Karakter: Roxanne Taylor Megjegyzés: (Sun-chan-nek ~Set-nek~)
- De mi lesz a válladdal? – kérdezi, de felvesz, majd elkezd vinni valamerre.
- Hova viszel? – kérdezem, de inkább megcsókol, csak hogy ne keljen válaszolnia.
Mikor kiérünk, beköti a szemem, amire csak elmosolyodok és kíváncsian várom, hogy mi fog történni. Finoman ráveti magamat és elkezd, csókol minden fele, amit halk sóhajokkal és nyögésekkel jutalmazok, meg és nagyon élvezem amit csinál. Leterít valamit, majd ráfekszünk, és szorosan magához ölel. Nem sokkal később érzem, hogy az egyik lábával átkulcsol, mire teljesen megborzongok. Elővesz valamit, majd csak arra eszmélek fel, hogy kattannak a reteszek. Szóval bilincs így játszunk édes? Akkor sűrűn fogom én is használni. Nem tudom, hogy mihez,d e valamihez oda bilincsel. Egy kis tollpihét érzek meg, hogy elkezdi simogatni vele testemet, de ez nagyon csikiz és szinte könyörgök neki, hogy hagyja abba és ne csinálja, de mint aki nem hall tovább folytatja és inkább egy csókkal belém folytja a szót. Kezei megint vándorútra téved. Először melleimet érinti, majd ágyékomat, amire felnyögök, de nem várja meg, hogy benedvesedjek kellő képpen és egyből belém hatol, majd vadul kezd el mozogni bennem. Széttárja lábaimat, hogy mélyebbre tudja lökni magát, ami néha fáj és pár könnycsepp a fájdalomtól végig folyik az arcomon, amire meglepődök, hiszen, nem issza fel a ruhadarab, amin csodálkozok. A lábaimat a derekára fonja és úgy löki magát. Durván megcsókol, amit viszonzok, de már a vállam is kezd kicsit fájni, de nem szólok semmit had élvezze a helyzetet. Egy idő után kicsúszik belőle, mire csak sűrűn vesszük a levegőt, majd most még durvábban hatol belém, mire legszívesebben felkiáltottam volna, de nem tettem. Könnycseppek gurulnak az arcomon a vegyes fájdalomtól. Egy idő után próbálom vissza fogni magam, amit észrevesz és leveszi a bilincset, ami a vállamnak nagyon jól esik és egy fájdalommal már nem kell törődnöm. Rávetem magam, de a szemfedőmet még mindig nem veszem le és ő sem teszi. Mielőtt elélveznék, abba hagyja, majd a hasamra fordít és úgy kezd el megint mozogni bennem, közben melleimmel játszik. Folyamatosan, mozog, majd hangosan felnyögve élvezünk el mind ketten. Lemászik rólam, majd mellém fekszik és mind a ketten elalszunk.
Másnap mikor felkelek, főzök egy kis kávét, amit lassan megiszogatok, közben szerelmemet nézem mosolyogva. Egy idő után felébred. Odajön hozzám és bújik, mint egy kis cica olyan aranyos. Egy csókkal köszönt, majd kezeit a fenekemen érzem meg és a közelebb húz magához, amire elmosolyodok. Felöltözünk mind a ketten, majd kicsim haza visz, hogy pár cuccot pakoljak össze, hogy legyen nála is cuccom. Beteszi a csomagtartóba, majd van olyan kedves, hogy elvisz melózni
- Jöjjek érted? – kérdezi, mikor szállnék ki a kocsiból és eszembe jut valami.
- Találkozzunk inkább az erdőben. – mondom sejtelmes mosollyal, mire látom, hogy kicsit nem tudja hova tenni. Nem baj, csak legyen ott.
- Mikor végzel?
- Nyolckor. És ne késs! – figyelmeztetem, mert akkorra kell mennem nekem is.
- Oké én akkor elkéredzkedek előbb. – egy csókot adok ajkaira, majd kiszállok és megyek is dolgozni, ahol a főnököm, már érdeklődik, hogy merre jártam ilyen sokáig, hogy miért nem jöttem dolgozni. Megmutatom neki a vállamat és mondom neki, hogy kicsit elütöttek és eltört a vállam, ezért nem tudtam jönni, mire bocsánatot kér, mondja, hogy csak finoman dolgozzak, mert nem akarja, valami bajom legyen, mire csak mosolyogni tudok.
Este szinte szaladok az erdőbe, ahol már vártak engem. Kicsit én vagyok az állatok gyógyítója és tudják, hogy mindig ilyenkor szoktam jönni. Ráadásul az egyik farkas anyuka, aki segített múltkor meggyógyulnom. Kicsit lihegek, majd nem sokkal később hallom, hogy kicsim is megérkezett érte küldök egy Rókát, akiben megbízok és megkérem, hogy vezesse ide, addig én ellátom a betegeket. Nem sokkal később meg is érdkeznek, mikor egy macit látok el és a lábába állt egy tüske.
- Roxi mit csinálsz? – érdeklődik és látom rajta, hogy fél.
- Meggyógyítom az állatokat. – mondom kedvesen. – gyere, ülj le mellém. – mondom neki és a macit figyelem és beszélgetek vele kicsit, hogy megértse, nem fogom bántani és nyugodjon meg. Kicsim leült mellém és látom, érzem, hogy feszült a medvével együtt. Két tüske van a mancsába. Megfogom és kiveszem az egyiket, mire csak kicsit megmoccan és felnézek a szemébe és megsimítom, mire rám néz.
Visszamegyek és kihúzom a másikat, de az rosszabb helyen volt és kicsit bevadult tőle és Set-et akarta megkarmolni,d e elé álltam így az én hátamat karmolta meg, amire kicsit felszisszentem és szerelmem karjaiba borultam bele.
- Roxi. Roxi jól vagy? – kérdezi aggódva kicsim, majd látom, hogy megnézi a kezét, ami kicsit véres volt a hátam miatt. – Te vérzel. Na, jó nem játszunk, tovább haza megyünk. – mondja komolyan.
- Még nem mehetünk. – mondom neki és felállok, de fája hátam eléggé.
- Roxi térjél már észhez. Éppen most karmolta végig a hátadat egy medve. – mondja nekem kicsit kikelve magából.
- Nekem ez a munkám ezért tudok beszélni velük. – mondom nekik. – kire számítsanak, ha nem rám? Arra várjanak, hogy mikor higgyék őket tényleg fenevadnak és lelőjék őket? Ezzel az én szívemből is kilőnek egy darabot. Amíg nem ismertelek csak az állatok voltak nekem. Nem hagyhatom magukra. – mondom kicsimnek és remélni tudom, hogy megérti a helyzetem és az álláspontomat.
- Rendben csináld, de ne várd, hogy állandóan itt legyek és azt nézzem, mikor fog megint egy vadállat megtámadni, vagy éppen mikor fog az életedre törni. És legközelebb, ha ilyet jössz csinálni inkább ne, hívj. – mondja, majd felkapja magát és távozik onnan, mire elszomorodok. Tudom, hogy igaza van, és hogy most mit látott, de ezzel nem tudok, mit csinálni másra nem tudnak számítani az állatok csak rám.
Elkezdek kicsit sírni és a könnyeimet a föl nyeli el. Szólnak, hogy a farkas anyuka éppen szülni készül. Odasietek, letörlöm a könnyeimet, majd segítek a világra hozásában és az egyik kölykét nekem is adja, akit Set-nek neveznek el szerelmem után. Még ott hagyom a kicsit, mert még fejlődnie kell és szopcsiznia a tejcsikét.
~*~
Mikor végzek mindennel az erdőbe nem tudom, hogy hova menjek és mit csináljak, ezért úgy döntök inkább haza megyek. Bemegyek, majd elmegyek letusolni és megnézem a hátamat, amin most mát 4 sebhely fog ékeskedni. Nagyot sóhajtok, majd megtörölközök és megpróbálom valamivel leápolni a hátamat, de nem bírom, mert nem is érem és a vállam is fáj nagyon. Felvesz egy felsőt, majd befekszik az ágyba, de képtelen aludni. Annyira megszokta Set jelenlétét, hogy nem tud nélküle elaludni és szüksége lenne rá a háta is nagyon fáj meg a válla is a tegnapi szeretkezés miatt. Felkel és járkál kicsit, majd iszik meleg tejet is hátha attól elalszik, de amint lefekszik, nem bír aludni a fájdalmai miatt.
Másnap reggel felöltözök, de még mindig fáj mindenem és ráadásul semmit nem aludtam éjszaka és fáradt is vagyok. felöltözök, majd elmegyek dolgozni, ahol mindenki látja rajtam, hogy bajom van, de nem szól senki semmit. Egésznap mosott szar vagyok, mert nem tudom, hogy akkor most mi van velünk és egyáltalán fogom-e még valaha látni szerelmemet…
Karakter: Roxanne Taylor Megjegyzés: (Sun-chan-nek ~Set-nek~)
Ahogy érzem, hogy visszacsókol és ő is ugyan úgy akar, mint én őt, mérhetetlen boldogság járja át a testemet. Egyszer csak elhúzódik tőlem és a szemembe néz, mire hirtelen nem is tudom, hogy mit gondoljak.
- Biztos, hogy jó ez neked?
Nem mondom, neki semmit inkább magamhoz rántom és szenvedélyesen megcsókolom, amit viszonoz, majd lassan elkezdjük vetkőztetni egymást és élvezzük az együtt töltött pillanatokat. Végig csókolja a nyakamat, a vállamat, majd visszafordul, és megint megcsókol. Pár perc elteltével Set kerül felülre és ágyékát az enyémhez nyomja, amire felsóhajtok egy kicsit.
- Még meggondolhatod magad. – néz a szemembe, de már látom, hogy a szemei nagyon ködösek és vágyik rám, de ebben én sem vagyok más véleményen.
- Csak ne egyéjszakás kaland legyek. – mondom komolyan.
- Ki lenne képes rá.
Nem sokkal később megérzem magamban, amire felnyögök ő meg a fülembe sóhajt fel. Kicsit vár, majd elkezd mozogni közben szenvedélyesen faljuk egymás ajkait és élvezzük a pillanatokat. A lábamat a dereka köré fonom, hogy jobban magamban érezhessem és neki is nagyobb élvezetet tudjak adni. Ahogy mozog, egyszerre érjük el az élvezet hullámát és felnyögve élvezünk el. Kicsúszik belőlem, majd egymást ölelve lépünk át az álmok világába.
~*~
Másnap reggel kicsit hamarabb kelek, mint kicsim, mire elmosolyodok. Puszit adok a homlokára, majd kimegyek a szobából és megkeresem a fürdőt. Engedek egy kis vizet, majd beleülök, és egy kicsit áztatom magam, ami olyan jól esik. Ahogy sziesztázok, egyszer ajtónyitódásra leszek figyelmes, mire odakapom a fejem és Set-et látom meg, ahogy eleinte ijedt arccal nézett rám, majd megnyugodott és észbekapott.
- Szia. Bocsi én nem is zavarok. – elvörösödik és elindulna kifele, de nem akarom.
- Gyere nyugodtan be. – elvörösödök én is és folytatom. – Ülj be mellém. Nagyon jó a víz.
Beül mellém, majd mosolyogva nézünk egymásra és egy idő után csókba forrunk össze és kicsit pihizünk, majd mikor kezd hűlni a víz kiszállunk és megtörölközve felöltözünk. Mivel nekem nincs itt ruhám ezért kénytelen vagyok kicsimnek az egyik ruháját elkérni, amit felvehetek.
~*~
Egész nap egyedül vagyok a házba, mire kiülök az ablakba és kicsit beszélgetek a madarakkal, majd mikor este hallom, hogy Kicsim hazajött a nyakába ugrok és megcsókol, amit viszonzok. Örülök, hogy hazajött, mert kicsit unatkoztam egyedül magányosan. A derekamnál fogva vezet be a nappaliba és rám néz.
- Vettem ki filmeket, ha gondolod, megnézhetjük őket vagy mást terveztél? – ördögi mosoly jelenik meg az arcán, de hirtelen nem tudom, hogy mire véljem.
- Hát én... nem terveztem eddig még semmit, de a film jól hangzik majd utána meg kiderül, hogy mi lesz. – mondom neki halkan, mire a szememet is lesütöm, és a földet nézem, de csak a nevetését hallom, amire kicsit én is elmosolyodok.
Egy horror filmet néztünk meg, ami nem éppen a kedvencem, de így legalább annál jobban tudok bújni hozzá, mert vannak részek ahol meg ijedek és félek. Mikor vége lesz Set feláll, hogy visszarakja a helyére a kazettát, mire én csak odamegyek, és hátulról megölelem, majd a nyakára adok egy lágy puszit.
Megfordul, majd megcsókol szenvedélyesen, amit viszonzok. Kezeit megérzem fenekemnél. Belemarkol és felemel, mire a lábaimat a dereka köré fonom. A hajába beletúrok és mélyítek a csókunkat, és érzem, hogy vágyik rám, mert szinte falja ajkaimat és érzem, hogy vágya is kezd egyre keményebb lenni.
Besétál velem a szobába, majd finoman végig fektet az ágyon. Még mindig faljuk egymás ajkait és nem akarunk elszakadni egymástól. Leveszi rólam a felsőt, majd látom, hogy kicsit végig néz rajtam, ahogy végig simogat a testemen, majd egy puszit ad ajkaimra és a nyakamat kezdi el csókjaival halmozni, majd folyamatosan halad lefele. Mivel nem vettem ma fel melltartót így kicsit könnyebb dolga van.
Ahogy halad lejjebb eléri halmaimat, amiket finoman elkezdi kényeztetni és harapdálni, mire kezeimet a hajába túrok, megemelem a mellkasomat és felsóhajtok tettére. Tovább kényezteti melleimet, hol az egyiket hogy a másikat, közben megszabadít nadrágomtól, meg a még zavaró tényezőktől, majd ágyékomat kezdi el simogatni, mire nagyobb terpeszbe teszem a lábamat, hogy jobban hozzám tudjon férni. Nem sokkal később ujjait érzem magamban, amire egy kéjes nyögéssel jutalmazom meg szerelmemet.
Ajkaival tovább halad lejjebb, majd eléri ágyékomat, ahol nyelvével és ujjaival egyaránt kényeztet, és én a gyönyörtől kicsit elkezdet vergődni és vonaglani szerelmem kezei alatt. Nem sokkal később eléri, hogy a menyekben érezzem magam. Fölém hajol és megcsókol. Leveszi magáról a ruhákat és éppen készülne belém hatolni, mikor leállítom. Meglepetten néz rám.
- Mi a baj? – kérdezi rekedten vágytól fűtött hangon. A hátára fordítom, majd nem mondok neki semmi és csókjaimmal kezdem el halmozni minden fele, majd elveszem kezét vágyáról és a sajátomat teszem rá és kezdem el izgatni farkát, amire mély férfias nyögést hallok meg. Lejjebb haladok csókjaimmal, amíg el nem érem merevedését. Finom csókokat lehelek rá, majd ajkaim közé veszem, és kicsit finoman elkezdem mozgatni rajt a fejemet, mire megint nyögéseket hallok feltörni belőle, majd nem sokkal később a kezét a fejemen érzem, és kicsit adja a tempót, de nem akarom, hogy elélvezzen. Abba hagyom a kényeztetését, majd fölé hajolok, megcsókolom és szépen lassan magamba fogadom hímvesszőjét, mire mind a ketten felnyögünk az érzéstől.
Elkezdek rajta mozogni, mire nyögések szakadnak fel belőlünk, majd megszakítom a csókot és mélyen a szemébe nézek, de a mozgást nem hagyom abba. A kezei a fenekemen és a derekamon van, hogy segítsen a mozgásba, de néha végig siklik testemen és a melleimet gyömöszöli meg, mire még hangosabb nyögések szakadnak fel belőlem. Pár perc elteltével, ahogy fokozom a tempót és szinte már ugrálok szerelmemen, felnyögünk és elélvezem, élvezem, ahogy a magja szétárad bennem és fergeteges érzés. Ráfekszek kicsimre, mire magához ölel és betakar minket. A szemébe nézek és megcsókolom, de még mindig bennem van és kicsit néha meg meg mozdítom a csípőmet, mire mind kettőnkből nyögések szakadnak fel és érzem, hogy szerelmem vágya, megint kezd éledezni, majd a szemembe néz.
- Nem lesz baj? – kérdezi meg kicsit lihegve, mire csak elmosolyodok.
- Ne aggódj én csődöröm. – mondom vigyorogva, majd megcsókolom megint, de nem csinálok semmit. Én mára már kidolgoztam magam, most ő rajta sor és kíváncsi is vagyok, mire képes.
- Nem biztos, hogy szelíd leszek. – mondja kicsim, mire csak elmosolyodok.
- Nem baj, mert az enyém vagy. – mondom kedvesen vigyorogva és a mélyen a szemébe néz, mire rám mosolyog és várom, hogy most mi fog következni és remélem, hogy innentől kezdve csak jó lesz az életünk, és ami legfontosabb, hogy együtt leszünk.
Karakter: Roxanne Taylor Megjegyzés: (Sun-chan-nek ~Set-nek~)
Egy idő után kivittek és elkezdtek mindenhol verni, mert nem maradtam csendben és még a vállamat is eltörték nyílt törés. Király és iszonyatosan fáj. Könyörgök neki szinte zokogva, hogy hagyjanak békén, de semmi nem hatja meg őket. Egyszer csak azt veszem észre, hogy nem ütnek tovább, és végül csend, majd egy ismerős hangot hallok.
- Jól vagy Roxi? – kérdezi és kiszabadít a kötelet fogságából. Képtelen vagyok válaszolni folyamatosan csak sírok. Érzem, hogy magához ölel, ami nagyon jól esik és kicsit meg is nyugszok tőle. – Ó, Roxi, sajnálom nem kellett volna belerángatnom téged.
A maradék kötelet is levágja rólam, de nem bírom megtartani magam és csak borulok. Mielőtt a földre zuhannék, megfog, amiért nagyon hálás vagyok. a falnak dönt és úgy néz rá. Érzem, hogy hozzá képest teljesen ki vagyok hűlve.
- Sajnálom, hogy ezt eddig nem mondtam el. – néz rám, majd magához ölel, d eúgy hogy a törött vállamat szorítja kicsit és én meg felszisszenek. – Mit csináltak veled?! – kérdezi és aggodalmat hallok a hangjába, majd észreveszi a vállamat. Leveszi, a felsőjét letörli az arcomon lévő vért, majd a vállamra teszi a törött csonthoz. - El kell mennünk innen.
Karjaiba vesz, majd elindul velem kifele és most érzem igazán, milyen jó meleg a teste és szinte bele akarok bújni, annyira jól esik ez a kis meleg, ami belőle árad.
- Ne felejts láthatatlanná változni. – mondom neki halkan.
Abban a pillanatban betörik az ajtót és megtámadnak minket. Megfordul és hátba lövik helyettem.
-SET!!!! – kiabálom, ami még kijön belőlem, majd velem együtt elesik, mire a vállamra esek megint. Elkezdek megint sírni és nem tudom, hogy mit csináljak. Annyira fáj, hogy egy idő után elájulok a fájdalomtól.
Párszor megébredtem, de egyből vissza is aludtam. Nem bírtam sokáig fent maradni. Megint kezdek nagyon kihűlni. Egyszer csak érzem, hogy valaki odajön hozzám és kinyitom a szemem és Set-tel találom szembe magam.
- Mi vagy te? – kérdezem halkan és érzem, hogy fáradt vagyok, alig tudom nyitva tartani a szemeimet.
- Árnydémon. – rám néz és látom, hogy elszomorodik, majd a nyakamra pillant. – Ez honnan van? – mutat a nyakláncomra.
- A nagymamámé volt tőle kaptam még kisebb koromban azóta nálam van. – mondom szaggatottan és kezdek megint visszaesni az álmaim közé.
- A nagymamádat Ayame-nak hívták? – teszi fel gyorsan a kérdést, mire bólintok. Látom, hogy nagyon nézi a nyakláncomat, mire gondolom, hogy neki szüksége lenne rá.
- Tessék, odaadom neked, de kérem vissza. – megfogom a kezemmel a nyakláncom és kitépem a nyakamból, majd a kezébe rakom.
- Nem is tudom, mit mondjak. Köszönöm és vigyázok rá. –nyakába rakja és látom, hogy kicsit elkezd világítani a nyaklánc.
- Már értem, … hogy mire … utalt. – mondom méh utoljára halkan, majd elalszok és nem is kelek fel.
***
Lassan kezdek észhez térni. Pontosan nem tudom, mióta alszok, és mióta nem vagyok magamnál, de mikor kinyitom a szemem Set-tet látom meg és érzem, hogy meleg helyen vagyok, ami nagyon jól esik, hiszen iszonyatosan lehűltem ott ahol voltam.
- Szia.
- Szia. Mennyi ideig aludtam?
- 3 napig. Én el szeretnék mindent magyarázni. – mondja nekem, mire ránézek és aggodalmat vélek felfedezni a szemében.
- Olyan sokáig? Kíváncsi vagyok rá. – mondom neki kedvesen, mire látom, hogy meglepődik.
- Nem félsz tőlem vagy ilyesmi? – kérdezi meglepődésének hangot adva, de megrázom a fejem. Lassan inkább érzek szerelmet, mint félelmet. – Árnydémon vagyok. Láthatatlanná tudok változni és kék tűzlabdát tudok dobni, ami igazából energia gömb. Van egy bátyám, aki el akar pusztítani, ez is ami ma történt neki köszönhető. A démonok világából, vagyis dimenziójából jöttem ide, mert nem ugyanazon a véleményen voltam, mint amin kellett volna és ezért el kellet hagynom szüleim és testvérem, aki ennek nagyon örült. A bátyám, Mioi az ikertestvérem, ezért a mondák szerint csak egy maradhat kettőnk közül. – végig hallgatom, de vagy az én agyammal van a gond vagy csak a képességem miatt nem látom félelmetesnek. – Még így se félsz tőlem?
- Nem. És akkor jól láttam, hogy a szemeid kékek? – kérdezem bizonytalanul, mert erre nem emlékszek pontosan, hogy tényleg láttam volna-e.
- Jól. Erőm hatására mindig kékké változik egyébként barna szemem. Kérdezz nyugodtan, ha valamit nem értesz. – válaszolja, mire kicsit sok kérdés van a fejembe, de csak őt figyelem.
- Valami baj van? – érdeklődik és látom, hogy kicsit aggódik, hogy nem szólalok meg.
- Nem, de hogy csak teli van kérdésekkel a fejem. – mondom kedvesen és meglátom a nyakláncomat a nyakába. – A nyaklánc. A nélkül itt nincs erőd igaz? – kérdezem tőle. Lenéz és megsimítja.
- Nem az, hogy nincs, hanem inkább folyamatosan gyengül és egy idő után nem lesz ténylegesen. – válaszolja, majd látom, hogy utána nyúl és ki akarná venni.
- NE! – szólok rá, mire látom, hogy kicsit megijed. – Ne vedd le. – mondom neki.
- De megígértem, hogy visszaadom. – mondja, mire elmosolyodok.
- Tudom, de nekem a nagymamám mondta, hogy találkozni fogok egy árny démonnal, akinek oda kell majd adnom ezt a nyakláncot és azt mondta, hogy csak a kiválasztottnak fogja fent tartani az erejét. És annak az árnydémonnak oda kell adnom, mert jó szándéka lesz vele és meg fogja védeni az emberiséget. – mondom neki, amit a nagyimtól hallottam, mire kerek szemekkel nézett rám és teljesen meg volt lepődve.
- Köszönöm szépen. – mondja, és a nyakéket figyeli.
- Én köszönöm, hogy megmentettél. – mondom neki hálásan.
- Nem kell semmit meg köszönnöd, hiszen miattam keveredtél bele a dolgokba és ezért nem kell megköszönnöd. – mondja, mire kicsit elszomorodok, hogy csak ennyiért mentett meg és elfordítom a fejemet is, hogy ne lássam szomorúságomat.
- Csak ezek miatt mentettél meg? – kérdezem tőle és nem merek rá nézni.
- Nem. – mondja röviden, mire rákapom a tekintetem és nem akarok hinni a fülemnek. – Nekem régebben azt mondták, hogy aki meg fogja találni az Ayame glóbuszát, akkor lehet, hogy a hordozójába bele is szeret. – mondja, mire látom, hogy kicsit zavarban van, de ettől még komolyan hangzanak a szavai. Kicsit meglepődök, hogy még is mi van.
- Ezt hogy érted? – kérdezem tőle érdeklődve.
- Csak, hogy érzek valamit irántad, de még nem tudom, hogy mit. – mondja, mire válaszába én is elpirulok teljesen.
Kínos csönd telepszik közénk. És egyikünk sem tudja, mit mondhatna a másiknak. Egyszer csak Set megtöri a csendet.
- A vállad hogy van? – érdeklődik, majd ránézek, és kicsit lejjebb húzom a felsőt, ami rajtam van, és megnézem, szépen gyógyulgat, de egy kis genny található benne.
- Jalvul. Jobban van. – mondom neki és mikor vissza húznám, hogy ne lássa a gennyt megfogja a kezem.
- Nem teljesen. – ránéz és meglátja. – nem akarod, hogy segítsek? – kérdezi és a szemembe néz mélyen.
- Nem akarok a terhedre lenni. – mondom őszintén.
- Egyáltalán nem vagy a terhemre és kérlek, had segítsek. – mondja kedvesen, mire csak bólintok. Hoz egy kis ollót, ami lefertőtlenít. Fertőtlenítőt, steril kendőket, majd odajön hozzám és lehúzza a vállamról a ruhát. Felvárja, amire összeszorítom a szemem és próbálok nem sikítani és kiabálni a fájdalomtól. Felitatja a gennyt, ami még jobban fáj. Lefedi sterillel, majd beköti óvatosan. Egy két könnycsepp végig folyt a művelet alatt az arcomon a fájdalomtól, de legalább nem kiabáltam. Kapok egy gyógy puszit is rá, amire mind ketten elpirulunk, de nagyon jól esik.
Egymás szemébe nézünk mélyen. Leül mellém az ágyra, mire odahajolok hozzá és lassan közelítem ajkaimat az övé felé. Nem tudom, hogy pontosan mit csinálok, de lehet, hogy a fájdalom leblokkolta az agyamat és csak a szívem irányít, majd behunyom a szemem és ajkaimat az övére tapasztom, majd kíváncsian várom, hogy mi lesz a vége, hogy vajon én tetszek-e neki annyira, hogy vissza csókoljon?
Karakter: Roxanne Taylor Megjegyzés: (Sun-chan-nek ~Set-nek~)
Az éjszaka elég mélyen aludtam hála a gyógynövényeknek. Reggel mikor felek, érzem, hogy nincsen semmi bajom. Oldalra nézek és Set meglepett szemével találkozok, amire elmosolyodok halványan.
- Jól vagy? – kérdezi meglepődve.
- Most már jól vagyok. Köszönöm, hogy elhoztál ide és itt maradtál velem. – mondom neki hálásan, majd egy pár perces kínos csönd ülepszik közénk.
- Nem vagy éhes? Vagy inkább hazamennél letusolni és átöltözni? – néz rám, mire elmosolyodok, majd elgondolkozok, hogy melyik is legyen. Most gondolom van egy kis szagom mivel egy egész éjjel gyógynövényekkel voltam beborítva, de viszont nagyon éhes is vagyok.
- Először is szeretnék már átöltözni és elfelejteni a tegnapi napot. – mondom neki kedvesen, mire látom, hogy elszomorodik, és egyből kapcsolok. – Téged persze nem szeretnélek elfelejteni. – kicsit elpirulok a saját vallomásomba, majd a kezét nyújtja nekem és segít felállni.
- Köszönöm.
Mielőtt visszaindulnánk, látom, hogy Set megsimogatja a róka fejét, amire elmosolyodok, majd megköszönök mindent az állatoknak és már megyünk is a kocsihoz. Megkérdezi, hogy merre lakok, de nem hiszem, hogy ismeri azt az utcát, hiszen én magam sem tudtam, hogy létezik, ezért inkább elirányítom oda.
Megérkezünk, majd beengedem szerény hajlékomba, majd én is bemegyek és most csak egy kis fincsi fürdőre vágyok.
- Elmegyek, megfürdök, addig maradj nyugodtan itt, aztán ha gondolod, elmehetnénk reggelizni. – mondom neki mosolyogva, mire látom, hogy elgondolkozik, de a végén elmosolyodik.
- Jó tudok egy jó kínai éttermet. Ugye szereted a kínai kaját?
- Szeretem.
Letusolok, majd felöltözök és egy nagyon kellemes ruhát veszek fel, ami elég jól áll rajtam és valamilyen szinten remélem, hogy tetszeni fog neki. Kimegyek és látom, hogy a könyveimet nézegeti.
- Találtál valami érdekeset?
- Sok komoly könyvet olvasol. – mondja, mire csak bólintok. – Én inkább fantasy könyveket szoktam olvasni.
- Azok a szobámba lévő könyves polcba vannak. – mosolygunk egymásra, de ahogy látom nem nagyon hatja meg a ruhám. Lehet csak megint én élem magam bele a dolgokba és megint csak pofára fogok esni? – Na, indulhatunk?
- Persze.
Úrközben, csak hétköznapi dolgokról beszélgetünk és próbálunk megtudni a másikról minél többet, de kicsit össze is vagyok zavarodva, hogy most mi van. Segített nekem kétszer is, mikor nem ismer, most mikor meg tetszeni akarok, neki nem veszi észre.
- Feltehetek kérdéseket a tegnappal kapcsolatba? – kérdezi és érzem, hogy kicsit zavarban van, amire nem tudom, hogy mit gondoljak.
- Igen. – mondom kicsit határozatlanul.
- Tényleg tudsz beszélni az állatokkal? És hallod a gondolatait is? – érdeklődik folyamatosan, mire csak elmosolyodok.
- A gondolataikat még nem teljesen hallom. Néha foszlányokat észlelek, de nem hallok őket teljes mértékben. Inkább csak beszélgetni tudok velük, de azt már teljes mértékben. – mondom neki kedvesen, majd leülünk az egyik asztalhoz.
- És még is milyen érzés? – érdeklődik tovább, majd látom, hogy kicsit észbe kapja magát. – jaj ne haragudj, csak olyan különös. Soha nem találkoztam veled hasonló lánnyal. – mondja kedvesen és teljesen bóknak tűnik nekem, ahogy mondja. Nem tudom mit is válaszolhatnék rá.
- Köszönöm, de ne aggódj nincs semmi gond. Kérdezzél nyugodtan. – mondom kedvesen. – Amúgy olyan, mintha lenne sok olyan barátom, akivel meg tudom osztani az összes titkomat, mert max csak a fajtáiknak tudják tovább adni, de másnak nem. – mondom kedvesen.
- Akkor gondolom mindent elszoktál nekik mondani. – jegyzi meg.
- Igen mindent, de ők is nekem. Tudják, hogy nem mondom el másnak, hiszen a képességemről se tud szinte senki. Rajtad kívül. – vallom be az igaza, amire elpirulok, és hirtelen nem tudom mit is mondhatnék neki.
Nagyon jókat beszélgetünk és már a kaját is kihozták nekünk, amit rendeltünk. Nagyon jól érzem magam Set-tel és megint kezdek egy kis remény sugarat észrevenni, hogy esetleg tetszek neki vagy bejövök neki, de nem tudom eldönteni. Amíg mi jókat reggelizünk hirtelen nagy robbanást hallunk és már esünk is a szomszédos falnak.
- Roxi! – hallom Set kiabálását és oda siet hozzám. – Jól vagy? – kérdezi aggódva, mire rá nézek.
- Azt hiszem igen. – mondom bizonytalanul, majd segít felülnöm.
- Most el kell mennem, elintézni valamit. Kérlek, itt várj meg. – mondja, majd ahogy menne, el fele jön valaki és meg fog és vinne elfele, és felsikítok, mire Set visszanéz.
- Roxiii! – kiált utána Set és próbál utolérni, de nem tud. Rúgkapálok, hogy próbáljam lassítani őket, és hogy kiszabaduljak, de semmit. Csak viszek, majd egy idő után leütnek és onnantól kezdve nem emlékszek semmire.
~*~
Mikor felébredek, még mindig cipelnek, majd egy börtön kamra szerűségbe visznek, ahol ledobnak.
- Meg ne merj nyikkanni. – mondja komolyan, majd bezárja az ajtót én meg elkezdek dörömbölni és Set után kiabálok. Mi lesz most velem. Elkezdek sírni, majd találtam egy ágy szerűséget. Odamegyek, ráfekszek, de összekuporodok és úgy sírok folyamatosan.
Szerkesztve oosakinana által @ 2010. 08. 30. 18:57:43
Karakter: Roxanne Taylor Megjegyzés: (Sun-chan-nek ~Set-nek~)
Ahogy visz Set valamerre nem bírom tovább és elalszok. Nem érzékelek semmit.
Másnap reggel a telefonom csörgésére kelek fel. Kinyomom, majd mikor körbe nézek egy teljesen ismeretlen helyen találom magam. Kicsit riadtan megyek ki, de még mindig nem ismerős semmi.
- Jó reggelt. Hogy vagy? – kérdezi meg egy ismerős hang, de ledermedek, mikor meglátom.
- Hol vagyok? – kérdezem, és teljesen úgy érzem magam, mint egy riadt kis nyuszi, amit nem tud semmiről semmit.
- Set vagyok, emlékszel a tegnap estére? – érdeklődik.
- Csak részletekre. Roxanne.
- Kérsz enni valamit? – kérdezi, de az órára pillantok. Nincs időm reggelizni, mennem kell dolgozni. Megrázom kicsit a fejem, majd ránézek.
- Nekem munkába kell mennem, így is már elkéstem.
- Nekem is mennem kell lassan, de mégse mehetsz így dolgozni vegyél ki egy szabadnapot. – mondja nekem, és aggodalmat vélek felfedezni a hangjában. – Ha gondolod, itt maradhatsz. – mondja nekem, de nem bírok válaszolni és valamiért eleget szeretnék tenni a kérésének. – Nekem mennem kell dolgozni nyugodtan, maradj tényleg ott a fürdő. – mutat a fehér ajtóra és már megy is elfele.
Egy ideig nem is tudom, mit csináljak, csak csellengek minden fele a lakásba és kicsit körbe vezetem magam. Elmegyek, letusolok, és akkor veszem észre, hogy a sebeim be vannak kötve. Halványan elmosolyodok, majd letusolok, de a sebem is vizes lesz és nem kötözöm vissza, ami kicsit felelőtlenség az én szemszögemből. Elkezdenék egy kis kaját készteni a találtakból, hogy megköszönjem a segítséget, de nagyon rosszul kezdem érezni magam és az erőm is elhagy. Ezt nem hiszem el. El kell jutnom valahogy az erdőbe. Csak ott tudok rendbe jönni. Nincs más választásom. Nem bírok meg mozdulni, majd egyszer csak hangokat hallok és lépteket. Set jön be az ajtón, de kicsit szörny látvány fogadja még pedig az én szörnyű látványom. Izzadok teljesen és reszketek, mint aki fázik.
- Jól vagy? – szalad oda hozzám, mire nehezen ránézek.
- Jól vagyok, haza tudnál vinni? – kérdezem tőle, mire értetlenül néz rám.
- Beteg lettél be kell, vigyelek a kórházba és ne erősködj. – felvesz és el kezd lefele vinni a kocsijába, akkor máshogy mondom neki.
- Kérlek, inkább az erdőbe vigyél. – kérem meg.
- Nem, majd ha meggyógyultál elviszlek oda kirándulni, de addig is a kórházba megyünk. – mondja határozottan, betesz a kocsiba, majd beül és elkezd vinni a kórház felé.
- Ha a kórházba viszel, meghalok. Csak az erdőbe tudok meggyógyulni. Könyörgöm, vigyél az erdőbe. – mondom, neki mire látom, hogy ledöbben.
- De a kórházban vannak gyógyszerek, amivel meg tudnak gyógyítani. – aggodalmat hallok a hangjába.
- De engem nem. Ezt a betegséget nem ismerik az emberek. Könyörgöm. – nézek rá, majd nagyot sóhajt és az erdő felé fordul. – köszönöm. – suttogom, majd csendben haladunk tovább, közben reszketek, mint a nyárfalevél és egyre jobban kezdek izzadni.
Nem sokkal később megérkezünk, kivesz, majd rám néz.
- Hova vigyelek? – érdeklődik.
- Az erdő közepére. – mondom neki, majd ahogy sétálunk, és az állatok felismernek, elkezdenek követni minket, majd egy róka jön elénk, mire Set megáll.
- Ne aggódj nem fog bántani, csak segíteni akar elvezetni téged az arra a helyre, ahol meggyógyulok. – mondom neki, mire értetlenül néz rám.
- Ezt nem értem.
- Ő is ugyan úgy aggódik, mint te. – mondom erőtlenül. – Kérlek, bízz meg bennem és kövesd a rókát. – mondom neki, majd elindul, de érzem rajta, hogy bizonytalan és össze van zavarodva. Beérünk.
- Tegyél le, kérlek. – mondom neki, mire csak megrázza a fejét.
- Szó nem lehet róla. Láttad, hogy mennyi farkas, róka medve meg egyéb fene vad van itt a közelben? – hallom, hogy fél és aggódik. Nagyot sóhajtok el kell mondanom neki.
- Nem fognak bántani senkit. – mondom halkan. – értek az állatok nyelvén és ezek az állatok mind a barátaim és segíteni akarnak. – mondom őszintén, mire látom, hogy meglepődik, de letesz. Amint letesz az állatok közelebb jönnek és Set meg hátrébb megy. Még szerencse, hogy utasítás nélkül is tudják, már mit kell csinálniuk. Hoznak egy nagy csomó gyógynövényt és körberaknak vele, majd be is fednek csak a fejemet nem. Kicsit már kezdtem nehezebben venni a levegőt.
- Most mi lesz? – érdeklődik Set én meg ránézek.
- Itt kell maradnom. Itt fogok aludni. Ha szeretnél, nyugodtan hazamehetsz, és nem kell többet látnod, ha nem akarsz. – mondom őszintén, de csak a szívem is megfájdul, amit az állatok éreznek és odajön egy róka, majd lefekszik a fejemhez és végig nyal az arcomon, majd elalszik.
- Nem foglak itt hagyni és butaságokat meg ne beszélj. – leül mellém és vigyáz rám. Odamegy hozzá a rókának a párja, de Set kicsit aggódva néz rá.
- Nem fog bántani, csak nem akarja, hogy kihűlj, mert éjszaka nagyon hideg lesz. – magyarázom akadozva, majd nem bírom tovább és elalszok, de ellőtte még annyit mondok Setnek, hogy bízzon meg az állatokban, mert segíteni fognak.
Karakter: Roxanne Taylor Megjegyzés: (Sun-chan-nek ~Set-nek~)
Reggel mikor felébredek, szerény kis hajlékomban bemegyek a fürdőbe és egy kis vizet engedek magamnak, hogy megfürödjek. Mióta elköltöztem otthonról eléggé magányos vagyok és nem találtam még senkit, aki esetleg elrabolhatná a szívemet. Házi állatom nincs a képességem miatt, hogy értek az állatok nyelvén.
Mikor elég fürdő vizet engedtem. Elzárom. Leveszem a ruháimat, majd lassan beleszállok, és kicsit elmerülök benne. Élvezem a reggeli fürdőket. Alaposan megfürdök, majd kiszállok és leengedem a vizet. Megtörölközök, visszamegyek a szobámba és valami jó ruhát kezesek. Mikor megtaláltam egy nagyon szép ruhát felveszem, ami takarja a hátamon lévő heget. Leülök reggelizni, közben gondolkozok és elhatározom, hogy holnap hazamegyek a szüleimhez. Meglátogatom őket.
Reggeli után, összeszedem a cuccaimat és elindulok a boltba, ahol már lassan 4 éve dolgozok. Szeretek a modellező boltba dolgozni, csak néha olyan sokan vannak és a főnök nem akar mást is felvenni mellénk így ketten kell vinnünk a boltot, aki kicsit megterhelő olyankor. Beérek és még nincs bent Mana. Nagyot sóhajtok, majd megnyitom a kasszát és elkezdek rendezkedni. Miután mindent elrendeztem nem sokára meghozzák az mai árut, aminek „nagyon örülök”. Átveszem a megrendelést, kifizetem őket és neki látok a kipakolásnak. Nem sokkal később már Mana is megérkezik.
- Szia Roxi. – köszön nekem mosolyogva és boldogan, mire ránézek.
- Szia Mana. Hát te merre ártál? Már lassan félóra itt kéne lenned neked is. – mondom mosolyogva, de viccelődve.
- Ugyan már Roxi tudod milyen, ha az ember szerelmes nem? Josh-nál voltam és alig akart elengedni, dolgozni. – meséli nagyon boldogan és szerelmesen.
- Elhiszem Mana, de tudod, hogy nem tudlak a végtelenségig fedezni. Most viszont szerencséd volt, mert még nem volt bent a főnök. – mondom mosolyogva, mire az előbb említett személy leg is érkezett.
- Sziasztok, lányok. Minden rendben van? – érdeklődik mosolyogva és kedvesen.
- Jó reggelt főnök. Igen minden rendben van át vettem az árut tessék, itt van az átvételi szerződés. – nyújtom oda a számlát.
- Minden rendben volt? Ki tudtad fizetni? – érdeklődik, és a papírt figyeli.
- Igen minden rendben volt. Meg is számoltam és meg van minden, amit rendeltünk és az ki tudtam fizetni is. – adom a jelentést a főnöknek.
- Rendben helyes. Ezt akartam hallani. – mondja elégedetten, majd mikor indulnak odaszólok neki.
- Főnök. – szólok neki, mire visszafordul.
- Mond Roxanne miben segíthetek? – érdeklődik.
- Szeretnék holnapra szabadnapot kivenni, hogy meglátogassam a szüleimet. – mondom és remélem meg adja, hiszen eddig még sosem kértem ilyet és mindig bejöttem segíteni.
- Ne haragudj Roxanne, de holnapra egyből nem tudom neked megadni – kezd bele, mire kicsit elszomorodok, hiszen haza akartam menni a szüleimhez, akiket olyan régen láttam. Levegőt vesz és folytatja. – De abban megegyezhetünk, hogy hétvégét meg hagyom neked, szabadnapnak és megkapod még hozzá a hétfőt és a keddet is. Mit szólsz hozzá? – kérdezi, mire kicsit jobb kedvem derül.
- Rendben köszönöm szépen. – mondom hálásan, majd megyek is dolgozni.
- Ugyan már Roxi tudod, hogy nem kell megköszönnöd. Ez az üzlet nagyon sokat köszönhet neked ezt te is nagyon jól tudod. – mondja és engem figyel.
- Ez a bolt a főnök úrnak köszönheti a legtöbbet. – válaszolom kedvesen, mire megrázza a fejét mosolyogva és távozik, mire Mana odajön hozzám.
- Köszi, hogy nem köptél be. – mondja, mire csak mosolyogva biccentek neki.
- Azzal háláld meg, hogy kezd el neked segíteni, hogy ne egyedül pakoljak. – mondom kedvesen, mire fel is veszi az árut és elkezdi pakolni.
Nagyon sokat beszélgetünk Mana-val és jól érezzük magunkat annak idején, mikor idekerült ő kezdett velem beszélgetni, meg ismerkedni, mert már akkor is vissza húzódó emberke voltam és nem igazán kezdeményeztem beszélgetést, de Mana-val tök jól meg vagyunk aminek nagyon örülök. szinte ő a egyetlen ember akivel tudok beszélgetni ebben a hatalmas városban. Persze a főnökünkkel is tudok beszélgetni, de az inkább általában munkával való társalgás. Ő megbízik a munkámban én meg örömmel teljesíteni, ami csak tőlem telik. Kölcsönös bizalomra épül a kapcsolatunk. Még ha el is megy nyaralni, akkor is rám bíz mindent, mert tudja, hogy jól megcsinálom neki és le is írok, hogy majd ha jön, mindent el tudjak neki mondani és mindenbe bele tudjam avatni.
~*~
Este kicsit fáradtan megyek haza fele, mikor egy rabló támadás és és a falhoz nyomnak.
- Add ide az össze lóvét, vagy meghalsz. – mondja komolyan.
- Nincs semmim. – mondom és teljesen megrémülök, mikor a torkomhoz nyomja a kést, majd egy másikkal megvágja a karomat.
- Azt mondtad add ide a lóvét. – mondja megint, majd elveszi a táskámat, de a kés a tokomnál van. Kiveszi a pénzt, majd odahajol hozzám és elkezd csókolgatni, mire elkezdek sírni és ficánkolni, de csak annyit érek el, hogy a kezemet összevagdossa, mire felsikoltok. Egyszer csak leszedik rólam és már csak a múlt éj. A falnak támaszkodom és lecsúszok a földre, mire odajön hozzám.
- Te ki vagy? – kérdezem tőle aggódva.
- A nevem Set. – mondja, majd mély kék szemeibe nézek, amiket tökéletesen látok. – Gyere segítek – nyújtja felém a kezét, mire az épet odaadom, és segít felállni, de a kezem nagyon vérzik. Felvesz az ölébe, majd elkezd velem menni. Nem kérdezem, hogy hova és nem is érdekel. Úgy érzem, hogy megbízhatok benne és végre nyugis lesz minden. Vele olyan jól érzem magam és mintha megint minden olyan lenne mint reggel.
Éjfél tökéletes időpont az esti sétámra, ezek a mai kölykök egyre hülyébbek tudnak lenni. Amit ma alakítottak töri órán a valami förtelem volt. Richard meg fog bukni mást, nem tudok vele csinálni annyi egyese, van, mint a szemét és a mostani dolgozata sem lett jobb, kijavítom még a maradékot, és végre kilépek az ösvényre. Kellemes hűs levegő csapja meg az arcomat. Remélem ma este nem lesz semmi gubanc. Leülök egy fa alá és fél óráig, csak ücsörgök majd a tó felé, indulok.
Elég messze van innen tó de, nem számít egy nyugodt, estét akarok végre. A falkában is csak a civakodás megyek semmit több. Egy cica jön oda hozzám otthon is, van pár macskám, na jó 4 macskám van de, nem tehetek róla oroszlán, vagyok. 20 perc múlva odaérek gyönyörű, mint mindig, de ma sem leszek, egyedül felugrom egy fára, és onnan nézem az eseményeket.
-Gyere elő. – mondja határozottan az idegennek, még sosem láttam őket erre.…
Egy kicsi lány lép elő a fa mögül, akaratosnak tűnik és szerintem az is.
-Már megint te. – néz rá a lány komoran. – Minden esetre gyorsan menny vissza a táborba. – utasítja a lányt, ami láthatólag nem nagyon tetszik neki.
-Nem akarok! – csattan fel mondom én elég akaratos, döngő léptekkel indul meg a lányhoz, és földre löki.
-Arisa! Elég legyen! – nem sok siker. Amikor válaszolt volna a kicsi lány egy dárda azt hiszem az fúródik át a hasán.
A látvány egészen megrémített, szerencsére a másik lánynak annyira nem felpattant és kiszedte az idegen tárgyat belőle.
Öt nem is tudom mi áll előtte, na de jó nincs ma sem nyugodt estém, de addig meghúzom magam, amíg nem kell segítenem nekik a meglepetés a legjobb stratégia.
Mindegyikőjük arcán hatalmas vigyor húzódik.
-Oh, csak nem megzavartunk valamit? Bocsáss meg! – mondja az egyik.
A lehető leggyorsabban a hátuk mögött van és a meglepetés erejét, használja ellenük. Az egyiket megcsókolja, és úgy esik össze, mint egy marionett bábú, én meg csak lesem ezek szerint lélekrabló a hölgyemény.
Társai arcáról leolvasható a félelem, a rettegés és a düh.
Gyors mozdulatokkal intézi el őket, tényleg tud a csaj..
Nem is öten, hanem hatan voltak, a hatodik a kislányt szorongatja, és egy kést emel a nyakához.
-Tudnod kéne, hogy mikor kell feladni. – mondja ridegen és mikor indult, volna a kislányért az a négy, nem tudom én micsoda, lefogja az ötödik, elengedi a kislányt, aki puffanva landol a földön, gyomorszájon vágja, látszik szegényen, hogy nehézkesen veszi a levegőt de, még nem mehetek segíteni még nem-. A látvány borzasztó, ahogy a testét ütések sorozzák, és egy dárda fúródik át a testén. Igen! Most jött el az én időm, leugrom a fáról, és bokrok közül rontok ki, mindenki meglepődik, a lányt elengedik, és felém indulnak. A szárnyas lánynak már csak arra futja ereje, hogy megkérjem, lássam el a kislány sebesüléseit, és ájultan rogy a fű közé.
-Jó estét uraim!- pukedlizek nekik
-Maga meg kicsoda?!- néz rám döbbenten az egyik
-A helyi véroroszlánok Reginája!- mosolygok édesen, és azonnal átváltozom, egy igen termetes példány lesz belőlem vöröses bundám lesz, mivel a hajam is vöröses a szemeim megmaradnak kéknek és kb. 3 méter magas, leszek. Az egyiket elkapom és letépem a fejét a többi menekülni, próbál de nem sok sikerrel. Mindegyiket megölöm könyörtelenül. Egy árny jelenik meg az egyik fán, felnézek és meglátom Mike-ot.
-Mit akarsz?-morgom szörnyetegem hangján
-Csak ruhát hoztam neked Serena tudtam, hogy bajba kerülsz!- nevet fel és leugrik hozzám
-Kösz, és bocs- változok vissza és felöltözök, azonnal a 2 idegenhez rohanok a kislány sebesüléseit, azonnal ellátom és Mike-ra bízom.- Kérlek, vidd el a szállásra - mondom neki halkan, mire csak bólint, és már megy is. A fekete hajúhoz lépek az ő sérüléseit is ellátom, és a karjaimba veszem, lassan állok fel vele és visszaindulok vele. Harminc perc alatt visszaérek és beviszem a szobámba Arisa mellé. Elalszom a széken és észre se veszem, mikor felkell a kislány…
