Karakter: Yukiyo (Raydonnak)
- Nagyszerű voltál, Yukiyo, mint mindig - simít végig a vendég az arcomon. - Még találkozunk.
Meghajolok, bár erre alig van erőm, annyira kifárasztott a férfi. Csak néhányszor járt eddig nálunk, nem sikerült megjegyeznem a nevét. Fura és kimondhatatlan, valahogy külföldies neve van. Egy szót sem szólok, de megvárom, míg elmegy, csak aztán fekszem le egy kicsit pihenni. Iszonyatosan fáj a hátsóm, ez az ember kíméletlen volt velem, ami pedig tiltott velem szemben. De miért kéne, hogy ez bárki is érdekeljen? Hiszen csak egy tárgy vagyok, akit bárki megkaphat ideig-óráig, ha képes érte fizetni. Muszáj pihennem és rendbetennem magam, hogy fogadhassam a következő vendéget. Még korán van, alig múlt dél, de ilyenkor is sokan vagyunk. Takahashi-sama szerint ez az arcomnak köszönhető. Szép és fiatal, szinte nőies. Én sosem találtam magam szépnek. Az Aka Yuri, vagyis Vörös Liliom állítólag miattam ilyen népszerű hely. Még pár percet fekszem, aztán lassan feltornászom magam ülő, majd álló helyzetbe és elmegyek zuhanyozni. Mindig minden ugyanolyan. Fürdő után kikészítem magam és felveszek egy virágmintás kimonót. Aztán szólnak, hogy estig nem lesz elfoglaltságom, nyugodtan pihenjek. Remek, úgyis szükségem volt már rá. Három óra alatt öt vendéget szolgáltam ki, és alig bírok járni is.
***
Kedvenc helyem, az udvar felé veszem az irányt. Szép, napos, májusi idő van, így kiülök a kedvenc fám alá és behúnyom a szemem. A napsugarak melengetik az arcom és semmi sem zavar estig. Azt hiszem, el is szunyókálhattam, mert arra ébredek, hogy valaki gyengéden bökdös. Kinyitom a szemem és Akemit pillantom meg. Takahashi-sama testőre és ő felel azért is, hogy itt minden rendben menjen.
- A főnök kéret - mondja és megvárja, míg felállok.
- Igenis - válaszolom halkan és elindulok.
Mint megtudom, Takahashi-sama egy férfival teázik az egyik kisebb teremben és látni akar. Vajon miért akar engem bárki is látni? De nem foglalkozom ilyesmikkel, elvégre nem az én dolgom. Akemi bemegy, majd amikor kijön int, hogy lépjek be. Belépek és illendően meghajolok gazdám és a vendég felé. Bár az illem nem engedné, én mégis egy pillantást vetek rá. Márványfehér bőr, hosszú fekete haj, és barna szemek, amikből hideg és olyan erő árad, mintha keresztüllátna mindenen. Összeszedem a csészéket, és már el is tűnök. Csak minél előbb kifelé. Gazdám amúgyis gyűlöli a felesleges mozgást és időpocsékolást. Még hallom, a férfi hangját.
- Nekem ő kell! - határozott és erős hang, de nem foglalkozom vele. Pedig megrémít.
Egy újabb ember, aki meg akar venni egy időre. Aztán ugyanúgy eldob, de előbb beetet mézes-mázos szavaival, amelyek hamisak, mint ő maga. A csészéket átadom a konyhai személyzetnek, én pedig újra kimegyek a kertbe. Nem akarok a közelében lenni. Valahogy nyugtalan érzés fogott el a tekintetétől. De ezt persze nem mondhatom meg, nem hozhatok szégyent a bordélyra, sem a gazdámra, sem magamra és a többi hostra.
Nem sokkal később Akemi megint megjelenik, hogy Takahashi-sama kéret. Sejtem miért. Csak bólintok és megyek utána.
Belépek a terembe, meghajolok és letérdelek a gazdám elé, várva az utasításait. Az a férfi még mindig ott van és kellemetlen érzéseim támadnak. Ismét. Engem néz azokkal az átható barna szemeivel, én pedig legszívesebben menekülnék előle. De nem tehetem.
– Yukiyo, a mai naptól Raydon úrfinál fogsz lakni. Viseld magad jól, ne halljak rád panaszt. A dolgaidat összeszedjük, és utánad küldjük majd - mondja, én pedig azt hiszem, rosszul leszek.
Egy szót sem szólok, csak meghajolok és várom, hogy Raydon-sama intsen, indulunk. Hamarosan el is indulunk, nekem gombóc van a torkomban, de nem mutatok semmit. Tehát el lettem adva. Ismét. Nem mintha számítana, pár hét után úgyis visszapasszol, mert rám un.
***
Hamarosan a kocsijában ülünk és már repesztünk is. A hátsó ülésen ülök szótlanul. Remélem, nem lakik messze. Nem igazán szeretem az autókat. Kinézek az ablakon. Az egyik külváros felé tartunk, tehát egy nagy házban él. Mikor megérkezünk kinyitja nekem az ajtót és előre enged. Nem rossz lakás, hatalmas és ízlésesen berendezett. Egy nő jön elénk, gondolom a szobalány, vagy valami ilyesmi.
- Vacsoráig pihend ki magad, pontosan hét órakor eszünk. Addig érezd magad otthon. Yume majd megmutatja a szobádat - mutat a szobalány felé, aki mosolyogva int, hogy kövessem.
Meghajolok a gazdám felé, majd követem az asszonyt. Középkorúnak vélem, alacsony, gömbölyded, tipikus háziasszony-féleség, már amennyire nem tudom becsülni. Bevezet egy szobába, ami háromszor akkora, mint a régi szobám. Szép és ízléses. A falak bézs-színűek, hatalmas ablakokkal és fehér függönyökkel, amiken apró virágok és madarak vannak. Az ágyam legalább kétszemélyes, rajta frissen mosott fehér lepedő, halványkék párna és paplan. Ezen kívül még van egy világos fából készült asztalom, székem, ruhásszekrényem, éjjeliszekrénykém és polcos szekrények. Még tévém is van. Mindenre gondoltak.
- Pihend ki magad kis drágám - szólal meg Yume. - Ha bármire szükséged lenne, szólj!
- Igenis - hajolok meg.
Magamra hagy. Az ablakhoz megyek és örömmel állapítom meg, hogy odalenn van egy hatalmas kert. Tehát lesz hová elhúzódnom, ha magamra akarok maradni. Aztán körbenézek a szobában. Felfedezem, hogy külön fürdőszoba is tartozik hozzá. Remek.
Öt óra felé megérkeznek a ruháim, így elkezdhetek készülődni. Nagy gonddal fürdöm meg, hajat mosok, majd megszárítom és megfésülöm. Ezután kiválasztok egy fekete kimonót, melyre vörös mintával apró szekerek, sárkányok és mitológiai alakok vannak varrva. Egy vörös obit kötök hozzá. Pontosan háromnegyed hétkor vagyok kész és Yume értem jön, hogy új gazdámhoz vezessen. Ahogy belépek az étkezőbe meghajolok és a gazdámra nézek. Látom, hogy elámult, tehát elnyertem a tetszését.
- Gyönyörű vagy - mondja ámulva. - Ülj le! - mutat egy helyre magam mellett.
- Igenis, Raydon-sama! - válaszolom udvariasan, és mellé telepszem.
Ő pedig nem veszi le rólam a szemét. De tudom, hogy ez nem nekem szól. Ő is csak egy gazda, akit szolgálnom kell. Semmi több. Nem bocsátkozhatom kockázatokba. Feszengek mellette, félek tőle. Nyugtalanít a tekintete. Ijesztő. De nem mutathatom ki. Nem szabad.
|
