Anime szerepjáték.hu - Magyarország elsõ korhatáros anime szerepjáték oldala

Reggel 7-kor napomat a konyhában kezdem. Munkám kezdetét veszi, és mint mindig pontban 8-kor jönnek a többiek is. Úgy esnek be idõben, hiszen tudják, hogy a fõnök a késést nem tolerálja túlzottan. Talán jobb is, hiszen így megneveli kicsit a csürhét. A szakács fut, fõzni a másik 3 kiszolgáló megy és terítenek. Ma én vagyok soron tudniillik 4 felszolgáló van velem együtt és sorban megyünk. Mindig a maradék terít. Legalább tisztában vannak vele, hogy ezt jól kell, végezzék. Türelmesen nézem végig, ahogyan kevesebb, mint 5 perc alatt készre varázsolják a nagy asztalt. Gyorsan visszaspuriznak a 4 fal közé, ahol csak egy dolgot csinálhatnak. Cigiznek annak ellenére, hogy tilos, - remélem, valamikor észreveszi õket valaki, mert nem leszek én spicli. – és csevegnek. Kibeszélik az az napi szaftosabb dolgokat. Mint egy híradó csak élõben jobb hallani, hogy. Tényleg? Komolyan? Nem lehet! Sõt mi több. Vicces és röhejes dolgokat mesélnek. Néha megrökönyödve hallgatózok én is. Egy. ’ Ilyen nincs.’ magamban elhangzott mondat után.

Pontban 8 után 10 perccel lábak csattannak a márványpadlón. Meg is jöttek volna? Órámra nézve állapítom meg, hogy igen és, mint mindig tökéletesen pontosan. A szakács a mai reggelit 5 perce elkészítette már, így csak felkapkodom õket, majd miután megigazítottam ruhámat kilépek. A fõnök és neje már ott ülnek az asztalnál. Lányuk pedig csak ezután jelenik meg kis köreinkben. Elkezdem kirakni az ételt, közben jó étvágyat kívánok hozzá. Kicsit legeltetem szemeimet Gabriellen. Csodálatosan néz ki. Úgy simul testéhez és idomaihoz a selyemruha, mintha ráöntötték volna. A méregdrága anyag és színe pompásan kiemeli halvány fehér bõrét. Jól néz ki. Mikor leér a lépcsõrõl és az étkezõbe ér illedelmesen köszön.

- Jó reggelt kívánok. – természetesen, mindenki azonnal válaszol is neki.

- Szia, kincsem. – mondja Gab anyja, akihez oda is lép, majd miután gyors puszival köszönnek egymásnak.

- Szia, gyöngyvirág. – lép oda apjához is, majd egy kézre puszi után Gab a székéhez megy, de én megelõzve õt, kihúzom neki azt, hogy le tudjon ülni.

- Köszönöm. – mosolyog rám elbûvölõen.

- Chris. – szólít meg a fõnök, mire fejemet felkapom és ellépek a széktõl kicsit várva, mit szeretne. – Ma estére szükségem lenne szolgálataidra a partin. Természetesen megfizetlek érte rendesen. – ezt gondoltam. Bólintok.

- Rendben van fõnök. – válaszolom, majd visszamegyek a konyhába és felpakolom a tálcára az italokat, hogy szomjan ne halljon a díszes társaság, mert ahogyan Bent a szakácsot ismerem jól megsózta, mivel a fõnök úgy szereti.

Kiviszem azokat, majd miután végzek, elindulok vissza. Csak az ajtóig megyek, hogy, ha végeznének, azonnal tudjak ugrani. Közben Gabot figyelem. Nem vagyok itt olyan rég óta, így eddig nem figyeltem annyira rá, fõleg, hogy eddig a szerdai reggeliken õ sosem jelent meg, én meg a 7 nap miatt csak akkor voltam soron.

Miután befejezték az evést elindulok és leszedem a koszos tányérokat, poharakat az asztalról. A terítõk és az egyéb dolgok a másik 3 eddig kibeszélõ showot tartóra marad. Már sokszor mondták nekem, hogy Gab milyen jól néz ki. Nos… El kell, ismerjem ebben az egyben kivételesen nem hazudtak nekem.

Miután végzek az este miatt, kérésre a fõnök irodájába megyek, ahol már vártak rám.

- Ma este 3-körül ráérsz? – kérdezi mély hangján, mire bólintok.

- Igen. Itt lesz tartva az étkezõben? – kérdezem.

- Nem. A nyaralónkban lesz. A sok vendég miatt nem lesz elég hely itt. – ez komoly? Hiszen az itteni nappali is olyan nagy, hogy egy normális házat kétszer tesz ki. Bólintok, miszerint értem és természetesen ott leszek. Ekkor kopognak az ajtón.

- Mondjad csillagom. – mondja a férfi, miután Gab belépett az irodába.

- Lia most hívott, hogy elmennénk vásárolni, meg estére vennék egy nagyon szép ruhát. – mondja a fõnöknek, aki erre nagyot sóhajt, inkább gondterhelten mintsem megadóan.

- Tudod kicsim, hogy nem szeretem, ha egyedül mész és most senkit nem tudok melléd adni, mert dolgozniuk az õröknek is. – mondja, mire Gab sötétbarna tekintete rám szegezõdik, mint egy céltáblára.

- Chris elkísérhetne. – mondja Gab. Én? Hát nekem mindegy. Úgy sincs jobb dolgom, mint a másik 3 hülyeségeit hallgatni lent, ahhoz pedig tényleg semmi kedvem. Kicsit kihúzom magam. A fõnök végigmér.

- Tudna vigyázni a lányomra? Ha megtámadják, akkor mit tenne? –kérdez rá. Válaszolok is rá, valami olyat, ami talán megolvasztja és elenged a lányával, hiszen nem hiszem, hogy kelleni fogok én, de ha bármire sor kerülne, tudok vigyázni magamra, egy ilyen szépséget pedig nem engednék más karmaiba.

- Meg tudnám védeni fõnök és mindent megtennék azért, hogy lányát épségben haza hozzam. – erre a fõnök tekintete csillan. Egy helyeslõ bólintás kíséretében ciccent egyet. Gab is halványan elmosolyodik. Erre számítottak volna?

- Rendben menjetek, de 3 órára legkésõbb érjetek haza, mert onnantól szükségem van Chris-re is. – mondja kissé féltõ hangon.

Gab megmondja mikor legyek a kocsinál. Én elmegyek és kiparkolok az egyik jármûvel, ami nem figyelemfelkeltõ annyira, mint egy jaguár, vagy egy Ferrari. Van itt az is bõven, de azt a fõnök szokta csak használni, ha tárgyalásokra indul.

Fél óra múlva megjelenik egy kicsit kevésbé kirívó és figyelemfelkeltõ ruhában Gab. Egy lila mintás felsõ és egy koptatott farmer. Még ebben is jól néz ki. Ajtót nyitok neki. beszáll hátra én pedig a sofõrüléshez ülve indítom a kocsit és a közeli plázához veszem az irányt, ahogyan azt Gab kérte.

Mivel kivételesen nem volt dugó a nagyvárosban így sikeresen odaértünk fél óra alatt. Az úton zeneszólt. Nem igazán beszélgettünk.

Mikor Gab kiszáll, egy szõke hosszú hajú lány fut felé. Én is követem õt, majd becsukom a kocsit. Gab elõtt áll meg a lány.

- Szia! Jól nézel ki! – néz végig a szõke Gabon. Mikor rám néz, hatalmas kék szemekkel pislog rám, majd fogja Gabot kicsit elhúzza, majd valamit a fülébe súg. Csak a felét értem.
- Õ ugye a te… - kezdi. Gab majdnem elneveti magát, majd megrázza a fejét.

- Nem? – kiállt fel a szõke, mire Gab lepisszegi. – Akkor… - kezdi megint a lány, de elhalkul, és csak suttog.
- Nem. – vágja rá õrizettem.
- Undok vagy ugye tudod? Na, mindegy. Akkor menjünk is. A daisy-ben kicsit olcsóbbak a ruhák, és olyan szépet találtam neked… - áradozik a lány éles, vinnyogós hangján. Kinek mi az olcsó?
- Menjünk. – mondja végül Gabrielle is, majd elindulnak és pedig követem õket. Nem akarok rájuk akaszkodni így tisztes távolságot megtartom. Kicsit furcsa így követni õket egy nõi boltba, de mindegy.

Beérve a lányok elkezdenek válogatni én pedig fogasként, funkcionálok. Csak adogatják nekem a különféle drágábbnál drágább és szebbnél szebb ruhákat, hogy fogjam, amíg el nem mennek próbálni. Miután már a 20. ruhát is nekem adták és az összes létezõ helyet átnézték mindegyik elmegy a próbafülkékbe. És hátamat a hatalmas falitükörnek vetve várom õket. Kineveztek engem zsûrinek. Szóval legalább látok pár jó ruhát. Elõször a szõke lesz kész, majd rögtön utána Gab is. Végigmérem mindkettõt. A kék fodros ruhát a szõkén és a vörös rózsás koktélruhát Gabon. Nem is olyan rossz. Már egy ideje válogatnak. Már az össze ruhát felvették, ekkor cserélnek. Végül is mikor végeznek, kirakják a ruhákat, amik tetszettek nekik, hogy én válasszak. A szõkének ez nem alkalomra lesz, gondolom csak bulikba így a kis kék koktélruhát választom ezüstös csíkokkal. Abban még valamennyire mellei is voltak, nem úgy, mint abban a szürke pólóban, ami most rajta van. Gabnak pedig egy hosszú vérvörös estélyit. Arany szegéllyel. Érdekes kacskaringós mintákkal az alján, mintha virágok lennének. Jól néz ki. Bár kicsit nagy a kivágása, nem mintha baj lenne. Nekem nem, neki meg… van mit mutatni.

- Jó ízlésed van. – dicsérnek meg a lányok.

- Kösz. Ez csak természetes… - villantok meg egy félmosolyt, eddigi fapofám után. Kicsit meglepetten néznek rám, de végül is egy vállrándítással indulok meg a kasszához. Mindenki fizeti a sajátját. Mikor már mennénk, ki Lia megállít minket.

- Nézd, már milyen jól néz ki az az ing. Nincs kedved felpróbálni? ö… hogy is hívnak? - kérdezi Lia, én csak fintorgok Gab válaszol helyettem.
- Chris.

- Igen! – bólogat, majd felhümmög. – Na? – kérdi.

- Nincs. – ekkor Gab is a ruha felé néz.

- Igen. Próbáld fel – mondja õ is vigyorogva. Najó. De, csak mert õ kéri. Bemegyünk, én pedig gyorsan a fülkében felkapom magamra az inget. Jó kis feszülõs ing. Szénfekete és van benne pár rozsdabarna és méregzöld csík, amitõl olyan elegáns lesz. hajamba túrva lépek ki. A lányok pár percig csak bámulnak, majd elkezdenek sutyorogni. Tudjátok ezt nem illik…

- Halkabban nem lehet? - kérdezek rá fintorogva, mire feleszmélve pillantanak fel. Mindketten bájosan elmosolyodnak.

- Elvisszük. – jelentik ki.

- Dehogy visszük… - morgom, majd leveszem és gyorsan visszaöltözök. Gab fogja, majd a kasszához lép ellenkezésem ellenére az inggel.

- Nehogy már te fizesd ki az inget nekem, ami nem is kell. Hallod? – rám pillant, majd vállat von.

- Mennyibe kerül? – kérdem és zsebembe nyúlok.

- öö… 120. – ledöbbenek. Na, ne. Kétszerannyi, mint egy normális ing. Mégis hova cibáltak ezek? Felsóhajtva fizetem ki.

- Nem értem miért vagy ilyen ellenséges... Szerintem jó lesz estére is. – mondja Gab. Lia közben mögöttem csámborog és megáll az össze ékszeres kirakat lõtt, ami Gabot és engem nem igazán fog meg, csak megvárjuk, míg végez a nyálcsorgatással.

- Nem vagyok ellenséges. Csak a szükségtelen dolgokat nem kedvelem. Ez pedig az. – morgom. Amúgy is van elég a bulikra ilyenbõl, nem kell még több. Na, igen jól néz ki… De a Thc-nél minden kétszeres áron van. Nem mintha ettõl most szegényebb lettem volna.

- Mindegy. Jól néz ki. – mondja Gab.

- …Nézel ki. – teszi hozzá Lia, majd felkuncog.

- Lányokkal is régvoltam vásárolgatni… - morgom magamban, de csak nevetnek és sokatmondóan pillantanak egymásra, miközben a kocsihoz tartunk ugyanis Liának megígérte Gab, hogy hazavisszük. Amúgy is mindjárt 3. Sietni kéne…

Reggel a napfények kellemes melegére ébredek. Mosolyogva nyitom ki a szememet, mire kopognak az emberek az ajtómon. A szobalányok jönnek, hogy elõkészítsék a mai ruhámat, meg a fürdõmet, persze mert csak frissen lehet a ruhába bújni és úgy lehet nagy közönség elõtt megjelenni arról nem is beszélve, hogy este még partit is szerveznek apámék és még jobban szépnek kell lennem, mint valaha.

Félórás készülõdés után már a selyemruhámban megyek le az ebédlõbe, ahol már szüleim várnak a reggelivel.

- Jó reggelt kívánok. – köszönök illedelmesen és a pincér pont akkor kezdi el felszolgálni a reggelit, ami nem más, mint bundás kenyér.

- Szia kincsem. – mondja anya, majd odamegyek és puszit adok neki, majd apuhoz lépek.

- Szia gyöngyvirág. – kapok egy puszit a kezemre, majd leülök a helyemre, de Chris a fõpincérünk kihúzza nekem illedelmesen a széket.

- Köszönöm. – mosolygok rá.

- Chris. – szólítja meg apám, mire rákapja a tekintetét. – Ma estére szükségem lenne szolgálataidra a partin. Természetesen megfizetlek érte rendesen. – teszi hozzá.

- Rendben van fõnök. – válaszolja, majd bemegy a konyhába, hogy tudja hozni az innivalókat, meg amit még éppen nem hozott ki és szükségünk lehet rá.

Szépen megreggelizünk, de olykor ha bejön Chris ránézek, de látom, hogy õ is figyel engem, mert van hogy találkozik a tekintetünk. Annyira szép és helyes, hogy teljesen magával ragad. Valahogy beszélgetni kéne vele, de ha apám megtudja, hogy a személyzettel beszélgetek, akkor kitekeri az én nyakamat is meg az vét is, ami nem lenne szerencsés, mert nincs kedvem Rómeó és Júliát játszani.

Amikor végzek felállok és a könyvtárba megyek, ahol leveszek egy könyvet a polcról és elkezdem olvasni, de egyszer csak megcsörren a telefonom. Legjobb barátnõm az, Lia.

- Szia. – köszönök neki mosolyogva.

- Szia nem lenne kedved eljönni vásárolni mai nap folyamán?

- Miért is ne a plázában találkozzunk?

Meg is beszéljük, hogy mikor hol találkozunk, majd leteszem a telefont és megkeresem apámat, hogy elkérjem tõle a sofõrt, meg a kocsit. Bekopogok, és pont egyedül találom, vagyis a felszolgálónkkal, Chris-szel, de csak rámosolygok.

- Mondja csillagom. – néz rám apa.

- Lia most hívott, hogy elmennénk vásárolni, meg estére vennék egy nagyon szép ruhát. – mondom neki a terveimet, amire nagyot sóhajt.

- Tudod kicsim, hogy nem szeretem, ha egyedül mész és most senkit nem tudok melléd adni, mert dolgozniuk az õröknek is. – mondja, mire Chris-re nézek.

- Chris elkísérhetne. – mondom, mire az említett kiegyenesedik és rám néz, majd apámra, aki õt szemlélgeti.

- Tudna vigyázni a lányomra? Ha megtámadják, akkor mit tenne? – kezdi el egybõl kérdezgetni én meg csak mosolyogva várok.

- Meg tudnám védeni fõnök és mindent megtennék azért, hogy lányát épségben haza hozzam. – ez a válasz nekem is teszik, de ahogy elnézem apámnak is.

- Rendben menjetek, de 3 órára legkésõbb érjetek haza, mert onnantól szükségem van Chris-re is. – szabja meg a feltételeket apám, amire bólintok.