Fáradtan dörgöltem meg halk, nyekergő hang kíséretében a szemeimet, hogy kiverjem belőle az álmot. Megfeszítem a hátam, hogy szinte csak a lapockám érintkezik a meleg homokkal, és a könyökömet bele is ütöm a felettem terpeszkedő deszkába.
-Hjjiiááúú – szisszenek fel, és felülve a könyököm meg a szemem dörgölöm. Elaludtam volna? Nem csodálom, meleg van…
Napfény járja át a szívem újra…
-Lerúgom a veséd és a cápáknak adlak – dúdoltam tovább és leporolgattam a lábamra ragadt homokszemeket. Kinyújtom a csülkeim, és elégedetten szemlélem, hogy szépen lebarnultam.
-Zoe, felébredtél? Jössz? – kiabálnak nekem a haverjaim, mire odaintegetek és felállok. Még a fenekem is csupa homok, egy kézzel sebtében levertem a kék bikinialsómról a szemcséket, felkaptam a deszkát és a vízbe rohantam. A hajam lefonva repkedett utánam, frufrum fent tartja a szemüveg, rövidujjú szörfösfelsőmnek a színét megváltoztatja a sós tengervíz… Felállok és lábaimmal finoman rugózva veszem át a hullámok rugózásait.
-Ezt nézd! – sikítok, és átszelem az egyik hullám taraját. Amikor teljesen átértem, a deszka kiszáguld a talpaim alól és egy feles szaltót dobva a vízbe csapódtam. Kacagva-bugyborékolva bukkantam fel, kicsapom a tincseket a szememből és a deszkámra nyomom magam. Lovaglóülésben ülök a kék szörfön, és nyelvet öltök. – Na eeeez… zseniális volt. Király vagyok! – emelem fel a kezem, mire Cecil mellém evez és belecsap, de olyan hévvel, hogy beleesek a vízbe. Az a kezem-lábam szétdobom módszerrel csobbanok bele, az orromba felfut a víz és köhögve bukkanok fel.
-Szép volt! – emeli fel megint a kezét a srác, mire lefröcsölöm.
-Te állat! – köhögök, és lerántom. Kész vízicsata alakul ki, majd visszatornáztam magam.
-Zoe, nem megyünk még? – lapátol mellém Lena, és megérinti a karom. Barna haja a nyakára, sárga-kék dressze formás alakjára tapad.
-De még korán van! – jajdultam fel, homlokomra teszem a kezem rosszullétet imitálva lesüllyedek. Kinyitom a szemem és egy helyben lebegek, nézem a távolban úszó halacskákat, elmosolyodok a korallok láttán; csodálatos.
-De mennünk kell! Még le akarok tusolni a buli előtt – morogta bosszúsan Lena, én pedig feldobom magam a deszkámra és belenyugvóan felemelem a kezeim, megadva magam.
-Oké, menjünk – csókolok a tenyerembe, a csókot Cecil felé dobom, majd Lenával együtt kiúszunk a partra.
Deszkák a helyükre, üzlet bezárva, kismotorra fel és uzsgyi haza.
Dionüszosz isten napját ünnepli a falunk, azaz bor, tánc, bor, szép ruhák, bor, utcabál, bor, bor… a bort mondtam már? Orbitális fejfájás, bor, másnaposság, bor…
-A papa bora a legjobb! – sikítottam fel boldogan, a hajszárítóval hadonászva. Oldalról belefújtam Lena hajába, és nevetve néztem, hogy természetfeletti módon a levegőbe emelkednek a rövidke, göndör tincsek.
-Majd meglátjuk! – nevetett fel, kimarva a kezemből a hajszárítót és biztonságosan eldugta előlem. Nevetve kötöm fel a pici fehér saruimat, kékre festett körmeimmel megkocogtattam az azuritköveket.
Tengerkék hosszú szoknya van rajtam, amin spirálosan ezüst kis érmécskék vannak, hogy forgás közben halkan csilingeljen, fehér saru, fehér topocska…
-Nem kicsi ez? – húzkodtam a zsebkendőnyi anyagot, ami éppen a melleimet takarta. Nincsenek nagyok, nincs nehéz dolga, állapítom meg oldalra állva, hogy a hasamat is megnézzem. Behúztam, aztán ráztam egyet a fenekemen.
-Okés az, szuperül áll! – morogja Lena vidáman és megigazítja a halványzöld, puffos ujjú blúzocskáját. – Jól megy a barna bőrödhöz.
-De kicsi… kicsi! Kint vannak a bordáim belőle meg a hasam meg a… - teszem csípőre a kezem.
-Amíg a méhedet nem látom, nincs baj – csiklandozza meg az oldalam, és mikor visongva ugrok oldalra, abbahagyja.
-Na, menjünk – karol belém, és lesétálunk.
Oia kicsi falu, mindenhova hamar eljutsz, de imádom. Nagy iskolába készülök, mert a jövő mégiscsak jövő, de még nem… még kiélvezem a sziklapárkányok nyújtotta csodálatos kilátást, aminél nincs szebb, és verje ki a csúz a száját, aki mást mer mondani! Adtam egy cuppanós puszit a nagyim arcára, és intettem. Anyámék állandóan dolgoznak meg gyereket csinálnak, ezzel nagyjából ki is merült a munkamorál. Nagy és a bapi nevel minket… ebből bapi a csendesebb.
-Elmentünk!
-Ésszel, kicsikém – paskolja meg kérges kezével az arcom, és legyintgetve eleresztette minket.
Felmarkoltunk két palack régi bort, és egy görög népdalocskát énekelve felsétáltunk a lépcsőkön.
Lassan besötétedett. A lampionok égtek, a díszek csodálatosak voltak és a kezemben egy kék csuprocskában a vörös bor lötyögött. Vagy hatodszor töltötték nekem újra…
Kacagva forogtunk, körtáncot jártunk utána csak végigugráltunk a barátaimmal a kanyargós macskaköveken és görögül énekeltünk.
-Jaj, kilöttyent a borom – kesergett Lena, mire cuppanós puszit nyomtam az arcára, és kipirult arccal, csillogó szemekkel letáncoltam az utcán. Cecil és Kostos nevetve adták a ritmust a kezeikkel, Lena énekelt hozzá két nevetés között, én pedig felpattanok egy alacsony teraszra és hosszú szoknyám felfogva ropni kezdem. A sok ember tenyere egyszerre csapódtak össze, Dionüszosz ajándékát éltetve és örültünk az életnek, hogy van, és ilyen csodálatos helyen tölthetjük.
-Hé, Zoe! – fogta meg Kostos a kezem és lehúzott, maga előtt megpördítve. Megfogja a vállaim, hogy ne pörögjek tovább. – Nézd, szegény taggal nem ropja senki…
Végigmérem, miközben Kostos erős keze a vállam simítja meg. Magas volt, izmos, sápadt… mint egy szellem a sok barna bőr és világos ruha között. Hirtelenszőkének tippelem első látásra, a szemeit a hirtelen, morgós-bosszús villanásoktól nem látni… fehér nadrág és lezser, mellkasvillantgató, buggyos ingben…Mmm…
-Nincs bor a kezében! – tettem meg a világrengető megállapítást, és felkapva egy zöld, díszes kis csuprot megtöltök borral és pár tánclépéssel elé perdülök.
-A bús arcok ellen – tettem a kezébe fogcsillantó mosoly kíséretében és felhajolva egy puszit is nyomtam az arcára. Mire megláthattam volna az elkomoruló, elsötétedő arcát, Cecil elkapja a karom és a derekamnál fogva feltett egy kékre festett kis asztalra, és megforgatott.
-Táncolj, táncolj! – kacagta Lena és felemelt karokkal táncolni kezdek. Csuklóimon csilingelnek a karperecek, bokámon a láncos kis bokalánc, és vidáman, kipirulva táncolok.
Már éjszaka van, de én csak fájdalmasan görnyedek a padon. Ez unalmas, és el kell látnom a bordámat, legalább is egy fájdalomcsillapító nem ártana a fenekemnek sem… Megborzongok az emlékre.
Feltornázom magam, csak most kezd igazán fájni a seggem… erőt veszek magamon, rendezem vonásaimat és amilyen gyorsan csak tudok, hazairamodok.
~§~
Mindig is jól lepleztem a fájdalmaimat, anyám segített így a bordámnak szinte semmi baja egy aprócska sajgáson kívül de azt szinte észre sem veszem. A hátsóm… nah hát igen, csúnyán elintézett az a faszrágó, wááh úgy fel tudom magam bosszantani, ha csak rá gondolok!
Dühösen töröm be saját szobám ajtaját, az ágy az első, ami magára vonja figyelmem, érzem hogy az arcom ég.
Nem bírom ezt, bekattanok, és el is felejtettem hogy ki kéne iktatni, én marha! Bah…
Kinyitom az ablakot, hogy egy kis levegőt engedjek be a hatalmas szobába, minek is nekem ekkora? A fele párna meg mindenféle csiricsáré vacak, szinte mondhatni kicsit lányos is ez a sok pára, mindenhol vörös selyem… bosszant.
Morgok még egy-két sort miközben mindent, leszidok a szobámban, abba is belekötök, amibe normális esetben nem is lehetne…
Megragadom a fölsőmet és leveszem, ráhajítom az asztalra, fél mezítelenül bebandokolok a fürdőbe. Egy zuhany, igen, ez kell nekem!
Minden ruhámat a sarokba vetem, megnyitom a langyos vizet, szemeimet lehunyom és hagyom, hogy a kellemes folyadék melengesse a bőrömet.
Szemeimet erősen összeszorítom, ahogyan bevillannak a közelmúlt képei. Arcom megint ég, én... én… tényleg a számba vettem?
Mutató ujjammal megérintem ajkaimat, szinte most is érzem, ahogyan tépte a számat csók közben, hátsóm a visszaemlékezésre kellemetlenül megsajdul.
Visszaemlékezem, ahogy hatalmas kezeivel végigsimította a bőrömet, az ő bőre nagyon meleg volt…
Kezem lejjebb csúszik számról, végigsimítva nyakamon, mellkasomon, hasamon, végül megállapodik félig meredező tagomon. Megőrültem! Mérgemben rámarkolok farkamra, nem volt szándékos, halkan felnyögök.
Két erős kar simul testemre, egyik a derekamra tekeredik másik pedig az éppen elfoglalt kezemre.
Neh… nyögöm magamban, szemeimet erősen lehunyom, testem megdermed.
Közel von magához, forró teste perzseli az enyémet, közel hajol a fülemhez és belesuttog:
- Csak nem nélkülem akartál játszadozni – kiráz a hideg mély hangjától. Mintha el akarnék bújni előle mint az „ha én nem látlak akkor te sem engem” stílusban bújok hozzá mellkasához összegörnyedve.
Halkan felkuncog.
Végignyal nyakamon, képtelen vagyok gondolkozni!
- Mi az, nem ellenkezel? Szinte már hiányzik! – hangja gonosz, karcos, félelmetes. Végighasítanak testemen.
Sigfrid elégedetten néz végig rajtam halkan mormolva valamit.
- Hogy kerültél ide démon?! – követelem tőle.
- Nem vigyázol a holmiijaidra – vonja meg a vállát. Pimasz söpredék!
- Kicsinállak…! - morgom
- Sok sikert hozzá – ördögi vigyora elterül arcán, áhh de utálom!
Testemet a hideg csempének löki, egészében szorít a falnak. Ajkai birtokba veszik az enyémet, vérem kiserken szám sarkán.
Szinte dorombolva nyalja le véremet közben folyamatosan csókolva, vérem fémes íze valahogy undorral tölt el. Keze tarkómra siklik amint meneküléssel próbálkozom. Megmoccanni sem tudok.
Másik keze kőkemény péniszemre fonódik, lassan kezd mozogni rajtam,, élvezetemet belenyögöm szájába. Ahh… kurvah… életh…!
Megpördít, arcom a falnak csapódik félig felé fordulva. Végigsimít gerincemen, amire akarva akaratlanul is de bepucsítok. Kőkemény farkát hírtelen vágja belém tövig. Felsikítok a fájdalomra. Most nagyon bánom hogy a csobogó víztől valószínű semmi sem hallatszik ki a fürdőből.
Irgalmatlanul mozog bennem, nagyon feszült vagyok, és nagyon fáj is.A szemeim könnyeznek, de a víz agyrészt lemossa őket. Csuklóimat megragadja, és fejem mellé szorítja őket ezzel megtámasztva magát is.
Nem kell sok, forró magja kitölt belülről. Én is követem. Magom ráspriccelem a falra, a víz hamar lemossa.
Kezeimet elengedi, lecsusszanok a földre. Letérdel mögém, derekamnál fogva ölébe ültet.
- Ahh ... Sikíts csak! – hörgi mély hangján fülemben. Úgy érzem, menten szétszakadok! Nem kímél… ha jobban belegondolok, nekem ez az első. Se lánnyal, se férfival nem feküdtem még le. De ha nagyon szigorúan vesszük, akkor most én nem fekszem le vele, Ő erőszakol meg!
Merev hímtagja hirtelen tűnik el, felsóhajtok hogy talán vége, de nem, felránt kutyapózba, megérzem nyelvét bejáratomnál majd combjaimon végigsimítani. A… a véremet nyalja le?! A gondolatba enyhén belezöldülök.
Ismét bejáratomat ingerli, nyelvét hamarosan felváltja két ujja. Felnyögök, megremeg testem az érzésre.
Lehet, hogy gyűlölöm, és meg is akarom ölni, de remekül csinálja!
Közelebb von magához és megfordít. Vadul csókol meg, nyelve behatol számba, én a sajátommal próbálom kitessékelni ajkaim közül, de szinte ez egyenlő a „felesleges is volt megpróbálnom” helyzettel.
Abbahagyja a csókot és végignyal alsó ajkamon. Megremegek. Rámarkol keménységemre.
- Mondtam én, hogy élvezed drágaságom. – dörmögi gúnnyal hangjában.
- Ro… rohadék! – nyöszörgöm. Belém fagy a szó, ahogyan elkezdi ingerelni hímtagom.
- Inkább Sigfrid – neveti el magát. Nyelve ismét számban van, de ugyan azzal a gyorsasággal ki is húzza. Ha nem ellenkezem talán gyorsabban vége lesz ennek. Felmorranva kapok szája után.
Hamarosan vége, ahogy érzem. Megrántja farkam én meg felsikkantva, tépem el számat az övétől.
- Ne hidd, hogy olyan hamar megszabadulsz tőlem picinyem – elenged, hátamon végigsimítva ragadja végül meg tarkómat és lenyom az ágyra. Szembesülök a kőkemény igazsággal. Ez hatalmas!
- Gyerünk… - lenéző a pillantása - Kezdj szopni! – nem moccanok - Gyerünk! – hatalmas energiája végigszánt a szobán.
- Én meg hamarabb verem ki az összes fogadat picinyem – hajol le hozzám - Na kezdj hozzá szépen! Ha nem akarod, hogy átrendezzem ezt a csinos pofidat – csinos pofi? Hmph!
Végigsimít arcomon de, én elrántom fejemet kezétől. Egy pillanatra felpillantok, ahogyan lendül keze felém így gyorsabban de, megfogom farkát. Gyengén megnyalintom a tetejét, még sohasem csináltam ilyet!
- Ne finomkodj szivi! – megragadja fejemet, és tövig rányomja magára. Szétfeszíti a számat. Normális esetben be sem férne. Mindjárt kidobom a rókát.
Elengedi fejem várva, hogy saját magam mozduljak de, nem teszem. Ismét megragadj fejemet és elkezdi mozgatni. Minden alkalommal tövig nyom.
Hangos hörgéssel a számba élvez. Amint megérzem magjának első cseppjeit, elrántom fejemet így a fele, az arcomra megy. Fulladozom.
Fél percig azon dolgozik, hogy légvételeit szabályozza. Nem figyel annyira rám. Körbekémlelem ismét a szobát valami hegyes után kutatva.
Sötét szoba, alig látok. Ahjj kéne egy fegyver!
Apró fény csillan meg pengémen ezzel felhívva magára figyelmemet. Csak érjem el!
Felpattanok az ágyról de, majdnem vissza is esek. Marhára fáj a hátsóm!
Megragadom a kardomat és belevágom az ágyba de, már nincs ott.
Tarkómat megragadja, a fajnak vág. Hallottam egy halk reccsenést. Bordáimhoz kapok, valószínű eltört az egyik.
Lecsusszanok a földre, katanám megint a kezemben csillog. Sigfrid nagyon nem kedves arccal közeledik felém. Ördögi mosolya is eltűnt arcáról. Megástam a saját síromat…
- Kezdesz nagyon bosszantani – leguggol hozzám, mélyen a szemeimbe néz, félek…
Megragad csípőmnél fogva, le sem tudom feszíteni magamról béklyószerű karjait.
Leül az ágyra, engem az ölébe ültet, tövig magamba fogadom ismét. Hangosan felnyögök, mintha karóba húztak volna, fáj, de jól is esik. Karjaiba kapaszkodom.
- Vagy lovagolsz jó kisfiú módjára, vagy úgy megduglak ismét, hogy fel sem fogsz tudni állni! – morogja fülembe, összeszorítom szemeit, körmeimet a felgyülemlett feszültségtől belevágom kezébe.
Dühösen felmordul, megragadja csípőmet, és kíméletlenül mozgatni kezd magán.
Csak nyögdécselni és remegni vagyok képes, ismét szétfeszít, de ez már sokkal jobb, mint az előzőek, mondhatni élvezem.
Nyakamat harapdálja néhol megszívogatva, megjelölt a szemét!
- Fejezd be! – mondom mérgesen, de rám sem hederít. Kezét ismét rajtam mozgatja.
Keményen dug még így is, mozgó keze megőrjít, teljesen kitölt.
Még pár lökés, testem ívbe feszül az orgazmustól, nedvem kezeire csorog.
Még mozdul néhányat, felmorranva elégül ki, forró élvezetét megérzem magamban.
Pár perce beletelik mire, szabályozzuk légvételeinket, de már nem hagy figyelmen kívül, végig tart az ölében. Még mindig bennem van, de spermája már magára is rácsurgott.
Rádob az ágyra, fölém mászik, vadul csókol, levegőt sem kapok így gyorsan elszakadunk.
- Ezt nem fogod megúszni! – rivallok rá.
- Már megúsztam mókuskám. – elvigyorodik, felkapja ruháit, így gyorsan én is kapcsolok és amennyire erőmtől telik, felöltözöm.
Kihúzom magam de, a fájdalom szinte megbénít. Ördögi mosolya levakarhatatlan, ismét végignéz rajtam, végignyalint száján. Felkapom a kardomat és kiugrok az ablakon majd ki az utcára.
Végigfutok pár utcán majd fájdalmasan, levetem magam a legközelebbi padra
Lassan ugrálok a házak felett, ahogyan keresem a bajt, hogy elintézzem. Hamar meg is találom. Lángvörös haja szinte kirikít még a sötétből is. Erősen megrántom kardomat, hogy feje mellett a falba csapódjon ezzel felhívva magamra a figyelmet. Pár méterrel tőlük megállok. Arcomon semmilyen érzelem nem tükröződik.
- Lépj el a fiútól – utasítom halkan, de tudom, hogy hallotta.
- Jól meggondoltad? – hangja fenyegető de nem félek. Szemei megvillannak. Hátam mögé kerül hirtelen, kezével erősen átkarolja nyakam, és izmos testéhez szorít.
- Mi a neved? – kérdezi miközben arcát, belefúrja hajamba. Kezd megrémiszteni. Kezeimmel próbálom karját lefeszíteni nyakamról, de semmi, sokkal erősebb, szerintem akkor is erősebb lenne, ha minden erőmet bevetném ellene.
- D..Dan – dadogom dermedten. Másik kezével átkarolja derekam. Merevedése fenekemhez nyomul. A szívem kihagy egy ütemet. Nem… ezt nem teheti velem! Én erre nem vagyok készem! Kezd eluralkodni rajtam a pánik.
- Remélem rájöttél, hogy ellenem semmi esélyed – suttog a fülembe, mély hangjától bizsereg a testem - de örülök, hogy idemerészkedtél – a fene… a fene… a fene! Testemen végigcikázik egy félelemhullám, de józan maradok.
Szorosan tart, majd odasétál velem a falhoz ahova a kardomat szúrtam.
- Húzd ki – utasít halkan, bizonytalanul de megfogom kardom markolatát, és ráncigálni kezdem. Kicsit mérges vagyok, hogy ennyire nem megy. Erősebb vagyok én ennél! De most valahogy nem megy…
- Gyerünk! Ne szarozz! Húzd ki onnan – dühösen morog rám, nem próbálkozom, úgysem menne! Karom oldalamra esik, és lehajtott fejjel várok.
Ereje marja a bőrömet, halkan felsóhajtok a kicsit talán kellemes érzésre. Mérgesen felmorran és kirántja kardomat a téglafalból, ijedten nézem, ahogyan kicsikémet illetéktelenül fogdossa. Szemét!
Időm sincsen reagálni, egy idegen helyen vagyok, megragadja hátamnál a ruhámat és rádob az ágyra. Kardomat a földbe vágja, ördögi vigyorral közeledik felém.
Mérgesen nézek rá, nem tűröm, hogy így bánjon velem egy alantas démon! Felpattanok az ágyról, kardom most a legfontosabb, felkapom és torkának szegezve állok meg előtte kifejezéstelen arccal. Csak vigyorog. Dühöm még jobban fellángol, minden erőmet bevetem, hogy megöljem! Katanámmal megpróbálom átvágni torkát, de csak hűlt helyét látom. Elkerekednek szemeim, nagyon gyors! Autómatikusan hátralendítem katanámat hogy, megöljem. Vasmarka csuklómra szorul, hatalmas pofonjától az ágyra repülök.
Nagyot nyekkenek, mert azonnal megérzem testemen súlyát. Gyilkos szándékú szemeimet az övéébe fúrom. Ha szemmel ölni lehetne, most halott lenne! Kellemesen nevet rajtam, halk reccsenés, ruháim foszlányokban esnek le rólam. Szemeit végiglegelteti rajtam egy elégedett vigyor társaságában, egy erős rántás és már a hasamon is fekszem. Csuklóimat a fejem felett egy kézzel összefogja, erős szorítása felsérti bőrömet, halkan felszisszenek, ahogyan vérem kiserken.
- Kinyírlak! – mondom szinte a párnának.
- Sok sikert hozzá mókuskám – nyelvével végignyalint tarkómon, kellemes bizsergés lesz rajtam úrrá.
- N… neh! – nyögöm.
- Nekem innen úgy néz ki, hogy nagyon élvezed – hallom hangjában hogy vigyorog, szinte elkap az undor.
- Dögölj meg! –szűröm át fogaim közt.
- Majd egy szép nap mókuskám, de most van egy kis dolgunk. Hangosan felsikítok, ahogyan merev hímtagját belém vágja. Szemeim könnyeznek, gerincemen végigfut az erős fájdalom. Könyörtelenül mozog bennem. Forró vérem végigcsorog combomon.
