|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| Saga-chan | 2014. 07. 06. 22:04:01 | #30553 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Megjegyzés: Drágámnak
- Úgy tűnik nem csak te, a picik is hiányolják a közelségemet. - csókolja végig nyakamat, amin jót kuncogok
- Igen, minden bizonnyal. - hajolok ajkaira, majd hosszan csókolom. Nem tudok betelni ajkaival és nem is akarok.
- Jobban vagy már? - kérdi tőlem, de csak mosolyogva bólintok.
- Soha jobban. Bár sosem gondoltam, hogy egyszer terhes leszek – nevetek fel. -De nem bánom,mert itt vagy velem. Azóta vágyom rád, hogy először megláttalak, de te még észre sem vettél. Vagyis igen, csak én voltam a vak, hogy nem láttam. Bujok nyakához és apró puszikat hintek rá.
- Igen kicsi szívem. Vak voltál, én meg hülye, hogy nem támadtalak le. Bár nem is tehettem volna. Mondja nekem, de nem tetszik az utolsó mondata, erre felkapom fejem, majd kérdőre vonom.
- Ezt hogy érted? Van valami amiről tudnom kéne? - kérdem, de látom terelne. - Ne is tervezgesd, hogy bújsz ki alóla, az igazat akarom. Kissé dühösen nézek rá ami beválhatott, mert fel sóhajt.
- Tudod, ha egy démon beleszeret valakibe, az nála örökre szól. Csak őt lesz képes szeretni. Viszont ha egy démon egy emberbe szeret bele, ami igazából tiltott a számukra, az nagyon nagy baj. Mivel ha beismeri az embernek, hogy szereti, de az elhagyja, mert megunja, abba a démon bele hal. - kell néni idő, hogy felfogjam a hallottakat, akkor ezért volt hűvös velem. Próbált ellenállni a szíve szavának, de nem nagyon ment neki.
- Néha azt hiszem tényleg én vagyok az idősebb, vagyis inkább mint ketten úgy viselkedtünk, mint két tinédzser, aki nem merte bevallani az igazi érzéseiket. De a lényeg, hogy nagyon szeretlek te nagyra nőtt óvodás. Mosolyogva cuppantok egy puszit arcára, majd nagy nehezen kiszállok öléből és megtörölközök. Egy szép kis köntöst veszek fel magara, majd megkeresem a finom illatok forrását. Reidan valamit főzött, na nézzük csak mi az. Pirítóst és rántottát csinált, mellé egy kis gyümölcs lé. Szedek magamnak majd elkezdem enni, észre sem vettem szerelmemet aki az ajtóbol figyeli tevékenységemet.
- Kérsz? - nyújtom felé pirítósomat, elindul felém majd bele harap.
- Hé, nem az egészet kell megenni, hisz nem csak én eszek. Játszom a dühöset, nagyon jól tudja csak játszom. Mivel én nagyon is jól laktam lefekszem. Meg várom míg be fekszik mellém, karjait derekamra csavarja, mellkasára fekszem, szívverésére elalszok.
Még egy hónappal később
A maradék egy hónap a szülésig nagyon hamar eltelt, szárnyim is szépen megnőttek. Nagyon tetszenek igaz nem nagyon merem őket használni. Szegény Reidan pedig egyre nyugtalanabb, ahogy közeledik a szülés, de én nem félek, ha meg kell halnom, hogy ők éljenek akkor meghalok. Csak Reidan miatt aggódok, félek nem fogja gondjukat viselni a piciknek. Pedig akkor lesz a legnagyobb szükségük az apjukra. Sajnos a szervezetem kezdi feladni, nem bírja elviselni a hatalmas megterhelést. Most is pokolian fáj mindenem, mintha belülről szaggatnának szét, a kicsik nagyon is kiakarnak jönni, Reidannak is most kellet elmenni a pokol másik végére. Próbálok nyugton maradni míg megjön, de a piciket ez teljesen hidegen hagyja. Beszélek hozzájuk, hogy várjanak míg meg nem jön Reidan. Rettenetes fájdalom nyilallik a derekamba, oké azt hiszem elkezdődött. Reidanra gondolok, hogy mért nincs itt pont amikor itt kéne lennie. A jelünk amit az esküvőnk napján jelent meg rajtunk, most izzik, nem fáj annyira mint a derekam csak kellemesen zsibbad. Pár pillanat múlva megjelenik szerelmem.
- Azt hiszem elkezdődött, nagyon kiakarnak jönni. - mondom neki, ő azonnal a dokimért kiállt, amint megjelenik az ágyra parancsolnak.
- Felség, tudja mi vár magára ugye? - dokikám is agodik de én csa bólintok. - Akkor kezdjünk neki, Felség – fordul drágám felé. - Készen áll arra, hogy a gyermeiket a világra hozza? Drágám bólin, majd karmaival felvág, a kicsiknek köszönhetően nem nagyon érzem. Elsőként Manaloch születik meg majd őt követi Hael. A karjaimba adják mind a kettőt, még egy kicsit véresek, de nem számit az a lényeg, hogy még láthattam őket. Mind a ketten nagyon gyönyörűek.
- Nagyon gyönyörűek. - érzem már nem sok van hátra, szervezetem az útolsókat "rugaja". - nagyon szeretlek szerelmem. Suttogom neki ennyire futotta. Hallom Reidant üvölteni, hogy itt ne merjem hagyni, de már nincs erőm válaszolni.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 30. 01:15:57 | #30465 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Megjegyzés: Férjemnek
Egy hónap telt már el, amióta itt vagyok. Nagyon sok minden történt velem és a festékkel. Egy hónapja két kis gyermeket hordók a szívem alatt, ha ez még nem lenne elég, csak egy hónapok van szűlésig. Reidantól szerint ez természetes, de a szervezetek nem bírja. Beszéltem az illetékes "dokival" , hát nem kaptam jó híreket tőle. Bele hallhatók a kicsik szűlétésébe, így is rengeteg energiákat szívják el. De nem panaszkodom, boldog vagyok, nagyon is. Ha lehet úgy fogalmazni, aposom is elfogadott, ehhez igaz két unoka kellett, meg az én halálom. Reidannal nagyon sok helyre eljártunk, már ha megbírtam mozdulni. Van egy kis tavacska nem messze a kastélyunktől, oda szoktunk menni, ha már nem nagyon bírom.
Per pillanat most az orvosi szobában felteszem és hallgatom, Reidantól kifakadását. Ő még csak most tudta meg az igazat.
- Hogy mi? Mi az, hogy nem fogja bírni? Azt mondta minden rendben lesz? - kérdezi a csokit nyakától fogva. Bele őrültek, ha lesz valami bajom. Dokumentum elmagyarázza neki is, nem fogom kibírni. Végül elengedi a nyakát és én idejét látom az növelésének.
- Ne aggódj szerelmem, minden rendben lesz, ki fogom bírni. - ölelem át.
- Tudom. -Simizet meg ha saját ami már szép kerek. Most is hallgatja a szíverésüket. Ágyban csokoládét meg, majd óvatosan emel fel. Szárnyait kitárja, ezután az ablakhoz sétál és fel emelkedik. A tóparton óvatosan le tesz, majd ölébe ül tett.
- Mi lesz a nevük? - igaz ezen nem is gondolkodtam, nem tudjuk milyen nyelvűek, de most,hogy így mondja van két nevem.
- Van egy név ami nagyon tetszik, de nem bíztos,hogy neked is. Egyik csöpike neve legyen Manaloch, ott ismeretlen meg, a másiknak pedig lehetne Hael. Tetszik neked is.- remélem jó lesz így.
-Te kis butus.-hajamba borzol. - Nagyon jók, tetszenek.De tudod nem bíztos, hogy mind a kettő fiú lesz.
- Tudom ezért is próbálok olyan nevet keresni, de ha nem baj menjünk vissza, nem érzem jól magam. - kérem től le. A tópartótt ott hagyjuk, majd vissza térünk a kastélyba. Megkérem szerelmemet, készítsen nekem egy jó kis fürdőt. Amint kész van ezzel megyék is be. Élveztem gőnceimet, majd beleegyeztek a kárba, kellemes jázmin illat lengi be a fürdőt. Nem tudom mennyi idő töltök a kárban, de egy nagyon erős fájdalom kerít hatalmába, nagyon fáj, rettenetesen, a picikkel lehet valami.
- Reidan, Reidan gyerek be azonnal, nagyon fáj. - kiabálok neki. Azonnal kivágódik az ajtó, majd egy nagyon agódo Reidan siet be. Arcomon parkokban folyik már a könnyem, hasamat fogva próbálok kiszállni, de nem meg. Szerelmem segít ki, ad egy nyugtató puszit, amit én elmélyítek, végig nyalok ajkai, majd nyelvecskémmel táncba hívom ővét. Fogalmam sincs mi történik velem, az egyik percben iszonyatosan fáj mindenem, a következőkben pedig majd meghalok a csókjáért. Lassan azt sem tudom, mit szeretnének a picike, mert az hétszentség, hogy ők akarják érezni apjuk érintését. Kezemet végig vezetem oldalán, majd le csípőjén, egészen a nadrágja elejére. Benyúlok nadrágjába és lassa mozgatni kezdem kezem, nem sok idő kell neki, hogy teljesen kemény legyen. Nyögései zene füleimnek, csípőmnél fogva húz magához közel. Amit össze vágyaink nyöszörgök, itt szakad el valamint bennem. Erőszakosan tolom be a szobánba, majd le lököm rá. Csípőjén ülve, kezdem csípömet mozgatni. Lehajolok hozzá egy csókra. Amit a levegő híánya miatt szakítunk meg. Elkezdem lehámozni róla fehér ingjét, minden kigombolt gomb után kap egy puszit, utólsó gombnál köldökébe nyalok. A nyakához is ugyanezt az útvonalat járom be, amint fel értem számához beleharapok érzékeny, lentebb haladva megkínzom egy kicsit kulcs csontját, mellkasán is elidőzök egy kicsit, ezzel egyidőben lent is kényeztettem. Kínzóan lassan haladók kockás hasához, finoman harapdálom meg az említett testrészét. Amin meg vagyok a harapásokkal is,leveszem az útólsó zavaró ruhadarabot róla. Így teljes valójában láthatom, gyönyörködök egy kicsit benne. De hol is tartottam? Megvan! Lábai közé vackolom magam, combjának belső felén végig símitok, majd röpke puszikkal tarkítom, közben ujjacskáimal heréit izgatom, hajamba markolva adja tudtomra, hogy jó lenne már a lényegre térnem. Teljesítem kívánságát, végig nyalok hosszán, makját egy kicsit megszívom, majd bekepom. Imádom mikor a számban van, egy kicsit még eljátszadózok vele, még mielőtt elmenne abba hagyom kényeztetését. Egy csalódott sóhajt hallat, fölé mászok, vagyis csak csípőjéig. Nagyon óvatosan vezetem magamba, felszíszenek egy picit, nem fáj csak egy kicsit. Amint megszoktam magamban, előre mozdítani csípömet, körözgetek egy picit, megunhatja mert felül, ebben egy időben eltalálja bennem azt a bízonyos pontott amitől csillagokat látok. Nem rejtem véka alá milyen jó volt. A kis piszok pedig ezen óta mosolyogva csak azt a pontomat izgatja, ezzel csak azt éri el, hogy hamar elmegyek. Pár lökést kell neki is, hogy elmenjen. Pár perc kell mind kettőnk számára, hogy lenyugodjunk. Mihelyst légzésünk normálisnak mondható elmegyünk fürdeni.
Szerkesztve Saga-chan által @ 2014. 06. 30. 06:26:47
|
| Saga-chan | 2014. 06. 26. 01:14:51 | #30398 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Megjegyzés: Férjemnek
Most még idegesebb vagyok, mint az előbb. A trón terem ajtajához érve, két őr nyit ajtót. Az egész terem nagyon szépen fel van díszitve, szerelmem már az "oltárnál" áll. Minél közelebb érünk annál idegesebb vagyok. Kezét felém nyujtja, amint bele csusztatom kezemet, magához rántva csokol meg.
- Őfelsége, ezzel várnia kellett volna. -rója meg kedvesemet a pap. Szúros szemekkel néz rá. Elkezdődik a szerszartás, amivel örök hűséget fogadunk egymásnak. Összekulcsoljuk ujjainkat, majd elmondjuk eskünket.
- Szeretlek öröké. - suttogja ajkaimra, majd megcsokol. Ahogy ajkaink össze érnek, ereje körbeleng minket, érzem ahogy nyakamtól kezdve, egészen a jobb csuklómig tekergőző mutívumok jelenek meg.
- A tied vagyok örökre. - suttogom neki, ezután megsimogatja arcomat. Akoronázási ceremónia hamar lezajlik, kapok egy csicsás koronát is. Trónhoz lépve, próbál nyugtatani, de nekem nem megy olyan könnyen mint neki.
- Hajoljatok meg az úralkódoitok elött. - szól aposom, az összes szörnyeteg és démon, térdre ereszkedik. Ekor hirtelen kivágodik az ajtó, egy gyilkos tekintetű lány van az ajtó elött.
- Ez akis senki házi halandó most megtanulja, hol a helye. - üvölti magábol kikelve, fel fogni sincs időm már támad. Reidan átölel védve, sajnos a nekem szánt tör az ő hátába szúrodik. Mit sem törödve háta sérülésével, elkapja a lány nyakát és falhoz vágja. Reidan végig néz rajtam, sérülést keresve, majd eszméletétt veszti.
- Látod, megmontam jobb lett volna, ha Giriát veszi el. -sziszegi aposom, de én nemes egyszerűséggel ott hagyom. Megkérem Belzebutott, hogy hozza Reidant a szóbánkba. Nagyon ovatosan helyezi az ágyra. Beszaladok a fürdőbe egy kis vizért, meg egy törölkőzőért. Ovatosan letísztogatom a sebet és a vért. Belzi nyugtatni probál, hogy hamar meggyogyul, most mást ugy sem tudok teni csak várok.
Két napja eszméletlen, aludni se aludtam, enni sem nagyon tudok. Leülök az ágy szélére, szerelmem arcát fürkészem hátha felébre, de semmi. Néma zokogásba kezdek, majd könyörgök. Könyörgök, hogy végre keljen fel, már nem bírom. Simogatást érzek meg arcomon, fel kapom fejem eme tetre. Szerelmem boldog szemével nézek farkas szemet. Azonnal nyakába ugrok és szemvedélyesen, éhesen marok ajkaira. Rengeteg kérdéssel bombázom, nagyon hamar megunhatja, mert elkezd vetkőztetni. Kínzóan lassan készít elő amit én már nem nagyon bírok. Megkérem ha lehetne kezdjem már bele, mert megörúlök. Ahogy belém hatól elönt az ismerő, már híanyolt feszítő mégis kellemes érzés. Egész éjszaka szeretkezünk, bepotoljuk a két napot amit kihagytunk. Csak akkor még nem tudtam, hogy két hónap múlva bővülni fog a családunk.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 23. 07:38:40 | #30328 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Megjegyzés: Démoni jegyesemnek
Reidan hangjára kelek. Álmos fejjel lesek ki az ajtón, hű szolgáival beszél valamit. Ágy végén egy nagyon szép köntös van ki készitve, gyorsan magamra kapom, csak nem lehetek mesztelen.
- Elmehettek, de várjatok, amit korrában montam, egyenlőre felejtsétek el. Még látni akarom őt. Mondja nekeik, majd távoznak. De kit is akar látni?
- Ne haragudj édesem. -kapok egy csokocskát
- Semmi baj. - nyomok el egy ásitást.
- Szeretném, ha eljönnél velem valahová. Öltőzzünk fel.- kap fel megint karjaiba, nem mondom jól lesik, de nem vagyok nő! Szekrényhez sétálunk, kapok egy füzös inget, ami még mindig nagy, na mindegy, meg egy nacit. Drágám megint fehébe öltözik. Direkt csinálja lemerem fogadni. Ablakhoz sétál, majd kitárja szárnyit.
- Gyere, nem kell félned vigyázok rád. Myujtja felém kezeit, tériszonyosnak magyarázza, hogy ne féljen. Bizonytalanul indulok meg felé, kacsoimat kezeibe helyezem. Megin felkap, azután az erkélyre sétál. - Kapaszkodj a a nyakamba. Nem kell kétszer mondania. Orrhegyemre ad egy dicsérő puszit.
- Vigyázzok rád. Kapok egy csokot. Mig egymás ajkai izlelgetjük, felemelkedünk. Fogalmam sincs hova. Egy hatalmas vár elött szállunk le. Egy vaskapun megyünk be. Korom sötétség van bent de ezen párom segít. Egy lángocskát tart kezében. Szabad karját és szárnyait körém fonja óvon, oldalához simulok. Megérkezünk egy cella elé, egy ember van benne kifeszítve láncokra, az az ember aki megprobált megölni. Emlékek árasztanak el, egész testemben remegek, félek, nem akarok itt leni, sőt a közelébe sem akarok lenni.
- Édesem, már nem bánthat. -simizi meg hátam. - Most rajtad a sor, hogy itélkezz. Az élete, a halála, a büntetése rajtad áll. Milyen sorsot szánsz neki? Most komolyan én döntsek. Élete az én kezembe van. Mit csináljak? Hogyan öljék meg, ahogy ő tette? Vagy engedjem el? Megvan! Ugyan azt a sorsot szánom mit amilyan nekem volt.
- Engedjétek el. - mondana valamit de nem engedem. - Legyen ugyan az a sorsa mint nekem, érezze mások vágyait, olvasson a gondolataikban. Tudja meg milyen volt nekem az életem. Mondandom befejeztével megkérem szerelmemet, minél hamarabb távozzunk.
- Drágám, mikor is lesz az esküvőnk?
- Két nap mulva éjfélkor. Mi van? Két nap? De hát két nap alatt nem lehet megcsinálni mindent.
- Két nap? De ez lehetetlen, hogy fogjuk megszervezni? Mire befejezem nagyon kétségbe esek. Az életbe egyszem megyek férjhez. Arcomra biztos kiülhetett a riadalom. Kuncogására felkapom fejem.
- Mi olyan vicces. -durcok be.
- Látnod kellet volna magad, ne izgul, minden rendben lesz, egyébként azon a napon lesz a koronázás is. Szóval ne izgulj. Könnyen beszél, amióta megszületett azóta erre a napra készítik fel. Nekem meg gyors talpalóin tanítanak meg mindent. Vissza érve a palotába megint elkap az állmosság, probálok fent maradni de nem megy. Alvási üzemmód bekepcsol.
2 nappal késöbb
- Fenség, ne járkáljon má körbe-körbe, beleszédülök. -Belzebut is csak idegesít, két nap leforgása alatt megismertem annyir, hogy egy picit bizzak benne de csak egy kicsit.
- Belzebut, ne idegesíts te is! Te könnyen vagy, nem neked lesz esküvőd, sőt nem te leszel démon, te már démonnak születtél. Negyon ideges vagyok, gyomrom egy merő görcs. Még mindig nem hiszem el. Magyarázom neki, ő meg jót mosolyog rajtam. Az ajtó nyitodására felkapom fejem, leendő aposom jött be rajta.
- Készán állsz Mitsunari? Erre készen lehet állni? Bolintok, majd elindulunk a trón terembe.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 21. 23:28:51 | #30305 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Csokunk megszakítása után azonnal, kijelenti, hogy én csk az ővé vagyok. Tetszik ez a birtoklás. Utána köli velem, az esküvői ceremonia után leszek csak fél démon, lesznek szárnyaim meg egyebek. Alig várom de most mást szeretnék, érezni mindenét.
- Nem tudom te, hogy vagy vele de én nagyon szeretném azt az ágyat - mutatok az ágyra. -nem csak alvászatra használni. Nagyon kívánlak, meg a baba projektbe is belekezdhetnénk, igan nem tudom honnan lesz méhem, de ez most nem érdekes ugye? Na mit szólsz hozzá? Piszkusul széles a vigyora, mondjuk nem csodálom. Ujjamal elkezdek köröket rajzolni mellkasára, majd a lapos pocijára is kerűl néhány köröcske. Kezeimet lefogva hont rá csokot, majd ölébe kapva vissza az ágyhoz.
- Hé nem vagyok hercegnő. Mondom neki kacava.
- De az vagy, az én hercegnőm vagy.
Kínzoan lassan szabadít meg a ruháktól, minél több ruha tünik el róllam, annál több jelölés lesz rajtam. Miutám megjelölt elkezd fetkőzni, szemeimmel iszom meztelen testének látnyát, macska kecsességével mászik fölém, kapok egy agy álitó csokot, ezzel egy időben két ujját, egy picit felsziszenek de nem engedem, hogy abba hagya. Már túl régota várom már ezt a napot, most nem érdekel semmi. Előjátékunk hamar lezaljik, nem tudunk és nem is akarunk lassítani. Amint megérzem bejáratomnál felsóhajtok, belém furakszik, lassan és ofatosan. Mondjuk megértem, van aztán mérete, lassan mozditom csípomet. Csak erre vár, tempója lassu,kinzó. Ujjaim az agyneműbe mélyeztem, hangom betölti az egész szóbát. Nem sokk el ahoz, hogy átlépjem a gyönyör kapuját, most már gyorsabban mozog bennem, többször találja meg az apontot bennem,amitől csillagokat látok. Orgazmusom utólér, ezzel egyidejüleg rántom magammal őt is.
Mitán nem lebegek az orgazmus utó hatásátol megköszönöm neki a csodát amit tőlle kaptam, sajna ki is fárasztottuk egymást. Lehunyom szemeimet, probálok azért fent maradni, de pilláim nem emgedelmeskednek nekem. Szépem bealszok.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 21. 15:52:31 | #30299 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Kellemes cirogatásra ébredek. Ébredek? Akkor nem haltam meg? A cirogatás abba marad ami azt eredményezei, hogy a kezekhez simulok.
-Jó reggelt álomszuszék. Azt hittem sosem kelsz fel. -köszönt kedvesem, ahogy kinyitom szemeimet. Szemeibe nézbe elveszek, most igazán gyönyörűek, ahogy rám néz boldogság csillog benük. Szerelmem lepke könnyű csokot hint ajkaimra.
-Neked is, de megmondanád hogy hol, a pokolban vagyunk? -kapok egy csábos mosolyt tőle. Most valami viceset mondtam.
-Drágám a kérdésedben benne volt a válasz. -Hogy mi van? De várjunk csak, drágám. Mire felfogom a szó jelentését, jó bele piulok. Tényleg valami olyasmit mondott, hogy ő is szeret.
-Tudad azért nem erre számitottam, az igazat megvalva egy díszes koporsora és egy papra aki elbucsuzik tölem. De ez jobban tetszik, veled itt , a pokol is menyország ha itt vagy velem. Azzal a lánnyal most mi lesz? El kell venned igaz? -szemem megint megtelik könnyel,nem szeretném ha elvenné, de ha csak lehet addig maradok melette amig lehet. Hatalmas energiát érzékelek, nem sokkal késöbb kivágodik a hatalmas ajtó. Belép rajta egy nagyon ideges Reidan2,csak idősebb kiadásban.
-Apám megtudhatnám miért kell, igy ránk tőrni az ajtott? -Reidan szemei szikrátszornak,miről is matadtam le. Apuci most engem vizslat, fintorok mint aki rossz hús kapot ebédre.
-Nem tartozom beszámoloval, hogy minek jövök ide, de hogy kérdésedre válaszoljak, jöttem megismerni az új ágymelegítődet. Kiváncsi vagyok igaz amit mondtál.
" Ha igazázn szeteted a fiamat, hagyod hpgy elvegye azt akít kiválasztottam neki. Te ugy sem tudod neki megadni azt az örömöt amit csak egy nő adhat neki. Nem vagy nő nem tudsz szülni sem neki. Jól gondold át amit most mondtam."
Észre sem vettem, könnyeim maguktól indultak meg. Igaza van az apjának én nem tudok neki gyereket szülni, örököre viszont szükség van.
-Igaza van apádna, a mi szerelmünknek nem is lett volna szadab felszínre törnie. Vedd el azt a lányt, ő majd add neked örököst, mindent amit én nem adhatok neked. Kérlek ha van rá mod vigyél vissza a földre minél hamarabb. Kiugrottam az ágyból, ki az ajtón nem is figyeltem merre szaladok, csak akkor álltam meg mikor egy falnak ütköztem, ami bezzeg nem egy fal volt valami démon.
-Mi van nyuszika? Bíztos te vagy a ma esti vacsora Reidan urunk haza jövetelére, téged vognak feltálalni. Már alig várom. Kikerekedett szemekkel hallgatom monologját, én mint vacsi?
-Vedd le róla a mocskos kezedet Belzebut. Ő nem vacsora te hülye, hanem a királyotok jövendő belije. Szóla vala Reidan, mellém érve forrón megcsokol, nyelvét azzonal számba dugja, ellenkzni sincs időm de nem is akarok. Egy kis köhintés miatt válunk csak el. Hoppá róla meg is feledkeztem.
-Elnézést hercegem, nem tudtam. Bocsánatodért esedezem. Azonal térdre ereszkedik és várja a büntetését.
-Most az egyszer elnézem neked Belzebut, de legközelebb nem lesz kehyelem, most pedig takarodj. Belzebut azzonal távozik.
-Neked viszont kiróvok egy kis büntitt. Velem kell maradj mind örökre. -drága hercegem nem is adhatott volna nagyobb bün tetést, de hogy érte el az apjánál.
-Szerelmem, mond hogy érted el apádnál ezt? - szeretném nagyon megtudni de nem mond semmit míg benem érünk a szobájába.
-Tudod kedves csak pár dolgot kell csak megcsinálnod. Az elsőt már tudod, a második,hogy démon lés egyben a jegyesem leszel, a harmadik pedig az, hogy valahogyan szülnöd kell egy örököt. Igaz nem ismerek olyan varázslatott de apám bíztos.
-Csak ennyi? Rá mosolygok igazán mosolygok, azt hittem ennél rosszabb lesz. Közelebb megyek hozzá, nyakára teszem kacsoimat, majd megcsokolom. Az összes érzésemet beleadom, miután elválunk halkan csak annit mondog neki érted bármit.
Szerkesztve Saga-chan által @ 2014. 06. 21. 17:26:34
|
| Saga-chan | 2014. 06. 20. 19:29:38 | #30281 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Megjegyzés: Démoni hercegemnek
Sajnálatomra nem mutatja meg igazi alakját, de azt elmondja milyen is igazából. Azt is megtudom tőlle, hogy miért nem tudtam haználni a képessegem. Annyira jó a karjai között leni, egy homlok puzit is kapok, mát nem kapok? Még mindig ölelkezünk jó itt, de pocim morgása igen roszkor jön. Pipacs piros a pofim, ennyire be égni! De ő csak jót moolyog, nem telik el egy máodperc a hasija i korog. Na tessek ezért nem szabad kinevetni a kicsit.
-Gyere menjünk enni. -hív magával a konyhába, igazán inpozons mit ne mondjak, csak nekem tul nagy. Az aztalon több féle enni való is van. Több éterembe járhatott én miattam, nagyon ugy néz ki az én kedvencemet is elhozta. Hm pirított tészta csirkemell csikokkal, imádom. Nagyon úgy nez ki ezt is zeretjük, mert egyszerre nyulunk érte.
-Vedd csak el majd nézek máikat. - mégis ő a házi gazda, nem érthetem meg ennyivel. Add egy jöbb ötletett, egyúk meg együtt. É kivagyok én, hogy ne menjek bele. Még jó meleg igy a mikrózá kimarad. Vesz elő nekünk villát és kimegyünk a nappaliba. Jokat beszélgetünk miközben eszünk, megtudtam még sok mindent pl.: szereti a fagyit, meg hogy hány éve. Komolyan azt hittem lefordülok a kanapéról. Nagyon jó géneket örököl az egyzer biztos.
Délelött beszélünk a fönökkel, egy hét szabít kaptunk, elátott minden jó tanáccsal minket de külön felhívta a figyelmemet az ovatos sexre. Ezzel mire akart célozni? Mikkor koppan a műanyg kanál teljesen elvörösödöm, istenem miért látja más az érzéseit de én nem vagy csak nem akarja nekem bevallani, de ugy is rá veszem. Hehe készülj dragám hamarosan vallasz.
Az egy hét hamar eltelt, nekem mégis maga volt a mennyország megfüszerezve a pokol kinnyával. A pokli kín akor tetőzött miko féletlenül rányitottam mikor fürdött, ugye nem kell részleteznem mitt láttam. A mennyország meg mikor együtt aludtunk. De minden jónak vége szakad idővel. Lejárt az egy het pihi. Mennünk kell dolgozni. Sajnos haza kellet menjek cucokért mert eddig az ő ruháit hordta, amin megincsak jokat mosolygott. Kocsiba ültünk majd elnavígáltam magamhoz. Sajna az én házikom nem olyan magy mint az ővé. Kinyitom az ajtótt majd belépúnk rajta. Bekisérem a nappaliba.
-Kérsz kávét vagy valamit? -kérdezem befele menet a konyhába. Oda teszem a kávét, gyorsan le fő, cukrot, tejet, kanalat egy tálcára teszem meg az csészéket. Nem sokan szoktak hozzám jönni de azért tartok itthon.
-Hogy iszod a kávét. -Én nagyon édesen szeretem sok teljel. -miközben magyarázom már csinálom is magamnak.
-Jó lesz ugy ahohy te szereted. -kapom a választ. Ha energia löketett akarsz akkor tessek. Neki is megcsinálom ugy ahogy szoktam. Felkucorodok a kanapénra, ugy beszélgetünk tovább. Anyira elszalad az idő, hogy már készülődnünk kell az esti műszakra. A fönókkel mgbeszéltem, hogy most egy darabig semilyen vendéget nem akarok. Csak kizárolag tánc.
-Akkor én most megyek, mert a fönök leszedi a fejem ha megint kések. -látom rajta, nem szívesen hagy egyedül, mondjuk én is megszoktam, hogy itt van a közelembe.
-Ne félts, tudod még mindig tudok olvasni a gondolatokba.- mutatok az említett részemre. Egyet mosolyog rajta majd elkszön. Addig nem is megyek be a házba mig látom az autóját. Ajtómat gondosan bezárom, amint ezzel is végeztem megyek fürdeni. Kádamat teli engedem, elmerülök benne, jól kiáztatom magam. Addig maradok benne mig nem kezd el hülni. Mikor érzem,hogy hűvöseb kiszállok belőle. Megtörölközöm, derekamra csavar türcsivel megyek szobámba. Na mit igy vegyek fel? Farmer és egy ég kék ing melett döntök. Amit kész vagok fogom a kocsi kulcsot és go a Diablo.
Meloban sem történik semmi különleges, azt a pasast nem is látom. Hál istennek. Pultban szerelmem ügyködik, késziti a finomabnál finomabb koktélokat, kéröket heseget el magától. Azt hiszem táncolok egyett, a színpad felé veszem az írány, amint felépek rá azzonal minden szem felém fordul.
-Üdvölöm önöket a Diablóban. Light vagyok, elnézésüket kérem, hogy egy hétig nélkülözniük kelett minket vagy engem. Nem is szaporitóm tovább a szót. Dj legyen szíves a násztánc zenéjét berakni. A zene pármásodperc múlva felcsendül, most egyedül táncolok. A zene ritmusára mozgarom csípőmet, néha megnyalva ajkaimat. Az összes szem éhesen méreget de én csak egy szempár ehségére vagyok kiváncsi. A pult felé nézek, nem kell csalodjak ő is engem néz, néha megnyalja ajkait is. Talán tetszik? Akkor fokozzuk! Lassan kezeimmel kezdem el magam simogatni, előszőr nyakamat majd felső testemet. A hatás nem marad el, közönségem egyszerre mordul fel. Kinyitom szemeimet maj Reidanra nézek. Szemeiben a nyers, vad vágy csillog, nagyon tetszik. Egy gatya szagató mosolyt küldök felé, azt hiszem a pultótt ujra kell csinálni, mert bele kapaszkodik és le is tört egy darabot. A számnak vége és én is befejeztem. Lihegve szaladók be az öltözömbe.
Lassan zárunk, már alig várom. Szeretném elhivni egy sétára a közeli parkban. Megkeresem és hol találom, naná a pultban. Oda vánszorgok hozzá, felülve a székbe kerdezem meg.
- Nincs kedved eljönni velem a parkban szeretnék mondani valami nagyon fontosat. Belegondolni sem merek majd mit suól hozzá. Szerelmet fogok neki valanni, max elküld a francba.
- De van mert én is szeretnék mondani valamit. Már nincs sok hátra, szólok Nicnek, álljon be helyettem. Bolintok.
-Oksa akkor majd a parkoloban várlak. A kocsinlmnál leszek. -leszálok a széről majd megyek az öltőzömbe. Felveszem a dzsekimet, kezembe kapom a kulcsot és megyek a parkoloba. Amig várom érzem, hogy vlaki figyel, nem látom a gondolatait, valahogy blokkolja. Talán tíz percet ha vártam megjön szerelmem. A parhoz vezető uton nek szólalok meg, a polom kilogó részével játszok, valahogy le kell vezetnem a feszkot. Egy kis padra ülünk le.
-Reidan, most valami olyat szeretnék neked elmondani ami lehet, hogy tönkre teszi a barátságunkat. Hatalmas szemekkel figyel, na most légy erős te hülye dinó.
-Én azt hiszem sze...-nem tudom befejezni a mondatott. Egy hatalmas fájdalmat erzek a mellkasomból. Lenézek és akkor látom, hogy verzek. Rá nézek szerelmemre aki ugyan olyan értetlenül néz rám, minén ő rá.
Messziről hallok egy hangot,multkori vendégem hangja.
-Ha az enyém nem lehet akkor a tiedsem te nyavad kis féreg! Üvölti de én már nem sokat fogok fel a külvilából. Nem lehet igy vége nem és nem. Reidan mellkasára hanyatlok, már nem sok van hátra, de addig elkell mondanom hogy nagyon szeretem.
-Reidan...nagy..nagyon..szeret...szeretlek azóta a ... nap óta...amikor először... jöttél..be a bárba. Szemeim tele könnyekel, nem igy akartam neki elmondani, szerettem volna egy kellemes estés eltölteni vele. Erre meg meghalok az ő keteiben.
-Én is nagyon szeretlek, Matsunari. Szerelmi vallomását még hallom,de amit az után mond már semmit. A sötétség körbe zár már nem ereszt, soha nem enged el már.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 19. 20:25:07 | #30260 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Nem tudom mennyi idő telik el mire felébredek, hajnalodík ha jól látom. De van itt egy kis bökkenő. Hol vagyok? Korházban biztos nem, és nem a saját hálomba vagyok. Ideje lenne kideriteni, kinél vagyok. Nesztelenül kelek ki a puha takaró alól, lábujaim puha szönyegbe süpednek. A takarót magamköré csavarom, halkan lépdelve megyek ki a napalibba. Senkit sem találok kint, viszon egy kulcsot igen, a felismerés villámként hasít belém. Reidannál vagyok, bele sem merek gondolni, hogy most mit gondolhat rólam, bíztos undórodik töllem. Napali ablaka elé sétálok, a látvány gyönyörű, Manaloch városa sosem alszik. Sosem tudnék máshol élni, talán Reidan miatt elköltöznék, ha kérné. Egy kéz érintése hozz vissza a jelenbe, egész testemben megfeszűlök.
-Sajnálom nem akartalak megjeszteni. -sutogja nekem, nem kell sutognia. Hangja nagyon kellemes, nyugodt. Nincs benne megvetés sem sajnálom.
-Jobban vagy? -kérdi tőlem, csak bolintani vagyok képes, ha megkéne szolalnom nem menne, szemeimet könnyek égetik, nem szeretném ha látná. Én az erős lelkű Mitsunari sír, bíztosan röhögne. Hirtelen ölel magához, hát erre nem számitottam. Nagyon ugy néz ki eddig birtam, könnyeimet vissza fogni. Néma zokogásba kezdek, nyugtatóan simogatja hátamat, csítitani probál.
-Én ... én nagyon féltem, azt hittem megöl, ha te nem jöttél volna már hallot lenék. -magyarázom neki, karjait még jobban körém fonja, ugy simulok hozzá mint macska az ember lábához. Mikor megnyugszom pipiskedve adok puszit ajkaira. Slicolnék ki karjai közül de nem enged , közelebb hajolva ad csokót. Először csak puhatolozik, mint aki arra vár hogy el lököm vagy sem. Nyelvével megnyalja alsó ajkamat, egy kisseb sohaj szökik ki ajkamon, amit ki is használ. Azzonal be dugja nyelvét számba, táncra csábítva az enyémet, nem tiltakozom ellene. Viszonzom csókját sőtt elmélyitem. Ugy faljuk egymás ajkait mint éhező egy falás kenyeret. Egyre jobban elhatalmasodik rajtam a vágy, akarom őt de nem biztos,hogy ő akar-e engem. Pár perc után vagy órák nem tudom, egy hatalmas erő kezd el örvényleni körülöttünk, ezt nem én csinálom akkor ki? Reidanból áramlik, tudtam ugy tudtam, hogy van titka. Kezeimet mellkasára teszel és egy picit eltolom magamtól.
-Ki vagy te Reidan? -kerdezem tőlle. Csak most veszem észre, hogy milyen szépen csillognak a szemei, de itt még van valami. Fekete szárnyai vannak, nagyon szépek.
-Nem így akartam, hogy megtud, de ha már igy alakult. A pokol hercege vagyok, azért szöktem el apám előt a földra, mert nem akartam elvenni azt a lányt akit ő kiválasztott. Némán hallgatom amit mond, egy kis idő kell mire felfogom, mit is mondott. Herceg, pokol, azt hiszem megint rossz emberbe szerettem bele. De most nem az a lényeg. Legyen akármilyen én akkor is szeretem, nagyon. Nem érdekel, hogy micsoda vagy kicsoda, én elfogadom ahogy van.
-Mondj már valamit kérlek! - kérlelő hangjára nem tudok haragudni, hogy hazudott és titkolozott.
-Nagyon szépek a szárnyaid, de megmutatnád nekem az igazi alakodat? -kiskutya szemekkel nézek rá, hátha megtudom gyözni.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 17. 22:22:51 | #30199 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Kell egy pár perc mire rendbe jövök. Alig veszem le a szoknyámat, ki vágodik az ajtó. Mivel háttal állok neki egy szál gatyában nem tudom ki a zaklatom. Kopogni vagy valami hasonló? Kérdezném de a szó torkomra fagy. Reidan áll előttem, fehér szerelésben ami mégjobban kiemeli tökéletes testétt. Nagyon nyelve csukja be lábbal az ajtómat. Mozizni jött vagy mi? De kérdésemet megin csak nem tudom feltenni mert befogja a számat a sajátjával. Amilyen gyorsa jött olyan gyorsan véget ér. Csokjában mégis felvedezem az éhes vágyat, de ez nem nekem szól csak a testemnek mint mindig.
-Ezt nem kellene tennem. -zihálva lép hátrább. Nem, nem kellene csak mégjobban össze töri az igy is darbokban lévő szívem. Mért nem látja, hogy mennyire szeretem. Ennyire vak lenne. Valmin nagyon elgondolkozhat mert gyökeret fert. Néma csendet Kaliel kopogása zavar meg minket. Anyiban tisztelem fönökünket, hogy ha nem szólok nem jön be, nem ugy mint szívem morzsolója.
-Reidan ha esetleg itt vagy akkor jelenésed van a pultban. -szól neki de szerintem én sem úszom meg. -Prüntyőke neked is jelenésed van, vár az egyik törzs vendég igyekezettek. Ezzel távozik.
-Akor én nem is zavarok, hagylak készülödni. Volt szerelmem nics szerelmem. Gyors zuhany után belemászok a szekrényembe, egy fekete bőr naci ami a combomig bőr utára fekete csipke. Hozzá egy át teccő fehér felső. Hajamat megigazítom vagyik kiengedem, tegnap hosszabítottam meg. Most fenekemig ér, szemeimet egy kicsit kihúzom. Miútán ezzel is kész vagyok elindulok a vendékhez. Nevet sosem kérdezek minek. Elindulok a vendeg asztalához ami a pult melett van, ahogy elhaladok a pultnál érzem drágám tekintetétt, szinte feléget. Mire oda érek a megszokot poker arcot vágok. Sosem mosolygok senkire csak rá.
Vendégem gondolati csak körülöttem forognak, perverzen szeretne megdönteni nagyon is. Azt hiszem most én is engedek, feljtenek kell. Megvogom kacoit és magam után huzom, késségesen követ a fekete szóbáig. Itt minden fekete de szó szerint. Lassan toszigál az ágyig, menetközben megszabadit ruháimtól. Amint oda érünk ledön rá, kezeimet kikötözi az ágyhoz. Amint ezzel is megvan magáról tépi le a ruhát. Teljes valójában áll elóttem, farka már kökemény nem ugy mint nálam.
-És most picinyem szopni fogsz. -ezzel egyidejülek már számba tolja magát. Szopási technikámat bevetha hamar elérem, nyögései sűrüségét. Keze hol hajamba túr, hol farkamat élezgeti. Mondjuk nem az ő kezeit képzelem oda igy hamar eléri, hogy merev legyek. Szopikásást abba hagyatja velem, már bírja sokáig. Tágitásom is kutya futta idő. Gumit felvéve merűl el bennem. Eleinte lassan majd egyre gyorsabban mozog. Sajnálatomra legyen mondva elkövetem életem legnagyobb hibáját. Nyögéseim egyre sűrübbek, nem vagyok messze a beteljesülésik. Orgazmusom pillanatában szívem neve hagya el ajkaimat.
-Te annak a kis bakfisnak a nevét nyögted mikor basztalak? -arcán ezernyi érzelem fút át de a harag ami ott is marad. Feleszmélni sincs időm amikor a nyakamra fog. Megakar folytani érzem és ehhez nem kell gondolatolvasonak lenni. Levegőm egyre jobban fogy, a kúlvilágból nem sok minden fogok fel. A követkető dolog is váratlanul ér, akkora ponot kapok, hogy a szám is felrepedt. Kapok még egy pár "ébresztő" pofon. Nem tudom mennyi idő telik el,csak arra emlékszem ,hogy Reidan hangját hallom és dulakodát. Innemtől minden kiesik.
|
| Saga-chan | 2014. 06. 17. 17:52:10 | #30192 |
Karakter: Mitsunari Moichi
Megjegyzés: Hercegemnek
Már megint késik! Sosem tud időben ide érni. Esküszöm veszek már neki egy órát. A főnök kisebb lebaszás és marasztalás után elengedi, igaz mit is kezdenénk nélküle? Manaloch első számú ninght clubja mi vagyunk, az estéink teltházasak. Erről én és a fél isten gondoskudunk főleg ha eggyütt táncolunk. Sokszor úgy érzem, hogy valamit titkól nála sosem tudom használni a képességem, mindenkinél nagyon jól tudom mit akar. De nála falakba ütközök, csak annyit tudok róla, hogy nem akarta elvenni azt a csajszik, akit az apja akart.
Fél órával késöbb és kiöltözve várok a színpadom. Az emberek még nem foglalták el helyüket, ha ezzel is készen vannak akkor kezdődhet a műsor.
-Hölgyeim és Uraim! Light vagyok az a megtisztelés ért engem, hogy a színpadra szólithatom Manaloch első számú night clubjában a Diábloban Shadonwt. Az emberek egyszerre kezdenek el tapsolni, vagy fütyülni. Nagyon sokan törzs vendégek és már tudják, ha mi ketten elkezdjük a táncunkat ott gatya esetleg bugyi nem marad száraz, ha mégis inpontes az az ember.
Fél istenem vontatott muzdalotokkal indul el felém. Megint megcsodálhatom kidogozott felső testét, szemtelenűl legeltettem rajta szemeimet, a kockás hasát azokat a kemény mellizmokat. Adjon valaki csoki szósz ! Leönteném és elnyalogatnám rólla. Megrázom a fejem mert csak baj lesz belőle ha tovább fokozom a fantáziámat. Rajta is ugyan olyan anyagból készül "szoknya" van mint rajtam csak az ővé fekete. Ahogy felér a színpadra a közzönség elhallgat, várnak várják a násztáncukat.
-Készen állsz Shadown? -kérdezem tőle egy kis pajkos mosolyt is megeresztve. Egy egyszerű bolintással jelzi, hogy igen. A zene felcsendül, karjaimat nyaka köré fonom, erős karjaival csípőre fog. Eleinte lassan kezdjük, de ahogy a szám felgyorsul ugy gyorsitunk mi is. Nagyon élvezem a táncunkat, igaz egyszerre élem meg a mennyet és a poklot. Nagyon jól tudom hogy semmit nem érez iránt, nem is akar kihasználni mint a többi ember. Talán neki hagynám, hogy használjom bármire. Táncuk befejeztével megdönt mint egy nőt és nagyon közel hajol a számhoz. Lélegzésem igy is össze-vissza van, de most az se megy. Húsos ajkait vigyelem, várom a csodát, a közönség csókot akar de vajon ő mit akarhat. Még be sem fejeztem a mondatom kigondolását egy nagyon puha és finom ajkak tapadnak ajkaimra. Nem tart tovabb mint egy másodperc de ez a másodperc maga volt a gyönyör. Lassan ereszt vissza a rendes pozicióba. Meghajluk és induluk le. Valamit magyaráz nekem de most nem értem, még mindig a csok hatása alatt álok. Be érve öltözömbe ajkaimhoz emelem ujjaimat. Még mindig bizsereg a szám.
|
|
