|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| haaaani | 2010. 08. 17. 20:57:17 | #6948 |
 Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Andronak)
A bártól elég messze lakok szóval kicsit sokat kell kocsikázni. Néha rá pillantok a macskuszra, elég feszültnek tűnik az édes. Pedig még nem is tettem ellene semmi rosszat.
Remélem nem is kell majd megbüntetnem. Legyen nyugis macska, és akkor nem is lesz gond. Végre itthon elég nagy ez a ház, pedig egyedül élek meg egy két szolgáló. De imádom a luxust, és ráadásul meg is engedhetem magamnak, hogy luxusban éljek.
Elég jól megy a bár, és a drogkereskedésről ne is beszéljünk.
Leállítom a motort, és egy könnyed mozdulattal szállok ki, és indulok a bejárat felé.
Kuronak, csak intek, hogy kövessen, amit meg is tesz. Helyes. Utálom, ha ellenkeznek.
Belépek, és rögtön John, jön felénk. Egy halandó ősz hajú férfi. Ő vigyázz a ház rendjére, és utasítgatja a cselédeket. Mondhatni, hogy egy komornyik. Mikor meglátja a házi cicámat John, kicsit meglepődik. Nem is csodálkozok biztosan nem látott még ilyen lényt.
Kuro, már szimatol is. Hagy ismerkedjen az új otthonával, mert egy jó ideig biztos itt fog velem lakni.
Én addig elintézek egy két telefonhívást. Van még pár rendelés, amit le kell adnom. Ráérne este is megcsinálnom, de akkor a kis macskuszommal akarok lenni. Elég gyorsan sikerült is elintéznem. A szállítmányok napokon belül meg érkeznek.
Nappaliban érzem meg jelenlétét, oda is sétálok. Épp szaglászik, és nézelődik.
- Tetszik? - szólalok meg, amire fel is kapja fejecskéjét. Kis aranyos.
- Megjárja - válaszolja. Hmmm… pedig elég jó ez a ház, én nem azt mondanám rá, hogy megjárja, hanem például fantasztikus. Na mindegy.
- Nézz körül nyugodtan. Majd megmutatom hol fogsz aludni - közlöm vele. Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha már az első nap velem aludna. Elég félős kis jószág. Nem nagyon hallottam a nekok életéről. Csak a pletykákat, hogy verik őket és szexre használják.
Biztosan egyik szemét is egy bántalmazásban vesztette el. Én nem érzek késztetést, hogy bántsam, hiszen nem tett ellene semmi rosszat még.
Amíg ó jól viselkedik én is kedves leszek vele.
- Nem szeretek ágyban aludni - jegyzi meg. Akkor mi már most nem értjük meg egymást, mert én szeretek ágyban aludni. - Jobban szeretem a puha párnákat, vagy a bélelt kosarakat. De egy puha szőnyeg is megteszi ott - mutat a kandalló felé.
Cica is mindig ott pihen vagy a macskakosarában. Látszik, hogy mindketten macskák.
- Tipikus macska - mondom nevetve. – Na, nézelődj, én addig gondoskodók a kajádról - teszem még hozzá, és elindulok a konyha felé.
Cica már vállamra is repül. A szakácsnak megmondom, hogy valami macskának valót főzzön. Remélem kitalál valamit a pasas. Fogalmam sincs mit ehet egy neko. Mivel macska tuti, hogy a húst szereti, főleg a halat. Szerencse, hogy van tapasztalatom macskatartásban.
A hűtőből kiveszem a dobozos tejet, és cica tálkájába töltök egy kicsit. Persze cica már rá is támad a tálkára. Zabagép.
Visszasétálok a nappaliba, hogy megnézzem, hogy a kis édes mit csinál. Beérve egy kicsit meglepődök. Kuro, a meleg kandalló előtt a szőnyegen összekuporodva alszik.
Kicsi fülei a zajra mozognak, de ő még is mélyen alszik. Közelebb sétálok hozzá, le se veszem róla tekintetem. Olyan pici és törékeny nem lenne nagy erőfeszítés kitekerni a nyakát. Fura,hogy egy idegen helyen ilyen könnyen eltud aludni vagy csak nagyon kimerült volt. Egy szekrényből előveszek egy hatalmas szőrős takarót, és rá terítem. Szerintem ez a hely a legkényelmesebb most a számára. Megérintem fülét, amire összerezzen, de nem ébred fel. Magára hagyom, és a szobámba indulok.
Nem szokásom így bánni senkivel. Nem engedek magamhoz közel senkit, és nem táplálok senki iránt érzelmeket,csak cica felé. Így elég veszélyes vagyok. Nem parancsolhat nekem se a meny se a pokol. Gyűlölöm őket. Főleg Istent, hogy nem adott esélyt, és a másik jó madarat Lucifert, aki meg átvágott.
Szárnyaimon már égnek állnak a tollak, hamar feltudom magam húzni ezen. Beérve hatalmas szobámba bevágódok az ágyba. Holnap valamit kezdenem kell azzal a macskával.
Épp sétálok ki a szobámból frissen és üdén. Öltönyben természetesen. Fáradtan lépek az étkezőbe, ahol Kuro épp eszik. Beleszagolok a levegőbe valami halas étel. Én nem szeretem, de ahogy látom Kuru, élvezettel fogyasztja.
- Jó reggelt - köszönt. – Sajnálom, hogy nem vártam meg a reggelivel - teszi hozzá, miközben félelem suhan át szép pofiján, és mintha teste is feszült lenne. Esetleg, mintha készülne a verésre vagy nem tudom.
- Jó reggelt neked is - válaszolom, és szemeiben látom a meglepettséget. – Nem baj,
akkor eszel, amikor akarsz, de vacsorázni együtt fogunk - mondom neki ellentmondást nem tűrő hangon. Igaz nem is merne nagyon ellenkezni.
Ő csak biccent egyet, és folytatja az evést. Nekem már hozzák is a kávét. Nem nagyon szoktam reggelizni. Ebédelni is keveset szoktam inkább vacsorára eszek sokat.
John, elém teszi az újságot, és én átolvasgatom. Mióta letaszítottak nem nagyon foglalkozok az emberek világával. Tőlem ölhetik egymást, rabolhatnak, csalhatnak nagyon nem izgat. Persze mikor angyal voltam én is féltettem az emberi lényeket, de azóta megváltoztam. Cica most száll az asztalra, és már meg is rohamozza a kávémat. Ez a szőrcsomó az agyamra megy.
- Hagyd a kávém - szólok rá, amire csak nyávog. Kuro, meglepetten nézz minket. Biztos meg van lepődve, hogy így bánok egy kis cicával. Olyan gyengéden.
Az egyik szolgáló felemeli cicát, és ad neki kaját. Végre nyugalom van. Nyugodtan tudok kávézni. Sokszor érzem Kuro, tekintetét magamon. Épp tejét issza mikor rá emelem tekintetem.
- Van valamire szükséged? - kérdezem meg tőle, miközben kíváncsian fürkészem. Fogalmam sincs mi kellhet egy nekonak. Pedig jó lenne tudni.
Nagy szemekkel bámul rám, mintha valami butaságot kérdeznék.
- Nincs szükségem semmire - válaszolja halkan. Ha nem akkor nem én nem erőltetek semmit sem.
- Szólj nyugodtan, ha valami kell - válaszolom, miközben felállok. Rögtön követi példámat. Kis ajkai fölött ott van a tej, kis bajuszt formál neki. Lassú léptekkel sétálok elé, látom szemeiben a bizalmatlanságot. Megállok előtte, és egy kicsit lehajolok hozzá, hallom, hogy kis szíve gyorsabban ver a kelleténél. Kis félős cica. Ujjammal letörlöm a kis tejet, és egy perverz mosoly kíséretében lenyalom ujjaimról.
Kicsit megremeg érintésemtől, de most nem fújtat. Szerencse.
- Egy kis tej ott maradt - mondom neki vággyal teli hangon, amire egy halvány pír jelenik meg szép arcán. A francba kívánom ezt a kis cicust, de nyugiban kell maradnom, még.
Egy gyors mozdulattal már el is távolodok tőle, és intek neki, hogy kövessen.
- John - kiabálok, mire meg is jelenik a halandó.
- Mérd le a fiút, és rendelj neki ruhákat! - utasítom, mire végig nézi a fiút többször, és többször.
- Méretek megvannak uram, akkor rendelek is neki ruhákat - látom, hogy Kuro meglepődik, hogy nem használ mérőszalagot meg semmit, de ez a férfi már csak ilyen.
Tökéletesen végzi a munkáját.
- Ha nem lennék itt, és valamire szükséged van szólj neki - világosítom fel, amire csak biccent.
Megszólal a zsebemben a telefon. Tuti, hogy a bárból. Felveszem, és egyértelmű, hogy onnan keresnek remek. Megmondom neki, hogy hamarosan ott vagyok. Valaki beszélni akar velem, de nem nagyon értettem.
- Eljössz velem a bárba? - pillantok Kurora, akin látom, hogy elgondolkozik. Nekem mindegy, hogy jön e vagy sem. Igaz jobban örülnék neki, ha mellettem lenne.
- Megyek - válaszol. Na, jól döntöttél macskuszom.
Mögöttem sétál, és mikor kinyitom neki az ajtót annyira nem lepődik már meg, és ráadásul nem is a földre mászott le, hanem elhelyezkedett az ülésen.
Beülök mellé, és már indítom is az autót. Cica még utolsó másodpercben száll Kuro, ölébe.
Épp lépünk be a bárba, szerencse ilyenkor még nincsenek olyan sokan.
Kuro, mögöttem sétál, miközben kis angyali cicát kényezteti.
A pulthoz lépek, és már jön is a szokásos vodkám. Ezt már szeretem. Kuronak, meg kérek egy üdítőt.
- Miért kellett bejönnöm? - kérdezem meg a pultos srácot, aki csak egy férfira mutat.
A fenébe ez nem halandó… ez egy bukott. Biztos Lucifer, küldte.
- Kuro, maradj itt - szólok rá, amire csak bólint, és issza tovább az italát. Lehúzom poharam tartalmát, és a vendégemhez megyek.
Leülök az angyal elé, akiben érzem a félelmet. Elég gyengécske.
- Mit akarsz itt bukott? - kérdezem meg ridegen, amire összerezzen. Csak egy kis senkiházi.
- Lucifer urunk, hívat téged Gregori - válaszol halkan. Kis semmirekellő korcs.
- Üzenem neki, ha akar valamit jöjjön ide, én nem fogok neki ugrálni - mondom egy ördögi vigyor kíséretében, és felállok.
- Ne becsüld le Lucifert - szólal meg a nyomorék.
- Ő se engem - vágom oda vigyorogva, és intek Kuronak, hogy ideje távozni.
Az autóban ülök, és épp azon gondolkozok, hogy mit akarhat Lucifer, már nagyon régóta nem keresett. Mindegy jöjjön csak nem érdekel.
Oldalra pillantok Kuro, a tájat fürkészi. Nem szól hozzám csak akkor, ha én kezdeményezek beszélgetést.
- Hány éves vagy? - kérdezem, miközben egy élesebb kanyart veszek be.
- 16 - válaszolja, amire egy kicsit meglepődök. Fiatalnak hittem, de nem ennyire.
Többet nem nagyon beszélünk. Pedig sok mindent szeretnék róla tudni, de nem erőltetem majd elkezd magától beszélni, ha akar.
Egész napot a dolgozó szobámban töltöm. Interneten keresztül megrendelem a bárba az italokat, eléggé fogyóban van a készlet.
Egyik szolgáló lép be, hogy tálalva van a vacsora. Felállok és megropogtatom elgémberedett testrészeimet. Kuro, auráját követve megtalálom a nappaliban. Épp cicával játszik. Most először látok arcán mosolyt.
- Gyere vacsorázni - szólok neki, mire már hegyezi fülecskéit.
A vacsora csendben telik, csak Kuro dorombolását hallom néha, ahogy majszolja a vacsorát, biztosan ízlik neki. Valami tejes édesség. Szerencséje van a szakácsnak, hogy tudja mit adjon ennek a házi cicuskának. Vacsora után megmutatom neki a szobáját, ami pont én szobámból nyílik, szóval nem lesz tőlem messze. John, ha jól láttam rakatott a szobájába sok szőnyeget meg párnát. Ez a halandó érti a dolgát, még bukott létemre is sokszor meglepődök mi mindenre tud figyelni az öreg, és már az új ruhák is kivoltak neki rakva. Látom Kuro, arcán egy halvány mosolyt átsuhanni mikor meglátja sok párnát, ami csak az övé.
- Aludj jól cicus - mondom neki, és megborzolom fejecskéjét gyengéden. Kis dorombolást is hallok. Biztos vágyik a simogatásra a kis édes. Tőlem azt megfogja kapni csak kicsit bízzon bennem jobban, és ne rettegjen tőlem.
Magára hagyom, és a szobámba megyek. Egy gyors zuhanyt veszek, miközben Kuron jár az eszem. Legjobban arra vágyok, hogy végre kijöjjünk egymással, és végre érinthessem.
A fenébe én sem a türelemről vagyok híres.
Hatalmas franciaágyamon fekszek, és a tévét nézem. Nincs kedve, aludni elememben vagyok. Angyali cicám már békésen dorombol a kis kosarában. Egy hatalmas ég dörrenés, és elkezd ömleni az eső. Felállok, és elhúzom a sötétítő függönyöket, visszafekszek az ágyba, és nézem tovább a tévét.
Már egy jó ideje esik, ráadásul egyre nagyobbat dörren az ég biztos a fentieknek szar napjuk van. Legyen is az nekik megérdemlik. Egy hatalmasat dörren, villámlik megremeg a ház. Na, ez nem messze csapott be. Remélem Kuro, nem nagyon ijedt meg.
Ebben a pillanatban nyitódik, az ajtóm, és kis édesem áll ott. Remeg egész teste, miközben egy nagy párnát szorít testéhez. Gyönyörű szemecskéje könnyben.
- Sajnálom, ha zavarok - mondja félénken. Pont egy nagyot dörren, megijedve ugrik egyet. Kis aranyos. Én csak figyelem tudom mit akar, de jó lenne, ha ő kérdezné meg. Látom arcán, hogy tétovázik. Nem fog megszólalni. Egy könnycsepp végig folyik arcán, miközben kis fülecskéi remegnek.
- Gyere már ide - mondom neki türelmetlenül, mire már rohan is. Befészkelődik mellém, és már a takaró alatt remeg a kicsike. Megzabálom olyan kis cuki. Az egész ágy az ő remegésétől mozog, így rendesen filmet sem lehet nézni.
Leszedem róla a takarót, és magamhoz ölelem, amire fújtatni kezd. Na, most nem hagyom magam cicus, te jöttél az oroszlán barlangjába.
Fülem mellett elengedem fújtatását, miközben végig simítok hátán, amire egy kicsit megnyugszik. Megtaláltam a gyenge pontodat. Újból végig simítok hátán, amire dorombolást is kapok. Menten felzabálom. Elfészkelődik mellettem, és ő is elkezdi nézni a filmet, de nem sokáig, mert jobb játékot talál magának. A szárnyaimban lévő tollakkal kezd el játszani. Egy pillanatra sem hagyom abba hátának kényeztetését legalább megnyugszik.
Egy kis szúrást érzek meg szárnyamban, amire oldalra pillantok. Pici kezeiben az egyik fekete tollam. Ő meg hol rám, és hol a tollra néz.
- Többet ki ne szedj - mondom neki lágyan, mire aprót bólint. Úgy érzem hosszú lesz ez az éjszak, és sok tollam fogja bánni.
|
| Andro | 2010. 08. 15. 10:36:36 | #6870 |
Karakter: Kuro
Megjegyzés: (Gregorinak)
Fújtatok, ahogy befelé cipelnek egy hátsó ajtón át valami épületbe. Az előbb vettek meg, de nem hagyom, hogy uralkodjanak rajtam. Egy háromajtós szekrény húz maga után egy pórázon, ami a nyakörvemhez van csatolva. Fújok, sziszegek, nyávogok, rángatom magam, hogy eltéphessem a pórázt és végre szabad lehessek, ám minden igyekezetem hiábavalónak bizonyul. Jutalmul csak egy oldalba rúgást és egy ütést kapok a fejemre, ami nagyon fáj.
- Kussolj már! - mondja gazdám. - Ahová viszlek, jobb, ha viselkedsz, különben megjárod!
- Maga is csak fenyegetni tud! - morgom dühösen és igyekszem karmaimmal elérni őt, hogy megkarmolhassam. Ám testőre megelőz és hasbarúg, mire végre elhallgatok.
- Sokkal jobb - vigyorog a férfi.
Hirtelen egy ajtóhoz érünk, ahol meghagyja testőrének, várjon kinn, amíg beszél a főnökkel. Vagy valakivel. A testőr szorosan fogja pórázamat, de nem adom fel. Nem érdekel, kinek a háziállata leszek, nem hódolok be. Egyik gazda sem jobb a másiknál, mind kínozza a nekokat, ágyast és ringyót csinál belőlük. Ő sem lesz különb.
Nemsokára nyílik az ajtó és szólnak, hogy menjünk be. A fickó elindul és szó szerint maga után vonszol egy irodába. Nem akarok menni. Erősen ellenkezem, de a testőr erősebb nálam, így nagy fájdalmak árán végül is bekerülök egy másik helyre.
Hallottam, hogy beszél valakivel és az a valaki a szobában van. Nem nézek fel, majd megnézem, ha már itt vagyok. Viszont fura illatot érzek. Ez a valaki nem emberi lény. Talán egy vámpír, vagy más halhatatlan. Azokkal legalább jobban kijövök, mint az emberi mocskokkal.
- Aukción láttam, és megvettem. Mivel ritkán látlak társaságban, gondoltam hasznodra
lesz ez a kis házi cicus - hallom a kéjt a fickó szájából és a hányinger tör rám. Ocsmány alak. Mint a többiek, akik csak tárgynak tekintik a fajtámat. Undorítóak!
- Mennyivel tartozok? - kérdi a másik alak, mire nekem az idegeim felborzolódnak. Ő is csak tárgynak tekint, tudhattam volna. Hangja mély és ijesztő, az ereimben megfagy a vér.
Gazdám felnevet, amiből azt veszem ki, hogy nem erre számított, vagy talán mégis. Még egy lusta mozdulatot is látok, ahogy a földön ülök.
- Semmivel, Gregori. Nekem öröm, hogy tőled vásárolhatok, te adod a legjobb
árut az egész országban - válaszol, miközben int a testőrnek, aki közelebb hurcol. Én fújtatva próbálok ellenszegülni, ám ekkor macskanyávogást hallok és hegyezni kezdem apró fekete fülecskéimet. Egy cica van a szobában. De hol?
- Oldozd el! - szól oda a másik, mire a fickó leoldozza a nyakamról a nyakörvet és az asztalra tesz, közvetlenül a másik elé.
Meglepetten nézek a nyakörvre, majd új gazdámra. Magas és izmos, ezt az ingen keresztül is látni. Rövid barna haja és barna szeme van, amelyek nem ígérnek sok jót azoknak, akik nem engedelmeskednek. Megint egy szadistához kerültem, pompás! Új gazdámnak olyan arca van, mint egy angyalnak, egyszerűen gyönyörű, mégis kegyelmet nem ismerő és mintha valami perverzséget is látnék rajta. Azt hiszem, megint kifogtam egy olyat, aki majd játékszernek tekint. De hát ez a nekok sorsa.
A másik vigyorogva köszön el és a testőrrel együtt elmennek. Én pedig maradok az asztal tetején. Gazdám kiváncsian vizslat, én azonban bizalmatlan tekintettel méregetem. Nem tetszik akkor sem, ha nem emberi lény.
- Mi a neved? - kérdi végül és elém áll. Bizonytalanul bámulok rá. Válaszolnom kell. Olyan hatalmas, én pedig apró vagyok és törékeny. Látszólag.
- Kuro - válaszolom halkan.
Felém nyújtja a kezét, mint aki meg akar érinteni, mire fenyegetően sziszegni kezdek, fújtatni, figyelmeztetve, ha megpróbál hozzám nyúlni, akkor annak ronda vége lesz. Ép szememet fenyegetően emelem rá, hogy jelezzem, nem viccelek. Gyűlölöm, ha hozzám érnek. Kezét leengedi, tehát ért a szóból. Okos.
- Csak a füledet akartam megérinteni - mondja lágy hangon, és bár ezúttal nem fújtatok, de bizalmatlanul nézek rá. Hagyom, hadd érintsen meg, ha akar, de egyetlen gyanús mozdulat és szép kis csíkok lesznek rajta.
Végül elenged és leül. Egy mozdulattal már a székben is terem és valami papírokat nézeget. Én nem mozdulok, túlságosan félek annak ellenére, hogy szét tudnám tépni őt, amiért nem enged szabadon. Eszembe jut a cica, és szaglászni kezdek. Sok az idegen szag, ami nagyon megrémít, de nem szólok róla. Nem szabad látnia, mert akkor ki fogja használni. Mint mindenki.
- Nézz körbe nyugodtan, amúgy meg, Gregori vagyok - mondja, mire egy bólintással nyugtázom. Szép neve van.
Nézelődni kezdek, hiszen macska létemre nagyon kíváncsi vagyok. Leugrom az asztalról és körbeszimatolok a szobában. Mindenhová bekukkantok, füleimet hegyezem, mindent megvizsgálok. Hirtelen halk nyávogás üti meg a fülemet, ugyanaz a hang, mint amit először hallottam. Gregorira pillantok és egy cicát látok a vállán. Elkerekednek a szemeim. Szóval az ő cicája.
- Van neked cicád? - kérdem, holott egyértelmű, de akkor is meglepett.
Nem válaszol, csak leveszi a válláról a macskát és odalép hozzám. Összehúzom magam, mert mi tagadás, félek ettől a személytől.
- Nyújtsd ki a kezed! - utasít, mire lassan kinyújtom a kezeimet, de azért félek. Szerintem látja is, de nem csinál semmit.
A kezembe rakja a kis szőrgombolyagot, aki barátságosan rámnyávog, majd mikor megsimogatom, hízeleg és dorombol. Jól érzi magát, ezt tudom, hiszen értem, amit mond.
- Nem láttam még ilyen macskát - szólalok meg, miközben tovább kényeztetem a kis szőrgombolyagot.
- Nem csodálkozok, ő egy angyali cica - világosít fel. Akkor ő sem emberi lény, ahogy sejtettem. Az embereknek nem szokott ilyen kedvencük lenni.
- Te mi vagy? - kérdem meg, majd gyorsan rá is jövök, mekkora hibát követtem el. Egy nekonak tilos faggatózni, kérdezni, kiváncsinak lenni. - Bocsánat!
- Egy bukott angyal - válaszol egy ördögi mosoly kíséretében. Fel sem veszi, hogy szemtelen voltam.
Bólintok, hogy értem. Már tudom, honnan volt az idegen és fura szag. Tőle. Tehát egy bukott angyal, akit kilöktek a Mennyből. Hallottam már mendemondákat ilyen lényekről, de sosem láttam egyet sem. Most meg egy bukott angyal a gazdám. Nem tudom, ennek örüljek-e. Az asztalhoz megy, majd felveszi a nyakörvemet, mire fújni kezdek. Ha rám meri tenni, vagy csak eszébe jut, kicsipkézem a képét, az fix! De úgy látszik, más tervei vannak.
- Látom nem szereted - mondja, miközben szétégeti. Vette a lapot, okos, én pedig megnyugszom.
Az ajtóhoz sétál és kimegy, én pedig követem. A folyosóra érve mellém lép és átkarolja a derekam, mire ismét fújtatni kezdek. Rühellem, ha hozzám érnek! Nem vagyok a kurvája!
- Csak, azért, hogy tudják velem vagy, veszélyes ez a bár számodra - mondja halkan, mire elhallgatok, de nem bízom benne. Látszólag megnyugszom, de belül idegesít, hogy hozzám ér.
Ahogy keresztülmegyünk a báron, látom, hogy sokan megbámulnak. Neko vagyok, és gyönyörű, mint minden fajtársam, tehát természetes, hogy az emberek akarnak minket. Gregori rájuk vigyorog, látszik, mennyire élvezi a dolgot. Végül kiérük a kocsihoz, ahol két öltönybe öltözött férfi vár ránk. A testőrei lehetnek, mert meghajolnak neki, miközben éhes szemekkel bámulnak rám. Kis híján fel is falnának, ha Gregori nem rendezné le őket.
- Ne merészeljétek, az én tulajdonom! - mondja fenyegetően, mire a két férfi elnézést kérve hajol meg, majd el is tűnik. Úgy tűnik, nem lesz közönségünk.
Gregori kinyitja az ajtót, mire meglepetten nézek rá. Nekem nem szokás ajtót nyitni. Végül mikor int, letelepszem a helyemre, a földre. Észreveszem, hogy nem tetszik neki, de nem értem, miért nem. Ez a helyem, nekem itt kell ülnöm, mint minden nekonak.
- Kuro, ülj fel! - utasít kissé mérgesen. Nem értem a dolgot.
- De..,de nekem ott a helyem - válaszolom akadozva, de úgy tűnik, nem fogja fel.
- Az én kocsimban nem. Ülj fel, nem szólok többször! - mondja fenyegetően, mire végre hajlandó vagyok az ülésre ülni. Ő beül mellém.
Kissé feszengek, sosem ültem még ülésen, mindig a padlón utaztam, mint minden neko. Lassan közelít felém, és bár nem akarom, hogy hozzám érjen, mégis hagyom, hogy megsimogassa az arcom. Azt hiszem, elégedett velem, mert elhúzódik és beindítja a motort.
- Kuro, megmutatom neked az új otthonod - szólal meg, miközben rám mosolyog.
Én egy bólintással jelzem, hogy megértettem a dolgot, de jó nekohoz méltóan nem faggatom tovább. Nem lenne értelme.
~*~
Jó hosszú idő múlva érkezünk meg egy hatalmas házhoz. Tehát gazdag. Bár mit is képzeltem, hogy ne lenne az? Drága öltöny, drága sportkocsi, hatalmas ház. Tiszta luxus, én pedig megszoktam a luxust, hiszen eddigi gazdáim is mind gazdagok és előkelőek voltak. Leállítja a motort és kiszáll, majd int, hogy menjek utána. Bizalmatlanul hagyom, hogy előre menjen, én néhány lépés távolságról követem. Mikor belép a házba, egyből valami szolgaféle siet elé, talán az inas, vagy ilyesmi. Kiváncsian szimatolok körbe, az idősödő férfit szinte figyelmen kívül hagyva. Ő azonban érdeklődve bámul rám, mint aki még nem látott nekot. Talán nem is látott. Orrocskám furcsa illatokat érez és beljebb óvakodok. Gazdám már eltűnt valamerre, de szagát érzem, ahogy a többi emberét is. Vagy valamikét. Nem, ezek emberek, kétség sem fér hozzá. Az előtérből jobb oldalt hatalmas nappali nyílik, benne puha plüssfotelek, egy kanapé, asztal, kandalló, drága puha és vastag szőnyegek és ízléses bútorok. Meg egy nagy képernyős tévé, mellette egy hifivel.
- Tetszik? - hallom meg Gregori hangját, mire felkapom a fejem.
- Megjárja - mondom, bár az igazság az, hogy nagyon is kedvemre való a látvány.
- Nézz körül nyugodtan. Majd megmutatom hol fogsz aludni - közli.
- Nem szeretek ágyban aludni - jegyzem meg. - Jobban szeretem a puha párnákat, vagy bélelt kosarakat. De egy puha szőnyeg is megteszi, mondjuk ott - mutatok a kandalló felé, mire elneveti magát.
- Tipikus macska - vihog. - Na, nézelődj, én addig gondoskodom a kajádról.
Mielőtt egyet szólhatnék, már el is tűnik. Ekkor veszem észre, hogy szárnyai vannak. Két hatalmas fekete szárny, amitől úgy néz ki, mint egy hatalmas csirke. Vagy valami más madár. A gondolatra összefut a nyál a számban, de figyelmeztetem magam, hogy ő a gazda és egy bukott angyal, nem egy madár. Az angyali cica a gazdájával tart, én pedig felfedezőútra indulok a nappaliban. Mindent megszimatolok és mivel az este hűvös, már begyújtottak a kandallóba. Letelepszem a puha báránybőr szőnyegre, ami a kandalló előtt fekszik és elnyúlok rajta, majd összegömbölyödök és elégedetten dorombolni kezdek. Tetszik ez a hely, itt valahogy nagyobb biztonságban érzem magam, mint az eddigi helyeimen. Gregorin érzem, hogy nem olyan rossz "ember", mint amilyennek kinéz. Nem is veszem észre, mikor nyom el az álom. Nagyon fáradt vagyok, napok óta alig aludtam valamit a rengeteg erőszak, szex, aztán meg az aukció miatt. Szemeim lassan csukódnak le és elalszom.
|
| haaaani | 2010. 08. 08. 19:35:34 | #6697 |
Karakter: Gregori
Megjegyzés: (Andronak)
 Fáradtan kelek fel. Ismét egy rossz álom. Már megint azt álmodtam, amikor letaszítottak.
Nem voltak képesek meghallgatni, csak ítélkeztek. Még, hogy mindenkinek jár a megbocsátás meg mi egy más. Francokat én sem kaptam még egy esélyt.
Egy nyávogás vonja el gondolataimat. Cica nézz velem farkas szemet nagyon közelről.
Cica egy angyali macska, aki már születésem óta velem van, vagy is rohadt sok ideje.
Tenyerembe veszem, és már sétálok is ki vele a konyhába. Tej, az kell ennek az egerek rémének. Mikor elé teszem a kicsiny tálkát elégedetten felnyávog, és már dörgölődzik is hozzám. Ő az egyetlen élőlény, akihez kedves vagyok. Ő benne teljes mértékben megbízok. A fentiek nem csípnek, és Lucifer haverom se nagyon kedvel mióta ott hagytam szenvedni a pokolban. Megérdemli. Átvágott. Miatta lettem az, aki
most vagyok. Hatalmas ruhás szekrényemhez sétálok, amiből kiveszek egy fekete farmert és egy fekete inget, amit félig meddig gombolok be.
Kedvencem a fekete, illik a sötét természetemhez. Már indulok is a nem messze lévő báromba.
Cica már vállamon dorombol. Nagyon ritkán hagy magamra.
Bent a bárban már jó páran vannak. A legtöbbjük gazdag halandók. Van itt minden, mint a piacon.
Maffia, politikus, cég tulajdonos és persze természet feletti lények.
Irodám előtt két testőrt látok meg, nem az enyémek, egyik ügyfelem testőrei.
Belépek, ő már fel is áll hatalmas mosoly kíséretében.
Idióta halandó, de nagy mennyiségben vásárol tőlem drogokat. Fontos ügyfél.
- Elnézést, hogy így rád törtem, Gregori - mondja nyálasan, amire hányni tudnék.
Cicát leveszem vállamról, és a neki készített párnára teszem.
- Semmi baj, Takashi. Miben segíthetek? - kérdezem tőle nyugodt hangon, miközben a fiókból egy pár papírt veszek elő. Ezeket még a beszélgetés után muszáj lesz átnéznem.
- Neked semmiben. Csak hoztam neked valamit - mondja, miközben odasúg testőrének, aki el is tűnik, és mikor visszajön egy fura fiút hozz be. Inkább ráncigál be, mint hozza.
Én érdeklődve figyelem a fiút. Kis alacsony törékeny fiú, fülekkel, és egy hosszú farkincával.
Fülekkel és farkincával?...tehát nem halandó. Ő egy, hogy is hívják...meg van neko.
Fújtat, és morog a testőrre, aki fogja a pórázt. Talán egyszer vagy kétszer láttam hozzá hasonlót.
- Aukción láttam, és megvettem. Mivel ritkán látlak társaságban, gondoltam hasznodra
lesz ez a kis házi cicus - egy perverz mosollyal fejezi be mondanivalóját.
Takashi már csak ilyen a drog és a szex körül jár csak az agya.
Végig nézek ismét a fiún, aki a földön ülve figyel. Kis kócos fekete haja van és nagy szeme, de csak
egy a másik le van kötve, valamiért. Hmmm.
Két cica fülét hegyezi, miközben figyel. Nagyon aranyos, és szép is. Tetszik, szóval nem ellenkezek, de biztosan drága az ilyen cicus.
- Mennyivel tartozok? - kérdezem meg, és már egy kitöltetlen csekkhez nyúlok.
Takashi csak hangosan felnevet, miközben leint. Utálom mikor ilyen lekezelően bánnak velem, de sok anyagot vesz tőlem ez a férfi.
- Semmivel, Gregori. Nekem öröm, hogy tőled vásárolhatok, te adod a legjobb
árut az egész országban - válaszol, miközben int a gorillának, hogy hozza közelebb a
fiút, aki ismét fújtat, és próbál ellenszegülni. Cica a párnáról felnyávog, amire a fiú felkapja tekintetét, és érdeklődve keresi a hang tulajdonosát. Hegyezi kis füleit, amitől nagyon aranyos.
- Oldozd el - szólok a testőrnek, aki leveszi a nyakörvet a fiúról, és a pórázzal együtt az asztalomra tesz.
A neko meglepetten nézz rám, és a nyakörvre.
Takashi perverz mosollyal köszön el tőlem, és elhagyja az irodámat. Én érdeklődve figyelem az előttem álló kicsinyke házi cicust.
- Mi a neved? - kérdezem meg, és elé állok. Nagyon kicsike hozzám képest. Látom, hogy bizonytalanul végig mér. Füleit hegyezi minden kis neszre.
- Kuro - válaszolja halkan.
Kezemet felé nyújtom megakarom érinteni fülecskéit, de mozdulatomra, fújni kezd.
Szemét rám emeli fenyegetve.
Kicsi macska nem fogok tőled megijedni. Magam mellé ejtem kezem, és értetlenkedve nézz rám.
- Csak a füledet akartam megérinteni - mondom neki, lágyan, amire ismét felé nyúlok. Most nem fújtat rám, igaz szemeiben látom a bizalmatlanságot. Megérintem szőrös kis fülét, amire elégedetten felmorranok. Kellemes a tapintása olyan, mint cica szőre.
Látszik, hogy mindketten macska fajták.
Egy hirtelen mozdulat, és már nem is vagyok mellette. Helyet foglalok asztalom mögött, és a papírokat fürkészem. A bár kiadásai és bevételei. Megint szép összeg lett a bevétel.
Nagyon jól megy ez a bár, és még mellette ott van a drogkereskedésem is.
Nem panaszkodhatok sőt.
Kurora néha rá tekintek, aki szaglászik, de nem mozdul. Kicsit félős macska.
- Nézz körbe nyugodtan, amúgy meg, Gregori vagyok - mondom neki, mire csak egy aprót bólint, és már nézelődik is.
A papírokat olvasom, mikor egy könnyű, szőrös cicát érzek meg a vállamon, aki hangosan felnyávog. Kuro rám emeli tekintetét, és mikor meglátja cicát kikerekedik szeme.
- Van neked cicád? - kérdezi meg, és nem rejti el meglepettségét.
Nem válaszolok csak leveszem vállamról cicát, és tenyerembe rakom, miközben odasétálok Kurohoz.
- Nyújtsd ki a kezed - utasítom, és lassan kinyújtja, szemeiben, mintha félelmet látnék.
Amíg jó házi cicus lesz addig nem fogom bántani. Nem vagyok én olyan kegyetlen,
mint amilyennek tartanak. Kezébe rakom cicát, és meglepett arcával találom magam szembe.
Gyengéden végig simít cica hátán, amire ő csak elégedetten dorombol. A kis áruló dög.
- Nem láttam még ilyen macskát - szólal meg miközben még mindig kényezteti a kis szőr pamacsot.
- Nem csodálkozok, ő egy angyali cica - világosítom fel, de amúgy is látszik, mert cicán van két kis szárnyacska is.
Furán nézz rám, biztosan érezte rajtam, hogy nem ember vagyok.
- Te mi vagy? - kérdezi meg. - Bocsánat - kér bocsánatot gyorsan is.
Egy kérdés miatt nem kell macska bocsánatot kérni. Ismét félelmet látok a szemében.
Biztosan nem bántak vele fényesen. Hallottam pletykákat, hogy bánnak a nekokkal.
- Egy bukott angyal - válaszolom neki, és ördögien elmosolyodok volt, mint tanulnom Lucifertől...a mosolygást. Heh.
Csak bólint, hogy érti. Most nem érdekelnek a papírok, inkább házi cicámra lennék kíváncsi. Nem akarom, hogy így féljen tőlem. Nincs semmi buli abban, hogy van egy nekom, de az retteg tőlem.
Nyakörvéhez nyúlok, amire hátrál, és fújni kezd. Hmmm...nem szereti ezt a szart nem is csodálkozok rajta.
- Látom nem szereted - mondom neki, miközben kezemben égetem szét. Volt nyakörv nincs nyakörv. Kicsit megnyugszik.
Az ajtóhoz sétálok, és ő jön utánam. Nem a hátsó kijáraton megyünk ki, hanem elől hagy lássák csak milyen szép cicusom van. Átkarolom derekát, amire fújtatni kezd egy kicsit.
- Csak, azért, hogy tudják velem vagy, veszélyes ez a bár számodra - mondom neki halkan, amire egy kicsit lenyugszik. Bizony veszélyes ez a hely, az ilyen szépségekre vigyázni kell ebben a bárban.
Látom arcukon a féltékenységet, ahogy derekát átölelve sétálunk ki a bárból.
Én csak rájuk vigyorgok. Sok szerencsétlen.
Kiérve kocsimhoz megyünk, ahol már vár rám két testőröm, akiket egy legyintéssel lerázok.
Látom rajtuk, hogy végig mérik Kurot, és szemeikben látom a vágyat.
- Ne merészeljétek, az én tulajdonom - mondom fenyegetve, amire elnézést kérve hajolnak meg, utána pedig el is tűnnek.
Kuronak kinyitom az ajtót, és meglepődve figyel. Csak az ajtót nyitottam ki még is, hogy megvan lepődve. Beül a kocsiba, de le a földre.
Na most rajtam van a meglepődés ideje.
- Kuro, ülj fel - mondom neki kicsit mérgesen.
- De..,de nekem ott a helyem - válaszolja akadozva.
- Az én kocsimban nem. Ülj fel, nem szólok többször - mondom neki fenyegető hangon, amire végre felül. Kicsit idegesen vágódok be a kocsiba nem szeretem, ha ellenszegülnek nekem.
Kicsit feszengve ül mellettem. Lassan közelítek kezemmel, és megsimogatom arcát. Selymes bőre van. Van egy saját házi macskám, aki csak az enyém. Ez tetszik, nagyon is tetszik. Beindítom az autót.
- Kuro, megmutatom neked az új otthonod - mondom neki, miközben rá mosolygok.
|
|
