- Mindig is érdekelt a bûnüldözés és az igazságszolgáltatás. Kiskoromban nagyon sok krimit olvastam, talán ez indította el bennem azt a fajta rajongást, és megszállottságot, ami arra ösztönzött, hogy elvégezzem az egyetemet, és kedvet kapjak ehhez a munkához…- figyelmesen hallgatom õt.

- De miért pont a helyszínelést választottad? –kíváncsiskodom tovább tényleg szeretném megismerni.

- Vérelemzõ szerettem volna lenni elsõsorban, de aztán a helyszínelés izgalmasabb munkának hangzott. Nem szeretek egy helyben ülni, szükségem van mozgástérre, hogy rendesen mûködjön az agyam. És igazán érdekes munkának tûnik a halottak utolsó pillanatainak feltárása…a halál okának felderítése- teljesen megértem õt én is utálok egy helyben ülni. Tetszik az utolsó gondolata amit mondott ezt még senkitõl nem hallottam.

- Értem…- mosolygok rá. - Hát, remélem megmarad majd ez a kezdeti lelkesedésed.

- Igyekezni fogok…

Elnyomom a cigim, de nem veszem le róla a szemem. Van ebben a fiúban valami. Magam se tudom, hogy mi de a kisugárzása olyan különleges. Becsukom a laptopom majd felállok.

- Gyere, körbevezetlek az épületben, és kezdetnek adok neked pár régi, már lezárt anyagot. Nézd át õket otthon, elemezd ki, holnap pedig kezdésként elmondhatod, mire is jutottál velük. Nem kell megijedni,  elsõre nehéznek tûnhet, de bízom benne, meg fogod tudni oldani. – el is indulok és körbevezetem közben persze reagálok meg bemutatom, akikkel összefutunk.
Bólintok és amint az ajtó fele megindul, felállva, én is utána lépkedek. Miután végzünk odaadom az aktákat majd elengedem.

Nekem még van bõven dolgom, de a nap folyamán többször eszembe jut nagyon kíváncsi vagyok vajon mire fog jutni az aktákkal, de érzem, hogy okosokat fog mondani. Munka utána haza megyek majd miután mindent elintézzek lefekszek aludni.

~

Másnap a kávémát iszogatom, amikor ránézzek az órára. Késik a kis újoncom remélem ebbõl nem fog rendszert csinálni utálom a késést kivéve, ha nyomos indoka van rá. Nem kell annyit várnom és kopognak remélem õ lesz.

- Tessék , gyere be!

- Elnézést a késésért… csak az akták…- máris a kifogások.

- Semmi baj, de ilyen többet ne forduljon elõ. Nem szeretem a késést! – mondom komolyabb hangnembe. Jó, ha tényleg észben tartja ezt.

- Értettem.

Elmosolyodom picit a reakcióján. Leül velem szembe majd átadja az aktákat és amiket írt hozzá. Kíváncsian kezdem el nézni és igen csak meglep. Sejtettem, hogy jó munkát végezz, de hogy egy hiba sincsen benne az elég furcsa. Okosabb mint hittem ez egyre érdekesebb.

- Valami nem jó?- kérdezz rá.

- Lehetnél biztosabb magadba. – jegyzem meg.  – Nos a meglátásaid akár egy profié és hiba sincs benne. Õszintén elmondom tudtam nem lesz gondod az aktákkal, de hát azért azt hittem pár hibát ejtesz, de nem. Szép munka most már csak arra vagyok kíváncsi mit tudsz élesben.

- Hát köszönöm nagyon igyekeztem, azért ez a profi túlzás csupán azokat használtam fel, amiket a suliban tanultam. – szerénykedik.

- Az is kell, de benne voltak a saját gondolataid és mondtam legyél magabiztosabb. Figyelj nem azt mondom, hogy szállj el magadtól, de aki tud az tud. Meg azért ebben a szakmában kell a magabiztosság. – fejtem ki persze ez se kioktatás én semmit nem olyan szándékkal mondok.

- Így lesz és van azért önbizalmam csak hát mégis így elsõre izgultam. – magyarázz zavartan.

- Ez érthetõ, e még ha hibázol is nem baj, hiszen emberek vagyunk igaz? Na meg ez az elsõ ilyen munkád. Ne görcsöld túl a dolgokat. – simítok a kezére nyugtatóan.

- Oké. – mosolyodik el. Annyira édes mosolya van, de mégis van ebben is valami és ezt se tudom hova tenni.

- Helyes. – veszem el a kezét. Éppen mondanám, hogy még nézzünk át pár régi ügyet együtt amikor megszólal a telefonom.

- Tessék itt Bones. – szólok bele. – Rendben máris ott leszünk. – lerakom.  – Nos ki is próbálhatod magad találtak egy holttestet. Induljunk. – indulok kifelé.

- Ez gyors volt megyek. – pattan fel vidáman.

Beülünk a kocsiba és persze én vezetek majd eljön az idõ amikor õ is megteheti. Semmit nem tudunk még a halottról, hiszen most találták és ez Olivernek is elmondom. Igen hamar kiérünk már több kollégánk kint van na meg kerület zsarui is.

- Jó napot Bones vagyok õ pedig a társam Oliver Pulrow. – mutatlak be és a jelvényem is felmutatom.

- Nos mit tudunk? – kérdezem miközben a hullához közelítünk.

- Ma reggel találta meg egy hölgy a parton kutya sétáltatás közben. Úgy gondoljak este sodródhatott ki a test. Semmit nem tudunk róla és így elsõre már két – három hete halott lett. – fejti ki a férfi.

- Értem, köszönöm. – bólintunk és oda is érünk amint meglátom már tudom ki is gyilkolhatót. – Eye. – suttogom halkan.

- Eye? – nézz rám értetlenül a kis újoncom.

- Ezt a nevet adtuk neki, ha ez a õ mûve, de szinte biztos vagyok benne. Nem tudunk róla sokat. A módszer változó, de a szemhéjakat mindig levágja magunk se tudjuk miért. Profi, mert még nem hagyott nyomot. Semmi összefüggés nincsen az áldozati között. Ez már 25 ilyen hulla és lehet sõt érzem még több is van. Ez az ügy immáron már 8 éve folyik. Ez elsõ áldozatot kb. azután találtuk, hogy én munkába léptem, vagyis akkor újonc voltam mint te. Azóta nem sikerült elfogni. Hol eltûnik, hol ismét felbukkan, de itt sincs semmi összefüggés, hogy milyen idõközönként gyilkol vagy lehet folyamatosan teszi csak nem kerültek elõ a hullák. Bosszantó, hogy soha nem jutunk elõrébb, de egyszer elfogom kapni az biztos. – hangom magabiztos nem is kicsit, Igaz alig van nyomunk, sõt semmi, de egyszer fog hibázni ebben biztos vagyok.

- Igen hallottam már róla néha egy – két cikk megjelent, ha jól emlékszem még talán ezt a nevét is említették. – gondolkodik el.

- Na igen megjelent pár cikk. – bólintok. – Nos akkor mutasd meg mit tudsz. Mondj el mindent amit tudsz. – adom ki a feladatot, de közben én is felállítom magamban a képet. 30-35 év körüli átlagos testalkatú férfi. A nyakát elvágták ez a halál oka. 25 halottból, ha jól emlékszem 17-et dobott vízbe a maradékot eltemette darabokba. Vajon ez mitõl függ? Mikor milyen kedve van? Bármi meg lehet. Kíváncsi vagyok vajon Oliver mit fog mondani. Talán neki lesz valami új meglátása sose lehet tudni.

Már egy hete tudom, hogy érkezik hozzánk egy kis friss husika, akit nekem kell, majd a szárnyaim alá venném. Hogy miért nekem? Nos mivel én vagyok itt az egyik legjobb nyomozó és igen nagy türelmem van és több újoncot is betanítottam már. Értek a nyelvükön, na meg szeretem az e fajta kihívásokat is. Na meg olyan se vagyok, hogy lenézzem õket, mert én többet tudok. Utálom az ilyet és soha nem is értettem.

Kíváncsi vagyok a fiúra. Most végzett az egyetem és kitûnõen több oklevelet is kapott. Ez mind szép és jó, de gyakorlatban miden más. A maximumot fogom kihozni belõle. Remélem jól kifogunk jönni ez nem rajtam múlik. Hamar megtalálom bárkivel a közös nevezõt nem esik a nehezemre.

Éppen a laptopomon dolgozok, amikor kopognak. Ez biztos õ lesz.

- Gyere be. – szólok ki. Belép az ajtón igen ez õ. Valóságban még édesebb. Volt már rá példa, hogy munkatárssal kavartam, de az csak kaland volt, de jobb az ilyet kerülni. Nem jó összekeverni a magánéletet a munkával.

- Jó napot Uram. Oliver Pulrow vagyok. – milyen udvarias.

- Én pedig Bones és hagyjuk az uramozást és nyugodtan tegezz. – mosolygok rá és kezet nyújtok.

- Rendben van. – mosolyog kezet fog velem. Határozott kézfogása van ez jó.

- Foglalj helyet. – mutatok a székre én pedig az asztalnak dõlök. – Biztos tudod, hogy kezdetben mellettem leszel én veszlek úgy mond a szárnyaim alá. – vigyorodom el.

- Igyekezni fogok mindenben. Már nagyon vártam ezt a napot. – lelkesnek tûnik.

Emlékszem még arra, amikor én voltam kezdõ, hiszen azért nem volt olyan régen. Mindössze csak 6 év van köztünk, de kinézettre még 20-nak se mondanám, olyan kölyök arca van.

- Helyes tetszik ez a hozzáállás maradjon is meg. Tudod, én nem az a fajta vagyok, aki az íróasztal mögé rak be, mert annak semmi értelme. Fogsz majd persze aktákat rendezgetni, de az másodlagos. Meg legalább kiderül mennyire bírod tényleg ezt a szakmát. Az egyetemen minden más meg a gyakorlaton is, de élesbe látni az igazi. Sokan buknak ki fél-egy év után, mert rájönnek még se bírja a gyomruk meg az idegzetek. Tény persze azért nem foglak kivinni rögtön a legdurvább esetekhez majd szépen lassan vezetlek bele ebbe a világba. – fejtem ki neki.

- Ezt örömmel hallom és nem is szeretnék aktakukac lenni. Már nagyon várom, hogy kimenjünk helyszínre és végre élesbe dolgozhassak. – magamra emlékeztet.

- Ennek örülök. Arra még persze várnod kell, hogy egyedül helyszínelj, de elfog jönni az ideje. Bármi kérdésed van nyugodtan fordulj hozzám mindegy mi is az amit tudni akarsz inkább kérdezz. Szeretném, ha jól kijönnél, de ez rajtad is múlik. Elvárom a tiszteletet, ahogyan én is megadom neked. Ki kell építenünk egy kölcsönös bizalmat, mert anélkül semmi nem mûködik. – mondom komolyan.

- Egyetértek veled és így lesz. Én is szeretném, ha jól tudnánk együtt dolgozni. - remélem nem csak mondja.

- Nos akkor ha ezt így megbeszéltük mesélj kicsit magadról. – Miért döntöttél emellett a szakma mellett? – kérdezem kíváncsian majd visszaülök a helyemre. – Zavar a cigi? – én irodám igaz, de figyelemmel vagyok másokra. Megrázza a fejét, hogy nem így rágyújtok és várok a válaszára.