|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| oosakinana | 2010. 08. 11. 19:26:17 | #6789 |
Karakter: Sotka
Megjegyzés: (Silvana-nak)
- Ugyan álljatok fel! – mondja, de senki nem mozdul.
- Hercegnő… - felpillantok és a vízhajlító gésa lép Lara-hoz. – Mi voltunk régen az udvarhölgyek, akik keresték az ő hercegnőjüket, mikor a gonosz elaltatta Tai Tahiru úrnőt. Mi uraltuk az elemeket és mi előtt mi is eltűntünk volna átadtuk a tudásunkat a négy fő klánnak, akik most a négy elem népét jelképezik. – fejezi be, mire odamegy a másik három is.
- Laralin. Miután a sötét holdfény téged elaltatott bosszúból, mi már semmit nem értünk nélküled. Senki nem tudta, hogy hol vagy, ám a palotába szüleid neked egy szobát rendeltettek, hogy tested, hagy nyugodjon ott.
- És mikor te már semmivé váltál, akkor a gyász véget ért fizikailag, de lélekben mindenki gyászolt téged. Egy nap, azt mondták, hogy a hercegnő visszatér.
- És a legenda igaznak bizonyul, hiszen Tai Tahiru hercegnő újjászületett és visszatért. Így újra béke lesz és abba marad a viszály, csak te vethetsz véget a rossznak.
- Miért pont most, miért pont én? – kérdezi meg tőlük
- El kell fogadnod a sorsod úrnő. Az a végzeted, hogy az Avatár, Sotka oldalán egy új világot teremtsetek erőszak és vér nélkül. A jelenlétetekkel és a harmóniával, valamint az elemekkel győzzétek le a lázadókat és azokat, akik a béke ellen vannak. Csak Sotka birtokolja mind a négy elemet és csak ő képes elhozni az egyensúlyt. De csak te tudod benépesíteni a Földet állattokkal és növényekkel, hogy az emberek élhessenek. Csak te látsz az emberek szívébe, hiszen te hozod el a békét.
- Nem tudom, ki voltam ki vagyok és ki lettem, de Laralin Takeda a nevem, ezt tudom. Egy közeli pagodában élek a szüleimmel és papnő vagyok egy kis senki, aki nem lehet a hercegnő.
- Valóban? – mennek hozzá közelebb a lányok, mire felállok, és oda megyek hozzá.
- Ha megfélemlítitek, azzal nem fogja hamarabb elfogadni a sorsát. – mondom, majd odamegyek. – gyere, menjünk haza. – mondom neki és indítom haza, közben a gésák követnek minket.
- Lara el kell fogadnod a sorsod. Egyedül nem vagyok képes harmóniát és békét teremteni az egész földön. Rád is szükségem van. – mondom komolyan, de nem nézek rá. Bemegyünk, majd leül a padra és a fuvoláját figyeli, ami mellette van.
- Játssz hercegnő. Játssz. Árazd szét a békét a világban. – mondják nekik a gésák kórusba, majd Lara rám néz, mire bólintok egyet, hogy tényleg játsszon. Finom ajkaihoz emeli a hangszert, majd elkezd játszani és érzem, hogy a béke meg a harmónia áradni kezd minden fele és a testemben is szétárad. Fellélegzek, közben hallgatom, hogy mi van a világban, de csak békét hallok semmi mást. Beállok egy pózba és elkezdek játszani az elemekkel, mire a négy gésa is táncra éled és velem együtt játszanak az elemekkel. Együtt táncolunk, és ahogy én is ők is élvezzük a békét. Minden olyan tökéletes kivéve egy valamit. Abba hagyok mindent, majd elvonulok onnan a templom felé és próbálok gondolkozni, de nem megy a szívem zaklatott és nem tudja, mit csináljon. Meglátom megint a nagymamát.
- Mit csinálsz itt kicsi Avatar egyedül és szomorúan? – érdeklődik kedvesen.
- Csak gondolkozok, és nem tudom, mit kezdjek az érzéseimmel. – mondom neki, mire rám néz.
- Hidd el a jövőtök hamarabb összehoz majd titeket, mint gondolnád, csak higgy benne és légy türelmes. Ifjú Avatar. – mondja mosolyogva, majd tovább megy.
Lehet, igaza van az anyónak. Este a szobámba megyek, majd Lara hangját hallom meg.
- Sotka. – felé fordulok.
- Tessék hercegnő. – mondom neki, mire rám néz.
- Nem maradhatnék inkább csak Lara? – érdeklődik, majd engem figyel. – csak azt szerettem volna megkérdezni, hogy délután mit mondott neked a nagyanyám. – néz rám érdeklődve.
- Semmi különöset, csak érdeklődött, hogy létem felől. – mondom neki kicsit füllentve. – ne haragudj, de fáradt vagyok. – mondom neki, majd meghajolok. – aludjon jól hercegnő. – mondom, majd bemegyek a szobámba és lefekszek aludni.
|
| oosakinana | 2010. 08. 11. 09:07:13 | #6774 |
Karakter: Sotka
Megjegyzés: (Silvana-nak)
Nem sokkal később mikor visszatenné, a vizet nagy hanggal érkezik meg. Még nem igazán tanulta meg szépen gyengéden visszatenni.
- Mi volt a kérővel?
- Nem lett semmi, nem akartam egy huszonkilenc éves férfihez menni. Nem is akarok férjhez menni.
- Sose szeretnél? – kérdezem kíváncsian, hiszen gyönyörű teremtés
- De, ha itt az ideje. Ha már érzem a szerelmet, akkor minden további nélkül hozzá megyek a férfihez, aki majd szeret, de addig nem. Tizenhét vagyok még fel se nőttem.
- Igen, még nem vagy felnőtt, de már tudnál szülni és jó feleség lennél. – mondom neki őszintén, amire csak elfintorodik.
- A gyerek meg a másik fele, egy darabig biztos az sem lesz. De Sotka te ugye múltkor azt mondtad, hogy meg kellene, hogy tanítsalak a szerelemre, de az Avatárnak nem lehet családja.
- Így van, de igazából én sem értem mit akartak ezzel a szellemek és a sárkány. – mondom, neki elgondolkozva mire csak felnevet. – Mit nevetsz?
- Olyan viccesen nézel, ki mikor gondolkozol.
- Igen? – kérdezem, majd felhúzom az egyik szemöldökömet.
- Igen… - válaszolja, mire komolyan nézek rá. – Mi az?
- Tényleg szép vagy, mint a cseresznye virág. – mondom neki, majd felállok, leszedek egy virágot. Odamegyek hozzá és a hajába tűzöm.
- Kö… köszönöm. – válaszolja kicsit idegesen.
- Emlékszel már Ayalinre? – vált témát és leül mellém.
- Nem tudom, igazából halvány emlékképem maradt a hercegnőről. Valami olyasmi, hogy a kastélyba vagyunk és kiment a kertbe leült a cseresznyefa alá és elkezdett furulyázni az udvar hölgyei pedig táncoltak. A víz elem hölgyének kék kimonója, a levegőnek fehér, a tűznek piros és narancssárga, míg a földnek sárgás volt. Tai Tahiru hercegnőn rózsaszín kimonó volt, melyet ezüstös és aranyozott kövek és minták díszítettek. Ő volt a legszebb úrnő, és ahogy ott fuvolázott, mint egy cseresznye virág. – mondom neki ami az emlékeimben él.
- Tudod, nem hiszem el, hogy a Holdfény hercegnő visszafog, térni mostanában. – mondja nekem, amire meglepődök.
- Miért? – kérdezem tőle meglepődve és kicsit csalódva is.
- Mert te vigyázol a népekre és tudod, két hős nem kell a világnak.
- Hm, tudod, Lara én az elemekért vagyok felelős és a világrendért. Míg Tai Tahiru hercegnő a békéért és a harmóniáért. Ő hozta el a boldogságot az emberek szívében és mikor ő élt akkor a világnak is volt bőven étele és Japán is virágzott. – mondom neki. – Ha megélem azt ebben az életembe, hogy a hercegnő visszatér, feleségül veszem.
- Tessék? – kiáltja el magát, mire rá kapom hirtelen a szememet.
- Minden rendbe unokám? – kiált ki az öreg a pagodából.
- Hogyne… - szól vissza és rám néz. - Hogy érted ezt? – kérdi tőlem, mire én csak pislogok.
- Nem értem most mi a bajod! – mondom neki őszintén. – A hercegnő megtaníthat a szerelemre az már biztos, hogy csodaszép lány lehet az úrnő. – mondom gyönyörködve, bár néha azt kívánom, hogy bárcsak te lennél a holdfény hercegnő.
- Na, jól van, akkor én most megyek! – feláll és elmegy onnan. Most tényleg ennyire megsértődött? Nem hiszem el.
Kint maradok majd nem sokkal később megjelentek a gésák és elkezdtek körülöttem táncolni. Négy gésa, akik tudják uralni a négy elemek egyikét, amire teljesen meglepődök. Hogy kerülnek ezek ide? Miért pont most vannak itt. Már magam se tudom. Próbálnák beszélgetni velük, de nem megy. Az udvarhölgyek csak a Holdfény hercegnővel beszélgettek halandóval soha sem.
Hirtelen nagyon rossz érzésem támadt. Körbe nézek és a levegő továbbításával hallom, hogy egy helyen gondok vannak és vita van két nép között. Ráadásul a bujtók megint a tűzhajlítók. Ott hagyom a gésákat és egyből szaladásnak indulok és megyek, hogy végre ne legyen több gond. Mikor odaérek, egyből beállok harcolni és próbálom szét szedni a tűzhajlítókat és a földhajlítókat. Tovább harcolunk. Egyszer csak egy ismerős hangot hallok meg.
- Elég legyen a vitákból és a harcokból. – mondja határozottan, komolyan és kicsit megemelve a hangját. Csodálkozásomra mindenki abba hagyja, és a béke járja át a környéket. Meglepődök, majd Lara-ra nézek.
- Ezt hogy csináltad? – kérdezem tőle meglepődve.
- Nem tudom, miről beszélsz. Csak egyszerűen elegem van a vitákból. – mondja nekem, mire rá nézek és közelebb megyek, de csak jobban érzem a békét.
- Tennél az? – kérdezem tőle.
- Ugyan már ne légy hülye. Miért lennék? Én csak egy egyszerű lány vagyok, aki utálja a viszálykodást és most már véget akar vetni neki. – mondja és szinte a torkomnak esik.
Elkezdek gondolkozni. A békesség, a gésák, a gyönyörű kinézet. Csak ő lehet a Holdfény hercegnő. Mikor összeáll, a kép odamegyek szinte majd nem elé, mire megjelennek a gésák az oldalán.
- Hercegnő. – mondom, majd letérdelek elé, mire mindenki követi tettemet és mindenki lehajol a tűz és a földhajlítók közül.
- Most még is mit csináltok? – kérdezi értetlenül.
- Gondolkozz kicsit Hercegnő. Gyönyörű vagy, békét szeretsz, és csak úgy árasztod magadból a békét és a négy gésa csak veled beszél, akik az egy-egy elemet tudják irányítani. Felkeltél hercegnő. – magyarázom neki, majd felnézek és látom, hogy csak értetlen szemekkel néz rám és látom rajta, hogy lassan kezdi össze rakni a képet ő is a meséléseim alapján…
|
| oosakinana | 2010. 08. 09. 21:40:21 | #6733 |
Karakter: Sotka
Megjegyzés: (Silvana-nak)
- A szerelmet nem lehet tanulni, azt érezni kell! – próbál tiltakozni, mikor felfogja, amit mondtam neki.
- Miért nem egyezik meg azzal, hogy magunkba kell keresni és ez a legfontosabb a világon? – kérdezem tőle.
- Akár mennyire te vagy az Avatar tévedhetsz attól. – mondja komolyan, amire felhorkanok. – Nem úgy értem bölcs vagy, de a szerelem az létezik, azt nem lehet tanulni csak úgy. Érzed és kész…
- Te érezted már? – kérdezem, tőle majd visszaemelem a vizet a tóba.
- Nem, nem éreztem még sose a szerelmet. Szerintem van annál fontosabb dolog is. – mondja, mire kicsit nagyot nézek. Lehet még sem ő lenne az?
- Hogy érted?
- Papnő vagyok és engedelmességgel tarozom a nagyszüleimnek, akik felneveltek Sotka. Nem akarok se szerelmes lenni, se férjhez menni nem akarok. Nagyapám szerint valami változás fog eljönni a világba, ami már régen volt.
- Mire gondol az öreg? – kérdezem kíváncsian.
- Nem tudom, de valami olyan, ami eddig nem volt a színen. Valami, ami elhozza a békét és a harmóniát, nem lesz háború, vér és nem lesz annyi erőszak sem.
- Mint a Holdfény hercegnő idejében. – mondom neki mosolyogva
- Te ismerted őt?
- Ayalin Tai Tahiru hercegnő volt a Holdfény hercegnő, aki a III. században élt a Földön, nem volt éhség sem pedig vész, kórós betegségek színét se lehetett látni. Ételben és termésben gazdag volt a vidék, mert a világon egyszerűen rend és béke volt. A hercegnőnek volt négy udvarhölgye, akik a népek négy elemét jelképezték. – mély levegőt veszel – A hercegnő játszott a hangszerén, mi közben a hölgyek táncoltak és az elemekkel bírtak, ha minden igaz. Majd feltűnt a Sötét Holdfény, aki meggyűlölte Tai Tahiru hercegnőt és a sötét erők adományával megmérgezett egy fuvolát. Mikor a hercegnő a hangját meghallotta, akkor elaludt és eltűnt a Föld színéről…
- Nem is tudtam, hogy a négy elemet jelképező hölgy, uralta a négy elemet. Avatarok voltak?
- Ezek után születtek meg a népek. A négy hölgy is eltűnt, de a népekre bízták a tudásukat és ezek után alakultak ki a népek: A tűz, a víz, a föld és a levegő népe. – mondom neki, amit tudok
- Te akkor éltél már? – kérdzi, majd leül a fűbe.
- Az Avatár sosem hal meg, csak újjászületik és mindig ez a sorsom. Így biztos akkor is éltem, de nem emlékszem. – mondom neki és próbálok valamit felidézni, de nem megy. – Ám azt mondják, egy nap visszatér a hercegnő a hamuból és újra olyan lesz a világ, mikor ő élt.
- Kíváncsi vagyok milyen képbe jelen meg majd az úrnő és, hogy látni fogom e őt. – sóhajt fel.
- Biztosan. – nézek a szemébe, mire a nagyapja hangja zavar meg minket.
- Laralin gyere azonnal kérőd jött! – mondja az öreg, amire csak nagyot nézek, és nem akarok hinni a fülemnek.
- A francba. – mondja hangosan – Sotka, majd folytatjuk! – mondja, majd feláll és bemegy. Nem hiszem, hogy tényleg ide kellett volna jönnöm. Állandóan csak csalódok. Ő nem akar szerelmes lenni. Felállok és elkezdek sétálni kifele, amire a nagyanyja megállít.
- Sotka hova mész? – érdeklődik kedvesen.
- Nem hiszem, hogy jó lenne nekem itt lennem továbbra. Ezért küldtek ide, hogy megtanítsák milyen a szerelem, de akihez küldtek ő nem akar szerelmes lenni. – mondom halkan.
- Ne higgy a szavaknak ifjú Avatar. – mondja nekem kedvesen. – a cseresznye virágnak is előbb ki kell nyílnia, hogy lássuk milyen gyönyörű valójában. – mondja nekem, majd mosolyogva tovább megy. Nem tudom mire akart kilyukadni így hirtelen, mire utána szólok.
- Öreg anyó. Kérhetnék egy szobát? Meditálni szeretnék. – mondom neki, mire bólint és mutatja, hogy kövessem.
Bemegyünk az egyik szobába, majd leülök az ágyra és elkezdek meditálni. Kicsit hosszú tervezem, hogy mindent megtudjak, amit meg kell tudnom…
~*~
Mikor felébredek a meditációból Lara-val találom szembe magamat.
- Szia. – köszönök neki kedvesen, majd megmozgatom végtagjaimat, mert kicsit elgémberedtek. – mióta meditálok? – érdeklődök.
- Szia. ami azt illeti 4 napja nem vagy magadnál. – mondja nekem őszintén. – miért jó ez? – érdeklődik.
- Ilyenkor kicsit regenerálódik a lelkünk és szükséges. A 4 elem hajlítói állandóan meditálnak, de csak azok, akik tudják irányítani az elemeket, hogy megnyugodjon a lelkük és ezzel tudják majd egyensúlyban tartani az erőiket és nem fogják elveszíteni felettük a hatalmat. – magyarázom neki.
- De hát te tökéletesen tudod irányítani. – mondja nekem.
- Gyere, ki megmutatom, most mivel vagyok jobb, mint legutóbb. – mondom neki, majd felállok és kimegyünk a kertbe. Felveszek egy pozíciót, majd megint elkezdek táncolni és most gördülékenyebben szállingóznak az elemek, sokkal lágyabban, mintha ők is velem táncolnának. Látom, kezdi megérteni, hogy miről beszéltem.
- Érted még? – érdeklődök.
- Mintha veled együtt táncoltak volna. – mondja kicsit meglepődve.
- ezért kell meditálnunk. Felzaklatva nem tudjuk így birtokolni az elemeket. – mondom neki, mire elfordítom a fejemet.
- Miért vagy felzaklatva? – érdeklődik, mire megrázom a fejemet.
- Gyakoroltál, amíg én meditáltam? – kérdezem tőle, mire látom, hogy kicsit elszégyelli magát.
- Gyere. Segítek gyakorolni. – mondom neki, majd odajön, megint megfogom a kezét, majd elkezdünk gyakorolni, majd egy idő után elengedem a kezét és az irányítást is elengedem a vízgömbről így már egyedül érzi a saját súlyát és láthatja, hogy mennyi energiát és lelki erőt foglal magába egy elem irányítása nem hogy 4 elemé.
|
| oosakinana | 2010. 08. 08. 19:17:53 | #6695 |
Karakter: Sotka
Megjegyzés: (Silvana-nak)
- Tanítalak, bár még nem tudom, hogy mit tehetek érted majd Avatar, de segítek. – szólal, meg mire égre felállok. Látom, hogy elindul, amire követem. Nem sokkal később kijön egy öregember és csak figyelem a történteket.
- Nagyapám ő Sotka az Avatar azért jött el messziről, hogy tanítsam őt… - mondja az öregembernek, majd meghajol előtte.
- Üdvözlöm Hirato Takeda – köszönök neki, mire meghajol előttem.
- Üdv Avatar! – köszön – Sokat hallottunk a négy elem őrzőjéről, aki irányítja az elemeket a világon. Hallottam klánoddal mi történt, sajnálom! Imádkozom majd a lelkükért léghajlító!
- Köszönöm Takeda úr. – mondom komolyan.
- Nos, akkor megyünk, és a szentélybe meglelsz minket, ha kellek. – mondja nagyapjának, majd odamegy és megsimítja a fejét.
- Te vagy a legszebb cseresznyevirág Laralin. – elmegy és megnézem kicsit és igaza van. Tényleg nagyon szép.
Bemegyünk, a szentélybe elkezdünk imádkozni, de én nem hallok semmit. Mikor abba hagyja rá nézek és egyből érdeklődni kezdek.
- Mit mond? – kérdezem teljesen izgatottan.
- Annyit felelt, hogy olyat kell keresnem, ami a legfontosabb és azt csak magunkba lelhetjük meg.
- Talán az erő az… - elmélkedek, de nem tudom, mire akarnak kilyukadni.
- Üm nem hiszem. – rázza a fejét. – Szerintem valami sokkal nagyobb, hiszen te vagy Sotka, az erőt és a hatalmat ismered. – elkezdek gondolkozni és bólintok, hogy igaza van, de akkor mit kell megtanulnom.
- Megkérdezem a nagy sárkányt… - mondom, majd elkezdek meditálni.
Megkeresem a sárkányt és kifaggatom, de ő is csak ugyan annyit mond, hogy magamban keressem meg a kérdéseimre a választ és ebben csak Lara tud segíteni. Mikor végzek, csak magam elé bámulok, és nem tudom, most mihez kezdjek.
- A sárkány nem bólint, konkrétan a dologra rébuszokba beszél. – mondom neki, mire csak felsóhajt. Feláll, mire követem kint leül a kertbe és elkezd fuvolázni. Mikor meghallom, elmosolyodok. Nagyon tetszik a játéka. Eszembe is jutott, hogy talán gyakorolnom kéne rá. Felállok és elkezdek kicsit táncszerűen mozogni. És eleinte a szél kezd el velem együtt mozogni, majd nem sokkal később a szelet váltja a tűz. Vele is játszok, jobban szólva gyakorlok, majd a föld követi, végül a víz, amit a közeli kis tavacskából szedtem.
Mikor abba hagyom, Lara rám néz, mintha még sosem látott volna ilyet.
- Gyönyörűen irányítod az elemeket. – mondja kicsit ámulatba ejtve, amire elmosolyodok.
- Gyere, ide megtanítom neked, hogy urald az egyik elemet. – mondom kedvesen.
- De én nem tudom egyiket sem irányítani. – mondj akadékosan.
- Dehogy nem, csak gyere ide és engedd el magad. – mondom biztatóan, majd feláll és odajön hozzám. A háta mögé állok és megfogom a kezeit. Olyan puha kezei vannak, hogy egyből érzem, a szívem kezd kicsit hevesebben dobogni. Tovább fogom a kezét, majd azokat a kézmozdulatokat csinálom, amit az előbb csináltam, de még egyelőre a saját erőmet használom, és a tóból feljön a víz, majd elkezdjük együtt közösen mozgatni, közben a lábát is próbálja úgy rakni, hogy ne lépjen rá az én lábamra. Közel kerülünk egymáshoz. Lassan kezdem megérteni, hogy mire akarnak kilyukadni a szellemek és mit akarnak elérni.
- Azt hiszem, rájöttem mit akarnak a szellemek. – mondom neki halkan, közben tovább folytatjuk a gyakorlatokat.
- Mit? – érdeklődik és érzem, hogy a háta egyre szorosabban simul a mellkasomhoz.
- Azt hogy taníts meg engem a szerelemre. – mondom halkan, mire ledermed és érzem, hogy csak egyenesen előre néz. Nem tudom mi fog kisülni ebből az egész dologból, de remélem csak jó, mert ahogy a nagy apja mondta. Ő a legszebb cseresznye virág…
|
| oosakinana | 2010. 08. 07. 21:01:18 | #6665 |
Karakter: Sotka
Megjegyzés: (Silvana-nak)
Már egy ideje bolyongok a nagyvilágban. Szerencsére már tudom kezelni mind a 4 elemet, így már jobban tudok egyensúlyt tartani a világban és szerencsére nincsenek nagy gondok. Egyiknap leültem a földre és elkezdtem meditálni. Meglátogattam azt a sárkányt akit mindig is megszoktam.
- Mit keresel itt Avatar? – szólal meg a sárkány.
- Milyen feladatom van, még amit el kell végeznem? – kérdezem tőle, mire rám fújja levegőjét.
- Keresd meg Laralin Takeda-t és kérd meg, hogy tanítson téged, mert igaz, hogy a négy elemet tudod kezelni, de van olyan, amit csak ő tud neked meg tanítani.
- De még is mit? – kérdezem tőle, de nem válaszol. Elmegy onnan. Utána kiáltok, de nem reagál. Felébredek, majd elkezdek keresgélni minden fele, de nem találom.
Meg állok az egyik falunál és elkezdek kérdezősködni, hogy nem –e tudják merre találom a lányt, de senki nem tudja. Már kezem feladni a keresést, hogy még is megtaláljam, egyszer az egyik öregasszony szól nekem.
- Fiatalember én meg tudom mondani magának, hol találja Larain-t – mondja, mire egyből odakapom a fejét.
- Mond anyám tudod ki az a Laralin? – kérdezem tőle, mire bólint. – kérlek szépen mond el nekem ki ő. – kérem szinte könyörögve.
- Abba a pagodába lakik a nagyszüleivel és ott tanul imádságot. – mondja nekem – hosszú barna haja van és szeretem fuvolázni és nagyon szépen tud. – mondja nekem.
- Nagyon szépen köszönöm. Nagylelkűséged nem marad, hálátlanul hidd el nekem. – mondom neki komolyan és hálával.
- Tudom Sotka. – mondja, mire meglepődök, hogy tudja a nevemet. – tudom, hogy te vagy az Avatar. – mondja, majd megy is tovább. Eleinte csak bámulom az asszonyt, majd tovább sietek arra a helyre, amit mutatott. Nem sokára megérkezek, és egy lány van kint a kertbe. Mögé lépek, mire hátra fordul és rám néz.
- Ki vagy te? – kérdezi
- A nevem Sotka.
- Minek jöttél, mit akarsz? – néz rám és nem tudja szerintem, hogy ki vagyok-
- Te vagy Laralin Takeda? – kérdezem komolyan.
- Én volnék...
- Beszélnünk kell. – mondom neki és közelebb lépek hozzá.
- Mondjad, hallgatlak. – mondja nekem és most már előttem áll. Nagyon csinos és aranyos lánynak tűnik. Bár tudnám, mit kell nekem tanítania.
- Sotka vagyok az Avatar. – mondom neki, mire felrémlik benne, hogy ki is vagyok.
- Ne haragudj, hogy nem ismertelek fel. Annyit hallottam már rólad. – mondja, majd kicsit meghajol előttem.
- Kérlek ne. – mondom neki és felállítom. – hozzád küldtek. Azt mondták, hogy tanítanod kell nekem valamit, de azt nem mondták meg, hogy mit. – mondom neki komolyan és őszintén.
- Nekem kell téged tanítanom? – lepődik meg, amire csak bólintok. – de miért, meg hogy? Hiszen te vagy az Avatar mind a négy elemet tudod irányítani. – mondja, mire értetlenül néz rám. – ebben van valami, amiről nem tudunk. – mondja, majd rám néz
- Tudom és hidd el nekem is ugyan olyan furcsa, mint neked, de eddigi életemben mindig tanultam így nem lepődök meg rajta. Kérlek, taníts, hogy okosabb legyek. – mondom neki és meghajolok előtte. Remélem tényleg tanítani fog…
|
| Teresa-san | 2010. 07. 16. 18:48:53 | #6121 |
Karakter: Asher Rose
Megjegyzés: Vége!
Bocsi, Raven de gondjaim vannak...
|
|
