- Yukiyo, uram – mondja. Végig simítok arcán.
- Kérlek, hívj Aijinak. Nem szeretem, ha uramoznak. – mondom lágyan és nyakába csókolok. Puhán kezdem el nyakát csókolgatni. Majd egy ötlettõl vezérelve, kulcscsontjára térek rá. Végig csókolom, nyalogatom. Jó pár percig kényeztetem. Mélyeket sóhajtozik. Tehát élvezi. Elkezdem lefele csókolgatni. Elõször bimbóinál idõzök el. Számba veszem és megízlelem. Finoman szopogatom, nyalogatom. Magára hagyom õket és hasára csúszok, ahol nem sokat idõzõk, de akkor is végig csókolom. Viszont csípõjén kicsit elidõzök. Szeretném, ha õ is élvezné, nem csak én. Lassan érek le férfiasságára, de hirtelen hajolok rá és fogadom számba. Felnyög és hajamba markol. Majd hirtelen kapja el kezeit.
- Elnézést uram, nem fordul elõ többet. – mondja halkan, de én csak tovább szopom. Lassan, érzékien próbálom, hogy minél késõbb legyen a kéj hatalmába. Nem sokkal rá, számba élvez. Mindet lenyelem. Majd felhajolok egy csókra, miközben egyik ujjammal hatolok bele. Belenyög a csókba. Folytatom a tágítást. Folyamatosan növelem az ujjaim számát. Mikor már úgy érzem elég tág, kiveszem ujjaim és elhelyezkedem a lábai között. Határozott mégis gyengéd mozdulattal hatolok belé, most már farkammal. Hangosan nyög fel. Várok egy picit, miközben ráhajolok szájára és csókra hívom ajkait. Utána kezdek el mozogni. A lassú ütemen, folyamatosan gyorsitok. Azt akarom, hogy õ is élvezze, ne csak én. Rá fogok férfiasságára és mozgásommal megegyezõen kezdem el mozgatni a kezemet. Mindketten hangosan nyögünk. Nem sok kell és elélvezünk. Rádõlök. Lihegünk. Majd erõt véve magamon, hátamra fekszem és mellkasomra húzom. Magunkra rakom a takarót és lekapcsolom a lámpát. Én szinte rögtön elalszom, õt ölelve. Reggel telefoncsörgésre ébredek. A visító hang bántja a fülem. Gyorsan felkapom és halkan szólok bele.
- Tessék.
- Itt, Dr. Kevin Brown fõorvos. Arról szeretném értesíteni, hogy a bátyát, tegnap este behozták, autó baleset végett. Be tudna jönni?
- Természetesen. Úgy 20 perc és ott vagyok. – mondom a telefonba és lerakom. Villám gyorsan kapom össze magam. Hajamat, csak egy fekete hajpánttal tûröm el. Yukiyo arcára egy puszit nyomok, majd kirobogok a kocsimhoz. Beülve, egyenesen a központi kórházba hajtok. Leparkolok, és azonnal felrobogok az emeletre. Ott megkérdezem a recepcióst, hogy hova vitték Nikomot és mikor megkapom a választ, már rohanok is a szoba felé. Ott várnak rám a szüleim és a fõorvos.
- Te miattad sérült meg. Te tehetsz róla! – ordítja nekem anyám.
- Asszonyom! Ez egy kórház. Itt nem szokás ordibálni. Kérem, nyugodjanak meg. Most a betegrõl szóljon minden. – nyugtat minket az orvos. Milyen igaza van?! – Na. A beteg fel fog épülni, de nem valószínû, hogy a bal kezét, tudja majd használni. Az csak rajta fog múlni. Viszont, ezt magának szánta. Amikor behozták, ezt szorongatta a kezébe. Én voltam, aki elvette tõle. Nekem mondta, hogy ne adjam másnak, csak Aijinak. Tessék. – nyújt át egy nyakláncot.
- A felesége már tud róla? – kérdezem, miközben felrakom a nyakamba.
- Igen, már úton van.
- Rendben. Nem tudja, mikor érkezik?
- Itt vagyok. – hallom meg Arisa hangját. Oda lép hozzám és megölel. Végig a karomba kapaszkodik. Az orvos megint közli, amit velünk is. Majd elindulunk hozzám megbeszélni a dolgokat. Én viszem Arisát. A szüleim külön kocsival jönnek. Nem engedem, hogy bántsák. Mikor belépünk az ajtón, Arisához fordulok.
- Nem akarom, hogy neki valami baja essen. Kérlek, menj fel a szobámba. Várj meg ott. - mondom és a hasán végig simítok. Ahogy hallani a csukódást, anyám kezd el ordítani.
- Miattad sérült meg a fiam! Te miattad, majdnem elvesztettem az egyetlen fiamat.
- Valóban? Akkor, ha tényleg a fiad, akkor mért nem mentél el az eljegyzési bulijára? Vagy mért nem voltál ott a diploma osztóján? És amikor a doktorit vette át? Ezekrõl hol maradtál? Biztos meg dugattad magad egy-két kuncsafttal. – mondom én is ordítva. – Most pedig takarodj a házamból. Ha pedig, majd haza kell hozni Nikot, akkor majd õ dönt. Addig nem akarlak látni titeket. – ordítom. Ahogy kilépnek, el kezdek rombolni. Minden, ami törhetõ, a földhöz vágom. Lépteket hallok lejönni a lépcsõn.
- Aiji. Ne csináld. Hagyd abba. Kérlek. – mondja Arisa. – Megijeszted szegény fiút. – mondja és látom, ahogy átöleli a síró fiút, Yukiyot.
- Nem akartam. Én csak kiborultam. – mondom, és a sarokba kuporodok. Átölelem lábamat és sírok. – Csak kiakadtam a szüleim miatt. Hogy lehetnek ilyenek?! – kérdezem magamtól és hajpántom eldobva, a hajamba túrok.

Éppen az egyik filmemet forgatom, mikor anyám ront be a stúdióba. Egy igazán megható pillanatnak vet véget. Jelenet egyszerû, de mégis szívszorító. Éppen a szerelmet próbálom meg bevallani a társamnak, de anyám közbe ront.
- Aiji Shizukumi. Gyere ide. – mondja kiabálva. Én odabattyogok, elnézést kérve mindenkitõl.
- Anya. Te normális vagy? Éppen forgatunk. – szidom le, mire pofon vág.

- Nem beszélhetsz így velem. De nem ezért jöttem. Csak azt akarom mondani, hogy szállj ki Nikomo életébõl. – mondja és hátat fordít nekem.
- Mért tenném? Már nem parancsolsz nekem.
- De rossz hatással vagy rá. Már õ sem akar a cég igazgatója lenni.
- Megértem. – mondom hanyagul.
- Szeretnénk, ha kiszállnál az életünkbõl. Nem csak Nikomoébõl, de a miénkbõl is.
- A nevet még viselhetem? – kérdem utána kiáltva. Nem felel semmit. Lehajtom a fejem. Az nem ért váratlanul, hogy szálljak ki az õ életükbõl, de az, hogy a bátyám életébõl is lépjek ki, az azért már sok egy kicsit. Egy puha kezet érzek felkúszni a mellkasomon. Ugyanis a jelenetben felül pucér vagyok.
- Ne törõdj velük Ai-chan. Te úgy vagy jó, ahogy vagy. Mi szeretünk téged. – mondja, Niyoi, a legjobb barátom. Szinte már az öcsémként szeretem. Hátra fordulok és megölelem. Hálásan hajtom nyakába a fejem. Õ megértõen simogatja fejem. Majd eltávolodom tõle és visszamegyek forgatni. Utána hazamegyek, lefürdök és elmegyek aludni. Hisz holnap be kell fejeznünk a filmet.

****

Egy erdõbe megyünk ki forgatni, a film utolsó jeleneteit. Már a második rész készül, de még lesz egy. A történet maga, Rómeó és Júlia szerelmét dolgozza fel, de teljesen másképpen. Nem két család, akik Verona uralmáért küzdenek, hanem két törzs, akik a területért harcolnak. A szerelmi rész itt is ugyanaz, de azzal a különbséggel, hogy a filmben, nem halnak meg mindketten, hanem egyesítik a két törzset és békességben élnek tovább.

Mivel elég sok benne az erotikus rész, ezért busásan megfizetnek érte. Talán eddig ezen a filmen kerestem a legtöbbet. Mondjuk, ha a veszélyes jeleneteket is számba vesszük, akkor nem csodálom, hogy ennyit fizetnek a két fõszereplõnek.

Aznap késõ estére fejezzük be a forgatást. Hajnalig csak mulatunk, hogy ismét egy fantasztikus filmet hoztunk össze. Mármint remélem, hogy sikeres lesz. Miután a buli véget ér, haza megyek. Másnap reggel korán kelek, hisz az utó munkálatokon ott kell lennem. A nap gyorsan telik el. Este úgy határozok, hogy elmegyek egy bordélyházba. A Vörös Liliomot választom ki. Egy koptatott fekete farmer, egy vörös inggel és egy bõrdzsekivel, igazán jól néz ki.

Mikor belépek az ajtón, a fõnökhöz megyek. Bekopogok az irodába és a válasz után belépek rajta.
- Jó estét. – köszönök. Mire õ csak bólint. Helyet foglalok és rám néz. Mikor leesik neki, hogy ki vagyok, azonnal megszólal. Bár nekem kicsit nyájasan.
- Á. Jó estét, uram. Minek köszönthetem látogatását, itt a Vörös Liliomban? – szerinted minek?! Fogmosás alkalmából?!
- A legjobbat akarom. Az elsõ számút. – mondom, és hátra dõlök a fotelban.
- Természetesen. Máris…
- A-a. Nem itt fogom kiélni a vágyaimat. Szépen haza viszem. 3 teljes napra. Nem érdekel mennyi lesz. – mondom és egy köteg pénzt rakok az asztalra. Kb. úgy egy milla lehet.
- Máris intézkedem. – mondja és csörömpölést lehet hallani a folyosóról. Õ azonnal kirohan. Én pedig utána. Egy gyönyörû teremtést pillantok meg. Haja fekete és a fenekéig ér. Sötét szemeivel félénken néz körbe. A fõnöke szidásra nyitná száját, de közbe szólok.
 - Kifizetem a kárt. És ahogy kértem, 10 perc múlva legyen a kocsimnál. Kint állok az épület elõtt, egy koromfekete Lutossal. – mondom és úgy 1000 yent dobok a lába elé. A kijárat felé indulok és kilépve rajta, mélyet szívok a friss levegõbõl. A kocsimhoz lépdelek és hanyagul dõlök neki. Felveszem a megcsörrenõ telefonom.
- Mondtam, hogy 3 nap múlva megyek csak be. Nem, nem érdekel. – kiáltom a telefonba hangosan, mire az éppen megérkezõ fiú, összerezzen. Lecsapom a telefont. – Ne haragudj, hogy kiabáltam. – mondom és kinyitom az elsõ ajtót. Elveszem tõle a táskát és bedobom hátra. Megvárom, míg beül és becsukom az ajtót. Utána én is beülök és teljes gázzal hajtok el onnan. A lakásomhoz érve, figyelmesen néz körbe. Sötét van ugyan, de tisztán látszik a kertben lévõ virágok halmaza. Van ott rózsa, liliom, nárcisz, egyszóval minden, amit el lehet képzelni. Félénken rám néz. Szemébõl ki lehet olvasni néma kérését, hogy engedjem el a virágokhoz. Bólintok és õ szép lassan sétál oda a virágokhoz. A rózsákhoz megy. Megint csörög a telefonom. Megnézem ki az és látom, hogy a bátyám az. Felveszem.
- Szerbusz, bátyám. – köszönök kedvesen.
- Szia. Hogy van az én kis öcsikém? – kérdi vidáman a telefonból.
- Én jól. De anya 2 napja bejött a forgatásra és közölte, hogy szálljak ki az életedbõl, mert elvadítottalak a cégtõl. – ecsetelem. Közben a fiú oda lépdel mellém és a kezembe karol, jelezve, hogy mehetünk. Elindulunk be a házba.
- Mi van? Ugye most csak ugratsz? – kérdezi felháborodottan.
- Nem, nem viccelek. Ilyenekkel nem szoktam. – mondom komolyan.
- Majd beszélek vele. Amúgy csak azért hívtalak, hogy közöljem veled, apa leszek. – újságolja nagy örömmel.
- Mi van? Úgy értem… nagyon örülök, csak kicsit meglepett.
- Elhiszem.
- És esküvõ, mikor lesz? Én is ott lehetek?
- Én 3 hónap múlva szeretném, és természetesen, hogy ott lehetsz. Ezt elvárom az öcsikémtõl. Még hozzá a legelõkelõbb helyet fogod kapni. Te leszel a tanúm. – mondja és köpni nyelni nem tudok. Még pár szót váltunk és lerakjuk a telefont. Már rég beértünk a lakásba. Egyenesen a háló felé veszem az irányt, magammal húzva a srácot. Beérve szobámba, a falhoz lököm és megcsókolom. Nyelvünk vad táncot jár. A csók után elfekszem ágyamon.
- Kényeztess! – adom ki a parancsot.