöppet felháborodva már-már kiabálva – Csak hazavitt, mert nem te nem vetted fel a telót, mikor hívtalak…Ezt nem hiszem el… - odamegy Brandonhoz és egy hatalmas pofont kever le neki. Ez az én barátnőm…üvöltözik vele egy sort, aztán idegesen megfogja a kezemet és elkezd húzni az öltözők felé.
- Brooke, kicsim…állj már meg… - állítom meg, és húzom magamhoz. Valami nem stimmel… - Mi a baj? – kérdezem felbiccentve a fejét, hogy a szemeimbe nézzen, azt sóhajt egyet.
- Utálom ha kurvának néznek. Az meg még jobban felhúz, hogy hittél neki… - mi?
- Hercegnőm…nem hittem neki. Teljesen megbízok benned, különben el se engedtelek volna a csajokkal bulizni. – magamhoz ölelem – Szeretlek – egy darabig csak állunk és öleljük egymást – Mekkora pofont kevertél le neki… - nevetem el magamat.
- Menjünk is, mielőtt visszamennék… - hűűű, kis agresszív.
- Teljesen felizgatsz a vadságoddal… - a falnak döntve csókolom meg, amit a hajamba túrva viszonoz is. Fenekébe marva emelném fel, de…
- Ne… - ajj, de miért? Jaa, biztos, mert a folyosón vagyunk…menjünk be az öltözőbe. Azt ajtónak döntök, amit be is zárok, miközben nyakát csókolom – Zach…ne, hagyd abba…kérlek… - de közben szorít magához.
- Ne hagyjam abba? Rendben… - jó, értem én, hogy nem ezt kérte, de amit kért, az lehetetlen.
Szinte leszaggatjuk egymásról a ruhákat, és a zuhany alatt kötünk ki. Megnyitom a vizet, és a langyos víz, szinte serceg a bőrömön, úgy feltüzelt az én kis hercegnőm. Kezem felfedező körútra indul testén, csókolózás közben. Pár perce még azt kérte hagyjam abba, most meg szinte sürget…talán lassú vagyok? Ez általában nem szokott problémát jelenteni…
Megtalálja merevedésemet, megjegyzem nem volt nehéz, és azonnal dolgozni kezd rajta. De annyira kívánom már, hogy inkább nem hagyom neki, mert még elsülnék…majd én előkésítem a terepet. A csempének döntöm, és elé térdelek. Egyik lábát a vállamra helyezem és belső combjait kezdem csókolni, szívni rajta a bőrt. Lassan eljutok célomig, ahol ujjaimmal és nyelvemmel egyszerre kényeztetem. Mikor már nagyon sűrűn veszi a levegőt, felállok, megfordítom, hogy háttal legyen nekem, és egy mozdulattal tövig merülök kicsimben.
Lassú tempóból, gyors és erős lökések lesznek. Már alig áll szegénykém a lábán, úgyhogy kihúzódom belőle, és szembe fordítom magammal. Kicsit megemelem, már fonódnak is lábai derekam köré, és újra becsusszanok. Ebben a pózban már nem kell sok, és szinte egyszerre nyögünk fel a gyönyörtől. És ebben a pillanatban esik le, hogy óvszert nem húztam…remélem nem lesz rám nagyon mérges. Végülis szedi a gyógyszert…
Egy darabig még állunk egymást ölelve a langyos víz alatt. Hercegnőm apró csókokkal borítja be mellkasomat, közben oldalamat simogatja. Szívesen magamévá tenném még egyszer, de lassan vége az edzéseknek, és mi elvileg már nem vagyunk itt…
Viszonylag gyorsan felöltözünk, aztán nyomás kifelé, de út közben Mandyval futunk össze.
- Ti meg mit csináltok még itt? – kicsim leblokkol…gondolkodj Zach…
- Téged akartalak megvárni, hogy hazavigyelek. Brooke meg maradt velem. – hülye kifogás…és elég gyanakvóan is néz ránk.
- Én Nick-kel megyek haza… - néz ránk már mosolyogva.
- Rendben akkor mi megyünk is…szia Mandy. – köszön el hercegnőm és már megyünk is.
Behuppanunk a kocsiba, és már megyünk is. Ahogy kiállunk a parkolóból, meglátom Brandon kocsiját, és eszembe jut valami.
- Brooke… - sóhajtok, elgondolkozok, mégse kérdezem meg, de…muszáj tudnom – Barndon, mikor hazavitt…rád mozdult a kocsiban? – mert ha igen, letépem a golyóit és megetetem vele…
|
| Saya | 2011. 07. 26. 23:38:03 | #15412 |
 Karakter: Brooke Scott
-Te is nekem hercegnőm. –sóhajt, és szorosabban ölel magához.
-Indulni kéne…-nézek rá szomorúan.
-Nem kell…mármint…Brooke, költözz ide. –egy pillanatra a világ is megáll körülöttem.
-Mi? Zach, ne hülyülj…-biztosan nem gondoltam komolyan, de megfogja a kezemet.
-Komolyan gondoltam. Nem akarom, hogy elmenj, nem akarok reggelente egyedül ébredni…Szeretlek! –ad egy puszit ajkaimra.
-Én is szeretlek, de…
-Nem akarod…-bámul lefelé a mondat után.
-De…vagyis…nem tudom. Olyan gyors ez nekem. –kicsit félek.
-Rendben. –jaj ne lógasd már az orrodat. Inkább megcsókolom őt.
Hazafelé nem nagyon beszélgetünk. Látom ám, hogy bántja a dolog, de meg kell értenie. Még nagyon fiatal vagyok, és a szüleim tartanak el, vele meg csak pár hónapja járok…
Mikor pirosat kapunk, áthajolok hozzá, és adok egy puszit az arcára, és végre elmosolyodik.
Megfogja a kezemet, és így hajt tovább.
Segít felvinni a cuccaimat, de aztán nem sokat marad, mert a szüleim eléggé pipák. Kikísérem Zach-et, de nehéz a búcsú…A kocsinak dőlve beszélget még velem.
-Még meggondolhatod magad, és visszajöhetsz velem. –mosolyogva fogja a kezemet.
-Nem lehet, te is tudod…-a nyakához bújok.
-Azért…gondolkodj az ajánlatomon. –simogatja a hátamat.
-Jó…-én nagyon szeretném…Belecsókolok a nyakába, aztán sóhajtok. Ideje elköszönni.
–Menj, mert elkésel az edzésről. –adok egy puszit, de Zach utánam nyúl, és a derekamnál fogva húz vissza egy csókra.
-Szeretlek! –tudom ám. Átölelem a derekát, és adok neki egy édes csókot.
-Én is szeretlek…-jobban, mint azt gondolnád- na menj, mert tényleg elkésel. –miután beszáll a kocsiba, behajolok hozzá- Óvatosan vezess…-kapok egy puszit, aztán…
Ez hülye? Miért kell állat módjára elindulni? Azonnal küldök neki egy üzenetet, hogy ha így megy tovább, akkor látni sem akarom. Az út végére látom, hogy lassít, így kicsit megnyugodok.
Miután bemegyek, megkapom a fejmosást. A szüleim szerint egyáltalán nem kéne éjszakákat eltöltenem Zach-nél. Nehezen mennének bele, hogy ő aludjon nálunk
Délután Zach felhív, hogy elmehetünk valami medencés buliba. Jól hangzik, csak ugye a szüleim…Zach persze rögtön át akar jönni, de ez sem jó ötlet. Holnap úgy is találkozunk…
Másnap mikor edzésre megyek, meglátom tigriskémet egy padon ülve. Úgy döntök, hogy meglepem, szóval hátulról befogom a szemét. Csak nem megijedt?
-Na ki vagyok? –kérdezem a fülébe súgva.
-A hangodból ítélve, csakis egy igazi bombázó lehetsz…-mosolyogva fordul meg, aztán az ölébe húz- Igazam volt. –lágy és édes csókot kapok tőle.
-Hát ez? –mi az ott a kezedben?
-Hoztam neked egy tigrist, hogy vigyázzon rád. –adja oda.
-De édes…köszönöm. –adok neki egy csókot.
Az öltözőnkbe megyünk, mert nekem át kell öltöznöm. Zach leül, és nézi, ahogy vetkőzöm.
Egy pillanatra ránézek, de hajjaj…Ennyitől felizgult?
-Látom, élvezed a műsort. –dudorodó nadrágjára nézek.
Hátra döntöm kicsit, és rá mászva csókolom meg. Ha most nálad lennénk…
-Így reagál rád a testem…nem tehetek róla…-a fenekemet fogja, és megint meg akar csókolni, de nem szabad. Mégis megesik rajta a szívem, így visszahajolok, és megcsókolom.
-Öltöznöm kell…-leszállok róla, és megyek öltözni.
Szerencsére az edzésre már elmúlik a merevedése, de a figyelmét még mindig én kötöm le, mert akárhányszor kinéz rám, a pálya szélére, esik egyet.
Megvárom őt edzés után, azonnal oda is szaladok hozzá.
-Hogy te mennyit tudsz esni…-jaj édesem, jobban is vigyázhatnál, bár pár esés vicces volt.
-Mert valaki a pálya szélén elvonta a figyelmemet, akárhányszor lehajolt…-a fenekembe markol.
-A játékra kéne figyelni, nem a szurkolólányokat stírölni…
-Engem csak egy szurkolólány érdekel…nem jössz át? –ad egy puszit a számra.
-Nem lehet, így is lekéstem a vacsit, de meg akartalak várni. –úgy hiányzik, hogy éjjel-nappal vele legyek.
-Vacsit? Én téged akartalak vacsira…-harap a nyakamba- Tényleg nem engednek a medencés buliba? –hát nem.
-Majd még győzködöm őket…-felelem.
-Látod, ha nálam laknál, nem lennének ilyenek…-tudom.
-Ebbe most ne menjünk bele…-adok egy puszit- Hazaviszel? –persze, hogy hazavisz, hiszen tudok meggyőző lenni. Egy búcsúcsókot kap cserébe.
Persze a szüleim nem engednek sehova, de mivel nem járnak fel ellenőrizni, vagy csak ritkán szólnak valamiért, úgy döntök, hogy ellógok otthonról. Fel is hívom Zach-et azzal, hogy elengedtek. Majd ott találkozunk, mert Zach még Mandy-ért is megy, innen meg úgy is csak egy köpésre van.
Amikor megérkezek, még nincsenek ott, szóval leülök a medence szélére. A házigazda jön oda üdvözölni, aztán csak beszél, és beszél…Idegesítő, de nem akarok balhét. Próbálok szabadulni tőle, de tovább nyomul, sőt a derekamat is átöleli, mikor a pulthoz megyek.
Végre meglátom az én tigrisemet, rögtön odamegyek hozzá. Tök jól elvagyunk, csak egymással foglalkozunk, és csinálok képet is az én kis szerelmemről.
Aztán a csajokkal megyek kicsit dumálni, de aztán megint feltűnik az a nyomulós srác. Ezúttal itallal próbálkozik, és legszívesebben leverném, de az nagyon ciki lenne. Szerencsére feltűnik Zach, mikor a „véletlenül” odagurult labda után jön, és ugyanilyen véletlenül a medencébe is löki a srácot.
-Jajj ne haragudj, csak játszottunk. –látszólag kisegíti a vízből, de visszalöki- Kopj le a csajomról, vagy csúnyán megjárod…-mosolyog, majd átkarol, és elindulunk…
-Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen tapló a gyerek, tök normálisnak tűnt. –mondja, mikor már hazafelé kocsikázunk- Átmegyünk hozzám? –kérdezi mosolyogva.
-Igen, néha a látszat csal…-sóhajtva kinézek az ablakon.
-Igen, de feljössz? –simogatja meg a lábam, de eltolom a kezét.
-Dugni akarsz? –még nagyobbat sóhajtok.
-Milyen kérdés ez hercegnőm? –neveti el magát, hátha csak én is viccelek.
-A csajod vagyok? –kezdjük az elején.
-Igen…-elgondolkodik- Miért? Nem járunk?
-A csajod? Nem a barátnőd? Tudod mit jelent, hogy ha egy fiú birtokolni kezd egy lányt, de csak a csajának hívja? Azt, hogy nyilvánosan kérkedik azzal, hogy megdugja, de azért megnyugtat mindenkit, hogy nem komoly, jöhet majd a következő…-durcázok.
-Brooke…-leállítja a motort- Én kértelek, hogy költözz hozzám, de te nemet mondtál.
-Szóval én vagyok az, aki csak dugni jár fel? Most már kurva is vagyok?! –emelem fel a hangomat.
-Úristen…-fogja meg a fejét- Ti nők olyat képzeltek bele a dolgokba, ami egyáltalán nincs is. Ne gondolj tovább mondatokat, mert csak az az értelmük, amit kimondok. Kiakadtam, de nálam a csaj is barátnőt jelent. Legközelebb figyelek, ha téged ez ennyire zavar…-adja fel végül a szócsatát, aztán csak szótlanul néz rám.
-Vigyél haza…-töröm meg a csendet.
-Brooke…
-Nem, nem azért, mert haragszom, csak…nem szóltam, hogy eljövök…-nevetek kínosan.
-Nem engedtek el? –kérdezi, mire megrázom a fejemet.
-Zach…-szólok hozzá, mikor elindulunk- Szeretném, ha tudnád, hogy szívem szerint költöznék, de nem akarom, hogy eltarts. Elég ciki az, hogy a szüleim pénzelnek…
-Ciki? Tanulsz, majd eljön az az idő, mikor te adsz haza. –mosolyog- És nem eltartanálak, csak veled élnék. Nem érdekel a pénz…ahol van egynek, ott van kettőnek is…-győzköd.
-Még nem tudom…-félek…
Nem nehéz kitalálni, hogy mire megérkezünk, már egy egész fogadóbizottság vár ránk anyám és apám személyében. Anyu a szemét törölgeti, apu meg szimplán meg tudna ölni a szemével.
-Brooke Scott! Mégis hol a fészkes fenébe voltál te éjjel egykor, mikor megmondtuk, hogy nem mész sehova?! Azonnal bemész! –nem egyszerűen kiabál, hanem üvölt velem.
-Mr Scott, én hívtam el…-kezdene bele Zach, de apám nagy ívben…
-Téged ki kérdezett? Szállj vissza a kocsiba, és húzzál el de nagyon gyorsan, mielőtt szétverem a pofádat! –oh te jó ég…- Elviszed kocsikázni a lányomat? Megdöntögeted a hátsó ülésen? Arra van eszed, hogy a farkad után menj, de arra már nem, hogy tiszteletben tartsd őt!
-Apu ez…ez nem egészen így van…-mielőtt lekiabálna, vagy Zach visszaválaszolna, folytatom- Zach azt hitte, hogy elengedtetek, és igen , neki is hazudtam, de csak azért, mert…
-Mert mást dugott volna meg? –nem így értettem…
-Nem dugok meg senkit! –kéri ki Zach magának- Vagyis Brooke-ot…mármint őt sem…-kezd ő is belezavarodni a dolgokba, főleg, hogy kicsit zavarban is van anyám miatt. Melyik anya szeretné ezt végig hallgatni?- Nem fogom letagadni, hogy szoktunk szeretkezni, de mi együtt vagyunk. Brooke a barátnőm. –magyarázza.
-Volt. Mert mostantól nem találkozhat veled…Nincs erre szükségünk…
-Már pedig fogok! –állok apám elé, aki majdnem pofán vág, de végül csak meglendíti a kezét.
-Brooke! –húz magához Zach. Nem engedné, hogy apám megüssön. –Ne merjen hozzá érni! –néz dühösen apámra.
-Szomszéd! Mi ez a nagy kiabálás? –nah már csak a kotnyeles szomszédunk hiányzott…Ő meg a felesége rosszabbak, minta pletykalapok.
-Menj vissza aludni, mert hozzád is átmegyek! –kiabál át ingerülten az apám- Te meg takarodj a szobádba! –mondja nekem.
-Nem…-felelem.
-Mi? –közelebb jön, de Zach védelmezően elém áll.
-Zach-hez költözöm. –síri csend…Aztán…
-Nem mész te sehova! –átnyúl Zach-en, és a karomnál fogva kezd el ráncigálni befelé.
-Engedje el! –löki el apám kezét- Ha velem akar jönni, akkor velem is jön.
Kisebb cirkusz alatt kihozom a cuccaimat, szinte teljesen kiürítem a szobámat, csak a bútorok maradnak benne. Belehányok mindent a nagy táskákba, és felpakoljuk Zach kocsiját. Anyám könyörög, hogy ne menjek, apám pedig dühösen parancsolja ugyanezt, de nem érdekel…
-Nincs otthonom…-mondom már az autóban, Zach felé menet.
-De van kis butám…-simogatja a kezemet- Meglátod, hogy jól elleszünk, és megígérem, hogy…-elkezdi apámat utánozni- csak akkor megyek a farkam után, vagyis csak akkor duglak meg, mikor azt te jónak látod…-mindketten nevetni kezdünk. Jól csinálta.
Hajnali három lesz, mire nagyjából bepakolunk, meg elpakolok. Ráért volna, de úgy sem tudtam volna aludni. Persze apám felhív az első dühroham után, de már nem megyek sehova. Most itt vagyok itthon, és maradni akarok minden tényezőt leszámítva is.
A plüss tigriskémmel ülök az ágyba arra várva, hogy Zach felhozza a késeire sikeredett vacsoránkat. Pár perc és már itt is van.
-Végre…farkas éhes vagyok…-leteszem az ágy mellé a tigrist, és a tálcáért kúszok.
-Én is éhes vagyok. –csókol mosolyogva a nyakamba.
-Zach…-lenyelem a falatot- ma ne. Holnap korán kelek, és unka után nézek. –mesélem neki lelkesen, és az ő szájába is teszek egy falatot.
-De minek? Mondtam már, hogy a pénz nem gond…-neked.
-Én meg mondtam, hogy nem fogok itt ingyen lakni. –mosolygom.
Másnap reggel elindulok munkát nézni. Persze elég nehezen megy…Aztán egyik barátnőm ajánl egy helyet, mert ő is ott dolgozik. Nem nehéz, elég egy kis szépség hozzá…
-Hooters…-nézek a feliratra- Ez lesz az…-bemegyek.
Annak ellenére, hogy kis sortban meg topban kell felszolgálni, egy igazi családi hely. A pasik sem a lányokat jönnek lesni, hanem a családjukat hozzák kajálni. Kezdetnek megteszi…
Tök boldogan megyek haza, hogy elújságoljam Zach-nek, de…Mit csinál?
-Szia baby, hazajöttem. –ölelem át a derekát, és a nyakába csókolok, mert épp a kocsi motorjával bíbelődik.
-Vigyázz, mert olajos leszel…-fordul hátra, hogy megcsókoljon.
-Van állásom! –mondom boldogan.
-Tényleg? És mit találtál? –ez így nem jó…
-Fordulj meg! –megfordul- Ez az új állásom. –az új egyenruhámban jöttem haza, szóval láthatja.
-Te a Hooters-ben akarsz dolgozni? –kérdezi döbbenten.
-Igen, de miért? A ruha nem tetszik? Jó, kicsit rövid, de a szurkoló mezem néha még kisebb…
-Ott csupa buta vigyorgó liba dolgozik, nem vagy te odavaló. –nah persze…
-Most nem volt jobb, és csak átmeneti. Be tudok szállni a rezsibe meg tudok venni néha kaját, sőt tudok onnan is hozni. –tök praktikus, nem tudom, hogy mi baja van- Ha szerzel jobbat, otthagyom. –adok egy puszit, aztán megyek be.
A következő két nap azzal telik, hogy mindig civakodunk, főleg, hogy Mandy is kedvet kapott hozzá, és őt is felvették. Most ezért is én vagyok a hibás? Persze Zach nem engem hibáztat, de mégis nekem mondja, hogy a húgának sem ott lenne a helye. Nagyszerű…
Még szerencse, hogy hétvégén parti van, mert talán az kikapcsolja.
-Brooke! –kiabál, mikor hazaér az edzésről.
-Itt vagyok fent! –kiabálok le, mert én közben már elkészültem az esti bulihoz.
Azt a szerelést vettem fel, ami akkor volt rajtam, mikor összejöttünk. Azon az estén szeretkeztünk először, és még most is emlékszem minden egyes percére. Annyira csodálatos volt…és azóta is az.
-Találtam nektek új…-mikor benyit, elhallgat.
-Tetszem? Emlékszel még rá? –közelebb menve megcsókolom- Mit szereztél? –elkezdem vetkőztetni.
-Nagyon…nagyon tetszel…-sóhajt fel, mikor lehúzom róla a pólót- Brooke, izzadt vagyok, gyorsan lezuhanyozom, és…-nem, nem folytatjuk.
-Engem nem zavar…akár le is mehetsz autót szerelni…félmeztelenül…beindít, ha mocskos vagy…-súgom a fülét rágcsálva.
-Nagyon rossz vagy. –neveti el magát, de nem hagyom, hogy magához húzzon.
-Hamarosan indulnunk kell, szóval el kéne készülnöd nagyfiú. –csapok a popójára.
-Szívesebben maradnék. –azt rögtön gondoltam.
-Én is, de meg kell ünnepelni a jól sikerült meccseket, hiszen te vagy a sztár. Már ha nem vagyok a pálya szélén…-nevetek arra gondolva, hogy párszor esett múltkor is.
-Na jó, de max egy órát maradunk, utána innen folytatjuk… -bólintok, és a zuhanyzó felé terelgetem.
Miközben zuhanyozik, elmeséli, hogy talált nekünk állást. A csapatánál kéne promóciós munkákat végezni. Elmenni a fiatalokhoz, hogy ők is támogassák a sportot, ilyesmi.
Ez sem nehéz munka, és jobban fizet, mint az étterem. Azt hiszem, hogy megpróbáljuk.
Mandy is belemegy, mert felhív közben telón azért, hogy szóljon, mert ők nem jönnek. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak mozizni ment át Nick-hez, de Zach-nek csak ennyit mondok. Ha nem hülye, ő is rájön, hogy a mozizás igazából dugi estét jelent…
-Hercegnő…-húz vissza a karomnál fogva, mikor épp lépnék ki az ajtón az udvarra.
-Igen? –lépek vissza, ő meg bezárja az ajtót. Nem mond semmit, és már épp rákérdeznék, hogy mi van, mikor megcsókol. Csókol? Inkább felfal. Fogadok, hogy a lépcsőn végig a fenekemet nézte…
-Nem megyünk, jó? –most mit bújsz?
-Jaj…Na jó, de akkor partizunk itthon? Menjünk fel. –megfogom a kezét, és elindulunk fel.
Bekapcsolom a zenét, és az ágyra ültetem. Kap egy kis szexi öltáncot megfűszerezve némi vonaglással. Hamar sikerül már csak ezzel is felizgatnom.
-Ma este a popsidat akarom…-morogja a fenekembe marva.
-Mit? –kikapcsolom a zenét.
-Valami baj van? –húz vissza magához.
-Én még…én még nem próbáltam. –nevetek kínosan.
-A popsiszexre gondolsz? –cirógatja az arcomat, és meg is csókol- Még én sem…-ledöbbenek.
-Hazudsz. –különben miért akarná?
-Tényleg nem. A lányok ezt általában nem szereti, én meg nem erőltetek semmit. –megint megcsókol- Felejtsd el, csak annyira szép feneked van, hogy beindult a fantáziám. –a nyakamat kezdi csókolni.
-Nem…Semmi baj. Próbáljuk meg. Nagyon jó veled lenni, és tudom, hogy élvezni fogom a nagy méreted ellenére is…-alsó ajkába harapok- Sokat akarok szeretkezni, nagyon sokat…-megcsókolom.
-Tényleg? –először a felsőmet akarja levenni, de huncutul kitérek előle, és újra benyomom a zenét.
Hátul megtámasztva magát könyököl az ágyra, és úgy nézi, ahogy táncolok neki. Szeretném jobban meghozni a kedvét, így sokat rázom neki a fenekemet. Mikor közelebb megyek, meg is markolja. Bele is csüccsenek az ölébe, és hátammal mellkasának dőlök.
-Megőrülök érted…-dörmögi nyakamba, mikor fenekemet merevedésének nyomom.
-Tudom, csak…húzom az időt. –vallom be nevetve, de tényleg kicsit ideges vagyok. Olyan, mintha Zach a szüzességemet akarná elvenni, ami ugye hülyeség, de mégis ezt érzem. Bár ő lett volna az első…Tudom, hogy akkor mindkettőnknek a másik lett volna az egyetlen is.
-Lazíts…Bármikor azt mondod, hogy nem, azonnal megállok. –nyugtatgat ajkaimat csókolgatva.
Igazából nem nagyon töltünk azzal időt, hogy lassú simizés közben vetkőztessük egymást, Zach helyettem is lekapkodja mindkettőnk ruháját.
Lassan vezeti fel a dolgot, először csak mögém kerül az ágyon, és a hátamat csókolja, néha meg a hajamba túr, és úgy húz magához egy-egy csókra.
Önkéntelenül dőlök előre, így már négykézláb vagyok, szóval Zach is kicsit lejjebb haladhat.
Belemarkolok az ágyneműbe, mikor nyelvét érzem meg cikázni lent. Eleinte a szokásos módon és helyen kezdi, de mikor ujjait csúsztatja belém, nyelvével popsimra tér át.
-Zach…-kicsit jobban kitolom neki a hátsómat, mire két kézzel markolja meg, és gyorsabb nyelvmunkába kezd. Ez az új fajta érzés nem is annyira rossz, kezdem megszokni és élvezni. Fokozatosan jutunk el egyik ujjtól a másikig, Zach mindvégig vigyáz rám.
Mosolyogva hajol fölém, és a fülembe harap.
-Most már elférek…szabad? –persze, de ha fájni fog, veszek egy vibrátort, és esküszöm, feldugom neked, hogy te is átérezd. Nah persze nem ezt fogom mondani.
-Igen, szeretném. –pillantok rá szemérmesen hátra. Azt hiszem, hogy menni fog.
Visszahelyezkedik, majd felhelyezi a gumit. Nem világít…ez szomorú, de nem baj, legközelebb megkérem, hogy olyat vegyen, mert kellemes emlékek kötnek hozzá, ráadásul mindig nevethetnékem lesz tőle. Nem nagyon van időm gondolkodni, mert lassan a popsimba csusszan. Nem is annyira rossz, főleg, hogy naaagyon lassan, és óvatosan csúsztatja be magát.
Mozogni kezd, de még mindig nagyon finoman, látszik, hogy nem akarja, hogy fájjon. Hosszabb idő után jutunk el addig, hogy felgyorsulhasson, mert még kicsit mindig zavarban vagyok, és persze így szűkebb a hely is. Kezével előre nyúlva csúszatja ujjait hüvelyembe, ami még nagyobb élvezetet okoz. De mire kezdenék teljesen jól lenni…
Most miért húzza ki? Oh értem már…mégis csak jobb lesz a megszokott helyen, ezt már én is felhőtlenül élvezni fogom…
-Mindjárt folytatjuk, csak kérek egy kis időt…-mosolyogja mellém feküdve, halkan pihegve. Kicsit szerintem ideges volt a dolog miatt, meg szerintem nem akart nélkülem elmenni sem. Ez azért kedves…Leveszem a gumit, és teszek róla, hogy ezalatt a pár perc alatt is megfelelő állapotban legyen. Kedve szerint cuppogok rajta, még azt is hagyom, hogy a hajamat markolva irányítson kicsit.
-Lovagolni akarok…-döntöm el teljesen, és fölé mászok. Na ez már sokkal jobb nekem is, és úgy látom, hogy tigrisem sem akar panaszkodni. Melleimet markolja, vagy nyalogatja, miközben meglovagolom. Egyre hangosabban nyögök, aztán végre orgazmusom lehet. Zach is követ a mennyekbe…
Az éjszaka újra elkap, körülbelül egy óra múlva, de akkor már maradunk a hagyományos, és részemről kedvenc pózomnál, mikor ő van felül, nekem meg csak fekve élveznem kell az egészet. Szerencsére a zuhany alatt már békén hagy, talán ő is elfáradt végre.
Másnap mosolyogva ébredek fel Zach mellkasán feküdve. Megcirógatom az arcát, de rögtön fel is ébred.
-Ne haragudj, nem akartalak felkelteni…-adok egy puszit az arcára.
-Semmi baj, már úgy is ideje felkelni. –kapok egy puszit a számra- Köszönöm…-hm?
-Mit? –nem igazán értelek.
-Azt, hogy megtetted ezt értem. –újabb puszit kapok.
-Kicsit féltem, de nagyon figyelmes voltál. Ezt meg én köszönöm…Kicsit…áh, semmi. –bújok hozzá.
-Mondd csak…-néz rám kíváncsian.
-Butaság, csak olyan volt, mintha…mintha ez lett volna az első alkalom. –elbújok a nyakánál.
-Bár az lett volna…-simogat közben- Nem volt jó az első alkalmad, hogy ezt mondod? –miért kell erről beszélgetnünk? Ennyire kíváncsi vagy?
-Nem igazán…nem volt igazi szerelem, és ezért nem élveztem annyira, mint ezt veled. –mosolygom.
-Ki volt az? Valaki az iskolából? –nem igaz már…
-Nem, egy sportoló…Cody…-mi volt a vezetékneve?
-Jonas? –mi? Ezt meg honnan…?
-Honnan tudod? –felülök a takarót magam elé húzva.
-Most csak viccelsz? –és ezt miért kérdezed?
-Nem, de miért?
-Olvastam róla egyik nap az újságban, hogy megházasodott és…heh…azt a lányt vette el, akivel én először voltam. –ennyire kicsi nem lehet a világ, és…
-Neked ázsiai barátnőd volt? –tele volt vele a tv meg az újság, láttam, hogy koreai.
-Barátnő? Az nem, csak…-csak lefeküdtél vele…Ki az a lány? Egy feka megrontó?
-Ez olyan, mint egy rossz vicc…-sóhajtok- és még csak az esküvőre sem hívtak meg…
-Ne duzzogj már, kit érdekel? –nevetve magához húz.
-Mit csinálunk ma? És az ágyban maradunk az nem program. –nézek érdeklődve rá.
Szerkesztve Saya által @ 2011. 07. 28. 22:12:45
|
| Garfield | 2011. 07. 23. 22:51:24 | #15328 |
Karakter: Zachary Williams
- Én nem bánom, hogy nem tépted le az új szerzeményemet… - jól van nah…jobban hozzám bújik és nyakamat kezdi csókolni.
- Ma nagyon bújós vagy…de tetszik… - mosolyodom el, és meg is mutatom neki, mennyire tetszik, finoman csókolom meg.
- Nem akarok kikelni az ágyból, veled akarok maradni egész nap, egész héten, mindig… - hercegnőm…édes vagy mikor elpirulsz.
- Mindig? – mosolygok. tetszik az ötlet.
- Úgy értem, hogy sokszor, vagyis sokat…sokat akarok veled lenni, bár néha félek. – mitől? Mi? És miért ülsz fel?
- Mitől félsz? – kérdezem felülve, de nem bírom ki, hogy ne csókolgassam ott, ahol nem takarta el magát.
- Szakítottam már párszor, ahogy te is, csak ez a mostani valahogy más…Én nem akarok veled szakítani. – fordul felém, mikor már nyakánál járok.
- Miért szakítanánk? – kérdezem kisimítva pár kósza tincset gyönyörű arcából, aztán megcsókolom.
- Nem most, hanem később…Egyre jobban kötődök hozzád, és lehet, hogy ez rossz. Ne haragudj, hogy most is a nyakadon lógok…Olyan rossz ez az egész. – mi? jajj…ne menj el. Bebábozódva a takaróba megy ki a szobából.
- Brooke… - megyek le utána, miután magamra kapok egy boxert. Biztos nem díjazná, ha egy szál pöcsben rohangálnék utána.
- Már fel is öltöztél? Haza akarsz vinni? Haragszol? – oké…nem étem. Szeretkeztünk, és utána lehet nagyot pislogtam, mert nem tudom mi ütött belé…
- Dehogy. Ha valamiért hozzátok megyünk, az több ruha, mert azt akarom, hogy maradj. – bevackolódok mellé a takaró alá, és lopok tőle egy csókot - Nagyon szeretlek, imádlak, megőrülök érted… - suttogom érzékien.
- Én is nagyon-nagyon szeretlek, és őrülten kívánlak…Minek vettél fel gatyát? – hm..miért is…
- Nem akartam, hogy perverznek nézz, mert meztelenül szaladgálok a házban, de ha te vagy telhetetlen, akkor semmi gond. – látod már nincs is rajtam…gyere a papa ölébe…
- A napokban illene hazamennem, de maradni akarok. Azt akarom, hogy egész nap meztelenül mászkáljunk a házban, hogy ha kedvünk van hozzá, bárhol, bármikor egymásnak eshessünk. Annyira ki vagyok éhezve a szeretetre. Nem is, csak a te szeretetedre… - vagy inkább a szexre… - Egy ostoba, kihasználható kislánynak érzem magam, de nem érdekel már ez sem, mert melletted jó lenni… - kanapé háttámlájához nyomva harapdálja a nyakamat. Igehn…ez nagyon jó…
- Mellettem biztonságban vagy, mert Brooke függő vagyok, és el sem tudnám képzelni nélküled az életemet… - mondom viccesen, de komolyan. Őrülten beleszerettem, ebbe a szépségbe… - Szeretlek hercegnőm… - fenekére siklik a kezem…mrrr…milyen formás popó…
- Én is szeretlek… - meg kell markoljam a kis hátsóját…azt hiszem ma hátulról akarom csinálni… - tigrisem… - tigris? hmm…tetszik…a te kis vadállatod leszek egész héten.
Az ölembe ülve csókol tovább én meg a fenekét markolászom. Hogy lehet valakinek ilyen jó hátsója!? Kezdek nagyon beindulni. Hercegnőm megérzi, hogy a kicsi Zach már éledezik, és lábai közé véve kezd ringni…ohh atyám…
- Broo… - nem tudom elmondani, hogy kicsi Zach bekéredzkedne a barlangjába, mert elnémít egy csókkal.
- Hova sietünk? Miénk az egész nap, vagy akár több is… - jó tudom…kapok egy puszit - Nem megyünk fürdeni? Ideje lenne… - most? Ez komoly? Komoly hát…már megy is meztelenül…
Na menjünk csak utána. A zuhany alatt kapom el. Itt is jó, csak had legyek már benned, mert megőrülök…
- Nem pancsizunk együtt? – direkt szívatsz!? De mondhatnék nemet, mikor a mellkasomat csókolgatja?
- Ne kínozz… - maradjunk, és pucsíts nekem…
- Csak megfürdünk, aztán irány az ágy, ígérem. – ajj…kicsim…
Na jó, addig én bemegyek a szobába, és felhúzok egy gumit. Én nem fogom kibírni, míg megpancsizunk…Mire visszamegyek, hercegnőm már el van feküdve a kádban. Milyen eszméletlen szexi…Beülök hozzá és lábait derekam köré fonom.
- Óvszert húztál? Nem kellett volna, úgy sem a kádban akartam csinálni. – lábujjaival kezdi birizgálni merevedésemet.
- Miért nem? Aztán az ágyban folytatjuk… - fogjunk is hozzá…Felhúzom az ölembe és nyakát támadom meg, és szívni kezdem. Fincsi…
- Jaj ne tigrisem, tudod, hogy csúnya folt lesz rajta… - miért baj az? Látják, hogy van egy vadállatod…vaaaagy…
- Szívogassak mást? – költői kérdés. Lecsapok melleire, és mellbimbóit kezdem szívogatni felváltva.
- Ne, nem akarok a fürdőkádban szeretkezni… - nem hiszem én ezt…teszteljük…
- Tényleg nem? – ujjaimat vezetem belé, éééés hagyja…még, hogy nem akarod kis hamis.
És kicsi Zach becsusszan oda, ahol a legjobban szeret lenni, és hercegnőm lovagolni kezd. Egy ideig nagyon jó, de…azt hiszem mégsem olyan kényelmes itt. Kihúzódom belőle…
- Sajnálom hercegnőm, mindjárt jobb lesz… - felkapom, és nyomás az ágy.
Ennél is jobban izgalomba hozzuk a másikat, közben a gumi is lecserélődik. És újra benne vagyok, csak most én vagyok felül, és hercegnőm sikítozva marja szét a hátamat. Amit én őrülten élvezek…imádom nézni az élvezettől csillogó szemeit.
Az este jó sokszor teszem magamévá. Azt hiszem elkönyvelhetem, hogy ez volt életem legjobb estéje. Nagyon élveztem…szó szerint. Másnap végig az ágyban vagyunk, csak most alszunk…leszívta az energiámat…erre is mondhatom, hogy szó szerint...
Néhány nap múlva hercegnőm szülei csörögnek, hogy már ideje lenne hazamennie. Francba…megint elmegy. Úgy utálom, hogy folyton elmegy. Mikor már kezdenék hozzászokni, hogy vár rám valaki az edzések után itthon…Most majd megint az üres lakás vár…áhh…csak hergelem magamat.
- Megvan minden? – megyek be a szobába letörten.
- Igen… - mondja rám nézve…nagyszerű - nem… - na most nem értelek…
- Mi hiányzik? – kérdezem a bőröndjét behúzva.
- Te. – fogja meg a kezemet. Édes… - El akarlak magammal vinni. Becsempészlek a zsebemben is ha kell…Hiányozni fogsz a fenébe is… - édes…
- Te is nekem hercegnőm. – sóhajtok egyet és erősebben ölelem magamhoz.
- Indulni kéne… - néz rám szomorúan. De…
- Nem kell…mármint…Brooke, költözz ide. – nézek rá komolyan.
- Mi? Zach ne hülyülj… - menne el mellettem, de megfogom a kezét.
- Komolyan gondoltam. Nem akarom, hogy elmenj, nem akarok reggelente egyedül ébredni…Szeretlek! – adok ajkaira egy puszit.
- Én is szeretlek, de…
- Nem akarod… - állapítom meg letörten a földet bámulva.
- De…vagyis…nem tudom. Olyan gyors ez nekem. – hát…
- Rendben. – magára emeli a tekintetemet, és megcsókol.
A kocsiban nem igazán beszélgetünk. Agyalok. Nem értem mit kell ezt átgondolni, ha szeretjük egymást!? De…nagyon is értem, a szülei meg minden. Egy piros lámpánál zökkent ki gondolatmenetemből, mikor áthajol hozzám, és arcomra kapok egy cuppanóst. Édes…meg is mosolyogtat. A combján heverő kezét megfogom, és el sem engedem, míg meg nem érkezünk.
Segítek felvinni a cuccait a szobájába, mert azért elég nehéz ez a bőrönd…sok mindent vetünk. Sok szexi dolgot…De nem maradok, mert látom a szüleinek a rosszalló pillantásait. Lehet nem díjazták, ezt a pár napot, hogy nálam volt. Hercegnő kikísér. A kocsinak dőlök.
- Még meggondolhatod magad és visszajöhetsz hozzám. – mondom mosolyogva a kezét fogva.
- Nem lehet, te is tudod… - teljesen nekem dőlve bújik a nyakamhoz.
- Azért…gondolkodj az ajánlatomon. – mondom a hátát simizve. Jó lenne minden napot vele tölteni…
- Jó… - belecsókol a nyakamba, aztán sóhajt egyet – Menj, mert elkésel az edzésről. – ad egy puszit, de tényleg csak ennyit érdemlek? Ellököm magamat a kocsitól, egyik kezemmel derekánál fogva húzom vissza magamhoz, másik kezem arcára siklik, és megcsókolom.
- Szeretlek! – mosolygom, mire derekamat átölelve csókol meg, most ő.
- Én is szeretlek…na menj, mert tényleg elkésel. – beszállok az autóba, de még behajol az ablakon – Óvatosan vezess… - adok neki egy puszit, és padlógázzal indulok is.
Persze azonnal jön a telefon, hogy nem vagyok normális, és ha nem lassítok, nem is akar látni többet. Lassítok, de szerintem ezt hercegnőm se gondolta komolyan. Tuti hiányozna neki a kis tigrise…
Edzés után az öltözőbe kapok egy meghívást egy medence buliba. Hozhatok magammal egy valakit. Az új srác be akar vágódni mindenkinél. Ezzel semmi gond, na meg szerintem rendben van a gyerek…
Ahogy elindulok, fel is hívom hercegnőmet, hogy hivatalosak vagyunk egy partyba. De úgy néz ki, hogy szülei nagyon berágtak rá, mert egy darabig nem mehet sehova, sőt azt se szeretnék, ha velem találkozna. Ez a legnagyobb baromság, nem tilthatják ezt meg! Át akarok menni hozzá, de nem engedi. Azt mondja, csak rontanék a helyzeten. Majd holnap találkozunk, mert szurkoló edzése van…
Másnap egy órával előbb megyek a pályához, hátha Brooke is előbb jön, de nem látom sehol. Kicsit elszontyolódva ülök le egy padra és nézek ki a fejemből. Pár perc múlva valaki hátulról befogja a szemeimet. Hát…hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ijedtem meg…
- Na ki vagyok? – kérdezi a fülembe súgva…rögtön elszáll a rossz kedvem.
- A hangodból ítélve, csakis egy igazi bombázó lehetsz… - mosolyogva fordulok felé, és az ölembe húzom – Igazam volt. – gyengéden megcsókolom.
- Hát ez? – kérdezi a kezemben lévő plüssre nézve.
- Hoztam neked egy tigrist, hogy vigyázzon rád. – adom oda neki.
- De édes…köszönöm. – kapok érte egy pici csókot.
Aztán megyünk az öltözőjükbe, mert ma fél órával előbb kezdik az edzést. Ez szomorú, azt hittem tudunk kicsit kettesben lenni.
Ülök az öltözőben, és nézem ahogy öltözik. Lekerül a felső, és előkerülnek a melltartóban feszülő mellei. Nadrág is távozik, és a fenekét is megcsodálhatom. Egy mazochista állat vagyok…tudom, hogy most nem lehet semmi, de én ülök és nézem ahogy előttem vetkőzik…Rám néz, végig mér, aztán mosolyogva elindul felém.
- Látom, élvezed a műsort. – néz a nadrágomra. Basszus…észre sem vettem, hogy felállt…A padon hátra dönt, és fölém mászva csókol meg.
- Így reagál rád a testem…nem tehetek róla… - fenekébe markolva akarom megcsókolni, de hátra húzza a fejét, de látva szomorú arckifejezésemet, mégis ad egy puszit.
- Öltöznöm kell… - leszáll rólam és a szekrényéhez megy.
Mire felülök, már fel is vette a szurkoló szerkóját. Lemondóan sóhajtok egyet…szegény kicsi Zach, most elpazaroltunk egy erekciót. Na de majd legközelebb nem menekül…
Az edzés közben folyton Brooke-on van a szemem, ami tök jól meg is nehezíti az edzés végén a játékot. Sosem estem még ennyit, mindez azért, mert szerelmes vagyok, és vonzza a tekintetemet a csini popója. Most szinte felüdülés. mikor vége…az edzőtől meg is kapom, hogy ennél szarabb nem is lehettem volna ma. Mintha nem lenne elég bajom…neeem baj, gyerünk, cseszegess méééég!!!
Meglepetésemre, mire kijövök az öltözőből, hercegnőm még mindig itt van. Csak nem engem vártál kicsim? Csak de, mert mikor meglát, már jön is hozzám.
- Hogy te mennyit tudsz esni… - nem vicces…
- Mert valaki a pálya szélén elvonta a figyelmemet, akárhányszor lehajolt… - markolok a fenekébe.
- A játékra kéne figyelni, nem a szurkolólányokat stírölni… - köszi hogy szólsz. Eddig ezt nem is tudtam…
- Engem csak egy szurkolólány érdekel…nem jössz át? – adok ajkaira egy puszit.
- Nem lehet, így is lekéstem a vacsit, de meg akartalak várni. – aranyos…
- Vacsit? Én téged akartalak vacsira… - harapok finoman nyakába – Tényleg nem engednek a medencés buliba? – kérdezem boci szemekkel.
- Majd még győzködöm őket… - fuck…
- Látod, ha nálam laknál, nem lennének ilyenek…
- Ebbe most ne menjünk bele… - ad egy puszit – Hazaviszel? – lehet ellenállni ezeknek a gyönyörű pilláknak!?
Kocsiba pattanunk és hazaviszem. Egy csókkal búcsúzik is.
Másnap délelőtt hív, hogy elengedték, mert annyit könyörgött. Majd ott találkozunk. Rendben, úgyis el kell menjek Mandyért is…
Az első amit meglátok, hogy a medence szélén az újoncunk Brokke-kal beszélget. Ez még nem is zavarna, ha nem a derekát fogva kísérné a pulthoz. Öcsém, még jobban rámozdulsz és neked véged…de ez nem következik be, mert hercegnőm kiszúr, és jön is köszönni. Persze van egy szúrós pillantásom a srác felé…Nem is igazán foglalkozunk másokkal egy ideig csak egymással, és hercegnőm még egy képet is csinál rólam magának…
Aztán kicsim megy Mandyvel meg a többi szurkolólánnyal beszélgetni, mert a szurkolókat is meghívta, én meg a srácokhoz. Jó pár perc múlva azt veszem észre, hogy ez a kis köcsög piát visz Brooke-nak és a fülébe suttog…Nick próbál nyugtatni, hogy nem lesz gáz, mert Brooke lekoptatja, de látom ez neki nem megy. Ragadós a srác…meglátjuk a betonba is jól ragad-e ha beletaposom…
Megkérem Nicket, hogy dobja nekem a labdát, oda, ahol a srác van. Pont a medence szélénél van…Ahogy elkapom, szépen a vízbe is lököm.
- Jajj ne haragudj, csak játszunk. – nyújtom neki a kezemet, hogy kisegítem, mikor kint van, visszalököm – Kopj le a csajomról, vagy csúnyán megjárod… - mosolygok rá, aztán hercegnőmet átkarolva távozunk a buliból… - Ne haragudj, nem tudtam, hogy ilyen tapló a gyerek, tök normálisnak tűnt. – mondom már a kocsiba – Átmegyünk hozzám? – mosolygok rá.
|
| Saya | 2011. 07. 12. 00:47:22 | #15000 |
Karakter: Brooke Scott
-Jól aludtál? –kérdezi durcásan.
-Jajj ne legyél már ilyen…-hát észre sem veszed, hogy milyen csinos vagyok a kedvedért?
-Aha…legközelebb majd én alszok be, meglátjuk, te milyen leszel másnap reggel. Ez most olyan, mintha azt mondtad volna, hogy szar vagyok az ágyban…-mikor fel akar állni, lerántom hanyatt az ágyra.
-Elég késő volt már. Attól, hogy te nem voltál fáradt, legalábbis a szexhez nem, attól én még igen…és egy szóval sem mondtam, hogy szar vagy az ágyban. Ha ez így lenne, már nem lennék veled. – vagy legalábbis próbálnék segíteni rajta…Nem hiszem el, hogy ez alapján ítél, és nem a nyögéseim és sóhajaim alapján, amikor szeretkezünk.
-Ez komoly? Szakítasz azzal, aki nem tud elsőre kielégíteni? –mintha lett volna veled ilyen probléma…És mi ez a mosoly?
-Ne vigyorogj már így…-elnevetem magam, aztán megcsókolom- Mit csinálunk ma?
-Először is kiengesztelhetnél…-nem, nem vesszük le a felsőmet.
-Nem csinálhatnánk inkább együtt valamit? –pleaseee
-Miért, ha szeretkezünk, azt nem együtt csináljuk? –megint vigyorog, pedig ez nem poénos.
-Nem vagy vicces…-meg sem engedem ölelni magam.
-Elmehetnénk vásárolni. Kéne venni nekem pár cuccot, jó ideje nem vettem magamnak semmit. És neked is kéne pár holmi, mert sokáig maradsz…remélem…-igeeen!
Persze öltözés előtt még át kell öltöznöm Zach kérésére, mert szerinte megbámulnának a szexi felsőmben. Legyen neki gyereknap…
Egész nap vásárolgatunk, tők jól telik a nap, jól érezzük magunkat. Sok mindent veszünk neki, jó a rábeszélőképességem. Nem hagyhatom, hogy csak nekem vegyen meg mindent, így is olyan kínos…Nem az a fajta lány vagyok, aki eltartatja magát, de Zach ragaszkodik jó pár ajándék ruhaneműhöz. Legjobban azt élvezi, mikor fehérneműket nézegetünk. Félelmetes, de már a méretemet is tudja…
Épp egy fülkében próbálok egy cuki kis darabot, mikor Zach is bejön utánam.
-Na milyen? –kérdezi, mikor meglátom őt a tükörben mögöttem állva.
-Zach…menj ki…-eleve minek jöttél be? Rossz vagy.
-Jajj ne csináld, már láttalak melltartó nélkül is. –mosolyog.
-De nem otthon vagyunk. –ez egy próbafülke!
-Nagyon szexi…-mondja végig nézve rajtam.
-Nekem is tetszik. Vegyük meg. –mosolygom.
-De csak, ha este felveszed…-belecsókol a nyakamba, mén meg bólintok –Segítek visszavenni a másikat…-mielőtt reagálhatnék rá, kikapcsolja a melltartót, majd maga felé fordít, és az le is esik rólam. Szenvedélyesen csókolni kezd, közben a tükörnek is nekidönt. A hátába marok. Ez annyira jó is lehetne, ha máshol lennénk…A nyakamat veszi célba, majd újra ajkaimat. Már a szoknyámat húzza fel, és ujjaival lábam közé siklana, de…
-Ne itt…-ellököm a kezét, és a szoknyámat is megigazítom. –Na kifelé. –mondom, mire mosolyogva kimegy.
Hazafelé a kocsiban még mindig azon agyalok, ami a próbafülkében történt. Ez kissé…kínos volt. Gondolatmenetemből Zach zökkent ki, mikor kezét combomra teszi, és meg is markolja. Megfogom a kezét, mire elmosolyodik, én meg visszafordítom a fejét az út felé.
Hazaérve átnézem a ruhákat, amiket vettünk, na meg megszabom azt is, hogy Zach mit vegyen fel holnap. De csak azért, mert annyira jól állt neki. Persze őt sem kel félteni, rögtön a szexi fehérneműt válassza ki. Na jó…
Elmegyek átöltözni, és mire visszaérek, addigra ő már boxerben fekszik az ágyban.
Ideje csatlakozni. Fölé mászok, kap egy kis puszit, majd csípőjén helyezkedem el.
Ajkaimba harapva nézek végig izmos csoki testén, aztán lágyan végig szántom mellkasát körmeimmel. Játszani szeretnék…
Az egyik köntösöm övével kötözöm ki kezeit az ágy támlájához. Nem túl szorosan, had szabadítsa ki magát, ha szeretné…
Lágyan megcsókolom, majd a csók után leveszem a melltartómat. Egy újabb csók után a nyakára térek át. Kezemmel fedezem fel őt, de még nem veszem le róla az alsót, inkább végig csókolom a mellkasát. Egy újabb csókot követően már belenyúlok a boxerébe, és simogatni kezdem merevedését. De nekem ennyi nem elég…
Leveszem róla ezt a felesleges ruhadarabot, és számba csúsztatom, hogy jobban élvezze. Olyan nagy, és kemény, imádom…Egészen belemerülök a munkába, de mielőtt elmenne, kiszabadítja a kezét, és változtat a pozíción.
Ohh igen édes…imádom, mikor melleimmel foglalatoskodsz…És azt még jobban, mikor már tangámat levéve nyelvével és ujjaival tör utat bennem. Mással maga az aktus sem volt ennyire jó, neki elég, ha csak a nyelvét használja…
Miközben fölém hajol, hogy megcsókoljon, elővesz egy óvszert. Milyen jófiú lettél, nagyon vigyázol rám. Most már semmi sem gátolja meg együttlétünket, így aztán fél perc és bennem is van. Annyira jó vele lenni, hogy egy rövid menet után mindketten elmegyünk.
Hozzá bújva pihenem ki magam, közben a mellkasát simogatom.
De Zach mit csinál a melltartómmal?
-Hát…nem volt sok szerepe…-mondja nevetve.
-Én nem bánom, hogy nem tépted le az új szerzeményemet…-köhécselek a szememet forgatva. Még jobban hozzá bújok, közben a nyakát csókolgatom.
-Ma nagyon bújós vagy…de tetszik…-lágyan csókolni kezd.
-Nem akarok kikelni az ágyból, veled akarok maradni egész nap, egész héten, mindig…-kicsit elhalkul a hangom. Zavarban is vagyok.
-Mindig? –ne mosolyogj!
-Úgy értem, hogy sokszor, vagyis sokat…sokat akarok veled lenni, bár néha félek. –felülök úgy, hogy magam elé húzom a takarót, mivel még mindig meztelen vagyok…
-Mitől félsz? –kérdezi ő is felülve, majd a vállamat, és a hátamat kezdi csókolgatni.
-Szakítottam már párszor, ahogy te is, csak ez a mostani valahogy más…Én nem akarok veled szakítani. –fordulok meg, mikor már a nyakamat csókolja.
-Miért szakítanánk? –simít ki pár tincset az arcomból, majd megcsókol.
-Nem most, hanem később…Egyre jobban kötődök hozzád, és lehet, hogy ez rossz. Ne haragudj, hogy most is a nyakadon lógok…Olyan rossz ez az egész. –magamra csavarom a takarót, és úgy megyek a nappaliba. Nem tudom, hogy most hirtelen mi ütött belém.
-Brooke…-jön le Zach is boxerben.
-Már fel is öltöztél? Haza akarsz vinni? Haragszol? –ez szomorú…
-Dehogy. Ha valamiért hozzátok megyünk, az több ruha, mert azt akarom, hogy maradj. –tényleg? Bebújik a takaró alá hozzám, és most is kapok egy csókot.
Egyik nap már gyerekekről beszéltünk, most meg maradásra bíztat, sőt már említette is, hogy azt akarja, hogy sokáig maradjak…tényleg ideje lesz elhinnem, hogy ő is csak engem akar.
-Nagyon szeretlek, imádlak, megőrülök érted.. –suttogja. Még talán nem is hallottam ennyire kedvesen, ilyen érzékien mély hangon beszélni. Szexi…
-Én is nagyon-nagyon szeretlek, és őrülten kívánlak…Minek vettél fel gatyát? –hátrálok kicsit meg.
-Nem akartam, hogy perverznek nézz, mert meztelenül szaladgálok a házban, de ha te vagy telhetetlen, akkor semmi gond. –máris bújik ki belőle.
-A napokban illene hazamennem, de maradni akarok. Azt akarom, hogy egész nap meztelenül mászkáljunk a házban, hogy ha kedvünk van hozzá, bárhol, bármikor egymásnak eshessünk. Annyira ki vagyok éhezve a szeretetre. Nem is, csak a te szeretetedre…Egy ostoba, kihasználható kislánynak érzem magam, de nem érdekel már ez sem, mert melletted jó lenni…-teljesen a kanapé támlájához préselve simulok hozzá. Harapdálom a nyakát.
-Mellettem biztonságban vagy, mert Brooke függő vagyok, és el sem tudnám képzelni nélküled az életemet…-ő is kiszolgáltatott nekem, ahogy én neki? Tényleg létezik szerelem első látásra? Létezik örök szerelem? Ha igen, akkor ez az… -Szeretlek hercegnő…
-Én is szeretlek…tigrisem…-egészítem ki, mikor még jobban a fenekembe mar.
Az ölébe ülve csókolom meg, miközben ő a fenekemet markolássza még mindig. A takaró még mindig rajtam van, de már alig, csak a derekamon pihen a vékony paplan. Nem akarom ledobni, inkább fel szeretnék menni, de Zach annyira élvezi a csókolózást, hogy nem akar felkelni. Érzem éledezni odalent, lábaim közé igazítom, és ringani kezdek rajta.
-Broo…-tudom, sss…Befogom egy csókkal a száját, de még akkor sem teszem be, bármennyire is szeretnéd.
-Hova sietünk? Miénk az egész nap, vagy akár több is…-kap egy kis szájra puszit- Nem megyünk fürdeni? Ideje lenne…-ledobom magamról a takarót és elindulok felfelé.
Természetesen ő is követ az egyre jobban álló és lüktető farkával. Nem akarom kínozni, de tényleg jó lenne fürdeni. Beállok a zuhany alá, aztán ő is. Nem tudom, de…
-Nem pancsizunk együtt? –kérdezem mellkasát csókolgatva, hogy ne mondhasson nemet.
-Ne kínozz…-nem is ez a cél.
-Csak megfürdünk, aztán irány az ágy, ígérem. –nézek rá boci szemekkel, és máris engedni kezdem a kádba a vizet.
-Ké…kész…-fejezem be körülnézve, mikor a kád megtelik, de úgy néz ki, hogy valaki megszökött a habos víz elől. Na nem baj, én azért megfürdök…
Beülök a kádba, lehunyom a szemeimet, lábaimat meg a kád szélére, mert akkora ez a kád, hogy a végéig nem ér el. Fél perc sem telik el, mikor Zach is beszáll lábaimat maga köré kulcsolva.
-Óvszert húztál? –láttam ám rajtad- Nem kellett volna, úgy sem a kádban akartam csinálni. –lábujjaimmal kezdem birizgálni merev tagját.
-Miért nem? Aztán az ágyban folytatjuk…-felhúz egészen az ölébe, és nyakamat kezdi csókolni, pontosabban kiszívni, pedig ezt nem kéne.
-Jaj ne tigrisem, tudod, hogy csúnya folt lesz rajta…-tolom el magamtól.
-Szívogassak mást? –megmarkolja kebleimet, és felváltva szívni kezdi mellbimbóimat.
-Ne, nem akarok a fürdőkádban szeretkezni…-még sosem csináltam, nem is tudom…fura lenne…Az ágy kényelmesebb is, be akarok menni.
-Tényleg nem? –ujjai könnyedén csusszannak belém, és mivel hagyom magam, egy idő után férfiassága váltja fel. Lovagolni kezdek, és még valahogy könnyebbnek is érzem a vízben a mozgást. Csókolózva szeretkezünk a kádba, de mielőtt még bármelyikünk is elmenne…
-Sajnálom hercegnőm, mindjárt jobb lesz…-karjaiba kapva vesz ki a vízből, szerintem ő is rájött, hogy elég nagy hülyeség volt ott belekezdeni, bár…a végére már nem is tűnt annyira annak.
A szobában csókolózni kezdünk, és tovább izgatjuk egymást, ami azt jelenti, hogy sikeresen „lesimogatom” róla a gumit. Szerencsére van kéznél másik, és fél szemmell látom, hogy még több tucatnyi is. Ööö…Zach nagyon bekészült…De legalább nem lesz ezzel gond.
Az ágyra döntve csúszik újra belém, lábaimba marva húzza fel őket egészen a derekáig.
Úgy sikítozok, mintha ez lenne az első alkalmam, de valójában csak az élvezet hozza ki ezt belőlem. Szegény tigrisem…a háta alapján tényleg tigris lesz, mert szétmarom.
Az éjszaka folyamán többször van orgazmusom, mint bármikor máskor. Egy-egy óra pihenést fél óra szex követ, így nem csoda, hogy a másnapot végig alusszuk. Azt hiszem, hogy még neki sem volt ennyire jó estéje.
Pár nap múlva kevésbé nap vár ránk, mert a szüleim már rám telefonáltak, hogy most már otthon lenne a helyem. Ők tartanak el, náluk lakom, muszáj hazamennem.
Mivel meleg van ma, és mivel ez a búcsú napunk, egy cuki, szexi ruhát veszek fel.
-Megvan minden? –kérdezi a szobába jőve tigriském. Szomorú a hangja…
-Igen…-ránézek- nem…-tényleg nem.
-Mi hiányzik? –kérdezi, közben segít behúzni a bőröndömet.
-Te. –megfogom a kezét- El akarlak magammal vinni. Becsempészlek a zsebemben is ha kell…-bár tudom, hogy ez lehetetlen- Hiányozni fogsz a fenébe is…-magamhoz ölelem.
Még soha nem volt ilyen nehéz elmennem, úgy utálom ezt az érzést…
|
| Garfield | 2011. 07. 06. 00:11:37 | #14825 |
Karakter: Zachary Williams
- Te nem hallottad? – ne már, olyan jó helyen voltak a kezeim…
- Mit? Nem hallottam semmit… - engedd csak a kezeimet...lehúzom vállairól a hálóinge pántját, és mellbimbójával kezdem szívni…mrrr…de finom vagy.
- Ne csináld! – pöppet mérgesen visszafekszem, aztán visszaülök hozzá…
- Csak képzelődtél, nem ha… - mi volt ez?
- Képzelődtem?! – lemászik rólam, de hova megy? Utána nyúlok.
- Nem mehetsz le egyedül! Majd én megnézem… - felkapom a köntöst, és elindulok, de ő is jön…
- Mit csinálunk, ha egy betörő az? – hogyhogy mit?
- Nem félek egy piti kis bűnözőtől… - gyors és erős vagyok…tudod focizok…
- És ha fegyvere van? Nem kéne hívni a rendőrséget? Valamit levert, és biztosan nem a szüleim, mert vak sötét van. Miért ne kapcsolnák fel a lámpát? De hol jött be? Nyitva hagytuk az ajtót? – ajj, nyugi már…
- Brooke, kicsit csendesebben… - szólok rá finoman.
- Jóóó… - köszi.
A konyha felől jön a zaj, ezért arra megyünk. Felkapcsolom a villanyt, és…hát ez nagyon jó. Brooke szülei éppen akcióznak. Szerencsére még nincsenek benne annyira mélyen…
- Anya, apa… - elfordulunk, én mosolygok, de hercegnőm kevésbé.
- Jaj kicsim, azt hittem, hogy már alszotok, és… - kezd magyarázkodni Brooke anyuja, de szerintem fölösleges.
- Már nem vagyok kislány, értek mindent. Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi, de…soha többé ne forduljon elő! – felszalad a szobájába, én meg utána megyek.
- Hercegnőm… - ülök le az ágy mellé.
- Ez megrázó volt. Bocsánatot kérek az ő nevükben is… - jajj kicsim…
- Ugyan már…Előfordul az ilyen. – magamhoz ölelem, mert látom nagyon kibukott - Látni ugyan nem láttam, de hallottam már, hogy a szüleim jól érezték magukat. Ez az egyik előnye, hogy már nem lakok velünk…most már csak a te nyögéseidet hallhatom… - nevetem el magamat.
- Ez nem vicces! – kibújik a karjaimból.
- Megnyugtassalak? Folytathatnánk ott, ahol… - de nem engedi, hogy eldöntsem az ágyon…
- Megvesztél? Ezek után? Nem tudok úgy szeretkezni, hogy közben a szüleimet látom magam előtt… - a szüleidről fantáziálnál, miközben velem szeretkeznél? na jó, nem viccelődöm, mert még jobban kiakad.
- Gondolj csak bele…Ha lesznek gyerekeink, attól mi még továbbra is szeretkezni fogunk. Ez nem bűn. – de most komolyan…
- Mit mondtál? – miért?
- Csak mondtam valamit, talán baj? – cirógatom az arcát.
- Nem az. Jó hallani, hogy van jövője is a kapcsolatunknak. Persze nem mostanában, de egyszer jó lenne így élni… - kapok egy finom csókot - Nem megyünk el hozzád? – mi?
- Most?
- Igen, most. Nem tudok ma itthon aludni. Légy szíves… - megint megcsókol. Hát ha ilyen szépen kérsz…
- Rendben. Akkor öltözzünk… - állok fel, hogy készülődjek.
- Jó ez így. Összepakolok pár ruhát meg cuccot, levisszük a kocsiba, és egy darabig nálad maradok. Már ha…szabad…szabad? – de édes vagy…
- Ezt nem kell megkérdezned, azt sem bánnám, ha állandóan ott lennél. – megcsókolom, de nagyon sürget, úgyhogy megyünk.
Hercegnőm rögtön az ágyba veti magát, én még teszek egy kerülőt a konyhába, innivalóért. De…talán jobb lenne egy kis pezsgő. Újra itt van nálam…ezt meg kell ünnepelni. Egy tálcára teszek két pezsgős poharat és a lehűtött üveget.
- Itt vagyok. – jövök be a szobába.
- Ünnepelünk valamit? – ül fel.
- Igen, azt, hogy megint itt vagy. – kibontom a pezsit.
- Azt hittem, hogy ilyenkorra mást fogunk ünnepelni, mondjuk azt, hogy nagybácsi leszel… - nevet, én meg elmosolyodom - Gondolj bele…milyen jó lett volna babázni. Olyan édesek ezek a kis mütyürkék… - mosolyog és látom, hogy valamin elgondolkodik…a hasára csúsztatom a kezemet.
- Ha akarod, csinálhatunk egyet. – kezdek el nevetni.
- Nem így értettem… - jó tudom, de kár lett volna ezt kihagyni…kis morci…
- Most meg mi a baj? – leteszek a kezemből mindent és nyakát kezdem csókolgatni.
- Ne viccelj ilyenekkel! Az anyád az esküvővel húz, te a gyerekkel…Még én is gyerek vagyok, most miért kell ezt? Ráadásul azt hiszed, hogy vicces vagy, pedig egy gyerek komoly dolog. – ühüm…tovább kényeztetem finom nyakát.
- Én viszont nem érzem magam gyereknek, és szerintem te sem vagy az…Nem félek egyiktől sem… - leállít és a szemembe néz. Mi az?
- Szeretlek…egyre jobban…De ugye nem kell most gyereket szülnöm neked? – kérdezi nevetve.
- Nem kell, de attól még gyakorolhatunk… - megint nem hagyja hogy az ágyra döntsem, inkább a pezsgőért nyúl.
- És mi lesz a pezsgővel? Nem iszunk? – adja a kezembe az egyik poharat.
- Ezt most direkt csinálod…De nem baj, ami késik, az nem múlik… - már a könyökén támaszkodik, hogy tudjon inni, annyira rámászok, de nem baj…megvárom, hogy belekortyoljon, hogy nehogy azt mondja, hogy meg se tudta kóstolni, aztán kiveszem a kezéből.
- Most jön az a rész, hogy leöntesz? – nem rossz ötlet, de…
- Nem, pezsgő nélkül finomabb vagy. – leteszem a poharakat, aztán fölé támaszkodva csókolom meg, majd áttérek a nyakára.
Kis idő múlva arra leszek figyelmes, hogy csak fekszik és nem csinál semmit. Mi a…? Feljebb nyomom magamat és…neee…ez komoly? Komolyan elaludt!? Ezt nem hiszem el…sose fordult még elő ilyen velem…Hát ez szép…
Kicsit még tombolok magamban, aztán csak sikerül nekem is elaludnom, de most nem hozzá bújva. Mérges vagyok…
Reggel:
- Zach, jó reggelt… - simogat közben, de nem, most durcázni fogok.
- Jót aludtál? – kérdezem durcásan felülve.
- Jajj ne legyél már ilyen… - hát persze.
- Aha…legközelebb majd én alszok be, meglátjuk te milyen leszel másnap reggel. Ez most olyan, mintha azt mondtad volna, hogy szar vagyok az ágyban… - fel akarok kelni, de, visszahúz az ágyra, sőt hanyatt is dönt rajta.
- Elég késő volt már. Attól, hogy te nem voltál fáradt, legalábbis a szexhez nem, attól én még igen… - nagyszerű… - és egy szóval sem mondtam, hogy szar vagy az ágyban. Ha ez így lenne, már nem lennék veled. – mi van?
- Ez komoly? Szakítasz azzal, aki nem tud elsőre kielégíteni? – nekem eddig mindig sikerült, vidul is a búrám.
- Ne vigyorogj már így… - neveti el magát, aztán lehajol hozzám, hogy megcsókoljon – Mit csinálunk ma? – hmm…
- Először is kiengesztelhetnél… - már szedném is le róla a felsőjét, de nem engedi. fuck…
- Nem csinálhatnánk inkább együtt valamit? – néz rám boci szemekkel…de…
- Miért, ha szeretkezünk, azt nem együtt csináljuk? – kérdezem vigyorogva.
- Nem vagy vicces… - ne duzzogj…magamhoz akarom ölelni, de elhúzódik. Jóóóóól vaaaan….
- Elmehetnénk vásárolni. – mosolygok – Kéne venni nekem pár cuccot, jó ideje nem vettem magamnak semmit. És neked is kéne pár holmi, mert sokáig maradsz…remélem… - rögtön elszáll a durcaság. Azt hiszem kimondtam a bűvös szót…vásárlás…
Én is elkészülök, hercegnőmmel meg felvetetek egy másik felsőt, mert mindenki csak megbámulná az utcán, a plázában…mindenhol…fogadni mernék, hogy a csajok is megnézik, mert irigykednek. Nem mindenkinek van ilyen bomba jó alakja…
Egész nap vásárolunk…nem nagyon szeretek, de vele jó. Jól érzem magamat. Sokat nevetünk, és sok mindent veszünk. Főleg nekem. Majdnem minden boltban talál nekem valamit. „Zach nézd, ez tuti jól állna neked…”, „Ezt próbáld fel…meg ezt…meg ezt…”, „Ebben nagyon szexi lennél…”…folyton ezeket a mondatokat hallom. Persze van amit kapásból visszaakasztok, mert nem tetszik. De én inkább azt a részét élvezem az egész napnak, mikor fehérneműt nézünk neki. Találok neki egy nagyon szexi együttest. Rögtön elképzelem rajta, aztán kikutatom a méretében és küldöm is próbálni. Először csodálkozik, hogy tudom a méreteit, de eleget fogdostam már a melleit, hogy tudjam, meg hát ciki is lenne nem tudni…
Várok egy darabig a próbafülke előtt, aztán megunom a várakozást, és bemegyek hozzá.
- Na milyen? – nézek rá a tükörből.
- Zach…menj ki… - miért?
- Jajj ne csináld, már láttalak melltartó nélkül is. – mosolygok.
- De nem otthon vagyunk. – kit érdekel!?
- Nagyon szexi… - nézek végig rajta, kicsit terelve a témát.
- Nekem is tetszik. – látom lesett, hogy nem fogok kimenni innen…okos kislány… - Vegyük meg. – mosolyog.
- De csak ha este felveszed… - csókolok nyakába hátulról, mire bólint – Segítek visszavenni a másikat… - mielőtt mondhatna bármit is, kikapcsolom ami rajta van, és hirtelen mozdulattal szembe fordítom magammal. Le is csúszik róla a melltartó.
Hercegnőm…most vagy a legszexibb. Minek ide melltartó!? Édes ajkait kezdem falni, nekidöntöm a tükörnek, mire felsóhajt és hátamba mar. Nyakára térek át csókjaimmal, aztán vissza, hogy lopjak egy finom csókot. Feljebb húzom szoknyáját, lábai köz vezetem az ujjaimat….és itt állít le.
- Ne itt… - elveszi a kezemet, és megigazítja a szoknyáját – Na kifelé! – elmosolyodva megyek ki a próbafülkéből.
Szerencsére nem állt még a cerkám…cinkes lett volna így végigsétálni…
Ez volt a utolsó üzlet, ahova bejöttünk. Lehet kicsit sok volt neki, ami a próbafülkében történt…pedig szerintem tök izgi lett volna egy menet ott. Nagyon csendben van a kocsiban…combjára teszem a kezemet, de semmi. Kicsit megmarkolom, erre már figyel és megfogja a kezemet. Villantok felé egy bugyiolvasztó mosolyt, de csak elmosolyodva forgatja a szemeit, aztán az útra irányítja a tekintetemet. Rendben, rendben…
Otthon, mindent át kell nézni, hogy mit vettünk. Nem értem én ezt…nem elég elpakolni, még egyszer át kell nézni? „Parancsba” kapom, hogy mit vegyek fel holnap, mert hogy azok milyen jól álltak. Én meg meglóbálom előtte azt a szexi fehérneműt, amitől pöppet kanos lettem az üzletben. Kiveszi a kezemből és elmegy a fürdőbe. Addig én magamra kapom az új boxeremet amit választott nekem. Azt mondta nagyon formás seggem van benne.
Az ágyban várom, hogy történjen valami. Kis idő múlva megjelenik az ajtóban…Mrrr…nekem van a legszebb, legszexibb barátnőm a világon! Lassan sétál az ágyhoz, aztán mászik fölém. Kapok egy puszit, aztán a csípőmre ül. Máris kezdek kemény lenni…
Alsó ajkába harapva néz végig rajtam, aztán finoman karmolja végig felsőtestemet. Nem tudom honnan került elő a köntös öve, de a kezébe veszi, aztán a kezeimre tekeri, majd az ágy támlájához köti. Ilyet se csinált még senki…simán ki tudnám szabadítani a kezeimet, de nem rontom el a játékot…
Finoman csókol meg, aztán visszaül a csípőmre és lassan leveszi magáról a melltartóját. Újabb csókot kapok, de kezdek megveszni, hogy nem érhetek hozzá…Nyakamat csókolja, és halad lejjebb apró csókokkal. Elér boxeremig, de nem veszi le…már szépen kidudorodik a lényeg…végig is simít rajta, aztán felfelé indul meg csókjaival felsőtestemen. Neee…ne kínozz már…
Hosszú csókcsatára hív, közben kezecskéje boxerembe matat. Rámarkol az egyszeműre, és ütemesen mozgatni kezdi rajta a kezét. Lekerül rólam az alsó, és lábaim közé siklik, hogy nyalókázzon kicsit. Ahh…nagyon jól csinálja…nyalogatja, cuppog rajta….mindjárt elmegyek. De nem szabad…még…Elég volt. Kiszabadítom a kezeimet, és fordítok a felálláson.
Magam alá gyúrva csókolom vadul, közben mellét markolászom. Muszáj megkóstolnom is…nyelvemmel körbejárom lassan bimbóját, aztán erősen szívom meg. Ez az hercegnőm…hangosabban…Nem húzom az időt, már szexi tangáját is elrepítettem a szoba másik felébe, és nyelvemmel izgatom tovább. Ujjaimat is bevetem, de nem nagyon bírok már magammal…túlságosan felizgatott…
Fölé magasodva csókolom meg, közben a fiókból elővarázsolok egy gumit. Igen-igen…betankoltam pár csomag gumival, mert mindig az van, hogy sose figyelek oda. Igaz, hogy szedi a bogyókat, de igényli, hogy figyeljek…ezen a 10 másodpercen ne múljon. Csókolózás közben magamra húzom, aztán mehet a menet. Lassan csusszanok hercegnőmbe, aztán fokozatosan gyorsítva a tempón repítem a mennyekbe.
Hozzám bújva pihen, közben mellkasomat simogatja. Nagyon édes…
Nyújtózok kicsit az ágyon, és kezembe akad a melltartója.
- Hát…nem volt sok szerepe… - mondom elnevetve magamat.
|
| Saya | 2011. 05. 06. 20:50:53 | #13436 |
Karakter: Brooke Scott
-Rendben, de nem garantálom, hogy nem fogok kiborulni, ha terhes…-mondja.
-Majd én ott leszek neked. –megcsókolom, hogy enyhítsem feszültségét.
Mikor megérkezünk, Zach csak kikapcsolja a biztonsági övét, de nem akar kiszállni.
-Gyere, menjünk be. –adok neki egy puszit.
-Muszáj? –igen.
Kulccsal megyünk be, mert Zachnak van. Az anyukája fogad minket, még puszit is kapok.
Nagyon kedves asszony azt az egyet leszámítva, hogy ő már fehér ruhában lát engem. Még nem vagyunk olyan régen együtt Zach-kel, hogy ez téma legyen. Nekem elég annyi is, hogy hosszútávra tervez, egy gyerek sem akasztaná ki, és az, hogy szeret. Egy papír ezen nem változtat, és tudom, hogy az én szüleim nem örülnének még neki.
Mielőtt még túlzottan belelkesülne, Mandy jelenik meg, és felhív minket a szobájába. Szóba jön a lenti beszélgetés is, mert Mandyt is érdekli a téma, de csak úgy általánosságban beszélünk róla, időpontról nem esik szó.
-Mandy, elmondod mi az eredmény? –szól közbe Zach, de Mandy még befejezi azt, amit elkezdett, és csak azután válaszol.
-Nem vagyok terhes…-nem úgy tűnt, mintha bánta volna, ha mégis, de szerintem ő is tudja, hogy így könnyebb.
-Na jó…-Zach feláll…nem úgy…oh…mik ezek a perverz gondolatok?- Mandy, hahó, szia…a bátyád vagyok, emlékszel? Jól hallottam? Nem vagy…
-Nem, nem vagyok terhes. –erősíti meg Mandy.
Zach annyira lenyugszik, hogy a végén el is alszik. Egy darabig hagyom aludni, csendben beszélgetünk, de az órára nézek, és látom, hogy ideje menni. Mandy lemegy, én meg simogatva kelteni kezdem Zach-et.
-Zach, haza kell mennem. –mondom már az úton, a kocsiban.
-Igen, tudom, megyünk is. –mosolyogva megfogja a combomat. De nem hozzád haza.
-Ne szórakozz, a szüleim ki lesznek akadva, ha nem megyek haza. –nem szól semmit, csak nagyot sóhajtva elindul felénk.
-Veled akartam aludni…-morogja.
-Aludj nálunk. –ezen ne múljék.
-Na jó, nem csak aludni akartam. –mondja, közben már meg is érkezünk.
-Ki fogsz bírni szex nélkül egy éjszakát. Muszáj lesz, ha velem akarsz aludni. –mosolygom.
Még fürödni sem együtt fürdünk, mert nem megbízható. Jó az külön is. Felveszek egy rövid kis hálóinget, remélem, hogy tetszeni fog neki.
Zach hozzám bújik, én meg így hamar elalszom. Nem telik el sok idő, és arra ébredek, hogy Zach a melleimet tapizza, pontosabban érzékien simogatja. Meg akarok fordulni, hogy leállítsam, de nem engedi. A nyakamat csókolja, miközben lefelé indul meg kezével, de megfogom.
-Zach…-végre meg tudok fordulni, ő meg megcsókol.
-Hmm? –tovább csókolja a nyakamat, már nem nagyon van erőm fogni a kezét, így inkább hátára csúsztatom kezeimet.
-Behh…bezártad az ajtót? –mondd, hogy be.
-Késő van már…fölösleges…-súgja, és megcsókol.
Ledöntöm magamról, hogy én kerüljek felülre. Megcsókolom őt, Zach közben a fenekembe markol. De...Felegyenesedek.
-Mi a baj? –kérdezi, közben a hálóingem alá csúsznak a kezei.
-Te nem hallottad? –kihúzom a kezeit, és le is fogom őket.
-Mit? Nem hallottam semmit…-kihúzza a kezeit a kezeim közül, lehúzza vállaimról a hálóruhát, és szívni kezdi egyik mellbimbómat. Oh ne…Ha tudnád ez mennyire jó nekem, de most nem lehet, nem is menne…
-Ne csináld! –ellököm magamtól, és visszahúzom magamra a hálóinget. Mérgesen visszafekszik az ágyba, aztán mégis csak felül.
-Csak képzelődtél, nem ha…-most hangosabb zajt hallok, és ő is meghallja.
-Képzelődtem?! –kimászom az ágyból, de utánam nyúl.
-Nem mehetsz le egyedül! Majd én megnézem…-magára kap egy köntöst, amit én tettem ki még neki, én is felveszem az enyémet, és elindulunk lefelé.
-Mit csinálunk, ha egy betörő az? –súgom neki halkan lefelé menet a lépcsőn.
-Nem félek egy piti kis bűnözőtől…-persze, mert te vagy Superman, a sérthetetlen.
-És ha fegyvere van? Nem kéne hívni a rendőrséget? Valamit levert, és biztosan nem a szüleim, mert vak sötét van. Miért ne kapcsolnák fel a lámpát? De hol jött be? Nyitva hagytuk az ajtót? –elbizonytalanodtam, pedig úgy emlékszem, hogy bezártam.
-Brooke, kicsit csendesebben…-szól hátra.
-Jóóó…-mondom halkabban.
Leérve meghalljuk, hogy az edények csörömpölnek. Mit csinál a betörő az edények között? Zach felkapcsolja a villanyt, és olyat látunk meg, amit soha az életemben nem akartam. Az apám az anyámon fekszik, aki meg a konyhapulton. Oké, még van rajtuk ruha meg minden, de akkor is…Ez milyen már???
-Anya, apa…-elszörnyedve fordulok el. Zach is elfordul, de ő mosolyog.
-Jaj kicsim, azt hittem, hogy már alszotok, és…-kezd bele anya.
-Már nem vagyok kislány, értek mindent. Tegyünk úgy, mintha nem történt volna semmi, de…soha többé ne forduljon elő! –felszaladok a szobámba. Ez most olyan, mintha én lennék a szülő, hogy meg kell intenem őket, de…Tényleg nem akarok többet ilyet látni.
-Hercegnőm…-jön fel Zach utánam, és ül le az ágy mellé.
-Ez megrázó volt. Bocsánatot kérek az ő nevükben is…-hajtom le a fejemet.
-Ugyan már…Előfordul az ilyen. –magához ölel- Látni ugyan nem láttam, de hallottam már, hogy a szüleim jól érezték magukat. Ez az egyik előnye, hogy már nem lakok velünk…most már csak a te nyögéseidet hallhatom…-nevet.
-Ez nem vicces! –kibújok az öleléséből.
-Megnyugtassalak? Folytathatnánk ott, ahol…-döntene el, de nem hagyom.
-Megvesztél? Ezek után? Nem tudok úgy szeretkezni, hogy közben a szüleimet látom magam előtt…-rosszul vagyok.
-Gondolj csak bele…Ha lesznek gyerekeink, attól mi még továbbra is szeretkezni fogunk. Ez nem bűn. –mosolyog megértően.
-Mit mondtál? –nézek rá meglepetten a gyerekek hallatán.
-Csak mondtam valamit, talán baj? –végig simít az arcomon.
-Nem az. Jó hallani, hogy van jövője is a kapcsolatunknak. Persze nem mostanában, egyszer jó lenne így élni…-megcsókolom- Nem megyünk el hozzád?
-Most? –hmm…két óra van, még belefér.
-Igen, most. Nem tudok ma itthon aludni. Légy szíves…-újra megcsókolom.
-Rendben. Akkor öltözzünk…-feláll, de…
-Jó ez így. Összepakolok pár ruhát meg cuccot, levisszük a kocsiba, és egy darabig nálad maradok. Már ha…szabad…szabad? –kérdezek rá.
-Ezt nem kell megkérdezned, azt sem bánnám, ha állandóan ott lennél. –megint csókolózni kezdünk.
Összepakolok jó pár cuccomat meg ruhákat, hagyok egy cetlit anyáméknak, hogy hol leszek, aztán indulunk is.
Mivel hálóruhában vagyunk, azonnal az ágyba dőlünk Zach-nél. Máris jobban érzem magam itt, sőt fél perc után már arra sem gondolok, ami miatt ide jöttünk.
A plafont bámulom, míg arra várok, hogy Zach újra mellettem legyen, mert közben lement a konyhába egy kis innivalóért.
-Itt vagyok. –nyitja ki az ajtót kissé nehezen, mert a kezében egy tálca van, rajta pezsgő, és pezsgős poharak. Ez meg?
-Ünnepelünk valamit? –ülök fel, miközben ő is leül, és a tálcát is leteszi.
-Igen, azt, hogy megint itt vagy. –mosolyog, és kibontja az üveget.
-Azt hittem, hogy ilyenkorra mást fogunk ünnepelni, mondjuk azt, hogy nagybácsi leszel…-nevetek, sőt még ő is elmosolyodik- Gondolj bele…milyen jó lett volna babázni. Olyan édesek ezek a kis mütyürkék…-mosolyogva ábrándozom el, mikor hirtelen Zach kezét érzem meg a hasamon.
-Ha akarod, csinálhatunk egyet. –nagyon vicces vagy…Mit röhögsz?
-Nem így értettem…-ellököm magamról a kezét.
-Most meg mi a baj? –leteszi az éjjeliszekrényre a tálcát, és nyakamhoz bújva csókolgatni kezd.
-Ne viccelj ilyenekkel! Az anyád az esküvővel húz, te a gyerekkel…Még én is gyerek vagyok, most miért kell ezt? Ráadásul azt hiszed, hogy vicces vagy, pedig egy gyerek komoly dolog. –sóhajtok, de hagyom, hogy tovább csókolja a nyakamat.
-Én viszont nem érzem magam gyereknek, és szerintem te sem vagy az…Nem félek egyiktől sem…-most már leállítom, és a szemébe nézek.
Gyengéden fogom az arcát, és egyre csak a szemét nézem, míg el nem mosolyodik.
Szeretlek…egyre jobban…De ugye nem kell most gyereket szülnöm neked? –kérdezem nevetve.
-Nem kell, de attól még gyakorolhatunk…-már döntene el, de én inkább a poharakért nyúlok.
-És mi lesz a pezsgővel? Nem iszunk? –a kezébe adom a másik poharat.
-Ezt most direkt csinálod…De nem baj, ami késik, az nem múlik…-már annyira rám mászik, hogy kénytelen vagyok a könyökömön támaszkodva inni. Alig kortyolok bele, mikor kiveszi a kezemből.
-Most jön az a rész, hogy leöntesz? –nézek rá kérdőn.
-Nem, pezsgő nélkül finomabb vagy. –leteszi a poharakat, aztán rám mászva csókol meg.
Körülbelül fél percig csókolhatja a nyakamat, mikor álmosság lesz úrrá rajtam, és…elalszom.
Reggel, mikor felébredek, látom, hogy Zach mellettem fekszik. Elkezdek gondolkodni, és rádöbbenek, hogy este elaludtam. Oh te jó ég…Bár, ha belegondolok, ezt fel lehet fogni viccesen is, de nem tudom, hogy egy pasinak mennyire vicces, hogy a barátnője elalszik mellette…Nem tehetek róla, késő volt, én meg olyan álmos voltam…Sajnálom.
Míg ő alszik, addig én a fürdőszobába megyek készülődni. Ma semmi dolgom nincs, remélem Zach-nek sem, mert akkor elmehetnénk valahova. Sétálni, vidámparkozni, bárhova…
Egy szexi kis felsőt veszek fel, hogy ha rám néz, ne tudjon annyira haragudni, már ha haragszik…
-Zach, jó reggelt…-simogatom, hogy felébredjen.
|
| Garfield | 2011. 05. 04. 22:46:33 | #13415 |
Karakter: Zachary Williams
- Szóval álmos vagy? – majd leszek…de most…
- Te úgy érzed, hogy az vagyok – már most keményedek, pedig még semmit sem csinált…
- De nem szeretkezhetünk egész nap, tudod, hogy haza kell mennem… - semmit sem kell.
- Dehogy kell, ma biztosan nem. Ma csak egy valamit kell, maradnod…és, ha el akarsz menni, arról itt az ágyban teszek… - megcsókolom, közben derekamhoz húzom lábait.
Tovább csókoljuk egymást, aztán hercegnőm elfújja a gyertyákat, pedig olyan jó volt látni. Imádok meztelen testében gyönyörködni…klikk…ötlet.
- Várj… - állok fel az ágyból.
- Hova mész? Gumiért? – hát…öhm…
- Gumi? – kérdezek vissza kínosan mosolyogva.
- Nem ezt akartad, igaz? – hát, most hazudjak? - Na jó, de akkor…? – mosolyogva felkapcsolom a villanyt - Mit csinálsz? – te mit csinálsz? Miért takarózol be?
- Csak szerettelek volna látni, olyan sötét van… - lécike…nem kell az a takaró.
- Akkor is túl sok a fény… - miért? Mi vagy te vámpír? - Na jó, maradhat, de akkor én is itt maradok. – hát persze…nem sokáig…
Visszabújok mellé, és egy édes csók közben ledobom a takarót. Így teszem magamévá…hogy látom minden egyes porcikáját, minden rezdülését…
Arra ébredek, hogy Brooke telefonál…az én telefonommal? És…mi van a húgommal? Gyerekünk lesz? Mi az isten…?
- Ki volt az? És…gyerekünk lesz? – kérdezem felülve mikor leteszi a telefont.
- Nem lesz, azt csak úgy mondtam. Valami Mollie volt, azt mondtam, hogy a húgod vagyok, és rátettem egy lapáttal, hogy biztosan ne hívjon többet. Szóval udvarolgattál neki? – ohh Mollie…
- Mollie? Az a hülye lány, aki rám volt kattanva, mert egyszer elkísértem őket moziba, mikor Mandyvel késő este mentek? Mit mondtál neki? - komolyan ilyen hülye vagy???
- Oh ugyan, csak vicc volt. – de jó, röhög a vakbelem…
- Ez neked vicces? Persze, hogy az, mert nem rólad van szó. Először még én is nevettem, emlékszel? De, hogy már megint azzal jössz, hogy én és a húgom… - ez kurvára nem vicces, ez beteges.
- Azt kellett mondanom, hogy a húgod vagyok, hogy beszéljen, aztán mondtam, hogy a barátnőd vagyok, de ő értette félre. Felhúzott, és gyorsan le akartam örökre rázni. Baj? Felhívjuk, elmondjuk és… - be se fejezd, nem érdekel.
- És? Néha tiszta hülye vagy, nem is értem magam, hogy mit szere… - mikor ránézek Brooke-re, akkor esik le, hogy mibe kezdtem bele… - Nem úgy értem, de… - közbevág.
- Tudod mit? Nem érdekel. Nem ilyen barátnő kell? Oké. Akkor ennyi. – beviharzik a fürdőbe a cuccaival.
De hülye vagyok…utána akarok menni, de be van zárva az ajtó. Brooke…Kis idő múlva kijön, de menne is el.
- Brooke, beszéljük meg. Tudod, hogy dühös voltam. – fogom meg a kezét.
- Nem te leszel az első pasim, akivel szakítok, nem nagy ügy. Nem kellek, megértettem. Sok boldogságot! – megcsókol és elmegy.
- Kurva életbe! – az első dolog ami a kezembe akad a pezsgősüveg, amit teljes erőből a falnak is vágok – Remek…most takaríthatok is… - később.
Próbálom hívni, de esélytelen…nem veszi fel. Bocsánatkérő sms-eket írok neki azokra sem válaszol, a hízelgő sms-ekre sem. Kivéve egyet…mikor azt írom neki, hogy „Hiányzol, üres az ágy nélküled.”
Válasz: „Na mi az? Szeretnél egy menetet? Jól van, lehetünk szeretők, de ennél több úgy látszik, nem megy nekünk. Részedről legalább is nem. Az ágyban jó vagyok, de beszélgetésben már nem. Pár nap múlva jöhet egy kis sex, de semmi más. Vége. U.i.: ma mással randizom, tedd te is ezt.”
Ezt nem veszem be. Vagy csak nem akarom…nem akarom elhinni, hogy alig pár óra alatt talált magának valakit. Nagyon nem rá vallana.
Délután úgy döntök, hogy kimegyek a pályára. Az egyetlen hely ahol tudok gondolkodni…de…Brooke? Komolyan ő az? Közelebb megyek és…igen ő az.
- Zach? Mit akarsz? Megint elmondani, hogy hülye vagyok meg…meg mit tudom én még mi, és… - csókkal hallgattatom el.
- Szeretlek, gyönyörű és okos vagy, csak kicsit meggondolatlan. – adok szájára egy puszit.
- De… - ujjaimat szájára teszem és el is hallgat.
- Nincs de, csak te és én. – újra megcsókolom.
- Program mára? – na ezt már szeretem…
- Veled lenni. .- válaszolom, mire elmosolyodik.
- Mandy…ma derül ki az eredménye. Nem megyünk el hozzájuk, hogy ne telefonból tudjuk meg? – kulcsolja össze a kezeinket. Nagyot sóhajtok.
- Rendben, de nem garantálom, hogy nem fogok kiborulni, ha terhes… - semmi kedvem elmenni Mandyhez…Brooke-kal akartam lenni…
- Majd én ott leszek neked. – hozzám simul és megcsókol.
Beugrunk a kocsiba és megyünk is húgomhoz. Nagyon remélem, hogy nem terhes. Komolyan, azt se tudom mit csinálnék…vagyis de. Először is megszorongatnám kicsit Nick tökeit, és befenyíteném, hogy ha elhagyja a húgomat az intenzíven köt ki…Agresszív vagyok? Kicsit…
Megállok a ház előtt, szép lassan leállítom a motort, kioldom a biztonsági övet, de nem szállok ki.
- Gyere, menjünk be. – ad hercegnőm az arcomra egy puszit.
- Muszáj? – kérdezem, de az arckifejezése mindent elárul.
Nem csengetek, csak besétálunk, van kulcsom. Anyu rögtön jön, kapok egy puszit, Brooke is kap. Kedveli pedig csak egyszer találkoztak…Szóval tart minket, amit én nem is bánok annyira. Legalább később ér a hidegzuhany…
Anyu már az esküvőnket kezdi tervezgetni, de Mandy megment minket. Felrángat bennünket a szobájába. A lányok elkezdenek beszélgetni én meg csak ülök. Tényleg nem akarja már kinyögni a lényeget? Nem hiszem el…
- Mandy, elmondod mi az eredmény? – kérdezek rá. De mintha itt sem lennék, csak beszélget tovább hercegnőmmel.
- Nem vagyok terhes… - jól hallottam? Nem tudom, mert visszafordul Brooke-hoz.
- Na jó… - állok fel – Mandy, hahó, szia…a bátyád vagyok, emlékszel? Jól hallottam? Nem vagy…
- Nem, nem vagyok terhes. – mosolyog.
Nyugodtan ülök vissza, és már nem is érdekel semmi. A csajok beszélgetnek, én meg már elfekszek az ágyon.
Elaludhattam, mert kicsim simogatására ébredek. Hercegnőm indulni szeretne, szóval megyünk is.
- Zach, haza kell mennem. – miért most hova megyünk?
- Igen, tudom, megyünk is. – mosolygok és megfogom combját.
- Ne szórakozz, a szüleim ki lesznek akadva, ha nem megyek haza. – sóhajtok egyet és irányt váltok.
- Veled akartam aludni… - morgok.
- Aludj nálunk. – hmm…
- Na jó, nem csak aludni akartam. – közben megérkezünk.
- Ki fogsz bírni szex nélkül egy éjszakát. Muszáj lesz ha velem akarsz aludni. – mosolyog és kiszáll a kocsiból.
Fürödni sem fürödhetek vele, mert „nem bírnál magaddal…”. Tiszta szívás ez így…Ráadásul szexibb hálócuccot nem is találhatott volna magának. Direkt engem szívat. Hozzá bújok és…nem tudok aludni…még édes szuszogása sem ringat álomba.
Muszáj…muszáj simogatnom és apró csókokkal borítanom nyakát. Benyúlok hálóinge alá és melleit kezdem simogatni, amire már felébred. Fordulna felém, de nem engedem…tovább csókolgatom, közben hasán végig simítva vezetem lefelé kezemet, de megfogja.
- Zach… - sóhajtja a nevemet. Hagyom, hogy a hátára forduljon és megcsókolom.
- Hmm? – tovább csókolom finom nyakát. Egyre gyengébben fogja a kezemet, aztán végig simítva karomon, hátamra siklik a keze.
- Behh… - ennyire jó? Beszélni sem tudsz hercegnőm? – bezártad az ajtót? – hadarja el gyorsan. Picsába…
- Késő van már…fölösleges… - súgom és megcsókolom.
Ledönt magáról, és fölém mászva csókol meg. Megmarkolom a fenekét, de hirtelen megszakítja a csókot és ráül a csípőmre.
- Mi a baj? – kérdezem, közben hálóinge alá csúsztatom a kezeimet.
|
| Saya | 2011. 03. 06. 01:09:13 | #11979 |
Karakter: Brooke Scott
Arra ébredek, hogy Zach simogat, muszáj őt jó szorosan megölelnem.
-De édes vagy…-mondja.
-Köszi…-most már a szememet is kinyitom, de még álmos vagyok.
-Mióta vagy fent? –hááát…
-Nem tudom. –adok egy puszit a szájára.
Kisimítja arcomból a kósza tincseket, aztán mosolyogva néz rám, majd számon simít végig.
-Szeretlek…-megcsókol, közben lassan fölé mászom.
Combjaimba mar lágyan bele, aztán fenekemre siklik a keze. Belemosolygok a csókba, de aztán…
-Jó reg…-apa??? Gyorsan lemászom Zachról. –Mi a…?
-Apa, mi csak…-mit mondjak, mikor látta…
-Láttam…bár ne láttam volna…-becsukja maga mögött az ajtót. Remek…
-Legközelebb be kéne zárni az ajtót…-mosolyog Zach, de nem lesz legközelebb…
-Zach, ez nem vicces! Most mit fogok kapni…-hányszor megmondta, hogy csak előtte ne…
-Apád nem tudja, hogy már nem vagy szűz? –kérdezi.
-De…biztos tudja…-erről mi nem szoktunk beszélni, de tudja, ha nem itthon alszom, akkor igazából nem is alszom.
-Na ez nem túl biztató…azt hiszem, ki fog herélni, úgyhogy most használd ki, hogy még van. –a nyakamba csókol nevetés után.
-Ne csinálj már mindenből viccet. Menjünk le…
-Öhm…te mész a szüleidhez, én megyek haza…mit szólsz? –hogy mit?!
-Szépen lejössz velem! –ne kelljen újra kérnem!
-Jól van nah…-ad egy puszit a számra- De nem érne rá fél óra múlva? –megint a nyakamat csókolja.
-Nem! –készülődni kezdek, aztán végre ő is. Mielőtt még kimennénk, maga felé fordít.
-Kérek egy búcsúcsókot…-jaj te. Na jó, megkapod.
Mikor leérünk, apu velem akar beszélni, de Zach nem megy el. Azt mondja, hogy velem nem csak két hónapot tervez, mert szeret, és, hogy nem csak szexpartner vagyok. Hűha, szóval most van egy komoly kapcsolatom?
-Rendben…de szeretném, ha védekeznétek. –jaj ne már apu!
-Apa…-Zachoz bújok, aki csak nevet a dolgon- Szedem a fogamzásgátlót…
-Ennek örülök –mondja apu és kimegy a nappaliból. Gondolom, hogy beszámol anyunak is…
-Ez kínos volt…-mondom.
-Szerintem tök jó arc volt…-nevet. Így utólag…de szerintem te is féltél.
-És mondd csak…-végig simítok a mellkasán, majd nyakába csimpaszkodom- meddig is szeretnél velem lenni? –figyeltem ám.
-Hááát…nem is tudom…-ez most komoly? Kibújok a karjaiból, sőt hátat is fordítok. –Örökre az enyém vagy…és én a tiéd…-súgja a fülembe. Nagyot dobban a szívem…ez tényleg szerelem, az az igazi, egyszeri és örök. –Nem akarunk átmenni hozzám? Megmutathatnád, mit terveztél a vendégszobában…-beleharap a fülembe.
-Ezek után még van kedved…? –kezdek bele.
-Nálam nem nyit ránk senki…-apró harapásokkal tér át nyakamra, én meg felsóhajtok- És…neked is kezd visszajönni a kedved. –derekára csúsztatom a kezemet, és megcsókolom válaszként.
Pár perc múlva már a kocsijában ülünk. Furcsa, de az egész testem bizsereg, ha arra gondolok, hogy mit fogunk csinálni. Most, hogy tudom, hogy mennyire jó vele, nagyon izgatott vagyok.
Zach útközben a combomat simogatja, aztán szoknyám alá csúszik a keze. Ez nem annyira jó ötlet, de nem bírom leállítani. Fehérneműmön keresztül kezd simogatni. Először megfordul a fejemben, hogy hátra dőlök, és csak hagyom, de jobb ötletem támadt.
Közelebb húzódom, és én is izgatni kezdem. Feltérdelek az ülésen, bár itt kéne mondani, hogy ezt senki ne próbálja ki otthon, hiszen a biztonsági öv kötelező, de akkor is…Nyakát kezdem csókolgatni, közben meglazítom az övét. Zach nézné, hogy mit csinálok, de felemelem a fejét, hogy az utat nézze, mielőtt még baj lenne. Belenyúlok a boxerébe, és úgy folytatom, de az ő keze sem áll meg. Félrehúzza a tangámat, és ujjaival hatol belém. Én is rámarkolok merevedésére, hogy neki is jó legyen.
Mivel az előjáték megvolt, mikor beáll Zach a garázsba, azonnal a lényegre akar térni. Hátradönti az ülést, ledobja a felsőjét és fölém mászva csókol meg.
-Rossz kislány voltál…-mondja, közben feljebb tolja a szoknyámat.
-És meg fogsz büntetni? –nevetek.
-Jól látod a dolgokat…-csókolózni kezdünk.
Levesszük a tangámat, aztán az ő ruháit, majd a felsőmet is. Keresné hátul a melltartóm kapcsát is, de…jól van, nem kell szólnom, hogy elől van, megtalálja. Miután kikapcsolja, és végre az utolsó zavaró textília is lekerül rólam, kebleimet veszi kezelésbe. Lassan hatol belém egy kis idő után…ez annyira jó…
Lassan kezd mozogni bennem, miközben csókokkal kényeztet. Annyira figyelmes és gyengéd, most egy kicsit sem fáj semmi, egészen ellazulok. Egy kicsit gyorsít, és ez épp elég ahhoz, hogy átéljem az orgazmust. Már neki sem kell sok, de úgy néz ki, hogy most jobban akar vigyázni rám, mert kiveszi, és a hasamra élvez. Furcsa érzés, de értékelem a figyelmét.
Hosszú csók után megyünk be a házba, fel a fürdőszobába. Kicsit igazítok magamon, aztán irány a rózsaszirmos fürdő. Égnek a mécsesek, iszogatjuk a pezsgőt, és csókoljuk egymást.
Zach a fürdő után a karjaiban visz a szobába, ahol meggyújtom az ott lévő gyertyákat, sőt pezsgő is van. Zach a köntösömet venné le, de nem akarom engedni. Birkózást követően a távirányítón landol, és így elindul az a bizonyos felvétel.
-Nagyon szexi vagy…-a nyakamba csókol.
-Szóval tetszik a fehérnemű? –kérdezem mosolyogva, bár tudom a választ.
-Igen…de jobban tetszik, ha nincs rajtad semmi. –lassan széthúzza a köntösömet- Nem pótoljuk be ezt az ünneplést? Egész nap ki sem akarok kelni az ágyból…-megcsókol az ágyra döntve. Kis telhetetlenem…
-Szóval álmos vagy? –viccelem el a dolgot a csók után.
-Te úgy érzed, hogy az vagyok? –nem édes, én valami egészen mást érzek, főleg lent…
-De nem szeretkezhetünk egész nap, tudod, hogy haza kell mennem…-sóhajtok szomorúan.
-Dehogy kell, ma biztosan nem. Ma csak egy valamit kell, maradnod…és, ha el akarsz menni, arról itt az ágyban teszek…-derekához húzza lábaimat, és csókolni kezd.
Kezdem beadni a derekamat, főleg, hogy most már meztelenül simulunk egymáshoz és a gyertyák sem égnek, hisz elfújom őket, de…
-Várj…-mi? Mire?
-Hova mész? Gumiért? –nézek rá, mikor felkel az ágyból.
-Gumi? –egy kínos mosoly jelenik meg az arcán. Szóval nem azért kelt fel.
-Nem ezt akartad, igaz? –férfiak…-Na jó, de akkor…? –elmosolyodik, aztán felkapcsolja a villanyt. Ez most szórakozik? –Mit csinálsz? –magamra húzom a takarót.
-Csak szerettelek volna látni, olyan sötét van…-mi ez a kérlelő arc?
-Akkor is túl sok a fény…-mit nem lehet ezen megérteni? Csak áll ott és vár. Most mondjam azt, hogy hagyja úgy…hmm…-Na jó, maradhat, de akkor én is itt maradok. –bebújok a takaró alá.
Reggel a tegnap este történéseivel ébredek a fejemben. Próbáltam a takaró alatt maradni, de mikor Zach azt ledobta a földre, nem sokat lehetett tenni. Na nem baj, így számomra is élvezetes volt a látvány. Aludnék vissza, mikor megcsörren Zach telefonja. Nem jelzik ki a számot, és Zach nem igazán akar felkelni. Mi van, ha Mandy az? Lehet, hogy már kiderült a terhességi teszt eredménye…Felveszem.
-Hallo, Zachary Williams telefonja. –biztos, ami biztos.
-Hali…beszélhetnék vele? –bemutatkozni meg én fogok…ez nem Mandy, de női hang.
-Most alszik, ki keresi?
-Nyuszika. –az IQ harcos?
-A húsvéti? –nem vagyok vicces kedvemben, mindjárt lecsapom.
-Oh nem, Mollie vagyok. –a nyuszika is jobb ennél.
-Mollie, ki? Honnan ismered?
-Mandy vagy? –kérdésre kérdéssel válaszolni? Na jó, most megszívod.
-Igen, én vagyok az. –jah persze…
-Azt hittem, hogy összejött valakivel, tudom milyen mohó. –nevet- Én vagyok az, Mollie, akinek egy hónapig udvarolt, tudod. Elutaztam a tanulmányaim miatt, de most egyedül érzem magam, és…-pff.
-A barátnője vagyok, és azért alszik, mert végig szeretkeztük az éjszakát. Részletezzem, vagy magadtól is leteszed a telefont? –vagy én tegyem le?
-A mi? Ez nem illegális? –jah, hogy még mindig nem esett le, hogy nem Mandy vagyok?
-Zach beteg, sőt gyerekünk is lesz, szia! –leteszem, aztán Zach kíváncsi szemeivel találom magam szembe.
-Ki volt az? És…gyerekünk lesz? –felül.
-Nem lesz, azt csak úgy mondtam. Valami Mollie volt, azt mondtam, hogy a húgod vagyok, és rátettem egy lapáttal, hogy biztosan ne hívjon többet. Szóval udvarolgattál neki? –próbálok nem idegeskedni.
-Mollie? Az a hülye lány, aki rám volt kattanva, mert egyszer elkísértem őket moziba, mikor Mandyvel késő este mentek? Mit mondtál neki? –hoppá…
-Oh ugyan, csak vicc volt. –nevetek kínosan.
-Ez neked vicces? Persze, hogy az, mert nem rólad van szó. Először még én is nevettem, emlékszel? De, hogy már megint azzal jössz, hogy én és a húgom…-nagyon ideges.
-Azt kellett mondanom, hogy a húgod vagyok, hogy beszéljen, aztán mondtam, hogy a barátnőd vagyok, de ő értette félre. Felhúzott, és gyorsan le akartam örökre rázni. Baj? Felhívjuk, elmondjuk és…
-És? Néha tiszta hülye vagy, nem is értem magam, hogy mit szere…-mivel látja komoly arckifejezésemet, nem fejezi be- Nem úgy értem, de…
-Tudod mit? Nem érdekel. Nem ilyen barátnő kell? Oké. Akkor ennyi. –magamhoz veszem a ruháimat, és a fürdőbe megyek. Bezárom az ajtót, hogy Zach ne jöhessen be, hiába is kopogtat.
-Brooke, beszéljük meg. Tudod, hogy dühös voltam. –nyúl utánam, de nem hallgatom meg, indulok.
-Nem te leszel az első pasim, akivel szakítok, nem nagy ügy. Nem kellek, megértettem. Sok boldogságot! –pimaszul még egy csókot is adok neki, aztán elsétálok, míg le nem intek egy taxit. Utálok taxizni, de most ez van…
Hiába hív, vagy ír, nem reagálok, Illetve egy sms-t azért írok, mikor azt írja, hogy „Hiányzol, üres az ágy nélküled.”.
„Na mi az? Szeretnél egy menetet? Jól van, lehetünk szeretők, de ennél több úgy látszik, nem megy nekünk. Részedről legalább is nem. Az ágyban jó vagyok, de beszélgetésben már nem. Pár nap múlva jöhet egy kis sex, de semmi más. Vége. U.i.: ma mással randizom, tedd te is ezt.”
Persze valójában nincs randim, sőt nem is ezt gondolom, de annyira kiborított, hogy nem írhattam mást.
Délután kimegyek a pályára. Bár még fáj a fejem, de muszáj vagyok gyakorolni. Most nincs kint más, és meleg is van, így csak lengén öltözöm.
Próbálok visszazökkeni, de nem érzem még magam elég erősnek ehhez. Leülök kicsit pihenni, mikor lépéseket hallok meg magam mögött…
-Zach? –minek jött ide? Ne, nem bírok neki így megint nemet mondani neki, főleg, hogy mellém térdel, és gyengéden magához húz. –Mit akarsz? Megint elmondani, hogy hülye vagyok meg…meg mit tudom én még mi, és…-megcsókol.
-Szeretlek, gyönyörű és okos vagy, csak kicsit meggondolatlan. –egy puszit ad a számra.
-De…-számra teszi az ujjait.
-Nincs de, csak te és én. –megint megcsókol.
-Program mára? –ugye csak hozzám akartál jönni, semmi randi…
-Veled lenni. –elmosolyodom, de…
-Mandy…ma derül ki az eredménye. Nem megyünk el hozzájuk, hogy ne telefonból tudjuk meg? –kulcsolom bele a kezemet a kezébe.
|
| Garfield | 2011. 02. 08. 21:56:35 | #11217 |
Karakter: Zachary Williams
- Ez gyönyörű, köszönöm, és neked is boldog évfordulót! – kapok egy finom csókot - Én sem felejtettem ám el, de arra estig várnod kell. Hazaviszem a cuccaimat, aztán megkapod az ajándékodat, ami a vendégszobában van, szóval kifelé menet leakasztom a pótkulcsot is hozzá, nehogy kíváncsiságodban bemenj. – kuncogva harap bele az orromba…naaa…
- Itt alszol nálam? – kezd jobb kedvem lenni.
- Igen. – ohh hercegnőm, zene füleimnek.
- Mi lenne, ha el sem mennél? – gondoskodjunk is erről…háta mögé nyúlva kezdem kipakolni a bőröndjét.
- Nem, ne csináld! Összekupizol mindent… - nevetve kezdünk „harcolni”. Én ki akarok pakolni, de valahogy mindig visszakerülnek a ruhák…de…ez mi?
- Ez meg… - felveszem a földről a dobozt, és megnézem mi ez…terhességi teszt?? - Terhes vagy?
- Szerinted meg van csinálva a teszt? – jól van nah, ez a kérdés jutott először az eszembe.
- Nem, de…huh…ki kell fújnom magam. – leülök, és magam mellé ültetem hercegnőmet is. Kezét fogva gondolkodom…
- Zach, ez nem… - kicsim, nem kell magyarázkodnod…
- Nem gond, ha az vagy. – mondom mosolyogva.
- De nem… - nem, dehogy zavar.
- Jó, talán meglepett a dolog, de egyáltalán nem zavar, sőt… - hasára simítom a kezemet.
- Te örülnél egy babának? – milyen kérdés ez? Nem, nem örülnék, utálnám a saját gyerekemet…Brooke…
- Hát…miért ne? Lehet, hogy nem kértelek volna meg ilyen hamar, hogy szülj nekem egyet, de ha már úton van, én boldogan várom az érkezését. – persze, hogy örülnék neki…
- Tudom, hogy még nem mondtam ki, de mindvégig éreztem, és most jobban…annyira szeretlek! – úristen de jó hallani…Hozzám bújva csókol meg - De nem vagyok terhes…nem én. – akkor ki?
- Akkor minek van nálad a teszt? Nem értek semmit. – összezavartál.
- Az egyik barátnőmnek vettem… - ohh értem…
- Az egyik bará… - na neee - Ugye nem Mandynek!? – kérdezem kicsit feldúlva.
- Én nem akartam elmondani, de úgy érzem, hogy nem titkolhatom el előled…Mandy tényleg attól fél, hogy teherbe esett, de ez egyáltalán nem biztos. Csak késik neki egy-két napot. Nekem volt, hogy ki is marad, közben meg nem is volt pasim. Ez nem jelent semmit, lehet, hogy egy kis hormonális zavar. – szerintem inkább az agyában van zavar, hogy összejött Nick-kel…
- Egy kis hormonális zavar!? És, ha az inkább egy kis gyerek? Brooke, miért nem szóltál rögtön? – Zach, ne Brooke-kal kiabálj, nem tehet semmiről…nyugi…
- Nem szóltam ,mert a legfontosabb Mandy volt. Kértem időpontot holnapra a dokinál, elmentem vettem neki tesztet, hogy holnapig se kelljen várnia és a vizsgálat már csak megerősítés legyen…Mandy a barátnőm, te meg a barátom, nem fogok köztetek választani! – okéoké…
- Ne haragudj, csak felbosszant, hogy ha már Nick felelőtlenül viselkedik, legalább a húgomnak lehetett volna annyi esze, hogy használjanak gumit. – mérgelődöm.
- Mert mi mindig használunk… - öhm…
- Igazad van, jobban kéne vigyáznom rád. – ölelem magamhoz bocsánatkérésképpen.
- A gumi sem nyújt száz százalékos védelmet, nem erről van szó. Én is jobban szeretem nélküle, ha veled vagyok, de… - mi? Ezt hogy érted?
- Ha velem vagy? – kérdezek vissza? Voltál mostanában mással is?
- Igen, most veled vagyok, de volt, hogy mással jártam…Mindig gumival csináltuk, de szedtem gyógyszert is. – ja, értem…már rémeket látok…
- Én is mindig használtam gumit, de ez a te hibád. – mosolygok.
- Mégis micsoda? – hercegnőm, tényleg nem érted?
- Megőrülök érted, és ha megkívánlak, nem gondolkodom. – netem el magam.
- Szerencséd, hogy csak ennyi…de akkor a te hibád is. – ohh…még a végén elbízom magam… - De visszatérve Mandyre…ugye nem fogsz kiabálni vele? Lehet, hogy nem is terhes, és csak hülyét csinálnál magadból, vagy ha mégis az, akkor miért ne örülhetnél Mandy boldogságának? Néha elfelejted, hogy már annyi idős, mint én… - jól van nah…
- Nem fogok kiabálni. – sóhajtok egy nagyot, hogy már megint annak az ellenkezőjét ígértette meg velem, mint amit csinálni akarta. Aztán lopok egy csókot.
- Jobb lesz, ha én most megyek. – mi?
- De miért? – valami rosszat csináltam?
- Mert feszült vagy, és nem akarom, hogy sex közben rajtam vezesd le a feszültségedet. Már múltkor is egy kicsit… - értem…
- Durva voltam? – kérdezek rá.
- Egy kicsikét, de ez nem is lenne baj, ha teljesen jól lennék, csak a fejem még mindig fáj, és mikor úgy rám nehezedtél egy picit kellemetlen volt. Élveztem, amit csinálsz, csak…
- Bocsánat...- vágok közbe és finoman magamhoz ölelem.
- Semmi baj, tényleg, csak meg kell gyógyulnom, hm? – oké.
- Tudom és sajnálom. – jobb lesz odafigyelnem, nem akarok fájdalmat okozni neki…
- De nem kell. Nem voltál túl durva, nagyon szeretem, ahogy csinálod. – kapok egy puszit a nyakamra - Tényleg mennem kell, a szüleim már biztosan várnak. – én meg nem akarom, hogy elmenj…de hát ez van…
- Hazaviszlek. – mondom mosolyogva.
- Hívtam egy taxit, de azért köszi. Beszélj inkább a húgoddal, biztosítsd a támogatásodról, és kívánj sok boldogságot az anyaságához, ha valóban teherbe esett volna. Te szeretted volna a mi babánkat is, akkor kutyakötelességed az unokaöcsédet is szeretni, ha valóban megfogant. Ne okozz csalódást! Szeretlek! – kapok egy puszit és menne, de tud még egy kicsit várni a taxi…
- Én is…szeretlek… - olyan jó kimondani, főleg, hogy utána mindig kapok egy csókot…sokszor fogom mondani.
Ahogy elmegy, én is elindulok haza, a szüleimhez. Mandy már biztos otthon van. Megpróbálok vele normálisan beszélni, ahogy hercegnőmnek megígértem.
Köszönök anyuéknak, aztán megcélzom Mandy szobáját, de igazán kopoghattam volna. Arra nyitok be, hogy épp nyálcserét folytat Nick-kel. De jó…
- Ne haragudj, nem tudtam, hogy vendéged van… - legszívesebben megölném ezt a bizonyos vendéget…
- Gyere… - int Mandy, hát jól van…
- Brooke mondta, hogy lehet, hogy babát vársz. – egyből a lényegre térek.
- Én most azt hiszem megyek… - hova?
- Ne fossál, béke van Nick… - visszaül.
- Jajj, Brooke…
- Ne legyél rá dühös, csak megláttam a tesztet és elmondta, hogy neked vette. Kicsit mérges lettem, de…nem fogok prédikálni. Itt vagyok ha kellek, de azért remélem nem vagy terhes…még korai lenne. – a nyakamba ugrik.
- Köszönöm… - még egy puszit is kapok.
Beszélgetünk még egy kicsit, de aztán hazamegyek. Brooke ezek szerint nem jön már, ha még nincs itt. Kár…de megértem…
Lefekszem az ágyamba, ami tök üres Brooke nélkül…olyan rossz. Aludni sem tudok, csak rá gondolok, aztán eszembe jut, hogy milyen meglepit csinált…nem vitte el a kulcsot. Nézzük meg! Kipattanok az ágyból és levágtázok a vendégszobába.
Ahogy belépek, elakad a lélegzetem…ez gyönyörű. De mi ez az ágyon? Egy kazi? Mi van rajta? Elkezdem lejátszani…Tátot szájjal figyelem. Úristen, hogy nekem milyen bombázó barátnőm van…A felvétel végére, azt veszem észre, hogy kicsit nagyon beindultam. Kicsit vagyok csak kemény…
Nem érdekel milyen késő van, muszáj elmennem hozzá. Kocsiba be, és repesztek.
Csöngetek, és meglepett hercegnőmmel találom szembe magam, ahogy kinyitja az ajtót.
- Zach? – szerinted?
- Szia! – köszönök, aztán beljebb lépve hevesen csókolom meg.
- Mi…mit csinálsz itt ilyenkor? Minden rendben? – simogatja meg az arcomat, de nem érünk rá ilyenekre. Zach kanos…
- Szüleid? – kérdezem a lényeget.
- A szobájukban, gondolom, hogy alszanak. Mert? Most akarsz családlátogatást tartani? Nem éppen a legmegfelelőbb időpontot választotta uram. – remek…
- Nem hozzájuk jöttem, hanem hozzád. – csókolok bele a nyakába - Megnéztem a videót és teljesen beindultam, kocsiba ültem, és itt vagyok. Ígérem, hogy gyengéd leszek… - megcsókolom, közben a finoman a falnak nyomva kezdem feltűrni a felsőjét.
- Mi? Nem! Mi van, ha valaki lejön? – okéoké, akkor menjünk át hozzám… - Szoba? – simít végig mellkasomon. Hmm ez még jobb ötlet…
- Ahol csak akarod. – az ölembe veszem és indulnék is a szobájába, de valaki felébredt…Ahogy felkapcsolja a villanyt, látom, hogy Brooke papa az…
- Apa, meg tudom magyarázni… - villámsebességgel ugrik ki a karjaimból.
- Jó estét! – köszönök.
- Ez nem volt betervezve, nem titokban akartam felhozni Zach-et, csak így jött ki a lépés. – igen, vissza is mehetne csicsikálni, hogy folytathassam hercegnőmmel amit elkezdtünk…
- Sziasztok, semmi baj. Szólok anyádnak, hogy vendégünk van. – mi? Minek?
- De nem… - szerintem sem kéne…
Szóval megjön Brooke mama is és mintha kihallgatáson lennék. Folyton én vagyok a téma, és kérdezgetnek mindenféléről. Szerencsére elég késő van már, és viszonylag hamar elfáradnak, így elmennek aludni. De hát a szenvedélyes szeretkezésnek lőttek, elszállt az ihletem, és minden energiámat leszívták kicsim szülei…
Együtt lefürdünk, aztán irány aludni. Jobb mint egyedül…sokkal jobb. Szeretem, mikor hozzám bújva alszik. Sosem éreztem még ilyet más lánynál…olyan megnyugtató, hogy velem van…fura, de furán jó. Az is jó, hogy az a ruci van rajta, amiben a videót csinálta nekem. De sajnos még ez sem tudott beindítani…Úgyhogy marad az alvás.
Reggel mikor felkelek, hercegnőm még édesen szuszog hozzám bújva. Ránézek az órára…elég korán van…de akárhogy erőlködöm nem tudok visszaaludni. Csak fekszem és simogatom alig hozzáérve, nem akarom felkelteni.
Kicsivel később szorosabban átölel…
- De édes vagy… - mondom ki hangosan is, amit gondolok.
- Köszi… – mondja álmosan.
- Mióta vagy fent?
- Nem tudom. – kapok egy puszit a számra. Kisimítom az arcából a haját, és mosolyogva nézem gyönyörű hercegnőm arcát…szemeit…száját, amin végig is vezetem ujjamat…
- Szeretlek… - megcsókolom, közben hercegnőm rám mászik.
Mrrr…de imádom…először combjait markolászom meg, aztán felsiklik kezem a fenekére. Édesen belemosolyog a csókunkba, amit folytatnék is, de nyílik az ajtó…
- Jó reg… - az apja kicsit ledöbben, közben kicsim lemászik rólam – Mi a…? – ajjaj…
- Apa, mi csak…
- Láttam…bár ne láttam volna… - bevágja az ajtót.
- Legközelebb be kéne zárni az ajtót… - mosolygok.
- Zach ez nem vicces! Most mit fogok kapni… - miért?
- Apád nem tudja, hogy már nem vagy szűz?
- De…biztos tudja… - ohh…
- Na ez nem túl bíztató… azt hiszem ki fog herélni, úgyhogy most használd ki, hogy még van. – nevetem el magam és nyakába csókolok.
- Ne csinálj már mindenből viccet. Menjünk le… - mi?
- Öhm…te mész a szüleidhez, én megyek haza…mit szólsz? – hűűhaa…látom nem tetszik neki.
- Szépen lejössz velem! – okéoké…
- Jól van nah… - adok egy puszit édes ajkaira – De nem érne rá fél óra múlva? – kezdem nyakát csókolgatni.
- Nem! – öltözni kezd…én is felöltözök, de mielőtt kimennénk, még magam felé fordítom.
- Kérek egy búcsúcsókot… - na végre mosolyog, és meg is kapom a csókomat.
A nappaliban van, szóval odamegyünk. Brooke apja azt akarja, hogy menjek haza, mert a lányával akar beszélni. De nem megyek, mert nem fogom szarban hagyni, és inkább elmondom, hogy nem 1-2 hónapot tervezek a lányával és szeretem. Nem csak egy szexpartner…Látom kicsit mindenki meglepődött, még hercegnőm is.
- Rendben…de szeretném, ha védekeznétek. – mondja apuci…
- Apa… - bújik hozzám kínosan hercegnőm, én meg csak nevetek… - Szedem a fogamzásgátlót…
- Ennek örülök… - kimegy a nappaliból.
- Ez kínos volt… - micsoda?
- Szerintem tök jó arc volt… - nevetek még mindig.
- És mondd csak… - simít végig mellkasomon, aztán átkarolja a nyakamat – meddig is szeretnél velem lenni? – hmm…
- Hááát…nem is tudom… - kibújik a karjaimból és hátat fordít…jajj ne játszd a durcit… - Örökre az enyém vagy…és én a tiéd… - súgom a fülébe hátulról átölelve – Nem akarunk átmenni hozzá? Megmutathatnád mit terveztél a vendégszobában… - harapok bele érzékien a fülébe.
- Ezek után még van kedved…? – kezd bele, de közbevágok.
- Nálam nem nyit ránk senki… - apró harapásokkal térek át nyakára, ami egy sóhajt csal ki belőle – És…neked is kezd visszajönni a kedved. – felém fordul, derekamra csúsztatja kezeit és megcsókol.
Pár perccel később már a kocsiban ülünk, és hajtunk hozzám. Áldott automata váltó…így tudom hercegnőm combját simogatni. Most veszem csak észre, hogy szoknya van rajta. Ohh picim…most beindítottad a fantáziámat…Szoknyája alá téved a kezem és egyre feljebb vándorol. A kis kíváncsi…”sajnos” nem tudom leállítani, nem mintha kicsim annyira ellenkezne…
Bugyiján keresztül kezdem ingerelni, amit nem hagyhat viszonzás nélkül. A lehető legközelebb jön hozzám. Először csak simogatja a félszeműt, aztán feltérdel az ülésen, hogy elérje nyakamat és csókokkal halmozza el. Közben érzem, hogy meglazul az övem. Figyelemmel is kísérném mit csinál, de felemeli fejemet, hogy az utat nézzem. Kigombolja a nadrágomat boxerembe nyúl.
Én sem tétlenkedem, és nem hagyom abba kényeztetését. Tangáját félre húzva hatolok be ujjaimmal, ebben a pillanatban markol rá már merevedő farkamra. Előtör belőlem egy nyögés…Keresve sem találnék jobb csajt. Bár lehet nem éppen a legjobb ötlet ezt a kocsiban csinálni, miközben vezetek…de az a baj, hogy nem tudunk leállni. Azért örülök, hogy sötétítettek az ablakok…azt kéne még, hogy megbüntessenek…
Szerencsére hamar megérkezünk…beállok a garázsba, és most már nem fogom vissza magam. Hátra döntöm az ülését, leveszem magamról a felsőmet és fölé mászva csókolom meg.
- Rossz kislány voltál… - dörmögöm a nyakába, közben feljebb tolom a szoknyáját.
- És meg fogsz büntetni? – kérdezi nevetve.
- Jól látod a dolgokat… - válaszolok mosolyogva, aztán csókolózni kezdünk.
Kis segítséggel, de sikerül megszabadulnunk a szexi tangájától és máris azon van, hogy lejjebb kerüljön rólam a nadrág és az alsóm. Leveszem róla a felsőjét, keresem hátul a melltartó kapcsát, de…ohh nagyon cseles, elől van…még jobb is. Kikapcsolom, és lecsapok finom halmaira. Csókokkal borítom be, és lassan hatolok hercegnőmbe. Próbálom visszafogni magamat, nem akarok fájdalmat okozni neki…
Lassú ringásba kezdek, csókokkal kényeztetem. Nem nehezedem rá, nagyon odafigyelek rá…olyan gyengéd vagyok, mint eddig még senkivel, pedig úgy beledöngölném a kárpitba…Kicsit gyorsítok csak a tempón, de talán ez a túlzott odafigyelés és gyengédség az oka, hogy hamar a mennyekbe repítem. És ha már odafigyelés…megszakítással fejezem be…a hasára élvezek.
Egy édes csók után bemegyünk a házba, megcélozva a fürdőt, amit hercegnőm olyan szépen előkészített rózsaszirmokkal meg pezsgővel. Igaz, a pezsgő már biztos felmelegedett, de nem baj, így is jó lesz…
Kellően meleg, habos fürdőt veszünk. Gyertyafény, pezsgő…finom csókok. Nem is kell most több. Megfürdetjük egymást, bár inkább simogatjuk egymást, de ez így tökéletes.
A karjaimban viszem be a szobába, ahol még romantikázunk, mert hercegnőm meggyújtja a gyertyákat és itt is van pezsgő.
Le akarom venni róla a köntöst, de nem engedi…így kicsit még birkózunk is, míg rá nem fekszem a távirányítóra, amit tegnap az ágyra dobtam. Bekapcsolódik a tv, és újra elkezdődik hercegnőm rögtönzött videója.
- Nagyon szexi vagy… - húzom magamhoz, hogy letámadjam nyakát.
- Szóval tetszik a fehérnemű? - kérdezi mosolyogva.
- Igen…de jobban tetszik, ha nincs rajtad semmi. – lassan szétnyitom a köntöst ami rajta van – Nem pótoljuk be ezt az ünneplést? Egész nap ki sem akarok kelni az ágyból… - finoman megcsókolom az ágyra döntve…
|
| Saya | 2011. 02. 04. 00:26:34 | #11065 |
Karakter: Brooke Scott
-Annyira aranyos tudsz lenni, úgy szeretlek. –jobban magához ölel. De mi?!
-Mit mondtál!? –hallanom kell még egyszer, hogy elhiggyem.
-Hogy aranyos vagy…-oké, ezt tudom, de utána.
-Nem, a másik…-most tényleg elpirult? Milyen édes! A nyakamhoz bújva válaszol.
-Szeretlek! –oh kicsikém, én is téged- Menjünk aludni, pihenned kell…-miközben feláll velem, megcsókolom. Csak nem hagyhattam ezt az édes vallomást jutalom nélkül.
Közben felvisz a hálóba, majd az ágyra fektet, és fölém támaszkodva csókol tovább.
Persze ez nem tart túl sokáig, mert nem lehet…Elmegyünk fürdeni, de még ott is tovább csókol és simogat. Talán pont ezért hagy ott, mert kezdett kicsit túl intenzív lenni ez a dolog. Csak nem beindult a fantáziád? Hát persze, hogy igen, hehe.
Pár perc pillanat múlva utána megyek én is, mikor sikerül felöltöznöm, mert hallom, hogy valaki csengetett. Mikor leérek, látom, hogy Mandy az.
-Mandy…-mosolygom, de valami nem stimmel- Mi a baj?
-Akkor én nem is zavarlak benneteket…-ad Mandy homlokára egy puszit, de…ő is aggódik? Tényleg nagy lehet a baj? –Nyugodtan aludj itt, ha szeretnél…-aztán elmegy.
-Mi a baj Mandy? Olyan komolynak látszol…-ültetem le magam mellé.
-Jaj Brooke, nagy hülyeséget csináltam, illetve csináltunk. –ez egyre zavarosabb.
-Csináltatok? Kicsoda? Te és Zach? –kérdezem.
-Dehogy is. Nick. –hmm…
-De mit? Mit csináltatok?
-Lehet, hogy egy gyereket. –uhh…egy pillanatra megállt a szívem. Ha arra gondolok, hogy Zach Nick puszta létére hogy reagált…nemhogy arra hogy fog, hogy a húgát teherbe ejtette…
-De ez…Nem védekeztek? Mi van veled Mandy!? –vonom kérdőre.
-Egyszer nem, mert minden olyan gyorsan történt. Tudom, hogy te felelősségteljesebb vagy, láttam azt a csomó fogamzásgátló cuccot nálatok, és hidd el, hogy mi is szoktunk figyelni, csak nem terveztük előre, és nem volt gumi sem nálunk…-én és a felelősség…Khm…
-Ezért kell szedned a gyógyszert…ha nincs gumi, sincs baj. Mandy…-sóhajtok egy nagyot.
-Tudom, és szedni is fogom, ha nem vagyok az, de…egy hetet késik, és kezdek félni. –szegénykém, tényleg halálra van rémülve. Persze gondolom, hogy kitől fél a legjobban.
-Figyelj, először is veszünk egy gyors tesztet, aztán elmegyünk egy dokihoz is. Egyáltalán nem biztos, hogy gyereketek lesz, addig felesleges is bárkit idegesíteni. Én melletted leszek, rendben? –mosolygom, mire megölel.
Úgy elbeszélgetjük az időt, hogy lent alszunk el a vendégszobában. Reggel előbb ébredek, mint Mandy, így egy gyors fogmosás után úgy döntök, hogy megnézem Zach baba mit csinál. Nem kell sokat keresnem, a konyhában van. Hátulról ölelem át őt.
-Jó reggelt hercegnőm. –ad egy puszit a számra, mikor megfordul.
-Jobb lett volna, ha melletted ébredek…-egy újabb csókot kapok ezért.
-Hogy vagy? –kérdezi az arcomat végig simítva.
-Jól. –most én csókolom meg.
Kicsit belemerülünk, mert felültet a konyhapultra, miközben a kezeim pólója alá találják meg az utat. Mikor fenekembe markolva húz közelebb, megérzem, hogy kicsit felizgatta ez a kis közjáték. Hmm…kora reggel harcra készen? Ez tetszik…
-Jó reggelt…jó ég, Mandy! –Megzavartam valamit? –kérdezi mosolyogva, de mosolygás helyett inkább maradhatott volna a szobában.
-Dehogy, csak elköszöntem Brooke-tól…megyek edzésre. Sziasztok. –még egy pici csók, aztán indul is. Szerencsére Mandynek nem tűnik fel, hogy miért van előtte a táskája, és, hogy mit takar vele. Még egy kicsit beszélgetünk, megbeszélünk mindent, aztán megy is.
Eltelik egy-két nap, jól megvagyunk Zach babával, bár néha túlzásba viszi a vigyázásomat a kis édes.
Egyik este viszont nem csak az ölelésére és aggódására vágyom. Mellé bújva simogatni kezdem, egyre lejjebb és lejjebb…
-Brooke…-felül- Nem szabad…khm…te is tudod. –már most felizgultál, kár lenen tagadnod.
-Zach, miért kell könyörögnöm, hogy lefeküdj velem? –te is akarod, naaa…
-Majd ha…-ha mi? Ledobom mondjuk a melltartómat, Akkor tessék…-Gyönyörű vagy…-az ölébe ülve kezdem harapdálni érzékien a fülét.
-Holnap megyünk az orvoshoz…és már úgy sincs semmi bajom…-gyerünk, tudom, hogy beadod a derekadat, neked is hiányzom már.
Miközben megindul a keze rajtam, a vállamat csókolgatja. Az ágyra fektet, és megcsókol, majd egész testemet bejárja csókjaival.
-Néha el sem hiszem, hogy igazi vagy…annyira szép vagy…-te meg annyira édes.
Melleimet kényezteti, csókolgatja, szívogatja…annyira jó, mióta várom már ezt…
Nyelve hasamra siklik, aztán combjaim belső felét csókolgatja, én meg halk nyöszörgésemmel adom tudtára, hogy mást is szeretnék. Meg is kapom, mert tangámat félre húzva hatol belém ujjaival. Miközben ezt folytatja, mellbimbómmal játszik. Ez már annyira jó, hogy én is egyre hangosabb vagyok.
-Ne fogd vissza a hangodat…-súgja a fülembe, amibe bele is harap.
De nem csak a fülemet, egész testemet apró harapásokkal és csókokkal fedi. Igen, csináld csak baby, bár ennél jobban már nem is tüzelhetnél fel. Mégis…de csak azért, mert nyelvével és ujjaival izgat tovább. Megőrülök, ez már túl jó nekem, ráadásul mostanában nem kaptam ilyet, így igen hamar lecsap rám a gyönyör.
Zach ezt használja ki, nézeget kicsit még, aztán lassan belém hatol.
Komolyan kínozni akar? Jól van, akkor kínzásként kicsit összekarmolom a hátát, de még így is csak azt érem el, hogy tövig merüljön el bennem, viszont mozdulni nem mozdul. A nyakamat csókolja, majd a számat. Aztán csak mozgásba lendül, pontosabban egy igen gyors vágtába. Kicsit sok ez nekem így hirtelen, érzem, hogy a fejem is megfájdul a túlzott erőltetéstől. Zach is megáll, és csak néz rám, de mielőtt még elszállna a kedve, fordítok a helyzeten.
Miközben csókolózni kezdünk, ráülök büszkeségére. Elmondhatatlanul jó érzés, Zach életem legjobb pasija, na meg életem legjobb numerája is, hehe. Imádom, ahogy rám néz, miközben combjaimat és fenekemet markolja, közben megtámaszkodom feje mellett mindkét kezemmel, így kényelmesebbé válik a mozgás. Nem kell sok, hogy én újra, és ő is a csúcsra jusson.
Egy pillanatra rá dőlök, ő a hátamat simogatja. Azért csak sikerül felkelnem és még egy puszit is adok neki, amiért ilyen élvezetet adott nekem.
Mellé feküdve hamar elnyom az álom, főleg így, hogy a karjaiban lehetek, mert ez megnyugtat.
Reggel romantikus fürdés, aztán irány a doki. Picit várni kell, de azt hiszem, hogy Zach idegesebb, mint én. Odabent még megvizsgálnak, aztán az orvos a leleteket nézi át.
-Mond is valamit vagy még nézegetjük egymást? Zach, ne…
-Zach…-szólok rá.
-A barátnője jól van, teljesen rendbejött. De tanuljon meg türelmesebb lenni. –mondja az orvos. Nekem ennyi elég is, menjünk gyorsan!
-Köszönjük, viszlát. –gyorsan kiterelem Zach-ot a szobából, mielőtt újabb ékes mondásával még az eddigieknél is kínosabb helyzetbe hozna.
Délután Zach elmegy edzésre, én meg addig vásárolni, no meg van egy kis dolgom még otthon is…pontosabban a vendégszobában…
Feldíszítem az egész szobát. Mivel közeleg a Valentin nap, gondoltam, hogy azt is belevonva ünnepeljük meg ezt az évfordulót. Minden csupa piros a rózsaszirmoktól és később majd a hangulatos mécses világítás miatt, amit még nem gyújtok meg.
SZOBA
FÜRDŐSZOBA
A fürdőszobában a kád mellé behűtött pezsgőt teszek, aztán a kamerát az ágy elé teszem. Nem házi pornót akarok gyártani, csak egy rövidke üzenetet mondok fel rá. Remélem, hogy jól nézek ki, és tetszeni fogok neki.
-Szia édes! Ha ezt a videót nézed, valószínűleg a fürdőszobában vagyok, és éppen ezt veszem fel. –ledobom magamról a köntöst, hogy megmutassam szexi kis szerelésemet- Remélem, hogy tetszik, ahogy a szoba is. Sok tervem van ma estére, de igazság szerint rád akarom bízni magam. Egész éjszaka szeretkezni akarok veled…újra és újra…-közelebb mászom a kamerához- Mire vársz még? Gyere értem…a fürdő már készen áll, hogy ellazítson, aztán jöhet az igazi szórakozás. Boldog évfordulót a világ legjobb pasijának! Puszi! –dobok egy puszit a kamera felé, aztán kikapcsolom. Remélem, hogy ennyi elég lesz, és azt is, hogy tényleg tetszik majd neki minden.
Viszont nekem előtte még haza kéne cuccolnom. Már így is sokat maradtam, nem akarok visszaélni a vendégszeretettel, na meg anyámék sem túlzottan repestek, hogy nem vagyok még mindig otthon.
Pakolni is kezdek, mikor Zach felbukkan.
-Hova mész? –kérdezi.
-Máris hazaértél? Rövid edzés volt…-pakolászok tovább.
-Kérdeztem valamit. –kicsit meglepődök, hogy megfogja a kezemet, hogy ne pakoljak tovább- A szüleidhez mész? –hova máshova mennék?
-Igen, már jól vagyok és…
-Azt hittem maradsz velem…-miért lett szomorú? Nem költözhetek hozzá, ezt ő is tudja…
-Zach…-tényleg sajnálom.
-Semmi baj. –erőltet magára egy mosolyt- Boldog egy hónapot! –egy szép csokrot kapok tőle.
-Ez gyönyörű, köszönöm, és neked is boldog évfordulót! –a nyakába csimpaszkodva csókolom meg- Én sem felejtettem ám el, de arra estig várnod kell. Hazaviszem a cuccaimat, aztán megkapod az ajándékodat, ami a vendégszobában van, szóval kifelé menet leakasztom a pótkulcsot is hozzá, nehogy kíváncsiságodban bemenj. –nevetve beleharapok a nózijába.
-Itt alszol nálam? –miért mindig erre a kérdésre vagy kihegyezve? Ejj…
-Igen. –mosolyodom el.
-Mi lenne, ha el sem mennél? –a hátam mögé nyúlva elkezdi kipakolni a ruháimat a táskából.
-Nem, ne csináld! Összekupizol mindent…-mindketten nevetünk, én megpróbálom be-, ő meg kipakolni a ruhákat. Minden rendben is volna, ha a nagy dobálózásban a terhességi teszt doboza nem az ő lába előtt landolna. Neee!!!
-Ez meg…-veszi fel és nézi meg, majd nagy szemekkel rám néz- Terhes vagy? –gyerünk Brooke, találj ki valamit!
-Szerinted meg van csinálva a teszt? –nem a legjobb, de kitérő válasznak megteszi.
-Nem, de…huh…ki kell fújnom magam. –leül, de maga mellé ültet engem is, miközben a kezemet szorongatja.
-Zach, ez nem…-kezdenék bele a magyarázkodásba.
-Nem gond, ha az vagy. –mi? Tényleg mosolyog?
-De nem…-kösz, hogy befejezhetek egy mondatot is!
-Jó, talán meglepett a dolog, de egyáltalán nem zavar, sőt…-kezét a hasamra teszi.
-Te örülnél egy babának? –na most ezzel nagyon megleptél.
-Hát…miért ne? Lehet, hogy nem kértelek volna meg ilyen hamar, hogy szülj nekem egyet, de ha már úton van, én boldogan várom az érkezését.
-Tudom, hogy még nem mondtam ki, de mindvégig éreztem, és most jobban…annyira szeretlek! –hozzá bújva csókolom meg, amit hevesen viszonoz is. És most jöhet a hidegzuhany…-De nem vagyok terhes…nem én. –mosolyodom el kínosan.
-Akkor minek van nálad a teszt? Nem értek semmit. –néz rám értetlenül.
-Az egyik barátnőmnek vettem…
-Az egyik bará…Ugye nem Mandynek!? –kicsit mintha ideges lenne.
-Én nem akartam elmondani, de úgy érzem, hogy nem titkolhatom el előled…Mandy tényleg attól fél, hogy teherbe esett, de ez egyáltalán nem biztos. Csak késik neki egy-két napot. Nekem volt, hogy ki is marad, közben meg nem is volt pasim. Ez nem jelent semmit, lehet, hogy egy kis hormonális zavar. –próbálom megnyugtatni őt, és magamat is, hogy remélhetőleg nem fog kibukni itt nekem.
-Egy kis hormonális zavar!? És, ha az inkább egy kis gyerek? Brooke, miért nem szóltál rögtön? –ez az, kiabáld le a fejemet.
-Nem szóltam ,mert a legfontosabb Mandy volt. Kértem időpontot holnapra a dokinál, elmentem vettem neki tesztet, hogy holnapig se kelljen várnia és a vizsgálat már csak megerősítés legyen…Mandy a barátnőm, te meg a barátom, nem fogok köztetek választani! –így is megtettem, ha nem vennéd észre.
-Ne haragudj, csak felbosszant, hogy ha már Nick felelőtlenül viselkedik, legalább a húgomnak lehetett volna annyi esze, hogy használjanak gumit. –khm…
-Mert mi mindig használunk…-néma csend következik.
-Igazad van, jobban kéne vigyáznom rád. –bűnbánóan magához ölel.
-A gumi sem nyújt száz százalékos védelmet, nem erről van szó. Én is jobban szeretem nélküle, ha veled vagyok, de…
-Ha velem vagy? –örülök, hogy kiragadtad a lényeget.
-Igen, most veled vagyok, de volt, hogy mással jártam…Mindig gumival csináltuk, de szedtem gyógyszert is.
-Én is mindig használtam gumit, de ez a te hibád. –mi van?
-Mégis micsoda? –ne bosszants, mert még meg is taposom a virágodat, aztán kihajítalak vele együtt az emeletről.
-Megőrülök érted, és ha megkívánlak, nem gondolkodom. –ne nevess!
-Szerencséd, hogy csak ennyi…de akkor a te hibád is. –ugye érted –De visszatérve Mandyre…ugye nem fogsz kiabálni vele? Lehet, hogy nem is terhes, és csak hülyét csinálnál magadból, vagy ha mégis az, akkor miért ne örülhetnél Mandy boldogságának? Néha elfelejted, hogy már annyi idős, mint én…-ölelem át a derekát a szemébe nézve.
-Nem fogok kiabálni. –sóhajt, aztán nálam keresve nyugalmat, megcsókol.
-Jobb lesz, ha én most megyek. –simogatom meg az arcát.
-De miért? –csak ne kérdezné ilyen kétségbeesett hangon.
-Mert feszült vagy, és nem akarom, hogy sex közben rajtam vezesd le a feszültségedet. Már múltkor is egy kicsit…-na ezt most minek kezdtem el?
-Durva voltam? –mit lehet még durva helyett mondani? Kíméletlen, drasztikus, kissé agresszív? Egyik szinonimája sem hangzik sokkal barátságosabban.
-Egy kicsikét, de ez nem is lenne baj, ha teljesen jól lennék, csak a fejem még mindig fáj, és mikor úgy rám nehezedtél egy picit kellemetlen volt. Élveztem, amit csinálsz, csak…
-Bocsánat...-gyengéden magához ölel, szinte alig érzem az ölelését.
-Semmi baj, tényleg, csak meg kell gyógyulnom, hm? –remélem, hogy érted.
-Tudom és sajnálom. –mi ez a bűnbánó arc?
-De nem kell. Nem voltál túl durva, nagyon szeretem, ahogy csinálod. –belecsókolok a nyakába –Tényleg mennem kell, a szüleim már biztosan várnak.
-Hazaviszlek. –mosolyodik el egy kicsit végre.
-Hívtam egy taxit, de azért köszi. Beszélj inkább a húgoddal, biztosítsd a támogatásodról, és kívánj sok boldogságot az anyaságához, ha valóban teherbe esett volna. Te szeretted volna a mi babánkat is, akkor kutyakötelességed az unokaöcsédet is szeretni, ha valóban megfogant. Ne okozz csalódást! Szeretlek! –adok még egy puszit és mennék is, mert dudál a taxi, de megfogja a kezemet.
-Én is…szeretlek…-tudom. Adok még egy csókot neki, aztán tényleg elindulok hazafelé.
Otthon kicsit pihenek, veszek egy jó forró fürdőt, aztán azon kezdek agyalni, hogy vajon már Zach kinyitotta-e a szobát. És, ha igen, mit szól hozzá…Vajon megnézte már a videót, mit szól az ágyhoz, és a fürdőhöz? És…miért tűnik ilyen nagynak az ágyam nélküle? Már megszoktam, hogy vele fekszem, vele kelek…hiányzik az ölelése, a csókja…nagyon hiányzik Zach…nem is gondoltam volna, de tényleg már most vele akarok lenni.
Egy jó fél óra múlva jön egy sms Mandy-től, hogy beszélt Zach-hel, és, hogy őrülten hálás nekem, mert bátyja nyugodtan és éretten kezelte a kérdést. Nem kiabált, sőt Nick feje is a helyén maradt. Vizsgálatra holnap vagy holnap után megy. Jól van, ennek örülök.
Újabb fél óra múlva meg valaki csenget. Nincs ehhez már kicsit késő? Megnézem ki az…
-Zach? –nézek meglepetten. Rá aztán már nem számítottam ilyen kései órában.
-Szia! –beljebb lép velem a küszöbről, aztán olyan csókban részesít, hogy alig kapok levegőt a végére. Oké, neked is szia.
-Mi…mit csinálsz itt ilyenkor? Minden rendben? –simogatom meg mosolyogva az arcát.
-Szüleid? –ez most beugratós kérdés?
-A szobájukban, gondolom, hogy alszanak. Mert? Most akarsz családlátogatást tartani? Nem éppen a legmegfelelőbb időpontot választotta uram. –nevetek még mindig a karjaiba zárva.
-Nem hozzájuk jöttem, hanem hozzád. –lágyan a nyakamba csókol- Megnéztem a videót és teljesen beindultam, kocsiba ültem, és itt vagyok. Ígérem, hogy gyengéd leszek…-óvatosan a falnak tolva kezdi feljebb tűrni a felsőmet, miközben megcsókol.
-Mi? Nem! Mi van, ha valaki lejön? –az lenne életem legkínosabb jelenete. Nem véletlenül nem szoktam hazahozni a pasijaimat. –Szoba? –kérdezem kacéran végig simítva mellkasán.
-Ahol csak akarod. –felkap, és indulna velem felfelé, mikor hirtelen apám jelenik meg házi köntösében, mamuszában, kissé álmos fejjel. Ahogy felkapcsolódik a villany, meglát minket.
-Apa, meg tudom magyarázni…-legalább is megpróbálom. Mindenesetre leugrom Zach karjaiból.
-Jó estét! –köszön illedelmesen Zach apámnak.
-Ez nem volt betervezve, nem titokban akartam felhozni Zach-et, csak így jött ki a lépés. –magyarázkodom gyorsan, mielőtt téves következtetéseket vonna le.
-Sziasztok, semmi baj. Szólok anyádnak, hogy vendégünk van. –miért van az, hogy a szülök a gyerekük összes ismerősét üdvözölni akarja?
-De nem…-kell. Mire mondanám, már el is indul, hogy szóljon neki.
A következő fél, vagy talán egy óra is azzal telik, hogy az én Zach babámat faggatják a szüleim, hogy mi van vele…hogy van, mit csinál, mik a tervei, stb.
Miután már mindenki elfáradt, úgy döntünk, hogy lefekszünk. Ez a kis beszélgetés belőlünk is annyit vett ki, hogy miután a szüleim elköszönnek és elmennek aludni, mi is az alvás mellett döntünk, úgy is elszállt már az ihlet.
De legalább a romantikus fürdőt bepótoljuk, ez is valami. No meg az sem utolsó, hogy a karjaiban aludhatok, mert bizony az ágyban szorosan hozzá bújok. Érezni akarom a teste melegét, minden egyes szívdobbanását, éreznem kell, hogy velem van, mert ez annyira jó érzés. Fejem a mellkasán pihen, ő simogatja a hátamat, és a cuki rucit is felvettem neki, amiben a videóban láthatott. Legalább ennyi kárpótlás jár neki, ha már idefáradt. Jaj, most annyira jó így, csak vele aludhatok mégis…
|
|
