Megsimogatja hasamat, mire elmosolyodok, majd magához ölel, és szorosan hozzá simulok.

- De el leszel fenekelve kisasszony! – Vigyorog, és keze lejjebb siklik fenekemre, és lágyan megpaskolja, mire hangosan felnevetek, és kissé megremegek ölelésében.

- Miért akarsz elfenekelni, szerelmem? – Mondom édes, bársonyos, és magával ragadó hangon.

- Hmm… Mondjuk, mert tegnap cipekedtél, nem is keveset, és nem is könnyû dolgokat! – Néz óvó tekintettel.

- Ennyitõl még nem lesz bajom. – Kuncogva mondom, és megpuszilom arcát.

- Ezek után nem is lesz, segítek, amiben csak kell. De kérlek vigyázz magadra, és a picire. – mondja kissé remegõ, ugyanakkor határozott hangon is.

- Kis õrzõ-védõ. – Kuncogom. – Majd takarítasz, a ház minden egyes zugát. – Vigyorgok.

- Még azt is bevállalom. – Mosolyodik el, és megcirógatja arcomat.

- Vigyázz szavadon foglak. – Kacsintok felé, majd felszusszanok.

- Csak bátran. – Mosolyog, és figyel engem.

Leteszi a tálcát az ágyról, és lágyan elfektet rajta.

- Pihenj kincsem, mindjárt én is jövök. – Apró csókot lehel ajkaimra.

- Rendben, úgy is teliettem magam. – Felnevetek, és végignyúlok az ágyon, issza minden egyes mozdulatomnak látványát.

Gyorsan leviszi a tálcát, majd visszajön, és mellém dõl. Odabújok hozzá, mire magához ölel.

Délig ki se kelünk az ágyból, majd mindketten elmegyünk tusolni, és felöltözünk. Végignéz rajtam és elmosolyodik. Odalép hozzám, miután felöltöztem, és átkarolja derekamat.

- Nagyon csinosan nézel ki. – Suttogja füleimbe, mire kissé megremegek.

- Majd nézz meg nyolc és fél hónap múlva. – Kuncogom, és hátammal simulok hozzá.

- Hm… nekem ugyanolyan gyönyörû leszel, mint most. – Megpuszilom nyakát, és kuncogok.

- Igazán? – Hátranézek rá, mire határozottan bólint.

- Igen. – Erõsíti meg magát nem csak bólintással, hanem egy jó erõs igennel is. – Van kedved elmenni valamerre?

- Hát… Esetleg valami csendes helyre, vagy egyik ismerõsünkhöz. – Mosolyodom el.

- Rendben, akkor mindkettõt megejtjük. – Maga felé fordít, és lágy, hosszú csókot lehel ajkaimra, mire átkarolom nyakát, és viszonozom.

Miután mindketten elkészülünk, elõreenged az ajtónál, majd bezárja, és lesétálunk a fõbejárathoz. Az utcára kiérve, minden békés, és nyugodt. Oldalról átkarolja derekamat, és amennyire csak tudom, maga mellé húz.

- Nyugi, nem fogok megszökni. – Nevetek fel mire õ is elvigyorodik.

- Hm… Reménykedtem benne, de jobb a vigyázatosság. – Kacsint, mire elpirulok, és gyors puszit nyomok az arcára.

Sétálgatunk az utcákon, sok a tömeg. Körülnéz, mire aggodalmasan felnézek rá.

- Minden rendben? – bújok hozzá, mire átölel fél kézzel vállamat.

- Persze, minden a legnagyobb rendben. – Kacsint.

- Akkor jó. – Kissé elpirulok, majd folytatjuk utunkat.

Gondolkodom olyan békés most minden. Se egy Zsoldos se egy más bosszantó tényezõ. Meg tudnám szokni. Szusszanok fel. Lenéz rám, nézelõdök a környéken, majd rápuszil fejem búbjára, mire felnézek rá mosolyogva…

Mikor belépünk, a házba mindenki ott van, akit szeretünk. Pirulva nézek, szétjólesik és bekönnyesedik. Felnézek drágámra mire elvigyorodva rám néz, hozzá bújok, a többiek felkuncognak.

- Ne sírj életem. – puszil, fejem búbjára mire felszusszanok.

- Jól van, na… Tehetek róla hogy a terhesség miatt érzelgõsebb lettem, mint voltam? – motyogom, aranyosan mire elkuncogja magát. Mikor a többiek meghallják, rögtön körék sereglenek és gratulálnak. Rájuk mosolygok kedvesen.

- Köszönjük. – motyogom, majd beterelnek minket a nappaliba és leültetnek a kanapéra. Lue hoz nekem inni és letelepedik mellém.

- Akkor most jön a kis örökös nem igaz? – kacsint, rám kuncogva mire elmosolyodom.

- Csak nehogy ikrek legyenek. Akkor lenne aztán õrültek háza. –kuncogom.

- Ugyan édes csak megbirkózunk vele. – mosolyog, kedvesen férjem mire rá mosolygok.

- Mond ezt akkor szerelmem, ha már két éjszakát nem aludtál. – mindenki felnevet és mû durcát produkál, életem szerelme mire arcon puszilom.

- Ki kérem magamnak strapabíró anyagból vagyok. – vigyorog és megölel, mire hozzá simulok.

- Nem tudod még milyen két ördögfióka. – jósolja Lue férje Paul.

Nevetek és kacsintok majd nagy drámai sóhajt hallatok.

- Majd mikor apuci haját fogják tépni, meglátjuk, mennyire tartja jó ötletnek az ikreket. – mindenki felnevet és drágám kissé popsomba csíp.

- Vagy úgy… Majd meglátjuk, életem te mit szólsz hozzá. –kacsint, rám mire elkuncogom magamat.

- Olyan jó titeket boldognak látni. – feleli Akira õszintén mire rá mosolygok.

- Köszönjük. – mondjuk, egyszerre mire felkuncogunk.

- És még egyre is gondolnak. Mi lesz itt emberek… - színlelt rémület látszik Lue arcán mire elnevetem magamat.

- Ejnye Lue… mintha ti Paullal nem ezt csinálnátok. – csipkelõdik Yagari mire elvigyorodom.

- Egymás vérét szívják. – bámul fel a plafonra Akira mire mindenki felnevet. Jó estének nézünk elébe.

Miután megettük a reggelit, leteszi a tálcát a kis éjjeliszekrényre az ágy mellé, és magához húz.

- Most jön a desszert. – Kuncog, mire hozzá bújok, és elpirulok.

- Még pihenõt se ad az uraság, a rabnak? – Mosolygok angyalian.

- Hm… Hadd, gondolkozzak… Nem. – Vigyorog, mire én is felnevetek. Majd szenvedélyes csókot lehel ajkaimra.

Megsimogatja arcomat, mire tenyerébe csókolok. Jólesõen felszusszan, majd megcsókolja nyakamat, kulcscsontomat, és a két mellem közti kis részt. Mire kéjes, sóhaj hagyja el ajkaimat. Felnéz szemeimbe. Lassan lehúzza rólam a felsõt, amit felvettem, míg reggelit készítettem, és oldalra dobja. Két mellemre apró csókot lehel, majd lejjebb kalandoznak ajkai. Egész testemben megremegek, és vágyakozva nézem, mire készül. Ajkai megtalálják azt a kis ruhadarabot, amivel eltakarom legértékesebb és legszentebb helyemet. Fogai közé veszi a bugyimat, és elkezdi lehúzni rólam. Félre dobja a pólóhoz, és csókolgatni kezdi lábamat, egyre haladva feljebb combomon. Kéjesen felnyögök csókjaira, kissé zihálva veszem már most a levegõt. Elvigyorodik, és rácsókol szeméremajkaimra, mire ívben feszítem meg hátamat, és erõsen vállába kapaszkodom. Kuncog, és nyelvével végignyal csiklómon, mire felsikkantok, és fejemet kissé hátrafeszítem. Nyelvével ízlelgeti hüvelyem külsõ peremét, majd lassan felcsúsztatja, és mozgatni kezdi. Felnyögök a kényeztetéstõl, és két vállára helyezem lábaimat. Felnyög, majd addig mozgatja nyelvét bennem, míg sikoltva el nem érem az orgazmus hullámait. Ívben megfeszítem hátamat, és erõsen a takaróba kapaszkodok, reszketve a gyönyör hullámaitól. Fogja csípõmet, és utoljára lágy csókot hint szeméremajkaimra. Felnéz, ajkai megduzzadtak a kényeztetésemtõl, és csillognak a nedvességemtõl. Megnyalja száját, majd felcsúszik hozzám, és megcsókol. Pihegve kapkodom a levegõt, és mámor-ittasan nézek fel rá. Megsimogatja arcomat, majd mellém dõl.

- Remélem a rab, élvezte a kényeztetést? Mert a fogva tartó nagyon is. – Vigyorog, és magához ölel, aminek az eredménye, hogy melleim mellkasához nyomódnak.

- Tökéletesen élvezte a rab. – Pihegve mosolygok, hajam zilálva terül szét körülöttem.

- Öröm tölt el, hogy kényeztethettem a hölgyet. – Megpuszilja homlokomat, mire felszusszanok.

- Az uraság nem kíván több kényeztetést? – Mosolygok fel rá.

- Az uraság tegnap kiélvezte a hölgyet. – Kuncog, és cirógatja hátamat.

- Áhá. Kis cseles. – Megcirógatom mellkasát, mire megremeg.

- Az. – Szusszan. – Szerelmem, keresnünk kell egy biztonságosabb lakást. Nem akarom, hogy ismét bajba essél. – Simogatja arcomat.

- Biztonságban vagyok veled, de ha az új lakás megnyugtat, hát legyen. – Mosolygok, és bújok tenyerébe.

- Igen, megnyugtatna. – Megcsókolja aranyos kis pisze orromat. – Ha megint megtörténne, ami múltkor abba én belehalnék. – Kissé megremeg hangja.

- Css… Semmi baj. Itt vagyok hála neked. – Mosolygok, és két kezem közé veszem arcát.

- De mi lett volna, ha… ha késõbb érek oda? – Suttogja, és kirázza a hideg.

- Az nem kifejezés! Apa leszek és a világ legszebb nõje ajándékoz meg a kicsivel. – suttogja lágyan és szerelmesen néz, rám mire újra elpirulok.

 Azt a kezét, amelyik a mellemet cirógatja, lassan lecsúsztatja. Másik kezével támaszkodik, nehogy véletlen rám nehezedjen. Kezével nagyon – nagyon lassan izgatni kezdi érzékeny pontom külsõ peremét. Felnyögök érintésétõl. Elvigyorodik, mire megnedvesítem ajkaimat észrevétlenül, valahogy érzem ez nem a kezdet. Nyelvével cirógatja mellbimbómat, majd fogával kissé megharapdálja, mire hajába túrok másik kezemmel pedig, vállát cirógatom. Áttér másik mellemre azt is kényeztetni kezdi nyelvével, és fogával. Ujjai lassan fedezik fel érzékeny pontom minden egyes zugát. Beleremegek, és csípõmmel simulok kezébe. Hangosan felnyög, ahogy érzi nedvességemet. Szájával levándorol hasamra ott is, csókokkal halmoz el. Két ujja közé fogja csiklómat, kisé meghúzza, mire felsikkantok, és az ágynemûbe kapaszkodok. Felcsúszik ajkaimhoz, vad szenvedélyes csókot nyomva rá, amit ugyan olyan hévvel viszonozok. Egyik ujját lassan felcsúsztatja hüvelyembe, mire ajkaiba nyögök, és vállába kapaszkodok. Elvigyorodik és nézi szemeimet.

 - Na szeretnél még megenni, angyalka? – Suttogja füleimbe.

 - Hm… nem is tudom. – Édesen doromboló hangon mondom.

 - Akkor szerzek még magamnak egy kis jó pontot, hogy ne egyél meg. – Kuncogja, és megmozdítja hüvelyemben lévõ ujjait. Hangosan felnyögök, és végignyalok nyakán, mire megremeg.

 - Hajrá… - mondom rekedtes elhaló hangon a vágytól.

Elvigyorodik szélesen, és csókokkal halmozza nyakamat. Egész testemben megremegek alatta. Lassan második ujját is felcsúsztatja, fokozza ujjai mozgását hüvelyemben. Kéjesen felsikkantok, és megfeszül hátam. Mosolyog, ajkaival cirógatja, melleimet beleremegek. Egyre jobban mozgatja ujjait, mire felsikoltok. Remeg testem, hamarosan a gyönyör közelébe visz kényeztetésével. Lassan kihúzza ujjait, majd lenyalja nedvességemet róluk. Kéjes vággyal, nézem mozdulatait. Lágyan szélesre nyitja lábaimat, és közéjük helyezkedik, keményen ágaskodó férfiasságát hüvelyem bejáratához helyezi.

 - Kérlek… csináld! – Kéjesen csengve hagyják el a szavak a torkomat, mire elvigyorodik.

 - Rendben. – Suttogja fülembe.

 Egy erõteljes mozdulattal belém hatol, mire felsikoltom nevét. Kicsit vár, hogy szokjam méretét. Hüvelyem forrón és szorosan fogja körbe hímvesszõjét. Elkezd mozogni bennem, mire átkulcsolom lábaimmal derekát, és vele együtt mozgatom csípõmet, aminek hatására felnyög, egész testemben megremeg. Forró csókot nyom ajkaimra, amit mohó vággyal viszonozok. Egyre erõsebben mozgatja csípõjét, mire én is ebben a tempóban mozgatom sajátomat. Mindketten felnyögünk az élvezet hevétõl, és a megtestesülõ vágytól. Megemeli csípõmet, és egy nagy lökéssel teljesen belém hatol, majd majdnem teljesen kihúzódik. Felsikoltok a hirtelen jött nyomástól, és vállába vájódnak körmeim. Addig mozgatja így csípõjét, míg el nem érjük az orgazmus határát, megfeszülnek, izmaim érzem, ahogy belém lövelli forró magját. Felsikoltok, mikor elélvezek. Még kicsit mozgatja csípõjét, míg enyhül mindkettõnkben az élvezet hullámai. Pihegve vesszük mindketten a levegõt, majd szenvedélyes hosszú csókot nyom ajkaimra, kuncogva viszonozom csókját. 

- Na, szerelmem, még mindig kell egy kis csábítás, hogy ne egyél meg? – Vigyorodik el, és enyhén megmozdítja csípõjét, mire ajkaiba nyögök.

 - Nem, nem kell… - Lehelem kéjvágyas hangon.

 - Pedig kezdtem megint felizgulni, porcelánkám. – Ismét megmozdítja csípõjét, és férfiassága keményen meredezik hüvelyemben. Ívbe feszül hátam, és átkarolom nyakát.

 - Acélbetét… - Nyögöm vágyakozó doromboló hangon, és én is megmozdítom csípõmet.

 - Ezt igennek veszem. – Megcsókol, majd újra mozogni kezd bennem.

Egésznap csak szeretkezéssel töltöttük a napot. Estére már én is, és õ is pihegve vettünk csak levegõt. Mellém fekszik, és szorosan magához ölel. Megpuszilja vállamat.

 - Nem vagy éhes, szerelmem? – Kérdi kissé remegõ hangon.

 - Kicsit, de túlfáradt vagyok lemenni. – Kuncogom, és szorosan bújok hozzá.

 - Hozok fel neked, amit csak kérsz. – Suttogja fülembe.

- Hm… majd. Most pihenjünk így kicsit. – Simogatom ölelõ karját, mire felszusszan.

Érzem, ahogy lassan elalszik és elmosolyodom. Végigpereg bennem a mai nap és kellemesen bizsereg, mindenem lehunyom szemeimet. Hihetetlenül szeretem pedig eleinte milyen hadilábon álltunk egymással. Elmosolyodok kicsit. Majd lassan elnyom az álom engem is.

Másnap reggel mielõtt Yagari felébredne, lesétálok, hogy reggelit készítsek. Dúdolok halkan és nekikezdek, a rántotta pirítóssal kompozíciónak majd szusszanok egy kicsit. Beteszem a pirítóba a kenyérszeleteket és megkavarom a tojást. Vágok bele egy kis zöldséget így hátha finomabb lesz, legalábbis remélem. Dúdolok, elõszedem a tálcát majd rá tányért és evõeszközöket. Belenézek a hûtõbe találok, narancslevet valamint némi almalevet kiöntöm mindkettõt egy-egy pohárba az is a tálcára kerül. A rántottát rácsúsztatom, a tányérra elõvarázsolok még két szalvétát és evõeszközöket. Elzárom, a gázt felveszem a tálcát és megindulok a szoba felé. Lassan benyitok, még mindig alszik, elmosolyodom. Leteszem, az éjjeliszekrényre a tálcát majd megcirógatom férjem arcát. Hirtelen elkapja csuklómat és egy szempillantás alatta találom, magamat felnevetek.

- Ejj így kell támadni a reggeli hírnökére? – nézek fel Yagarira mire kajánul elmosolyodik.

- A hírnököt csak akkor engedjük el fogságból, ha kap a fogva tartó édességet is. – kuncogja és puszit nyom ajkaimra, amit viszonozok.

- Milyen édességet kér a rabtól? – pislogok kislányosan és kicsit pirulok.

- A rabot magát. – vigyorog, mire felkuncogok és átkarolom nyakát.

- Hááát… Megfontolandó, de legyen, alá rendeli magát a kínoknak… - nevetek és megcsókolom, amit viszonoz.

- Remek akkor reggelizhetünk. – átfordul, velem felállok és mikor felül ölébe teszem, a tálcát majd mellé kucorodom.

- Jó étvágyat, remélem ízleni fog. –mosolygok, rá mire rám kacsint, és szám elé tartja az elsõ falatot.

- Akkor együnk együtt. – elmosolyodom, bekapom a falatot és megrágva lenyelem. Szép napnak nézünk, elébe úgy érzem.

Mikor leérünk a konyhába, kihúz nekem egy széket, hogy leüljek. Elõvesz pár cuccot a hûtõbõl és elkezdi reggelit készíteni.

- Mi finomat sütsz?

- Omlettet, virslivel meg zöldségekkel. – Hátrafordul, és rám mosolygok.

- Az finom. – Mosolygok vissza rá, õ meg fojtatja a sütkérezést.

Befejezi az omlett készítését, és egy tányérra teszi, majd tesz rá zöldséget is. Majd elém teszi és leül mellém.

- Jó étvágyat! - Mosolyog rám és elkezd enni.

- Köszönöm, viszont! – Elkezdek és is falatozni.

Mikor megettük, elmosogat és nekidõl a pultnak. Mosolyogva figyel, én pedig õt nézem, felszusszanok. Felsóhajt és odajön hozzám, leguggol elém. Megfogja kezemet, és mélyen a szemembe néz.

- Tényleg úgy érzed, hogy hozzád tartozok? – Néz rám várakozóan. Meglepõdök ezen, de nem mutatom jelét. Vajon miért hisz mást? Bár ahogy eleinte viselkedtem nem csodálom…

- Igen úgy érzem! – Mondom mosolyogva, mire õ is elmosolyodik.

Derekamnál fogva átölel, igaz hogy a széken ülök, de még guggolva is simán eléri a derekamat. Mosolyog, majd feláll, és combomnál fogva felemelem. Kicsit megrémülök, hogy mire készül, vajon és mit forgat a buksijában, de nem sokkal utána már a vállára támaszkodva nézek le rá. Majd óvatosan lecsúsztat és letesz a földre. Átölel derekamnál fogva és megpuszilja az arcomat.

- Na angyalka, menjünk valamerre? – Suttogja a fülembe, közben simogatja hátamat.

- Menjünk. – Megremegek a karjaiban, a simogatásától.

- A park megfelelõ lesz? – Mosolyog rám, és kisimít egy kósza hajtincset az arcomból.

- Tökéletesen megfelel.

- Rendben akkor öltözzünk fel, odakint hideg van. – Felkísér a szobába és átöltözünk.

Kimegyünk az utcára és elkezdünk sétálni a park felé. Megfogja a kezemet és összekulcsoljuk ujjainkat.

- Angyalka, szeretnélek arra megkérni, hogy azt a varázslatot, amit múltkor használtál, ne használd többet! – Kicsit parancsolóan hangzik, de csak óvni akar a bajtól.

- Azt a kombinált varázslatot? – Kérdezem kicsit megszeppenve.

- Igen azt. – Halványan elmosolyodik.

- Rendben nem fogom többé használni. – Mosolygok.

Úgy látszik, örül neki, hogy ezt hallotta tõlem. Bár félek, hogy ha kell, nem tudom megmenteni és meghal. De abba én is belehalok, azt elõre tudom. Elnyomom magamban az aggodalmat. Megérkezünk a parkhoz, eléggé kihalt télen. Legalább jobban tudunk egymásra koncentrálni.

- Szép ez a park. – Suttogom elbûvölten.

- Igen az, de te mindennél szebb vagy. – Mosolyog, majd kacsint egyet rám.

Teljesen elvörösödöm. Meg fogja kezemet és elkezd gyorsan lépkedni.

 - Mi történt? – Döbbenten nézek rá, de meg se áll.

- Újabb Zsoldosok, és ezek rosszabbak, mint az eddigiek. – Motyogja és a park túloldalánál, megáll.

- Siess vissza a házba. Ne állj meg és ne is nézz vissza. – Suttogja nekem, mire ijedten nézek rá.

- Nélküled nem megyek sehova! – Vágom rá egybõl. Kicsit jobban megszorítja a kezemet.

- Angyalka kérlek, menj!

- De mi lesz veled? – Szemeimbe könnyek gyûlnek, amit letöröl.

- Nem lesz bajom, de menj már! – Kicsit meglök, hogy menjek.

Elkezdek szaladni a házunk irányába, folynak könnyeim megállíthatatlanul. Miért pont most? Miért velünk? Ha elveszítem, abba belehalok, és rossz sejtésem van, hogy ez ma fog bekövetkezni. Szép kis házasság utáni nap mondhatom… Nem hogy normálisan kettesben nem tudunk lenni, de még lehet, hamarabb leszek özvegy… Amit nem akarok! Zihálva érem el házunkat és magamra csukom, az ajtót ott kitör belõlem a zokogás. Gyûlölöm ezt… Gyûlölöm az angyal létem, ha nem vadásznának, rám most neki sem lenne szükséges harcolnia. Minden az én hibám, ha én nem lennék, nem lenne ez. Lassan felállok és feltántorgok, a szobába járkálok fel és alá, mint aki bekattant majd hatalmas robbanást hallok az udvar irányából az ablakhoz szaladok. Nem Yagari az, hanem egy Zsoldos. Remegni kezdek és nyeldekelek, leszaladok, ez a mocsok bizony ide nem fog bejutni már sétálna, az ajtó irányába mire kilépek.

- Mi az engem keresel te mocsadék? Mit akarsz? Nem volt még elég? – sziszegem dühösen mire az jót mulatva felröhög.

- Szerbusz, picinyem… Már éppen hiányoltam a jelenlétedet a parkban… – vigyorog, kajánul mire dühösebb leszek.

- Ha egy hajszála is meggörbült esküszöm, itt belezlek ki ezen a szent helyen! – visítom rá magamon kívül.

Még jobban felröhög és elindul felém. – Nyugi szivi a kis varázslót még a haverok túráztatják a parkban... Mi tagadás elég szívós a férfi, de ha minden jól megy, kicsinálják… - vigyorog, szélesebben mire a kard megjelenik a kezemben.

- Miért nem pusztultál ki a születésedkor te mocsadék? Kár hogy akkor nem vágtam át azt a szép torkodat… - elkezdek hátrálni a háztól.

- Huh de tüzes valaki… Kár hogy angyal vagy… Ha nem lennél az szívesen asszonyommá fogadnálak.

- Elõbb halnék, meg mint hogy összeálljak egy magadfajta senkivel… - prüszkölöm fogaim között.

- Valóban? Hát akkor pusztulj! – ront nekem majdnem sikerül nyakamat elkapnia, de sikeresen eltûnök a támadás elõl.

- No, mi az? Berozsdásodtál? – nevetem pimaszul és vállába mártom, a kardot mire felordít.

- Te szuka ezért szétszaggatlak… - morogja rám és elkapja karomat, cseppet sem gyengéden felszisszenek.

- Engedj, el vagy hamar megválsz a csuklódtól… - forgatom meg a kardot kezemben.

- No hiszen elõbb pusztulsz te, mint én… - ránt, magához el akar tûnni velem, de földbe szúrom az egyik tõrömet fájdalmasan eltöröm karomat és kislisszolok karjai közül.

- Majd ha piros hó esik nyáron, esetleg akkor igazad lesz Wrath… Addig nem hiszem, hogy beteljesül a dédelgetett álmod… - vigyorgok rá pimaszkodva. Ha felidegesítem, talán idõt nyerek, hogy Acélbetét ideérjen.

- De egoista valaki. Ezért utálom az angyalokat… Nagy a szátok a semmire… Csak pincsikutyák vagytok az Istenetek mellett. Semmi egyéb… - vicsorogja rám és újra nekem ront, végig vágom, az oldalát messzebb kerülök tõle két ugrással.

- Lehet, hogy fordítva van, ez nem gondolod? Te loholsz utánam úgy, mint egy engedelmes kiskutya a gazdi után. Lehet, hogy ki akarsz nyírni, de mégis édes kis kutyuska vagy… - kacagok fel.

- Álmodozz csak. Olyan, vagy mint a többi. Egoista senki, aki csak magára gondol senki másra. – nem sikerül elugrani és elkapja, a nyakamat felnyikkanok, a fájdalomtól elzárja a levegõ útját a tüdõmbe. – Bezzeg most már nem nagy a szád nem igaz? Csak akkor tudsz magyarázni, ha elõnyben vagy. Mit is vártam tõled? Hisz szánalmas vagy! – egyre jobban szorongatja, nyakamat mire egy hang kizökkenti, és hátra kapja a fejét.

- Engedd el a feleségemet te szemétláda vagy búcsúzhatsz a fejedtõl… - némi megkönnyebbülést érzek, de jobban szorongatja a nyakamat.

- Álmodj csak máguskám majd… - nem tudja befejezni a mondatot egy szempillantás alatt karjától búcsúzik. Sípolva veszek, levegõt a tüdõm tiltakozik a hirtelen beszedett oxigén miatt. Felnézek a Zsoldos máris neki rontott Yagarinak nagy nehezen elkúszok a kardig, de mikor meglátom, hogy próbálja átszúrni a szívét, megfagy bennem a vér.

- Ne! – sikítom, és feléjük rohanok.

Mielõtt sikerülne, a szívébe mártani a tõrt közéjük ugrom így hasamba fúródik a kés. A Zsoldos mellkasára helyezem kezemet és kinyöszörgöm nagy nehezen a szavakat.

- Imflamo! – felordít és szénné ég teste. Ha Yagari nem kap el én is földre zuhanok, mond valamit, de nem értem. Minden elsötétedik körülöttem.

Ujját nem húzza ki hüvelyembõl, miközben lehúzza rólam a bugyit. Combom belsõ oldalát kezdi el csókokkal halmozni, és egyre feljebb halad. Csókjaival megáll a szeméremajkaim elõtt, és sunyin rám néz. Kéjes vággyal nézek rá, mire lassan kihúzza ujját hüvelyembõl, és szenvedélyesen végig nyalja azt az ujját, ami az elébb bennem volt. Majd lehajol, és szájával kezdi el kényeztetni szeméremajkaimat. Nyelvével a hüvelyem külsõ részét izgatja, mire felnyögök, és szorosabban fogom meg a lepedõt. Kuncog kicsit, majd tovább folytatja munkáját. Megfeszítem hátamat, mire rájön a kis sunyi hogy, az élvezet határán vagyok. Így párszor megpuszilja csípõmet, mire kicsit alább hagy a vágyam, majd újra neki esik a legszebb és leggyönyörûbb részemnek. Nyelvével bentebb férkõzik hüvelyembe és elkezdi ki-bemozgatni. Hangosan felnyögök, és a nevét ismételgetem. Felemeli csípõmet, hogy jobban hozzám férhessen. Csiklómat kezdi el szívogatni, mire ismét kéjesen felnyögök. Ismét megfeszítem hátamat, és elélvezek. Pihegve nézek rá. Felnéz két lábam között, ajkai csillognak a nedvemtõl. Felkúszik ajkaimhoz, megcsókol, majd csípõjét az enyémhez dörzsöli, mire ismét elönt a vágy. Elmosolyodik és megcsókolja a nyakamat. Kemény férfiasságával elhelyezkedik a szeméremajkaimnál, majd lassan hüvelyembe hatol, mire felnyögök, és a vállába mélyesztem körmeimet. Jobb kezével masszírozni kezdi egyik mellemet, majd lassan elkezd mozogni bennem. Felnyögdécselek és elkezdem én is mozgatni csípõmet. Csókokkal halmozza el közben testem minden egyes porcikáját. Férfiasságát úgy mozgatja bennem, hogy szinte teljesen kihúzódik belõlem, majd ismét teljesen benyomja. Fel-felnyögök a mozdulatoktól.

- Igen… - Nyögöm ki kéjes hangon, mire õ elneveti magát és fokozni kezdi a mozgását bennem.

- Ez az szivi… - Leheli ajkaimba, majd szenvedélyesen megcsókol.

Viszonozom csókját, majd beletúrok hajába és szaggatottan kezdem el venni a levegõt. Kuncog, majd ajkai közé veszi egyik mellbimbómat és megszívogatja, majd kicsit megharapja csak annyira, hogy megnézze reakciómat. Felnyögök válaszul, majd szabad kezemmel végigsimítok hátán, mire megrezzen. Vállát fogom, hogy megtartsam magamat alatta, majd keze csípõm alá csusszan, és jobban felemeli ismét, hogy ezúttal hímvesszõjével teljesen be tudjon hatolni. Felsikoltok, mikor megérzem, hogy tövig belém hatol. Tempósan kezd el bennem mozogni, de ajkai még mindig a mellbimbómat cirógatja, most átvált a másikra. Vállaiba kapaszkodok, és vele együtt mozogok.

Addig mozog bennem, míg teljesen nem érzi, hogy hamarosan el nem érjük az orgazmus határát, majd rám pillant kérdõn már amennyire tud. Mire én csak elmosolyodok és csókkal válaszolok. Majd az ajkaiba lehelem.

- Ne… hagyd… abba. – Alig hallható hangom, a kéjtõl és az izgatottságtól.

- Rendben. – Mosolyog rám.

Vállába karmolok az érzéstõl, hogy még jobban elkezd mozogni bennem. Majd felsikoltok, mikor elélvezek. Velem együtt élvez el õ is, majd pihegve a vállamra hajtja fejét és két kezével a fejem mellett támaszkodik.

- Szeretlek… Mizu. – Leheli, mire megrezzenek alatta a szóhallatára.

Rám néz és fürkészi az arcomat. Tényleg szeretne? Igaz lenne, hogy szeret engem? Hisz olyan kiállhatatlan voltam vele mindig vitáztunk. Õ sem mutatta jelét annak, hogy szeretne akárhogyan is. Nyelek egy nagyot és átkarolom, nyakát a szemébe nézek.

- Azt…. Azt hiszem én is szeretlek…. Szeretni akarlak… De nem a házasság miatt… hanem azt érzem, hozzád tartozom… Meg akarlak tanulni, szeretni… Yagari… Szeretlek… - lehelem lágyan és nézem a reakcióját. Elõször tiltakozás majd kétely végül boldogságot látok szemében. Hevesen megcsókol, mire viszonozom ugyan olyan hevesen és hajába túrok. Pihegve válik, el tõlem fülemhez hajol és megmozdítja bennem lévõ férfiasságát.

- Én is szeretlek angyalka. – nyal, bele fülembe mire megborzongok.

Újra megcsókolom az egész estét szeretkezéssel töltjük, olyanok vagyunk mit két kamasz, aki nem bír betelni a másikkal.

~***~

Másnap reggel érzem, hogy ölel valaki. Felszusszanva simulok a karok az ölelõ karok közé és hallom felkuncog. Felpislogok, mire rám vigyorog.

- Jó reggelt angyalka. –lágy csókot nyom ajkaimra, amit viszonzok.

- Jó reggelt. –mosolygok rá és megölelve hajtom fejemet mellkasára. Cirógatni kezdi, hátamat lehunyom, szememet jólesik.

- Kérsz reggelit? –puszil fejem búbjára.

- Lehet, jó lenne… - motyogom, mire kuncog és kikelünk az ágyból.

Gyorsan magamra kapok valamit és feltûzöm, a hajamat átkarol hátulról és a nyakamba csókol.

- Szertelke porcelánkisasszony. – mosolyog, rám mire felkuncogok és bújok.

- Én is szeretlek acélbetét. – elvigyorodik én meg megpuszilom és lemegyünk a konyhába.

Odamegy a zenekarhoz és látom, valamit mond nekik. Majd mikor minden szem rá tapad, simán legyint egyet.

- Itt az ideje az újdonsült arának átöltöznie a mennyasszony tánchoz. De mivel nem engedem meg, hogy elrabolják, mert az rettenetesen fájna nekem. – Mosolyog rám teljes szívébõl, küld nekem egy puszit a levegõbe. Ez jól esik.  – Kérem türelmüket, míg átöltözünk. -  Felsétálunk, a szobájához jobbján ott lépkedek, és csak mosolyog rám.

- Csak utánad. Megvárlak kint. – Mosolyog, majd kinyitja az ajtót és betessékel.

- K…köszönöm. – Bemegyek és becsukja az ajtót. A menyecskeruha már ott vár rám én pedig felveszem tökéletesen ál rajtam.

Végül elindulok az ajtó felé. Még veszek egy mély levegõt és kilépek az ajtón. Egy bordó inget vett fel, ami tökéletesen illik a ruhához. V dekoltázsa a ruhának szinte odavonzza tekintetét. De megpróbál nem odanézni, hanem a szemem, ami dicséretes próbálkozás.

- Mehetünk le, Mizuko? – Mosolyog, és látszik, most mosolyog elsõnek úgy, hogy ez szívébõl jön.

- Persze. – Mosolygok rá szolidan.

Nyújtja kezét, majd mikor belé kapaszkodom, leindul velem a lépcsõn. Mikor leérünk, mindenki felénk néz és tapsviharral fogadtatnak. A táncparkett közepére kísér Yagari és meghajol elõttem.

- Íme, az én ajándékom a feleségemnek. – Szélesen elmosolyodik és int a zenészeknek. Mosolya valamiért melegséggel áraszt el. De próbálom ezt kiverni a fejembõl. – Remélem, tudsz tangózni, édesem! – Kuncog, és úgy fogja át a derekamat, mint az igazi tangó táncosok.

- Öhm… izé… kicsit. – Zavartan elmosolyodom, mire egy puszit lehel a homlokomra.

- Hagyd, hogy vezesselek. – Elkezdõdik a zene és elkezd vezetni a táncban.

Egyre jobban belejövök a tangó ritmusába. Látszik az arcomon, hogy élvezem a stílust. Mire vége a táncnak kicsit pihegve veszem a levegõt. Na, igen a tangó jó kis talpalós tánc. Mindenki ámulva néz minket.

- Köszönjük a figyelmet, akkor kedvesem pihensz kicsit és utána a többiekkel is táncolsz? – Mosolyog rám természetes mosollyal és én már tudom, hogy elvesztem. Beleszerettem a varázslóba menthetetlenül. Így nehéz lesz fent tartani a harapósság álcáját.

- Kis pihenés nem ártana. – Kuncogva mondom, majd leültettet az egyik székre.

Talán ezért voltam mind végig harapós vele? Mert éreztem õ lesz a végzetem? Lehet, jobb lenne megváltozni itt és most.

Estére jár már. Mindenki jól érzi, magát táncolnak, nevetgélnek, esznek és isznak. Én férjem karjai közé simulva ülök és figyelem a násznépet. Fülemhez hajol és duruzsolni kezd.

- Nem kellene felmennünk édes? – teljesen elpirulok, és rá pillantok. Nyelek egy nagyot és rá mosolygok.

- Hát… Jó ötlet… - motyogom, mire elmosolyodik és megpuszil.

Feláll és megköszörüli, a torkát mire mindenki rá figyel.

- Kedves násznép én visszavonulnék a feleségemmel, ha megbocsájtják, további jó szórakozást kívánok. – azzal felállok, átkarolja derekamat és felmegyünk. Zakatol az agyam most mi lesz, a szoba elé érünk, mire felnézek rá. De látom a szemében azt a nyers és tiszta vágyat… Görcsbe rándul a gyomrom.

- Nos, akkor hagylak pihenni… - leheli, és elindulna, isten tudja, hova én pedig megfogom a kezét. Lehet életem legnagyobb marhaságát követem el, de pillanatnyilag nem érdekel.

- Maradj.. – nézek, rá mire látom, megdöbben, hezitál, egy kicsit majd magához ölel és megcsókol. Beleborzongok, átkarolom nyakát és viszonozom, csókját végül behúzom a szobába és bezárom magunk után az ajtót.

 Hozzá simulok és érzem, ahogy elkezdi kibontani a ruha fûzõjét lágyan a nyakába csókolok, mire érzem, megremeg. Lassan elkezdem kigombolni az inget miközben, megcsókol. A ruha alig hallható neszeléssel hull, a földre lábamhoz mire kilépek belõle és az õ inge is hasonló sorsot kap. Lágyan kibontja, hajamat majd nyakamat árasztja el apró csókokkal. Hozzá simulok teljesen és végig cirógatom gerincvonalát, vállát majd mellkasát. Érzem, ahogy izmai meg-megrándulnak, és ahogy libabõrös lesz. Egyszer csak felkap, és oda visz, az ágyhoz lágyan lefektet, rá én pedig magamra húzom és megcsókolom. Beleremeg, kezem levándorol nadrágjához és kicsatolom, övét majd kigombolom nadrágját és leügyeskedem róla. Érzem, ahogy keze a hátamra siklik, kikapcsolja melltartómat, ami a földön kap helyet. Már csak a csipkés bugyi van rajtam õ rajta pedig egy fekete boxer. Lassan hátradõlök, õ pedig melleim közé csókol és libabõrös leszek. Ujjaimat hajába mélyesztem és felszusszanok ajkainak becézésére. Megérzem forró nyelvét egyik mellbimbómon mire egy halk nyögés hagyja el ajkaimat. Kezem felfedezõ utat kezd, testén végig simítok, mellkasán élvezem izmai játékát bõre alatt. Lassan áttérek, hasára mire megremeg és megszívja, mellbimbómat mire megborzongok és csintalanul felpillant rám. Kis bosszúként ölemet õ ágaskodó férfiasságához dörgölöm, mire felnyög és mohón megcsókol. Végig simít fenekemen majd combomon. Érzem, ahogy egyre jobban felizgulok és nedvesedem apró érintéseitõl. Ajkai szinte lepkeszárnyként érintik bõrömet egy-egy apró perzselõ nyomot hagyva maga után bélyegként hogy ott járt. Keze lágyan simogatja, végig belsõcombomat mire lehel, lett finom csókolom végig nyakát melleim mellkasának nyomódnak õ keze végigcirógatja, szeméremajkaimat mire fülébe nyögök.

- Édes… Most döntsd el, amíg még valamelyest tiszta az elmém… Védekezzünk vagy nem? – duruzsolja, fülembe mire szemébe nézek és megcirógatom ajkait.

- Nem kell… Ha téged nem zavar egy baba én örömmel vállalom… - mosolyodom, el mire válaszol, egy heves csókot kapok. Érzem, keze a szövet alá settenkedik és körbecirógatja, a szeméremajkakat majd lágyan végig húzza ujjá a belül rejlõ nedvességen megtalálva csiklómat, amire aprót és kéjeset sikkantok. Kissé megharapom nyakát és kiszívom, mire felnyög és megcsipkedi, csiklómat mire megvonaglok. Végig nyalok nyakán és torkán kezem végigsimít merevedésén mire kéjes nyögést kapok válaszul. Amikor érzem, ujját felcsúsztatja, hüvelyembe felnyögök, és még jobban kipirul arcom. Megmarkolom a lepedõt kéjesen nyögve. Melleimre hajol, és újra birtokba veszi, ajkaival egyik mellbimbómat mire megremegek alatta. Egyre lejjebb halad végig csókolja, hasamat miközben mozgatja bennem ujját. Mikor eléri, bugyim szélét fogai közé veszi, és úgy húzza le mire nagyot nyelek. Ma különleges este vár rám úgy érzem.

- Tudom… na de tessék asztalhoz ülni kész a vacsora. – Kihúzza a széket, mire kérdõn rá nézek. – Nyugi már, nem lehet illedelmesnek lennem?

- Helyett tudok foglalni magamtól is. Nem kell a segítséged. – Mormog, majd lehuppanok a székre.

- Jó étvágyat! – Mosolyog, és elindul a nappaliba.

- Te nem eszel? –Megrázza a fejét és int, hogy nyugodtan egyen csak.

- Én már ettem. – mondja.

Mikor megeszem, felállok, és a mosogatóhoz viszem a cuccokat. Elkezdenék mosogatni, mire int egyet ismét.

- Hagyd, csak majd elmosom! Úgy is van még pár cucc. – Néz rám a kanapéról.

- Ahogy akarod! – Felbaktatok a szobába és magamra zárom az ajtót.

Bámulok magam elé egy darabig majd az ablakhoz lépek és nézem a holdat. Biztos jó döntés ez? Nem hiszem… Talán csap pár nappal nyerek többet, ami rendeltetett, de akkor is talán megtalálom azt, akit annyira keresek. Mégis.. Yagari mellett olyan furcsa. Taszít, mégis vonz, mikor a csókra gondolok, melegség áraszt el és megborzongok. Felsóhajtok és eldõlök, az ágyon majd a plafont szuggerálom. Vagy megöljük egymást vagy egymás karjában fogunk kikötni ebben már biztos vagyok.

Pár nap elteltével még mindig elég harapós a kettõnk közti viszony, hát igen néha nem tudunk megosztozni a fürdõszobán. Ezért mindig szépen összeszidom, mert sosem bírja megvárni ameddig, kimegyek a fürdõbõl. Türelmetlen egy fráter.

- Acélbetét, nem meg mondtam, hogy most én megyek abba az átkozott fürdõszobába? – mondom kissé harapósan.

- Amint látod ezt vettem ki csak! – Meglebegteti meg elõttem a törölközõt. – Most ha megbocsátasz, megyek és elpakolom a cuccom.

- Rendben! – Beviharzok a fürdõbe és magam után becsapom az ajtót.

Szépen beállok a zuhany alá és élvezem a víz kellemességét. Lenyugtat, és ellazít, ezt imádom a zuhanyzásban. Lassan kilépek, megtörülközöm, felöltözöm és kilépek. Látom, hogy Yagari akkor hozza az utolsó adag ruhát. Nekem jön, és a földön kötünk ki. Csak egy valami bökkenõ van, épp egy puha részemet fogdossa, fülig vörösödöm. Mikor rájön, mi az hirtelen elkapja a kezét és felpattan.

- Sajnálom nem direkt volt! – Néz rám olyan szemekkel, mint aki tényleg nem direkt csinálta.

Olyan vörös arcom lehet, hogy a rák hozzám képest kismiska. Beszaladok a szobába és magamra zárom az ajtót. Pihegek és reszket a testem. Francba már hogy így reagálok, erre mikor õt totál hidegen hagyja szemmel láthatólag. Szépen elrendezem a cuccomat és befekszem az ágyba az tuti, hogy le nem megyek. Félóra múlva kezdek éhes lenni, de nem érdekel, maradok a helyemen és nem tágítok, végül elalszom.

Pár nap elteltével jönnek a vendégek legelõször a szüleim és testvérem érkeznek. Utána Minami és pár tanácstag. Fintorgok nem akartam ekkora nagy felhajtást, de ha már így alakult nem szökhetek meg. Reggel kelek Rosalie és édesanyám segítenek elkészülni. Gyönyörû az esküvõi ruha felsõrésze testemhez tapad és csípõmnél szélesedik ki a szoknya rész. Gyönyörû csipke a felsõrésze és szatén az alsórész hímzéssel nem túlcsicsázott. Hajamat húgom fogja fel fél oldalra kontyba és szabadon begöndörítve engedi ball vállamon leomlani hajamat. Sminkemet sötét füstösre csinálják meg így szemem nagyobbnak látszik és kiemeli, a színét ajkaim cseresznye vörös színt kapnak. Végül felkerül egy családi ékszer egy kristály szív és egy hozzá való hosszú fülbevaló, ami kulcscsontomat simogatja. Magas sarkú, fátyol és végül a vörös rózsából és királyliliomból álló csokor. Minami el van, alélva tõlem mire elpirulok, és kuncogok, végül lemegyünk a földszintre kint a kertben csináltunk meg mindent. Sátor ahol a zenészek és a vendégek elférnek. Lehet táncolni, enni és inni. A kis tavacska elõtt van felállítva a boltív és ott vár alatta Yagari a pappal. Apám lép mellém és én belé karolok mosolyogva. Végül a jól ismert nászinduló felcsendül és én kilépek a napfürdõbe. Család tanácstagok és barátok vannak ott. Jó páran vannak Yagari felõl is. Felé nézek, és szinte eláll, a lélegzetem remekül fest, szmokingban bár lehet, kényelmetlenül érzi magát. Apám mikor oda érünk, odanyújtja, kezemet neki õ pedig megfogja, puszit lehel rá és a pap felé fordulunk. Elcsendülnek a legszentebb legsúlyosabb és legszebb szavak. Örök hûséget fogadunk egymásnak felkerül a két gyûrû a jobb gyûrûs ujjunkra. Végül a pap megszólal.

- Ezen túl házastársnak nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatja a menyasszonyt. – nyelek nagyot újdonsült férjem felemeli a fátyolt arcomról hátra dobja majd rám néz, rám mosolyog, megsimogatja arcomat és megcsókol. Fülig vörösödve viszonozom csókját, egyrészt mert jólesik, másrészt meg nem rendezhetek jelenetet. Végül a násznép felé fordulunk, mosolyogva átkarolja derekamat és úgy vezet végig a székek között. Reszket a gyomrom vajon mi vár még rám a mai nap?

Mikor már az ebédnél tartunk kezdõdnek a köszöntõk és a beszédek. Sok vicceset hallunk kapunk tanácsokat is vagy éppen cikis történeteket. Végül ebéd után jön a nyitó tánc és Yagari a parkettre vezet, lágyan ringatózunk, majd édesapám lekér azután bátyám és öcsém. Õ addig nõvéremmel és húgommal táncol. Végül leülök, a tanács tagjai árgus szemekkel figyelik, az esküvõ menetét én csak elmosolyodok férjem lép oda és megcsókol, mikor elhajol, tõlem rám kacsint mosolyogva.

- Látom a kopók figyelnek. – mormolja, hogy csak én halljam. Elmosolyodom és felsóhajtok.

- Mint látod igen.. Kezdenek irritálni azt, várhatják, hogy itt jelenetet rendezzek. – szusszantom, mire elkuncogja magát és leül mellém.

- Vigyázz asszony még elfenekellek. – vigyorog sunyin mire összehúzott szemekkel nézek rá.

- Úgy próbáld, meg hogy másnapra kiheréllek édes. – mosolygok, csábosan mire még sunyibban néz és én kezdek félni az éjszakától. Félre nézek és nézem anyámékat, ahogy táncolnak. Testvéreim is elvannak a párjaikkal és ez megnyugtat.

- Ugye tudod, hogy egy idõ után furcsa lesz, hogy nincs utód?! – duruzsolja, mire rá nézek és vállat vonok.

 - Rá érek ezen akkor gondolkodni mikor meg van, a probléma elõre nem idegesítem magamat. – azzal lezártnak tudom, be a témát nézelõdök és hallom, hogy mormog valamit.

Nekem pedig gondolataim száguldanak. Meddig bírjuk még megjátszani a szerelmeseket? De a legnagyobb kérdés meddig nem ugrunk véglegesen egymás torkának? Ki marad talpon és ki kerül a földre? Ezek a kérdések mind a jövõben enyésznek el.

- Mi lesz azzal a Zsoldossal ott bent? – Mutat a nappali kanapéjára.

- Elvitettem egy úgymond bíróhoz és majd õk elintézik. Viszont a te viselkedésedre szeretnék magyarázatot kapni, most azonnal! – Vágom hozzá a súlyos szavakat.

- Milyen viselkedésemre vagy kíváncsi? – Néz rám kérdõn.

- Na vajon, majdnem démon lett belõled az isten verjen meg már! – Szidom le, mint egy ötéves gyereket.

- Egy tudtam mikor kell leállni, kettõ nem gondoltam volna, hogy egy olyan varázslatkombinációt fogsz bevetni, ami akár az életedbe is kerülhetett volna! – Csattan fel, mire megrezzenek. – Mit hittél csak úgy lehet egy ilyen kombinációs varázslatot áldozat nélkül hozni!? Hát nem! Szerencséd, hogy a negyedik ige nem jött létre, különben most a temetésedet szervezhetném! – Belevágja az öklét a falba.

- De… mi… honnan… tudod ezeket? – Értetlenkedem elõtte, mire felsóhajt és keserû tekintete lesz.

- Onnan, hogy anyám is tudta ezt az együttes erõt és a miatt halt meg, mert ezzel védett meg, APÁMTÓL! – leheli alig hallhatóan, csak az utolsó szót ejti ki hangosabban, mint a többit.

Megrezzenek a hír hallatán. Leülök a kanapéra és nézek egyenesen ki az ablakon.

- Hívom a tanácsot és elvitettem ezt innen. – Megy oda a Zsoldoshoz és már a tanács egyik õre itt is van érte. – Jól zárják el, vagy bánom is én mit csinálnak vele, csak ne lássam többé. – Az õr bólint és már el is viszi.

- Ez gyors volt. – Mondom.

- Mizu ideje lenne menni. Különben, ami maradt energiád is elfogy. – Kicsit szomorúan mondja. Mire rá nézek és bólintok.

Mikor odaérünk hozzá, már jó meleg van. Lepakolj a szobájába a cuccaimat, mire eléggé dühösen nézek rá.

- Azt ne merd hinni, hogy együtt alszok veled! – Morogom rá, mire sunyi mosoly ül ki arcára.

- Hát eddig eszembe se jutott, de most, hogy mondod nem is rossz ajánlat. – Felnevet, mire én teljesen dühbe gurulok és ököllel a mellkasába, vágok.

- Áucs… Mi vagy te, valami acélember? – Megrázom azt a kezemet, amivel az elébb megütöttem.

- Hát nem éppen. De van egy olyan varázsige, ami ha egyszer megjelenik a bõrödön olyan képességed lesz, hogy még a legerõsebb penge se hatol át rajta. Kivéve a Zsoldosok különleges fegyverét. – Kuncog, mikor meglátja elképedt tekintetemet. – De nyugi nem akarok melletted aludni, csak gondoltam az ágy kényelmesebb lesz, mint a földszinti kis kanapé.

- Azon is tökéletesen el lennék. – Pufogom.

- Hát én meg úriember módjára nem engedhetem meg.  Így te alszol itt, én meg lett. Ne félj a huzatokat már kicseréltem. – Kacsint és lemegy a nappaliba.

Megengedem a vizet. Remélem, ez segít kitisztítani a gondolataimat. Fejem is hasogat… Szóval angyal volt az édesanyja… Miért fél annyira hogy meghalok? Hisz csak egy angyallal kevesebb lesz és ennyi az egész. Nem õ leszid, mint egy kisgyereket… Elhiszem, õriz már évszázadok óta, de akkor is… Nem lesz jó vége ennek a házasságosdinak… Nagyon nem elmerengve mosom a hajamat és megérintem azokat a helyeket ahol a varázsigék felizzottak. Vajon hány zsoldos vadászik még rám? Vajon éppen egy ilyen súlyos varázslatba huny ki örökre a fényem? Kérdések ezrei száguldanak, agyamban végül elzárom a vizet és kilépek a zuhany alól és megtörülközöm. Felveszem hálóingemet és lesétálok teljesen felesleges szemérmeskedni. Úgyis látni fog hálóingben hisz egy fedél alatt fogok élni vele. Nézem, ahogy a konyhába foglalatoskodik. Helyes és sár mos férfi… Olyan, akit magam mellé álmodtam csak a modora ne lenne ilyen pökhendi és nyers… Megrázom, fejemet végül belépek.

- Mi finom készül? – kérdezem csak úgy mellékesen.

- Pizza meg hozzá Cola megfelelõ? – néz, rám kihívóan mire forgatom a szememet.

- Igen megfelelõ acélbetét. – fonom össze karomat mellem alatt és látom, arra esik egy kósza pillantása. No-no, kukucskálásról nem volt szó. Nekidõlök a pultnak õ meg visszafordul a sütõhöz.

- Jól van porcelánkisasszony. – erre egy nem tetszõleges sziszegést hallatok, mire elvigyorodik.

- Kikérem magamnak!! – morgom rá.

- Megkaptad. – néz, hátra rám mire morcosan fürkészem. Pökhendi fráter.

- Nagyon vicces… Acélbetét. – az utolsó szót még azért is megnyomtam mire jót mulat rajtam. Pukkadj meg Yagari Light!

Felé intek egyet, hogy ne legyen már ilyen bunkó barátnõmmel szemben. Végül lejövünk nagy kacarászva.

- Mizu vidd ki a hátsó ajtón, öhm a barátnõdet. Látogatónk érkezett. – szemét rám emeli, ami már ónixfeketén ragyog.

- Re..rendben. Mina gyere erre. – Rángatom magam után barátnõmet.

- Mi a fene folyik itt, Mizu? Milyen látogató? – Ijedten néz rám, majd Yagarira és látja, hogy eléggé ideges.

- Vidd ki innen! MOST! – Az ajtó berepül, egyenesen felé.

Kirángatom Minát. Elrángatom a kocsihoz és hallgatom addig a pánikját. Végül leültetem és elaltatom egy varázsigével. Elindulok vissza és imádkozom, hogy minden rendbe legyen. De majd csak meglátjuk, hogy sikerül-e. Mikor visszaérek, megüti a fülemet Yagari hangja és a varázsige hallatán egy percre megfagy bennem a vér.

- Tormentor! – Megfeszül teste a Zsoldosnak. Hogy tovább szenvedjen, látom, hogy erõsebben gondol a varázsigére.

- Yagari elég! – mondom, halkan mire rám pillant, de nem ereszti foglyát. Ennek nem lesz jó vége.. Tennem kell valamit rég használtam varázsigét gyerünk Mizu gondolkodj.

Kulcscsontomon felizzik a jel és lehunyom a szememet. A varázsigét lágyan és puhán ejtem, ki mintha kedvesemet becézném. - Transfiguratio.- nagy fény vesz körül hajam még hosszabb lesz térdig érõ és fehér testhez simuló latexruha húzódik, testemre fehér körmeim hosszabbak lesznek szinte karmok és a másik kulcspontomon felizzik a következõ varázsige jele. - Zahira Anima Gladius. - elkapom a kardot és a Zsoldosra nézek szemem színe smaragzöldben pompázik.

- Na, szivi… Meghívlak egy táncra..- vigyorgok csábosan és fehér magas sarkú van a lábamon. Látom a varázslón leesik az álla és el is veszti a kontrolt a Zsoldos fölött..

- Mi a jó franc vagy te? – hördül, a támadó mire már lendülök is elõre.

- A te rémálmod. – szíve helyére mártom kardomat és megcsavarom, mire felüvölt. A következõ varázsige már a mellkasomon látszik. - Spirituales Euleri. –hatalmas fény leng körbe a zsoldost és engem is. Felsikoltok, ahogy érzem, kiirtódik belõle a gonosz utolsó csírája. A már Augustin Black nevû férfi elájul én meg térdre rogyok és visszaváltozom, lélekkardom eltûnik és érzem, eldõlök de Yagari elkap.

- Mi a frászt csináltál? – esik, nekem mire gyomron könyökölöm.

- Mit? Azt hogy megakadályoztam, hogy démon legyél! – rá nézek a pasasra majd Yagarira aki vaskos szidalmakat mormog.

- Fene az ilyen nõbe!! – morogja.

- Mégis ilyen nõ lesz, a feleséged szóval inkább segíts, mint hogy szitkozódsz! Még Minát is el kell rendezni… - feltántorgok és látom õ is felevickél.

- Te csak a saját eszed után mész igazam van?! – mondja pufogva.

- Éles meglátás… Most pedig kapd fel és vidd a nappaliba… - Mina tántorog be az ajtón és szétnéz, már akkorra minden rendben van a házban.

- Mi történt? – pislog, én meg csak mosolygok.

- Elaludtál én meg nem akartalak felébreszteni. – adok, magyarázatot mire ásít.

- Áhá… - Yagari jelenik meg az ajtóban és rá pillantok.

- Maradsz még? – nézek Minára mire megrázza a fejét.

- Nem mennem kell dolgozni, nos, pá gerlicéim. – azzal felkapta táskáját és el is tûnt.