2 Nappal később kiderült, hogy csak egy kis egézségügyi problémája volt Deidara-nak. Megnyugodva mentem Deidara házához és amikor kijött a karjaiba röppentem.
-- Annyira örülök, hogy nincs semmi baj.- suttogtam a füleibe. Nem felelt semmit csak megsimogatta a fejem. Nemsokára el kellett válnunk, mert Deidara-t behívták az igazgatóiba. Gondolom, hogy mesélje el a dolgot, mert fel kell jegyezniük. Hazafelé kullogtam mikor megláttam Riza-t Akira-val beszélgetni. „Kazami ne csinálj semmi hülyeséget. Csak megvárod míg elmennek és utána mész haza. Nem akarsz újabb bonyodalmakat Riza-val!” – elmélkedtem a dolgon. Mikor már tiszta volt a levegő és elindultam hazafelé hirtelen elémvágott Kaname.
-- Szia Kazami! Ráérsz egy pillanatra?-kérdezte és látszott rajta, hogy nem egy kis dologról szeretne beszélgetni. Bólintottam és követtem Kanamét.
-- Figyelj! Kerülnöd kellene azt az Akira nevű szerzeményt. Ő nem idevaló és amúgy is mit tud ő erről a helyről és az emberekről? Azokról akik itt vannak...
-- Ne légy ilyen megvető. Én is tudom, hogy ő semmit nem tud még, de mi se tudtunk semmit amikor ide kerültünk.-mosolyogtam rá kedvesen- Szóval nyugi és amúgy mondd az igazi okozatot, hogy miért kellene kerülnöm. Tudom, hogy nem ezt akartad mondani. Nagyot sóhajtott mikor rájöttem, hogy nem a lényeget papolta a képembe. Alapvető tudomány, hogy szart se tud az egész egyetemről.
-- Rendben. Tudom, hogy Riza-val nagy barátnők vagytok. De mióta ez a DanettDuett idejött Riza-val egyre csak romlik a kapcsolatotok. Ezt még a vak is látja.-s abban a pillanatban megfogta a kezem- Szóval kérlek ha rendben akarod tartani a barátságotokat akkor kedüld azt a seggdugaszt. Meg Akira biztosan csak valami perverz vagy rossz dolgokkal tömi Riza fejét, hogy ellened legyen.
-- Nem ez nem igaz! Tudom, hogy Akira jötte jóval hatással van a barátságunkra, de Akira nem lenne képes akárkiről is rosszat mondani. Még ha igaz is! De mivel ilyen fontos neked Riza és az én barátságom lehet, hogy megfogadom a tanácsodat. – s elkezdtem a 3-as ház felé sétálni. Kanameőszintén beszélt, de Akira nem tudna ilyesmit tenni. Vagy mégis? Nem!
××××××××××××××××××××××
Három nappal később a suliban Riza és Akira folyton együtt voltak. Riza teljesen elfelejtette a barátait és csak Akira-val foglalkozott. Köszönni se köszönt.Az ebédlőben úgy gondoltam, hogy egy-két dolgot kihúzok a lányokból Riza és Akira kapcsolatáról.
-- Hé csajok... Nektek mi a véleményetek Riza és Akira kapcsolatáról? – ez nem szép dolog, de megtettem rájuk fordítottam a szót- Szóval..?
-- Hát Kami.. Nem is tudom.. én nem nagyon preferálom ezt a dolgot mert az az Akira nagyon átformálja Riza személyiségét. Riza eddig menő csaj volt, de most mint valami kezesbárány.- mondta Megurine. Ezzel mindenki egyetértett.
-- Ja amúgy Deidara elhívott az esti buliba. Ti is jösztök majd?- kérdeztem kíváncsian.
-- Ahha szóval már kezdtek összemelegedni mi?-mondták a többiek.
×××××××××××××××××××
Este olyan 8 körül beértem a buliba. Mindenki izgatott volt, hogy vajon ez a buli, hogy sül majd el. Itt már a tanárok is részt vettek, de határok nélkül bulizhatunk.
- Oh szia Kami. – mondta Deidara s átkarolta a derekam. A többi fiú is elkezdte a szokásos tapizást. Deidara-t ez cseppetsem zavarta. Most több kezet éreztem a fenekemen.. Lehet, hogy csak többen jöttek el.
- Mizuho! Gyere ide!- szólt az egyik tanár. Odaslusszantam a tanárhoz és kíványcsian vártam a mondókáját.
- Kicsit vissza kellene venned a lendületből. űha Deidara-t szereted akkor csak ő tapizzon más ne. Akkor kicsit k*** ás kiléted lesz.- s elment. Deidara hátulról átkarolt s meglepően izgató táncba kezdett. Néhány óra múlva felmentünk Deidara szobájába. Forró ölelmezés és csókolózás hevében ültönk le az ágyra. Lassan végigcsúsztatta a kezét a testemen s elkezdte kigombolni az első gombját a felsőmnek. A melléről én is lejjebb csúsztattam a kezem. Szemmel láthatóan élvezte a kezem simogatását. Néhány perc múlva rendkívüli módon megállítottam az események zajlását.
- Nem ezt most nem szabad. Most nem szeretnék semmi ilyesmibe beleesni. Inkább... inkább most hazamegyek.-s gyorsan lefutottam a lépcsőn és hazafelé vettem az irányt. „ Őrült vagy! Most meiket szereted a három közül? Deidara-t vagy a másik kettőt? Vagy egyáltalán szeretem én valameiket is?” tettem fel magamnak a kérdést. Benyitottam a szobába. A látvány nagyon megviselt. Akira és Riza volt bent. Akira már beztelenül hevert Riza ágyán ő pedig a szerszámát simogatta.
- Tudtam, hogy ez lesz! Nem kell magyarázkodni én... én inkább most elmegyek!- befutottam az igazgatóiba, mert az igazgató még a papírmunkáit rakosgatta.
-Igazgatónő! Kérhetnék egy szivességet?
-Mi lenne az?- kérdezte meglepődve hisz buli van a fiúknál.
- Egy hétre való igazolást szeretnék kérni az iskolából, mert annyi dolog történt most aminek nem kellett volna, hogy ki kell szellőztetnem a fejemet. Kérem had menjek haza egy hétre!- kérleltem az igazgatót.
- Rendben! Holnap reggel már mehetsz is. Szólok az apádnak.- megnyugodva kullogtamhazafelé. Aznap sírva aludtam el.
×××××××××××××××
Másnap reggel 7-kor már az autóban ültem. Apám folyton a kérdésekkel bombázott és, hogy mennyire örül.
-- Kazami... Miért akartál hazajönni?
-- Sokminden történt. A régi barátaimmal kell most lennem, hogy megnyugodjak.- megcsörrent a telefonom: Izumi.
-- Szia Izu! Mi az?
-- Szia Kazami! Hallottam, hogy hazajössz. Ma lejössz valamikor?- kérdezte. Izumi hangja nagyon megnyugtatott.
-- Neked nincs sulid?
-- Nincs. Felújítják a sulit ezért nem lesz suli két hétig.- meglepő volt, hogy két hét elég a felújításokra. Délután 2 órára már otthon voltunk. Nagyon messze lakunk az egyetemtől. Konoha egy kisváros. Még a mamámék is itt laktak régen... A szomszédban. Otthon az öcsém nagyon izgatott volt.
-Kazami! De jó, hogy itt vagy!- kiáltott Seichi.
-Mivan öcsi? Hogy állsz a sulival?- kérdeztem Seichi-t. Nem állhat valami sokra. Seichi most 13 éves.7.-be jár. Anyáék sokat meséltek telefonon arról, hogy elkezdte a szerelem témát. Mondjuk titokban már 5.-be régen elkezdte ezt az ügyet. Gyorsan beszaladtam a szobámba még mielőtt túl sok kérdést tettek volna fel. Tudják, hogy ilyenkor nem nagyon kéne bejönni hozzám. Még mindig nem hevertem ki azt a látványt. Vajon utána megtörtént? Nem erre most gondolnom sem szabad!
Szerkesztve Kira-chan által @ 2011. 03. 20. 13:09:58
-Te tényleg nem érted... – mondja lemondóan, kissé kiábrándultnak tűnik – Ha nem érted akkor még nekem se szabad elmondanom. Annyit mondok, hogy köze van Riza-hoz is. De rosszul gondolod. Nem játszok veled, csak egy bizonyos érdeket nézek, ami nem személyek érdekei hanem valami teljesen más. De Riza miatt is csinálnom kell továbbra is…
Ezzel felpattan, és otthagy engem a hintaágyban. Én meg csak döbbenten nézek ki a fejemből, mint a lukinyúl. Most ennek volt valami értelme? – merengek értetlenül – Mit nem szabad elmondania? Mi köze ennek Riza-hoz?!?! Vagy mi a tök van? – aztán csak legyintek egyet – Eh! Csajok! Freud sem értette őket, pedig egész életét erre áldozta, akkor én hogyan érteném?!?!
Kicsit még elmerengek ott, aztán úgy döntök, hogy átugrok Riza-hoz, hátha van kedve egy kicsit velem lógni. Úgyhogy berongyolok a házba, lecsutakolom magam, és hamarosan frissen és üdén illatozva indulok Mizuho-ék házába.
Ott is találom Riza-t, és szemmel láthatólag megörült, hogy találkozunk. Csak egy órácskája van most, mert egy találkozót beszélt meg a barátaival, de az is több, mint a semmi! Hamar összekapja magát, és sétálgatunk egyet a campusban. Jól érezzük magunkat egymás társaságában. Riza elmeséli, hogy Mizuho állítólag összejött egy fiúval, valami Deidara nevű sráccal. Nem is tudom, hogy ennek most örülök-e? Egyrészt örülök, hogy végre Mizuho is talál valami értelmes pasit, másrészt persze elszomorodok, hogy így tuti soha nem lehet már az enyém az a lány… Aztán persze azonnal meg is fordul bennem a világ, hisz’ itt van nekem Riza, aki nagyon kedves, és szexi csaj, és ami a legfontosabb, ő nem játszik velem, mint Mizuho!
Úgy sétálgatunk, mint egy igazi szerelmespár, összeölelkezve, meg-meg állunk egy-egy szerelmes csókra, igazán élvezem a dolgot. De úgy veszem észre, hogy Riza-nak is tetszik a helyzet, és nem nagyon akaródzik neki magamra hagynia, de nem akarja már lemondani a barátait. Abban maradunk, hogy majd este, olyen tizenegy felé megint találkozunk! Húha! – dobban nagyot a szívem – Éjszaka kettesben Riza-val! Ez nagyon izgalmasnak ígérkezik!
Riza-val az egyik pub előtt válunk el egymástól. Hosszan, szenvedélyesen csókolózunk, kicsit sem zavarja egyikünket sem, hogy a többi diák mosolyogva bámul meg bennünket.
A visszafelé vezető úton Riza-ék háza előtt ballagok el. Gondolataimból egy kiáltás riaszt fel:
-Hé, Akira!
Meglepődve nézek fel, és keresem, hogy ki kiáltott rám. Ahogy megfordulok, egy elég jóképű srácot látok, egy fa tövében ücsörögni. Azért nem vettem észre eddig, mert a járdától egy kicsit távolabb van a fa, és háttal ült a törzsnek, arrafelé nézve, amerre én éppen megyek.
Most feláll, és egy kicsit közelebb lép felém, én pedig megindulok feléje.
-Szia! – köszönök neki, mikor odaérek hozzá – Honnan tudod, hogy hívnak?
Elneveti magát, kicsit talán gyúnyorosan:
-Hé, haver, a hosszú hajad, és a kiscsikó homlokzatod eléggé egyedivé tesz errefelé! Mindenki tudja, hogy úgy koslatsz Mizuho után, mint egy kis palotapincsi!
Erre azért kicsit felhúzom az orrom:
-Nem tudom, hogy ki vagy te, haver – nyomom meg a szót – de nem sok közöd van hozzá, hogy ki után koslatok! Amúgy meg Riza-val járok!
Erre hangosan felröhög:
-Hát, azt mondjuk erősen kétlem, hogy egy harmadikas egyetemista csaj egy ilyen kis pisissel keverjen! De, tegyük fel, hogy így van – vált aztán komolyra – Nem ajánlom, hogy a csajom körül ólálkodj, kishaver!
Csajom? – elmélkedek csendesen – Akkor…
-Aham, akkor te vagy Deidara – mondom neki nyugodtan.
Önelégülten elvigyorodik:
-Ördögöd van, kölyök! – aztán megint mogorvára vált, mintha megpróbálna megfélemlíteni – Jól vésd az eszedbe, kis pöcs! Mizuho az én csajom, és ő neked tabu!
Csak érdeklődve felvonom a szemöldökömet:
-Őszintén szólva, nem tudom, kinek képzeled magad, de nem is érdekel, cimbora! – mondom neki csendesen – Ugyan nem tartozik rád, de megosztom veled a titkot, én Riza-val járok. Az, hogy te mit teszel Mizuhoval, a te dolgod, meg az övé. De jó, ha tudod, hogy én azt teszek, amit akarok. Ha úgy hozza úri kedvem, akkor lecsapom a kezedről Mizuho-t, bárhogy is fenyegetőzöl!
Uuuh, baszd meg, Akira! Azért ezt nem kellett volna! – sóhajtok magamban – Ez szét fogja csapni a fejedet, ha tovább bőszíted – aztán kicsit harciasabban teszem hozzá – De azért igazam van! Nehogy már azt higgye, hogy ő fingta a passzát szelet, és itt parancsolgasson, csak mert idősebb!!!
Deidara szemmel láthatólag meglepődött a beszólásomon, de aztán elmosolyodik:
-Jól van, kis pöcs! – mondja vészjósló hangon – Keménykedjél csak, aztán majd egyszer lecsaplak, ha nem jó helyen jár a faszod! Jól legyezd meg, ha csak egy ujjal is hozzáérsz Mizuho-hoz, meghalsz, kölyök!
-Befejezted? – szájalok vissza azonnal, és meg sem várva a választ már folytatom is – Remek! Akkor örültem, hogy találkoztunk, haver!
Azzal otthagyom.
* * *
Már éppen indulnék este Riza-hoz, amikor rendőrökbe botlok, amikor kilépek a házból:
-Akira Maeda?
-Igen, az vagyok… - válaszolom megszeppenten – Miért?
-A Deidara nevű fiú ügyében vizsgálódunk, és mivel maga látta utoljára… Jöjjön, most ki fogjuk hallgatni! Majd holnapután megyünk a bíróságra, ha minden szemlélőt kihallgattunk!
Mi van? – döbbenek meg – Bíróság? Ki? Miért?
Ellenkezés nélkül követem a rendőröket, úgy meg vagyok döbbenve. Nem nagyon értem, hogy mi történt, és még inkább nem értem, hogy nekem mindehhez mi közöm?
A rendőrségen aztán hamar kiderül, hogy mi a helyzet. Mivel kiskorú vagyok, így értesítették a szüleimet. Apám most nem tud ideutazni, de azonnal kiugrasztotta az ágyból az itteni leányvállalatának ügyvédjét, addig, amíg meg nem jött, hozzám sem szólhattak.
Miután megérkezett Fuhimoto úr, az ügyvéd, hamar végzünk. A rendőrök elmondják, hogy Deidara-t öntudatlanul, kómában találták a fa alatt, és engem láttak vele utoljára. Egyelőre tanúként hallgatnak ki, és felveszik a vallomásomat. Én erre elmondom, hogy mi történt kettőnk között, nem titkolom el, hogy összekaptunk, és hogy megfenyegetett. De nem verekedtünk össze, semmi ilyesmi nem történt. Aláírom a papírokat, majd az ügyvéd visszavisz az iskolába.
Mondanom sem kell, hogy az esti randi Riza-val így kútba esik.
Fáradtan támolygok fel a padlásra, és úgy zuhanok az ágy-szerű helyemre, mint akit agyonvertek.
* * *
Vasárnap délelőtt ébredek, valamikor olyan tíz óra felé. Első gondolatom, hogy megkeresem Riza-t, és elmesélem neki, hogy miért nem mentem a randira tegnap este.
Fél órával később már a ház előtt beszélgetünk. Tudta, hogy nem fogok tudni menni, mert hallotta, amikor Mizuho említette a rendőröknek, hogy velem látta Deidara-t utoljára, és hogy veszekedtünk.
-Nem volt szép tőle, hogy így bemószerolt téged a zsaruknál! – puffog Riza.
-Ugyan már, nem akart ő rosszat!
-A picsát nem! – csap a levegőbe dühösen – Féltékeny, hogy engem választottál, és nem őt!
Azért valójában ez úgy hangzik – helyesbítem gondolatban – hogy ő nem engem választott, ezért én téged választottalak!
-Biztosan nem így van! – próbálom csitítani – Meg volt ijedve, és csak elmondta a rendőröknek, amúgy nagyon helyesen, hogy mit látott!
-Egy frászt! Csak azt akarta, hogy elszakítson tőled! Mindig ez volt! Ha netán egy fiú valami csoda folytán engem választott helyette, akkor mindig mosoly szünet volt egy darabig. De ilyen szemét húzást még eddig egyszer sem csinált!
-Riza! – szólok rá keményebben – Ne légy már igazságtalan! Biztosan nem akart semmi rosszat! Hogy feltételezhetsz ilyesmit a legjobb barátnődről?
Egy pillanatig csak nézünk egymás szemébe, aztán Riza egy kicsit megenyhülni látszik:
-Jól van, lehet, hogy igazad van – sóhajt aztán – Talán nem volt ebben semmi terv, csak egyszerűen meg volt ijedve… Azért majd elbeszélgetek vele, hogy végül is most hányadán állunk! – emeli fel a mutatóujját figyelmeztetően.
-Mit tudsz Deidara-ról? – kérdezem aztán, hogy kicsit eltereljem a figyelmét Mizuho-ról.
-Áh, semmit. Annyit tudok, hogy megműtötték, de hogy mi a baja, senki nem mond semmit…
* * *
Délután felhív az ügyvéd, és elmondja, a rendőrség tájékoztatta, hogy nem vonnak eljárás alá. A kórház jelentése szerint Deidara-nak egészségügyi probléma következtében került kómába, semmiképpen sem idézhető elő külső behatás által. Magyarán, én nem juttathattam kómába, így bűncselekmény hiányában megszüntetik az eljárást. De hogy pontosan mi történt vele, a család kérésére nem közlik.
Felhívom apámat, és elújságolom neki a jó hírt, de persze már tudja. Az ügyvéd őt előbb felhívta, mint engem. Megnyugtat, hogy ő egy pillanatig sem feltételezte, hogy én tettem valamit azzal a fiúval, de féltett engem, mert sajnos az igazságszolgáltatás néha rossz nyomon jár. Én viszont – ha már ilyen őszintén aggódott értem – elmesélem neki, hogy ennyi erővel tehettem is volna valamit Deidara-val, mert bizony előző este verekedtem. Erre csak annyit mond, hogy ennek nem örül, mert családunk tradíciói nem ezt tanítják nekem, de bízik bennem, hogy jó okom volt rá.
Apám után Riza-t keresem meg, hogy elmeséljem neki a jó hírt. Jó hír nekem, de persze nem annyira jó hír Deidara-nak, hogy beteg. Megkérem Riza-t, hogy ezt majd mesélje el Mizuho-nak, mert úgy érzem, hogy tudnia kell, hogy én nemi akartam, és nem is tettem semmit Deidara-val.
* * *
A következő napokban sok időt töltünk együtt Riza-val. Egyre szorosabbá válik közöttünk a kapcsolat, és azt hiszem, hogy most már nyugodtan elmondhatom, hogy Riza a kedvesem. Azt nem tudnám megmondani, hogy szerelmes vagyok-e Riza-ba, mindenesetre kedvelem a lányt, és jól érzem magam vele.
Megmutatja nekem az egyetemet, elmeséli, hogy melyik professzornak mi a rigolyája, kivel kell vigyázni, melyik szakon mi a rázós téma, és hasonlók. Együtt ebédelünk az ebédszünetben, és esténként nagyokat sétálunk az egyetemvárosban.
Szerdán egy nagy buli van az egyik diákszövetségben, ahová egyébként Riza-t is meghívták, de ő úgy döntött, hogy nem megy el, inkább velem tölti az estét. Elmegyünk, harapunk valamit ez egyik büfében, aztán sétálgatunk a campus-ban, és persze rengeteget beszélgetünk, viccelődünk.
Aztán egyszer csak Riza ártatlan arccal megjegyzi:
-Amúgy most üres a szobánk, mert Mizuho a buliban van. Tuti, hogy hajnalig nem jön haza...
Először nem is értem, hogy miért mondja ezt, aztán lassan leesik! Húha, Akira!
-És biztos, hogy csak beszélgetni akarnál? – kacsint rám kacéran.
Érzem, hogy elpirulok. Pfú, most hogy mondjam el neki, hogy én még szűz vagyok?! – kérdezem magamtól ijedten, aztán nagy nehezen, csendesen kibököm neki:
-Hát... Nem, azt hiszem, hogy nem csak beszélgetnénk...
-Tényleg? – bújik hozzám – Hanem? Mi mindent csinálnánk?
-Figyelj, Riza! – mondom neki égővörös fejjel, kicsit félénk hangom – Izé... Tudnod kell, hogy...
-Igen, mit kell tudnom? – kérdezi sokat mondó mosollyal.
-Hát, hogy... Izé... Hogy én még szűz vagyok – bököm ki végül nagy nehezen.
-Tudom! – nevet rám kedvesen.
-Tudod?!?! – kérdezek vissza melepetten – De... honnan?
-Ugyan már, Aki! – simogatja meg az arcomat – Tizenhat vagy, és egyáltalán nem viselkedsz olyan rámenősen, és magabiztosan! Azzal leptél volna meg, ha már nem lennél szűz!
-De... – pislogok értetlenül – De... Akkor... Akkor miért jársz velem?
-Mert olyan édes, zabálni való fiú vagy!
Játékosan évődve érünk vissza a házukhoz, és felmegyünk a szobába. Ahogy közeledünk, egyre feszültebb vagyok, egyre inkább izgulok, hogy vajon mi, és hogyan lesz. Amikor becsukódik az ajtó mögöttünk, Riza kézen fogva vezet az ágyához, majd lehúz maga mellé, és megcsókol.
-Figyelj, Aki! – mondja csendesen. Csilingelő, édes hangja, kedves hanglejtése megnyugtatóan hat rám – Ne izgulj, lazulj egy kicsit! Ez nem vizsga, se nem verseny! Ez most csak rólad, és rólam szól, de leginkább rólad... Bízd rám magad, és hidd el, nagyon jól fogjuk érezni egymást!
-De... – mondom neki szemlesütve – De annyira szeretném... hogy neked is jó legyen...
Ujjaival az állam alá nyúl, és felemeli a fejem, kénytelen vagyok mosolygós szemeibe nézni:
-Hidd el, nekem nagyon jó lesz! És tudod miért? Mert téged érdekel, hogy nekem jó legyen! Ennél többet nem is kell tenned, csak hagyd, hogy sodorjanak az ösztöneid… - suttogja, és finoman szájon csókol – Én majd segítek, ne izgulj…
Szerelmesen összeölelkezünk, és érzékien csókolózni kezdünk. Kezeink felfedező útra indulnak egymás testén, izgalmas kalandokban részesülnek.
-Istenien csókolsz, ugye tudod? – mosolyog Riza kipirulva, és izgatottan pihegve.
Jól esik, hogy ezt mondja, és még el is hiszem neki, amivel némi önbizalmat ad nekem. Válaszul most én kezdeményezek, és magamhoz ragadom az irányítást. Közben lassan lehámozza rólam a pólót, és kedvtelve méreget, szemmel láthatóan tetszik neki, amit lát. Aztán ismét egymásba feledkezünk, hamarosan Riza ajkait érzem a bőrömön, ahogy lágy csókokkal indulnak ajkai felfedezőútra a testemen. Élvezem érintéseit, és csókjait, még sosem éreztem ehhez foghatót.
Idővel viszont vágyom rá, hogy én is kényeztessem kedvesemet, így lassan megszabadítom ruháitól, és nem sokkal később Riza már meztelenül fekszik előttem az ágyon. Nagyon szép lány, szemet gyönyörködtető, karcsú test, megfelelő, izgalmas ívek, és domborulatok, ahol kell. Kedvtelve, remegő kézzel veszem birtokba, és kezdem felfedezni minden apró porcikáját. Riza kéjes sóhajokkal tudatja, hogy mennyire élvezi, amit teszek, és halkan suttogva irányítja mozdulataimat, hogy mivel tudnék még neki örömet okozni.
Aztán egy idő után Riza fordít a helyzeten, és ismét átveszi az irányítást:
-Most, te jössz, nagyfiú! – mosolyog rám – Mondtam, hogy ez az este inkább rólad szól, mint rólam!
Hamarosan lehámozza rólam farmeromat, majd valamivel utána az alsómat is, de olyan hihetetlenül természetes módon, hogy szinte észre sem veszem, így parázni sincs időm, lehetőségem. Egyszer csak arra eszmélek, hogy teljesen meztelenül fekszem az ágyon, szerszámom keményen mered a mennyezet felé, Riza pedig csillogó szemekkel, kedvtelve méreget:
-Ez igen! – suttogja elégedetten – Szép, méretes műszer, de mégsem egy szörnyeteg! – mondja elismerően.
-Szörnyeteg?! – kérdezek vissza meglepve.
-Tudod… - vonja meg a vállát mosolyogva – Hát, olyan borzalmasan nagy! Nem mondom, szeretem, ha egy fiúnak jó nagy a szerszáma, de hát azért az ilyen huszonhárom-négy-öt centis dolgok már igazán félelmetesek tudnak ám lenni! A jóból is megárt a sok! – egyik ujjával óvatosan megcirógatja a farkamat. Halkan kuncog, ahogy érintése nyomán kissé megugrok az ágyban – De ez épp jó! És milyen… szép! Formás…
Érintése tovább korbácsolja izgalmamat, érzem, hogy nem fog sokáig tartani a dolog, pedig még igazán nem is kezdett hozzá, semmihez. Kicsit szaporábban szedem a levegőt, és megérezheti, hogy milyen hatással van rám:
-Hm… Nagyon más, ugye? – mosolyog rám kedvesen – Úgy értem, hogy nagyon már érzés, hogy egy lány érinti meg a farkad?
-Huh – sóhajtom kéjesen – Össze se lehet hasonlítani!
-Nem baj, ne törődj semmivel! – hajol hozzám, és finoman szájon csókol – A ma éjszaka csak a miénk, és ma mindent meg szeretnék mutatni neked! – visszaheveredik az ágyra mellém, hogy kényelmesen hozzáférjen a szerszámomhoz, kezei óvatosan, finoman járnak rajta – El sem tudod képzelni, hogy milyen izgalmas téged így simogatni… Olyan kemény! Olyan forró…
Nagyjából idáig jut, amikor a nyíló ajtó zajára riadunk!
Ijedten kapjuk fejünket az ajtó felé, amin Mizuho viharzik be nagy lendülettel, majd torpan meg döbbenettől tágra nyílt szemekkel!!!
„Az ördögbe is!Itt sírok a helyett, hogy bocsánatot kérnék.Francba!”-gondoltam heves szívveréssel.Furdal a lelkiismeret a miatt a hülye lépésem miatt.Francba már!Egy kis 16 éves pasiért kellett nekem féltékenykednem!
Nem sokkal később halk lépteket hallottam.Akira toppant mellém.
-Ah… -szipogtam feladva a reményt – Jah. Hülye voltam… Mint mindig!
-Min vesztetek össze?
Felkaptam a fejem s elmosolyodtam.Apró könnycseppek maradtak a szememben.
-Áh, semmi komoly, amolyan csajos hülyeségek…
-Akkor gyere vissza, érezd jól magad, aztán majd holnap megbeszélitek! mosolyog biztatóan
-Nem is tudom… - sóhajtok ismét – Nagyon beleléptem a kis lelkébe…
-Tudom, mondta vonja meg a vállát – De nem utál! Te vagy a legjobb barátnője, és nagyon szeret!
-Jah, képzelem! – fintorgok.Akkor úgy éreztem, hogy Akira lemondott ugyan rólam, de Riza személyében mindent megtalált.Ennek örülök, de már nekem is kellene egy igazi pár egy igazi szerelemmel.
-Tényleg, ő mondta! – bizonygatom – Most még nem érdemes beszélned vele, de szerintem holnap nyugodtan keresd meg, és hidd el, kibékültök majd! Most meg… - fogom kézen – Gyere! Menjünk bulizni! Biztos van még ezer pasi, akik táncolni akarnak veled!
Erre mintha kicsit megélénkülne:
-Tényleg? – és kihívóan rám kacsint – Te is?
-Én ma már táncoltam veled – nevetem el magam, miközben elindulunk vissza – és nem akarom elvenni a lehetőséget másoktól!
-És nem akarod, hogy Riza féltékeny legyen, ugye? – kérdezi, kicsit komolyabban, pillantása az enyémet fürkészi.
-Hát… - kezdem bizonytalanul, nem is tudom, hogy mit mondjak. Riza nagyon tetszik nekem, de igazándiból Mizuho úgy vonz, mint a mágnes a vasat. Ha nem csak egy kis porbafingó pisisnek tartana, akkor inkább Mizuho-ra nyomulnék rá…
-Tetszik neked Riza, ugye? – kérdeztem megint.
-Igen… Tetszik –bólintott– Nagyon helyes, és szexi lány…
-Az elmosolyodok s kihivóan rápillantok – És én? Én nem tetszek neked?
-Uhhhelvörösödött és ezt ő is észrevette– De, persze, hogy tetszel, Mizuho! Iszonyú dögös csaj vagy, szerintem nincs pasi, aki ne lenne rádindulva!Miközben jól elbeszélgettünk visszaértünk a házba s egy kis puszinak nevezhetó csókat ajándékoztam neki.
-Szórakozz jól!mondtam s sarkonfordultam és eltüntem a tömegben.Néhány perc múltán Tatsuyaba botlok.
-Oh itt van a kis huncut!Hol voltál?kérdezte Tatsuya.
-Hali csak ki mentem levegőzni.s Tatsuya előszeretettel tapizta a seggem aminek ...hát nem azt mondom, hogy örülök, de nem is utasítom vissza.Néhány perc múltán Akira valahogy belénk botlik.Biztos Riza-t keresi.
-Á, az újonc! Jó, hogy összefutottunk! Csak szólni akartam, hogy jónéven venném, ha holnap összetakarítanál!
Döbbenten néz körbe a kis kisfiús pillantásával Akira.
-Úgy érted, hogy… Itt? Én? Egyedül?
-Aha! És kész legyél, mire felébredünk! – vágja rá komolyan, majd kissé fenyegetően hozzáteszi – Tudod, nagyon savanyú tudok ám lenni, ha koszt találok magam körül! Ugye, nem akarod kipróbálni?!
-Tatsuya! –simogatom meg az arcát Tatsuya-nak s hozzásimulok– Ne légy már ilyen vele!
-Hagyd, Mizuho! –int le a kis töpszli „ezt a viselkedést nem nagyon tűröm egy ilyen porbafingótól, de elengedem neki”– Nem nagy cucc! Legalább nem fogok unatkozni holnap…teszi hozzá vigyorogva
-Ez a beszéd, Kishaver! – csap a vállára Tatsuya vigyorogva – Tudtam én, hogy jó arc vagy!s sarkon fordulunk Tatsuyaval.A már orbitális tömegben csak úgy özönlettek a pasik a sexi testemre, inkább a mellemre és a popsimra.
× × × ×
Reggel mikor felébredtem Riza a mellettem lévő ágyon rám pillantott.
-Hé Kazami!Ne haragudj...Kér-lek...mondta s a szeretet helyett a düh árasztotta el a szívemet.
-Idióta!Nekem kell bocsánatot kérnem és nem neked!s azonnal elbőgtem magam.Felültem.A lányok nem ébredtek fel szerencsére.
-Kami.Ne légy már ilyen hülye...Tudod, hogy nem tudok rád napokig haragudni.Na, de most menj!Újságold el Akira-nak a hírt.
-Hogy mi?De ti-ti nem?Jártok?
-De...NA SZEDD A SÁTORFÁDAT ÉS LOHOLJ UTÁNA ANNAK A HÜLYÉNEK MÍG NEM FOGJA AZT A KIS SZIVÉT FELEMÉSZTENI AZ AGGODALOM!!!s amint ezt kimondta már mentem is, mint valami csivava mikor egy nagyobb kutya ráilyeszt.Nemsokára oda is értem s láttam, hogy Akira már takarít.
-Szia, Akira! – mosolygok rá s máshova nem is nézek csak rá.
-Szia!köszön vissza– Hát te?
-Jöttem megnézni, hogy állsz a takarítással, és hogy megkérdezzem, hogy nem kell-e segítség?
-Volna?most viszont rajtam árulkodtak a meglepődés nyomai– Miért, már végeztél?
-Aha, már csak ezeket a szemetes zsákokat kell kihúzkodnom, meg felsöpörni, és felmosni az előtérben…
-Azta! –pislogok vagy 3-4-et egymás után– Hát, te aztán nem loptad a napot! Aztán megnyugodok s próbálom elszédíteni– Mondjuk jól meg is izzadtál benne! s az ujjaimmal megérintem– Szeretem, amikor egy ilyen izmos fiú megizzad, olyan szexi látvány!
-Na, gyere, te, Casanova, segítek neked befejezni a takarítást! Amíg kihordod a zsákokat, én felsöprök, és felmosok!mikor kiment a kukához visszapillantok rá.”Vajon mikor kérdezi meg, hogy csak játszadozok-e vele?Biztosan ez jár a kis fejében.”
-Te, Mizuho! –néz komolyan a szemembe– Mi ez a játék, amit velem játszol? Az egyik pillanatban kis pisisként kezelsz, a másikban meg mintha valami dögös pasi lennék, akire rá akarsz mászni!
-Te tényleg nem érted...mondtam neki kissé kiábrándulva-Ha nem érted akkor még nekem se szabad elmondanom.Annyit mondok, hogy köze van Riza-hoz is.De rosszul gondolod.Nem játszok veled, csak egy bizonyos érdeket nézek ami nem személyek érdekei hanem valami teljesen más.De Riza miatt is csinálnom kell továbbra is.és elmentem.Mikor visszafelé mentem beleütköztem egy fekete rövidhajú lányba.
-Szia!Új vagy itt?
-Igen.-s elővett egy cigit-Nem tudod, hogy hol van az igazgató?Amúgy Oosaki Nana vagyok.
-De tudom.Még el kell hagynod balra 5 házat és meglátsz egy Egyetem kiírású épületet.Ott menj be és szólj a portásnak.Ő szokta felkísérni az újoncokat.Amúgy Mizuho Kazami vagyok.s elváltunk.Furcsa hogy cigizik.Mondjuk én beszélek aki 1 hónapja szokott le róla...Na mind1.Belebotlottam Kanaméba is.
-Szia édes!szóltam neki.
-Oh szia cica!s átölelve megcsókolt.-Na mi van azzal az....hogy is hívják?
-Az mind1.De mondanom kell valamit.
-Mit?kérdezte s elengedte a derekam.
-Kérlek bocsáss meg!De összejöttem egy Deidara nevű fiúval.s elszégeltem magam.
-Semmi baj én akkor is küzdeni fogok érted.s elmosolyodott.Megnyugodtam hisz most nem akarok konfriktusokat se semmit.Most a jövőmre akarok koncetrálni.Mikor visszaértem a házba elővettem a könyveimet s elkezdtem tanulni.Az ablakon át megláttam Akirat Deidara-val veszekedni.Kíváncsi vagyok,hogy mi a téma, de most inkább tanulnék.Reggel 8-tól délután 5-ig csak tanultam s Deidara a fa alatt ült még mindig.Kiszaladtam.
-Deidara!Deidara!Mi van veled?!Riza!Gyere ki!Segítened kell!
-Mi az?
-Deidara...kómában van.s a szívem egyre hevesebben vert.Akkor azt hittem,hogy életem minden szikrája porba hullott.A mentők 10 perc után kiértek.
-Ki a hozzátartozója?
-Én lennék!feleltem
-Mi történt látott valamit?kérdezték miközben betették a mentőbe.
-Csak annyit láttam, hogy Akira Maeda és Deidara veszekedtek.Olyan Reggel 10-től már ott ülhetett, de azt hittem, hogy csak vár valakit.
-Rendben!s el is mentek vele.Valyon mi történhetett.
× × × × ×
Néhány órával utána eljött a rendőrség Akira-ért.
-Jöjjön most ki fogjuk hallgatni.Majd holnap után megyünk a bíróságra ha minden szemlélőt kihallgattunk.mondta az egyik rendőr.Én bementem a kórházba.
-Jó napot!Deidara-hoz jöttem.Hol találom?
-Az emeleten a 3-as szobában.
-Köszönöm.s már rohantam is fel hozzá.
-Mi-Mizuho?kérdezte sápadtan és halkan.
-Igen én vagyok az.Mi történt?
-Nem tudom...Nem emlékszem...mondta s becsukta a szemét.
-Menjen ki!A műtét 10 perc múlva elkezdődik!s kikísértek.Én az ablakon át néztem Deidara-t s elkezdtem sírni.
-Részvét.”az” gondoltam...”Bárcsak...bárcsak jól megbüntetnék Akirat!Bárcsak!Bűnhődjön e miatt!!!”kívántam magamban.
Szerkesztve Kira-chan által @ 2011. 02. 03. 18:14:23
-Hali! Mit csináltok? – kérdezi, nem is tudom, hogy melyikünktől. Meg aztán nem is értem, hogy miért kérdezi, eléggé nyilvánvaló, hogy mit csinálunk!
-Háát... – kezd bele Riza, de Mizuho eléggé erőszakosan folytja belé a szót:
-RIZA, BESZÉLNÜNK KELL!
És se szó se beszéd, a táncparkett felé rángatja Riza-t, aki egy bocsánatkérő fintorral az arcán pillant rám, ahogy követi Mizuho-t.
Táncolni kezdenek, de nem sokáig, talán ha fél percig tart az egész. Heves szóváltás után Riza dühösen otthagyja, és visszaindul hozzám. Mizuho először csak meredten néz utána, aztán ahogy Riza leül mellém, hirtelen sarkon fordul, és kiviharzik a buliból. Nagyon feldúltnak tűnik, talán még sírni is kezdett? – gondolom megelpetten – Mi lehet ez közöttük?
-Mi történt? – fordulok Riza-hoz – Mizuho elsírta magát, és kirohant…
-Áh semmi! – legyint Riza mérgesen – Csak egy telh… Ah, mindegy! Mizuho a legjobb barátnőm, nagyon szeretem, de néha igazi picsa tud lenni!
-Aham… És… Most nem akarsz utána menni?
-Minek? – néz rám meglepve – Nem baj, ha egy kicsit magába száll, és rájön, hogy nem feltétlenül őkörülötte forog a világ!
-És… Nagyon berágnál rám, ha én utánamennék? – kérdem bátortalanul, majd gyorsan folytatom Riza sértődött pillantására – Hé! Ne izgulj, nem arról van szó! Csak, tudod… Úgy érzem, hogy Mizuho valahogy a barátom… Ő volt az első ember, akivel beszéltem itt, az egyetemen, és… szóval…
-Jól van, na! – enyhül meg egy kicsit – De maradj soká, hősöm! – és szájon csókol.
Most kicsit rövidebben, és hevesebben csókolózunk, amikor elszakadunk egymástól, Riza izgatottan pislog rám gyönyörűséges, hatalmas szemeivel:
-Huhhh! Te aztán gyorsan tanulsz!
Erre nem válaszolok semmit, csak magabiztosan kihúzom magam, aztán elindulok Mizuho után.
Odakint körbenézek, és nem látom sehol a lányt. Már éppen visszafordulnék, amikor az utca túloldalán, egy fa alatt, az árnyékban, mintha mozgást látnék. Aha, ő lesz az! – gondolom megkönnyebbülten, és arrafelé veszem az irányt. Már majdnem ott állok előtte, amikor felismerem a sötétben.
-Mi baj, Mizuho? – kérdem, kedvesen, amikor odaérek hozzá – Hallom, összekaptál Riza-val…
-Ah… - szipogja lemondóan – Jah. Hülye voltam… Mint mindig!
-Min vesztetek össze?
Erre felkapja a fejét, és halványan elmosolyodik, könnyes szemében fura fények csillannak. Olyan mindenttudó mosoly ez, olyan tipikus „addig jó neked, amíg nem tudod” mosoly, nem tudom, hogy hova tegyem. Aztán végül csak ennyit mond:
-Áh, semmi komoly, amolyan csajos hülyeségek…
-Akkor gyere vissza, érezd jól magad, aztán majd holnap megbeszélitek! – mosolygok vissza rá, bíztatóan.
-Nem is tudom… - sóhajt megint, kicsit szomorkásan – Nagyon beleléptem a kis lelkébe…
-Tudom, mondta – vonom meg a vállam – De nem utál! Te vagy a legjobb barátnője, és nagyon szeret!
-Jah, képzelem! – fintorog.
-Tényleg, ő mondta! – bizonygatom – Most még nem érdemes beszélned vele, de szerintem holnap nyugodtan keresd meg, és hidd el, kibékültök majd! Most meg… - fogom kézen – Gyere! Menjünk bulizni! Biztos van még ezer pasi, akik táncolni akarnak veled!
Erre mintha kicsit megélénkülne:
-Tényleg? – és kihívóan rám kacsint – Te is?
-Én ma már táncoltam veled – nevetem el magam, miközben elindulunk vissza – és nem akarom elvenni a lehetőséget másoktól!
-És nem akarod, hogy Riza féltékeny legyen, ugye? – kérdezi, kicsit komolyabban, pillantása az enyémet fürkészi.
-Hát… - kezdem bizonytalanul, nem is tudom, hogy mit mondjak. Riza nagyon tetszik nekem, de igazándiból Mizuho úgy vonz, mint a mágnes a vasat. Ha nem csak egy kis porbafingó pisisnek tartana, akkor inkább Mizuho-ra nyomulnék rá…
-Tetszik neked Riza, ugye? – kérdez megint.
-Igen… Tetszik – bólintok lassan – Nagyon helyes, és szexi lány…
-Az – mosolyodik el, aztán megint rám néz, megint azzal a kifürkészhetetlen, kihívó, kacér mosolyával – És én? Én nem tetszek neked?
-Uhhh – sóhajtok zavartan, és érzem, hogy elvörösödök – De, persze, hogy tetszel, Mizuho! Iszonyú dögös csaj vagy, szerintem nincs pasi, aki ne lenne rádindulva!
Közben visszaérünk a házba, és megint a buli közepén találjuk magunkat. Mizuho hozzám fordul, és egy csókot kapok, az ajkaimra. Nem olyan belemenős, nyelves csók, inkább csak egy puszi az ajkaimra, de mégis csak egy csók!
-Szórakozz jól! – majd sarkon fordul, és gyorsan elslisszol a tömegben.
Egy pillanatig lefagyva állok ott, aztán csak sikerül túllépnem rajta. Huh! Mizuho, az egyetem legdögösebb csaja megcsókolt! – lelkendezek magamban, aztán ugyanabban a pillanatban le is lombozódok – De vajon ez most jelent valamit, vagy én is csak egy megszívatni való balek vagyok?
Arról nem is beszélve, hogy akkor most mi legyen Riza-val? Az nem lenne fair, hogy esetleg összejövök vele, közben megpróbálok összejönni Mizuho-val is, és ha sikerül, akkor ejtem Riza-t… Ah, az mocskos húzás lenne, azt nem csinálom meg vele! Meg aztán, Mizuho nem az én súlycsoportom! Szerintem csak szédít engem…
Miután ezt így megbeszélem magammal, elindulok, hogy megkeressem Riza-t. Ahogy a tömegben bóklászok, Tatsuya-ba, és Mizuho-ba botlok. Mizuho ismét egy kacér mosolyt dob felém, és kacsint egyet rám, amitől kicsit megugrik a vérnyomásom, de abban a pillanatban le is hűtöm magam – Tudod, Akira, Mizuho csak játszik veled!
Tatsuya-nak viszont felderül az arca, amikor meglát:
-Á, az újonc! Jó, hogy összefutottunk! Csak szólni akartam, hogy jónéven venném, ha holnap összetakarítanál!
Döbbenten nézek körbe a házban, belegondolni sem merek, hogy mennyi dzsuva marad egy ilyen buli után!
-Úgy érted, hogy… Itt? Én? Egyedül?
-Aha! És kész legyél, mire felébredünk! – vágja rá komolyan, majd kissé fenyegetően hozzáteszi – Tudod, nagyon savanyú tudok ám lenni, ha koszt találok magam körül! Ugye, nem akarod kipróbálni?!
-Tatsuya! – simogatja meg az arcát Mizuho – Ne légy már ilyen vele!
-Hagyd, Mizuho! – intem le – Nem nagy cucc! Legalább nem fogok unatkozni holnap…
-Ez a beszéd, Kishaver! – csap a vállamra Tatsuya vigyorogva – Tudtam én, hogy jó arc vagy! – és azzal röhögve odébbáll, Mizuho-val az oldalán. Mizuho még visszapillant rám, és bíztatóan rám mosolyog.
* * *
Elgémberedett tagokkal ébredek, ágynak nem nevezhető alkalmatlanságomon, amelyet alvás céljára igénybe vettem. Órámra pillantok: fél tíz. Hat órát aludtam – ami azért annyira nem kevés – háromkor jöttem fel a buliból, Riza-val addig táncoltam, meg dumcsiztunk.
Egy háromnegyed óra alatt összevakarom magam, majd egy letépett szárú farmer térdnadrágot húzok, meg egy polót, amiket kuli melókra tartok, és negyedtizenegy felé nekikezdek a romeltakarításnak. Ahogy elnézem, jó pár órámba bele fog telni, mire kialmolok a házból. A legborzasztóbb módon természetesen a wc-k néznek ki, úgyhogy azokkal kezdem.
Órákig gályázok. Jó meleg van, úgyhogy félidőben levetem a pólómat, de így is alaposan kiizzadok. Délután három körül végzek a takarítással, addigra ragyog az egész ház, már csak az marad, hogy kihúzkodjam a szemetes zsákokat a ház előtti kukákhoz. Kettesével cibálom ki őket, jó nehezek a rohadékok. Aztán megyek a következő kettőért, és amikor kiérek velük az utcára, ismerős, kék szempárral találom szemközt magam, amelyek élvezettel stírölik meztelen testemet.
-Szia, Akira! – mosolyog rám Mizuho, és le nem veszi a szemét rólam.
-Szia! – köszönök vissza, leplezetlen meglepetéssel – Hát te?
-Jöttem megnézni, hogy állsz a takarítással, és hogy megkérdezzem, hogy nem kell-e segítség?
-Komolyan? – döbbenek meg megint – Komolyan segítettél volna?
-Volna? – kérdez vissza, most rajta a meglepődés sora – Miért, már végeztél?
-Aha, már csak ezeket a szemetes zsákokat kell kihúzkodnom, meg felsöpörni, és felmosni az előtérben…
-Azta! – pillog csodálkozva – Hát, te aztán nem loptad a napot! – aztán a csodálkozás szinte azonnal átvált abba a ragadozó pillantásba, amivel az áldozatait szokta kedvtelve méregetni – Mondjuk jól meg is izzadtál benne! – és ujjaival megérinti a mellkasom, élvezettel simít végig rajta – Szeretem, amikor egy ilyen izmos fiú megizzad, olyan szexi látvány!
Érintése váratlanul ér, és megremegek, mire halkan felnevet:
-Na, gyere, te, Casanova, segítek neked befejezni a takarítást! Amíg kihordod a zsákokat, én felsöprök, és felmosok!
Azzal otthagy, és elindul a ház felé. Én egy hosszú pillanatig még lefagyva állok ott, nem tudok napirendre térni a játékai felett. Egyik pillanatban érzem, hogy csak egy gyereknek tekint, a másik pillanatban meg csábítgat. Áh! Elegem van belőle! Meg fogom kérdezni, aztán majd mond valamit… - döntöm el végül, és gyorsan követem a házba.
Hamar végzünk, így pont fele annyi idő alatt a végére érünk, mintha egyedül csináltam volna. Aztán hátul ücsörgünk, a kertben, egymás mellett, a hintaágyban. Mizuho épp az előző estéről mesél, azután, hogy Tatsuya kiadta nekem a feladatot, aztán egyszer csak félbeszakítom:
-Te, Mizuho! – nézek komolyan a szemébe – Mi ez a játék, amit velem játszol? Az egyik pillanatban kis pisisként kezelsz, a másikban meg mintha valami dögös pasi lennék, akire rá akarsz mászni!
Mikor már a fenekemen volt 1-2 perce a keze éreztem, hogy kissé megmarkolja s erre halk sóhajtás szusszant ki ajkaimon.Érzem, hogy magabiztos és a farmerja se a régi...Kissé feszesebb a nacija azon a részen ahol kell.Látszott rajta, hogy nincs ellenére, hogy a melleim a testéhez simulnak.Aztán egyik kezemet lecsúztatom egészen lentre s kicsit megmarkolom.Aztán odahajolok a füléhez.
-Tudtam én – suttogom, érzem, hogy Akira szinte beleborzong ahogy a lehelletem elér a nyakáig– hogy a szende szűzfiú image csak álca, és valójában egy igazi kis csődör vagy! – mondom elismerően
-Egy ilyen dögös csaj, mint te, még egy gyatra pónicsikóból is kihozza a vad musztáng csődört, hidd el!
Kissé felnevetek s kisfiús homlokára egy csókot kap:
-Zabálnivaló pofa vagy, hallod-e?
Aztán a zene ismét pörgősebbé válik.Nagyon élvezem, hogy ezzel a kisfickóval táncolok.Majd 3-4 perc múlva mérhetetlen jókedvünket egy tuskó szakítja félbe.
-Na, mi van, Mizuho! Már ilyen kis pelenkásokkal is leállsz táncolni?!
-Most mit csináljak, Takeshi – fordulok Takeshihez gúnyos arccal– ha ő úgy is ezerszer jobban táncol, mint te, ha eltörik az egyik lábát, a másikat meg hátrakötik!Még ebben a szörnyű percben is Akirához simultam azzal a reménnyel, hogy így talán megvédhetem Akirát ettől a bunkótól.
-Vigyázz a szádra, ribanc, mert beverem! S erre a mondatra már nekem se volt valami sok önbizalmam a reggeli saláta után.
-Azt próbáld meg, köcsög! – vágja hozzá Takeshi-hez Akira– Tőből tépem ki a karodat, és a hátadba szúrom! Ennek a mondatnak nem kellett volna kiesnie a kis szádon édes...Egy karral lever te kis idióta...gondoltam magamban s Akira felé fordultam.Kis fejcsóválással akartam közölni Akira-val, hogy vigyázzon a szájára.
-Kis pöcs, neked most nem osztottam lapot
-Kis légyszar vagy te ahhoz, hogy te nekem bármit is osztogass! – mondta Akira hidegen és bátran – Könnyen keménykedsz egy lánnyal! Engem próbálj meg szájon verni, faszkalap!
-Azon ne múljék, kis pisis! De nem itt, gyere ki! – és ezzel sarkon fordul.
Akira már indul is Takeshi után, de elé lépek:
-Akira ezt nem gondolod komolyan!Bele fog taposni a flaszterba!
-Ne félts engem, Mizuho!-mondja nagy magabiztossággal-Meg tudom védeni magam.Nem hiszem, hogy meg tud verni!
-De Takeshi barna öves kyokushinkai karatéban!S mikor ezt kimondtam Akira arcára ijedség költözött s ragyogó szeme hirtelen elvesztette kisfiús csillogását.
-Hát, akkor nem lesz olyan könnyű menet-válaszolt könnyedén-de azért bízok magamban!
Hitetlenkedő hangon és hitetlenkedő hangon válaszolok:
-Nem vagy normális!-ingatom a fejem, aztán kissé elmosolyodok-de imádnivaló vagy! s próbálom biztatni is ezzel a mondattal.
Kint már egy kisebb csapat verődött össze s várják a bunyót.Bizonyára Takeshi fog nyerni...
-Azt hittem már, hogy csak a szád volt nagy, kölyök!-vigyorog Takeshi nagy magabiztossággal.
-Most még vigyoroghatsz, élvezd ki!-Mondta Akira még mindig ijedséggel-Utána már nagyon rusnya lesz a vigyorod, fogatlanul!
Ezt meghallán Takeshi neki esik Akirának s Akira számító tekintettel néz Takeshire.
Takeshi nagyon gyors és nagyon tud karatézni.Ennek ellenére én bízom benne, hogy nem Akira lesz az aki vereséget szenved.A küzdelem kissé elhúzódik.A kívülálló emberek számára élet-halál harcnak tűnik, de tudom vagyis hát bízok benne, hogy Takeshi ha nyer nem fogja még tovább püfölni.
Végül Akira megelégeli a küzdelem állását s összeszedi magát...Akira végül rászedi magát, hogy ütést is használjon...Én nem látok sokat a küzdelemből mivel Tatsuya elhívott egy kicsit inni.Miközben egy kanapén üldögélünk Tatsuya egy ajjas húzást használ.
-Mizuho nézd!Akira leverte Takeshit!erre persze odanézek s a kis disznó a melleimet tapizza.
Fél szemmel odanézek s gúnyosan közlöm vele:
-Te kis disznó!s megragadom és a számig húzom.Egy csókot ajándékozok neki.Mikor felálltunk s táncolni mentünk láttam, hogy Riza ismét elhívta Akirát.
Csak addig láttam, hogy leülnek.Mikor a tömegbe értünk mindenki előszeretettel tapizott.Amit nagyrészben élveztem is, hogy én vagyok a középpontban.
-Hülye!Csak természetes, hogy sexi a ruhám, de most nem akarok levetkőzni senkinek.Jó volt az, hogy neki a kezét nem kellett sehová se csúztatni tudta, hogy mit kell tennie.
Mikor hátrapillantottam Riza és Akira spároltak.Erre odamentem s mikor elengedték magukat közelebb hajoltam.
-Hali!Mit csináltok?mondtam úgy téve mintha nem láttam volna semmit.
-Háát...válaszolt volna Riza, de a szavába vágtam.
-RIZA BESZÉLNÜNK KELL!böktem oda morcosan.Elrángattam s táncolni kezdtünk messze Akirától.
-Kazami!-s leállt a tánccal.-Mi bajod?Neked ott vannak az egyetem többi lovagjai.Sőtt minden fiú azt várja, hogy a karjaiba vesd magad!Nem tudom, hogy mi a bajod!s dühösen visszakószált Akirához.Most mindent elrontottam...Én idióta!
Könnyeket eresztve kivonultam a buliból amit Akira és Riza is látott.Kiérve a házból a holdfényben egy magányos fa tűnt fel.Odamentem.
Volt vagy 10-20 méterre a háztól.Magányosan sirdogáltam az estében aminek a buli estéjének kellett volna lennie...
Útközben persze beszélgetek Mizuho-val, és bár zavarban vagyok mellette, azért próbálom mutatni neki, hogy belevaló srác vagyok, még ha kölyök is, hozzá képest. Ahogy beszélgetünk, feltűnik, hogy mintha egy pirosas folt lenne a bal arccsontján. Az előbb nem vettem észre, mert árnyékban volt az arcának az a fele, de most, hogy elindultunk, már ráesik a fény. Végül nem bírom megállni, és csak megkérdezem:
-Mi történt az arcoddal?
-Hol? – fordul felém meglepetten.
-Itt – nyúlok felé az ujjammal, de végül nem érek hozzá, mert nem tudom, hogy mennyire fájna neki – Itt, az arccsontodon. Mintha egy kicsit piros lenne…
-Basszus! – bosszankodik – Azt hittem, sikerült elsminkelnem! Nagyon látszik?
-Á, dehogy! – mosolygok rá – Csak nekem szemem van az ilyenhez. Mi történt?
-Semmi, csak az a faszkalap Takeshi! – mondja idegesen – Azt hitte, csak mert egyszer lefeküdtem vele, már egyből a csaja is vagyok, és akkor dughat meg, amikor csak akar! Persze, félreállt a szája, amikor közöltem vele, hogy ne is álmodjon rólam! Aztán lezúzott egy salátát…
Az én apám nagyon szigorúan nevel engem, és abban benne van a nők tisztelete is. Így mindig nagyon megdöbbenek, és egy kicsit fel is idegesít, ha ilyesmit hallok:
-Pofon vágott?!?! – kérdem meglepetten, és kicsit mérgesen, aztán felhorgad bennem a szamuráj vér – Próbálta volna csak akkor megtenni, ha én is ott vagyok! – morgom morcosan.
-Mert? Mit tettél volna? – fordul felém kicsit Mizuho, ajkain incselkedő mosollyal, szemeiben mégis kíváncsi, izgatott csillogással.
-Biztos, hogy nem hagytam volna! Egy lányt sosem ütünk meg! – csapok a levegőbe harciasan – Vagy ha netán mégis sikerült volna neki, akkor tuti biztos, hogy megegyengetem egy kicsit a hülye fejét!
-Wow! – nevet rám, kicsit hitetlenkedve, kétkedve – Ilyen harcias srác vagy? Azért Takeshi sem hagyta volna ám magát! Nem félnél, hogy beveri a fejedet? Kicsit nagyobb darab ám, mint te!
-Egyszer már verekedtem össze ilyenért, akkor eltörtem a kezét annak a kis buzinak! – mondom komolyan, de látom, hogy Mizuho hiszi is, meg nem is, de nem kötözködik többet.
Ahogy közelítünk a BΦT-hoz, már messziről hallatszik a zene, és a buli zajai.
-Tatsuya-éknál szoktak lenni a legjobb bulik – jegyzi meg mellettem Mizuho.
-És a tanulásban is olyan jók, mint a bulizásban? – kérdem érdeklődve, mire vidáman felnevet mellettem:
-Hát, nem éppen éltanulókból áll a csapat! Ők sportolók! Az egyetem csapatainak oszlopos tagjai, ezért nézik el nekik a féktelen bulikat, és a bukdácsolást a tanulásban…
Odabent már javában tart a muri. Rengetegen vannak, az előtér tele van, az asztalok rogyadoznak az italtól. Alighogy belépünk, Tatsuya jelenik meg a színen. Remek, már le is csapják a kezemről Mizuho-t! – gondolom keserűen – Persze, mire is számítottam? Majd egy porbafingó harmadikassal fog bulizni? Mikor az egyetem tele van menő sportolókkal, akik persze már felnőtt pasik? Ehh!...
-Hali Mizuho! Ma is szolgáltatod nekünk az elvörösödés esélyét? – kérdezi a vezér, mintha én ott sem lennék.
-Miféle szolgáltatás? Kérem, engem is világosítsatok fel! – kérdem önkéntelenül is, persze azonnal rájövök, hogy ez felesleges volt. Mizuho ugyanolyan közönnyel, és érdektelenséggel, flegmán, lekezelően vágja hozzám, mint reggel, rám sem pillantva:
-Ez nem neked való, Kölyök! – s azzal a lendülettel el is libeg Tatsuya oldalán, és egyedül hagy a tömeg közepén.
Nagyon meglep, hogy ennyire megváltozik a viselkedése, egyik pillanatról a másikra. Amikor senki nem látja, kedves, aranyos lány, amikor meg mások is jelen vannak, akkor pedig, lekezelő, nagyképű egyetemista, aki lenézi a középsulis kis pöcsöt. Nem mondom, hogy nem esik rosszul.
Sóvárogva nézek Mizuho után, aki táncolni megy Tatsuya-val. Az összes pasi Mizuho-t bámulja, és sokan bizony nem csak bámulják. Mizuho mintha még élvezné is, hogy a pasik gátlástalanul a fenekét, melleit tapizzák, de persze csak akkor, ha Tatsuya ezt nem látja. Gyanítom, hogy abból nagy bunyó lenne. Ehh! – sóhajtok csalódottan – Nem egy ligában játszunk! Én csak egy tizenhat éves, harmadikas fiú vagyok, Mizuho pedig legalább húsz éves, felnőtt nő. Ő igazi, felnőtt csődörökre hajt, nem egy hozzám hasonló, kis pöcsre…
-Szia! Mi a neved, édes? – hallok egy mézédes hangot magam mellett. Meglepetten fordulok feléje, és egy nagyon helyes csajjal találom szemközt magam. Első pillantásra talán középiskolás is lehetne, de aztán azért felfedezem hogy ő is egy itteni, egyetemista csaj, Mizuho-val egyidős. Pofija nagyon helyes, szép, hatalmas, melegbarna szemei izgatottan csillognak a színes lámpák fényében, hátközépig érő haja fényes, étcsokoládé zuhatagként öleli körül kislányos, helyes pofiját. Alakja vékony, törékeny, mellei inkább csak átlagos méretűek, de nagyon kerekek, feszesek, melltartó nélkül is peckesen állnak, dereka karcsú, csípője keskeny, de nőiesen ívelő. Egy vörös, szatén miniruhát visel – nagyon szexi benne! – és egy közepesen magas, tűsarkút, ám még azzal együtt sem ér sokkal magasabbra a lány az államnál, úgyhogy elég picike lehet, talán százötvenöt-százhatvan centi. De mindent összevetve nagyon csinos, szép, és szexi lány.
-Szia… - válaszolok neki, dadogás nélkül. Valahogy mellette nem érzem magam olyan zavarban, mint Mizuho mellett – A nevem Akira Maeda.
-Jössz táncolni? – kérdi a lány mosolyogva, édes kis fejét kicsit oldalra billentve.
-Hmmm… Persze! – vágom rá egyből magabiztosan, és már kézen is fogom, és vezetem a táncoló tömegbe.
Én nem tartom magam a táncparkett ördögének, de mások szerint iszonyú jól táncolok. A barátaim mindig azt mondják, hogy merészen, bevállalósan, mégis nagyon pasisan, és dögösen nyomom, és most úgy látom, hogy ez nagyon bejön a lánynak. Egyébként megtudom, hogy őt Riza-nak hívják, és Mizuho legjobb barátnője.
-Tényleg? – kérdezek vissza, de igyekszem elleplezni érdeklődésemet.
-Aha! – kacsint rám Riza – Tetszik neked Mizuho, ugye?
Na, erre már pirul is el a fejem, de nem esek ki a szerepemből, és visszakérdezéssel mászok ki a dologból:
-Dögös csaj, minden pasinak tetszik, nem?
-Az egyetemen minden pasas arról álmodik, hogy Mizuho-t legalább egyszer megdughassa! – vonja meg a vállát Riza – Ő mondjuk eléggé könnyedén veszi az életet, nem csinál ebből gondot. Ha valaki tetszik neki, és jó menetnek ígérkezik, akkor elveszi, amire vágyik. A többieket meg szivatja, orrba-szájba, hadd csorgassák a nyálukat!
-Igen, menő csajnak látszik – pillantok feléje tánc közben, majd vissza Rizára – De én úgy vagyok vele, hogy bár én sem vagyok fából, azért a hozzád hasonló lányok jobban bejönnek!
-Igen? – kérdi incselkedve, és tánc közben átkarolja a nyakam, közelebb húz magához – És miért?
-Hát… - kezdem mondandómat én is kicsit rámenősebben – Mert a Mizuho-féle lányok, ugyan nagyon dögösek, és irtó jó villogni velük, de az ilyen helyes kis ékkövek, mint te, valójában legalább olyan szexisek, és nem csak játszanak az emberrel!
Összesen vagy fél órát táncolunk, és évődünk egymással, aztán Riza elmegy táncolni egy másik sráccal is, de ad egy könnyű csókot, hogy még találkozunk. Az biztos, kiscsillag! – gondolom magamban. Nagyon tetszik nekem ez a lány, nem annyira dögös, mint Mizuho, nincs annyira eszméletlenül jó teste, nincsenek akkora mellei, de mégis nagyon helyes, és nagyon vonzó csaj. És vele, még ha idősebb is, mint én, talán egy ligában játszunk! Az nagy dobás lenne, ha egy egyetemista lánnyal járnék! A srácok a suliban leszopnák magukat, az biztos! – vigyorgok magamban!
Elballagok az italos asztalokhoz, és úgy döntök, hogy megengedek magamnak egy pohár bólét, attól csak nem állok fejre! Kimerem, és épp egy helyet keresek magamnak, amikor meglátom Mizuho-t, egyedül ücsörögni, az egyik kanapén! Nocsak! – gondolom magamban meglepve – És a lovag? Elszublimált?
Kimerek még egy pohár bólét, és megindulok feléje. Leülök mellé, és a kezébe adom az italt, egy mosollyal elfogadja. Nem beszélünk, csak csendesen kortyolgatjuk a bólét. Most valahogy nem érzem magam zavarban mellette, lehet, hogy azért, mert az előbb sikerélményem volt Riza-val? Vagy az alkohol miatt? Mindenesetre most nem vagyok zavarban, sőt, annyira felbátorodok, hogy egyszer csak kézen fogom, felhúzom, és már viszem is táncolni. Mindezt olyan gyorsan, hogy még meglepődni sincs időm a saját bátorságomon. A táncolók között azért rádöbbenek, hogy mit is tettem, és egy kicsit talán el is pirulok, de valahogy mégsem blokkolok le, sőt, mintha most még a tánc is jobban menne! Próbálok nagyon kitenni magamért, és próbálom lenyűgözni Mizuho-t, aki szemmel láthatóan nagyon élvezi velem a táncot.
Aztán egy kicsit lassabb, összebújósabb dal jön. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, közelebb lépünk egymáshoz, az egyetem legdögösebb csaját átölelem, kezeimmel megfogom a derekát, és a vállát, és összesimulva táncolunk. Érzem csajos parfümjének vadító illatát, karcsú, szexi testének melegét, hatalmas, feszes, kerek melleit, ahogy a mellkasomnak feszülnek. Eddig is nagyon izgató volt, hogy Mizuho-val táncolok, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy semmivel sem emelkedett a vérnyomásom, de most, hogy ilyen közel van hozzám, érzem, hogy egyre inkább felizgat, és farmerem egyre szűkebb.
Aztán egyszercsak egyik kezét a derekán lévő kezemen érzem, finoman megfogja, és lassan a derekáról a fenekére csúsztatja. Egy pillanatra megdöbbenek, és talán még el is pirulok, de aztán összeszedem magam. Aki! – parancsolok magamra – Az egyetem legvadítóbb csajával táncolsz, viselkedj is úgy!
Élvezem, hogy kemény, formás popsija a tenyerembe simul, és kicsit bele is markolok. Mizuho halkan felsóhajt, mint akinek jól esik a dolog, és ezen felbuzdulva, kicsit közelebb húzom magamhoz, ágyéka az enyémhez simul. Egy pillanatra megmerevedik, majd a vállamról levándorol a keze, végig a mellkasomon, aztán a derekamon, végül érzem, hogy megmarkol, ott lent. Aztán a fülemhez hajol:
-Tudtam én – susogja, beleborzongok, ahogy leheletét érzem a nyakamon – hogy a szende szűzfiú image csak álca, és valójában egy igazi kis csődör vagy! – mondja elismerően.
-Egy ilyen dögös csaj, mint te, még egy gyatra pónicsikóból is kihozza a vad musztáng csődört, hidd el!
Édesen felnevet, majd egy csókot lehel a homlokomra:
-Zabálnivaló pofa vagy, hallod-e?
Aztán a zene megint vált, tempósabb, pörgősebb dalok jönnek, mi pedig megmutatjuk, hogyan is kell táncolni! Mizuho nagyon évezi, én meg igazán kiteszek magamért, titkon azt remélve, hogy mégis csak sikerül egy kicsit elvarázsolnom a lányt.
Egyszer csak félbeszakítják felhőtlen jókedvünket. Egy pofa jelenik meg Mizuho mögött, és gúnyosan megjegyzi:
-Na, mi van, Mizuho! Már ilyen kis pelenkásokkal is leállsz táncolni?!
-Most mit csináljak, Takeshi – fordul Mizuho lesajnáló fejjel a pasashoz – ha ő úgy is ezerszer jobban táncol, mint te, ha eltörik az egyik lábát, a másikat meg hátrakötik!
Aha! Szóval te vagy az a verekedős köcsög! – horgad fel bennem a düh egy kicsit, még Mizuho bókja felett is elsiklok.
Takeshi arcáról lefagy a gúnyoros mosoly, szemei dühödten megvillannak, és mérgesen vág vissza:
-Vigyázz a szádra, ribanc, mert beverem!
-Azt próbáld meg, köcsög! – sziszegem neki vészjóslóan – Tőből tépem ki a karodat, és a hátadba szúrom!
Én döbbenek meg a legjobban azon, amit mondtam, de szerintem ezt senki nem vette észre. Sosem mondtam még ilyet, senkinek, és nem is tudom, hogy miért mondtam!
Viszont a többieken jól látható a döbbenet, Mizuho meglepődve, kérdő kifejezéssel fordul felém, míg Takeshi lenézően, pökhendien méreget:
-Kis pöcs, neked most nem osztottam lapot!
Most már nem lehet mit tenni, ezt már végig kell játszani, különben lebőgök Mizuho előtt! – gondolom ijedten, de próbálom leplezni, talán sikerrel.
-Kis légyszar vagy te ahhoz, hogy te nekem bármit is osztogass! – mondom neki még magam számára is meglepően nyugodtan, és hidegen – Könnyen keménykedsz egy lánnyal! Engem próbálj meg szájon verni, faszkalap!
Jézusom! Ha apám meghallaná, hogy beszélek, szíjat hasítana a hátamból! – gondolom ijedten, de nem érek rá ezen morfondírozni, mert Takeshi szemmel láthatóan nincs megijedve tőlem:
-Azon ne múljék, kis pisis! De nem itt, gyere ki! – és ezzel sarkon fordul.
Már indulok is utána, de Mizuho elém lép:
-Akira, ezt nem gondolod komolyan! Bele fog taposni a flaszterba!
-Ne félts engem, Mizuho! – mondom neki magabiztosan – Meg tudom védeni magam. Nem hiszem, hogy meg tud verni!
-De Takeshi barna öves kyokushinkai karatéban!
Huh! Azért ez fontos információ, basszus! – gondolom ijedten – Ha ezt előbb tudom, akkor lehet, hogy nem hergelem a pasast! Most már mindegy, ebből most már csak úgy jöhetek ki becsülettel, ha szétveretem a fejem!
-Hát, akkor nem lesz olyan könnyű menet – válaszolom könnyedén – de azért bízok magamban!
Mizuho hitetlenül néz rám:
-Nem vagy normális! – ingatja a fejét, aztán elmosolyodik – de imádni való vagy!
Odakint már kisebb tömeg verődött össze, látni akarják, ahogy Takeshi felhentel.
-Azt hittem már, hogy csak a szád volt nagy, kölyök! – vigyorog Takeshi magabiztosan.
-Most még vigyoroghatsz, élvezd ki! – mondom neki mosolyogva, de belül már a harcra készülök – Utána már nagyon rusnya lesz a vigyorod, fogatlanul!
Ez talál, és nekem ugrik. Pont ezt akartam, nem akartam én támadni. Látni akarom, hogy mit tud.
Gyors. Nagyon gyors, és nagyon tud. Ha ő barna öves, akkor megszerezte a harmadik, a második, vagy az első kyu-t. Én a negyedik kyu-t szereztem meg, kék öves vagyok jujutsu-ban. Mindenképpen felettem áll, lehet, hogy nem csak egy fokozattal. De két külön stílusban küzdünk, ő kyokushinkai karatéban, én pedig jujutsu-ban, és ez talán egy kis előnyt nyújt nekem. Ha le tudnám fogni…
Sokáig küzdünk egymással. Elég gyors vagyok, így végül nem tud megütni, én viszont még nem tudtam stabil fogást találni rajta. Aztán végül megelégelem, és úgy döntök, hogy én is bevetek ütő-technikát. Ezzel annyira meglepem, hogy az első ütésemmel szájon tudom verni, vér serken az ajkából. Ezzel feldühítem, és elkezd kapkodni, ez viszont jó nekem. A következő ütésemmel, ami betalál, arcon csapom, épp a bal szeme alatt. Aztán visszatámad, amit nagyon elkapkod, így viszont felkínálja a lehetőséget, hogy megragadjam a csuklóját, és egy kombinált csukló- és kar feszítéssel a földre kényszerítem.
-Elég lesz, vagy tényleg kitépjem, és a hátadba szúrjam? – lihegem neki, és egy kicsit megfeszítem a karját, hogy jobb belátásra térjen. Fájdalmasan felkiált, és nyöszörögni kezd:
-Elég lesz! Elég lesz, csak engedj már el, baromira fáj!
-Tudom, azért csinálom! – mondom neki nyugodtan, majd elengedem. De nem vagyok hülye, nem fordítok neki hátat. Az ilyen fickókban nincs semmi becsület, képesek hátba támadni. Megvárom, amíg feltápászkodik. Látom, hogy forgat valamit a fejében.
-Ne próbálkozz semmivel, mert másodjára nem leszek ilyen finom! – sziszegem neki vészjóslóan.
Egy pillanatra megáll, aztán figyelmeztetően felemeli a mutatóujját:
-Ne hidd, hogy ennyivel megúsztad, kis pöcs!
Dühödten sarkon fordul, és visszasiet a buliba. A körénk gyűlt közönség jókedvűen viháncolva szintén visszaszivárog a házba, aztán miután kifújtam magam, én is visszamegyek. Tekintetemmel Mizuho-t keresem, amikor ismerős arc bukkan fel a tömegben:
-Akira! – lelkendezik Riza – Jól elrendezted Takeshi pofáját! Nem is gondoltam, hogy ilyen kemény srác vagy!
-Hát… - ingatom a fejem – Én azért nem vagyok erre olyan büszke! Nem nagyon szeretek verekedni!
Riza hozzám lép, és egy puszit ad az arcomra:
-Ne szerénykedj, hősöm! – nevet – Nagy voltál! Már épp ideje volt, hogy valaki letörje annak a seggfejnek az egoját! – belém karol, és az italok felé húz – Gyere igyunk valamit, aztán beszélgessünk egy kicsit!
-Igazándiból – kéretem magam – Mizuho-t akartam megkeresni… Vele táncoltam, mikor Takeshi megjelent, és kötekedni kezdett.
Riza kicsit csalódottnak tűnik:
-Hát, ha gondolod… Arrafelé láttam… Mintha Tatsuya-val láttam volna táncolni. Eléggé jól érezték egymást…
-Végül is… – mosolygok rá, mikor látom, hogy egy kicsit elszontyolodik – Majd később is beszélhetek vele! Hol vannak azok az italok?
Én maradnék a bólénél, de Riza ragaszkodik hozzá, hogy egy üveg pezsgővel ünnepeljük meg a győzelmemet. Úgyhogy egy üveg, és két pohár társaságában ülünk le az egyik kanapéra. Még sosem bontottam pezsgőt, de azt hiszem, hogy nagyjából elfogadhatóan sikerült megbirkóznom a feladattal.
-Akkor, a győzelmedre, én hősöm! – nevet rám Riza, és kortyolunk a gyöngyöző nedűből.
Aztán kellemes beszélgetés kerekedik közöttünk, jópofa sztorikkal szórakoztatjuk egymást, és nagyon jól érzem magam Riza-val. Sokat nevetünk, és szemmel láthatóan ő is jól érzi magát a társaságomban. Közben persze fogy a pezsgő, bennünk meg egyre több van, én meg egyre bátrabb leszek. Épp arról beszélgetünk, hogy kinek milyen tapasztalatai voltak eddig párkapcsolatok terén:
-Én nem vagyok egy nagy Casanova – mondom neki – Egy barátnőm volt eddig…
-Egy ilyen srácnak, mint neked? – kérdi Riza meglepődve.
-Milyen srácnak? – kérdezek vissza ártatlanul, észre sem veszem a helyzetet.
-Hát… - vonja meg a vállát komolyan – Ilyen értelmes… Kedves… Udvarias… Helyes…
Ahogy beszél, valami fura történik velem. Csak az ajkait látom, ahogy lassan, puhán formálja a szavakat, és szinte megbabonáz. Az utolsó szót szinte már leheli, én pedig – szinte önkéntelenül – minden szóval egyre közelebb, és közelebb hajolok hozzá, aztán egyszer csak összeérnek az ajkaink.
Lassan, szenvedélyesen csókolózunk, kezeim végigsimítanak Riza combján, hátán, élvezettel kalandozok a testén. Érzem, hogy Riza kezei is felfedező útra indulnak, és hosszan, percekig élvezzük egymást. Mikor elszakadunk egymástól, majdnem megugrok ültömben!
Mizuho, ragyogó kék szemeivel találom szemközt magam!
A kis kölyök milyen vörös lett.Megértem hisz szinte minden pasi engem les az egyetemen...kivéve...az elvontak klubbját(homik).Alig vártam higy kiballagjon az ajtón, máris kiléptem én is és elkezdtem nézni hátha kitudom venni a ruhája alól a teste vonalait.Hátranézett és mintha azt kérdezte volna...Mi a lószart figyel ez engem?Mikor már nem láttam a csajok kijöttek hozzám és egyből furkászni kezdtek.Cseppet se zavart hisz hamarosan este lesz és jön az én időm.Az esti buliban nem fognak a tanárok lesni minket hisz ők is befognak baszni.
Tatsuya meg fogja adni neki a gúnyt és a tiszteletet is...Elvégre Tatsuya bírja az újjonc ölebeket.
-Nicsak-nicsak!Kit látnak szemeim?teszi fel magának a kérdést Takeshi.Kissé felfelé oldalasanbillentem buksimat és ránézek.
-Mit akarsz ölebem?Talán nem volt elég a múlt szombati ajándék?kérdem és elvörösödök hisz a csajok is kint vannak.
-Hoppá!Mizuho drágám!Fején találtad a szöget!Elkelne még a te kis tested...miközben e szavakat kiejtette ajkain odajött és elkezdett ölelgetni meg tapizni.
-Hát...Azt kell,hogy mondjam...Alaposan rábasztál!!!Ugyanis én nem vagyok kurva csak szeretem a szerelem tüzes részét élvezni...persze szerelem nélkül inkább.mondtam s mikor végighallgatott rögtön eleresztett s levágott egy taslit.Szó nélkül beviharzottam a házba s a fürdőbe zárkóztam.
A lányok mint valami házörző ebek elkezdték elüldözni Takeshit.
Néhány perc múlva mejöttek s vígasztalni próbáltak.Gyorsan elszaladt az idő s már jött is a buli idő.Mikor kimentek öltözni gyorsan egy könnycseppet eleresztettem s már mentem is ki.Röpke FÉL ÓRA alatt készen is lettem.
¤ ¤ ¤ ¤ ¤ ¤ ¤
Elindultam a BΦT feliratú házba s megpillantottam az újjoncot a buziparty-ból kijövet.Elröhögtem magam s mikor ideért akkor is viháncoltam még.
-És… Mit kerestél a… - kerestem a megfelelő szavakat egy pillanatig – Szóval mit kerestél a ΛΛΦ házban? – kérdeztem kissé kíváncsian.Ahogy ezt kiejtettem a számon egy röpke pillanat alatt vörösebb lett mint volt.
-Jah… Öööö… - dadogta édesen – Hát… A fiúk a BΦT házban azt mondták, hogy itt lesz egy sörparty. Hát, az van – húzta a szájád – Csak azt felejtették el közölni velem, hogy ez a buli egy kicsit forróbb a megszokottnál! Gondolom, hogy most remekül szórakoznak rajtam…
-Örülök, hogy jól szórakozol!
-Bocs’, de szerintem ez nagyon édes, ahogy kezeled a dolgot! – nevettem kissé csendesebben, visszafogottabban – Mások dühöngenének, és szitkozódnának, te meg itt csendesen elmeséled, hogy milyen jót mulathatnak rajtad azok, akik kicsesztek veled! Hogy hívnak?
-Ó látod milyen bunkó vagyok?szontyolodott el édesen és kissé szexin-Már reggel is elfelejtettem bemutatkozni neked! Akira… Maeda Akira vagyok! -Én pedig – nyújtom a kezem – Kazami Mizuho -Nagyon édes fiú vagy! Hanyadikas vagy?kérdezten Akirat és elmosolyodtam. -Most kezdtem a harmadikat…válaszolta kissé félénk hangon..Látszott rajta,hogy szégyenli magát előttem. -Ah… Édes tizenhat éves! – mosolygok közben – Merre mész?S a kezéhez nyúltam.Persze még az a keserű érzés ami reggel ült rajtam még nem teljesen tűnt el. -Vissza a házba… Azt hiszem, ma estére elég volt a buliból!Erre nagyon furcsán reagáltam...de próbáltam fékezni magam. -Nem hiszem! – mondom nevetve – Én is a BΦT-ba megyek, merthogy ott most éppen buli van!S elindultunk persze közben győzködtem a gyereket hogy lazuljon el egy kicsit!
¤ ¤ ¤ ¤ ¤ ¤
Mikor beértünk a buliba egyből Tatsuya röppent kis körünkbe.
-Hali Mizuho!Ma is szolgáltatod nekünk az elvörösödés esélyét?kérdezte kissé gúnyos hangon.
-Miféle szolgáltatás?Kérem engem is világosítsatok fel!szólt közbe Akira s én egyből átváltok a reggeli hangnemre.
-Ez nem neked vakó!Kölyök!s elmentem Tatsuyával.Egyból mindenki rákapott a sexi melleimre és popsimra.Elkezdtünk táncolni Tatsuyával s közben meghallottam a legjobb barátnőm és Akira közti beszélgetést.
-Szia!Mi a neved édes?kérdezte Akirától Riza.
-Szia...A nevem Akira Maeda.
-Jössz táncolni?folytatta Riza.
-Hmmm...Persze!!s Akira rögtön a kisfiú szerepet leváltotta a dögös macsó szerepére hisz nem tagadom sexi a srác.Riza és Akira egyből táncolni kezdtek.Fél óra múlva már ültem és iszogattam egyedül...
Akira mellém ült szintén egyedül.Szó nélkül táncolni kezdtünk.
Néhány perc múlva lassan és óvatosan a kezét a derekamról a kis popsimra csúsztattam s egyből elvörösödött, de megtartotta a sexi pasi szerepét.
Szerkesztve Kira-chan által @ 2010. 12. 28. 16:04:41
A 3-as számú ház előtt állok, az egyetemi campus-ban. ΚΩΨ. Ez áll a bejárat felett. Nem ez az én házam, de mivel az enyémet nem találom, úgy döntöttem, hogy ide benézek, és megkérdezem. Remélem, hogy már ébren vannak… Felballagok a lépcsőn, és óvatosan benyitok az ajtón. Egy előtérben találom magam, klasszikus berendezésű, nagyon ízléses. Csendben beteszem magam mögött az ajtót, mert nem akarok senkit sem felébreszteni, ha még alszanak.
Valahonnan távolról, kiáltás hallatszik. Érteni ugyan nem értem, hogy mit kiabál – ahhoz azért eléggé halkan hallatszik – de érzem, hogy nem nagyon jó kedvű kiabálás ez. Az ajtó felé fordulok, mert egy kis idő elteltével lépteket is hallok, mégpedig meglehetősen sietős lépteket, aztán egyszer csak beront valaki az ajtón.
Érzem, hogy elvörösödök.
Az ajtón belépő csaj a legszexibb, legdögösebb csaj, akit valaha láttam, ráadásul tulajdonképpen meztelen, ha az apróka csipke tangát, és hozzá passzoló melltartót nem számítjuk. Ahogy belép az ajtón, és felfedez engem, magára kapja a kezében tartott selyem köntöst, de ekkorra már céklavörös a fejem.
Láttam már lányt meztelenül, az első – és eddig egyetlen – barátnőmmel már ismerkedtünk egymás testével, noha még mindig szűz vagyok. De Kiri és eközött a lány között ég és föld a különbség. Kiri nagyon csinos, sportos, tizenöt éves lány volt, ez a csaj, előttem, viszont, legalább húsz éves, és egy igazi szex-démon, aki most lépett le az internet egyik pornó oldaláról!
Jóformán rám sem néz, ahogy közelebb lép, és flegmán kérdezi:
-A nyíltnapra jöttél?
-Igen…
Ahogy könnyedén ellép mellettem, megcsap nagyon finom, érzéki parfümjének illata. Illik hozzá, lenge ruházatában, vadító testével, ezzel az illattal, csak olyan gondolatok jutnak eszembe vele kapcsolatban, amelyek messze a tizennyolc éven felülieknek szóló történetek birodalmába tartoznak.
-Akkor a 13-as házban van a helyed.
Hangja egy kicsit sem érdeklődőbb, mint korábban, de most észreveszem, hogy mintha egy lapos pillantásra azért méltatott volna.
Fejem még mindig vörös, ahogy megfordulok, és szótlanul kilépek az ajtón. Annyira zavarban vagyok, hogy még az ajtót is elfelejtem magam után behúzni. Leballagok a lépcsőn, és elindulok az úton visszafelé, noha fogalmam sincsen róla, hogy arrafelé kell-e mennem? Már vagy egy tucatnyi lépést megtettem, mikorra kezdek megnyugodni egy kicsit, és visszamerek nézni a házra, és fejem azonnal megint céklavörösre vált.
A lány ott áll az ajtóban, határozottan engem néz, és esküszöm, hogy vigyorog!
* * *
Mit is mondott? – morfondírozok magamban percekkel később, mikor kikerülök látóköréből, és kicsit megnyugszok – Tizenhármas? De… Mintha nekem huszonhármast mondtak volna… Vagy hogy is volt? Megváltozott a házszám, nem az, mint ami a hivatalos értesítőben szerepelt, mert nyomdahiba történt. De most akkor a tizenhármas változott huszonhármasra, vagy fordítva?
Végül úgy döntök, hogy az ismeretlen szépség biztosan jobban tudja, mint én, hisz’ ő mégis csak ezen az egyetemen tölti az életét. Ha tizenhármast mondott, akkor biztosan úgy is van! Úgyhogy elindulok, és megkeresem a tizenhármas épületet, amiben remélhetőleg a szállásom lesz.
Röpke negyed óra alatt meg is találom a tizenhármas számú házat, ami amúgy a ΒΦΤ diákszövetség háza, mint azt a bejárat feletti hatalmas feliratból megtudom.
A verandán jó néhány srác heverészik. Srác? Nekem persze felnőtt férfiaknak tűnnek, hisz’ már legalább húsz, de inkább huszonkettő-huszonhárom, egyik-másik huszonöt évesnek látszik. Az egyik – amolyan vezérürünek tűnik – hosszasan bámul rám, majd kissé lenézően megszólal:
-Mit bámulsz, kölyök?
-Öööö… - dadogom, aztán végül megtalálom a hangomat – Ez a tizenhármas számú ház?
Felröhögnek, aztán egy másik srác szólal meg:
-Kis pöcs! Ha körülnéznél, akkor látnád!
-Zuisho! – inti le az előző vezér nyájasan – Ne légy már ilyen nyers a sráccal! Lehet, hogy új még itt! – aztán hozzám fordul – Igen, ez a tizenhármas, amúgy a ΒΦΤ diákszövetség otthona.
Elmosolyodok:
-Igen, azt látom, kiírva! Engem… Engem ide irányítottak, hogy itt lesz a szállásom egy hétig.
Megint hangos röhögés, amit nem tudok mire vélni, majd egy másik pasas förmed rám:
-Kistáska, te nagyon el vagy tájolva, itt biztosan nincsen neked kecó!
Alighogy kimondja, a főnök azonnal le is torkolja:
-Kussolj, Tsubasa! Hát persze, hogy itt van az ő szállása!
Mindenki meglepetten néz a főnökre, aki fojtott hangon kezd el magyarázni nekik. Nem értem, hogy mit mond, de mintha a „csicska” szót is hallottam volna… Á, biztos félrehallottam! – nyugtatom meg magam, aztán a főnök megint hozzám fordul, a verandáról:
-Gyere csak… Izé! Hogy is hívnak?
Megint elmosolyodok, immár eléggé magabiztosan, hisz’ úgy tűnik, barátokat is szereztem már itt, az egyetemen.
-Akira vagyok… Maeda Akira!
-Gyere, Akira, gyere csak, kapsz itt nálunk szállást! – integet a főnök nyájasan.
Bevezetnek a házba, és megállunk az előtérben. Ez egy kicsit lelakottabb, mint a másik volt, ahol a gyönyörű csajjal találkoztam, látszik rajta, hogy kapott már az élettől. Féktelen bulik nyomai lehetnek? – elmélkedek, míg a főnök – akit egyébként Tatsuya-nak hívnak, vagy legalábbis így mutatkozott be – összetrombitáltatja a társaságot. Elég sokan összegyűlnek lehetnek vagy húszan, összesen. Valamiért úgy érzem, hogy nem vesznek komolyan, mindenki röhigcsél, meg be-beszólogatnak.
-Srácok – inti le őket a Tatsuya – Kussoljatok! – mindenki elcsendesedik. Van tekintélye a pasinak! – Na! Így már jobb… Szóval… Ez a kistáska… akarom mondani, srác itt, Aki… Akira… Eh, mindegy is, szóval ő a vendégünk!
Hangos röhögés tör ki, és megint a beszólások. Úgy látszik, hogy itt ez a menő… Mindegy, majd megszokom.
-Gyere, Kistáska – úgy nézem, hogy itt nekem ez lesz az új becenevem – Megmutatom, hogy hol fogsz aludni!
Zuisho-val, és Tsubasa-val felvezetnek az emeletre, majd a fél házon át, egy hátsó padlásfeljáróhoz érünk, és elindulnak felfelé. Szűzanyám, hova vezetnek ez engem? – gondolom magamban rémülten, miközben felfelé ballagok a lépcsőkön.
-Sajnos, az összes szobánk foglalt – mondja Tatsuya közben, őszintének tűnő sajnálkozással a hangjában – De ez sem olyan vészes, elég sok gólya lakott már itt…
-Igen – fűzi hozzá Zuisho is röhögve – Sajnos tele vagyunk. Pedig odaadnánk a legjobb szobánkat is!
Hát, ez nem a Peninsula, Tokyo-ban – nézek körbe a padláson. Poros, dohos, a bútorzatról ne is beszéljünk – De nem akarok zűrt a suliban, ha ide akarok járni!
Úgyhogy nagyjából jópofát vágok a dologhoz:
-Elleszek itt, nem olyan gáz ez!
-Tudtam én, hogy belevaló, jó srác vagy te, Kistáska! – borzol bele a hajamba Tatsuya. Ilyet anyám sem csinál mostanában, és nem is annyira örülök neki, tekintve, hogy fekete hajam hátközépig ér.
-Köszi, Tatsuya! – mosolygok rá kényszeredetten.
-De ne aggódj, cserébe, megadjuk neked a hétvége legjobb partycímeit! – mosolyognak negédesen, mire Zuisho hozzáfűzi – Sőt, úgy rémlik, hogy a Lambdáknál ma, sörparty lesz!
Nem vagyok egy vérbeli party-állat, de néha jól esik egy kis pendülés, és fősulis buliban még sosem jártam!
-Tök rendesek vagytok! – mosolygok vissza hálásan – Mindenképpen benézek!
* * *
Péntek van, holnap nincs suli. Tök jól kitalálták, hogy a nyílt hetet péntektől, péntekig szervezték, mert így van benne egy teljes hétvége is, amikor beleszagolhatunk az igazi fősulis életbe, a partyk világába!
Este tíz körül érek a ΛΛΦ házhoz, a sörparty tetthelyére, amit Zuisho említett. Odabent már javában tart a buli, a zenét kiválóan lehet hallani kint is.
-Szevasz, srác! – mosolyog rám a nagyon jóképű pasi, aki a kopogásomra ajtót nyit. Fehér pólója, olyan feszesen tapad izmos testére, mintha csak a bőrére festették volna, fekete, szintén recsegően feszes bőrnadrágja nem rejti feltűnő férfiúi adottságait – Vár téged a hideg sör, és a forró jacuzzi! – invitál beljebb, vidáman.
Ahogy belépek, rengeteg embert látok, akik önfeledten táncolnak, isznak, nevetgélnek. Aztán ahogy megyek beljebb, hogy én is mulatni kezdjek, kezd feltűnni, hogy elég sok pasi van. Némelyikük eléggé lengén öltözött, félmeztelen, vagy csak egy feszes sort van rajtuk, némelyikük bőr cuccokban feszít. A táncolók között beljebb araszolva, egy amúgy nagyon helyes, nálam talán két-három évvel idősebb fiú simul hozzám, és kezdene velem táncolni, karcsú, hajlékony teste a zene ütemére kígyózik. Egy csókot lehel felém, majd miután érzi, hogy nem az esetem, mosolyogva tovább áll. Feltűnik, hogy még nem találkoztam lánnyal, és kezdek élni a gyanúperrel, hogy talán nem jó helyen járok? Aztán egyszer csak nem hiszek a szememnek!
Az egyik fal mellett álló kanapén két pasas ölelgeti egymást, csókolóznak, az egyikük éppen kiveszi partnere ágaskodó szerszámát a tangájából! Ez az a pillanat, ami teljesen meggyőz róla, hogy valószínűleg ez nem az én partym lesz!
Sarkon fordulok, és fejvesztetten menekülök kifelé. Hát, így azért egészen más értelmet kap a „forró jacuzzi” köszöntés! – fut át a fejemen a gondolat, és bízom benne, hogy hamarabb kijutok, mint hogy valaki megkívánja az amúgy – állítólag – több mint, csinos kis popsimat!
Csupán néhány másodpercre van szükségem, hogy kijussak a házból, és odakint kicsit szédülve dőlök egy fának. Ez azért kicsit sok volt az én szende, tizenhat éves, hab lelkemnek. Nagyfiú vagyok már, tudom, hogy nem mindenki az ellenkező nemben látja a szépséget, de közvetlen közelről megélni, azért sokkoló volt! Kell néhány perc, mire összeszedem magam, és elindulok visszafelé, a ΒΦΤ házhoz.
Vajon mi a francért küldtek ezek engem meleg-buliba? – dühöngök magamban kicsit – Talán buzinak nézek, én ki? Vagy olyan jó poénnak tűnt?
Nagyjából eddig jutok elmélkedésemben, amikor is kényelmetlen érzés kerít hatalmába. Mintha valaki figyelne… Felnézek, és visszafordulok, körülnézek, de nem látok senkit. Sokan járnak kelnek az utakon, és járdákon, mindenki igyekszik valami buliba, de nem látok senkit, aki foglalkozna velem. Visszafordulok, amerre az utam visz, és a földbe gyökerezik a lábam!
A lányt látom, akivel reggel összefutottam! És mosolyogva, engem figyel!
Még távolabb van tőlem, lehet, vagy ötven méterre, egy kereszteződésnél, a villanyoszlopnak dőlve, keresztbe font karral. Nagyot nyelek, érzem, hogy elvörösödök, valószínűleg ezt, ilyen távolságból nem látja. Megfordul a fejemben a gondolat, hogy másfelé kellene mennem, de mivel addig nincs kereszteződés, és eléggé feltűnő lenne, ha sarkon fordulnék, és visszafelé indulnék, nincs más választás, muszáj lesz találkozni vele. Tétován elindulok feléje, aztán lassan egyre magabiztosabban lépkedek. Végül is? Mi történhet? Csak nem esz meg, nem? – gondolom vicceskedve, hogy kis bátorságot merítsek belőle.
Ahogy közelebb érek hozzá, látom, hogy nagyon vadító szerelésben van, csupán kicsit fedi álomszép testét több textil, mint reggel. Egy nagyon szexi, rózsaszín szettet visel, ami egy szupermini szoknyácskából, és egy csatos mellénykéből áll, hozzá vakmerően magas tűsarkú szandált visel. Irtó szexin néz ki ebben a szerelésben, érzem, hogy izgalmas érzéseket kelt bennem, szívem kicsit hevesebben ver, és a farmerom kezd kissé szűk lenni, elöl. Csak remélni tudom, hogy nem szúr neki szemet a dolog.
A lány kajánul vigyorog, ahogy közeledek felé, mintha jót mulatna valamin. Van sejtésem, hogy min szórakozik ilyen jól.
-Sz… Szia! – köszönök neki, szemlesütve, mikor odaérek hozzá.
-Helló! Mizu? Megtaláltad a koleszodat reggel?
-Asszem… - válaszolom neki tétován, és végre egyenesen ránézek.
Nagyon szép lány. Reggel nem is tűnt fel, hogy milyen magas, most – legalább tizenkét centis tűsarkújában – magasabb, mint én, vagy öt-hat centivel biztosan. Teste gyönyörű, karcsú, lábai hosszúak, kisportoltak, csípője ívelt, dögös, szinte vonzza az ember tekintetét. Dereka meglepően vékony, ugyanakkor mellei feltűnően nagyok, kerekek, és feszesek. Arca nagyon szép, kicsit kislányos, nyílt, és barátságos, hatalmas szemei két, sötét, csillogó tóként ragyognak arcában. Haja derékig érő, fényes, vöröses zuhatagként örvénylik körülötte.
Bár, tudom, hogy rajtam mulat, mégsem zavar igéző, apró, csókos ajkain játszó mosolya. Olyan szép, évekig tudnám bámulni, ahogy mosolyog, és boldogan vállalnám a bohóc szerepét, csak hogy legyen min nevetnie!
-És… Mit kerestél a… - keresgéli a szavakat egy pillanatig – Szóval mit kerestél a ΛΛΦ házban? – kérdezi érdeklődve.
Nem tudom, hogy eddig mennyire voltam piros, de most, hogy afelől érdeklődik, vajon mi célzattal voltam én a forróvérű fiúk házában, tuti biztos, hogy megint céklavörös a fejem. Csak remélni tudom, hogy az utcai világítás fényében nem annyira feltűnő, bár ez a remény igen csekély, hisz’ épp egy lámpa alatt állunk.
-Jah… Öööö… - dadogom neki – Hát… A fiúk a BΦT házban azt mondták, hogy itt lesz egy sörparty. Hát, az van – húzom a számat fanyalogva – Csak azt felejtették el közölni velem, hogy ez a buli egy kicsit forróbb a megszokottnál! Gondolom, hogy most remekül szórakoznak rajtam…
Édesen felnevet, felszabadultan, vidáman. Nem kárörvendően, csak mint aki épp most hallott egy jó viccet. Valahogy kicsit sem bánt, hogy kinevet, én is elmosolyodok:
-Örülök, hogy jól szórakozol!
-Bocs’, de szerintem ez nagyon édes, ahogy kezeled a dolgot! – nevet, most már kicsit visszafogottabban – Mások dühöngenének, és szitkozódnának, te meg itt csendesen elmeséled, hogy milyen jót mulathatnak rajtad azok, akik kicsesztek veled! Hogy hívnak?
-Ó, látod, milyen bunkó vagyok? – szontyolodok el egy kicsit – Már reggel is elfelejtettem bemutatkozni neked! Akira… Maeda Akira vagyok!
-Én pedig – nyújtja a kezét – Kazami Mizuho!
Olyan finom, keskeny keze van! Szinte félve fogom meg, aztán meglepődök, hogy milyen keményen szorítja meg a kezem. Persze, úgy értem, hogy ahhoz képest, hogy lány, és milyen vékony ujjai, és keskeny kézfeje van. Egész meglepődök!
-Nagyon édes fiú vagy! Hanyadikas vagy?
-Most kezdtem a harmadikat…
-Ah… Édes tizenhat éves! – mosolyog – Merre mész?
-Vissza a házba… Azt hiszem, ma estére elég volt a buliból!
-Nem hiszem! – mondja nevetve – Én is a BΦT-ba megyek, merthogy ott most éppen buli van!
pontosan 6:30-kor megcsörrent a telefon.Vajon ki lehet az ilyenkor?gondoltam s felvettem.
-Haló.Ki az?kérdeztem álmos hangon.
-Hali édes.Átjössz?Tudod a mellettetek lévő kollégium házba.mondta hívogató hangon Kaname.Természetesen igent feleltem, hisz ki mondana nemet az egyetem leghelyesebb pasijának?Gyorsan felkaptam egy hálóinget az alsóneműmre és már rohantam is át Kanaméhoz.
Mikor lassan és zajtalanul beléptem a házba Kaname sármosan rám mosolygott.
-Szia cica...Hogy vagy?suttogta miközben takaróját egyre lassabban felemelte.
-Ejnye azért, hogy átjöttem nem vagyok a cicád.Főleg nem a csajod akárhogyis próbálkozol.e szavak kiejtése ellenére is behuppantam Kaname mellé az ágyba s erős karjai átkarolták testem.Kaname lassan el kezdte simogatni a hajam s becsuktam a szemem.
Gyorsan elröppent az idő s mikor kezdődött volna a románc a tanár belépett.
-Mizuho!!!Mit keresel a fiúk házában?Gyorsan suhanj át a saját házadba és öltözz fel!Az egyetem nem holmi szórakozóhely!!kiáltotta Kaname osztályfőnöke.
A másik házba is behallatszott az ordítás.Mikor befutottam egy szál alsóneműben a házba egy fiú s bejárat előtt állt.Gyorsan felkaptam valamit mielőtt megnézhetett volna.
-Ki ez?Nem néz ki 16-nál idősebbnek.suttogtam.Nem válaszoltak.A fenébe is pont most zavar ki a tanár és pont most jön egy kis vakarcs?
-A nyíltnapra jöttél?kérdeztem flegmán, még rá se néztem.
-Igen.válaszolta s még javában rajta voltak az arcán a kis piros foltok.Ez a fiú nem olyan mint az itteni perverz pasik.Ő más.
-Akkor a 13-as házban van a helyed.folytattam flegma hangon s félszemmel rápillantottam.
S elindult a 13-as ház felé.Bizonyára eltévedt vagy nem emlékezett a házszámra.Jócskán elkeveredett szegény pára hisz a mi házunk a 3-as...
Huh. Még egy nap az egyetemen de nem is bánom szeretek odajárni. Mondjuk sokan megint elfogják hülyéskedni az órát de istenem. Meg reggelizem, enni adok Zeusznak és Athénének is . Igen tényleg a görög istenről illet istennőről kapták a nevüket.
-Nora menj suliba nehogy lógj megint elég volt egyszer bemenni az igazgatónőhöz!- lépek ki az ajtón. Nos igen Nora a húgom és tökéletes ellentéte nekem. Igaz mind ketten feketében járunk de személyiségileg tökéletesen az ellentétem. Iszik és cigizik vagyis már csak cigizett és ivott. A nagyi bekeményített.
Felszállok a buszra és az mp3-at hallgatom. Leszállok az egyetem előtt és bemegyek a terembe nem sokan vagyunk kb 30-an. Na nem is baj legalább jobban odatudok figyelni.És ekkor belép a tanár. 7 évvel idősebb nálam.
-Jó reggelt mindenkinek… Hiro tedd meg azt a szívességet, hogy nem teszel minden áldott nap egy ecetes pohár vizet az asztalomra. Nem jó buli… az az egyik a másik meg, hogy lejárt lemez. Ez már nem a hippi korszak, köszönöm. – jön be az ajtón hát igen mindig így szórakozik reggel a srác.
-Jó, de olyan vicces lenne, ha egyszer bejönne.
-Jah, most is jót röhögtem. – válaszolja, majd a kezét felemeli az esszékkel. – Nos… igazság szerint némely teljesítménnyel nem vagyok megelégedve. Naoki, nem használunk szlenget egy dolgozatban. Ez már nem az általános… Karen, nem arra vagyok kíváncsi, hogy milyen színű volt a tábornokok ruhaviselete. Ez nem a pláza… és Cornelia. Szép volt. Veled szeretnék beszélni az óra után.
Velem beszélni mit csináltam, igaz nem volt most olyan jó ez az esszém de akkoris…Elmosolyodik mire bólintok.
>.<
-Beszélni szeretett volna velem? – kérdem és a mappámat szorongatom
-Igen. De nem kell izgulnod – mosolyog, majd megfogja a vállamat,gondol, hogy ne érezzem úgy magam mintha egy kivégző osztag előtt lennék. – A képességeid messze jobbak a többiekétől. Kivételesek. Úgy tudom, történelem tanár szeretnél lenni… ennek fényében veled külön szeretnék foglalkozni. Lenyűgöző, ahogy átlátod a dolgokat. – juj hát ez csodás külön óra vele...
-Különóra? – kérdem,nehéz ezt elhinni. – Nagyon szépen köszönöm! Ennek nagyon örülök!
-Hát még én. – válaszol, majd leveszi a kezét a vállamról.. – Most viszont el kell mennem, mert sok az elintézendő dolgom. De ha van, időd délután 3kor várlak az irodámban.
-Igen, hát persze! Még egyszer köszönöm. – szólok hálálkodva és hazafelé megyek. Ma szerencsére csak egy töri volt nekem. Útközben bemegyek a boltba és megveszem azokat a dolgokat amiket Nora kért meg amit a nagyi, hazamegyek és lepakolok megcsinálom az ebédet eszek, megsétáltatom Zeuszt és felkészülök a külön órára.
>.<
Délután 2. Mos gyalog megyek a sensei-hez jót tesz a séta. Amint beérek látom a folyosó kiürült az biztos. Mielőtt kopognék már kinyitja előttem az ajtót jó a füle. Olyan közel van egymáshoz az arcunk, hogy érzem a leheletét ami csiklandozza az arc bőrömet.
Elnézést. – mondja, majd beenged. – Elbűvölt a szépséged… - neveti el magát és az egyik székre mutat, hogy üljek le így is teszek.
-Jajj Sensei… - mosolygok kicsit zavarban vagyok.
-Csak Akihiro… itt civilben vagyok. – mosolyog de aranyosan mosolyog,
-Nos, mesélj egy kicsit…mit szeretnél a jövőben? Miért szereted a törit ilyesmis… - mosolyog továbbra is a rosszul megkötött nyakkendőt kiveszi a nyakából..
- Szeretnék töri tanár lenni az mindegy hol , gimi vagy egyetem csak szereték tanár lenni és segíteni a gyerekeknek. A törit azért szeretem mert apukám régész volt és elvitt egy-két útra hát anyukám meg szintén tanár volt és hát szeretném tovább vinni mivel a húgom úgyse fogja…-mosolyodom el de a szívem mélyén szomorúságot érzek.
- Már nem élnek a szüleid?-néz rám gyendégen
-Anyukám akkor halt meg mikor 8 éves voltam, apukámat 2 éve vesztettem el azóta a nagyi nevel minket vagyis csak próbál Nora-val nem lehet bírni.
-Van egy tesód? Részvétem, akkor már étem miért vagy csendes.- mondja halkan
- Nem élek múltban Akihiro tovább kellett lépnem. Nekem is nehéz de Nora-nak nehezebbmég csak 17 éves, és sok a baj vele de megbírkozóm. Nos ma mit veszünk át? –nézek rá
-Mit szeretnél?
-Vegyük át az első vh.t és megtanítalak utána nyakkendőt kötni- kuncogom el magam.
