Kicsit elnyûtten szállok ki a kocsimból, annyi melóm akadt, hogy azt sosem fogom befejezni. A falka éhes, és a szállítmány már két hete nem érkezett meg, ezért erdõre eresztettem õket, megint. Nem szeretem, mert legutóbb az egyik embert támadott meg, és ki kellett kloffolnom, amit sosem szeretek végezni. De aki egyszer emberhúst kóstol, annak nincs más végzete, mint ez.

Egy luxusabbik fajtából levõ étterem elõtt állok meg, és lépek be a bejárati ajtón. Sok szem rám villan, inkább vágyakozva, mint csodálkozva, s férfiak szemei szinte lángolnak az irigységtõl, ahogy párjaik rám tekintenek. Emberi nõstények, bahh...

Vágyom párra én is, de idõm sajnos nem lenne rá. Falkavezérként rengeteg teendõm akad, ráadásul vissza kell fognom saját magam is. Nem szabad illúziókba takarnom magam, muszáj, hogy a józan ész diktáljon, s ez így is marad addig, ameddig élek.

Rögtön le akarják segíteni a kabátom, de hûvös pillantásom láttán rögtön kérdezik, hogy mást keresek e. Nem felelek, egyszerûen a konyha felé sétálok, nem érdekel senki véleménye sem, megállítani pedig úgysem fognak. A kiállásom már magában rettentõ, ahogy a subhímek olykor-olykor megjegyzik egy-egy étkezéskor. Ha merik. 

***

Ahogy belépek, rögtön valami meleg, és puha csapódik az én testemnek, nem is értem a váratlan változást. Ám az ijedt sikkantás többet mond a kelleténél, így akaratlanul is magamhoz szorítom, és az elejtett tányérokat még a levegõben elkapom, a rajtuk levõ ételekkel együtt. Letekintek, hogy megnézzem, mit szorítottam oda mellkasomhoz hirtelen felindulásból.

Egy nõt.

Hosszú sötétkék haja lágyan keretezi gyönyörû arcát, amitõl kissé babaarca van. Bõre fakó, inkább fehér, és egyetlen egy hibát sem találok rajta, még az én különleges szememmel sem. Szemei a helyzet miatt még jobban kitágultak, szinte már bociszemei vannak, amik szürkék, és hihetetlenül örvénylenek. Termete kicsit alacsony és törékeny kinézete csak egy lapáttal tesz szépségére. Ahogy mellkasomon érzem kapaszkodó ujjait, felfigyelek arra is, hogy bõre bársonyos és puha. Vékony testalkata, s telt keblei vannak, ami érzékien nyomódnak az én testemhez, vékony csípõje és formás dereka csak hab a tortán.

És az illata... mint az esõ utáni párás levegõ, és egy kis menta. Frissítõ és mégis csábító. 

Mh...

- Ohh, köszönöm – könnyed és nõies hangja szinte cirógatja a gerincem, kellemes bizsergést okozva ezzel. A tányérokat odaadom neki, napszemüvegemen át is látom, hogy haja szinte szikrázik a neonfényben, sõt, még talán halvány pír is kerül az arcára.

- Á, Mr. Westwood! Micsoda kellemes meglepetés.

- Mr. Evyl – fordulok felé, és elengedem a kissé zavart és meghökkent nõt, aki alig ér fel a vállamig. Figyelem, míg kecses alakja eltûnik a lengõajtón túl. Hmm...

- Bizonyára a szállítmány miatt jött – vakarja meg a tarkóját, mire lejjebb tolom a napszemüveget, hogy sárga szemeimmel végigmérjem. Nem érzek hazugságot a levegõben, tehát õszintén fog beszélni. Helyes.

- Igen – válaszolok kimérten, és nekitámaszkodom a pultnak, ahol éppen egy méretes csirke grillezõdik. A fûszeres illatok kissé bántják az orrom, de nem mutatom ki. Fõleg az õrölt kömény és a curry.

- Nos, az a helyzet, hogy ellopták a rakományt, de már ma este falatozhatnak – vesz elõ egy csiptetõs táblát, amin láthatom a hozott anyagok fajtáját és árát.

- A pénz nem akadály – mondom, miközben a szemeibe fúrom tekintetem. Megvárakoztatott, ami kissé megütött, hiszen õ a legfontosabb és elsõdleges beszállítónk. Mindig precíz és pontos, akárcsak a halál.

- Tisztában vagyok vele, uram – sandán néz rám, majd végül kérdezi is, ami nyomja a szívét. - Mit szól Selenához?

- Hogy kihez? - tettetem az értetlent. Szép neve van, nem vitás, gyönyörû alakjához és testéhez illik is. Nem mondom, vágyat keltett bennem, de ezzel óvatosan kell bánnom. Nem érek rá ilyesmikre, habár alfáim már kérdezik, mikor lesz királynéjuk.

- Felejtse el, Mr. Westwood. Bármikor szívesen látjuk, és a népes családját is – feleli, torkát szorongatva kezével, mintha fojtogattam volna. Szinte érzi mindig, hogy mit tennék a legszívesebben. De farkasnak túlságosan is sunyi, behízelgõ lenne.

- Hm – hümmentek, és a szemüveget feltéve kilépek a lengõajtón, kissé le is kell hajtanom a fejemet, hogy ne üssem be az ajtó tetejébe.

Elõttem pont a nõ áll, finom illata arra készteti a testem, hogy orrcimpáim kitáguljanak, s borzongás fut végig a karjaimon. Legszívesebben letámadnám itt és most, de nem lehet. Halványan biccentek, és kihasználva zavartságát egy kézcsókot hintek törékeny ujjaira.

Ahh, ilyen közel finom bõréhez csak önkínzás.

- A további viszontlátásra – szalad ki a számon, de hangom határozott marad. Könnyeden intek, és kilépek a kocsihoz, ahol alfám már vár, s én beszállok. Leveszem a szemüvegem, és halványan elmosolyodom, mire a sofõr a gázba tapos.