- Santa te meg mentetted Linit?! – kérdezi tigrisem és én csak tovább bújok hozzá és még meg vagyok rámülve.

- Nem, nem tudom – leengedi a kezét és az alkatrész is leesik mellettünk, amire ugrok egy kicsit és kicsim jobban ölel magához.

Mindenki körénk gyûlt és éljeneztek, hogy nem esett senkinek sem baja. Hinaru pedig csodálkozva nézett és oda sietett Santa-hoz.

- Jól vagy?! – fogta meg a karját

- Jól persze – mondta

- Hála az égnek! – ölelte át a fiút és megcsókolta – Nem akartalak elveszíteni – mondta

- Nem fogsz – mondta neki a srác – Nem tudtam, hogy tudom irányítani a tárgyakat, mi az Isten van velem?! – kérdezte kicsit poénosan és mégis rémülten

- Majd meg tanulod használni – megveregette szivem a vállát, majd hazaindult mindenki.

Mikor megérkeztünk leülök, de még mindig remegek egy kicsit a félelemtõl. Koyi leül mellém, majd megölel és tovább simogat.

- Minden rendben lesz. Ne féljél nem lesz semmi baj. Már itthon vagyunk. – suttogja és tovább ölel és simogat, majd megcsókol. Viszonzom, de valahogy olyan nehéz elfelejtenem.

- És ha nincs ott Santa és ha nem lett volna semmi képessége? – nézek rá félve és remegve.

- Akkor én mentettelek volna meg. – suttogja, és szorosan magához ölel, majd elfekszünk az ágyon. – minden rendben lesz, örökre vigyázni fogok rád és nem fogom hagyni, hogy elszakítsanak tõlem. – suttogja, és lassan elalszunk egymás mellett.

* * *

Elég jól elvoltunk és sokszor is voltunk együtt. Szüleivel nagyon jól kijöttem és sokat beszélgettem anyukájával és élveztük az együtt töltött pillanatokat Santa-ékkal egy csapat lettünk és nagyon jól megvoltunk.

Pár hét elteltével az egyik reggelen arra kelet fel, hogy rosszul érzem, magam kiszaladok a fürdõbe és kiadok magamból mindent. Felálltok, lehúzom a wc-t, majd kiöblítem a számat, majd visszamegyek, de már szédülök is.

- Kicsim mi a baj? – ül fel Koyi, majd odajön hozzám és megtart. – nagyon rossz színben vagy minden rendben van? – érdeklõdik kedvesen, de még is aggódva.

- Rosszul érzem magam és már egyszer hánytam is. – mondom halkan és Koyi-nak dõlök.

- Gyere ülj le hátha úgy jobb. – leültet és engem figyel. – ne gyere ma suliba pihend ki magad. – mondja aggódva.

- És akkor mi lesz a tanulással? – érdeklõdök.

- Te ugye tudod, hogy sztár vagy most?! – néz rám,d e nem értem mirõl beszél.

- Mert?! – kérdezem értetlenül.

- Ez a mai bravúrod vitte a pálmát, szépen szétkaptál minket azzal a seggfejjel. De tudod, kell egy testõr is a sztár mellé – mondja és megcsókolom, már lassan kezdem érteni mit akar mondani.

- Tudom, de te több vagy – magamhoz húzom és elkezdem kigombolni az ingjét.

- Több mint testõr?! Ez tetszik – belekacagott a csókba – Nana Lini, nem vetkõzünk öltözünk – megcsókol még egyszer, de én csak cica szemekkel figyelek rá, mire odajön hozzám és a fülemhez hajol.

- Majd este – súgta a fülembe, majd megnyalta az arcomat, amire kirázott a hideg olyan jól esett.

Szokásomhoz híven, csak egy miniszoknyát vettem fel és egy mély kivágású toppot. Szeretem megmutatni amim, van. Nem sokkal késõbb megérkezett Santa egy szál vörös rózsával és kicsit elkezdek irigykedni, hogy milyen jó már Hinaru-nak. Én még nem kaptam rózsát Koyi-tól, de tudom, hogy szeret, csak egyszer olyan jól esne virágot kapni tõle, csak így minden nélkül. Elmélkedek magamban, mire megérkezik Hinaru is és elmegyünk a parkba. Dodgemezünk is és minden féle jó játékot kipróbálunk. Egyszer a fiúk leállnak lövöldözni, de minket az nem érdekel, ezért elmegyünk sétálni. Sokat meséltem neki a képességemrõl és én is megtudtam, hogy õ meg a tüzet tudja irányítani. Megnyugtattam, hogy nincs semmi baj, és hogy elmondhatja a fiúknak nyugodtan, hiszen Koyi-nak is vannak képességei. Azt is elmeséltem neki, hogy Santa teljesen oda van érte, amin meglepõdött, de jól esett neki, hiszen neki is tetszett Santa. Visszamentünk a fiúkhoz, akik odajöttek hozzánk.

Mikor tigrisem odanyújtotta, amit nyert a nyakába ugrottam és megcsókolta, majd Santa-ékat figyeltem, akik úgy szinte egymásba gabalyodtak. Elmentünk az anime barlangba és ott jártunk körbe mindent. Nagyon jól éreztük magunkat.

- Képzelt Hinaru-nak is van különleges képessége. – mondja párjának kedvesen.

- Mirõl beszélsz? Milyen képessége van? – érdeklõdik meglepetten. Azt hiszem elkezdte félteni haverját kicsit.

- Tudja irányítani a tüzet. – mondom kedvesen, de mintha Koyi, csak még jobban megijedne.

- Lehet, hogy még sem volt olyan jó ötlet ez a randi tõlem. – elmélkedik magába, amin kicsit meglepõdök.

- Miért nem? Santa is meg Hinaru is ugyan úgy megérdemlik a boldogságot, akár csak mi. Te nem így gondolod? – kérdezem tõle.

- De megérdemli, csak mi lesz, ha Santa-nak valami baja lesz? A tûz teljesen más, mint a szél. – mondja nekem, amire meglepõdve és megütközve nézek szivemre.

- Koyi hallod miket beszélsz? – kérdezem tõle idegesen. – õ is ugyan olyan mint én. A vihar is ugyan olyan veszélyes, mint a tûz. Tapasztalhattad, csak még kettõnk között annyi a különbség, hogy õ nem veszíti el a fejét és mindig higgadt tud maradni, ezért nem lesz semmi baj. – mondom kicsit kiakadva.

- Lini, most miért vagy ennyire kiakadva? – érdeklõdik.

- Szerinted miért? Mert nem érted meg, hogy õ is ugyan olyan ember, aki szeretetlek és szerelemre vágyik akár csak én. – mondom, majd oda adom neki a tigrist. – elmegyek sétálni. – mikor látom, hogy velem akarna jönni, hozzáteszem. – egyedül. – hangsúlyozom ki, majd kimegyek és elmegyek onnan. Nem értem néha Koyi-t miért csinál, úgy mintha nem lenne más, aki képességekkel rendelkezik. Santa meg tud magára vigyázni. Nem kis baba, akit pesztrálni kell. Egyszer csak Santa-t hallom a hátam mögött.

- Minden rendben van? – érdeklõdik.

- Nincs. Nem értem Koyi. Néha olyan bántó dolgokat tud mondani. Igaz, hogy nem rólam mondta, de az nekem is fájt, amiket mondott, mert én is ugyan olyan vagyok. – mondom neki.

- Nem úgy gondoltam. Ne légy mérges rá kérlek. – kér meg kedvesen. – nagyon szeret és bármit megtenne, hogy boldog légy mellette. – mondja õszintén.

- Tudom, de néha akkor is megbánt a szavaival. – mondom õszintén. Tovább sétálok, majd egyszer csak hallom, hogy Koyi kiabálja a nevemet messzirõl. Mire felnézek már majdnem a fejemre csapódott egy hatalmas alkatrész, és esélyem se volt, hogy reagáljak, de valaki még is megmentett. Oldalra nézek és keresem a megmentõmet és látom, hogy Santa áll meglepõdve és a kezeit figyeli meg forgatja. Pár perccel késõbb Koyi karjaiba vagyok.

- Jól vagy kicsim? – érdeklõdik aggódva és simogat minden fele.

- Igen jól vagyok, de mi történt? – érdeklõdök, hiszen össze vagyok teljesen zavarodva a dolgok történése miatt.

- Lini ezt nem mondhatod komolyan! – elenged rám néz és látom, hogy nem akarja elhinni, amit mondtam neki. – Lini ne hagyj el… Nem mehetsz el… Annyi mindent végig csináltam érted, együtt és mikor bajba voltál melltetted voltam. Hetekig feküdtél a kórházba, nem tudtam, hogy fel e kelsz még és, ha igen akarsz e velem lenni. – látom rajta, hogy nagyon fájt a szavam, hiszen majdnem elsírja magát. - Szeretlek Lini…

- Koyi…de te ezt nem érted - mondom még mindig hisztisen

- Ez az, hogy nem értem. Ha tudni akarod miattad vertem meg azt a fiút, mert azt mondta, hogy vele szeretkeztél elõször, pedig ez nem így van – mondja nekem és látom, hogy az öklét is összeszorítja. – Nem tûröm, hogy azt mondják rád, hogy szajha vagy, mert tudom, hogy nem vagy az – öleltem magamhoz

- Koyi – sírom el magam

- Szeretlek – megcsókol, de magam se tudom, mit csináljak, és inkább nem csókolom vissza.

- Ha nem szeretsz, már kérlek, majd mond el… - mondja, majd elmegy. Térdre rogyok és elkezdek sírni, majd összeszedem magamat és utána megyek, de látom, hogy az igaztóiba viszik. Nem akarom, hogy baja legyen. Utána megyek, majd bemegyek, mire nagy csend lesz a szobában.

- Igazgató úr kérem. Hallgasson meg – mondom vissza fogottan. – Koyi engem védett õt ne büntesse, Wasami volt, aki kezdte az egészet, Koyiko pedig nem akarta hallgatni – mondom õszintén.

- Hagara kisasszony…- szól rám az igazgató úr

- Na nehogy már ennek a ribinek higgyen igazgató úr! Ha miattad fogok szívni, megtalállak, és nagyobb dolgokat kapsz tõlem, mint a hetek alatt Koyitól – elvigyorodott és rám nézett.

- Az anyádat – emeli fel Koyi a kezét, de nem akarom, hogy megint verekedjenek.

Az igazgató úr pedig Wasami-t büntette meg, hiszen hallotta, hogy milyen stílust folytatott velünk. Az igazgatóiból kijönve Koyi megállt és meg megálltam vele szembe. Nem akarom elveszíteni, hiszen nagyon szeretem.

- Szeretlek – odalépek hozzá és megcsókolom, amit viszonoz is.

- Ugye nem mész el?! – kérdi tõlem és látom rajta, hogy egy kicsit fél az igen választól.

- Nem hiszem – mondom õszintén.

- Remek – csókolózunk, mire nyelvét is a számba dugja és táncra hívja az enyémet. Nem sokkal késõbb Santa hangjára leszünk figyelmesek.

- Köpjétek már ki egymást vagy menjetek szobára. – mondja poénkodva, mire Koyi-hoz bújok teljesen és nem akarom, elengedi, de azért Santa-t figyelem.

- Mi az csak nem a féltékenység szól belõled? – mondja szivem viccelõdve.

- Azt hiszem lebuktam. – mondja és mind a ketten elkezdenek nevetni.

- Figyu már mit szólnál hozzá, ha elmennénk négyesbe, a vidámparkba? – érdeklõdik Santa-tól, de nem értem, hogy mennénk négyesbe, mire érdeklõdve nézek rá.

- Hogy érted, hogy négyesbe? – kérdezem, és azt hiszem, hogy egy kicsit féltékeny vagyok. Mosolyogva néz rám.

- Csak arról van szó… - kezdené el magyarázni,de Santa közbe vág.

- Hogy tetszik nekem egy lány és Koyi, most minden áron azt akarja, hogy összejöjjek vele. – fejezi be, amire mindent megértem és visszabújok szerelmemhez. – én benne vagyok, ha Lini is benne van. – mondja kedvesen.

- Örömmel segítünk neked. – mosolyogva.

- Köszi, örök hálám. – menne el, de még visszafordul. – Lini lehetne hozzád egy kérésem? – érdeklõdik, mire elengedem tigrisem és elé állok és megölel, közben a hasamat simogatja.

- Persze nyugodtan. – mondom kedvesen.

- Beszélnél te a lánnyal? Valahogy félek beszélni vele. – mondja és el is pirul.

- Hát lehet, hogy nem valami jó ötlet az elõbb történtek miatt. – mondja kicsit félve.

- Ugye most csak hülyéskedsz? – mondja meglepõdve. – tudod, milyen királynak tartják, amit csináltál? Odáig meg vissza vannak érted. – mondja õszintén, amire én teljesen meg vagyok lepõdve.

- Ugyan már az képtelenség. – mondom, majd rájuk nézek és éppen be is csengettek. – Gyertek, menjünk. – kedvesen, majd összekulcsolom a kezünket Koyi-val és elindulunk a folyosón, mire mindenki, majd üdvrivalgással fogad minket. Ezek szerint Santa nem hülyéskedett és meg is vagyok lepõdve tõle.

A szünetben megkerestem a lányt akirõl Santa mesélt és elég jól összebarátkoztam vele és megbeszéltük, hogy jön velünk a vidámparkba. Megbeszéltük, hogy majd 3-ra jön Koyi-ékhoz és onnan megyünk együtt. A sulinak is vége lett. Éppen a szobában készülõdtünk, mikor odamentem tigrisemhez és megcsókoltam szenvedélyesen, amit viszonzott és a fenekemet. Szeretem, mikor simogat, hiszen olyan gyengédség és olyan sok szeretet van benne.  Percekig tartó csókcsatát vívunk, és most erre van szükségem, hogy csókolózzunk és élvezem a közelségét, közben magához öleljen, és minden tökéletes legyen.

Reggel mikor felkeltem Koyi még aludt adtam neki egy puszit, majd lementem ahol anyukáját találtam és elkezdtünk beszélgetni. Megköszöntem, hogy itt lakhatok és minden félérõl elkezdtük beszélgetni. Nagyon jól esett végre beszélgetnem egy kicsit a nõi dolgaimról egy nõvel, hiszen senkivel nem beszéltem ezekrõl. Nem sokkal késõbb hallom, hogy dobogás jön a lépcsõ felõle szóval felkelt mackókám.

- Jó reggelt mama – ad puszit anyukájának, majd odajön hozzám – Neked is baba! – megpuszilt engem is mire elmosolyodtam.

- Min kuncogsz ennyire Lini?! – kérdezi szivem anyukája, mikor szerelmem elé teszi a reggelijét.

- Nem számít – legyint Koyi – mi tudjuk – kacsint rám, mire visszamosolygok. Nem sokkal késõbb mikor megreggelizik, felmegy és elkészül. Felveszem a cipõmet, majd kéz a kézben sétálunk el. Az elsõ óránk külön volt, ezért elbúcsúztunk egymástól egy csókkal, majd mentem órára. Egyik csajjal sem jöttem ki jól, hiszen Koyi miatt mindenki utált, de nem érdekelt szeretem, és csak ez számít.

Mikor vége van az órának, csak annyit látok, hogy nagy tömeg mikor befurakodok, látom, hogy Koyi verekszik egy másik sráccal.

- Koyi!! – kiáltja párja nevét. Mikor még mindig verekszenek nem érdekelte, hogy mindenki látja. Vihart támasztott és kettõt és szétszedte õket és nem volt hajlandó elengedni õket, de a súlyuk és hogy régen gyakorolt kicsit kimerítette így térdre rogyott.

- Hagyjátok abba. – kiabálja el magát. Mikor Koyi meglátja, a földön odaszalad hozzá.

- Cica jól vagy minden rendben van? – érdeklõdik aggódva.

- Menjünk innen és minden rendben lesz. – mondom halkan, mire felvesz a karjaiba és felvisz a tetõre.

-Itt vagyok minden rendben lesz, de miért tetted? Miért vállaltad fel, hogy mit tudsz? – kérdezi aggódva.

- Mert rólad volt szó. Nem akartam, hogy nagyobb bajod legyen. Tudom, hogy mit mondtam, de féltettelek. Tudom, hogy erõs vagy és gyors, de nem érdekel, akkor is aggódok miattad. – mondom õszintén, mire szorosan megölel.

- Jaj kincsem. – suttogja és a hátamat simogatja. – nem kellett volna pedig, tudtam mit csinálok és nem lett volna bajom. – suttogja a fülembe, mire hisztozve kezdem el verni a mellkasát.

- De gondolj már rám. Mit érezhettem ott, amikor csak azt látom, hogy verekszel és vérzel. – mondom hisztizve és elkezdek sírni, majd szorosan megölelem. – nem maradhatok itt tovább. Mindenki tudja ki vagyok mi vagyok egy szörnyeteg, egy mutáns. – mondom halkan.

Kérdésemre, csak felnevet, és a hajammal kezd el játszadozni.

- Itt vannak anyáék õk is nagyon megkedveltek - Mondom elmosolyodk szavain és igazán jól esik. - Itt vannak a spanok és remélem, egyszer nem csak ketten leszünk... – nem értem az utolsó szavait és csak nagy szemekkel nézek.

- Mit értesz ez alatt?  - kérdezem meg, hogy fejezze be a mondatát.

- Mit érhetek szerinted?! – ha tudnám nem kérdeztem volna. Gondolom magamban - Hát egy baba, de nem most! Majd, ha elvégezted a szakközepet és addig van még jó két évünk – végig hallgatom, de én a baba szónál le vagyok ragadva és csodálkozva figyelem Koyi-t.

- Szeretnél egy közöset? - Kérdezem meglepetten

- Persze - átölel - Ha fiú lesz Tesaro Kilen lesz a neve, ha pedig lány Tesaro Manami Lynett. - Mondja, mire az orromra helyezi az ujjait.

- Ez tetszik – megcsókolom mosolyogva. Egy ideig csak fekszünk az ágyba, majd szerelmem hirtelen felül én meg érdeklõdve figyelek rá.

- Mi az édesem? – nézek rá.

- Te Lini jó, hogy itt tervezzük a gyereket. De mi lesz a sulival?  - elmosolyodik, mire visszadõlünk a takarót a fejünkre húzzuk, majd elkezd csikizni, amire csak nevetek és õ is velem együtt nevet. Puszit adok az orrára és az ajkaira, majd felállok, magam köré tekerem a lepedõt, majd elõveszem az összes tanulni valót, majd lefekszek az ágyra és Koyira nézet.

- Kezdhetjük Tesaro tanár úr  - elkezdek kuncogni, mire tigrisem, csak elkezd nevetni és mellém hasal.

Elkezdünk tanulni, magyarázzuk egymásnak, amiket nem értünk egész hamar megtanultunk mindent és furcsa mód most meg is értettem, talán azért, mert csókokat loptunk közben egymástól. Egy idõ után a hátamra fekszek és elkezdek kalandozni, hogy vajon milyen lesz a családunk.

- Baba itt vagy? - kérdezi mosolyogva és megcsókol.

- Ja, itt vagyok persze. – nézek rá mosolyogva

- Min elmélkedtél ennyire? – érdeklõdik, és a hasamat simogatja a lepedõ alatt, majd néha alhasamat kezdi el simogatni.

- Csak, azon, amit mondták a picikrõl, és hogy milyen lesz a családunk. – mondom, mire csak mosolyt látok az arcán.

- Veled csak tökéletes lehet a család. – suttogja és megcsókol szenvedélyesen, majd ágyékomon simít végig, amire felnyögök, de most nem megyünk tovább. Elmegyünk letusolni, majd egymás karjaiba alszunk el.

Álmomban a családunkat látom. Van két fiúnk és egy picike lányunk. Boldogan élünk egy családban, egy gyönyörû házban. Mind a ketten sikeresek vagyunk, de a gyerekeinket nem kell elhanyagolnunk, aminek nagyon örülök, hogy is éppen a kicsikkel vagyunk és velük játszunk. Koyi a fiúkkal én meg a pici lánnyal, hiszen a pici lány fiatalabb, mint a testvérei így vele máshogy kell játszani.

Pár óra elteltével felkelek, majd nyújtózok egy nagyot. Oldalra nézek és látom, hogy szerelmem is alszik. Csak figyelem és elkezdem simogatni.

-Olyan boldog vagyok, hogy veled lehetek és rád találtam. – mondja halkan, bár sejti, hogy párja még alszik, de ekkor meglepõdök.

-Akkor maradj is boldog, mert örökre velem maradhatsz. – mondja, mire kinyitja a szemét és megcsókol.

 Meglepõdve és értetlenül nézek rá.

-Ezt hogy érted? – érdeklõdök.

-Azt, hogy apumék belementek, hogy itt lakj. – teljesen meglepõdök, majd szenvedélyesen megcsókolom, amit csak viszonoz és a hátamat, meg a fenekemet simogatja, majd magára húz teljesen és így faljuk egymást perceken keresztül, majd egy idõ után Koyi megszakítja, és a szemembe néz. – de vannak feltételeik. – csak a szemébe nézek, remélem nem kell külön aludnom tõle, mert azt úgy sem fogom tudni betartani. Felülök ágyékára és csak figyelem, hogy mit fog mondani, közben a lábamat simogatja és a derekamat.

-Milyen feltételekkel maradhatok? – kérdezem és a felsõtestét meg az alhasát simogatom.

-Csak annyi, hogy nem mehet a tanulmányaim rovására meg éjszakákat alvással kell töltenünk. – mondja vigyorogva, amire elkezdek, picit nevetni rádõlök és megcsókolom.

-Az elsõ kivitelezhetõ a második még nem tudom. – mondom vigyorogva, majd tovább simogatom minden fele, de azért õ is nevet kicsit mondatomon, majd viszonozza a csókomat és elkezd minden fele simogatni.

Kezünk felizgulni egymásra, és érzem, hogy tigrisemnek a vágya is növekszik. Felállok, mire csak nagyot néz, hogy mit akarok csinálni, de szeretném el kerülni azt, hogy a legjobb pillanatban zavarjanak meg minket. Bezárom az ajtót, majd visszamegyek és négy kéz láb mászok felé, amire csak elvigyorodik és várja, hogy mit csinálok. Szenvedélyesen megcsókolom, és magára húz, és úgy simogatom, majd lekerül rólam a felsõ meg minden, de persze róla is. Pár perc elteltével, már semmi nincs egyikünkön sem, és úgy simogatjuk és csókolgatjuk egymást. A melleimet simogatja és gyömöszöli, amire nyögések szakadnak fel belõlem. Nem sokkal késõbb a hátamra döntés elkezdi csókolgatni a testemet és fokozatosan halad lejjebb, amíg el nem éri ágyékomat és intim részemre tapad rá, amit elkezd szívni. Ajkaimba harapok, hogy ne legyek túl hangos, de azért felnyögök és csípõmet is felemelem, így jobban hozzám tud férni. Nem sokkal késõbb már ujjait érzem magamba, amire megint felnyögök, és már vágyok rá nagyon.

-Kho..yhi.. – nyögöm neki, mire felém emelkedik és megcsókol, de az ujjait tovább mozgatja bennem.

-Mondjad szerelmem. - suttogja vágytól fûtött hangon.

-Nhe… kínozz, tovább könyörgöm. – nyögöm ki nehezen ajkaim közül és csak mosolyt látok az arcán, majd kihúzza ujjait és vágyát helyezi bejáratomhoz, majd belém hatol, amire mind a ketten felnyögünk és elkezd, bennem mozogni magamhoz ölelem, és úgy nyögdécselek halkan a nyakába. Nem sokkal késõbb elélvezünk mind a ketten. Egy kicsit rám nehezedik, majd végül észbe kap és mellém fekszik.

Szorosan bújok hozzá szerelmem meg szorosan ölel magához és simogat, ahogy csak tud.

-Imádlak Lini. – suttogja a nyakamba, amit megint elkezd csókolgatni.

-Én is imádlak Koyi. – suttogom vissza és tovább ölelem és simogatom. Remélem gyönyörû életem lest vele, mert most már csak rá van szükségem és csak rá számíthatok az egész világban. Mindenki elhagyott, csak õ nem. Õ mellettem maradt akár mennyire is el akartam el taszítni magamtól õ mellettem maradt. – Köszönöm. – suttogom a fülébe. – már csak te maradtál nekem az egész világban, csak benned bízhatok és rád számíthatok. Senkim nem maradtad rajtad kívül. – suttogom a fülébe, majd rám néz, de közben ránk teríti a takarót.

-Nincs igazad szerelmem. Nem vagy egyedül és nem csak én vagyok veled meg neked… - suttogja, de nem értem, hogy ezzel most mire akar célozni, ki van még itt nekem?

-Kire gondolsz Koyi? Ki van még itt nekem? – érdeklõdök, mivel nem értem mire céloz.

Mi közbe megcsókol, óvatosan nyelvével bejutásért könyörög ajkaim közé, amit meg adok neki és ezért cserébe perceken keresztül csókolózunk szenvedélyesen..

- Mi történt, míg én nem voltam ébren? – Kérdezem

- Nem sok, suliba jártam a tanárnõnek mondtam, hogy nincs minden rendbe és megértette. May Rin kussol és kerüli a balhét – mosolyodik el

Nem sokkal késõbb bejött az orvos és mondta, hogy hazamehetek. Szerelmem egyik haverja jött értünk és mentünk haza hozzájuk. Felvisz az emeletre, ledõlök az ágyra. Leveszi a pólómat és lefeküdt mellém mellé. Mire kicsit erõtlenül, de csókolgatni kezdem a mellkasát.

- Li…Lini…- nyögte kábán

- Ccs. – csitítom mire felé térdelek.

- Mit csinálsz?!

- Majd meglátod… - elmosolyodok, majd megcsókolom és tovább csókolgatom, amit viszonoz. A nadrágjához nyúlok, majd kigombolom, de megfogja a kezemet.

- Lini most nem kéne. Ha egy kicsit megerõsödtél annyiszor csináljuk meg úgy ahogy akarod, de amíg gyenge vagy nem kéne. Pihenjél, kérlek, hiszen majdnem elveszítettelek. – suttogja, és szinte könyörögve néz a szemembe. Most belátom, hogy tényleg igaza van. Leszállok róla és mellé fekszek, majd szorosan hozzá bújok.

-Ne haragudj, de már annyira kívánlak. – suttogom õszintén, amire elkezdem csókolni puha ajkait. Nem sokkal késõbb kopogást hallok és kicsit rémülten ugrok távolabb szerelmemtõl, aki azért utánam kap, hogy ne essek le.

-Lini ne aggódj nem lesz semmi baj. Itt nem fognak bántani. – nyugtat szerelmem, de még egy kicsit nem tudok addig, amíg be nem jön anyukája.

-Nem akarok zavarni, csak meg szeretném kérdezni, hogy nincs-e szükségetek valamire. – látom, hogy szerelmem kicsit most nem örül anyukájának.

-Nem anyja nincs szükségünk. Kérlek. – õt figyelem. Szerintem õ is nyugira vágyik, ahogy csak lehet. Velem teljes mértékben.

-Rendben, majd szólok, ha készen lesz az ebéd. – mondja halkan és látom, hogy Koyi válaszolni szeretne, de szerintem nem a legfinomabban, ezért inkább átveszem a válaszadó szerepét.

-Rendben. Köszönjünk, majd megyünk. – mondom kedvesen, majd visszamászok szerelmemhez és kimegy az anyja. Magához ölel és tovább simogat.

-Ne lágy dühös anyudra kérlek, csak aggódik érted meg értem is. – mondom, kedvesen közben tovább simogatom.

-Tudom, csak nem szeretem, ha elugrasz tõlem, mert õk bejönnek. – mondja õszintén.

-Sajnálom. – suttogom és szorosan bújok hozzá, majd lassan elalszok, hogy minél hamarabb visszanyerjem az energiámat, ahogy csak tudom.

Nem érzékeltem semmi a külvilágból. Egyszer csak elkezdtem magamhoz térni és nyöszörögni, majd a fejemet a másik oldalra fordítom. Mire hangot hallok.

-Lini. Szerelmem. – Ez Koyi hangja. Kinyitom a szememet és az õ aggódó tekintetével találom szembe magamat.

-hol vagy és hogy kerültem ide? – kérdezem nyöszörögve és nem tudom mi van nem tudtam semmit.

-Ki engedtél minden gõzt és mikor rád találtam kómába estél 3 hete és behoztalak a kórházba – mondja és hallom a hangján, hogy majdnem elsírja magát. – annyira sajnálom Lini. Meg tudsz nekem bocsájtani? Kérlek, ne haragudj, rám nagyon szeretlek belepusztultam volna, ha elveszítelek. – mondja õszintén és egy könnycsepp végig folyik az arcán.

Odanyúlok és letörlöm a könnycseppet és az arcát simogatom.

-Mióta vagy bent? – érdeklõdöm.

-Amióta behoztalak csak fürödni mentem haza. Egyetlen perce azon kívül nem hagytalak magadra. – mondja õszintén, amire meglepõdök kicsit, majd tovább simogatom az arcát.

-Gyere ide kérlek. – kérem, meg mire oda ül mellém az ágyra. Lehúzom magamhoz és lágy kicsit erõtlen csókot lehelek ajkaira, amit viszonoz, de érzem, hogy úgy vigyáz rám, mintha egy porcelán baba lennék.

-Annyira aggódtam miattad kicsim. – mondja és az arcomat kezdi el simogatni.

-Sajnálom nem akartam gondot okozni senkinek sem. – mondom õszintén. – anyámék voltak bent esetleg? – kérdezem, hogy hátha azért még is számítok nekik valamit, amire látom, hogy kicsit elszomorodik.

-Nem tudom, hogy mondjam el… - kezd bele, de én csak figyelek. – elköltöztek a tornádó után. – összeszorult a szívem és kezdett egy kicsi szél lenni a terembe, amire Koyi megijedt és megcsókolt. – ne csináld, kérlek. Nagyon szeretlek, nem akarlak elveszíteni. – suttogja és puszikkal halmoz el.

-Rendben miattad nem csinálom, de olyan nehéz tartani. – mondom halkan, mire odafekszik mellém és szorosan, de még is óvatosan magához ölel.

-Majd én segítek, csak többet ne rohanj el tõlünk. – suttogja és elkezd simogatni meg csókolgatni. Hozzábújok és végre nyugodt vagyok megint.

Nem sokkal késõbb mikor elaludtam érzem, hogy Koyi kimászik mellõlem, amire felébredek, majd lemegyek és a lépcsõn ülve hallgatom a beszélgetéseket.

- Mi történt Koyi?! – Kérdezi izgatottan és figyelt rám, hogy mikor méltóztatok felelni

- Hogy Lynett anyja egy dög az van, elõttem kurvázta le õt. Tudod Lini öccse Wyett meghalt – neee. Bármit csak ezt ne. Kezd el kicsit folyni a könnyem

- Mibe?

- Hosszú…

- Úgy nem fogom tudni, hogy mi van…

- Tudod – ne mond el könyörgöm megígérted, hogy nem mondod el – Lynett is olyan mint én, neki is van képessége. Õ irányítja a szelet és baszott nagy vihart tud csinálni. Egyébként a minap azért sérült meg a fejem, mert közel voltam hozzá, mikor õ vihart indított.

- Ugye csak viccelsz? – Néz rám

- Úgy ismersz?! –Kérdezem

- Nem, persze, hogy nem… és mi volt tovább? – nem bírom tovább hallgatni. Visszamegyek a szobába, majd leülök az ágyra és elkezdek zokogni. Nem tartotta meg a szavát elmondta az anyjának. Hazudott nekem.

Mikor visszajön, még mindig zokogok, majd odajön hozzám.

- Mi az kicsim?! – kérdezi tõlem

- Megígérted, hogy nem mondod el… - Felelem elcsukló hangon.

- De… - próbálja magyarázni és meg is akar csókolni.

- Hagyj békén – eltávolodok tõle, majd az ablakhoz megyek, és összébb húzom magam. Nem sokkal késõbb megérzem a hátam mögött és megölel.

- Engedj el. Hazudtál nekem nem tartottad, meg amit ígértél nekem. Átvertél. – mondom kiakadva és most teljesen elhagyottnak érzem magam. Kiszakítom a karjai közül magamat és leszaladok a lépcsõn ki a házból, csak minél messzebb lehessek mindenkitõl. Teljesen elárultnak érzem magam és átvertnek. Szaladok, ahogy csak bírok, de most egy kicsit a levegõvel is rásegítek, majd a parkba szaladok és tovább zokogok, teljesen kétségbe vagyok, esve ki csúszik a kezeim közül az irányítás és egy olyan hatalmas tornádó és keletkezik, amilyet még soha nem csináltam üvöltök, és sikítok, mindent csinálok és én vagyok a tornádó közepe.

Teljesen elvesztem. Nem tudom, hogy valaha képes leszek megint ön magam lenni. Egy napon egy idõben veszítek el mindent és mindenkit. Talán nem is lenne baj, ha meghalnék. Órákon keresztül megy körbe a tornádó a városon, mivel nem vagyok képes iránytani. Lepereg elõttem minden. Nem tudom, mit csinálhatnék. Egyszer csak elsötétül minden és elkezdek a föld felé zuhanni. Nem érzékelek semmit. Kómába estem… vajon mi lesz velem? Fogok én még élni valaha?...

Hallom, hogy megjött Koyi a motorjával. Ár perccel késõbb a telefonom csörög, de mire feltenném, leteszi. Nem tudom, mi történik, de aggódok. Egyszer csak szerelmem hangját hallom meg.

- Engem nem érdekel, hogy mit akar, de én beszélni fogok vele most! – mondja és hallom, hogy ideges. Kiszáguldok a szobámból, majd szerelmem nevét kiabálom, és mikor odaérek, megcsókolom, majd anyám szavaira leszek figyelmes.

- Te a kurvája vagy?! – Kérdezi szemrehányóan az anyám

- Nem õ a barátnõm – válaszol helyettem Koyi és magához ölel én meg készségesen bújok hozzá.

- Te kis szajha – Ront nekem anyám – Ezért szerettünk és neveltünk az apáddal, hogy elárulj minket?! Hogy egy ilyennek a nõje legyél…- Kérdezi, és úgy néz szerelmemre mint egy féregre.

- Szeretem õt – mondom határozottan. Közelebb akart férkõzni hozzám, de Koyi nem hagyta.

- Hálás lehetne a lányának – Mondja és érzem, hogy kicsit szorosabban ölel magához

- Mit tudsz te errõl?! Hiszen ennek nem is kéne élnie, Wyett miatta halt meg… - Üvölti, mire megint felpofoz ugyan ott, mint eddig, ami már kezd feldagadni.

Szerelmem elkapja anyám kezét és mérgesen néz rá.

- Na, ide figyeljen maga szerencsétlen IQ bajnok! Örülhetne, hogy ilyen remek lánya van, ami a fiúval történt arról nem a lánya tehet. Hiszen örökölte az erejét, maga szerencsétlenség… hogy mondhat egy anya ilyet a saját lányának? – vonja kérdõre anyámat, de csak szokásához híven grimaszokat vág.

- Úgy, hogy nekem ez a kis ribanc nem a lányom…- Vicsorog

- Ne vicsorogjon, mert kiszedem a kerítést, aztán tombolázhat érte, hogy megint legyen mûfoga. – érzem, hogy Koyi kezd ideges lenni és próbálja anyámat félemlíteni, ami kicsit nehéz – Lynett most velem jön és kész, nem áll ellen – Mondja neki, mire elengedi a kezét – Lynett – szólok neki – Hozd a cuccod!

- De Koyi – átölelem, nem akarom most elengedni.

- Menj, szerelmem, hozd a holmid, aztán eljössz hozzánk – mondja, amire kicsit meglepõdök és csókot lehet homlokomra.

 - Jó – felmegyek és összepakolok mindent, de csak a fontosabbakat. Két nagyobb táskával meg két hátizsákkal megyek le.

Tigrisem szólt egyik haverjának, hogy segítsen elvinni a cuccaimat, majd felöltem mögé a motorra, majd még anyám egyszer leribancozott, amire szorosan öleltem Koyit és szinte zokogtam a háta mögött. Mikor megérkeztünk hozzájuk még mindig sírtam és nem akartam megnyugodni. Koyi a kezemet simogatta, majd nehezen kioldozta kezeimet, majd a karjaiba vett fel, de én csak görcsösen kapaszkodtam belé, majd haverjára nézett.

- Ha megkérlek, felvinnéd, a cuccait beszélnem kell anyámmal. – mondja kedvesen haverjának.

- Persze menjetek csak nyugodtan. – válaszolja, majd elkezdi felvinni cuccaimat, majd bemegy velem Koyi a házba.

- Anya! –kiáltja el magát, majd leül velem együtt a kanapéra. Pár perc múlva meg is érkezett, majd aggódva nézett rám.

- Mi történt? –hallom aggódó hangját.

- Majd elmesélem. Nem akarom jobban felizgatni Lini-t. – mondja, és csak simogat meg puszikat ad a fejére. – de azt szeretném megkérdezni tõled, hogy itt maradhat-e velem, mert nincs hova mennie. Elengedni meg nem akarom. – mondja õszintén.

- Ne haragudj kicsim, de ezt még meg kell beszélnem apáddal. Én szívesen látom, de tudod, hogy apád a mérvadó. – mondja kedvesen

- Készítsek nektek valamit? – érdeklõdik.

- Nem kérünk. Felviszem a szobámba, hátha pihen egy kicsit. – mondja, majd feláll velem és felmegyünk a szobájába, de én még mindig zokogok a vállán és nem tudom, mikor fogom abba hagyni. Lefektet, az ágyra mellém fekszik, és szorosan magához ölel, majd elkezd simogatni.

- Minden rendben lesz, ne aggódj. – suttogja a fülembe, mire én csak szorosabban bújok hozzá legszívesebben elbújnék benne, majd szépen lassan álomba sírom magam.