Miért?Miért kellett ezt tennie?

Azt hittem õ más,de nem az összes férfi hazudozik.

Csak futok és futok,hogy hová és minek azt nem tudom.Az erdõ lesz a menedékem ide legalább senki nem jön és megtalálni sem fognak.Szerencse,hogy ilyen az erõm. De vajon elmondta volna? Ha igen mit reagáltam volna?

Nem tudom ez az igazság. Azt hiszem eleget rohantam és el is fáradtam. Kifújom a levegõt és letörlöm könnyeimet amik megállás nélkül folynak. Kellett annak a fél kegyelmûnek elrabolni 300 éve.

-Ajh!Istenem végy magadhoz!-nézek fel az égre. Ám ekkor mozgást észlelek az egyik bokor mögül. Nem! Ugye nem találtak meg? Huh csak egy kölyök macska. Milyen aranyos, az ölembe veszem majd felmászok vele a fára. Éhes is vagyok nem ettem semmit.

-Figyelj cica nem sokára visszamegyek, muszáj valamit megtennem.-simogatom meg mire nyomban dorombolni kezd. Leugrom a fáról-Gyere magammal viszlek. Nem hagyhatlak itt!.

Láthatatlanná válok és belopózok a kastélyba látom néhányan még mindig keresnek. Elõbb a macskát teszem le a szobámba ,majd lemegyek a konyhába egy közepes méretû konyhakést veszek magamhoz,úgy megyek fel a szobájába.

Kivágom az ajtját majd be is zárom mihelyst a kulcsot elraktam.

Nem értem most hallucinálnék, mert nem érzékelek semmiféle erõt?

Rázuhanok és látható leszek. A kést a torkának nyomom.

-         Mi baj van kis pillangóm, egész éjjel téged ker…

Nem érdekel a kifogásod! Jobban hozzá nyomom a kést és érzem a vérét. Ez nem volt jó ötlet fél perc múlva össze is szedtem magam.

Hirtelen átölel mire kapálózni és láthatatlanná akarok válni ,de nem akar elereszteni. Hagyj engem békén!

-         Kicsim nyugodj már le, ezt itt, és most beszéljük meg. Tudom, hogy hallottad mikor Kylannel beszéltem, de amit megtudtam rólad nem akartam titokként kezelni hanem neked is be szerettem volna számolni. Kérlek szépen higgy nekem, soha nem tudnék neked ártani.

-         És ugyan miért, miért nem tudnál ártani, hisz nem is ismersz engem? Gyerünk Angel válaszolj.

-         Mert beléd szerettem végleg, és menthetetlenül. – robban ki belõle a válasz.

Karjaim lehanyatlanak, nem mocorgok már,és visszaváltozom ,egy kisebb sokk uralkodik rajtam. Tényleg azt mondta,hogy szeret? Akkor meg miért hazudott?Akarok neki hinni és azt hiszem hiszek is.

-Én..én is szeretlek!-ejtem ki a súlyos szavakat,lágyan megcsókolom,nem habozik rögtön visszacsókol, majd egyre jobban birtokolja az ajkaimat. Felbátorodva  döntöm a párnák közé és úgy folytatjuk a csók csatát. Végigsimít a hátamon erre megremegek .Félek,hogy fájni fog és attól is félek,hogy elrontom nem leszek elég jó neki.

-Ne félj pillangóm vigyázok rád-súgja a fülembe lehelete cirógatja a fülemet.

-Nem félek csak…Megijedtem egy kicsit-nevetek halkan a vére illata még mindig az orromban van. Nyelek egyet remélem nem látszik rajtam az éhség, de látszik azt bebuktam a nyakára von,nem bírom tovább muszáj megkóstolnom. Lenyalogatom a már kifojt vért az íze ,mint a csokoládé. Beleharapok a nyakába és mire felnyög és iszok belõle egy kicsit. Átfordul,hogy õ legyen felül.

-Köszönöm.- susogom az ajkaira a válasz csak egy mosoly.

Újra és újra  simogat felkorbácsolja benne a vágyat amit nem éreztem még sosem. Leszedné rólam a fûzõt,de ez nem nagyon meg neki,nekem 300 év tapasztalatom van így há segítek neki.

-Ezt még gyakorolnod kell!- kacagom, megcsókolom és kezecském vándorútnak indul majd a fenekén  állapodik meg. El sem hiszem,hogy ilyen bátor vagyok eközben lassú csókokkal halad a testemen,csókkal hinti az egész felsõtestemet, a két kis cipómhoz érve kicsit megtorpan ,hogy szemügyre vegye õket nem tehetek arról,hogy ekkorák. Az egyik bimbót a szájába veszi és szopogatni kezdi. Nem tudok ép ésszel gondolkodni tovább folytatja majd áttér a másikra .Hangosan felnyögök és már vonaglok alatta. Felhúzom magamhoz egy forr vad csókra a nyelvét táncra hívom az enyémmel. Kezével megtámaszkodik, nem akar összenyomni. Másik kezével  letépi rólam a szoknyát nem bánom van pár,lábaim közé nyél és becézgetni kezd,nem bírom ki hang nélkül nyögdécselni kezdek. Dombocskámat simogatja a nyakat meg csókokkal ostromolja. Akarom õt ez már biztos!

-Angel!Kérlek!-nézek rá vágytól csillogó szemekkel. Belém csúsztatja az egyik ujját,zihálva veszem a levegõt mikor mér ki-be mozgatja .Késõbb két ujjal mozog bennem, beszél hozzám ami lenyugtat. Amit érzek sosem éreztem rám tört valami ami jó .Leveszi magáról a boxert és meglátom a vágytól ágaskodó férfiasságát.

-Kicsit fájni fog, de ígérem vigyázok rád pillangóm!-éles fájdalmat érzek mikor belém hatol, mintha kettéakarnának szakítani. Megígérted akkor most miért fáj? Alább hagy a fájdalom ás a sírásnak is vége. Lassan mozog bennem már nem fáj és körmeimmel a hátát cirógatom.Egyre fokozza a tempót ,velem együtt nyögdécsel,lábaimat felhúzom a derekára még jobban érezni akarom csípõmet pedig megemelem.Ez az a pillanat amit nem akarom ,hogy vége legyen. Angel nevét nyögdécselem. Egyszerre jutunk a csúcsra és egyszerre is kezdünk el zihálni megcsókolom újra. Kihúzódik belõlem és mellém fekszik, egy percet sem habozok a mellkasára fekszek.

-Köszönöm!Azt hittem nem fogsz megbízni bennem.-simogatja meg a hátamat.

-Szeretlek Angel és sosem foglak elhagyni!-mosolygok rá fáradtan és betakarom magunkat, arra nem emlékszem csináltunk-e mást, mert engem elnyomott az álom.

-         Gyere velem, te már ide tartozol, hozzám? – de ezt most, hogy kéne értenem.

-         De… Angel? –elveszi tõlem a macskákat és együtt megyünk be.

-         Gyere ideje megismerned az én világom. – amikor meg fogja a kezemet kipirulok és egy kicsit izgatott is leszek.

-         Mehetünk kis pillangóm? – súgja nekem, mire lehajtott fejjel válaszolok neki

-         Igen, Angel, ahogy kívánod. – suttogom, majd elindul és maga után húz.

Ahogy lassan lépkedek mellette mintha mindenki csak minket nézne de miért?Én nem akarom, hogy engem nézenek én félek…

-         Jó újra Itthon. Köszönöm, hogy vigyáztál az otthonunkra. Ne vágj ilyen savanyú fejet, mert nem bírom abbahagyni a röhögést, Kylan tájékoztatott mindenrõl. -        

-         Üdvözöllek itthon királyom, látom begyûjtõ utad sikeres volt.

Pár szóval bemutatnak minket.Sokan körül állnak és nem is látom már Angelt, de legalább még mindig fogja a kezemet.Vagyis már nem elengedte.

-         Apu, elviszem Victoriát, és megmutatom a szobáját. A melletted lévõ vendégszobát kapja jó? – mi máris megmutatja nekünk szobát de jó akkor végre egy kicsit magam lehetek.

-         Rendben, vigyétek magatokkal Selenát is, hétkor a vacsoránál találkozunk –

Jaj de szép és a szoba is megfelel, ahogy kimegy a két lány rögtön pakolni kezdek, a macskáimat is kiengedem. Miután végeztem ledõlök egy kicsit. Nem tudom meddig aludtam de Erika jött és felrázott.

                                          *** 

- De Angel, Uram ennek nem fog örülni a vámpírtanács.

- Ebbe nem szólhatnak bele a kolónia vezetõje én lennék, ha jól tudom, van valakinek ez ellen kifogása – körbe néz de senki enm szól egy szót sem. -  Azt mondtam nem! Felmentem Viktóriát, és Selenát ez alól. – mondom újra hátha most már mindenkiben tudatosulni fog végre. Mert, ha nem erõm tesz pontot ennek az egésznek a végére.

-         De én vállalom, hogy megküzdök Selenával, senki ne tartson engem gyávának, csak mert nõ vagyok. – állok fel az asztal mellõl, és bátran kihúzom magam úgy nézek  a szemébe.

-         Én is küzdeni akarok, nem vagyok gyáva. 

Na azért nem vagyok én egy gyenge nõcske.Mikor bólint mindenki az egyik terem felé veszi az irányt, Angel rám néz.

-         Ezt meg miért csináltad?

-         Azért mert nem vagyok gyenge Angel.

-         De Selena még csak 2 hetes vámpír te meg már nem.

-         Selenának is meg kell tanulnia hol a helye.

-         Ahogy akarod de légy óvatos.

A küzdõtérre érve mindketten kapunk egy-egy kardot, jó sok idõm volt megtanulni vívni és azt tökéletesíteni.

-         Nem kell megölnötök egymást!- mondja ANgel határozottan, mintha az gyilkos típus lennék.

Bólintok, Selena dühös ezt fogom kihasználni. Nem tud majd gondolkozni egy idõ után én meg nyugodtan fogok gyõzni. Selena megkezdi a támadást, tényleg mérges, kikerülöm és én lendülök bele apró pici vágásokat ejtek rajta. Sok pici sokra megy itt most a gyõzelem a fontos.

-Azt hiszed nyersz Victoria!- köpi felém a szavakat

-         Nem hiszem hanem tudom.- válaszolok neki halkan

Egy kis vágást érzek a vállamon , no nem baj majd visszakapod te ezt még kamatostul. Érzem, hogy hergeli magát, erõsebb legyen de gyengíti magát és nem veszi észre, beviszem az utolsó vágást is, elegem volt már a játszadozásból fõleg, hogy már 2 órája tart.

-Most nyertél de legközelebb….

-         Nem érdekelsz Selena, nem az a típusú vámpír vagyok aki ölni akar minden áron.

Elsétálok onnan és pont arra a pontra érek ahol Kylan-ék beszélget, gyorsan a falhoz lapulok.

-         Biztos vagy benne Kylan?

-         Igen, biztos.

-         Ez furcsa nem hittem volna ,hogy ilyen erõ lappang benne.-

Ezek rólam beszélnek de miért mit tettem? Könnyek szöknek a szemembe és hangosan felzokogok majd futásnak indulok….

A kertben mászkálok mikor hallom valaki más is kijött a házból. Ah, na persze ki más hát naná, hogy Selena az.

-         Idefigyelj kislány!- néz rám

-         Mit akarsz Selena?

-         Angelt és az enyém lesz ha kell téged kinyírlak!

Erre csak megvonom a vállamat.- Ha téged akar téged választ ha engem akkor engem nekem teljesen mindegy. Tulajdonképpen örülnöd kéne,hogy befogadott.

-Nem kellett volna befogadni-morogja

-Mégis megtette nyugodtan hagyhatott volna ott-mondom neki halkan és bevágtatok a házba

-         Angel, ugye nem akarod ezt a nõt is magaddal vinni? Ha õ jön, én nem megyek!

-         Viktória kérlek, természetesen velünk jön. – néz rám komolyan, wááá de jó – Ahogy neked, úgy neki is felajánlottam kolóniám védelmét. A szavamat nem szoktam visszavonni, vagy megszegni az adott ígéretemet. Nagyon bánnám, ha nem tartanál velünk, kérlek, ne gyerekeskedj –finoman magához húz, és szinte könyörgõ szemekkel néz rám – nem tudom mi történt köztetek, de kérlek, pakoljatok, és indulhatunk is. Megígérted – figyelmeztet

– Erika, hogy segítesz neki – Tényleg ez igaz hát akkor csak kíbrom ezt a nõt.

-         Rendben – sóhajtok kicsit kipirulva, és továbbra is õt nézem – de ha nem engeded el a kezem, nem tudok összepakolni.   

-         Köszönöm, kis pillangóm – olyan halkan mondja, hogy csak én halljam,a szája elé emeli a kezemet, mire egyre jobban vörösödöm ezt észre is, veszi és lágy puszit hint rá. – gyõzelem erõszak nélkül, így kell ezt, és gondolatban megveregetem a vállaim. Hogy mi van? Szóval olvasok a gondolataiban.

-         Megyek pakolni – rántom ki a kezét a kezembõl és elviharzok egyenesen szobámba. Erika jön be.

- Bejöhetek?

- Persze, nem zavarsz, csak pakolok.

- Remélem, hogy apuval öszejöttök-jegyzi meg halkan és segít nekem ruhákat pakolni a bõröndbe

-         Te szeretnéd, ha én meg az apud?

-         Igen apa rég volt már ilyen boldog csak Selena bekavar nektek- mondja mire felsóhajtok

-         Hát igen nem a legaranyosabb teremtés a világon, cic cic cic.- jól van ti is, itt vagytok akkor mehetünk- berakom õket a kosárkájukba

-         Mehetünk!- szólok a fiúknak és Kylen rögtön elveszi tõlem a bõröndömet a macskákat nem engedem a kezükbe.

-         Biztos mehetünk?-néz rám Angel

-         Igen mehetünk, minél elõbb odaérünk annál jobb.

Amint kiérnek becsukom az ajtót a kulcsot pedig a nyakamba akasztam és a ruhám alá teszem. Lassan sétálni kezdünk. Selena most is nyomul Angel-re.

-         Apu milyen volt Victoriaval aludni?- kérdi Erika és sunyin rám kacsint.

-         Öhm.. hát jó- válaszolja neki vörös fejjel, Selena meg gonoszan méreget, esküszöm én nyírlak ki téged nem fordítva kislány, eddig tartott a türelmem.

-          Te és õ együtt?-kérdi Selena fakó hangon

-         Nem nem vagyunk együtt csak elájultam és õ vitt be és gondolom elaludt- magyarázza, halkan kuncogni kezdek.

-         Kylen ,hogy lehet,hogy te farkas vagy mégis Angelt szolgálod?-fodulok a farkas felé

-         Hát ez jó kérdés, még a háború során történt, hogy segítettem neki is így maradtam vele.

-         Na majd egyszer elmesélitek mi történt.

Lassan meglátjuk a kastélyt és egy kicsit jobban sietünk 2 órán belül oda is érünk. Jó nagy kastély gondolom sokan élnek itt. Félve pillantok Angel-re valami szertartás féle is lesz vagy mi amin nem tudom mit kell majd csinálnom…

Jobbnak látom, ha kimegyünk így intek a nõnek, hogy hagyjuk magukra õket.

-         Lefürödhetek?-néz rám Selena

-         Igen az emeleten van és rögtön jobbra törölközõt is, találsz ott.-válaszolok

Én meg  a konyhába megyek, fõzi egy kis teát. Érzelmeim egy kicsit háborognak, nem tudom miért. Bal vállamra húzom a hajamat. Észre se veszem, hogy Raito figyel, már csak akkor mikor átölel és beleszagol a hajamba. Ajkait végighúzza, rajta miért csinálja ezt? Két pihe könnyû puszit ad a nyakamra mire megremegek.

-          Köszönöm a lányom életét, egy élet kevés lesz rá, hogy hálámat lerójam neked.

-          Se..se..semiség, megtettem, ami tõlem telt.-dadogok egy gyors mozdulattal, megfordulok de nem ereszt nem merek a szemébe nézni.

-         Viktória  - súgja lágy tele érzéssel

-          Igen   - mondom olyan halkan ,hogy alig hallja. Felnézek rá pont egy fejjel vagyok kisebb nála

-Megcsókollak-mondja mielõtt tiltakoznék már ajkaimra is tapad. Magához présel és érzem a vágyát. Ellenkezni kezdek de, feladom és elernyedek karjaiba, majd átölelem a nyakát. Benyomul ajkaim közé bátortalanul, próbálom viszonozni, amit egy mély morgással viszonoz én meg egy nyögéssel. A kezével kalandozni indulna a testemen, de nem sikerül, mert a macskáim ráugrottak. Kiengedi erejét és az egyik nyekkenve, érkezik a földre a másikat, pedig majdnem a falnak csapja. A kezem azonnal elõrelendül a macskáimat, nem bánthatja semmi!

-Talán zavarok?

Visszatért a zuhanyzásból Selena egy alig takaró törülközõ van rajta chö.. Ezt nem fogom engedni, megfogom Raito karját és kihúzom az ajtót meg döngve zárom be.

-igen?-kérdi kaján vigyorral

-Semmi, csak levegõzni kéne az mindenkinek jót tesz.

Újra magához von tiltakozásom ellenére is.Csak úgy vibrál köztünk a levegõ.Felemeli a kezemet puszit akarna hinteni rá de meglátja a sebet amin kibuggyant a vérem.

-Semmi baj csak segítek rajtad…

Huncutul rám kacsint és bekapja az ujjamat és lenyalja róla  a véremet.

-maga egy perverz alak…- kihúzom az ujjamat a szájából, és döngve megyek be de, megérzek valamit. Mintha el akarna ájulni de, miért érzem meg ilyen gyorsan egy ugrással az ajtónál, vagyok, és szinte feltépem, mielõtt elájulna, a megfogom. Beviszem az egyik vendégszobába, és lefektetem mellette, maradok de, elnyom az álmosság és elalszom.

Nem tudom mennyit aludtam, és azt sem tudom, miért fekszem rajta. Na ne és a kezem is rossz helyen van, õ meg vigyorog rám. De felbosszantott istenem most mit tegyek!

Maga..maga perverz alak!Miért nem költött fel!?-kiabálok

-jaj nyugi már nem történt semmi!-  nyõlna hozzám de felállok és a falhoz lapulok.

- hagyjon nekem békén!-sziszegem és pofon vágnám de, már gyorsabb és elkapja a kezemet, és magához húz, én meg felnyögök.-Engedjen el!....

-Nem!-hangzik a tömör válasz

-De meg kell néznem Erikát, engedjen el, kérem!- erre már elenged, én meg átsietek a lányhoz. Már felébredt és jobban van. Megsimogatom, és reggelire vért veszek ki a fagyóból szerencsémre, mindig kapok a kórháztól.

-Hé Angel mikor indulunk már?-nyafogja Selena

-Majd mikor õ is meg Erika is jobban lesz-morogom

-Nem téged kérdeztelek!-sziszegi

- Ne zavard õket, hagyd õket pihenni! Vagy ha nem tetszik el is, lehet menni!-morgom

-Chö úgyis az enyém lesz!

Megvonom a vállamat, és idegen erõt érzek közeledni. Kimegyek és megállok az ajtóba egy vérfarkas az. Meglepedten nézek, rá mikor megszagolgat.

-Szóval itt van a gazdám ugye?-kérdi

-Raito-ra gondol akkor igen. Fáradjon beljebb.- beveztem Raitohoz és kimegyek….

-Õ is itt van?- nézek rá nagy szemekkel.

Azt tudom, hogy a pataknál volt. De lehet, hogy követett, na mindegy.

-         Kicsit akaratos teremtés, remélem, maga meg tudja fogni valamivel. Lenne kedves visszakísérni engem, utána mehetünk a kisasszonyhoz…..- néz rám, mire bólintok és érzek valamit, egyszerre indulok el vele.  Ahogy közeledünk, meghallom a sikolyait, szent isten szegény lány mellettem Raito ledermed én meg tovább, suhanok a lány felé, letérdelek és megtapogatom semmi csonttörés semmi zúzódás. Felállok, és kisebb darabokat tépkedek a szoknyámból, és azzal kötözöm be a kezeit nagy nehezen sikerül is de, leszedi magáról, így kénytelen vagyok Raito segítségét kérni de, teljesen ledöbbent így ordítanom kell.

-         Segítsen, már egyedül nem tudom ellátni. Figyeljen már rám, fogja már le.

Azonnal mozdul, és a lefogja, én meg bekötözöm gyorsan a kezeit. Össze-vissza rugdos és már sikoltani, sem tud csak hörögni.

-         Tud segíteni rajta? Egyáltalán mi baja lehet?- zúdítja a kérdéseket a nyakamba

-         Tegye meg, hogy egyszerre csak egy kérdést tesz fel. Megpróbálok, de nem tudom, mi baja lehet, a láza fölment, még nem láttam ilyen szemeket, talán valami fertõzés okozza. Hol jártak maguk?- kérdem gyorsan. Tõ szavakban elmondja hol jártak.

-         Valószínû valami kísérleti alanyok voltak - bólint- közel, van, a házam elviszem oda Erikát. Maga menjen oda vissza és keressen valamit, amivel még segíthetünk rajta, én megpróbálom levinni a lázát, de siessen vissza. –kérem halkan

-         Rendben, de…- kezdene akadékoskodni

-         Bízzon bennem jó kezekben lesz –nézek rá, láttom nem nagyon akar de a lánya élete csak fontosabb 

       Apu… segíts…apu… kérlek –hörgi Erika talán ez hat

-         Rendben a maga kezében az élete vigyázzon rá,….kérem… jövõk, amit tudok.- néz rám gyorsan és elindul

-         Erika hallasz engem?- kérdem halkan és biccent egy kicsit. –Jól van kicsim, most elviszlek és meggyógyítalak apád is, jön, ahogy csak tud.- veszem fel az ölembe legalább nem olyan nehéz és még én is, elbírom, amilyen sebesen csak tudok, úgy futok vele. Nem kerül 5 percbe ls már a házamnál, vagyok. Fhúú de jó nem zártam be az ajtót, azonnal a hálómba viszem és lefektetem az ágyra, kötszereket és gyógynövényeket hozok. Nem tetszik ez a lila szín a szemében, gyorsan beadok neki egy nyugtatót, szerencsére ettõl már nem sikongat. A légzése már normális óvatosan megsimogatom az arcát és van valami a szemében, ami nem tetszik. Egy vizes törölközõt rakok a homlokára. Egyszer csak felül és felém, indul.

-         Erika mi a baj?- nézek rá ijedten, és hátrálni kezdek, csak jön és jön, már nem tudok sehova menni, egy óvatlan pillanatban kigáncsol és az üveg asztalra, borulok és összetöröm az asztal elég sok helyen, megvárom magam és a lányra is, fröccsen a vérem és lenyalogatja, itt vég ezt nem fogom túlélni. Csak annyit veszek észre, hogy elájul, és a földre esik. Nehezen kimászok a törmelék alól és felteszem az ágyra magamból, kiszedem a szilánkokat és letörlöm magamról a vért.

-         Jesszus ez de csíp- motyogom mikor fertõtlenítõvel kenem be magamat. Leveszem magamról a ruhát, vagyis inkább rongyot és keresek egy másikat a szekrényben, átöltözöm, és Erika mellé ülök. Istenem mikor jössz már vissza?! 1 óra múlva érzem, hogy közeleg, szívem csak úgy repes örömtõl vagy talán mástól, nem az nem lehet hisz, még férfival sem voltam együtt. Belép az ajtón.

-         Itt vagyunk!-kiáltok

-         Jobban van és mit történt itt?- néz rám egy nõt, pillantok meg az oldalán és elönt valami, amit még nem éreztem.

-         Igen jobban van, csak most alszik, nem érdekes és ki ez a nõ maga mellett?- nézek rá

-         Õt tudtam csak megmenteni a társát, nem- néz rám

-         Selena vagyok-, mutatkozik be

-         Én meg Victoria- válaszolok és Erika felé fordulok aki lassan ébredezik.- Jól van most már semmi baj.- simizem meg az arcát

-         Apu..-  nyöszörgi gyorsan felállok és helyet adok az apjának.

Király családba születtem, jövetelemet már alig várták jövetelemet de nem fiú lettem, Apám Victor király csalódott volt fiút akart, aki átveheti halál után a trónt. A dadusom elmondta milyen volt akkor mikor anyám terhes volt velem…

-Teresa  drágám remélem kisfiú, lesz- mosolyog rá anyámra

Victor ez nem rajtam múlik de, reméljük, hogy fiút hordok a szívem, alatt- válaszolja pajkosan és vidáman az én szeretett anyám.

-Hány hónapos is vagy?-ráncolja a homlokát apám

-Hat és fél hónapos! Két és fél hónap és megtudod kisfiú-e.

-Jól van, addig nem türelmetlenkedem! De mos mennem, kell a városban gondok, vannak!- meséli a dadusom, 5-6 évese még élveztem is ezt a történetet, de most már csak szomorkodni tudok rajta.De már nem élnek én még igen de minek? Nekem is meg kellett volna halnom, mint nekik. Ha az a csapat vámpír nem rabol el lovaglás közben rég halott, lennék.. Nem így történt azon az esõs napon mikor Luciferrel lovagolni mentem már vártak engem addig a létezésünkben sem hittem. Az erdõ közepére érve támadtak rám, vagyis inkább a lovamra. Lelöktek róla és az egyik lefogott.

-Nyugodj meg és nem esik bántódásod!-hallottam az egyiktõl a félelemtõl meg se tudtam szólalni szerettet és hû lovamat megölték ne hogy egyedül térjen haza mert akkor már tudják, hogy valami történt velem. Nem volt menekvés lehet a sokktól vagy inkább attól ájultam el, hogy leütöttek ezt nem tudom. Mikor felkelek egy hatalmas ágyon, feküdtem és a nyakam iszonyatosan fájt, végignéztem magamon, de semmi változás nem volt rajtam, de a szemfogaim megnõttek és az érzékszerveim is jobbak lettek. Egy idegen férfi lépett be az ajtón vörös szemek, hullasápadt bõr és hatalmas szemfogak. Jézus vámpír lettem! Szerencsémre a késemet nem vették észre, amit a csizmám szárába szoktam rakni, megöltem a vámpír és elmenekültem. A kastélyba már nem mehettem vissza, megöltek volna. Kisebb városban húztam meg magam de, féltem fáztam, és szeretetre vágytam. Andersen bácsitól megkaptam szeretet ételt, ami nekem már csak vér volt segítettem neki meséket írni, sajnos õ is meghalt a vagyona egy részét rám hagyta és egyedül kellett boldogulnom. Emlékezni fogok rá, míg élek és rátok is kedves szüleim.- vetem történetemet egy papírra, szépen összehajtogatom és egy borítékba. Felcímzem a borítékot és elviszem a postára, szívem szomorúsággal van tele, de nem bánom, hisz Andersen dédunokájának írtam le a történtemet.

A hazafelé bemegyek az állatkereskedésbe és veszek a két macskámnak kaját lassan az is, elfogy, ahogy hazaérek enni, adok nekik, és énekelni kezdek. Kimegyek az erdõbe, ami tõlem tíz percre van, a patakhoz veszem irányt, közben énekelek. (http://www.youtube.com/watch?v=GdZn7k5rZLQ )

Észre sem veszem a két fürdõzõt csak akkor, amikor az egyikük kiemelkedik a vízbõl, felsikítok, és futni kezdek õ meg utánam. Nem tudom, meddig üldöz még de, már abbahagyhatná nem csináltam vele semmit, kifogy a levegõm, és egy fánál állok meg.

-Nem bántalak!- szólal, meg miután utolér.

- Nem is tudom ki maga!- zihálok halkan, és félve nézek rá, õ is vámpír jut el a tudatomig.

- Raito Angel vagyok!- mutatkozik be, és kezet csókol, uram-atyám milyen régen csókoltak nekem kezet.

-Victoria Diana Frances- vagyok, pukedlizek egyet mire kuncogni, kezd.

- Szóval akkor a kishölgy az utolsó leszármazott a Frances-dinasztiából- mondja komolyan

-Igen én vagyok az de, ha nem tettek volna vámpírrá már rég kihaltunk, volna.- válaszolok neki

-Lenne egy ajánlatom, költözzön hozzánk, a kolóniába és megvédjük magát, meg a lányomat taníthatná, mert senki nem bír el vele, és ahogy dalolt az valahogy lenyugtatta.- néz rám

- Rendben de akkor néhány holmimat is viszem meg a macskáimat is- nézek rá és bólint.

-Akkor el is kísérjük a lányommal Erikával…..