Iskola után elmentünk nekem vásárolni ruhákat, mert kicsit nem voltak már jók amik otthon voltak, de az eladó eléggé bunkó volt ahova elõször mentünk ezért kicsim ki is osztotta, majd átmentünk egy másik boltba, ahol nagyon szép ruhákat találtunk. Csak sorban próbáltam a ruhákat, majd elkezdtem félni, hogy mi lesz, ha nem fogok majd egyszer tetszeni a nagy hasammal kicsimnek, de õ próbált megnyugtatni, hogy nem így lesz, és hogy mindig szeretni fog megcsókolt, amit viszonoztam. Nem sokkal késõbb már egy adag ruhával mentünk haza. Alaposan el is fáradtam és a pici is a tudtomra adta, hogy jó lenne ha lepihennék, mert eléggé mozgolódott.

- Szeretnéd megtudni a nemét? – érdeklõdök kedvesen és a kicsim kezét simogatom, mire rám néz.

- Meglehet tudni? – kérdezi teli vigyorral az arcán.

- Meglehet tudni, de csak akkor, ha mind a ketten benne vagyunk. – mondom mosolyogva, mire felcsillanni látom a szemét.

- Kérlek, szépen had tudjam meg. Annyira szeretném végre tudni, hogy fiam lesz-e vagy lányom. – elmosolyodok kicsimen, majd eszembe jut valami.

- Kössünk egy alkut rendben? – nézek rá mosolyogva, mire gyanakodva néz rám.

- Mit szeretnél cica? – érdeklõdik.

- Megtudhatod, milyen nemû lesz, de csak és kizárólag a születésnapodon. – mondom mosolyogva.

- Jaj ne már kicsim ne csináld ezt velem. – néz boci szemekkel rám, mire megcsókolom.

- Majd meglátom mi lesz még addig. – mondom mosolyogva. – de most kérlek menjünk haza, mert a picike rugdos és lassan kezd fájni. – nézek Koyi-ra.

- Rendben menjünk. Otthon fekve megbeszélünk mindent. – mondja kedvesen, majd hazamegyünk.

Mikor megérkeztünk nem tudtuk, hogy mit csináljunk ezért befeküdtünk az ágyba, és amíg hagytam tigrisemet tanulni, addig én a picinkkel aludtam egyet jót, amire már õ is megnyugodott.

Mikor haza fele mentünk bementünk egy kávézóba, de akkorra már a picike megnyugodott. Beszélgettünk sokat Koyi-val és tervezgettük a kicsinek a helyét a családot meg mindent, ami csak szép és jó volt. Egy idõ után kezdtem fáradni ezért hazamentünk. Bementünk a házba és kicsim apukája nézett mecset. Felmentünk, majd én lefeküdtem aludni, míg kicsim lement apjával mecset nézni.

Másnap reggel arra ébredek, hogy kicsim kelteget, mert suliba kell mennünk. Nagy nehezen felkelek, felöltözök, de el kell mennem ma vásárolni, mert már nem jönnek rám a ruháim. Elindultunk a suliba. Mikor beértünk megláttok May Rint hogy gipszbe van a keze felkötve a nyakára.

Az rák elég eseménytelenül zajlottak, azt leszámítva, hogy a picike egyre többet rugdos és apucija állandóan a hasamat simogatja az asztal alatt, ami jól esik. Szünetekben Santa-ékkal beszélgetünk, majd Hina odajön hozzám.

- Lini sajnálom, a tegnapit tudom kicsit túlzásba vittem a dolgot, de csak azért, mert aggódok a pici miatt, meg, mert féltékeny vagyok. – mondja õszintén, mire a féltékeny szóra meglepõdök.

- Hina mire féltékeny? – kérdezem tõle.

- Hogy babát vársz. Én is akarok babát várni, csak Santa nem megy bele. Én is szeretném meg tapasztalni azt mikor rugdos a picike bennem, meg hogy egy élet növekszik bennem. – mondja, mire megölelem és a fiúkra nézet, akik a hátunk mögött állnak.

- Minden rendben lesz Hina. Te is meg fogod tapasztalni, csak nem, most hanem a suli után. – próbálom nyugtatni és Santa-ra nézek, aki csak nagyot sóhajt és nem tetszik nekem. – Santa beszélni akar veled most. – mondom komolyan, majd elengedem Hina-t. adok kicsimnek egy csókot.

- Jövök, mindjárt a kapcsolatukról van szó. – magyarázom félmondattal kicsimnek, hogy nagyjából megértse a dolgokat, mire megölel.

- Rendben. – elmosolyodik, addig Hina-val beszélget, amíg én meg próbálok értelmet vrni Santa fejébe.

Elmeséli, hogy mióta nekünk gyerekünk van azóta Hina is akar egyet és ezért néha veszekednek és kezd kicsit elege lenni. Megijedek, de megpróbálom megnyugtatni, hogy minden rendben lesz és nem lesz semmi gond, ami nagyjából sikerül is. Megmondtam neki, hogy legalább egyszer próbálják meg, de ha neme jön össze, akkor sem lesz semmi baj belõle, meg, ha a szülõknek úgy állítják be, hogy véletlenül csúszott be, akkor tuti nem lesz bajuk mi meg majd max megyünk segíteni. Mire rábólintott, majd visszamentünk. Santa odament Hina-hoz és a fülébe súgott valamit, amire felvidult. Elköszöntek tõlünk és elmentek a suliból, bár volt még 1 óránk hátra, de hát a baba projekt mindeneknél elõbbre való.

- Hova mentek? És mit mondott Santa Hina-nak, hogy megnyugodott? És te mit mondtál Santa-nak? – érdeklõdik kicsim sorozatosan, amire elmosolyodok.

- most beszéltem Santa-val és elmagyaráztam nekik, hogy miért ne menne bele. Megkérdeztem az indokot, meg elmeséltem neki, hogy mennyire élvezed az apaságot, meg mondtam neki, hogy mi mellettük állunk, ha a szülõk nagy patáliát csapnának, de szerintem nem fognak ha azt mondják, hogy véletlen volt. És így mindenkinek teljesül a vágya. – mondom mosolyogva. – Santa is szeretett volna babát, csak az õsök miatt nem egyezetett bele. – mondom kicsimnek, mire megölel és megcsókol.

- Imádom azt a furfangos agyadat. – mondja mosolyogva. – akkor most elkentek babát gyártani? – érdeklõdik, mire csak bólintok és visszamegyünk az órára, mert becsengettek.

- Na, megjött az anya elefánt is – hallom May Rin gúnyos szavait, de nem veszem fel teljesen felesleges, hiszen tényleg gyereket várok és majd tényleg akkora leszek, mint egy elefént, de örömmel vállalom, mert Koyi gyerekérõl van szó.

- Na ide figyelj te szarházi – kapja el a kezét Koyi. Õt annál inkább zavarja. – Elegem van abból, hogy mindig bántod Lynett-et csak azért, mert nem veled járok. Ha még nem basztak meg alaposan beleültetlek valamibe, hogy elmúljon a kangörcsöd- mondja neki komolyan, mire csak feljajdul a lány.

- Te hülye vagy Koyi…? – kérdezi

Mielõtt még bármi baj történhetett volna. Santa-val kicsim és Rin közé álltunk, mirea csaj meg akart pofozni és nem tudtam volna reagálni, de Hina közénk tett egy nagyon vastag könyvet és azt ütötte meg Rin amire eltört a keze.

- Köszi Hina nagy vagy! – mondja tigrisem barátnõmnek.

Mire elmosolyodik és annyit felel, hogy megérdemli az a kurva. Jól elbeszélgettünk, majd 2. óra után mennem kellett vizsgálni. Szerencsém volt, hogy jó tételeket húzta, ezért a feleleteim4-esre és 5-ösre sikeredtek,

- Büszke vagyok rád! – megcsókol, amit viszonzok – Ma én fõzök ezért és elmegyünk este bulizni

- Hétköznap?! – kérdezem meglepõdve – hiszen suli van…- mondom neki

- Tudom, na és?! – néz rám mosolyogva – A Sakura nyitva van – megfogja a kezemet. Nem hiszem, hogy a baba miatt jó lenne, de nem akadékoskodok.

A Sakura egy klassz diszkó, ami nincs messze kicsimék házától, amit annyira nem bánok, mert így legaláb ha gond van nem kell sokat sétálni.. le van fixálva az estém így nem tudtam ellenkezni sem. Hívtuk Hina-ékat is.

- Kösd fel a szoknyád baby cool táncos vagyok! – mondja nekem tigrisem magabiztosan.

- Na, a kis egoista – mondja Santa

- Nem ego kérem szépen, csak egészséges önbizalom! – neveti el magát, amire mi is csatlakozunk.

Nem sokára megékeztünk. Bementünk és látom, hogy egy kicsit füstös a hely és a hasamat simogatom elkezdek kicsit aggódni, hogy mi lesz itt, de nem rontom el tigrisem napját. Elkezdtünk táncolni Santa-ékkal és tényleg jól nyomta kicsim, de a pici miatt már nem bírom úgy eléggé rugdosott is. Kimentem a friss levegõre, ahova Hina követ.

- Minden rendben van Lini? – kérdi aggódva.

- Igen jól vagyok, csak a picike rugdos, meg a benti cigi füst nem tesz jót neki. Meg én is aggódok, de nem akarom elrontani Koyi napját. – mondom Hina-nak mire idiótán néz rám.

- Lini te meg vagy huzatva? Most nem Koyi az elsõ, hanem te meg a pici. Most jöttél ki a korházból vissza akarsz menni? – kezd el osztani, bár jogosan nem sokára a fiúk is megjelennek.

- Mi a baj mi történt? – érdeklõdik szivem, majd odajön, hozzám megölel, és a hasamat simogatja, ahol még a pici nagyon rugdos. – mi a baj? – érdeklõdik.

- Mind össze csak arról, hogy van bolond menyasszonyod. – mondja Hina.

- Ugyan már Hina nincsen semmi baj. – mondom kedvesen és Koyi-ra nézek. – nincs semmi baj, de tényleg. – megcsókolom, majd hozzá bújok és úgy simogatom a karját.

- Dehogy nincs baj Lini. Gyereket vársz. Nem bírsz már úgy ugrálni, mint eddig ez az egyik. A másik meg. – ezt már Koyi-nak mondja. – jó lenne ha nem vinnéd füstös helyre, ha egészséges gyereket akarsz. – mondja komolyan Hina, amire kicsit én pöccenek be.

- Hinaru elég legyen. – mondom komolyan. – tudom, hogy aggódsz a többiekkel együtt, de nem kéne neked is leugatnod mindenkinek a fejét. Mi vállaltuk a gyereket és végig fogjuk csinálni és ne bánj úgy velünk, mint a hülye gyerekekkel. – mondom komolyan, mire Hina meg akarna pofozni, de Santa leállítja.

- Elég legyen. Most hagyjátok abba. – komolyan, mintha õ lenne a fõnök. – annyiban igaza van Hina-nak, hogy nem kéne füstös helyekre járnod, de abban viszont neked van igazad, hogy ti tudjátok mit csináltok, mert a ti gyereketek. – mondja komolyan, majd Koyi-ra néz. – neked mi a véleményed? – néz haverjára.

- Azt hogy Hina-nak igaza van és szerintem jobb ha hazamegyünk pihenni. – mondja komolyan és felelõsség teljesen.

- Látom kezdesz felnõni Koyi. Büszke vagyok rád. – mondja Santa. – akkor mi is megyünk és lenyugtatom a kisasszonyt. – kedvesen, majd felemelte barátnõjét. – sziasztok. – köszöntek el, majd hazamentek, mire én csak utánuk néztem és Koyi meg engem ölel és a hasamat simogatja, hogy a pici lenyugodjon…

- Értettem apa – mondja szerelmem – Már elnézést kértem Linitõl. – magához ölel.

- Így van – álltam szivem oldalára.

Engedélyt kérve a szülõktõl felmentünk a hálóba. Eldõltem az ágyra, majd Koyi-t figyeltem, aki ledõlt mellém odahajoltam hozzá és a fülébe olyan érzékien, ahogy csak tudtam, hogy kívánom. Nem is kellett többet mondani. Elkezdtünk csókolózni, majd a felsõmet húzta fel rajtam és csókokkal haladt meg nyál csíkot hagy maga után, ahogy egyre feljebb jön. Intim részemet kezdi el izgatni, amire belenyögök a csókba. Lekerülnek rólunk a ruhák, majd lábaim közé helyezkedik el és csókjaival meg nyelvével kezdi el szentélyemet izgatni, amire nyögések szakadnak fel belõlem, majd pár perc múlva elélvezek. Megcsókol, majd az én kezem indul szabadjára, majd kicsit lejjebb haladtam ajkaimmal és úgy kényeztettem szerelmem ékességét, amíg õ is el nem élvezett. Nem sokkal késõbb ráültem vágyára és óvatosan kezdtem el mozogni. Pár perccel késõbb egyszerre nyögtünk fel, majd rádõltem. Maga mellé fektet, majd megcsókol és a szemembe néz.

- Szeretlek – suttogom, majd a hasam kezdi el simogatni, mire a pici megmozdult, amit éreztem én is.

- Rúgott nézd – tette oda a kezem, majd tám nézett felpattant, majd leszaladt szüleihez. Én annyira álmos voltam, hogy úgy ahogy voltam elaludtam. Nem sokkal késõbb éreztem, hogy süllyed mellettem az ágy és gondoltam, hogy szerelmem, amire hozzá bújtam és úgy aludtam reggelit.

Reggel a kicsi rugdosására ébredtem. Elmosolyodtam, majd óvatosan kiszálltam kicsim mellõle majd lementem és elkezdtem valami harapni valót összeütni, hogy együnk egy kicsit. Mikor befejeztük kezeket érzem meg a hasamon és csókokat a nyakamon.

- Jó reggelt anyuci. – suttogja a nyakamba Koyi.

- Neked is apuci. – mondom mosolyogva.

- Hogy érzitek magatokat? A kis focista keltett fel? – érdeklõdik kedvesen, mire meglepõve nézek rá.

- Már ennyire eltervezted, hogy fiú lesz? – nézek rá mosolyogva, majd megcsókolom. – mi lesz akkor ha lány lesz? – kérdezem tõle?

- Nem baj akkor is focista lesz. – mondja magabiztosan és mosolyogva, amit rá hagyok.

- Rendben, de készüljél, mert elfogunk késni a suliból. – mondom kedvesen, mire az órára néz.

- Az a hülye suli. Minek találták ki?

- Azért szivem, hogy neked legyen miért bosszankodnod. – mondom kedvesen, majd a cipõmet kezdtem el venni.

- Te még is hova mész? – néz rám.

- Hova mennék? Természetesen a suliba okosodni. – mondom mosolyogva, majd megcsókolom. Kint a friss levegõn megvárom, majd elindultunk a suliba útközben találkoztunk Santa-ékkal én Hinaru-val elmentem beszélgetni, míg a fiúk is beszélgettek. Hinaru megsimogatta a hasamat is és nagyon tetszett neki, a picike, majd odament Santa-hoz.

- Santa légyszi. Én is szeretnék egy babát. – mondja és boci szemekkel néz barátjára.

- Kicsim anyádék megölnének nem? – kérdezi meg.

- Majd én megvédelek, de én is szeretnék egy pici babát tõled. – mondja Santa-nak én meg csak elmosolyodok a beszélgetésen és csak arra leszek figyelmes, hogy tigrisem magához ölel, a nyakamba csókol, és a hasamat simogatja. Beértünk és mindenki meglepõdve figyelte engem, meg a kerekedõ hasamat. Meg is kérdezték, de hárítottam inkább a témát és ebben tigrisem is segített. Látszott rajta, hogy egész nap aggódik miattam meg a kicsi miatt, hogy ne legyen bajunk, de a vigyázásomba Santa-ék is becsatlakoznak.

- Lini – mikor meghallottam Koyi hangját megszeppenve álltam fel és néztem õt, közben a hasamat simogattam.

- Koyi. Mit keresel itt?! – kérdezem tõle. Nem akarok veszekedést.

- Hiányoztál és nagyon sajnálom – elkezd zokogni, majd földre rogy.

- Koyi – odamegyek, hozzá letérdelek elé, majd felemelek a fejét és megcsókolom – Szeretlek – suttogom.

- Én is szeretlek – vadabbul csókol meg amit viszonzok és örülök, hogy végre megint csókolhatom.

Barátaink mosolyogva néztek minket és velünk együtt örültek.

- Haza jössz velem?! – simpgatja a hátamat.

- Igen – átölelem – ja, és remélem, azért szegény rózsáim nem sínylik meg az eseményeket – odanyújtja nekem az ajándékot, amiket hozott. – Ez a tied még – adja nekem a gyûrût, amit már egyszer láttam, de most nem küldöm el, hanem felhúzom az ujjamra.

- A Tesaro Lynett cool név lenne nem?! – kérdezi mosolyogva. Felállunk, majd összeszedjük a cuccaimat, addig én elbúcsúzok Santa-éktól és mindent megköszönünk. Mikor hazamentünk még nem volt otthon senki. Tigrisem felkért táncolni, amit egy csókkal kezdtünk meg. Nem sokkal késõbb halljuk az ajtó csukódását, a lentit.

-  Lemegyek, üdvözlöm szüleidet. – mondom kedvesen, majd megcsókolom és lemegyek, de követ. Mikor meglátom anyukáját elmosolyodok.

- Szia Megumi. – köszön kedvesen, mire anyukája odajön hozzám s megölel.

- Szia Lini. Úgy örülök, hogy végre megint itt vagy. – mondja õszintén és a hátamat simogatja. – hogy vagy és a tanulással hogy állsz? – érdeklõdik kedvesen.

- Most már jól vagyok, hogy megint Koyi-val lehetek. A tanulással meg egészen jól. Holnap megyek vizsgázni. – kedvesen, majd tigrisem értetlen fejére nézek.

- Miért mész meg hova mész vizsgázni? – érdeklõdik.

- Anyudék beszéltek az igazgatóval, aki volt bent nálam és megbeszéltük, hogy az éves anyagból levizsgázok és mehetek tovább veletek. – mondom kedvesen és a hasamat simogatom.

- Tényleg? Ez irtó jó. – mondja lelkesen és megölel. Nem sokkal késõbb megjön kicsim apukája, aki kicsit haragos szemmel néz fiára.

- Szia apa. – köszön szerelmem, de mire én köszönnék, apuci megelõz és fiának szegezi mondandóját.

- Drága fiam. Remélem megértetted most már, mit jelent az, hogy család meg szerelem és nem próbálod meg tönkre tenni a sajátodat. Nekem eszem ágába nem volt azt mondani annó anyádnak, hogy vetesse, mert szerettem, ahogy most is szeretem. – mondja komolyan és folytatja. – ha még egyszer megmered bántani én nem foglak többet a közelébe engedni. – mondja komolyan és fiára néz…

Bent voltam a kórházban egyedül. Néha bejött hozzám Santa meg Hinaru. Most is bejöttek suli után.

- Hogy vagy Lini? –érdeklõdik Hinaru Santa meg érdeklõdve figyel minket.

- Rosszul nekem hiányzik Koyi annak ellenére, hogy el akarta vetetni a saját gyerekét, de szeretem. – mondom halkan és elcsuklik a hangom, majd pár könnycsepp végig folyt. – szeretném látni, csak félek, ha megint meglátnám veszekednénk amit nem akarok. A pici veszélyeztetett lett, ami aggaszt, mert ha csak egy picit is felhúzom magam, elveszíthetem. – mondom õszintén és a hasamat simogatom.

- Te is hiányzol Koyi-nak. – mondja Santa. – élõ zombi lett belõle mióta elküldted és nem jöhet be hozzád.

- Szegénykém. – mondom halkan és a hasamat simogatom.

- Megérdemli, azok után amit mondott. – mondja komolyan Hinaru.

- Kicsim ezt már egyszer megbeszéltük. – szól rá Santa barátnõjére.

- Bár mi is olyan lennénk, mint ti. Nem lenne semmi gond és velem lehetne. – mondom halkan, mire odajönnek és megölelnek.

- Nem lesz semmi baj meglátod, majd megpróbálok beszélni Koyi fejével, bár szerintem már észhez tért. – mondja kedvesen Santa. Nagyon sokat beszélgettünk és tevézgettünk, majd elég késõre járt és elmentek haza. Mikor egyedül maradtam az ablakhoz sétáltam és a hasamat simogattam. Hiányzott Koyi ölelése simogatása csókjai. Próbáltam nyugodt maradni, hogy a picinek ne legyen baja.

* * *

4 hónap elteltével minden nap volt bent nála valaki, ami jól esett neki, hol Koyi apja vagy anyukája, hol Santa meg Hinaru. Nagyon hiányozott neki Koyi és a hasa is elkezdett kerekedni. Volt bent nála a suliba az igazgató, akivel megbeszélt mindent és elrendeztek, már csak az éves anyagot kell megtanulnia levizsgáznia és mehet a következõ tanévbe. Megkaptam az anyagot, amit közben elkezdtem tanulni, mikor senki nem volt nálam.

Kiengettek és nem tudtam hova menjek, amíg nem beszélek Koyi-val addig nem akarok visszamenni hozzá, hiszen kitudja, mennyire utál engem meg a gyerekét. Hinaru-val meg Koyi szüleivel megbeszéltük, hogy eleinte hozzájuk megyek, és ha rendezõdtek a dolgaink Koyi-val visszaköltözök hozzájuk.

Éppen lepihenek a vendégszobába, mikor hallom, hogy valaki csenget. Reménykedek benne, hogy talán Koyi az, de nem tudom biztosra és inkább nem akarok csalódni féltem a picit. Elõveszem a tanulni valót és inkább a vizsgára készülök, ami napokon belül lesz.

Mikor visszajöttek mosolyogva vártuk õket. Koyi mindenkitõl bocsánatot kért. Beszélgettünk, majd egy idõ után Santa-ék elmentek, majd az anyukája lement kávézni egyet. Koyi felém fordul.

- Lynett! – megfogja a kezemet – Nem tudom, hogy hogyan kezdjem el amit most akarok mondani, de nehéz. – rémülten nézek rá, hiszen nem tudom mit akar. – Kérlek ne nézz így rám! – mondja kérlelõen – Gondolkoztam és arra a részre jutottam, hogy meg e érné a gyerek ezt az egészet?! – mikor meghallom kérdését elerednek a könnyeim és nem akarom hinni a fülemnek.

- Ezt most, hogy értsem?! Nem akarod a babát?! Vagy mi a probléma?! – nem bírom tovább és megint elsírom magam.

- Jaj nem az – megcsókol, de nem viszonzom – Csak, hogy lelkileg és testileg is megvisel és még van közel hét hónap, ami hosszú idõ. Az aggódás érted, a suli sem úgy megy, ahogy kéne nekem sem. Azaz, kaptam egy kettest japán töribõl, de van hat négyes és egy ötös. Illetve, hogy neked is be kéne fejezned a sulit. Ne haragudj, de nem bírom magamba tartani, hiszen két tárgyból is meg akarnak húzni és sokat is hiányzol. Már az ofõnek is feltûnt és nem akarom, hogy bajba keveredj, mert, ha kijártad a sulit, akkor lehet nyolc babánk is. Csak… - mondja – Értsd meg fiatal vagy még… - feláll én meg nem tudom mit csináljak.

- Koyi idáig azt akartad, hogy tartsuk meg – mondom neki, mire a szívem majd kettéhasad.

- Na, mindegy, ahogy gondolod, nekem aztán nyolc! De, ha meg akarod szülni, akkor kérlek, gyere hozzám – letérdelt elém és a gyûrût is elém tartotta. Ezt nem hiszem el. Elkezdek zokogni.

- Takarodj a szemem elõl. – mondom dühösen, mérgesen és zokogva és látom, hoyg meg van lepõdve.

- Lini… - mondana valamit, de nem érdekel.

- Nem Koyi. Tünj a szemem elõl. Mi az neked nyolc ha megtartom?!?!?! Te is benne voltál! Ez a te gyereked is, hogy tudsz így beszélni róla. Õ is egy élõlény a tiéd!!!! – mondom neki kiakadva és látom, hogy sajnálja, hogy felhozta.

- Sajnálom Lini…. – nem érdekel most már.

- Tünjél a szobából nem akarlak többet látni. – mondom teljesen kiakadva, mire erõs fájdalmat érzek a hasamnál és felkiáltok, mire egy nõvér bejön a szobába és hívja az orvost.

- Lini mi a baj? – hallom Koyi aggódó hangját, de kivezetik és nyugtatót meg altatót adnak nekem, hogy meg tudjak nyugodni. Mikor már hat az altató jön az orvos még mielõtt elaludnék.

- 4 hónapig nem engedjük, ki ha meg akarja tartani a babát, de ha nem akkor már este elkell végeznünk a mûtétet. – mondja nekem.

- Megtartom a picit, de kérem, csak a kint álló nõnek szóljon errõl. – kérem az orvost, majd lassan elalszok.

Annyira kiborultam, hogy elaludtam a kövön. Reggel érzem, hogy valaki felemeli és lefektet az ágyra, majd csókot kapok tõle. Felébredek és bocsánatot kér, hogy nem akart felkelteni. Felülök hozzá lágyan és gyengén megcsókolom, majd elmondom neki, hogy szeretem. Mikor elmegy, visszafekszek az ágyra és alszok tovább, de nagyon nem vagyok jól.

Reggel mikor felkel, kicsim anyukája bejön hozzám, majd leül mellém.

- Hogy vagy? – kérdezi, és a hajamat simogatja.

- Rosszul éhes is vagyok, de ha eszek egybõl kijön. Ha iszok azt is kihányom. Teljesen erõtlen vagyok, és nem tudom, hogy fogom bírni. – mondom halkan és kicsit elkezdek sírni, mire Megumi magához ölel.

- Ne féljél, itt vagyunk neked nem lesz semmi baj. – próbál nyugtatni, de a sok folyadék hiány miatt lassan kezd elsötétülni minden. Nem reagálok semmire.

Mikor felébredek annyit látok, hogy a kórházba vagyok és Megumi van mellettem.

- Végre felébredtél Lini. – mondja kicsit megkönnyebbülve. – annyira aggódtam érted. – mondja és megfogja a kezemet.

- Koyi merre van? – érdeklõdök halkan.

- Ne aggódj nem sokára szerintem bent lesz. Koshiro otthon van. Szólni fog neki, hogy merre vagy. – mondja és még mindig a kezemet simogatja. Behunyom a szememet és megint elalszok.

Pár perccel késõbb hangokra jobban szólva beszélgetésre leszek figyelmes.

- Miért nem szóltál, hogy bent van Lini? – kérdezi szerelmem anyjától.

- Az egyesség miatt fiam. Tudom, hogy aggódsz Lini miatt, de a suli, akkor is… - bele vág anyja szavaiba.

- Anya nem érdekel az egyesség. Ha Lini baja van, akkor szóljatok. Ennyit kértem tõletek. Mi van ha valami baja esik neki is meg a kicsinek is? – vonja kérdõre anyját kicsit idegesen. Lassan elkezdem nyitogatni a szemem, mire meghallom Hinaru hangját.

- Koyi. – szól neki, majd rám néz. – Lini felkelt. – fejezi be, majd megfogja a kezemet. – hogy vagy Lini? – érdeklõdik kedvesen.

- Még is hogy lehetne szerinted? – válaszol helyettem Koyi idegbetegen, ami nem tetszik, látom, hogy barátnõmnek is rosszul esik a válasz.

- Koyi, miért így kell válaszolni? – kérdezem tõle halkan.

- Mert olyan kérdést tesz fel, ami látszik, ha rád néz az ember. – mondja kicsit enyhébb hangnembe.

- Azt addig értem, de attól, hogy te aggódsz értem nem kéne, mindenkivel veszekednek. Fõleg azokkal, nem akik szeretnek és aggódnak. – mondom neki halkan.

-  Ezt most mire érted? Az hogy anyámmal veszekszek az én dolgom az én anyám. – szavai kicsit szíven ütnek és elfordítom a fejem és bekönnyezek kicsit, mire Santa-t hallom meg.

- Koyi gyere ki, de most azonnal. – mondja komolyan és kiviszi haverját, mire odajön hozzám Megumi is meg Hinaru és megfogják a kezemet.

- Minden rendben lesz ne aggódj. Nem lesz semmi gond. – mondja nekem biztatva.

- De miért kell így beszélnie másokkal? Miért bántja meg azokak, akiket szeret? – mondom halkan, mire Megumi egy kicsit elkezd aggódni.

- Kincsem ne aggódj, mert ha nagyon sokat vagy kiakadva, akkor elveszítheted a picit. – mondja, amire megijedek.

- Nem akarom elveszíteni. – mondom kétségbe esve.

Nagy nehezen meg tudtak nyugtatni és már nyugodtabb hangulatomban vártam vissza a fiúkat…

- Santaéknak?! – kérdezi meglepetten – Majd elmondjuk nekik kicsim – neveti el mahát – De elõször még anyáéknak kéne megtudniuk, hiszen gondolom nem mondtad még el.

Megrázom a fejemet, de félek a reakciójuktól, hiszen még iskolába járunk.

- Jaj Koyi én nem merem elmondani, nem fognak cafkának nézni?! – kérdezem aggódva.

- Anyáék? – kerek szemekkel néz rám. – De, hogy is, nem… Tudják a dolgokat, hogy együtt voltunk nem egyszer és szerintem örülnének egy unokának – próbál biztatni, de én még akkor is félek, hogy valami baj lesz belõle.

- Rendben, vacsora után mondjuk el nekik.

Amíg kicsim szülei haza nem jöttek addig megterítünk, és mindent rendben teszünk. Nem sokkal késõbb megjött szivem anyukája.

- Szevasztok fiatalok! – köszön kicsim anyukája – De édesek vagytok, hogy megterítettetek. – megölelte minket, de én még mindig félek a bejelentéstõl.

- Megumi asszony – szólok neki halkan, mire rám néz.

- Mondtam, hogy tegezhetsz nyugodtan Lynett – válaszolja kedvesen

- Megumi, majd vacsora után szeretnénk beszélni veled és a férjeddel

- Igen?! – kíváncsian néz ránk – Mirõl lenne szó? – kérdezi, mire intett Koyi, hogy majd megtudja. Annyira félek ettõl az estétõl.

Nem sokára megjött kicsim apukája és leültünk enni. Hallgattunk apja beszámolóját és nagyon feszültek vagyunk. Alig tudtam enni pár falatot a feszültségtõl. Egyszer csak Koyi megölel és elkezd simogatni. Pici megnyugszok, de még nem tudok teljesen, hiszen még hátra van a bejelentés.

- Apa, anya… - kezdi kicsim, mire teljesen hozzá bújok és várom, hogy adja elõ.– Szóval mit szólnátok, ha apró lábacskák topognának a parkettán, ha kacaj dobná fel a ritkán csendes házat és, ha megint lovacskásat kéne játszani?! – Koyi elmosolyodik, mire a szülõk kicsit értetlenül néznek egymásra, majd Koyi-ra.

 - Mi van fiam nem nõttél ki a lovacskázásból? – kérdezi apja, mire majdnem elnevetem magam.

- De, de az unokátok még nem játszott… - mondja, mire kicsit szorosabban ölel magához én meg félek a szülõkre nézni.

- Ez az amire gondolok?! – kérdezi Megumi.

- Igen – felelem halkan, de félek a reakciótól.

Eleinte nagyon megdöbbent arcot vágtak, majd elkezdtek nevetni és nagyon örültek a kicsinek, ami megnyugtatott végre. Kicsim anyukája elment telefonálni, míg apukájával tovább beszélgettünk. Mikor mindenki visszajött az asztalhoz vártuk a szavakat.

- Figyeljetek az mind szép és jó, hogy gyereketek lesz, és mi örömmel segítünk benne, de a sulit minden féle képpen be kell fejeznetek ez nem alku tárgya. – mondja komolyan kicsim apja. – utána meg Koyi, majd jössz a cégemhez dolgozni, hogy el tudd tartani a családodat, ha már ennyire elõre szaladtatok. – mondja kedvesebben, majd Megumi folytatja.

- Koyi egyetértek apáddal. A sulit mind a kettõtöknek be kell fejezni. Délelõttönként megoldjuk úgy apáddal, hogy itthon legyünk a picivel majd felváltva, de akkor így esténként kell majd dolgoznunk, mert egy kicsivel nem lehet csak félig meddig lenni. Teljes embert kíván. – mondja komolyan.

- Rendben megértettük. – mondja kicsim, mire én csak neki dõlök, mert kicsit fáradt is vagyok meg éhes is vagyok. Magyarán minden bajom van.

- Jól vagy Lini? – kérdezi Megumi.

- Persze, csak kicsit fáradt vagyok, de minden rendben. – mondom kedvesen.

- Menjetek nyugodtan aludni. – mondják kedvesen, majd Koyi még nem mozdul és szüleire néz.

- Azt viszont én szeretném leszögezni, hogy amíg Lini-nek rosszul létei vannak, addig nem akarom, hogy az iskolában legyen. Itthon sokkal nagyobb biztonságban van. – mondja komolyan és érzem, hogy valami történt, amirõl nem akar beszélni.

- Ez csak természetes, holnap úgy is itthon leszek, vigyázok rá. – mondja Megumi. – de most már menjetek aludni, mert Lini mindjárt itt alszik el. – mondja fiának, aki rám néz puszit ad fejemre, majd karjaiba visz fel. Igaza volt kicsim anyukájának tényleg mindjárt ott alszok el ahogy voltam. Letett az ágyra, majd levetkõzött kicsim én meg szinte majdnem bealudtam. Érzem, hogy bemászik mellém, mire szorosan hozzá bújok, és úgy alszok tovább.

Éjszaka párszor felkeltem, mert ki kellett rohannom a wc-be, de az utolsónál, már annyira nem volt bennem energia, hogy felállni sem bírtam. Nem ettem állandóan hányok és tenni sem tudok semmit. Lehúzom a wc-t, de ott maradok a kövön és elkezdenek folyni a könnyeim. Kétségbe vagyok esve, hogy mi lesz itt velem.

- A tanulás nem érdekes – mondja nekem – Te fontosabb vagy, ha meg valaki beszól a hiányzásért azt fejbe lövöm – mondja mosolyogva, de sajnos nem élvezhetem annyira a vidámságot, mert egybõl szaladnom kell a wc-re.

Elbúcsúzni sem tudtam szivemtõl, mert annyira rosszul vagyok és a wc-t kell támadnom. Elmegy suliba én meg otthon vagyok, és nem tudom, hogy mi bajom van. Egyszer az anyukája megjelent egy terhesség teszttel, hogy csináljam meg a biztonság kedvéért. Megcsinálom, de amikor meglátom, az eredmény elkezdek sírni, hiszen nem tudom, hogy mi lesz. Nem mondok semmit szivem anyukájának és el is rejtem a tesztet. Felmegyek a szobába és nem tudom, hogy mit csináljak. Délután lemegyek a nappaliba, majd felhívom kicsimet. Csörög.

- Igen mond kicsim jól vagy?!

- Koyi – sírom el magamat.

- Mi az szerelmem?! – kérdezi

- Koyi – szipogom – Elõrébb csúszott az a baba project

- Mi?! – mintha egy kicsit rémültnek hallanám a hangját

- Babát várok – mondom és megint elkezdek sírni.

Letette a telefont és elkezdtem aggódni, hogy most mi fog történni annyira nem akarom, hogy vége legyen szeretem és mindent megtennék annak érdekében, hogy boldog legyen még ha kell a kicsit is elvetetem, csak ne hagyjon el. Mikor megjön rámosolygok, de tovább folynak a könnyeim.

- Lini mi a baj szerelemem?! – kérdezi, mintha nem lenne magától érthetõdö.

- Koyi most mi lesz ? – bújok szerelmemhez.

- Mi lenne?! – horkan fel – Megtartjuk ha akarod – megölel és érzem, hogy nem akar elengedni.

- Szeretném. De mi lesz a sulival?!

- Egy darabig még tudsz járni és elég nagy a kégli, apa faszán keres, megoldjuk. Itthon vannak?!

- Nincsenek – megcsókol amit viszonzok szenvedélyesen, mire hátra dõlök és magamra húzom.

- Lin…i a baba – mondja aggódva.

- Ne aggódj ez a tízedik hét – megcsókolom

Benyúlt kicsim a felsõm alá és a melleimet simogatta, amiire felnyögtem és én is elkezdte simogatni minden fele, majd a felsõje alá csúsztattam a kezemet, amire õ is felnyögött.

- Lini ah…-

- Szeretlek – elkezdtem lehúzni a nadrágjának a cipzárját, mire megfogta a kezemet.

- Biztosan akarod?! – kérdezi – Mert, ha nem vagy jól, vagy a baba…, ha bajotok lesz nem tudom mit teszek – mondta aggódva.

- Nem lesz baj – folytatom a tevékenységet és mindent leveszek róla, majd vágyát kezdem el izgatni és fel-le mozgatom a kezemet vágyán.

Hevesen csókolóztunk, közben néha felnyögött, ahogy a kezemet mozgattam ékességén, majd én is elkezdtem nyögdécselni, ahogy vágyamat simogatja tovább kényeztetjük egymást és nyögdécseltünk a csókba, majd inkább nem mentünk tovább. Talán mert féltettük a picit, de nem akartunk baj. A csodás délután után szorosan bújtam hozzá és picit elaludtam, mert a délelõttöm eléggé húzós volt és fárasztó.

Pár óra elteltével kicsim simogatására ébredezek, majd hozzá bújok.

- Jól vagy kicsim? – érdeklõdik és puszit ad a fejemre.

- Igen minden rendben van, csak kicsit elfáradtam. – mondom kedvesen, majd felállok, és a fürdõbe szaladok kiadni magamból egy adagot, mire szivem utánam jön.

- Amint látom nem biztos, hogy olyan jól vagy. – elmélkedik, és a hátamat simogatja.

- Hogy fogok így suliba járni? – kérdezem halkan.

- Hogy járnál? Beteget jelentesz, és itthon maradsz, amíg a rosszul létek tartanak, utána meg majd meglátjuk, de a nagyon feszülõs cuccokról, majd le kell mondanod, ha elkezd növekedni a pocid. – mondja kedvesen és a hasamat simogatja, ami jól esik és kezdek jobban lenni. Lehúzom a wc-t, majd kiöblítem a számat, majd picimhez bújok.

- Fel vagyunk mi készülve egy picire? – kérdezem halkan és megölelm, mire szorosan ölel magához és a hátamat simogatja.

- Persze, hogy fel vagyunk. Meg anyuék is segíteni fognak, amíg a sulit be nem fejezzük. Délelõtt õk lesznek a kicsivel, de délután meg este a miénk lesz. – mondja kedvesen.

- Rendben, de olyan furcsa, hogy lesz egy picink, hiszen még csak 17 éves vagyok te meg 18. – nézek a szemébe. – örülök neki, csak azért még is félek. – mondom õszintén.

- Elhiszem, hogy félsz én is félek, de ha együtt leszünk, mindent meg fogunk oldani. – mondja kedvesen és maga biztosan.

- Santa-éknak mikor fogjuk elmondani? – érdeklõdök.