- Ne harapj az isten szerelmére! - rántom el az ujjam, és a számba kapom szegény kis  vérzõ végtagocskám. - Ne izgulj már ennyire, csak leadlak, nem lesz rossz helyed, és többé nem kényszerülsz majd mások bántalmazására.
Úgy tûnt, a kis vakarcsnak mondhattam, nem tûnt túlzottan boldognak. Bolond fekete manó, pedig megy a társaihoz. Bár kezdem megérteni, miért kell egy ilyen társadalmat karanténban tartani. Mire elkaptam, kis híján harci rokkantat csinált belõlem. De a lényeg, hogy megvan, és a titkos rendõri különítmény is igen elégedett a fogással.
Miután leadtam, elszámolunk a jutalmam illetõen, majd továbbállok. Ugyan örültek a fogásnak, de nem bíznak bennem még mindig, de legalább már azt elértem, hogy ha megoldhatatlannak tûnõ gondjuk van, hozzám fordulnak. Ez végül is az elfogadás elsõ jele, nem lehetek telhetetlen, sem türelmetlen. Meg aztán, nem csoda, ha rövid kis életük miatt frusztráltak a társaságomban. 351 évvel a hátam mögött, még mindig nem tudok elég megnyerõ lenni, pedig elég sok könyvüket elolvastam. Minden lény olyan bonyolult... De itt talán végre megtörhetem a jeget, ilyen közel még nem jártam. Ez minden egyéb megaláztatást megér, még azt is, hogy tudom, egyelõre csak kihasználnak, és ezért viselkednek velem így. De talán itt végre barátokra is lelhetek. Az elsõk után pedig jöhetnek a következõk.
Már épp kiléptem volna az ajtón, mikor egy újabb fickó érkezik a másik irányból, valamelyik belsõ, elõttem tilos irodai részlegbõl érkezhetett.
- Kaen, most, hogy felszabadult, lenne itt még valami - szól utánam. Kezem megtorpan a kilincsen, majd érdeklõdõ mosollyal fordulok vissza.
- Ugyan, tudják, hogy szívesen segítek, mirõl van szó? - mosolyom lehervad. Legalább egy csöppet lehetnének lazábbak, meghülyülök ettõl a sok besavanyodott faarctól... Egy viszontmosoly olyan nagy kívánság?
- A ügy roppant kényes és még annál is veszélyesebb - nyújt át egy mappát, amit azonnal felcsapok. - Egy viszonylag frissebb bûnbanda ütötte fel a fejét, már eddig is meggyûlt velük a bajunk, de eddig csak viszonylag kisebb simliket követtek el, de most kezdik kimutatni a foguk fehérjét, és ráadásul egy nagyobb maffiahálózathoz is sikerült õket kötnünk, így a prioritásuk megnõtt, elsõ helyre ugrottak a nyomozati listán. Nemrég a banda elrabolta a polgármester lányát, úgy véljük nagyobb szabású terveikhez kívánják felhasználni, mint zsarolható gyenge pontot. Mivel a polgármester parancsaival mi sem mehetünk szemben, tulajdonképpen meg van kötve a kezünk. Viszont egy szabadúszó simán beépülhetne, senkinek sem tûnnél fel, még akár tetszetõs bûnlajstromlistát is kreálhatunk neked, és egy sárkánytól még csak meg sem lepõdnének olyan hosszú lista láttán. Na mit szólsz? Gondolj bele, több életet is megmenthetnél közvetve - adja elõ tömören a helyzetet. Tekintetem a fényképen szereplõ lányra téved, alig kelt ki a "tojásból". Persze az embereknél 16 év már soknak számít, de még ebben a viszonylatban is igen fiatal, még elõtte áll az egész élet. Nem, nem hagyhatom, hogy baja legyen, hogy nézne már ki.
- A válaszom nem kérdéses, természetesen igen, és ne aggódjanak, visszahozom épségben - villantom meg 32 fogas magabiztos mosolyom. Derûlátó vagyok, mert ezzel az üggyel nem csak jót teszek majd, de biztos vagyok benne, hogy közelebb kerülök egy emberi barát szerzéséhez. A hála, olvasmányaim szerint igen áldásos hatással van az ilyen jellegû kapcsolatokra, márpedig ha sikerrel járok, és miért ne járnék azzal, legalább egy család igen hálás lesz nekem. Mégpedig az egyik legbefolyásosabb, és a Fészek belsejébe az uralkodón keresztül vezet a legkönnyebben az út.

* * *

Majd leragadó szemekkel, és félig elnyelt, félig viszont sajnos igen nagyra és feltûnõre sikeredett ásítások közepette hallgattam a fejtágítást. Ahelyett, hogy ideadták volna szöveges formátumban, megpróbálják belém verni az eddigi információkat most helyben. A bandához feltételezhetõen köthetõ személyek, bûncselekmények, kisebb hadiszállások, találkahelyek. Már a felénél betelt a merevlemezem... Ezt képtelenség megjegyezni, és felesleges is, mert gyanús leszek, ha ennyi mindent tudok, de ha meg beszólok, akkor csak feldühítem, és kezdi elölrõl az egészet. Így inkább tûrök, és nyitott szemmel igyekszem horkolás-mentesen aludni.
- Végül, de nem utolsó sorban a személyazonossága - egy fél horkanással pillantok fel éppen lebukó fejemmel ismét.
- Igen, hallgatom - igyekszem bûbájos lenni, de az eligazító tisztem csak megrázza a fejét, és folytatja. Szerintem ugyanazt gondolja rólam, mint én róla: reménytelen eset.
- Egy igen befolyásos ember fia lesz, mégpedig szervezetünk fõnökéé, ezzel remélhetõleg jó célponttá tesszük. A sztori szerint nemrég tért haza külföldi tanulmányaiból, és az itteni jogi karon folytatja tanulmányait nemzetközi jog és diplomácia szakirányon az egyetemen. Feltételezéseink szerint ott is akad jó pár tagja a szervezetnek, és többnyire onnan szervezõdnek. A fiatalok jó táptalajnak bizonyulnak a szélsõséges eszmék befogadására.
- Ennyi, ezzel hogyan hívom fel magamra a figyelmet? - kérdezek vissza. Mert valljuk be, elég gyér a dolog, ha nem reklámozunk belõle valamit.
- Ne aggódjon, pár beépített ügynökünk majd elhinti a pletykát, hogy kinek a fia, ahogy azt is, hogy állítólag fajgyûlölõ vagy.
- Aham, és mi lesz a testhõmérsékletemmel, bárkivel kezet fogok, leég a keze...
- Ne aggódj, az iroda vezetõje félig a tûzmágusok családjába tartozik.
- Ohh.. - mintha ettõl olyan pofon egyszerûvé váltak volna a dolgok. De kész, feladom. Inkább végighallgatom a maradék dolgot, átveszem a hamis okirataimat és a lakásomul kijelölt hatalmas apartman kulcsait, és elindulok végre megismerkedni az otthonommal, hogy utána csak az iskolai feladatomra kelljen koncentrálni.

* * *

- Anyám, ekkora kéglit! - füttyentek, mikor "hazaszállítanak". Miért nem lepõdök meg, hogy az iskola és a kollégium is a szomszédban van, szó szerint a számban. Az apartman is az iskoláé állítólag, és kiemelt prioritású diákok számára adják bérbe, jelen esetben nekem, a rendõrség vezetõjének fiának. Nem rossz, és tele van luxuscikkekkel, már most elkényeztetve érzem magam. Kinn medence, benn hatalmas szobák, és ami a legjobb, egy hatalmas, nem is kettõ, de minimum négy személyes ágy a hálóban. Kis túlzással még sárkány alakban is elférnék rajta, jelenlegi alakomban pedig szabályosan elveszem rajta. Nagyon csúcs, és milyen jól rugózik. Haláli.
- Ne feledje, egy élet van a kezei között és egy egész város sorsa - búcsúzik még el komorítva a hangulatot a megbízóm, majd rám csukja az ajtót. Nagyot sóhajtva heveredek el az ágyon. Hogy felejthetném el ezt  terhet?

* * *

Ma ugrik a majom a vízbe! Még sosem jártam egyetemen, így kicsit idegesen, emiatt szótlanul baktatok az épület felé. Kicsit zavar, hogy mindenki megbámul, bár megértem õket, a ruhám nem épp egyetem képes. Persze errõl senki nem szólt egy árva mukkot sem az eligazításon. Még jó, hogy fontosak a részletek...
- Ryu Kaen? - hallom magam mögül, mire összerezzenek. Már a nevem is tudják?
- Igen - fordulok meg lehetõleg közönyösséget mutatva.
- A nevem Kairou, az iskolatitkár vagyok, kövess, körbevezetlek az egyetemen - ragad meg mosolyogva az illetõ, és valóban, ahogy haladunk beljebb, mindenre rábök, és elmagyarázza, mit érdemes tudni vele kapcsolatban. Végül a titkárságon kötünk ki, kapok egy órarendet, pár papírt, és már ki is penderítenek, mondva, hogy az elsõ óra hamarosan kezdõdik. Kedves, mondhatom. Szinte visított, hogy itt bizony be vannak avatva a tagok, ezek szerint õk lesznek a "segítségem", remek...

* * *

- Hogy az a mennydörgõs ménkõ! - kezdek már idegesen szentségelni, egy hatalmasat csapva a falra. Persze, menjek vissza az udvarra, majd rohanjak el a bal oldali épületbe, a B-be, és ott keressem a 214.1/c termet. Olyan logikus... Hova a francba dugták ezt a szerencsétlen termet, ami elvileg egy nagyelõadó? Diszkréten hülyét kaphatok? - MIÉRT??? - üvöltöm az ég felé a költõi kérdésemet arról, hogy miért kell minden egyszerû dolgot ennyire túlbonyolítani, amikor elhalad mellettem egy fiú. Ruhája roppant elegáns, ahogy egész megjelenése, sõt még a legapróbb mozdulatai is. Már ez elvarázsolt, az viszont végképp vagánnyá varázsolta a szememben, hogy ruhadarabjai mindegyike maga volt a provokáció, merész és õszintén veszélyes külsõt kölcsönözve neki.
- Elnézést - szaladok utána. - Zavarhatlak egy fél percre?
Leereszkedõen pislant hátra, ekkor konstatálhatom, hogy a szemei mézszínûek. Tehát nem ember...
- Szóval... - jövök zavarba egy kicsit, de aztán összeszedem magam, és a papírra utogatva kezdek bele lelkesen. - még új vagyok, és a kezembe nyomtak egy térképet meg egy órarendet, de nem igazán boldogulok vele, kicsit bonyolult az egész. Meg tudnád mutatni, merre van a 214.1/c terem? Nagyon hálás lennék, és viszonzásul bármit fel tudok ajánlani! Kávé, egy szendvics, vagy egy ebéd, esetleg valami egyéb. Jaj, olyan bunkó vagyok, a nevem Ryu Kaen, és harmadéves leszek jogon. Nemrég tértem haza külföldi tanulmányaimból, mert családi okok miatt nem tudtam ott folytatni a sulit. Igazán örülök a szerencsének - nyújtom felé a kezem, majd hirtelen rájõve, hogy ezzel elszúrhatom az alibim, vissza is rántom, és még nagyobb zavarral nézek a fiúra.