|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| narcisz | 2011. 09. 26. 08:45:42 | #16907 |
Karakter: Satanel
Megjegyzés: Lehelas
Milyen kis édes a drága ahogy kapaszkodik az ingemben, gondolom és közben kissé megigazgatom hajam úgy állok ott oltalmazóan, mintha tényleg segíteni akarnék, pedig eszemben sincs, mondjuk bántani sem igazán, pontosan érzem a szagából, hogy milyen lény valójában és így már még csábítóbb. Persze, hogy elhúznak, nem csak azért, mert megbeszéltük, hanem maga a személyem is meghátrálásra, készteti a démonokat, tudják, esélyük sincs ellenem,.
- Köszönöm,… nagyon hálás vagyok… - Hangzik el a köszönet abból az édes pici szájából, a hangja édes és csilingelő, csodás kis nimfapéldány. Végigmérem újra és a hajára nem teszek megjegyzést, majd ki simul, ha a kezem közé veszem, viszont észrevétlenül egy mosoly kíséretében kicsempészek pár ágdarabot a hajából, miközben bemutatkozom és igyekszem megtudni a kis édeske nevét.
- Én Lehelas vagyok….nagyon örülök. Az italt pedig elfogadom.. – Nagyon kedves és közvetlen teremtés igazi letörhető virágszál és csak azon jár az eszem, mit fogok vele tenni az ágyamban, már különféle pozíciókban látom magam alatt kimerülten és gyönyörtől, no meg néni fájdalomtól sikongatni.
- Nincs mit….. segítségre szorultál és láttam, hogy nem segít senki…… csodaszép neved van, akár csak te magad….. – mosolyodom el és leülök a pulthoz közvetlenül a drága kis nimfa mellé, ismételten megigazgatom a haját.
- Merre jártál kedves??..... televan a hajad ágakkal….. – Kuncogom el magam, miközben megjön a pincér.
- Én egy vodkát kérek….tisztán…..a fiatalember pedig a vendégem…kérj bátran bármit…. – Adom le rendelésem és közben téged is megkérdezlek, természetem és stílusom tényleg kedves és normális. A pincér kérdésére csak édes félénk hangon válaszol, amitől még inkább felpörgök.
- Csak egy vizet…. –Hangzik el pici szájából, ez az egyszerű mondat, a pincér kijelentésére viszont igencsak felhúzom szemöldököm, hogy mégis, hogyan mer ekkora tapló lenni a kis Lehelassal.
- Sajnálom, de nem igazán szoktunk vizet felszolgálni, nem óhajtana inkább egy sört, vagy Wiskyt? – Ettől a pincértől kezd felmenni bennem a pumpa, de igyekszem indulataim visszafogni, hisz jó benyomást akarok tenni, és véletlen sincs kedvem egy nimfát kergetni, ha halálra rémisztem.
- Akkor, …. akkor inkább semmit. Köszönöm…. – Milyen kis édes, és félénk azok a csodás szemek, de az nem járja, hogy semmit se igyon, szóval mentem a helyzetet igen egyszerűen, megiszom a vodkát és lerakom a poharat a pultra.
-Kérek egy vodka narancsot, gondolom, koktélokat tartanak?.... – Kérdezem elég morcos fejjel, mire a pincér felém fordult.
-Persze uram,… koktélokat felszolgálunk….. – Veszi elő a narancsot és a vodkát és már keverné is össze.
- Remek, akkor külön pohárba kérem…..a vodka marad az enyém…és…. – Fordulok feléd mosolyogva, majd megsimogatom kezed.
- Ennek a csodálatos szépségnek pedig ….a narancsot…… kedvesem, ne légy ilyen félénk…. hisz ez az ember azért van itt, hogy teljesítse igényeid….ha vizet szeretnél, akkor neki szereznie kell, de ha megelégszel egy finom gyümölcslével, akkor így is megoldhatjuk…..vagy esetleg, probléma van ezzel is?.... –Nézek a csávóra ördögi tekintettel, amit persze csak ő lát, de azonnal levágja, hogy velem szemben jobb, ha nem játsza az eszét, így azonnal tölti neked az italt és rakja eléd.
- Igen ez így tökéletes,…..elnézést….és máris hozok egy kis vizet…… - Rakja le elém a vodkát és gyorsan eliszkol, hátra a raktárba keríteni valahonnan vizet, amire helyeslően bólogatok majd, visszafordulok feléd.
- Micsoda modortalan alak, nem igazán kedvelem az ilyeneket….. de mindegy….. most beszélgessünk inkább. Mond kedvesem, hol vannak nimfa testvéreid?.... Hisz nimfa vagy igaz?.... És tudtommal ti mindig hárman szoktatok lenni, szatírt sem látok sehol…. tehát???... –kérdezgetlek, hogy még inkább eltereljem figyelmed és kicsit elaltassam félénk gyanakvásod, hisz azért minden bizonnyal érzed a belőlem áradó sötétséget.
- Kicsit meglepettnek tűnsz, hogy tudom mi is vagy valójában…. de gondolom leesett, hogy én sem vagyok ember, azok a démonok azért léptek le, mert érezték erősebb vagyok náluk. Én magam is démon vagyok…. mondjuk úgy, hogy a jobbik fajtából…. –Persze ez baromság volt, hisz én vagyok a legrosszabb, maga az ördög fia, persze ezt eszemben sincs megosztani veled, legalábbis egyenlőre nem, közben egy cigarettára is rágyújtok, és mivel látom,hogy halálra rémültél a ténytől, hogy démon vagyok, gyöngéden megfogom kezed.
- Ne félj tőlem…..segítettem, emlékszel??.....
Szerkesztve narcisz által @ 2011. 09. 26. 13:31:40
|
| narcisz | 2011. 09. 24. 15:44:40 | #16850 |
Karakter: Satanel
Megjegyzés: Lehelas
Már elég rég itt élek az emberek világában, napjaim nagy részét lébecolással töltöm, azt hiszem így mondják itt, ha nem csinál az ember, vagy démon fia semmit. A démonok messziről kiszagolják ki is vagyok valójában így állandó talpnyalás célpontja vagyok, de meg kell hagyni, kifejezetten élvezem a dolgot, ráadásul így folyton a segítségemre vannak, hogy céljaim elérjem és én, mindig elérem a célom. Ebben a városban, amit most kiszemeltem magamnak, csak négy napja tartózkodom, de nagyon úgy érzem, hogy érdemes maradnom még egy kicsit, a város nem túl nagy, de nem is kicsi, amolyan közép kategóriás városka egy hatalmas erdő szélén. Még a hotel sem éppen 5 csillagos, de megteszi, viszont sosem tévedő megérzésem ellenére, még senki érdekeset nem találtam itt, így kezdem úgy érezni, ez egyszer talán becsapott az érzésem. Ma is, mint mindig, késő délután sétára indulok és bulizni démon barátaim kíséretében, az utcán szórakoznak és hancúroznak a járókelőkkel, hát én leszarom őket, széles ívben.
-Satanel……te miét nem szórakozol??.... – Hangzik el a kérdés Dimitrí felöl, mire én csak vállat vonok.
- Unalmasak…….inkább keressetek nekem más, érdekesebb szórakozást, mint mások riogatása….. – Mondom amolyan félvállról, mikor a tömegben kiszúrok egy csodaszép teremtést, aki mintha önmagát keresné a tömegben. Igazi elveszett csoda, amitől igencsak belelkesedem és megállva nézem egy darabig a többiek már néznek, hogy mégis miért ragadtam le, hát persze, hogy nem értik, hisz ők nem ismerik fel az igazi tiszta lelket, makulátlan csodát ami eléjük kerül.
- Azt akarom…..most….azonnal…… - Nézek egyenesen a kicsikére és intek az egyik igen rémisztő külsejű démonnak Zarafarnak.
- Igen??.... – Kérdezi miközben ő is a szépséget nézi.
- Eredjetek…… tereljétek a kicsikét felém…..nem kell finomkodni….. majd én megmentem a drágát tőletek……mert akarom őt….. és baromira pipa leszek, ha nem kapom meg…… - Nevetem ördögien, persze a béna faszok nem értik miről is beszélek, hogy mégis, hogyan akarom ezt megvalósítani, ezért magamhoz rántom grabancánál fogva Zarafart.
- Ne légy idióta!!..... Semmi extrát nem mondtam, mindössze annyit, hogy ott az a klub….. én most szépen betérek oda és iszom pár pohárkával….. ti pedig szépen utána mentek…..és legalább annyira megrémítitek, hogy amikor odabent meglát, a nyakamba ugorva könyörögjön azét, hogy magammal vigyem és segítsek rajta……. és én akkor segíteni fogok……. Most már felfogtad???..... – Kérdezem, miközben felizzik tekintetem, utálom, ha valamit túl kell magyaráznom. Zarafar bólint, és azonnal lelépnek én pedig akár egy király bevonulok a klubba, leülök a pulthoz és kérek egy italt magamnak, hogy ne unjam a várakozást. Alig fél óra várakozás után be is fut a kicsike, tekintete zilált és rémült, látszik, hogy egészen idáig hajszolták.
- Ügyes fiúk….. – Nevetek, a kicsike félelmében próbál segítséget kérni valakitől, de itt a legtöbben emberek, így nem foglalkoznak mások bajával, nem avatkoznak be, a démonok meg leszarják, mi van, így süket fülekre talál mindenhol. Én persze nagy kegyesen felállok, lerakom italom és odalépek a törékeny csodához.
- Szép estét…..van valami probléma?..... Látom megrémültél…….nekem nyugodtan elmondhatod…. – Igazán lágy a hangom, hisz célom van. Szinte azonnal be is futnak a démonjaim és odalépnek hozzánk persze védelmezően vonom a szépséget hátam mögé.
- Talán valami dolgotok van ezzel a sráccal???..... –nézek szemükbe mire játszanak tovább.
- Igen van…..és te az utunkban állsz….na húzzál szépen arrébb. – Fenyegetnek, mire csak állok tovább és nézem őket, majd a kicsike felé fordulok, végignézek rajta.
- Nekem úgy tűnik, nem akar veletek menni….. Kopjatok le, ha nem akartok balhét….? – Fordulok vissza feléjük mire vágnak egy pofát és visszavonulnak, akkor ismét a kicsike felé fordulok.
- Hogy hívnak?.... Most már nem lesz gond….. legalábbis remélem…., de a biztonság kedvéért maradj még egy kicsit és had hívjalak meg egy italra…. engem Satanelnek hívnak…. – Vezetem az egyik bárszékhez és még felülni is segítek akár egy úri ember, vagy démon.
Szerkesztve narcisz által @ 2011. 09. 24. 16:12:17
|
| haaaani | 2010. 11. 09. 23:03:44 | #9214 |
Karakter: Kicune Juro
Megjegyzés: ( Katharina-channak)
Félénken lépdelek végig az iskola folyosóján. Ez a negyedik napom, mint tanár. Kinézetem alapján nem mondaná meg senki sem, hogy tanár vagyok, inkább diák. Pedig, ha tudnák, hogy pontosan hány éves vagyok, nem kicsit lennének meglepődve. A lányok összesúgnak pirulva, ahogy elhaladok mellettük. Én csak halvány mosollyal köszöntöm őket.
Nem szeretem az új embereket, társaságot, de sajnos muszáj volt idejönnöm, és muszáj lesz beilleszkednem.
Megigazítva magamon a bíbor színű kimonót, úgy lépek be a tanáriba. Minden szem rám szegeződik, és mosolyogva köszöntenek. A legtöbbjük fehér, fekete ruhában üldögél vagy épp álldogál, na már a ruházatommal is kitűnök a tömegből, de az egyik kedvenc színem a bíbor. Egyszerűen imádom. Pirulva hajolok meg a munkatársak előtt, és gyors léptekkel az asztalomhoz sietek.
Előkeresem az órarendemet, és átolvasgatom…, első két órám lesz … utána meg egy lyukas óra, és a negyedik órában még egy töri óra. Nem vészes nap, kilehet bírni.
Se jegyzetek, se könyvek nincsenek nálam, nincs szükségem rájuk. Amit megkell tanítanom a diákoknak az mind a fejemben van. Egy előny, hogy ilyan idős vagyok.
Pont mikor megszólal a csengő akkor lépek be a terembe. A diákok felállva üdvözölnek, én csak halvány mosollyal biccentek nekik.
Nem vagyok szigorú, nem is tudnék az lenni. Gyengéd, figyelmes vagyok a gyerekekkel. Szerintem én jobban tartok tőlük, mint ők tőlem. Soha nem szerettem, hogy ilyen félős vagyok, de így kell engem elfogadni, és próbálom is elfogadni magam. Nem ártottam soha senkinek, de sokan ártottak nekem.
Az ártások eredménye, hogy egyedül maradtam, és bujkálnom kell, pedig nem tettem se én se a családom semmi rosszat. Mégis mindenki halott, a családom, a népem. Már csak én maradtam.
A két óra hamar eltelik, a diákok nyitót szájjal, és csillogó szemekkel figyeltek. Átlagban mesélek, nem írok a táblára és, ha ők úgy gondolják akkor jegyzetelnek.
A történelmet tanítani nehéz, én úgy gondolom, ha mesélek jobban figyelnek. Természetesen a jegyzetek amiket elkészítenek, és a könyv olvasgatása, ráadásul ha figyelnek rám az órákon könnyen sikerülni fognak nekik a vizsgák. Felkészítem őket, mert ez a dolgom.
A diákok a szünetben a folyosón beszélgetnek, vagy épp a következő órára próbálják megszerezni a házit. Kitűnő halásomnak hála hallom, hogy egy lány csoport az én magánéletemről beszélgetnek, hogy van e barátnőm vagy esetleg feleségem. Arcom égni kezd, de próbálom összeszedni magam. Mikor látókörbe kerülök a lányok csendben maradnak, és arcukon halvány pírral néznek rám. Gyors léptekkel próbálok elosonni a helyszínről, és a padlót fixírózom. Valami erősnek nekiütközök, és már esnék is hátra, ha valami nem kapná el a derekamat, és rántana vissza. Szemem automatikusan összeszorítottam, és csak nagy nehezen vagyok képes kinyitni. Egy sötét felsővel találom magam szembe, ami elég kidolgozott testet takar.
Egyre feljebb emelem buksimat, és egy sárga írisszel találom magam szembe, pillantása, mintha beszippantana. Kellemes, mégis arra sugall, hogy hátráljak, de az nem nagyon megy, mert hatalmas kézfeje még mindig derekamon pihen. Kíváncsiságot látok meg szemeiben, miközben leplezetlenül engem méreget. Ajjaj… szerintem most az arcom a ruhámra hasonlít.
Nyikkanva hátrálok meg, és kezei lecsúsznak derekamról.
- Sajnálom - próbálom hangomat megerősíteni, de csak olyan egér cincogásra sikerül.
A férfi, aki előttem áll, elmosolyodik, miközben egy pillanatra sem veszi le rólam tekintetét.
Kicsit én is jobban szemügyre veszem. Magas, sokkal magasabb nálam, látni rajta, hogy hatalmas ereje van. Már csak a szép kidolgozott izmok miatt is. Ráadásul olyan fura, különleges aura lengi körül, ami hívogat, de közben el is taszít magától.
Hallom a diákok suttogását, hogy ez a férfi lehet, hogy az új edző. Testalkata is megegyezik, hogy az legyen, de valamiért nem tudom elképzelni, hogy lenne idege a gyerekekhez.
- Én vagyok az új edző - hanga mély, erőteljes, de mégis kellemes. - Ön is tanár, ha nem tévedek?
Ezek szerint tényleg tanár, pedig soha nem képzeltem volna el. Inkább valami bérgyilkos, esetleg katona.
- Igen … - válaszolom kicsit zavartan. Arcán átsuhan egy fura mosoly, olyan ragadozó típus, de aztán csak a nyugtató mosolya marad.
- Megköszönném, ha megmutatná merre van a tanári - szólal meg ismét, és megigazítja a hátán lévő sport táskát.
Tartók tőle, mert félek az idegenektől. Félek mindentől, ami új a számomra, de megkell tennem, mert csak az emberek között vagyok biztonságban.
Bátortalan mosolyt küldök felé.
- Örömmel segítek - hangom egy kicsit erőteljesebb, és komolyabb.
Akármennyire is idegen és félek, segítenem kell, mert az emberek között vagyok, és ha itt akarok maradni akkor egy kicsivel is, de erősebbnek kell lennem.
|
| Lee | 2010. 05. 28. 21:32:19 | #5214 |
Karakter: Sinobu Sensui
Mivel már késő este van fáradt vagyok.De az is igaz hogy holnap egy olyan mérkőzésem lesz ami meghatározza az életemet.Mindenképp odakell majd figyelnem.Egész nap edzettem hogy jó formában legyek hisz nem lenne állapot ha a legnagyobb lehetőségemet elszúrnám.Nem engedhetem meg magamnak hogy veszitsek.Fiatal gyermek korom óta íratott be pankrátor iskolába az apám.Nagy tehetség vagyok elvileg.Én ezt nem hiszem el.Magam akarom bebizonyitani és nem hagyom hogy mások hitessék el velem.Apámnak 13 évesen elmondtam a célomat hogy az amit elakarok érni hoghy megszerezzem az interkontinentális bajnoki ővet az ECW világbajnoki ővet és legutolsó sorban a WWe bajnoki ővet.Az olyan bajnoki ővet nem is jutottak eszembe hogy nehézsúlyú világbajnoki őve meg az ilyen nagy ővek.Hisz rám kell nézni közép nehézsúlyú vagyok.Nem érdemlem meg azokat az őveket de ha olyna meccsre jutok ki hogy megnyerhetem hát állók elé,nem fogom visszafogni ott magam.Befogom bizonyitani azt hogy tehetséges vagyok és pankrátornak születtem.Sohajtok egyett elmegyek a fürdőbe elkezdem folyatni a mosdóba a vízet és lassan kezdek borotválkozni.Lassan-lassan végzek majd lezuhanzok és befekszek az ágyamba kapok egy hívást.A nővérem az.Biztos megint okoskodni akar nekem hogy veszteni fogok.
-Igen?mondjad mit szeretnél Melina?
Kérdem és sohajtok egyett közben meghallom a hanját és aggódást hallok benne.
-Vigyázz magadra öcsi.Drukkolok neked,de én nem tudok elmenni mert most fontos dolgom lesz.De mindenképp hívj majd fel hogy hogyan is sikerült.Rendben?
Elvigyorodok
-Csak nem aggódsz?Jó felhívlak majd de most alszok.Szia jóéjt
mondom majd leteszem a telefont és elkezdek aludni.Reggel korán fel kelek csak azért mert éhes vagyok.Igen tegnap nem ettem este semmit így nem csoda,hisz hozzászoktam hogy sokat eszek majd az edzéssel átdolgozom izommá.Kimegyek kócos hajjal és álmos arcal a konyhába és elkezdek főzni magamnak kávét majd közben még csinálok magamnak pár szendvicset.Mikor kész a kávé félbe hagyom a szendvics csinálást és kiöntöm egy bögrébe öntök bele tejet és teszek bele cukrot.összekeverem így szerencsére gyorsan elolvad benne a cukor és iszok belőle,majd visszatérek a szendvicsekhez és megcsinálom öket majd az alapanyagokat visszatszem a helyükre és beteszem a szendvicseket egy tányérba.Felemelem és a kávét is bemegyek a szobába ahol bekapcsolom a tévét és elkezdem nézni.Nem mondhatni hogy szegény családból származok.Egy foci meccset nézek közben szép lassan meg reggelizek éás megiszom a kávét.Sohajtok egyett elnyúlok a fotelban és nézem tovább a meccset.Nem mondhatnám hogy fú de érdekes meccs szinte mindig a levegőben vana labda komolyan ennyi erővel akár röplabda is lehetne.Vagy akár kosárlabda is.Fel kelek kiviszem a bögrét és a tányért és elmosom öket.Kicsit már magamhoz tértem letörlöm az asztalt majd a pultot is.Ezekútán kiveszek egy üditöt a hütöből és beleiszok kicist majd visszateszem és elmegyek fürdeni egyett.Nagyokat sohajtok közben hisz félek.Félek hogy mi lesz ma.Royal Rumble meccs lesz.Ez lehet 10,15,20 esetleg 30 tagú is.Az a lényeg hogy az ellenfelek kidogbajd a ringből és te maradj egyedül a ringben.Ha kiestél veszitettél is egyben.Ezt nem hagyhatom.Ezen a meccsen 10-en leszünk a ringben.10 újonc kik azért küzdenek hogy megszerezzék azt a szerződést amit ha aláírnak akkor már hivatalos pankrátor.Két szerződés fog várni engem.A Raw szerződése illetve Smackdown szerződése.Nem tudom melyik mellett döntsek.De végülis a Smackdown mellett döntök.Gyorsan megmosdok hajatmosok és kiszálók a kádból majd megtörölközök megszáritom a hajamat és elmegyek felöltözni.Felhúzok egy fekete bőrnadrágot egy fekete acél betétesbakancsot fekete ujjatlan polót és elkezdek bemelegiteni.kikapcsolok mindent becsukok minden ablakot felveszem a kulcsomat elteszem a telefonomat és kimegyek a kocsihoz és elindulok a stadion felé.Mikor odaérek kiszálok a kocsiból és bezárom az ajtót majd bemegyek és az öltözöben lehúzom a polómat és leteszem a sarokba.A pankrátorok köszönnek nekem mosolyogva és kezet fogunk.Bejőn a General menedzser és elmondja nekünk hogy ki hányadiknak megy ki.Nincs szerencsém elsőnek kell kimennem.Fogom is a fejemet.Páran megpaskolják a vállamat és vigyorogva sok szerencsét kivánnak.A bejárathoz megyek.Felsohajtok.Majd megszólal a belépő zeném.Elsőtétül minden.Két csőből tűz lobban fel mellettem,a kettő közé megyek és felemelem mindkét kezemet majd befutok a ringbe és felállok az egyik korlátra és kérem a biztatást.Csekélyen kapom meg de azók legalább igyekeznek buzditani ekkor jön be a második.Leugrok a korlátról és az máris nekem fut.élnis nekifutok és elkaszálom a torkánál.tovább futok és visszapattanok a kötélről keresztet rajzolok majd rádölök úgy hogy torkára érkezik a könyököm felülök és az ellenfél fulladozik.Vigyorgok és felállok majd nekifutok a kötélnek az ellenfél arrébb gurul feláll ö is neki fut a kötélnek és még mielőtt elkaszálna elcsuszok így átugor engem és továbbfut neki az előte levő kötélnek.Felpattanok és felemelem az ellenfelet és a kínos pontján érkezik a térdemre majd ekkor eldől és piehenek és kérek biztatást.Ekkor feláll az ellenfél nekem meg sikerül kidobnom.Pont ekkor jon be akövetkező.Megpróbál rögtön kilökni és én meg rögtön lendületből ki is dobom így tudok pihenni van annyi időm.Nekidőlok a korlátnka és pihenek míg be nem jön az 4-ik ellenfél odajön kezétnyújtja és kezetfogok vele ám ekkor kicsavarja a kezemet.Úgy kezdi rángatni feláll a korlátra én szabad kezemmel odanyolok lábához megfogom és hátradőlök így levágoma ringre és felállok nehezen.Feláll és elkezd ütni sikeresen védem az ütéseket neki lököm a kötélnek majd hasba rugom felugrok és félóllozásból fejberugom.Ekkor állók fel és vadul kezdem rázni a kötelet.
-Gyerünk!!!!!Had haljam hogy Sinobu!!!!!!
Üvöltöm fel és már sokkal többen üvöltik a nevemet elvigyorodok és nagyon jólesik mikor nekem fut az ellenfél felemelem és háromszor megpörditem a nyakamon és úgy vágom le a ringre ekkor jön be az 5-ik és rámnéz és egymásra bólintunk a nyakamba füzom a kezét és az 5-ik tag is ezt teszi az ellenféllel megfogjuk az ővénél és hátradölünk és felüvölt a fájdalomtól Felállok az 5-ik éppen kidobta az ellenfelet nekifutok és őt is kilököm és sátáni kacajt ejtek.Jőn a 6-ik bejőn és csak feszitgeti a nem létező izmait nekifutok hasbarugom behuzom a kétlábam közé a fejét hasánál összekulcsolom a kezeimet és felemelem a nyakamba és felugrok majd levágok a földre.Felállok és nekidőlök a kötélnek és pihenek.Mikor feláll az ellenfél odamegyek a vállamra emelem majd magamelé csusztatom hogy fejjel lefelé legyen és a két térdem között legyen a feje.Így tartom majd erősen térdre rogyok és felállok majd felállitom és kidobom a ringből nagyon simán megy a meccs.Elvigyorodok bejőn egy dagadt és a fejemet fogom fejbe üt és elesek.Felállit és nekilök a kötélnek és megakarna rúgni de én megfogom a kötelet így nem tud hasba rúgni ekkor futok neki éls tarolom el felállitom és elkezdem ütni már szédül a kötél elött van közvetlenül.Felugrok és kétlábbal mellkason rugom és kiesik a ringből.Már csak két ember.Felsohajtok.Bemegy a kilencedik és elkezdjük egymást ütni egyszerre futunk neki a kötélnek és kaszáljuk el egymást.Felálunk és tovább ütjük egymást ekkor jön be az utolsó és ketten támadnak engem ketten löknek neki a kötélnek és a kötélről vissza pattanok és mindkettőt eltarolom és elfeküdnek felüvöltök és a kilencediket kidobom a ringből majd a tízedik nekem fut felemelem és magam felett tartom majd kidobom a ringből és ekkor megszólal a zeném.Térdre rogyok és zokogni szokok.Felemelik a kezemet és a kivetitőn látszik hogy csorognak a könnyeim majd felállok és mosolyogva széttárom a kezeimet és kimegyek majd aláírom a Smackdown szerződést és felemelem hogy mindenki lássa.
|
|
