Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Manga, PC és könyv)

makeme_real2010. 03. 31. 19:35:55#4450
Karakter: Damien (Livinek)



Egy teljes hét is eltelik, mire lassan kezd visszaállni a régi rend. Mind a fejünkben és az életünkben, mind az Éjszaka Házában.

Az iskola végeláthatatlan ideig sötétbe és gyászba burkolózott. Nehéz volt feldolgozni a történteket – a rettegés még most is sötét lepelként borul a diákseregre.

Furcsa és régen nem tapasztalt dolog ez. Félelem az ismeretlentől. Nem tudni, ki lesz a következő és mikor. Azonban a legégetőbb kérdés továbbra is az maradt: ki áll e mögött az egész mögött.

Legtöbben a Hit Egyházára gyanakszanak – köztük én is –, de ez még a legkevésbé sem bizonyított elmélet. Kíváncsi lennék, vajon itt, Tulsában történik mindez? Vagy a többi Éjszaka Házában – esetleg körülöttük – is történnek hasonló szörnyűségek?

Szegény Nolan és Blake professzor… Ők aztán igazán nem érdemelték volna meg a halált.

Loren Blake, az a szívtipró félisten… miért pont az iskola legdögösebb tanárát kellett megölni?!

- Damien! – zökkent ki egy hang a gondolataimból.

Felpillantok, majd elmosolyodom.

- Jó napot, Neferet professzor! – köszöntöm a főpapnőnket.

- Örülök, hogy találkoztunk. Már jó ideje Eriket keresem, nem tudod, merre lehet?

Egy pillanatra elgondolkozom. Mikor visszaértem a könyvtárból, már nem volt a szobában. Mióta kijöttem a szökőkúthoz, azóta sem láttam.

- Nem, nem tudom. De ne fáradjon, majd én megkeresem – mosolygok rá.

- Köszönöm, Damien – teszi a kezét a vállamra. – Ha találkozol vele, mondd meg neki, kérlek, hogy az irodámban várom!

- Úgy lesz – bólintok.

Hálásan rám mosolyog, én pedig a megszokott köszönéssel búcsúzom tőle. Ökölbe szorított kézfejemet a szívem fölé helyezem, és meghajolok. Neferet biccent, majd továbbmegy.

Én is útnak indulok, bár fogalmam sincs, hol keressem Eriket. A szökőkút környékén nincs, a társalgóban és a szobában sincs, így valószínűleg egyáltalán a koleszépületben sincs.

Talán valahol a fák között lesz. Bár sejtelmem sincs, mit keresne ott, azért elindulok, hogy megnézzem. Magam sem tudom miért, de a keleti fal irányába indulok el. Ott annyi minden történt már, hogy a megérzéseim valamiért oda vezetnek.

Még ki sem érek a fák közül, már mintha Erik hangját hallanám. Bárhonnan felismerném azt az eszméletlenül szexi, mély, megnyerő hangját.

De amikor kilépnék a fák közül, észreveszem, hogy kivel van ott. Hosszú, sötét hajzuhatag… Zoey. Kettesben állnak, és valamin mintha vitatkoznának. Zoey nekem háttal van, de Erik arcára tökéletesen rálátok – és fejlett látásomnak köszönhetően az éjszakai sötétség sem okoz problémát –, és ő mintha bosszús és zavarodott lenne. De még így eszméletlenül jól néz ki. Az átváltozásával még dögösebb lett, már ha ez lehetséges. Zafírkék tetoválásai sokkal komolyabbá, ugyanakkor szexibbé is teszik.

Zoey közelebb lép hozzá, és csak a kezét látom, ahogy az arcára simítja…

Mekkora egy disznó vagyok!, korholom magam, miközben megfordulok. Gondolatban adok magamnak egy kiadós nyaklevest. Hiszen ők valószínűleg éppen most beszélik meg Zoey félrelépését, én meg itt bámulok, mint valami kukkoló.

Amilyen hangtalanul és észrevétlenül csak tudok, elindulok visszafelé. Jobb, ha most nem zavarom őket, Neferet pedig valószínűleg tud várni.

Csak tudnám mi a fenéért érzem magam ilyen… féltékenynek?! Na nem mintha én lennék az egyetlen, aki szívesen Zoey helyébe lépne.

 

***

 

Visszatérve a szobánkba eldobom magam az ágyamon, és elmélyülten tanulmányozni kezdem a plafont. Nem sokáig unatkozom ugyan, az Ikrek hamarosan küldenek egy SMS-t, hogy menjek át filmet nézni.

Mit nézünk? – írom vissza.

300

Szinte el sem olvasom még a választ, amikor már talpon vagyok. A 300 az a film, amit semmi pénzért nem hagynék ki! Néhány másodpercnyi őrlődés után hagyok egy kis cetlit Erik szekrényén, hogy ha van kedve, ugorjon át ő is. Cole és T.J. minden bizonnyal már az Ikreket szórakoztatják.

Én meg mehetek tartani a gyertyát. De nem baj, a filmért megéri.

 

***

 

Miután a 300-at senkinek nem volt kedve másodjára is megnézni – rajtam kívül –, átváltunk a Star Warsra. Az első fél óra azonban annyira elálmosít, hogy úgy érzem, nem bírom nyitva tartani a szemeimet.

Mielőtt még a lánykoleszban aludnék el, elbúcsúzom a többiektől, és elindulok visszafelé. Azonban ahogy kilépek – na jó, kiviharzok – az ajtón, egyenesen belerohanok valakibe. Már éppen vészes erők húznának a lépcső felé, amikor az utolsó pillanatban erős kezek ragadnak meg és rántanak vissza, megmentve ezzel a szorosabb ismeretségtől a betonnal.

Felpillantok, és ha egy nyápic kis… khm lennék, biztosan felsikítanék. Ugyanis egyenesen Eriket sikerült elütnöm.

Ajkain vonzó mosoly játszik, és azok az elképesztően kék szemei vidáman csillognak. A gonosz kis hang bennem nem állja meg megjegyzés nélkül, miszerint biztosan jól sikerült a beszélgetés Zoeyval. Bár… nincs is a közelben.

- Csak óvatosan, Damien, még a végén összetöröd magad – szólal meg továbbra is mosolyogva.

Magamra parancsolok, hogy nyugodjak meg végre, és én is elmosolyodom.

- Oké, oké, igyekszem.

- Már vége is a mozizásnak? – int a fejével az ajtó felé.

Még csak most veszi el a kezeit a karjaimról, és az érintése helyén kellemetlen hideg érzés marad.

Megrázom a fejem, és cinkos vigyorral válaszolok.

- Star Wars.

Szemei felcsillannak, mosolya kiszélesedik.

- Akkor ott a helyem!

Egyetértően bólogatok. Már éppen bemenne, amikor eszembe jut, hogy tulajdonképpen miért is kerestem.

- Erik! – szólok utána. Megfordul, és kérdőn pillant rám. – Majdnem elfelejtettem, de Neferet keresett ma. Szeretné, ha bemennél hozzá az irodájába.

Nem tudom nem észrevenni a tekintetében megvillanó gyanakvást. Valami… baj van Neferettel? De aztán a furcsa tekintet tovatűnik, és elmosolyodik.

- Rendben, ott leszek.

Rámosolygok, majd folytatom az utamat a kolesz felé.

 

***

 

Valószínűleg úgy aludtam, mint akit fejbe vertek. Egyszer sem ébredtem föl éjszaka, csak reggel az ébresztőre. Oldalra fordulva látom, hogy Erik már elment. Biztos, hogy visszajött, mert az ágyneműje gyűrött.

Talán most ment Neferethez. Vagy Zoeyhoz.

Egy frissítő zuhany és mosakodás után felöltözök, és lemegyek a konyhába. Egy gyors reggeli után pedig irány az iskola. Furcsa lesz újra órákra járni, ennyi történés után.

Az iskolaépület folyosóján össze is futok az Ikrekkel.

- Jó reggelt – üdvözöl Erin.

- Álomszuszék – teszi hozzá vigyorogva Shaunee.

- Nektek is – mosolygok rájuk.

Az első óránk közös, vámpírszoc, így együtt indulunk el a terem felé. Neferet egy újabb remek órával ajándékoz meg bennünket. A vívás után ez a kedvenc tantárgyam.

A második óra egy kicsit neccesebb lesz. Az ugyanis dráma… lenne. A drámaórára járókhoz csatlakozom, akik tanácstalanul állnak a tanterem előtt. Ekkor merül fel bennem először, mi lesz a drámával Nolan professzor nélkül.

Végül csak-csak bemegyünk a terembe. Leülök, és néhány perc múlva látom, hogy Zoey is belép a terembe. Csak egy pillantást vet rám, aztán megy is tovább. Tudja, hogy csalódtam benne. Mindannyian csalódtunk benne.

Az óra kezdete után egy-két perccel Neferet lép be a terembe. Amikor azonban a nyomában megpillantjuk Eriket is, mindenkinek leesik az álla. Csak nem…?!

- Nos, gyerekek, valószínűleg ezt mindkét irányban nagyon furcsa lesz, de engedjétek meg, hogy bemutassam nektek az új drámatanárotokat. Erik Night az én külön kérésemre fogadta el a felkérést. Most egy ideiglenes tanár lesz nálunk, az ő döntésére bízzuk, hogy marad-e, vagy később keressünk-e egy új tanárt. – Apró szünetet tart, majd megsimogatja Erik vállát, és ránk mosolyog, mielőtt távozna. – Jó munkát!

A minap azt mondtam volna, hogy Loren Blake a legdögösebb tanár a suliban? Menten visszavonom. A legdögösebb tanárunk most kezdi el tanítani a drámát.

 

***

 

Az eddigi legjobb drámaóránk volt ez. Eriknek van tehetsége hozzá, remek órát tartott. Azt hiszem a dráma is fölfelé ível a toplistán…

Mindenki izgatottan sutyorogva siet ki a teremből, gondolom, hogy megosszák a hírt mindenkivel. Nem minden nap lesz a suli legjobb pasijából tanár. Azt hiszem, meg fognak szaporodni a drámaszakosok. Nagyon.

- Na, nagyon szörnyű voltam? – hallom meg a hangját.

Meglepődöm, azt hittem már csak én vagyok a teremben. De nem, Erik is bent van, és egyenesen rám mosolyog.

- Ugyan már! Az eddigi egyik legjobb drámaóránk volt a mai – mosolygok rá bíztatóan.

- Örülök, hogy így látod. A te véleményedben meg lehet bízni.

Igyekszem nem túl büszke lenni magamra, de ez nehéz feladat, mivel maga Erik Night dicsért meg.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).