Karakter: Yamashita Mariya Megjegyzés: (timcsiinek)
Maya ^^ :
Az órára pillantva látom, hogy még van 25 perc nyitásig, s ráérősen ülök fel a bárpultra, miközben figyelem, ahogy Tsuki a színpadon fel-le sétálgatva nézi át a kottákat a fellépés előtt. Egy lendületes mozdulattal ugrom le a pultról, rugalmas léptekkel termek mellette, és hallgatom, ahogy az egyik dalt dúdolgatja.
- Nyugi kicsinyem, minden rendben lesz. – ölelem át hátulról vigyorogva, s felnevetve néz hátra a válla felett.
- Nem izgulok. – csak egy mosollyal válaszolok, elengedem vállait, és egy ronggyal a kezemben sétálok körbe, hogy áttörölgessem még egyszer a pultot és az asztalokat nyitás előtt. Nem mintha számítana, úgyis egyből kiöntik a piát. Mindegy, úgysincs jobb dolgom.
Hallgatom, hogy Tsuki énekelni kezdi az egyik dalt, és becsatlakozva dúdolgatom vele. Imádom ezt a számot. Teljesen belefeledkezem az éneklésbe, s meglepődök, mikor észreveszem, hogy Tsuki elhallgatott. Széles vigyorral jön oda hozzám, bár járása inkább nevezhető szökdelésnek, mint sétálásnak. Energikus csajszi, az már tuti.
- Mayaaaaaa. – ahogy ránézek, könyörgő kiskutya szemeket pillantok meg, és már előre elnevetem magam. – nem akarsz te is énekelni veleeeem? – Határozottan rázom meg a fejemet és folytatom a pult törölgetését.
- Tsuki, te is tudod, hogy én dolgozom. Ha akarnék, se tehetném. Aiko lebetegedett, ezért csak hárman vagyunk a bárban. Ráadásul ezer éve nem énekeltem. Mostanában felkapott lett a hely, hetekre előre be vannak táblázva a fellépők. – hangomban keveredik a mentegetőzés és a csalódottság, s örülök, mikor Tsuki nem feszengeti tovább a témát… Pedig úgy énekelnék… hiányzik az érzés…
Tsuki a pulthoz ülve figyeli, ahogy tevékenykedek, majd fecserészni kezd. Imádom ezt a csajt, be nem áll a szája… azon kevés ember közé tartozik, aki mellett úgy érzem, csöndesnek számítok.
- Amúgy, ma itt lesz a srác, akiről annyit meséltem... tudod. – mondja a pultra könyökölve, s elmosolyodva felelek.
- Elég sok srácról meséltél…
- Jaaj tudod Sho, a basszusgitáros.
- Az „irtó jófej, nagyon aranyos, vörös hajú Sho”? – kérdezek vissza felnevetve, idézve Tsuki szavait. Odavan a csávóért… kíváncsi vagyok kit imád ennyire.
- Igen-igen, ő. Szerintem tökre összeilletek. – tapsol lelkesen, s feltérdel a széken.
- Tsuki, már mondtam. Ne játszd a kerítőt, nem akarok pasit. De azért bemutathatod, biztos jófej, ha ennyire bírod. – csalódottan ül vissza, majd szemforgatva játssza a durcást.
- Persze, persze. Elfelejtettem… alapszabály nálad, hogy nem fekszel le jófej fiúkkal. – egyik szemöldökömet felhúzva nevetek fel, majd válaszolok neki.
- Hé, azért ez így nem igaz. Nem fekszem le barátokkal... és egy barát barátja barátnak számít. Amúgy pedig tényleg nem akarok pasit, túl macerás. Nem akarom, hogy folyton féltékenykedjen valaki, ha bulizni megyek. Ráadásul tuti hamar megunnám. – felnevetve ugrik le a székről, és a falon lévő órára pillantva elkezd az ajtó felé sétálni.
- Rendben-rendben… de most megyek, hátha előbb jönnek a bandatagok. Most már bármikor itt lehetnek.
- Persze, menj csak. És sok szerencsét a fellépéshez. – kiáltok még utána, ahogy kisétál az ajtón, majd dúdolgatva folytatom a hely előkészítését.
Lassan megérkezik a személyzet többi tagja, a technikusok előkészítik a színpadot, a fényeket, s a biztonsági őrök már az ajtóban várják a vendégek érkezését.
8 után pár perccel már kezd is feltöltődni a terem, egyre több és több ember gyűlik össze a ma esti koncertekre, s sietve szolgálok ki mindenkit, aki már a koncert előtt meg akarja alapozni a jó hangulatot.
Mikor az együttes felsétál a színpadra, mindenki odagyűlik, ezzel rövid szünettel ajándékozva meg minket.
Először Tsukit mérem végig. Tökéletesen illik a színpadra: gyönyörű mosoly, csini ruci, energikus kisugárzás… és akkor a hangját még nem is említettem. Nem értem, miért nem énekel állandó együttesben… az ő hangjával tuti sikerük lenne.
Ahogy elkezdődik a zene, felmérem az együttes többi tagját is. Szemem megakad a baloldalon álló vöröses hajú fiún, és akaratlanul is elmosolyodom. Csak nem Sho?
A zenét dúdolgatva merülök gondolataimba, s csak pár perc után jövök rá, hogy rajta felejtettem a szememet… tényleg jól néz ki, az biztos. Pont az esetem… Kár, hogy ilyen körülmények között találkoztunk. Ha egy buliban ismertem volna meg, már azon gondolkodnék, hogy miként cserkésszem be.
Elmosolyodva figyelem még mindig őt, mikor hirtelen mintha találkozna a tekintetünk. Rám nézett volna? Mindegy…
Egy vásárló zökkent ki a merengésből, és dúdolgatva tolom elé a korsó sört, amit rendelt. Szinte táncolva a zenére szolgálom ki vevőket, ezzel nagy örömet okozva a bár végén ülő pasiknak.
- Ezaz Maya, jól nyomod. – nyögi be az egyik fickó, akinek már most ködös a tekintete a sok piától, de én csak egy vigyorral válaszolok. Nem zavar, hadd nézzenek. Lesz egy jó napjuk… ráadásul törzsvendégek… lehet, hogy pont ezért… hehe.
Kb. háromnegyed óra játék után szünetet tart a banda, s én már messziről látom, ahogy Tsuki Sho-t maga mögött ráncigálva harcol utat magának a tömegen keresztül… nagyon kész ez a csaj.
- Mayaa! Szia csajos! – térdel Tsuki a székre, és rám vetve magát ölel át… gondolom sokat ihatott, ha nem ugrik be neki, hogy alig 1 órája találkoztunk, de nem baj, egy vigyorral köszönök vissza neki, s ő egyből újra mesélni kezd az új barátnőjéről… folyton róla áradozik. Beszélgetés közben öntök egy pohár vörösboros kólát Tsukinak, tudom, hogy ez a kedvence.
- Hé Tsuki… Ki veled ez a szexi cica? Csak nem a csajod? – lép Tsuki mögé a fiú, s rám sandítva teszi fel a kérdést. Hogy én? A csaja? Hát… igaz, Tsuki aranyos lány, de azért még a fiúkhoz vonzódom.
- Dehogy! Maya olyan hideg, mint a jég a Whiskyben. Hihi… - válaszol nevetve, s közben én közelről is szemügyre veszem a szépfiút… basszus… nem hittem volna, hogy közelről még jobban néz ki.
- Pimasz… nekem nem kértél inni? – dörmögi Tsuki fülébe, s én mosolyogva válaszolok neki.
- Máris hozom. – hátrafordulok egy üres pohárért, majd neki is töltök egy pohár vörösboros kólát, és leteszem elé a pultra.
- Köszi. – rikkantja Tsuki, majd kibújik Sho öleléséből és előre tolja. - Sho, Ő itt Maya. Maya, Ő itt Sho. – kreatív bemutatás… Gondolom most lelép csajozni és kettesben hagy minket… az annyira jellemző lenne rá.
- És nekem most mennem kell. MITSUU! – folytatja, s elvigyorodva követem szememmel, ahogy a tömegen átverekedve magát rohan egy csaj felé... túl jól ismerem. Hehh… pedig mondtam, hogy ne játssza a kerítőnőt.
- Mennyivel tartozom? – hallom meg Sho hangját, újra felé kapom tekintetemet, s a pultra könyökölve hajolok közelebb, hogy jobban halljam.
- Most a ház vendége vagy. – válaszolok neki mosolyogva… mindig így szokás. A fellépők ingyen isznak.
- Oh, köszi. – válaszol, majd a piába kortyolva folytatja. – Szóval… Maya… gyakran jársz ide? – egy röpke pillanatig elgondolkodok a kérdésen, majd hangosan nevetek fel, mikor leesik. Idióta. Egyre jobban bírom a srácot… talán mégis jó, hogy így ismerkedtünk meg. A jófej fiúk jobbak barátnak, mint párnak… egyéjszakás kalandnál pedig pláne.
- Itt dolgozom, hülye. – válaszolok neki, mikor be tudom fejezni a nevetést, s tekintetemet a smaragdzöld szemekbe fúrom.
- Oh, tényleg… észre sem vettem – vigyorodik el, s újra kitör belőlem a nevetés. Nagyon idióta. Nagyon jófej. Már értem, hogy Tsuki miért van ennyire oda érte.
- Nagyon jók voltatok. – dicsérem meg a játékukat elismerő mosollyal, s épp válaszra nyitná a száját, mikor a pult végén ülő fickók közül az egyik odakiált.
- Hé, ne sajátítsd ki Mayát. – szemforgatva mosolyodom el, majd a pultról felegyenesedve nézek feléjük… sajnos igazuk van. Nem tehetem meg, hogy munka közben fecserészek.
- Mit szeretnél, Ichirou? – kérdezem türelmesen, s ő elégedetten válaszol.
- A szokásosat. – bocsánatkérő mosollyal nézek Sho-ra, majd egy üres pohárért nyúlva töltök bele whisky-t jéggel, és az elégedetlenkedő vásárló elég vágom a pultra, majd visszasétálok Sho-hoz.
- Ne haragudj, teltház van, és az egyik csaj beteget jelentett, szóval dolgoznom kell. – elmosolyodva bólint, majd huncut vigyorral néz rám.
- Akkor gondolom táncolni sem jössz. – mosolyogva rázom meg a fejemet, s felnevetek, mikor játékosan lebiggyeszti a száját, majd arrébb sétálok kiszolgálni pár vendéget.
- Akkor csak egy megoldás maradt. – hallom Sho hangját, s meglepetten nézek rá, mikor a bárpultra felülve, ugrik át a mi oldalunkra. – Segítek. – folytatja vigyorogva, s először pislogva nézek rá, majd felkacagok… na, erre nem számítottam. Azt hittem keres magának valaki mást, akinek teheti a szépet. Mindegy, így is jó lesz.
- Rendben. – válaszolok széles vigyorral – de ha azt hiszed, ezzel leveszel a lábamról, akkor tévedsz. – ártatlan arccal néz rám, majd huncut, sármos mosollyal válaszol.
- Eszembe sem jutott. – mosolyogva fordulok a következő vevőhöz, és szemem sarkából figyelem, ahogy Sho is ugyanezt teszi… hihetetlen a csávó.
Épp két kicsípett csinibaba felé fordulok, mire sugdolózva nevetnek fel, majd közlik, hogy ők a fiútól szeretnék a kiszolgálást, s én elvigyorodom… 10 percre áll be segíteni, és máris őt akarják a csajok. Bár nem lepődöm meg…
Még mindig mosolyogva sétálok Sho mögé, majd hátulról átölelve fordítom a csajok felé.
- Sho, a csini csajok téged akarnak. – elvigyorodva sétál oda, s én is megyek a következő vendéghez, de közben szemem sarkából Sho sármos mosolyát figyelem, ahogy a csajokkal jópofizik… de miért idegesít egy kicsit? Olyan, mintha lenyúlnák a zsákmányomat… pedig nem is hajtok rá. Pfff… na mindegy.
Lassan kezdenek elfogyni a vevők, ahogy lemegy a koncert vége utáni hullám, s kapunk egy lélegzetvételnyi szabadidőt.
- 5 perc múlva folytatjátok a koncertet, szóval lassan készülődhetsz. – sétálok Sho mellé, az órámra pillantva, mikor a pult mögött Tsuki jelenik meg furcsa mosollyal… rossz érzésem van…
- Figyi… - szólal meg vékonyka hangon, mégis hangosan – mi Mitsuval most lelépünk. – tekintetemet egyből Sho-ra kapom, s látom, hogy ő is pont olyan meglepett, mint én.
- Ne szórakozz Tsuki a koncert fele még hátra van. – válaszol neki vigyorogva, mire Tsuki vészjósló mosollyal pillant rám… ne… ennek nem lesz jó vége.
- Majd Maya beugrik helyettem. Kívülről fújja az összes számot, amit előadunk. – Tudtam… éreztem, hogy valami ilyesmi lesz a vége. Épp tiltakozásra nyitnám a számat, mikor Tsuki leugrik a székről, és egy röpke pillanat alatt eltűnik a tömegben. Nem hiszem el.
- Jól énekelsz? – kérdezi Sho, s én rögtön oda kapom a tekintetemet, majd mentegetőzni kezdek… nem… nem készültem fel lelkileg, és több mint egy hónapja nem énekeltem közönség előtt.
- Én… nem éneklek. Szükség van rám a bárban.
- Inkább azért legyenek idegesek az emberek, mert lassú a kiszolgálás, mint azért, mert nincs zenekar. – lép mögém Youko, a másik pultos – majd tartjuk a frontot, ne aggódj.
- Remek. – vigyorodik el Sho, majd a kezemet megfogva vezet ki a pult mögül, s már nem ellenkezem. Igazából legbelül már mióta vágytam erre… köszönöm Tsuki.
A banda többi tagja már a színpadon gyülekezik, mi vagyunk Sho-val az utolsók. Értetlenkedő arccal néznek rám, nyilván nem értik, hova tűnt Tsuki, de Sho int nekik, hogy minden oké. Az emberek ismét gyülekezni kezdenek a színpad előtt, s a mikrofon mögé állva nézek végig a tömegen. Hihetetlenül jó érzés. Imádom.
Minden eddigi aggodalmam egy pillanat alatt szertefoszlik, s a mikrofont megragadva bólintok hátra, hogy kezdhetjük.
Megszólal a zene, a ritmus átjárja minden porcikámat, a mikrofont a számhoz emelve hunyom le szememet, s énekelni kezdek. Mindenki minket néz, mindenki minket hallgat… olyan mintha repülnék. Eszméletlen.
Lazán zsebre vágott kezekkel indulok neki az éjszakának. Szürke póló, fekete bőrdzseki, fekete naci tele láncokkal, hátamon kedvenc gitárom a tokban. Király este lesz, már előre érzem. Több mint két hete hogy senkivel nem léptem fel, már nagyon hiányzott.
Az utca olyan népes, mintha csak nappal lenne, az épületek fényei beragyogják a járdát, szép kilátást biztosítva. Szeretem az éjszakát, a sötétet, mintha bele lehetne burkolózni.
Megállok a piros lámpánál, és felemelem tekintetem az égre. Remélem nem fogok elkésni. Még sosem jártam ebben a bárban, de ha Tsuki mondja, biztosan jó hely. Azt mondta egy barátnője is dolgozik ott, kíváncsivá tett.
Tovább haladok, megtalálom hamar az utcát is, és amikor már a távolban látom a bár nevét villogni örömmel konstatálom, hogy pár perccel hamarabb is érkeztem a megbeszéltnél.
Lassan közelítek, már látom is meghívómat de pont háttal áll, és a többi bandatagnak mutatom, hogy maradjanak csendben.
Mögé lépek, kicsit meggörnyedek, hisz alacsony, és a füléhez hajolok.
- Yo! - dörmögöm bele, mire sikkantva fordul meg, ugorva egyet.
- SHOOOO! – visítja, és nyakamba pattan, gyorsan el is kapom, nehogy elessünk.
- Szia, bébi – nevetek fel. Aranyos meg minden, csak kér, hogy egy az érdeklődési körünk. Mindketten a csajokért vagyunk oda. Hehe…
Lekavarjuk a köszönéseket, és beindulunk, hogy bemelegítőként igyunk valamit. Az öltözőben vár minket már behűtött pia, aminek nagyon örülök. Tökéletes hangulatadó.
Tsuki az énekes, nem is csodálom, hisz dögös hangja van, bárki megirigyelhetné. Szétosztja a lapokat, hogy milyen számokat fogunk játszani, és az egyiknél elvigyorodom.
- Hehe… emlékszel a kedvencemre? – lengetem meg a papírt, elnyúlva egy fotelban.
- Naná, bébi – kacsint rám, majd ő is leül, és elkezd sminkelni… Heh… csajok…
~*~
Kivonulunk, hogy behangoljuk a hangszereket, beállok jobb szélre, ahol a basszusnak lennie kell. Minden el van sötétítve, csak páran vannak bent, de mire végzünk a behangolással tele lesz a tánctér, a színpad elsötétül, és pezseg ereimben az adrenalin. Hű, mennyire imádom ezt.
Kaptam egy mikrofont is, néha vokálozni fogok majd, de nem bánom. Azt mondják nem rossz a hangom, bár az éneklést még nem nagyon próbáltam. Felvillannak a fények, a dobos megadja a kezdő löketet, és mi játszani kezdünk. Ismert számok, de punkosabb stílusban, és persze női énekessel előadva.
Játszás közben ezerszer végigpásztázom a tömeget, fincsi falat után kutatva. Tetszetős a kínálat, de ahol látom a legtöbbnek vagy van pasija, vagy nem jön be annyira. Sebaj, a koncert utáni kocsmázás alatt is lehet keresgélni még.
Amikor meglátom a pultos csajt, hogy minket figyel felkönyökölve a pultra elvigyorodom, és lelkesebben kezdek játszani. Tetszik…
Tíz szám után szünetet tartunk, hogy hagyjunk egy kicsi pihenőt a bulizóknak is. Leteszem a tartóba gitáromat, de épp hogy szabaddá válik kezem, Tsuki mér meg is ragadja, és húzni kezd maga után. Hé!
- Gyere, bemutatlak valakinek! – mondja lelkesen, egy pillanatra hátrafordulva. Honnan van ennek a csajnak ennyi energiája? Tuti duracellt reggelizett!
- O-ké – loholok utána kuncogva. Megszoktam már, hogy ilyen.
Leülünk a pulthoz, és int, alig telik el pár másodperc, máris jön a pultos csaj. Oh… csak nem?
- Mayaa! Szia csajos! – feltérdel a széken, és rögtön karjait kitárva hajol át, hogy átölelje a csajszit, nevetve. Azt hiszem megártott neki a fél üveg vodka a koncert előtt. Hehe…
Trécselni kezdenek, mintha már itt sem lennék, és elhúzom a szám. Ejnye Tsuki, már megint kezded.
Nem zavartatva magam felállok a székről, mögé lépek, és átkarolom nyakánál.
- Hé Tsuki… Ki veled ez a szexi cica? Csak nem a csajod? – kuncogok fülébe.
- Dehogy! – rikkantja vidáman, és megfogja kezeimet, amit előtte fontam össze. – Maya olyan hideg, mint a jég a Whiskyben. Hihi…
- Pimasz… nekem nem kértél inni? – tettetett rovással morgom rá, mire a csajszi megszólal.
- Máris hozom – mosolyog rám, és viszonzom, addig míg a pultra nem csapja a poharat. Ugyan azt, mint Tsukinak.
- Köszi! – Leveszi magáról karjaimat, és maga mellé állít – Sho, Ő itt Maya. Maya, Ő itt Sho – ez aztán a csodás bemutatás. Egy kis hatásszünet után, újra megszólal. – És nekem most mennem kell. MITSUU! – felvisítva rohan el, és csak nézek utána, ahogy egy csaj felé rohanva pattan az ölébe. Ah… akkor ő lesz a csaja. Hehe… csodás fejlemény.
Leülök helyére, hogy szemmagasságba kerüljek a kis dögös cicával itt velem szemben.
- Mennyivel tartozom? – kérdem mosolyogva, mire csak felkönyököl újra a pultra.
- Most a ház vendége vagy.
- Oh. Köszi – belekortyolok a fanyar mégis hevítő italba, majd rá figyelek.
- Szóval… Maya… - alkarommal megtámaszkodom a pulton, másik kezemmel a poharat tartom – Gyakran jársz ide? – kacsintok rá vigyorogva, mire elneveti magát.
- Itt dolgozom, hülye – nagyon tetszik, ahogy nevetés közben csillog a szeme.
- Oh, tényleg… észre sem vettem – válaszolok széles mosollyal, tettetve a hülyét, majd újabbat kortyolok. Úgy érzem mégis jó estém lesz.
