Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Hentai)

<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5.

Garfield2016. 12. 26. 21:03:55#34884
Karakter: Zachary Williams





-          Félek megint megpróbálni...félek, hogy én sosem szülhetek neked gyereket. Akkor el fogsz hagyni? – kibuggyan a könnye.
-          Soha! – törlöm le a könnyét, és finoman megcsókolom - Az orvos azt mondta, hogy csak idő kell...és igen, lehet, hogy még korán van, de akkor csak gyakoroljuk. Ha fél év múlva sem jönne össze, azt mondta, hogy a beültetés biztosan sikeres lenne. Hercegnőm, te csodálatos anya leszel...vagy így, vagy úgy... – próbálom bíztatni.
-          Szóval azt mondod, hogy nem baj, ha még nem jön össze, mert lehet csak várni kell? – így van…bólintok is - Annyira szeretnék hinni benne... – fogja meg a kezemet, és lenéz - Egy kicsit lelohasztottalak az érzelgősségemmel. Segítek rajta...Gyere! – a szobába vezet, és leültet az ágyra.
-          Olyan gyönyörű vagy. – fenekébe marva húzom magamhoz, és puszilgatom a hasát. Olyan jó lenne, ha hamarosan azért puszilgatnám a pociját, ha pocaklakónk lenne…De térjünk vissza hercegnőmhöz, és az ágyhoz…
 
Mikor felébredek, meglátom, hogy Brooke már fel van öltözve. Annyira gyönyörű…mosolyogva nézem.
-          Mi az? Nagyon kócos vagyok? – igazgatja a haját.
-          Miért keltél fel? Nem maradhatnánk ma ágyban? – nyújtózom felülve…lennének terveim…
-          Visszamegyek az orvoshoz. Ajánlott egy hormonkezelést, amitől hamarabb rendbe jöhetek. – mosolyogva leül mellém, és narancsot ad a számba.
-          Ez azt jelenti, hogy...? – mondd, hogy a baba miatt…
-          Hogy fél év múlva már biztosan teherbe szeretnék esni. Szeretném, ha igazi család lehetnénk, és...szeretném, ha apa lennél, mert te leszel a világ legcsodálatosabb apukája. Keresve sem találhattam volna jobb embert nálad, akinek szülhetnék, hálás vagyok, hogy te vagy a férjem. Nagyon szeretlek... – kezd puszilgatni.
-          Én még annál is jobban szeretlek. – húzom magamhoz, hogy megcsókoljam.
 
Míg hercegnőm a dokinál, én is felkelek, és meglepetésemre húgom ugrik be. Brooke-ot keresi, de elmesélem neki, hogy nőgyógyásznál van, mert babát szeretnénk. Én olyan boldog vagyok, de Mandy teljesen kiakad…
-          Brooke mostanában teljesen kiszámíthatatlan, nem olyan, mint volt. Biztos jó ötlet most gyereket vállalni? Egy kisbaba felelősség...hogy fog reagálni, ha éjszaka nem fog tudni aludni tőle? – mi?!
-          A világ legjobb anyukája lesz, ezt te is tudhatnád.
-          Féltem őt, hát nem érted? Nem hagysz neki időt lenyugodni, megnyugodni...
-          Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai, nem igaz?! – lép be Brooke, és hozzám bújik - Szia tigrisem... – csókol meg, én meg szorosan magamhoz ölelem a csók alatt.
-          Brooke, tudod, hogy én csak... – kezd bele Mandy, de hercegnőm közbevág.
-          Persze, Mandy te csak féltesz, de ezt a babát mindketten akarjuk. Lehet, hogy várnunk kell rá, de akkor is életem legnagyobb boldogsága lesz. El sem hiszem, hogy te ezt nem látod át... – fordul felém, és dől a mellkasomnak.
-          Hercegnőm... – puszilgatom vigasztalóan.
-          Én most jobb, ha megyek, de...nagyon szeretlek Brooke. – simogatja meg kicsim hátát, és elmegy.
-          Mandy a legjobb barátnőm volt, most meg totál hülyének néz. Igaz, hogy mostanában sok minden húz le, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnék gondoskodni egy kisbabáról. Kinek hiszi magát, hogy ilyeneket mond?! – fakad ki Brooke.
-          Nyugodj meg...ne törődj vele... – puszilgatom újra…én sem értem mi ütött a húgomba…
-          Nyugtass meg... – rajtam ne múljon…
 
A hálószobába viszem, és olyan szerelmesen szeretkezünk. Nem durvulok, csak lassan szeretkezünk, hogy elnyújtsam. Az arcát nézem közben…olyan boldogan mosolyog…édesen a kezeimbe kulcsolja  a sajátjait. Annyira szeretem…
-          Ez olyan jó volt. – bújik hozzám csókolgatva.
-          Nagyon… - nyakába csókolok, aztán melleire térek át…annyira jó volt, hogy meg kell ismételnünk…
-          Tigrisem, ne... – nevetve biccenti fel a fejemet.
-          Miért? – kérdezem melleit gyömöszölve.
-          Mert ezzel csak felizgatsz, és én pihenni szeretnék... – majd utána pihenünk…újra mellein kezdek cuppogni - mondom, hogy ne... – neveti el magát, de én akkor is elcsábítom…
 
Másnap edzésem van. Brooke szabit vesz ki, mert nagyon fáradt. De muszáj volt szeretkeznünk…nem tudtam neki ellenállni…Elmegyek átöltözni, és egy kis edzés után egy kis szünetet szavaz meg nekünk az edző mert dolga akadt. A pályánál hülyülünk a srácokkal, aztán feltűnik pár csaj is. Úgy utálom mikor eljön az edző lánya. Totál rám van állva, de nem tudom hogy küldjem el, mi van ha annyira behisztizik, hogy kitalál valamit az apjának, és repülök a csapatból?! Megint itt fogdossa a karomat, és nyomul, hiába próbálok ellépni, követ mint egy tüzelő szuka...Végre visszamegyünk játszani  de mikor hozzám kerül a labda, és futnom kéne, megpillantom a pálya szélén hercegnőmet. Nick belém is jön, mert nem figyelek. A földön kötünk ki, de azonnal felpattanok. Ez a kis picsa meg megint itt van...megőrülök. Leveszem a sisakomat...
-          Fogd csak meg...- nyomom a vigyorgó picsa kezébe, és Brookehoz futok - Hercegnőm...minden rendben? Ugye nincs baj, hogy utánam jöttél? - kérdezem aggódva.
-          Nekem nincs, de a sisakodnak lehet... - oda nézek és a sisakom a földön - A kis pics földhöz vágta, és eltipegett... - ez a hangsúly.
-          Nagy ügy... - fordulok felé mosolyogva - Ne legyél féltékeny, számomra csak te létezel... - csókolom meg.
-          Na menj vissza, de most már a játékra figyelj. - kapok egy mosolygós puszit.
-          A te hibád, kilométerekről is kiszúrnálak, annyira gyönyörű vagy... - de tényleg mennem kell, mert az edző már kiabál, úgyhogy még egy puszi után vissza is állok.
 
Nick jön bocsánatot kérni, de nem az ő hibája volt. Egy pacsi után folytatjuk az edzést. Persze miután véget ér a játék, büntető köröket kapok, mert aggódtam a feleségemért...Persze, szerintem csak azért mert a kicsi lánya behisztizett. Nick úgy dönt fut velem, ami inkább már ökörködős versengés lesz, hogy ki futja le gyorsabban a 3 kört. Aztán odaszaladok kicsimhez egy pusziért, és szaladok az öltözőbe. Persze már mindenki végzett, még Nick is hamarabb elkészül, mert siet a húgomhoz. Ezért nem leszek mérges, vigyázzon is rá...Viszont kellemetlen meglepetés, mikor venném fel a felsőmet, de ölelő karokat érzek meg a derekamon. Ez nem Brooke...
-          Te meg mi a fenét keresel az öltözőben?! Teljesen megvesztél?! - kérdezem tök idegesen, és magamra kapom a felsőmet 
-          Láttam, hogy már mindenki kiment, és...
-          És mi?! - jajj ne, remélem Brooke nem érti félre.
-          Kész vagyok, mehetünk... - kapom fel a táskámat, és megyek Brookehoz 
-          Kérdeztem valamit, ribanc! - dörren rá hercegnőm.
-          Kitalálod magadtól is... - Brooke levágja a táskáját, és szinte nekivágja a kiscsajt a szekrényeknek....jézusom...
-          Brooke...szerelmem...hercegnőm... - ölelem magamhoz hátulról - nem éri meg, menjünk... - felém fordul és szúrós pillantással néz rám.
 
Hazafelé egy szót sem szól hozzám. Azt sem várja meg, hogy a garázsba állva leálltsam a motort, már a kocsiban sincs. Tényleg rám mérges?! 
-          Hercegnőm...
-          Zach, most hagyj! - tér ki előlem.
-          Rám vagy dühös? Nem tettem semmit! - nem hiszem el.
-          Pont ez az! Hagyod, hogy ölelgessen, aztán utánad megy az öltözőbe?! Kinek hiszi ez magát?! - tényleg nagyon dühös.
-          Brooke...nem tudom mit csináljak. Az edző lánya...hidd el én sem örülök annak, hogy engem szemelt ki magának. - nem mond semmit... - Keressek másik csapatot? Megteszem ha ettől nyugodtabb leszel.
-          Nem kell, majd én elintézem... - jajj ez a tekintet...ijesztő és izgató egyszerre...
-          Mit akarsz vele csinálni? - kérdezem meg kicsit félve.
-          Majd kitalálom, csak szólj ha újra rád mászna... - menne el, de visszahúzom.
-          Ugye nem hiszed, hogy...
-          Nem. - simogatja meg az arcomat.
-          Akkor jó, mert csak téged szeretlek... - csúsztatom derekára a kezeimet - Annyira szexi mikor így mérgelődsz... - harapok finoman a nyakába, mire felkuncog...
-          Most ne, nagyon dühös vagyok, és... - megcsókolom...finoman, és szenvedélyesen.
-          Akkor csak vadabb leszel, ami nagyon tetszik... - dörmögöm a nyakába, és meg is szívom rajta finom, puha bőrét. 
 
Csak beadja a derekát, és a nappali közepén esünk egymásnak. Imádom, mikor ilyen vadmacska szex közben...szinte leszaggatja rólam a felsőt, és a kanapéra lökve  húzza le rólam a nadrágot. Próbálok én sem tétlen lenni, de elég nehéz követni ezt a gyorsaságot. Lekerül rólam a boxerem, és már a szájában is avgyok. Ohh anyám...intenzíven kezd neki, alig bírom visszafogni magam, hogy ne élvezzek azonnal a szájába. Hajába túrva élvezem, aztán kikapcsolom a melltartóját, és le is veszem róla. Gyömöszölöm ahogy elérem,  aztán mellei közé veszi farkamat. Hagyja, hogy én mozgassam a csípőmet a melleit fogva, de nem sokáig, különben elsülök. A kanapéra ültetve veszem le szexi tangáját, és nyelvemmel kezdem hajszolni a gyönyör felé. Mikor ujjaimat is használom, próbál leállítani, de nem nem...melleihez hajolok, bimbóit szívogatom, és cuppogok rajtuk, miközben egyre gyorsabban mozgatom ujjaimat benne. Felnyögve élvez el...imádom mikor megremeg a karjaim között...Ujjaim helyét farkam váltja fel, de azt hiszem hercegnőm lovagolni akar, mert nem hagyja sokáig, hogy én irányítsak...Vadul lovagol meg, de a végén már csak én mozgok benne gyorsan, a lehető legmélyebbre lökve magam.
 
A nappali után, a konyhában, a zuhany alatt, még a hálóban is szeretkezünk. 
Elég fáradtan kelek fel reggel, de nem bánom, imádok ennyit szeretkezni. Csendben elkészülök, hagyom hecegnőmet aludni, biztos nagyon fáradt...mielőtt elindulnék, homlokon csókolom, de erre már felébred.
-          Már ennyi az idő? - kérdezi álmosan.
-          Igen, de te csak pihenj hercegnőm. - cirógatom az arcát.
-          El akartalak kísérni. - simítja combomra a kezét.
-          Most meg el akarsz csábítani? - kérdezem, mert már egészen máshol jár a keze...
-          Sikerülne? - kérdezi felülve, és megcsókol.
-          Az a baj, hogy igen... - meg akarom csókolni, de elhúzza a fejét.
-          Baj? - kérdezi komolyan.
-          Hercegnőm nem az lenne baj, hogy elcsábítasz. Imádok szeretkezni a gyönyörű feleségemmel... - az ágyra döntöm, megcsókolom, kezei máris felsőm alatt vannak - Mennem kéne az edzésre... - súgom ajkaira.
-          Igazolom a napodat... - leveszi a felsőmet - Felhívom az edződet, és beszélek vele, hogy szükségem volt rád... - mondja lejjebb tolva a nadrágomat az alsómmal együtt, hogy kézbe vegye a dolgokat...lehúzom róla a takarót, és végig nézek rajta.
-          Erre csak nem mondhatok nemet... - simítom mellére a kezemet. Szeretem mikor ilyen kívánós...nem fogom kiengedni az ágyból ma...


Saya2016. 11. 20. 11:07:57#34782
Karakter: Brooke Scott



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookescott.png” cannot be displayed, because it contains errors.

Egy idő után Zach is csatlakozik hozzám a kádban. Puszilgat, simogat, jó a karjaiban lenni.

-Szeretlek hercegnőm...-húz jobban magához.

-Én is tigrisem. -hátra fordulva csókolom meg- Sajnálom, hogy annyira rápörögtem a baba dologra, és...

-Sss...-egy hosszú csókkal hallgattat el.

Karjaiba véve az ágyig visz be, ahol tovább csókol. Érzem benne a szenvedély lángját, de mégis csak ledől mellém. Nekem kell még a csókja, kellenek puha ajkai, visszahúzom hát magamhoz, hogy újra csókoljon meg. Zach ezúttal tovább megy, és nyakamat csókolgatva gyömöszöli melleimet. Nyelvével játszadozik mellbimbómmal, sőt meg is szívja, amiért cserébe akaratlanul karmolok hátába. Már el is felejtettem, hogy mennyire szeretem ezt, és mennyire fel tud ezzel izgatni...hát még azzal, ha nyelvét máshol használja, sőt ujjaival is rásegít orgazmusomra. Feltérdelve kezdi magát is jobban hangulatba hozni azzal, hogy merevedésével izgat tovább és érzem, hogy lökné magát belém, de ledöntöm magamról, és a számba veszem merev tagját. Szeretném, ha ő is jobban élvezné, még azt is hagyom neki, hogy a számba élvezzen. Olyan rég láttam már ilyennek az arcát orgazmus közben. Tovább simogatom, közben előveszek egy óvszert. Ez most kell. A kudarcba fulladt babaprojekt után rossz lenne megint eredmény nélkül szeretkezni, így meg legalább nem reménykedem eredmény nélkül, hogy talán teherbe esem. Mindketten elmosolyodunk a világítós gumi láttán, majd Zach az ölébe húzva csókol meg. Mielőtt még nagyon belelendülne, az ágyra lökve karmolom végig finoman. Combjaimat marva nézi, hogy ringatózom ölében, és, hogy még jobban elhúzzam az előjátékot, megfordulva rajta kapom újra be férfiasságát. Imádom, hogy ilyen nagy és mindig harcra kész... és azt még jobban, hogy nyelvével ő is kényeztet, sőt ujjait is segítségül hívja. Ideje lesz a lényegre térni, ezért az ölébe ülve fogadom magamba. Mivel háttal ülök neki, előre nyúlva kezdi gyömöszölni melleimet, és csókolja nyakamat miközben én kezeibe marok. Hátra fordulva megcsókolom, aztán megtámaszkodva gyorsítok a tempón, így Zach a fenekemet markolássza tovább, de csak addig, míg ő maga nem veszi át az irányítást. Nekem egy orgazmus nem elég, és teszek róla, hogy neki se legyen az...újra ringatni kezdem a csípőmet.

A hátamra fektet, lábaimat dereka köré kulcsolva húzom le magamhoz egy csókra. Egy újabb orgazmus után fáradtan fekszik le mellém, én meg rögtön bújok hozzá. Szeretem, szeretem, szeretem!

-Annyira szeretlek...-ölel magához- imádom minden porcikádat...-mondja fenekembe markolva.

-Azt érzem...-nevetek és megcsókolom.

A következő hetek a lelkem gyógyulásáról szólnak. Zach nagyon édes, és sokat segít benne. Közben elkészülnek Zachék mezei is. Azonnal fel is avatjuk, csak nem épp rendeltetésszerűen...de hát annyira szexi, én meg nem tudok neki ellenállni.

Pár nap múlva a büfében ülünk Mandyékkel, mikor Kris jelenik meg a kislányával. Szép baba, különlegessé teszi, hogy félvér, bár szerintem minden baba aranyos...

-Nekünk sokkal szebb babáink lesznek...-Zach az ölébe húzva csókol a nyakamba- olyan gyönyörű lesz a kislányunk, mint te...-mosolyog.

-Az a baba is elég szép...

-Ahogy én látom nem...szegény semmi szépet nem tudott örökölni. -ezen egy kicsit mindenki nevet- A mi babánk a te szépségedet fogja örökölni, majd meglátod milyen édes lesz...-ölel szorosabban magához.

A következő hetekben Zach sokat edz, én a csapatot készítem fel egy versenyre, de ennek ellenére is sokszor lep meg apróságokkal.

Egyik nap vacsora után együtt fürdünk. Fürdés helyett ez inkább lesz előjáték...elé térdelve veszem merevedését a számba, de nem hagyja túl sokáig, mert már így is kőkemény. A csempének döntve kezd el nyalni, de nekem sem kell hosszú ráhangolódás. Megfogom a kezét és indulnék be, de visszahúz és máris hatolna belém, de...

-Nem húztál gumit...-puszilgatom a száját.


-Nem is szeretnék...-mondja a nyakamba csókolva, de én ellépek tőle- Gyereket szeretnék tőled...egy csodálatos kisbabát...Nem próbáljuk meg? -kérdezi arcomra simítva a kezét és ad egy puszit a homlokomra.

-Félek megint megpróbálni...félek, hogy én sosem szülhetek neked gyereket. Akkor el fogsz hagyni? -lepereg egy könnycsepp az arcomon.

-Soha! -letörli könnyemet és megcsókol- Az orvos azt mondta, hogy csak idő kell...és igen, lehet, hogy még korán van, de akkor csak gyakoroljuk. Ha fél év múlva sem jönne össze, azt mondta, hogy a beültetés biztosan sikeres lenne. Hercegnőm, te csodálatos anya leszel...vagy így, vagy úgy...

-Szóval azt mondod, hogy nem baj, ha még nem jön össze, mert lehet csak várni kell? -bólint- Annyira szeretnék hinni benne...-megfogom a kezét és lefelé pillantok- Egy kicsit lelohasztottalak az érzelgősségemmel. Segítek rajta...Gyere! -bevezetem a szobába, és az ágyra ültetem.

-Olyan gyönyörű vagy. -fenekembe markolva húz közelebb magához és puszilgatja meg a hasamat. Elmosolyodom. Talán igaza van. Lehet, hogy most azért nem jön össze a baba, mert a testemnek még idő kell, de ettől függetlenül próbálkozhatunk. Így ha nem jön össze sem kell elkeserednem, pusztán egy kis türelemmel kell lennem. Most, hogy nem kell arra gondoljak, hogy teherbe essek, mégsem kell védekeznünk, minden olyan...olyan természetes lesz. Minden vágyam az, hogy élvezze...

Reggel ölelő karjaiban ébredek. Tudom, hogy a férjem és hozzá kellett volna már szokjak, de így meztelenül...oh te jó ég...Annak ellenére, hogy izmos, vagy nagy farka van, mégis az arca a kedvencem. Ő a világ leghelyesebb pasija, és a legédesebb is. Szavak nincsenek rá mennyire szeretem őt.
Kimászom óvatosan mellőle és készülődni kezdek. Már csak fésülködnöm kell, mikor Zach is felébred és mosolyogva néz rám.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookeselfy_zpsb1j210nx.png

-Mi az? Nagyon kócos vagyok? -igazgatom gyorsan a hajamat.

-Miért keltél fel? Nem maradhatnánk ma ágyban? -ül fel nyújtózkodva.

-Visszamegyek az orvoshoz. Ajánlott egy hormonkezelést, amitől hamarabb rendbe jöhetek. -mosolyogva ülök le mellé és adok a szájába egy kis narancsot, mert csináltam ám reggelit is.

-Ez azt jelenti, hogy...?

-Hogy fél év múlva már biztosan teherbe szeretnék esni. Szeretném, ha igazi család lehetnénk, és...szeretném, ha apa lennél, mert te leszel a világ legcsodálatosabb apukája. Keresve sem találhattam volna jobb embert nálad, akinek szülhetnék, hálás vagyok, hogy te vagy a férjem. Nagyon szeretlek...-agyon puszilgatom.

-Én még annál is jobban szeretlek. -karjaiba olvadva bújok hozzá egy csók alatt.

A nőgyógyásztól hazafelé menet elsétálok egy bababolt mellett. Megállok a kirakatban és elképzelem, hogy milyen jó lenne itt vásárolgatni. Még a szívem is belefájdul, hiszen a karom üres és talán az is marad. Egy csöpp baba...egy kis ajándék attól a férfitól, akit annyira szeretek...El kell engednem a félelmeimet, már néha magamra sem ismerek miattuk. Én csak egy nyugodt életre vágyom anyaként, feleségként. Bárcsak visszajöhetnék pár hónap múlva ebbe a boltba...

Mikor hazaérek, ismerős hangokat hallok meg a konyha felől. Zach beszélget Mandyvel. Már köszönnék be, de valami megüti a fülemet, ami nem tetszik...

-Brooke mostanában teljesen kiszámíthatatlan, nem olyan, mint volt. Biztos jó ötlet most gyereket vállalni? Egy kisbaba felelősség...hogy fog reagálni, ha éjszaka nem fog tudni aludni tőle? -Mandy...

-A világ legjobb anyukája lesz, ezt te is tudhatnád. -feleli Zach.

-Féltem őt, hát nem érted? Nem hagysz neki időt lenyugodni, megnyugodni...-ebből elég!

-Minek az embernek ellenség, ha vannak barátai, nem igaz?! -lépek be, és bújok Zachhez- Szia tigrisem...-megcsókolom, ő pedig magához ölelve csókol vissza.

-Brooke, tudod, hogy én csak...

-Persze, Mandy te csak féltesz, de ezt a babát mindketten akarjuk. Lehet, hogy várnunk kell rá, de akkor is életem legnagyobb boldogsága lesz. El sem hiszem, hogy te ezt nem látod át...-szomorúan fordulok el és dőlök Zach mellkasának.

-Hercegnőm...-puszilgat.

-Én most jobb, ha megyek, de...nagyon szeretlek Brooke. -simogatja meg a hátamat, majd elmegy.

-Mandy a legjobb barátnőm volt, most meg totál hülyének néz. Igaz, hogy mostanában sok minden húz le, de ez nem azt jelenti, hogy nem tudnék gondoskodni egy kisbabáról. Kinek hiszi magát, hogy ilyeneket mond?!

-Nyugodj meg...ne törődj vele...-kezd el puszilgatni.

-Nyugtass meg...-azt hiszem egyértelmű, hogy mi adna most nyugalmat.

Zachnak annyira egyértelmű, hogy rövid időn belül már a hálószobában, az ágyunkban szeretkezünk. Olyan kis aranyosan...nem tudok jobb szót rá. Talán még egyetlen szeretkezésünket sem mosolyogtam végig, de ezt igen. Azt hiszem ez az igazi boldogság. Valahogy tényleg megnyugszom, és elengedek minden rosszat. Most csak Zach van. Kezeimbe kulcsolom kezeit, és élvezem, hogy lassan, mégis határozottan löki újra és újra mélyre magát bennem egészen mindkettőnk orgazmusáig.

-Ez olyan jó volt.-bújok hozzá csókolgatva.

-Nagyon...-csókol a nyakamba, aztán mellemen kezd cuppogni.

-Tigrisem, ne...-emelem fel nevetve a buksiját.

-Miért? -gyömöszöli tovább kezével.

-Mert ezzel csak felizgatsz, és én pihenni szeretnék...-mintha a falnak beszélnék, újra szívogatni kezdi mellbimbómat- mondom, hogy ne...-nevetek, de szemébe nézve elolvadok, és újra átadom magam a pillanatnak.

Másnap reggel vissza a szürke hétköznapokba. Úgy döntök kiveszek pár nap szabit, mert fáradt is vagyok és Mandyvel sem akarok találkozni...csak hát Zachnek járni kell az edzésekre, én meg csak unatkozni fogok itthon ma. Vagy...kimehetnék az edzésre meglepetésnek...Igen, Zach után megyek.

Mikor megérkezem, egy csapat lánnyal nevetgélnek. Az egyik nagyon ismerős nekem. Oh hát persze, Zach edzőjének a lánya. Zach nem arról híres, hogy így próbálja biztosítani magát a csapatban, de akkor meg mit kell hagyni, hogy a karját fogdossa?! Lehet, hogy nem akarja magát kidobatni a csapatból, de ezzel az ágyunkból fogja kidobatni magát.

-Brooke? -jaj ne, Mandy...-Szeretnék bocsánatot kérni, de nagyon féltelek téged. Tudnod kell, hogy melletted állok és segítek mindenben, ha kell. -nagyot sóhajtva fordulok felé.

-Nagyon megbántottál, de tudom, hogy nem akartál megbántani. -erőltetek magamra egy mosolyt.

-Jó, akkor elmondhatom végre, hogy összeházasodtunk Nickkel! -mondja lelkesen, én meg majdnem megfulladok, annyira félrenyelek.

-Mi van? Mikor? -úristen!

-A napokban, de ez titok. Nem akartam, hogy bárki is lebeszéljen, ezért titokban tartottuk. Hétvégén fogom elmondani a családnak. -szinte ragyog, de...

-Zach nagyon ki lesz akadva, és őszintén szólva én is. Miért nem hívtál meg legalább minket? Ajj...Na mindegy, azért sok boldogságot! -ölelem meg, aztán visszanézek Zachre- A házasság nem mindig olyan könnyű, mint aminek látszik...

-Oh, megint itt ez a ribanc? -néz ő is arra.

-Mi az, hogy megint? -van valami, amiről nem tudok?

-Néha kijön...szerintem tetszik neki Zach, de nem akartalak vele idegesíteni.

-Zach kinek ne tetszene? De ő az enyém! Ugye tudja, hogy házas?

-Igen, de szerintem nem komoly kapcsolatot keres...Ő apuci elkényeztetett kislánya, aki azt hiszi, hogy pénzzel mindent és mindenkit megvehet. De ne aggódj, Nick is mondta volna, ha Zach bármikor rosszul viselkedett volna. -hát persze...

-Az edzője lányát mégsem téphetem meg, de akkor mi legyen? Nem rakunk hashajtót a kulacsába? -olyan mérges vagyok. Zach biztos nem fogja durván elküldeni, nem teheti...de mi lesz, ha komolyabban rá fog mászni? A végén kiteszik a férjemet a csapatból egy kis picsa miatt.

-Ez az én barátnőm! -ölelget meg- Jót tesz neked a féltékenység, kizökkent...de ne aggódj, Zachet nem fogja kizökkenteni ez a kis senki. -azt én is nagyon remélem. Mindenesetre nem megyek oda, megvárom a pálya szélén az edzés végét. 


Garfield2016. 07. 14. 17:44:13#34450
Karakter: Zachary Williams



 

-          Gyereket akarok tőled. – néz a szemembe komolyan az arcomat fogva.

-          Most? – kérdezem, mire bólint. Kis idő múlva a kanapén szeretkezünk, é én nem is lehetnék boldogabb.

Az elmúlt hetekben rengeteget szeretkezünk, ami bevallom nagyon jó…élvezem miden pillanatát. De a sok negatív terhességi teszt miatt hercegnőm nagyon rástresszelt a témára, és közel sem olyan jó, mint eleinte. Minden nap szeretkezünk…vagyis inkább érzem ezt már szexnek…elveszett a gyengédség, és egyáltalán nem jó parancsra csinálni. Ráadásul kétszer annyi edzésem van, mert hamarosan jönnek a nagyobb meccsek, és baromi kimerült vagyok, és egyre csalódottabb, hogy még mindig nem állapotos.

De egyik nap átjönnek a srácok, Nick és Lucas lazítani. Nick persze hozza Mandyt is, nem mintha bánnám, lehet kicsit tud beszélni Brooke-kal…Egy összefoglalót nézünk a legjobb meccsekről, jó kicsit pihenni…

-          Na fiúk, hogy áll a meccs? – támaszkodik meg mögöttem hercegnőm.

-          Lemaradtatok a legjobb részekről. – válaszolok, közben a tvt nézem.

-          Kéne egy kis segítség...nem érem el a söröket, túl magasra raktad. – hm?

-          Mi? Nem...ott vannak a...

-          Mondom, túl magasra raktad! – mondja sokat sejtetően…valami baj van?

-          Pár perc fiúk és jön a sör is. – kimegyünk, de meglepetésemre a konyha helyett a szobába… - Tudom, nincs sok időnk a vendégek miatt, de most pont alkalmas, szóval csináljuk! – mi?! - Öhm...nem tudom...fel fog állni, vagy segítsek rá?

-          Hogy te milyen romantikus vagy mostanában... – kezdek idegbajt kapni - Tudod, hogy én szeretek időzni a melleiddel, meg szeretem közben simogatni a fenekedet...olyan dolgokat veszel el ezzel a hajcsársággal, amik miatt mindig jó volt a szex közöttünk.

-          Jól van értem...akkor előbb egy kis orál... – sóhajt.

-          Brooke, te nem is...ahh... – már szájában is vagyok. Olyan intenzíven csinálja, hogy hamar a szájába élvezek.

-          Te megvesztél?! Most komolyan pazarlod az időnket?! Na állítsd fel szépen magadnak és tedd már belém! – mi van?!

-          Tudod, mit? Elég! Ennyi volt! Majd ha kevésbé leszel megszállott, beszélhetünk szexről... – felhúzom a gatyámat, és visszamegyek a srácokhoz.

Hiába is próbálkozik nálam a napokban, nem szeretnék lefeküdni vele…vagyis szeretnék vele szeretkezni…de úgy mint régen…Nem parancsszóra, nem kellenek utasítások, csak az, hogy szeressük egymást…

Elmegy egy orvoshoz, hogy mi lehet az oka, hogy nem tud teherbe esni, és felhív utána. A doki azt mondta, hogy a stressz és a nyugtató, amit felírtak neki a hibásak. Mondtam, hogy nem kéne semmi bogyót szedni…De nem cseszem le, mert hallom mennyire szomorú a hangja. A parton sétálgat…azonnal odamegyek, ahogy letesszük a telefont.

-          Hercegnőm... – megyek oda hozzá, mikor megpillantom.

-          Ez...így volt megírva... – ugyan kicsim…

-          Dehogy. – ölelem magamhoz - Ez csak egy apróság, és ne haragudj, tudom, hogy nem volt nekem sem elég türelmem, csak a folyamatos kudarcok után nehéz volt minden...

-          Semmi baj, de...ugye megérted, hogy ha jó darabig nem akarom újra próbálni? Nézzük a jó oldalát...legalább használhatjuk a világító csodáidat. – erőltet magára egy mosolyt.

-          Minden úgy lesz, ahogy te akarod, csak ne legyél szomorú... – puszilgatom, aztán elindulunk haza.

Otthon kicsim felhívja a húgomat, és elmeséli neki is, hogy mit mondott az orvos. Annyira rossz ilyen letörtnek látni…Bemegy a fürdőbe miután leteszi a telefont.

Brooke egy ideje már a fürdőben van, és nagyn szeretném valahogy jobb kedvre deríteni...bemegyek hozzá. Ledobálom magamról a ruhákat, és beülök mellé a kádba. Megfordul, hogy háttal legyen nekem, és jobban hozzám tudjon bújni. Csak simogatom, és puszikkal halmozom el.

-          Szeretlek hercegnőm... - mondom jobban magamhoz húzva.

-          Én is tigrisem - mosolyogva fordul kicsit felém, hogy meg tudjon csókolni - Sajnálom, hogy annyira rápörögtem a baba dologra, és...

-          Sss... - simítom arcára a kezemet és hosszan csókolom meg.

A karjaimban viszem be az ágyba, hogy tovább folytassuk a csókolózást. De nem akarom lerohanni…dőlnék le mellé, hogy aludjunk, de nem engedi. Visszahúz magához, és szenvedélyesen csókol meg hosszan.  Nyakára térek csókjaimmal, közben már mellét gyömöszölöm. Hiányzott, hogy játszhassak velük...mellibimbója körül cikázik a nyelvem, aztán meg is szívom, mire hangosan felnyögve karmol végig a hátamon. Ugye milyen jó, hercegnőm?! Tovább haladok lefele csókjaimmal, kezemmel még mindig mellével játszva. De azt hiszem szükség lesz a kezemre, nem csak a nyelvemre. Lábai között elhelyezkedve nyelvemmel és ujjaimmal veszem kezelésbe kicsimet. Egyre hangosabban nyögdécsel, a levegővétele is szaporább, de hiába akar leállítani...miután elmegy, feltérdelve nyalogatom le ujjaimat, és merevedésemmel kezdem izgatni. Fölé magasodom, és már hatolnék hercegnőmbe, mikor ledönt magáról.

Fölém hajolva simítja oldalra a haját, és veszi szájába merevedésemet. Elég intenzíven csinálja ahhoz, hogy perceken belül hajába túrva, szájába élvezzek. Elővesz a fiókból egy gumit, közben kezét mozgatja farkamon, hogy újra a lehető legkeményebb legyek. Felhelyezi rám, és hoppá, a világítós gumi...a szemembe néz, és mindketten elmosolyodunk. Felülök, hogy az ölembe húzva csókoljam meg, és már illesztem is kicsimhez magam, de ledönt az ágyra. Lehajol hozzám, hogy megcsókoljon, aztán felülve karmolja végig mellkasomat és hasamat finoman.

Combjait markolászva nézem, ahogy ringatózik az ölemben, aztán megfordul rajtam, és újra szájába veszi kemény férfiasságomat. Rendben...akkor húzzuk el még egy kicsit az előjátékot...imádom...Fenekébe marva kényeztetem újra nyelvemmel. Mikor ujjaimat vezetem kicsimbe hangosan nyög fel, és gyorsít kézimunkáján, de azt hiszem muszáj lesz leállni, különben megint elmegyek...Mintha olvasna a gondolataimban, leáll, de várj csak...felegyenesedik, de én befejezem amit elkezdtem...vagyis csak szeretném befejzni, mert előre mászik, és fordított lovagló pózban fogadja magába kicsi Zachet.

Felülök hozzá, hogy magamhoz ölelve gyömöszöljem melleit, csókoljam nyakát, miközben lassan ringatózik csípőjével kezemet marja. Édes csókot lop tőlem, aztán elöl megtámaszkodva gyorsít a tempóján. Hanyatt fekve markolászom fenekét, ahogy fel le mozogatja rajtam...De nem bírok magammal, és háta mögé térdelve még gyorsabban és mélyebben mozgok benne. Nem kell sok, hogy mindketten elmenjünk...lehajolok hozzá, hogy nyakába csókoljak...összekulcsolja kezünket, és csípőjét mozgatva késztet egy újabb mentre. 

Hátára fordítom, hogy lássam gyönyörű szemeit. Derekam köré fonja lábait, és lehúz magához, hogy végig csókolni tudjon...nem durvulok, csak lustán mozgok, még akkor is mikor feltérdelek, hogy tökéletes testében tudjak gyönyörködni, ahogy mozgok benne.

Fáradtan fekszem mellé az újabb orgazmus után. Hercegnőm meg mint egy kiscica bújik hozzám, és simogatja mellkasomat. 

-          Annyira szeretlek... - mondom magamhoz ölelve - imádom minden porcikádat... - markolom meg finoman a fenekét.

-          Azt érzem... - nevet...végre nevet...és még egy csókot is kapok.

Telnek a hetek, és kicsim egyre jobban van. Vannak még szomorkásabb pillanatai, de mindent megteszek, hogy nevetni lássam. Ugyan olyan rossz nekem is, hogy nem jött össze a baba, de én vagyok a férfi, erősnek kell maradnom hercegnőm miatt...és...annyiszor próbálozhatunk még, ha kicsim is szeretné majd. 

Brooke annyira ügyes, elkészül a csapat új mezével, és baromi jó. Nagyon büszke vagyok rá. Persze én lehetek az első, aki felpróbálja, hisz én vagyok a próbababája. És rólam veszi le először egy csaj, mert hamar lekerül rólam...állítólag baromi jól áll, és kicsi szívem megkívánt, úgyhogy...

Pár nap múlva, a büfében ülünk kicsimmel és Mandyékkel...tök jól elvagyunk, míg meg nem jelenik Kris a babájával, hogy hozta megmutatni. Hercegnőmnek azonnal komoly lesz a tekintete. Talán azért, mert nekünk nem jött össze, vagy nem is tudom...biztos nem jó neki azt hallgatni, hogy dicsekszik a kislányával...

-          Nekünk sokkal szebb babáink lesznek... - húzom az ölembe és csókolok a nyakába - olyan gyönyörű lesz majd a kislányunk mint te... - mosolygok a szemébe nézve.

-          Az a baba is elég szép... - mondja szomorúan.

-          Ahogy én látom nem...szegény semmi szépet nem tudott örökölni. - végre nevet, de még Mandyék is - A mi babánk a te szépségedet fogja örökölni, majd meglátod milyen édes lesz... - ölelem magamhoz szorosan.

Kicsit megnyugszik miután Mandy is bőszen helyesel nekem. Komolyan gondoltam, hogy gyönyörű babáink lesznek…és annyira kis édes kismama lesz…Imádnám  a nagy pocakját, és kisbabánkat is…bárcsak kicsim újra belemenne, hogy próbálkozzunk…

A következő hetekben elég elfoglaltak vagyunk mind a ketten. Bajnokságra készülünk és sok az edzés, kicsim meg a csapatát versenyre készíti fel. Mikor hazaérünk, alig van energiánk egymással foglalkozni. De azért igyekszem a kedvében járni. Van, hogy virággal jövök haza, vagy édességgel, vagy, hogy ne kelljen főznie, a vacsorát oldom meg.

De ma…szeretném ha egymással is foglalkoznánk…régen szeretkeztünk.

Vacsi után együtt fürdünk. Igyekszem meghozni a kedvét…magamhoz ölelve csókolom szenvedélyesen, közben fenekére siklik a kezem én finoman meg is markolom. Belemosolyog a csókunkba, aztán tovább fürdet. Mellkasomat mossa simogató  mozdulatokkal, és halad lejjebb. Kezébe veszi merevedésemet, mert nekem már attól felállt, hogy arra gondoltam, hogy szeretkezni fogunk…Lassan mozgatja kezét, majd elém térdelve szájába veszi. Alig kezd bele, le is állítom. a csempének döntöm, és türelmetlenül kezdek nyalakodni, de ahogy hallom neki sem kell hosszú előjáték.

Megfogja a kezemet, és húzna be a szobába, de visszahúzom magamhoz. Emelném fel, hogy könnyedén kicsimbe csusszanhassak, de nem engedi…

-          Nem húztál gumit… - súgja, közben számat puszilgatja.

-          Nem is szeretnék… - csókolok nyakába, de elhúzódik tőlem, és komolyan néz rám – Gyereket szeretnék tőled…egy csodálatos kisbabát… - simulok hozzá – Nem próbáljuk meg? – kérdezem arcára simítva a kezemet, és homlokon csókolom.


Saya2016. 04. 12. 19:38:42#34190
Karakter: Brooke Scott



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookescott.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Nem akartam, ne haragudj, csak megláttalak és iderohantam. -ölel át- Nincs kedved sétálni, vagy beülni kajálni valamit? Hercegnőm...biztos nincs baj? -biccenti fel a fejemet.

-Csak fáradt vagyok....-mosolyodom el.

-Akkor viszont hazamegyünk, rendelek kaját, aztán addig simogatlak, míg el nem alszol...-mosolyogva simogatja az arcomat.

-Ez egész jól hangzik...-mondom és megcsókolom őt.

Otthon beváltja az ígéretét, vagyis kicsit többet is tesz. Simogat, puszilgat, fenekemet és combomat markolássza. Nyakamat kezdi csókolni, majd fülemet is megrágcsálja.

-Tigrisem...nem erről volt szó...-fogom meg a kezét, mikor lábaim közé csúsztatná.

-Ennyire fáradt vagy?

-Eléggé...ne haragudj...-simogatom hasamon pihenő kezét.

-Ugyan már...-csókol meg, végül egymáshoz bújva alszunk el.

A következő napok tele vannak munkával, és próbálom elfelejteni a kételyeket, amik kínoznak. Egyik nap Zach lep meg egy edzés közben.

-Milyen szexi edző vagy...-ölel át.

-Zach...-azért nem kéne mindig hátulról megijesztenie- Hát te?

-Előbb végeztünk, meg akartalak lepni. -csókol meg.

-Hát az sikerült...-bújok hozzá- Csak pár perc és mehetünk. -adok neki egy puszit.

-Jól viselkednek a fiúk?

-Tigrisem...-erről többet nem is beszélünk, türelmesen kivárja az edzés végét. Csak hazafelé menet látom meg megint azt a Krist vagy kit...de ügyesen kijátszom, hogy ő ne tegye. Otthon ledőlök aludni, de mikor felébredek, meghallom, hogy van itt valaki. Le is megyek megnézni.

-De kösz, hogy ilyeneket feltételezel rólam...-mondja Zach Mandynek.

-Szia Mandy! -köszönök- Mit kell feltételezni rólad? Valami baj van?

-Nincs semmi hercegnőm. -mosolyodik el, de utálom, ha hülyének néznek- Hangosak voltunk, hogy felébredtél? -ad egy puszit.

-Kicsit...de mi van veletek? Összevesztetek? -hiába a magyarázkodás, nem hiszek nekik, így mikor kettesben maradunk Mandyvel, újra felhozom a témát.

-Mandy, ugye ha lenne olyan, amiről tudnom kéne elmondanád?

-Persze, a legjobb barátnőm vagy. -mosolyog.

-Zach meg a bátyád...-igen, nem vagyok egészen hülye- Rákérdezek egyenesen, jó? Megcsalt?

-Nem! Hidd el, hogy nem...Nekem elmondta volna. Egyik nőügyét sem titkolta el előlem soha, és elmondanám neked, ha úgy lenne. Ez nem olyan titok, hogy mit vett neked szülinapodra, jogod lenne tudni és habozás nélkül el is mondanám. Ahogy azt is, ha te csalnád meg őt. Ilyenben nem falaznék, hidd el...

-Akkor szerinted az a gyerek nem...?

-Egyértelműen nem. -mondja határozottan- Nem volt senkivel mióta téged ismer. Mondjuk nekem ez rögtön lejött. Már akkor megbabonázva nézett rád, mikor először meglátott. Sosem nézett senkire úgy, mint rád és ez azóta is így van. -meséli mosolyogva- Ha a bátyámnak gyereke lesz, akkor az csak és kizárólag a legjobb barátnőmtől lehet...Nagynéni szeretnék lenni. -nevet, és kicsit én is elmosolyodom.

Egyik nap már hazafelé tartunk, csak Zach még inna valamit és persze a büfébe kell menni. Nem tudom...direkt csinálja?! Hazafelé még mindig azon agyalok, hogy miért kellett odamenni?

-Kicsim, olyan szótlan vagy...-fogja meg a kezemet.

-Azon gondolkodom, hogy melyik szín állna jobban neked...-próbálom ezzel a saját gondolataimat is elterelni.

-A csapatban többen is vagyunk ám...-mosolyog.

-Engem csak te érdekelsz. -közben megérkezünk haza.

-Na és mit csináljak most? -kérdezi már a nappaliban.

-Hogy érted?

-Nem azt mondtad, hogy itthon mérsz le? -jah igen, a többiek mérete már megvan a mezhez.

-Ugyan, a te méreteidet tudom. -adok egy puszit neki és mennék, de visszahúz magához.

-Tényleg? Minden méretet tudsz? -a fenekembe markol.

-Emlékeztetnélek, hogy a napokban is én vettem óvszert, ne aggódj, minden méretedet tudom. -mosolygom.

-Én viszont vettem világítósat...-csókol a nyakamba- Nincs kedved kipróbálni? -már a fülemet rágcsálja- De nekem nélküle is jó...-a kanapé felé kezd sétálni velem.

-Tessék? -eltolom magamtól- Tudod, hogy még mindig nem szedek fogamzásgátlót, és megbeszéltük, hogy vigyázol...

-Ne aggódj hercegnőm, úgy lesz minden, ahogy szeretnéd. -az ölébe ültetve markolja meg a fenekemet- De ugye tudod, hogy egy gyerek nem veszélyforrás? Biztos szép babát hoznánk össze...-csókol a nyakamba. Eszembe jutnak Mandy szavai...

-Gyereket akarok tőled. -fogom meg mindkét kezemmel az arcát, hogy mélyen a szemébe nézhessek és kiolvassam, hogy ő is akarja-e.

-Most? -bólintok kérdésére. Pár perc múlva már a kanapén szeretkezünk, és bízom benne, hogy talán máris megfogan az első babánk.

Telnek a napok, a hetek...de semmi, nem tudok teherbe esni. Az elején még kellemes az a sok szeretkezés, de azt hiszem Zachnek kezd elege lenni, hogy folyton csak maximális teljesítményt várok el tőle. Nagyon sok edzése van, de még akkor is rámászom, ha hulla fáradt. Persze ilyenkor nem olyan, mint kéne legyen...valahogy csak feláll azért neki, de...Ez már tényleg nem rólunk szól, csak a babáról, miközben a kukában már halomban állnak a negatív terhességi tesztek.

Egyik nap nálunk vacsorázik Mandy és Nick is, meg Lucas, a srácok egyik csoporttársa. Megy a nagy meccsnézés, közben mi kaját csinálunk, de még mindig ezen a baba dolgon pörög a gondolatom.

-Mi a baj? Beteg vagy? -kérdezi Mandy, mikor meglátja a hőmérőt a kezemben.

-Nem, ez az ovuláció miatt kell. Tudod...felmegy a hőmérsékletem egy kicsit, ha a leginkább esély van a megtermékenyítésre...csak...oh basszus...Most pont...-kinézek a nappaliba, aztán a hőmérőre.

-Túlságosan rástresszelsz erre a dologra. Hagyd ezt a hülye számolgatást! -persze Mandy, te már csak tudod.

-Meddig tart ez a hülyeség? -nézek az órára közben.

-Brooke, ez egy összefoglaló a legérdekesebb meccsekről. Még legalább két óra...-mondja Mandy.

-Na nem, nekem annyi időm nincs...-már indulok is be, hiába szól utánam Mandy- Na fiúk, hogy áll a meccs?-támaszkodom meg a kanapén, Zach mögött.

-Lemaradtatok a legjobb részekről. -mondja Zach.

-Kéne egy kis segítség...nem érem el a söröket, túl magasra raktad.

-Mi? Nem...ott vannak a...

-Mondom, túl magasra raktad! -vágok közbe mérgesebben, mire végre felkel.

-Pár perc fiúk és jön a sör is. -nah végre! Intek Mandynek, hogy tartsa a frontot és mielőtt még Zach nagyon keresgélné kezdené, hogy hol is vannak azok a sörök, felhúzom a hálószobába magammal.

-Tudom, nincs sok időnk a vendégek miatt, de most pont alkalmas, szóval csináljuk! -vágok a közepébe- Öhm...nem tudom...fel fog állni, vagy segítsek rá?

-Hogy te milyen romantikus vagy mostanában...-morogja- Tudod, hogy én szeretek időzni a melleiddel, meg szeretem közben simogatni a fenekedet...olyan dolgokat veszel el ezzel a hajcsársággal, amik miatt mindig jó volt a szex közöttünk.

-Jól van értem...akkor előbb egy kis orál...-sóhajtok egy nagyot. 

-Brooke, te nem is...ahh...-nem kell itt dumálni, erre nincs időnk. Máris a számba veszem férfiasságát és roham tempóban kezdem kényeztetni, hogy minél előbb a lényegre térhessünk. Ezt a részét mindig nagyon élvezi. Lehet ma kicsit jobban is a kelleténél, mert miközben nagyban dolgozom rajta és közben próbálom már kigombolni a nadrágomat, egyszerűen a számba élvez.

-Te megvesztél?! -förmedek rá- Most komolyan pazarlod az időnket?! Na állítsd fel szépen magadnak és tedd már belém! -kiabálok.

-Tudod, mit? Elég! Ennyi volt! Majd ha kevésbé leszel megszállott, beszélhetünk szexről...-teszi rendbe gyorsan magát és már megy is le.

Mivel Zachnél esélytelen bármit elérnem a következő napokban, legalább egy orvost felkeresek. Kiderül, hogy a stressz é azok a gyógyszerek, amiket az elmúlt időszakban orvosi utasításra nyugtatóként szedtem a ludasak mindazért, hogy nem esek teherbe. Nincsenek olyan szinten a hormonjaim, hogy ez lehetséges legyen, így várnom kell, míg kiürül a szervezetemből. Én ezt intő jelnek veszem, és bár pár hónap múlva próbálkozhatnánk, nekem már nincs kedvem. Ezt elmondom Zachnek is, de csak telefonon, mert kimegyek a partra sétálni, hogy kiszellőztessem a fejemet.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookebeach_zpsl6pydurj.png

-Hercegnőm...-hallom meg az ismerős hangot fél órás séta után. Zach az.

-Ez...így volt megírva...-mondom lehajtott fejjel.

-Dehogy. -lép közelebb és ölel szorosan magához- Ez csak egy apróság, és ne haragudj, tudom, hogy nem volt nekem sem elég türelmem, csak a folyamatos kudarcok után nehéz volt minden...

-Semmi baj, de...ugye megérted, hogy ha jó darabig nem akarom újra próbálni? Nézzük a jó oldalát...legalább használhatjuk a világító csodáidat. -erőltetek magamra egy mosolyt.

-Minden úgy lesz, ahogy te akarod, csak ne legyél szomorú...-puszilgat meg, aztán hazamegyünk.

Hazaérve felhívom Mandyt is, hogy elmeséljek neki mindent. Próbál vigasztalni, de szerintem érthető, ha most egy kicsit csalódott vagyok. Engedek egy nagy kád vizet és próbálok lazítani. Aztán eszembe jut a büfés lány...A minap egy fehér sráccal láttam, de ha a baba nem lesz legalább egy kicsit világos bőrű, akkor...Nem! Ezeket a gondolatokat ki kell vernem a fejemből! Mandy azt mondta, hogy Zachnek tőlem lesz gyereke, nem mástól. Hinnem kell a legjobb barátnőmnek és a férjemnek...Hinnem kell, ha nehéz is a csalódottság mellett... 


Garfield2016. 01. 18. 22:56:29#33890
Karakter: Zachary Williams



 

-          Zach... - néz rám, aztán elgondolkodik - Emlékszel arra a klubra, ahonnan először vittél haza? – ohh hercegnőm…
-          Minden egyes percére emlékszem annak az éjszakának... – mondom a szemébe nézve, és közelebb hajolva simogatom az arcát.
-          Biztos? Emlékszel még a pezsgőzés után is? – mosolyodik el.
-          Nem lehet elfelejteni...főleg nem azt a ruhát, amiben voltál. – most tényleg zavarban van?! Édes…
-          Vagy a világító óvszert... – neveti el magát.
-          Igen, az még mindig vicces lenne. Talán lehet is a környéken még kapni, ha gondolod... Ja nem úgy értem... – kezdek magyarázkodni, mert nem akartam rögtön lerohanni, de közbevág.
-          Sss...nem kell magyarázkodnod, hiszen a feleséged vagyok...Te is hiányzol nekem, csak... – áll fel sóhajtva - Akkor mondjuk 8 körül a klubnál? – ez komoly? Madarat lehetne fogatni velem.
-          Ne menjek érted? – kényelmesebb lenne, mint két kocsival.
-          Ne, majd ott találkozunk. Mandy amúgy is el akarja kérni mára a kocsidat, mert Nick kocsijával gond van és mennek valahova piknikezni, de nem tőlem tudod. Szóval menj taxival. – ohh értem…én tudok meg mindent utoljára…
-          Rendben van, megadom magam. Ott várlak majd. – ad egy puszit az arcomra, és elmegy.
 
Az edzés után otthon annyit készülődök, mint Brooke szokott. Nem is tudom hányszor öltözök át, de csak elindulok. Kicsit előbb is a klubhoz érek, és csak várok és várok…többször csekkolom az órámat, már fél órája elmúlt 8. Nem ültethetett fel…várok még. Már majdnem eltelik egy óra is, mikor végre meglátom hercegnőm kocsiját. Oda is megyek hozzá, mikor kiszáll a kocsiból…istenem milyen elképesztően szexi…
-          Tudom, késtem. Ne is mondj semmit...de nem tudtam, hogy miben kéne jönnöm... – hát…
-          Sikerült tökéleteset választanod... – alaposan végigmérem - Ez alatt sincs melltartó? – mondd, hogy nincs…
-          Zach! – lök meg mosolyogva.
-          Ne haragudj, de... – nézek formás melleire ajkamba harapva, annyira kívánom…
-          Elég! – takarja el a szemeimet, de én megfogom, a hát mögött összekulcsolom a kezeinket, hogy közben átölelhessem, és gyengéden csókolom meg.
-          Nagyon hiányoztál, és tudod, hogy nem csak testileg. – mondom őszintén.
-          Mandy mielőtt elment arra a piknikre beugrott a cuccaiddal. Visszahozták őket... – mi?
-          Komolyan mondom, nem mondtam neki semmi ilyet, ha akarod...
-          Tudom. – vág közbe. Tudod? - Én mondtam. Baj?
-          Ez...ez igaz? –bólint - Akkor én haza...?
-          Igen, hazajöhetsz. Lehet nem vagyok még a régi, de próbálok. – bújik hozzám - Gyere, menjünk be egy kicsit, úgy táncolnék...Inni nem iszom, mert ma én viszlek haza. – kapok egy puszit, és boldogan követem.
 
Max egy órát maradunk, mert már otthon szeretnék lenni. És a karjaimban viszem a házba, ahol együtt vacsizunk…levakarhatatlan a mosolyom. Olyan boldog vagyok, hogy újra itt lehetek vele.
-          Nem...öhm...nem megyünk fel a hálószobába? Nincs kedved? – pólóm alá csúsztatja a kezét, és le is veszi rólam. Én nem mertem megkérdezni, pedig amióta csak megláttam, majd megveszek, annyira kívánom.
-          De, nagyon... – csókolok a nyakába.
-          Hoztál olyan világítós csodát? – kérdezi nevetve, de…öhm…
-          Nem... – nevetek kínosan.
-          Jól van, jó lesz az egyszerű is. Gyere! – fogja meg a kezemet és menne is, de nem érted…
-          Nem gondoltam, hogy mi...Nincs nálam. – húzom el a számat.
-          Rég nem voltunk együtt, nem szedek gyógyszert… - értem, hajtom le a fejemet.
-          Gondolom nem akarsz gyereket...és ezért mást sem...Ezt akarod mondani? – nem gáz…majd veszek gumit, és máskor bepótoljuk, csak már félig állok.
-          Még biztos nem, de...de ha vigyázol... – elmosolyodom.
-          Megígérem. – csókolom meg.
 
Az ágyban fölé kerülve csókolom édes ajkait, aztán izgatottan lejjebb húzom a ruháját…de hiányoztál már hercegnőm. Először csak gyömöszölöm tökéletes mellet, de muszáj vagyok megkóstolni is. Olyan türelmetlen vagyok, hogy már ujjaimmal hajszolom a csúcs felé, csak akkor hagyom abba, mikor elkezdjük levetkőztetni egymást, de nekem nincs szükségem előjátékra, úgy állok, mint a zászlórúd. Ahogy látom kicsim sem akar tovább várni…lábait derekamhoz húzom, és lassan hatolok egyre mélyebbre…Nagyon hiányzott már, de nem akarom csak úgy lerohanni, figyelek rá, hogy neki is jó legyen. Azt hiszem ezzel nincs is gond, mert élvezetében a karjaimat marja, karmolja össze. Sokáig nem tudjuk húzni a dolgot, hamar a mennyekbe repítem kicsimet, és én is közel vagyok már, de nem felejtettem el mit kért, így melleire élvezek…jobb lett volna, ha benne mehetek el, de majd legközelebb…Persze nem aludhatunk ám zuhany nélkül, de nem bánom, mert magamhoz ölelhetem, csókokkal halmozhatom, és gyönyörködhetek benne.
 
Eltelik néhány hónap, mire visszazökkenünk a rendes kerékvágásba, addig is nagyon türelmes voltam hercegnőmmel. És még sportruhatervező is lett belőle…nagyon ügyes, nagyon tetszenek amiket csinál. Még a régi szurkoló csapata is visszahívta, hogy legyen a fiatalabbak edzője. Örülök, hogy vannak dolgok, amik lekötik, ezek is csak segítik abban, hogy megnyugodjon.
 
Még az a szerencse, hogy egy helyen vagyunk, legalábbis nekem nagyon tetszik ez a felállás…persze nem vagyunk soha egymás nyakán, de megnyugtató, hogy ha történne valami, csak annyit kell tennem, hogy beszaladok az épületbe. Pont végzek az edzésemen egyik nap, és  mennék a kocsimhoz, mikor Brooke-ot pillantom meg.
-          Brooke! – már be is gyűjtöm a puszimat - Hát te? Olyan fehér vagy...Minden rendben? – kérdezem aggódva.
-          Oh...igen, csak megijesztettél... – jajj kicsim…
-          Nem akartam, ne haragudj, csak megláttalak és iderohantam. - ölelem meg - Nincs kedved sétálni, vagy beülni kajálni valamit? - kérdezem mosolyogva, de mintha nem figyelne... - Hercegnőm...biztos nincs baj? - irányítom magamra a tekintetét.
-          Csak fáradt vagyok... - mosolyodik el.
-          Akkor viszont hazamegyünk, rendelek kaját, aztán addig simogatlak, míg el nem alszol... - mosolygok az arcát simogatva.
-          Ez egész jól hangzik... - hozzám bújik, és megcsókol.
 
Otthon tényleg csak kényeztetem...imádom simogatni, és puszilgatni...Ezzel csak az a baj, hogy baromira felizgatom magam, és már fenekét és combját is simogatom. Jobban magamhoz húzom, és nyakát csókolom végig, aztán a fülét kezdem rágcsálni...
-          Tigrisem...nem erről volt szó... - fogja meg a kezemet, mikor már kezem lábai közé kalandozna.
-          Ennyire fáradt vagy? - kérdezem, feltámaszkodva, hercegnőm meg a hátára fekszik, és arcomra simítja a kezét.
-          Eléggé...ne haragudj... - már hasán lévő kezemet is simogatja. 
-          Ugyan már... - csókolom meg, és magamhoz húzva alszunk.
 
Tök jól telnek a napok, kicsim amikor csak tud eljön az edzésemre. Persze neki ott van a szurkoló csapata...meg ez a sportruha tervezés. Az edző említette, hogy a csapatunknak is lesz új meze, és kicsim tervezi. A mai edzésemre sajnos nem tudott elkísérni, de én most előbb végeztem, úgyhogy meglepem a kis feleségemet. 
 
A háta mögé settenkedek, szerencsére a zenétől észre sem veszi, hogy a terembe jöttem. 
-          Milyen szexi edző vagy... - ölelem át.
-          Zach... - jajj de megijedt valaki... - Hát te? - fordul felém.
-          Előbb végeztünk, meg akartalak lepni. - csókolom meg.
-          Hát az sikerült... - bújik hozzám - Csak pár perc és mehetünk - kapok egy puszit.
-          Jól viselkednek a fiúk? – hiába edző, akkor sem csípem, hogy ezek a srácok itt ólálkodnak körülötte.
-          Tigrisem… - oké, értem én…leülök, és nézem az edzés végét…pontosabban inkább a gyönyörű feleségemet.
 
Szerencsére ma együtt jöttünk, úgyhogy haza is együtt megyünk. Mikor a kocsihoz érünk, kicsit lefagy, valamit nagyon, de mikor meg akarom lesni, hogy mi az, megcsókol. Otthon meg ledől, és hamar el is alszik, mert azt mondja nincs túl jól. Én viszont nem tudok, úgyhogy betakargatom, és lemegyek...de alig fél órára rá csengetnek.
-          Hé, Mandy...szia! - köszönök húgomnak mikor meglátom, hogy ő az - Brooke nemrég aludt el, ha hozzá jöttél. - mondom a nappaliban.
-          Csak beugrottam, látni akartam, hogy mi van veletek. - ohh értem...
-          Nem kell aggódnod, már minden olyan, mint régen...ha lehetséges, még jobban szeretem... - mosolygok.
-          Annyira, hogy bele is pirultál... - nevet ki.
-          És akkor mi van? - kérdezem már én is nevetve - Kérsz valamit? - állok fel, és megyek a konyhába, ahova követ.
-          Köszi, valamit inni. - aztán kicsit mintha elgondolkodna...
-          Na mi a helyzet? 
-          Tudod... valamelyik nap láttam azt a csajt, aki miatt összevesztetek...
-          Mandy hagyjál már, engem nem érdekel...
-          De...figyelj, terhes és…
-          Mi és? – vágok a szavába - Te most komolyan azt hiszed, hogy tőlem?! Eszednél vagy?! - emelem meg a hangomat.
-          Csak biztos akartam lenni benne. – pff…
-          Jó, akkor figyelj, mert csak egyszer mondom el... - mondom ingerülten - Mióta Brookekal vagyok, senki mással nem feküdtem le! De kösz, hogy ilyeneket feltételezel rólam...
-          Szia Mandy - jelenik meg hercegnőm - Mit kell feltételezni rólad? Valami baj van? - néz értetlenül ránk.
-          Nincs semmi hercegnőm. - mosolyodok el - Hangosak voltunk, hogy felébredtél? - lopok egy puszit.
-          Kicsit...de mi van veletek? Összevesztetek? - valahogy csak kimagyarázzuk a dolgot...lehet nem hisz nekünk, de legalább ránk hagyja...
 
Hagyom őket beszélgetni, de tényleg felhúzott Mandy. Hogy a fenébe jutott eszébe, hogy megcsaltam Brookeot?! Nyomult a csaj, de engem nem érdekelt...le is pattintottam...Vagy lehet, hogy ő terjeszti ezt?! Meg kell tudnom, de nem akarom hercegnőmet felzaklatni ezzel...vagy el kéne mondanom? Mindig van valami szarság...
 
Úgy döntök, hogy nem foglalkozok vele. Nekem nem rossz a lelkiismeretem, nem csaltam meg a feleségemet. Brookenak meg nem hiszem, hogy egyáltalán tudnia kéne erről, mert nekiállna kombinálni...
 
A napokban kicsim már az új mezünkkel van elfoglalva, mérteket vesznek a többiekről, rólam meg majd hercegnőm otthon. Nem hagyja, hogy bárki is hozzám érjen, nem mintha igényelném...
Miután végeznek mehetünk is, csak előtte beugrunk a büfébe, mert baromira szomjas vagyok. Persze, hogy Kristina van itt...na mindegy...Próbálna velünk beszélgetni, de igazából nem vagyok vevő rá. Szerintem tök nyilvánvaló, hogy azért cseréltem számot is, hogy ne üzengessen és hivogasson...nem szeretnék megint összeveszni hercegnőmmel. Brooke nagyon szótlan a kocsiban...lehet, hogy észrevette, hogy a csaj terhes...remélem nem kombinál.
-          Kicsim, olyan szótlan vagy... - fogom meg a kezét.
-          Azon gondolkodom, hogy melyik szín állna jobban neked... - mosolyog rám. Nem hiszem, hogy ezen agyalt, de rendben...
-          A csapatban többen is vagyunk ám... - mosolyodom el.
-          Engem csak te érdekelsz. - kapcsolja ki az övét, mikor beállok a garázsba.
-          Na és mit kell csináljak most? - kérdezem már a nappaliban.
-          Hogy érted?
-          Nem azt mondtad, hogy itthon lemérsz?
-          Ugyan a te méreteidet tudom. - kapok egy puszit, de ne olyan sietősen...ez a mondat beindította a fantáziámat. Vissza is húzom magamhoz.
-          Tényleg? Minden méretet tudsz? - simítom fenekére a kezemet.
-          Emlékeztetnélek, hogy a napokban is én vettem óvszert, ne aggódj, minden mértedet tudom. - mosolyodik el a karomon végig simítva.
-          Én viszont vettem világítósat... - csókolok a nyakába - Nincs kedved kipróbálni? - suttogom a fülébe, amit meg is rágcsálok – De nekem nélküle is jó… - közben a kanapéhoz kezdem navigálni.
-          Tessék? – állít meg, sőt el is tol magától – Tudod, hogy még mindig nem szedek fogamzásgátlót, és megbeszéltük, hogy vigyázol…
-          Ne aggódj hercegnőm, úgy lesz minden ahogy szeretnéd. – csak sikerül a kanapén az ölembe húzni és már fenekén is van a kezem - De ugye tudod, hogy egy gyerek nem veszélyforrás? Biztos szép babát hoznánk össze… - csókolok a nyakába.


Saya2015. 08. 01. 19:56:51#33263
Karakter: Brooke Scott



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookescott.png” cannot be displayed, because it contains errors.

A könnyeim maguktól kezdenek potyogni, hiába is küzdök ellene. Az ajkaimon még gondolatban érzem az utolsó csókját, a bőrömön keresztül emlékezetembe égett minden érintése, simogatása, amik akkor boldogságot hoztak, most mégis keserű méregként ölik meg a szívemet.

-Hercegnőm...-ő meg...?

-Te mit képzelsz , hogy visszajöttél?! -mérgesen indulok el felé- Menj vissza a kurvádhoz, nekem...-megcsókol- Eressz! -hiába szólok rá, tovább csókol, aminek egy idő után már engedek.

-Annyira sajnálom, hogy bántottalak, hogy máshoz fordultam, mikor csak rád van szükségem. Hidd el, nem történt semmi, csak beszélgettünk...de ezt sem kellet volna. Ha megengeded, hogy maradjak, beszélgessünk, nem tudom mi van veled, és...

-Zach...nekem időre van szükségem, sajnálom...-tényleg sajnálom, de annyira fáj még minden.

-Időre, vagy szakítani akarsz? -neki is könnyes lesz a szeme.

-Fogalmam sincs...

-Brooke...

-Kérlek, most...-ne kínozz tovább!

-Szeretlek...nem akarlak elveszíteni...-átölel hátulról- Ezt...ezeket neked vettem. Tudom, hogy szereted a virágot, és a tigrisedet is...-ez olyan nehéz...

-Kérlek, menj el...-kibújok az öleléséből- Adj nekem egy kis időt...

-Nem...nem tudlak elhagyni...szeretlek Brooke...

-Annyira, hogy mást kerestél, mert nem akartam lefeküdni veled, hogy gyilkosnak hiszel, és majdnem eltörted a csuklómat? -kérdezem mérgesen- Nekem vannak rémálmaim és ki sem merek mozdulni itthonról, de az a férfi, akinek mellettem kéne lennie, inkább mással hetyeg!

-Nem hetyegek senkivel...

-Zach, ugyan, akkor miért tartottad titokban? Tényleg teljesen hülyének nézel?!

-Mert tudtam, hogy kiakadnál. Tudom, hogy nem jó mentség...sajnálom...

-Na jó, elég ebből, menj el! -közelebb lép, de én nem tágítok- Azt mondtam menj!

Miután elmegy, az ajtónak dőlve kezdek sírni. Nem bírom tovább, egyszerűen nem...És a következő hetek is nehezen telnek, mert hiába keres, én még nem akarom látni. Mandy áthív egyik nap egy kis beszélgetésre, és bár nem szívesen, de azért beadom a derekam, csak mikor megérkezünk...

-Mandy, azt mondtad nincs itthon...-pillantom meg Zachet- Na mentem.

-Nem, senki nem megy sehova! Addig ki nem mozdulok innen, míg nem tisztázzátok ezt a helyzetet. Utálom, hogy két tűz között vagyok, és később se szeretnék választani a legjobb barátnőm és a bátyám között. Oldjátok meg! Lent leszünk. -kimennek Nickkel együtt.

-Mandy, te tényleg bezártad az ajtót?! -nyitok rá, de nem nyílik. Ez remek...-eg darabig csendben vagyok, de aztán idegesíteni kezd Zach lábdobolása- Megtennéd, hogy ezt befejezed?!

-Jé, hozzám tudsz szólni? -kérdezi gúnyosan-

-Ennek az egésznek nincs értelme, nem tudom, hogy gondolta ezt a húgod...

-Csak beszélgetnünk kéne...én szeretnék veled kibékülni, de esélyt sem adsz.

-Mondtam, hogy idő kell. -mindig sürget.

-Mégis mihez? Hogy eldöntsd szeretsz-e? Hogy elmondd mi zajlik benned? Mihez kell idő, Brooke? Kezdek megőrülni ettől a helyzettől.

-Majd a kurvád megvigasztal...-teljesen beleégett az emlékezetembe az a kép róluk.

-Sajnálom, hogy megbántottalak...nem akartam, de mióta hazajöttünk Hawaiiról, alig szóltál hozzám, beszélgetni sem voltál hajlandó. Kellett valaki, aki meghallgat...Utáltam, hogy tehetetlen vagyok, hogy nem tudlak megvigasztalni...

-Ha egy nő társaságára volt szükséged, inkább a húgoddal beszéltél volna...-csak ugye őt nem tudod megdugni- De mesélj, hogy van Kris? A "haverod"...

-Nem tudom, engem az érdekel, hogy te hogy vagy...Kérlek hidd el, hogy soha nem volt köztem és Kris között semmi. Mikor észrevettem, hogy többet akar, lepattintottam. Én téged szeretlek...-leül mellém.

-Na persze...-állnék fel, de visszahúz magához.

-Hiányzol...hiányzik az illatod, hiányzik, hogy reggel melletted keljek, hiányzik a mosolyod, a csókod...-ne csináld!

-Nekem is hiányzol...de...

-Mi de? Már nem szeretsz? -kérdezi félve.

-Miért kérdezel hülyeségeket? -megfogja az arcomat- Ne...-eltolom magamtól- Most szeretsz, de te is gyilkosnak hittél, mint mások...-felállok- és meg sem próbáltál megérteni, elrángattál Hawaiira, nem érdekelt, hogy mit akarok...

-Gyilkosnak? Hercegnőm, sosem gittem, hogy megölted. Te nem lennél rá képes, hogy bárkit is megölj, de az sem érdekelne, ha már egy tucat embert megöltél volna. Akkor is szeretnélek. Hawaiit meg azért erőltettem, mert azt akartam, hogy felejts el mindent, ami itthon van, hogy kikapcsolj egy kicsit...és sikerült is volna, ha a tv nincs bekapcsolva...

-Jó, hogy be volt...csak rettegek, hogy egyszer kijön, és megint meg akar...

-Azt nem hagyom...Engedd, hogy vigyázzak rád, hogy szeresselek...-felé fordulok- Ne lökj el magadtól...

-Zach...

-Kérlek...-lágyan megcsókol, és kicsit bizonytalanul, de visszacsókolok. Az ágyon folytatjuk a csókolózást, amit egy pillanatra Zach megszakít- Szeretlek...-simít végig az arcomon. A csókcsata közben elkalandozik a kezem a pólója alá, finoman marok bele derekába, mikor megszívja a nyakamat.

-Oh bocsi...nyit be Mandy, és menne ki, de meggondolja magát- Várjunk csak...na nem, ezt ne az én ágyamban! -mondja nevetve.

-Jól van már na...-mosolyogva segít Zach felülni.

-Szóval szent a béke? -kérdezi Mandy.

-Lesz miről beszélnünk, de....- nem is tudom- Ne haragudjatok...-el kell innen mennem, most! Zach viszont utánam jön, és a kertben ér utol.

-Brooke...hercegnőm, állj már meg...-átölel- Mi a baj?

-Nekem ez még nem megy...-fordulok felé könnyes szemekkel.

-De az előbb...

-Sajnálom...-adok egy puszit a szájára, aztán leintek egy taxit és hazamegyek.

Másnap kimegyek az edzésükre, ott találkozunk...

-Szia, Zach vagyok, a csapatkapitány...-köszön rám mosolyogva- Sokszor láttalak szurkolni, és arra gondoltam, hogy...nincs kedved beülni valahova beszélgetni?

-Zach...-kicsit elgondolkodom-Emlékszel arra a klubra, ahonnan először vittél haza?

-Minden egyes percére emlékszem annak az éjszakának...-hajol közelebb a szemembe nézve, és végig simítva az arcomon.

-Biztos? Emlékszel még a pezsgőzés után is? -kérdezem mosolyogva.

-Nem lehet elfelejteni...főleg nem azt a ruhát, amiben voltál. -kicsit zavartan nézek félre.

-Vagy a világító óvszert...-nevetem el magam.

-Igen, az még mindig vicces lenne. Talán lehet is a környéken még kapni, ha gondolod...Ja nem úgy értem...-kezdene el magyarázkodni, de a szájára teszem a kezemet.

-Sss...nem kell magyarázkodnod, hiszen a feleséged vagyok...Te is hiányzol nekem, csak...-sóhajtva állok fel- Akkor mondjuk 8 körül a klubnál?

-Ne menjek érted?

-Ne, majd ott találkozunk. Mandy amúgy is el akarja kérni mára a kocsidat, mert Nick kocsijával gond van és mennek valahova piknikezni, de nem tőlem tudod. Szóval menj taxival. -mosolygok.

-Rendben van, megadom magam. Ott várlak majd. -adok egy puszit az arcára, és megyek is.

Este kicsit késve érkezek, mert nehezen sikerült eldöntenem miben jöjjek. Zach a klub előtt vár, és talán nem is mérges rám, hogy majdnem egy órát késtem, legalább is ezt látom rajta, mikor kiszállok az autóból.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookecar_zpsdkbrhfs0.png

-Tudom, késtem. Ne is mondj semmit...de nem tudtam, hogy miben kéne jönnöm...-kezdek magyarázkodni.

-Sikerült tökéleteset választanod...-alaposan végig néz rajtam- Ez alatt sincs melltartó?

-Zach! -lököm meg kissé, de azért elmosolyodom.

-Ne haragudj, de...-alsó ajkába harapva néz a melleimre.

-Elég! -nevetve fogom be a szemét, mire ő megfogja a kezemet, lassan összekulcsolja az övével a derekam mögött, hogy közelebb húzzon közben magához és finoman megcsókol.

-Nagyon hiányoztál, és tudod, hogy nem csak testileg. -mondja a szemembe nézve.

-Mandy mielőtt elment arra a piknikre beugrott a cuccaiddal. Visszahozták őket...

-Komolyan mondom, nem mondtam neki semmi ilyet, ha akarod...

-Tudom. Én mondtam. Baj? -vágok közbe.

-Ez...ez igaz? -bólintok- Akkor én haza...?

-Igen, hazajöhetsz. Lehet nem vagyok még a régi, de próbálok. -mondom ölelésébe bújva- Gyere, menjünk be egy kicsit, úgy táncolnék...Inni nem iszom, mert ma én viszlek haza. -adok neki egy puszit, látom rajta mennyire boldog.

Nem maradunk túl sokat, talán egy órát, mert azt hiszem mindkettőnket sokkal jobban izgatja az, hogy otthon legyen. Zach a karjaiban visz be, és nem bírja abba hagyni a mosolygást. Rég vacsiztunk együtt, még ez is hiányzott.

-Nem...öhm...-annyira kínos nekem megkérdezni, de lehet ő nem meri- nem megyünk fel a hálószobába? Nincs kedved? -hogy biztos legyen benne hogy értem. a pólója alá csúsztatom a kezét, és lassan le is veszem azt.

-De, nagyon...-a nyakamba csókol.

-Hoztál olyan világítós csodát? -kérdezem tőle nevetve.

-Nem...-nevet kínosan.

-Jól van, jó lesz az egyszerű is. Gyere! -fogom meg a kezét, de megállít.

-Nem gondoltam, hogy mi...Nincs nálam. -húzza a száját.

-Rég nem voltunk együtt, nem szedek gyógyszert...-lemondóan lehajtja a fejét.

-Gondolom nem akarsz gyereket...és ezért mást sem...Ezt akarod mondani?

-Még biztos nem, de...de ha vigyázol...-na végre újra mosolyog.

-Megígérem. -megcsókol.

A szobába érve az ágyra dőlünk, Zach pedig fölém magasodva csókol meg hosszan. Látom rajta az izgatottságot, miközben lejjebb húzza a ruhámat. Mindkét kezével gyömöszölni kezdi melleimet, majd nyalogatni és cuppogni kezd rajta. Halkan nyöszörögni kezdek alatta, főleg mikor két ujját belém csúsztatja. Lassan levetkőztetjük egymást, egy kicsit én is simogatom őt, de túlságosan rég voltunk együtt, és egyikünk sem akarja az időt húzni. Lassan csúszik belém, miközben lábaimat derekához húzza. Mikor megtámaszkodik mellettem, és mozogni kezd, a karjaiba marok. Nagyon hiányzott már ez az érzés. Mindent megtesz azért, hogy a lehető legjobban élvezzem, ezért hamar lecsap rám az orgazmus, és rá is, de arra figyel azért, amit kértem, így csak a melleimre évez. Furcsa, de miközben zuhanyozunk, zavarban vagyok. Elszoktam tőle, hogy velem van, és néz...pontosabban így néz...Azt hiszem azért hamar meg fogom szokni...

Pár hónap múlva kezd minden a régi lenni, talán én is, legalább is sikerül valamennyire megnyugodnom. A nagy otthon ülésben hasznos dolgot is sikerült csinálnom, ugyanis felkeresett Zach csapatának az edzője, hogy van egy ismerőse, aki sportruhák tervezésével foglalkozik, és szeretné, ha amolyan stílus tanácsadóként közreműködnék pár megrendelésében. Ez a dolog olyan jól sikerült, hogy azóta már én magam is terveztem pár ruhát, és úgy néz ki a tervekből termékek lesznek. Hívott a régi szurkolói csapatom is, hogy tartsak fiatalabbaknak edzést, amit szintén elvállaltam, mert az is kikapcsol.

Egyik nap pont egy ilyen edzésről tartok hazafelé, mikor meglátok egy régi ismerőst, azt a bizonyos Kristinát. Oh te jó ég...terhes? Mióta is...? Számolgatni kezdek, és mivel elég kicsi még a pocakja, simán belefér, hogy...De nem! Zach azt mondta, hogy...és nekem különben is bíznom kell benne...De mi van, ha...? Mosolyogva simogatja a hasát miközben a kocsijához megy, én meg csak bámulom ahelyett, hogy odamennék. De egyszerűen nem merek. Nem merem megkérdezni. Talán nem Zach az apa, de mi van ha mégis, csak nem szólt neki, vagy csak Zach nem szólt nekem róla...Nem akarok megint felesleges cirkuszt otthon, és Mandynek sem mesélhetem el, mert tudom, hogy rögtön szólna a bátyuskájának. Nem-nem...

-Brooke! -hirtelen Zach tűnik fel, és ad egy puszit- Hát te? Olyan fehér vagy...Minden rendben?

-Oh...igen, csak megijesztettél...-nevetek kínosan. Bárcsak a fejedbe látnék, hogy megcsaltál-e, de ha ez nem is megy, valahogy követni foglak Tudnom kell, hogy tud-e a babáról, és ha igen, mennyi köze van hozzá. Emlékszem, hogy azon a képen is a hasát fogta...talán már akkor...
 


Garfield2015. 07. 09. 12:10:16#33150
Karakter: Zachary Williams



 

-          És? Mit hoztak? – kérdezi miközben a szobába megy. Azonnal megyek utána, kit érdekel a fürdés?! Átölelem vizes, meztelen, szexi testét…és már kalandozik is mellei felé a kezem - Egy üveg pezsgő? És te meg mit csinálsz? – üt nevetve a kezemre.
-          Gondoltam foglak, nehogy elcsússz... – nevetek én is.
-          Persze, ezért... – de nem folytatja…mereven nézi a tv-t…Brandon? mi? hogy? Felhangosítja és felvesz egy köntöst. A rendőrök szevezték be és rendezték meg a halált, de a rendőrök helyett a maffiának köpött…ez egy sötét…Viszik a börtönbe, mikor a kamerába kiabál kicsimnek… - Mi? Zach! – kapcsolja ki idegesen a tv-t - Mi lesz, ha megszökik, és megkeres? – hercegnőm…
-          Brooke... – ölelem át - A szigorítottból ő sosem fog megszökni. Nézd a jó oldalát, így senki nem fog rólad suttogni. – mosolygok…tudom, hogy nagyon bántotta, hogy az emberek talán összesúgnak…
-          Mi van? Azt gondolod, hogy gyilkosnak hívtak volna? Vagy te gondoltad ezt rólam? – kérdezi ingerülten miután ellök magától.
-          Nem erről van szó, te is tudod, hogy... – persze, ne is hallgass végig…
-          Inkább ne mondj semmit! Elegem van! Haza akarok menni! – bevágja a fürdő ajtaját. ez remek…
 
Persze Brooke nem tudja kiverni ezt az egészet a fejéből és kicsit sem próbálja élvezni a nászutunkat. Hiába erőlködöm, elutasító és haza akar menni. Persze két nap múlva az lesz amit akar és megyünk haza. Itthon meg a fejébe veszi, hogy nem is akar velem együtt aludni, inkább egy másik szobában van, nem hajlandó beszélni róla, engem sem hallgat meg, és nem is mozdul ki a házból. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel…viszont ő hiába nem megy sehova, mivel én teljesen felépültem, mennem kell edzésre. És néha kimozdulok a srácokkal, mert kezdek megőrülni az otthoni feszültségtől.
 
Egyik nap az edzés után megyek a büfébe, hogy egyek valamit, ülök, várom, hogy valaki kihozza a kajámat, bámulok magam elé. Elég szar kedvem van…Brooke szóba sem akar állni velem, és bakker az ágyból is hiányzik…Egy lány lép mellém, és elém rakja a kaját. Aztán nem is tudom, hogy de elkezdünk beszélgetni, mert „nem szoktál ilyen szomorú lenni…” Fel se tűnt, hogy itt dolgozik.
Eltelik pár nap míg eljutunk oda, hogy számot cserélünk. Én nem akarok tőle úgy semmit, csak jó valakivel dumálni, meg kikapcsolódni, ha hazamegyek csak feszültség van…utálom ezt. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy ha Brooke tudna erről, teljesen félreértené, így el sem mondom neki, bár nem igazán hiszem, hogy egyáltalán érdekelné bármi is mostanában…
 
De Kris már úgy érzi, hogy felhívhat bármikor mikor megkértem, hogy ne Brooke miatt. Meg is kérdezi, hogy ki az a Kris, mikor egyszer a telómon látja, hogy ki hív. Megmondom az igazat, hogy egy haver, csak azt nem, hogy ez a haver nőből van…
 
Egyik edzésem után nézem a telefonomat, Brooke írt, hogy a szüleihez átment. Legalább kimozdul egy kicsit…mindig csak otthon ül…Bár elég fura, hogy alig vagyok otthon fél órája, húgom állít be, és Krisről faggat. Egyáltalán honnan tud erről?! De megnyugtatom, hogy semmit nem akarok a csajtól, csak jó valakivel beszélgetni, és kicsit kizökkenni ebből az állandó feszült hangulatból ami itthon van mióta hazajöttünk a „nászutunkról”. Csak arra kér, hogy győződjek meg, hogy a csaj sem akar többet, meg mondjam el Brookenak…rendben, ha hazajött elmondom.
Alighogy Mandy elmegy, Brooke viharzik be, és teszi elém a telefonját rajta a képpel ami rólam és Krisről készült.
-          Szerinted teljesen hülye vagyok?! – kérdezi erősen meglökve a homlokomat, hátra is dőlök a kanapén…Basszus mi van veled?!
-          Hát most egy pillanatra megfordult a fejemben. – állok fel idegesen - Mi bajod? Mandy gondolom beszámolt, nem? – mekkora jó testvér vagy… - Már az is baj, hogy barátaim vannak?
-          Persze, általában én is a barátaim ölébe pattanok egy kis lovacskázásra! – üvölt, és felém dobja a telefonját, de szerencsére nem talál el…szerintem totál bekattant…
-          Ha kurvát akarok magamnak, találok. Egyszerűen az kellett, hogy valaki mellettem legyen, és bocs, hogy nem azt néztem elsőnek, hogy van-e farka vagy nem! – már én sem fogom vissza a hangomat - Téged hetek óta nem érdekel, hogy én mit érzek, hogy beleőrülök a bűntudatba.
-          Szóval ő nem kurva? Még véded is? És még te vagy az áldozat? Hetek óta nem merek kilépni a lakásból, és téged csak az érdekel, hogy nem használhatod a farkadat?! Ennyit láttál mindig is bennem, két mellet meg egy segget! De látom , ezt már máshol is megkapod! – egy vázát kap fel és vágja felém, de elhajolok.
-          Most aztán már állj le! – megyek felé cseppet sem nyugodtan.
-          Te nekem nem mondod meg mit csináljak! – kap fel még egy vázát…remek, csináld csak, megyek vissza a kórházba…
-          Hagyjátok már abba! – fogja le Mandy Brooke kezét.
-          Engedj el! – addig kapálózik, míg a váza leesik és egy szilánkja elvágja Mandy lábát. A tökömet már, teljesen hülye vagy?!
-          Nyugodj már le! – a falhoz szorítom a csuklójánál fogva, de csak kapálózik - Brooke! Kárt fogsz tenni magadban is, hagyd már abba a hisztit!
-          Zach! Túl erősen fogod, nézd a kezét, már piros... – húz el húgom…jézusom, mit csinálok…?
-          Engedj már el! – üvölt, mire elengedem.
-          Szeretitek egymást, akkor meg miért kell ez? Nagyon feldagadt...lehet, hogy eltört? – mi?
-          Te szemét! – kiabál rám Brooke.
-          Brooke, beszéljük meg, mint két felnőtt ember...hidd el, hogy én... – nem akartalak bántani, de ne is hallgass meg, minek?!
-          Takarodj a kurvádhoz, vagy ahova akarsz, csak el innen!
-          Kérlek, én...
-          Menj! Most! – kiabál rám.
 
Felkapom a kocsi kulcsot, és megyek…Bevágódom, és rátaposok a gázra. A francba már, h mindig mindenen így kiakad…miért baj, h valakivel beszélgetek!? Legalább valaki meghallgat, ha otthon vagyok, csak ideges vagyok, mert nem lehet Brookekal beszélgetni sem, nemhogy mást…Gondolataimból egy hosszú dudálás szakít ki. Majdnem frontálisan ütköztem…félre rántom a kormányt, és majdnem nekicsapódok egy oszlopnak, de végül csak megállok, és csak fogom a kormányt magam elé bámulva. Ezerrel kapkodom a levegőt, aztán a fejemhez kapok. Jól bevertem, vérzik is, de nem vészes…hátra dőlök. A francba, azt sem tudom hova megyek. Otthon van a feleségem, és szükségünk van egymásra…nem másra…csakis rá…és én bántottam. Fájdalmat okoztam annak a nőnek akit a világon a legjobban szeretek. Sebességbe teszem a kocsit, és elindulok. Hazafelé bemegyek egy virágüzletbe, és veszek neki egy csokor rózsát, még egy tigrist is. Otthon félve szállok ki a kocsiból. Annyira félek, h megint kidob. Jogosan tenné, bántottam…
Benyitok, és a nappali felöl hallom a tv hangját…Sír? Istenem…A szívem szakad meg...
-          Hercegnőm... - megyek közelebb hozzá...
-          Te meg mit képzelsz, hogy visszajöttél!? - áll fel, és ingerülten indul felém - Menj a kurvádhoz, nekem... - magamhoz húzom és csókkal hallgattatom el - Eressz! - nyögi a számba, de nem…egy kis idő után nem ellenkezik, inkább az ölelésembe bújva csókol vissza.
-          Annyira sajnálom, hogy bántottalak, hogy máshoz fordultam mikor csak rád van szükségem. Hidd el, h nem történt semmi, csak beszélgettünk…de ezt sem kellett volna. Ha megengeded, hogy maradjak, beszélgessünk, nem tudom mi van veled, és…
-          Zach… - vág közbe - nekem időre van szükségem, sajnálom... - elfordítom a fejem, még tudom tartani magam, de meglátom az asztalon a gyűrűjét... 
-          Időre, vagy szakítani akarsz? - nézek rá könnyes szemekkel, és látom ő már megint sír.
-          Fogalmam sincs... – látom, hogy ez neki is annyira fáj, mint nekem. Miért kell ez?
-          Brooke... 
-          Kérlek, most... – elfordul.
-          Szeretlek…nem akarlak elveszíteni... - ölelem át hátulról – Ezt…ezeket neked vettem. Tudom, hogy szereted a virágot, és a tigrisedet is... - érzem, hogy tétovázik, de végül kibújik a karjaimból.
-          Kérlek menj el... - ezt nem mondhatod komolyan... - Adj nekem egy kis időt... - még mindig háttal van nekem.
-          Nem…nem tudlak elhagyni…szeretlek Brooke...
-          Annyira, hogy mást kerestél, mert nem akartam lefeküdni veled, hogy gyilkosnak hiszel, és majdnem eltörted a csuklómat? - fordul felém idegesen - Nekem vannak rémálmaim és ki se merek mozdulni itthonról, de az a férfi, akinek mellettem kéne lennie, inkább mással hetyeg! 
-          Nem hetyegek senkivel…
-          Zach, ugyan, akkor miért tartottad titokban? Tényleg teljesen hülyének nézel?!
-          Mert tudtam, hogy kiakadnál. Tudom, hogy nem jó mentség…sajnálom...
-          Na jó, elég volt ebből, menj el! - teszek felé egy lépést - Azt mondtam menj! - mondja hátrálva. Leteszem a virágot és a plüsst, az ajtóhoz megyek. 

Ez azt hiszem, talán mondhatjuk, h ciki, de anyámékhoz megyek. Eszemben sincs Krishez menni. Mandy nyitja ki az ajtót, és ahogy meglát, átölel. Elmondom a szüleimnek, hogy nagyon összevesztünk Brookekal, és itt maradnék pár napig. A szobám a régi…tényleg olyan, mintha ki sem költöztem volna évekkel ez előtt…Mandy bejön, és leül mellém.
-          Jó, hogy ide jöttél... - mosolyog rám.
-          Vettem neki virágot, és hazamentem bocsánatot kérni, de...de most nem tudom, hogy mit csináljak... - átölel, és el is erednek a könnyeim.
-          Minden meg fog oldódni, hidd el... - nyugtatgat.
 
zene

Hetek telnek el úgy, hogy én hívom, nem veszi fel a telefont, és ha írok arra sem válaszol. Ja de, egyszer válaszol, hogy ne keressem, menjek Krishez…a falhoz is vágom a telefont. Mandy próbálja tartja bennem a lelket és kéri, hogy ne menjek még haza, majd ha Brooke jelentkezik. Értem én, hogy időre van szüksége, de én ebbe a bizonytalanságba kezdek beleőrülni.  Szegény húgomnak sírom el mindig a bánatomat, pedig biztos lenne jobb dolga is, mint a bátyját pesztrálni...

Egyik nap Nick-kel érkezünk meg az edzésről, de Mandy és anyámék sehol. Nick mondja, hogy most írt neki húgom, hogy mindjárt itthon van. Addig felmegyünk a szobájába, majd kimegyek, ha Nick-kel akar lenni. Beszélgetünk, kérdez Brookeról, meg Krisről, de Krist lepattintottam…talán Brooke megérezte, hogy a csaj többet akar barátságnál, mert miután Brooke kidobott, és összefutottunk a büfénél, enyhén nyomult csak rám.  Brooke meg…nem tudom mi van vele…de nagyon hiányzik. Szeretném ha újra megölelhetném...

Hallunk egy ajtócsukódást, szóval megjött Mandy. Felállok, mikor belép a szobába, nem akarom zavarni őket, de…Brooke?
-          Mandy, azt mondtad nincs itthon... - mondja Brooke - Na mentem.
-          Nem, senki nem megy sehova! Addig ki nem mozdultok innen, míg nem tisztázzátok ezt a helyzetet. Utálom, hogy két tűz között vagyok, és később se szeretnék választani a legjobb barátnőm, és a bátyám között. Oldjátok meg. Lent leszünk. - Nick megütögeti a hátamat, és kimegy Mandyvel…szóval tudott erről.
-          Mandy, te tényleg bezártad az ajtót?! - kiabál ki Brooke - Ez remek...

Bekövetkezik az a bizonyos kínos csend. De utálom ezt…hosszú percek telnek el így. Brooke az ágyon ül, én egy széken, és dobolok a lábammal.
-          Megtennéd, hogy ezt befejezed?!
-          Jé, hozzám tudsz szólni? - kérdezek vissza gúnyosan.
-          Ennek az egésznek nincs értelme, nem tudom hogy gondolta ezt a húgod...
-          Csak beszélgetnünk kéne…én szeretnék veled kibékülni, de esélyt sem adsz.
-          Mondtam, hogy idő kell.
-          Mégis mihez? Hogy eldöntsd szeretsz e? Hogy elmond mi zajlik benned? Mihez kell idő, Brooke? Kezdek megőrülni ettől a helyzettől. - mondom őszintén.
-          Majd a kurvád megvigasztal... - ohh istenem.
-          Sajnálom, hogy megbántottalak…nem akartam, de mióta hazajöttünk Hawaiiról, alig szóltál hozzám, beszélgetni se voltál hajlandó. Kellett valaki aki meghallgat…Utáltam, hogy tehetetlen vagyok, hogy nem tudlak megvigasztalni...
-          Ha egy nő társaságára volt szükséged, inkább a húgoddal beszélgettél volna…De mesélj, hogy van Kris? A "haverod"... - kérdezi gúnyosan.
-          Nem tudom, engem az érdekel, hogy te hogy vagy…Kérlek hidd el, hogy soha nem volt köztem és Kris közt semmi. Mikor észrevettem, hogy többet akar, lepattintottam. Én téged szeretlek... - ülök mellé.
-          Na persze... - sóhajt, és állna fel, de visszahúzom. 
-          Hiányzol…hiányzik az illatod, hiányzik, hogy reggel melletted keljek, hiányzik a mosolyod, a csókod...
-          Nekem is hiányzol. - vág közbe - De...
-          Mi de? Már nem szeretsz? - kérdezem félve.
-          Miért kérdezel hülyeségeket? - néz rám. Arcára simítom a kezemet - Ne... - tolja el - Most szeretsz, de te is gyilkosnak hittél, mint mások... - áll fel, és nekem háttal folytatja - és meg se próbáltál megérteni, elrángattál Hawaiira is, nem érdekelt, hogy mit akarok...
-          Gyilkosnak? Hercegnőm, sose hittem, hogy megölted. Te nem lennél rá képes, hogy bárkit is megölj, de az sem érdekelne, ha már egy tucat embert megöltél volna. Akkor is szeretnélek. Hawaiit meg azért erőltettem, mert azt akartam, hogy felejts el mindent ami itthon van, hogy kapcsolódj ki egy kicsit…és sikerült is volna ha a tv nincs bekapcsolva...
-          Jó, hogy be volt…csak rettegek, hogy egyszer kijön, és megint meg akar...
-          Azt nem hagyom! - mögé lépek, de nem tudom megölelhetem e... - Engedd, h vigyázzak rád, hogy szeresselek... - felém fordul - Ne lökj el magadtól…
-          Zach…
-          Kérlek... - finoman megcsókolom, és kis hezitálás után viszonozza. Nem akar szabadulni tőlem, átölel, és szerelmesen csókoljuk egymást.

De kicsit nagyon belefeledkezünk a másikba, egyre szenvedélyesebben csókoljuk egymást, már az ágyon vagyunk. Egy pillanatra megszakítom a csókot, és mosolyogva nézek a szemébe. 
-          Szeretlek... - mondom végigsimogatva az arcát.

Rám mosolyog és visszahúz magához, hogy tovább csókoljuk egymást. Fölötte támaszkodom, kezeivel pólóm alatt simogat, néha belém is mar, de nagyon jó érzés, jó értelemben a hideg ráz. Nyakát csókolom, és finoman szívom rajta puha bőrét, közben derekamhoz húzza lábát, éppen a combját simogatom, már fenekénél jár a kezem, mikor Mandy benyit.
-          Ohh bocsi... - csukná vissza az ajtót, aztán - Várjunk csak…na nem, ezt ne az én ágyamban! - mordul ránk nevetve.
-          Jól van már na... - mosolyogva leszállok hercegnőmről, aki elég zavarban van, és segítek neki felülni.
-          Szóval szent a béke? - kérdezi hugicám.
-          Lesz még miről beszélnünk, de... - rám néz – Ne haragudjatok… - szinte kirohan, a kertben érem utol.
-          Brooke…hercegnőm, állj már meg… - ölelem át hátulról – Mi a baj? – kérdezem a fülébe súgva.
-          Nekem ez még nem megy… - felém fordul könnyes szemekkel…
-          De az előbb…
-          Sajnálom… - ad egy puszit a számra és leint egy taxit.
 
Másnap az edzés előtt egy órával a pályára megyek…teljesen össze vagyok zavarodva, és feszült is vagyok. Fogalmam sincs, hogy mit kezdjek ezzel a tegnapival. Átöltözök és kimegyek a pályára…Brooke-ot pillantom meg egy padon, és nézi a pályát. Minden feszültségem elszáll…eszembe jut, mikor először pillantottam meg, és először szólítottam le. Azóta sem tudok másra gondolni…
-          Szia, Zach vagyok, a csapatkapitány… - mosolygok rá, ahogy odaérek – Sokszor láttalak szurkolni, és arra gondoltam, hogy…nincs kedved beülni valahova beszélgetni? – kérdezem még mindig mosolyogva.


Szerkesztve Garfield által @ 2015. 07. 09. 13:22:33


Saya2015. 06. 20. 18:50:04#33047
Karakter: Brooke Scott



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookescott.png” cannot be displayed, because it contains errors.

Az ágyon ülünk, Zach csak ölel magához, de én ezt nem bírom már...

-Zack, ha szeretnéd, én...

-Nem...nem akarom, hogy magadra vállald! Nem csináltál semmit...ez az őrült beszívva meglőtte Nick-et, titeket meg majdnem...-ökölbe szorul a keze- Nem fogod magadra vállalni, ha valakinek, akkor nekem fordult meg a fejemben, hogy megölöm...

-Ne mondj ilyet...-próbálom nyugtatni.

-Akkor sem fogod magadra vállalni...

A hazaút sem könnyű, de a megérkezés sem. A szüleink ki vannak bukva, főleg apu, és az sem segít a kedélyek lecsillapításában, hogy az ügyvéd azt akarja vállaljam magamra. Zach apja szól a családjuk ügyvédjének, aki szerint viszont nem kéne magamra vállalnom. Nem tudom, hogy jó-e ez így, hiszen így Zach karrierje kerül veszélybe. Végül az ügyből nem is lesz ügy, és nem emelnek senki ellen vádat, de én nem tudok megnyugodni...

Zach viszont jobban van az orvos szerint is, ami jó hír, de nem tetszik, hogy el akar utazni. Hogy menjünk így nászútra, miért kell ezt erőltetni? Nem akarom a kedvét szegni, ezért belemegyek, de nem vagyok boldog. Előtte még elmegyünk egy-két dolgot vásárolni, ugyanis Hawaiira fogunk menni.

-Ehhez mit szólsz? -kérdezi eg elég kihívó fürdőruháról, miközben a nyakamba csókol.

-Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? -nem elég, hogy nincs kedvem ehhez, de még a melleim is essenek ki mindenki előtt ebből a kis semmiből?!

-Most miért? Szerintem állati szexi lennél benne...úgyis csak nekem táncolnál benne hula táncot...-mosolyog.

-Zach...-azzal a hévvel vissza is teszem.

-Hercegnőm...-megfogja a kezemet- Mi a baj?

-Mi a baj? Zach, kedvem sincs most ehhez az egészhez, egy szusszanásnyi időt sem hagysz...-ellököm a kezét és inkább kimegyek. Otthon sem csitul a helyzet...

-Brooke...beszélgessünk...-Zach leül mellém az ágyra.

-Miről? -semmiről sincs kedvem beszélni.

-A táborban történtekről.

-Nekem ehhez nincs kedvem. -állok fel, de visszahúz.

-Muszáj...ki kell beszélned magadból. Emlékszel? Jóban, rosszban...én melletted vagyok. -végig simít az arcomon.

-Csak akkor nem, mikor kéne...-jegyzem meg, és elfordítom az arcomat.

-Tessék?

-Mindegy, hagyjuk...

-Nem! Mondd el mi bánt...

-Azon kívül, hogy majdnem megerőszakoltak, fegyvert fogtak a fejemhez, és láttam egy embert szakadékba zuhanni?! Semmi...tényleg...-elindulok, de még visszaszólok neki- Van itt még valami...Nick legalább megpróbálta megvédeni Mandyt...te meg sem mozdultál...

-Brooke...-utánam jön-Kockára kellett volna tennem az életedet, mikor Nickre is rálőtt? Annyira féltem, hogy valami bajod esik...nem mertem mozdulni sem, mert ha meghúzza a ravaszt...-elcsuklik a hangja- Szeretlek, nélküled nem tudnék élni. Komolyan azt hiszed, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy nekimenjek Brandonnak? Brooke...-felbiccenti a fejemet, hogy ránézzek.

-Én...most csak össze vagyok zavarodva, és nem tudom, hogy jó lenne-e így elutazni...a nászutunkon nem veszekedni akarok...

-Nem is fogunk...maximum azon, hogy a tengerpartra menjünk, vagy a szigetet felfedezni. -mosolyog.

-Nem tudom Zach...

-Én igen...-mondja, és megcsókol.

Pár nap múlva elutazunk. Amilyen kedvetlenül jöttem, most annyira megjött a kedvem. Nagyon szép a hely, és maga a lakosztály is.

-Ez nagyon szép. -mondom körülnézve.

-Ebben a lakosztályban a legszebb te vagy, Mrs. Williams. -ölel át mosolyogva.

Zach az ölébe kap, és az ágyra fektet. A csókból simogatás lesz, lassan lekerül Zach pólója is, és én kerülök felülre. Végig simítok mellkasán, míg ő a combomon teszi ugyanezt, hogy végül fenekembe markolva üljön fel és csókoljon meg. Viszont valaki kopog...

-Muszáj kinyitni? -kérdezi, mikor a kopogásra kezdek figyelni, és újra megcsókol.

-Attól tartok...-adok neki egy puszit, és az ágyra dőlök- Menj gyorsan...

-Nekem jobb ötletem van...-csókolja meg a nyakamat fölém mászva, de megint kopognak.

-Zach...nyomás...-mosolyogva tolom el magamról.

-Rendben...-míg ő elmegy kinyitni az ajtót, addig én elmegyek zuhanyozni. Hamarosan csatlakozik tigrisem is, aki hátulról ölel át.

-Csatlakozhatok?

-És? Mit hoztak? -mosolyogva megyek be a szobába vizesen, és meztelenül, de rögtön utánam is jön, és újra átölel- Egy üveg pezsgő? És te meg mit csinálsz? -ütök rá nevetve a kezére.

-Gondoltam foglak, nehogy elcsússz...-nevet ő is.

-Persze, ezért...-az arcomról lefagy a mosoly. A szobában hangtalanul ugyan, de megy a tv. Brandont látom meg benne. Rögtön felhangosítom, közben belebújok egy köpenybe is. 
Még jó, hogy itt is van angol nyelvű adás, így mindent értünk. Életben van? A rendőrök akarták megszervezni a halálát, hogy a drog maffia ne találhassa meg, és ő beköpje őket, de az a hülye Brandon a maffiának köpött, így az alku felborult és börtönbe csukták. Azokat a képeket mutatják, mikor a börtönbe viszik, de mielőtt még az épületbe érnének, azt kiabálja, hogy "Brooke, ne haragudjatok rám, a terv része volt, egyszer bocsánatot kérek tőletek".

-Mi? Zach! -ijedten kapcsolom ki- Mi lesz, ha megszökik, és megkeres?

-Brooke...-magához ölel- A szigorítottból ő sosem fog megszökni. Nézd a jó oldalát, így senki nem fog rólad suttogni. -mosolyog.

-Mi van? -ellököm magamtól- Azt gondolod, hogy gyilkosnak hívtak volna? Vagy te gondoltad ezt rólam? -vonom kérdőre idegesen.

-Nem erről van szó, te is tudod, hogy...

-Inkább ne mondj semmit! Elegem van! Haza akarok menni! -vágom rá az ajtót és megyek vissza a fürdőszobába felöltözni.

Annyira hisztis vagyok, és addig erősködöm, míg két nap múlva hazautazunk. Otthon még mindig fel vagyok dúlva. Nem ő volt ott, nem ő hitte azt, hogy megerőszakolják, vagy megölik, és nem őt hagyták cserben, ahogy ő engem, mikor szükségem lett volna rá. Nem vagyok hajlandó kimozdulni itthonról, és ami szerintem jobban bántja, egy hálószobában sem vagyok hajlandó vele aludni. Időre van szükségem, és örülhet, hogy nem költöztem vissza a szüleimhez. Egy kicsit sem megértő, erőlteti, hogy mozduljunk ki, és hiába mondom, hogy nem, ő azért elmegy. Nem tud velem mit kezdeni, és két hét után úgy érzem kezdi fel is adni, hogy próbálkozzon.

ZENE


Viszont nekem kezd gyanús lenni, hogy mikor elmegy, egyre többet marad távol, és ha ez nem lenne elég, egyik nap mikor a zuhany alól jön be, meglátom, hogy karmolások vannak a hátán. Mikor rákérdezek, azt mondja az edzésen sérült meg, de kezdem azt hinni, hogy megcsal. Van, hogy az éjszaka közepén csörög a telefonja, és néha hallom, hogy valakinek azt mondja "megmondtam már, hogy ne hívj, írj üzenetet" vagy "majd én hívlak", ami szintén nagyon gyanús.  Egyszer sikerült rápillantanom, és a telefonja azt írja ki "Kris", aki az állítólagos haverja, de engem ne nézzen senki hülyének. A kezembe akarom venni a dolgokat.

Az egyik edzése után írok neki egy üzenetet, hogy a szüleimnél leszek, és csak késő este jövök haza. Persze nem vagyok náluk. Megvárom, hogy beérjen a házba, és csak ezután írom meg ezt az üzenetet. Muszáj, hogy itthon legyen, és azt higgye leteheti bárhol a telefonját. Szerencsém van, mert kaját csinál magának, itt az én időm. A telefon az asztalon van, viszont az itthoni telefont jó előre a hálószobába vittem, és azt csörgetem meg, így oda kell mennie. Szóval tartom, kérdezgetem a napjáról, közben kiveszem a kártyáját, és szépen átmásolok minden adatot a notebookomra. Lehet ez már túlzás, de meg kell bizonyosodnom arról, hogy mi folyik a hátam mögött. Mikor kész vagyok, visszateszem, még jó, hogy nekem is van hozzáférésem a telefonjához. Ezért figyelt mostanában ennyire erre a szarra...Sietve távozok, nehogy meglásson.

A kocsimmal elég távol megyek a háztól, és azonnal elkezdem az adatok átnézését. Üzenetek nincsenek, de találok egy képet, ami "Kris"-től jött...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/zachgirl_zpsph2rlgnf.png

Felhívom Mandyt, és elmesélem neki mit találtam. Megígéri, hogy átmegy Zach-hez, hogy elbeszélgessen vele, aztán felveszem, és beszámol nekem. Fél óra múlva találkozunk is.

-Szia Brooke! -ül be a kocsiba.

-Mandy...tudtál vele beszélni? -kérdezem idegesen.

-Igen, és tényleg találkozgat valakivel, de csak haveri alapon. A lány neve Kristina. -basszus...ő "Kris"...-Azt mondta a büfében ismerte meg, ott kiszolgáló. De hidd el, csak együtt lógnak, nem tetszik neki. Ki akar kapcsolni, és...

-Ő akar kikapcsolni?! Mi a francról beszél?! -kérdezem kiborulva- Nem fogja neked megmondani, hogy döngeti, tudja, hogy visszamondanád. -ökölbe szorul a kezem- Szállj ki!

-Mi? -néz rám értetlenül.

-Haza megyek, elbeszélgetek vele...

-Veled megyek. Ne is mondj semmit, megyek és kész! -sóhajtok és elindulok. Otthon aztán beviharzok a házba, és mielőtt Zach bármit mondhatna, levágom elé a telefonomat, rajta a képpel.

-Szerinted teljesen hülye vagyok?! -lököm meg a homlokát úgy, hogy hátra is dől a kanapén.

-Hát most egy pillanatra megfordult a fejemben. -áll fel idegesen- Mi bajod? Mandy gondolom beszámolt, nem? -néz gúnyosan testvérére- Már az is baj, hogy barátaim vannak?

-Persze, általában én is a barátaim ölébe pattanok egy kis lovacskázásra! -üvöltve vágom hozzá a telefonomat, ami majdnem el is találja. Mandy próbál csitítani, de nem érdekel.

-Ha kurvát akarok magamnak, találok. Egyszerűen az kellett, hogy valaki mellettem legyen, és bocs, hogy nem azt néztem elsőnek, hogy van-e farka vagy nem! -kiabál ő is- Téged hetek óta nem érdekel, hogy én mit érzek, hogy beleőrülök a bűntudatba.

-Szóval ő nem kurva? Még véded is? És még te vagy az áldozat? Hetek óta nem merek kilépni a lakásból, és téged csak az érdekel, hogy nem használhatod a farkadat?! Ennyit láttál mindig is bennem, két mellet meg egy segget! De látom , ezt már máshol is megkapod! -felkapok egy vázát és azt vágom a feje felé. Talán a sportnak köszönheti a jó reflexeit, de még időben hajol el, így csak a mögötte lévő falon csattan és hullik szilánkjaira.

-Most aztán már állj le! -jön ingerülten felém.

-Te nekem nem mondod meg mit csináljak! -magamhoz veszek még egy vázát.

-Hagyjátok már abba! -fogja le Mandy a kezemet.

-Engedj el! -addig kapálózok, míg olyan balszerencsésen szabadítom ki a kezemet, hogy elejtem a vázát, és az egyik visszacsapódó szilánk megsebesíti Mandy bokáját. Nem nagy sérülés, de Zach totál begőzöl.

-Nyugodj már le! -kiabálva szorít a falhoz. Minél jobban szorít, én annál jobban ki akarok szabadulni, ezért még jobban kezd odaszorítani a csuklóimnál fogva. Úristen, ez nagyon fáj! -Brooke! Kárt fogsz tenni magadban is, hagyd már abba a hisztit!

-Zach! Túl erősen fogod, nézd a kezét, már piros...-jön oda Mandy, hogy elhúzza őt.

-Engedj már el! - üvöltöm torkom szakadtából, mire végre elenged. Az egyik csuklóm nagyon fáj, azt jobban rángattam, és erősebben is fogta.

-Szeretitek egymást, akkor meg miért kell ez? -próbál Mandy békíteni, aztán a csuklómra néz- Nagyon feldagadt...lehet, hogy eltört?

-Te szemét! -kiabálok rá Zach-re.

-Brooke, beszéljük meg, mint két felnőtt ember...hidd el, hogy én...

-Takarodj a kurvádhoz, vagy ahova akarsz, csak el innen! -nem sírok, nem sírok...

-Kérlek, én...-na ne most kezdj nekem magyarázkodni!

-Menj! Most! -kiabálok rá, mire felkapja a kocsikulcsát, és elmegy.

Mandy velem marad még egy darabig, beborogatja a kezemet, mert orvoshoz nem vagyok hajlandó elmenni. Mozgatni tudom, ha fájdalmasan is, vagyis eltörve nincs. Már esteledik, mikor hazaindul, és én egyedül maradok. Csak egy üzenetet ír, mikor hazaérkezik: "Már itthon vagyok, és tudom nem vagy rá kíváncsi, de nincs itt."

ZENE

Biztos nála van. Vele tölti az éjszakát, miközben én itthon szenvedek. Sosincs mellettem, mikor igazán kéne. Csak ehhez ért, egyedül hagyni. Talán túl korai volt összeházasodni, túlságosan is fiatalok vagyunk. Talán nem szerettünk eléggé egymásba, legalább is ő biztosan nem. Az a lány...ő biztos kedves vele, gyengéden cirógatja, becézgeti, csókolgatja...De velem ki volt gyengéd? Nekem ki adott időt, hogy megnyugodjak? Miért nem lehet megérteni, hogy még mindig félek, hogy rémálmaim vannak, és nem tudok attól a gondolattól szabadulni, hogy talán az ő fejében is megfordult, hogy gyilkos vagyok?! Bekapcsolom a tv-t, valami romantikus film megy. Nekem már csak annyi vigaszom marad, hogy ő boldog...és ha ez csak valaki mással megy...hát elengedem...Túl gyenge és sebzett a szívem ahhoz, hogy harcoljak. Szomorúan teszem le a gyűrűmet az asztalra, és bámulom tovább ezt a vacak esti, romantikus műsort.

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookered_zpsgyurblkx.png~original
 


Garfield2015. 06. 16. 20:24:11#33025
Karakter: Zachary Williams



 

Csak elmegy ebbe az edzőtáborba, én meg Nick-kel intézek valamit, hogy utána tudjunk menni. Az a helyzet, hogy nem bírnék ki egy teljes hetet hercegnőm nélkül. Ráadásul mikor indulnak olyan szexin öltözik fel…rögtön beindul a fantáziám, mikor megkér, hogy fényképezzem le a csajokkal…a fülébe is súgom, hogy inkább magunkról csinálnék képeket különböző pózokban…
 
Gondolkodunk, hogyan tudnánk utánuk menni, és eszembe jut, hogy talán ha erőnléti edzéseket adnánk a csapatnak, leengednének utánuk. Jó, így is tök nyilvánvaló, hogy miért megyünk…de végül is beleegyeznek, és mivel én még nem erőltethetem magam, Nick-re marad az edzések megtartása, de nem bánja. Gyorsan a táskába pakolunk pár cuccot, és már megyünk is. Mikor megérkezünk, a a szabadban a faházaknál találjuk a csapatot, és Brooke már ugrik is a nyakamba, amikor meglát. De…komolyan barbi babákkal játszottak…?
-          Szia, szia, szia! – puszilgat ahol csak ér…édes…
-          Szia hercegnőm! – pördülök meg vele, aztán megcsókolom.
-          Mesélj, mit intéztetek? – kis kíváncsi…
-          Megdumáltuk az egyetem vezetésével, hogy mi fogjuk tartani az erőnléti edzéseket. De nyugi, inkább Nick, vagyis ő sem nagyon, de mondani kellett valamit, hogy jöhessünk. – mosolygok.
-          Nekem tarthatsz erőnléti edzést... – simítja hátsómra a kezeit…ohh hercegnőm egy rugóra jár az agyunk… - Mondjuk abban az üres faházikóban, ami csak ránk vár. Átcuccolok oda, Nick meg mehet Mandyhez. – puszilgatja a számat…mondtam már, hogy szeretem!?
-          Átdobálom a cuccaidat, és mehetünk is. – lelkesülök be.
-          Nem úgy volt, hogy kiülünk a tó mellé? – valami csajháborúba csöppentem? Mandy nagyon pipának tűnik.
-          Az nem is tó, csak egy pocsolya. Úszni sem lehet benne, másfél méter mély az egész. Meg amúgy is...itt vannak a fiúk, te is elleszel. – kacsint a húgomra…bár ne érteném ezt…
-          Oké, de már olyan rég lógtunk együtt...és nem a tesómmal együtt. – itt valami nem stimmel…
-          De Zach a férjem. – bújik hozzám kicsi hercegnőm.
-          Én meg a legjobb barátnőd, de te ezt már egy ideje elfelejtetted. – sóhajt Mandy - Olyan jó, hogy itt vagy, hiányoztál... – mondja Nick-nek hozzá bújva.
-          De most...harag van? Igen, a tesód az életem része, de attól még te vagy a bff-em...
-          Nem vagyok boldog, de nem haragszom... – gyorsan átviszem az üres faházba kicsim cuccait miután elköszöntek, és be is dobom magam az ágyba egy boxerben.
-          Szerinted Mandy haragszik rám? – kérdezi Brooke a haját fésülgetve az ágyon ülve.
-          Túl lesz rajta, ne is foglalkozz vele... – simogatom lábát.
-          Foglalkozzak inkább veled? – elmosolyodom kérdésére…jól hangzik - Jó, de ahhoz le kell húzni a redőnyt... – ahogy ez megtörtént, mögé lépek, és nyakába csókolok.
-          Vegyük le a topod... – felsője alá nyúlva húzom le róla. Szabadon maradt melleit kezdem simogatni, de nem hagyja sokáig. Ellépve tőlem levetkőzik előttem, aztán nyakamat átkarolva csókol meg.
 
Csókunkat megszakítja, és végig simít a mellkasomon, aztán hasamon, míg boxeremhez nem ér, közben mellbimbómon köröz nyelvével. Felsóhajtok…nem igazán szokta ezt csinálni, de határozottan jó érzés…Lejjebb halad csókjaival, közben lekerül rólam az alsóm. Egyszerűen nem tudok tovább várni. Összefogom haját, amit finoman meg is markolok, és szájába csúsztatom merevedésemet. Szemembe nézve cuppog farkamon, ami annyira beindít, hogy hamar véget kell vetnem ennek. Felkapom, és az ágyon landolva nyelvemmel kezdem izgatni, amit hajamba túrva élvez.
-          Akarom... – nyögi szemembe nézve.
-          Mit? – kérdezem mosolyogva mintha nem tudnám…csókjaimmal felfelé haladva eljutok melléig, és bimbóját kezdem szívni…finom…
-          Téged! – magához húz, és farkammal kezdi jobban izgatni magát, és engem is, ahogy bejáratánál mozgatja fel-le, de én ezt már nem bírom…egy mozdulat és már benne is vagyok . Ez az…kis Zachnek itt a helye… - Kis türelmetlen tigrisem... – karmol végig hátamon.
-          Inkább csókolj meg... – de mielőtt megtenné, én vetem magam ajkaira, és azonnal gyors vágtába kezdek. Engem nem zavarna, ha hallaná valaki, hogy szeretkezünk, de hercegnőm tuti zavarba lenne, a csók alatt meg nem tud hangosan nyögdécselni.
 
Fülemet rágcsálva nyögdécsel halkan, ami nagyon izgató…Mikor magához húzva átölel, feje alá csúsztatom kezeimet, és pár lökés különbséggel ér el minket az orgazmus. Pár szusszanásnyi pihi uán újra kő kemény vagyok…nem bírok betelni vele. Combjaiba marva húzom a lehető legközelebb magamhoz, lábait meg derekam köré fonom, hogy mélyebbre tudjam lökni magam. Feltámaszkodom, és egyik kezemmel derekát tartom magahoz közel, és így kezdek mozogni. Simogat, látom, hogy élvezi, de ez neki nem elég…leránt magához, hogy megcsókoljon, de ez a hírtelen mozdulattól belenyög csókunkban, mert így tövig merültem benne. Istenem de jó…fel sem támaszkodom, csak csípőmet mozgatva csókolom végig, míg el nem élvezünk mindketten. Fáradtan dőlök le mellé, hercegnőm meg rám fekve csókolgat, míg el nem alszunk.
 
Reggel előbb ébredek, de nincs szívem felkelteni hercegnőmet, olyan édesen alszik. Így egyedül megyek zuhanyozni. Már pár perce bent lehetek a zuhany alatt, mikor ölelő karokat érzek meg derekamon, és kicsim a fülembe is beleharap. Mégsem kell egyedül fürdenem…
A nap további részén kicsimnek van edzése, aztán folyton engem pesztrál, hogy pihenjek, mintha 20 km-es köröket futkosnék…Este a tábortűz köré ülünk, és storyzgatnak, iszogatunk, aztán mikor meg akarom csókolni hercegnőmet, húgom szól be nekünk…
-          Nem unjátok már, hogy mindig egymás szájában vagytok? Mindenki tudja, hogy házasok vagytok, nem kell reklámozni...
-          Mandy! – szólok rá erélyesen és még örülhet, hogy nem keverek le neki…
-          Mi bajod van? Miért vagy ilyen ellenséges? – kérdezi tőle Brooke.
-          Mindenkinek elege van belőletek, ez az igazság. Neked a csapattal kéne foglalkoznod, nem a tesóm farkával! – mi van?!
-          Mandy, elég volt! – áll fel kicsim mérgesen.
-          Most már tényleg vegyél vissza... – szólok rá újra.
-          Ugyan már...beleugrottatok a házasságba...összezavarodtál, és, hogy szexet kapj kétségbeesésedben elvetted. – néz rám…a saját húgom…elment az esze…
-          Ez nagyon gonosz volt... – mondja kicsim, és fogja magát, elindul az erdő felé. Mennék utána, de Mandy megállít.
-          Nekem kéne mennek…
-          Szerintem eleget tettél, menj vissza Nick-hez legyél büszke magadra… - elindulok, de csak elém áll – Mandy, húzz már innen. Mit akarsz?! Mi a szar bajod van, hogy a feleségem, a legjobb barátnőd lelkébe gázolsz? – kiabálok rá. A szemem sarkából látom, hogy Nick elindul felénk, de Mandy int neki, hogy maradjon.
-          Sajnálom amit mondtam. – miért kellenek ezek a kiskutya szemek? - Bocsánatot akarok kérni tőle…kérlek, had menjek utána… - bólintok, és már indulna is, de megfogom a kezét.
-          De ha megint megbántod, nem tudom mit teszek veled… - átölel, aztán Brooke után szalad…
 
Ott toporgok, és várom, hogy jöjjenek. Már jó ideje annak, hogy Mandy Brooke után ment…Már Nick is idejön, hogy merre lehetnek. De nem akarok utánunk menni, nehogy az legyen, hogy sose lehetnek kettesben. De azért már elég feszült vagyok…Nick-nél is elszakad a cérna, és utánuk megyünk. Mikor meglátom Brooke-ot, félelem ül az arcán, és Brandon áll előtte fegyverrel a kezében…és leesik mire készül ez a szarházi, de abból nem eszel!
-          Brandon...te féreg... – indulnék felé, de Brooke rám kiabál.
-          Zach, ne! Puska van nála... – igen, de…
-          Társaságot kaptunk! Nagyszerű... – kezdő őrülten nevetni ez a mocsok kis patkány - Első sorból nézhetik végig az első felvonást... – megmarkolja kicsim haját, minden izmom összerándul, mikor egy másik fegyvert szegez a fejének…mit csináljak? ha megmoccanok, biztos lelövi…nem élném túl, ha valami történne vele… - Bedugtatok a börtönbe? Hát akkor itt az ideje, hogy én dugjak valamit máshova.  – anyád picsáját te barom! - Gyere ide te is! – szól Mandyre…istenem, még a húgom is…
-          Mandy... – Nick Mandy után nyúl, de ez a fasz rálő…még szerencse, hogy időben reagál, és elmozdul, így csak súrolja a golyó…
-          Senki nem mozdul! – üvölt - Szopjatok le! Letérdelni! Ti meg kussoltok! – na nem!
-          Ebből nem eszel... – nézek rá dühösen.
-          Őt lövöm le először, ha csak egy lépést is közelebb jössz. – kocogtatja Brooke homlokának a fegyvert. De végszóra szirénaszóra leszünk figyelmesek.
 
Brandon hirtelen magával rántja egy kocsiba Brooke-ot, én a kocsi utána rohanok, de nem érhetem utol. Ekkor megjelenik motorral az egyik csapattársuk…hallotta a lövést, és vadásztilalom van…de ez engem nem érdekel nem is figyelek, csak azt látom, hogy leszáll, én meg azzal a lendülettel felpattanok a motorjára és a kocsi után száguldok. Lövéseket hallok, így még gyorsabban megyek. Alig áll meg a motor, leugrok róla, mikor meglátom Kicsimet…Brandon sehol. Átölelem, és agyonpuszilgatom, azt nézem nem esett e valami baja…de úgy néz ki az ijedségen kívül semmi. Közben elmeséli, hogy mi történt…szerintem is be lehetett szívva…
 
Megjönnek a rendőrök is, és megtalálják a szakadékban a holttestet. Mi vagyun a gyanusítottak…nem is értem. Az edzőmet értesítem mi történt, és egy sztárügyvédet kapunk. Azt mondja kicsim vállalja magára önvédelemként. Mi?! Fel sem fogom mit mond…kapunk pár percet, hogy átbeszéljük Brooke-kal.
Ülök az ágyon, és magamhoz szorítom hercegnőmet.
-          Zack, ha szeretnéd, én…
-          Nem…nem akarom, hogy magadra vállald! Nem csináltál semmit…ez az őrült beszívva meglőtte Nick-et, titeket meg majdnem… - ökölbe szorul a kezem – Nem fogod magadra vállalni, ha valakinek, akkor nekem fordult meg a fejemben, hogy megölöm…
-          Ne is mondj ilyet… - próbál nyugtatni kicsim.
-          Akkor sem fogod magadra vállalni…
 
Persze nem maradunk ahogy a csapat sem a történtek után, és Nick nem enged vezetni sem, csak mérgelődök hátul, hogy az  ügyvéd mekkora egy fasz…kicsim próbál nyugtatni, de látom rajta, hogy neki is fájnak a történtek. Nem fogom végignézni, hogy a bíróságon szétszedik, és lehet, hogy le is csukják. Inkább másik ügyvédet keresek…
 
Ahogy hazaérünk, már várnak a szülők, mert hazafele hercegnőm felhívta mindkettőnk szüleit. Brooke apja kicsit sem megértő, az én hibámnak tűnteti fel…pedig ha nem vagyok ott talán nagyobb baja is eshetett volna, hiszen Brandon nem engem, hanem hercegnőmet követte. Az ügyvéd csak azt szajkózza, hogy Brooke vállalja magára, hogy önvédelem volt, úgy van esélye…mintha csak engem védene…

Apu is kezd kikelni magából, mikor az ügyvéddel találkozik, így a család ügyvédjének véleményét is kikérik. Azt mondja semmi esetre se vállalja magára hercegnőm. A sztárügyvédet visszautasítom, persze magamra haragítom az edzőt, de ha ezen múlik, keresek egy másik csapatot, ha az orvos egyáltalán engedni fog játszani…
 
Hamar lezajlik ez az ügy, a családi ügyvédnek hála. Semmi bizonyíték nincs tettlegességre, csak feltételezések vannak. Mandyéket is kihallgatják a ügyvéd jelenléte mellett. Nem emelnek vádat, tehát nem kerül bíróságra az ügy…balesetnek tüntetik fel, miután a boncolás eredménye megérkezik, és kiderül, hogy Brandon be volt drogozva.
 
Az orvoshoz is vissza kell mennem, és végre valami jó hír is van, repülőre már ülhetek, de a játék az még nem megengedett…nem is baj, mehetünk nászútra…jót is fog tenni egy kis kikapcsolódás…
Hercegnőm nem nagyon rajong az ötletért, hogy most azonnal utazzunk, de csak belemegy, mert tudok hatni rá ha akarok. Állítólag nagyon aranyosan tudom kérlelni…Tudom, hogy még feszült ez a Brandonos dolog miatt, és azt is tudom, hogy sokkal nehezebb neki, mert látta, ahogy leesik a szakadékba, még ha nem is beszél róla …és talán ezért is lesz jó, ha csak ketten elutazunk egy időre.
 
Vásárolni is elmegyünk, mert Hawaiira kellenek virágmintás cuccok, különben is mennyire menő…na jó, igazából hercegnőmnek akarok szexi fürdőrucikat. Találok is egyet…
-          Ehhez mit szólsz? – kérdezem a nyakába csókolva.
-          Ezt te sem gondoltad komolyan, ugye? – miért ilyen kedvetlen?
-          Most miért? Szerintem állati szexi lennél benne…úgyis csak nekem táncolnád benne a hula táncot… - mosolygok rá.
-          Zach… - megfogja visszateszi, és menne tovább
-          Hercegnőm… - fogom meg a kezét – Mi a baj?
-          Mi a baj? Zach, kedvem sincs most ehhez az egészhez, egy szusszanásnyi időt sem hagysz… - ellöki a kezemet, és itt hagy…
 
A kocsinak támaszkodva vár…sóhajtva kinyitom a zárat, és egy rohadt szó nélkül beül, és dobolni kezd a lábával engem sürgetve…kurva jó. Hazaérve is ugyan ilyen morgós. Kezdek agybajt kapni.
-          Brooke…beszélgessünk… - ülök le mellé az ágyra.
-          Miről? – kérdezi egykedvűen.
-          A táborban történtekről. – végre rám néz.
-          Nekem ehhez nincs kedvem. – feláll, de visszahúzom.
-          Muszáj…ki kell beszélned magadból. Emlékszel? Jóban, rosszban…én melletted vagyok. – simítok végig az arcán.
-          Csak akkor nem, mikor kéne… - mondja alig hallhatóan elfordítva az arcát.
-          Tessék?
-          Mindegy, hagyjuk…
-          Nem! Mondd el mi bánt…
-          Azon kívül, hogy majdnem megerőszakoltak, fegyvert fogtak a fejemhez, és láttam egy embert szakadékba zuhanni!? Semmi…tényleg… - pattan fel, de az ajtóból visszafordul – Van itt még valami…Nick legalább megpróbálta megvédeni Mandyt…te meg se mozdultál…
-          Brooke… - megyek utána – Kockára kellett volna tennem az életedet, mikor Nickre is rálőtt? Annyira féltem, hogy valami bajod esik…nem mertem megmozdulni sem, mert ha meghúzza a ravaszt… - csuklik el a hangom – Szeretlek, nélküled nem tudnék élni…Komolyan azt hiszed, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy nekimenjek Brandonnak? Brooke… - emelem magamra a tekintetét.
-          Én…most csak össze vagyok zavarodva, és nem tudom, hogy jó lenne e így elutazni…a nászutunkon nem veszekedni akarok… - mondja komolyan.
-          Nem is fogunk…maximum azon, hogy a tengerpartra menjünk, vagy a szigetet felfedezni. – mosolygok.
-          Nem tudom Zach…
-          Én igen… - gyengéden megcsókolom, amiből ez hosszú csókcsata lesz…hajamba túrva viszonozza…
 
Pár nap múlva már a repülőn ülünk. Kicsivel jobban érzi magát, hogy beszéltünk erről, de még nem az igazi. Talán ha tud pihenni mindenkitől távol.
A repülőtéren egy-egy virágkoszorúval üdvözölnek, amit a nyakunkba akasztanak. A nászutas lakosztály gyönyörű. Szív alakú hatalmas ágy…sose láttam ilyet. A kilátás gyönyörű, a fürdőben hatalmas kád és egy átlagosnál nagyobb zuhanyzó is…gondoltak mindenhol az együttlétre…
-          Ez nagyon szép. – mosolyog végre hercegnőm körülnézve.
-          Ebben a lakosztályban a legszebb te vagy, Mrs. Williams. – ölelem át mosolyogva.
 
Az ölembe kapom, és az ágyra fektetem. Lágyan, szerelmesen csókoljuk egymást…nem akarok semmit erőltetni…nem voltunk együtt, mióta ez a Brandon story volt. Szeretném, ha sikerülne feloldódnia…tudom, hogy nem fél tőlem, de vannak helyzetek, mikor úgy jön le. Bár ez pont nem egy olyan pillanat…Kezei pólóm alá siklanak, kicsit bele is sóhajtok a csókba. Olyan jó érzés, ahogy simogat. Lassan le is veszi rólam, és fordít a felálláson. Csípőmre ülve néz végig rajtam, és simít végig felsőtestemen. Combjait simogatom, és fenekén állapodik meg a kezem, mikor felülök hozzá, hogy megcsókoljam. Már kezdünk egymásba gabalyodni, róla is lekerül a felső, mikor kopognak…
-          Muszáj kinyitni…? – kérdezem mikor megszakítja csókunkat, de újra megcsókolom.
-          Attól tartok… - kapok még egy puszit, és ledől az ágyra – Menj gyorsan…
-          Nekem jobb ötletem van… - mondom fölé mászva, és nyakát veszem célba, de megint kopogás…
-          Zach…nyomás… - mosolyog rám eltolva magától.
-          Rendben…sóhajtok. – felpattanok, és kinyitom az ajtót. Kaptunk a szállótól egy üveg pezsgőt ajándékba…”A friss házasoknak. Sok boldogságot!”, áll a cetlin – Kaptunk egy üveg… - lépek a szobába, de nincs az ágyon – Brooke? – bemegyek a fürdőbe, és a zuhany alatt van. Gyorsan ledobálok magamról mindent, és… - Csatlakozhatok? – ölelem át hátulról.


Saya2013. 09. 07. 18:10:43#27246
Karakter: Brooke Scott



The image “http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brookescott.png” cannot be displayed, because it contains errors.

-Megjöttem...-mosolyogva lép be Zach az ajtón.

-Te meg hol a francban voltál? Már mindenkit felhívtam...tudod, hogy aggódtam? -nagyon mérges vagyok.

-Én csak...-két jegyet és egy szál rózsát ad oda nekem- Elintéztem a nászutunkat, meg lementem kontrollra...Ne haragudj, hogy megijesztettelek. -hajtja le a fejét.

-Legközelebb magaddal vihetnéd a telefont, vagy hagyhatnál egy levelet, hogy hova mész...-még mindig úgy ver a szívem, annyira aggódtam.

-Bocsánat...csak olyan édesen aludtál, nem volt szívem felébreszteni...és meglepit akartam...

-Ajj tigrisem...tudod, hogy csak aggódom miattad, nem szabadna egyedül mászkálnod, pihenned kéne...-hozzá bújok, próbálok lapozni- és hova megyünk? -leülünk a nappaliban.

-Hawaiira, ott nyugtunk lesz mindenkitől, csak a tiéd leszek...-ad a homlokomra egy puszit- Már el is képzeltelek, ahogy fűszoknyában és kókuszdió melltartóban táncolsz...-nevet. Hozzávágok egy párnát.

-Hagyd abba...-én is nevetek egy kicsit.

-Tudod, hogy szeretlek...-ad egy puszit a számra is.

-Én is, de ha még egyszer így megijesztesz...

-Nem fordul elő többet...-megcsókol, közben eldőlünk a kanapén.

-Zach...Mit mondott az orvos? -tudni szeretném.

-Egy hét múlva kontroll...addig viszont nem mehetünk nászútra, meg az edzéseket is kilőtte a doki...-megmutatja a vizsgálat eredményeit, majd a nyakamat kezdi csókolni- Viszont nem mondta, hogy...

-Nem-nem...pihenned kell, tegnap így sem szabadott volna...-de azért nagyon jó volt- Na meg büntiben vagy, mert megijesztettél...-sorry.

Egy kicsit gonoszkodom is vele a héten, mert szexi cuccokba bújok, amikor csak tehetem. Ez már egyszer bejött, most is rendesen megszenved, mert nem engedem, hogy hozzám nyúljon. Ő az edzésekre kísér el engem, én meg őt a dokihoz. Jó hír, hogy gyógyul, de még vigyáznia kell magára, és a repülőút is kihúzva egyelőre.

-Tigrisem...-az ölébe ülök- ne bánkódj, majd bepótoljuk a nászutunkat...-mosolyogva simogatom az arcát.

-Jó, tudom...-olyan lehangolt. Belecsókolok a nyakába, finoman puhán. Ujjai derekamba mélyednek, másik kezét combomra csúsztatja. Kigombolom az ingét, és végig simítom a felsőtestét.

-Tudom, hogy pihenned kell, de...-megcsókolom- ígérem vigyázok rád...

Istenem, annyira kívánom! A testem nélküle csak egy kiszáradt sivatag, szomjazom a csókjára. Szenvedélyes csókkal csillapítom szomjamat,  gyorsan szabadítom meg az ingjétől, hogy végig csókolgassam izmos felsőtestét. Nadrágja övét csatolom ki, mikor csenget valaki. Ezt nem hiszem el...Le akarok szállni, de tigrisem visszahúz. Ezek szerint ő is annyira akar engem, mint én őt. Fel akarom falni ezt a finom, puha száját, ő is az enyémet...csókolj még...

-Hahó...itthon...? Ohh bocsánat...-Mandy! Jó ég!

-Mandy...-azonnal felpattanok Zach öléből. Erről még beszélünk, nem pálya, hogy a húga csak úgy besétálgat, mikor mi éppen...Zárcserét akarok!

-Mizu hugi? -kérdezi Zach, közben visszaveszi az ingét. Basszus...mi lett volna, ha akkor jön...omg...

-Brooke...ma szurkolóedzésünk van, és...hát jöttünk érted....

-Megfordulhatsz...-Zach kissé harapós kedvébe került.

-Áhh...nem, ez a kép teljesen az agyamba égett...a kocsiban megvárlak Brooke...-kimegy.

-Azért valld be, hogy ez elég vicces volt...-nevet Zach.

-Ez nem vicces...elég kínos lesz ez a mai nap...-ideges vagyok.

-Veled megyek, és nem is lesz olyan kínos. -ad egy puszit.

A kínos autóút után végre megérkezünk az edzésre. Ma csatlakoznak hozzánk a fiúk is az edző kérésére, mert így indulhatunk majd versenyeken. Ügyesek, az emelések is jobban mennek velük. Az edzés végén az egyik srác odajön hozzám. Elmondja, hogy mennyire hálás, hogy bevettünk, és azt is, hogy nagyon jó kapitány vagyok. Barátságosan átöleli a derekamat is...vesztére...

-Helló...-jön ide Zach, és mielőtt kitörne a háború, elé lépek és megcsókolom.

-Szia tigrisem...már mehetünk is...-mosolygok az arcát fogva.

-Persze, csak bemutatkozom...

-Zach...

-Héj ne siess haver...-most komolyan utána kell menned?- Zachary Williams vagyok...-jó erősen fogja meg a kezét- Brooke férje...

-Dylan...-mutatkozik be ő is.

-Zach...menjünk...-elindulunk egy kis rásegítéssel- Ezt miért csináltad?

-Bemutatkoztam. -átöleli a derekamat.

-Jah...

Hazafelé beszámolunk a srácoknak, hogy az edző szervez egy edzőtábort a csapatnak. Mandyék rögtön össze is vesznek, mí várunk hazáig...

-Nem akarok menni...olyan rosszul jön ki ez az egész...utazzak el nélküled még a nászutunk előtt? -hozzá bújok- És neked sem tetszik ez az egész, le sem tagadhatnád...

-Tényleg nem, de mit ér az egész, ha a csapatkapitány nincs ott? -kérdezi mosolyogva.

-Akkor mi volt az a jelenet Dylennel? -kibújok a karjaiból.

-Hercegnőm, én bízom benned...benne nem...és muszáj volt, hogy tudja hol a helye. -leül- Azt hiszem eleget fogdosott az a kis köcsög az edzés közben...tudom, hogy ez ezzel jár, de...nah mindegy...szóval tudnia kellett, hogy mire számíthat, ha messzire merészkedik...-az ölébe húz- És tudod miért? -mosolyog.

-Miért? -sóhajtok.

-Mert halálosan szerelmes vagyok beléd...-megcsókol.

Végül is abban maradunk, hogy megyek, ő meg próbál intézni valamit, hogy utánam jöhessen. Azért örülök, hogy a csajokkal lehetek, mostanában hanyagoltam őket. Zachet megkérem, hogy indulás előtt készítsen is egy képet. Bár aztán a fülembe súgja, hogy ő inkább más fajta képeket csinálna rólam és róla...khm...

http://i685.photobucket.com/albums/vv211/korean-heart/brooketbr_zps6a74530c.png

Mandy is befut, aztán felszállunk a buszra és megyünk is. Kicsit össze is veszünk a kis akciója miatt, mikor ránk nyitott. Kicsit olyan, mintha kigúnyolna, hogy voltam olyan hülye és férjhez mentem. Bátor lépés tekintve, hogy én vagyok a csapatkapitány. A lányok féltékenyek, de ezt undokoskodással mutatják ki...remek...Az út végére lenyugodnak a kedélyek, és Mandyvel is összebékülünk, de visszaadja a kulcsot. Megdumáljuk, hogy este együtt elmegyünk a közeli tóhoz, hogy pillecukrot együnk és bámuljuk a csillagokat a fiúkat kibeszélve. A tó itt van a faházak előtt, békés terület, nem lesz gond.
Kora este a lányokkal együtt mulatunk. Kicsit hülyülünk, babákat öltöztetünk és divatbemutatóval egybekötött szépségversenyt tartunk nekik.



Jókat nevetünk, de egyszer csak meglátom Zachet. Eldobom a babát és már ugrok is a nyakába.

-Szia, szia, szia! -agyon puszilgatom

-Szia hercegnőm! -megpördül velem és megcsókol. Nick is feltűnik a színen, így Mandynek is van öröme.

-Mesélj, mit intéztetek? -kérdezem kíváncsian.

-Megdumáltuk az egyetem vezetésével, hogy mi fogjuk tartani az erőnléti edzéseket. De nyugi, inkább Nick, vagyis ő sem nagyon, de mondani kellett valamit, hogy jöhessünk. -mosolyog.

-Nekem tarthatsz erőnléti edzést...-fenekére csúsznak a kezeim- Mondjuk abban az üres faházikóban, ami csak ránk vár. Átcuccolok oda, Nick meg mehet Mandyhez. -puszikat adok tigrisem szájára.

-Átdobálom a cuccaidat, és mehetünk is. -mondja lelkesen, de Mandy közbelép.

-Nem úgy volt, hogy kiülünk a tó mellé?

-Az nem is tó, csak egy pocsolya. Úszni sem lehet benne, másfél méter mély az egész. Meg amúgy is...itt vannak a fiúk, te is elleszel. -kacsintok.

-Oké, de már olyan rég lógtunk együtt...és nem a tesómmal együtt.

-De Zach a férjem. -bújok hozzá.

-Én meg a legjobb barátnőd, de te ezt már egy ideje elfelejtetted. -sóhajt, aztán Nickhez bújik- Olyan jó, hogy itt vagy, hiányoztál...

-De most...harag van? Igen, a tesód az életem része, de attól még te vagy a bff-em...-nézek szomorúan Mandy.

-Nem vagyok boldog, de nem haragszom...-kicsit meglágyul a hangja, aztán elköszönünk, és megyünk lefeküdni, csak Zach még áthordja a cuccaimat.

-Szerinted Mandy haragszik rám?  -kérdezem már a szobában lefekvés előtt. Leülök az ágyra, mert Zach már fekszik. Fésülgetni kezdem a hajamat.

-Túl lesz rajta, ne is foglalkozz vele...-simogatni kezdi a lábamat.

-Foglalkozzak inkább veled? -elmosolyodik- Jó, de ahhoz le kell húzni a redőnyt...-felállok és az ablakhoz megyek, hogy lehúzzam. Zach mögém lépve a nyakamba csókol.

-Vegyük le a topod...-
topom alá nyúlva kezdi el felfelé húzni. Hagyom neki. Mivel más nem fedi kebleimet, elkezdi őket simogatni. Mosolyogva lépek odébb, és, hogy többet lásson belőlem, teljesen levetkőzöm. Átkarolom a nyakát és megcsókolom, de nem túl hosszan, hiszen én is látni szeretném őt. Még jó, hogy rajta csak bokszer van...

Végig simítom a mellkasát, és míg kezem lassan a bokszerig ér le, addig én nyelvemmel táncolom körbe mellbimbóját. Izmai megrándulnak, és felsóhajt az érzésre. Mosolyogva haladok lejjebb, és megszabadítom az utolsó zavaró tényezőtől, ami még közénk áll. Összefogja a hajamat és gyengéden megmarkolja, miközben másik kezével számba csúsztatja farkát. A szemébe nézve cuppanok rá, és kezdem el mozgatni ajkaimat rajta. Pár perc múlva, még az orgazmus előtt kapok egy kis viszonzást. Felkap és az ágyra tesz. Ujjaimmal túrok bele hajába, fejemet hátra vetve élvezem nyelvmunkáját.

-Akarom...-nyögöm ránézve.

-Mit? -kérdezi gonoszul mosolyogva, a hasamat puszilgatva, lassan eljut megint a mellemig, pontosabban a mellbimbómig, amit szopogatni kezd.

-Téged! -magamhoz rántom egy csókra, közben megfogom férfiasságát és bejáratomhoz illesztem. Fel és le mozgatásával izgatom magam, és őt is. Sokáig nem játszhatom, mert türelmetlen és belém löki magát.- Kis türelmetlen tigrisem...lágyan végig karmolom a hátát.

-Inkább csókolj meg...-mielőtt válaszolhatnék, megcsókol ő. Hamar megértem miért, mert rögtön gyors tempóra vált, így nem tudok felnyögni. Elég vékonyak a falak, nem kell, hogy ha valaki itt mászkál, meghallja, hogy szeretkezünk. Fülég rágcsálom, csak halkan nyögdécselek, ami tetszik neki. Azt hiszem szereti hallani, hogy örömöt okoz...Én is neki, egyre jobban zihál felettem. Kezeit a fejem alá csúsztatja, miközben magamhoz ölelem, és pár lökésnyi különbséggel mindkettőnkre lecsap az orgazmus. Mosolyogva simogatom várva, hogy kihúzódjon belőlem, de nem teszi...helyette combomba marva még közelebb húz magához lábaimat a derekához húzva. Egyik kezével megtámasztja magát, másikkal a derekam alá nyúlva tart közel. Simogatom őt mozgás közben, de jobb szeretném megint közelebb tudni a száját...Egy határozott mozdulattal rántom le, de belenyögök a csókba, mert így teljes hosszában van már bennem. Csak csípője mozog, egy pillanatra sem egyenesedik fel, végig engem csókol. A második orgazmusunk után fáradtan dől el mellettem, én meg ráheveredve csókolgatni kezdem. Egészen addig csókolózunk, míg el nem alszunk.

Másnap csobogó vízre ébredek. Mosolyogva megyek a zuhanyzó irányába, egy darabig csak nézem őt, de aztán a háta mögé osonok és a fülébe harapva átölelem a derekát. A nap egész nyugisan telik, de Mandyre megint nem nagyon jut időm. Ott vannak az edzések, és persze Zach is. Mindig rajta lógok, hogy pihenjen. Este a tábortűznél megy a sztorizgatás, kicsit iszogatunk is, csak aztán Mandy megint piszkálódni kezd...mások előtt...pont mikor csókolóznánk Zach-hel.

-Nem unjátok már, hogy mindig egymás szájában vagytok? -nick próbálgatja lecsitítani, de csak tovább puffog- Mindenki tudja, hogy házasok vagytok, nem kell reklámozni...

-Mandy! -szól rá Zach.

-Mi bajod van? Miért vagy ilyen ellenséges? -kérdezem tőle.

-Mindenkinek elege van belőletek, ez az igazság. Neked a csapattal kéne foglalkoznod, nem a tesóm farkával!
 
-Mandy, elég volt! -dühösen állok fel.

-Most már tényleg vegyél vissza...-morog Zach is.

-Ugyan már...beleugrottatok a házasságba...összezavarodtál, és, hogy szexet kapj kétségbeesésedben elvetted. -néz rá Zachre.

-Ez nagyon gonosz volt...-otthagyok mindenkit, és elindulok az erdőbe. Már egy ideje megyek, mikor meghallom, hogy valaki a nevemet kiabálja.

-Brooke, várj! -Mandy az- Zach akart utánad jönni, de mondtam, hogy most nekem kell. Ne haragudj rám...

-De miért csinálod ezt? Tényleg ennyire megbántottalak? -kérdezem ingerülten.

-Nem, csak...ajj...mérges voltam, mert tegnap fontos dolgokat akartam megbeszélni veled. Azt hittem, hogy terhes vagyok...

-Már megint? Mandy...nem védekeztek rendesen? -vonom kérdőre.

-Oké-oké...tudom...nem mindig, de most nem is ez a lényeg. Szóval tegnap megcsináltam a tesztet, három tesztet is, de mind negatív lett...Tényleg nem tudom...lehet, hogy féltékeny vagyok és sértett...

-De ez nem jogosít fel arra, hogy...-sóhajtok- Néha én is arra gondolok, hogy Zach nem gondolta át a házasság dolgot. Emlékszel még az elején, mikor lefeküdtünk és azt mondta, hogy nem zúgott belém? Ő olyan jó srác...tényleg jó ember és nem akarom, hogy azt érezze, hogy ezt kellett tennie. De beszélni sem akarok erről vele, mert úgy sem mondaná meg, ha ez így is lenne....-leülök egy fatörzsre, ahova Mandy is leül mellém.

-Szeret...Most is ott vár rád. Vissza kéne mennünk. -mondja mosolyogva, aztán megfogja a kezemet, hogy felhúzzon.

-Vagy maradhattok is...-a bokrok mögül egy férfi lép elő. Egy puska van nála.

-Brandon? -ez a srác drogozta be Zachet- Te nem...?

-Börtönben vagyok? Nem...van egy jó ügyvédem, aki kihozott a tárgyalásig. -ránk szegezi a puskát. Mandy reszket, meg sem mer szólalni.

-És gondolod, ha megölsz minket, azzal nem juttatod magad vissza? -egyre gyorsabban ver a szívem, nem merek sikítani, mert nem vagyok benne biztos, hogy nem lőne le.

-Megölni? Nem...én csak erre vadászgatok...-na persze, ezért szegezed ránk azt a szart- Amúgy is...vannak dolgok, amik legalább annyira fájnak, mint a halál. Főleg annak a kis köcsögnek. -nevet- Órák óta arra várok, hogy egyedül legyél, de így sokkal jobb, hogy itt a húga is...-a puskával simít végig Mandy oldalán, aki mindjárt elsírja magát.

-Őt hagyd ki ebből! Hagyd elmenni...

-Mindketten maradtok...velem...-elmosolyodik- Vetkőzzetek...

-Brandon, még nem késő...Elmehetsz, mintha semmi nem történt volna, és mi...

-Azt mondtam vetkőzni! -kiabál ránk hangosabban. Mivel egyikünk sem mozdul, megragadja Mandyt, és egyszerűen széttépi a rajta lévő lenge kis blúzt.

-Ne! -közéjük állok- Oké, én levetkőzöm...-elkezdem kigombolni a kardigánomat.

-Mit csinálsz? Brooke...ne...-jaj Mandy.

-Próbálok jó barátnőd lenni. Nem fogom végig nézni, hogy megerőszakol...-közben próbálok kitalálni valamit, de mit tehetnék? Ha valahogy sikerülne elvenni tőle a puskát, vagy elmenekülni, még mindig ott lenne, hogy rálőhet Mandyra. Mikor lekerül rólam a kardigán, remegő kezekkel fogom meg a topomat, de mielőtt levehetném, megérkezik Zach és Nick is. Zach rám néz, aztán a puskára,

-Brandon...te féreg...

-Zach, ne! Puska van nála...-látom, hogy legszívesebben neki menne.

-Társaságot kaptunk! Nagyszerű...-nevet Brandon -Első sorból nézhetik végig az első felvonást...-megmarkolja a hajamat, miközben egy másik fegyver is előkerül. Te jó ég...fél szemmel látom, hogy abban a táskában még legalább öt másik fegyver is van. Mire készül ez az őrült? A fejemhez szegezi a fegyvert. -Bedugtatok a börtönbe? Hát akkor itt az ideje, hogy én dugjak valamit máshova. -nevet gonoszul- Gyere ide te is! -mordul rá Mandyre.

-Mandy...-Nick ösztönösen Mandy után nyúl, mire Brandon rálő. Szerencsére Nick elmozdult, ez a hülye meg nem tud célozni, de így is súrolta a vállát. Mindannyian elszörnyedünk. Képes lenne megölni bármelyikünket. De talán...ha meghallotta valaki a lövést a táborban...Bár előbb hinnék azt, hogy valaki vadászik az erdőben.

-Senki nem mozdul! -üvölt megint ránk ez az őrült- Szopjatok le! -hányingert kapok- Letérdelni! Ti meg kussoltok! -néz a fiúkra. Nick nagyon szenved, mert bár nem vérzik nagyon, biztos nagyon fájhat neki.

-Ebből nem eszel...-Zachen látom, hogy itt helyben meg tudná ölni.

-Őt lövöm le először, ha csak egy lépést is közelebb jössz. -nevetve a homlokomnak kopogtatja a fegyvert, de hirtelen rendőrkocsi közelgő hangjára leszünk figyelmesek. Brandon engem ránt magával, szinte bevág a pár lépésre parkoló kocsijába végig rám szegezve a fegyvert. Minden gyorsan történik. Mandy Nickhez rohan, Zach pedig a kocsi után, de késő...

-El fognak kapni...-mondom, miközben a fák között száguldozik velem ez az idióta.

-Az lehet, és másra már nem jut időm...-megáll egy szakadék közelébe- aztán kitépi a kocsi ajtaját, és kirángat engem is- Micsoda töketlen pasid van. Annyit nem értél neki, hogy feláldozza magát érted. -nevet, mint mindig. Nem, ez nem így van...Zach csak azt nem akarta, hogy engem vagy Mandyt lőjön meg...igen, ez biztos így van...

-Nyomorult vagy, mindig is az voltál. Szánalmas alak, aki féltékeny Zach sikereire. Ha visszazárnak oda, ahol való vagy, majd neked kell leszopnod másokat. -nevetek most én.

-Azt hiszed? És, ha most megöllek, akkor mi van? -idegesen hadonászni kezd a fegyverrel- Én vagyok a futball istene, nem az a kis pöcs! Enyém a világ! -be lehet lőve, mert a levegőbe kezd lövöldözni, miközben ugrál is. Túl közel van a szakadék széléhez, és az egyik ugrásnál megcsúszik a lába.

-Brandon! -a szemem láttára csúszik a mélybe. Odaszaladok, de már nem is látom. Te jó ég...

Közben az első, aki megérkezik az Zach. Motorral jött, nem tudom honnan szedte...Magához ölel, agyon puszilgat és azt nézi, hogy nem esett-e bajom. Elmondom neki, hogy mi történt, miközben a rendőrök is megjönnek. Hiába mondjuk el nekik is, kételkednek...

Két óra múlva megtalálják Brandon holttestét a szakadék aljában az első számú gyanúsítottak pedig mi lettünk. Zach azonnal sztárügyvédet kap az edzőjétől, aki elméletileg engem is védene, de azt tanácsolja, hogy vállaljam fel magamra önvédelemként. Kapunk egy kis időt, hogy átbeszéljük a faházban a dolgokat. Én nem...nem akarom ezt, de ha Zach kéri tőlem, meg fogom tenni...


<<1.oldal>> 2. 3. 4. 5.

© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).