Karakter: Yuu (Blackynek)
- Kurva gyorsan kerítsetek nekem egy titkárnőt, és valakit aki beszél mandarinul! - kiabálom a mobilomba dühösen és ököllel az íróasztalomra csapok. - Még ma! Most! Rohadt sok pénzt bukunk, ha a ma esti tárgyalást le kell mondanom.
A picsába. A titkárnőm - aki eddig tolmácsolt - pont ma döntött úgy, hogy besétál egy autó elé, elütteti magát és egy kórház intenzív osztályán tölti az elkövetkező néhány hetet. Jó nagy szarban hagyva engem. Fasza. Mandarin dialógust pedig alig néhány ember beszél az országban.
Bosszantó.
Lehiggadva teszem el a kis készüléket, és az ablak felé fordulva mérem végig a várost. Ilyenkor nappal nem nagy durranás, csupa szürke épülettömb, ameddig a szem ellát. Este azonban, amikor fekete minden, akkor milliónyi színes fény szikrázik ameddig a szem ellát. Gyönyörű olyankor a látkép. Az én városom. Az enyém. Az alvilágon uralkodom, akár egy király, félik és rettegik a nevemet. Kemény munkám fekszik a jakuza klánom hírnevében, és a sajátoméban.
Késő délután van már, és még semmi hír. Tolmácsot sem tudnak szerezni. Végre megcsörren a mobilom.
- Főnök, találtunk valakit.
- Nagyszerű. Jól beszéli a mandarint?
- Igen, és van egy jó hírem is: titkárnő-féleség is. Kicsit vonakodott, de meggyőztük. - Hallom a hangján hogy vigyorog. Halvány mosolyra húzódik a szám, ahogy elképzelem, hogyan is győzték meg. Nem gond. Nekem nem. Első az üzlet.
- Hozzátok ide.
- Már úton vagyunk.
- Szép munka.
*
Nyílik az ajtó, és besétál rajta három jakuzám, ketten kétfelől fogják egy fiatal nő karjait, aki falfehéren, riadtan pislogva néz körül. Amikor engem meglát az íróasztal mögött, elkerekednek szemei. Végigfuttatom rajta tekintetem. Nagyon csinos, de nem az esetem. Intek és közelebb hozzák, lenyomják az íróasztalommal szemben lévő karosszékbe. Hidegen nézek a szemeibe.
- Tanaka Yuu vagyok - mondom mély hangomon.
- Tu-tudom ki maga... én... Nori Tsukiko vagyok.
- Valóban jól beszélsz mandarin nyelven?
|
