Site
   Főoldal
   Használati útmutató és Szabályzat
   GY. I. K.
   Üzenőfal
   Kérések, kérdések
   Játékostárs keresés
   Szerepjáték
   Fanart
  
Fanfiction
  

Kapcsolat

  Bejelentkezés

Felhasználói név:

Jelszó:


Adatok megjegyzése

Regisztráció             Jelszó emlékeztető

  Közlemények
   Árvácskák

További közlemények...

  Chatbox

  Linkek

animeszerepjáték.hu (az oldal buttonja)

AnimGO (anime és manga ismertetők, feliratok)

baktimi.webs.com

Stuff

Bleach Online Szerepjáték

Yaoi Hungary

További linkek...


Szerepjáték
(Yuri)

Andro2010. 03. 31. 09:35:19#4442
Karakter: Aki (Lilythnek) VÉGE



JÁTÉK VÉGE!

Bocsi, de nincs ötletem már ehhez a játékhoz. És igazából kedvem sem. Ne haragudj!


Szerkesztve Andro által @ 2010. 03. 31. 09:39:28


Andro2010. 03. 03. 13:23:37#4018
Karakter: Aki (Lilyth Alexandrának)



- Hát ühm Aki igaz? - kérdi pár perc múlva. Ilyen hamar elfelejtette volna a nevem?

- Igen mit szeretnél? - fordulok felé kiváncsian.

 - Mesélnél egy kicsit magadról, ha meg kérhetlek?

- Há hát... re..rendben. - bólintok. Végülis mesélhetek. Nem nagy dolog.  - Nem baj, ha leülök melléd? - észreveszem, hogy kissé feszeng, de végül bólint. Így odamegyek és letelepszem mellé. - Hát szeretek olvasni zenét, hallgatni az állatokat is szeretem, és szeretek sétálni a parkban.

- Hol dolgozol?

- Egy kávézóban. Megtudhatom, hogy te mit szeretsz, és ha nem baj azt is meg mondod, hogy mért vagy itt? - nézek a szemébe, mire elkapja a tekintetét. Valami rosszat mondtam?

- Szeretek gitározni, olvasni saxofonozni azért vagyok itt mert tüdőrákom van. - mondom egy szuszra. Hú, ez komoly. Szegényke. Nem lehet könnyű neki. De jobb, ha nem mutatok sajnálatot, mert arra a legtöbb rákos ember ugrik.

Nyílik az ajtó és egy nő jön be. Azonnal lerí róla, hogy Lilyth anyukája. Meglepődik, mikor meglát, de aztán elmosolyodik. Lilyth lemászik az ágyról és odasiet az anyukájához. Megöleli.

- Szia kicsim minden rendben?

- Persze anya... oh majd elfelejtetem - megfogja az anyja kezét és az ágy felé húzza.  - Anya ő Aki, Aki ő az anyukám.

- Öhm... mindjárt jövök, csak ki kell mennem. - kirohan a folyosóra. Csak nézek utána. Mi baja lehet?

- Rosszul van? - kérdem Lilyth anyjától.

- Tudod, Lilyth rákos és sokszor hányingere van, émelygés fogja el. Vigyázz rá, amíg itt vagy, jó? - néz rám komolyan.

Megígérem. Elvégre sosem hagynék senkit sem magára, ha beteg. Lilyth visszajön. Remélem nem hallotta, miről beszélgettünk. Nem akarok neki gondot okozni.  Már este van, ideje lenne aludni. Az anyukája betakarja, megpuszilja, majd elköszön és elmegy. Én is udvariasan elköszönök, majd mikor becsukódik az ajtó, Lilythre nézek. Nem is igazán látni rajta, hogy beteg.

- Szia Lylith - mosolygok rá, mikor mindketten lefekvéshez készülünk.

- Szia Aki ühm… sajnálom, de baj lenne, ha nem Lylith-nek hanem Alexnek hívnál? - kérdi.

- Egyáltalán nem - rázom a fejem. - Akkor Alexnek hívlak. Jó éjt!

- Jó éjt! - hallom halk hangját a távolból.

***

Másnap reggel korán ébredek. Alex még alszik, így nem akarom zavarni. A csuklóm nem fáj, csak egy egészen kicsit. Ma hazamehetek, de meg kell várnom, míg a doki rábólint. Közben felöltözöm, hogy ha végre mehetek, ne akkor kelljen összekapnom a cuccaimat. Dolgozni egy ideig nem hiszem, hogy dolgozhatok, pedig kell a pénz, anyáéktól pedig nem akarok kérni. Elég sok a dolguk és gondjuk nélkülem is. Végre nagy sokára mocorgást hallok Alex ágya felől és látom, ahogy kinyitj a szemeit és álmosan pislog párat.

- Jó reggelt! - köszöntöm halkan.

- Jó reggelt! - viszonozza, majd felül és felveszi a szemüvegét. - Már mész is?

- Csak az orvost várom, hogy rábólintson. Aztán megyek - válaszolom, mire látom, hogy az arcán szomorú árnyék suhan át. - De ha szeretnéd, majd meglátogatlak. Amint lesz szabadidőm.

- Az jó lenne. Úgyis mindig egyedül üldögélek itt. Az emberek félnek a szobaszámomtól - bólint mosolyogva és kissé megkönnyebbülten.

Még beszélgetünk egy ideig, majd megjön a doktor és megvizsgálja előbb Alexet, majd engem. Végül közli, hogy három hét múlva jöjjek vissza, addigra meggyógyul a kezem és le lehet venni a gipszet. Felír fájdalomcsillapítót is, hogy ha szükségem lenne rá. Meghajolok, elköszönök Alextől és elhagyom a kórtermet. Visszagondolva, nagyon aranyos lány, de kissé bizalmatlan és zárkózott. Mint én. De biztos jó barátnők lennénk egy idő után. Ő is szereti a zenét, meg én is. És talán megkérem, tanítson meg gitározni. Olyan szépen játszik.

***

Pár nappal később újra elmegyek a kórházba. Sajnos egy csepp szabadidőm sem volt eddig. Folytonos előadások, tanulnivalók, meg kötelező gyakorlatok, és ott volt a munka is. Hála égnek egy kézzel is tudok dolgozni és Minako-san sem akadékoskodott sokat. Tudja, mekkora szükségem van a pénzre a megélhetéshez. Nem szerettem volna három hétre kimaradni a munkából egy csuklótörés miatt. Anyuék nem tudják, nem akartam őket idegesíteni és a többieket is megkértem, ne szóljanak. Anyáék csak feleslegesen izgatnák fel magukat és a végén apu képes lenne idejönni és hazavinni. Mindent túlreagál, habár nem hibáztatom őket. Nekik csak én vagyok.

Végre a kórháznál vagyok. Útközben vettem egy kis sütit, meg gyümölcsöt, mégsem állíthatok be üres kézzel a kórházba. A recepción megmondom, kihez jöttem és már engednek is fel. Mosolyogva lépdelek végig a folyosón. Valami fura izgalom jár át, ami nem rossz izgalom, inkább nagyon is jóféle. Alig várom, hogy lássam Alexet. Ideges vagyok, vajon mit fog szólni, hogy bejelentés nélkül látogatom meg. Az ajtóhoz közeledve már hallom is a gitárja hangját. Gyönyörűen játszik és a szívem egyre hevesebben ver. Halkan kopogok, mikor odaérek, majd benyitok. Alex abbahagyja a játékot és elmosolyodik.

- Szia! - köszönök neki. - Hogy vagy? - bár hülye kérdés egy rákos embernek.

- Szia Aki! Most jól - mosolyog halványan, majd a kezemben levő kosárkára pillant. - Azt nekem hoztad?

- Igen - lépek közelebb és teszem le a kosarat az ágyra. - Remélem szereted.

Bólint és megszemléli a finomságokat. Majd int, hogy sétáljunk egy csöppet. Csak a folyosó végig, mert nem szabad sokat mozognia. Belém karol és elindulunk. Beszélgetünk, jórészt semmiségekről. Én elmondom, mi újság a sulimban, ő meg azt meséli el, mi újság idebenn.

- Hamarosan kiengednek. Akkor majd valamikor elmegyek a kávézódba, ok? - néz rám ártatlan szemekkel.

- Oké - bólintok, és a szívem majd kiugrik a helyéről. Bárcsak már ott tartanánk, hogy eljön.


Andro2010. 02. 15. 08:53:05#3666
Karakter: Aki (Lylith-nek)



Hideg, januári délután van, amikor megérkezem a kávézóba. Majdnem egy éve dolgozom itt. Kedves kis hely, nem olyan nagy hodály, amiben elvesznék. A személyzet is összesen három emberből áll. Jó, velem együtt vagyunk négyen, így a hangulat mindig kellemes, családias és nem olyan személytelen.

- Konnichi wa, Aki! - köszönt a főnök. - Pontos vagy, mint mindig.

- Konnichi wa, Minako-san! - hajolok meg és halkan köszönök.

Minako-san csak mosolyog. Tudja, hogy mindig ilyen vagyok, halk, udvarias, kissé félénk. Hiába, nem vagyok az a nagyhangú lány, aki mindig mindenkinek beszól és megmondja a véleményét. Talán ezért is nem nagyon vannak barátaim. Senki sem szereti az ilyen visszahúzódó, önbizalomhiányos személyeket, mint amilyen én is vagyok. De egy biztos, hogy sosem késem el a munkából. Nem szeretnék megbízhatatlan benyomást kelteni.
Hátramegyek, felveszem a kötényemet, hátrafogom a hajam és munkába állok. Olyan egy óra elteltével Minako-san megkér, hogy vigyem ki a szemetet. Semmi akadálya. Leteszem a kezemben tartott üres csészékkel teli tálcát a mosogató mellé, megfogom a zsákot és már viszem is.

Kinn hatalmas a hó, ráadásul éjjel fagyott is, síkos a lépcső. Én pedig ezt sajnos nem tudom, így amikor rálépek, már csak azt veszem észre, hogy kicsúszik a lábam alól a talaj és már vágódok is le azon az öt fokon. Hatalmasat ordítok ijedtemben és elterülök a kuka mellett. Na, ez szép. Nagyon fáj mindenem, de főképp a bal csuklóm, ami beszorult a testem alá. Remélem, nem tört el. A hatalmas zajra Minako-san is megjelenik. Elég kellemetlen, hogy elterülve lát, de jelenleg annyira fáj a kezem, hogy inkább csak jajgatok.

- Mi történt? - kérdi és leguggol mellém.

- Elcsúsztam és azt hiszem megrántottam a karom. Nagyon fáj - mutatom felé.

- Legjobb lenne, ha most elmennél a kórházba. Hátha nagyobb baj is van - mondja a nő. - Nincs semmi baj, ne aggódj, ezt nem vonom le a béredből.

Aprót bólintok. Nem szeretnék kimaradni a munkából, kell a pénz a megélhetésemhez. De inkább szót fogadok Minako-sannak, elvégre ő a főnököm. Nem akarok tiszteletlen lenni. Ha belegondolok, soha senkivel nem ellenkeztem még. De nem is volt soha szándékomban senkinek sem nemet mondani.
Minako-san rámsegíti a kabátot, majd nagy fájdalmak közepette elindulok a közeli kórház felé.

***

- Ez bizony egy nagyon csúnya törés - állapítja meg az orvos. - Legjobb lenne, ha ma éjszakára benn maradna, kisasszony.

- De én... - kezdek neki, aztán elhallgatok. A doktornak igaza lehet.

- Semmi de, Shinohara-san! - emeli fel a doktor a mutatóujját - Pihennie kell és ígérem, holnap reggel hazamehet. Beteszem önt a 666-os szobába. Ne féljen - teszi hozzá, mikor látja, hogy a szobaszám említésére megremegek - nem lesz semmi baj. A lány aki ott van, nagyon kedves, bár kissé szótlan. Szerintem megértik majd egymást.

Halványan mosolyogva bólintok. A karom még fáj, és egyáltalán nem örülök neki, hogy itt kell aludnom, de inkább nem ellenkezem. Mint mindig.
Könnyen megtalálom a 666-os kórtermet és benyitok. Az első pillantásom egy lányra esik, aki az egyik ágy szélén ül és gitározik. Gyönyörűen muzsikál, még a lélegzetem is eláll. Mintha észre sem venne, csak pengeti a húrokat. De így van alkalmam megcsodálni. Csodálatos, szőkésbarna haja van, amiből arra következtetek, nem lehet japán származású. Szemei szürkék, mint az esős égbolt, arca kislányos, mellei kerekek és elég nagyok, alkata vékony, de nem sovány. Az első látásra megbabonázott és érzem, hogy a vér az arcomba tódul. Pont az ilyesfajta lányok jönnek be nekem, de sosem merek kezdeményezni.
Hirtelen abbahagyja a zenélést és az ajtó felé fordul, mire zavartan meghajolok. Összehúzza a szemét, majd a szekrényhez nyúl és szemüveget rak fel. Tehát szemüveges. Aztán visszafordul és kiváncsian fürkész engem. Elpirulok.

- Sz... szia! Shinohara Aki vagyok, a szobatársad! - mutatkozom be - Ne félj, csak... ma maradok... holnap már... megyek - hebegem és leereszkedem az egyik ágyra. Gratulálok Aki, jól bemutatkoztál, most azt fogja hinni, idióta hülye vagy, ráadásul gyáva és nem akarsz vele egy szobában lenni. Jól megcsináltad.

- Örvendek! - szólal meg hirtelen, hosszú percek után - Lylith Alexandra MecRond vagyok.

Lylith! Már a neve is gyönyörű. Érzem, ahogy az arcom újra elönti a vér. Istenem, de könnyen el tudok pirulni.


© Copyright 2009-2024. All rights Reserved (Minden jog fenntartva).