|
|
Szerepjáték
(Fantasy)
| FIGYELEM! |
A játék szigorúan korhatáros, erőszakot, ronda beszédet, és tabu témákat tartalmazhat!
Tovább olvasás, csak saját felelőségre!
|
| Momiji | 2012. 02. 02. 18:42:36 | #18911 |
Karakter: Miuky Ichiro
Megjegyzés: ~Nurynak
Testemről az ajkai fokozatosan haladtak fölfelé, majd újra elérte a számat. Csókunk, mint eddig mind, nyelvessé alakult. Miután már összeharapdálta az ajkaim, feltérdelt és vetkőztetni kezdett. Miközben már csak bugyim maradt rajtam, ő is fehérneműre vetkőzött.
- Sokáig nem fogunk kimászni ebből az ágyból ugye tudod? – suttogja, mire elmosolyodom.
- Meglátjuk, meddig bírod. – válaszolok magabiztosan.
Derekánál lehúztam magamhoz, végig simítottam a testén, és újra csókban egyesültek ajkaink.
Egyszer csak elszakad tőlem, a hátára fekszik és maga fölé húz. Látom az arcán, hogy nem kicsit élvezi minden mozdulatom, tettem, amitől szám vigyorra húzódott. Imádom, ha sikerül ilyet kiválton másokból.
Lehajolok ajkaihoz, elsőnek végignyalok rajta, amitől mocorogni kezd, majd erősen megcsókolom. Két kezemmel arcát fogom, véletlenül se engedném el, közbe ő a melleimre siklik, és ott kezd simogatni.
Az a gyengém. Nem sokáig bírom a csókot, a sóhajok érzete erősebb, végül elválunk, én pedig
nem bírom tartani magam, egész testemben remegek.
Teljesen elgyengültem, ránehezedek Kirára. Ő átölel, és egy ügyes mozdulattal megoldja, hogy én kerüljek alulra.
Az ajkaimon kezdi a csókot, majd egyre lejjebb halad. A nyakamat meg is szívja kicsit, aztán végigsiklik a mellkasomon, melleimen megint elidőzik, a hasamon csókok közbe végignyal.
Mire leér, már rendkívül hevesen ver a szívem, mást se tudok, csak nyögni.
Az ágyékomat árugorja, a combom belsején folytatja tevékenységét. Befejeztével visszatér a számhoz, és gyengéden beleharap, majd édes csókot hint rá. Nyelvünk vad táncba kezd, a tarkómnál fogva húz még jobban maga felé, én pedig átkarolom a nyakát.
Egy idő után elválik tőlem, és mindössze pár centire vannak egymástól az ajkaink.
- Miu.. csak nem feladtad volna, hogy te legyél az aki irányít? – kérdezi vigyorogva.
Combját kicsit erőseben odanyomja az amúgy is erősen lüktető ágyékomhoz, és mozogni kezd, közben még mindig arcomat figyeli, a választ várva.
Felesleges vár.. a sok, hirtelen jött érintéstől csak a sóhajok hagyják el számat. Majd amilyen gyorsan elkezdte, abba is hagyja.
Ránézek. Szemeivel ő is engem pásztáz, majd elvigyorodik.
- Na? – kérdi, miközben ujjait végighúzza felsőtestemen.
Mély sóhaj tör ki belőlem, Kira pedig közelebb hajol hozzám, és végignyalja a nyakam..
Nem.. ilyen könnyen nem adhatom fel..
A gondolatra elmosolyodom, kezeimet a vállára csúsztatom, mintha csak simogatnám, ezt követően már le is nyomtam, és ráültem a derekára.
Csuklóit leszorítottam, véletlenül se lepjen meg. Büszkén vigyorogtam rá, ő is mosolygott, de látszott, meglepődött.
Tartogatok még egy s mást, ha ilyen könnyen le lehetne gyűrni, odalenne a jóhírem. Hehe.
Másztam is rá, megnyaltam ajkait, de nem csókoltam meg, örültem, hogy húzhatom, látszott nem nagyon van ínyére.
A nyakánál folytattam, majd a kulcscsontjánál haladtam tovább. Testének minden pontját csókoltam, simogattam, Kira pedig egyre gyorsabban vette a levegőt.
Idő közben elengedtem a csuklóját, de nem ellenkezett.
Mikor felsőteste minden porcikájára hintettem csókot, lejjebb kalandoztam.
A combjain végighúztam ajkaim, majd mikor ágyékához értem, épp hogy ajkaimmal súroltam, egy másodperc töredéke se volt, alul találtam magam.
Kira felülről nézett le rám, már csak attól felnyögtem, ahogy néz rám, azzal a kéjes tekintettel, szinte már azzal széttépett.
- Ezt.. nem kellett volna.. – mondja kicsit remegő hangon, mire meglepődök.
- Miért? – kérdezem ártatlanul, de választ már nem kaptam.. a tekintete mindent elárult...
Gondolatomból egy hang rázott ki.. valami elszakadt, pontosabban ő szakította le rólam az utolsó kis nedves ruhadarabot.
Szétfeszítette a lábaim, én pedig gyorsan lenyomtam, de talán egy másodpercre sikerült, megint alulra kerültem, és olyan határozottan tartott, mozdulni se tudtam, és úgy nézett még mindig.. csak tetőzte az izgalmam, és csak egyre szaporodtak a lélegzetvételeim.
Szerkesztve Momiji által @ 2012. 02. 02. 18:48:49
|
| Momiji | 2012. 01. 22. 19:05:37 | #18700 |
Karakter: Miuky Ichiro
Megjegyzés: ~Nurylonnak
Szinte kín volt abbahagyni ezt a csodás csókot, de a levegő hiánya sajnos legyőzhetetlen.
- Mi a terved Miu? Vagy csak megijedtél? Félsz tőlem? – kérdezi tőlem.
- Én nem szoktam félni. – vágom rá határozottan.
- Valóban? – hajol hozzám közel.
- Igen.
- És mi a terved?
- Ohh, én szoktam előre tervezni. – mondom mosolyogva.
- Tényleg? – vigyorog, és a derekamnál fogva közelebb húz – én szívesen megtervezném a mai éjszakád.
- Nem szoktam...
- Sok mindent nem szoktál, Miu.. – vigyorog rám – majd velem fogsz!
Mielőtt bármit is mondhattam volna, megcsókol. Vadul birtokba veszi az ajkaim, a keze szabadul halad végig a testem minden porcikáján. Igazi domináns személyiség, de nem hagyom annyiban. Megfogom a tarkóját, jobban magamhoz húzom, hogy mélyítsem a csókot, közben a másik kezemmel a combján simítok végig.
Az én tüdőm még bírta volna, de Kira befejezi a csókot. Mindkettőnk keze a másik derekán pihen, nem fog könnyen eldőlni, hogy ki lesz az, aki irányít. Számomra ez kicsit olyan, mint a verseny, és én sose szoktam veszteni.
Mintha megérezte volna a gondolatom, úgy szólalt meg.
- Játsszuk le a hálóban. – vigyorgott rám.
- Benne vagyok. – viszonoztam a mosolyt, és indultam is befelé.
Kinyitottam a kaput, aztán a bejárati ajtót. Kira mindvégig követett szótlanul, de a tekintete szinte már szétégette rajtam a ruhát, úgy figyelte a testem minden mozdulatát.
Mikor elfordítottam a kulcsot a zárban, rögtön szorító ölelést éreztem, aztán egy erős, bizsergő érzést a nyakamon. Megharapott.
- Az ágyam az emeleten van – mondtam, közbe egy gyengébb sóhaj bukott ki belőlem – nem kéne feljutnunk valahogy?
- Nem tartom lényegesnek. – mondja mosolyogva.
Te lehet nem, de én igen. Gyorsan kitéptem magam a szorításából, és felrohantam az emeletre. Hallottam, hogy jön utánam. Épp hogy sikerült beérni a szobámba, elkapott.
Szembe fordított magával, és csókolózni kezdtünk, közbe lehúztam a felsőjét, ő pedig az övem után nyúlt. Sikerült az ágyba kerülnünk, habár én maradtam alul, de nem sokáig.
Fölöttem térdelt, a lábammal kibillentettem az egyensúlyából, és máris én voltam felül. Egyik kezemmel a tarkóját fogtam, a másikkal a melltartója kapcsolóját ügyeskedtem kikapcsolni. Már örültem, mikor sikerült, de abban a pillanatban lenyomott.
Az átkozott ruhadarabot elhajította, egy kézzel lefogta mindkét kezem, a másikkal felnyúlt a felsőm alatt egészen a mellkasomig, és simogatni kezdett, a nyakamat pedig szívogatta. Az ajkaimat elhagyó sóhajok egyre szaporodtak.
Akárhogy ellenkeztem, nem tudtam szabadulni, a testem pedig egyre inkább gyengült a sok csóktól, és cirógatástól.
Szerkesztve Momiji által @ 2012. 01. 22. 19:06:55
|
| Momiji | 2012. 01. 07. 16:03:09 | #18436 |
Karakter: Miuky Ichiro
Megjegyzés: ~Nurylonnak
Reggel az órám zavart meg csodás álmaimból. Gyorsan lecsaptam, hogy ne keljen a szörnyű csipogást hallgatnom. Nagy nehezen elkezdtem kimászni az ágyból, és célba vettem a fürdőt, ahol emberi külsőt varázsoltam magamnak. Ma nem volt semmi dolgom úgyhogy lehúztam a redőnyöket, ledőltem az ágyra, bekapcsoltam a tv-t és az ölembe vettem a laptopom.
Dél körül járt az idő, amikor megszólalt a mobilom. Nem írt ki nevet, csak számot. Felvettem és mielőtt megszólaltam volna, annak a szexi csajnak a hangját hallottam, akivel tegnap összefutottam. Rögtön mosolyra szaladt a szám.
- Szia! Kira vagyok a rosszkislány a parfümériából. – suttogott.
- Szia, örülök hogy felhívtál.
- Sokat gondolkodtam a tegnapi találkozásunkon, esetleg összefuthatnánk valahol.
- Rendben – mondtam lazán, de közben már mászkáltam az izgalomtól – mit szólnál ahhoz a kávézóhoz, ami az áruház mellett van, és mondjuk 7 óra? – kezdtem bele máris az irányításba, azt nagyon szeretek.
- Oké, akkor ott. – mondta és letette.
Amint letettem a telefont, elkezdtem ugrálni a szobámban, mint valami őrült. Nagyon örültem hogy sikerült Kirával megbeszélnem a randit. Amint megláttam, elhatároztam, hogyha addig élek is, de alattam fog nyögni, az biztos.
*~*
Hat körül elkezdtem készülődni, lezuhanyoztam, majd felhúztam valami jó kis, kirívó ruhát, ami egy rövid, fekete bőrnaciból, egy vörös, mélydekoltázsú topból állt, hozzá nagy szemű neccharisnyát és magas sarkú csizmát vettem. Ajkaim vörösre festettem, a szempillám pedig feketére. Indulás előtt még megnéztem magam a tükörbe. A külsőm pont tökéletes volt a csábításhoz. Felkaptam a dzsekimet és az övtáskámat, aztán indultam is a kávézóba.
Úgy tíz perc és ott is voltam. Szinte egyszerre érkeztünk Kirával.
- Hello. – üdvözölt egy mosoly keretében.
- Szia, gyere, menjünk be. – köszöntem, és irányítottam azonnal egy asztalhoz.
Végignéztük a választékot, mindketten kértünk egy szelet sütit, ő kávét, én pedig kólát hozzá.
- Hány éves vagy? – szegezem neki a kérdést.
- 19
- Akkor egyidősek vagyunk! – mondom vidáman, és szélesen mosolygok, Kira visszamosolyog. Jóég! Mit meg nem adnék, ha most azonnal kisajátíthatnám az ajkait, olyan csábítóak.
- És, egyedül laksz? – puhatolózok hogy tudjam, majd kinél csináljuk.
- Nem, apámmal. – akkor nálam.
- Én igen. – mondom úgy mosolyogva, hogy nyílván leessen neki ennek a jelentősége, közben a kólámat kortyolom.
Utána még rengeteget beszélgettünk, mindent megkérdeztem ami az eszembe jutott, akármilyen hülyén is hangzott némelyik kérdésem, mint például a „ mi volt kiskorodban a kedvenc meséd” meg a többi. Kicsit hasonlított a vallatáshoz, mert amint válaszolt újat tettem fel, de Kirán nem nagyon láttam hogy zavarná.
Aztán egy idő után, hirtelen közelebb húzódott hozzám, és a fülemhez hajolt.
- Mondcsak Miu – suttogott, a forró hangjától pedig egy halk sóhaj bukott ki belőlem - nem jössz fel hozzám, apám ma úgyis egész éjjel dolgozik? – jött az egyértelmű szándékú kérdés, majd enyhén beleharapott a fülembe, amitől kipirultam és még kevésbé tudtam tisztán gondolkodni.
- Öhm.. mindjárt jövök. – és gyorsan kirohantam a wc-be hogy összeszedjem a gondolataim.
Szerencsére senki nem volt bent, szembe álltam a fallal, és mély levegőt vettem, hogy megtudjak nyugodni, bár nehezen ment. Még sosem találkoztam ilyen nővel. Eddig mindig sikerült nekem irányítanom, de most valahogy elgyengülök a közelében, de ettől még nem adom fel. Ma nem fogok felmenni hozzá, engem nem kap meg ilyen könnyen.
Miközben rendezgettem a gondolataim, hirtelen valaki elkap hátulról, és leszorít. Rohadtul megijedek, egy kisebb sikoly is elhagyja a számat. Hátranézek, Kirát látom perverzül vigyorogni, sejtem mit akar, de nem lesz az olyan könnyű. Mielőtt egy hangot is kiejthetnék, az egyik kezével benyúl a felsőm alá, teljesen az arcomig, megfogja az államat, és ajkaival betapasztja az enyémet. Hevesen kezd csókolni, én pedig nem tudom megállni hogy ne viszonozzam.
A meglepettségtől kinyíltak az ajkaim, amit ő rögtön ki is használt, és édes táncra hívta a nyelvem. Idő közben szembefordított magával, a falhoz nyomott, és testével teljesen hozzám simult. Elváltunk egymástól, ő elégedetten mosolygott, én pedig kipirulva, szapora lélegzettel, néztem őt. Megfogta a kezem.
- Gyere, menjünk. – mondta vigyorogva, és már húzott is volna, de én visszarántottam.
- Nem.. – mondtam még mindig pihegve – fekszem le.. veled ilyen könnyen. – jelentettem ki, mire kicsit meglepődött, de láthatóan tudomásul vette, de látszott hogy nem örül ennek.
Visszamentünk az asztalunkhoz, kifizettük a számlát, majd Kira ragaszkodott hozzá hogy hazakísérjen. Csöndesen sétáltunk egymás mellett.
Mikor a házamhoz értünk, elköszöntem, és mentem volna be, de elkapta a karomat és megcsókolt. Nem hevesen, inkább mély volt, vagy öt percig csak így álltunk.
|
| Momiji | 2012. 01. 04. 19:28:51 | #18419 |
Karakter: Miuky Ichiro
Megjegyzés: ~Nurylonnak
Szól az ébresztőórám. Nem akarok felkelni, későn értem haza egy buliból, és az ágyam is olyan pihe-puha, de sajnos akárhogy próbálok a takaróm alól hadonászni, csak annyit érek el hogy a vekkerem a földe pottyan, de még így is szól, strapabíró gépezet. Végül ám legyen, levetem magamról a paplant és feltápászkodok ásítások keretében, az órát pedig kinyomom. Reggel tíz óra van. A hajam kócos, félig ruhában aludtam el, a fölsőmet nem tudom hol hagytam el, nem lehetek túl szép látvány, ezért a tükrömet messziről mellőzöm. Rögtön célba veszem a fürdőmet, lezuhanyzok, megfésülködök, és felkapom a köntösömet, sose szoktam azonnal felöltözni, mert ha nem megyek sehova minek. Megyek a szobámba megnézem a naptáramat, van-e mára valami dolgom. Mikor odaérek, elolvasom a mai napot, földbe gyökerezik a lábam. Ma van anyám születésnapja, és én még ajándékot se voltam képes neki venni! Rohanok a telefonhoz, bepötyögöm drága bébiszitterem, Ayame számát, kicsit ciki hogy még mindig rá kell támaszkodnom néha. Gyorsan fel is veszi.
- Ayame! segíts, bajban vagyok! – szinte ordítom a kagylóba.
- Hm, neked is szia Miu, amúgy had találjam ki, nem tudod mit vegyél anyukádnak a szülinapjára, igazam van? – mondja olyan nyugodtan, ettől mindig a falra másztam, de rohadt jól ismer, az már biztos.
- Eltaláltad, na mit vegyek, mond már! – mondom még mindig idegesen.
- Miuky, ezt neked tudnod kell, ha megmondanám az túl könnyű lenne, sok sikert és ne feledd, pontosan háromra kell odaérned a szüleid házához, ott találkozunk, szia.
- De, várj, Aya…- és letette!
Miért csinálja ezt mindig, nem értem, de mindegy is most ki kell találnom mit szeret anyu. Miközben gondolkodok nézegetem anyu régi képeit, hátha valami beugrik. Ruhát vegyek? Nem, az van neki egy rakat. Ékszert? Úgyszintén ki se látszik belőle. Akkor mit? És akkor egy képhez értem a legutóbbi szülinapomon készülthez, amit anyu készített, és megcsapta az orrom az az illat, anyu kedvenc parfümje. Megvan! A nevére már nem emlékszek, de az üvegre és az illatára, igen, édes vanília volt.
Amint ez beugrott rohantam is felöltözni, magamra kaptam egy rövid bőr sortot, egy fekete toppot, rá egy bordó hosszú ujjú inget, amin csak két gombot gomboltam be, elvégre büszke vagyok a derekamra. Derekamra kötöttem az övtáskámat, beletuszkoltam a telómat meg a tárcámat és indultam is lefelé, az ajtónál felvettem a piros, hosszú szárú sportcipőmet és indultam is a legközelebb lévő áruházhoz.
Tíz perc séta, és ott is voltam, majd mentem fel az illatszer boltba. Mikor beléptem kicsit megtorpantam, a szám perverz vigyorra húzódott, ugyanis az eladó csaj bitang szexi volt és muszáj volt jobban végigmérnem. Ott ült egy bárszéken a terem hátsó részében, hallgatta a zenét és olvasgatott. Az pénztáros isten tudja hol volt, de nem is érdekelt. Tettem egy nagy körívet hogy a gyönyörű teremtés mögé kerüljek, mikor a közelébe értem, végigmértem még egyszer. Hosszú, hollófekete haja van, amibe néhol fehér, zöld tincsek keverednek, karcsú, formás teste. Egy halványkék pólót visel, amin a bolt neve van, és egy csípőfarmert amiből a dereka enyhén kikandikált. Ő nekem kell, de nem fogom felajánlani magam, ha én is kellek, hát hajrá.
Cseppet sem zavartatva magam odaosontam mögé, kivettem a füléből a fülhallgatót, mire felkapta a fejét, de mielőtt rám nézhetett volna, lefedtem a szemét a kezemmel. Közel hajoltam hozzá, hogy pont érezze a forró leheletem, és a fülébe súgtam.
- Enyebenye. – kezdtem mintha egy gyerekhez beszélnék –hát lazsálunk munka közben, és a vevőkkel nem is foglalkozunk, rossz kislány vagy, tudod-e? – kérdeztem kéjes vigyorral a képemen, majd elvettem a kezem, szembe álltam vele, és a kezemmel a combjaira támaszkodtam. Ő is mosolygott.
- Tudom én azt. – mondta egyszerűen egy perverz mosoly kíséretében, mire kicsit kipirultam, de nem zavart.
- Akkor jó – mondtam lazán és felegyenesedtem, mire ő is felállt. – De ha már itt vagy, segíthetnél nekem megtalálni egy parfümöt. – mondtam neki.
- Persze, mi a neve, és milyen típus? – kérdezte.
- Hát a nevét azt nem tudom – mondom a kedvenc „leszarom” stílusomban – de azt tudom hogy nagyon édes vanília illata van, és hogy az üvegje sárga, és gyémánt alakú, de nem túl nagy.
- Oké, mindjárt hozom. – azzal elindult, kíváncsi vagyok megtalálja-e, de csak azt nézem hogy megy, mert az valami fantasztikus.
Fél perc se, már itt is volt.
- Tessék, itt van. – adja a kezembe enyhe mosollyal, és ténylég az az a parfüm, tud a csaj valamit.
- Köszönöm, drága. – majd nyomok egy puszit az arcára, hmm, milyen selymes a bőre, közben pedig észrevétlenül a zsebébe csúsztatom a számom.
- Miuky vagyok, de szólíts csak Miunak – mondom, hogy azért tudja hogy az az én számom.
- Kira vagyok. – mutatkozik be ő is.
Közben megjött a pénztáros nő. Elindulok, de még vissza nézek Kirára.
- Remélem még találkozunk. – mondom vigyorogva, és rákacsintok. Ő csak egy szexi mosolyt lejt.
*~*
Anyukám nagyon örült a parfümnek, végül is jól sikerült a vele töltött pár óra a szülinapján. Hazaérve, már hulla fáradt voltam, és megint csak ruhástól bevetettem magam az ágyba. Elalvás előtt még azon szexi csajról, Kiráról ábrándoztam, remélem felhív, majd elnyomott az álom.
|
|
